//Sa'argathot ébredése//
//Eltakarodás a Grombartól//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Ő menetelne, szinte már díszlépésben, de nem követi dicső serege, vagyis a jelenleg azt jelképező egyetlen páncélos őrmester se. Áll meg, és fordul szembe Aoneerel, élénken érdeklődve a parancsmegtagadás okát illetően, egyelőre még csak kérdőn haragos tekintettel. Amit gyorsan hagy maga mögött, ügyesen átlátva a helyzetet, hogy itt most tanácskozás lesz.*
-Én megengedem nekik, hogy ne tartsanak, de most jobb lenne, ha mégis. Meg aztán lehet, itt a környéken nem is.
*Vonogatja vállát készségesen elismerve a férfi igazát, és tovább győzködve őt sajátjáról.*
-De a kö-örnyéken!
*Széles karlendítéssel mutatja mire gondol.*
-Úgy két napi járóföldre arra, viszont a tanyákon már igen. Gondolj bele Aon mennyi időt spórolhatunk! Elbaktatunk oda, csak két nap, miközben.
*Szakítja félbe magát és pislog kettőt. Tájékozódni úgy tud, mint régen, úgy, mint ki egész életében az utakat rótta, a fejszámolással lesznek gondok tehát.
Nagyot fújtatva látja be, hogy két nap gyaloglás, meg másfél nap lovaglás az kicsit több, mint két nap gyaloglás, és immár csak magára haragosan, legyőzötten kullog vissza az őrmester mellé.*
-Lehet elszámoltam magam.
*Vakarja meg vörös fejét, és bűnbánó gyermekszemmel pillant fel a férfira.*
-Akkor Synmira. Kellenek olyan villámdobáló mitugrászok, csak egy pár. És attól, hogy kellenek, még utáljuk a fajtájukat!
*Véleménye szerint ezt a megroggyant, maroknyi élőholtat, egy kisebb csapattal is fél óra alatt megsemmisítik.*
-Miért? Egyedül félnél?
*Érdekes módon benne fel sem merült, hogy aggódnia kellene az útonállók miatt, úgy az elmúlt húsz évben sosem.
Belőve az irányt indul meg most akkor arra, az iménti magabiztosságával, hogy pár lépés után újra megtorpanjon, ezúttal sebesen kapva Aon karja után, támaszt is keresve.*
-Itt van.
*Súgja halkan, bár azt csak sejti ki piszkálja újra fejét.*
-Leskelődik. A fejemben.
*Biztos benne, hogy ismét az élőholtak gyengécske próbálkozása ez. Nem szabad a terveikre gondolnia, Synmirára, a ki gondolt, végső támadásra, a levágott, dunsztban rejtegetett lábra, Nestarra, pálinkára, semmi lényegesre. Vagyis gondol mégis mindezekre óhatatlanul. Bár aki figyeli annak egyértelmű lehet a rőt kobakban kavargó zavarodottság. Mintha egy talajrészeg személy elméjébe került volna.*
-Mit akarsz ringyó?
*Sziszegi dühösen, mert igazán bosszantó, hogy ilyen otromba módon sértegetik magánszféráját.*