Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Erdőszéli tisztás (új)
Arthenior közelében (új)
SzántóföldekTharg birtokok (új)
Füves puszta (új)
Kikötői erdőség (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-09-09 08:51:47
 ÚJ
>Rolfeuss Kelardo avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Nyílt//
//Furcsa utazók//

*Rolf egyenesen hazafelé halad. Pajtás anélkül is tudná az utat, hogy a melák terelgetné, így lényegében akár alhatna is. Viszont akkor meg ott a kockázat, hogy kiesik a nyeregből. Mindenesetre az ölében pihenő kiskutya már húzza a lóbőrt.*
~Jó kifutta magát e. Há ilyen csepp lábakval nem is csoda, hogy kidőt, akar a korhadt fa.~
*Mostanra már egészen kiszellőzött feje, legalábbis ahhoz képest, ahogy elindult. Az erdei levegő, majd a lágy lankák semmivel sem összehasonlítható illata jó hatással van rá. Utóbbi annál is inkább, mert lényegében itt él, ez az otthona.
A fegyveres őrjáratok, vagyis a lovasok, kiket éppen meglát egyáltalán nem szokatlanok ezen a vidéken, mivel itt van a város éléskamrája, amit védeni kell, különben nem lesz élelem. A köztük lévő törpe, ki egy szamáron utazik lehet talán a furcsaság a menetelő csapatban. Rolf mögülük érkezik. Közben kutyája felébred, mert a kutyák egyébként nem alszanak egyszerre nagyot, hanem sokszor kicsiket. Így le is hajol és hagyja, hogy a kutya a földre ugorjon, persze nem túl magasból, hiszen mégsem egy macskáról beszélünk. A melák szokásos paraszt öltözetében és szalmakalappal a fején látható, na meg a csutkapipát is elővette már, amit a szája széléhez tolt, de egyelőre még nem tömi meg pipadohánnyal, csak úgy rágja.*
-Há hölóóó! *szól, azaz lényegében odaordít a menetelő csapatnak.* -Jó szerencsét kendnek törpösúr, meg maguknak is izék... lovasnépek! Hová lészen a menet? Talán tudok segíteni, ha keresnek valamit.
*Rolf helyi talpasparaszt, ez látszik is rajta, és bizony ismeri a járást.*

1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-09-08 14:25:41
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140

Játékstílus: Szelíd

//Nyílt//
//Furcsa utazók//

*Hűvös, színek havai reggel köszönt a füves puszta népére. Minden csendes és nyugodt, akárcsak a legtöbb nap a szerény kis faluk környékén. Madarak csicseregnek, erős szél alatt ropognak a száraz gallyak, és csak a közeli utakon haladó kereskedők szekereinek kattogása töri meg a természet lágy hangjait.
Vadászlak falujához vezető kereskedelmi úton, Homokhegytől alig egy órányi járásra négy lovas és egy felmálházott csacsi halad északnak. A lovasokból hárman egyszerű zsoldosnak tűnnek, oldalukon fegyver, felsőtestükön fényes vértezet. Nem túl szorosan fogják közre negyedik tagjukat, Brohen Tarik néven ismert törpét. Köpcös, pocakos alak, arca pirospozsgás és mosolygó. Zsíros, sötétbarna haja vállára lóg, szakálla egészen a köldökéig ér. Testét rókaprémes mente melegíti, hátasa két oldalán megpakolt málhazsákok, amik az állat minden egyes lépése nyomán hangosan csilingelnek.
A kis csapat lassan, kényelmes tempóban halad a széles, kitaposott úton a vadászok faluja felé.*


A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.09.08 14:26:02

1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-09-08 13:50:40
 ÚJ
>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141

Játékstílus: Vakmerő

*Az első pihenő alkalmával bele is vág a levélbe, vagy inkább egyszerű üzenetbe. A levél az ő szótárában inkább olyasmi, amit egy ember gy másiknak ír, privát dolog. Persze alapvetően a címzett bármikor lehet személy helyett a Rend maga is, de számára az már valami alacsonyabb besorolású dolog privátsági tényezőt illetően, így pusztán üzenet. A fő címzett természetesen nem más, mint Bato, elvégre Eralilon és Lorewen kívül csak ő maradt, mint valami komolyabb tisztséggel rendelkező személy.
~ Hogy is hívták? A francba, mindig elfelejtem... Valami Lószőr... Löszös... Jó, hát végtére barátok vagyunk mi, a Bato is tökéletes megszólítás lesz így magában. ~
Ilyen, és ehhez hasonló göröngyöket kell leküzdjön a pihenők alkalmával, és a nevek sosem voltak az erősségei, így a legnagyobb boldogsága még mindig az, hogy csak egy személyt kell név szerint kiemeljen. Az is csak félig sikerül... Az idő maradékában pedig közepesen gyors tempóban halad át a szántókon, a célja pedig nem más, mint a város. Úgy is hívhatná a hadműveletet, mint "Tiszta vizet önteni a pohárba". Ez annyira megtetszik neki, hogy azonnal elhatározza: bele fogja venni a levélbe akkor is, ha így kezdheti újra.*

1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-09-08 10:33:49
 ÚJ
>Sydnarus D'Qrwayoh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Az én utam//

*Szemtanú akad elég, Bölény feltűnő jelenség és a sánta törpén is megakadnak a szemek. Syd továbbra is úgy érzi, forró nyomon halad. A fák ritkulásával, a nyílt, füves vagy művelt területeken jobban is érzi magát, mintha akármelyik pillanatban megláthatná a horizonton az óriás méretes alakját. Persze erre igen csekély az esély. Éppen ezen mélázik, mikor sietősen kocogó lovas érkezik szemből. Syd már rutinosan állítja meg, korábbi tapasztalatai alapján már nem próbálkozva azzal, hogy a Városi Őrség őrmestereként akarjon igazoltatni. Nem keveset kellett magyarázkodnia így, igazoló oklevél és vörös köpeny nélkül. A lovasról kiderül, hogy futár. A környékbeliek, úgy látszik, jónak látják a fontosabb történéseket a szomszédukban a Kikötőt elfoglaló új uraknak, a Patkányoknak is jelenteni, ha fontos történik. Így Syd némi nagyképű fenyegetőzés után megtudhatja, hogy a sánta törpét agyon lőtték, az óriás pedig éjszín lángok között tűnt el nyom nélkül. A törpe halálhíre okoz ugyan némi megnyugvást, de az éjszín lángokról hallva a legszívesebben egy fa törzséhez csapkodná a fejét. Van is elképzelése, hogy ha így távozott, akkor most hol lehet a célpontja.
~A rohadék! Megtalálta a folt a maga zsákját.~
Megköszöni a tájékoztatást, aztán Arthenior felé fordul. Elég információt gyűjtött egy szép kövér jelentéshez és talán a tisztek között is lesz néhány, aki úgy gondolja, hogy a hírei alapján komolyabb fellépés válik szükségessé, vagy legalábbis visszavonják a Kikötő elkerülésére vonatkozó, kollektív parancsot.*

