Külső területek - Szántóföldek
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Erdőszéli tisztás (új) Arthenior közelében (új) | Szántóföldek | Tharg birtokok (új) Füves puszta (új) Kikötői erdőség (új) |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 82 (1621. - 1640. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4712-4731
1640. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-05 22:00:22
Üzenet elküldve: 2018-02-05 22:00:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Első lépések: a Mágia Fénye//
*Mikor már átjut a gázló másik oldalára, csak akkor tekint vissza, látva, hogy a többiek jócskán lemaradtak, és eléggé meggyűlik a bajuk az átkeléssel. Már éppen indulna visszafelé, amikor észreveszi, hogy egy fiatal nő a segítségükre siet, majd ott is hagyja őket. Ámulva nézi a varázslatot, és csak Kriyon hangja rántja vissza a jelenbe.*
- Felőlem úgy hívsz, ahogy akarsz... -*feleli csak félig odafigyelve. Gondolatait még mindig az előbb látott varázslat köti le, és egyre kevésbé érzi úgy, hogy az Ügyibügyi megfelelő név lenne számára, hisz még nagyon hosszú utat kell megtennie, míg ilyen könnyen és ügyesen tud majd varázsolni, mint az iménti hölgy. Bár azért jobban belegondolva, tulajdonképpen talán mégis tetszik neki a név. Reméli, nem csak a gyaloglásban, de a varázslásban is ügyibügyi lesz. Lassacskán a többiek is átérnek a gázlón és együtt folytatják útjukat. Jobban szemügyre véve a szegény kis tündért eléggé megviselte az átjutás. Kissé bűntudata van, amiért nem segített neki, így örül, amikor Soynara megszólítja. Egy kis beszélgetéstől talán javulni fog mindkettejük hangulata.*
- Szia! -*mosolyog rá kedvesen a másikra, majd gyorsan valami megfelelő témán kezdi törni a fejét*- Ugye azt mondtad, te is Arthenior-ból származol? Melyik részén éltél? És hogy keveredtél onnan ide? -*kérdezi érdeklődve, hátha ezzel sikerül megtörnie a jeget.*
*Mikor már átjut a gázló másik oldalára, csak akkor tekint vissza, látva, hogy a többiek jócskán lemaradtak, és eléggé meggyűlik a bajuk az átkeléssel. Már éppen indulna visszafelé, amikor észreveszi, hogy egy fiatal nő a segítségükre siet, majd ott is hagyja őket. Ámulva nézi a varázslatot, és csak Kriyon hangja rántja vissza a jelenbe.*
- Felőlem úgy hívsz, ahogy akarsz... -*feleli csak félig odafigyelve. Gondolatait még mindig az előbb látott varázslat köti le, és egyre kevésbé érzi úgy, hogy az Ügyibügyi megfelelő név lenne számára, hisz még nagyon hosszú utat kell megtennie, míg ilyen könnyen és ügyesen tud majd varázsolni, mint az iménti hölgy. Bár azért jobban belegondolva, tulajdonképpen talán mégis tetszik neki a név. Reméli, nem csak a gyaloglásban, de a varázslásban is ügyibügyi lesz. Lassacskán a többiek is átérnek a gázlón és együtt folytatják útjukat. Jobban szemügyre véve a szegény kis tündért eléggé megviselte az átjutás. Kissé bűntudata van, amiért nem segített neki, így örül, amikor Soynara megszólítja. Egy kis beszélgetéstől talán javulni fog mindkettejük hangulata.*
- Szia! -*mosolyog rá kedvesen a másikra, majd gyorsan valami megfelelő témán kezdi törni a fejét*- Ugye azt mondtad, te is Arthenior-ból származol? Melyik részén éltél? És hogy keveredtél onnan ide? -*kérdezi érdeklődve, hátha ezzel sikerül megtörnie a jeget.*
1639. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-05 20:44:44
Üzenet elküldve: 2018-02-05 20:44:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
- Köszönöm szépen ezt is akkor! *mosolyog olyan lelkes vidámsággal, ami talán elleplezi zavarát, amit a lány újabb kedves gesztusa okoz.
Persze-persze, tisztában van azzal, hogy néhány ember felületes megismerése után nem kellene nagyon nagyokat általánosítania, de, hogyha saját földijeit összehasonlítja azzal a néhány emberrel, és köztük persze Zarával, akit futólag megismert, akkor megint csak meg kell állapítania, hogy a "tiszták" népe úgy nagy általánosságban az emberek nyomába sem érhet kedvesség és jóindulat tekintetében. Ha pedig mindehhez hozzáadja azt, hogy édesanyján kívül odahaza még senki nem mondott az emberekről semmi olyasmit, ami csak kicsit is kedvező színben tűntné fel őket, ez megint csak megkérdőjelez majdnem mindent, amit anyján kívül eddig az erdő mélyén másoktól hallott.
Ráadásul az a szenvedély, ahogyan a lány arról a bizonyos másik világról mesél neki őt is egészen magával ragadja. Most már biztos benne, hogy egyszer majd mindenképpen látnia kell a végtelen kékséget. Ahogyan abban is, hogy a változás jó dolog. Neki ugyan fogalma sincs arról, hogy Zara tudatosan említi pont a fákat, de így valóban ő is tökéletesen megérti, hogy mire gondol. Legalábbis úgy gondolja és úgy is érzi, hogy megérti mire szeretné rávezetni őt.*
- Értem, hogy mire gondolsz, azt hiszem, és szerintem igazad is van. *mondja is ki nagyjából összegzett gondolatait.* Nálunk otthon minden olyan körülményes. Semmi sem változik. Minden hagyományunk olyan ősi, hogy létezik a világ teremtése óta.
- Ezt mondják legalábbis. *teszi hozzá az utolsó mondatot olyan gúnyos és annyira kételkedő mosollyal, ami megint csak sehogyan sem illik egy kislány arcához, de a korábbiak után talán már nem fogja a másik lányt különösebben meglepni ezzel.*
- Megváltoztatni persze semmit nem szabad. Sőt, kételkedni sem szabad. Igazából körülbelül semmit sem szabad. De hát nem véletlenül nevezik a falu egyetlen olyan lakóját, aki sokkal messzebb ment a legtávolabbi tilalomfánál, úgy, hogy nyughatatlan. Én igazán megértem, hogy halálra unta magát otthon. Pedig szép mifelénk. Neked is tetszene szerintem. De sosem menni el még a környékről sem, az azért elég fura, nem? Persze biztosan nagyon más az erdő mélye, mint a végtelen kékség, amiről te beszélsz. De meggyőztél arról, hogy mindenképpen látnom kell majd egyszer azt is. *harap bele új és finom süteményébe, tudata peremén azon gondolkodva, hogy vajon létezik-e az, illetve, hogy normális dolog-e egyáltalán, hogy képes egy teljesen ismeretlent annyira megkedvelni egy viszonylag rövid beszélgetés után, mint ezt a gyönyörű, vörös hajú lányt, aki ráadásul még csak nem is elf, hanem ember? Édesanyja említése után persze ez is csak egy olyan kérdéssé válik a sok közül, amin bőven ráér még gondolkodni sokkal később, majd valamikor máskor.*
- Hát. *bizonytalanodik el, kicsit megnyújtva a szó közepén az "Á" betűt.* Igazából ő maga mondta, hogyha eltűnne egy kicsit, akkor ne ijedjek meg és találjam fel magam. De lehet igazad van, és ideje visszamenni lassan. Elég régen eljöttünk már, azt hiszem. De azért nem hiszem, hogy nagyon aggódik. Pont valami olyasmit mondott mielőtt elment, hogy most leginkább férfiak társaságára vágyik. És szerintem még éppen látott, hogy veled jöttem el. Ha zavarta volna akkor biztosan szól, vagy ilyesmi. Ettől még persze mehetünk. Lehet tényleg ideje megmutatnom neki magam, hogy megvagyok még. *mosolyog. Gyorsan befalja a maradék süteményt, kézen fogja új babáját és kedvenc játéknyulát, majd másik kezét Zarának nyújtja, hiszen az érintése valahogy korábban is annyira jól esett. És amúgy is, ha már kézen fogva jöttek idáig, miért ne mennének ugyanúgy vissza?*
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
- Köszönöm szépen ezt is akkor! *mosolyog olyan lelkes vidámsággal, ami talán elleplezi zavarát, amit a lány újabb kedves gesztusa okoz.
Persze-persze, tisztában van azzal, hogy néhány ember felületes megismerése után nem kellene nagyon nagyokat általánosítania, de, hogyha saját földijeit összehasonlítja azzal a néhány emberrel, és köztük persze Zarával, akit futólag megismert, akkor megint csak meg kell állapítania, hogy a "tiszták" népe úgy nagy általánosságban az emberek nyomába sem érhet kedvesség és jóindulat tekintetében. Ha pedig mindehhez hozzáadja azt, hogy édesanyján kívül odahaza még senki nem mondott az emberekről semmi olyasmit, ami csak kicsit is kedvező színben tűntné fel őket, ez megint csak megkérdőjelez majdnem mindent, amit anyján kívül eddig az erdő mélyén másoktól hallott.
Ráadásul az a szenvedély, ahogyan a lány arról a bizonyos másik világról mesél neki őt is egészen magával ragadja. Most már biztos benne, hogy egyszer majd mindenképpen látnia kell a végtelen kékséget. Ahogyan abban is, hogy a változás jó dolog. Neki ugyan fogalma sincs arról, hogy Zara tudatosan említi pont a fákat, de így valóban ő is tökéletesen megérti, hogy mire gondol. Legalábbis úgy gondolja és úgy is érzi, hogy megérti mire szeretné rávezetni őt.*
- Értem, hogy mire gondolsz, azt hiszem, és szerintem igazad is van. *mondja is ki nagyjából összegzett gondolatait.* Nálunk otthon minden olyan körülményes. Semmi sem változik. Minden hagyományunk olyan ősi, hogy létezik a világ teremtése óta.
- Ezt mondják legalábbis. *teszi hozzá az utolsó mondatot olyan gúnyos és annyira kételkedő mosollyal, ami megint csak sehogyan sem illik egy kislány arcához, de a korábbiak után talán már nem fogja a másik lányt különösebben meglepni ezzel.*
- Megváltoztatni persze semmit nem szabad. Sőt, kételkedni sem szabad. Igazából körülbelül semmit sem szabad. De hát nem véletlenül nevezik a falu egyetlen olyan lakóját, aki sokkal messzebb ment a legtávolabbi tilalomfánál, úgy, hogy nyughatatlan. Én igazán megértem, hogy halálra unta magát otthon. Pedig szép mifelénk. Neked is tetszene szerintem. De sosem menni el még a környékről sem, az azért elég fura, nem? Persze biztosan nagyon más az erdő mélye, mint a végtelen kékség, amiről te beszélsz. De meggyőztél arról, hogy mindenképpen látnom kell majd egyszer azt is. *harap bele új és finom süteményébe, tudata peremén azon gondolkodva, hogy vajon létezik-e az, illetve, hogy normális dolog-e egyáltalán, hogy képes egy teljesen ismeretlent annyira megkedvelni egy viszonylag rövid beszélgetés után, mint ezt a gyönyörű, vörös hajú lányt, aki ráadásul még csak nem is elf, hanem ember? Édesanyja említése után persze ez is csak egy olyan kérdéssé válik a sok közül, amin bőven ráér még gondolkodni sokkal később, majd valamikor máskor.*
- Hát. *bizonytalanodik el, kicsit megnyújtva a szó közepén az "Á" betűt.* Igazából ő maga mondta, hogyha eltűnne egy kicsit, akkor ne ijedjek meg és találjam fel magam. De lehet igazad van, és ideje visszamenni lassan. Elég régen eljöttünk már, azt hiszem. De azért nem hiszem, hogy nagyon aggódik. Pont valami olyasmit mondott mielőtt elment, hogy most leginkább férfiak társaságára vágyik. És szerintem még éppen látott, hogy veled jöttem el. Ha zavarta volna akkor biztosan szól, vagy ilyesmi. Ettől még persze mehetünk. Lehet tényleg ideje megmutatnom neki magam, hogy megvagyok még. *mosolyog. Gyorsan befalja a maradék süteményt, kézen fogja új babáját és kedvenc játéknyulát, majd másik kezét Zarának nyújtja, hiszen az érintése valahogy korábban is annyira jól esett. És amúgy is, ha már kézen fogva jöttek idáig, miért ne mennének ugyanúgy vissza?*
1638. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-05 18:51:32
Üzenet elküldve: 2018-02-05 18:51:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Első lépések: a Mágia Fénye//
*Túlzottan előreszaladt és csak most vette észre, hogy elhagyta az osztályát.*
~ Fenébe, de béna vagyok. ~ *de legalább az egyik át tudott vele lábalni a folyón.*
- Na. Ügyes vagy. Lehet a neved Ügyibügyi? Mindegyikőtök valami Szól, teljesen össze fogok keveredni. *sápítozik, majd a többieket keresi a tekintetével.*
- A másik kettő cserebogár merre van? *lehet, hogy csak azért nem veszi őket észre, mert kicsik, vagy mert bujkálnak a tanár elől, hogy ne kelljen felelni. Vagy megálltak gombát szedni, vagy üzekedni, vagy ilyesmi.*
- Fenébe. Jobban kell rátok figyelnem.
