Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-03 22:34:32
Üzenet elküldve: 2020-01-03 22:34:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//Wrexan orkorongos-postája//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl elméjét mindig is foglalkoztatták a nők. Saját nemében van valami varázslatos bűbáj, igéző szikra, ami a férfiakból hiányzik. Habár az erősebbik nem képes határozott lenni az ágyban, az asszonyi gyöngédség sokszor jobban eshet, a közös pontok és a saját testen lerótt tapasztalatok nyomán, mint egy-egy kacér pillanat, morzsányi öröm nyájas lovászokkal, félénk parasztfiúkkal. Utóbbi esetekben ugyanis legtöbbször Vyl csak ad, de előbbinél kapni is szokott. Emiatt van az, hogy Dreyia lekenyerezi a szemérmetességet minden további nélkül mellőző lányt, aki így hallva annak szavait, nem rest csípőjét kissé illegetni, még öltözködés előtt. Alsó ajka módszeres felfalása mutatja azt, hogy bizony komolyan is képes venni annak szavait, nyugodtan hagyja, hogy őt is felmérhessék. Szép testtel áldotta meg a sors, nincs mit szégyellnie rajta, felfogása szerint.*
-Óh, igazán nincs mit már zavarni, a legkevésbé sem! Úgy hiszem, mi már végeztünk. *Wrexan, az előbbi tekintettel párosítva akár gondolhatja is, hogy Vyl ezt mindenre értette egyben.*
-De akár mi is szórakozhatnánk egyszer. *Kacsint kuncogva, játékosan a sötételfre. Hősnőnk még nem kóstolta a mélységiek zamatát, pedig egyszer szívesen kipróbálná. A repkedő malacnál kissé meglepődik, de mivel ez már feltehetően felöltözése után történik, nem igazán zavarja. Előtte sem nagyon, de ez számára egy fontos dolog. A ruha egy tiltást fejez ki nála a testen, valami olyat, ami már elérhetetlen, aminek kapui már zárva maradnak egy ideig, vagy örökre. Egy lehetőséget tilt így.*
-Igen, az vagyok és nagyon örvendek én is! *Mosolya nem lankad, mikor Mady felé fordul, de szemei elkerekednek.*
-Teysusra, de gyönyörű neved van! *Muszáj volt kijelentenie. A név számára olyan, mint egy könyv borítója. Nem érdemes tökéletesen az alapján ítélni, ám adhat egy árnyalatot annak, amit takar. May esetében pedig ez egy virágokkal és ékkövekkel díszített, csodaszép bársony keménykötés, finom, tavaszvégi bodzaillattal belengve. Integet a kettő felé, ha azok távoznak, s döntsön, mondjon, tegyen akármit is Wrexan, Vyl egy szó, egy pillantás nélkül követi azok példáját. A fejmosásra nem itt és nem most kerül sor, majd ha a fiú fel mer még merészkedni hozzá a szobájába, hogy beválthassa az ígéretét. Akkor tudja is már hova tenni őt, s ami a legfontosabb: akkor nála lesz már a tőre is. Vyl tehát távozik, hacsak nem lehetetlenítik el ebben.*
//Wrexan orkorongos-postája//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl elméjét mindig is foglalkoztatták a nők. Saját nemében van valami varázslatos bűbáj, igéző szikra, ami a férfiakból hiányzik. Habár az erősebbik nem képes határozott lenni az ágyban, az asszonyi gyöngédség sokszor jobban eshet, a közös pontok és a saját testen lerótt tapasztalatok nyomán, mint egy-egy kacér pillanat, morzsányi öröm nyájas lovászokkal, félénk parasztfiúkkal. Utóbbi esetekben ugyanis legtöbbször Vyl csak ad, de előbbinél kapni is szokott. Emiatt van az, hogy Dreyia lekenyerezi a szemérmetességet minden további nélkül mellőző lányt, aki így hallva annak szavait, nem rest csípőjét kissé illegetni, még öltözködés előtt. Alsó ajka módszeres felfalása mutatja azt, hogy bizony komolyan is képes venni annak szavait, nyugodtan hagyja, hogy őt is felmérhessék. Szép testtel áldotta meg a sors, nincs mit szégyellnie rajta, felfogása szerint.*
-Óh, igazán nincs mit már zavarni, a legkevésbé sem! Úgy hiszem, mi már végeztünk. *Wrexan, az előbbi tekintettel párosítva akár gondolhatja is, hogy Vyl ezt mindenre értette egyben.*
-De akár mi is szórakozhatnánk egyszer. *Kacsint kuncogva, játékosan a sötételfre. Hősnőnk még nem kóstolta a mélységiek zamatát, pedig egyszer szívesen kipróbálná. A repkedő malacnál kissé meglepődik, de mivel ez már feltehetően felöltözése után történik, nem igazán zavarja. Előtte sem nagyon, de ez számára egy fontos dolog. A ruha egy tiltást fejez ki nála a testen, valami olyat, ami már elérhetetlen, aminek kapui már zárva maradnak egy ideig, vagy örökre. Egy lehetőséget tilt így.*
-Igen, az vagyok és nagyon örvendek én is! *Mosolya nem lankad, mikor Mady felé fordul, de szemei elkerekednek.*
-Teysusra, de gyönyörű neved van! *Muszáj volt kijelentenie. A név számára olyan, mint egy könyv borítója. Nem érdemes tökéletesen az alapján ítélni, ám adhat egy árnyalatot annak, amit takar. May esetében pedig ez egy virágokkal és ékkövekkel díszített, csodaszép bársony keménykötés, finom, tavaszvégi bodzaillattal belengve. Integet a kettő felé, ha azok távoznak, s döntsön, mondjon, tegyen akármit is Wrexan, Vyl egy szó, egy pillantás nélkül követi azok példáját. A fejmosásra nem itt és nem most kerül sor, majd ha a fiú fel mer még merészkedni hozzá a szobájába, hogy beválthassa az ígéretét. Akkor tudja is már hova tenni őt, s ami a legfontosabb: akkor nála lesz már a tőre is. Vyl tehát távozik, hacsak nem lehetetlenítik el ebben.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-03 21:31:02