1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-09-06 13:11:12
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Lassacskán kezdi megszokni ezt a fertelmesen sok sétálgatást. Igaz, most legalább nem céltalanul csatangol és rója a köröket feleslegesen, hanem most van értelme. Most szembesül igazán azzal, hogy mennyire távol is vannak Idyaval a várostól, ami egyrészről jó, de vannak ám hátrányai is. Talán nem lenne elvetendő venni egy kis szegénynegyedi lepukkant viskót. Tényleg csak olyat, ami éppen csak áll, de még elzárja őket a külvilágtól. Ott is éppen eléggé rejtve lennének a figyelő szemek elől, és közelebb is vannak helyek, mint például a Piactér, a Kovácsműhely, vagy a Könyvtár. Ráadásul nem is kerülne olyan marha sokba, pár száz arany és máris meglenne a kicsiny menedék. Ezt is feltétlenül szeretné egyeztetni a tündérrel. Attól is függ persze, hogy időközben mennyire bővül majd kicsinyke csapatuk, mert ha bővül, akkor sokkal nagyobb helyre lesz majd szükség.*

1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-09-04 08:21:50
 ÚJ
>Zran Koeneghin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Lassacskán kitalálja, hogy ha utazótársban kellene gondolkodnia, milyen utazótárs lenne az, akivel szeretne is ilyen hosszú távolságokat megtenni. Először is, ne beszéljen rengeteget. Nem kell maga mellé valaki, aki egyfolytában csak rezegteti a levegőt. Különben is, a legtöbb esetben nem is figyelne rá, így csak kifogásokat kellene gyártania, hogy ne tűnjön úgy, mintha nem érdekelné. Pedig nem fogja, és erre büszke is lesz néha.*

1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-09-01 20:51:33
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*Mivel részegen hevert az éjszaka nagyobb részében és másnapos szimptómáktól gyötörve forgolódott a másikban, az asszonyát kísértő rémálom hangjai nem jutottak el hozzá. Bármit műveltek is egymással a fürdést követően, a kalyibába jutásuk részletei olyan vastag ködfal mögé rejtőznek, hogy szinte hasítani lehetne. A férfi egyébként is kölcsönbe adta testét, hogy a nagyvárosok legismertebb jelenségei beköltözhessenek időszakosan: a feje olyan, mintha otthont adna a Vas Utca kohómestereinek - minden egyes lépés vagy hirtelen tett mozdulat felér egy üllőre mért kalapács csapásával. A gyomra sem tart el különb vendéget, a fel-alá járkáló émelygés olyan serényen dolgozik ahogy a postaszolgálat kocsijai száguldanak a várost beszövő utak érhálózatán. Persze életében nem most először volt részeg és nem is titok előtte a másnapos kúra receptje, mégis, feje megmagyarázhatatlan fájdalom rohamai alatt roskadozik. Az első gyanús jelet akkor találja, amikor a nő letépett-vetett ruháit vizsgálgatja. Az egyik csizmáját ráadásul a plafonról lógó húskampók egyikén találja, olyan magasságban, ameddig még józanul is bravúros lenne felkapaszkodniuk, nem hogy csatak részegen. Tehát az egyik szöveten rozsdabarnán színezett foltot talál. Megérintve is tudja már, de a kihűlt és száradt vérnek még órák múltán is felismerné az illatát. Most is orrába szökik a jellegzetes, vasszerű illat, ami még inkább munkára bírná fejét, ha amaz nem emelne tiltakozó "szót" ellene.*
- Pónik. *Azt a hangnemet használja a nyakába sutyorgó lánnyal szemben, amit akkor szokott, ha töredékét sem hiszi el épp annak, amit megpróbál neki a másik beadagolni. Hiába a másnap kínzó valósága, Dyn se ma kezdte a szeszpusztítást, tehát ennél valami jobbal kell előállnia, főleg, ha már odáig merészkedett, hogy belekezdett valamibe, amit utána érezhetően szinte meg is bán. Khan előlép így egyfajta nevelőtisztté, bár minden lélekjelenlétére és gyomoridegére szüksége van, hogy ne maga nyúljon először az odakészített tálért.*
- De a hecc kedvéért, mondjuk elhiszem. Szóval pónik voltunk. Mit csináltunk? *Hol a takarók óvásába visszahúzódó Vöröst figyeli és azt a helyet, ahol a feje búbját sejti, miután kijelenti, hogy napszálltáig ő már nem hajlandó kiszállni az ágyból, hol pedig visszatereli figyelmét annak a ruhacafatnak, amin feltételezése szerint valamelyikük vére van. Első gondolatát, miszerint ez Dyntől származik hamar elveti: ismeri már a habitusát így tudja, hogy milyen az, amikor csak az ital miatt nyűgös és milyen, amikor a nők különleges napjai miatt válik hirtelen hisztibálává.*
- Legutolsó, valamit is érő emlékem az, hogy... a rohadt életbe! *Mint egy történet drámai fordulópontját jelezve, hirtelen viharzik el a konyha mögötti hátsó szobaszínből, hogy itt-ott nekiütközve bútoroknak a kifelé vezető úton, a szabad levegőre siessen. A Vörös által joggal feltételezett hányás hangjai azonban nem követik a dolgot, tehát Khan nem azért vált hirtelen kámforrá, mert a gyomra megadta magát a "lovas kocsinak". Helyette belöki a szoba ezen részéből nyíló kis ablakot és be is hajol.*
- Tudom, hogy az a vár most az utolsó menedéked, de ezt látni akarod majd! *Van annyira mocsok, hogy még apró részleteket se áruljon el legújabb találásáról, ellenben tudja, hogy a lány kíváncsisága nagyobb lesz a nyűgjénél és ha csak néhány átkáromkodott pillanatra is, de oda fog ténferegni az ablaknyíláshoz. Akkor pedig Khan megmutatja neki azt a vödörnyi vizet, amibe láthatóan nyakig merítette a fejét. A vizet átszínezi a vér vöröse, aztán elmondja azt is, hogy miért.*
- Éjszaka egy kissé talán túlzásokba estünk, ami a játékunkat illeti. Azóta hasogat a fejem, hogy felébredtem és tudtam rögtön, hogy ez nem a szokásos másnaposság miatt van. Aztán megtaláltam a vérfoltot a ruhán, meg kifelé sietve a kunyhóból máshol is foltokban áll. Kis szívem... te beverted a fejem tegnap. *A bevillanó képeket is megpróbálja sorba rakni, bár az a konkrét mozzanat, amikor fejének beszakítása megtörtént, hibádzik közülük.* Ellenálltam, mármint a játék szerint. Sarokba szorítottál és már nem volt mit veszítenem adott szituációban, ezért úgy gondoltam, azzal teszem a legnagyobb szolgálatot minden más hajóskapitánynak, ha legalább téged magammal viszlek. Ennyit arról, hogy más befejezést szántunk volna az esti történetnek... *Újra alámeríti fejét a vízbe, ezúttal már azért, hogy felfrissüljön, aztán az átvérzett végeredményt a földre loccsantja. Ingétől is megszabadul, a friss hegyi levegő a nyár enyhültével picit hűvösebbre vált és ezt most szeretné hagyni átszánkázni magán.*
- Csúnya tánc lehetett. Ez a te rum italod sokkal alattomosabb jószág bármilyen pancsolt lőrénél vagy sörnél. *Kissé visszafogottabb hangon teszi aztán hozzá a kérdést is.* Neked nincs bajod... ugye?

