//Az Erő próbája//
*A pár perces pihenő alatt meglapogatja Assag vállát.*
- Mindjárt odaérünk. - *Szól félszegen, mert azzal őszintén szólva nem számolt, hogy mások esetleg nehezebben bírják az órákon át tartó, kimerítő gyaloglást. Ilyenkor szokott egyébként az egyszeri kóborló rádöbbenni egy igazán jó suszter által készített csizma áldásosságára is, mert a kényelmetlen, kitaposatlan viseletben bizony feltörhet a kalandorok lába az egyenletlen talajon, s mire célját éri, fölöttébb huszáros mozgású, hátfájós, gyötrött talpú félzombi lesz belőle. Zirrah az idejét sem tudja, mióta koptatja a maga puha bőrből készült, jócskán elvásott darabját, de a világ minden kincséért sem válna meg tőle, akármilyen viseltes, vagy ronda, a fent említett kényelem végett.* - Igen, a saját érdekünkben kerüljük őket, bár úgy hallottam most annyira el vannak foglalva a déli háborúskodással, hogy aligha fordítanak időt arra, hogy végeiket őrizzék. Amott, látod a fákat? Odáig megyünk, utána meghúzódunk éjszakára.
*Pár óra, és leszáll az est, ők meg a dimbes-dombos, kopár vidékről beérnek a fák közé. Szerencsére nem csak lecsupaszodott, kopasz csontvázakból áll az erdő, hanem szépszámmal akadnak tűlevelűek, és szívós, hidegtűrő bokrok, Zirrah pedig úgy határoz, éji táboruk sem ártana elrejteni az esetleges figyelő tekintetek elől.*
- Kuporítsunk tüzet, én meg nézek valami ennivalót. - *Szórakozottan megzizzenti maga mellett az egyik piros bogyós, téli bokrot. Ezt a gyümölcsöt nem ismeri, és különben sem ilyesmi szegényes étkekre fáj a foga, úgyhogy lecuccol és beljebb hatol az erdőbe. Ha szerencséje van, egy pár fertályóra múlva visszatér, és bedobja a közösbe zsákmányát: egy fészekaljnyi rövid csőrű, gömbölyded madarat hoz. A fürjméretű, ízletes húsú csőrösök teteme felett elmereng egy percre. Aligha fognak négyen belakni belőle, de egy-egy jut mindenkinek az elcsomagolt kenyér és sajt mellé.*
- Elsőként őrködöm! - *Támasztja meg hátát egy közeli sziklán, és arra a pár órányi várakozásra gondol, amely után nyugovóra rakhatja ólomsúlyosságú tagjait az éjszaka hátralévő részére. Magára vonja szürkés, dús prémes köpenyét, maga alá húzza lábait.* - Holnap kora reggel indulunk, és remélem, oda is érünk hamar, különben a kedves bátyám magánkívül lesz, hogy elpatkoltunk a susnyásban.