Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

780. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-18 20:42:43
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Felderítő osztag//

*Daranel végül okosan oldja meg a helyzetet, amikor is nem engedi felkelni az ellenfelét, hanem ráveti magát és önnön félbetört pajzsával csapkodja pépessé a holtat, visszaküldve oda, ahová való. Teljesen elkapja a harci láz, szinte minden ütésnél elégtételt érez az életben őt ért sérelmekért, holtak által okozott fájdalmas sebekért. Minden csapást követ egy másik, miközben a ki-kifröccsenő vér és agydarabok vörösre festik a férfi arcát, felső ruháját, ruhaujját.
Végül azonban elmúlik a düh és a sérült kormost is elkezdi ellátni Aoneer, aminek következtében van lehetősége átkutatni a közelében üldögélő hullákat, szám szerint két íjászt és a sarlós barátját. Összesen 47 aranyat talál náluk Zöldszarvas Daranel, amit vélhetően az erszényébe is tesz. Más értékes tárgyat nem talál, csupán rozsdás fegyvereket. A többi hulla vagy távol van, vagy éppen lángol körülötte a mező, így nagyobb erőfeszítés lenne őket is átvizsgálni. Ha mégsem sietnek annyira, akár meg is tehetik. Ellenben átlagon felüli intelligenciája és synmirai múltja miatt szöget üt a fejében, hogy a Szikla maradványa értékes lehet, hiszen egykoron ellenálló borítást kölcsönzött a használójának.
Most viszont Risztinre kell koncentrálnia.
Az őrmester már egy ideje ezt teszi, miután szabályszerűen kivégezte az előtte ácsorgó túlvilági íjászt egy lefejezéssel, azonnal a társa segítségére siet.
Az íjvesszőket kirántja az eszméletlen nőből és leönti a torkán a nála talált gyógyitalt. A nő válla teljesen begyógyul, és a hátán is a seb, ám miután magához tér, nem érzi magát még teljesen egészségesen.
Minden egyes levegővétele fáj, ami arra enged következtetni egy alapszinten képzett felcsernek is, hogy megsérült a tüdeje. Az is tény, hogy a száján nem buggyant ki a vér, így sejthető, hogy csak felületi sérülésről lehet szó. Mégis, fáj a levegővétel a hölgynek és bizony nem esik neki jól sétálni sem.
Ha pár napon belül nem látja gyógyító, akkor tapasztalhat majd különféle tüneteket is, miszerint felszökik a láza. Elég veszélyes lehet, ha a testében gyulladás keletkezik, de talán egy gyógyitalkúra és különféle elf szerek segítségére lehetnek a nőnek. Néhány nap pihenés mindenképpen rá fog férni, ha nem szeretne az esetből bajt.
Ám összességében nézve a helyzetet, egész jó mérleget sikerült alkotniuk. Ötszörös túlerő ellen sikerült győzedelmeskedni a triónak, és megúszták kisebb-nagyobb sérülésekkel, valamint egy sérült lóval. A lényeg, hogy egyelőre nem esett el senki sem, és hamarosan a lovakat is össze tudják szedni. Ami egyedül nem megy nekik, az a gyors távozás. A sérült ló és a sérült félvér lány sokat lassít a tempón.*

779. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-18 08:27:48
 
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Sajnos nem tudta tartani a tempót a katonákkal szemben. Kimerültség és a fájdalom az leteríti. Ami tovább tetőzi a problémát, hogy az előholt újabb nyílvesszőt repít a hátába amivel tényleg elveszíti az eszméletét. Körülötte zajló események megszűnik létezni. Igazán hálás lehet a társainak mert, segítenek a leányzón. Ha sikeresen kihúzták az íjvesszőket a testéből, s ha nem súlyosbodik a sérülés akkor megitatják vele a bájitalt.

Miután ez megtörtént kinyitja a szemét, s tud a két lábán járni akkor igyekszik követni a társukat.

Bájitalnak van egy másodlagos hatása ami mindenképp jól jön a meneküléshez, a fáradságot kevésbé érzi.*
~ Többiek jól vannak? ~
*Nem szól semmit csak örül, hogy a társai épségben vannak, s egy halovány mosoly jelenik meg az arcán.*

~ Lovak még megvannak vajon?~
*Remélhetőleg igen, mert akkor gyorsabban elhagyhatják ezt a pokolot.*



Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.

778. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-18 07:37:07
 
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Minden a tervei szerint alakul, az élőholt a szeme közé beékelődött tőrrel csattan a földre. Még van benne élet, de már nem sokáig. Daranelnek esze ágában sincs hagyni, hogy feltápászkodjon. Célja, hogy végleg szétzúzza a koponyát, amit először jó keményen megtapos, beleadva testsúlyát, majd mivel a pajzsot elejtette a katona így Daranel megragadja azt és elkezdi csépelni úgy a koponyát, ahogy a csövön kifér! Fél pajzs is pajzs és arra bőven jó, hogy csontszilánkokra zúzza a nyomorultat. HA sikerrel jár kicsit el is veszíti fejét, majd eltorzult arccal még akkor is ütlegeli, amikor már a földet is felszántja a pajzzsal.
Aoneer zökkenti ki ebből a feldühödött, eszeveszett állapotból.*
-Megvagyok. *mondja egykedvűen, majd összeszedi magához veszi saját tőrét, kicsit megtörli és visszateszi a tokba. Íját is felkapja természetesen és a vállára akasztja, úgy siet oda a sebesülthöz és az őrmesterhez. Ekkor pillantja meg a kőhalmot, ami a Szikla maradványa. Valamelyikük amíg ő aludt végzett a döggel.*
-Egyetértek. Húzzunk innen.
*A holtak fegyvereit is összeszedi, sőt mi több át is vizsgálja a tetemeket, hogy nem e talál náluk valamit a fegyvereken kívül. Amikor megtörténik a kissé megriadt lovakat is összeszedi nagy nehezen.*
-A gyógyital segíteni fog rajta, nem lesz gond. Nekem is jót tett. De, ha kell majd összevarrom és kitisztítom a sebeit.
*Mindenesetre féltérdre helyezkedik és várja, hogy Risztin visszatér e az élők soraiba. Közben azért még mindig pásztázza a környezetüket, hogy ha valami kellemetlen meglepetést tartogat még nekik a sors, akkor lehetőleg felkészüljenek rá.*

777. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-17 21:17:03
 
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Egy katona elesett. Hátba lőtték, látszólag vége van. Az őrmester abból a távolságból ahol van, ennyit tud megállapítani. Két lövés, persze nem minden esetben jelent azonnali halált, de a legtöbben igen, és egy lovag szemében aki inkább hisz az acélban mint a húsban ez még inkább végzetesnek tűnik. Mint az őrült fut tovább a holt felé, az eszét elborító düh új erőt ad neki még ha ez jelen pillanatban nem is sokat számít. Hiszen itt erre az erőre már nincs szükség. A szánalmas élőhalott nyila lepattan az erős lovagi sisakról, és egy szemvillanás múlva már az ő lándzsája az ami lemetszi a fegyvertelen ellenfél fejét. Nem nagy dolog. Már sokadszorra csinálja ezen a napon. Idegesítőek az élőholtak. Egy átlagos ember már attól kimúlik ha egy tőr rossz helyen böki meg a gyomrát, ezek pedig még komoly fejsérülésekkel is képesek néha tovább mozogni. Ezeknek is akik így hátba támadták az íjászok párosát, már rég halottnak kellett volna lenniük. Nem esznek, nem alszanak, nincs lelkük, nincsenek igényeik. Undorító egy banda.
A futás után nehéz lelassítani. Pontosabban irányt váltani, hiszen amint látja még Daranel sem végzett a vele viaskodó hullával. Persze nem képes egyből mellé ugrani, annyira nem gyors, de ha a zöld ruhás férfi még egy kicsit kitart akkor hamar a segítségére siet és levágja, a pajzsa nélkül már szinte tehetetlen utolsó holtat. Egy fegyvertelen ellenféllel szemben még így is nagy a képe a nyomorultnak, de nem hiszi, hogy ellene túl sok esélye lenne. Szemből még a tőrt sem olyan egyszerű rádobni valakire mint hátulról a csatabárdot. És a hulla nem is rá figyel.*
-Daranel, jól vagy? *Kérdezi a vadászt, már ha a legutóbbi művelet sikeres volt és ha nem zuhan közéjük valami démon az égből aminek mondjuk szárny helyett varjúcsőrt adományoztak az égiek.*
-Szedd össze a lovakat. Fogjuk a lányt, a holtak holmijait és megyünk vissza Amonra. *Legalábbis ez a jelenlegi terv. Varázsitalból kifogytak, legalábbis a komolyabbakból. Van egy sebesültjük, és az égen mintha megbolondult volna a nap, vagy csak az ő fejével nincs valami rendben. Ha persze Risztin egy ital után rendbe jön akkor még kalandozhatnak egy keveset a nagy semmiben. De ha sebesültjük van akkor nem folytathatják a harcot. Ketten pedig kevesek egy élőholt egység elintézéséhez. Hárman is azok voltak.*
-Élsz még a fenébe is? *Kérdezi, vagy talán csak gondolja maga elé mikor dolga végeztével visszarohan a félsötételfhez. Persze csak akkor ha sikerült kinyírnia a Daranelre támadó élőholtat. Elsőként megnézi a pulzusát a nyakon, aztán elkezd kutatni van egy varázsital a lány holmijai között. A sebészethez nem ért. Inkább csak a sebek számolatlan beszerzéséhez. Amit tud az mindösszesen annyi, hogyan kell egy varázsitalt szakszerűen meginni, vagy épp megitatni valakivel. Fragora egy sötétzöld itallal rendelkezik. Nem biztos, hogy megtalálja, és nem biztos, hogy ez elegendő segítséget nyújt. Egy élet megmentéséhez ez az ital egyszerűen kevés, csak arra jó, hogy a katonát pihenés nélkül vissza lehessen dobni a harctérre ahová való. Az erő is elhagyja a férfit. Az ő italának a másodlagos hatása is elmúlik. Gyomra is korog, és már már lakomaként gondol a nyeregtáskában lévő szárított húsra.*
~Működj.~ *Mondja magában, miközben kihúzza a félvérből a két nyílvesszőt, majd leerőlteti torkán az adott italt. Ha időközben felébred kissé megnyugszik, legalább nem fenyeget annak a veszélye, hogy megfullad belé.*

776. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-17 20:06:33
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Felderítő osztag//

*Risztin a nyílvessző találata után végképp kimerül, de ami nagyobbik baj, hogy elveszíti a gondolatai fölött az irányítást. Talán a pánikhelyzet, vagy az esetleges sokkos állapot ülteti olyan cselekvéskényszerbe, ahol az első gondolata a menekülés lesz, és nem pedig az, hogy lesújtson a támadójára. Az utóbbi ugyan kockázatos tett lett volna, ám a hulla kezében csak egy íj van, míg Risztin szorongatja az egészséges kezében az oldalán eddig, s talán ezt követően is díszként fityegő kardot.
Esélye lett volna, ám a hirtelen összeroppanás a másik irányba terelte, és két percig elbolyongott volna, mielőtt összeesik, csakhogy az íjász így lényegében zavartalanul vehette ismét célba, hogy ezt az időt lecsökkentse.
A második lövés a nő hátát érte, a lapocka alatt fúródik be valahol. Végül ez az, ami ájultan a földre kényszeríti a félvért.
Egy hős legenda felemelkedése és bukása forgott le a harctéren, és Aoneer mindennek a szemtanúja volt.
A férfi az ellenség csapása után előretolja a lándzsáját, majd katonásan visszahúzva csak egy összeomló testet hagy maga után.
Majd megindul az íjászok felé, akiknek jól is fog jönni a segítség. Sajnos nem ér időben oda, amikor Risztint hátba lövik, és az eszméletlenül összecsuklik. A távolság nem túl nagy az íjász és a lovag között, de a páncélban kellően nehéz futni. Még arra is van ideje a mozgó hullának, hogy egy újabb vesszőt húzzon elő, majd eleressze az őrmester felé. A célzás viszonylag pontos volt, de a gyors célpontváltás miatt mégsem eléggé. A férfi sisakjának oldalán pattan meg a lövedék, hogy elrepüljön a távolba.
Nem egészen egy másodperc múlva már oda is ér, dönthet, hogy haragtól, félelemtől, vagy bármi mástól átitatva milyen módon végzi ki a szerencsétlent.
Daranel, viszont hősiesen állja a sarat. A rátámadó katona esetében kivár, majd a felé lendülő sarló elől kitér, és a támadás lendületét kihasználva lendít egyet a támadóján, miközben a másik kezével tőrt ránt.
Lényegében így a zuhanó test elé helyezi a tőrt, ami így saját súlyánál fogva ráesik, a fegyver felnyársalja a szemgödrön keresztül.
Az élőholt elpuffan a földre, ám az élet nem huny ki belőle. A pajzsot elengedi, szabaddá vált kezével kihúzza a saját agyából a tőrt és megpróbál feltápászkodni.
Nincs központi idegrendszerük, így az agy sérülése nem feltétlenül jelenti az egyed halálát. Ezt megtanulhatta a csapat ebből a helyzetből.
Ha megvárja Daranel, hogy felkeljen a holt, akkor nagy veszélyben lesz, mert egyszerre két fegyverrel is támadhat, és nem is késlekedik. Daranel saját tőrével igyekszik őt leszúrni, ha azt valamilyen módon kivédi a férfi, akkor pedig a sarlót lendíti meg a holtak katonája. Az épségben maradt szemére úgy tűnik, nagyon is lát.*

775. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-15 16:18:17
 
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Szerencséje eddig tartott, hiába ugrott el, mégis bekapja az első nyílvesszőt. Sajnos a könnyű bőrvért nem erre van kitalálva. Az íjvessző mélyen behatol a bal felkarjába, ami nagy valószínűséggel csontot is tör.*
- Áááá!
*Felkiált fájdalmában.
Viszont valamiért ösztönösen nem nyúl hozzá. Azaz érzése, ha megpróbálja feszegetni az ép jobb karjával ami már eleve remeg, azzal rontani fog a helyzeten. Ez a teljes kimerültség jele. Amíg a tudatánál van, addig kardhüvelybe helyezi a kardot, utána az elejtett íját veszi fel.*
~ Ha ezt megpróbálom egyedül kihúzni akkor biztosan beletöröm.~
*És akkor az operáció elkerülhetetlen lesz, legalábbis ezt gondolja magában.
A fáradság, és a sokk ami épp érte a szervezetét, kezdi elveszíteni az eszméletét, s egyre homályosabban lát. De minden csepp erejét összeszedi, hogy minél messzebb kerüljön a társaitól, mivel nem akarja, hogy vele is foglalkozzanak, megvan most a maguk baja.