Üzenet elküldve: 2020-01-03 21:31:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
// Malaca van //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Látja a Vyl villámokat szóró tekintettét és ez bizony megrémíti. Aztán mintha mi sem történt volna elkezd csevegni a lányokkal. Nos nem tudja ezt hova tenni. Az egy dolog, hogy kettesben meztelenek voltak, de most már nincsenek egyedül. És ezzel a dolgoknak még közel sincs vége. Befut egy újabb látogató a nyilvános előadásra. Egy mélységi nő képében. Eddig még nem rémlik neki, hogy látta volna. De ez nem a legjobb alkalom a bemutatkozásra. Az nő a legrosszabb mind közül. Úgy méregeti, mintha éppen megszeretné vásárolni a piacon. A méregetésből az jön le, hogy dicsérgetik a testüket, bár ennek örülnie kéne, most valahogy mégsem tud. Kell majd neki egy kis egyedüllét, hogy átgondolja és rendszerezze magában a dolgokat. Bár akad egy kijelentés, ami a fejében marad. Igen ez a három nő gondolata egyszerre. ~ Egyel se bírok el, mi lenne itt hárommal?~ A nők egymással való beszéde nem az ő terepe. Igazából ebbe a rangidős dologba könnyen bele is gabalyodna, ezért is engedi el a dolgot. Csak vörös képpel álldogál a sarokban, mint egy szerencsétlen. Ekkor különös hangra lesz figyelmes. Mintha gúnyos kárörvendő röfögést hallana. Meg szárny csapkodást. Egy szárnyas malacka repül be és tesz egy kört Wrexan feje körül.~ Mi a fene ez?~ Valamit tart a két mellső mancsa között. Amit pont a fejére ejt a fiúnak. Az persze fémesen koppan a kemény fejen. A malac pár vidám röfögés után távozik is. Csak egy sajgó púp marad utána. Talán ma mégis csak kár volt felkelni. Az egyetlen jó az egészben, hogy a két látogató végre távozóra fogja. Elég viccesen néz ki mondjuk mikor Mady száját csak úgy becsukja a sötételf. A beszélgetésük hangja még vissza szűrődik hozzájuk. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a fiú száját. De még hátra van Vyl. Az istenek óvják Wrexant az újabb villámló tekintetektől.*
// Malaca van //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Látja a Vyl villámokat szóró tekintettét és ez bizony megrémíti. Aztán mintha mi sem történt volna elkezd csevegni a lányokkal. Nos nem tudja ezt hova tenni. Az egy dolog, hogy kettesben meztelenek voltak, de most már nincsenek egyedül. És ezzel a dolgoknak még közel sincs vége. Befut egy újabb látogató a nyilvános előadásra. Egy mélységi nő képében. Eddig még nem rémlik neki, hogy látta volna. De ez nem a legjobb alkalom a bemutatkozásra. Az nő a legrosszabb mind közül. Úgy méregeti, mintha éppen megszeretné vásárolni a piacon. A méregetésből az jön le, hogy dicsérgetik a testüket, bár ennek örülnie kéne, most valahogy mégsem tud. Kell majd neki egy kis egyedüllét, hogy átgondolja és rendszerezze magában a dolgokat. Bár akad egy kijelentés, ami a fejében marad. Igen ez a három nő gondolata egyszerre. ~ Egyel se bírok el, mi lenne itt hárommal?~ A nők egymással való beszéde nem az ő terepe. Igazából ebbe a rangidős dologba könnyen bele is gabalyodna, ezért is engedi el a dolgot. Csak vörös képpel álldogál a sarokban, mint egy szerencsétlen. Ekkor különös hangra lesz figyelmes. Mintha gúnyos kárörvendő röfögést hallana. Meg szárny csapkodást. Egy szárnyas malacka repül be és tesz egy kört Wrexan feje körül.~ Mi a fene ez?~ Valamit tart a két mellső mancsa között. Amit pont a fejére ejt a fiúnak. Az persze fémesen koppan a kemény fejen. A malac pár vidám röfögés után távozik is. Csak egy sajgó púp marad utána. Talán ma mégis csak kár volt felkelni. Az egyetlen jó az egészben, hogy a két látogató végre távozóra fogja. Elég viccesen néz ki mondjuk mikor Mady száját csak úgy becsukja a sötételf. A beszélgetésük hangja még vissza szűrődik hozzájuk. Megkönnyebbült sóhaj hagyja el a fiú száját. De még hátra van Vyl. Az istenek óvják Wrexant az újabb villámló tekintetektől.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-03 17:46:32
Üzenet elküldve: 2020-01-03 17:46:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Vyl a boszorka - egy figyelmetlen döntés eredménye//
//Távozás az istállóból//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem kevés zavart lop az arcára, hogy látja Wrexan mennyire kizökken az iménti tevékenység varázsa alól, szinte még az inget is alig- alig találja a megilletődés közepette. Ennyi idő pont elég neki, hogy a leborult lány helyét, csupán szakmai érdeklődésből jól megnézze. Miután a férfinek sikerül a szemem elől kitakarnia az elmúlt színjáték szinte leglényegesebb elemét, tekintete átsiklik a másik résztvevőre.*
-Ne légy zavarban, azon nincs semmi szégyellni való. *Mosolyog maga elé, szavait nyilván a férfinak címzi, de a tekintete már a nőn jár.*
-Van aki sok aranyat adna érte, hogy ilyen peckesen álljon rajta egy ing. *Elég sok önuralmat tanúsít, így a szavai nem tűnnek kicsit sem heccelőnek vagy humorosnak, inkább a komoly felé hajaz. Az kéne még, hogy egy ilyen ballépéssel elvegye az egésztől a kedvét ennek a szerény kölyöknek.