*Túlzottan előreszaladt és csak most vette észre, hogy elhagyta az osztályát.*
~ Fenébe, de béna vagyok. ~ *de legalább az egyik át tudott vele lábalni a folyón.*
- Na. Ügyes vagy. Lehet a neved Ügyibügyi? Mindegyikőtök valami Szól, teljesen össze fogok keveredni. *sápítozik, majd a többieket keresi a tekintetével.*
- A másik kettő cserebogár merre van? *lehet, hogy csak azért nem veszi őket észre, mert kicsik, vagy mert bujkálnak a tanár elől, hogy ne kelljen felelni. Vagy megálltak gombát szedni, vagy üzekedni, vagy ilyesmi.*
- Fenébe. Jobban kell rátok figyelnem.
1637. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-05 17:28:16
Üzenet elküldve: 2018-02-05 17:28:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Hallgatja a lány beszámolóját, közben néha lelkesen bólogat. Meglepi, hogy ennyi idősen ennyire komoly véleménye van a dolgokról. Az ő korában Zarát pont nem érdekelték a hónapok, meg hogy melyik is a legszebb. Sokkal inkább kötötte le, hogy valami rosszaságon törje a fejét. De nem ábrándítja ki a lányt, ha neki ez okoz örömöt, ki ő, hogy megtagadja tőle? Figyelemmel hallgatja végig az egészet.*
- Köszönöm, és igazán nincs mit! Tudod mit, ezt is neked adom, én már teleettem magam ma.
*Luni felé nyújtja a másik süteményt is.*
- Igen, valóban nagyon más, amire én gondolok. És egyáltalán nem ijesztő. Pont hogy a végtelen kékség miatt olyan gyönyörű. Igaz, zöld nincs, de az egy másik világ. Az újhoz pedig alkalmazkodni kell, nyitottnak lenni a másra, mert minden változik. Ha pedig mi nem változunk vele, sosem látjuk meg a szépségét. Hmm... Például nézd csak meg a fákat... *Próbálja ezzel a példával, hátha így jobban érti, révén, hogy erdőben él.* Mikor közeleg a fagy, lehullajtják a levelüket, máskülönben elpusztulnának. Alkalmazkodnak a világ változásaihoz, és a hideg elmúltával még gyönyörűbbek, mikor virágot bontanak.
*Reméli, így kicsit jobban sikerült megértetnie a lánnyal, mit is akart mondani. Ha kérnék tőle, hogy mondjon egy jó tanácsot, biztosan ezt mondaná, hogy merjen megismerni új dolgokat.*
- Semmi gond, mondd csak nyugodtan. Jut is eszembe, anyukád nem fog haragudni rám, hogy csak így elhoztalak. Talán jobb volna visszamenned hozzá.
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Hallgatja a lány beszámolóját, közben néha lelkesen bólogat. Meglepi, hogy ennyi idősen ennyire komoly véleménye van a dolgokról. Az ő korában Zarát pont nem érdekelték a hónapok, meg hogy melyik is a legszebb. Sokkal inkább kötötte le, hogy valami rosszaságon törje a fejét. De nem ábrándítja ki a lányt, ha neki ez okoz örömöt, ki ő, hogy megtagadja tőle? Figyelemmel hallgatja végig az egészet.*
- Köszönöm, és igazán nincs mit! Tudod mit, ezt is neked adom, én már teleettem magam ma.
*Luni felé nyújtja a másik süteményt is.*
- Igen, valóban nagyon más, amire én gondolok. És egyáltalán nem ijesztő. Pont hogy a végtelen kékség miatt olyan gyönyörű. Igaz, zöld nincs, de az egy másik világ. Az újhoz pedig alkalmazkodni kell, nyitottnak lenni a másra, mert minden változik. Ha pedig mi nem változunk vele, sosem látjuk meg a szépségét. Hmm... Például nézd csak meg a fákat... *Próbálja ezzel a példával, hátha így jobban érti, révén, hogy erdőben él.* Mikor közeleg a fagy, lehullajtják a levelüket, máskülönben elpusztulnának. Alkalmazkodnak a világ változásaihoz, és a hideg elmúltával még gyönyörűbbek, mikor virágot bontanak.
*Reméli, így kicsit jobban sikerült megértetnie a lánnyal, mit is akart mondani. Ha kérnék tőle, hogy mondjon egy jó tanácsot, biztosan ezt mondaná, hogy merjen megismerni új dolgokat.*
- Semmi gond, mondd csak nyugodtan. Jut is eszembe, anyukád nem fog haragudni rám, hogy csak így elhoztalak. Talán jobb volna visszamenned hozzá.
1636. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-04 21:48:13
Üzenet elküldve: 2018-02-04 21:48:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Szerencséjére Zara tényleg ért a fiatalabbak nyelvén, mert az ő figyelmét is elég hamar sikerül elterelnie azokról, akik odahaza megkeserítik az életét, ami tulajdonképpen akár nagyon szép is lehetne akkor, hogyha játszhatna édesanyján, játéknyulain, és tyúkjaikon kívül mással. A másik lány akár tudatosan teszi, akár ösztönösen, igazán ügyesen tereli a szót a kertre, amiről tényleg nagyon szívesen beszél. Azon kevés dolgok egyike, amiket otthon igazán nagyon szeret.*
- Tényleg szép. *bólint korábbi lelkes mosolyával.* Persze leginkább a tűz hónapjaiban, mert a csillagok is akkor a legfényesebbek. Anya sokszor hagyja, hogy odakint aludjak el, őket bámulva, aztán reggel már mindig a saját ágyamban kelek, mert bevisz oda valamikor éjjel. Különben azt is hallottam már, volt vén, aki mesélt erről, hogy a tűz hónapjaiban valójában nem a csillagok fénylenek erősebben, hanem csak közelebb jönnek hozzánk kicsit, ezért látszanak fényesebbnek. Nálunk persze mindenkinek a föld hónapjai a nagy kedvenc, mert akkor lesz szép és színes az erdő. Mondjuk az valóban szép, de én nem igazán szeretem, mert mindig arra emlékeztet, hogy hamarosan jön majd a hideg.
*Kicsit talán megered a nyelve, és olyan dolgokat is elmond a másik lánynak, amelyeket édesanyján és kedvenc játéknyulain kívül nem tud róla senki a világon, de egy kis kedvesség és egy nem várt szép ajándék talán olyan lányok bizalmát is képes lenne pillanatok alatt elnyerni, akiknek vannak igazi, húsvér barátnői is.*
- Hűha, ez nem volt semmi, nagyon ügyes vagy és gyors! *adózik aztán gyermeki lelkesedéssel, és nagyon elismerően Zara "mutatványát" látva.* Köszönöm a sütit is!
*Bele is harap és ízlik is neki. A sütemény vagy az emberek találmánya, vagy csak az ő szülőfalvában nem ismert és kedvelt étel, de kis túlzással akár egy kezén is meg tudná számolni az alkalmakat, hogy hasonlót evett volna. Igyekszik is aprót harapni, és nem eltüntetni kettővel a számára különleges ételt.*
- Hát... ültem már csónakban, amikor a révész átvitt a folyó egyik partjáról a másikra. De szerintem te másra gondolsz. *neveti el magát.* A hajó az a nagy fatákolmány, ami a tengeren siklik, meg a szél hajtja, mert belekap valami nagy botokra feszített rongyokba, ugye? Legalábbis erre gondolsz szerintem. Az egyik legendánk szerint, volt a faluban úgy legalább hat-nyolc évszázaddal ezelőtt egy fiatal férfi, akit annyira untatott a vadászat, hogy elhatározta, hogy inkább bejárja a világot. Az egészet. Sok-sok év után tért haza. A legtöbb dolog, amit az otthoniak a külvilágról tudnak igazából neki köszönhető. A hajókról és a tengerről is ő mesélt. Persze ma már nagyon más, hiszen anya is, én is, meg közülük jó páran legalább az erdőhöz legközelebbi ember falvakig eljárunk néha, nem csak befelé a mélyebben lévő elf falvakba, vagy éppen a tündérek vidékére. De szerintem Nyughatatlan Nyrris óta senki nem járt közülünk a tengernek még a közelében sem. Elhiszem neked, ha azt mondod, hogy szép, bár az ő szavai alapján inkább félelmetes, hogy ameddig a szem ellát nincs semmi más, csak hideg víz. Az igazat megvallva, nem tudok elképzelni olyan tájat, ahol nincsenek fák. Itt is vannak, de úgy tudom, hogy még a városokban is nőnek, ahol minden kőből van.
*Legalább olyan hirtelen hallgat el, mint amennyire lelkesen beszélt eddig. Harap még egyet a süteményből de ezúttal gyorsan nyeli le. Elbizonytalanodik kicsit, hiszen tudja, hogy lelkesedésében, hogy szóba álltak vele, egy kicsit talán túl sokat beszélt.*
- Ne haragudj kérlek, ha kicsit sokat beszéltem. *kéri is Zarát.*
- Igazából elfek között élek és én vagyok a falunkban az egyetlen félvér. Ahhoz, hogy egyáltalán embert lássak mindig elég sokat kell utaznom anyával az erdőn át. De te vagy az első ember, akivel úgy beszélgetek, hogy anya épp nincs velem, és nem is eladni, vagy éppen venni szeretnénk valamit.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.04 21:57:58
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Szerencséjére Zara tényleg ért a fiatalabbak nyelvén, mert az ő figyelmét is elég hamar sikerül elterelnie azokról, akik odahaza megkeserítik az életét, ami tulajdonképpen akár nagyon szép is lehetne akkor, hogyha játszhatna édesanyján, játéknyulain, és tyúkjaikon kívül mással. A másik lány akár tudatosan teszi, akár ösztönösen, igazán ügyesen tereli a szót a kertre, amiről tényleg nagyon szívesen beszél. Azon kevés dolgok egyike, amiket otthon igazán nagyon szeret.*
- Tényleg szép. *bólint korábbi lelkes mosolyával.* Persze leginkább a tűz hónapjaiban, mert a csillagok is akkor a legfényesebbek. Anya sokszor hagyja, hogy odakint aludjak el, őket bámulva, aztán reggel már mindig a saját ágyamban kelek, mert bevisz oda valamikor éjjel. Különben azt is hallottam már, volt vén, aki mesélt erről, hogy a tűz hónapjaiban valójában nem a csillagok fénylenek erősebben, hanem csak közelebb jönnek hozzánk kicsit, ezért látszanak fényesebbnek. Nálunk persze mindenkinek a föld hónapjai a nagy kedvenc, mert akkor lesz szép és színes az erdő. Mondjuk az valóban szép, de én nem igazán szeretem, mert mindig arra emlékeztet, hogy hamarosan jön majd a hideg.
