Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 242 (4821. - 4835. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4816-4835
4830. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-09 10:34:43
Üzenet elküldve: 2025-03-09 10:34:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
*Messzire száll az acél zaja a lankák között. Összetéveszthetetlen dallam ez annak, kinek füle hozzászokott az efféle muzsikához.
Nincs meglepve különösebben, elvégre nem várta, hogy az ifjonc majd vigyázzállásban várja meg végzetét.
Ellenfele ezúttal nem egy szántóföldi paraszt vagy egy kikötői patkány, ki éppen csak, hogy elbírja a kardot; a fehérhajú sebtiben igyekszik visszatámadni, ő pedig éppen, hogy hárítani tudja a csatabárd nyelével.
Jóféle acélt forgat egykori gyilkosa, ezt rögtön kiszúrta. Nehéz lenne felidéznie, hogy e fegyver már akkor is a fehérhajú birtokában volt-e, mikor bevégezte, de ha aranyat kellene rátennie, inkább a nemre voksolna. Kósza gondolat csupán, mert már visszakézből emeli is a csatabárdot. Ezúttal taktikusabb döntést hoz és minden erejét beleadva igyekszik kiverni a harcos kezéből a pengét, vagy legalább fegyverforgató karját megsebezni.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.09 10:40:48
*Messzire száll az acél zaja a lankák között. Összetéveszthetetlen dallam ez annak, kinek füle hozzászokott az efféle muzsikához.
Nincs meglepve különösebben, elvégre nem várta, hogy az ifjonc majd vigyázzállásban várja meg végzetét.
Ellenfele ezúttal nem egy szántóföldi paraszt vagy egy kikötői patkány, ki éppen csak, hogy elbírja a kardot; a fehérhajú sebtiben igyekszik visszatámadni, ő pedig éppen, hogy hárítani tudja a csatabárd nyelével.
Jóféle acélt forgat egykori gyilkosa, ezt rögtön kiszúrta. Nehéz lenne felidéznie, hogy e fegyver már akkor is a fehérhajú birtokában volt-e, mikor bevégezte, de ha aranyat kellene rátennie, inkább a nemre voksolna. Kósza gondolat csupán, mert már visszakézből emeli is a csatabárdot. Ezúttal taktikusabb döntést hoz és minden erejét beleadva igyekszik kiverni a harcos kezéből a pengét, vagy legalább fegyverforgató karját megsebezni.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.09 10:40:48
4829. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-09 10:19:25
Üzenet elküldve: 2025-03-09 10:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
*Úgy fest, Bredoc jó szívvel fogadja. Valahogy nem voltak kétségei.*
-Egy valamirevaló bakát keresek. De erről majd később. *Követi a másik férfit, ahogy az kinyitja előtte a kaput és ha teheti, hát a kantáránál fogva vezeti a hátast is. Azt végül a kerítés tövébe köti sebtiben.*
-Az unalom, hmm? *Kérdez vissza szórakozottan. Természetesen nem vár feleletet a kérdésére. Néhány szívverésnyi ideig elidőzik a vakkantgató öleben, de nem törődik vele különösebben.*
-Pletyka hozott egy kardot eldobó parancsnokról, aki itt, a senki földjén vert tanyát. *Feleli sokat sejtetően, s követi Bredocot a házba. A "parancsnok" megszólítás már fel sem tűnik neki, annyira természetesen hagyja el a férfi száját.*
-Egy paraszt azt mondta, egy asszony törte össze a szívét, azért van itt. Egy másik azt mondta, megháborodott a sok vértől. *Kedélyesen felhümment, jelezvén, hogy nem osztozik e hiedelmekben.*
-Látom, Te sem tétlenkedtél itt a nagy unalomban. *Pillant körbe. Látni véli a kétkezi munka nyomait.*
-De akad úgy hiszem mesélni valód neked is. *Elidőzik szürke tekintete a férfi ábrázatán, s csak eztán dobja le magát a székre, ha akad ilyen a helyiségben. Nem vár udvariaskodó hellyel kínálást.*
-Például sosem volt alkalmam a jelentést olvasni a Krenkataurról, ahová a hadnaggyal küldtelek. *Egyik belső zsebében kutat, mígnem előhalássza a sellőt formázó pipát.*
-És ha megkínálsz egy pohár vízzel, meg egy adag dohánnyal, hát én is regélek neked. *Most ő is megenged egy mosolyt, ahogy hátradől ültében.*
-A Kikötőből jövök. *Szórakozottan játszik ujjai között a pipaszárral.*
-Relael lae'Natar kisasszony fogadójából. Ismered? *Az elf elbeszéléseiből tudni véli, hogy találkoztak már, bár ez nem jelenti azt, hogy Bredoc emlékei között is él e kép.
Nem ereszti bő lére. Amúgy sem a szavak embere, de enged előbb teret egykori harcostársának, mielőtt mélyebben a tárgyra térne.*
*Úgy fest, Bredoc jó szívvel fogadja. Valahogy nem voltak kétségei.*
-Egy valamirevaló bakát keresek. De erről majd később. *Követi a másik férfit, ahogy az kinyitja előtte a kaput és ha teheti, hát a kantáránál fogva vezeti a hátast is. Azt végül a kerítés tövébe köti sebtiben.*
-Az unalom, hmm? *Kérdez vissza szórakozottan. Természetesen nem vár feleletet a kérdésére. Néhány szívverésnyi ideig elidőzik a vakkantgató öleben, de nem törődik vele különösebben.*
-Pletyka hozott egy kardot eldobó parancsnokról, aki itt, a senki földjén vert tanyát. *Feleli sokat sejtetően, s követi Bredocot a házba. A "parancsnok" megszólítás már fel sem tűnik neki, annyira természetesen hagyja el a férfi száját.*
-Egy paraszt azt mondta, egy asszony törte össze a szívét, azért van itt. Egy másik azt mondta, megháborodott a sok vértől. *Kedélyesen felhümment, jelezvén, hogy nem osztozik e hiedelmekben.*
-Látom, Te sem tétlenkedtél itt a nagy unalomban. *Pillant körbe. Látni véli a kétkezi munka nyomait.*
-De akad úgy hiszem mesélni valód neked is. *Elidőzik szürke tekintete a férfi ábrázatán, s csak eztán dobja le magát a székre, ha akad ilyen a helyiségben. Nem vár udvariaskodó hellyel kínálást.*
-Például sosem volt alkalmam a jelentést olvasni a Krenkataurról, ahová a hadnaggyal küldtelek. *Egyik belső zsebében kutat, mígnem előhalássza a sellőt formázó pipát.*
-És ha megkínálsz egy pohár vízzel, meg egy adag dohánnyal, hát én is regélek neked. *Most ő is megenged egy mosolyt, ahogy hátradől ültében.*
-A Kikötőből jövök. *Szórakozottan játszik ujjai között a pipaszárral.*
-Relael lae'Natar kisasszony fogadójából. Ismered? *Az elf elbeszéléseiből tudni véli, hogy találkoztak már, bár ez nem jelenti azt, hogy Bredoc emlékei között is él e kép.