1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-30 13:16:29
 ÚJ
>Ephemia d'Aquista avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Daranel//

- Mennyivel tartalmasabbak és érdekesebbek a te napjaid! Legalább megvan benned a tudat, hogy olyasféle dolgokat cselekszel, amelyek érdekelnek és amelyeket szívből viszel véghez. És legfőképp hasznosak, főleg az újoncok betanítása.
*Valóban érdekes ellentétek ezek. Ez természetes, hisz teljesen más környezetben nőttek fel és teljesen más szerepeket töltenek be a társadalomban. Érdekesnek találja ebbe belegondolni.*
- Hmmm. Milyen könyv érdekelne?
*Ebben az esetben Ephemia biztos, hogy tud kedvesének segíteni, hisz lassan jobban ismeri a könyvtárat, mint a tenyerét. Már csak az a kérdés, hogy milyen témában érdeklődik Daranel.*
- Én eddig csak a szobám erkélyéről tudtam nézegetni a csillagokat. Onnan is szép a kilátás. Mellesleg gondolod, hogy ezt jelentené a Lótusz? Érdekes gondolat, de lássuk be, még ha akarnám sem tudnám megszerezni magamnak a kúriát. A legidősebb bátyám fogja örökölni atyám után. *Daranel ekkor gyorsan el is tereli a szót, s talán jobb is így.* Az Üllő? Valóban érdekel az eredete.
*S hallgatja kedvese elbeszélését. Közben ő maga arra gondol, hogy a férfi minden bizonnyal mélyen megbízhat benne, hisz lelkének talán legrejtettebb titkairól mesél Effynek. Kétli, hogy Amon Ruadhon bárkinek merne beszélni az ilyesféle dolgokról, legalábbis a férfiak egymás között szerinte nem szoktak ilyenekről csevegni. Jó érzés hallani s érezni, hogy megnyílik előtte és kicsit ő is beleláthat a gondolataiba.*
- Ez gyönyörű dolog. Mármint hogy erre gondolsz, amikor ránézel az Üllőre. Így van valami, amiért a magadénak érezheted azt a csillagképet. *A kérdésre szája széles mosolyra húzódik.* Gyerekes?! Ugyan! A legkevésbé sem gondolok ilyenre. Szerintem azért érzed magad közelebb atyádhoz, mert rá hasonlítasz jobban. Az ő tettei mutatnak neked példát, holott édesanyádról semmit sem tudsz, legalábbis nem biztosra. Nincs rá oka, hogy rossz embernek gondoljon téged. Azt hiszem, inkább nekem van okom arra, hogy az én anyám gondoljon rossznak engem.
*Ahogy így eltelik az idő a beszélgetéssel, a környezet is lassanként megváltozik körülöttük. Az erdőséget fokozatosan váltják fel a szántóföldek termékeny mezőségei és aranyló búzatáblái. Újra láthatja saját szemével a távolban keményen dolgozó parasztokat és portáikat. Újból megfigyelheti őket és újból elcsodálkozhat azon, hogy miként folyik az élet Arthenior falain kívül.*
- Engem nem terhelsz, sőt! Örülök neki, hogy megnyílsz előttem. De ha már így a szüleinknél tartunk, nyugtasson a tudat, hogy engem sem fűz semmi a saját anyámhoz. Pedig én még ismertem is, habár halovány emlékeim vannak csak. Arra emlékszem, hogy mindig hideg volt. Nem esett jól az érintése és az sem esett jól, ahogy rám nézett. Még azt is kétlem, hogy szívéből szeretett volna. Néha ajándékozott nekem játékokat, ékszereket és ruhákat egy-egy alkalommal, de a szeretete ki is merült ennyiben. Betegség vitte el, mikor még gyermek voltam. Anyám helyett a dajkám nevelt fel, de atyám szeretete és melegsége volt az, ami boldoggá tett.
*A távolba mereng, ahogy elöntik az emlékek. Nem szeret ezekre visszaemlékezni, mert mindig csak fájdalmat okoznak neki, ám az sem jó dolog, ha elfojtja érzelmeit. Másrészt meg egyfajta megkönnyebbülést is jelent számára, ha kedvesével megbeszélheti az ilyesmit.*
- Atyám régen más ember volt. Emlékszem rá, hogy minden este mesét olvasott. Volt olyan, hogy egy egész napot csak nekem és a fivéreimnek szentelt és nem tűrte, hogy más megzavarja. Volt, hogy segített olvasni és írni tanulni. Volt olyan is, hogy viharos éjszakákon féltem egyedül, és az ő szobájába szaladtam és mellette aludtam el. *Egy pillanatra mintha bekönnyezne a szeme, de amilyen gyorsan jön az érzés, olyan gyorsan el is múlik.* Ez már régen volt. Mostanra más ember lett belőle és már csak töredéke régi önmagának. Ő is olyan hideg lett, mint amilyen anyám volt.
*Sokat gondolkodott rajta, hogy miért is lett apja ilyen, de nem sokra jutott. Nem tudja, milyen dolgok játszódhattak le a fejében és a lelkében, de ez nem is az ő dolga. Az viszont mérhetetlenül zavarja, hogy ezeket a változásokat a család többi tagja sínyli meg, de legfőképp ő. Az atyai szigor ostora természetesen az egyetlen leányán csattan, holott Ephemia már nem gyermek.*
- Mindkettőnknek megvan a maga története. Bár hogy kicsit jobb színben tüntessem fel a dolgokat, azt mondom nyugtasson minket a tudat, hogy léteznek sokkal sanyarúbb sorsú személyek is ezen a világon.