*Kicsit talán megered a nyelve, és olyan dolgokat is elmond a másik lánynak, amelyeket édesanyján és kedvenc játéknyulain kívül nem tud róla senki a világon, de egy kis kedvesség és egy nem várt szép ajándék talán olyan lányok bizalmát is képes lenne pillanatok alatt elnyerni, akiknek vannak igazi, húsvér barátnői is.*
- Hűha, ez nem volt semmi, nagyon ügyes vagy és gyors! *adózik aztán gyermeki lelkesedéssel, és nagyon elismerően Zara "mutatványát" látva.* Köszönöm a sütit is!
*Bele is harap és ízlik is neki. A sütemény vagy az emberek találmánya, vagy csak az ő szülőfalvában nem ismert és kedvelt étel, de kis túlzással akár egy kezén is meg tudná számolni az alkalmakat, hogy hasonlót evett volna. Igyekszik is aprót harapni, és nem eltüntetni kettővel a számára különleges ételt.*
- Hát... ültem már csónakban, amikor a révész átvitt a folyó egyik partjáról a másikra. De szerintem te másra gondolsz. *neveti el magát.* A hajó az a nagy fatákolmány, ami a tengeren siklik, meg a szél hajtja, mert belekap valami nagy botokra feszített rongyokba, ugye? Legalábbis erre gondolsz szerintem. Az egyik legendánk szerint, volt a faluban úgy legalább hat-nyolc évszázaddal ezelőtt egy fiatal férfi, akit annyira untatott a vadászat, hogy elhatározta, hogy inkább bejárja a világot. Az egészet. Sok-sok év után tért haza. A legtöbb dolog, amit az otthoniak a külvilágról tudnak igazából neki köszönhető. A hajókról és a tengerről is ő mesélt. Persze ma már nagyon más, hiszen anya is, én is, meg közülük jó páran legalább az erdőhöz legközelebbi ember falvakig eljárunk néha, nem csak befelé a mélyebben lévő elf falvakba, vagy éppen a tündérek vidékére. De szerintem Nyughatatlan Nyrris óta senki nem járt közülünk a tengernek még a közelében sem. Elhiszem neked, ha azt mondod, hogy szép, bár az ő szavai alapján inkább félelmetes, hogy ameddig a szem ellát nincs semmi más, csak hideg víz. Az igazat megvallva, nem tudok elképzelni olyan tájat, ahol nincsenek fák. Itt is vannak, de úgy tudom, hogy még a városokban is nőnek, ahol minden kőből van.
*Legalább olyan hirtelen hallgat el, mint amennyire lelkesen beszélt eddig. Harap még egyet a süteményből de ezúttal gyorsan nyeli le. Elbizonytalanodik kicsit, hiszen tudja, hogy lelkesedésében, hogy szóba álltak vele, egy kicsit talán túl sokat beszélt.*
- Ne haragudj kérlek, ha kicsit sokat beszéltem. *kéri is Zarát.*
- Igazából elfek között élek és én vagyok a falunkban az egyetlen félvér. Ahhoz, hogy egyáltalán embert lássak mindig elég sokat kell utaznom anyával az erdőn át. De te vagy az első ember, akivel úgy beszélgetek, hogy anya épp nincs velem, és nem is eladni, vagy éppen venni szeretnénk valamit.
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.04 21:57:58
1635. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-04 18:16:52
Üzenet elküldve: 2018-02-04 18:16:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
~Oh, talán érzékeny témába tenyereltem bele...~
*Nem gondolta, hogy az elfek említése ennyire lelombozza a kislányt. Biztosan személyes ügy, így inkább nem kérdez jobban rá.*
- Igen, én is nagyon szeretem, mikor csillagos az ég éjjel. Bár én városból származom, így biztosan nem lehetett olyan szép, mint nálatok. A kertetek pedig valóban szép lehet, ahogy így elmeséled.
*Mondja mosolyogva. Igaz, kicsit meglepi, hogy nincs nekik a házban valami, amin lehetne sütni, hisz neki ez csak természetes. Nem is képzeli innentől mennyit fog majd tábortűz mellett sütögetni az útszélen...*
- Bizony, jó sok helyen jártam már! De ezt így nehéz megmondani, mégis melyik volt a legszebb.
*Egy szolgáló visz éppen arra egy tálca sütit, Zara pedig gyorsan lekap róla két szeletet úgy, hogy a lány észre sem veszi. Ezt a kis trükköt még az utcagyerekek tanították neki jó sok évvel ezelőtt. Az egyiket odanyújtja a kislánynak.*
- Tessék!
*Közben gondolataiban visszakanyarodik a témához. Valóban sok helyen járt, de nem a vándorzenészség miatt. Valójában, amit egyedül tett meg eddig, az fél nap gyaloglás a házuktól egészen idáig. Azt, hogy egész Lanawint bejárta már szinte, inkább köszönheti szüleinek, mint magának.*
- Áh, mégis tudom, melyik a kedvencem. De az nem egy hely... Hajóztál már valaha? Ha nem, egyszer muszáj leszel. Lenyűgöző és csodálatos érzés.
*Hogy mennyire imádta ő azt! És nem csak azért, mert gyerekként az ember mindent élvez. Nem, ez egészen más volt.*
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
~Oh, talán érzékeny témába tenyereltem bele...~
*Nem gondolta, hogy az elfek említése ennyire lelombozza a kislányt. Biztosan személyes ügy, így inkább nem kérdez jobban rá.*
- Igen, én is nagyon szeretem, mikor csillagos az ég éjjel. Bár én városból származom, így biztosan nem lehetett olyan szép, mint nálatok. A kertetek pedig valóban szép lehet, ahogy így elmeséled.
*Mondja mosolyogva. Igaz, kicsit meglepi, hogy nincs nekik a házban valami, amin lehetne sütni, hisz neki ez csak természetes. Nem is képzeli innentől mennyit fog majd tábortűz mellett sütögetni az útszélen...*
- Bizony, jó sok helyen jártam már! De ezt így nehéz megmondani, mégis melyik volt a legszebb.
*Egy szolgáló visz éppen arra egy tálca sütit, Zara pedig gyorsan lekap róla két szeletet úgy, hogy a lány észre sem veszi. Ezt a kis trükköt még az utcagyerekek tanították neki jó sok évvel ezelőtt. Az egyiket odanyújtja a kislánynak.*
- Tessék!
*Közben gondolataiban visszakanyarodik a témához. Valóban sok helyen járt, de nem a vándorzenészség miatt. Valójában, amit egyedül tett meg eddig, az fél nap gyaloglás a házuktól egészen idáig. Azt, hogy egész Lanawint bejárta már szinte, inkább köszönheti szüleinek, mint magának.*
- Áh, mégis tudom, melyik a kedvencem. De az nem egy hely... Hajóztál már valaha? Ha nem, egyszer muszáj leszel. Lenyűgöző és csodálatos érzés.
*Hogy mennyire imádta ő azt! És nem csak azért, mert gyerekként az ember mindent élvez. Nem, ez egészen más volt.*
1634. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-04 08:53:26
Üzenet elküldve: 2018-02-04 08:53:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharasshi, Rilkäline//
*Valószínűleg átlát rajta a férfi, de azért nem adja magát csak úgy, próbálkozás nélkül.*
- Igen, van néhány… *kezd bele, de az ostor nyelének érintése miatt megakad a mondatban.* de én a gyöngyösre gondoltam. *fejezi be, de a feszültség lassan gombócot érlel a torkába, hiába áll ott csípőre tett kézzel, cseppet sem érzi magát nyeregben. Önbizalma éppen csak olyan ingatag, mint ama pimaszon üldögélni, s ezen a mustráló méregetés csak ront. Azt viszont kezd derengeni, hogy amikor ilyen pajkos duruzsolásba kezd a férfi, az valahol jót jelent, csak felettébb bosszantó. A popsi paskolásra szemrehányón pillant vissza, de lassan mégis csak megindul a kijelölt hely felé, nehogy kihúzza a gyufát, ha eddig még nem tette volna meg. Ahogy távolodik, egyre több teret nyer a félsz, hogy mégis rajta csattan majd az ostor. Hátra is pillant válla fölött, hogy szóra nyissa a száját. Talán rákérdezzen, mire ez az egész, de meg kell állapítania, hogy a morc valóban tervezhet valamit, ebből aligha tudja kibeszélni, kivitázni vagy kiverekedni magát. Illetve ez utóbbihoz talán ott kellett volna maradnia, de egyértelműen meddő próbálkozás volna az is. Lassan lépeget, s magában őrlődik.
~Most vásárolt be a télre… felszabadulnék, ha egyezséget szegne… le is lépnék… nem teszi meg. Nem. Biztosan nem. Amúgy sem csináltam semmit. Mi a frászt akar akkor?~
Megáll a kőnél, s kétségektől mardosva riad meg az ostor csattanó hangjára. Agya már előrébb jár, mint ha égne a háta, pedig nem érezhet semmit, s ennek felismerésére lassan fújja ki a levegőt, halk már-már remegő megkönnyebbüléssel.
A férfi érintésére újra rezzen. A legkevésbé arra számított, hogy mögé lép, s mi több az ő kezébe adja az ostort.
~Úrnő? Mi?~ Végigfut rajta a borzongás a duruzsoló bariton nyomán, s most nagyon hálás a több réteg ruháért melyet visel, és azért, hogy egyáltalán az ostorral van elfoglalva Kharasshi.
Ha Rilkälinen a múlik, a gondolatát is elkerüli a karikásnak, nem hogy kézbe vegye. Pillanatnyi zavar után lazítja a csuklóját és mozdul, ahogy a férfi egyértelműen tapasztalt keze vezeti, de érezhető, hogy nála talán sosem volt hasonló. Kharasshi határozott mozdulatai ellenére is, a lány eleinte tétován mozdul, s csak a többedik behúzásra lazítja kellőképpen csuklóját, s veszi föl nagyjából az elvárt mozdulatot, bár még akkor is feszesebb, mint kellene. Kicsit idegen, kicsit borzongató, már-már abszurd, hogy éppen az ő kezébe volna megfelelő ez a fonott-faragott „játékszer”.
Arra nem is gondolt korábban, hogy ennyi oldala lehet egy ostornak, mint amennyit Kharasshi felsorakoztat, holott csak egy pálca, meg egy kis bőr, se nem éles, se nem hegyes, mégis majdnem többre mehetne, mint amazokkal, ennek ellenére pedig csak a csattanó éles fájdalom jut róla eszébe, semmi más, illetve a neheztelés az aljas átverés miatt.*
- Tudod, hogy… *fordul meg, mikor a férfi átruházza rá a „szépséget”, s emeli kezét a férfi mellkasa felé.* ez-nagyon-aljas-húzás-volt! *Minden szónak egy bökéssel ad nyomatékot hegyes kis ujjával.*
- Többet ne csinálj ilyet! *Pillantása még szigorú, de végül valamivel kedvesebben folytatja.*
- Tehát az enyém... Mert szerinted illik hozzám? *Kételyei arcára is kiülnek, majd újra a kezébe adott játékszerre siklik pillantása. Tenyerével a sudár alá simít, s mikor végig ér a mozdulat, újra kezdi. Lassan simítja alá újra tenyerét, hogy aztán újra himbálózzon egyet a szerzemény vége. Néhányszor megismétli a mozdulatot, végül úgy pillant fel a férfira, mint aki nagy elhatározáson van túl.*
- Megtanítanál? *Szól végül, pedig csak egy hajszálon múlott, hogy ne nyomja Kharasshi kezébe az egészet úgy, ahogy van, s masírozzon el mellette dacosan. * Úgy látom nagyon, értesz hozzá…
*Valószínűleg átlát rajta a férfi, de azért nem adja magát csak úgy, próbálkozás nélkül.*
- Igen, van néhány… *kezd bele, de az ostor nyelének érintése miatt megakad a mondatban.* de én a gyöngyösre gondoltam. *fejezi be, de a feszültség lassan gombócot érlel a torkába, hiába áll ott csípőre tett kézzel, cseppet sem érzi magát nyeregben. Önbizalma éppen csak olyan ingatag, mint ama pimaszon üldögélni, s ezen a mustráló méregetés csak ront. Azt viszont kezd derengeni, hogy amikor ilyen pajkos duruzsolásba kezd a férfi, az valahol jót jelent, csak felettébb bosszantó. A popsi paskolásra szemrehányón pillant vissza, de lassan mégis csak megindul a kijelölt hely felé, nehogy kihúzza a gyufát, ha eddig még nem tette volna meg. Ahogy távolodik, egyre több teret nyer a félsz, hogy mégis rajta csattan majd az ostor. Hátra is pillant válla fölött, hogy szóra nyissa a száját. Talán rákérdezzen, mire ez az egész, de meg kell állapítania, hogy a morc valóban tervezhet valamit, ebből aligha tudja kibeszélni, kivitázni vagy kiverekedni magát. Illetve ez utóbbihoz talán ott kellett volna maradnia, de egyértelműen meddő próbálkozás volna az is. Lassan lépeget, s magában őrlődik.
