Külső területek - Szarvasliget
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 71 (1401. - 1418. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1399-1418
1416. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-11-28 12:09:08
Üzenet elküldve: 2024-11-28 12:09:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Vereségein szerencsére nem muszáj csendben, magába rokkanva főnie, ugyanis figyelmét leköti a számára lassan érthetetlenné váló, női tengerész kockázatából női érzelmek felé kanyarodó filozofálás, exponenciálisan enigmatikussá formálódva. Lassan mintha Callipeya és Intath egy teljesen másik nyelvet kezdne beszélni, amiknek a szavait egyesével megérti, de a közös kijelentésükről fogalma sincs. Ha a házaspároknak problémájuk van egymással, akkor miért nem beszélik meg? Feleslegesnek tartja egy isten bizalmasát ilyesmivel zavargatni... Pislog mint a szekér elé ugrott őz, inkább még egy harapást vesz a kenyeréből.
Az már kicsit jobban érintette, hogy lelkesedését tiporják, és lehet hogy retorikája nem a kívánt hatást éri el az elfben; nyel egyet, mintha most csapta volna meg egy lónak a farát. Több mint biztos hogy más szavakat kellett volna használnia. De mielőtt még hebegve-habogva elkezdhetné kimagyarázni magát ebből a kutyaszorítóból, Luninari, nagy meglepetésére, mindkettőjük védelmére kellve olyan alapos és érthető beszédet kezd tartani, ami miatt Adoaver megtapsolná, ha olyan helyen lennének; még így is eláll a szája, hisz nem gondolta hogy a Márványház tagjainak a zömét a fél-elf lányka így meg tudta volna szégyeníteni. Intath-ot is legalább valamelyest lenyűgözhette, hisz figyelme teljesen mágustársára vetődött, megmentve őt arról hogy kiderüljön, mennyi kalóz maradt még a volt tengerész-szanitécben. Lopva és némán sóhajt egyet, s tűröképességét próbára téve, kiissza a bögréjében lévő bort. Egy ideig csak nézi a belsejét, aztán úgy érzi, kirázódik a maradék hideg a testéből. Feje kissé nehezebb lesz, s többet pislog, mint kéne.
Emiatt kicsit bágyasztó hallgatnia Intath ugyanolyan, ha nem bonyodalmasabban hosszú válaszát Luninarinak, amire ő maga még ha akarna sem tudna visszafelelni. Egyrészről kicsit túl nagy a szenvedélye az elf doktornak ahhoz, hogy meg tudná magát tartani vele szemben, másrészről akárcsak az előbbi téma a tengerészekről, ez is kezd összegabalyodni számára. Lassan odasomfordál Callipeyahoz, és diszkrétan súgva kérdezi:*
- A borból hol tudok még tölteni? Nem akarom őket megszakítani. *A kenyeret nem szárazon kívánja befejezni, és repetát is tervez venni...*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Vereségein szerencsére nem muszáj csendben, magába rokkanva főnie, ugyanis figyelmét leköti a számára lassan érthetetlenné váló, női tengerész kockázatából női érzelmek felé kanyarodó filozofálás, exponenciálisan enigmatikussá formálódva. Lassan mintha Callipeya és Intath egy teljesen másik nyelvet kezdne beszélni, amiknek a szavait egyesével megérti, de a közös kijelentésükről fogalma sincs. Ha a házaspároknak problémájuk van egymással, akkor miért nem beszélik meg? Feleslegesnek tartja egy isten bizalmasát ilyesmivel zavargatni... Pislog mint a szekér elé ugrott őz, inkább még egy harapást vesz a kenyeréből.
Az már kicsit jobban érintette, hogy lelkesedését tiporják, és lehet hogy retorikája nem a kívánt hatást éri el az elfben; nyel egyet, mintha most csapta volna meg egy lónak a farát. Több mint biztos hogy más szavakat kellett volna használnia. De mielőtt még hebegve-habogva elkezdhetné kimagyarázni magát ebből a kutyaszorítóból, Luninari, nagy meglepetésére, mindkettőjük védelmére kellve olyan alapos és érthető beszédet kezd tartani, ami miatt Adoaver megtapsolná, ha olyan helyen lennének; még így is eláll a szája, hisz nem gondolta hogy a Márványház tagjainak a zömét a fél-elf lányka így meg tudta volna szégyeníteni. Intath-ot is legalább valamelyest lenyűgözhette, hisz figyelme teljesen mágustársára vetődött, megmentve őt arról hogy kiderüljön, mennyi kalóz maradt még a volt tengerész-szanitécben. Lopva és némán sóhajt egyet, s tűröképességét próbára téve, kiissza a bögréjében lévő bort. Egy ideig csak nézi a belsejét, aztán úgy érzi, kirázódik a maradék hideg a testéből. Feje kissé nehezebb lesz, s többet pislog, mint kéne.
Emiatt kicsit bágyasztó hallgatnia Intath ugyanolyan, ha nem bonyodalmasabban hosszú válaszát Luninarinak, amire ő maga még ha akarna sem tudna visszafelelni. Egyrészről kicsit túl nagy a szenvedélye az elf doktornak ahhoz, hogy meg tudná magát tartani vele szemben, másrészről akárcsak az előbbi téma a tengerészekről, ez is kezd összegabalyodni számára. Lassan odasomfordál Callipeyahoz, és diszkrétan súgva kérdezi:*
- A borból hol tudok még tölteni? Nem akarom őket megszakítani. *A kenyeret nem szárazon kívánja befejezni, és repetát is tervez venni...*
1415. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-11-22 21:35:56
Üzenet elküldve: 2024-11-22 21:35:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kedvenc félvére megint győzött. Kicsit se meglepő módon nem sajnálja a tintanyalót ezért. Viszont nem tesz gonoszkodó megjegyzéseket. Egyrészt mert maga is próbálja fejben értelmezni a látottakat másrészt mert egy történetben van benne. Meg nem is akarja elrontani a lány örömét se azzal, hogy miatta ekéznek valakit. A válaszára amiben kifejti a nők negatív tulajdonságait nyuszimama is közbeszól. A doki szeret vitatkozni. Legyen éles és hangos vagy kimért és udvarias. Ez inkább az utóbbi. A zöld szemek a nőre siklanak és figyelmesen hallgatja az elhangzottakat. Tény, hogy szeret mindenhez érteni és mindig a legokosabbnak lenni, mert általában az is, de felismeri, hogy mikor hogyan érdemes ezt tenni. A nő egyrészt azzal, hogy kimondta ő egy papnő volt, sokan gyóntak neki és sokat látott másrészt azzal a higgadt, összeszedettséggel egyértelművé tette, hogy itt felesleges szájtépésnek helye nincs. Ezért is bólogat a férfi miközben mosolyodik el.*
-Érdekes gondolatok. Én ahogy tapasztaltam ezek a lélek mélyén bugyogó érzések valamilyen formában, de azért fel szoktak törni a felszínre. Persze attól is függ, hogy kiről és milyen környezetben van szó. Az anyós aki nem szereti a vejét, de rá van utalva ugyanis az ő házában lakik valószínűleg abban éli ki a bosszúját, hogy elsózza a vacsorát. Ha fordított helyzetben lennének és a veje lenne őrá utalva akkor sokkal gonoszabb módon adná ki magából ezt. Mint papnőnek mi a véleményed arról, hogy ha egy istennő ha átadja magát ezeknek az érzéseinek az gyengeség vagy rá más szabályok vonatkoznak mint ránk halandókra? Egyáltalán érdemes erről beszélni vagy csak annyira mintha arról panaszkodnánk miért hideg a hó hisz úgyse tudunk rajta változtatni.
*Nem sok esélye volt még papnőkkel beszélni. A nyuszimama pedig végre megszólalt. Szívesen bevonja a beszélgetésbe és tényleg kíváncsi is rá, hogy neki mi a véleménye az istenekről. Ha már kifejtette mit gondol azokról akik hagyják magukon eluralkodni a vágyaikat. Ami, az istenekre is jellemző. Mindenki a saját szemével látta miként esett egymásnak az a három akik megjelentek és dobtak arrébb egy egész hegyet a harcuk közben. Aztán az elf okoskodásával sikerül a két mágus lábára is rálépnie. Ez a véleménye már rég benne van és ahogy korábban kifejtette egyszer felszínre szoktak törni a dolgok. A tintanyaló kicsit magára is vette amit mondott. Jogosan hisz nem véletlenül fogalmazott úgy ahogy, viszont mikor ezt visszakapja és olyat hall, hogy "betegeid állapotával ellentétben" akkor rá kerül a sértődés sora. El is komorul és egyértelmű éllel kérdez vissza.*
-Ez mit is akar jelenteni?
*A saját szakmai tudásával kapcsolatban ő se viseli el a támadásokat. A félvér közbelépésére felé fordulnak a zöldek. Luninari jól sejti a doki most tényleg nem kötekedésből állt ebbe hanem mert róla van szó. A lány pedig a nagyon hosszú monológjával nem csak, azt bizonyítja, hogy a félelf szervezet képes kiszáradás nélkül ennyit beszélni hanem, azt is, hogy ő hiába olyan naiv mint egy újszülött, de nem buta. Az érvek amiket felsorol és főleg az azok mellé választott példák nagyon jók arra, hogy a doki kétségeit kérdőbe vonja. A kísérletezés felemlegetésével pedig el is tereli a témát és valami olyasmit vet fel, ami valóban fontos lehet ahhoz, hogy könnyebb legyen megérteni az elf álláspontjait. Az anyuka közbeszólását megmosolyogja, mert pontosan érti minek szólt. Ő viszont nem engedné még el a dolgot. Kimérten válaszol a lánynak.*
-Nem kérdeztél butaságot és nem mondtál butaságokat kedveském. A varázslatokat, mint régóta csiszolt eljárásokat még nem mutatták ebben a formában meg nekem. Arra viszont, hogy a kísérletezésről mit gondolok ahhoz, főleg úgy, hogy a példádnál maradjak nehéz úgy beszélnem, hogy mindenkinek megmaradjon a jó szájíze mert talán tapasztaltad már, az én gyomrom a szakmám miatt kicsit más. Viszont megpróbálom elmondani a lényeget. Alapjában véve nem igaz amit mondtál azzal kapcsolatban, hogy mi volt az orvoslás alapja. Megfigyelés és kísérletezés. Ha eltörik a lábad akkor sínbe téve jobban gyógyul. Ha nem nehéz ételeket eszik egy beteg az könnyebbé teszi a gyógyulását, aki sérült kézzel valami mocsokba belenyúl rövidebb ideig él. Kísérleteztek is. Kényszerből is és ahogy fogalmaztál a tudomány érdekében. Én ezért se vagyok tudós. Kísérleteztem én is másokon, de kényszerből. Nem volt meg a megfelelő gyógynövény vagy szükséges eszköz egy műtéthez vagy valami teljesen extrém problémával találtam magam szembe akkor kénytelen voltam kipróbálni valami mást.*Kicsit a távolba tekintve elmereng az emlékeiben.*Voltak tanulságos eredmények, de nem egy cimborám halt meg a kezem alatt. Viszont elmondhatom, hogy megpróbáltam. Ez a szakmaiság. A tudomány viszont másképp gondolkozik. Ott a fejlődés és a tudás a lényeg. Betegek vannak és nem személyek. Ami, számít az-az, hogy milyen eredménnyel járt a kísérlet. Például ott van Viel és a fogának a története. Mocskosul régen valaki rájött, hogy ha fáj a fogad húzd ki. Aztán valaki más észrevette, hogy ha fertőtleníted a sebet akkor nő az esélye a komplikációk nélküli felépülésnek. Le van butítva a történet, de én ezt a tudást használtam, hogy Viel-t a legeffektívebb módon kezeljem és meggyógyuljon. Egy tudós orvos számára nem Viel lett volna. Hanem egy fiatal, nőnemű, tündér. Az állapota előrehaladott gyulladás a nem tudom minek elnevezett fogban. Tökéletes lehetőség arra, hogy kipróbáljam javítható-e az állapota csak attól, hogy az általam kikísérletezett ital főzetét itatom vele. Ha nem akkor Fiatal, nőnemű, tündér a tudomány nevében áldozta fel magát, de kipróbáljuk a következő betegen is hátha más lesz az eredmény. Ne érts félre, nem becsülöm le az eredményt amit a tudósok elérnek. Ha egy gyulladt fogat lehetne anélkül kezelni, hogy ki kéne húzni az nagy dolog lenne. Sokan hálásak lehetnének érte. De számomra a betegnek van neve és mikor kölyökként csak tanultam a szakmát, az én dolgom volt a halottakat leszedni az asztalról pont azért, hogy érezzem a tetteim súlyát. Akárcsak akkor mikor az én dolgom a hozzátartozók szemébe nézni mikor közlöm, hogy miattam, nem a tudomány érdekében hanem miattam halt meg a szerettük.*Néz komolyan a lány szemébe. Majd egy pillanat alatt vált csevegő hangnemre és folytatja.*A harmadik fajtája az orvosoknak pedig akik nem orvosok. Ide tartoznak akik orvosnak hazudják magukat és akik egyszerűen csak nem értik a szakmájukat. Varázslónak hazudni magad egy dolog. Persze nem esett nekem se jól mikor valaki közölte, hogy mágiával vissza tudja növeszteni a kezem aztán hiába vártam nem történt semmi viszont nem kötöttem fel magam úgyhogy nem lett belőle baj. Ha valaki, azt mondja rád mond egy varázslatot amivel levegőt kapsz a vízben, majd a tenger közepén vízbe ugorva fuldokolni kezdesz az már más kérdés. Gondolom mindenkinek megvan a képzelőereje, hogy milyen következménye van annak ha orvosnak hazudja magát és úgy próbál valakin segíteni. Viszont azok akik nem értik a szakmájukat, ez az amiről én korábban beszéltem nektek a mágia kapcsán. Tegyük fel Viel egy kontár kezébe került volna. Megvizsgálja a lányt. Lázas és fájdalmai vannak. Adott volna neki egy italt, ami leviszi a lázát. Az ital egy jól bevált régi recept alapján készült el amit a régi orvosok sokat csiszoltak. Javult volna tőle a lány állapota? Látszólag igen. Egy darabig. Többet ért az, hogy én tudtam, hogy azért magas a láza mert gyulladt a foga és annak az eltávolítása ténylegesen javít az állapotán? Igen. Ti, azt mondjátok, hogy a mágia tudomány. Egyik helyről a másikra eljuttok vele anélkül, hogy nem tudjátok mivel. Aleimord fel tudta gyújtani a kezét, de ismerte a tűz tulajdonságait? Egy kovács lehet körberöhögi ha, azt mondja az tudomány amit csinál. Aki, azt mondja, hogy én nem értek annyira a gyógyításhoz a tudásommal és tapasztalatommal, mint egy varázsló, aki egy hasfájás okát nem tudja megállapítani az menjen ki és maga ássa ki a betegei sírját. Már ha nincs arra is külön mágiája. Én sem mondom, azt hogy szakács vagyok csak mert tudok halat sütni vagy, hogy kovács vagyok mert laposra kalapáltam egy vasat mikor nekem úgy volt rá szükségem. Viszont mikor én halat sütök vagy, azt vasat ütöttem akkor a legnagyobb veszély aminek kitettem magam, hogy odaég a hús vagy, hogy mellé ütök. Ezekkel a következményekkel pedig meg bírtam birkózni. Ti a varázslataitok során el szoktatok ezen gondolkozni? Miképp működik, milyen következménye lehet a használatának vagy tényleg tudom-e mit csinálok?
*Aleimord égő keze nem tűnt veszélyes mágiának. Bár nem kiszáradt rőzsék közelében kéne azzal játszani. Az egyik helyről másikra kerülés viszont nagyon ijesztően hangzik. Főleg úgy, hogy vidáman cseverészve épp azon gondolkoznak, hogy működik. A tintanyaló következő kérdésén előbb felhúzza a szemöldökét majd értőn bólint.*
-Hogyne lenne neki! Azt, mondják az elemi mágiának hat központja volt. Már csak öt maradt. Vagyis négy. A hold karavánpihenő és a levegőmágia tornyáról gondolom tudod mi a helyzet. Lihanech a vízmágia központja, Piritanes a föld, Wegtoren pedig a tűz. Nem nagyon kerestem a mágusok társaságát, de a Wegtroreniek és a Piritanes-iek hírhedtek. Wegtoren-ben amúgy is a törvények kicsit érdekesek. Nincs minden kőbe vésve. Sokat számít, hogy városban hol és kiről van szó. Az ottani tűzvarázslók viszont ezek fölött állnak. Sőt, azt mondják, hogy mikor az kell, ők maguk vallnak a törvénnyé. Senki nem akar élve elégni. Elég csak hallani mire képesek. A sivatagban a határvillongások során a mágusok miatt van, hogy nem sok vér folyik. A mélységiek vagy az orkok szárazra égnek, a törpök és óriások meg kővé válnak vagy elnyeli őket a homok. Ők ilyen mészárlásokkal tették le a védjegyüket nem holmi lebegő tornyokkal. Amúgy se kerestem a tudósfélék társaságát. Füvesasszonyoktól, bábáktól, gyógyítóktól, orvosoktól, fürdőmesterektől, hóhéroktól volt, hogy tanultam mikor láttam, hogy ők nem kontárok. Utóbbiak közt volt egy hatalmas figura. Elvittek hozzá egy kölyköt akinek beállt a nyaka. Egy rántással helyre tette, majd nyomott egy barackot a fejére és közölte vele, hogy jól viselkedjél különben legközelebb kellemetlenebb rántás éri a nyakad.
*Röhög jót a viccen.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kedvenc félvére megint győzött. Kicsit se meglepő módon nem sajnálja a tintanyalót ezért. Viszont nem tesz gonoszkodó megjegyzéseket. Egyrészt mert maga is próbálja fejben értelmezni a látottakat másrészt mert egy történetben van benne. Meg nem is akarja elrontani a lány örömét se azzal, hogy miatta ekéznek valakit. A válaszára amiben kifejti a nők negatív tulajdonságait nyuszimama is közbeszól. A doki szeret vitatkozni. Legyen éles és hangos vagy kimért és udvarias. Ez inkább az utóbbi. A zöld szemek a nőre siklanak és figyelmesen hallgatja az elhangzottakat. Tény, hogy szeret mindenhez érteni és mindig a legokosabbnak lenni, mert általában az is, de felismeri, hogy mikor hogyan érdemes ezt tenni. A nő egyrészt azzal, hogy kimondta ő egy papnő volt, sokan gyóntak neki és sokat látott másrészt azzal a higgadt, összeszedettséggel egyértelművé tette, hogy itt felesleges szájtépésnek helye nincs. Ezért is bólogat a férfi miközben mosolyodik el.*
-Érdekes gondolatok. Én ahogy tapasztaltam ezek a lélek mélyén bugyogó érzések valamilyen formában, de azért fel szoktak törni a felszínre. Persze attól is függ, hogy kiről és milyen környezetben van szó. Az anyós aki nem szereti a vejét, de rá van utalva ugyanis az ő házában lakik valószínűleg abban éli ki a bosszúját, hogy elsózza a vacsorát. Ha fordított helyzetben lennének és a veje lenne őrá utalva akkor sokkal gonoszabb módon adná ki magából ezt. Mint papnőnek mi a véleményed arról, hogy ha egy istennő ha átadja magát ezeknek az érzéseinek az gyengeség vagy rá más szabályok vonatkoznak mint ránk halandókra? Egyáltalán érdemes erről beszélni vagy csak annyira mintha arról panaszkodnánk miért hideg a hó hisz úgyse tudunk rajta változtatni.
*Nem sok esélye volt még papnőkkel beszélni. A nyuszimama pedig végre megszólalt. Szívesen bevonja a beszélgetésbe és tényleg kíváncsi is rá, hogy neki mi a véleménye az istenekről. Ha már kifejtette mit gondol azokról akik hagyják magukon eluralkodni a vágyaikat. Ami, az istenekre is jellemző. Mindenki a saját szemével látta miként esett egymásnak az a három akik megjelentek és dobtak arrébb egy egész hegyet a harcuk közben. Aztán az elf okoskodásával sikerül a két mágus lábára is rálépnie. Ez a véleménye már rég benne van és ahogy korábban kifejtette egyszer felszínre szoktak törni a dolgok. A tintanyaló kicsit magára is vette amit mondott. Jogosan hisz nem véletlenül fogalmazott úgy ahogy, viszont mikor ezt visszakapja és olyat hall, hogy "betegeid állapotával ellentétben" akkor rá kerül a sértődés sora. El is komorul és egyértelmű éllel kérdez vissza.*
-Ez mit is akar jelenteni?
*A saját szakmai tudásával kapcsolatban ő se viseli el a támadásokat. A félvér közbelépésére felé fordulnak a zöldek. Luninari jól sejti a doki most tényleg nem kötekedésből állt ebbe hanem mert róla van szó. A lány pedig a nagyon hosszú monológjával nem csak, azt bizonyítja, hogy a félelf szervezet képes kiszáradás nélkül ennyit beszélni hanem, azt is, hogy ő hiába olyan naiv mint egy újszülött, de nem buta. Az érvek amiket felsorol és főleg az azok mellé választott példák nagyon jók arra, hogy a doki kétségeit kérdőbe vonja. A kísérletezés felemlegetésével pedig el is tereli a témát és valami olyasmit vet fel, ami valóban fontos lehet ahhoz, hogy könnyebb legyen megérteni az elf álláspontjait. Az anyuka közbeszólását megmosolyogja, mert pontosan érti minek szólt. Ő viszont nem engedné még el a dolgot. Kimérten válaszol a lánynak.*
-Nem kérdeztél butaságot és nem mondtál butaságokat kedveském. A varázslatokat, mint régóta csiszolt eljárásokat még nem mutatták ebben a formában meg nekem. Arra viszont, hogy a kísérletezésről mit gondolok ahhoz, főleg úgy, hogy a példádnál maradjak nehéz úgy beszélnem, hogy mindenkinek megmaradjon a jó szájíze mert talán tapasztaltad már, az én gyomrom a szakmám miatt kicsit más. Viszont megpróbálom elmondani a lényeget. Alapjában véve nem igaz amit mondtál azzal kapcsolatban, hogy mi volt az orvoslás alapja. Megfigyelés és kísérletezés. Ha eltörik a lábad akkor sínbe téve jobban gyógyul. Ha nem nehéz ételeket eszik egy beteg az könnyebbé teszi a gyógyulását, aki sérült kézzel valami mocsokba belenyúl rövidebb ideig él. Kísérleteztek is. Kényszerből is és ahogy fogalmaztál a tudomány érdekében. Én ezért se vagyok tudós. Kísérleteztem én is másokon, de kényszerből. Nem volt meg a megfelelő gyógynövény vagy szükséges eszköz egy műtéthez vagy valami teljesen extrém problémával találtam magam szembe akkor kénytelen voltam kipróbálni valami mást.*Kicsit a távolba tekintve elmereng az emlékeiben.*Voltak tanulságos eredmények, de nem egy cimborám halt meg a kezem alatt. Viszont elmondhatom, hogy megpróbáltam. Ez a szakmaiság. A tudomány viszont másképp gondolkozik. Ott a fejlődés és a tudás a lényeg. Betegek vannak és nem személyek. Ami, számít az-az, hogy milyen eredménnyel járt a kísérlet. Például ott van Viel és a fogának a története. Mocskosul régen valaki rájött, hogy ha fáj a fogad húzd ki. Aztán valaki más észrevette, hogy ha fertőtleníted a sebet akkor nő az esélye a komplikációk nélküli felépülésnek. Le van butítva a történet, de én ezt a tudást használtam, hogy Viel-t a legeffektívebb módon kezeljem és meggyógyuljon. Egy tudós orvos számára nem Viel lett volna. Hanem egy fiatal, nőnemű, tündér. Az állapota előrehaladott gyulladás a nem tudom minek elnevezett fogban. Tökéletes lehetőség arra, hogy kipróbáljam javítható-e az állapota csak attól, hogy az általam kikísérletezett ital főzetét itatom vele. Ha nem akkor Fiatal, nőnemű, tündér a tudomány nevében áldozta fel magát, de kipróbáljuk a következő betegen is hátha más lesz az eredmény. Ne érts félre, nem becsülöm le az eredményt amit a tudósok elérnek. Ha egy gyulladt fogat lehetne anélkül kezelni, hogy ki kéne húzni az nagy dolog lenne. Sokan hálásak lehetnének érte. De számomra a betegnek van neve és mikor kölyökként csak tanultam a szakmát, az én dolgom volt a halottakat leszedni az asztalról pont azért, hogy érezzem a tetteim súlyát. Akárcsak akkor mikor az én dolgom a hozzátartozók szemébe nézni mikor közlöm, hogy miattam, nem a tudomány érdekében hanem miattam halt meg a szerettük.*Néz komolyan a lány szemébe. Majd egy pillanat alatt vált csevegő hangnemre és folytatja.*A harmadik fajtája az orvosoknak pedig akik nem orvosok. Ide tartoznak akik orvosnak hazudják magukat és akik egyszerűen csak nem értik a szakmájukat. Varázslónak hazudni magad egy dolog. Persze nem esett nekem se jól mikor valaki közölte, hogy mágiával vissza tudja növeszteni a kezem aztán hiába vártam nem történt semmi viszont nem kötöttem fel magam úgyhogy nem lett belőle baj. Ha valaki, azt mondja rád mond egy varázslatot amivel levegőt kapsz a vízben, majd a tenger közepén vízbe ugorva fuldokolni kezdesz az már más kérdés. Gondolom mindenkinek megvan a képzelőereje, hogy milyen következménye van annak ha orvosnak hazudja magát és úgy próbál valakin segíteni. Viszont azok akik nem értik a szakmájukat, ez az amiről én korábban beszéltem nektek a mágia kapcsán. Tegyük fel Viel egy kontár kezébe került volna. Megvizsgálja a lányt. Lázas és fájdalmai vannak. Adott volna neki egy italt, ami leviszi a lázát. Az ital egy jól bevált régi recept alapján készült el amit a régi orvosok sokat csiszoltak. Javult volna tőle a lány állapota? Látszólag igen. Egy darabig. Többet ért az, hogy én tudtam, hogy azért magas a láza mert gyulladt a foga és annak az eltávolítása ténylegesen javít az állapotán? Igen. Ti, azt mondjátok, hogy a mágia tudomány. Egyik helyről a másikra eljuttok vele anélkül, hogy nem tudjátok mivel. Aleimord fel tudta gyújtani a kezét, de ismerte a tűz tulajdonságait? Egy kovács lehet körberöhögi ha, azt mondja az tudomány amit csinál. Aki, azt mondja, hogy én nem értek annyira a gyógyításhoz a tudásommal és tapasztalatommal, mint egy varázsló, aki egy hasfájás okát nem tudja megállapítani az menjen ki és maga ássa ki a betegei sírját. Már ha nincs arra is külön mágiája. Én sem mondom, azt hogy szakács vagyok csak mert tudok halat sütni vagy, hogy kovács vagyok mert laposra kalapáltam egy vasat mikor nekem úgy volt rá szükségem. Viszont mikor én halat sütök vagy, azt vasat ütöttem akkor a legnagyobb veszély aminek kitettem magam, hogy odaég a hús vagy, hogy mellé ütök. Ezekkel a következményekkel pedig meg bírtam birkózni. Ti a varázslataitok során el szoktatok ezen gondolkozni? Miképp működik, milyen következménye lehet a használatának vagy tényleg tudom-e mit csinálok?
