//A Rend útja//
*Szántóföldek. A nagyváros tisztátalanságától még nem szennyezett, egyszerű emberek otthona ez.
Molthier az úton halad, hisz nincs mitől tartania, senkinek sincs oka háborgatni. Több napra tervez itt maradni, úgyhogy némi elemózsia sem fog ártani. Jó fél napja kutyagol, mikor felbukkan előtte Szántószél.
Szándékosan esett választása erre a kiesebb településre. Nem szeretné, ha hamar híre menne a vidéken szándékának. Kalácsfalvát szeretné utoljára hagyni, nem lenne bölcs dolog túl sok időt tölteni ott, hallott már ezekről a tharg barbárokról. Szántószélről tervez Szántáshátra, majd Kalácsfalvára érni.
Egyenesen a faluközpont felé tart. Legalábbis annak tűnik ez a poros kis kocsma és előtte az útelágazódás. Ház nem sok, emberek viszont vannak. Némelyek egy terebélyes fa alatt henyélnek, mások a söntést támasztják a kocsmánál.
Szeme sarkából látja, ahogy néhány idősebb paraszt összesúg mögötte. Valóban elég feltűnő jelenség fehér köpenyében és pallosával az oldalán.
Körülbelül egy tucat férfi lehet itt, asszony egy sem. Néhány legény kíváncsian, várakozóan vizslatja.
Molthier kiáll az útra, majd körbenéz. Nem egy népes társaság, ráadásul látszik a parasztok tudják, mire készül. Mindenkinek alaposan a szemébe néz.*
-Szántószél derék népe. Tudom, sokatoknak szócséplés lesz amit hallani fog.
Ha felnéztek az égre, mit láttok? Kinek a melegét érzitek, ki ölel keblére, mikor fagyosabb szelek fúnak?
*2 idősebb úr feláll, majd elballag. Eleget hallottak. Molthier szemrebbenés nélkül, nyugodt, dallamos hangon folytatja.*
-Ti, kik a legönzetlenebb emberek vagytok e világon és átjár bennetek a szeretet és a becsület. Ne görnyedjetek többé kapára, ne etessetek kastélyukban búvó urakat, szolgáljátok az egy igaz hitet.
*Molthier felmutat.*
-A Fényt. Eeyr itt van veletek és higgyetek nekem, nem az a célja, hogy a munkától vakuljatok és hájas uracskák aranyvillával eszegessék, amit Ti két kezetekkel termeltek.
*Molthier látja, ahogy néhány fiatal egyetértően összenéz.*
-Termeljetek a népnek. Termeljetek magatoknak és hitetekben osztozóknak. Arra, a nem is túl távoli Kikötőben társaitok vérüket adják értetek. A szabad népért és Eeyrért. Szükség van rátok. Mi egyek vagyunk Eeyr szemében és egyformán szeret minket. A Fénynél nincs hatalmasabb erő és legsötétebb, legpiszkosabb zsákutcát is képes megvilágítani. Ehhez azonban szükség van katonákra. A Fény Harcosaira. Melyiktekben van elég hit és bátorság, hogy velem tartson?
*Körbenéz. Ugyan néhányan egyetértően bólogatnak, de egyik férfi sem lép elő.
Hirtelen egy fiatalabb legény válik ki a társaságból.*
-Én veled tartok. Ugyan nem vagyok jártas a hitben... De Te meggyőztél. Ha Eeyr tényleg ez, érdemes érte harcolni. Árva vagyok, nincs miért maradjak.
*Utolsó mondata inkább mentegetőzés volt a többiek előtt, mint indok. Odalép Molthierhez.*
-Marqlen a nevem.
*Molthier elmosolyodik.* -Üdv néked Marqlen, Eeyr katonája.
*Ismét a férfiakra néz.* -Marqlennel indulunk. Köszönöm, hogy meghallgattatok egy megfáradt vénembert. Ne feledjétek, Eeyr ott lakozik a szívetekben, hagyjátok, hogy felnyissa szemetek.
*Marqlennhez fordul.* -Szedelőzködj. Nem maradhatunk itt soká.
*Miközben a legényre vár, 2 férfi lép oda hozzá.*
-Nézze Fehér úr. Noha nekünk családunk van és nem mehetünk megvívni háborúkat, eztet fogadja el.
*Azzal néhány cipót és kolbászt nyomnak a fehér férfi kezébe. Molthier biccent.*
-Köszönöm kedvességetek. Meglátjátok, nem marad majd viszonzatlan. A Fény utat fog találni ide is.
*Marqlenn is visszaér batyujával, útra kelnek hát.*
-Az éjszakát bozótosban fogjuk tölteni Marqlenn. Nem kockáztathatunk.
*Marqlenn némán bólint. Megértette a szituációt.
A nap hamar lenyugszik, leheverednek a sötétbe, majd elnyomja őket az álom.
Molthier álmában a felkelő napot látja, de mintha beszélne hozzá.*
~Ez Eeyr!~
*Felriad. Felrázza a fiút is, aki kissé zavartan feltápászkodik.* - Ébredj. Változott a program, délutánra Kalácsfalvára kell érnünk. Nesze, ezt edd meg.
*Tép egy darab kenyeret és ad a fiúnak egy jókora kolbászt.* -Szedd a lábad, feladatunk van.
*Kilépnek, délutánra el is érik Kalácsfalva szélét. Ahogy azt Molthier várta, egy kisebb tömeg várja őket. Eeyr igazat mondott, a tegnapi kis akciójának mégis csak híre ment éjjel. Inkább bámészkodó, kíváncsi falusiak ugyan, mintsem a Fény hívei, de kezdetnek megteszi. Épp szólásra nyitná száját, mikor 6 legény és egy fiatal leány lépnek oda hozzájuk.
A legidősebbnek tűnő szólítja meg.* -Hallottunk rólad, Fehér Vándor. Szeretnénk veletek tartani, hogy megismerhessük az igaz élet és az ősi szeretet titkait! Szeretnénk a Fény Rendjéhez tartozni.
*Molthiernek elakad a szava. Bólint.*
-Viszont igyekeznünk kell. Uraitok, a thargok ezt nem fogják annyiban hagyni. Hagyjuk hátra minél előbb e helyet.
*Majd a falu népéhez fordul, lehetnek vagy ötvenen is.* -Hallottátok hát, miért vagyok itt és azt is, kinek a nevében jöttem. Nem készülök sem lázadást, sem forrongást szítani köztetek. Hallgassatok a szívetekre és mindig jusson eszetekbe, kinek tartoztok hűséggel.
*Felnéz a napra, majd vissza az egybegyűltekre.*
-Távozunk. Eeyr vigyázza lépteitek!* A vele tartó 8 fiatalhoz fordul.* -Sietnünk kell az erdő felé. Eeyr óv minket de nem vagyunk itt biztonságban. Mielőbb vissza kell térnünk a Kikötőbe a Rendhez. *Körbenéz, majd szája mosolyra húzódik a csillogó szemektől.* -Ne féljétek a jövőt, mert most fényesebb, mint valaha.