~Most vásárolt be a télre… felszabadulnék, ha egyezséget szegne… le is lépnék… nem teszi meg. Nem. Biztosan nem. Amúgy sem csináltam semmit. Mi a frászt akar akkor?~
Megáll a kőnél, s kétségektől mardosva riad meg az ostor csattanó hangjára. Agya már előrébb jár, mint ha égne a háta, pedig nem érezhet semmit, s ennek felismerésére lassan fújja ki a levegőt, halk már-már remegő megkönnyebbüléssel.
A férfi érintésére újra rezzen. A legkevésbé arra számított, hogy mögé lép, s mi több az ő kezébe adja az ostort.
~Úrnő? Mi?~ Végigfut rajta a borzongás a duruzsoló bariton nyomán, s most nagyon hálás a több réteg ruháért melyet visel, és azért, hogy egyáltalán az ostorral van elfoglalva Kharasshi.
Ha Rilkälinen a múlik, a gondolatát is elkerüli a karikásnak, nem hogy kézbe vegye. Pillanatnyi zavar után lazítja a csuklóját és mozdul, ahogy a férfi egyértelműen tapasztalt keze vezeti, de érezhető, hogy nála talán sosem volt hasonló. Kharasshi határozott mozdulatai ellenére is, a lány eleinte tétován mozdul, s csak a többedik behúzásra lazítja kellőképpen csuklóját, s veszi föl nagyjából az elvárt mozdulatot, bár még akkor is feszesebb, mint kellene. Kicsit idegen, kicsit borzongató, már-már abszurd, hogy éppen az ő kezébe volna megfelelő ez a fonott-faragott „játékszer”.
Arra nem is gondolt korábban, hogy ennyi oldala lehet egy ostornak, mint amennyit Kharasshi felsorakoztat, holott csak egy pálca, meg egy kis bőr, se nem éles, se nem hegyes, mégis majdnem többre mehetne, mint amazokkal, ennek ellenére pedig csak a csattanó éles fájdalom jut róla eszébe, semmi más, illetve a neheztelés az aljas átverés miatt.*
- Tudod, hogy… *fordul meg, mikor a férfi átruházza rá a „szépséget”, s emeli kezét a férfi mellkasa felé.* ez-nagyon-aljas-húzás-volt! *Minden szónak egy bökéssel ad nyomatékot hegyes kis ujjával.*
- Többet ne csinálj ilyet! *Pillantása még szigorú, de végül valamivel kedvesebben folytatja.*
- Tehát az enyém... Mert szerinted illik hozzám? *Kételyei arcára is kiülnek, majd újra a kezébe adott játékszerre siklik pillantása. Tenyerével a sudár alá simít, s mikor végig ér a mozdulat, újra kezdi. Lassan simítja alá újra tenyerét, hogy aztán újra himbálózzon egyet a szerzemény vége. Néhányszor megismétli a mozdulatot, végül úgy pillant fel a férfira, mint aki nagy elhatározáson van túl.*
- Megtanítanál? *Szól végül, pedig csak egy hajszálon múlott, hogy ne nyomja Kharasshi kezébe az egészet úgy, ahogy van, s masírozzon el mellette dacosan. * Úgy látom nagyon, értesz hozzá…
1633. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-04 00:14:54
Üzenet elküldve: 2018-02-04 00:14:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
*Átlábalnak a gázlón, aztán elcsattognak egy kies, elhagyatott majorság mellett.*
- Ez itten az Owairat-majorság. Nincs jelentősége, csak mondom. *szólal meg, mert hát egy tanárnak tágítania kell a tanítványai... tudását és látóterét.*
- Valami nemesi banda voltak, aztán egyik pillanatról a másikra huss... *mutatja is, hogyan csinálnak a madarak, amikor huss.*
- Azóta senki sem hallott felőlük. *rámered a kis tündérre, ha az utolérte.*
- Szellemjárta, elátkozott hely ez! Whuuuhuuu... *mert hát az ilyen helyeken mindig van valami mocsokság.*
- Mindjárt ott vagyunk, mozgás-mozgás.
- Ez itten az Owairat-majorság. Nincs jelentősége, csak mondom. *szólal meg, mert hát egy tanárnak tágítania kell a tanítványai... tudását és látóterét.*
- Valami nemesi banda voltak, aztán egyik pillanatról a másikra huss... *mutatja is, hogyan csinálnak a madarak, amikor huss.*
- Azóta senki sem hallott felőlük. *rámered a kis tündérre, ha az utolérte.*
- Szellemjárta, elátkozott hely ez! Whuuuhuuu... *mert hát az ilyen helyeken mindig van valami mocsokság.*
- Mindjárt ott vagyunk, mozgás-mozgás.
1632. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-03 20:55:22
Üzenet elküldve: 2018-02-03 20:55:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Az elfek említésére bólint, és bár nem kedvetlenül, talán látszik, hogy ezúttal nem túl lelkesen. Igazából semmi baja nincsen az elfekkel, mint néppel, hiszen édesanyja is közülük való, és nem tudja elképzelni, hogy létezik nála kedvesebb és szeretetreméltóbb lény a világon. Még azt is elhiszi, hogy máshol még az elfek is mások. Ettől még onnan ahonnan ő jön, egyetlen egyet sem lenne képes mutatni Zarának, aki valaha is csak negyedannyira kedves lett volna vele, mint eddig ő.
A lány eddigi viselkedése vele szemben ráadásul még alacsonyabbra helyezi földijeit szemében az abszolút jó és a teljesen rossz közé kifeszített képzeletbeli vonalon. A lány nem is ismeri, még is kedves volt és vele és barátságos. Otthon mindenki tudja, hogy kicsoda, nem bántott senkit soha, és még is gyűlölik. Igen, hiába próbált egy időben erről nem tudomást venni, sajnos a gyűlölet az egyetlen megfelelő szó arra, ahogyan éreznek iránta. Szörnyű "bűne" pedig mindössze az, hogy létezni merészel.*
- Igen, ott élek anyával, és a nyuszijaimmal. *válaszol elkomorodó gondolatai ellenére még is készségesen.*
- Nekünk is van egy szép házunk, nem messze egy kisebb tisztástól, ahonnan minden éjjel lehet látni az eget. *meséli* A mi kertünkből is egész szépen. Beljebb a fák koronái teljesen eltakarják, pedig hát csak a csillagok és a hold teszik gyönyörűvé az éjszakát, nem?
- A kertünk pedig egész szép, vannak virágok, tyúkok, meg egy tűzrakó, ott szoktunk sütögetni esténként, vagy éjjel, ha nem sajtot eszünk, vagy bármi olyasmit, amit nem kell sütni, vagy főzni. Jó messze van ez, bent mélyen az erdőben. Egyedül szerintem haza sem találnék a rejtett ösvények és a tilalomfák miatt. Csak a felnőttek ismerik az utat az emberek által lakott vidékekre, és a nálam pár évvel idősebbek. Őket avatják be a vének, bár nem értem igazán, hogy minek. Kevesen hagyják el a falut, és, akik még is, csak vadászni mennek, de sosem jönnek ilyen messzire. Sokan ott élik le az egész életüket a faluban és a környéken.
*Attól persze már sokkal lelkesebbnek látszik, amikor Zara, ha nem is túl határozottan, de saját értelmezése szerint még is csak vándorzenészként határozza meg önmagát.*
- Elég izgalmasnak hangzik. *állapítja meg.* Biztosan sok szép helyet láttál már akkor. Én a mi falunkon kívül még alig jártam néhányban. De azok közül is ez tűnik eddig a legszebbnek valahogy. Igaz... elég nehéz ezt így megítélni azt hiszem. *bizonytalanodik el, és arcára megint az az elgondolkodó kifejezés ül ki, ami sehogy sem illik gyermeki vonásaihoz. Játéknyula, és a Zarától kapott baba iránti lelkesedése és boldogsága ellenére is egészen koravénnek látszik. Talán az az oka, hogy csak emberi szemmel nézve gyermek, és azért pár évvel mindenképpen idősebb, mint amennyinek látszik. Talán az, hogy eddigi élete arra szoktatta, hogy kortársaival ellentétben, akik sosem akartak játszani vele, sokat legyen egyedül, és találja fel önmagát. így történhetett, hogy sokat és sokkal többet kellett gondolkodnia olyasmiken, amiken kortársai közül senki másnak nem.*
- Biztos mindenki azt a helyet tartja a legszebbnek a világon, ahonnan ő maga származik. Én szép helyről jövök, az biztos. De még nagyon keveset láttam a világból. Biztos van olyan, ami annyira gyönyörű, hogy most még elképzelni sem tudom. *összegzi végül gondolatait és el is mosolyodik megint. Annyira őszinte bizalommal tekint a másik lányra, mintha évek óta lennének már barátnők, és legalább ennyire komoly arccal is. Eddigi rövid beszélgetésükből is kitűnt számára, hogy Zara nem csak tapasztaltabb, hanem sokkal világlátottabb is nála. Tudja, hogyha valakire, akkor rá érdemes hallgatnia.*
- Szerinted mi a legszebb? Hova érdemes mennem akkor, ha egyszer majd valami igazán nagyon szépet szeretnék látni? *kérdezi meg hangjában a legkevesebb követelőzés nélkül, és a lehető legőszintébb gyermeki kíváncsisággal.*
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Az elfek említésére bólint, és bár nem kedvetlenül, talán látszik, hogy ezúttal nem túl lelkesen. Igazából semmi baja nincsen az elfekkel, mint néppel, hiszen édesanyja is közülük való, és nem tudja elképzelni, hogy létezik nála kedvesebb és szeretetreméltóbb lény a világon. Még azt is elhiszi, hogy máshol még az elfek is mások. Ettől még onnan ahonnan ő jön, egyetlen egyet sem lenne képes mutatni Zarának, aki valaha is csak negyedannyira kedves lett volna vele, mint eddig ő.
A lány eddigi viselkedése vele szemben ráadásul még alacsonyabbra helyezi földijeit szemében az abszolút jó és a teljesen rossz közé kifeszített képzeletbeli vonalon. A lány nem is ismeri, még is kedves volt és vele és barátságos. Otthon mindenki tudja, hogy kicsoda, nem bántott senkit soha, és még is gyűlölik. Igen, hiába próbált egy időben erről nem tudomást venni, sajnos a gyűlölet az egyetlen megfelelő szó arra, ahogyan éreznek iránta. Szörnyű "bűne" pedig mindössze az, hogy létezni merészel.*
- Igen, ott élek anyával, és a nyuszijaimmal. *válaszol elkomorodó gondolatai ellenére még is készségesen.*
- Nekünk is van egy szép házunk, nem messze egy kisebb tisztástól, ahonnan minden éjjel lehet látni az eget. *meséli* A mi kertünkből is egész szépen. Beljebb a fák koronái teljesen eltakarják, pedig hát csak a csillagok és a hold teszik gyönyörűvé az éjszakát, nem?