Mikor Vyliassa felé fordul, látja először a neheztelést a tekintetében, majd, mintha egyszeriben megváltozna az egész, amit igen furcsának talál. ~Nem egy szégyenlős lány. ~ Állapítja meg, hiszen még csak fele annyira sincsen zavarban a körülményektől, mint Wrexan. Majd, mintha csak épp fonás közben zavarták volna meg, összeszedi a holmiját és indulni készülne, de megáll, hogy bemutatkozzon. Elfogadja a bemutatkozást, de egyelőre nem érti.*
-Még nem találkoztunk. Oh! Csak nem új lány vagy? *Esik le neki a dolog, ahogy a fejében összeállnak a gondolatok.*
-Maydeleine Rhywayers vagyok! Bizonyára fogunk még találkozni elég sokszor. *Mondja kedves mosolyt öltve az arcára, bár már fáradt és áztatná inkább a hátsóját a forró vízben, de úgy fest, nagyon beletenyerelt valamibe, és nem szeretné, ha miatta éreznék rosszul magukat, főleg a férfi, akit látszólag a legjobban megviselt a dolog.*
-Már indulsz is? Mi itt sem voltunk. Úgy látom még nincs veszve azért minden. *Mosolyog, de tényleg nem szeretné tovább csépelni a száját, mert tudja, milyen hamar lelankad egy felhevült, határozott bika is, ha meglepik. Dreyia szavaira csak bólint felé, az elmenés szó említésére fel is kuncogna, ha épp a komolyság nem zárná össze erőteljesen a két ajkát, hogy ilyen véletlen még csak óvatlanságból se történhessen. Aztán a mélységi szépen utalgat is valamire, amit ő egyelőre nem szeretett volna előhozni, de ha már így alakult.*
-Bizony, a rangidős, tehát először én fogom kiáztatni az izmaimat. Veszett fárasztó út volt, induljunk már. *Morog egy kicsit, mert nem szereti, ha mások előtt csukják be a száját látványosan, úgy érzi kicsit megalázó a dolog.*
-Nem tudom mi a baj vele, mind a kettejüknek megvan mindene és még hetyke és fiatal, egészen üdítő látványt nyújtanak. *Magyarázza, bár amilyen hévvel előadja magát még a folyosón is visszhangzik, hogy az istállóban is hallani lehet. Előre is furakodik, hogy ő menjen elől, orrát felhúzva poroszkál az ajtaja felé.*
//Távozás az istállóból//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem kevés zavart lop az arcára, hogy látja Wrexan mennyire kizökken az iménti tevékenység varázsa alól, szinte még az inget is alig- alig találja a megilletődés közepette. Ennyi idő pont elég neki, hogy a leborult lány helyét, csupán szakmai érdeklődésből jól megnézze. Miután a férfinek sikerül a szemem elől kitakarnia az elmúlt színjáték szinte leglényegesebb elemét, tekintete átsiklik a másik résztvevőre.*
-Ne légy zavarban, azon nincs semmi szégyellni való. *Mosolyog maga elé, szavait nyilván a férfinak címzi, de a tekintete már a nőn jár.*
-Van aki sok aranyat adna érte, hogy ilyen peckesen álljon rajta egy ing. *Elég sok önuralmat tanúsít, így a szavai nem tűnnek kicsit sem heccelőnek vagy humorosnak, inkább a komoly felé hajaz. Az kéne még, hogy egy ilyen ballépéssel elvegye az egésztől a kedvét ennek a szerény kölyöknek.
Mikor Vyliassa felé fordul, látja először a neheztelést a tekintetében, majd, mintha egyszeriben megváltozna az egész, amit igen furcsának talál. ~Nem egy szégyenlős lány. ~ Állapítja meg, hiszen még csak fele annyira sincsen zavarban a körülményektől, mint Wrexan. Majd, mintha csak épp fonás közben zavarták volna meg, összeszedi a holmiját és indulni készülne, de megáll, hogy bemutatkozzon. Elfogadja a bemutatkozást, de egyelőre nem érti.*
-Még nem találkoztunk. Oh! Csak nem új lány vagy? *Esik le neki a dolog, ahogy a fejében összeállnak a gondolatok.*
-Maydeleine Rhywayers vagyok! Bizonyára fogunk még találkozni elég sokszor. *Mondja kedves mosolyt öltve az arcára, bár már fáradt és áztatná inkább a hátsóját a forró vízben, de úgy fest, nagyon beletenyerelt valamibe, és nem szeretné, ha miatta éreznék rosszul magukat, főleg a férfi, akit látszólag a legjobban megviselt a dolog.*
-Már indulsz is? Mi itt sem voltunk. Úgy látom még nincs veszve azért minden. *Mosolyog, de tényleg nem szeretné tovább csépelni a száját, mert tudja, milyen hamar lelankad egy felhevült, határozott bika is, ha meglepik. Dreyia szavaira csak bólint felé, az elmenés szó említésére fel is kuncogna, ha épp a komolyság nem zárná össze erőteljesen a két ajkát, hogy ilyen véletlen még csak óvatlanságból se történhessen. Aztán a mélységi szépen utalgat is valamire, amit ő egyelőre nem szeretett volna előhozni, de ha már így alakult.*
-Bizony, a rangidős, tehát először én fogom kiáztatni az izmaimat. Veszett fárasztó út volt, induljunk már. *Morog egy kicsit, mert nem szereti, ha mások előtt csukják be a száját látványosan, úgy érzi kicsit megalázó a dolog.*
-Nem tudom mi a baj vele, mind a kettejüknek megvan mindene és még hetyke és fiatal, egészen üdítő látványt nyújtanak. *Magyarázza, bár amilyen hévvel előadja magát még a folyosón is visszhangzik, hogy az istállóban is hallani lehet. Előre is furakodik, hogy ő menjen elől, orrát felhúzva poroszkál az ajtaja felé.*
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-02 23:36:27
Üzenet elküldve: 2020-01-02 23:36:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Végre pihenés//
- Igen, a feladataim egyike az volt, hogy járjam be a várost. Te ezt megtetted, méghozzá kettecskén egy nyamvadt városőrrel. Jó tudom nem nyamvadt csak egy lovag. A lényeg, hogy te láttad a várost, én meg kevésbé, így a te tapasztalataid az emberekről és az állapotokról fontos. Az nem számít, hogy nem mindent láttál, de a nagyrészt igen. Az hogy hol készült lényegtelen.