*Aleimord égő keze nem tűnt veszélyes mágiának. Bár nem kiszáradt rőzsék közelében kéne azzal játszani. Az egyik helyről másikra kerülés viszont nagyon ijesztően hangzik. Főleg úgy, hogy vidáman cseverészve épp azon gondolkoznak, hogy működik. A tintanyaló következő kérdésén előbb felhúzza a szemöldökét majd értőn bólint.*
-Hogyne lenne neki! Azt, mondják az elemi mágiának hat központja volt. Már csak öt maradt. Vagyis négy. A hold karavánpihenő és a levegőmágia tornyáról gondolom tudod mi a helyzet. Lihanech a vízmágia központja, Piritanes a föld, Wegtoren pedig a tűz. Nem nagyon kerestem a mágusok társaságát, de a Wegtroreniek és a Piritanes-iek hírhedtek. Wegtoren-ben amúgy is a törvények kicsit érdekesek. Nincs minden kőbe vésve. Sokat számít, hogy városban hol és kiről van szó. Az ottani tűzvarázslók viszont ezek fölött állnak. Sőt, azt mondják, hogy mikor az kell, ők maguk vallnak a törvénnyé. Senki nem akar élve elégni. Elég csak hallani mire képesek. A sivatagban a határvillongások során a mágusok miatt van, hogy nem sok vér folyik. A mélységiek vagy az orkok szárazra égnek, a törpök és óriások meg kővé válnak vagy elnyeli őket a homok. Ők ilyen mészárlásokkal tették le a védjegyüket nem holmi lebegő tornyokkal. Amúgy se kerestem a tudósfélék társaságát. Füvesasszonyoktól, bábáktól, gyógyítóktól, orvosoktól, fürdőmesterektől, hóhéroktól volt, hogy tanultam mikor láttam, hogy ők nem kontárok. Utóbbiak közt volt egy hatalmas figura. Elvittek hozzá egy kölyköt akinek beállt a nyaka. Egy rántással helyre tette, majd nyomott egy barackot a fejére és közölte vele, hogy jól viselkedjél különben legközelebb kellemetlenebb rántás éri a nyakad.
*Röhög jót a viccen.*
1414. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-11-08 18:50:23
Üzenet elküldve: 2024-11-08 18:50:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meglepi, hogy másodszorra is győzött a dámában és egyelőre nem is bánja, hogy harmadszorra nem lesz próbára téve, főleg, hogy lassan rá is rá fér már egy nyugodtan megevett nagy szelet pirult, szalonnás és kecskesajtos kenyér a forralt bor mellé.*
- Nagyon szoros volt, és izgalmas, köszönöm, hogy megtanítottál játszani ezzel a játékkal, de szerintem még mindig velem van a kezdők szerencséje. *mondja, mert hirtelen nem tud jobbat mondani, mert, ha örül is neki, hogy másodszorra is győzött, azért jobban érezné magát Adoaver miatt, ha inkább egy-egyre állnának kettő-nulla helyett.
Még szerencse is ilyen szempontból, hogy egyelőre senki sem éppen az ő játékukkal van elfoglalva.
Int is és édesanyja is inkább hagyják, hogy saját életük hullámai olyan beszélgetés felé sodorják őket, amelyben ők nyilván értőbb szakértők, mint a játékban, amit eddig még nem próbáltak ki.
Talán sem Intath, sem pedig Adoaver nem lepődik meg azon, hogy női lélek szempontjából Luninari és Ea közül az utóbbi a tapasztaltabb, és így most lánya helyett inkább ő regál arra, amit az elf Luninari korábbi ellenvetésére válaszolt.*
- Hát, nőként azt kell mondanom, hogy amit mondasz, abban bizony van valami. *ismeri el kertelés nélkül, egészen egyszerűen pusztán azért, mert túl becsületes ahhoz, hogy éppen saját tapasztalatiról hazudjon.*
- Nagyon sok nő tényleg bosszúálló, félelmetes, hiúság irányítja és féltékenység, és nem mindig lehet teljesen érteni a motivációikat még beavatottként sem. Nagy titokban anyák féltékenyek saját lányaikra a fiatalságuk miatt, vagy lányok az anyjukra annak a kiváltságaiért, nővérek a másikra a szépségükért, vagy bármi másért, amiben az egyik jobb, mint a másik. Papnő voltam tudjátok, sokan gyóntak is nekem, szóval igen, láttam is, hallottam is hasonlót. De éppen ezért mondom azt, hogy ez az egész nem csak a nőkre jellemző, és nem tudnám megmondani, hogy férfiak és nők közül melyik a rosszabb és a kiszámíthatatlanabb, szerintem nem is nagyon van olyan tulajdonság, vagy rossz szokás, ami csak a férfiakra, illetve olyan, ami csak a nőkre lenne jellemző. Sőt, amit általában nőiesnek, vagy általában férfiasnak tartunk, gyakran átfolyik egymásba, és ami a nőknél hiúság és féltékenység, annak a férfi változata az úgynevezett büszkeség, a makacsság és a becsvágy, vagy éppen az, hogy nem tudjuk elfogadni, hogy egy vitában rajtunk kívül másnak is igaza lehet. Még egy kis faluban is létezik ez és legalább annyira mérgező tud lenni akár egy családban, akár egy nagyobb közösségben, mint a nők egymás közötti féltékenysége és rivalizálása. Ugyanakkor, ezek leginkább a lélek mélyén rejtőznek. Férfiak és nők is felül tudnak emelkedni a saját gyengeségeiken, és eddig nincsen baj, de, ha eluralkodik rajtuk, akkor éppen olyanok lesznek, mint Int tengeristennője, függetlenül attól, hogy nők, vagy férfiak.
*Furcsának tartja kicsit, hogy a mai este folyamán most beszélt a legtöbbet eddig, és bár nem az volt a célja, hogy Intath szavai után megvédje a nőket úgy általában a másik elf burkolt, vagy nem is annyira burkolt vádjaival szemben, most úgy érzi, hogy mégis valami ilyesmit csinált. Kíváncsi is rá, hogy Intathnak mi lesz a véleménye erről, de persze arra is, hogy Luni mit mond Int számára anyaként mindenképpen borzongató felvetésére, hogy nem saját lánya tér egyszer majd vissza hozzá, csak valaki, aki olyan, mintha ő lenne, de mégsem ő.
Ugyan nem hisz abban, hogy valóság lehetne ilyesmi, de azért jó néven venné Lunitól, ha megerősítené ebben a meggyőződésében, amit sem saját vallása sem pedig az általa eddig tapasztaltak nem támasztanak alá.
Lánya ugyan nem tudja, hogy édesanyját megrémítik kicsit Intath szavai, de sejti, ugyanakkor nem csak ezért száll a maga módján vitába vele, hanem leginkább azért, mert képtelen a vele való egyetértésre.*
- Adoevernek teljesen igaza van. *kezdi ezek után először a fiú felé biccentve, majd komoly, de barátságos arccal igyekezve nézni az elfre, pontosan tudva azt, hogy ezúttal az iránta való aggodalom is a motivációja, nem csak az, hogy amúgy vitatkozni és ellentmondani szeret, főleg olyan témákban, amikhez láthatóan nem ért. Persze éppen ezért is megértő vele, mert van annyi önkritikája, hogy felismerje, hogy ő éppen ezt teszi mondjuk a tengerrel kapcsolatban, aminek pedig éppen a doki a szakértője, nem pedig ő.*
- Tudom jól, hogy sose akarná, hogy bármilyen kockázatnak is kitegyem magam egy varázslat kedvéért és ez persze fordítva is igaz. Ezen kívül pedig jól mondja, tényleg irányítjuk a mágiánkat és nem szórakozunk felelőtlenül csak úgy. Ha így lenne akkor akár Adoaver, akár én már régen komoly károkat okoztunk volna itt, mert mindkettőnknek van olyan varázslata, amivel megtehetnénk.
*Ami őt magát illeti, úgy tűnik, hogy a női nem becsületének megvédésénél sokkal fontosabbnak érzi a mágusokét, valamint azt, hogy vita helyett jussanak egymás között valamiféle kompromisszumra legalább azt illetően, hogy a mágia éppen olyan komoly tudomány, mint a mágia nélkül való gyógyítás művészete.*
- Különben tényleg érdekes felvetés ez a mágust csapdába ejtő sík, de semmi több, csak gondolatkísérlet. Ha létezne egy olyan létsík, ami egy teleportáló mágus helyett annak mását küldi a miénkre, arról nyilván tudnának a jelen és a múlt mestermágusai is. Vagy a három istenség, akik náluk is sokkal nagyobb hatalommal és tudással rendelkeznek, de leginkább abban érdekeltek, hogy mindenki inkább az ő szakrális mágiájukat tanulja az igazi, az elemi mágia helyett. És minden bizonnyal ezzel riogatnának, hogy miért ne tanuljunk elemi mágiát. Különben pedig, ezzel ez erővel azt sem tudhatod, hogy alvás közben nem cseréli-e ki valaki a lelkedet. *mosolyodik el olyan mosollyal, hogy talán le sem tagadhatná, hogy tényleg mulattatja ez a gondolat.* Akkor is öntudatodat veszted, akár álmodsz éjjel, akár álomtanaul alszol, és külső szemlélő előtt nem lehet biztos, hogy aki reggel felkel, az ugyanaz az Intath-e, aki este lefeküdt, vagy csak úgy viselkedik, és úgy tesz, mintha te lennél, miközben az igazi Intath lélek valahová teljesen máshová került.
*Persze nem teljesen ugyanaz, amiről Int beszélt, mivel alvás közben senki sem tűnik el az érzékelhető világból, de a lélek, vagy a tudat, vagy, ha a kettő ugyanaz, az, vagy azok akkor is mindenképpen eltűnnek a világból ameddig alszik a test.*
- Különben ezen mindig csodálkozom, amikor így beszélsz. A mágia az egyik legkomolyabb tudomány, éppen úgy, ahogyan a tiéd is. De egyetlen tudomány sem fejlődhet kísérletek nélkül, egyik sem a mostani formájában pattant ki a halandók agyából. Ötletek kellettek, bátor kísérletek, kicsi és nagy sikerek és kicsi és nagy kudarcok, hogy fejlődhessen. Olyan ez, mint a főzés. Azt mondod, hogy szereted a főztömet, örülök neki mindig. De vajon mennyi kísérletezés kellhetett ahhoz a múltban, hogy rájöjjenek, hogy melyik húshoz melyik fűszer illik a legjobban, vagy melyik levesbe melyik zöldség való? Milyen bátor lehetett az első lány, akinek eszébe jutott az a lehetetlen ötlet, hogy egy krumplit nem csak héjában megsütni lehet, hanem össze is lehet apróra vágni, aztán megfőzni vízben, utána meg a maradék kis vizet leönteni róla, összetörni, felönteni tejjel, sózni és hozzákeverni vajat is!
*Egészen fellelkesedik, ahogyan erről beszél, talán nem véletlenül szereti a krumplipürét, különösen akkor, ha az jó tejes, sós és lágy egyszerre.*
- Ugyanígy ki kellett találni valahogy, hogy melyik betegségre melyik gyógynövény a hasznos. Csakhogy ezen már túl vagyunk. Ahogyan te is régi és bevált módszereket használsz, úgy tanulok én is milliószor kipróbált varázslatokat és mágiát. A toronyban hozzáférhető varázslatok között nincs semmi, ami felelőtlen lenne, vagy buta, csak olyan mértékben, ahogyan bármi más. Egy fogót is használhatsz arra, hogy kihúzz vele egy gyulladt fogat, és ezzel meggyógyítsad a beteget, de arra is, hogy úgy fejbecsapj vele valakit, hogy belehal. A mágia ugyanez.
*Reméli, hogy mindenki igazat fog neki adni, csak Ea néz rá kicsit furcsán, nem mintha éppen ő nem értene vele egyet. "Alig ittál még és máris sokat beszélsz megint" - szeretne valami hasonlót mondani. Őt legalábbis kicsit meglepi, hogy lánya szerint lehetne ölni akár egy foghúzásra való fogóval is. Persze, nyilán lehetne, csakhogy ehhez és ezzel nyilván nem csak egyszer kellene ütni, ezért is döbben meg rajta, hogy Luni a nagy példakeresés lelkesedése hevében éppen egy ilyen egyszerre bizarr és nem túl könyörületes halálnemre gondolt, pont ő, aki a mai napig plüssnyulakkal alszik és szinte már csecsemőnek kijáró odaadással és szeretettel képes körbevenni még egy kismacskát is.*
- Egyél kicsit, finom lett. *mondja inkább mosolyogva, pedig ő maga még nem kóstolta meg.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.08 19:03:46
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meglepi, hogy másodszorra is győzött a dámában és egyelőre nem is bánja, hogy harmadszorra nem lesz próbára téve, főleg, hogy lassan rá is rá fér már egy nyugodtan megevett nagy szelet pirult, szalonnás és kecskesajtos kenyér a forralt bor mellé.*
- Nagyon szoros volt, és izgalmas, köszönöm, hogy megtanítottál játszani ezzel a játékkal, de szerintem még mindig velem van a kezdők szerencséje. *mondja, mert hirtelen nem tud jobbat mondani, mert, ha örül is neki, hogy másodszorra is győzött, azért jobban érezné magát Adoaver miatt, ha inkább egy-egyre állnának kettő-nulla helyett.
Még szerencse is ilyen szempontból, hogy egyelőre senki sem éppen az ő játékukkal van elfoglalva.
Int is és édesanyja is inkább hagyják, hogy saját életük hullámai olyan beszélgetés felé sodorják őket, amelyben ők nyilván értőbb szakértők, mint a játékban, amit eddig még nem próbáltak ki.
Talán sem Intath, sem pedig Adoaver nem lepődik meg azon, hogy női lélek szempontjából Luninari és Ea közül az utóbbi a tapasztaltabb, és így most lánya helyett inkább ő regál arra, amit az elf Luninari korábbi ellenvetésére válaszolt.*
- Hát, nőként azt kell mondanom, hogy amit mondasz, abban bizony van valami. *ismeri el kertelés nélkül, egészen egyszerűen pusztán azért, mert túl becsületes ahhoz, hogy éppen saját tapasztalatiról hazudjon.*
- Nagyon sok nő tényleg bosszúálló, félelmetes, hiúság irányítja és féltékenység, és nem mindig lehet teljesen érteni a motivációikat még beavatottként sem. Nagy titokban anyák féltékenyek saját lányaikra a fiatalságuk miatt, vagy lányok az anyjukra annak a kiváltságaiért, nővérek a másikra a szépségükért, vagy bármi másért, amiben az egyik jobb, mint a másik. Papnő voltam tudjátok, sokan gyóntak is nekem, szóval igen, láttam is, hallottam is hasonlót. De éppen ezért mondom azt, hogy ez az egész nem csak a nőkre jellemző, és nem tudnám megmondani, hogy férfiak és nők közül melyik a rosszabb és a kiszámíthatatlanabb, szerintem nem is nagyon van olyan tulajdonság, vagy rossz szokás, ami csak a férfiakra, illetve olyan, ami csak a nőkre lenne jellemző. Sőt, amit általában nőiesnek, vagy általában férfiasnak tartunk, gyakran átfolyik egymásba, és ami a nőknél hiúság és féltékenység, annak a férfi változata az úgynevezett büszkeség, a makacsság és a becsvágy, vagy éppen az, hogy nem tudjuk elfogadni, hogy egy vitában rajtunk kívül másnak is igaza lehet. Még egy kis faluban is létezik ez és legalább annyira mérgező tud lenni akár egy családban, akár egy nagyobb közösségben, mint a nők egymás közötti féltékenysége és rivalizálása. Ugyanakkor, ezek leginkább a lélek mélyén rejtőznek. Férfiak és nők is felül tudnak emelkedni a saját gyengeségeiken, és eddig nincsen baj, de, ha eluralkodik rajtuk, akkor éppen olyanok lesznek, mint Int tengeristennője, függetlenül attól, hogy nők, vagy férfiak.
*Furcsának tartja kicsit, hogy a mai este folyamán most beszélt a legtöbbet eddig, és bár nem az volt a célja, hogy Intath szavai után megvédje a nőket úgy általában a másik elf burkolt, vagy nem is annyira burkolt vádjaival szemben, most úgy érzi, hogy mégis valami ilyesmit csinált. Kíváncsi is rá, hogy Intathnak mi lesz a véleménye erről, de persze arra is, hogy Luni mit mond Int számára anyaként mindenképpen borzongató felvetésére, hogy nem saját lánya tér egyszer majd vissza hozzá, csak valaki, aki olyan, mintha ő lenne, de mégsem ő.
Ugyan nem hisz abban, hogy valóság lehetne ilyesmi, de azért jó néven venné Lunitól, ha megerősítené ebben a meggyőződésében, amit sem saját vallása sem pedig az általa eddig tapasztaltak nem támasztanak alá.
Lánya ugyan nem tudja, hogy édesanyját megrémítik kicsit Intath szavai, de sejti, ugyanakkor nem csak ezért száll a maga módján vitába vele, hanem leginkább azért, mert képtelen a vele való egyetértésre.*
- Adoevernek teljesen igaza van. *kezdi ezek után először a fiú felé biccentve, majd komoly, de barátságos arccal igyekezve nézni az elfre, pontosan tudva azt, hogy ezúttal az iránta való aggodalom is a motivációja, nem csak az, hogy amúgy vitatkozni és ellentmondani szeret, főleg olyan témákban, amikhez láthatóan nem ért. Persze éppen ezért is megértő vele, mert van annyi önkritikája, hogy felismerje, hogy ő éppen ezt teszi mondjuk a tengerrel kapcsolatban, aminek pedig éppen a doki a szakértője, nem pedig ő.*
- Tudom jól, hogy sose akarná, hogy bármilyen kockázatnak is kitegyem magam egy varázslat kedvéért és ez persze fordítva is igaz. Ezen kívül pedig jól mondja, tényleg irányítjuk a mágiánkat és nem szórakozunk felelőtlenül csak úgy. Ha így lenne akkor akár Adoaver, akár én már régen komoly károkat okoztunk volna itt, mert mindkettőnknek van olyan varázslata, amivel megtehetnénk.
*Ami őt magát illeti, úgy tűnik, hogy a női nem becsületének megvédésénél sokkal fontosabbnak érzi a mágusokét, valamint azt, hogy vita helyett jussanak egymás között valamiféle kompromisszumra legalább azt illetően, hogy a mágia éppen olyan komoly tudomány, mint a mágia nélkül való gyógyítás művészete.*
- Különben tényleg érdekes felvetés ez a mágust csapdába ejtő sík, de semmi több, csak gondolatkísérlet. Ha létezne egy olyan létsík, ami egy teleportáló mágus helyett annak mását küldi a miénkre, arról nyilván tudnának a jelen és a múlt mestermágusai is. Vagy a három istenség, akik náluk is sokkal nagyobb hatalommal és tudással rendelkeznek, de leginkább abban érdekeltek, hogy mindenki inkább az ő szakrális mágiájukat tanulja az igazi, az elemi mágia helyett. És minden bizonnyal ezzel riogatnának, hogy miért ne tanuljunk elemi mágiát. Különben pedig, ezzel ez erővel azt sem tudhatod, hogy alvás közben nem cseréli-e ki valaki a lelkedet. *mosolyodik el olyan mosollyal, hogy talán le sem tagadhatná, hogy tényleg mulattatja ez a gondolat.* Akkor is öntudatodat veszted, akár álmodsz éjjel, akár álomtanaul alszol, és külső szemlélő előtt nem lehet biztos, hogy aki reggel felkel, az ugyanaz az Intath-e, aki este lefeküdt, vagy csak úgy viselkedik, és úgy tesz, mintha te lennél, miközben az igazi Intath lélek valahová teljesen máshová került.
*Persze nem teljesen ugyanaz, amiről Int beszélt, mivel alvás közben senki sem tűnik el az érzékelhető világból, de a lélek, vagy a tudat, vagy, ha a kettő ugyanaz, az, vagy azok akkor is mindenképpen eltűnnek a világból ameddig alszik a test.*
- Különben ezen mindig csodálkozom, amikor így beszélsz. A mágia az egyik legkomolyabb tudomány, éppen úgy, ahogyan a tiéd is. De egyetlen tudomány sem fejlődhet kísérletek nélkül, egyik sem a mostani formájában pattant ki a halandók agyából. Ötletek kellettek, bátor kísérletek, kicsi és nagy sikerek és kicsi és nagy kudarcok, hogy fejlődhessen. Olyan ez, mint a főzés. Azt mondod, hogy szereted a főztömet, örülök neki mindig. De vajon mennyi kísérletezés kellhetett ahhoz a múltban, hogy rájöjjenek, hogy melyik húshoz melyik fűszer illik a legjobban, vagy melyik levesbe melyik zöldség való? Milyen bátor lehetett az első lány, akinek eszébe jutott az a lehetetlen ötlet, hogy egy krumplit nem csak héjában megsütni lehet, hanem össze is lehet apróra vágni, aztán megfőzni vízben, utána meg a maradék kis vizet leönteni róla, összetörni, felönteni tejjel, sózni és hozzákeverni vajat is!
*Egészen fellelkesedik, ahogyan erről beszél, talán nem véletlenül szereti a krumplipürét, különösen akkor, ha az jó tejes, sós és lágy egyszerre.*
- Ugyanígy ki kellett találni valahogy, hogy melyik betegségre melyik gyógynövény a hasznos. Csakhogy ezen már túl vagyunk. Ahogyan te is régi és bevált módszereket használsz, úgy tanulok én is milliószor kipróbált varázslatokat és mágiát. A toronyban hozzáférhető varázslatok között nincs semmi, ami felelőtlen lenne, vagy buta, csak olyan mértékben, ahogyan bármi más. Egy fogót is használhatsz arra, hogy kihúzz vele egy gyulladt fogat, és ezzel meggyógyítsad a beteget, de arra is, hogy úgy fejbecsapj vele valakit, hogy belehal. A mágia ugyanez.
*Reméli, hogy mindenki igazat fog neki adni, csak Ea néz rá kicsit furcsán, nem mintha éppen ő nem értene vele egyet. "Alig ittál még és máris sokat beszélsz megint" - szeretne valami hasonlót mondani. Őt legalábbis kicsit meglepi, hogy lánya szerint lehetne ölni akár egy foghúzásra való fogóval is. Persze, nyilán lehetne, csakhogy ehhez és ezzel nyilván nem csak egyszer kellene ütni, ezért is döbben meg rajta, hogy Luni a nagy példakeresés lelkesedése hevében éppen egy ilyen egyszerre bizarr és nem túl könyörületes halálnemre gondolt, pont ő, aki a mai napig plüssnyulakkal alszik és szinte már csecsemőnek kijáró odaadással és szeretettel képes körbevenni még egy kismacskát is.*
- Egyél kicsit, finom lett. *mondja inkább mosolyogva, pedig ő maga még nem kóstolta meg.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.11.08 19:03:46
1413. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-30 18:51:55
Üzenet elküldve: 2024-10-30 18:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Azon a másik síkon keresztüli utazás... fogalmam sincs még. Az sem biztos hogy nem mindvégig a fizikai síkon maradunk, vagy ezen a világon olyan gyors az "áthaladási idő", hogy nem vagyunk képesek érzékelni azt. Lehet hogy szimplán máshogy folyik ott az idő... az a korong mindig ott volt?
*Bizony lassan megtalálná bátorságát hogy felszólaljon ezúttal a tengerjáró asszonyok védelmében még személyes tapasztalat nélkül is, ha nem foglalná el a gondolat, hogy enyhén szólva porrá alázzák saját játékában. A vajszívű mosollyal és bátortalan első mozdulatokkal ellentétben egyik másodpercről a másikra veszti el a korongjait végtelenül szerencsés vagy ijesztő előrelátással kigondolt lépéseknek köszönhetően; belenéz saját borába, mint aki nem biztos hogy csak fahéjat raktak bele.*
~ Ugye nem hazudott nekem?! ~ *Nem hitte hogy egy kezdő játékossal szembeni játszma megingatja saját barátai iránta bizalmát, és mégis itt van. Mosoly helyett csak egy összeomló ego látszik az ábrázatán, ahogy lenéz a táblára.* ~ Még jó hogy nem mondtam hogy kettő a háromból... ~ *Mindenesetre sem a gyengeségre jóízűen leshető doktornak, se a jó hangulatban lévő mágus-társának és papnő-anyjának nem kéne Adoavert örökvesztesnek látnia, úgyhogy torkát megköszörülve felemeli a fejét, és egy mosolyt erőltet magára.*
- Szép volt, profi módjára játszol. Egy időre pihenjünk le, mielőtt folytatjuk, öblítsük le az agyunkat. *Hátradől, végre beleharapva a hosszabb ideje mellette hűlő szendvicsbe. Nyilván jobban élvezné az ízét forrón és ha nem keringenének körülötte a következő játszma stratégiai felépítésének gondolatai, de így sem rossz, nem panaszkodik. Szabad fejjel még lehetősége is van védenie magukat a nevelőtanár szerepét hirtelen magára vevő Intath ellen.*
- Hátrább az agarakkal, nem életekkel dobálózunk! Még a sajátjainkkal sem, ha úgy is hangzik; a betegeid állapotával ellentétben nagyobb irányításunk van a mágiánk felett, és egyáltalán nem tennék vagy venném Luninarit rá bármi veszélyesre. Arra ott vannak a gyakorlótermek és a próbabábuk. *Sóhajtva hátradől és a bölcsebb mértéknél jóval nagyobbat kortyol italából, megfeledkezik róla hogy ezt nem éppen szomjoltásra főzték ki.*
- Viszont Intath, sziréneken túl láttál valami csevegősebb figurákat is, Mondjuk épp mágusokat? Remetéket és bölcseket, vagy esetleg valami elszigetelt manófészket. Csak nem hiszem el hogy Abogr mesternek nem lehet valami konkurenciája, azzal a tornyával meg minden.
//Surran az őz, szökell halkan//
- Azon a másik síkon keresztüli utazás... fogalmam sincs még. Az sem biztos hogy nem mindvégig a fizikai síkon maradunk, vagy ezen a világon olyan gyors az "áthaladási idő", hogy nem vagyunk képesek érzékelni azt. Lehet hogy szimplán máshogy folyik ott az idő... az a korong mindig ott volt?