Végül egy két perc bicegés után összeesik, az akarat ereje eddig bírta nem tovább. Először a térdei érnek földet, majd jobbjára dől el mint egy zsákliszt. Utána csak egy szót kipréselni magából.*
- Sajnálom.

*Alig töltötte be a tizenhatodik élet évét, s a holtakkal nézhetett farkas szemet, de most már nem gondol semmire, nincs magánál. Remélhetőleg a társai kifogják bírni.
Lehet, hogy maga a sérülés nem halálos, de a célzását leszámítva, csak egy átlagos leányzó, csoda, hogy eddig ki tudta bírni mellettük. Ennyit tudott nekik nyújtani.

Ha minden igaz, akkor még nem halt meg, hanem csak elájult.*

774. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-15 07:59:25
 
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Miután sikeresen szétrobbantja az átkozott íjász koponyáját akkor látja csak igazán, hogy milyen hasznosak is ezek az új zúzó nyílvesszők, amiket ő maga álmodott meg és Hrothgaar mester készített el. Várható volt, hogy a két íjász közül az egyik le fogja lőni Risztint és ez így is történik. A zöld ruhás íjásznak viszont nincs már ideje arra, hogy felmérje mennyire súlyos vagy végzetes találatot kapott, de számít arra, hogy Risztin felordít fájdalmában.
A sarlós, törött pajzsos katona földöntúli üvöltéssel rohan neki Daranelnek, aki pontosan erre számított, így nem érheti meglepetés. Íját máris a földre ejti és egészen addig nem mozdul, amíg a sarlós katona nem emeli meg karját, hogy lesújtson. Ekkor cselekszik, beleadva minden gyorsaságát és ügyességét, na meg nem elenyésző pusztakezes harci tudását, hogy pontot tegyen a sarlós katona életének végére. Ahogy a fegyver lendül Daranel oldalra mozdul és igyekszik elkapni a katona csuklóját vagy alkarját. Amint sikerül ráfogni teljes erőből megrántja lefelé, kihasználva ezzel a sarlós katona rohanó sebességét, hogy az orra bukjon a földön. Az utóbbi időkben éppen ezeket a mozdulatokat gyakorolgatta, legutóbb Zarasnál is kipróbálta. Mielőtt azonban elhasalna lenyúl az övéhez és kirántja belőle a díszes tőrt, hogy belevágja a katona két szeme közé. A bibi az a bizonyos törött pajzs lehet, de igyekszik úgy emelni majdan a tőrt, hogy ne akadjon fel a pajzsban. Ha már az elején sikerül kitérnie, akkor ugye oldalra kerül a sarlósnak, innen igyekszik a tőrrel meglékelni a koponyát. Nem könnyű mozdulatsor, vastagon kell hozzá az ügyesség és gyorsaság, de minél előbb ki kell iktatnia a közelharcos katonát.*

773. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-14 21:10:29
 
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*A csépelésnek hamarosan vége szakad mikor az őrmester fejbe lövi a felette álló ellenfelet. Ugyan irigykedett már sokat a zöld vadászra annak spéci kivitelezésű elf íja miatt, de azzal nem húzta volna ki magát a csávából ilyen könnyedén. Mi több elő sem vehette volna amíg pajzs van a kezén. Sajnos jelen helyzetben nincs semmi aminek örülnie kellene, a veszély ugyanis még egyáltalán nem múlt el feje fölül, és a jobb füle mellett is ég egy remekbe szabott holttest. Felpattan hát, és még épp időben képes felvenni az egyszemélyes falanx alakzatot, mielőtt a csatabárdos őrült reá rontana. Nem sok mindent lehet vele kezdeni. Egyetlen ellenfél az után a mészárlás után amit itt véghez vitt, már szinte gyerekjáték, legalábbis amíg az ital másodlagos hatása kitart, utána már nem lesz ennyire őszinte a mosolya, de a hulla, nagy kárára, nem menekül hanem támad. Pajzzsal védekezik, a lándzsával pedig kiszúr, hogy véget vessen a rohadék halál utáni napjainak, és ha ez sikeres akkor az immáron véglegesen halott ellenfelet az égő földre dobja, hadd eméssze el az ő húsát is a frissen felserkenő láng.
Ha megszabadult ellenfeleitől, szemével a sziklát kezdi el keresni, de a helyett, csak bajban lévő társait szúrja ki, a sarlóssal hadakozó Daranelt és a sebesült Fragorát. A holtak ezek szerint mégsem fogytak el teljesen ketten még vannak.
Sok dolgot nem tehet értük, a számszeríjat percekbe tellene ismét üzembe helyezni, ismét irigykedni kezd barátja elf íjára. Az egyetlen amit még tehet, hogy minden erejét összeszedve megindul a csapat felé, páncélban nehéz futni, de ő ehhez van hozzá edzve, az más kérdés, hogy nemsokára úgy fog eldőlni mint egy zsák, de addig legalább ismét be akar kerülni a harc középpontjába. Elsősorban a félvér védelmére kel, Daranel férfi is, és edzett katona is, szóval logikusnak tűnik, hogy ő képes lesz megoldani magától a gondot. Fragora azonban kimerült és sebesült.
Persze a dolgok alakulhatnak máshogy is, lehet mire a páros közelébe kerülne addigra azok már rég végeztek ellenfeleikkel, és lehet a félig kormos előbb levágja az ellenséges hullát, és a városőrnek a zöld ruháson kell inkább segítenie, ez már az adott helyzetben fog eldőlni, és majd a szerint cselekszik.*

772. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-14 20:40:00
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Felderítő osztag//