*Dreyia szédülése kicsit megakasztja a társalgást, amit a másik lány ki is használ, és másik témába kezd.*
- Köszi, jól vagyok, csak az utazás sok energiát kivett belőlem. Maradjuk a fürdésnél, elég vastag rajtunk az út pora hogy szabaduljunk tőle, a sárról ne is beszéljünk. Feküdni utána is tudunk, sőt utána még jól is fog esni.
//Vyl a boszorka - egy figyelmetlen döntés eredménye//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mady sétája gyorsan irányt vált, amikor egy totál rossz ajtón lépne be. Dreyia figyelmeztetné a dologra, de már késő. A szobából tompa puffanást, és egy ember, sietős mozgása halható, ami hamar elcsendesedik. Mady arca rőt vörösre vált és zavarodottan kezd szabadkozni. Bentről egy fiatalos, de életerős hang válaszol szintén szabadkozva. Dreyia kíváncsiságát felkelti a dolog így féloldalasan dugja be a fejét az ajtón a folyosóról, hogy megnézze a pirulás okát. Ahogy benéz, elmosolyodik, és szakértő szemekkel felméri mind a két fél, avagy gyakorlatilag a ruha ellenére meztelen testet. A fiú testét tüzetesen megnézi, mintha lovat mérne fel. Be is lép az istállóba, hisz munkára hivatkozna, már ha kérdeznék. Felügyeli a biztonságot. A kérdés az kiét. A fiút körbejárja, miközben újra szemlézget.*
- Lám a piaci kísérő aki Cassyvel volt, és az egyik új lány.
*Nézi meg most Vyl-t ugyanolyan alaposan, mint az előbb Wrexan esetében tette. Vele sem kivételezik, és gátlástalanul mondhatni kiéhezett tekintettel méri fel mindkettejüket.*
- Nem sok szégyellnivalót látok, és ha csak nem zárdában dolgoztok a meztelenség sem zavaró. Mady ne zavarjuk a párt az „elmenésben” ha csak nem jobb ötleted támadt és nézni szeretnéd. De szerintem így sárosan ez most rossz ötlet lenne, bármilyen gusztán is néznek ki. De később esetleg elmehetünk talán mi is velük.
*Vyl szavaira csak röviden válaszol.*
- Igen jól látod bár gyakorlatilag, ha számít a dolog, ő a rangidős munkaidőt tekintve. A többi meg a két főnökön múlik.
*Csukja be a lány száját, két újjal feltolva Mady állát. Nevetve sétál ki, hisz jól szórakozik a trión, és még hasznos is volt a számára a dolog. Hisz mégis csak mindegyik személyre kell figyelnie az itt lévők közül. Bár az nincs benne a leírásban, hogy meztelenül kell felmérnie őket.*
- Mehetünk Mady, vagy még elgyönyörködsz bennük?
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.01.03 11:06:45, a következő indokkal:
Kérésre.
- Igen, a feladataim egyike az volt, hogy járjam be a várost. Te ezt megtetted, méghozzá kettecskén egy nyamvadt városőrrel. Jó tudom nem nyamvadt csak egy lovag. A lényeg, hogy te láttad a várost, én meg kevésbé, így a te tapasztalataid az emberekről és az állapotokról fontos. Az nem számít, hogy nem mindent láttál, de a nagyrészt igen. Az hogy hol készült lényegtelen.
*Dreyia szédülése kicsit megakasztja a társalgást, amit a másik lány ki is használ, és másik témába kezd.*
- Köszi, jól vagyok, csak az utazás sok energiát kivett belőlem. Maradjuk a fürdésnél, elég vastag rajtunk az út pora hogy szabaduljunk tőle, a sárról ne is beszéljünk. Feküdni utána is tudunk, sőt utána még jól is fog esni.
//Vyl a boszorka - egy figyelmetlen döntés eredménye//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Mady sétája gyorsan irányt vált, amikor egy totál rossz ajtón lépne be. Dreyia figyelmeztetné a dologra, de már késő. A szobából tompa puffanást, és egy ember, sietős mozgása halható, ami hamar elcsendesedik. Mady arca rőt vörösre vált és zavarodottan kezd szabadkozni. Bentről egy fiatalos, de életerős hang válaszol szintén szabadkozva. Dreyia kíváncsiságát felkelti a dolog így féloldalasan dugja be a fejét az ajtón a folyosóról, hogy megnézze a pirulás okát. Ahogy benéz, elmosolyodik, és szakértő szemekkel felméri mind a két fél, avagy gyakorlatilag a ruha ellenére meztelen testet. A fiú testét tüzetesen megnézi, mintha lovat mérne fel. Be is lép az istállóba, hisz munkára hivatkozna, már ha kérdeznék. Felügyeli a biztonságot. A kérdés az kiét. A fiút körbejárja, miközben újra szemlézget.*
- Lám a piaci kísérő aki Cassyvel volt, és az egyik új lány.