*Bizony lassan megtalálná bátorságát hogy felszólaljon ezúttal a tengerjáró asszonyok védelmében még személyes tapasztalat nélkül is, ha nem foglalná el a gondolat, hogy enyhén szólva porrá alázzák saját játékában. A vajszívű mosollyal és bátortalan első mozdulatokkal ellentétben egyik másodpercről a másikra veszti el a korongjait végtelenül szerencsés vagy ijesztő előrelátással kigondolt lépéseknek köszönhetően; belenéz saját borába, mint aki nem biztos hogy csak fahéjat raktak bele.*
~ Ugye nem hazudott nekem?! ~ *Nem hitte hogy egy kezdő játékossal szembeni játszma megingatja saját barátai iránta bizalmát, és mégis itt van. Mosoly helyett csak egy összeomló ego látszik az ábrázatán, ahogy lenéz a táblára.* ~ Még jó hogy nem mondtam hogy kettő a háromból... ~ *Mindenesetre sem a gyengeségre jóízűen leshető doktornak, se a jó hangulatban lévő mágus-társának és papnő-anyjának nem kéne Adoavert örökvesztesnek látnia, úgyhogy torkát megköszörülve felemeli a fejét, és egy mosolyt erőltet magára.*
- Szép volt, profi módjára játszol. Egy időre pihenjünk le, mielőtt folytatjuk, öblítsük le az agyunkat. *Hátradől, végre beleharapva a hosszabb ideje mellette hűlő szendvicsbe. Nyilván jobban élvezné az ízét forrón és ha nem keringenének körülötte a következő játszma stratégiai felépítésének gondolatai, de így sem rossz, nem panaszkodik. Szabad fejjel még lehetősége is van védenie magukat a nevelőtanár szerepét hirtelen magára vevő Intath ellen.*
- Hátrább az agarakkal, nem életekkel dobálózunk! Még a sajátjainkkal sem, ha úgy is hangzik; a betegeid állapotával ellentétben nagyobb irányításunk van a mágiánk felett, és egyáltalán nem tennék vagy venném Luninarit rá bármi veszélyesre. Arra ott vannak a gyakorlótermek és a próbabábuk. *Sóhajtva hátradől és a bölcsebb mértéknél jóval nagyobbat kortyol italából, megfeledkezik róla hogy ezt nem éppen szomjoltásra főzték ki.*
- Viszont Intath, sziréneken túl láttál valami csevegősebb figurákat is, Mondjuk épp mágusokat? Remetéket és bölcseket, vagy esetleg valami elszigetelt manófészket. Csak nem hiszem el hogy Abogr mesternek nem lehet valami konkurenciája, azzal a tornyával meg minden.
1412. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-25 19:48:12
Üzenet elküldve: 2024-10-25 19:48:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kár tagadni elég hihetetlenül hangzik ez a madárijesztős dolog. Mintha a madarak olyan hülyék lennének, hogy látnak egy mozdulatlan embert a kertben és nem veszik észre, hogy az nem veszélyes rájuk. A hullákat is felismerik. Ez ostobaság. Viszont a lány fellelkesül. Nem is a madárijesztő hanem inkább a macskabáb miatt. A félvérnek amúgy se könnyű nemet mondani. Nem is tud az elf se.*
-Dehogy van drágám. Biztos szépek lesznek.
~Mármint amennyire egy kitömött macska szövetből, szép lehet.~
*Ha elkészül nem is azért fogja dicsérni hanem mert dolgoztak vele a lányok. Amit mindig el kell ismerni. Akkor is ha felesleges. Mikor témát váltanak akkor fellelkesül az elf is. Történeteket mesél, csillogtatja a tudását a tenger kapcsán és a számára szigorú szabálynak számító babonák is előkerülnek. Jól sejti a tintanyaló is. Tényleg tapasztalt a férfi olyat, ami óvatossá teszi. Ha ő hatalmas viharokat egy vízen rázkódó fadobozban tapasztal meg akkor az-az élmény valószínűleg rá is komoly hatást gyakorolna. Ha pedig ismerné milyen egy átlag matróz főleg több heti út után akkor tudná, hogy egy nőt a fedélzetre engedve arra nem a létező vagy nem létező tengeristennő jelentené a legnagyobb veszélyt. Pont ezért a kapitány se látná szívesen akinek rendet kell tartania a hajón. Kevésbé lehangoló az elf története. Aki, a félvérre nem haragszik meg azért amiért vitába száll vele. Fel is veszi a kesztyűt. Előbb meglepődik majd sokatmondón elmosolyodik.*
-Luninari drágám, ha én tudnám, hogy miért tudja egyik nő utálni a másikat, akkor minden bizonnyal térdig érő szakállal, csuhában, egy hegy tetejéről osztanám az igét. Volt, hogy próbáltam megérteni. Kérdeztem, hogy mit ártott neked az a lány? Csak most találkoztatok. És nem lettem okosabb a válasz után se. Sőt, ez nem az a fajta harag, hogy megisztok egy felest vagy pofán vered a másikat és meg is van beszélve. Egy nő haragja félelmetes. Egyszerre hideg és számító, de közben pusztító, mint az erdőtűz. Szurkálódások, alattomosság, őszinte szívből jövő rosszindulat. És miért? Mert nő. Ennyi. A hárpiák tökéletes példák. Övék a legszebb hang. A férfiak szinte a lábuk előtt hevernének. Imádnák őket és eszét veszti, aki csak hallja az éneküket, de mégis arra vannak kárhoztatva, hogy rettegjenek tőlük és átkozzák a nevüket azok akiknek a barátai és rokonai miattuk vesztek oda a tengeren. Csak egy nő tud így elbánni egy másikkal, drágám. Biztos megvan a sellőknek is a maguk átka. A férfiak maguktól is tengerre szálnak és az istennőnek adják magukat. Minket elcsábítani és pusztító viharokkal rettegésben tartani nem kihívás. Nőkön uralkodni és őket elnyomni már más. Szerintem ezért teremtette nőnek a sellőket és a sziréneket is. Önhittségből. Féltékeny rájuk is ezért van rajtuk átok.*Kuncog fel vidáman.*Ilyen a tenger, drágám.
*Egy sötét lelkű, aljas, hisztis picsa, de ha újra váratlanul felbukkanna a kapitány és hívná a Roxane fedélzetére a doki nem gondolkozna egy percet se. Búcsú nélkül menne a hullámok közé, rettegné az istennő haragját, sírná a női gyengédséget, enné a féregrágta kétszersültet és élvezné az életet úgy ahogy régen. A mágia kapcsán nem akart közbeszólni, de elszörnyed a hallottaktól. Kísérletezés. Orvosként se hagyná, hogy bárki az ő rendelőjében kísérletezzen. Amit viszont ezek ketten összebeszélnek, azt rossz hallgatni.*
-Mintha nem tudnátok, hogy mit csináltok csak, hogy mi történik. Ezért nem tartom sokra azokat se akik mágiával akarnak gyógyítani mert nem értitek a lényeget. Lement a beteg láza. Le kellett, hogy menjen a láza egyáltalán? Miért volt lázas? Begyógyult a seb. És ki is lett takarítva? Az izmok, hogy gyógyultak? Milyen hatása volt a mágiának? Ugyan ezt hallom most is. Eltűnni és valahol máshol felbukkanni. Méghozzá úgy, hogy fogalmad sincs hogyan. Olyan mintha egy ajtó nyílna, ami egyik helyről a másikra visz vagy inkább mintha egy átjáró ami egy külön tér? Honnan tudod, hogy biztos te vagy, aki felbukkan ott ahol fel akartál bukkanni? Mi van ha valaki más? Például egy másik te, aki pont úgy viselkedik mint te és, azt hiszi te vagy miközben a valódi Luninari valahova máshova került. Felelőtlenség magadon kísérletezni vagy olyasmit csinálni amiről nem tudod pontosan elmondani, hogy miképpen működik. Nincs igazam?
*Néz a félvérre ha már ő volt, aki nem tudja a pontos mechanizmust amivel a tér egyik pontjáról a másikra kerül. A tintanyaló is kiérezheti az elhangzottakból, hogy a doki mit gondol a "mi lenne ha" kérdésekről. Abba viszont tényleg nem tud beleokoskodni, hogy az istenek és a démonok megjelenése emberi vagy nem emberi hatásra történt-e. Nem hiszi, hogy valaha kiderül, de nem is szeretne olyan közeli viszonyba kerülni egyikkel se, hogy megtudhassa. Tökéletesen elégedett addig míg azok az égen vívják a harcaikat vagy tőle nagyon távol és hagyják békésen borozgatni és beszélgetni, meg nézni, hogy a kis szerény Luninari miképp törli fel a padlót a tintanyalóval a saját játékában. Már ha utóbbi nem hagyta magát. Mindenesetre a félvér látszólag jól szórakozik. És csak ez számít. A doki nem is venné ki a kezéből azokat a korongokat. Hadd játsszon a lány. Nyuszimama is hárítja a felajánlást.*
-Én is. Játszatok nyugodtan!
//Surran az őz, szökell halkan//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kár tagadni elég hihetetlenül hangzik ez a madárijesztős dolog. Mintha a madarak olyan hülyék lennének, hogy látnak egy mozdulatlan embert a kertben és nem veszik észre, hogy az nem veszélyes rájuk. A hullákat is felismerik. Ez ostobaság. Viszont a lány fellelkesül. Nem is a madárijesztő hanem inkább a macskabáb miatt. A félvérnek amúgy se könnyű nemet mondani. Nem is tud az elf se.*
-Dehogy van drágám. Biztos szépek lesznek.
~Mármint amennyire egy kitömött macska szövetből, szép lehet.~
*Ha elkészül nem is azért fogja dicsérni hanem mert dolgoztak vele a lányok. Amit mindig el kell ismerni. Akkor is ha felesleges. Mikor témát váltanak akkor fellelkesül az elf is. Történeteket mesél, csillogtatja a tudását a tenger kapcsán és a számára szigorú szabálynak számító babonák is előkerülnek. Jól sejti a tintanyaló is. Tényleg tapasztalt a férfi olyat, ami óvatossá teszi. Ha ő hatalmas viharokat egy vízen rázkódó fadobozban tapasztal meg akkor az-az élmény valószínűleg rá is komoly hatást gyakorolna. Ha pedig ismerné milyen egy átlag matróz főleg több heti út után akkor tudná, hogy egy nőt a fedélzetre engedve arra nem a létező vagy nem létező tengeristennő jelentené a legnagyobb veszélyt. Pont ezért a kapitány se látná szívesen akinek rendet kell tartania a hajón. Kevésbé lehangoló az elf története. Aki, a félvérre nem haragszik meg azért amiért vitába száll vele. Fel is veszi a kesztyűt. Előbb meglepődik majd sokatmondón elmosolyodik.*
-Luninari drágám, ha én tudnám, hogy miért tudja egyik nő utálni a másikat, akkor minden bizonnyal térdig érő szakállal, csuhában, egy hegy tetejéről osztanám az igét. Volt, hogy próbáltam megérteni. Kérdeztem, hogy mit ártott neked az a lány? Csak most találkoztatok. És nem lettem okosabb a válasz után se. Sőt, ez nem az a fajta harag, hogy megisztok egy felest vagy pofán vered a másikat és meg is van beszélve. Egy nő haragja félelmetes. Egyszerre hideg és számító, de közben pusztító, mint az erdőtűz. Szurkálódások, alattomosság, őszinte szívből jövő rosszindulat. És miért? Mert nő. Ennyi. A hárpiák tökéletes példák. Övék a legszebb hang. A férfiak szinte a lábuk előtt hevernének. Imádnák őket és eszét veszti, aki csak hallja az éneküket, de mégis arra vannak kárhoztatva, hogy rettegjenek tőlük és átkozzák a nevüket azok akiknek a barátai és rokonai miattuk vesztek oda a tengeren. Csak egy nő tud így elbánni egy másikkal, drágám. Biztos megvan a sellőknek is a maguk átka. A férfiak maguktól is tengerre szálnak és az istennőnek adják magukat. Minket elcsábítani és pusztító viharokkal rettegésben tartani nem kihívás. Nőkön uralkodni és őket elnyomni már más. Szerintem ezért teremtette nőnek a sellőket és a sziréneket is. Önhittségből. Féltékeny rájuk is ezért van rajtuk átok.*Kuncog fel vidáman.*Ilyen a tenger, drágám.
*Egy sötét lelkű, aljas, hisztis picsa, de ha újra váratlanul felbukkanna a kapitány és hívná a Roxane fedélzetére a doki nem gondolkozna egy percet se. Búcsú nélkül menne a hullámok közé, rettegné az istennő haragját, sírná a női gyengédséget, enné a féregrágta kétszersültet és élvezné az életet úgy ahogy régen. A mágia kapcsán nem akart közbeszólni, de elszörnyed a hallottaktól. Kísérletezés. Orvosként se hagyná, hogy bárki az ő rendelőjében kísérletezzen. Amit viszont ezek ketten összebeszélnek, azt rossz hallgatni.*
-Mintha nem tudnátok, hogy mit csináltok csak, hogy mi történik. Ezért nem tartom sokra azokat se akik mágiával akarnak gyógyítani mert nem értitek a lényeget. Lement a beteg láza. Le kellett, hogy menjen a láza egyáltalán? Miért volt lázas? Begyógyult a seb. És ki is lett takarítva? Az izmok, hogy gyógyultak? Milyen hatása volt a mágiának? Ugyan ezt hallom most is. Eltűnni és valahol máshol felbukkanni. Méghozzá úgy, hogy fogalmad sincs hogyan. Olyan mintha egy ajtó nyílna, ami egyik helyről a másikra visz vagy inkább mintha egy átjáró ami egy külön tér? Honnan tudod, hogy biztos te vagy, aki felbukkan ott ahol fel akartál bukkanni? Mi van ha valaki más? Például egy másik te, aki pont úgy viselkedik mint te és, azt hiszi te vagy miközben a valódi Luninari valahova máshova került. Felelőtlenség magadon kísérletezni vagy olyasmit csinálni amiről nem tudod pontosan elmondani, hogy miképpen működik. Nincs igazam?
*Néz a félvérre ha már ő volt, aki nem tudja a pontos mechanizmust amivel a tér egyik pontjáról a másikra kerül. A tintanyaló is kiérezheti az elhangzottakból, hogy a doki mit gondol a "mi lenne ha" kérdésekről. Abba viszont tényleg nem tud beleokoskodni, hogy az istenek és a démonok megjelenése emberi vagy nem emberi hatásra történt-e. Nem hiszi, hogy valaha kiderül, de nem is szeretne olyan közeli viszonyba kerülni egyikkel se, hogy megtudhassa. Tökéletesen elégedett addig míg azok az égen vívják a harcaikat vagy tőle nagyon távol és hagyják békésen borozgatni és beszélgetni, meg nézni, hogy a kis szerény Luninari miképp törli fel a padlót a tintanyalóval a saját játékában. Már ha utóbbi nem hagyta magát. Mindenesetre a félvér látszólag jól szórakozik. És csak ez számít. A doki nem is venné ki a kezéből azokat a korongokat. Hadd játsszon a lány. Nyuszimama is hárítja a felajánlást.*
-Én is. Játszatok nyugodtan!
1411. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-25 13:52:36
Üzenet elküldve: 2024-10-25 13:52:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Még szerencse, hogy a játékra is tud koncentrálni és közben a beszélgetésre is figyelni, ennek köszönhető, hogy továbbra is mind a kettőt élvezi.
Talán látszik rajta, hogy határozottan örül a győzelemnek, ugyanakkor nem örüli túl magát. Bár igyekezett lépéseit jól átgondolni, ettől lehet még mindez a kezdők szerencséje is, ráadásul úgy érzi, hogy nem is múlott olyan nagyon sokon az első siker. Ha csak egyszer máshogy dönt, vagy másik mezőre rak le egyetlen korongot, Adoaver minden bizonnyal legyőzte volna, így azonban végül ő kerekedett felül.
Természetesen nem bánná, ha győztes "hadvezérként" távozhatna a színről, ugyanakkor a győzelemnél tényleg mindig is jobban szeretett játszani, ez a játék pedig most határozottan megtetszett neki, különösen úgy, hogy közben a holdszínnel lehet.*
- Persze, szívesen játszom még, ha te szeretnél. *biztosítja róla Adoavert, de ha nem lenne kedve a visszavágóhoz, udvariasságból valószínűleg ugyanezt mondaná. Nem volna szép tőle ugyanis úgy abbahagyni, hogy nem adott lehetőséget a másiknak a visszavágásra.
Második alkalommal mindenesetre kissé már bátrabban játszik, első győzelmének köszönhetően, de azért még még mindig nem kezd el rohanni fejjel a falnak, és próbál minden egyes alkalommal csak a lehető legszükségesebb áldozatot vállalni.
Már a játék elején is úgy tűnik neki, hogy kissé jobban áll, mint az ellenfele, mégsem meri továbbra sem túlságosan elbízni magát.
Eközben örül neki, hogy Int "Luninari drágámnak" szólítja, mert ez erősíti benne azt a benyomást, amiről korábban édesanyjával beszélt, mintha Intath egy okos báty, vagy még inkább egy gondos nevelőapa lenne, márpedig ő boldog lenne hasonló nevelőapával annyi biztos.
Mindez persze távolról sem jelenti azt, hogy szentírásnak venné a doki valamennyi szavát.
Eleve, amennyire ő tudja, a tengernek nem istennője, hanem istene van, a szirének és a sellők pedig az ő leányai.
Minden jóhiszeműsége ellenére továbbra sem biztos benne, hogy ez az egész "a nő nem való hajóra" duma Int részéről nem csak valamiféle buta tengerészbabona. Ő maga is találkozott egy sziritáni lagziban, egy Zara nevű lánnyal, aki megjárta a tengert, még vissza is vágyott hullámai hátára, és köszönte szépen, teljesen jól volt.
Nem szokása megkérdőjelezni Intath szavait, de nem is ő lenne, ha nem kapná fel a fejét ellentmondásokra, legalábbis olyasmikre, amiket ő ellentmondásoknak gondol.
Ha nem is hitetlenkedve, valamiféle arra emlékeztető mosollyal rázza most meg a fejét. Valamennyire óvatosságra inti azért, hogy mégiscsak Int ismeri a tengert, nem pedig ő.*
- Int, nem ellentmondás ez egy kicsit? *szegezi is neki az elfnek ennek ellenére a kérdést.* Ha a tenger istensége istennő, miért pont a nőket és a lányokat utálja? Illetve a szirének és a sellők nem az ő gyermekei? Mert, ha igen, akkor miért az általa nem kedvelt nemből szül rengeteget? Ha szirénekről, vagy sellőkről beszélünk, általában lánynak gondoljuk el őket, szóval, ha hímneműek is akadnak köztük, csak a lányok vannak többségben, méghozzá nagy többségben. De még, ha nem is a tengeristennő gyermekei ők, akkor miért tűri meg ezt a rengeteg lány alattvalót saját királyságában? Rájuk miért nem féltékeny, ha a hajóra szálló nőkre igen?
*Őszintén kíváncsi rá, hogy az elf ezt hogyan magyarázza meg neki, bár elismeri, hogy annak ellenére, hogy ő bizony szereti mindenben a logikát és a racionalitást keresni, nem várhatja el még egy tapasztalt tengerésztől sem azt, hogy belelásson egy istennő gondolataiba.
Most valamiért ez izgatja a legjobban, de természetesen nem felejt el reagálni a madárijesztő kérdésére sem, ami jövőjük szempontjából azért fontosabb, mint egy tőlük távoli, tengerben élő istennő családi, vagy éppen elmeállapota.*
- A madárijesztő dolgot viszont így legalább már értem! *csap át ezek után két lépés és korty forralt bor között a másik témába.* Belegondolva teljesen logikus. Akkor az óriás macskáról leteszek, viszont csinálunk anyával egy kis macskabábot, mintha éppen dorombolna az ember madárijesztőnek, lent a lábánál, meg egyet, amit a kert szélére rakok. Remélem Int neked sincs kifogásod ez ellen. Dísznek is szépek lesznek, és jó móka lesz majd elkészíteni őket.
*Ebben teljesen biztos. Miközben szerteágazik a beszélgetés, úgy tűnik, hogy újra nyerésre áll, de egyelőre nem meri beleélni magát, már csak azért sem, hogy ne lankadjon magabiztos támadásnak szánt lépései közepette sem az óvatossága, miközben édesanyja ezalatt szép észrevétlenül visszavedlik a csendben figyelő, lányának szurkoló, de azért Adoaverért is szorító papnővé, aki úgy van jelen saját kedves ünnepén, hogy közben boldogan engedi át az igazi szórakozást a többieknek. Neki most éppen elég az, hogy lányát boldogabbnak és felszabadultabbnak látja ebben a társaságban, mint valaha. Kicsit különös is nézni, ahogyan az ő egykor magának való, zárkózott kislánya most önfeledten, bár a rá jellemző óvatossággal játszik, közben viszont vitatkozik, borozik, szinte tapintható élvezettel cserél eszmét másokkal, ezalatt pedig láthatóan még arról is megfeledkezik, hogy lassan rá kellene nézni a sülni kirakott vacsorára. Persze annyiból mindegy, hogy éppen azért anya ő, hogyha később sem jut Luni eszébe, akkor nagylelkűen és köszönetet sem várva megtegye helyette, mivel a gondoskodás és a szeretet sokszor majdnem észrevétlen, vagy éppen teljesen láthatatlan.
Eközben érdeklődve hallgatja Luni és Int vitának is beillő beszélgetését. Nyilván elfogult saját lányával szemben, mégis úgy ítéli meg, hogy az általa felvetett valamennyi kérdés és ellenvetés teljesen jogos. Nem mintha ne lett volna sok olyan pillanat korábbi életében, amikor nem csak szerette a lányát, hanem nagyon büszke is volt rá, de most ismét egyszerre van jelen nála mind a kettő, mert Luninari olyan gondolatokat is képes nála összeszedettebben megfogalmazni, amelyek bizony benne is felmerültek Intet hallgatva. Ezek után viszont beszéd helyett ismét marad a bornál, tekintve, hogy az elemi mágia kapcsán Luni és Adoaver folytatnak le olyan beszélgetést, amit ő kívülállóként csak követni tud, hozzászólni viszont biztosan nem.*
- Ami a teleportációt illeti, kicsit talán tényleg részletekbe vesztél, de semmi gond. *neveti el magát természetesen nem ő, hanem a lánya.* Még csak meg sem tanultam azt a varázslatot, így kísérletezni sem tudtam vele, de úgy tűnt az olvasottak alapján, hogy elég egyértelmű szabályai vannak. *teszi hozzá.* Csak magadat tudod áthelyezni a tér egy általad látható pontjára, nyilvánvalóan a ruháiddal, meg azzal együtt, ami éppen nálad van, mondjuk egy táska a hátadon, vagy valami a kezedben. De, ha mondjuk megfognám a kezed, téged már nem vihetnélek magammal, az ezüst kör eleve csak körém rajzolódik ki, ahonnan eltünök, hogy felbukkanjak máshol. Így a kezedet sem hagyhatod ott, ahol voltál, bár az jó kérdés, hogy ki lehet-e nyúlni a körből, nem hiszem mondjuk, hogy van mágus, aki mert ezzel kísérletezni. Ugyanakkor a távcső nagyon jó, sőt, egyenesen zseniális ötlet! Nekem eszembe sem jutott volna. *ismeri el kertelés nélkül.* Végül is, valóban azt is látod, amit nem csak a saját szemed által látsz.
*Mindezt nem csak udvariasságból mondja, Adoaver felvetését valóban zseniálisnak tartja, ugyanakkor a varázslat akkor is hasznos és érdekes szerinte, ha csak úgy működik, hogy szabad szemmel látható pontra helyezi át a varázslót.*
- Engem inkább az izgat, hogy hol vagy akkor, amikor nem vagy sem ott ahová mész, sem ott ahonnan indulsz, de ez persze csak elméleti kérdés. Nem hiszem, hogy érzékelsz bármit, amikor úgymond az anyagi világon kívül vagy, de akár még az is lehet, hogy igen. Bár inkább azt tartom a valószínűnek, hogy a teleportáló mágus csak azt veszi észre, hogy egyik pillanatban még az egyik helyen van, a következőben pedig már a másikon.
*Szeret gondolkodni ilyesmin, akkor is, ha az étel próbája az evés, és örül, hogy Adoaver is partner ebben, persze annyira nem csodálkozik, végtére is elméleti érdeklődés nélkül furcsa lenne, hogy valaki a mágia tanulására adná a fejét.
Ahogyan az is, ha úgy játszana, hogy nem szeret játszani, esetükben azonban erről sincsen szó, számára mondjuk külön élvezetessé teszi a dámát, hogy beszélgetés közben újra győzni tud, ezúttal kicsit könnyebben, mint az első alkalommal, de azért nem bízza el magát, mert a másik mágus kemény ellenfél, és most sem sokon múlott, hogy ismét ő lett a győztes.*
- Izgalmas ez a játék, megint nem sokon múlott. *mondja is ki hangosan, remélve, hogy Adoavernek nem szegi kedvét, hogy másodszor veszített ellene.*
- Játszunk még egyet? Esetleg valaki más szeretne? *igyekszik egyszerre jelezni azt, hogyha Adoaver szeretne még jászani, ő nem zárkózik el tőle, de azt is, hogy felállni is kész az asztaltól abban az esetben, ha esetleg Int ki szeretné próbálni, vagy Adoaver akarna játszani helyette valaki mással.*
- Én egyelőre kihagyom, köszönöm! Nekem kicsit gyors a játékotok, meg aztán az ételre is lassan rá kell majd néznie valakinek, de ti játszatok csak nyugodtan! *hárítja el édesanyja elsőnek a lehetőséget mosolyogva magától.*
- Most valahogy egyébként is inkább nézni van kedvem, mint játszani. *önti szavakba pillanatnyi hangulatát, és nem is hazudik, mert jelenleg tényleg több kedve van a békés szemlélődéshez és beszélgetéshez iszogatás közben, mint a gondolkodáshoz és a koncentrációhoz, amit a dáma igényelne. Amúgy sem képes neki nagyobb örömet okozni semmi annál, hogy látja, ahogyan lánya jól érzi magát, és úgy tűnik Luni jelenleg nagyon is élvezi ezt az estét, főleg ahhoz képest amilyen nyomottan indult ez a nap a hideg és szürke reggellel. Régen látta, vagy inkább érezte utoljára annyira boldognak őt, mint amennyire most az.*
//Dobás eredménye: 60 + 200 = 260//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Még szerencse, hogy a játékra is tud koncentrálni és közben a beszélgetésre is figyelni, ennek köszönhető, hogy továbbra is mind a kettőt élvezi.
Talán látszik rajta, hogy határozottan örül a győzelemnek, ugyanakkor nem örüli túl magát. Bár igyekezett lépéseit jól átgondolni, ettől lehet még mindez a kezdők szerencséje is, ráadásul úgy érzi, hogy nem is múlott olyan nagyon sokon az első siker. Ha csak egyszer máshogy dönt, vagy másik mezőre rak le egyetlen korongot, Adoaver minden bizonnyal legyőzte volna, így azonban végül ő kerekedett felül.
Természetesen nem bánná, ha győztes "hadvezérként" távozhatna a színről, ugyanakkor a győzelemnél tényleg mindig is jobban szeretett játszani, ez a játék pedig most határozottan megtetszett neki, különösen úgy, hogy közben a holdszínnel lehet.*
- Persze, szívesen játszom még, ha te szeretnél. *biztosítja róla Adoavert, de ha nem lenne kedve a visszavágóhoz, udvariasságból valószínűleg ugyanezt mondaná. Nem volna szép tőle ugyanis úgy abbahagyni, hogy nem adott lehetőséget a másiknak a visszavágásra.
Második alkalommal mindenesetre kissé már bátrabban játszik, első győzelmének köszönhetően, de azért még még mindig nem kezd el rohanni fejjel a falnak, és próbál minden egyes alkalommal csak a lehető legszükségesebb áldozatot vállalni.
