//A diplomácia határterületei//
* Szótlanul hallgatja ismét a beszélgetést, közben kezd egyre inkább biztos lenni abban, hogy mi is lesz a vége ennek a beszélgetésnek, és ámul is azon, hogy Kramlaf milyen jól el tudja mindezt mondani, körül tudja írni egy ilyen módszerrel.
~ És ezzel végül is még jót is csinálunk, mert nem kell félniük a falu-lakóknak a banditáktól, meg az orkoktól, meg tudom is én még miktől. ~ Gondolja magában, majd feltűnik neki, hogy egy részeg épp feléjük mutogat, és még a méretére is utalnak gúnyosan. Épp, hogy meg tudja állni, hogy ne álljon fel és verje kupán a részeget, vagy legalább "elbeszélgessen" vele, de rájön, hogy nem ez lenne a legmegfelelőbb alkalom erre. Aztán néhány másodperces késéssel ugyan, de arra is rájön, hogy nem is rá céloztak a méret mutogatásával, hanem emberbarátjukra, méghozzá Kramlafra, nem Yarrodra. Kicsit megnyugszik, nem kell tovább féltenie a részeget magától, már szinte egyáltalán. Most már csak akkor akkor lenne "juj-juj", ha éppen ideiglenes vezetőjére rontana valamelyik: vagy a részeg, vagy az embermércével óriásnak (bár óriás-mércével még mindig csak egy nagyobb törpének) tűnő markáns alak. Úgy tűnik nem kell féltenie Kramlafot, hiszen nagyon is úgy tűnik, hogy rég ismerik egymást. Talán már Morwon is láthatta / látta Gornt, bizonyára ő is Tharg Arod erődéből jött, de nem csoda, hogy nem ismeri fel őt az óriás, mert ő csak annak az arcát ismeri meg, akivel már váltott legalább néhány szót, a Gorn nevezetű "óriásra" pedig nem emlékszik, pedig elég jellemzően nagy izmok húzódnak vállán.
~ Mindegy is, hogy láttam-e már, vagy sem! Kramlaf ismeri, és barátnak szólította, tehát biztosan barát. Pont. ~ Fejezi be gondolatmenetét az óriás és az asztaltól figyeli a fejleményeket, ott is marad, ha nincs külön parancs számára, vagy nincs baj, ami miatt sürgősen vissza kéne térniük. Utóbbitól viszolyog, reméli, hogy minden rendben, csak 'valami' oknál fogva ideküldték Gornt. *
~ Csak mi lehet az a 'valami'? ~