*Nézi meg most Vyl-t ugyanolyan alaposan, mint az előbb Wrexan esetében tette. Vele sem kivételezik, és gátlástalanul mondhatni kiéhezett tekintettel méri fel mindkettejüket.*
- Nem sok szégyellnivalót látok, és ha csak nem zárdában dolgoztok a meztelenség sem zavaró. Mady ne zavarjuk a párt az „elmenésben” ha csak nem jobb ötleted támadt és nézni szeretnéd. De szerintem így sárosan ez most rossz ötlet lenne, bármilyen gusztán is néznek ki. De később esetleg elmehetünk talán mi is velük.
*Vyl szavaira csak röviden válaszol.*
- Igen jól látod bár gyakorlatilag, ha számít a dolog, ő a rangidős munkaidőt tekintve. A többi meg a két főnökön múlik.
*Csukja be a lány száját, két újjal feltolva Mady állát. Nevetve sétál ki, hisz jól szórakozik a trión, és még hasznos is volt a számára a dolog. Hisz mégis csak mindegyik személyre kell figyelnie az itt lévők közül. Bár az nincs benne a leírásban, hogy meztelenül kell felmérnie őket.*
- Mehetünk Mady, vagy még elgyönyörködsz bennük?
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2020.01.03 11:06:45, a következő indokkal:
Kérésre.
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:40:04
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:40:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl nem igazán foglalkozik a külső tényezőkbe, abban mélyül el, hogy a másik benne találhassa örömét. Lágy csókokat lehel Wrexan vállára, mikor hangokat hall maga mögül, ha a szenvedélyes munka miatt nem is a legtisztábban figyel rájuk. Ettől függetlenül, a következményét akaratlanul is megérzi, a fiú a földre dobja. Vyl nagyot néz, ahogyan izzadt, anyaszült meztelen teste a szalmában landol, ráadásul virága is csodálatosan ki van nyílva, de ez nem igazán zavarja őt. Kényelmes pózban megpróbál felülni, miközben szemei villámokat szórnak társára. Ezért bizony még számolni fognak. Mady felé fordulva viszont megváltozik, őszinte mosoly váltja fel a dühös reakciót. Nincs miért haragudnia a kifejezetten szépnek tűnő félvérre, a jó tanácsok pedig meg is nevettetik.*
-Ugyan, semmi baj! Úgyis éppen menni készültem. *Tekint a Glunsz ifjoncra, majd ha teheti, feláll és szedelőzködni kezd. Azért még elgondolkozik előtte, hogy ő látta e már a másikat, s sajnos nemleges válaszra jut legbelül.*
-Bocsáss meg, nem hiszem, hogy mi már találkoztunk volna. Vyliassa vagyok, örvendek. Emlekezetes első pillanat. *Nevet fel kellemes hangján. Amennyiben felöltözhet, szegény ifjút ott hagyja, szégyenében, nem is foglalkozik vele a továbbiakban. Vyl feleslegesnek érzi az eddigi igyekezetét és ezzel az egyszerű ledobással, alaposan a lelkébe gázolt a fiú, már ha van neki olyanja.*
-Esetleg te is a Sellőházban dolgozol? Nem láttalak még, bár lehet, csak mert új vagyok. *Kérdezgeti újonnan megismert társaságát, mintha semmi sem történt volna az előbb, vagy mintha az a valami annyira természetes, magától értetődő lenne.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl nem igazán foglalkozik a külső tényezőkbe, abban mélyül el, hogy a másik benne találhassa örömét. Lágy csókokat lehel Wrexan vállára, mikor hangokat hall maga mögül, ha a szenvedélyes munka miatt nem is a legtisztábban figyel rájuk. Ettől függetlenül, a következményét akaratlanul is megérzi, a fiú a földre dobja. Vyl nagyot néz, ahogyan izzadt, anyaszült meztelen teste a szalmában landol, ráadásul virága is csodálatosan ki van nyílva, de ez nem igazán zavarja őt. Kényelmes pózban megpróbál felülni, miközben szemei villámokat szórnak társára. Ezért bizony még számolni fognak. Mady felé fordulva viszont megváltozik, őszinte mosoly váltja fel a dühös reakciót. Nincs miért haragudnia a kifejezetten szépnek tűnő félvérre, a jó tanácsok pedig meg is nevettetik.*
-Ugyan, semmi baj! Úgyis éppen menni készültem. *Tekint a Glunsz ifjoncra, majd ha teheti, feláll és szedelőzködni kezd. Azért még elgondolkozik előtte, hogy ő látta e már a másikat, s sajnos nemleges válaszra jut legbelül.*
-Bocsáss meg, nem hiszem, hogy mi már találkoztunk volna. Vyliassa vagyok, örvendek. Emlekezetes első pillanat. *Nevet fel kellemes hangján. Amennyiben felöltözhet, szegény ifjút ott hagyja, szégyenében, nem is foglalkozik vele a továbbiakban. Vyl feleslegesnek érzi az eddigi igyekezetét és ezzel az egyszerű ledobással, alaposan a lelkébe gázolt a fiú, már ha van neki olyanja.*
-Esetleg te is a Sellőházban dolgozol? Nem láttalak még, bár lehet, csak mert új vagyok. *Kérdezgeti újonnan megismert társaságát, mintha semmi sem történt volna az előbb, vagy mintha az a valami annyira természetes, magától értetődő lenne.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-02 21:12:16