Már a játék elején is úgy tűnik neki, hogy kissé jobban áll, mint az ellenfele, mégsem meri továbbra sem túlságosan elbízni magát.
Eközben örül neki, hogy Int "Luninari drágámnak" szólítja, mert ez erősíti benne azt a benyomást, amiről korábban édesanyjával beszélt, mintha Intath egy okos báty, vagy még inkább egy gondos nevelőapa lenne, márpedig ő boldog lenne hasonló nevelőapával annyi biztos.
Mindez persze távolról sem jelenti azt, hogy szentírásnak venné a doki valamennyi szavát.
Eleve, amennyire ő tudja, a tengernek nem istennője, hanem istene van, a szirének és a sellők pedig az ő leányai.
Minden jóhiszeműsége ellenére továbbra sem biztos benne, hogy ez az egész "a nő nem való hajóra" duma Int részéről nem csak valamiféle buta tengerészbabona. Ő maga is találkozott egy sziritáni lagziban, egy Zara nevű lánnyal, aki megjárta a tengert, még vissza is vágyott hullámai hátára, és köszönte szépen, teljesen jól volt.
Nem szokása megkérdőjelezni Intath szavait, de nem is ő lenne, ha nem kapná fel a fejét ellentmondásokra, legalábbis olyasmikre, amiket ő ellentmondásoknak gondol.
Ha nem is hitetlenkedve, valamiféle arra emlékeztető mosollyal rázza most meg a fejét. Valamennyire óvatosságra inti azért, hogy mégiscsak Int ismeri a tengert, nem pedig ő.*
- Int, nem ellentmondás ez egy kicsit? *szegezi is neki az elfnek ennek ellenére a kérdést.* Ha a tenger istensége istennő, miért pont a nőket és a lányokat utálja? Illetve a szirének és a sellők nem az ő gyermekei? Mert, ha igen, akkor miért az általa nem kedvelt nemből szül rengeteget? Ha szirénekről, vagy sellőkről beszélünk, általában lánynak gondoljuk el őket, szóval, ha hímneműek is akadnak köztük, csak a lányok vannak többségben, méghozzá nagy többségben. De még, ha nem is a tengeristennő gyermekei ők, akkor miért tűri meg ezt a rengeteg lány alattvalót saját királyságában? Rájuk miért nem féltékeny, ha a hajóra szálló nőkre igen?
*Őszintén kíváncsi rá, hogy az elf ezt hogyan magyarázza meg neki, bár elismeri, hogy annak ellenére, hogy ő bizony szereti mindenben a logikát és a racionalitást keresni, nem várhatja el még egy tapasztalt tengerésztől sem azt, hogy belelásson egy istennő gondolataiba.
Most valamiért ez izgatja a legjobban, de természetesen nem felejt el reagálni a madárijesztő kérdésére sem, ami jövőjük szempontjából azért fontosabb, mint egy tőlük távoli, tengerben élő istennő családi, vagy éppen elmeállapota.*
- A madárijesztő dolgot viszont így legalább már értem! *csap át ezek után két lépés és korty forralt bor között a másik témába.* Belegondolva teljesen logikus. Akkor az óriás macskáról leteszek, viszont csinálunk anyával egy kis macskabábot, mintha éppen dorombolna az ember madárijesztőnek, lent a lábánál, meg egyet, amit a kert szélére rakok. Remélem Int neked sincs kifogásod ez ellen. Dísznek is szépek lesznek, és jó móka lesz majd elkészíteni őket.
*Ebben teljesen biztos. Miközben szerteágazik a beszélgetés, úgy tűnik, hogy újra nyerésre áll, de egyelőre nem meri beleélni magát, már csak azért sem, hogy ne lankadjon magabiztos támadásnak szánt lépései közepette sem az óvatossága, miközben édesanyja ezalatt szép észrevétlenül visszavedlik a csendben figyelő, lányának szurkoló, de azért Adoaverért is szorító papnővé, aki úgy van jelen saját kedves ünnepén, hogy közben boldogan engedi át az igazi szórakozást a többieknek. Neki most éppen elég az, hogy lányát boldogabbnak és felszabadultabbnak látja ebben a társaságban, mint valaha. Kicsit különös is nézni, ahogyan az ő egykor magának való, zárkózott kislánya most önfeledten, bár a rá jellemző óvatossággal játszik, közben viszont vitatkozik, borozik, szinte tapintható élvezettel cserél eszmét másokkal, ezalatt pedig láthatóan még arról is megfeledkezik, hogy lassan rá kellene nézni a sülni kirakott vacsorára. Persze annyiból mindegy, hogy éppen azért anya ő, hogyha később sem jut Luni eszébe, akkor nagylelkűen és köszönetet sem várva megtegye helyette, mivel a gondoskodás és a szeretet sokszor majdnem észrevétlen, vagy éppen teljesen láthatatlan.
Eközben érdeklődve hallgatja Luni és Int vitának is beillő beszélgetését. Nyilván elfogult saját lányával szemben, mégis úgy ítéli meg, hogy az általa felvetett valamennyi kérdés és ellenvetés teljesen jogos. Nem mintha ne lett volna sok olyan pillanat korábbi életében, amikor nem csak szerette a lányát, hanem nagyon büszke is volt rá, de most ismét egyszerre van jelen nála mind a kettő, mert Luninari olyan gondolatokat is képes nála összeszedettebben megfogalmazni, amelyek bizony benne is felmerültek Intet hallgatva. Ezek után viszont beszéd helyett ismét marad a bornál, tekintve, hogy az elemi mágia kapcsán Luni és Adoaver folytatnak le olyan beszélgetést, amit ő kívülállóként csak követni tud, hozzászólni viszont biztosan nem.*
- Ami a teleportációt illeti, kicsit talán tényleg részletekbe vesztél, de semmi gond. *neveti el magát természetesen nem ő, hanem a lánya.* Még csak meg sem tanultam azt a varázslatot, így kísérletezni sem tudtam vele, de úgy tűnt az olvasottak alapján, hogy elég egyértelmű szabályai vannak. *teszi hozzá.* Csak magadat tudod áthelyezni a tér egy általad látható pontjára, nyilvánvalóan a ruháiddal, meg azzal együtt, ami éppen nálad van, mondjuk egy táska a hátadon, vagy valami a kezedben. De, ha mondjuk megfognám a kezed, téged már nem vihetnélek magammal, az ezüst kör eleve csak körém rajzolódik ki, ahonnan eltünök, hogy felbukkanjak máshol. Így a kezedet sem hagyhatod ott, ahol voltál, bár az jó kérdés, hogy ki lehet-e nyúlni a körből, nem hiszem mondjuk, hogy van mágus, aki mert ezzel kísérletezni. Ugyanakkor a távcső nagyon jó, sőt, egyenesen zseniális ötlet! Nekem eszembe sem jutott volna. *ismeri el kertelés nélkül.* Végül is, valóban azt is látod, amit nem csak a saját szemed által látsz.
*Mindezt nem csak udvariasságból mondja, Adoaver felvetését valóban zseniálisnak tartja, ugyanakkor a varázslat akkor is hasznos és érdekes szerinte, ha csak úgy működik, hogy szabad szemmel látható pontra helyezi át a varázslót.*
- Engem inkább az izgat, hogy hol vagy akkor, amikor nem vagy sem ott ahová mész, sem ott ahonnan indulsz, de ez persze csak elméleti kérdés. Nem hiszem, hogy érzékelsz bármit, amikor úgymond az anyagi világon kívül vagy, de akár még az is lehet, hogy igen. Bár inkább azt tartom a valószínűnek, hogy a teleportáló mágus csak azt veszi észre, hogy egyik pillanatban még az egyik helyen van, a következőben pedig már a másikon.
*Szeret gondolkodni ilyesmin, akkor is, ha az étel próbája az evés, és örül, hogy Adoaver is partner ebben, persze annyira nem csodálkozik, végtére is elméleti érdeklődés nélkül furcsa lenne, hogy valaki a mágia tanulására adná a fejét.
Ahogyan az is, ha úgy játszana, hogy nem szeret játszani, esetükben azonban erről sincsen szó, számára mondjuk külön élvezetessé teszi a dámát, hogy beszélgetés közben újra győzni tud, ezúttal kicsit könnyebben, mint az első alkalommal, de azért nem bízza el magát, mert a másik mágus kemény ellenfél, és most sem sokon múlott, hogy ismét ő lett a győztes.*
- Izgalmas ez a játék, megint nem sokon múlott. *mondja is ki hangosan, remélve, hogy Adoavernek nem szegi kedvét, hogy másodszor veszített ellene.*
- Játszunk még egyet? Esetleg valaki más szeretne? *igyekszik egyszerre jelezni azt, hogyha Adoaver szeretne még jászani, ő nem zárkózik el tőle, de azt is, hogy felállni is kész az asztaltól abban az esetben, ha esetleg Int ki szeretné próbálni, vagy Adoaver akarna játszani helyette valaki mással.*
- Én egyelőre kihagyom, köszönöm! Nekem kicsit gyors a játékotok, meg aztán az ételre is lassan rá kell majd néznie valakinek, de ti játszatok csak nyugodtan! *hárítja el édesanyja elsőnek a lehetőséget mosolyogva magától.*
- Most valahogy egyébként is inkább nézni van kedvem, mint játszani. *önti szavakba pillanatnyi hangulatát, és nem is hazudik, mert jelenleg tényleg több kedve van a békés szemlélődéshez és beszélgetéshez iszogatás közben, mint a gondolkodáshoz és a koncentrációhoz, amit a dáma igényelne. Amúgy sem képes neki nagyobb örömet okozni semmi annál, hogy látja, ahogyan lánya jól érzi magát, és úgy tűnik Luni jelenleg nagyon is élvezi ezt az estét, főleg ahhoz képest amilyen nyomottan indult ez a nap a hideg és szürke reggellel. Régen látta, vagy inkább érezte utoljára annyira boldognak őt, mint amennyire most az.*
//Dobás eredménye: 60 + 200 = 260//
1410. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-21 14:30:04
Üzenet elküldve: 2024-10-21 14:30:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kezdi aggasztani, hogy se a fél-se teljes elf sincs még kristálytiszta meglátásban a madárijesztők hatékonyságával kapcsolatban. Segítséget kérve tekint Callipeyára, hátha az évek neki szélesebb látóteret nyitottak a kertészeti tartozékok közé.*
- Keresztbe tett fabotokra rikító ruhákat rakunk és kitömjük. Elijeszti az állatokat mert megtanulták felismerni a parasztokat, de nem tudják megkülönböztetni az élőket a bábuktól. Bár ennél a környéknél nem tudom hogy vadásztak már, de egy próbát mindenképp megér... *Nem hiszi hogy ennél többet hozzá tud tenni.*
- És Luninari, ellenkezés nélkül tesztelhetjük a macska-elméletedet, de a lényeg az hogy valamit ki kell tenni az egyszer elkészült kertre. Nem leszünk kint ott éjjel-nappal, de több rágcsáló is éjszakai állat, ha jól emlékszem. Az egyik szélére kitesszük az ember formájú madárijesztőt, a másik végére pedig a macskaszerűt. Legalább kicsit díszes is lesz az a kert.
*És hogy ki-mi teszi a tengeri utakat a legbiztonságosabbá? Azt nem Adoaver fogja megmondani; ő nem éppen hajlik Intath babonáira, de az elf doktorral ellentétben nem is ő a tapasztalt tengerész. Meseként jó eljátszani egy, a Hármon túl létező istennő gondolatáról, de valódiként gondolni rá? És elővigyázatosan elutasítani miatta a nőket a fedélzettől? A sziréneken túl is látnia kellett valami igazán horrorisztikusat, hogy ez a hiedelem berögződjön. Vagy csak nagyon bízhat valamelyik volt társa szavaiban. De legalább valami bizonyíthatóbbra is terelődik a társalgás:*
- Meg KELL majd mutatnod a varázslatot, egyszerűen nem fér a fejembe annak körnek a potenciálja; például hogy mekkora is lehet a maximum mérete, és milyen messze kehet vele utazni; ha egy távcsővel látható pontot jelölnél ki, az mivel járna? Mit tudsz magaddal hozni? Ha valaki érintésnyire melletted állna mikor létrehozod a kört, ő is menne veled, vagy csak az igeidéző utazhat rajta? Mi történik ha csak a karodat teszed rá, a tested többi része... óh bocsánat, elvesztem a részletekben. *Hogy aztán mégis hogyan képes már ebben a korban ilyen komplex igéket elsajátítani, az egy nagyobb rejtély mint a Tósziget létezése. Úgy néz ki, bele kell nyomnia saját tanulmányaiba.
Viszont egy történelemleckébe nem, ugyanis derengeni tetszik neki az a Thenior név.*
- Nem tudom, Luninari, nehéz elképzelni hogy valaha halandó kezek tehetnek arról, ami '83-tól történt. Démonok, arcok az égben, egész települések vállnak a földdel egyenlővé? Inkább hibáztatok más lényeket minthogy elhiggyem hogy "mi" tehetünk róla. De ezt ne ecseteljük ma, van egy játéksorozat amit meg kell nyernem.
*Ugyanis ezt a kört elvesztette, ahogy megmaradt korongjait nézi; túl messzire tolta őket egymástól, elég lehetőséget adva fél-elf barátjának arra, hogy serege nagyjától szinte áldozatok nélkül megfossza. Egy pár per ádáz küzdelem után pedig a túlélők is elfogynak.* - Tyű. Alábecsültelek, Luninari. Visszavágó? *Kérdezi, már az igent meg sem várva készítve elő a táblát, hogy a vajszívű leánynak ne kelljen vereségén csodálkoznia. Ha elfogadja az újabb játékot, ezúttal jóval óvatosabban játszik, figyelve hogy ne tolja a második sornyi korongjait túl messze az elsőtől, nehogy megismételje a régmúlt hibáit.*
//Dobás eredménye: 53 + 150 = 203//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kezdi aggasztani, hogy se a fél-se teljes elf sincs még kristálytiszta meglátásban a madárijesztők hatékonyságával kapcsolatban. Segítséget kérve tekint Callipeyára, hátha az évek neki szélesebb látóteret nyitottak a kertészeti tartozékok közé.*
- Keresztbe tett fabotokra rikító ruhákat rakunk és kitömjük. Elijeszti az állatokat mert megtanulták felismerni a parasztokat, de nem tudják megkülönböztetni az élőket a bábuktól. Bár ennél a környéknél nem tudom hogy vadásztak már, de egy próbát mindenképp megér... *Nem hiszi hogy ennél többet hozzá tud tenni.*
- És Luninari, ellenkezés nélkül tesztelhetjük a macska-elméletedet, de a lényeg az hogy valamit ki kell tenni az egyszer elkészült kertre. Nem leszünk kint ott éjjel-nappal, de több rágcsáló is éjszakai állat, ha jól emlékszem. Az egyik szélére kitesszük az ember formájú madárijesztőt, a másik végére pedig a macskaszerűt. Legalább kicsit díszes is lesz az a kert.
*És hogy ki-mi teszi a tengeri utakat a legbiztonságosabbá? Azt nem Adoaver fogja megmondani; ő nem éppen hajlik Intath babonáira, de az elf doktorral ellentétben nem is ő a tapasztalt tengerész. Meseként jó eljátszani egy, a Hármon túl létező istennő gondolatáról, de valódiként gondolni rá? És elővigyázatosan elutasítani miatta a nőket a fedélzettől? A sziréneken túl is látnia kellett valami igazán horrorisztikusat, hogy ez a hiedelem berögződjön. Vagy csak nagyon bízhat valamelyik volt társa szavaiban. De legalább valami bizonyíthatóbbra is terelődik a társalgás:*
- Meg KELL majd mutatnod a varázslatot, egyszerűen nem fér a fejembe annak körnek a potenciálja; például hogy mekkora is lehet a maximum mérete, és milyen messze kehet vele utazni; ha egy távcsővel látható pontot jelölnél ki, az mivel járna? Mit tudsz magaddal hozni? Ha valaki érintésnyire melletted állna mikor létrehozod a kört, ő is menne veled, vagy csak az igeidéző utazhat rajta? Mi történik ha csak a karodat teszed rá, a tested többi része... óh bocsánat, elvesztem a részletekben. *Hogy aztán mégis hogyan képes már ebben a korban ilyen komplex igéket elsajátítani, az egy nagyobb rejtély mint a Tósziget létezése. Úgy néz ki, bele kell nyomnia saját tanulmányaiba.
Viszont egy történelemleckébe nem, ugyanis derengeni tetszik neki az a Thenior név.*
- Nem tudom, Luninari, nehéz elképzelni hogy valaha halandó kezek tehetnek arról, ami '83-tól történt. Démonok, arcok az égben, egész települések vállnak a földdel egyenlővé? Inkább hibáztatok más lényeket minthogy elhiggyem hogy "mi" tehetünk róla. De ezt ne ecseteljük ma, van egy játéksorozat amit meg kell nyernem.
*Ugyanis ezt a kört elvesztette, ahogy megmaradt korongjait nézi; túl messzire tolta őket egymástól, elég lehetőséget adva fél-elf barátjának arra, hogy serege nagyjától szinte áldozatok nélkül megfossza. Egy pár per ádáz küzdelem után pedig a túlélők is elfogynak.* - Tyű. Alábecsültelek, Luninari. Visszavágó? *Kérdezi, már az igent meg sem várva készítve elő a táblát, hogy a vajszívű leánynak ne kelljen vereségén csodálkoznia. Ha elfogadja az újabb játékot, ezúttal jóval óvatosabban játszik, figyelve hogy ne tolja a második sornyi korongjait túl messze az elsőtől, nehogy megismételje a régmúlt hibáit.*
//Dobás eredménye: 53 + 150 = 203//
1409. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-16 17:39:49
Üzenet elküldve: 2024-10-16 17:39:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Annak ellenére ahogy beszél róla a dokinak igenis megvan a terve arra, hogy könnyen felhúzza, azt a kertet. Minél kevesebb energiabefektetéssel. Ami, annyi, hogy kihasználja a többiek segítségét. Hogy ebből a tervből lesz-e valami az viszont más kérdés. A madárijesztők kapcsán nem sikerült a dokit megvilágosítani.*
-Ruhabáb?
*Nem tudja elképzelni, hogy az hatásos lenne ellenük. Ha békáról csinálsz bábot az se riasztja el a legyeket. Madarakat evő növények vagy állatok sokkal hasznosabbak lennének a doki szerint ha meg kell védeni a termést. De elég kellemetlen lenne ha egy tengerész oktatná ki az erdei rokonokat a nővényekről. Még ha ezek szerint jobban is ért hozzájuk. Viszont a szirénekről és a sellőkről nem sajnálja megosztani a hamis bölcsességeit amire van is hallgatóság. Ez pedig csak tovább lelkesíti. Mindkét lány igencsak megörül neki mikor kiderül, hogy nem csak egy nagyszájú utazó szedett össze mindenféle gyerekmesét és adta elő megtörténtként hanem a doki is megerősíti ezeket a meséket mintha tényleg lenne ilyen. De kap kérdéseket is. Amiktől természetesen nem jön zavarba. Még örül is nekik.*
-Luninari drágám, nem szerintem nem való nő a tengerre, hanem tényleg nem való. Most beszéltem róla milyen féltékeny tud lenni a tengeristennő. Sosem volt még annak jó vége ha nők szálltak tengerre. Még ha utaznak is valahova az is veszélyes, de hogy hajós akarjon lenni valamelyik? Az a fehérnép, aki a tengeren akar élni ott is hal meg. Ez szabály. Nem menti meg se sellő, se semmi. Sokszor a hajót se. Ezért se látják szívesen a nőket a fedélzeten. Felbosszantani a tengeristennőt halálosabb, mint a bitó kötele a nyakadon.
*Persze ő nem mondaná magát babonásnak. De jobb óvatosnak lenni. Vallásosnak se hívná magát. Nem követi egyik istent se, de kerüli őket. Jobb a békesség. A mágiáról nem sokat tud. Elég hihetetlennek hangzik amiről Luninari a tintanyalóval beszélget. Lebegő szigetek, eltűnni és valahol máshol megjelenni. Nagyobb mesének hangzik ez mint a sellők és a szirének. Viszont arról, hogy valakiből lehet halandóként isten már hozzá tud szólni.*
-Volt is arra példa. Vagy valami hasonló. Az artheniori városalapító leszármazottja. Aki, szembeszállt az istenekkel és a szolgáikkal. Valamilyen Thenior ha jól emlékszem. Bár mintha ő Teysus-nak lenne valakije úgyhogy lehet mégsem csak a saját mágiáját használja. Ehhez nem értek.
*Rándít végül vállat és iszik a borába. El is lesz döntve, hogy a játékot félvér kezdje. Azt, nézve a doki talán már megérti a szabályokat. Mielőtt belekezdenének viszont a lány megint felhozza a madárijesztők témáját és pont egy olyan példát hoz fel, ami az elf fejében is megfordult. Méghozzá nem is hangzik sületlenségnek amit mond. Erre és a játékra kíváncsian figyel hallgatagon a doki. Időnként bele-bele kortyolgatva a borába.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Annak ellenére ahogy beszél róla a dokinak igenis megvan a terve arra, hogy könnyen felhúzza, azt a kertet. Minél kevesebb energiabefektetéssel. Ami, annyi, hogy kihasználja a többiek segítségét. Hogy ebből a tervből lesz-e valami az viszont más kérdés. A madárijesztők kapcsán nem sikerült a dokit megvilágosítani.*
-Ruhabáb?
*Nem tudja elképzelni, hogy az hatásos lenne ellenük. Ha békáról csinálsz bábot az se riasztja el a legyeket. Madarakat evő növények vagy állatok sokkal hasznosabbak lennének a doki szerint ha meg kell védeni a termést. De elég kellemetlen lenne ha egy tengerész oktatná ki az erdei rokonokat a nővényekről. Még ha ezek szerint jobban is ért hozzájuk. Viszont a szirénekről és a sellőkről nem sajnálja megosztani a hamis bölcsességeit amire van is hallgatóság. Ez pedig csak tovább lelkesíti. Mindkét lány igencsak megörül neki mikor kiderül, hogy nem csak egy nagyszájú utazó szedett össze mindenféle gyerekmesét és adta elő megtörténtként hanem a doki is megerősíti ezeket a meséket mintha tényleg lenne ilyen. De kap kérdéseket is. Amiktől természetesen nem jön zavarba. Még örül is nekik.*
-Luninari drágám, nem szerintem nem való nő a tengerre, hanem tényleg nem való. Most beszéltem róla milyen féltékeny tud lenni a tengeristennő. Sosem volt még annak jó vége ha nők szálltak tengerre. Még ha utaznak is valahova az is veszélyes, de hogy hajós akarjon lenni valamelyik? Az a fehérnép, aki a tengeren akar élni ott is hal meg. Ez szabály. Nem menti meg se sellő, se semmi. Sokszor a hajót se. Ezért se látják szívesen a nőket a fedélzeten. Felbosszantani a tengeristennőt halálosabb, mint a bitó kötele a nyakadon.
*Persze ő nem mondaná magát babonásnak. De jobb óvatosnak lenni. Vallásosnak se hívná magát. Nem követi egyik istent se, de kerüli őket. Jobb a békesség. A mágiáról nem sokat tud. Elég hihetetlennek hangzik amiről Luninari a tintanyalóval beszélget. Lebegő szigetek, eltűnni és valahol máshol megjelenni. Nagyobb mesének hangzik ez mint a sellők és a szirének. Viszont arról, hogy valakiből lehet halandóként isten már hozzá tud szólni.*
-Volt is arra példa. Vagy valami hasonló. Az artheniori városalapító leszármazottja. Aki, szembeszállt az istenekkel és a szolgáikkal. Valamilyen Thenior ha jól emlékszem. Bár mintha ő Teysus-nak lenne valakije úgyhogy lehet mégsem csak a saját mágiáját használja. Ehhez nem értek.
*Rándít végül vállat és iszik a borába. El is lesz döntve, hogy a játékot félvér kezdje. Azt, nézve a doki talán már megérti a szabályokat. Mielőtt belekezdenének viszont a lány megint felhozza a madárijesztők témáját és pont egy olyan példát hoz fel, ami az elf fejében is megfordult. Méghozzá nem is hangzik sületlenségnek amit mond. Erre és a játékra kíváncsian figyel hallgatagon a doki. Időnként bele-bele kortyolgatva a borába.*
1408. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-15 18:08:19
Üzenet elküldve: 2024-10-15 18:08:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem tudja eldönteni, hogy saját maga, vagy pedig ábrázata alapján édesanyja-e az, aki nagyobb elragadtatással hallgatja azt, amint Int az általa említett szigetről mesél, úgy tűnik mindenesetre, hogy még Adoaver is az egykori tengerész szavai hatása alá kerül, aminek mindenképpen örül.
Hiába, távoli tájakról és mesés helyekről álmodozni mindenki szeret, akkor pedig főleg, ha a mese egyben valóság is.
Ezúttal Ea szólal meg először.*
- Talán meglep kicsit, hogy éppen tőlem hallod ezt, *fordul először saját lányához, de természetesen mindenki máshoz is beszél, senkit nem akarva kizárni a társalgásból* de még a legőszintébb hívőben is feltámadhat a kétely néha. Az én fejemben is megfordult már, hogy kedvenc világjáró utazónk történetei nem minden esetben fedték a teljes valóságot. *fogalmaz diplomatikusan.* Legkevesebb ferdített kicsit, vagy kiszínezte a történteket. De az, hogy éppen ebben nem hazudott, arra enged következtetni, hogy másban sem tette. Örülök.
- Én is. *mosolyodik el erre. Neki is éppen elég annyi, hogy Intath megerősíti a legendát, aki velük ellentétben nem csak látott már tengert, hanem utazásai és kalandjai nagy részének színhelye is volt. Ő viszont kicsit másik oldaláról fogja meg Int elbeszélését, mint azt Ea tette.*
- Érdekesen hangzik. De a szirének éneke a nőket is elcsábítja? És a sellők megmentenek nőket is? Tudom, hogy szerinted nő nem való hajóra, de biztos létezett azért sok olyan tengerész is a történelemben, aki nő volt.
*Csak egy kis kortyot iszik, mielőtt még hangosan gondolkodna a tovább. Az alkoholnál is sokkal mámorítóbb érzés, hogy édesanyján és plüssnyulain kívül is figyelnek rá mások, és nem kell magában tartani gondolatait, mint kislányként kellett.
Akkor pedig főleg izgatott és elragadtatott kicsit mindig, ha mágiáról beszélhet, nyilván nem véletlenül. Most is az, mindkettő.*
- Igazad lehet. *mondja Adoavernek.* A holdmágia is képes testek áthelyezésére, még akkor is, ha nem elképesztően nagy távolságra és csak magának a varázslatot felhasználó mágusnak a testéről beszélünk. Legközelebb a toronyban, ha minden jól megy én is képes leszek elsajátítani a teleportációt. Ennek ellenére a dolog bizonyítottan lehetséges, és ez még csak a hivatalosan hozzáférhető mágikus tudás. El tudom képzelni, hogyha valaki elsajátít valamennyi ismert varázslatot, vagy legalább ezek jelentős többségét, akkor megértheti a mágia rendszerét és lényegét annyira, hogy rálelhet valamilyen mélyebben elrejtett rendszerre és tudásra, amivel akár egy egész sziget áthelyezésére is képes lehet. Sőt, azt sem feltétlenül tartom elképzelhtetlennek, hogy a szakrális mágusok által szolgált és imádott istenségek, valaha olyan egyszerű, mezei halandók voltak, mint most mi, és éppen a mágia révén tettek szert olyan hatalomra, aminek az lett a vége, hogy istenek lettek.