Nem ereszti bő lére. Amúgy sem a szavak embere, de enged előbb teret egykori harcostársának, mielőtt mélyebben a tárgyra térne.*
4828. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-06 14:48:02
Üzenet elküldve: 2025-03-06 14:48:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
* A fiú nem igazán foglalkozik ellenfelének szavaival, mivel belátja, hogy a harc elkerülhetetlen, ezért minden energiáját arra használja, hogy annak mozdulatait figyelje, ahogy tanulta. Nem számít neki, hogy a másik száját milyen szavak hagyják el, lehet az provokáció, vagy baráti csevegés, mindent kizár. Igyekszik kardjával megváltoztatni a nehéz csatabárd ívét, hogy elkerülje a testét, és ahogy ez megtörténik, azonnal előre lép, lendületet víve a visszatámadásba. Az a célja, hogy a kard élével felszántsa ellenfele oldalát, a karja alatt megsebezve az izmokat, így nehezítve a további harcot, és csökkentve annak időtartamát. *
* A fiú nem igazán foglalkozik ellenfelének szavaival, mivel belátja, hogy a harc elkerülhetetlen, ezért minden energiáját arra használja, hogy annak mozdulatait figyelje, ahogy tanulta. Nem számít neki, hogy a másik száját milyen szavak hagyják el, lehet az provokáció, vagy baráti csevegés, mindent kizár. Igyekszik kardjával megváltoztatni a nehéz csatabárd ívét, hogy elkerülje a testét, és ahogy ez megtörténik, azonnal előre lép, lendületet víve a visszatámadásba. Az a célja, hogy a kard élével felszántsa ellenfele oldalát, a karja alatt megsebezve az izmokat, így nehezítve a további harcot, és csökkentve annak időtartamát. *
4827. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-05 18:29:05
Üzenet elküldve: 2025-03-05 18:29:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 447
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Vakmerő
* Ez a hely a nekivaló, Itt van már fény is rendesen, meg nincs teljesen egyedül se. Az idő még gyermek, ami a koránkelésnek is köszönhető. Pont ezen meggondolásból indul most el egy másik irányba. Ha még hazafelé útba tudná ejteni az ingoványt, akkor talán tudna még pár növényre szert tenni. Na nem mintha panaszkodnia kéne, mert szép kis szállítmányt szedett össze, de azért mégiscsak jól jönne még egy kis plusz. Minél változatosabb felhozatalt tud mutatni az eladónak, annál komolyabban fogják venni majd. Nevet szerez magának az biztos. Útja falvakkal tűzdelt, így mindig megtudja kényelmesen itatni a lovacskáját. Még némi pletykához is hozzájut, de igyekszik nem sokat beszélgetni. Az út még így is hosszú, úgyhogy be kell az idejét osztania rendesen. A vidék olyan idilli, az idő már kezd melegedni, a falusiak mindenütt a földeken szorgoskodnak. Az apja ezt életet szánta volna nekik. Talán, ha minden összejött volna, akkor most ő is itt dolgozna valahol a többiek között. Ahhoz képest az élete éles fordulatot vettet, de mintha az égiek mindig vigyáznának rá. Az élete szépen kialakult, nincs oka egy árva panaszra sem. Élvezi is azt, amiért megdolgozott, meg amit fentről kapott.*
4826. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-04 20:18:02
Üzenet elküldve: 2025-03-04 20:18:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 872
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Játék a tűzzel//
*A másik gondolkodása néha túl egyszerűnek hat, de mégis jól tudja, hogy az egyszerűség mögött olyan mélységek vannak, amik szinte kiismerhetetlenek. Most nem a feketeséget kívánta fejtegetni, de igen érdekes dolgokat talál és lát meg a feneketlen tó mélyén, nem fogja csak úgy szó nélkül hagyni, akkor sem, ha elsősorban arra lett volna kíváncsi, hogy ő mi a fenét művel már megint az életével. Majd rájön… nem a toronyban, hanem ha visszamehet végre a rezidenciára, vagy inkább a Polgárnegyedbe.*
- Azért félelmetes, mert nem ismered, na de látod, hogy létezik és jó. Inkább ezt kellene keresni, mint a fájdalmat. Azt kaphatsz bárhol. Meg nem is éri meg annyira. A kedves barátnőddel is lehetne efféle vizekre evezni. Lehet, hogy akkor nem törne el ez a fűződ is, ellenben többet látnálak mosolyogni. *Annak még mindig nem örül, hogy két veszedelem találkozott. Bár, ha Nori-ból ki lehet csikarni némi odaadást és kedvességet, akkor talán abból a nőből is. Ha pedig nem, hát akkor is megérdemlik egymást. Érdekes ez az egész. Ő vajon mit tud kihozni abból, amire gondolni sem kellene? Van értelme?
Nem bánja, ha nem esik több szó, túl sok gondolattal töltődött meg az elméje, van mit kibogozni. Van idő érezni a szelet az arcán és Bors szépségét is figyelni. Láthatóan jól érzi magát, bár cseppet sem olyan gyors, mint Árnyék, így valóban lemaradnak, de a húga bevárja őt, még mielőtt teljesen elvesztenék egymást.*
*A másik gondolkodása néha túl egyszerűnek hat, de mégis jól tudja, hogy az egyszerűség mögött olyan mélységek vannak, amik szinte kiismerhetetlenek. Most nem a feketeséget kívánta fejtegetni, de igen érdekes dolgokat talál és lát meg a feneketlen tó mélyén, nem fogja csak úgy szó nélkül hagyni, akkor sem, ha elsősorban arra lett volna kíváncsi, hogy ő mi a fenét művel már megint az életével. Majd rájön… nem a toronyban, hanem ha visszamehet végre a rezidenciára, vagy inkább a Polgárnegyedbe.*
- Azért félelmetes, mert nem ismered, na de látod, hogy létezik és jó. Inkább ezt kellene keresni, mint a fájdalmat. Azt kaphatsz bárhol. Meg nem is éri meg annyira. A kedves barátnőddel is lehetne efféle vizekre evezni. Lehet, hogy akkor nem törne el ez a fűződ is, ellenben többet látnálak mosolyogni. *Annak még mindig nem örül, hogy két veszedelem találkozott. Bár, ha Nori-ból ki lehet csikarni némi odaadást és kedvességet, akkor talán abból a nőből is. Ha pedig nem, hát akkor is megérdemlik egymást. Érdekes ez az egész. Ő vajon mit tud kihozni abból, amire gondolni sem kellene? Van értelme?