Üzenet elküldve: 2020-01-02 21:12:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Eddig minden a nagyon jól alakult. A fiú is már majdnem elért a csúcsra. De az élet soha nem könnyítette meg a dolgát és most is így tesz. A férfivá válás úgy tűnik félbeszakad, mert megzavarják őket. Addig a pillanatig fel se tűnik neki, hogy valaki figyeli őket, amíg meg nem szólal. Szegény fiú úgy megijed, hogy nagy hirtelen felborítja magukat. Persze nem szándékosan tesz ilyesmit. A közelében lévő ingével próbálja takarni magát, de ez nem olyan egyszerű. Most hirtelen teljesen ügyefogyottá válik. Az a ruhadarab nem nagyon akar a kezébe kerülni. Mikor végre kezébe kerül próbálja eltakarni a még indig meredező szerszámát ami csak nehezen akarja tudomásul venni, hogy egyelőre ennyi volt. A szavak se nagyon akarnak most jönni belőle.*
- Ööö. Mi mi csak ööö aaé izé eö.* Roppantul szégyelli magát, amiért így látja a lány, akit sikerül beazonosítania. Maydeleine kisasszony az aki érkezésekor olyan kedvesen fogadta. Wrexan feje olyan vörös, mintha a legtüzesebb wegtoreni paprikába harapott volna bele. Talán még annak is jobban örülne. Szegény Vyl se lesz majd elragadtatva. Mert biztosan nem eset neki se jól a dolog, bár meg azért nem sérült valószínűleg. Ezt a pillanatot valószínűleg soha az életben nem fogja elfelejteni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Eddig minden a nagyon jól alakult. A fiú is már majdnem elért a csúcsra. De az élet soha nem könnyítette meg a dolgát és most is így tesz. A férfivá válás úgy tűnik félbeszakad, mert megzavarják őket. Addig a pillanatig fel se tűnik neki, hogy valaki figyeli őket, amíg meg nem szólal. Szegény fiú úgy megijed, hogy nagy hirtelen felborítja magukat. Persze nem szándékosan tesz ilyesmit. A közelében lévő ingével próbálja takarni magát, de ez nem olyan egyszerű. Most hirtelen teljesen ügyefogyottá válik. Az a ruhadarab nem nagyon akar a kezébe kerülni. Mikor végre kezébe kerül próbálja eltakarni a még indig meredező szerszámát ami csak nehezen akarja tudomásul venni, hogy egyelőre ennyi volt. A szavak se nagyon akarnak most jönni belőle.*
- Ööö. Mi mi csak ööö aaé izé eö.* Roppantul szégyelli magát, amiért így látja a lány, akit sikerül beazonosítania. Maydeleine kisasszony az aki érkezésekor olyan kedvesen fogadta. Wrexan feje olyan vörös, mintha a legtüzesebb wegtoreni paprikába harapott volna bele. Talán még annak is jobban örülne. Szegény Vyl se lesz majd elragadtatva. Mert biztosan nem eset neki se jól a dolog, bár meg azért nem sérült valószínűleg. Ezt a pillanatot valószínűleg soha az életben nem fogja elfelejteni.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:32:08
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:32:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Vyl a boszorka - egy figyelmetlen döntés eredménye//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Zammiria nem is tudja, mennyire jól ráhibázott a titkolózás tényére, szándékosan nem akar beszélni a lovagról, nagyjából annyira, mint a falnak támaszkodva hányásról. Mind a kettő valami módon rossz színben tüntetné fel őt, amit főnökök előtt nem engedhet meg magának.
Miközben Dreyiával sétálnak a folyosón, már lassan olyan régen van távol a Sellőtől, hogy nem igazán igazodik ki a folyosókon sem. Ezúttal pedig még a mélységi is kicsit elvonja a figyelmét, így teljes mértékben az ösztöneire hagyatkozik, szemeivel pedig teljes figyelmét a nőnek szenteli. Sétál, nagy léptekkel és határozottan, kezében a táskájával, majd a keze meglódul és belöki a nyitott ajtót amit talál, befordul, és lehet, hogy Drey már szól is neki, hogy bizony rossz helyen járnak, de a lábai már viszik. Valószínű egy emelettel eltévesztette a helyet, az orra is érzi a furcsa illatokat, azokat, amelyeket csak egy istállóban érezhet az ember. Mikor megtorpan, már egészen besétált. Kicsit zavartan pislog és indulna is ki, ha nem pillantana meg valami egészen váratlan dolgot. Beletelik néhány percbe, mire felméri mit is lát és a hangok is árulkodóak, de veszettül. Ismeri ezeket és a látvány sem idegen.*
-Oh! Elnézést, nem akartam semmit megzavarni, csak eltévedtem. *Mosolyog zavartan, aztán felismeri Wrexant, akivel találkozott mielőtt elindultak. Kiül a megdöbbenés a szemébe, hiszen úgy gondolta, hogy egy visszahúzódó fiú, akitől távol áll az ilyesfajta gondolat vagy főként cselekedet. A lányt nem ismeri, de bizonyára nem volt kis kihívás, hogy egy ilyen szégyenlős férfit rábírjon erre. Felméri a helyzetet, oldalra is billenti a fejét, hogy jobban megnézze az általuk elfoglalt pozíciót.*
-Hm… Ha esetleg ráülsz egy tömöttebb szalmazsákra akkor könnyebb lesz neki is. *Kacsint Wrexanra, majd nem is akar tovább zavarni, mert mindenkinek jár egy kis szünet és kikapcsolódás. Sétálna is vissza az ajtó irányába. ~Ezt jól megcsináltam. ~ Azért vörösödik a feje, mert ilyen kényes helyzetet teremtett, akarata ellenére, ügyetlenségből és figyelmetlenség miatt.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Zammiria nem is tudja, mennyire jól ráhibázott a titkolózás tényére, szándékosan nem akar beszélni a lovagról, nagyjából annyira, mint a falnak támaszkodva hányásról. Mind a kettő valami módon rossz színben tüntetné fel őt, amit főnökök előtt nem engedhet meg magának.