1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-30 08:24:50
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Ephemia//

-Nekem is megvan egyébként a napi rutinom. Reggel mikor felébredek mozgok egy kicsit. Futok, vagy lenyomok pár fekvőtámaszt, esetleg tökéletesítek pár mozdulatot. Majd teszek egy kört a városban. Körülnézek kicsit.
*A Thargok elég sokat korzóznak a Gyilokjárón, így persze Daranel is sokszor megteszi azt az utat.*
-Aztán meg igazából ha éppen nem az őrségben vagyok, akkor vagy íjászkodom kicsit, vagy az újoncokkal foglalkozom. Nem vagyok fegyvermester, de azt hiszem egyike vagyok azoknak, akik a legválasztékosabb harcmodorban alkalmazhatóak.
*Alapból ott van ugye az íjászat, amiben az egyik legjobb. Pusztakezes harcban alig marad el egy szerzetestől, a fájdalmat is bírja. A fegyveres harcán kell még csiszolni picit, és akkor szinte tökéletes harcos lesz.*
-Szóval minden egyes napom jelentős részét kiteszi a harc, ilyen-olyan formában. Bár ez aligha meglepő számodra. Olyan, mint nálad a bájcsevej, csak nekem nem kell magamra erőltetnem a mosolyt! Ha a nap hátralevő részében nincs más feladatom, akkor elmegyek vadászni, horgászni, vagy csak úgy járom az erdőt. Vagy éppen fekszem és lazulok.
*Teljesen ellentétesen telnek a napjaik. Daranel harcos, Ephemia nemes hölgy. Tényleg olyan, mint a mesekönyvekben...*
-Megmondom őszintén nem sokat olvasok. Ámbár lenne valami a Könyvtárban, ami talán... érdekelne.
*Érdekes kis terveket szövögetett a minap. Eszébe ötlött egy újfajta íj megtervezése. Hrothgaar nem szokott íjakat készíteni, Daranel meg roppant kevés ehhez, ugyanis a fémekről keveset tud... és bizony kellene az íjhoz.*
-Én sem ismerem behatóbban ezt a tudományt, de gyerekként kifeküdtünk a fűbe és bámultuk a csillagokat. Közben álmodoztunk. Áh, a Lótusz... a koronát formáló csillagkép. Lehet egy jel volt, hogy egy nap rád kerülne... azaz kerülhetne a korona, vagyis az egész Aquista kúria. Nekem az Üllő. *vágja rá habozás nélkül, ezzel el is terelve a témát az Aquistákról.* -Biztos érdekelne, hogy miért. Tudod, mint már mondtam, sosem ismertem a szüleimet. Csupán annyit tudok, amit a mentorom elmesélt. Atyám kovács volt, mielőtt egyesítette a három falu népét, hogy az elfek oldalán harcoljanak az orkok ellen. Azt mondták nem volt nála bátrabb harcos, és jobb kovács sem, de inkább utóbbi. *mosolyog.* -Mikor meglátom az Üllőt az égen, odaképzelem atyámat, miként a tüzesen izzó vasat kalapálja. A végén mindig új fegyvert készít. *mosolyog hátra, ám most kissé szomorkásan.* -Nagyon... gyerekes vagyok? Észrevehetted már drágám, hogyha a szüleimről beszélek neked, akkor inkább atyámat említem, az anyámat pedig nem. Ez nem tudom miért van. Tudom, hogy ő szült meg, ő adott nekem életet, de sosem érdekelt. Szerinted ha tudná, mit gondolna? Hogy rossz ember vagyok?
*Csak Effynek beszél ilyenekről. Nem akarja lehangolni ezt a csodás napot, csak feljött az üllő, az apja, és ebből kifolyólag az anyja. Muszáj kibeszélnie magából.*
-Nem akarlak terhelni, csak jólesik nekem, hogy veled bármit megoszthatok.

1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-28 10:01:23
 ÚJ
>Zran Koeneghin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Az erdőn átvezető út kezd újra beburjánzani, Zran pedig jó vezetőhöz hűen megtapodja a természet aljas próbálkozását arra, hogy visszabitorolja, amit nemtelenül elraboltak tőle.*
~Ez nem tűnik természetesnek.~
*Fedezi fel út közben, hogy valami parazita zabálja fel az egyik fát.*
-De legalább nem csak mi vagyunk úgy vele, hogy több teret akarunk. Persze a mókusok nem örülnek ennek, de azok csak beképzelt, fáról fára mászó, ugrópatkányok. Undorító lények, bolyhos bundával álcázzák igaz valójukat, ahogy rabolnak és fosztogatnak, megölik a számukra nem kedves állatok tojásait és elüldözik a madarakat a területükről. A szelektív fajírtást pedig nem engedhetjük meg másoknak, csak magunknak. Ki tudja, a végén még mi is sorra kerülnénk.
*Persze tudja, hogy a mókusok biológiailag alkalmatlan, sőt intellektuálisan is alárendeltnek az emberiségnek, minden ember egybehangzó véleménye szerint. A mókusok véleményét pedig nem kérték ki, mert ahogy elhangzott, ugrópatkányok. Márpedig Zran nem ad ugrópatkányok véleményére, csak ha feladnak aljas múltukkal és valami hasznosabb és számára kedvesebb életmódra térnek. Ami pedig nem igazán lehetséges, hiszen részben van ebben egy kicsit érdekes ellentmondás. Ami pedig a tájat illeti, eléggé sík és búzás és minden, ami arra utal, hogy ez egyáltalán nem úgy néz ki, mintha a városba tervezne visszajutni.* ~Nem vagyok eltévedve, ösvényt követtem, azok pedig mennek valahova. Egyetlen lehetőség, ahogy még is csak rossz irányba érkeztem volna, ha a tisztás sötét mágusa vezetett félre. De nem lehet, pontosan tudom, hogy honnan jöttem, mi vagyok és merre haladok. Egyenesen göröngyben. Vagy nem, de bagatell, a pionírok élete ilyen. Mennünk kell előre és hátra, meg bizonyos irányokba, melyre mások nem is gondoltak. Vagy sokan gondoltak és letapigolták lábaikkal, így megölve rajta a füvet. Amiben én is segédkeztem, miközben őket követtem. Bagatell, a lényeges, hogy megvagyok, biztonságban! Illetve talán, ezekben a kapás-kaszás, szimplisztikusan gondolkodó parasztokban annyira nem bízhatnék.~
*Eszébe is jut az előző város, ahonnan elkergették. Nem is szerette annyira az ottani népeket, hisz ők sem értették meg, ahogy soha senki. És nem is feltétlen ő tehet arról a tűzről, csak rákenték. Csak volt nála egy extrém gyúlékony anyag, de azt gondosan elzárta, amíg meg nem lökték a karját.*
~De persze, aki nem akarja érteni, az nem akarja érteni. Meg is szokta, hisz az ő elkezdetlen tudományos karrierem kevés halandó elméjét izgatta fel, amiért pedig korholják le magukat. Ami pedige ezt a lepukkant környéket illeti, megnézem, hogy visszafele is ugyanoda jutok majd el, ahonnan indulni véltem. Végül is, mi lenne a levegő városával a tekintélyem nélkül. Bizonyára szétaggódnák magukat.~
*Ami pedig a visszautazást illeti, egy elég izgalmas utazásnak néz elébe, hisz amit eddig látott, csak azt nézheti meg, de egy teljesen új szemszögből. Új lehetőségek, új ismeretek és természetesen, újra a természet erői ellen fordulhat, hogy az emberiségnek igen is kiérdemelten járó, úgy hozzávetőelgesen mindent visszafoglalja tőle. Persze hallott mendemondákat arról, hogy mi történik akkor, ha a természet még is úgy dönt, hogy aktívan ellenkezzék.*