*Daranel még az előtt tért magához, hogy a csontvázak tűpárnát csináltak volna a társából, így van lehetősége cselekedni. A gyógyital megivása jó ötletnek bizonyul, de nem elsősorban azért, mert a homlokán éktelenkedő seb összehúzódik. A fejfájás, a szédülés megnehezíthette volna a célzást és könnyen mellé lőhette volna a zúzónyilat, ami most szó szerint halálos vétek lehetett volna.
A gyógyital segített visszanyerni a koncentrációképességét, így hát rutinos, zavartalan mozgással helyezi az idegre a vesszőt, majd célra tart és miután elkiáltja magát, elengedi a húrt.
Egyenes ívet ír le a vessző, és apró darabokra robbantja az egyik íjász koponyáját, majd ilyen távolságból talán nem is meglepő módon, szinte zavartalanul tovaszáll a messzeségbe.
Sajnos csak ezt követően jut eszébe figyelmeztetni a félvér lányt, de így elkésett. Szinte ugyanabban a pillanatban engedi el a másik íjász is az ideget, amikor a zúzónyíl leteríti a társát. Ha már ennyire pontosan kimérte a megfelelőnek vélt lövést, nem térítette el szándékától a kiabálás.
Ellenben Daranel felhívta magára a figyelmet, méghozzá a sarlós katona személyében. Szinte azonnal felé fordul és artikulálatlan hangon üvöltve rohanni kezd a zöld íjász felé, hogy sarlóját annak koponyájába vághassa. A közelségének köszönhetően nincs lehetősége egy újabb vesszőt kilőnie rá, így fel kell készülnie a támadó leszerelésére.
A kormos lány éppen eltévesztette a célt, majd gondolkodni kezdett, hogy mi tévő is legyen, amikor Daranel kiáltását meghallja.
Szabad kezével a kardjáért nyúl, majd elrugaszkodik. Annyira közeli időpontban éri a lövés, hogy szinte nem is tudja megkülönböztetni az ugrás pillanatától. A hulla a fejét célozta, de úgy tűnik, hogy Daranel kiáltása, valamint a nő bemozdulása révén célt tévesztett, s a vesszője egyenesen Risztin íjat tartó vállába csapódik. Mélyen belefúródik, és a felkarcsontba ékelődve áll meg. Lényegében a saját felkarcsontja mentette meg Risztin életét.
Az ugrást ez már nem befolyásolja, sikeresen előreszökken a nő, de a kezéből kiejti az íját. Épen maradt keze büszkén szorongatja a kardot, úgy tűnik, hogy csak ezt fogja tudni használni, miután kiheverte a hirtelen belehasító fájdalom okozta kínokat. Kellemetlen sérülés, ami elsülhetett volna rosszabbul is, de jobban is, ha körültekintőbb egy kicsit.
Aoneert tovább csépeli a hulla, miközben a szabadon maradt kezével felnyit ő is egy zöld színű italkát és legurítja a torkán. A lehető legjobb ötletet cselekedte meg, amit megtehetett, ráadásul éppen időben. A távolabbi katona megtalálta ugyan a csatabárdot, és fel is vette, de ideje még nem volt támadnia is vele, így a városőré a kezdeményezés.
Kezét ráfonja a számszeríjára, majd csapásoktól folyamatosan mozgó pajzsa mellett kidugja és lő.
A lövedék a hulla állánál hatol be, és átüti a felső koponyacsontot, ledobva a harcos sapkaszerű fejmelegítőjét. Úgy tűnik az első halál a hideg időben érte, míg ez a második a színek havában.
A hulla ugyanis hirtelen megmerevedik, majd hanyatt dől, mint egy darab fa.
Mire az őrmester talpra ugrik és felveszi ismét a lándzsáját, a másik, egyben számára talán utolsó harcos támadásba lendül. Védő állásban éri a támadás Aoneert, így nem lepődik meg rajta, mint a bárd meglendül a férfi mellkasa felé.*

771. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-13 18:08:03
 
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Az ereje teljes kimerült, a kezét alig érzi már. Nem csoda, hogy amit kilőtt nyilat az nem volt a helyzet magaslatán. Próbálja Aoneert támogatni de ezek szerint nem járt sikerrel.*
~ Ez nem lesz így jó.~
*Látja, hogy tűz is van jelen, s nem jelent semmi jót az érzéketlen holtak ellen, úgy hogy az őrmester is ott van.

Egyszer csak hall valamit, Daranel hangját.*
~ Jaj de jó, hogy magához tért.~
*Nem örülhet sokáig, hiszen a társa rögtön figyelmezteti a veszélyre. Térdelő helyzetből megpróbál elrugaszkodni, remélhetőleg sikerrel. Kardja felé ugrik el amit sikeresen felkap, de sajnos fáklyát már nem tudja magával vinni.

Nem tudni, hogy jól döntött, de remélhetőleg, a kardja nem kerül ellenséges kézbe.*
~ Ez így nem lesz jó.~
*Most igencsak tehetetlennek érzi magát, mivel nem szeretne közelharcba keverednie.

De a kardot akkor sem hagyhatta ott védtelenül, mert, azok a járkáló hullák, nem teljesen ostobák, és mindent amit látnak azt fegyverként tudják használni.

Most csak annyit tehet, hogy figyel és közelebbi ellenfeleket néz ki magának, hátha nem lesz még szüksége a kardja.*

770. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-13 12:19:05
 
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*A mézédes ajkak megízlelése után hatalmas hasítást érez fejében, majd szemei kinyílnak, ezzel szertefoszlatva az álmait, de az most kit érdekel? Hiszen él! Fekvő helyzetében körbepillant, mert hirtelen azt sem tudja, hogy hol van.*
~Á... a fejem.~
*Mikor homlokához kap a tenyerét saját vére festi vörösre egy foltban. Látása sem tiszta, de lassacskán erőre kap. A legelső dolga az, hogy megpróbál ezen segíteni úgy, hogy benyúl belső zsebébe egy fioláért, majd egy hirtelen mozdulattal eltávolítja a dugót és a tartalmát leönti a torkán. Közben már rájön, hogy mi is történik itt valójában. A sors igazán kegyes volt hozzá, amiért nem törött szilánkosra a koponyája... mostantól elnevezheti magát keményfejűnek is.
Össze is illeszti gyorsan a darabkákat, hogy komplett képet kapjon arról, ki merre és hogyan. A látvány, ami fogadja nem az, hogy nem biztató, hanem jóformán a halállal egyenlő. Tisztában van vele, hogy tíz méterről még egy ügyetlenebb íjász is képes tűpárnát készíteni bárkiből, ezek viszont ketten veszik célba a kormos nőt. Reflexei máris cselekvésre ösztönzik, közben érzi, hogy minden tagjába visszatér az élet és ha szerencséje van az itókával, akkor a fejsérülése szépen és gyorsan gyógyul. A gond az, hogy nincs olyan állapotban még, hogy ismételten két nyílvesszőt lőjön ki egymás után, de azért is hálás lehet, hogy egyáltalán itt a való életben lőhet, nem csak a másvilág vadászmezején.
Féltérdre helyezkedik, egyik kezével a tegezéhez nyúl, míg a másikkal az íját veszi fel a földről, ami szerencsére nem repült el méterekre tőle. Nyílvessző a húrra, majd célra tart.*
-Héj fattyak! *ordít rá a két íjászra mintegy remélve, hogy sikerül elvonni a figyelmüket. Aztán el is engedi a zúzónyilat, hogy péppé zúzza vele az egyik íjász koponyáját.*
-Fragora ugorj! *kiabálja, hiszen ha nem mozdul a másik még így is eltalálhatja. Daranel a lövés után kissé jobb oldalra bukfencezik, hogyha felé lőnek kitérjen a nyílvessző útjából. Úgy véli, hogy kettejük közül valakire biztosan rálő az egyik. Kérdés, hogy kire. Közben átvillan az agyán, hogy vajon a Szikla merre lehet? Hiszen fogalma sincs ebben a pillanatban arról, hogy Risztin egy nagy rakás követ csinált belőle.
Ott van még a sarlóval rendelkező gyalogos, akivel úgy gondolja a zöld ruhás, hogy elkerülhetetlen lesz a közelharc, hiszen mindenkit még ők sem tudnak úgy lelőni, hogy ne kerüljön a közelükbe. Akkor pedig le fogja dobni az íját, hogy puszta kézzel végezzen a pokolfajzattal. De ez még a jövő zenéje, először is a két íjászt kell visszaküldeni oda, ahonnan jöttek, bár vélhetően az egyik, akire Daranel lő már nem rondít bele a képbe.*

A hozzászólás írója (Zöldszarvas Daranel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.13 12:21:58

Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.

769. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-12 21:41:50
 
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*A helyzet ilyen állása mellett a férfi hamar realizálja, hogy nem könnyen nyúlhatna az ellenség kardjáért, sem az egyébként mellette fekvő harci bárdért ami amúgy pont ugyanazt a feladatot láthatta volna el, így összességében az ellenség folyamatos ostroma alá szorult és kénytelen pajzsát folyamatosan fenntartani. Egyetlen szerencséje, hogy ellenfele egy idióta. Nem lendít, nem üt a lábára, hanem folyamatosan megszállott őrülettel pofozza azt a részt ahol az őrmester a pajzsával még védekezni tud. Ezt persze rá lehet fogni még arra, hogy a holt képzetlen, és nem katona volt a halála előtt. Így viszont a férfinek jobb karjával, ami mint kiderült csak részben használhatatlan, van ideje és kölcsönözni való ereje elővenni az egyik mágikus fioláját és felhajtania azt, ezzel pedig egy csapásra meg is szabadul az őt érintő sérülés terhe alól, még mielőtt az ostrom elmérgesedne és annak másik szereplője is kellően közel kerülhetne hozzá. Egy ital felhajtása nem igényel különösebb erőbefektetést, és a pajzs védelme alatt a holt aligha tudná kiverni a férfi kezéből a fiolát. És mintegy válasz képen a folyamatos ütlegelésre, szintén jobb kezével megemeli az övén hordott számszeríjat, oldalra tartva a feje mellett sistergő tűzön begyújtja annak kénes fejű lövedékét majd pedig egyenesen felette tornyosuló ellenfelére fogja azt.
Még mindig remekül céloz, anno még Daranellel is vívott hasonló párbajt a jobb céllövő címéért, és elővigyázatossága is kifizetődik, mert ahogy azt a városőrök és vadászok bölcsessége tartja, egy számszeríjat mindig felhúzva és betöltve kell tartani. Mellesleg a tűzzel való viszonya volt már rosszabb is, a Grombar melletti csatánál az a mocsadék élőholt mágus mindent felgyújtott rajta ami csak éghető. És a láng ugyan égeti arcát, de ez semmiség az akkori eseményekhez képest. Legalább a holttesteket sem neki kell halomba pakolnia.
Ha célzás megvan, a számszeríj tusát a földre támasztja és lő. Ha nem célozna pontosan az iszonyú masina ereje akkor is elég lenne ahhoz, hogy egy nagyot taszítson ellenfelén, ezzel időhöz juttassa Aoneert, aki mivel már nem sérült elkezdhet talpra állni, és lándzsáját megragadva revansot venni ellenfelén. Az, hogy a holtnál csak cséphadaró van, többek közt azt is jelenti, hogy nincs kifejezett védelmi eszköze, egyetlen szúrás is leteríthetné, ha jó helyre megy. És a másik a csatabárdért futó, és azért lehajoló alak már kaphatja is visszakézből a másodikat. A kérdés csupán az, mennyi ereje maradt a férfinak az ezt megelőző rövid küzdelem után, és mennyi vére folyt el az alatt.*

Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik és negyedik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán eggyel növeli az állóképességet a következő két körre.

768. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-12 21:14:53
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Felderítő osztag//

*Aoneeren úrrá lett a fáradtság, így kissé magatehetetlennek érzi magát. Pedig nem az, noha a fájdalom kissé kellemetlen számára, a fegyvert forgató keze csak részlegesen működik. No de nem kölcsönöz-e majd magának egy kevés erőt, ha az életéről van szó?
Ez a kérdés merül fel benne, amint a cséphadaró egy hatalmasat csattan a pajzsán. Sikeresen kivédi az ütést, de érezheti, hogy ki kell találnia valamit, méghozzá nagyon gyorsan, mert egyértelműen vesztes helyzetben van, még akkor is, ha a cséphadaróval nem minden ütés fog betalálni. Hiszen ott van a másik ellenség is, aki fegyvertelen ugyan, de ki tudja meddig!?
Mellesleg bőszen próbálkozik is az őrmester, de sajnos a mellé terülő hulla fegyvere egyelőre két, vagy három méterre hever tőle, aminek az eléréséhez arrébb kellene mozognia. Ebben számos dolog megakadályozza sajnos. Az egyik az a leölt ellenség holtteste, akitől nem tud majd csak úgy egyszerűen oldalra gurulva fegyverhez jutni. A másik ilyen ok a tűz ereje, amit most először tapasztal meg, méghozzá aggasztóan közelről. A fejbe lőtt katona, ahogy elvágódott, kigyújtotta maga körül a megszáradt füvet, ami a gyenge ellenszélnek köszönhetően csak pár perc múlva, de eléri majd Aoneert. A harmadik ok a cséphadaróval rendelkező ellenség szüntelen ostroma, amint újabb és újabb csapást igyekszik mérni a földön fekvőre, leginkább ott, ahol éppen éri. Kapkodnia kell a pajzsot a férfinek, ha nem akarja az ütések hárítását teljes egészében a páncéljára hagyni.
Risztin leterítette tehát a Sziklát, aki elporladt, hogy csak egy kupac homok maradjon utána.
Ezt követően kifújja magát, és megfordul. Láthatja, hogy Aoneer kicsivel sincs megnyugtatóbb helyzetben, mint ahogy néhány pillanattal korábban látta, és nem az általa kilőtt nyílvesszőből felserkenő tűz a legnagyobb baja. Az élőhalott, ami a cséphadaróval támadta meg, még mindig virgoncabb, mint kellene, és támadását nem szünteti. Földműves lehetett, mert a cséplés igencsak rutinosan van benne a mozdulataiban. Risztin aggódhat a másik, még el nem esett társa miatt is, aki nem túl sokáig marad fegyvertelen. Legalábbis erre következtet a mozgásából, amint elindul a korábban Aoneerhez dobott csatabárdja felé, ami a földön fekvő katonától nem túl távol, véresen hever a fűben. Ez persze ilyen távolságból nem látszik, csak a mozgásából következtethet a félvér, hogy fegyverért megy a halálon túli szerzet.
Végül határoz a nő, a fegyverét és a fáklyáját a földbe szúrja, majd egy újabb vesszőt vesz elő. Letérdel, begyújtja és útjára engedi. Talán a fáradtságtól, vagy az izgalomtól lehet, hogy egy hajszálnyit megremeg a keze, de a tényen ez mit sem változtat. A lángoló vessző akadálytalanul suhan el a holt mellkasa előtt, hogy néhány méterrel távolabb tőle egy újabb tűzfészket gyújtson a műveletlen föld száraz kórói között.
Daranel édes álma valóság is lehetne, hiszen az, hogy terméketlen Risztin, az nem azt jelenti, hogy nem hempereghetnek egy jót, teljes testet és lelket átmozgatót.
Ezúttal viszont meg kell elégednie az álom elejével, mert noha a menyecske hajlana a dologra, az első heves csók után irdatlan fejfájással magához tér.
Ha a homlokához kap, akkor érezheti, hogy a rajta keletkező repedésből szivárog a vér.
Egy ideig még szédül, valószínűleg kapott egy enyhe agyrázkódást, majd a kép kitisztul, noha a feje továbbra is nagyon fáj neki.
Ha összekaparja magát, az első kép, amit lát, nem túl biztató lesz. A heves harcok alatt Risztin elfeledkezett a rövid ideig harcképtelenné tett, de nem hatástalanított trióról, akik közül a törött fegyverű íjász már pótolta a fegyverét elesett társától.
Kihasználva a nő figyelmetlenségét és Daranel eszméletlenségét, közelebb lopakodtak, és most oldalról, kissé hátulról állnak Risztinnek, kifeszített íjakkal. Egyenesen a nő van a célkeresztjükben, míg a sarlóval rendelkező gyalogos egy fél méterrel tőlük lemaradva ácsorog, hogy ha kell, megvédje az íjászokat. A kezében még mindig ott szorongatja az eltörött pajzsot, amit még maga Daranel lőtt két darabra az egyik zúzónyíllal.
A nőtől és Daraneltől is nagyjából tíz métere vannak, ami arra enged következtetni, hogy nehezen fogják eltéveszteni a kormos nőt. Néhány másodperce lesz csak Daranelnek cselekedni, hogy megmentse, ugyanis a lány figyelme le van kötve az Aoneert támadó egységek hatástalanításával. Ő nem húzhatja ki magát a slamasztikából.*

767. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-11 18:59:14
 
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Az ima meghallgatásra talált, ha nem is úgy történt ahogy épp azt eltervezte, viszont az égiek mégis kegyesek voltak hozzá. Lehet furcsán indult ez az egész összecsapás, de az tény, hogy egész idő alatt, a szerencse ölelte körül, mivel nem ő esett el elsőként. A két társán keresztül pedig láthatta, hogy mire is képes egy igazi katona. Hiába céloz hasonlóképpen, mint Daranel, de minden másban alul marad, csoda hogy eddig tudta tartani a tempót, továbbá a közelharci harci tudása Aoneeréval szemben egyszerűen nem mérhető.*
~ Ha fele olyan erős lettem volna, mint ők.~
*Csak reménykedhet, hogy nem hátráltatta a két bajtársát, hiszen most mindkettőjük a földön hever. A csata igen hosszúra nyúlt, s hiába nem szerzett sérülést, a fáradság azért mégis úrrá lesz rajta.*
~ És még mindig vannak.~
*Az ereje teljesen felemésztődött, a lábai remegnek, de megint csak nem a félelmében, hanem a fáradságtól.*
~ Csak még azt a kettőt ki tudjam iktatni.~
*A szerencse forgandó, és nem mindig támaszkodhat rá.*
~ Nem fogok elmenekülni, különben, hogy fogok a gazdám szemébe nézni?~
*Milyen ironikus, hogy nem magára gondol még ebben a helyzetben sem, mivel számára ez egy próbatétel, mert a jövőben ehhez hasonló dolgokkal is szembe kell majd néznie, ha épp őt akarja védelmezni. Az izgalom hatalmas adrenalint nyújtott a harc hevéhez, ami sajnos kezd a végéhez érni. A legbölcsebb az lenne, ha felvenné nyúl cipőt és elrohanna, ki fogja megtudni? Ám ez nem fog megtörténni, hiszen a félvér tudni fogja, és a szégyen elől nem fog tudni elmenekülni.

A fáklyát a földbe szúrja és azzal a mozdulattal fél térdre rogy.*
~ Jól tudtam, hogy szimplán egy adottságra nem lehet a végletekig alapozni.~

*A kardját előveszi a hüvelyéből amit szintén a földbe szúr.*
*A megmaradt nyilaiból előhúzz egyet, s a kanócot meggyújtja rajta.*
~ Íjvessző az idegbe, kifeszít célozz és engedd.~
*Gondolatban igyekszik összeszedni magát, de ha sikerül leterítenie az egyiket, utána még mindig fel kell készülnie egy következő támadásra.
Eléggé relatív, hogy mihez képest, de a közelebbi ellenfelet célozza be.
Nem azért küzd, miszerint egy névtelen hőssé váljon, hanem mesterét méltóképpen tudja szolgálni a jövőben, ha elbukik, akkor biztosan tudni fogja, hogy erre a posztra alkalmatlan.

Remélhetőleg mikor Daranel felébred, akkor az álmokat ott hagyja. Risztin fattyú mi voltja miatt nem igen fognak együtt hemperegni, sajnos ebből a szempontból nem volt vele kegyes a Sors.*

766. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-11 07:41:53
 
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Mert álmainkban olyan világban járunk, ami csak a miénk. Így van ezzel most Daranel is, aki csodás dolgokról álmodik mit sem sejtve abból, ami a külvilágban zajlik éppen. A Légióról sokat álmodik még a mai napig is, hiába, a katonaévek nem múlnak el nyomtalanul, bár a rémálmok ilyen téren mára nem gyötrik.
Risztin egyébként is szemrevaló, valamiért ez szinte minden mélységi nőről elmondható, de most még vonzóbbnak látja. Egyébként ha már így alakul, akkor megvonja a vállát afféle "ha már itt vagyunk miért ne?" alapon és megkérdezi tőle, hogy nincs e kedve hemperegni egyet. Ha már így pórul járt a valóságban, legalább az álmai legyenek mézesek, ennyit igazán megérdemel. Egyelőre ennyi van, sok egyéb lényeges nem is történik vele, de lassan remélhetőleg megtörik az álma, még ha szép akkor is és újra a valóságba kerül.*

765. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-10 20:45:19
 
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Eddig bírta. A városőr szerencsétlensége eléggé összetett természetű. Szívesen inna egy gyógyitalt a bajára, ám amíg benne van a hátában a vas addig ez több volna mint ostobaság. A végén még a saját hátába gyógyítja azt a nyomorult baltát és akkor neki vége. Meg aztán nem is biztos, hogy az ami nála van megfelel erre a típusú sérülésre.
Bár harci ereje már fogytán van azért még így is el tud intézni két rá akaszkodó élőholtat. Nem nagy ellenfelek és úgy tűnik a vashegyi törpe által konstruált fegyver sokkal jobban aprítja őket mint a sima kard, vagy lándzsa. Ha túléli nyilván megköszöni a vörösnek és tisztességes lenne valami terjedelmes összeget fizetnie érte.
A csapások után azonban a férfi karja lehanyatlik, kiszállt belőle az erő, pedig még három ellenfélnek ott kell lennie körülötte. Igaz, az egyik már fegyvertelen, de a férfi épp elég ellenfelet ölt meg ahhoz, hogy hamarosan újabb eszközt találjon magának.*
~Ne most.~ *Fut át az agyán, de a föld kényszerítő ereje tovább vonzza neki pedig nem áll hatalmában ellenkeznie. Lezuhan és a földre fordul, egyenesen rá a még mindig hátában álló vasdarabra, hacsak az ki nem esett időközben. Nem sok mindent tud jelenleg csinálni. Még igazán kiáltozni sincs ereje, csak halk nyöszörgés az amit a felette álló fegyveres halott kihalhat a városőr még élő testéből miközben próbálja magát a pajzsával a végsőkig védeni ellenfelei támadásaitól. Első levezényelt csatája teljes kudarccal és undok vereséggel zárult, ő maga legalábbis így éli meg, aztán mintha az őt körülvevő helyzet nem lenne épp elég borzasztó egyszer csak a felé karddal támadó élőhalott feje lángra kap és a holt mellé hanyatlik.*
~Risztin. Hát még itt vannak?~ *Teszi fel magának a kérdést. És ezzel véglegessé is válik a tragédia. Aoneer nem tudhat a tatu váratlan pusztulásáról, így joggal gondolhatja, hogy a fertelmes fenevad meg fogja ölni parancstagadó társait.*
~Anyádat.~ *Nyöszörgi inkább mint mondja, mert szólni már nincs ereje. Bal keze még mozog, de kérdés meddig, ha sikerül az ellenséges csapást kivédenie oldalra nyúl a mellette elterülő égő fejű hulla irányába, megpróbálva elkapni annak kardját még mielőtt ellenfele újabb lendületet adhatna a fegyvernek. Az efféle buzogányokkal való sújtás sok időt vesz igénybe, talán van még ideje elérni azt a rozsdás vacakot. Ne mondhassa rá senki, hogy nem harcolt teljes erejéből. Majd ha eléri a fegyvert akkor megpróbálja azt egyenesen ellenfele üveges szemű koponyájába vágni, bár a hatásban maga is kételkedik, tekintettel arra, hogy alig lát valamit a célpontból, és az ereje is teljesen elpárolgott. Valószínűleg ez inkább egy jelképes gesztus lesz, mintsem valódi ellentámadás.*

764. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-10 18:35:54
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85

Játékstílus: Szelíd

//Felderítő osztag//

*Risztin tehát harcoshoz méltóan nem hátrál meg! Jó választás volt a thargoknak zsoldosként alkalmazni, ehhez kétség sem fér! Képes a végsőkig kitartani, és ugyan elég nagy nyomás alatt harcol, állja a sarat! Aoneer őrmester segítségre szorul, és ezt meg is adja a férfinek. Összpontosít, visszatartja a levegőt, céloz, majd elrepíti a vesszőt.
Aoneer erről az eseményről mit sem tud, hiszen éppen azzal van elfoglalva, hogy ellenálljon a lámadói heves ostromának. Derekasan harcol a túlerő ellen, ez mindenképp figyelemreméltó. Szinte ugyanabban a pillanatban emeli a pajzsát a támadó katona elé, mint amelyikben a másik kezével a lándzsájával támad. Látványos harcjelenetnek lehet szemtanúja a távoli félvér lány, amint a hős városőr keresztüldöfi a lándzsájával a felé jobbról érkező katonát, miközben a holt társának a kardja egy hangosat csattan a pajzsán. A férfi nem habozik, a mesterpengét azonnal kirántja az összerogyó testből és a pajzsa mellett rést találva mellkason döfi a második támadóját is. Mint egy hős katona, úgy küzd, és talán csak azért nem hallat csatakiáltást is, mert komoly fájdalmai vannak a korábbi sérülésétől.
Tényleg eltörhetett egy-két bordája, valamint kivérezhetett a vértje alatt a hús is, de akárhogy is, a második szúrásnál már a düh helyét átveszi a fájdalom. Eltorzul a férfi arca, és hamar rá is jön, hogy harcra a jobb karját csak erős fájdalmak árán használhatja. Hirtelen erőtlenül is hullik a szúrás után a karja a porba, és amikor találkozik a földdel, megrogy. Nem bírja megtartani a ránehezedő súlyt, aminek a következménye az, hogy előbb az oldalára, majd ha a mozdulatot folytatná a katona, akkor a hátára terül Aoneer. Utóbbi esetben le tudja védeni az oldalról cséphadaróval támadó ellenség csapását, valamint látja azt a pillanatot is, amint egy közvetlenül fölötte álló rövid kardos egység fejébe fúródik egy íjvessző, és a teste tehetetlenül terül el a városőr mellé a porba.
Riszin a sikeres lövés után nem késlekedik, és azonnal a Szikla felé fordul.
Időt vesztegetett Aoneer védelmével, így már nem tud odamenni Daranel testéhez, mert a bestia közben lábra állt és éppen a földön heverő férfi felé tart, talán éppen azért, hogy bevégezze, amit elkezdett. Csakhogy már nem tud sietni, inkább ütemesen biceg, ami arra enged következtetni, hogy a Daranel által kilőtt két halálpontos vessző nem volt hiábavaló.
Ha viszont elővesz egy gyújtónyilat a nő, akkor lehetősége van féltérdre ereszkedni és célba venni a lény szemét, ahogy tervezte. Szerencséjére a páncélos épp nem a nőre figyel, hanem Daranelre, így Risztin aránylag lassan, gondosan kimérve lőhet. A távolság sem túlzottan nagy, mindössze tíz, vagy tizenöt méter. Ilyen közelről egy olyan íjász, mint a félvér kormos, nem téveszti el a célt, még akkor sem, ha fáradt.
Ahogy elengedi az ideget, a lövedék egyetlen pillanat alatt átjárja a Szikla szemét, és az agyát is, amire a lény felhördül, majd megdermed abban a mozdulatban, ahogy a lövés érte, és elkezd repedezni a páncélja.
Egyre több repedés keletkezik rajta, mígnem a szilárd váz egyszer csak összeomlik, darabokra esik, s nem marad utána más, csak egy homokkupac.*

//Daranel//

*A férfi mit sem sejt abból, ami körülötte történik, kényszerűen ugyan, de az igazak álmát alussza. A Zöld Légióról álmodik, majd egy virágos réten sétálgat, és felbukkan az álmaiban Risztin is, akit különösen szépnek, formásnak, szemrevalónak lát. Kedve lenne vele egyet hemperegni vele a szalmában. Különleges, egzotikus élménnyel töltené el a művelet, s kitudja, talán lelki társak is lehetnének. Szép álom! Nagyon szép álom!*

763. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-09 21:44:49
 
>Fragora Risztin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Az egyik társa a földön hever, a másik pedig több ellenféllel néz farkas szemet. Néhány pillanat múlva Risztin észreveszi azt az élőholtat amelyik az őrmesterre akar támadni hátulról. Alig gondolkozik, sőt mi több csak ösztönösen cselekszik, a keze szinte magától dolgozik. Elővesz egy nyílvesszőt meggyújtja, utána behelyezi az idegbe kifeszíti céloz és lő. Ha el is véti a lövést attól, hogy az őrmestert találná el. Azért bízik ennyire a lövésében.
A fejét célozza meg amivel még az előtt le tudja teríteni a támadóját még mielőtt a Aoneert elérni.*

~ Nem hagyhatom őket cserben.~
*Ez az egy gondolata suhan át a gondolatán, mikor elengedi a húrt.*
~ Daranel meg ne halj!~
*Egy hang sem jön ki a torkán, mert a harc heve ami átjárja az egész testét, szó szerint megnémul, de nem tehetetlen. Nagyon furcsa ez az érzés, leginkább az izgalomhoz lehet hasonlítani, mintsem félelemhez, a két férfi nagy valószínűséggel nagyobb tapasztalattal rendelkezek, ezért jobban tudják kezelni, mint a félvér.

Kénytelen megosztani a figyelmet, mert jelenleg a támogató szerepét tölti be, és ebben a helyzetben nem pihenhet. Nem Rohan vissza az íjászhoz hanem a nagy böszme sziklára összpontosít, aki most egy pillanatra összerogy. Majdnem hogy érthetetlen módon.*
~ Esetleg az ütés hatással volt a fenevadra?~
*Akkor viszont lehet kicsit más a helyzet mint az élőhalottaknál, mert amelyiket lábon lőtte az semmit nem érzékelt belőle, míg a Szikla összerogyott.*
~ Lehet valami lágyabb részt talált el, mikor találkozott az íjász lábával?~
*Kockázatos lépést vállal be, amit a társa a jövőben nem fog bánni, de ezt majd a harc után megbeszélhetik egymás között. Odamegy a társához, és találomra kivesz kettő darab nyílvesszőt, remélhetőleg két különbözőt. Szerencsére, nem kell foglalkoznia a kanóc meggyújtásával.