Nem bánja, ha nem esik több szó, túl sok gondolattal töltődött meg az elméje, van mit kibogozni. Van idő érezni a szelet az arcán és Bors szépségét is figyelni. Láthatóan jól érzi magát, bár cseppet sem olyan gyors, mint Árnyék, így valóban lemaradnak, de a húga bevárja őt, még mielőtt teljesen elvesztenék egymást.*
4825. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:40:23
Üzenet elküldve: 2025-03-04 18:40:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 827
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Játék a tűzzel//
*A madaraknak olyan jó. A magasban szárnyalnak, és senki sem tudja bántani őket, mert elérhetetlenek ott fent. Míg magában ezt gondolja, talán még furcsábban hat, hogy közben arról kezd magyarázni, miért is jó, ha bántják őt. Úgy érzi, hogy egyértelmű, tényszerű és vitathatatlan érveket sorakoztat fel az igaza mellett, de Mai már az első mondatával megcáfolja, és olyan helyzetbe hozza, amiben ő hirtelen csak pislogni tud azokkal az értetlen, aranyos, barna szemekkel.
A távolba néz, már indulna, menekülne, hogy ne kelljen újabb választ adnia, de valamiért most úgy érzi, hogy kötelessége megtenni. Még egy kicsit tétovázik, majd bizonytalanul bólint egyet.*
- I-Igen… A ház miatt is éreztem… dolgokat. Jó volt az is, csak félelmetes, mert másmilyen, mint a fájdalom. Úgy éreztem magam, mintha a sötétben találtam volna valamit, amiről tudom, hogy tetszik nekem, de azt nem, hogy pontosan mi az. Hogy fogom így újra megtalálni, mikor szükségem lesz rá? *A zavartság, mint érzés lesz lassan úrrá rajta. Legutoljára ennyire őszintén még akkor nyílt meg Mai-nak, mikor idegenként ült le mellé a padra. Akkor még nem számított a véleménye, nem számított, hogy mit gondol róla, és nem rontott el dolgokat azért, mert az ösztönösség helyett megpróbált mindent jól csinálni. Nyel egyet, mert gombócot érez a torkában, a pofiját pedig melegség járja át attól, ahogy elpirul, s közben butácskán bámul maga elé. Mai-t nézi, de nem biztos, hogy látja. Aztán lassacskán tisztulni kezd a kép. Ha nem lennének a kék szemek és a hosszú fülek, hirtelen azt hinné, hogy magával néz szembe, de mégsem. Félelmetes.*
- Jó lenne. Tőled is jó. Szeretlek, Mai! *A választ már nem várja meg, csak egy nagyot csap a gyeplővel, vágtára ösztönözve Árnyékot. Hála a túlcsorduló érzelmeknek, nem akar most mást, csak suhanni a fák között a végtelenbe, érezni a hideg szelet, ami az arcába csap, nem törődni a céllal, csak az odavezető úttal. El is feledkezik magáról és az egész világról. Ha Mai és Bors közben lemaradnak, akkor csak a szántóföldek végében, a puszta határában várja meg őket.*
*A madaraknak olyan jó. A magasban szárnyalnak, és senki sem tudja bántani őket, mert elérhetetlenek ott fent. Míg magában ezt gondolja, talán még furcsábban hat, hogy közben arról kezd magyarázni, miért is jó, ha bántják őt. Úgy érzi, hogy egyértelmű, tényszerű és vitathatatlan érveket sorakoztat fel az igaza mellett, de Mai már az első mondatával megcáfolja, és olyan helyzetbe hozza, amiben ő hirtelen csak pislogni tud azokkal az értetlen, aranyos, barna szemekkel.
A távolba néz, már indulna, menekülne, hogy ne kelljen újabb választ adnia, de valamiért most úgy érzi, hogy kötelessége megtenni. Még egy kicsit tétovázik, majd bizonytalanul bólint egyet.*
- I-Igen… A ház miatt is éreztem… dolgokat. Jó volt az is, csak félelmetes, mert másmilyen, mint a fájdalom. Úgy éreztem magam, mintha a sötétben találtam volna valamit, amiről tudom, hogy tetszik nekem, de azt nem, hogy pontosan mi az. Hogy fogom így újra megtalálni, mikor szükségem lesz rá? *A zavartság, mint érzés lesz lassan úrrá rajta. Legutoljára ennyire őszintén még akkor nyílt meg Mai-nak, mikor idegenként ült le mellé a padra. Akkor még nem számított a véleménye, nem számított, hogy mit gondol róla, és nem rontott el dolgokat azért, mert az ösztönösség helyett megpróbált mindent jól csinálni. Nyel egyet, mert gombócot érez a torkában, a pofiját pedig melegség járja át attól, ahogy elpirul, s közben butácskán bámul maga elé. Mai-t nézi, de nem biztos, hogy látja. Aztán lassacskán tisztulni kezd a kép. Ha nem lennének a kék szemek és a hosszú fülek, hirtelen azt hinné, hogy magával néz szembe, de mégsem. Félelmetes.*
- Jó lenne. Tőled is jó. Szeretlek, Mai! *A választ már nem várja meg, csak egy nagyot csap a gyeplővel, vágtára ösztönözve Árnyékot. Hála a túlcsorduló érzelmeknek, nem akar most mást, csak suhanni a fák között a végtelenbe, érezni a hideg szelet, ami az arcába csap, nem törődni a céllal, csak az odavezető úttal. El is feledkezik magáról és az egész világról. Ha Mai és Bors közben lemaradnak, akkor csak a szántóföldek végében, a puszta határában várja meg őket.*
4824. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-03 22:38:56
Üzenet elküldve: 2025-03-03 22:38:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 529
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Tilosban//
//Zárás//
-Aztán tudd, hogy itt mindig szívesen látlak, vagy sodorjon bármerre az élet. Remélem sikerrel jársz.