1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-26 19:55:29
 ÚJ
>Galin Dargeroth avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 14

Játékstílus: Vakmerő

*Ismét a kopár szántáson kell járnia, mint valami egyszerű földműves. Csoda hát, hogy kezdi megunni az állandó vándorlást és végre venne egy kis kuckót, miben aggastyán korát leélheti? Csakhogy ahhoz előbb szüksége van némi pénzre, pénzt pedig egy módon szerezhet. Ha járja a vidéket, és a véletlen, vagy a Sors által vezérelve végre összefut egy valamirevaló kalanddal, ami nem mellesleg jól is fizet. De addig is nincs más, mint előre, pihenni egy kicsit a város macskakövekkel kirakott csinos utcácskáin.
Unottan battyog tovább, már teljesen maga mögött hagyva Amon Ruadhra történő haszontalan utazását. Csak a szőkeség látványa az, mi őszintén hiányzik neki. ~No nem baj, a városban is sok szép hölgyemény van, aki csak rám vár! Ideje végre becserkészni őket!~*

1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-24 17:46:11
 ÚJ
>Dyntina Danbur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

*Egy magas karcsú női alak a vitorlákkal kacérkodva lejt csábos táncot a környező férfiak pedig lenyűgözve lesik pislogás nélkül miközben lábuk mélyen a hajópadlóba gyökerezik. Az éteri tünemény arca nem kivehető, csak a sziluettje, alakjának körvonalai, mozgása. Ahogy egyik kezével nem ereszti a vastag kötelet, miközben a másik kezének ujjhegyeivel a poros padlón suhint végig, dereka tökéletes ívben hajlik meg a mozdulatban. S már egyenesedik is ki, mezítelenül, puhán szökken a levegőbe, majd vissza a padlóra. Hosszú, tincseit lágyan követik minden egyes mozdulatát. Nem csak a férfiak, immár ő sem képes levenni tekintetét a látványról. A láng jut eszébe a produkció kapcsán, legalább olyan kiszámíthatatlanul, de mégis tökéletesen kanyarog ez a sziluett is a nap fényének előterében. Amikor eddig szabadon teste mellett lengő karját is a kötélhez húzza, hogy tenyérrel simítson végig, az ő tenyere kezd el égni. Érzi, ahogy ráncba sodródik a homloka, nehezen választja le tekintetét erről a csodás látványról, de végül megszakítja a kapcsolatot. A tenyere vörös, sebes, de nem vérzik, mégis érzi a fájdalmat. Az őt körülvevő hajósok egyikét sem ismeri, s teljesen mindegy is, mert azok végleg elvesztek a női ringásban. Tekintetük üveges, nyoma sincs mögötte érzékelésnek. A hajó viszont lágyan ring alattuk, mintha a vízióval együtt mozogna. Lábait már a térdéig elnyelte a kemény fapadló, a világ mintha forogna körülötte, a csuklyája szélét egyre erősebben tépi a szél, majd le is kerül róla. Eltűnik vele együtt a csábító színdarab is, minden résztvevőjével, ő marad és az a sötét valami, amely száját szélesre tátva egy dolgot kiált felé.*
- Hamarosan eljövök érte.
*Verítékesen, mégis szinte reszketve tér magához. A rákiáltó homály Khanra cserélődött, az őt körülvevő sötétség pedig a vadászkunyhó falaira és berendezéseire. Pulzusa ütemtelenül, de erőteljesen lüktet, a levegőt is szaporán kapja. Minthogy álmai ritkán vannak, ha mégis előfordulnak, azok mélyen érintik, s nagyobb jelentést tulajdonít nekik, mint kellene. Fittyen hány most a felé nyújtott kancsóra, és a gyomrát maró savra, a fejét nehezítő másnapra, a takaró alól rögtön a férfi nyakába verődik, amíg ennek a nyomasztó érzésnek egy része lemegy róla.*
- Azt álmodtam… *Khan nyakába motyogva kezdi, de végül elhallgat egy időre. Lassan visszanyeri lélekjelenlétét, és átfontolja pontosan mit is tulajdonít ennek a víziónak? Egyetlen valamihez lehet köze, valami olyanhoz, amely már megjárt annál több misztikumot is a világban, mint ő. Nagyot nyel, majd elengedi a férfit.* Hogy, hogy… pónik voltunk. *Zavartan törli meg izzadt homlokát, majd kacarászva nyúl a kancsóért, hogy nyakon borítsa vele magát.* Rendkívül ijesztő pónik.
*Körül tekintve néhány dolog evidens számára, nem együtt aludtak. Megvannak az emlékei a magasröptű gondolatokról a fürdőben, az évődésről a játékban, még arra is, amikor Khan pofátlanul kiitta az üvegben levő utolsó csepp rumot. Az viszont, hogy a házba mikor értek haza, már hagy némi kérdést maga után.*
- Mondd csak… megint táncoltunk? *Mint akinek ennyi volt a napja már dől is vissza a szőrmék alá a földre, ha kell teljesen a fejére is húzza. Még motyog ugyan alóla valamit, de ha csak Khan hallása egyi napról a másikra nem vált az elfekéhez hasonlóvá, akkor ezt elnyelik a prémek. Ezért aztán egy kis lyukat hagy oldalt, hogy azon kiszóljon.* Én ezt a várat ma ugyan el nem hagyom. *És vissza is húzza a takarót, pontosan, mint egy nagyra nőtt gyerek. És, mint tudjuk másnaposan pont az ilyenekre van idegzete az embernek.*

1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-24 10:52:25
 ÚJ
>Nellara Han avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Voka//

- Könyvek?
*Halványan elmosolyodik.*
- Persze, hogy érdekelnek. Nem is tudom, hogy mit csinálnék, ha mem lennének könyvek. Szeretem az érdekes történeteket, és a fenkölt költeményeket. Más elfoglaltságot tanuláson, és az olvasáson kívűl amúgy nehezen tudnék elképzeni.
*Megszorítja a férfi kezét, mikor elhaladnak az egyik szántó mellett.*
- Hát te?
*Kérdezi.*
- Nem tudom, hogy pontosan milyenek vannak, én nem néztem át az összeset. Csak abból olvasgattam, amit Taitos mester a kezembe adott, annak is csak néhány oldalát.
*Elég gyorsan sétál, és a szája is sokatlanul sokat jár, mintha teljesen elengedte volna magát.*
- Szerintem nehezen lehet kiismerni valakit teljesen. Minden egyes tulajdonságról tudni... ahhoz nagyon sok idő kell.

