//Idegenek járják a földet//
*Követi ő is a bácsit a tyúkólhoz, bár látva, hogy Daranel a nyomokat kezdi kutatni, megáll kicsit távolabb, hogy ne tegye tönkre azokat. Csak akkor sétál közelebb, mikor a férfi kéri, hogy vegyék ők is szemügyre a talajon hagyott bemélyedéseket.
Ahogy Daraneltől megtudja: róka, nyest, és valami patás jószág… Gwuff valóban nem lehet, annak ujjai vannak. Megvizsgálja, milyen patáról is van szó, páros, vagy páratlan ujj hagyta-e a nyomot? Ha vannak kint jószágok legelni a közelben, akkor körülnéz, hátha csak a bácsi valamely saját állatától származik, akár egy kecskétől, vagy öszvértől, esetleg egy erdőből idetévedt őz is lehetett – a nyom szerint szűkíti a lehetséges állatok körét.
Aztán azt is nézi, a tollakhoz keveredik-e vér, s hogy milyen mennyiségben vannak elhullajtva. Egy tyúkudvaron nem ritkaság egyébként sem a talajba ragadt toll, de ha nyest vitte el a baromfit, az azért látszik.
Mindent összevetve nem gondolná mindjárt, hogy a talált nyomok összefüggésben vannak egymással, főleg, ha az öreg nem is látta, hogy az a zöld fényű valaki tört be a tyúkok közé… Bár a zöld szemű menyét azért gyanús.
Továbbmegy aztán, a veteményes felé a többiekkel, s míg hallgatja Daranel faggatózását, s hogy mit felel a bácsi, leguggol a kárba ment terményhez. Fölé helyezi a kezét, s halkan mormol, hátha még menthető valami belőle. Ha télidőn gyümölcsöt adnak az alvó fák, talán a veteményes is eszméletre tér a varázslattól.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a fák néhány gyümölcsöt, a föld gombákat, a kis állatok magvakat kínálnak/gyűjtenek számára.