*Kedves mosollyal és egy meleg öleléssel ereszti útjára Garsint. Csak remélni tudja, hogy sikerült elég jó tanácsot adnia neki, de ha csak a bizonytalanság súlyán enyhített némileg, akkor ő már nyugodtan fog éjszaka aludni. Sosem gondolt magára apafiguraként, de valahogy ez most megváltozni látszik. Egy darabig még elnézi a távolodó alakot, mielőtt tovább folytatná napját. ~Vigyázz magadra, kedvesem.~*
//Új utakon//
*Garsin látogatása egészen felvidította a férfit, s újult erővel veselkedett neki a mára betervezett teendőinek. Mivel a napnak már van némi ereje, főleg ha érik is a sugarak, no meg a dolgos munka is kellően melegíti így nem öltözik fel nagyon, egyszerű fűzős fehér ingét viseli, egy nadrágot meg csizmát és semmi egyebet. Az ujja is fel van tűrve, mert igencsak zavarta az ásásban meg a kapálásban. Kár volna hazudnia saját magának arról, hogy a lány korábbi kérdései nem ültettek bogarat a fülébe, úgyhogy munkába folytja kavargó gondolatait, no meg a pipafüsttel. Csak addig támasztja meg a kapát amíg lángra gyújtja a dohányt és megtörli homlokát. A napra néz, fogalma sincs mennyi lehet az idő, de eltelhetett pár óra, ez már csak így megy ha belemerül az ember abba amit csinál. Talán ezért is lehet hogy a közeledő alakot sem veszi észre amíg egy árnyékosabb zugból az addig nyugodtan figyelő kutya fel nem ugrik és figyelmeztetően vakkant párat hogy felhívja Bredoc figyelmét. Először nem is hisz a szemének, ám a férfi szavai nem hagynak kétséget, hacsak nem őrült meg ez valóban az egykori parancsnok.*
-Denjaar!
*Egyik oldalról másikra rágja pipáját ahogy öles léptekkel a kerítéshez, jobban mondva a kapuhoz siet hogy kinyithassa azt, s kezét nyújthassa a másiknak.*
-Ezer éve nem láttalak! Mit keresel te itt?
*Látszik rajta hogy örül a másiknak, hisz a vigyort le sem lehetne törölni a képéről. Nincs benne rossz érzés a másikkal kapcsolatban, rosszat ő neki sose tett, az hogy a népek meg mit pletykáltak az a népek dolga, nem az övé.*
-Rosszabb, az unalom!
~Meg egy csomó minden más is.~
-Kerülj beljebb. Tss!
*Pisszen rá a megtermett kutyára, aki rögtön abbahagyja a félig kíváncsiskodó, félig őrző-védő habitusát.*
-Mi szél hozott parancsnok?*A régi szokások nehezen kopnak.* Mesélj!
*Kérdi, miközben a házba invitálja öreg cimboráját.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.03 22:49:07
//Zárás//
-Aztán tudd, hogy itt mindig szívesen látlak, vagy sodorjon bármerre az élet. Remélem sikerrel jársz.
*Kedves mosollyal és egy meleg öleléssel ereszti útjára Garsint. Csak remélni tudja, hogy sikerült elég jó tanácsot adnia neki, de ha csak a bizonytalanság súlyán enyhített némileg, akkor ő már nyugodtan fog éjszaka aludni. Sosem gondolt magára apafiguraként, de valahogy ez most megváltozni látszik. Egy darabig még elnézi a távolodó alakot, mielőtt tovább folytatná napját. ~Vigyázz magadra, kedvesem.~*
//Új utakon//
*Garsin látogatása egészen felvidította a férfit, s újult erővel veselkedett neki a mára betervezett teendőinek. Mivel a napnak már van némi ereje, főleg ha érik is a sugarak, no meg a dolgos munka is kellően melegíti így nem öltözik fel nagyon, egyszerű fűzős fehér ingét viseli, egy nadrágot meg csizmát és semmi egyebet. Az ujja is fel van tűrve, mert igencsak zavarta az ásásban meg a kapálásban. Kár volna hazudnia saját magának arról, hogy a lány korábbi kérdései nem ültettek bogarat a fülébe, úgyhogy munkába folytja kavargó gondolatait, no meg a pipafüsttel. Csak addig támasztja meg a kapát amíg lángra gyújtja a dohányt és megtörli homlokát. A napra néz, fogalma sincs mennyi lehet az idő, de eltelhetett pár óra, ez már csak így megy ha belemerül az ember abba amit csinál. Talán ezért is lehet hogy a közeledő alakot sem veszi észre amíg egy árnyékosabb zugból az addig nyugodtan figyelő kutya fel nem ugrik és figyelmeztetően vakkant párat hogy felhívja Bredoc figyelmét. Először nem is hisz a szemének, ám a férfi szavai nem hagynak kétséget, hacsak nem őrült meg ez valóban az egykori parancsnok.*
-Denjaar!
*Egyik oldalról másikra rágja pipáját ahogy öles léptekkel a kerítéshez, jobban mondva a kapuhoz siet hogy kinyithassa azt, s kezét nyújthassa a másiknak.*
-Ezer éve nem láttalak! Mit keresel te itt?
*Látszik rajta hogy örül a másiknak, hisz a vigyort le sem lehetne törölni a képéről. Nincs benne rossz érzés a másikkal kapcsolatban, rosszat ő neki sose tett, az hogy a népek meg mit pletykáltak az a népek dolga, nem az övé.*
-Rosszabb, az unalom!
~Meg egy csomó minden más is.~
-Kerülj beljebb. Tss!
*Pisszen rá a megtermett kutyára, aki rögtön abbahagyja a félig kíváncsiskodó, félig őrző-védő habitusát.*
-Mi szél hozott parancsnok?*A régi szokások nehezen kopnak.* Mesélj!
*Kérdi, miközben a házba invitálja öreg cimboráját.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.03.03 22:49:07
4823. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:36:31
Üzenet elküldve: 2025-03-02 22:36:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 503
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Új utakon//
//Bredoc Droyn//
*Kellemesen enyhévé válik az idő, mire a nap elhagyja a delelőjét. Persze a tavasz még csak simogatja az embert bőrét, de a szellő, amit hoz, az már nem olyan fagyos. Ez neki, aki a wegtoreni klímához szokott, már pont elég is, hogy javítson közérzetén. Nem, mintha egyébként rossz kedélyű lenne. Most, hogy ismét feladatot talált és ledobta magáról a kényelmet, mintha kicserélték volna. Persze, kevés jobb aktivitás van, mint a fogadó nagyasszonyát támasztani a Kikötőben és az élvezeteknek adózni, de az ottlét igen csak tompítja, ez pedig valahol méreg is a magafajtának.
Nem kellett különösebben nagy készség hozzá, hogy felkutassa, a közszájon forgó "parancsnokembert" hol leli. Lassúra fogja a pej csatamént, ahogy Vadászlak határára ér. Még onnan is jó néhány kőhajítás a takaros kis tanya. Már távolról látja az előkertben ügyködő, inget viselő férfit és nincs kétsége afelől, hogy jó helyen jár.