Nincs sok ideje, és a helyzettől adódóan, fog lőni, s a szerencse faktoron is sok fog múlni a sikerességen. Mindenképp a lágyabb részeket igyekszik kiszemelni magának. Ilyen például a szem oldalról való meglövése, ha ehhez hasonló állatról van szó, akkor oldalról kell intézni a támadást, ha nem is látott ilyesmit életében, akkor a lerogyott állapotában, egy rövid időre meg tudja vizsgálni a bestiát, viszont ez a művelet akkor hatásos a leginkább ha hegyes nyíllal végzi a támadást. Ha az állat feltápászkodik, és már nincs ideje oldalról becélozni magának, akkor oda az orrára fókuszál, amire pedig a legalkalmasabb egy zúzónyíl lenne, hiszen az előbbi ütődés miatt amit Daranel okozott, miszerint sikeresen elkábította. Talán egy célzott lövés jobb hatással lesz.

A következő támadásnál, már tudni fogja, hogy mi a második nyílvessző ami a kezében tart, ám most nincs ideje ezzel foglalkozni, hogy nézegesse magának, hogy mivel is lő jelenleg. Viszont könnyebben tud célozni mint egy gyújtónyíllal, közben elkezdhet regélni magában egy imát, mert most nagy szüksége van az égiek áldására.*

762. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-09 19:01:25
 
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Noha még egy szöcske is megirigyelhetné a látványos ugrását, sajnos a gyorsasága még úgy sem elegendő, hogy ember lévén aligha lehetne már ennél gyorsabb. A lábfejének csapódó kemény ütésre felszisszen és egy pillanatra a vér is kifut minden tagjából. Érzi azt, amint fordul, de már reflexből sincs annyi ideje, hogy tenyerét feje elé emelje, holott ez egy egyszerű mozdulat, ami lényegében már a túlélési ösztönnek tudható be. A homlokára mért ütés talán gyengébb, mint amit a lábfejére kap, ám ezzel sincs ki a vízből, sőt úgy tűnik még mélyebbre süllyed. A sötétség leple hamar reá borul. Utolsó gondolatfoszlánya az, hogy segítenie kell a többieknek. Nem lehet itt és így vége! Nincs ideje heverészni, erőre kell kapnia, hogy segítsen a többieknek. Ébredj, Zöld Légi büszke katonája, ébredj, erdők hős vadásza! Számítanak rád.*

A hozzászólás írója (Zöldszarvas Daranel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.09 19:01:54

761. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2016-10-08 22:29:25
 
>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37

Játékstílus: Vakmerő

//Felderítő osztag//

*Öt ellenfél, ennyi van hátra. Az első két eléje tántorgó holttal olyan könnyedén végzett, hogy az már tankönyvbe illő lehetne, ám önbizalma csak addig tart mígnem a kiugrást egy a hátába ékelődő hegyes tárgy meg nem hiúsítja. Úgy látszik ostoba gondolat volt hátat fordítania az ellenségnek, azt hitte a páncél megvédheti az efféle atrocitásokkal szemben, tévedett. A csatabárd úgy akad meg benne mint képességei hiányának legékesebb bizonyítéka, és amúgy is siralmas helyzetét ezzel még képes volt tovább rontani. Egy ehhez hasonló sérüléssel az ember nem kelhet fel csak úgy, a fémdarabot sem tépheti ki a bőréből, nem gurulhat arrébb mert az eszköz a végén még kiszakítja egy bordáját, és a fene se tudja mennyi vért veszít pusztán azzal, hogy ez az izé benne van. Ha túléli ezt a csatát biztosan kikövetel magának egy erősebb vértet, nem számít mennyibe kerül. Bezzeg az a rohadt tatu nem hatódott meg a belé álló, majd a forgás során tövükig belé fúródó lövések halmától.
Az őrmester dühös. Ez az első dolog amit képes felfogni a helyzetéből. Borzasztóan dühös, haragszik a holtakra, haragszik az őket életre hívó boszorkányra, haragszik a háború szabályait folyton semmibevevő élőholt hadvezérekre, akik már az egész történés eleje óta mindenkit hülyére vesznek, de legfőképpen a fejüket homokba dugó mágusokra, nemesekre, tanácstagokra, mert ha ők hajlandóak az elején pár hatra megemelni a valagukat, akkor ezt az egész ostoba háborút már csírájában bele lehetett volna gyalulni a talajba. Most pedig épp két mocsadék tart feléje akiken irgalmatlan haragját képes kitölteni. Gyorsan mozdul. Nem ez az első alkalom, hogy megsérül, bár talán ez a mostani komolyabb annál a múltkori kis égésnél. Ha van ideje akkor talpra áll, de valószínűbb, hogy erre már nem lesz alkalma. Fogát összeszorítva, minden maradék erejét és gyorsaságát beleadva mesterfegyverét a tőle jobbra lévő ellenfele ellen fordítja, azzal a céllal, hogy az ő támadása során keletkező rést kihasználva azonnal megölje a nyomorultat, mielőtt még az befejezhetné a támadást. Ismét csak jóval gyorsabb és képzettebb az ellenfelénél, és ha nagyon megszorul a nála lévő fegyverrel könnyedén kettévághat akár egy rozsdásabb kardot is. Ha nincs pajzsa akkor ez egyszerű művelet lesz, ugyanakkor most a szálfegyvert csak jobbjával képes mozgatni, a balra szüksége van, hogy az ellentétes fronton feltarthassa a pirtianesi pajzsot, ezzel védekezve az arról érkező támadás, vagy támadások ellen. Ez a pajzs nem olyasmi amit csak úgy át lehetne törni, csatabárddal, vagy harci pöröllyel talán volna még rá minimális esélyük, de karddal, vagy cséphadaróval szinte semennyi.
Ha a jobb oldali ellenfél kiiktatása sikeres máris rántja vissza a lándzsát, hogy a pajzs fölött balra is megtehesse az ellentámadást egy szúrás képében. Ha a jobb oldalon sikertelen volt és mondjuk nem halt meg azonnal, mert ebben az esetben már nem sokat tehet, akkor a bal félen is egészen más módon kell küzdenie, és a pengeélű pajzzsal próbálja meg elkaszálni a hulla védtelen lábait, ezzel egyenlő szintre hozva kettejüket. Ezt a mozdulatot használja akkor is, ha a második fázisban balra irányított támadást az élőholt esetleg kivédené.
Kiabálni nem igazán tud, legalábbis nincs kinek. Valahol tudja, hogy a többiek nem hallgattak rá és nem menekültek el a szikla elől, de nem látja őket és a magát körülvevő világot is csak alig. Azt talán észreveszi ha az egyik ellenfelének hirtelen lángolni kezd a combja, és azt ki is használhatja valamilyen formában, de amíg a saját élete is ekkora veszélyben van addig nem látja értelmét parancsosztogatásnak. A terve amúgy is megbukott. A szikla legyőzésére irányuló minden kísérletük kudarcba fulladt, és ha sikerül is az ellenség létszámát háromra csökkentenie, akkor sem lesz képes már elintézni a sziklát. Higgadtan kéne gondolkoznia, de a szorult helyzetben ez egyszerűen lehetetlen.*

A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.08 23:55:22

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4712-4731