*Ez a gondolatmenet persze kissé messzire vezetne, ha folytatná, és édesanyja nyilván megbotránkozna rajta, bár sejtése szerint így is sejti, hogy szíve szerint kifuttatná arra, hogy a legjobb elemi mágusokban szerinte ott van a potenciális lehetőség szakrális mágusok által imádott istenséggé válni, ami, tekintve azt, hogy a két különböző mágia között, eléggé felemás az átjárás, valahol az ismert világnak talán éppen az egyik legnagyobb ellentmondása.
Nem is nagyon akar elmerülni ebben, így a dáma első lépéseinek megtétele előtt inkább marad az éteri sík helyett az anyaghoz sokkal közelebbi témáknál.*
- Ezt a madárijesztő dolgot viszont sohasem értettem teljesen. *vallja be* Ne érts félre Adoaver kérlek, mert nem sértésnek szánom, és főleg azért, amiért sokan megvetik a félvéreket és ennek már tapasztaltam is a hátrányait sokszor, nincs bennem azt hiszem semmilyen faji előítélet, de ez az egész nekem csak egy furcsa, ember szokásnak tűnik. *használja szándékosan a furcsa szót a buta helyett, mert utóbbi már nyilván tényleg sértő lenne minden szándéka ellenére is.* Ilyesmit eddig főleg a leginkább emberek lakta falvakban láttam, de a legtöbb madárijesztő ember formájúra volt csinálva, pedig, ha én madár lennék, akkor biztosan nem az emberektől félnék a legjobban, hanem a macskától, ami az igazi ellenségem. Emberforma madárijesztő helyett én inkább raknék ki hatalmas macskaformájú madárijesztőket a mezőre. Belőlük is fekete kéne, hogy még baljósabb legyen, bár nem, inkább egy nagy, fehér macska, mert az a feketével ellentétben éjszaka is látszik.
*Ezek után lép egyet, de nem feledkezik meg annak hogyanjáról semmiképpen sem, mert ez újabb figyelmesség Adoaver részéről felé. Véletlen lenne, vagy szándékos kedvesség? Most valamiért inkább az utóbbi mellett dönt és nagyon örül neki.*
- A holdszínnel vagyok, köszönöm! *mosolyodik el.
Ugyan nem teljesen biztos abban, hogy előnyt jelent-e az, hogy ő kezdhet, vagy pedig hátrányt, mivel azonban ez még csak a játék első köre talán annyira nem is számít.
Próbál óvatos lenni, és megfontoltan támadni, nem pedig fejetlenül rohanva előre, de természetéhez talán eleve jobban illik az, ha hagyja, hogy a fiú támadjon, ő pedig reagáljon a támadására. Meglehet túl óvatos, ami talán abból is fakad, hogy mágiatanulásra szánt ideje és pénze jelentős részét egy olyan mágiaág tanulmányozásának szentelte, ami, ha erős is, de mégis elsősorban védőmágia. Most is nagyobb esélyt lát a győzelemre úgy, hogy megpróbál a tábla hozzá közelebb eső felén felépíteni valami stabil védelmi vonal féleséget, közel csalogatni hozzá Adoaver katonáit, aztán pedig alattomosan lecsapni rájuk.
Szerencséjére mindez csak játék, nem igazi hadvezér, aki hús-vér katonákat vezet, így még az is bőven belefér, hogyha egy-egy korongot feláldoz annak érdekében, hogy az ifjú mágust meggondolatlan támadásra csábítsa, amit aztán minimális, vagy pedig nulla veszteséggel torolhat meg.
Egyelőre ennyi a taktikája, mivel azonban ez az első játéka ezzel a játékkal, hiába a fejben elvben elgondolt stratégia, ha nem tudja átültetni a gyakorlatba az elképzeléseit. Az a kérdés, hogy mennyire sikerül neki, de hát nyilván az is, hogy Adoaver mennyire dől be ennek.
Lépéseit viszont nem gondolja túl, nem akarva húzni az időt, és pont azért, mert hiába nem tartja magának butának, sőt, igazat megvallva nagyon is okosnak tartja magát, most még nincsen rajta az a nyomás, ami mondjuk akkor lenne, ha Adoaver és ő évek óta játszanák már ezt egymás ellen. A legrosszabb, ami történhet, hogy elveszíti az első játszmát, márpedig a legelső játékot elveszíteni szerinte minden csak nem szégyen.
Azt is tudja, hogy édesanyja szurkol neki, hiába tudja róla, hogy nem megszállottja a győzelemnek, inkább csak attól fél, hogy az első kudarc elkedvetlenítené és elvenne valamit nehezen megszerzett önbizalmából, ráadásul pont egy ünnepnapon.
Abban is biztos, hogy Int is neki szurkol, egyrészt, mert szereti, másrészt pedig nyilván azért is, hogy Adoaver orra alá dörgölhesse, hogy legyőzte őt egy kezdő, ezen a ponton pedig meg is sajnálja a fiút. Vajon tudja, vagy a szívére venné azt nagyon, hogy mindenki ellene szurkol, még ő is?
Mert hiába nem akar minden áron nyerni, és nem az a típus, aki ne bírná elviselni a vereséget egy játékban, azért, ha már játszik, mégis ő maga is jobban szeret győzni, mint veszíteni. Ugyanakkor azt sem szeretné egyáltalán, ha a doki kedvére gúnyolódhatna Adoaveren, de szándékosan sem akar veszíteni csak azért, hogy ezt elkerülje, igaz, mivel ez az első alkalom, hogy dámázik, nincs is azon a szinten, hogy tudjon feltűnés nélkül, szándékosan veszteni.
Ha lépéseit nem is vacillálja agyon, lehet ezt most kicsit túlgondolta szokása szerint. Iszik is inkább egy újabb korty forralt bort, miközben Adoaver újabb lépésére vár.
Bármennyire is forgatja magában a dolgokat, úgy is az a lényeg, hogy győzni is, veszteni is képes legyen méltósággal, ő pedig mind a kettőt kinézi saját magából.*
//Dobás eredménye: 28//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Nem tudja eldönteni, hogy saját maga, vagy pedig ábrázata alapján édesanyja-e az, aki nagyobb elragadtatással hallgatja azt, amint Int az általa említett szigetről mesél, úgy tűnik mindenesetre, hogy még Adoaver is az egykori tengerész szavai hatása alá kerül, aminek mindenképpen örül.
Hiába, távoli tájakról és mesés helyekről álmodozni mindenki szeret, akkor pedig főleg, ha a mese egyben valóság is.
Ezúttal Ea szólal meg először.*
- Talán meglep kicsit, hogy éppen tőlem hallod ezt, *fordul először saját lányához, de természetesen mindenki máshoz is beszél, senkit nem akarva kizárni a társalgásból* de még a legőszintébb hívőben is feltámadhat a kétely néha. Az én fejemben is megfordult már, hogy kedvenc világjáró utazónk történetei nem minden esetben fedték a teljes valóságot. *fogalmaz diplomatikusan.* Legkevesebb ferdített kicsit, vagy kiszínezte a történteket. De az, hogy éppen ebben nem hazudott, arra enged következtetni, hogy másban sem tette. Örülök.
- Én is. *mosolyodik el erre. Neki is éppen elég annyi, hogy Intath megerősíti a legendát, aki velük ellentétben nem csak látott már tengert, hanem utazásai és kalandjai nagy részének színhelye is volt. Ő viszont kicsit másik oldaláról fogja meg Int elbeszélését, mint azt Ea tette.*
- Érdekesen hangzik. De a szirének éneke a nőket is elcsábítja? És a sellők megmentenek nőket is? Tudom, hogy szerinted nő nem való hajóra, de biztos létezett azért sok olyan tengerész is a történelemben, aki nő volt.
*Csak egy kis kortyot iszik, mielőtt még hangosan gondolkodna a tovább. Az alkoholnál is sokkal mámorítóbb érzés, hogy édesanyján és plüssnyulain kívül is figyelnek rá mások, és nem kell magában tartani gondolatait, mint kislányként kellett.
Akkor pedig főleg izgatott és elragadtatott kicsit mindig, ha mágiáról beszélhet, nyilván nem véletlenül. Most is az, mindkettő.*
- Igazad lehet. *mondja Adoavernek.* A holdmágia is képes testek áthelyezésére, még akkor is, ha nem elképesztően nagy távolságra és csak magának a varázslatot felhasználó mágusnak a testéről beszélünk. Legközelebb a toronyban, ha minden jól megy én is képes leszek elsajátítani a teleportációt. Ennek ellenére a dolog bizonyítottan lehetséges, és ez még csak a hivatalosan hozzáférhető mágikus tudás. El tudom képzelni, hogyha valaki elsajátít valamennyi ismert varázslatot, vagy legalább ezek jelentős többségét, akkor megértheti a mágia rendszerét és lényegét annyira, hogy rálelhet valamilyen mélyebben elrejtett rendszerre és tudásra, amivel akár egy egész sziget áthelyezésére is képes lehet. Sőt, azt sem feltétlenül tartom elképzelhtetlennek, hogy a szakrális mágusok által szolgált és imádott istenségek, valaha olyan egyszerű, mezei halandók voltak, mint most mi, és éppen a mágia révén tettek szert olyan hatalomra, aminek az lett a vége, hogy istenek lettek.
*Ez a gondolatmenet persze kissé messzire vezetne, ha folytatná, és édesanyja nyilván megbotránkozna rajta, bár sejtése szerint így is sejti, hogy szíve szerint kifuttatná arra, hogy a legjobb elemi mágusokban szerinte ott van a potenciális lehetőség szakrális mágusok által imádott istenséggé válni, ami, tekintve azt, hogy a két különböző mágia között, eléggé felemás az átjárás, valahol az ismert világnak talán éppen az egyik legnagyobb ellentmondása.
Nem is nagyon akar elmerülni ebben, így a dáma első lépéseinek megtétele előtt inkább marad az éteri sík helyett az anyaghoz sokkal közelebbi témáknál.*
- Ezt a madárijesztő dolgot viszont sohasem értettem teljesen. *vallja be* Ne érts félre Adoaver kérlek, mert nem sértésnek szánom, és főleg azért, amiért sokan megvetik a félvéreket és ennek már tapasztaltam is a hátrányait sokszor, nincs bennem azt hiszem semmilyen faji előítélet, de ez az egész nekem csak egy furcsa, ember szokásnak tűnik. *használja szándékosan a furcsa szót a buta helyett, mert utóbbi már nyilván tényleg sértő lenne minden szándéka ellenére is.* Ilyesmit eddig főleg a leginkább emberek lakta falvakban láttam, de a legtöbb madárijesztő ember formájúra volt csinálva, pedig, ha én madár lennék, akkor biztosan nem az emberektől félnék a legjobban, hanem a macskától, ami az igazi ellenségem. Emberforma madárijesztő helyett én inkább raknék ki hatalmas macskaformájú madárijesztőket a mezőre. Belőlük is fekete kéne, hogy még baljósabb legyen, bár nem, inkább egy nagy, fehér macska, mert az a feketével ellentétben éjszaka is látszik.
*Ezek után lép egyet, de nem feledkezik meg annak hogyanjáról semmiképpen sem, mert ez újabb figyelmesség Adoaver részéről felé. Véletlen lenne, vagy szándékos kedvesség? Most valamiért inkább az utóbbi mellett dönt és nagyon örül neki.*
- A holdszínnel vagyok, köszönöm! *mosolyodik el.
Ugyan nem teljesen biztos abban, hogy előnyt jelent-e az, hogy ő kezdhet, vagy pedig hátrányt, mivel azonban ez még csak a játék első köre talán annyira nem is számít.
Próbál óvatos lenni, és megfontoltan támadni, nem pedig fejetlenül rohanva előre, de természetéhez talán eleve jobban illik az, ha hagyja, hogy a fiú támadjon, ő pedig reagáljon a támadására. Meglehet túl óvatos, ami talán abból is fakad, hogy mágiatanulásra szánt ideje és pénze jelentős részét egy olyan mágiaág tanulmányozásának szentelte, ami, ha erős is, de mégis elsősorban védőmágia. Most is nagyobb esélyt lát a győzelemre úgy, hogy megpróbál a tábla hozzá közelebb eső felén felépíteni valami stabil védelmi vonal féleséget, közel csalogatni hozzá Adoaver katonáit, aztán pedig alattomosan lecsapni rájuk.
Szerencséjére mindez csak játék, nem igazi hadvezér, aki hús-vér katonákat vezet, így még az is bőven belefér, hogyha egy-egy korongot feláldoz annak érdekében, hogy az ifjú mágust meggondolatlan támadásra csábítsa, amit aztán minimális, vagy pedig nulla veszteséggel torolhat meg.
Egyelőre ennyi a taktikája, mivel azonban ez az első játéka ezzel a játékkal, hiába a fejben elvben elgondolt stratégia, ha nem tudja átültetni a gyakorlatba az elképzeléseit. Az a kérdés, hogy mennyire sikerül neki, de hát nyilván az is, hogy Adoaver mennyire dől be ennek.
Lépéseit viszont nem gondolja túl, nem akarva húzni az időt, és pont azért, mert hiába nem tartja magának butának, sőt, igazat megvallva nagyon is okosnak tartja magát, most még nincsen rajta az a nyomás, ami mondjuk akkor lenne, ha Adoaver és ő évek óta játszanák már ezt egymás ellen. A legrosszabb, ami történhet, hogy elveszíti az első játszmát, márpedig a legelső játékot elveszíteni szerinte minden csak nem szégyen.
Azt is tudja, hogy édesanyja szurkol neki, hiába tudja róla, hogy nem megszállottja a győzelemnek, inkább csak attól fél, hogy az első kudarc elkedvetlenítené és elvenne valamit nehezen megszerzett önbizalmából, ráadásul pont egy ünnepnapon.
Abban is biztos, hogy Int is neki szurkol, egyrészt, mert szereti, másrészt pedig nyilván azért is, hogy Adoaver orra alá dörgölhesse, hogy legyőzte őt egy kezdő, ezen a ponton pedig meg is sajnálja a fiút. Vajon tudja, vagy a szívére venné azt nagyon, hogy mindenki ellene szurkol, még ő is?
Mert hiába nem akar minden áron nyerni, és nem az a típus, aki ne bírná elviselni a vereséget egy játékban, azért, ha már játszik, mégis ő maga is jobban szeret győzni, mint veszíteni. Ugyanakkor azt sem szeretné egyáltalán, ha a doki kedvére gúnyolódhatna Adoaveren, de szándékosan sem akar veszíteni csak azért, hogy ezt elkerülje, igaz, mivel ez az első alkalom, hogy dámázik, nincs is azon a szinten, hogy tudjon feltűnés nélkül, szándékosan veszteni.
Ha lépéseit nem is vacillálja agyon, lehet ezt most kicsit túlgondolta szokása szerint. Iszik is inkább egy újabb korty forralt bort, miközben Adoaver újabb lépésére vár.
Bármennyire is forgatja magában a dolgokat, úgy is az a lényeg, hogy győzni is, veszteni is képes legyen méltósággal, ő pedig mind a kettőt kinézi saját magából.*
//Dobás eredménye: 28//
1407. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-13 19:08:35
Üzenet elküldve: 2024-10-13 19:08:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meglepően hosszú ideig van már fönt a gyógynövénykert ötlete, kezd az az érzése lenni hogy Intath jóval komolyabban gondolja a dolgot, mint ahogy ő elsőnek képzelte. Bolond legyen ő túl hamar ítélkezni, de még Callipeya segítségével sem biztos hogy tudhatja, mekkora fába vágja a fejszét; nem holmi gyomokról van szó, amik napon-havon eléldegélnek. Az első hetekben nagyobb időt fog a doktor életéből ez a kis projekt felemészteni, mint az összes házi munka együtt véve. Ha életbe fog lépni ez a program, szinte biztos hogy nekik is bele fog kelleni segíteniük így vagy úgy, kézi munka vagy vagyoni támogatás terén. De ha sikerül, akkor nem csak a szőke elf hasznosulhat belőle, és ezalatt nem csak az egészségre gondol.*
- Madarak és rágcsálók elijesztésére szolgáló ruhabáb, amit a mezők közepére tesznek ki. *Tudósít, enyhe hitetlenséggel a tekintetén hogy a szó kérdés-szerűen ismétlődik meg. Rossz kezdésnek tartja, hogy a doktor nem tudja, mi az.
Bár örül hogy képzelete egyvalakit jobb kedvre derít, ötletelő hümmögéssel hallgatja Luninari másodfülű leírását a szigettel kapcsolatban, hogy utána tények híján szétnyissa kezeit.*
- Végül is, a tornyot is mágiával helyezték mérföldekre távolabb alapzatától, és azóta is a levegőben súrolja a felhőket; ezáltal egy sziget elmozdítása nem hangzik lehetetlennek, még ha jóval nehezebbnek is. *Ábrándozik, játszva a szórakoztató, még ha nem is valószerű helyzettel. Tengerész múltú háztársa elbeszélését viszont szokatlanul tisztelettudó figyelemmel hallgatja, láthatólag roppant érdeklődéssel. Annak örül, hogy ezen a fizikai síkon létezik még valaki aki nagyjából tisztában van a szirének és sellők közötti különbséggel, ezért nem kotyogja bele kritikai véleményét, hogy az a matróz valószínűleg csak túl sok tengervizet nyelt fulladása alatt, és a képzelete játszhatott vele, hogy valóban egy sellő halászta ki a tengerből, és nem mondjuk egy arra tévedt halásznő. Nincs az a szerencse.
Nem az a kirobbanó lelkesedés tör ki a többiekből a játékbemutatójára, mint reménykedett, de az érdeklődés legalább megvan.* - Akkor ha nem gondoltad meg magad, te játszol ellenem, Luninari! *Szűri le a szituációt, miután egy nem éppen szerény mennyiségű borral benedvesítette magyarázatától kiszáradt torkát. Kissé megremeg feje, ahogy leteszi a bögrét.* - Csak ülj le velem szembe, fehér vagy. Nyugodtan kezdj és lássuk mi történik! *Kényelmes tempóban előkészíti a táblát, míg fél-elf barátja fizikai és lelki helyén nem találja magát.
Az ifjú mágus eleinte utánozza a lépéseket, a fekete korongok tükörképei a fehéreknek; mindössze az első támadás után lesz választása más mezőkre mozgatni korongjait, ahonnan felgyorsulnak az események. Nem szokott tíz percnél több időt igénybe venni egy játék, úgyhogy igencsak bízik benne, hogy nem lesznek elbátortalanodva a játszma végén, esetleg több ismétlés lehet a vége...*
//Dobás eredménye: 74//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meglepően hosszú ideig van már fönt a gyógynövénykert ötlete, kezd az az érzése lenni hogy Intath jóval komolyabban gondolja a dolgot, mint ahogy ő elsőnek képzelte. Bolond legyen ő túl hamar ítélkezni, de még Callipeya segítségével sem biztos hogy tudhatja, mekkora fába vágja a fejszét; nem holmi gyomokról van szó, amik napon-havon eléldegélnek. Az első hetekben nagyobb időt fog a doktor életéből ez a kis projekt felemészteni, mint az összes házi munka együtt véve. Ha életbe fog lépni ez a program, szinte biztos hogy nekik is bele fog kelleni segíteniük így vagy úgy, kézi munka vagy vagyoni támogatás terén. De ha sikerül, akkor nem csak a szőke elf hasznosulhat belőle, és ezalatt nem csak az egészségre gondol.*
- Madarak és rágcsálók elijesztésére szolgáló ruhabáb, amit a mezők közepére tesznek ki. *Tudósít, enyhe hitetlenséggel a tekintetén hogy a szó kérdés-szerűen ismétlődik meg. Rossz kezdésnek tartja, hogy a doktor nem tudja, mi az.
Bár örül hogy képzelete egyvalakit jobb kedvre derít, ötletelő hümmögéssel hallgatja Luninari másodfülű leírását a szigettel kapcsolatban, hogy utána tények híján szétnyissa kezeit.*
- Végül is, a tornyot is mágiával helyezték mérföldekre távolabb alapzatától, és azóta is a levegőben súrolja a felhőket; ezáltal egy sziget elmozdítása nem hangzik lehetetlennek, még ha jóval nehezebbnek is. *Ábrándozik, játszva a szórakoztató, még ha nem is valószerű helyzettel. Tengerész múltú háztársa elbeszélését viszont szokatlanul tisztelettudó figyelemmel hallgatja, láthatólag roppant érdeklődéssel. Annak örül, hogy ezen a fizikai síkon létezik még valaki aki nagyjából tisztában van a szirének és sellők közötti különbséggel, ezért nem kotyogja bele kritikai véleményét, hogy az a matróz valószínűleg csak túl sok tengervizet nyelt fulladása alatt, és a képzelete játszhatott vele, hogy valóban egy sellő halászta ki a tengerből, és nem mondjuk egy arra tévedt halásznő. Nincs az a szerencse.
Nem az a kirobbanó lelkesedés tör ki a többiekből a játékbemutatójára, mint reménykedett, de az érdeklődés legalább megvan.* - Akkor ha nem gondoltad meg magad, te játszol ellenem, Luninari! *Szűri le a szituációt, miután egy nem éppen szerény mennyiségű borral benedvesítette magyarázatától kiszáradt torkát. Kissé megremeg feje, ahogy leteszi a bögrét.* - Csak ülj le velem szembe, fehér vagy. Nyugodtan kezdj és lássuk mi történik! *Kényelmes tempóban előkészíti a táblát, míg fél-elf barátja fizikai és lelki helyén nem találja magát.
Az ifjú mágus eleinte utánozza a lépéseket, a fekete korongok tükörképei a fehéreknek; mindössze az első támadás után lesz választása más mezőkre mozgatni korongjait, ahonnan felgyorsulnak az események. Nem szokott tíz percnél több időt igénybe venni egy játék, úgyhogy igencsak bízik benne, hogy nem lesznek elbátortalanodva a játszma végén, esetleg több ismétlés lehet a vége...*
//Dobás eredménye: 74//
1406. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:33:58
Üzenet elküldve: 2024-10-11 14:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meglepné ha a másik tudna olyan felhasználását mondani a tulipánnak amiről ő ne hallott volna és a sejtése bejön.*
-Nos, gyógynövénykert esetén nem a könnyen termeszthetőség lényeges számomra hanem inkább a növények hatása. A rossz hangulat ellen pedig nem muszáj gyógyfőzetekhez nyúlni.
~Bár egy jó pálinka sosem árt.~
*Mikor pedig kifejti, hogy mire gondolt akkor a kezdetben nem túl lelkesnek tűnő Luninari-t is megnyeri magának.*
-Igen méghozzá bizonyos, hogy egyes növények jó hatással vannak az egészségre.
*Nem véletlen, hogy a doki is ha teheti akkor fűszeresen étkezik. Állítólag a férfierőre is jó hatással vannak bizonyos fűszerek. Ahogy a kerítés fontosságánál meg lesznek említve az elf kutyanevelési módszerei, most is kap rá kritikát. Ki is fejtené, hogy abból tanul az állat, de valami más üti meg a fülét.*
-Madárijesztő?
*Olyan növényről még nem hallott. Mitől ijedne meg egy madár? Lehet az valami állat. Vagy állatcsoport. A madárijesztők amik megeszik a madarakat mielőtt a kertet lerabolnák. A szőke férfiben ez az elképzelés fogalmazódik meg. Viszont nem ő az egyetlen a társaságban, aki meseszerű dolgokkal igyekszik magyarázni a világot maga körül. A félvér lány mikor kifejti a tósziget rejtélyét akkor merengő ábrázata kisimul és lassan bólint.*
-Nem mese az. Ezt a nevét nem ismertem, de hallottam már róla. Járni viszont pont a szirének miatt nem tanácsos arrafelé. Aki, azoknak az énekét meghallja megfeledkezik mindenről. Ha a hajó sziklák felé megy, azt se veszi észre senki csak akkor mikor a tengervíz a fülükbe csap viszont akkor már késő. Aki, valahogy túléli utána addig nem lel nyugodalmat míg újra nem hallja egy szirén énekét. Azt, mondják a tengeristennő teremtette azokat, de csak azért, hogy próbára tegye a hajósokat. Ugyanis ő egy féltékeny, dölyfös szerető és ki nem állhatja ha megfeledkeznek róla. Főleg ha egy asszony miatt teszik. Sellők viszont mások. Azok kerülik az embereket, de segítenek a bajbajutottakon. A volt kapitányom látott is egyet. Megmentette őt mikor egyszer majdnem vízbe fulladt. Találkozott ő előtte és utána is mindenféle asszonnyal. Szőkével, barnával, elffel, óriással, minden színűvel is, de azt mondja annak a nőnek egyik se ért a nyomába. Vörös haj, zöld szemek, olyan piros száj mintha a meggy fogta volna meg és az alakját a kigyómozgású wegtoreni táncosnők is megirigyelnék. A bőre bár fehér volt és a víz fagyos, de a teste mégis olyan forró volt, hogy mikor hozzábújt annak a melege mentette meg a megfagyástól. A pikkelyes halfarka pedig a szivárvány összes színében játszott és ahogy úszott és a fény megcsillant rajta úgy változott a színe. Esküszöm bele is volt szerelmesedve a kapitány abba a nőbe pedig csak egyszer látta és utána soha többet. Szóval létezik az a sziget. Csak nem tanácsos még a közelébe se menni. Sok titka van a tengernek viszont, aki nem vigyáz és nem tiszteli a haragját arra szörnyű sors várhat.
*A tenger nem való puhányoknak, aki nem tiszteli az könnyen a fenekén találhatja magát... Tipikus tengerész tanácsok amikben van is igazság ellentétben az ilyen mesékkel. Bár a doki is úgy meséli mintha természetes lenne, hogy ilyesmikkel össze lehet futni. Főként mert a valóság igencsak lehangoló lenne. Arról mesélni miképp ücsörgött a kabinjában hetekig a vízen mikor nem találkoztak senkivel és csak bámulták a vizet. Egyetlen szórakozásuk pedig a sokszor még meg se kapott fizetésük elkockázása volt, ami után a vesztes csalással vádolta a nyertest mire elcsattant pár pofon. Jobb esetben munkát adva az elfnek, rossz esetben ő maga volt a vesztes is és az is, aki a több pofont kapta. Most remélhetőleg nem vadul majd el annyira a játék. Amibe az is jelentősen közre fog játszani, hogy bár a doki látszólag figyel és bólogat a szabályok hallatán valójában igen hamar belezavarodik. Szóval kicsit se bánja a félvér felajánlását.*
-Kezdj csak nyugodtan. Én majd figyelem.
//Surran az őz, szökell halkan//
*Meglepné ha a másik tudna olyan felhasználását mondani a tulipánnak amiről ő ne hallott volna és a sejtése bejön.*
-Nos, gyógynövénykert esetén nem a könnyen termeszthetőség lényeges számomra hanem inkább a növények hatása. A rossz hangulat ellen pedig nem muszáj gyógyfőzetekhez nyúlni.