Lecsusszan a nyeregből, majd kantáron vezeti tovább a lovat. Megtámaszkodik az ácsolt fakerítésen, onnan lesi, ahogy a másik gazol meg kapál.*
-Ha nem a tintanyalók, akkor a láz száműzött téged a világ végére, Bredoc Droyn. *Még meg is mosolyogja a dolgot. Furcsa így látnia az egykori parancsnokhelyettest; fegyver és páncél nélkül. Na meg itt, ahol a madár sem jár. Társasági embernek ismerte a férfit. Sebtiben körbehordozza tekintetét a házon, meg úgy az egész környezeten. Úgy fest, mintha nemrégiben tatarozták volna a helyet.
Bredoc sejtheti, hogy Denjaar nem véletlen botlott bele, miközben a Szántóföldeken bóklászott. Ugyanakkor nem sieti el jöttének okát. Kíváncsi, vajon miként fogadja őt az egykori városőr. Elvégre legutóbb, mikor szót ejtettek, ő parancsnok volt, a másik meg a helyettese. A Krenkataurba küldte.*
//Bredoc Droyn//
*Kellemesen enyhévé válik az idő, mire a nap elhagyja a delelőjét. Persze a tavasz még csak simogatja az embert bőrét, de a szellő, amit hoz, az már nem olyan fagyos. Ez neki, aki a wegtoreni klímához szokott, már pont elég is, hogy javítson közérzetén. Nem, mintha egyébként rossz kedélyű lenne. Most, hogy ismét feladatot talált és ledobta magáról a kényelmet, mintha kicserélték volna. Persze, kevés jobb aktivitás van, mint a fogadó nagyasszonyát támasztani a Kikötőben és az élvezeteknek adózni, de az ottlét igen csak tompítja, ez pedig valahol méreg is a magafajtának.
Nem kellett különösebben nagy készség hozzá, hogy felkutassa, a közszájon forgó "parancsnokembert" hol leli. Lassúra fogja a pej csatamént, ahogy Vadászlak határára ér. Még onnan is jó néhány kőhajítás a takaros kis tanya. Már távolról látja az előkertben ügyködő, inget viselő férfit és nincs kétsége afelől, hogy jó helyen jár.
Lecsusszan a nyeregből, majd kantáron vezeti tovább a lovat. Megtámaszkodik az ácsolt fakerítésen, onnan lesi, ahogy a másik gazol meg kapál.*
-Ha nem a tintanyalók, akkor a láz száműzött téged a világ végére, Bredoc Droyn. *Még meg is mosolyogja a dolgot. Furcsa így látnia az egykori parancsnokhelyettest; fegyver és páncél nélkül. Na meg itt, ahol a madár sem jár. Társasági embernek ismerte a férfit. Sebtiben körbehordozza tekintetét a házon, meg úgy az egész környezeten. Úgy fest, mintha nemrégiben tatarozták volna a helyet.
Bredoc sejtheti, hogy Denjaar nem véletlen botlott bele, miközben a Szántóföldeken bóklászott. Ugyanakkor nem sieti el jöttének okát. Kíváncsi, vajon miként fogadja őt az egykori városőr. Elvégre legutóbb, mikor szót ejtettek, ő parancsnok volt, a másik meg a helyettese. A Krenkataurba küldte.*
4822. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:39:55
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:39:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Sikeres volt az előző napja, és nyugodt volt az éjszakája is. Bár igen hűvös. Rég fázott ennyire az este. Megtömve táskáját minden jóval, alaposan meg is nehezedett. Szegény Trylnor, Mai. Biztosan aggódnak miatta. Lehet kapni is fog a fejére Anivel nénitől ha visszatér. De szüksége volt arra, hogy kicsit egyedül legyen. Ez a béke, a magány. Kitisztítja a kis fejét. Ahogy végignézett az erdőségen, ahogy lassan biztos léptekkel haladt át a fákon, vissza emlékezett arról honnan is érkezett. Hálásabban tekint arra a kis szobára amit a fiúval oszt meg. Hiszen nem cserélné re ismét erre a nomád életre. Igaz meg van a maga gyönyöre, az hogy most a maga ura. Azt tehet amit akar amikor akar. Viszont a magány és a hiánya a fiúnak marja őt belülről. Egyre biztosabban abban mit akar. Itt az ideje megtenni a második lépést. De ehhez vissza kell érnie a városba. Ami nem lesz egyszerű. Tán ha estére visszaér szerencsés lesz.*
*Sikeres volt az előző napja, és nyugodt volt az éjszakája is. Bár igen hűvös. Rég fázott ennyire az este. Megtömve táskáját minden jóval, alaposan meg is nehezedett. Szegény Trylnor, Mai. Biztosan aggódnak miatta. Lehet kapni is fog a fejére Anivel nénitől ha visszatér. De szüksége volt arra, hogy kicsit egyedül legyen. Ez a béke, a magány. Kitisztítja a kis fejét. Ahogy végignézett az erdőségen, ahogy lassan biztos léptekkel haladt át a fákon, vissza emlékezett arról honnan is érkezett. Hálásabban tekint arra a kis szobára amit a fiúval oszt meg. Hiszen nem cserélné re ismét erre a nomád életre. Igaz meg van a maga gyönyöre, az hogy most a maga ura. Azt tehet amit akar amikor akar. Viszont a magány és a hiánya a fiúnak marja őt belülről. Egyre biztosabban abban mit akar. Itt az ideje megtenni a második lépést. De ehhez vissza kell érnie a városba. Ami nem lesz egyszerű. Tán ha estére visszaér szerencsés lesz.*
4821. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:48:33
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:48:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 245
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Már lassan pirkad, érzi is magán, hogy fárad. De a felkelő nap fénye és melege átmelengeti az ő ruházatát is. Mennyire érdekes, hogy a földek most teljesen csupaszul állnak. Ott ahol a búza, a napraforgók vagy a kukorica vetések voltak láthatóak most csak a csupasz vetésre készül fodrok láthatóak. Mintha a föld hullámozna maga, de oly mozdulatlan, mintha csak a hidegtől fagyott volna be. Megáll egy pillanatra, hogy összeszedje magát és lélegzetét lelassítsa. Vigyáznia kell, ne fázzon meg, már csak az kellene neki, hogy lebetegedjen odakint egyedül. Persze tudna megoldást találni rá, de jobb félni mint megijedni.*
*Már lassan pirkad, érzi is magán, hogy fárad. De a felkelő nap fénye és melege átmelengeti az ő ruházatát is. Mennyire érdekes, hogy a földek most teljesen csupaszul állnak. Ott ahol a búza, a napraforgók vagy a kukorica vetések voltak láthatóak most csak a csupasz vetésre készül fodrok láthatóak. Mintha a föld hullámozna maga, de oly mozdulatlan, mintha csak a hidegtől fagyott volna be. Megáll egy pillanatra, hogy összeszedje magát és lélegzetét lelassítsa. Vigyáznia kell, ne fázzon meg, már csak az kellene neki, hogy lebetegedjen odakint egyedül. Persze tudna megoldást találni rá, de jobb félni mint megijedni.*
4820. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:10:55
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:10:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*Túlzás lenne azt állítani, hogy Dora izgalommal indul neki az útnak. A feje még mindig sajog a szerektől, és különben sem szereti, ha nem tudja előre, mire számíthat. Márpedig Amon Ruadh mindig tartogat meglepetéseket, már volt alkalma tapasztalni. Hol az életére leselkednek, hol járvány pusztít… Tudna mesélni, ha lenne kinek persze. Ezúttal egyedül vág neki az egyhangú vidéknek, de nem tapasztalatok nélkül teszi: jó párszor volt már alkalma megtenni ezt az utat vonzó férfiak társaságában, hogy tudja, mire kell ügyelnie.