- A kertünk pedig egész szép, vannak virágok, tyúkok, meg egy tűzrakó, ott szoktunk sütögetni esténként, vagy éjjel, ha nem sajtot eszünk, vagy bármi olyasmit, amit nem kell sütni, vagy főzni. Jó messze van ez, bent mélyen az erdőben. Egyedül szerintem haza sem találnék a rejtett ösvények és a tilalomfák miatt. Csak a felnőttek ismerik az utat az emberek által lakott vidékekre, és a nálam pár évvel idősebbek. Őket avatják be a vének, bár nem értem igazán, hogy minek. Kevesen hagyják el a falut, és, akik még is, csak vadászni mennek, de sosem jönnek ilyen messzire. Sokan ott élik le az egész életüket a faluban és a környéken.
*Attól persze már sokkal lelkesebbnek látszik, amikor Zara, ha nem is túl határozottan, de saját értelmezése szerint még is csak vándorzenészként határozza meg önmagát.*
- Elég izgalmasnak hangzik. *állapítja meg.* Biztosan sok szép helyet láttál már akkor. Én a mi falunkon kívül még alig jártam néhányban. De azok közül is ez tűnik eddig a legszebbnek valahogy. Igaz... elég nehéz ezt így megítélni azt hiszem. *bizonytalanodik el, és arcára megint az az elgondolkodó kifejezés ül ki, ami sehogy sem illik gyermeki vonásaihoz. Játéknyula, és a Zarától kapott baba iránti lelkesedése és boldogsága ellenére is egészen koravénnek látszik. Talán az az oka, hogy csak emberi szemmel nézve gyermek, és azért pár évvel mindenképpen idősebb, mint amennyinek látszik. Talán az, hogy eddigi élete arra szoktatta, hogy kortársaival ellentétben, akik sosem akartak játszani vele, sokat legyen egyedül, és találja fel önmagát. így történhetett, hogy sokat és sokkal többet kellett gondolkodnia olyasmiken, amiken kortársai közül senki másnak nem.*
- Biztos mindenki azt a helyet tartja a legszebbnek a világon, ahonnan ő maga származik. Én szép helyről jövök, az biztos. De még nagyon keveset láttam a világból. Biztos van olyan, ami annyira gyönyörű, hogy most még elképzelni sem tudom. *összegzi végül gondolatait és el is mosolyodik megint. Annyira őszinte bizalommal tekint a másik lányra, mintha évek óta lennének már barátnők, és legalább ennyire komoly arccal is. Eddigi rövid beszélgetésükből is kitűnt számára, hogy Zara nem csak tapasztaltabb, hanem sokkal világlátottabb is nála. Tudja, hogyha valakire, akkor rá érdemes hallgatnia.*
- Szerinted mi a legszebb? Hova érdemes mennem akkor, ha egyszer majd valami igazán nagyon szépet szeretnék látni? *kérdezi meg hangjában a legkevesebb követelőzés nélkül, és a lehető legőszintébb gyermeki kíváncsisággal.*
1631. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-03 16:43:32
Üzenet elküldve: 2018-02-03 16:43:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Tipikus kalandorféle halad a földúton. Alatta egy ló, mellette egy kutya, az oldalán pedig két szinte mestermunkának tűnő kard. Ha ezek nem volnának elég ijesztőek a helyieknek akkor a sötét bőrszín megteszi a hatását, hogy ne akarják megállítani őt. Ő pedig ennek köszönhetően gond nélkül halad tovább. Nem nézelődik feleslegesen, de figyeli a környezetét. Persze nem sok esély van rá, hogy itt ezen a kellemes kihalt téli tájon fogják őt megtámadni, de még esélyt sem akar adni neki, hogy ez megtörténhessen. Egyszer megáll, eszik és hagyja pihenni a lovát és a kutyáját, olvasgat kicsit, de a keze nagyon fázik. Majd felszáll a lovára és tovább halad.*
1630. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-03 16:09:46
Üzenet elküldve: 2018-02-03 16:09:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Mosolyogva figyeli, ahogy a lány elveszi tőle a babát, bemutatkozik neki, nézegeti. Már ezért megérte ma este eljönnie ide.*
- Nem kaptál még mástól ajándékot soha, és bálok sincsenek? Honnan származol?
*Nagyon bele sem gondol, hogy az olyan kis falukban, mint ez is, a legrangosabb események közé tartozik a mai például, bálokról pedig még csak hírből is ritkán hallanak. Hiába, mégis csak egy városban nőtt fel, méghozzá rangos család sarjaként.
Kérdésére pedig hamarosan érkezik a válasz is.*
- Ja, vagy úgy! Ezek szerint elfek között élsz, igazam van? Mármint, azok szoktak ösvények mentén kis kuckókban élni, ha jól tudom.
*Látni még nem látott ilyen környéket, csak olvasott róla. De még mennyit kellett neki ilyenekről! Egész Lanawin történelme, fajtörténetek és a többi. Kivételesen ezeket annyira nem is unta, mint például amikor a tudományokat akarták a fejébe verni. Ezek izgalmasak voltak. Mint egy mese, gyerekként pont így fogta fel a dolgot.*
- Nem, nem idevalósi vagyok. Nem is tudom pontosan, kik laknak itt, egy kedves ismerős hívott zenélni, aki itt szolgál. A szüleim messze élnek. De igen, mondhatjuk hogy vándorzenész vagyok.
*Tetszik neki a gondolat. Még nagyon nem sikerült kitalálnia, mi is ő, mit akar kezdeni a nagy világban. Majd kialakul egyszer úgy is.*
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Mosolyogva figyeli, ahogy a lány elveszi tőle a babát, bemutatkozik neki, nézegeti. Már ezért megérte ma este eljönnie ide.*
- Nem kaptál még mástól ajándékot soha, és bálok sincsenek? Honnan származol?
*Nagyon bele sem gondol, hogy az olyan kis falukban, mint ez is, a legrangosabb események közé tartozik a mai például, bálokról pedig még csak hírből is ritkán hallanak. Hiába, mégis csak egy városban nőtt fel, méghozzá rangos család sarjaként.
Kérdésére pedig hamarosan érkezik a válasz is.*
- Ja, vagy úgy! Ezek szerint elfek között élsz, igazam van? Mármint, azok szoktak ösvények mentén kis kuckókban élni, ha jól tudom.
*Látni még nem látott ilyen környéket, csak olvasott róla. De még mennyit kellett neki ilyenekről! Egész Lanawin történelme, fajtörténetek és a többi. Kivételesen ezeket annyira nem is unta, mint például amikor a tudományokat akarták a fejébe verni. Ezek izgalmasak voltak. Mint egy mese, gyerekként pont így fogta fel a dolgot.*
- Nem, nem idevalósi vagyok. Nem is tudom pontosan, kik laknak itt, egy kedves ismerős hívott zenélni, aki itt szolgál. A szüleim messze élnek. De igen, mondhatjuk hogy vándorzenész vagyok.
*Tetszik neki a gondolat. Még nagyon nem sikerült kitalálnia, mi is ő, mit akar kezdeni a nagy világban. Majd kialakul egyszer úgy is.*
1629. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-03 04:24:33
Üzenet elküldve: 2018-02-03 04:24:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Másodszorra már esze ágában sincs szabadkozni, nehogy Zara még a végén azt higgye, hogy csak udvariasságból mondta az előbb, hogy örülne az ajándéknak, de valójában nem is tetszik neki a baba. Örömmel nyújtja ki érte a kezét, és boldog mosollyal veszi el.*
- Szia, Luni vagyok. *mutatkozik be neki is, majd megsimogatja a haját. Azonnal meg is állapítja, hogy mennyire jó érzés megérinteni.*
- Remélem nem bánod, ha Zarának foglak hívni.
*A maga részéről persze biztos benne, hogy ez a lehető legjobb ötlet. Így a lányra is mindig emlékezhet, aki annyira kedves volt vele, hogy ajándékot adott neki csak úgy, és babája sem felejti el, hogy honnan is érkezett.
Át is teszi őt a másik kezébe, és igyekszik egy kézzel most már nyusziját is és őt is fogni. Őket ellenben egyelőre nem mutatja be egymásnak, mert nem szeretne túl udvariatlan lenni, és Zara jelenlétében feledkezni meg a lányról magáról, akinek köszönhetően legjobb barátnőjének és az ő vőlegényének az esküvőjén most már vendége is lesz, nem csak papnője és tanúja.*
- Az látszik is a ruháján. *bólogat aztán komoly arccal, mikor Zara megjegyzi, hogy igazi nemes kisasszonyt bízott a gondjaira éppen.*
- Tényleg nagyon szép. Igaz felénk nem nagyon vannak bálok. De, ha már lesz esküvő, akár az is lehet még.
*Kicsit ugyan elgondolkodva hallgat, mialatt azt fontolgatja magában, hogy hogyan is hozhatna össze odahaza egy bált saját szerény kis faházukban, de aztán hamar megtalálja a hozzá leguggoló lány tekintetét. Közelről látva őt megállapíthatja magában, hogy sokkal szebb, mint elsőnek, a színpad széléről nézve látta, és ez valamiért csak növeli bizalmát felé, még annak ellenére is, hogy odahaza már megtanulta, a szépség távolról sem egyenlő a kedvességgel, és azokkal a tulajdonságokkal, amelyek talán belőle fakadnak.*
- Nagyon kedves vagy, és nagyon köszönöm! *mosolyog rá.* Anyán kívül még soha nem adott nekem ajándékba semmit senki.
*Ezek után még egyszer körülnéz a házban, ahová a lány hozta. Eddig sem volt éppen bizalmatlan, ezek után azonban nem csak magáról lenne képes elmesélni szinte bármit, hanem hirtelen nagyon kíváncsi is lesz, hogy kicsoda Zara, mármint azon kívül, hogy valaki, aki itt zenél, és ajándékot adott neki.*
- A falu, ahonnan én jöttem nagyon más, mint ez. *meséli.* Ott össze-vissza vannak építve a házak az erdei ösvények mentén, vagy a kisebb tisztásokon, nincsenek ennyire egymáson, mint itt. És nem is kőből vannak, hanem fából minden. Te itt élsz? Ez a te házad? Vagy a szüleidé? *kérdi, de aztán tekintete elég hamar a táskára téved, amiből Zara az ő új babáját húzta elő nem sokkal korábban.*
- Bár elnézve ezt a nagy táskát, nem hiszem. *rázza meg a fejét.* Vándorzenész vagy, ugye?
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Másodszorra már esze ágában sincs szabadkozni, nehogy Zara még a végén azt higgye, hogy csak udvariasságból mondta az előbb, hogy örülne az ajándéknak, de valójában nem is tetszik neki a baba. Örömmel nyújtja ki érte a kezét, és boldog mosollyal veszi el.*
- Szia, Luni vagyok. *mutatkozik be neki is, majd megsimogatja a haját. Azonnal meg is állapítja, hogy mennyire jó érzés megérinteni.*
- Remélem nem bánod, ha Zarának foglak hívni.
*A maga részéről persze biztos benne, hogy ez a lehető legjobb ötlet. Így a lányra is mindig emlékezhet, aki annyira kedves volt vele, hogy ajándékot adott neki csak úgy, és babája sem felejti el, hogy honnan is érkezett.
Át is teszi őt a másik kezébe, és igyekszik egy kézzel most már nyusziját is és őt is fogni. Őket ellenben egyelőre nem mutatja be egymásnak, mert nem szeretne túl udvariatlan lenni, és Zara jelenlétében feledkezni meg a lányról magáról, akinek köszönhetően legjobb barátnőjének és az ő vőlegényének az esküvőjén most már vendége is lesz, nem csak papnője és tanúja.*
- Az látszik is a ruháján. *bólogat aztán komoly arccal, mikor Zara megjegyzi, hogy igazi nemes kisasszonyt bízott a gondjaira éppen.*
- Tényleg nagyon szép. Igaz felénk nem nagyon vannak bálok. De, ha már lesz esküvő, akár az is lehet még.