Miközben Dreyiával sétálnak a folyosón, már lassan olyan régen van távol a Sellőtől, hogy nem igazán igazodik ki a folyosókon sem. Ezúttal pedig még a mélységi is kicsit elvonja a figyelmét, így teljes mértékben az ösztöneire hagyatkozik, szemeivel pedig teljes figyelmét a nőnek szenteli. Sétál, nagy léptekkel és határozottan, kezében a táskájával, majd a keze meglódul és belöki a nyitott ajtót amit talál, befordul, és lehet, hogy Drey már szól is neki, hogy bizony rossz helyen járnak, de a lábai már viszik. Valószínű egy emelettel eltévesztette a helyet, az orra is érzi a furcsa illatokat, azokat, amelyeket csak egy istállóban érezhet az ember. Mikor megtorpan, már egészen besétált. Kicsit zavartan pislog és indulna is ki, ha nem pillantana meg valami egészen váratlan dolgot. Beletelik néhány percbe, mire felméri mit is lát és a hangok is árulkodóak, de veszettül. Ismeri ezeket és a látvány sem idegen.*
-Oh! Elnézést, nem akartam semmit megzavarni, csak eltévedtem. *Mosolyog zavartan, aztán felismeri Wrexant, akivel találkozott mielőtt elindultak. Kiül a megdöbbenés a szemébe, hiszen úgy gondolta, hogy egy visszahúzódó fiú, akitől távol áll az ilyesfajta gondolat vagy főként cselekedet. A lányt nem ismeri, de bizonyára nem volt kis kihívás, hogy egy ilyen szégyenlős férfit rábírjon erre. Felméri a helyzetet, oldalra is billenti a fejét, hogy jobban megnézze az általuk elfoglalt pozíciót.*
-Hm… Ha esetleg ráülsz egy tömöttebb szalmazsákra akkor könnyebb lesz neki is. *Kacsint Wrexanra, majd nem is akar tovább zavarni, mert mindenkinek jár egy kis szünet és kikapcsolódás. Sétálna is vissza az ajtó irányába. ~Ezt jól megcsináltam. ~ Azért vörösödik a feje, mert ilyen kényes helyzetet teremtett, akarata ellenére, ügyetlenségből és figyelmetlenség miatt.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:02:38
Üzenet elküldve: 2020-01-02 19:02:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ölelés marad, s a határtalanság ismét kezd alakot ölteni, hullámzó szegélye csak lágyan távolodik, hogy lassan a semmi üres homályába vesszen. Ketten maradnak. Nem bántotta őt, sem Mady, sem pedig Dreyia jelenléte, sőt, ami azt illeti mintha erővel is feltöltődött volna. Hiányzott neki Zammiria is, s bár az újak kitöltötték a rendelkezésre álló időt, míg a hármas távol volt, mégsem nevezhető ugyanannak. Mégis valami bántja, mégis valami arra készteti, hogy karjait szorosabbra fonva bújjon közelebb, s, hogy kellőképpen értékelje a tarkóján simító kezet és a csillogó ajkak édes ízét. Cseppenve érkezik minden egyes érzelem, s egy-egy apró cseppben megízlelve, mézszerű, ragadós fáradtság lesz rajta ismét úrrá. Ó, hányszor álltak már így ketten, s hány, meg hány kudarc után magyaráztak kedvesen. Ilyenkor sohasem tudni, hogy ki békít meg kit, vagy ki önt erőt a másikba. Hátraszegi fejét a csók után, s erőteljesen, szigorú tekintettel Zammiria szemébe néz.*
- Basszák meg. Basszák meg mind, forduljanak fel! Nem kell a Rumos, nem kell semmi sem, itt a Sellő. Itt vagy te. Itt vannak a többiek. *Karja leheletnyit szorul, majd lassan felsóhajt, s fáradt tekintete a lányéban cikázik.*
- Elfáradtam már küzdeni. Elfáradtam már magasztos célokat kergetni, mert olybá tűnik az istenek mindenki mellett állnak, csak nem mellettünk. *Vonja meg a vállát.* Sokszor... sokszor elgondolkodom azon, hogy elmegyek... nem ideiglenesen, s nem rövid, vagy hosszabb időre. Elmenetelemnek nem lenne vége, hajóra szállnék... más világok felé, ahol még számít valamit a küzdés, s nem csak pökhendi szavak, gőgös, nevetséges emberek, fajok megannyi posványa. Ó, hogy én hogy gyűlölök mindenkit! *Fakad ki felnevetve.* Egy fogadóstól, ez azért elég erős... nem igaz, szerelmem? *Fojtja a lány vállába kacaját.*
- Tán elpusztíthatnánk mindent. *Ismét vállat von.* Olyan egyszerű lenne... hisz itt mindenki csak a saját útját járja... ki venné észre?! *Pillant fel ismét felnevetve szomorúan.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ölelés marad, s a határtalanság ismét kezd alakot ölteni, hullámzó szegélye csak lágyan távolodik, hogy lassan a semmi üres homályába vesszen. Ketten maradnak. Nem bántotta őt, sem Mady, sem pedig Dreyia jelenléte, sőt, ami azt illeti mintha erővel is feltöltődött volna. Hiányzott neki Zammiria is, s bár az újak kitöltötték a rendelkezésre álló időt, míg a hármas távol volt, mégsem nevezhető ugyanannak. Mégis valami bántja, mégis valami arra készteti, hogy karjait szorosabbra fonva bújjon közelebb, s, hogy kellőképpen értékelje a tarkóján simító kezet és a csillogó ajkak édes ízét. Cseppenve érkezik minden egyes érzelem, s egy-egy apró cseppben megízlelve, mézszerű, ragadós fáradtság lesz rajta ismét úrrá. Ó, hányszor álltak már így ketten, s hány, meg hány kudarc után magyaráztak kedvesen. Ilyenkor sohasem tudni, hogy ki békít meg kit, vagy ki önt erőt a másikba. Hátraszegi fejét a csók után, s erőteljesen, szigorú tekintettel Zammiria szemébe néz.*