Persze azért a nosztalgia sem marad el, mert azért, lássuk be, jó rájuk emlékezni, meg a kalandjaira. És bár Dora soha, semmilyen körülmények közt nem ismerné be, még saját magának sem, mintha meg is hatódna ettől egy kissé. Hogy ez a gyógynövény-túladagolás mellékhatása-e, nem tudni, de az esetlegesen szembejövő utazók akár egy legördülő könnycseppet is felfedezhetnének az elf arcán. Amíg le nem törli.*
- Szénanátha *közli csak úgy magának, és megszívja az orrát. Elég a gyerekeskedésből, dolog van!* Gyí, te ló! *Szól az állatnak, de mielőtt az komolyan veszi a kérését, rémülten visszakozik.* Izé, ez csak szófordulat volt. A drámai hatás kedvéért mondtam. Ne vedd magadra!
*Azzal folytatják az utat ugyanabban a tempóban, mint eddig. Így van ez jól. Dora hosszú élete alatt megtanulta, hogy nem kell siettetni a változásokat.*
*Túlzás lenne azt állítani, hogy Dora izgalommal indul neki az útnak. A feje még mindig sajog a szerektől, és különben sem szereti, ha nem tudja előre, mire számíthat. Márpedig Amon Ruadh mindig tartogat meglepetéseket, már volt alkalma tapasztalni. Hol az életére leselkednek, hol járvány pusztít… Tudna mesélni, ha lenne kinek persze. Ezúttal egyedül vág neki az egyhangú vidéknek, de nem tapasztalatok nélkül teszi: jó párszor volt már alkalma megtenni ezt az utat vonzó férfiak társaságában, hogy tudja, mire kell ügyelnie.
Persze azért a nosztalgia sem marad el, mert azért, lássuk be, jó rájuk emlékezni, meg a kalandjaira. És bár Dora soha, semmilyen körülmények közt nem ismerné be, még saját magának sem, mintha meg is hatódna ettől egy kissé. Hogy ez a gyógynövény-túladagolás mellékhatása-e, nem tudni, de az esetlegesen szembejövő utazók akár egy legördülő könnycseppet is felfedezhetnének az elf arcán. Amíg le nem törli.*
- Szénanátha *közli csak úgy magának, és megszívja az orrát. Elég a gyerekeskedésből, dolog van!* Gyí, te ló! *Szól az állatnak, de mielőtt az komolyan veszi a kérését, rémülten visszakozik.* Izé, ez csak szófordulat volt. A drámai hatás kedvéért mondtam. Ne vedd magadra!
*Azzal folytatják az utat ugyanabban a tempóban, mint eddig. Így van ez jól. Dora hosszú élete alatt megtanulta, hogy nem kell siettetni a változásokat.*
4819. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-28 00:24:51
Üzenet elküldve: 2025-02-28 00:24:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
*Tekintettel rá, hogy halhatatlannak hiszi magát, nem igazán fél attól, hogy bárki letiporja őt egy lóval. Sőt! Szinte várja, hogy a fiú támadásba lendüljön.
A fehérhajú azonban nyugodt marad. Ő szüntelen mosoly kíséretében szemléli az ifjoncot, miközben végigpillant a felkínált zsákmányon.*
-Nem mindennapi, az biztos. *Nincs hozzászokva, hogy ellenfelei kupec módjára ajánlgassák az esetleges zsákmányát. Meg van róla győződve, hogy az ifjú nem ismeri fel, így kénytelen maga felhívni a figyelmét kilétére.*
-Nem emlékszel, hmm? A Vaskorsóra. A Királyra! *A mosoly vicsorba csap át. A ló dolgára közben bólint, de mihelyst Pashtra lába földet ér a hátast biztos távolba hessegette, közelebb lép és lendül a csatabárd. Nem teketóriázik. Bosszúvágy és elégtétel hajtja. Ő lenne a leginkább meglepődve, ha visszájára sülne el a dolog. Mindenesetre váratlanul aligha éri támadása a fiatal legényt, elvégre nem közvetlen mellette állt.*
-A varjak hálásak lesznek érted, szarházi!
*Mellkas magasságban lendül a jókora fegyver, minden erejét beleadja a csapásba. Tekintete villog, ábrázatán kegyetlen mosoly húzódik. Bizonyos benne, hogy gyilkosának gyilkosa lesz. Önhittségében arra véletlenül sem fogadna, hogy gyilkosa ismét gyilkosa lesz.*
*Tekintettel rá, hogy halhatatlannak hiszi magát, nem igazán fél attól, hogy bárki letiporja őt egy lóval. Sőt! Szinte várja, hogy a fiú támadásba lendüljön.
A fehérhajú azonban nyugodt marad. Ő szüntelen mosoly kíséretében szemléli az ifjoncot, miközben végigpillant a felkínált zsákmányon.*
-Nem mindennapi, az biztos. *Nincs hozzászokva, hogy ellenfelei kupec módjára ajánlgassák az esetleges zsákmányát. Meg van róla győződve, hogy az ifjú nem ismeri fel, így kénytelen maga felhívni a figyelmét kilétére.*
-Nem emlékszel, hmm? A Vaskorsóra. A Királyra! *A mosoly vicsorba csap át. A ló dolgára közben bólint, de mihelyst Pashtra lába földet ér a hátast biztos távolba hessegette, közelebb lép és lendül a csatabárd. Nem teketóriázik. Bosszúvágy és elégtétel hajtja. Ő lenne a leginkább meglepődve, ha visszájára sülne el a dolog. Mindenesetre váratlanul aligha éri támadása a fiatal legényt, elvégre nem közvetlen mellette állt.*
-A varjak hálásak lesznek érted, szarházi!
