//Északi zarándoklat//
*A fekete hajú kis tündért teljesen megérti. Senki sem szeret védtelen lenni, és az olyan apróságok, mint a tündérek, elég kiszolgáltatottak lehetnek.
Mikor szóba kerül Abogr mester, kicsit elmélázik rajta, hogy Taitosnak azóta sikerült-e valamit elérnie a mester útmutatása nyomán, hisz erről elég régóta hallgat. De emlékszik még, hogy a fiú akkor azt mondta, hogy ez egyelőre titok, és szól majd, ha beszélhet róla, úgyhogy nem is kérdezi őt erről.
Ám a célzás ellenére ő nem is tartja olyan rossz ötletnek, hogy megkeressék azt a tornyot és a mestert. Ki tudja, ott talán még meg is tudhatnának valami fontosat!
Mivel Tai azt javasolja, nem veti le a köpenyt, de a másik tanáccsal annál kevesebbet tud kezdeni. Legyen emberi? Mégis hogyan lehetne még ennél is emberibb, hisz egyértelműen ember már most is. Mint kifejezést pedig sosem értette, hogy lehet valaki emberi, mit takar ez a szó?
Ezen el is rágódik, míg a faluban járnak-kelnek, s jobb híján igyekszik láthatatlan lenni, hátha azzal nem okoz gondot. Figyel és nézelődik, kihasználja az alkalmat a tanulásra az egyszerű megfigyelés által. Az alkudozáshoz ő mit sem konyít, beszélni nincs kedve, hát a helybélieket és az itteni életmódot követi nyomon, ha betérnek valahová.
Később, mikor már ideiglenes szállásukon kuporognak, gyorsan megveti a fekhelyét. Taitos jelzésére hálásan húzódik a közelébe, bár hozzábújni most nem tervez, a reggel történtek után most már zavarba hozza a lehetőség, főleg ennyi idegen között. Eddig ugyanis sosem gondolt volna rá, hogy ez illetlen is lehet, s nem csak testvéries, s bár kettesben annyira nem zavartatná magát, így kicsit már zavarja, hogy a többiek mit gondolhatnának, milyen kapcsolat van közöttük.*
- Köszönöm. *szól halkan Daewenek, aki felszeletelt egy keveset az útravalóból vacsorának, és megkínálja a társaságot. Vesz belőle magának, majd miután megette a maga részét, össze is kucorodik a takaróján.
Itt a pajtában aligha volna okos döntés lámpást gyújtani, ami egyet jelent azzal, hogy hamarosan nagyon sötét lesz itt. Ezt pedig nem szeretné megvárni. Úgyhogy igyekszik minél hamarabb elaludni, még mielőtt besötétedne. De az idős tündér újabb jóslatát azért még hallja, s lélekben előre felkészíti magát a borongós napokra is, és a kényelmetlen utazásra.*