1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-22 18:52:35
 ÚJ
>Vokattä Lunderlon avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7

Játékstílus: Megfontolt

//Nell//

*Hiába a lankás földek nyugalma, Vokkát nem tölti el jó érzésekkel, hogy egy mondatban volt említve a morcos és a varázsló. Ő inkább elkerülné ezt a személy, mert ugye biztos csak az ami megtörtént, az nem, hogy rossz kedvében mire képes valaki. De efféle aggodalmát nem osztja meg szeretett párjával, hiszen tudja, ő csak jó idegen vezető szeretne lenni ismét.*
-Téged is érdekelnek a könyvek? A varázsláson kívül mi vonz? *Ha vele akar tartani a könyvtárba akkor jó lenne tudni mi iránt érdeklődik, nehogy ott derüljön ki a férfiről, hogy még csak nem is hallott arról a dologról. Habár a világ nagy és sok minden történhetett az évszázadok folyamán, furán nézne ki ha csak bólogatna minden ismeretlen szóra.*
-Én remélem nem csak komoly témájú könyvek találhatóak ott. Szerettem régebben amik más kultúrákról szóltak, vagy messzi vidékekről. *Vokka ismét elmélkedésbe kezd, s habár Nellt átöleli, ez nem akadályozza meg abban hogy másik karjával hadonászva, próbálja emelni monológja színvonalát.*
-Úgy érzem minél többet tudsz valakikről annál könnyebb megérteni őket. Legyenek azok egy kívülálló számára jók vagy gonoszok. Miért dicsőítik ezt vagy azt az istent, miért preferálják egyesek a harcot, mások inkább a békés probléma megoldást. Rengeteg elképzelésem lenne a kultúrák megismerésével, és terjesztésével kapcsolatban.
*Most hogy szünetet tart, kortyol egyet kulacsából és folytatja ahol abbahagyta.*
-Persze a másik amit mondtam az is érdekes. Vajon miért tisztelnek egyes helyeket jobban, másokat miért kerülnek. Ezek mögött is van egy történet. Úgy érzem mi is elmehetnénk messzi tájakra, hogy megismerjük őket.
*Bár egyelőre elég messzinek hat a távolság a mágustoronyig is, ahogy tartja a mondás, minden lépéssel közelebb kerülnek hozzá.*

1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-20 23:11:33
 ÚJ
>Méjysi Qéxima avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Szántóföldeken halad, csakis a nagy ismeretlenbe. Nem zavarja őt a forróság kínzó ténye, mert sokkal inkább más gyötri. A szülei halála, s maga a bírtok, amin eddig éldegéltek. Azon tanakodik, hogy miként tudná bizonyítani, hogy ő örökli azt a helyet? Nem létezik róla semmilyen papíros, de ha lenne, akkor sem hinnének az ő szavának. Ezen felül már egy gazdag úr gyakran látogatja, hogy meggyőzze arról, hogy az ő kezébe kell jutnia a földnek. Ezen események nyomnák női vállát, mázsás kőként, ezenfelül egyre súlyosabban.*
~ Miként oldhatnám meg ezt az egészet? Ki lenne a segítségemre ~ *Görnyed összébb, miközben egy nagy sóhaj távozik az ajkai közül. Elszorul a szíve, ha csak az jut az eszébe, hogy mindenét hamarosan elveszti, s nem lesz többé otthon, amit nevezhetne. Vagy éppenséggel itt az alkalom, hogy világot lásson? Adja el annak a ficsúrnak a földet? Nem, képtelenség. Nem járatos az ilyen ügyekben.*
~ Nem! Nem megyek vissza! Jobb lesz így nekem és mindenkinek! ~ *Nézi a tájat a szemével, s más gazdák munkájának gyümölcsét. Mikor találkozik egy szekeres gazdával, akkor hallhatóan köszön rá.*
- Szép napot! *Egy kisebb mosolyra futja csak, de pontosan elég ahhoz, hogy kapjon a bakon helyet a másik mellett. Beszélgetésbe elegyedik a korosabb ember férfivel, aki mesél az évi termésről, helyette pedig szintén érdeklődik. Akkor hallgatnak el, mikor kitudódik a halál, s az összes többi. Hosszú hallgatás után kezdenek el újfent beszélgetni, közben a Kikötői erdőség felé haladnak. Az erdőség előtt egy elágazásnál elválnak útjaik. Míg Méjysi az erdőbe megy, addig a szekeres gazda haza. Újra gyalogol a nő a hőségben, de már nagyon várja az erdőséget, ahol a fák árnyékában megbújhat a fénylő korongtól, ami ott van fenn a kéklő égen. Mikor megérkezik az első fához, akkor rögtön a árnyékában próbál menedékre lelni.*

1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-20 19:38:07
 ÚJ
>Khan, a Félszemű avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//A múlt nyomában//