~Bár egy jó pálinka sosem árt.~
*Mikor pedig kifejti, hogy mire gondolt akkor a kezdetben nem túl lelkesnek tűnő Luninari-t is megnyeri magának.*
-Igen méghozzá bizonyos, hogy egyes növények jó hatással vannak az egészségre.
*Nem véletlen, hogy a doki is ha teheti akkor fűszeresen étkezik. Állítólag a férfierőre is jó hatással vannak bizonyos fűszerek. Ahogy a kerítés fontosságánál meg lesznek említve az elf kutyanevelési módszerei, most is kap rá kritikát. Ki is fejtené, hogy abból tanul az állat, de valami más üti meg a fülét.*
-Madárijesztő?
*Olyan növényről még nem hallott. Mitől ijedne meg egy madár? Lehet az valami állat. Vagy állatcsoport. A madárijesztők amik megeszik a madarakat mielőtt a kertet lerabolnák. A szőke férfiben ez az elképzelés fogalmazódik meg. Viszont nem ő az egyetlen a társaságban, aki meseszerű dolgokkal igyekszik magyarázni a világot maga körül. A félvér lány mikor kifejti a tósziget rejtélyét akkor merengő ábrázata kisimul és lassan bólint.*
-Nem mese az. Ezt a nevét nem ismertem, de hallottam már róla. Járni viszont pont a szirének miatt nem tanácsos arrafelé. Aki, azoknak az énekét meghallja megfeledkezik mindenről. Ha a hajó sziklák felé megy, azt se veszi észre senki csak akkor mikor a tengervíz a fülükbe csap viszont akkor már késő. Aki, valahogy túléli utána addig nem lel nyugodalmat míg újra nem hallja egy szirén énekét. Azt, mondják a tengeristennő teremtette azokat, de csak azért, hogy próbára tegye a hajósokat. Ugyanis ő egy féltékeny, dölyfös szerető és ki nem állhatja ha megfeledkeznek róla. Főleg ha egy asszony miatt teszik. Sellők viszont mások. Azok kerülik az embereket, de segítenek a bajbajutottakon. A volt kapitányom látott is egyet. Megmentette őt mikor egyszer majdnem vízbe fulladt. Találkozott ő előtte és utána is mindenféle asszonnyal. Szőkével, barnával, elffel, óriással, minden színűvel is, de azt mondja annak a nőnek egyik se ért a nyomába. Vörös haj, zöld szemek, olyan piros száj mintha a meggy fogta volna meg és az alakját a kigyómozgású wegtoreni táncosnők is megirigyelnék. A bőre bár fehér volt és a víz fagyos, de a teste mégis olyan forró volt, hogy mikor hozzábújt annak a melege mentette meg a megfagyástól. A pikkelyes halfarka pedig a szivárvány összes színében játszott és ahogy úszott és a fény megcsillant rajta úgy változott a színe. Esküszöm bele is volt szerelmesedve a kapitány abba a nőbe pedig csak egyszer látta és utána soha többet. Szóval létezik az a sziget. Csak nem tanácsos még a közelébe se menni. Sok titka van a tengernek viszont, aki nem vigyáz és nem tiszteli a haragját arra szörnyű sors várhat.
*A tenger nem való puhányoknak, aki nem tiszteli az könnyen a fenekén találhatja magát... Tipikus tengerész tanácsok amikben van is igazság ellentétben az ilyen mesékkel. Bár a doki is úgy meséli mintha természetes lenne, hogy ilyesmikkel össze lehet futni. Főként mert a valóság igencsak lehangoló lenne. Arról mesélni miképp ücsörgött a kabinjában hetekig a vízen mikor nem találkoztak senkivel és csak bámulták a vizet. Egyetlen szórakozásuk pedig a sokszor még meg se kapott fizetésük elkockázása volt, ami után a vesztes csalással vádolta a nyertest mire elcsattant pár pofon. Jobb esetben munkát adva az elfnek, rossz esetben ő maga volt a vesztes is és az is, aki a több pofont kapta. Most remélhetőleg nem vadul majd el annyira a játék. Amibe az is jelentősen közre fog játszani, hogy bár a doki látszólag figyel és bólogat a szabályok hallatán valójában igen hamar belezavarodik. Szóval kicsit se bánja a félvér felajánlását.*
-Kezdj csak nyugodtan. Én majd figyelem.
1405. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-10-08 16:12:14
Üzenet elküldve: 2024-10-08 16:12:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az egy dolog, hogy lelkesedik egy új játék iránt, amit szívesen kipróbálna, de ez semmi ahhoz képest, amikor Intath további terveit hallja a veteményessel kapcsolatban. Na, ebben már biztosan ő is részt venne szívesen, egyelőre azonban nem ajánlkozik fel, végül is édesanyaja már önként jelentkezett segíteni, neki pedig van Szarvasligetben éppen elég más dolga is bőven.*
- Fűszernövények, na azoknak nagyon örülnék, ami engem illet, remek ötlet! *mosolyodik is el.* Imádok fűszerekkel kísérletezni, és a konyhánkat is változatosabbá tenné.
*Nem először gondolkodik már el a főzés és a mágia hasonlatosságán, jól lehet az igazi analógia inkább a varázsital és egy leves megfőzése között van talán, mégis ő az elemi mágiával is mély hasonlóságot érez. Annak is van rendszere és belső logikája, mint a konyhaművészetnek, csak ami a mágiában a szavak és a mozdulatok, azok a főzésben a hozzávalók és a fűszerek. Vannak össze és össze nem illő dolgok, de abban biztos, hogy rengeteg étel és varázslat sohasem jöhetett volna létre, hogyha a régebbi korok szakácsai, háziasszonyai, vagy éppen a mágusai ne lettek volna elég bátrak kísérletezgetni a szabadidejükben.*
- A kutya elijesztése azért verés nélkül is megoldható, de egy madárijesztő biztosan kelleni fog. *zökkenti ki édesanyja a gondolataiból de csak egy pillanatra.
Ezek után pedig még vidámabb lesz.
Intath vicce ugyan talán kicsit durva és nem szép, ennek ellenére, ha ő nem is volt kalóz, de még egyszerű tengerész sem, most jót nevet rajta.
Aztán Adoaver hozzáteszi a magáét, ezen pedig még jobban nevet, illetve ezen már Ea is, akinek az előbbi poén valahogy nem ütötte át az ingerküszöbét, amit azért is furcsáll kicsit, mert magánál jobbkedélyűbbnek ismeri. Ráadásul azt tartja magáról, hogy neki nincs is jó humorérzéke, legalábbis, amit ő mulatságosnak tart, az másoknak sokszor nem az, illetve jó eséllyel nem tudna úgy előadni egyetlen történetet sem, hogy azon mások hangosan nevessenek, még akkor sem, ha a szóban forgó történet vicces.*
- Ha valóban onnan jött, kár, hogy nem tudta elmesélni, vagy legalább leírni, vagy lerajzolni. Tószigetről a szülőfalumnak az az utazója mesélt, aki sok-sok nemzedékkel ezelőtt élt hozzánk képest *magyarázza Intnek és Adoavernek egyszerre, noha a "sok-sok nemzedékkel ezelőtt" mint időmeghatározás már eleve olyan, mint valami mese; Réges-régen, valahol, innen kicsit messze, valaki mesélt valamit. Komoly történész nyilván legkevesebb az arcába kaparna, ha ilyesmit hallana.*
- Azt mondta, hogy ő járt ott. Egy nagyjából kör alakú sziget messze a hozzánk képest legdélebbi partoktól, bent a tengerben, közepén egy kör alakú tóval, ahol sellők és szirének élnek, akik szívesen csábítanak el arra tévedő hajósokat. De, ha te sohasem hallottál róla, akkor tényleg csak mese lehet. Vagy azóta mágiával rejtette el magát, esetleg elpusztult valamiért és valahogyan. *mesél, és lódul meg kicsit a fantáziája, hogy mi történhetett, ha Int nem tud a szigetről.
Persze, bármennyire is szerette kislányként a meséket, felnőve azért erősen valószínűsíti a legvalószínűbb magyarázatot, hogy az egykori nagy utazó és mesélő egyszerűen csak lódított.
Magában vállat is von, aztán miután megvárta szavaira az esetleges reakciókat, el is megy előkészíteni a szendvicseket, mindez viszont nem tart túl sokáig, köszönhetően három dolognak; az első, hogy siet, a második, hogy eleve nem választottak bonyolult ételt édesanyjával, bár reményeik szerint annál finomabb lesz, mint amennyire egyszerű, a harmadik pedig, hogy most már minden túlzás nélkül tényleg elég nagy rutinja van bármilyen feladatban, ami csak egy konyhában rá várhat.*
- Köszönöm, hogy megvártál! *mosolyog aztán őszinte örömmel, amikor Adoaver elkezdi elmondani a szabályokat. Tudja, hogy egyszerű és talán természetes gesztus, de őt mégis boldoggá teszi, és figyelmességnek veszi, amiért igazán hálás.
Ezek után Eával együtt elmélyülten figyelnek, amikor pedig Adoaver a magyarázat végére ér, ugyan nem szívesen áldozná be magát, hogy ő legyen az első vesztes, de erős benne a vágy is, hogy kipróbálja ebben a is játékban magát.
Ennek ellenére azt sem különösebben bánná, ha nem neki kellene elsőnek a nem is ismeretlenbe, hanem az éppen csak most megismertbe bevetnie lelkesen magát.*
- Érdekesen és izgalmasan hangzik. *összegzi gondolatait egy-két korty már nem is annyira forró forralt bor után.* Ha Intnek nincs kedve elsőnek menni, akkor szívesen kipróbálom. Ha van, akkor pedig a győztessel szeretnék játszani egyet.
*Lehet persze, hogy a vesztessel nagyobb értelme lenne, mert akkor több esélye lenne nyerni, ugyanakkor az az igazság, hogy kislányként is mindig jobban élvezte magát a játékot, mint a győzelmet, így most sem feltétlenül az a célja, hogy szellemi képességeit demonstrálja. Ennek ellenére természetesen nagyon butának sem szeretne tűnni, de ha Intnek nincs kedve játszani, akkor nincs, ebben az esetben úgy tűnik, hogy ő lesz majd az első vesztes a már tapasztalt Adoaverrel szemben.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Az egy dolog, hogy lelkesedik egy új játék iránt, amit szívesen kipróbálna, de ez semmi ahhoz képest, amikor Intath további terveit hallja a veteményessel kapcsolatban. Na, ebben már biztosan ő is részt venne szívesen, egyelőre azonban nem ajánlkozik fel, végül is édesanyaja már önként jelentkezett segíteni, neki pedig van Szarvasligetben éppen elég más dolga is bőven.*
- Fűszernövények, na azoknak nagyon örülnék, ami engem illet, remek ötlet! *mosolyodik is el.* Imádok fűszerekkel kísérletezni, és a konyhánkat is változatosabbá tenné.
*Nem először gondolkodik már el a főzés és a mágia hasonlatosságán, jól lehet az igazi analógia inkább a varázsital és egy leves megfőzése között van talán, mégis ő az elemi mágiával is mély hasonlóságot érez. Annak is van rendszere és belső logikája, mint a konyhaművészetnek, csak ami a mágiában a szavak és a mozdulatok, azok a főzésben a hozzávalók és a fűszerek. Vannak össze és össze nem illő dolgok, de abban biztos, hogy rengeteg étel és varázslat sohasem jöhetett volna létre, hogyha a régebbi korok szakácsai, háziasszonyai, vagy éppen a mágusai ne lettek volna elég bátrak kísérletezgetni a szabadidejükben.*
- A kutya elijesztése azért verés nélkül is megoldható, de egy madárijesztő biztosan kelleni fog. *zökkenti ki édesanyja a gondolataiból de csak egy pillanatra.
Ezek után pedig még vidámabb lesz.
Intath vicce ugyan talán kicsit durva és nem szép, ennek ellenére, ha ő nem is volt kalóz, de még egyszerű tengerész sem, most jót nevet rajta.
Aztán Adoaver hozzáteszi a magáét, ezen pedig még jobban nevet, illetve ezen már Ea is, akinek az előbbi poén valahogy nem ütötte át az ingerküszöbét, amit azért is furcsáll kicsit, mert magánál jobbkedélyűbbnek ismeri. Ráadásul azt tartja magáról, hogy neki nincs is jó humorérzéke, legalábbis, amit ő mulatságosnak tart, az másoknak sokszor nem az, illetve jó eséllyel nem tudna úgy előadni egyetlen történetet sem, hogy azon mások hangosan nevessenek, még akkor sem, ha a szóban forgó történet vicces.*
- Ha valóban onnan jött, kár, hogy nem tudta elmesélni, vagy legalább leírni, vagy lerajzolni. Tószigetről a szülőfalumnak az az utazója mesélt, aki sok-sok nemzedékkel ezelőtt élt hozzánk képest *magyarázza Intnek és Adoavernek egyszerre, noha a "sok-sok nemzedékkel ezelőtt" mint időmeghatározás már eleve olyan, mint valami mese; Réges-régen, valahol, innen kicsit messze, valaki mesélt valamit. Komoly történész nyilván legkevesebb az arcába kaparna, ha ilyesmit hallana.*
- Azt mondta, hogy ő járt ott. Egy nagyjából kör alakú sziget messze a hozzánk képest legdélebbi partoktól, bent a tengerben, közepén egy kör alakú tóval, ahol sellők és szirének élnek, akik szívesen csábítanak el arra tévedő hajósokat. De, ha te sohasem hallottál róla, akkor tényleg csak mese lehet. Vagy azóta mágiával rejtette el magát, esetleg elpusztult valamiért és valahogyan. *mesél, és lódul meg kicsit a fantáziája, hogy mi történhetett, ha Int nem tud a szigetről.
Persze, bármennyire is szerette kislányként a meséket, felnőve azért erősen valószínűsíti a legvalószínűbb magyarázatot, hogy az egykori nagy utazó és mesélő egyszerűen csak lódított.
Magában vállat is von, aztán miután megvárta szavaira az esetleges reakciókat, el is megy előkészíteni a szendvicseket, mindez viszont nem tart túl sokáig, köszönhetően három dolognak; az első, hogy siet, a második, hogy eleve nem választottak bonyolult ételt édesanyjával, bár reményeik szerint annál finomabb lesz, mint amennyire egyszerű, a harmadik pedig, hogy most már minden túlzás nélkül tényleg elég nagy rutinja van bármilyen feladatban, ami csak egy konyhában rá várhat.*
- Köszönöm, hogy megvártál! *mosolyog aztán őszinte örömmel, amikor Adoaver elkezdi elmondani a szabályokat. Tudja, hogy egyszerű és talán természetes gesztus, de őt mégis boldoggá teszi, és figyelmességnek veszi, amiért igazán hálás.
Ezek után Eával együtt elmélyülten figyelnek, amikor pedig Adoaver a magyarázat végére ér, ugyan nem szívesen áldozná be magát, hogy ő legyen az első vesztes, de erős benne a vágy is, hogy kipróbálja ebben a is játékban magát.
Ennek ellenére azt sem különösebben bánná, ha nem neki kellene elsőnek a nem is ismeretlenbe, hanem az éppen csak most megismertbe bevetnie lelkesen magát.*
- Érdekesen és izgalmasan hangzik. *összegzi gondolatait egy-két korty már nem is annyira forró forralt bor után.* Ha Intnek nincs kedve elsőnek menni, akkor szívesen kipróbálom. Ha van, akkor pedig a győztessel szeretnék játszani egyet.
*Lehet persze, hogy a vesztessel nagyobb értelme lenne, mert akkor több esélye lenne nyerni, ugyanakkor az az igazság, hogy kislányként is mindig jobban élvezte magát a játékot, mint a győzelmet, így most sem feltétlenül az a célja, hogy szellemi képességeit demonstrálja. Ennek ellenére természetesen nagyon butának sem szeretne tűnni, de ha Intnek nincs kedve játszani, akkor nincs, ebben az esetben úgy tűnik, hogy ő lesz majd az első vesztes a már tapasztalt Adoaverrel szemben.*
1404. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-27 20:58:48
Üzenet elküldve: 2024-09-27 20:58:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Szinte meg sincs lepődve, hogy jószívű hozzászólását ellene használják.* - Csak egy példát használtam. *Rázza a fejét elhúzott képpel, még egy parádés szemforgatást is megtesz utána.* - A tulipánt nem annyira komplikált növeszteni. De szoktunk egymásnak adni egyet rossz hangulat ellen. ~ Ami neked sem ártana. ~ *De ha már Callipeya nagylelkűen felajánlja zöld ujjait a nagyot álmodó doktornak, akkor nem hiszi, hogy sokáig olyan modorban marad. Ugyan az építkezéseket nem hiszi hogy ebben a cudar időben megkezdik, de mindig jó pár holddal előre gondolkodni. Belekotyogni nem tud a papnő tanácsaiba hozzáértés hiányában, így csak vakon bólogat rájuk. Ő még ezzel az eltelt egy évvel is többet látott könyvet, mint kertet.
Luninarinál viszont kicsit megilletődik, hogy ilyen kitartóan próbálja meggyőzni önnön aggodalma valószerűtlenségéről. Bár az emberek hamarabb öregednek az elfeknél, de... Noha ez a korszak még valóban nagyon, nagyon messze van tőle, ezt a messzét még külsőleg is messze tartaná. De abban igaza van, hogy a lányok ebben a térben jártasabbak. Megadóan sóhajt egyet, de nem látszódik további nyugtalanság a tekintetében, ha attól tartana barátja.*
- Márványhegyekkel kimagasló szigetről is olvastam, de "Tószigetről", na arról nem. *Tűnődik el ő is. Ha mesében hallott erről a fél-elf lány, az elszigetelt törzse tagjai között maradt, ha pedig máshol... olyan irat még nem került kezébe. "Még" nem.* - Ki tudja, talán pont Intath néma pajtása jött onnan, amilyen vicces a sors folyása. *Mosolyog egyet saját feltételezésén.
No, ha viszont már felkeltette a többiek érdeklődését az új szórakozási lehetőséggel, látványosan a kallandóhoz legközelebbi asztal közepére rakja a kikockázott táblát és a korongokat. * - Egy igen egyszerű stratégiai játék, Intath, garantálom hogy tetszeni fog. *Amíg Luninari a konyhában melegíti fel a szendvicsét, addig nem siet elhadarni a játékszabályokat, hanem komótosan előkészíti a csatateret: A korongokat kivéve, a feketéket a tábla felső három sorainak a vörös kockáira rakja, a fehéreket pedig a legalsó három sor vörös mezeit tölti ki. Amint feketehajú társa visszatér, megköszörüli a torkát.*
- A játék célja az, hogy az ellenfél korongjait magunkénak tudhassuk úgy, hogy kiütjük őket. Mindkét játékos Egy-azon a színű mezőre helyezi a korongjait, azaz "katonáit", amiből mindkettőnek maximum tizenöt lehet a táblán. *Két kezével az előtte lévő táblára gesztikulál, és lassan megemeli az egyik korongot.* - Körönként mindkét fél csak egy koronggal léphet mindössze egy alkalommal úgy, hogy átlósan helyezi át a korongját az egyik azonos színű mezőről a másikra. *Meg is teszi a mozdulatot, és az egyik fehér korong közelebb kerül a tábla közepére.* - Csak előrefelé lehet lépni a korongoddal, és egyszerre csak egy korongod tartózkodhat egy kockán. Ha egy olyan mezőre lépnél, ahol az ellenfél korongja csücsül... *Elhelyez egy fekete áldozatot a fehér ellen.* -...akkor ki kell ütnöd azt a korongot úgy, hogy átugrod a másik fél katonáját és az átlósan mögötte lévő üres mezőn landolsz! *Végrehajtja a mozdulatot, és a fehér korongja a tábla másik felére kerül.* - Ekkor az átugrott korongot magadnak lerakod a tábláról. Úgy nem tudod kiütni az ellenfeled katonáját, ha nincs mögötte már mező, vagy ha azon a mezőn már egy másik korong tartózkodik, legyen az az övé, vagy a tiéd. *Kezdi beleélni magát a beszédébe, ahogy előkészít egy másik helyzetet a korongokkal.* - Viszont, ha az ütés után közvetlenül egy olyan pozícióba kerülsz, ahol még egy ellentétes színű korongot át tudsz átlósan ugrani, akkor azt azonnal végre is hajthatod. És ha azután is, akkor még egyszer! Amelyik korongnak sikerül elérni a tábla szemközti végi sorát, az "dámává" változik: nekik szabad lépniük bármelyik irányba - bár továbbra is csak egy mezőt - és hátrafelé is üthet átlósan! A játék akkor ér véget, ha az ellenfélnek az összes korongja elfogyott, vagy olyan pozícióba kerül, ahol képtelen bárhova is lépni. Ez lenne az általános verziónak a szabályai. Hát akkor: ki szeretne egyet játszani?
//Surran az őz, szökell halkan//
*Szinte meg sincs lepődve, hogy jószívű hozzászólását ellene használják.* - Csak egy példát használtam. *Rázza a fejét elhúzott képpel, még egy parádés szemforgatást is megtesz utána.* - A tulipánt nem annyira komplikált növeszteni. De szoktunk egymásnak adni egyet rossz hangulat ellen. ~ Ami neked sem ártana. ~ *De ha már Callipeya nagylelkűen felajánlja zöld ujjait a nagyot álmodó doktornak, akkor nem hiszi, hogy sokáig olyan modorban marad. Ugyan az építkezéseket nem hiszi hogy ebben a cudar időben megkezdik, de mindig jó pár holddal előre gondolkodni. Belekotyogni nem tud a papnő tanácsaiba hozzáértés hiányában, így csak vakon bólogat rájuk. Ő még ezzel az eltelt egy évvel is többet látott könyvet, mint kertet.
Luninarinál viszont kicsit megilletődik, hogy ilyen kitartóan próbálja meggyőzni önnön aggodalma valószerűtlenségéről. Bár az emberek hamarabb öregednek az elfeknél, de... Noha ez a korszak még valóban nagyon, nagyon messze van tőle, ezt a messzét még külsőleg is messze tartaná. De abban igaza van, hogy a lányok ebben a térben jártasabbak. Megadóan sóhajt egyet, de nem látszódik további nyugtalanság a tekintetében, ha attól tartana barátja.*
- Márványhegyekkel kimagasló szigetről is olvastam, de "Tószigetről", na arról nem. *Tűnődik el ő is. Ha mesében hallott erről a fél-elf lány, az elszigetelt törzse tagjai között maradt, ha pedig máshol... olyan irat még nem került kezébe. "Még" nem.* - Ki tudja, talán pont Intath néma pajtása jött onnan, amilyen vicces a sors folyása. *Mosolyog egyet saját feltételezésén.
No, ha viszont már felkeltette a többiek érdeklődését az új szórakozási lehetőséggel, látványosan a kallandóhoz legközelebbi asztal közepére rakja a kikockázott táblát és a korongokat. * - Egy igen egyszerű stratégiai játék, Intath, garantálom hogy tetszeni fog. *Amíg Luninari a konyhában melegíti fel a szendvicsét, addig nem siet elhadarni a játékszabályokat, hanem komótosan előkészíti a csatateret: A korongokat kivéve, a feketéket a tábla felső három sorainak a vörös kockáira rakja, a fehéreket pedig a legalsó három sor vörös mezeit tölti ki. Amint feketehajú társa visszatér, megköszörüli a torkát.*
- A játék célja az, hogy az ellenfél korongjait magunkénak tudhassuk úgy, hogy kiütjük őket. Mindkét játékos Egy-azon a színű mezőre helyezi a korongjait, azaz "katonáit", amiből mindkettőnek maximum tizenöt lehet a táblán. *Két kezével az előtte lévő táblára gesztikulál, és lassan megemeli az egyik korongot.* - Körönként mindkét fél csak egy koronggal léphet mindössze egy alkalommal úgy, hogy átlósan helyezi át a korongját az egyik azonos színű mezőről a másikra. *Meg is teszi a mozdulatot, és az egyik fehér korong közelebb kerül a tábla közepére.* - Csak előrefelé lehet lépni a korongoddal, és egyszerre csak egy korongod tartózkodhat egy kockán. Ha egy olyan mezőre lépnél, ahol az ellenfél korongja csücsül... *Elhelyez egy fekete áldozatot a fehér ellen.* -...akkor ki kell ütnöd azt a korongot úgy, hogy átugrod a másik fél katonáját és az átlósan mögötte lévő üres mezőn landolsz! *Végrehajtja a mozdulatot, és a fehér korongja a tábla másik felére kerül.* - Ekkor az átugrott korongot magadnak lerakod a tábláról. Úgy nem tudod kiütni az ellenfeled katonáját, ha nincs mögötte már mező, vagy ha azon a mezőn már egy másik korong tartózkodik, legyen az az övé, vagy a tiéd. *Kezdi beleélni magát a beszédébe, ahogy előkészít egy másik helyzetet a korongokkal.* - Viszont, ha az ütés után közvetlenül egy olyan pozícióba kerülsz, ahol még egy ellentétes színű korongot át tudsz átlósan ugrani, akkor azt azonnal végre is hajthatod. És ha azután is, akkor még egyszer! Amelyik korongnak sikerül elérni a tábla szemközti végi sorát, az "dámává" változik: nekik szabad lépniük bármelyik irányba - bár továbbra is csak egy mezőt - és hátrafelé is üthet átlósan! A játék akkor ér véget, ha az ellenfélnek az összes korongja elfogyott, vagy olyan pozícióba kerül, ahol képtelen bárhova is lépni. Ez lenne az általános verziónak a szabályai. Hát akkor: ki szeretne egyet játszani?
1403. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-21 22:33:31
Üzenet elküldve: 2024-09-21 22:33:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megígérteti a lánnyal, hogy nem hagyja őket magukra mielőtt kiengedné a konyhába. Ez az este nem arról szól, hogy Luninari lejárja a lábát hanem, hogy pihenjen kicsit és jól érezze magát. És úgy néz ki ez az-az este mikor a doki előadja a tervét a gyógynövénykert kialakításáról. A tintanyaló megállapítására ártatlan képpel, de gonoszul visszakérdez.*
-Nálatok a tulipánt milyen betegségek ellen használták?
*Ha tudná, hogy a másik egyenesen üvegházat képzelt el felhúzni a kertben akkor fel is röhögne. Miért építenének házat a növényeknek? És miért pont üvegből?*
-Én elsőre nem gondolkoztam nagyban. Levendula, csalán vagy zsálya, citromfű, hárs, forrasztófű, meg esetleg olyanok amiket a lányok is tudnak hasznosítani. Bazsalikom, majoránna szurokfű. Aztán kiderül még mi lesz.~Vigyor.~
*A papnő közbeszólása viszont meglepi a dokit. Főleg mert nem tudja, hova tenni.*
-Mert nálatok fentről is elkerítettétek?
*Tényleg nem tudja, hogy most komolyan beszél a nő vagy mi. Aztán a magyarázat se segít sokat. Pedig még nem is ivott sokat, de mégse érti.*
-Három irányból?
*Hogy jönnének három irányból? Jobbról, balról, szemből és hátulról az már négy. A doki nem érti mit beszél a nő. Aztán érkezik a magyarázat. Amin már elmosolyodik.*
-Persze ezt gondoltam~Madarak is eszik a növényt?~, de pár csigát összeszedni~szedetni~és odadobni a tyúknak könnyebb és talán kisebb kárt tudnak okozni mint agyonütni a kutyát mert kiásta a palántákat.
