//Második szál//
//Új hajnal jő//
*Gyanakodva kapja oda a fejét, persze némi éllel tekintetében. Zam túl gyorsan beleegyezett, azért ez nem szokott ilyen könnyen menni, a lány tanul, nem is lassan, ez elégedettséggel tölti el. Korábban még a saját képességit méltató kijelentésre bizonyára lett volna megjegyzése, nem csupán egy hallgatag beleegyezés, néma sóhajjal megtűzdelve. Jó.*
- Tanács! *Legyint gondolatban, bár ez csak hangsúlyából érződik, hiszen a száját sem akarja feleslegesen jártatni a penge környékén, nemhogy a kezét.* Nincs ott tanács, a legjobb tudásom szerint csupán néhány önmagát kinevezett tisztségviselő... még mostanság legalábbis, mi kósza híreket hallani. *Nem csalódott emiatt, az ember káoszból tud a legnagyobb rendet varázsolni. Ott, hol már rend van, nehéz még nagyobb rendre buzdítani.*
- Itt a Patkányokkal kell megegyezni valahogy, már persze, ha nem szeretnénk éjjel-nappal őrizni a révet. Úgy kell tálalni, hogy az az ő érdekeiket is szolgálja, néha egy kis szívesség és mindenki elégedett... talán mi is. *Sunyít ismét fél szemmel a lányra, mikor ismét közli az egyik Ralasféle álom egy szeletét. Ismét egy dolog, amiért meg kell dolgozni, de hát... ~ Zammiria talán lassan kezd hozzászokni. ~ Mosolyodik el magában. Végül eljön az idő, hogy saját szemével győződjön meg az eredményről, így nem rest a tükör előtt kicsit illegetni magát.*
- Semmit sem tudok rólad! *Mondja csak úgy hátat fordítva, de a tükörben Zammiriára nézve.*
- Talán... addig jó nekem. *Húzódik félmosolyra az ajka, majd visszafordul, hogy túlessenek a továbbiakon is. A csók természetesen jár, bár sejtése szerint, ha orrát vágták volna le, akkor is adna. Kezdi azt érezni, hogy talán túlzásba viszi. Még mindig lát lopva elkapott gyanakvó és tartózkodó pillantásokat egy-egy vágyakozó tekinteténél.*
- Nekem is furcsa... *Jegyzi meg csak úgy mellékesen, bár ki tudja mire gondol közben. Talán túlgondolja ezt az egészet, ez persze némi felhőt borít arcára. Volt már, ki átverte... előbb utóbb meg is találja, bár erről másnak nem kell tudnia. A címét azóta is gondosan őrzi, egy olyan helyen, mit csak ő tudhat, s mit igyekezett az évek alatt gondosan elfelejteni. Ám Arthenior nem nagy város, főleg olyannak, akit a bosszú éltet. Nem akar semmit túlgondolni, az talán már sok is lenne. Visszaül a dézsába, s elhessegeti magától a gondolatokat, egyben, kérésnek megfelelően hátradől, s lehunyja szemét, úgyis számtalanszor elképzelte már a leendő találkozás és a megválasztott fegyvernem használatának pillanatát.*
- Fogadó és kereskedelemmel is foglalkoznak, sokrétűek, mint mi. Rövid idő alatt elég szép hírnévre tettek szert, azt gondolom igazán tehetséges a wegtoreni báró, aki vezeti. *Fél szemmel ismét a lányra pillant, mint a mai napon már kétszer.*
- Oda is. *~ Meg gyilkolni. ~ Fűzi hozzá az iménti gondolatmenetéhez szűkszavúan, majd ismét lehunyja szemét, hogy az olló olykor kissé csattogó cikázása közepette merüljön el a forró vízben. Élvezi, ahogy néha a fejbőréhez érnek, kellemes érzés, szinte percről percre könnyebb lesz a feje, pedig most nem támasztja a dézsa falának. Enyhén előredől, mikor hátul nyírják, s ellenkező oldalra, ha oldalt, készséges, pedig sohasem gondolta volna, hogy hajnyírásban lesz része, bár ki tudja Zammiria hány férfit nyírt már meg így, legalábbis joggal következtethetne iménti mondatából erre is. Nem féltékeny. Attól ő már jóval előrébb jár, nem is keres vetélytársakat, mert nincs rá szüksége, sohasem a férfi dönt, ő maximum rásegít a döntés megkönnyítésére. Persze jelen énje sohasem akar már második lenni és ezt Zammiria is pontosan tudja, ahogyan a szunnyadó szörnyet is maga ébresztette fel. Csibészből zsivány... még mindig jobb, mint a kikötő zsarnok hadura... nem igaz?*
- Nem lenne az nagyzolás? *Húzza el a száját a hintóra. Kicsit túl nagy változás ez még most. Néhány hattal ezelőtt egy senki volt, aki a szirt széléről akart leugrani.*
- Talán egy szekeret, de azt is csak azért, hogy ne kelljen lovagolnom. *Mosolyodik el enyhén.* Jó. Lehet díszesebb szekér is. *Sóhajt fel, mintha azt mondaná "ha muszáj".*
- Az erdei elfekről hallottál már? Arthenior közelében élnek, ők is hirdetik magukat, szerencsétlen erdőjáró lelkeknek, vándoroknak ígérnek otthont. Onnan hozathatnánk fát a révhez, már, ha adnak persze. Valamint emberek is kellenének. Van egy növény a kikötőben, láttam, ismerem, senki más rajtam kívül, tán csak egy másik ember. Nirs... azt hiszem úgy hívják. A csillaghullás alatt született a faj, tökéletes bódító és ajzószer, most virágzik. Fizethetnénk, hogy leszedjék. *Egy újabb terv, lassan lajstromot kell nyitni.*