- Azt hittem, hogy talán a pártomra állsz és támogatsz majd a törekvésben, ahogy azt férjuradként elvárhatnám. *Nem sok híja marad annak, hogy nevető röfögéssé alakuljon hangja, de a felcsapott labda olyan magasra repült, hogy az rögtön felélesztette benne a minden gömbszerű tárgyért rajongó macskafélék ösztönét; Dyn még külön ízt is adott a profán ráhagyással annak, hogy Khan ráhúzhassa a házasságok sztereotípiáinak egyikét, a másik fél mindenkori és feltétel nélküli támogatását.
Csipkelődésével egyhuzamban végig is lapozza történetük közösen írt lapjait, arra kíváncsian, hogy talál-e a múltjukban olyan vízválasztót, amikor Dyn vagy ő egyértelműen tudták, hogy a másik csak csökönyös ostobaságból, meggondolatlanságból vagy puszta dacból cselekszik és mégsem ellene, hanem mellette foglalt állást. A futólag tett emléklapozás alatt arra jut, hogy szinte kizárólag csak ilyen momentumokat tud felidézni és a legutóbbihoz nem is kell nagyon messzire nyúlnia; elég a tegnapok egyikét megszólítania, amikor még a kilencfejű szörny esketett követői voltak. A félresiklott növénygyűjtő akcióról Dyn és Khan és eltérő verziójú történettel álltak volna elő, hacsak…
Belemosolyog a lámpafényes éjszakába. Hacsak nem változtat a sajátján, hogy a Vörös sztorijának adjon ezzel alibit. Talán mégsem vagyunk olyan menthetetlenek – a kislányos arckifejezést mímelő Dynre pillantva nem tud nem megenyhülni. A nő, ironikus módon azzal a kezelhetetlen káosszal amit a természete jelent, hozta el a férfi számára a nyugalmat és a múlhatatlannak tűnő békességet. Hiába feszül is idegeinek időről-időre makacsságával, a nap végén az ő oldalához tér meg és amikor tekinteteik elég hosszan kapaszkodnak egymásba, ugyanazt a törhetetlen ragaszkodást látja a dérszínű szemekben, amit ő meg sem próbál sajátjai zavaros fénye mögé rejteni.
De az idő ritkán viselkedik csak szövetségesükként; karöltve most is azon mesterkedik a fűszerillatú itallal, hogy a határtalanság illúziójába lökje őket, s míg ők odavannak, a világ elszalad mellettük. Az égboltra feszített sötét vásznon leheletnyivel odébb vándoroltak a tűhegynyi kis fénypontok is, a kandeláberben pedig utolsókat rúgja a viaszgyertya is. A medencében üzekedők mégis változatlannak élik meg, mintha örökké abban a momentumban tarthatnák magukat… és a másikat.*
- Dehogy mondom! *Felhorkan; hát tényleg azt hiszi asszonya, hogy valaha is megpróbálná kiszúrni a szemét egy ilyen olcsó történettel, akkor még mindig nem hiszi el teljesen, hogy a Félszemű tért haza hozzá és nem valami silány kópia.* Nem néhány, hanem jó sok… ha valaki nem emel le minden második kötetet a polcról. És itt rejlik a trükk. Ha te úgy választottál, hogy csak belenéztél itt-ott abba, ami végül nálad maradt az indulás percében, akkor az átolvasott és megértett események így vagy úgy, de bekövetkeztek vagy meg fognak majd történni, viszont… *Belesimítja arcát a nő tenyerébe és ráfekteti sajátját is, még ha elsőre nem is sikerül rögtön odatalálnia a szesz okozta mozgáskoordinációs problémák miatt.* Az üresen maradt lapok sorait te írod újra, hisz a történet csak annyiban képes befolyásolni az életed, amennyit ismersz belőle. A többi már rajtad áll.
*Mennyivel szimpatikusabb így már: az eleve elrendelés csak addig terjed, amíg az azt körülíró tényezők ismertek. Minden, ami ezeken túlmutatna már nem számít, csakis az egyén akarata. Még ha ilyen egyszerű lenne…*
- Csakugyan. *Oldalra biccenti a fejét amikor a Vörös taglalni kezdi, hogy élete során milyen (ét)vágyú férfiakkal találkozott eddig, s számító vigyorba görbíti száját, amikor tovább tetézi elbeszélést azzal, hogy ennek részleteit még jobban ki is bontja.* Én kész voltam meghalni egy lószaros karámban, csak mert a zsoldosévek után nem láttam olyan utat, amit végig járhatnék, vagy amin egyáltalán érdemes lenne elindulnom. Kettőnk közül a tiéd a kevésbé szégyenletes választás. *Ennek minden szavát komolyan is gondolja: sokkal felelőtlenebb és gyávább úgy tenni, mintha tényleg volna mit elpazarolni abból a kérészéletből, ami az emberek szapora fajának kijutott. Nem szívesen beszél róla, de azt a hibát sem követné el, hogy elfelejti, hogy milyen volt „odalent” a megváltásnak hitt végnapot várni. Versenyt az éhség és a fagyhalál futottak egymással. Előbbitől a Kolosszus, utóbbitól annak lova mentette meg azzal, hogy nem taposta agyon őt, amikor az istállóba lopózott és éppen Balthazard pihenőjét tartotta alkalmasnak rá, hogy kihúzzon még egy éjszakát az artheniori télben. Végeredményben ez a megfontolatlanság mentette meg az életét, kezdve azzal, hogy Gabrien csak azért nem metszette le rögtön a fejét, mert a csatamén is megtűrte maga mellett, holott mint később kiderült, az átokfajzat igencsak harapós és barátságtalan fajta volt.*
- Egy újabb rejtélyről rántottuk akkor most le a leplet: végre megtudtam, hogy honnan ered ez az elképesztő állóképességed a piával szemben. *Nem is akarná megversenyezteti maguk közt, hogy ki a jobb ivó, a Vörös vagy önnönmaga. Csúfos vereséggel és hiúságán esett sérelmekkel kellene sebét nyalogatva elkullognia.* És a rum imádata is innen ered, vagy az egy másfajta történet?
*Test mellé emelt kezekkel mutatja közben, hogy ő nem tehet semmiről. Már ami a „kegyetlen vagy” kifejezést illeti, amivel Dyn épp az imént tüntette ki.*
- Te kihozod belőlem a legjobb tulajdonságaimat. *A mostani elismerés kapcsán nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb hely és idő arra, hogy mellkasát vitorlaként dagassza a büszkeség, de kettejük kapcsolata egyébként is mellőz minden olyan tulajdonságot, amitől a Vörös és a Félszemű átlagosnak, hétköznapinak, vagy úgy önmagában… elfogadhatónak lenne nevezhető.
Hogy pontosan mi is történik ezután, arra a másnap fejfájásától kísérten kell rájönniük. Amennyit az ébredés követő hunyorgás és a heveny rosszullét kiújuló rohamai alatt képes megmondani az az, hogy a vadászkunyhó megint egy kicsivel élhetetlenebb hellyé vált, felteszi az éjszaka túlkapott élvhajhászás nyomán. A másik tippje az, hogy „hajba kaptak” asszonyával, ebben az esetben viszont egyiküknek félholtnak kellene lennie. Mivel ő, a gyomrát forgató érzést leszámítva „jól” van, a feldöntögetett bútorok és szanaszét hagyott berendezési tárgyak közt imbolyogva elindul a nőt keresve… akit egy fél szobával arrébb meg is talál, állatbundák alól kilógó lábbal. Valahol ott, ahol a lánghajú kobaknak lennie kellene, óvatosabb lehúzza a szőrmetakarót.*
- A három lemaradt. *Nem volna azonban gondos férje a nőnek, ha nem gondolt volna azzal, hogy az ébredés milyen állapotában találja majd, készült is rá hát: Dyn kap egy egész kancsó hideg vizet és a Félszeműnek még ahhoz is van lélekjelenléte, hogy valahonnét egy kis falavórt kerítsen; arcmosáshoz, vagy egy vészesen émelygő gyomor bántalmainak enyhítéséhez.*
- A múltkori álom egy dologban jobb volt a mostani verziónál. Abból nem ébredtem úgy, mintha fát hasogatnának az agyamon.