*Közli vidáman. Ismeri jól a kislány kutyáját. Akkora mint egy ló, de ugrál meg szaladgál mint valami kölyök. Főleg ha macska is van a háznál, azok elkezdenek kergetőzni az se biztos, hogy egy léckerítés elég lenne ellenük, de legalább annyit fel kéne húzni a kert köré. A doki szerint. Aki, annak ellenére, hogy hatalmas egóval rendelkezik és általában úgy tesz mint, aki mindenről mindent tud, képes tisztelni mások tudását és tanulni. Pont ezért a nő ajánlatára hálásan bólint.*
-Szívesen venném a segítséget és ha volna közben pár tanácsa azokat is meghallgatnám.
*Ha valaki kertészkedett már akkor, azt ostoba lenne nem meghallgatni. Szeszfőzést is másoktól tanult. Sőt, az orvoslása során is így szerzett olyan széleskörű ismereteket, hogy meghallgatta más szakemberek tapasztalatait és azokat saját tudása alapján eldöntötte mennyire hasznosak számára. Majd elkezd mesélni. Másféle tapasztalatairól. Kóbor kerül szóba nem is tudja miért. Sosem volt kettejük közt különösebben szoros cimboraság vagy hasonló. Pár veszélyes helyzetet megéltek, de nem vele ült le az elf iszogatni ha volt mit. A lány szavaira, hogy nem lehet jó nyelv nélkül élni Int csak vállat ránt.*
-Hát nem tudom. Sosem panaszkodot.
*Röhög fel hangosan és böki oldalba Luninari-t is. Nos, igen. Kalózhumor. Mikor alaposan kiröhögte magát akkor hallgatja mega félvér következő kérdését mire a szemeit összébb húzva a távolba tekint mintha mélyen elgondolkozna. Hangosan el is ismétli.*
-Tósziget...*Mereng még kicsit és csak utána néz a félvérre gondolkodó ábrázattal.*Miről is ismert az a hely?
*Még nem döntötte el, hogy hallott-e róla vagy járt is már ott. Attól is függ mennyire meseszerű. Ha az örök fiatalság forrása van ott akkor ismert olyanokat akik jártak ott. És míg ő mesél addig a tintanyaló valami játékot keres elő. Dáma.~A dámák azok a nemesnők nem? Akkor szeretek dámázni.~A lány megállapítására megrázza a fejét.*
-Nem. A hajón kártyáztunk vagy kockáztunk. Főleg kockáztunk mert, azt bármiből lehetett faragni. De ha nem bonyolult én is beállok.
*A doki és a szerencsejáték. Mikor utoljára játszott a gatyáját is elvesztette, az előtt meg a kezét. Izgalmas estének néznek elébe.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megígérteti a lánnyal, hogy nem hagyja őket magukra mielőtt kiengedné a konyhába. Ez az este nem arról szól, hogy Luninari lejárja a lábát hanem, hogy pihenjen kicsit és jól érezze magát. És úgy néz ki ez az-az este mikor a doki előadja a tervét a gyógynövénykert kialakításáról. A tintanyaló megállapítására ártatlan képpel, de gonoszul visszakérdez.*
-Nálatok a tulipánt milyen betegségek ellen használták?
*Ha tudná, hogy a másik egyenesen üvegházat képzelt el felhúzni a kertben akkor fel is röhögne. Miért építenének házat a növényeknek? És miért pont üvegből?*
-Én elsőre nem gondolkoztam nagyban. Levendula, csalán vagy zsálya, citromfű, hárs, forrasztófű, meg esetleg olyanok amiket a lányok is tudnak hasznosítani. Bazsalikom, majoránna szurokfű. Aztán kiderül még mi lesz.~Vigyor.~
*A papnő közbeszólása viszont meglepi a dokit. Főleg mert nem tudja, hova tenni.*
-Mert nálatok fentről is elkerítettétek?
*Tényleg nem tudja, hogy most komolyan beszél a nő vagy mi. Aztán a magyarázat se segít sokat. Pedig még nem is ivott sokat, de mégse érti.*
-Három irányból?
*Hogy jönnének három irányból? Jobbról, balról, szemből és hátulról az már négy. A doki nem érti mit beszél a nő. Aztán érkezik a magyarázat. Amin már elmosolyodik.*
-Persze ezt gondoltam~Madarak is eszik a növényt?~, de pár csigát összeszedni~szedetni~és odadobni a tyúknak könnyebb és talán kisebb kárt tudnak okozni mint agyonütni a kutyát mert kiásta a palántákat.
*Közli vidáman. Ismeri jól a kislány kutyáját. Akkora mint egy ló, de ugrál meg szaladgál mint valami kölyök. Főleg ha macska is van a háznál, azok elkezdenek kergetőzni az se biztos, hogy egy léckerítés elég lenne ellenük, de legalább annyit fel kéne húzni a kert köré. A doki szerint. Aki, annak ellenére, hogy hatalmas egóval rendelkezik és általában úgy tesz mint, aki mindenről mindent tud, képes tisztelni mások tudását és tanulni. Pont ezért a nő ajánlatára hálásan bólint.*
-Szívesen venném a segítséget és ha volna közben pár tanácsa azokat is meghallgatnám.
*Ha valaki kertészkedett már akkor, azt ostoba lenne nem meghallgatni. Szeszfőzést is másoktól tanult. Sőt, az orvoslása során is így szerzett olyan széleskörű ismereteket, hogy meghallgatta más szakemberek tapasztalatait és azokat saját tudása alapján eldöntötte mennyire hasznosak számára. Majd elkezd mesélni. Másféle tapasztalatairól. Kóbor kerül szóba nem is tudja miért. Sosem volt kettejük közt különösebben szoros cimboraság vagy hasonló. Pár veszélyes helyzetet megéltek, de nem vele ült le az elf iszogatni ha volt mit. A lány szavaira, hogy nem lehet jó nyelv nélkül élni Int csak vállat ránt.*
-Hát nem tudom. Sosem panaszkodot.
*Röhög fel hangosan és böki oldalba Luninari-t is. Nos, igen. Kalózhumor. Mikor alaposan kiröhögte magát akkor hallgatja mega félvér következő kérdését mire a szemeit összébb húzva a távolba tekint mintha mélyen elgondolkozna. Hangosan el is ismétli.*
-Tósziget...*Mereng még kicsit és csak utána néz a félvérre gondolkodó ábrázattal.*Miről is ismert az a hely?
*Még nem döntötte el, hogy hallott-e róla vagy járt is már ott. Attól is függ mennyire meseszerű. Ha az örök fiatalság forrása van ott akkor ismert olyanokat akik jártak ott. És míg ő mesél addig a tintanyaló valami játékot keres elő. Dáma.~A dámák azok a nemesnők nem? Akkor szeretek dámázni.~A lány megállapítására megrázza a fejét.*
-Nem. A hajón kártyáztunk vagy kockáztunk. Főleg kockáztunk mert, azt bármiből lehetett faragni. De ha nem bonyolult én is beállok.
*A doki és a szerencsejáték. Mikor utoljára játszott a gatyáját is elvesztette, az előtt meg a kezét. Izgalmas estének néznek elébe.*
1402. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-21 18:03:36
Üzenet elküldve: 2024-09-21 18:03:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Értékeli Int szavait, hogy ne maradjon sokáig távol, és ilyesmit valóban nem tervez, ettől még kicsit sem tudja meghazudtolni önmagát, aki még ünnepnapokon is szeret rohangálni és kiszolgálni, nem csak ünnepelni önfeledten. Hogy miért alakult így azt biztosan nem pont ma este és éjjel fogja megfejteni.
Főleg, hogy annyira nem is feltétlenül képes koncentrálni a gondolatait, bár még egyáltalán nem részeg, inkább csak a többieknek köszönhetően csapong ő maga is kicsit össze-vissza.*
- Nyugi, nem lépek le sokáig, de akkor is olyanra fogom pirítani, ahogyan Adoaver szeretné. Vagy, ahogy te, vagy anya, ettől még itt is itt tudok lenni. *mondja először a dokinak, mindezt elég egyértelműnek tartva azok után, amiket korábban mondott a vacsorára választott ételről. Meg hát a konyha innen tényleg nem éppen a világ másik felén van.
Ezek után pedig kicsit továbbra is a korábbi ide-oda összevisszaságával folyik tovább a beszélgetés, de nem bánja, azt pedig tudja, hogy vele ellentétben édesanyja már megszokhatta ezt más, hasonló családi vacsorákon, vagy ünnepeken, ahová ő szinte sohasem volt hivatalos. Most is talán inkább Ea érzi elemében magát, miközben ő szaladgálna ide-oda az alkohol hatását kicsit enyhítő, finomságnak szánt ételekkel.
Ha jól látja rajta, elsőre kicsit nagyot néz a doki ötletére, de igyekszik nem nagyon mosolyogni, amikor a következő kérdést felteszi, reményei szerint ártatlan arccal.*
- Fentről is el szeretnéd keríteni a kertet?
*A kérdés persze megint valami olyasmi volt, amit általában költőinek szoktak nevezni. Reméli, hogy Intath nem veszi kioktatásnak, amit ezek után mond, és nem is azzal a hangszínnel szánja elmondani, de nem tudja megállni, hogy ne jegyezze meg azt, amit mondani akar.*
- Ha bármit szeretnél termeszteni mindig három irányból vannak ellenségeid. *jelenti ki mély meggyőződéssel, bár tudja, hogy az "ellenség" szó kicsit drasztikus akkor, hogyha ártatlan, éhes állatokról, vagy éppen lélektelen, csúszó-mászó élőlényekről beszél, akik mindannyian csak az ösztöneiknek engedelmeskednek, de már nem papnő, így nem kell mindig úgy fogalmaznia, hogy az még a legkényesebb természetszellemek tetszését is elnyerni legyen képes.*
- Nem csak a földön mozgó állatok veszélyesek a termésre, hanem a földből érkező férgek és a fentről jövő madarak is. Mindegyiktől úgy sem lehet megvédeni, amit szeretnél, szóval, ha bármit termelni akarsz, ne bosszankodj szerintem, ha ér némi veszteség, csak számítsad bele.
*Hát, lehet nem éppen a legjobb tanács, sejti is, hogy lánya, aki az elemek uralása által talán a világ és a természet megzabolázására is vágyik, - legalábbis elvont, filozófiai értelemben mindenképpen, - talán nem fog egyetérteni vele, de hát ő már csak ő marad, és szerinte a természetnél hatalmasabb nincsen. Bizonyos szintig lehet védekezni ellene és uralni, de teljesen sohasem, valahol a mai ünnep is erről szól. Vajon milyen, miféle hatalom lenne valaha képes megszakítani az örök kört, a holdak és a nap útját az égen és az évszakok életbe belenyugtató váltakozását idelent?*
- Viszont, a növény és gyógynövénytermesztésben nagy tapasztalatom van. Szóval, ha nem szeretnél egyedül dolgozni, szívesen segítek benne, ettől még a tiéd lesz a veteményes. *ajánlja fel valóban őszintén, minden hátsó szándék nélkül. Ha már itt marad, nem árt, ha nem csak főz, mos, állatokról gondoskodik, olvas, pihen, tóban úszkál, hanem csinál valami olyasmit is, ami egykori papnői hivatására emlékezteti.
Luni annyiban hagyja ezt a témát. Persze ő sem teljesen gyakorlatlan, és szívesen segít, ha kell, de lehet jobb az ilyesmit Intre és édesanyjára hagynia. Őt inkább tengerésztörténet fogja meg ezúttal, nem pedig Intath jövőre vonatkozó tervei. Való igaz, lehet, hogy a mágia kicsit könnyelművé tette, mert miért is foglalkozna mondjuk gyógynövények aprólékos kis termesztgetésével, ha egyszer bármikor képes egyetlen magból, egyetlen egyszerű varázslattal emberöltőnyi korú gyümölcsfát kinöveszteni a földből?*
- Izgalmasan hangzik pengék elől elugrálni, leszámítva, hogy rossz lehet nyelv nélkül élni. *veti közbe, nem nagyon zavartatva magát azzal, hogy mindenki egyszerre többfelé beszél. Kicsit talán aggódna is magáért, ha nem tudna egyszerre többekre figyelni és több beszélgetés követni.
Ha már hiányzó nyelvekről van szó, morbid gondolatnak érzi, hogy a nyelve hegyén van a kérdés, hogy miért nem lehetett kideríteni honnan jött, talán szerencsétlen fickó írni sem tudott? Fel sem teszi, rájön, hogy nyilván nem, különben leírta volna, hogy honnan érkezett.*
- Biztos sok szigeten jártál. Nem is kérdeztem még eddig, mert nem teljesen vettem komolyan. De Tósziget ugye csak mese?
*Nem magyarázza meg konkrétan, hogy mire gondol. Ha nem csak mese, Intath ennyiből is érteni fog, tudni fogja, hogy létezik a sziget messze bent a tengeren, amely nagyjából kör alakú, közepén egy szintén nagyjából kör alakú tóval, amiben sellők, vagy szirének élnek, akik szívesen csábítgatják a mélybe az arra járó tengerészeket.
Ennek ellenére persze hagyja, hogy édesanyjának és Intnek is kibontakozzon a beszélgetése, de nem feledkezik meg az ifjú mágusról sem, akinek ételt ígért a forralt bor mellé, sőt, az általuk kigondolt vacsora mellé még elkezd egy másik ötlet is megfogalmazódni benne, utóbbi kifejezetten csak neki és magának.*
- Fiatal vagy és kész. A lányok jobban tudják ezt. *jegyzi meg az Intnek feltett kérdés után Adoavernek.*
- Tudod, elvben az a lényeg, hogy te minek érzed magad, de az sem elhagyagolható azért, hogy mások milyennek látnak.
*Furcsán érzi magát. Ez már majdnem olyan "bölcsesség", mintha maga az édesanyja mondta volna, pedig ő papnőnek sohasem készült, minderre csak a pillanat heve inspirálta*
- Csak odarakom pirulni a vacsorát, aztán én szívesen dámázom. *mondja ezek után, úgy értelmezve Adoaver ravasz mosolyát, hogy nyilván jó benne, és nyerni szeretne. Nem igazán tudja kárhoztatni érte. Mindenki szeret győzni, ő is, el tudja fogadni, hogy a fiú is szeretne diadalmaskodni valamiben, ha már Int és közte mindig van valamiféle burkolt, vagy kevésbé burkolt versengés.*
- Ha megtanítasz rá. De gondolom Int is ismeri, abból is tanulhatok, ha azt nézem, ahogy ti játszotok. Bonyolultak a szabályok? *kérdi, és erre igazán szégyellős és kicsit zavart is lesz a mosolya, mintha az ő hibája lenne, hogy eddig még erről a játékról sem hallott. Nem mintha attól félne, hogy ne tudná gyorsan megtanulni.*
- Mi ilyesmit nem játszottunk otthon. *mondja, de mivel Adoaver első ránézésre két különböző színű korongcsomagot és egy táblát húz elő legalább nyomokban ismerős neki.*
- Csak hasonlót. Legyél a legjobb vadász volt a neve, de ott többszínű volt a tábla, és többfajta bábú, mert kétfajta vadász volt, és vagy tízféle elejthető állat.
*Nagyon mondjuk nem sírja vissza azt játékot, hiába szerette. Adoaver játékára viszont határozottan kíváncsi, legalább annyira, mint arra, hogy Int halott-e Tószigetről valaha, vagy az egész nem több, mint az ő egyik távoli ősük vágyvezérelt meséje, ami lehet, hogy nem létezett soha.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.21 18:10:03
//Surran az őz, szökell halkan//
*Értékeli Int szavait, hogy ne maradjon sokáig távol, és ilyesmit valóban nem tervez, ettől még kicsit sem tudja meghazudtolni önmagát, aki még ünnepnapokon is szeret rohangálni és kiszolgálni, nem csak ünnepelni önfeledten. Hogy miért alakult így azt biztosan nem pont ma este és éjjel fogja megfejteni.
Főleg, hogy annyira nem is feltétlenül képes koncentrálni a gondolatait, bár még egyáltalán nem részeg, inkább csak a többieknek köszönhetően csapong ő maga is kicsit össze-vissza.*
- Nyugi, nem lépek le sokáig, de akkor is olyanra fogom pirítani, ahogyan Adoaver szeretné. Vagy, ahogy te, vagy anya, ettől még itt is itt tudok lenni. *mondja először a dokinak, mindezt elég egyértelműnek tartva azok után, amiket korábban mondott a vacsorára választott ételről. Meg hát a konyha innen tényleg nem éppen a világ másik felén van.
Ezek után pedig kicsit továbbra is a korábbi ide-oda összevisszaságával folyik tovább a beszélgetés, de nem bánja, azt pedig tudja, hogy vele ellentétben édesanyja már megszokhatta ezt más, hasonló családi vacsorákon, vagy ünnepeken, ahová ő szinte sohasem volt hivatalos. Most is talán inkább Ea érzi elemében magát, miközben ő szaladgálna ide-oda az alkohol hatását kicsit enyhítő, finomságnak szánt ételekkel.
Ha jól látja rajta, elsőre kicsit nagyot néz a doki ötletére, de igyekszik nem nagyon mosolyogni, amikor a következő kérdést felteszi, reményei szerint ártatlan arccal.*
- Fentről is el szeretnéd keríteni a kertet?
*A kérdés persze megint valami olyasmi volt, amit általában költőinek szoktak nevezni. Reméli, hogy Intath nem veszi kioktatásnak, amit ezek után mond, és nem is azzal a hangszínnel szánja elmondani, de nem tudja megállni, hogy ne jegyezze meg azt, amit mondani akar.*
- Ha bármit szeretnél termeszteni mindig három irányból vannak ellenségeid. *jelenti ki mély meggyőződéssel, bár tudja, hogy az "ellenség" szó kicsit drasztikus akkor, hogyha ártatlan, éhes állatokról, vagy éppen lélektelen, csúszó-mászó élőlényekről beszél, akik mindannyian csak az ösztöneiknek engedelmeskednek, de már nem papnő, így nem kell mindig úgy fogalmaznia, hogy az még a legkényesebb természetszellemek tetszését is elnyerni legyen képes.*
- Nem csak a földön mozgó állatok veszélyesek a termésre, hanem a földből érkező férgek és a fentről jövő madarak is. Mindegyiktől úgy sem lehet megvédeni, amit szeretnél, szóval, ha bármit termelni akarsz, ne bosszankodj szerintem, ha ér némi veszteség, csak számítsad bele.
*Hát, lehet nem éppen a legjobb tanács, sejti is, hogy lánya, aki az elemek uralása által talán a világ és a természet megzabolázására is vágyik, - legalábbis elvont, filozófiai értelemben mindenképpen, - talán nem fog egyetérteni vele, de hát ő már csak ő marad, és szerinte a természetnél hatalmasabb nincsen. Bizonyos szintig lehet védekezni ellene és uralni, de teljesen sohasem, valahol a mai ünnep is erről szól. Vajon milyen, miféle hatalom lenne valaha képes megszakítani az örök kört, a holdak és a nap útját az égen és az évszakok életbe belenyugtató váltakozását idelent?*
- Viszont, a növény és gyógynövénytermesztésben nagy tapasztalatom van. Szóval, ha nem szeretnél egyedül dolgozni, szívesen segítek benne, ettől még a tiéd lesz a veteményes. *ajánlja fel valóban őszintén, minden hátsó szándék nélkül. Ha már itt marad, nem árt, ha nem csak főz, mos, állatokról gondoskodik, olvas, pihen, tóban úszkál, hanem csinál valami olyasmit is, ami egykori papnői hivatására emlékezteti.
Luni annyiban hagyja ezt a témát. Persze ő sem teljesen gyakorlatlan, és szívesen segít, ha kell, de lehet jobb az ilyesmit Intre és édesanyjára hagynia. Őt inkább tengerésztörténet fogja meg ezúttal, nem pedig Intath jövőre vonatkozó tervei. Való igaz, lehet, hogy a mágia kicsit könnyelművé tette, mert miért is foglalkozna mondjuk gyógynövények aprólékos kis termesztgetésével, ha egyszer bármikor képes egyetlen magból, egyetlen egyszerű varázslattal emberöltőnyi korú gyümölcsfát kinöveszteni a földből?*
- Izgalmasan hangzik pengék elől elugrálni, leszámítva, hogy rossz lehet nyelv nélkül élni. *veti közbe, nem nagyon zavartatva magát azzal, hogy mindenki egyszerre többfelé beszél. Kicsit talán aggódna is magáért, ha nem tudna egyszerre többekre figyelni és több beszélgetés követni.
Ha már hiányzó nyelvekről van szó, morbid gondolatnak érzi, hogy a nyelve hegyén van a kérdés, hogy miért nem lehetett kideríteni honnan jött, talán szerencsétlen fickó írni sem tudott? Fel sem teszi, rájön, hogy nyilván nem, különben leírta volna, hogy honnan érkezett.*
- Biztos sok szigeten jártál. Nem is kérdeztem még eddig, mert nem teljesen vettem komolyan. De Tósziget ugye csak mese?
*Nem magyarázza meg konkrétan, hogy mire gondol. Ha nem csak mese, Intath ennyiből is érteni fog, tudni fogja, hogy létezik a sziget messze bent a tengeren, amely nagyjából kör alakú, közepén egy szintén nagyjából kör alakú tóval, amiben sellők, vagy szirének élnek, akik szívesen csábítgatják a mélybe az arra járó tengerészeket.
Ennek ellenére persze hagyja, hogy édesanyjának és Intnek is kibontakozzon a beszélgetése, de nem feledkezik meg az ifjú mágusról sem, akinek ételt ígért a forralt bor mellé, sőt, az általuk kigondolt vacsora mellé még elkezd egy másik ötlet is megfogalmazódni benne, utóbbi kifejezetten csak neki és magának.*
- Fiatal vagy és kész. A lányok jobban tudják ezt. *jegyzi meg az Intnek feltett kérdés után Adoavernek.*
- Tudod, elvben az a lényeg, hogy te minek érzed magad, de az sem elhagyagolható azért, hogy mások milyennek látnak.
*Furcsán érzi magát. Ez már majdnem olyan "bölcsesség", mintha maga az édesanyja mondta volna, pedig ő papnőnek sohasem készült, minderre csak a pillanat heve inspirálta*
- Csak odarakom pirulni a vacsorát, aztán én szívesen dámázom. *mondja ezek után, úgy értelmezve Adoaver ravasz mosolyát, hogy nyilván jó benne, és nyerni szeretne. Nem igazán tudja kárhoztatni érte. Mindenki szeret győzni, ő is, el tudja fogadni, hogy a fiú is szeretne diadalmaskodni valamiben, ha már Int és közte mindig van valamiféle burkolt, vagy kevésbé burkolt versengés.*
- Ha megtanítasz rá. De gondolom Int is ismeri, abból is tanulhatok, ha azt nézem, ahogy ti játszotok. Bonyolultak a szabályok? *kérdi, és erre igazán szégyellős és kicsit zavart is lesz a mosolya, mintha az ő hibája lenne, hogy eddig még erről a játékról sem hallott. Nem mintha attól félne, hogy ne tudná gyorsan megtanulni.*
- Mi ilyesmit nem játszottunk otthon. *mondja, de mivel Adoaver első ránézésre két különböző színű korongcsomagot és egy táblát húz elő legalább nyomokban ismerős neki.*
- Csak hasonlót. Legyél a legjobb vadász volt a neve, de ott többszínű volt a tábla, és többfajta bábú, mert kétfajta vadász volt, és vagy tízféle elejthető állat.
*Nagyon mondjuk nem sírja vissza azt játékot, hiába szerette. Adoaver játékára viszont határozottan kíváncsi, legalább annyira, mint arra, hogy Int halott-e Tószigetről valaha, vagy az egész nem több, mint az ő egyik távoli ősük vágyvezérelt meséje, ami lehet, hogy nem létezett soha.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.21 18:10:03
1401. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-13 21:45:05
Üzenet elküldve: 2024-09-13 21:45:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
- Nem érzem annak magam, de köszönöm, Luninari... *A vigasztalás most csökönyös fülekre talál, s gyorsan megszemléli karján a bőrét. Vannak fontosabb dolgok most az életében, de... egye fene, csak talál valamit erre a piacon, vagy valóban a könyvtárban.
Callipeyát hallgatva ismét csak meg tudja sajnálni magában őket; Életében eddig saját szobában aludt, ami szerencsés is, mert el sem tudja képzelni hogyan ossza meg fekvőhelye környékét valaki mással, főleg ha az a kis szoba az egész ház lenne. Ossza félbe? Hova tegye a kellékeit és könyveit, nem tudja csak egyszerűen összegyömöszölni őket. A kertben pedig még nyáron sem javasolt aludni, ami kullancs és szúnyog található egy mérföldes körzetben, elszívná mielőtt eljönne a hajnal.*
- Határozottan tudnék támogatni egy gyógynövénykertet, bár a tulipánnál értékesebb burjánokról nehéz lesz gondoskodni, kényes jószág a legtöbb. Meg persze drágább. *Már fölépíteni azt a helyet is egy fájdalom lenne, ha egy üvegházról beszélnek. Szinte biztos szükségük lenne külső segítségre, és persze egy nagyobb erszényre. Meg merne esküdni rá, hogy egy mérnökkel ebédelt itt először, mióta látta őt utoljára?
Mindeközben mielőtt étvágya rákényszerítené hogy az evés előjátékait megkezdje, gondolatai táptalaját képzi pótolhatatlan papnőjük papolása. Egyetértően bólogat. Bizony, itten mindenki számára értékes tudás őrzője: Callipeya nemcsak hogy egy olyan nép ki tudja hány éves ismeretét és bölcsességét hordozza, amit sehol máshol nem érhet el, hanem egy elkülönült, külső rálátása lehet a világra, ami nézet mindig kellhet komplex bonyodalmak megoldásában; Luninari, barátja és utastársa a mágia döcögős útján, mentora és segítő karja, otthona lelke; és Intath, most hogy elcsámcsog rajta és hallja meséjét, rájön hogy közvetlen ellenkezője önmagának: Adoaver a leírt tudás, tintával őrzött gógyi és szakértelmek embere, míg az elf a világot látott, két szemével tapasztalt megfigyelések és tanultságok, a gyakorlatiasság, nos, elfe. Nem csoda, hogy ennyire pukkadásig felfújt.*
- Óh. *Reagál kellemesen meglepetten fél-elf barátja konok jószándékára. Már azon van hogy valami szónoklatot találjon ki az elutasítására, de a doktor reakciója most ezt a döntést lehet hogy hangulatrombolóvá tenné. Azt már nem.*
- Nehéz nemet mondani ezzel, megint csak megköszönöm. Nyugodtan sokáig piríthatod, a feketés részt kifejezetten szeretem. *Miniatűr hajolás széles mosollyal.* ~ De még nem ülnék vissza ám... ~ *Ha már egyik célja fogásán kívülre került, akkor megteszi a másik is; a kevesebbet nyitogatott fiókok felé sétálva turkálni kezd bennük, inkább felfedezőként kutatva tartalmuk között, minthogy magabiztosan tudná hogy mit keres.*
- Aha! *Hangzik el az irányából nemsokára, ahogy két dolgot húz elő az alsó fiókból: az egyik egy zacskó, tele fekete és fehér színű korongokkal, a másik egy fekete oldalakkal márványozott vastag tábla, ami két felén bézs és mélybarna színű kockák feslettek; az egyik szín a másikat váltja föl mindegyik irányban. Az ifjú mágus arcán ravasz mosoly húzódik szét.*
- Egy jó meccs reményében kérdezem, ki szeretne dámázni?
