//Keressük főnök//
-Só, ital, dohány.
*Motyogja magában Calwor, ahogy jegyzi a tételeket egész addig, amíg a legközelebbi adandó alkalommal papírra nem tudja vetni a fontos listát.*
-Bájital. Rendben, megnézem mit tehetek. Jól hallom, hogy az élelmiszer is híján van?
*A kérdésre nem vár feleletet, jól láthatóan elfoglalt ember az intéző. Annak rendje s módja szerint elindul a korábban említett szekér büszke tulajdonosa felé, hogy szakmájához híven kialkudjon egy kedvező ajánlatot a jármű bérbevételére. Rapa felé int, jelezvén, hogy minden rendben van, nemsokára visszaér. Kicsit megszaporázza a lépteit, ugyanis jól láthatóan távozóban van a férfi.*
-Szép jó napot uram. Hölgyem.
*Köszön rájuk néhány lépés távolságból, biccent a vadász felé is, ha az még meghallotta.*
-Elnézést a zavarásért, látom sietségben vannak.
*Akár így látja, akár nem, a túlzott udvariaskodás már-már a kereskedő névjegye, ha üzletkötésről van szó.*
-Calwor Isbreeb vagyok.
*Kezét nyújtja, ha úgy áll a helyzet, hogy a másik tudja fogadni a gesztust.*
-Nem tudom, hallotta-e az intéző úrral folytatott megbeszélésem, de elmondom kendnek is. Kereskedő szekér híján sajnos csak mint egy vadász vagy harcos a fegyvere nélkül -
*Fordul oldalra a nyílpuskával felfegyverkezett nő felé egy mosoly kíséretében.*
- és sajnos a barátom és én szárnyaszegett kofák vagyunk. Az intéző úr javasolta, hogy kendtől kérdezzem, kölcsön tudná-e adni a szekerét durván egy hat erejéig.
*Hadarva beszél kissé, és nagyokat szuszog; még nem fújta ki magát az eszeveszett tempót diktáló vadászt és társát utolérvén. Ösztönből karba fonná a kezeit, de kereskedő vénája nem engedi; nyíltnak, őszintének kell tűnnie, elvégre az is. És ezt mindenkivel tudatni szeretné - így vagy úgy.*
-Na persze cserébe megbeszélhetünk ám bármit.
*Hajlana a kedvezményre a gnóm, de ha a szakállasnak jobban jön a pénz, úgy az sincs ellenére. Négyszáz aranyért meg szekeret is lehet venni, hatvan aranynál nem tervez többet kiadni a bérlésre. De ez még mindig a vaskos fickón múlik.*
-Hozzak valamit a nagyvárosból cserébe?
*Igyekszik bizalmaskodni, közben veti fel az ötleteit a férfinak.*
-És egyébként kell valami a falunak? Szerszámok? Étel? Ital?
*Ezt a kérdést már igazán nem erőlteti, fel sem teszi, ha a másik nagyon menne, de adott esetben a nő válaszát is szívesen fogadja. Ha minden kérdésre választ kapott, vagy hamarabb hátat fordít Rolfeuss, úgy útjára engedi a párost, és elkönyvel magában minden hallott információt, majd visszaindul a főtérre, ahol remélhetőleg hamar megtalálja a barátját.*
-Jó munkát!
*Veti utánuk még búcsúzóul, a szimpátia keltés minden alkalmát megragadva.*
~Akármit is csináltok.~