1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-20 18:32:20
 ÚJ
>Svir Gia avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314

Játékstílus: Vakmerő

*Ló nélkül csakugyan nehezen nevezhetnék magukat lovasnak. Sőt mások sem, még a legnagyobb jóindulattal sem. A lovaknak viszont nincsenek hasonló problémáik. Ők akkor is lovak maradnak, ha nincsenek a hátukon a gazdáik. Sőt még gazdák nélkül is lovak. Őket lovaknak nevezők nélkül már problémásabb a helyzet, de akkor is többé-kevésbé megtartják lónak nevezhető állapotukat. Legfeljebb egy kicsit vagy nagyon elvadulnak. Már ugye amennyiben a vad elnevezés túlélné a lóét.*
- Aig Rivs. *Ízlelgeti.*
- Túl körülményes. Valami nagyokos meg rögtön kitalálná a trükköt. *Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy ő már ki is találta. Svir mondjuk nagyon okosnak számít. Kicsit butábbaknak már beletörhet a bicskájuk.*
- A Ka L'aph tetszik. Vagy Kaa Lap'h. A Yame nem női név? Mondjuk ha az, akkor tökéletesen álcázna. Viszont akkor már lehetnék Darna is. Darna Mama. *Komolytalankodva ő is felvet egy lehetőséget.*
- Esetleg lehetnék A Fickó. *Kedvesére néz. Kíváncsi, hogy amaz el tudná-e viselni maga mellett A Fickót. Becenevén Pasast.*

1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-20 18:03:39
 ÚJ
>Rhebosse Dunos avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45

Játékstílus: Vakmerő

*Arthenior felől két lovas közeledik. Meg két ló, a lovasával. Ló nélkül ugyan nehezen lennének lovasnak nevezhetőek, de szerencsére elmondhatják magukról, hogy akkor is van lovuk, ha éppen nem ülnek rajtuk.
Perec néha Frankóra sandít, hogy egy kevés bizonyosság nyerjen, jó felé poroszkál, de egyébként nem beszélgetnek. A lovak. Rhebosse és Svir már többet, hiszen meg kell vitatniuk bujdosásuk főbb pontjait, még mielőtt valóban elbújnának. A Szántóföldeken még nem sok minden van, ami mögé bújhatnának, hacsak nem egy-egy kósza tehén, de ezt kihagyná a lány egyelőre. Helyette álneveken töri a fejét.*
- Aig Rivs, esetleg? Á, túl átlátszó. Lehetnél mondjuk. Rettegett Razkhal. Esetleg Ka L'aph? Vagy Eshbond. Yame Eshbond. *sorolja jobbnál jobb ötleteit.*

1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-18 22:15:08
 ÚJ
>Ysanee Farnelis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Vakmerő

//Szabadon//

*Már kezdi felbosszantani, hogy a másik állandóan lekoldusozza, de mivel feltehetőleg épp ez volt a célja, mint a legtöbb sértésére, erre sem reagál szóban. Könyökével azért hátrabök a férfi mellkasába, nem túl erősen, csak épp annyira, hogy tudja, befoghatná már a száját.
Miután Adakver elmondja merre kell menni, rögtön azon van, hogy keressen egy utat, de pár percnyi szerencsétlenkedés után sem találja, és már nem akar még egyszer rákérdezni.
A hátsója már rettenetesen zsibbad az üléstől, nem valami gyakorlott lovas, számított rá, hogy nem fogja túl sokáig bírni, és az sem segít sokat a helyzeten, hogy az elf a hátán támaszkodik.
Hirtelen megáll a lóval, megrázza a hátát, hogy a másik leszálljon végre róla majd lehámozza magáról a férfi karjait és a kezeibe adja a kantárt.*
-Innen megengedem, hogy átvedd *suttogja a fülébe, mintha valami rettentően kegyes dolgot tett volna, valójában csak már nagyon unja a dolgot. Innen már annyira nem tart attól, hogy az elf rossz irányba viszi, ugyanis mikor Amon Ruadhból vitték vissza a városban áthaladtak ezen a helyen. Persze az utat nem figyelte, csak a búzatáblák ismerősek neki.
Ezután csak csendben nézelődik, egészen addig amíg el nem érik a tisztást.*

1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2017-08-18 15:13:32
 ÚJ
>Alyosra Radogen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Taverna felé//

*Alyo is nagyjából úgy képzeli el a Rolfhoz való asszonyt, mint ahogyan azt a férfi lefesti. Bár azt nem hitte volna, hogy például a hajszínt illetően vannak preferenciái. Nem mintha baj lenne az, hogy az embernek vannak elvárásai a másikkal szemben. Végtére is Alyonak is vannak elvárásai, illetve lennének, de úgy tűnik, hogy vagy lejjebb kell adjon belőlük, vagy tovább kell lépjen. Továbblépni nem akar, még akkor sem ha most, ebben a pillanatban igen nyomorultul érzi magát és minden harmadik pillanatban az érvágáson gondolkodik. Minden másodikban meg azon, hogy mégiscsak fel kellett volna hörpintenie azt, amit a vörös felkínált neki magzatelhajtás céljából.
Az azt a bizonyos félszeműt illető megjegyzésre csak még vörösebb lesz, és hát önmaga sem érti, hogy miért, mikor tényleg így van. Szereti "csavargatni", mindenkiét természetesen nem, akiét meg igen azzal percenként összeugatnak. Szar az élet. Jó, annyira talán nem szar, de azért lehetne jobb.
A kutya természetesen velük tarthat, láttak már sokkal nyamvadtabb jószágokat is, például Cessáét, ami feszt bolhás volt, és simán belezabált az ember tányérjába is, és bár rengeteg pofán verést kapott, de akkor sem szokott le róla. A bolhákat meg sehogy nem lehetett kiirtani belőle, senki nem ejtett könnyeket, mikor egyszer nem tért haza. Egyébként Valianról is hasonlóképp gondolkodhat a többség, mert ritka vérmes egy jószág, de ha egyszer olyan jó hallgatni a kerregését?!*
- Jó a kaja a Tavernában, ettél már ott? Régebben volt egy nagyon jó seggű felszolgáló. Órákig el tudtam volna nézegetni a kerek hátsóját. Még a háború előtt volt ez. Meg volt pár "olyan" lány, szoktál járni "olyan" lányokhoz?
*Mert ugye turbékja az nincsen, de szükségletei nyilván vannak. Persze Alyo nem akar vájkálni Rolf magánéletében, szóval nem fog megsértődni ha az nem válaszol, vagy ha kitér a válaszadás elől.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4704-4723