*Kicsit ugyan elgondolkodva hallgat, mialatt azt fontolgatja magában, hogy hogyan is hozhatna össze odahaza egy bált saját szerény kis faházukban, de aztán hamar megtalálja a hozzá leguggoló lány tekintetét. Közelről látva őt megállapíthatja magában, hogy sokkal szebb, mint elsőnek, a színpad széléről nézve látta, és ez valamiért csak növeli bizalmát felé, még annak ellenére is, hogy odahaza már megtanulta, a szépség távolról sem egyenlő a kedvességgel, és azokkal a tulajdonságokkal, amelyek talán belőle fakadnak.*
- Nagyon kedves vagy, és nagyon köszönöm! *mosolyog rá.* Anyán kívül még soha nem adott nekem ajándékba semmit senki.
*Ezek után még egyszer körülnéz a házban, ahová a lány hozta. Eddig sem volt éppen bizalmatlan, ezek után azonban nem csak magáról lenne képes elmesélni szinte bármit, hanem hirtelen nagyon kíváncsi is lesz, hogy kicsoda Zara, mármint azon kívül, hogy valaki, aki itt zenél, és ajándékot adott neki.*
- A falu, ahonnan én jöttem nagyon más, mint ez. *meséli.* Ott össze-vissza vannak építve a házak az erdei ösvények mentén, vagy a kisebb tisztásokon, nincsenek ennyire egymáson, mint itt. És nem is kőből vannak, hanem fából minden. Te itt élsz? Ez a te házad? Vagy a szüleidé? *kérdi, de aztán tekintete elég hamar a táskára téved, amiből Zara az ő új babáját húzta elő nem sokkal korábban.*
- Bár elnézve ezt a nagy táskát, nem hiszem. *rázza meg a fejét.* Vándorzenész vagy, ugye?
1628. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-02 21:17:27
Üzenet elküldve: 2018-02-02 21:17:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Luni örömét látva az ő mosolya is őszintén kiszélesedik. El tud néha csodálkozni azon, mennyire szép is a gyermeki őszinteség, vidámság. Kár, hogy a világ nem marad ilyen, és valószínűleg ennek a kedves kislánynak is beszürkíti az élet a világát, aki úgy örül ennek a régi játékszernek, mintha valami csoda dolgot kapott volna.*
- Persze, a tied, ha szeretnéd! És mivel tudom, hogy nagyon jó barátnője leszel, nem fogom hiányolni *Leguggol hozzá, és odanyújtja a lánynak a babát.*
- Egy esküvőnek biztosan nagyon örülne. Nagyon szeret ám bálokra járni, egy igazi nemes kisasszony.
*Emlékszik, ő mindig csinosabbnál csinosabb ruhákat varrt neki. Persze felnőtt szemmel nézve azok csak összefércelt rongyok, nagyon nagy jóindulattal lehet csak őket ruháknak nevezni. Azonban ő akkor a város legcsinosabb öltözékeinek hitte. Mire nem képes a gyermeki fantázia!*
- Nagyon sok boldogságot a nyuszijaidnak!
*Mondja, majd megsimogatja a plüssállatka fejét.*
- A babát meg úgy hívod, ahogy csak szeretnéd, a tied!
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Luni örömét látva az ő mosolya is őszintén kiszélesedik. El tud néha csodálkozni azon, mennyire szép is a gyermeki őszinteség, vidámság. Kár, hogy a világ nem marad ilyen, és valószínűleg ennek a kedves kislánynak is beszürkíti az élet a világát, aki úgy örül ennek a régi játékszernek, mintha valami csoda dolgot kapott volna.*
- Persze, a tied, ha szeretnéd! És mivel tudom, hogy nagyon jó barátnője leszel, nem fogom hiányolni *Leguggol hozzá, és odanyújtja a lánynak a babát.*
- Egy esküvőnek biztosan nagyon örülne. Nagyon szeret ám bálokra járni, egy igazi nemes kisasszony.
*Emlékszik, ő mindig csinosabbnál csinosabb ruhákat varrt neki. Persze felnőtt szemmel nézve azok csak összefércelt rongyok, nagyon nagy jóindulattal lehet csak őket ruháknak nevezni. Azonban ő akkor a város legcsinosabb öltözékeinek hitte. Mire nem képes a gyermeki fantázia!*
- Nagyon sok boldogságot a nyuszijaidnak!
*Mondja, majd megsimogatja a plüssállatka fejét.*
- A babát meg úgy hívod, ahogy csak szeretnéd, a tied!
1627. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-02 21:02:03
Üzenet elküldve: 2018-02-02 21:02:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Bányászok//
//A kordén//
*Zötyögve haladnak át a dimbes-dombos földeken átívelő úton. Behemót nem túl gyors állat, de annál kitartóbb.*
-Földtúró banda. *Motyogja. Valóban nem sokra tartja a földművelést, de élni kell valamiből. Ezek a népek sosem tudják meg, milyen érzés a kezükben tartani egy csodás rubintot vagy új üreget felfedni a föld mélyében.*
-Fogadni mernék, hogy még csákány sem volt a kezükben. *Zsörtölődik tovább, miközben megtömi pipáját és rágyújt.*
-Csákány. Az enyém kezd csorbulni. *Ez bizony komoly gond, hiszen csorba csákánnyal nem sokra megy egy törp.*
-Artheniorban benézünk a kovácshoz is.
//A kordén//
*Zötyögve haladnak át a dimbes-dombos földeken átívelő úton. Behemót nem túl gyors állat, de annál kitartóbb.*
-Földtúró banda. *Motyogja. Valóban nem sokra tartja a földművelést, de élni kell valamiből. Ezek a népek sosem tudják meg, milyen érzés a kezükben tartani egy csodás rubintot vagy új üreget felfedni a föld mélyében.*
-Fogadni mernék, hogy még csákány sem volt a kezükben. *Zsörtölődik tovább, miközben megtömi pipáját és rágyújt.*
-Csákány. Az enyém kezd csorbulni. *Ez bizony komoly gond, hiszen csorba csákánnyal nem sokra megy egy törp.*
-Artheniorban benézünk a kovácshoz is.
1626. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-02 10:06:08
Üzenet elküldve: 2018-02-02 10:06:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászok//
//Két hattal később//
-A fene vigye el azt a konok fajankót! *zsörtölődik, mikor megtudja, hogy testvérük zuhant.* -Komolyan mondom, ilyen konok törpét még életemben nem láttam! Pedig láttam már százszámra! *folytatja.* -Nem várta volna meg, amíg végzünk, á nem! Ő csak ment a saját feje után.
*Dhorhunli pedig tudja, hogy az ilyennek mindig zuhanás a vége. Aztán vagy kikecmereg önerőből, vagy örökre elnyeli és magába temeti a mélység.*
-Legalább éhen veszni nem fog, bár a szomjhalál sem éppen egy kegyes megoldás.
~Úgy kell neki! Bolond!~
*A törpék nem először találkoznak ezzel az esettel. Az északi, mély tárnák szinte mindennap eltüntettek valakit. Mentőakcióra nincs idő, így az illető magára volt utalva. Ha minden egyes törpét, aki zuhant keresgélni kezdték volna, akkor a munka a mai napig állna. A termelésnek pedig állandóan folyni kell, mint a folyónak.*
-Indulásra kész.
*Kraegan után Dhorhunli is felkapaszkodik a szekérre, majd megragadja a gyeplőt és indulásra ösztökéli a makacs öszvért, Behemótot. Komótosan, öregesen, de az igás csak elindul.*
-Átkelünk a szántóföldeken. Jártam már arra, mikor az élelmet hoztam. Békés környéknek tűnik, ami fontosabb, könnyebb terepnek Behemót számára. Nos tehát. Mit szerezzünk még be? Azaz milyen üzletet üssön nyélbe a dörzsölt kufár? *kérdezi vidáman. Hamar elérik a szántóföldeket, amin hatalmas földek és legelők terjeszkednek, sokhoz nagy tanya is tartozik.*
-Nem a mi terepünk.
*Ők igazi, vérbeli északi bányásznép, nem holmi völgyi törpecsürhe!*
-Mindazonáltal... a mezőgazdaság jelentős. *állapítja meg a kufár, alapos szemrevételezés hiányában. Mondjuk egy jó kereskedőnek szeme van az ilyesmihez.*
-Furcsa illatokat hoz a szél. *szagol bele a levegőbe.* -Vajon mit szólnának az északi testvéreink, ha látnák, milyen vidék szomszédságában fogunk bányászni? A fejünkhöz vágnák, hogy völgyiek vagyunk.
//Két hattal később//
-A fene vigye el azt a konok fajankót! *zsörtölődik, mikor megtudja, hogy testvérük zuhant.* -Komolyan mondom, ilyen konok törpét még életemben nem láttam! Pedig láttam már százszámra! *folytatja.* -Nem várta volna meg, amíg végzünk, á nem! Ő csak ment a saját feje után.
*Dhorhunli pedig tudja, hogy az ilyennek mindig zuhanás a vége. Aztán vagy kikecmereg önerőből, vagy örökre elnyeli és magába temeti a mélység.*
-Legalább éhen veszni nem fog, bár a szomjhalál sem éppen egy kegyes megoldás.
~Úgy kell neki! Bolond!~
*A törpék nem először találkoznak ezzel az esettel. Az északi, mély tárnák szinte mindennap eltüntettek valakit. Mentőakcióra nincs idő, így az illető magára volt utalva. Ha minden egyes törpét, aki zuhant keresgélni kezdték volna, akkor a munka a mai napig állna. A termelésnek pedig állandóan folyni kell, mint a folyónak.*
-Indulásra kész.
*Kraegan után Dhorhunli is felkapaszkodik a szekérre, majd megragadja a gyeplőt és indulásra ösztökéli a makacs öszvért, Behemótot. Komótosan, öregesen, de az igás csak elindul.*
-Átkelünk a szántóföldeken. Jártam már arra, mikor az élelmet hoztam. Békés környéknek tűnik, ami fontosabb, könnyebb terepnek Behemót számára. Nos tehát. Mit szerezzünk még be? Azaz milyen üzletet üssön nyélbe a dörzsölt kufár? *kérdezi vidáman. Hamar elérik a szántóföldeket, amin hatalmas földek és legelők terjeszkednek, sokhoz nagy tanya is tartozik.*
-Nem a mi terepünk.
*Ők igazi, vérbeli északi bányásznép, nem holmi völgyi törpecsürhe!*
-Mindazonáltal... a mezőgazdaság jelentős. *állapítja meg a kufár, alapos szemrevételezés hiányában. Mondjuk egy jó kereskedőnek szeme van az ilyesmihez.*
-Furcsa illatokat hoz a szél. *szagol bele a levegőbe.* -Vajon mit szólnának az északi testvéreink, ha látnák, milyen vidék szomszédságában fogunk bányászni? A fejünkhöz vágnák, hogy völgyiek vagyunk.
1625. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-01 19:51:07
Üzenet elküldve: 2018-02-01 19:51:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Figyeli a másik lány minden egyes szavát, és persze hamar rájön, arra, ami azért eddig is elég nyilvánvaló volt abból, hogy zenész; életében nagyon fontos szerepet játszik a zene, sokkal fontosabbat, mint az övében. Ő egyszerűen csak eldúdolgat, vagy énekelget magában, esetleg játéknyulainak énekel altatódalt, vagy élvezi azt az egyet, amit édesanyja szokott néha még mindig neki.
Ennek ellenére, amit Zara mond az rendesen megragadja a fantáziáját.*
- Próbálok majd jobban figyelni erre mostantól, és kitalálni a történetüket akkor. *ígéri meg mosolyogva. Meg sem fordul a fejében, hogy nincs igaza a lánynak, és boldoggá teszi a tudat, hogy tanult ma is valami újat.
