//Idegenek járják a földet//
*Végül mégiscsak kap választ, Boruggtól, ami lehet, hogy egyszerű, de az ő hiányos ismeretei mellett igencsak tanulságos. Ezek szerint a környező terep nem tenné lehetővé, hogy egy sereg elrejtőzzön… Vagy az orkok túl feltűnőek.
Biccent Boruggnak, megköszönve a választ.
Menet közben odasandít Kriyonra, aki még nyeregben ülve is képes bagót sodorni. A maga módján azért ez is teljesítmény, látszik, hogy benne van a kezében a mozdulat.
Daranel vélekedéséhez nem fűz aztán semmit. Meira nem szólt, hogy mik a tervei, ezért nem is várta meg őt, hanem indult csak Lapuval a kapuhoz. Ha visszatérnek Thargarodba, majd kiderül.
Egyelőre azonban itt vannak a földeken, és a jelekből ítélve meg is érkeztek a Dunald birtokhoz...
Leszáll a nyeregből, kantárszáron vezeti tovább a lovat. Mikor Daranel bemutatja, fejet hajt az öreg felé, még egy kis mosolyt is mellékel hozzá, hogy a bácsi jobb szívvel fogadja őket.
Na, aztán a többiek is kitesznek magukért. Kerül bagó az öregnek is. Kriyon kacsintására hunyorog egy kicsit a fickóra értetlenül, de mikor az ujjhegyén megjelenik a lángocska, már érti, miért incselkedik. Le nem mossa már, hogy lenyűgözte ez a kis trükk, ám annyira nem bánja, tényleg tetszik neki. Visszafogottan mosolyra is húzza hát a száját, úgy néz vissza Kriyonra.
Majd ezután már Colbertre figyel. Aki jó házigazdaként beljebb tereli őket…
Keres valami alkalmas helyet, ahol a lovat kikötheti, majd követi a többieket.*
- Köszönöm! *veszi el a bort, miután helyet foglalt, és aprót kortyol is belőle. Jó savanyú, de nem is tervezi egyszerre felhajtani.
Tehát a láposból jött, valami zöld fényű, emberformájú fény… - jegyzeteli fejben.*
- A tyúkokat hogy ragadta el, bácsikám? Mit csinált velük? Megmutatná azokat is? Hogy hol voltak, és mi maradt belőlük? *ragadja meg figyelmét a részlet, és részéről már teszi is félre a poharát, indulásra készen, ha a bácsi megmutatná azt a terményt, meg a tyúkudvart.*