*A Vaserdőből viszonylag hamar kiér, bár ez persze mindenkinek mást jelent, számára néhány órácska menetelés saját tempójában nem okoz gondot. Ha egy sietős csapat részre lenne valószínűleg minden alkalommal be kellene várni, míg botjára támaszkodva egyik lépést kényelmesen megteszi a másik után. De nem véletlenül van régóta egyedül. Így a maga ura, maga parancsolója, tempóját maga diktálja. Hajába és szakállába az erdő sűrűje miatt ágak és levelek vegyültek, ezeket csak néha veszi észre, ilyenkor menet közben szórakozottan szedegeti és megnéz minden apró darabot. Amit hasznosnak ítél, csuhájába rejti.*
- Szükségem lenne egy tarisznyára, vagy hátizsákra. Vagy inkább egy szövetzsákot vegyek? Vagy esetleg mindhármat megvegyem? De lehet elég a csuha.*Nem veszi észre, hogy szavait hangosan is kimondja, így telik az idő, ahogy felpillant, már merőben más tájon jár, fogalma sincs arról miként talált rá a kikötői ösvényre, mely a földekre vezette. Amerre a szem ellát fagyos szántóföldek terülnek, itt-ott megmunkáltan, olykor műveletlenül. Arra gondol neki is szüksége volna egy apró parcellára, amit olykor megművel. Saját igényeit pont kielégítené, ugyan nem csak éhségét, tudásvágyát is. Bár nem vallja egy botanikusnak magát, mindig is érdekelték a természet törvényei, az egyéb igazságokon kívül persze. Mert mindenevő, mindig és mindent tanulmányoz, ahogy egyébként most is. Megáll, majd a botjára támaszkodva leguggol, hogy a mellette lévő parcellából egy fagyos földarabot felvegyem és nemes egyszerűséggel megnyaljon.*
- Kissé agyagos.*mondja megfontoltan.* - nem olyan alkalmas a háztáji zöldségtermelésre. Bár talán a répa szereti, az olyan igénytelen.*A pillanatnyi elmélkedés után lassan feláll, körbenéz, kezéből a földet ujjai között szétmorzsolva szórja el. A messzi távolban tanyák apró gazdasági épületei, itt-ott egy-két vörös tetős istálló ad otthont minden bizonnyal az igás jószágoknak. Azon elmélkedik miként tudná azokat leváltani, hogy kedvükre legelésszenek.*
~Talán volna olyan szerkezet, ami szánthatna. Gőzzel? Vagy kézi meghajtással? Esetleg lábbal?~*Rögtön váltva azon gondolkodik tovább, hogy mekkora erő kell ahhoz, hogy egy szerkezetet lábbal meghajtsanak.*
~Talán, ha három ember ereje lenne...~*elhessegeti gondolatait és lassan tovább indul. Bár még nem tudja eldönteni pontosan hová. Erdőmélye rengeteg Holdsajtot rejt, de számos bogyó szolgálhat alkotóelemül. Emellett vonzza a város is, ahol szintén be tudna vásárolni és rendkívül kíváncsi, hogy születtek e azóta új épületek, mióta arra járt. Egyelőre nem tudja eldönteni, ezért csak arra megy, amerre a lába, illetve botja vezeti, élvezi e hideg évszakban oly szokatlan napsütést, olykor lábát fürdeti, az éjszakai eső utáni harmatban. Erősen delelőre hág, mire a szántóföldeket elhagyja és immár pusztaságot tapod lába.*
A hozzászólás írója (Sfetts F'iux) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.12 14:07:07