*Mellkas magasságban lendül a jókora fegyver, minden erejét beleadja a csapásba. Tekintete villog, ábrázatán kegyetlen mosoly húzódik. Bizonyos benne, hogy gyilkosának gyilkosa lesz. Önhittségében arra véletlenül sem fogadna, hogy gyilkosa ismét gyilkosa lesz.*
4818. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-24 20:31:28
Üzenet elküldve: 2025-02-24 20:31:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
* Ahogy a férfi a csatabárdjához nyúl, Pash ujjai ösztönösen összefonódnak fokosának markolatán. Sokan a kardjukhoz nyúlnának, de túl hosszú fegyver az ahhoz, hogy lóháton forgassák. A fokos pedig tökéletes arra, hogy a nyeregből kegyetlen, és erőteljes csapást mérjen vele az útonállókra. Főleg, ha többen veszik körbe, jön majd jól a hosszú nyél, és a rövid, baltaszerű penge. Azonban a férfihoz látszólag nem csatlakozik senki, nem jelennek meg íjászok, és egyéb harcosok, hogy földre kényszerítsék a lóról a fiatal harcost. Pash csodálkozik a másik bolondságán. Ha akarná, eltiporhatná a hátasával, ahogy terpeszben áll meg előtte. A harci páncél valószínűleg megvédené az állatot a legveszélyesebb támadások ellen, és aligha maradna sok ebből a fajankóból. Egy pillanatra el is gondolkodik a dolgon. Egyszerűbb, és célravezetőbb megoldás lenne. Ha megfordítja Koloszt, akkor elég távolságot tudhat kettejük között, hogy kellő lendülettel haladjon el mellette, és egy csapásból bevégezze. De ehhez az kellene, hogy rajta legyen a páncél, ami a ló nyergében összeszerelve pihen. Az acéling nem védi a lábát, és túl nagy az esélye annak, hogy végzetes sebet serezzen. Követi tekintetével a férfi ujját, és a kopasz fára pillant. *
~Egy kopasz fa alatt találkozok majd a halállal. Hát ez lenne az? ~
- Megadod az esélyt, hogy leszálljak a lóról, vagy inkább küzdenél így? * Teszi fel inkább a kérdést, és a felelettől függően cselekszik tovább. Ha Meronnan látszólag nem akarja, hogy leszálljon, akkor kénytelen lesz nekirontani. *
- Ha a lovat kihagyjuk a dologból, akkor szép zsákmány lehet a részed, ha sikerül megölnöd. Nem keveset ér a rajta lévő fém, és még többet az alatta élő állat. Kár lenne, hogy egy ilyen értelmetlen harcban múljon ki. * Teszi még hozzá, hogy tovább nyomatékosítsa a szándékát, és talán jobban meggyőzze ellenfelét abban, hogy szerencsétlen jószágnak nem kell részt vennie ebben a küzdelemben. Amennyiben megegyeznek, úgy gyakorlott mozdulatokkal száll le a nyeregből, felkészülve rá, hogy ugrania kell, ha nekirontanának. Amennyiben az esély adott rá, úgy a lótól pár lépésre, a fokossal az oldalán, kivont karddal várja, hogy a másik fél kezdje a harcot. *
* Ahogy a férfi a csatabárdjához nyúl, Pash ujjai ösztönösen összefonódnak fokosának markolatán. Sokan a kardjukhoz nyúlnának, de túl hosszú fegyver az ahhoz, hogy lóháton forgassák. A fokos pedig tökéletes arra, hogy a nyeregből kegyetlen, és erőteljes csapást mérjen vele az útonállókra. Főleg, ha többen veszik körbe, jön majd jól a hosszú nyél, és a rövid, baltaszerű penge. Azonban a férfihoz látszólag nem csatlakozik senki, nem jelennek meg íjászok, és egyéb harcosok, hogy földre kényszerítsék a lóról a fiatal harcost. Pash csodálkozik a másik bolondságán. Ha akarná, eltiporhatná a hátasával, ahogy terpeszben áll meg előtte. A harci páncél valószínűleg megvédené az állatot a legveszélyesebb támadások ellen, és aligha maradna sok ebből a fajankóból. Egy pillanatra el is gondolkodik a dolgon. Egyszerűbb, és célravezetőbb megoldás lenne. Ha megfordítja Koloszt, akkor elég távolságot tudhat kettejük között, hogy kellő lendülettel haladjon el mellette, és egy csapásból bevégezze. De ehhez az kellene, hogy rajta legyen a páncél, ami a ló nyergében összeszerelve pihen. Az acéling nem védi a lábát, és túl nagy az esélye annak, hogy végzetes sebet serezzen. Követi tekintetével a férfi ujját, és a kopasz fára pillant. *
~Egy kopasz fa alatt találkozok majd a halállal. Hát ez lenne az? ~
- Megadod az esélyt, hogy leszálljak a lóról, vagy inkább küzdenél így? * Teszi fel inkább a kérdést, és a felelettől függően cselekszik tovább. Ha Meronnan látszólag nem akarja, hogy leszálljon, akkor kénytelen lesz nekirontani. *
- Ha a lovat kihagyjuk a dologból, akkor szép zsákmány lehet a részed, ha sikerül megölnöd. Nem keveset ér a rajta lévő fém, és még többet az alatta élő állat. Kár lenne, hogy egy ilyen értelmetlen harcban múljon ki. * Teszi még hozzá, hogy tovább nyomatékosítsa a szándékát, és talán jobban meggyőzze ellenfelét abban, hogy szerencsétlen jószágnak nem kell részt vennie ebben a küzdelemben. Amennyiben megegyeznek, úgy gyakorlott mozdulatokkal száll le a nyeregből, felkészülve rá, hogy ugrania kell, ha nekirontanának. Amennyiben az esély adott rá, úgy a lótól pár lépésre, a fokossal az oldalán, kivont karddal várja, hogy a másik fél kezdje a harcot. *
4817. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-23 22:50:49
Üzenet elküldve: 2025-02-23 22:50:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 274
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Halált kergetve//
*Szórakozottan szemléli az olykor-olykor feltűnő utazókat. A legtöbben persze parasztok és helyiek, azok pedig nem igazán érdeklik. Nem csupán azért, mert a legtöbbjükről maximum a kapát tudná legombolni, de azért is, mert ha valamelyiküket bajt érné a szántókon, hát annak utána mennek. Egy messziről jött vándorral már más a helyzet.