Mégis a felé nyújtott baba látványa az, ami aztán már tényleg igazán nagyon fellelkesíti. Szemei tágra nyílnak az örömtől, arcának lágy vonásaira pedig a birtoklásvágynak az a fajtája ül ki, ami a maga gyermeki módján még teljesen ártatlan, mentes a mohó kapzsiságtól, és semmi másról nem szól, csak őszinte örömről. Még is habozik érte nyúlni bármennyire is szeretne. Nem azért, mert nem tetszik neki, hiszen tetszik, nagyon, maga a baba is, a gyönyörű ruha, és persze a szalmaszín haj is. Édesanyját is csodálja szőkeségéért, és arról is csak azért tett le, hogy egyszer majd ő maga is az legyen, mert neki sikerült meggyőznie róla, hogy pont így szép, ahogy van. Hófehér bőréhez tulajdonképpen tökéletes fekete haja, arcát pedig kicsit olyanná teszi, mint az éjsötét égbolt előtti hold, amiben olyan gyakran gyönyörködik amilyen gyakran csak a felhők és fák koronái számára lehetővé teszik.*
- Tényleg nekem adod? Úgy értem biztos, hogy... nem fog hiányozni nagyon? *kérdi, bár sejti, hogy buta kérdés kicsit. A lány nyilván fiatalabb édesanyjánál, de hát nála biztosan idősebb. Az ő szemein keresztül nézve tulajdonképpen már felnőtt, hiába fiatal. Márpedig felnőttek legjobb tudása szerint nem szoktak már játékbabákkal játszani. Odahaza biztosan nem, de nem hinné, hogy az emberek ilyen téren nagyon mások. Nekik ennyi idősen már gyerekeik vannak, és onnantól kezdve ők játszanak babákkal.
Nagyon örül, és kicsit még is elszomorítja az egész, de nem az, hogy a lány ajándékot akar adni neki, hanem, hogy hirtelen magát képzeli a helyébe. Persze a jövő nyilván nem kiszámítható előre. Jelen pillanatban azonban nem nagyon tudja elképzelni, hogy valaha is továbbajándékozná egyetlen barátnőjét és barátját bárkinek. Talán, ha lehetne gyereke, akkor neki. De hát neki nem lehet soha, odahaza már egész kislányként szembesítették ezzel a szörnyű igazsággal.*
- Mert, ha igen, akkor nagyon szívesen vigyáznék mostantól rá is. Hamarosan lehetne vendég az ő esküvőjén is. *emeli meg játéknyulát kicsit.*
- Tudod, anya papnő, megígérte nekem, hogyha hazamegyünk innen, akkor összeadja majd őt és a barátját. *meséli.* De persze amúgy is jó helye lenne. Elég sok mindent szoktunk csinálni együtt, és biztosan nem unatkozna velünk és nálam.
*Furcsa dolog ez, hiszen egyszerre nagyon örülne neki, - ezért is bizonygatja annyira azt, ami Zara számára valószínűleg így is elég nyilvánvaló lehet, hogy nála tényleg jó helye lenne kislánykori kedvencének, - ugyanakkor még is attól fél, hogy a lány pár nappal később esetleg megbánná, hogy nekiadta végül. Azt pedig nagyon nem szeretné, ha később szomorú lenne emiatt.*
- Hívhatom Zarának, ha tényleg nekem adod? Vagy tartsam meg a mostani nevét?
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Figyeli a másik lány minden egyes szavát, és persze hamar rájön, arra, ami azért eddig is elég nyilvánvaló volt abból, hogy zenész; életében nagyon fontos szerepet játszik a zene, sokkal fontosabbat, mint az övében. Ő egyszerűen csak eldúdolgat, vagy énekelget magában, esetleg játéknyulainak énekel altatódalt, vagy élvezi azt az egyet, amit édesanyja szokott néha még mindig neki.
Ennek ellenére, amit Zara mond az rendesen megragadja a fantáziáját.*
- Próbálok majd jobban figyelni erre mostantól, és kitalálni a történetüket akkor. *ígéri meg mosolyogva. Meg sem fordul a fejében, hogy nincs igaza a lánynak, és boldoggá teszi a tudat, hogy tanult ma is valami újat.
Mégis a felé nyújtott baba látványa az, ami aztán már tényleg igazán nagyon fellelkesíti. Szemei tágra nyílnak az örömtől, arcának lágy vonásaira pedig a birtoklásvágynak az a fajtája ül ki, ami a maga gyermeki módján még teljesen ártatlan, mentes a mohó kapzsiságtól, és semmi másról nem szól, csak őszinte örömről. Még is habozik érte nyúlni bármennyire is szeretne. Nem azért, mert nem tetszik neki, hiszen tetszik, nagyon, maga a baba is, a gyönyörű ruha, és persze a szalmaszín haj is. Édesanyját is csodálja szőkeségéért, és arról is csak azért tett le, hogy egyszer majd ő maga is az legyen, mert neki sikerült meggyőznie róla, hogy pont így szép, ahogy van. Hófehér bőréhez tulajdonképpen tökéletes fekete haja, arcát pedig kicsit olyanná teszi, mint az éjsötét égbolt előtti hold, amiben olyan gyakran gyönyörködik amilyen gyakran csak a felhők és fák koronái számára lehetővé teszik.*
- Tényleg nekem adod? Úgy értem biztos, hogy... nem fog hiányozni nagyon? *kérdi, bár sejti, hogy buta kérdés kicsit. A lány nyilván fiatalabb édesanyjánál, de hát nála biztosan idősebb. Az ő szemein keresztül nézve tulajdonképpen már felnőtt, hiába fiatal. Márpedig felnőttek legjobb tudása szerint nem szoktak már játékbabákkal játszani. Odahaza biztosan nem, de nem hinné, hogy az emberek ilyen téren nagyon mások. Nekik ennyi idősen már gyerekeik vannak, és onnantól kezdve ők játszanak babákkal.
Nagyon örül, és kicsit még is elszomorítja az egész, de nem az, hogy a lány ajándékot akar adni neki, hanem, hogy hirtelen magát képzeli a helyébe. Persze a jövő nyilván nem kiszámítható előre. Jelen pillanatban azonban nem nagyon tudja elképzelni, hogy valaha is továbbajándékozná egyetlen barátnőjét és barátját bárkinek. Talán, ha lehetne gyereke, akkor neki. De hát neki nem lehet soha, odahaza már egész kislányként szembesítették ezzel a szörnyű igazsággal.*
- Mert, ha igen, akkor nagyon szívesen vigyáznék mostantól rá is. Hamarosan lehetne vendég az ő esküvőjén is. *emeli meg játéknyulát kicsit.*
- Tudod, anya papnő, megígérte nekem, hogyha hazamegyünk innen, akkor összeadja majd őt és a barátját. *meséli.* De persze amúgy is jó helye lenne. Elég sok mindent szoktunk csinálni együtt, és biztosan nem unatkozna velünk és nálam.
*Furcsa dolog ez, hiszen egyszerre nagyon örülne neki, - ezért is bizonygatja annyira azt, ami Zara számára valószínűleg így is elég nyilvánvaló lehet, hogy nála tényleg jó helye lenne kislánykori kedvencének, - ugyanakkor még is attól fél, hogy a lány pár nappal később esetleg megbánná, hogy nekiadta végül. Azt pedig nagyon nem szeretné, ha később szomorú lenne emiatt.*
- Hívhatom Zarának, ha tényleg nekem adod? Vagy tartsam meg a mostani nevét?
1624. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-02-01 17:55:20
Üzenet elküldve: 2018-02-01 17:55:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
- Hmm... Tudod, minden dalnak története van. Még annak is, aminek azt hinnéd, nincs. Pedig de, csak el van rejtve a sorok között. És tudod mi a legszebb? Hogy ahányféle ember, annyiféle dologról szólhat egyetlen dal. Persze, van, ami kicsit szomorkásabb, és van, ami vidám. Egy lagzin nyilván az utóbbi hatásosabb, és alkalomhoz illőbb.
*Nevetve néz le a lányra, ahogy az a plüssnyusziját lóbálja önfeledten.*
- Luni. Örülök, hogy megismerhettelek, nagyon szép neved van ám!
*Reméli, azért a kislány szülei nem lesznek nagyon dühösek, hogy csak így elvitte őt. De persze semmi rossz szándék nincs cselekedete mögött.
Áttúrja a táskát, és már kezd kicsit kétségbeesni, mikor percek múltán sem találja, amit keres. Pedig tisztán emlékszik, hogy berakta, az istenért sem hagyta volna otthon.*
- Áh, itt is van!
*Azárt majd nem árt így már egy rendrakás a táskájában, mert jól feltúrta. Végül előhúz belőle egy aranyos rongybabát. Haja szalmaszínű, ruhácskája pedig pont olyan, mint egy igazi nemes hölgyé.*
- Nézd csak! *Szól kedvesen Luni felé, és átnyújtja neki a babát.* Ez volt az én kedvenc játékom, mikor annyi idős lehettem, mint te. Csak most már félek, elkallódna út közben. Megtennéd nekem, hogy vigyázol rá helyettem?
*Ez mind igaz, elvégre elég furán nézne ki az oldalán karddal, a kezében pedig egy játékbabával. Nem is nagyon érti, miért hozta el. Talán mert tényleg nagyon kedves emlék neki, de már nem tudna vele mit kezdeni, akkor már inkább ahelyett, hogy a táskája mélyén, majd egy szemetesben tengődne, biztosan jobb helyen lenne Luninál.
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.01 17:57:43
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
- Hmm... Tudod, minden dalnak története van. Még annak is, aminek azt hinnéd, nincs. Pedig de, csak el van rejtve a sorok között. És tudod mi a legszebb? Hogy ahányféle ember, annyiféle dologról szólhat egyetlen dal. Persze, van, ami kicsit szomorkásabb, és van, ami vidám. Egy lagzin nyilván az utóbbi hatásosabb, és alkalomhoz illőbb.
*Nevetve néz le a lányra, ahogy az a plüssnyusziját lóbálja önfeledten.*
- Luni. Örülök, hogy megismerhettelek, nagyon szép neved van ám!
*Reméli, azért a kislány szülei nem lesznek nagyon dühösek, hogy csak így elvitte őt. De persze semmi rossz szándék nincs cselekedete mögött.
Áttúrja a táskát, és már kezd kicsit kétségbeesni, mikor percek múltán sem találja, amit keres. Pedig tisztán emlékszik, hogy berakta, az istenért sem hagyta volna otthon.*
- Áh, itt is van!
*Azárt majd nem árt így már egy rendrakás a táskájában, mert jól feltúrta. Végül előhúz belőle egy aranyos rongybabát. Haja szalmaszínű, ruhácskája pedig pont olyan, mint egy igazi nemes hölgyé.*
- Nézd csak! *Szól kedvesen Luni felé, és átnyújtja neki a babát.* Ez volt az én kedvenc játékom, mikor annyi idős lehettem, mint te. Csak most már félek, elkallódna út közben. Megtennéd nekem, hogy vigyázol rá helyettem?
*Ez mind igaz, elvégre elég furán nézne ki az oldalán karddal, a kezében pedig egy játékbabával. Nem is nagyon érti, miért hozta el. Talán mert tényleg nagyon kedves emlék neki, de már nem tudna vele mit kezdeni, akkor már inkább ahelyett, hogy a táskája mélyén, majd egy szemetesben tengődne, biztosan jobb helyen lenne Luninál.
A hozzászólás írója (Zaratinate Roentra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.01 17:57:43
1623. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-31 22:17:45
Üzenet elküldve: 2018-01-31 22:17:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 576
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Édesanyja maga mondta neki, hogy ne féljen az emberektől, de arra minden bizonnyal ő sem számított, hogy Luninari nem sokkal később gondolkodás nélkül kézen fogva elsétál közülük egyel. Az első tánc, első kortyok és bókok után valahogy még sem jut eszébe aggódni emiatt. Noha ő maga lányával ellentétben leginkább partnerét figyelte, és a zenét, nem magát a lányt, aki azt játszotta, szeme sarkából még éppen elkapja távozó párosukat. Tartja magát annyira jó emberismerőnek és annyira jó anyának is, hogy biztos benne, megérezné a bajt, ha az egyetlen kislányát fenyegetné.