//Surran az őz, szökell halkan//
- Nem érzem annak magam, de köszönöm, Luninari... *A vigasztalás most csökönyös fülekre talál, s gyorsan megszemléli karján a bőrét. Vannak fontosabb dolgok most az életében, de... egye fene, csak talál valamit erre a piacon, vagy valóban a könyvtárban.
Callipeyát hallgatva ismét csak meg tudja sajnálni magában őket; Életében eddig saját szobában aludt, ami szerencsés is, mert el sem tudja képzelni hogyan ossza meg fekvőhelye környékét valaki mással, főleg ha az a kis szoba az egész ház lenne. Ossza félbe? Hova tegye a kellékeit és könyveit, nem tudja csak egyszerűen összegyömöszölni őket. A kertben pedig még nyáron sem javasolt aludni, ami kullancs és szúnyog található egy mérföldes körzetben, elszívná mielőtt eljönne a hajnal.*
- Határozottan tudnék támogatni egy gyógynövénykertet, bár a tulipánnál értékesebb burjánokról nehéz lesz gondoskodni, kényes jószág a legtöbb. Meg persze drágább. *Már fölépíteni azt a helyet is egy fájdalom lenne, ha egy üvegházról beszélnek. Szinte biztos szükségük lenne külső segítségre, és persze egy nagyobb erszényre. Meg merne esküdni rá, hogy egy mérnökkel ebédelt itt először, mióta látta őt utoljára?
Mindeközben mielőtt étvágya rákényszerítené hogy az evés előjátékait megkezdje, gondolatai táptalaját képzi pótolhatatlan papnőjük papolása. Egyetértően bólogat. Bizony, itten mindenki számára értékes tudás őrzője: Callipeya nemcsak hogy egy olyan nép ki tudja hány éves ismeretét és bölcsességét hordozza, amit sehol máshol nem érhet el, hanem egy elkülönült, külső rálátása lehet a világra, ami nézet mindig kellhet komplex bonyodalmak megoldásában; Luninari, barátja és utastársa a mágia döcögős útján, mentora és segítő karja, otthona lelke; és Intath, most hogy elcsámcsog rajta és hallja meséjét, rájön hogy közvetlen ellenkezője önmagának: Adoaver a leírt tudás, tintával őrzött gógyi és szakértelmek embere, míg az elf a világot látott, két szemével tapasztalt megfigyelések és tanultságok, a gyakorlatiasság, nos, elfe. Nem csoda, hogy ennyire pukkadásig felfújt.*
- Óh. *Reagál kellemesen meglepetten fél-elf barátja konok jószándékára. Már azon van hogy valami szónoklatot találjon ki az elutasítására, de a doktor reakciója most ezt a döntést lehet hogy hangulatrombolóvá tenné. Azt már nem.*
- Nehéz nemet mondani ezzel, megint csak megköszönöm. Nyugodtan sokáig piríthatod, a feketés részt kifejezetten szeretem. *Miniatűr hajolás széles mosollyal.* ~ De még nem ülnék vissza ám... ~ *Ha már egyik célja fogásán kívülre került, akkor megteszi a másik is; a kevesebbet nyitogatott fiókok felé sétálva turkálni kezd bennük, inkább felfedezőként kutatva tartalmuk között, minthogy magabiztosan tudná hogy mit keres.*
- Aha! *Hangzik el az irányából nemsokára, ahogy két dolgot húz elő az alsó fiókból: az egyik egy zacskó, tele fekete és fehér színű korongokkal, a másik egy fekete oldalakkal márványozott vastag tábla, ami két felén bézs és mélybarna színű kockák feslettek; az egyik szín a másikat váltja föl mindegyik irányban. Az ifjú mágus arcán ravasz mosoly húzódik szét.*
- Egy jó meccs reményében kérdezem, ki szeretne dámázni?
1400. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-04 20:19:25
Üzenet elküldve: 2024-09-04 20:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1445
OOC üzenetek: 241
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megy a csevegés és a nagy monológok. Nyuszimamát is sikerül megnyugtatni és kicsit jobb kedvre deríteni. Igazán kár lenne egy bánatos pofiért ha már ennyit gürcöltek emiatt az este miatt. És habár ünneplés zajlik és megújulás, de ha már szóba került akkor a doki nem bírja megállni, hogy szóvá ne tegye a jövőre vonatkozó ötleteit.*
-Nos, én gondolkoztam, hogy ha jön a jó idő akkor valami gyógyfüveskertet kialakítanék a ligetben valahol. Elkerítve, hogy a kutya ne tudja zargatni. Azokból a növényekből pedig akár olyan termékeket is készíthetnék amik igazán különleges. Olajok, tinktúrák~Kábítószerek.~, hasonlók. Még csak terv.
*Mármint természetes, hogy még csak terv ugyanis nem állt neki, de még abból se egy kész terv. Persze van ideje kitalálni mit szeretne és sok függ majd attól is, hogy mit talál az erdőben vagy mit sikerül intéznie. Mert ördögvigyor palántát nem könnyű csak úgy találni. Pedig jó lenne. Meg lehet a lányok is beleszólnak a dolgokba mert szeretnének haszontalan, de színes-szagos gazokat is. Majd lesz valahogy. A beszélgetés folyik tovább. A doki nem érti az utalást, ami rá és a tintanyalóra vonatkozik. Ha értené akkor is valószínűleg arra gondolna, hogy maximum amaz tudna tanulni tőle. Ennek ellenére tud mit közbeszólni.*
-Annak idején nálunk is a hajón úgy mondtuk összefújta a szemetet a szél. Hehehe! Voltak a négy nagyvárosból, a pusztákról, szigetekről, orkok, emberek, mindenféle népek. Még egy olyan fickó is volt akiről senki nem tudta hova valósi mert nem beszélt. Nem volt ugyanis nyelve.*Röhög a morbid tréfán.*Viszont micsoda egy alak volt az. Képzeljétek csak el, volt két penge az oldalán. Azokkal a hajón is gyakorlásnak, meg a parton is pénzért táncolt. De úgy ahogy én még nem láttam senkit. Pörgette a csupasz pengéket a két kezében és néha ő is forgott egyet. Volt, hogy úgy belelendült, hogy el tudtál szédülni csak attól, hogy nézted. Nem tudom így elmondani, de olyat nem nagyon láttam még máshol. Mindenesetre nem volt rossz új arcokat megismerni és gondolatokat látni. Megismerhettük a világot alaposan. Néha el-el csattant egy-egy pofon, de arra voltam. Meg mindenütt megesik az.
*Az érzelgős kitárulkozás nem kimondottan az asztala. Mármint meghallgat másokat és tud reagálni rájuk, de ő ritkán beszél magáról. Mármint az érzéseiről. A múltja és tengerésztörténetek kapcsán már más a helyzet. Azokat nap-estig tudná mondani még akkor is ha hallották már tőle. A szendvicsek kapcsán mielőtt távozna egy pillanatra közelebb húzná magához a félvért és nyomna egy puszit annak fejére.*
-Amúgy is mindig ti szolgáltok ki minket te lány. Ne maradj sokáig távol mert ez az este nem erről szól! Mikor majd énekelni kezdek kell majd hozzá egy partner is úgyhogy siess.
*Ismeri a félvért. Ha nem szól neki képes lenne egész este rohangálni fel-alá miattuk. Azt, már nem! Ma nem.*
//Surran az őz, szökell halkan//
*Megy a csevegés és a nagy monológok. Nyuszimamát is sikerül megnyugtatni és kicsit jobb kedvre deríteni. Igazán kár lenne egy bánatos pofiért ha már ennyit gürcöltek emiatt az este miatt. És habár ünneplés zajlik és megújulás, de ha már szóba került akkor a doki nem bírja megállni, hogy szóvá ne tegye a jövőre vonatkozó ötleteit.*
-Nos, én gondolkoztam, hogy ha jön a jó idő akkor valami gyógyfüveskertet kialakítanék a ligetben valahol. Elkerítve, hogy a kutya ne tudja zargatni. Azokból a növényekből pedig akár olyan termékeket is készíthetnék amik igazán különleges. Olajok, tinktúrák~Kábítószerek.~, hasonlók. Még csak terv.
*Mármint természetes, hogy még csak terv ugyanis nem állt neki, de még abból se egy kész terv. Persze van ideje kitalálni mit szeretne és sok függ majd attól is, hogy mit talál az erdőben vagy mit sikerül intéznie. Mert ördögvigyor palántát nem könnyű csak úgy találni. Pedig jó lenne. Meg lehet a lányok is beleszólnak a dolgokba mert szeretnének haszontalan, de színes-szagos gazokat is. Majd lesz valahogy. A beszélgetés folyik tovább. A doki nem érti az utalást, ami rá és a tintanyalóra vonatkozik. Ha értené akkor is valószínűleg arra gondolna, hogy maximum amaz tudna tanulni tőle. Ennek ellenére tud mit közbeszólni.*
-Annak idején nálunk is a hajón úgy mondtuk összefújta a szemetet a szél. Hehehe! Voltak a négy nagyvárosból, a pusztákról, szigetekről, orkok, emberek, mindenféle népek. Még egy olyan fickó is volt akiről senki nem tudta hova valósi mert nem beszélt. Nem volt ugyanis nyelve.*Röhög a morbid tréfán.*Viszont micsoda egy alak volt az. Képzeljétek csak el, volt két penge az oldalán. Azokkal a hajón is gyakorlásnak, meg a parton is pénzért táncolt. De úgy ahogy én még nem láttam senkit. Pörgette a csupasz pengéket a két kezében és néha ő is forgott egyet. Volt, hogy úgy belelendült, hogy el tudtál szédülni csak attól, hogy nézted. Nem tudom így elmondani, de olyat nem nagyon láttam még máshol. Mindenesetre nem volt rossz új arcokat megismerni és gondolatokat látni. Megismerhettük a világot alaposan. Néha el-el csattant egy-egy pofon, de arra voltam. Meg mindenütt megesik az.
*Az érzelgős kitárulkozás nem kimondottan az asztala. Mármint meghallgat másokat és tud reagálni rájuk, de ő ritkán beszél magáról. Mármint az érzéseiről. A múltja és tengerésztörténetek kapcsán már más a helyzet. Azokat nap-estig tudná mondani még akkor is ha hallották már tőle. A szendvicsek kapcsán mielőtt távozna egy pillanatra közelebb húzná magához a félvért és nyomna egy puszit annak fejére.*
-Amúgy is mindig ti szolgáltok ki minket te lány. Ne maradj sokáig távol mert ez az este nem erről szól! Mikor majd énekelni kezdek kell majd hozzá egy partner is úgyhogy siess.
*Ismeri a félvért. Ha nem szól neki képes lenne egész este rohangálni fel-alá miattuk. Azt, már nem! Ma nem.*
1399. hozzászólás ezen a helyszínen: Szarvasliget
Üzenet elküldve: 2024-09-01 11:18:09
Üzenet elküldve: 2024-09-01 11:18:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 574
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kicsit kölcsönösen körbeudvarolták most egymást, de cseppet sem bánja. Édesanyjának igaza volt, néha ki kell mondani azokat a szavakat is, amelyeket egy közönséges napon megtartunk magunknak, akár azért, mert természetesnek vesszük, hogy a másik úgyis tudja, amit mondani szeretnénk, akár mert átlagos napokon nincs mindig alkalom erről beszélni, vagy egyszerűen csak úgy, mert miért ne.
Azon azért kicsit mulat magában, hogy, amit ő tényleg bóknak szánt, abból az lesz, hogy Adoaver elég sajátságos módon érti félre.*
- Te nem öregszel, épp ellenkezőleg, én fiatalabbnak látlak. *igyekszik is megnyugtatni őt minél gyorsabban, és nagyon reméli, hogy mosolya is elég kedves és arca is elég komoly ahhoz, hogy az ifjú mágus teljesen komolyan vegye azt a kijelentést, amit ő valóban teljesen komolyan gondol, ha más nem, akkor a korábban már említett, kisimult arcvonások miatt.
Más kérdés persze, hogyha fiatalabbnak nem is, de ő önmagát, Intet és édesanyját sem látja semmivel sem öregebbnek, mint mondjuk egy évvel korábban ilyenkor, igaz utóbbi kettő tiszta elf vére miatt azért meglehetősen nagy előnnyel indul az öregedés ellen vívott reménytelen harcban mondjuk egy emberhez, vagy egy gnómhoz képest.
Az is igaz, hogy ő maga is félig elf, így kicsit talán ő is. Különös, hogy kék szemeit leszámítva éppen a külseje érkezik apai ágról, az emberi oldalról, az apró termet, a sötét haj és a sápadt bőr, de igazából ezek ellen sincs semmi kifogása, sőt kifejezetten szereti őket.
Ameddig viszont ő ezen gondolkodik, addig kis ideig ismét édesanyja ragadja magához a szót. Le sem tagadhatná, hogy akár Adoaver, akár Intath szavai határozottan jól esnek neki, de nem csak ezeknek köszönheti, hogy az a felhő amely egy kicsit elsötétítette a gondolatait az imént már nincsen ott.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok, tényleg. Utólag már nem is igazán értem hogyan is merült fel bennem az a gondolat, hogy nem itt fogunk élni, együtt. Annyi itt éppen a szabad hely, hogyha nagyon akarnánk, akár külön szobában is élhetnénk Lunival, de igazából nem zavarjuk egymást, azt hiszem. *mondja mosolyogva, és lánya sem adja semmi jelét annak, hogy mindezt ne így gondolná.* Sokkal többet éltünk együtt, mint egymás nélkül, és az otthoni faházunk sem volt sokkal nagyobb, mint az a szoba, ahol most lakunk, már amennyiben inkább nem kisebb volt. Amúgy sem kell bent kuksolnunk abban a szobában egész álló nap, még ilyen időben sem. Igaz, a régi házhoz tartozott kert is, viszont, ha úgy vesszük, most az egész birtok a mi kertünk.
*Ezt már vidáman, nem pedig a visszahozhatatlan múlt iránti nosztalgiával mondja, mivel közben inkább a jövőre gondol, konkrétan arra, hogy bármennyire is szereti a lányát, tényleg elég nagy már azért, szóval, ha a teljes külön élésen nem is, de azért egy-egy külön szobán lehet lassan ideje lenne elgondolkodni.*
- Igen, egy kert egy szép tóval. Nem is lehetne tökéletesebb. *szól közbe Luninari, akit egyelőre teljesen kielégít a társaság és forralt bor ízének az élvezete. Igaz, ami igaz, a borhoz kellemetlen emlékek is kötik, több is, mégsem tudna tökéletesebb italt elképzelni ehhez az ünnephez nála, ahol a fényforduló, a visszatérni készülődő nap és meleg, meg persze önmaguk mellett kicsit magát Szarvasligetet is ünneplik. Amikor annak idején, amikor megvették ezt a birtokot a hozzá tartozó házzal együtt, azt a pénzt, amit ő ebbe bele tudott adni mind onnan szerezte, hogy a lázadás után eladta a Pegazusban a Sayqueves ház pincéjéből kimentett óborokat.
Nem éppen életének erre a pillanataira emlékszik vissza régi szép időkként, mégis így elég természetes, hogy Szarvasliget számára mindezek után összekapcsolódott a borral, éppen úgy, ahogyan saját élete pedig Szarvasligettel.*
- Ami pedig azt illeti, szerintem mind sokat tanulhatunk egymástól rengeteg téren, mindenki mindenkitől. *folytatja Ea, még Adoaver korábbi szavaira reagálva. Apró kis célzás, nem hiszi, hogy bárkinek feltűnik, vagy rájönnek, hogyan értette, mindenesetre leginkább Intre és Adoaverre gondolt most. Ugyanakkor éppen ő mondta ma Luninak, hogy hagyni kell a patakokat a saját medrükben folyni és nem szabad erőltetni, hogy ők ketten minél gyorsabban megtalálják végre a közös hangot, mert lehet ezzel inkább ártanak az ügynek, nem pedig előremozdítják azt.*
- Csoda is, hogy ahhoz képest, hogy majdnem mind különböző helyekről és kultúrákból éreztünk, kevés köztünk a vita. De már maga ez is hasznos szerintem, hogy különböző nézőpontokból látjuk a világot. Utólag már értem, hogy hosszú távon nem igazán lehet jó hely egy ahhoz hasonló falu, ahol Luni és én felnőttünk, pont, mert nincsenek különböző nézőpontok és majdnem mindenki ugyanúgy lát mindent. Működni működhet egy ilyen világ, csak nem biztos, hogy jól.
*Ezzel a kis eszmefuttatással leginkább Adoavernek szándékozik kedvezni, mivel pontosan tudja, hogy érdeklődik az ő múltjuk és kultúrájuk iránt, nyilván azért, mert számára ugyanannyira egzotikum egy erdő mélyén elbújt, önmagába zárkózott apró, elf falu, mint amennyire számára a nagyvárosok azok.
Különben is, mindig szívesen és büszkén beszél ősei tudásáról és hagyományairól, ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy igazat szóljon róluk, nehogy az ifjú ember még a végén azt képzelje, hogy Luni és ő valamiféle problémáktól mentes, szinte mesebeli helyről érkeztek, bár, ha minden igaz, azok alapján, amit eddig mondott róla, talán már eddig sem gondolta így.
Vele ellentétben lánya most inkább a dolgok materiális, nem pedig elméleti oldalát fogja meg, amikor Adoaver elindul a konyhába.
Ő máshogy szeretne pillanatnyilag kedvezni neki.*
- Szó sem lehet róla! *rázza meg mosolyogva a fejét.* Ma este mi szolgálunk ki benneteket. *teszi hozzá, mintha máskor tulajdonképpen nem így lenne, de neki nincs is ezzel semmi baja. Szereti ezt csinálni. Nem is érezné jól magát, hogy szolgálók lennének itt, akik kiszolgálják, neki pedig fel sem kellene állnia a fotelből, bár azt nem bánná, ha legalább a víz hónapjaira felvennének egy istállófiút, aki az állatokról gondoskodik helyette, amíg odakint hideg van.*
- Maradj csak nyugodtan, majd én odarakom az első tálcányi adagot pirulni. Szerencsére nem igényelnek állandó felügyeletet, elég néha rájuk nézni, hogy elkészültek-e már, de talán, ha az ajtót nyitva hagyjuk, akkor majd az illatukból is érezni fogjuk. Ha pedig szeretnéd hozok egyet csak így simán. Úgy is finomak, ha még nem sültek át. Ez persze rátok is igaz, hozok, ha valaki nem szeretne éhgyomorra inni. *teszi hozzá, de Ea nemet int a fejével, mivel egyelőre nem érez különösebb éhséget, és azt sem bánja, ha kicsit hamarabb fejébe száll a bor, a többiek pedig majd eldöntik, hogy élnek-e Luni felajánlásával, vagy nem.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 11:20:46
//Surran az őz, szökell halkan//
*Kicsit kölcsönösen körbeudvarolták most egymást, de cseppet sem bánja. Édesanyjának igaza volt, néha ki kell mondani azokat a szavakat is, amelyeket egy közönséges napon megtartunk magunknak, akár azért, mert természetesnek vesszük, hogy a másik úgyis tudja, amit mondani szeretnénk, akár mert átlagos napokon nincs mindig alkalom erről beszélni, vagy egyszerűen csak úgy, mert miért ne.
Azon azért kicsit mulat magában, hogy, amit ő tényleg bóknak szánt, abból az lesz, hogy Adoaver elég sajátságos módon érti félre.*
- Te nem öregszel, épp ellenkezőleg, én fiatalabbnak látlak. *igyekszik is megnyugtatni őt minél gyorsabban, és nagyon reméli, hogy mosolya is elég kedves és arca is elég komoly ahhoz, hogy az ifjú mágus teljesen komolyan vegye azt a kijelentést, amit ő valóban teljesen komolyan gondol, ha más nem, akkor a korábban már említett, kisimult arcvonások miatt.
Más kérdés persze, hogyha fiatalabbnak nem is, de ő önmagát, Intet és édesanyját sem látja semmivel sem öregebbnek, mint mondjuk egy évvel korábban ilyenkor, igaz utóbbi kettő tiszta elf vére miatt azért meglehetősen nagy előnnyel indul az öregedés ellen vívott reménytelen harcban mondjuk egy emberhez, vagy egy gnómhoz képest.
Az is igaz, hogy ő maga is félig elf, így kicsit talán ő is. Különös, hogy kék szemeit leszámítva éppen a külseje érkezik apai ágról, az emberi oldalról, az apró termet, a sötét haj és a sápadt bőr, de igazából ezek ellen sincs semmi kifogása, sőt kifejezetten szereti őket.
Ameddig viszont ő ezen gondolkodik, addig kis ideig ismét édesanyja ragadja magához a szót. Le sem tagadhatná, hogy akár Adoaver, akár Intath szavai határozottan jól esnek neki, de nem csak ezeknek köszönheti, hogy az a felhő amely egy kicsit elsötétítette a gondolatait az imént már nincsen ott.*
- Köszönöm, kedvesek vagytok, tényleg. Utólag már nem is igazán értem hogyan is merült fel bennem az a gondolat, hogy nem itt fogunk élni, együtt. Annyi itt éppen a szabad hely, hogyha nagyon akarnánk, akár külön szobában is élhetnénk Lunival, de igazából nem zavarjuk egymást, azt hiszem. *mondja mosolyogva, és lánya sem adja semmi jelét annak, hogy mindezt ne így gondolná.* Sokkal többet éltünk együtt, mint egymás nélkül, és az otthoni faházunk sem volt sokkal nagyobb, mint az a szoba, ahol most lakunk, már amennyiben inkább nem kisebb volt. Amúgy sem kell bent kuksolnunk abban a szobában egész álló nap, még ilyen időben sem. Igaz, a régi házhoz tartozott kert is, viszont, ha úgy vesszük, most az egész birtok a mi kertünk.
*Ezt már vidáman, nem pedig a visszahozhatatlan múlt iránti nosztalgiával mondja, mivel közben inkább a jövőre gondol, konkrétan arra, hogy bármennyire is szereti a lányát, tényleg elég nagy már azért, szóval, ha a teljes külön élésen nem is, de azért egy-egy külön szobán lehet lassan ideje lenne elgondolkodni.*
- Igen, egy kert egy szép tóval. Nem is lehetne tökéletesebb. *szól közbe Luninari, akit egyelőre teljesen kielégít a társaság és forralt bor ízének az élvezete. Igaz, ami igaz, a borhoz kellemetlen emlékek is kötik, több is, mégsem tudna tökéletesebb italt elképzelni ehhez az ünnephez nála, ahol a fényforduló, a visszatérni készülődő nap és meleg, meg persze önmaguk mellett kicsit magát Szarvasligetet is ünneplik. Amikor annak idején, amikor megvették ezt a birtokot a hozzá tartozó házzal együtt, azt a pénzt, amit ő ebbe bele tudott adni mind onnan szerezte, hogy a lázadás után eladta a Pegazusban a Sayqueves ház pincéjéből kimentett óborokat.
Nem éppen életének erre a pillanataira emlékszik vissza régi szép időkként, mégis így elég természetes, hogy Szarvasliget számára mindezek után összekapcsolódott a borral, éppen úgy, ahogyan saját élete pedig Szarvasligettel.*
- Ami pedig azt illeti, szerintem mind sokat tanulhatunk egymástól rengeteg téren, mindenki mindenkitől. *folytatja Ea, még Adoaver korábbi szavaira reagálva. Apró kis célzás, nem hiszi, hogy bárkinek feltűnik, vagy rájönnek, hogyan értette, mindenesetre leginkább Intre és Adoaverre gondolt most. Ugyanakkor éppen ő mondta ma Luninak, hogy hagyni kell a patakokat a saját medrükben folyni és nem szabad erőltetni, hogy ők ketten minél gyorsabban megtalálják végre a közös hangot, mert lehet ezzel inkább ártanak az ügynek, nem pedig előremozdítják azt.*
- Csoda is, hogy ahhoz képest, hogy majdnem mind különböző helyekről és kultúrákból éreztünk, kevés köztünk a vita. De már maga ez is hasznos szerintem, hogy különböző nézőpontokból látjuk a világot. Utólag már értem, hogy hosszú távon nem igazán lehet jó hely egy ahhoz hasonló falu, ahol Luni és én felnőttünk, pont, mert nincsenek különböző nézőpontok és majdnem mindenki ugyanúgy lát mindent. Működni működhet egy ilyen világ, csak nem biztos, hogy jól.
*Ezzel a kis eszmefuttatással leginkább Adoavernek szándékozik kedvezni, mivel pontosan tudja, hogy érdeklődik az ő múltjuk és kultúrájuk iránt, nyilván azért, mert számára ugyanannyira egzotikum egy erdő mélyén elbújt, önmagába zárkózott apró, elf falu, mint amennyire számára a nagyvárosok azok.
Különben is, mindig szívesen és büszkén beszél ősei tudásáról és hagyományairól, ugyanakkor azt is fontosnak tartja, hogy igazat szóljon róluk, nehogy az ifjú ember még a végén azt képzelje, hogy Luni és ő valamiféle problémáktól mentes, szinte mesebeli helyről érkeztek, bár, ha minden igaz, azok alapján, amit eddig mondott róla, talán már eddig sem gondolta így.
Vele ellentétben lánya most inkább a dolgok materiális, nem pedig elméleti oldalát fogja meg, amikor Adoaver elindul a konyhába.
Ő máshogy szeretne pillanatnyilag kedvezni neki.*
- Szó sem lehet róla! *rázza meg mosolyogva a fejét.* Ma este mi szolgálunk ki benneteket. *teszi hozzá, mintha máskor tulajdonképpen nem így lenne, de neki nincs is ezzel semmi baja. Szereti ezt csinálni. Nem is érezné jól magát, hogy szolgálók lennének itt, akik kiszolgálják, neki pedig fel sem kellene állnia a fotelből, bár azt nem bánná, ha legalább a víz hónapjaira felvennének egy istállófiút, aki az állatokról gondoskodik helyette, amíg odakint hideg van.*
- Maradj csak nyugodtan, majd én odarakom az első tálcányi adagot pirulni. Szerencsére nem igényelnek állandó felügyeletet, elég néha rájuk nézni, hogy elkészültek-e már, de talán, ha az ajtót nyitva hagyjuk, akkor majd az illatukból is érezni fogjuk. Ha pedig szeretnéd hozok egyet csak így simán. Úgy is finomak, ha még nem sültek át. Ez persze rátok is igaz, hozok, ha valaki nem szeretne éhgyomorra inni. *teszi hozzá, de Ea nemet int a fejével, mivel egyelőre nem érez különösebb éhséget, és azt sem bánja, ha kicsit hamarabb fejébe száll a bor, a többiek pedig majd eldöntik, hogy élnek-e Luni felajánlásával, vagy nem.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.09.01 11:20:46
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1399-1418