Vigyorogva figyeli a fehér haj gazdáját. Már messziről kiszúrja, s először leánynak is véli. Egészen addig, míg közelebb nem ér.
Egy pillanatra megkeményednek arcizmai. Nem tudná eltéveszteni se a fiatal legényt; nemigen ismer mást ilyen fizimiskával.*
-Nem úgy, a! *Felpattan a földről, jobbja pedig a csatabárd után nyúl. Nyelvével nedvesíti kiszáradt ajkait, majd lerobog az aprócska domboldalról, hogy terpeszben állhassa útját a legénynek.*
-Halál! Ezzel ajándékoztá' meg. *Nehezen tudja lenyelni vigyorát. Nem csupán azért, mert ég benne a bosszúvágy, de azért is, mert teljes mértékben halhatatlannak gondolja magát.*
-Most meg itt van a halál Teérted. *A csatabárdal az ifjú felé int, majd ismét megtámasztja annak élét csizmája orrán.*
-Vicces, mi?! *Hangja harsányan visszhangzik a kihalt lankák között. Kihalt a környék, nincs itt más, csak ők ketten. Az égbolton az erős szél hevesen repteti a szürke felhőket, pislákolásra bírva a hűvös napfényt.*
-Mondom, mi lesz. *Folytatja, ha csak az ifjonc nem szakítja félbe mondandóját.*
-Könyöröghetsz nekem a gyors megoldásért. Vagy választhatod a nehezebb utat. De akkor felhúzlak arra a fára, ott ni! *Szemeiben sajátosan vad tűz lobban. Keze erősen markolja a csatabárd nyelét. Egyelőre nem támad; feleletre vár.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.23 22:51:01
*Szórakozottan szemléli az olykor-olykor feltűnő utazókat. A legtöbben persze parasztok és helyiek, azok pedig nem igazán érdeklik. Nem csupán azért, mert a legtöbbjükről maximum a kapát tudná legombolni, de azért is, mert ha valamelyiküket bajt érné a szántókon, hát annak utána mennek. Egy messziről jött vándorral már más a helyzet.
Vigyorogva figyeli a fehér haj gazdáját. Már messziről kiszúrja, s először leánynak is véli. Egészen addig, míg közelebb nem ér.
Egy pillanatra megkeményednek arcizmai. Nem tudná eltéveszteni se a fiatal legényt; nemigen ismer mást ilyen fizimiskával.*
-Nem úgy, a! *Felpattan a földről, jobbja pedig a csatabárd után nyúl. Nyelvével nedvesíti kiszáradt ajkait, majd lerobog az aprócska domboldalról, hogy terpeszben állhassa útját a legénynek.*
-Halál! Ezzel ajándékoztá' meg. *Nehezen tudja lenyelni vigyorát. Nem csupán azért, mert ég benne a bosszúvágy, de azért is, mert teljes mértékben halhatatlannak gondolja magát.*
-Most meg itt van a halál Teérted. *A csatabárdal az ifjú felé int, majd ismét megtámasztja annak élét csizmája orrán.*
-Vicces, mi?! *Hangja harsányan visszhangzik a kihalt lankák között. Kihalt a környék, nincs itt más, csak ők ketten. Az égbolton az erős szél hevesen repteti a szürke felhőket, pislákolásra bírva a hűvös napfényt.*
-Mondom, mi lesz. *Folytatja, ha csak az ifjonc nem szakítja félbe mondandóját.*
-Könyöröghetsz nekem a gyors megoldásért. Vagy választhatod a nehezebb utat. De akkor felhúzlak arra a fára, ott ni! *Szemeiben sajátosan vad tűz lobban. Keze erősen markolja a csatabárd nyelét. Egyelőre nem támad; feleletre vár.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.23 22:51:01
4816. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2025-02-23 15:35:41
Üzenet elküldve: 2025-02-23 15:35:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
*Puha vörös a kandallóban maradt parázs fénye. Élét veszi a dolgoknak, a sarkoknak, az árnyaknak a csukott ajtó keretének. Fekete benne a félvér alakja. Maga elé emelve hajtja keresztbe a nehéz lótakarót, visszahajítva az ágy szélére. Korán kelt, talán le sem feküdt. Tompán ég a szeme, ahogy az asztalon hagyott pohárért nyúl, amiben kihűlve áll az előző este forralt, érintetlen tea. Száraz a szája. A fal mellett álló vödörbe önti az egészet, utána ejtve a bögrét is a sötét kútvízbe. Apró hullámokat vet az alámerülő pohár, halkan roppan a padló a tova induló meztelen talpak súlya alatt. Az ajtó mellé rúgott csizmáiért nyúl, a tegezét veszi. Megszokásból hallgatnak a mozdulatok, nem zavarják az elmúlt napok szeles időjárása elől a tűzrakó meleg köveire költözött formátlan árnyékot. Maga mögé nyúl a padra dobott kabátjáért.
Halkan húz a kémény felett az éjszaka. Felállva fűzi össze a szíjakat a mellkasa előtt, oda sem figyelve rántva őket szorosra maga körül. Idegen az ablak alatt hagyott láda árnya, ott van, amióta odakerült. Felé sem nézve veszi el mellőle a szék támlájáról az elnyűtt vászonzsákját, és kanyarítja a vállára. Kihunyófélben pislákol a zsarátnok a kandallóban. Lehajolva nyúl az egyenetlen köveken összegömbölyödött macska alá.
Hűvös a kinti levegő. Csendesen csukódik az ajtó a háta mögött. Nyújtózva kerül a földre a lába mellett a sötét szőrű macska. Nem dereng fény csak a csillagoké, szikrázik bele az égbolt. A terasz szélére ülve fordul a réten távolodó alak háta után.*
Halkan húz a kémény felett az éjszaka. Felállva fűzi össze a szíjakat a mellkasa előtt, oda sem figyelve rántva őket szorosra maga körül. Idegen az ablak alatt hagyott láda árnya, ott van, amióta odakerült. Felé sem nézve veszi el mellőle a szék támlájáról az elnyűtt vászonzsákját, és kanyarítja a vállára. Kihunyófélben pislákol a zsarátnok a kandallóban. Lehajolva nyúl az egyenetlen köveken összegömbölyödött macska alá.
Hűvös a kinti levegő. Csendesen csukódik az ajtó a háta mögött. Nyújtózva kerül a földre a lába mellett a sötét szőrű macska. Nem dereng fény csak a csillagoké, szikrázik bele az égbolt. A terasz szélére ülve fordul a réten távolodó alak háta után.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4816-4835