Csakhogy a vörös hajú lány kevesen mosolyog rá, Luni pedig boldognak látszik, valószínűleg pont azért, mert kedvesen szóltak hozzá. Azt pedig még ebből a távolságból is jól látja, hogy lánya szemei akkor csillogtak utoljára ennyire vidáman, amikor hazavitte neki első játéknyulát ajándékba, éppen azt, amit most is éppen kezében lóbál kifelé menet.
Mivel azonban a vörös és fekete hajú lány párosa hamar eltűnik ragyogóan kék szemei elől, ő pedig azonnal visszafordul vonzó partneréhez, azt már nem láthatja, hogy Luni nem csak vidám, hanem azért kicsit zavarban is van.
Persze édesanyja maga mondta neki, hogy az emberek nagy része sokkal kedvesebb és sokkal kellemesebb társaság is, mint az otthoniak, még sincs hozzászokva rajta kívül úgy általában senkitől ahhoz, hogy barátságosan szóljon hozzá.
Még is, a másik lány kezének puha érintése is határozottan kellemes, bal kezével pedig még mindig kedvenc játéknyuláét fogja, ami szintén az, és mint mindig máskor, egyben nyugtató is. Valahogy mindig segít neki összeszedni a gondolatait, vagy éppen megszabadítani őt tőlük, mikor mire van szüksége éppen.
Ezúttal annak is nagyon örül, hogy a vörös hajú lány kezd beszélni hozzá, és nem neki kell hirtelen jött zavarában mondani valamit csak úgy.*
- Tényleg szép volt. *bólogat lelkes mosollyal már az udvaron, valahogy még is olyan komoly arccal, ami kislányos vonásait mindenképpen nagyon koravénné teszi az esti szürkületben.*
- A mi otthoni dalaink is szépek, de valamiért még is nagyon mások. Valahogy olyan komolyak. Talán, mert a legtöbb valami történetet mesél el, és azoknak nem mindig éppen vidám a végük. De, amit te játszottál, attól azt hiszem, hogy sokkal vidámabbak lettünk. *lóbálja meg plüss barátnőjét kezénél fogva, persze csak óvatosan, hogy ki ne repüljön a kezéből.
Amikor aztán belépnek a házba, ahová a lány vezeti őt, igyekszik nem nagyon eltátani a száját. Ugyan fel vél fedezni némi hasonlóságot az otthoni otthonok és aközött, ahová most jöttek, sokkal több az, ami első ránézésre kissé érthetetlen és idegen.
Igazából, sohasem látott emberek által épített és lakott házat még belülről, ezért igyekszik is a lehető legrövidebb idő alatt minden apró részletet jó alaposan megfigyelni.
Örül neki, hogy Zaraként bemutatkozó lány nem látja most az arcát miközben a táskájában matat, arra ugyan is a gyermeki öröm és kíváncsiság mellé kiül némi zavar is ismét, amint rájön, hogy még csak be sem mutatkozott idáig, ezért pedig minden bizonnyal nem dicsérné őt meg édesanyja sem. Mentségére szóljon, hogy olyan hirtelen és gyorsan történt minden.*
- Luninari vagyok. Vagy is hát Luni. *mondja és megint csak mosolyog, ismét lelkes vidámsággal. Ha valamire, hát ajándékra aztán tényleg nem számított volna egészen idáig! Határozottan izgatottá is válik a nem várt meglepetéstől, aminek köszönhetően nyakát nyújtogatva próbál leskelődni kicsit.*
- Nagyon köszönöm! *köszöni meg mindenesetre látatlanban is, bármi is legyen az.*
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
*Édesanyja maga mondta neki, hogy ne féljen az emberektől, de arra minden bizonnyal ő sem számított, hogy Luninari nem sokkal később gondolkodás nélkül kézen fogva elsétál közülük egyel. Az első tánc, első kortyok és bókok után valahogy még sem jut eszébe aggódni emiatt. Noha ő maga lányával ellentétben leginkább partnerét figyelte, és a zenét, nem magát a lányt, aki azt játszotta, szeme sarkából még éppen elkapja távozó párosukat. Tartja magát annyira jó emberismerőnek és annyira jó anyának is, hogy biztos benne, megérezné a bajt, ha az egyetlen kislányát fenyegetné.
Csakhogy a vörös hajú lány kevesen mosolyog rá, Luni pedig boldognak látszik, valószínűleg pont azért, mert kedvesen szóltak hozzá. Azt pedig még ebből a távolságból is jól látja, hogy lánya szemei akkor csillogtak utoljára ennyire vidáman, amikor hazavitte neki első játéknyulát ajándékba, éppen azt, amit most is éppen kezében lóbál kifelé menet.
Mivel azonban a vörös és fekete hajú lány párosa hamar eltűnik ragyogóan kék szemei elől, ő pedig azonnal visszafordul vonzó partneréhez, azt már nem láthatja, hogy Luni nem csak vidám, hanem azért kicsit zavarban is van.
Persze édesanyja maga mondta neki, hogy az emberek nagy része sokkal kedvesebb és sokkal kellemesebb társaság is, mint az otthoniak, még sincs hozzászokva rajta kívül úgy általában senkitől ahhoz, hogy barátságosan szóljon hozzá.
Még is, a másik lány kezének puha érintése is határozottan kellemes, bal kezével pedig még mindig kedvenc játéknyuláét fogja, ami szintén az, és mint mindig máskor, egyben nyugtató is. Valahogy mindig segít neki összeszedni a gondolatait, vagy éppen megszabadítani őt tőlük, mikor mire van szüksége éppen.
Ezúttal annak is nagyon örül, hogy a vörös hajú lány kezd beszélni hozzá, és nem neki kell hirtelen jött zavarában mondani valamit csak úgy.*
- Tényleg szép volt. *bólogat lelkes mosollyal már az udvaron, valahogy még is olyan komoly arccal, ami kislányos vonásait mindenképpen nagyon koravénné teszi az esti szürkületben.*
- A mi otthoni dalaink is szépek, de valamiért még is nagyon mások. Valahogy olyan komolyak. Talán, mert a legtöbb valami történetet mesél el, és azoknak nem mindig éppen vidám a végük. De, amit te játszottál, attól azt hiszem, hogy sokkal vidámabbak lettünk. *lóbálja meg plüss barátnőjét kezénél fogva, persze csak óvatosan, hogy ki ne repüljön a kezéből.
Amikor aztán belépnek a házba, ahová a lány vezeti őt, igyekszik nem nagyon eltátani a száját. Ugyan fel vél fedezni némi hasonlóságot az otthoni otthonok és aközött, ahová most jöttek, sokkal több az, ami első ránézésre kissé érthetetlen és idegen.
Igazából, sohasem látott emberek által épített és lakott házat még belülről, ezért igyekszik is a lehető legrövidebb idő alatt minden apró részletet jó alaposan megfigyelni.
Örül neki, hogy Zaraként bemutatkozó lány nem látja most az arcát miközben a táskájában matat, arra ugyan is a gyermeki öröm és kíváncsiság mellé kiül némi zavar is ismét, amint rájön, hogy még csak be sem mutatkozott idáig, ezért pedig minden bizonnyal nem dicsérné őt meg édesanyja sem. Mentségére szóljon, hogy olyan hirtelen és gyorsan történt minden.*
- Luninari vagyok. Vagy is hát Luni. *mondja és megint csak mosolyog, ismét lelkes vidámsággal. Ha valamire, hát ajándékra aztán tényleg nem számított volna egészen idáig! Határozottan izgatottá is válik a nem várt meglepetéstől, aminek köszönhetően nyakát nyújtogatva próbál leskelődni kicsit.*
- Nagyon köszönöm! *köszöni meg mindenesetre látatlanban is, bármi is legyen az.*
1622. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-31 21:15:01
Üzenet elküldve: 2018-01-31 21:15:01
![>Syoud Th'amer [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9868_elf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 687
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*Végül elhagyja a tisztást, és délnek tart, át a Gázlón. El kell érnie a régi táborhelyet és fel kell vennie a kapcsolatot Amon Ruadh Thargjaival de lehetőleg úgy, hogy ne lássa senki Amon Ruadhon. Nem kell, hogy összekössék a nevét a vashegyiekével. Nem kell több támadási felület.*
~ Vajon kit küldenek? ~ *kicsit tart tőle, hogy azzal, hogy elment, elbukta a kapcsolatfelvételt, de pucérnak érezte magát így.*
*Útja során visszafelé sem találkozik senkivel, ami továbbra sem túl jó jel, már ami a kereskedelem és forgalom mindennapos állapotát illeti.*
~ Vajon kit küldenek? ~ *kicsit tart tőle, hogy azzal, hogy elment, elbukta a kapcsolatfelvételt, de pucérnak érezte magát így.*
*Útja során visszafelé sem találkozik senkivel, ami továbbra sem túl jó jel, már ami a kereskedelem és forgalom mindennapos állapotát illeti.*
1621. hozzászólás ezen a helyszínen: Szántóföldek
Üzenet elküldve: 2018-01-31 17:23:12
Üzenet elküldve: 2018-01-31 17:23:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
- Igen, jobb is, hogy otthon hagytad a vőlegényét, még a végén itt elkallódott volna, és nem lenne meg!
*Helyesel a kislány szavaira. Mindig is elég jól megértette magát a kicsikkel, már csak azért is, mert mindig köré gyűlnek az utcán. A leghálásabb közönsége. Csak úgy csillog a szemük, amikor a húrok közé csap, és őszinte mosollyal az arcukon táncolnak körbe-körbe. Aztán ha megengedi nekik Zara, hogy kipróbálhassák hangszerét... Elég csak az arcukra nézni a csöppségeknek, és az már elég fizetség neki a munkájáért.*
- Köszönöm! Örülők, ha tetszett!
*És ahogy körbepillant, szerencsére nem csak Luni van így vele. Közben a másik zenész is elkezd játszani egy saját dalt. Ismertebb a zenészvilágban, habár nem sokkal idősebb Zaránál. Reméli, hogy majd még tud vele pár szót váltani, miután vége van az ünnepségnek.
A kislány megfogja a kezét, ő pedig az udvarra vezeti, onnan pedig a házba, ahol neki is le vannak pakolva a cuccai.*
- Szeretnék adni neked valamit! De meglepetés lesz, nem árulhatom el. Egyébként Zarának hívnak. És téged, kicsi lány?
*Közben leguggol a sarokban lévő táskájához, és kotorászni kezd benne. Jó nagy, gyakorlatilag minden holmija most abban van benne, amit magával hozott.*
//Lagzi Sziritánban - három évvel korábban//
- Igen, jobb is, hogy otthon hagytad a vőlegényét, még a végén itt elkallódott volna, és nem lenne meg!
*Helyesel a kislány szavaira. Mindig is elég jól megértette magát a kicsikkel, már csak azért is, mert mindig köré gyűlnek az utcán. A leghálásabb közönsége. Csak úgy csillog a szemük, amikor a húrok közé csap, és őszinte mosollyal az arcukon táncolnak körbe-körbe. Aztán ha megengedi nekik Zara, hogy kipróbálhassák hangszerét... Elég csak az arcukra nézni a csöppségeknek, és az már elég fizetség neki a munkájáért.*
- Köszönöm! Örülők, ha tetszett!
*És ahogy körbepillant, szerencsére nem csak Luni van így vele. Közben a másik zenész is elkezd játszani egy saját dalt. Ismertebb a zenészvilágban, habár nem sokkal idősebb Zaránál. Reméli, hogy majd még tud vele pár szót váltani, miután vége van az ünnepségnek.
A kislány megfogja a kezét, ő pedig az udvarra vezeti, onnan pedig a házba, ahol neki is le vannak pakolva a cuccai.*
- Szeretnék adni neked valamit! De meglepetés lesz, nem árulhatom el. Egyébként Zarának hívnak. És téged, kicsi lány?
*Közben leguggol a sarokban lévő táskájához, és kotorászni kezd benne. Jó nagy, gyakorlatilag minden holmija most abban van benne, amit magával hozott.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4712-4731