- Basszák meg. Basszák meg mind, forduljanak fel! Nem kell a Rumos, nem kell semmi sem, itt a Sellő. Itt vagy te. Itt vannak a többiek. *Karja leheletnyit szorul, majd lassan felsóhajt, s fáradt tekintete a lányéban cikázik.*
- Elfáradtam már küzdeni. Elfáradtam már magasztos célokat kergetni, mert olybá tűnik az istenek mindenki mellett állnak, csak nem mellettünk. *Vonja meg a vállát.* Sokszor... sokszor elgondolkodom azon, hogy elmegyek... nem ideiglenesen, s nem rövid, vagy hosszabb időre. Elmenetelemnek nem lenne vége, hajóra szállnék... más világok felé, ahol még számít valamit a küzdés, s nem csak pökhendi szavak, gőgös, nevetséges emberek, fajok megannyi posványa. Ó, hogy én hogy gyűlölök mindenkit! *Fakad ki felnevetve.* Egy fogadóstól, ez azért elég erős... nem igaz, szerelmem? *Fojtja a lány vállába kacaját.*
- Tán elpusztíthatnánk mindent. *Ismét vállat von.* Olyan egyszerű lenne... hisz itt mindenki csak a saját útját járja... ki venné észre?! *Pillant fel ismét felnevetve szomorúan.*
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-02 17:40:08
Üzenet elküldve: 2020-01-02 17:40:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyliassát nem igazán hatja meg jelenleg az, ha ő nem jut el a csúcsra, vagy kissé ügyetlenebb a társa, hamarabb elmegy. Most csak az a fontos, hogy megkapja, amit akart és nagyon úgy néz ki, ez meg fog történni. Szenvedélyesen átöleli jobbjával a fiút, a munkától szálkásodotr felsőtestét, pontosabban izzadtsággyöngyös hátát cirógatja, miközben támasztja magukat a ballal. A fiú példáját követi, fokozza a hangulatot, megpróbál pár körkörös, finom csípőmozdulatot bevetni. Menni kéne azért dolgozni is, a reggeli kufirc után, így ügyel rá, hogy ne legyen szalmaszagú kivirágzott teste. Finoman csókolja társát, lágy öleléssel jutalmazza őt, mikor érzi, hogy az eljutott a legmagasabb fokra. Már az is csodálni való, hogy ennyire képes volt felfokozni a félvért, sokan még idáig sem jutottak el. Ha pedig befejezték, Vyl nem rest levezetni pár finom, édes csókkal a szenvedélyes reggelt. Megfogja kezeivel oldalt az ifjú arcát, megsimogatja a pelyhedző, lassan férfias vonásokkal bíró kobakot, s édes szerelemszavakat lehel az ajkakra, utána pedig, pár repdeső kedv után, valódi szóra nyitja a száját.*
-Ügyes voltál, igazi férfi vagy! Az írást és olvasást pedig nem felejtettem el. Gyere majd be esténként a szobámba, szívesen tanítalak, ha szeretnéd. *Azzal mosolyogva, lezárja az egész találkát egy puszival a homlokra, majd szedelőzködni kezd. Van benne energia, az már biztos. Mikor sikeresen magára vette minden ruháját, odaszól a fiúnak még, valami olyat, amiről fogalma sincs, hogy boszorkányságával kapcsolatos kételyeket kelthet így benne.*
-Khulnak meg üzenem, hogy őt is meg fogom kapni egyszer. *Kacsint, vidáman. Vyl azt hiszi, a testőr és a fiú jóban vannak, míg a szobájuk előtt látta őket együtt. Semmit nem tud amazok beszélgetéséről, így a lánykás integetés és csókdobás után, távozásával akár el is gondolkoztathatja a Glunsz ifjút, persze csak ha az hagyja elmenni.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyliassát nem igazán hatja meg jelenleg az, ha ő nem jut el a csúcsra, vagy kissé ügyetlenebb a társa, hamarabb elmegy. Most csak az a fontos, hogy megkapja, amit akart és nagyon úgy néz ki, ez meg fog történni. Szenvedélyesen átöleli jobbjával a fiút, a munkától szálkásodotr felsőtestét, pontosabban izzadtsággyöngyös hátát cirógatja, miközben támasztja magukat a ballal. A fiú példáját követi, fokozza a hangulatot, megpróbál pár körkörös, finom csípőmozdulatot bevetni. Menni kéne azért dolgozni is, a reggeli kufirc után, így ügyel rá, hogy ne legyen szalmaszagú kivirágzott teste. Finoman csókolja társát, lágy öleléssel jutalmazza őt, mikor érzi, hogy az eljutott a legmagasabb fokra. Már az is csodálni való, hogy ennyire képes volt felfokozni a félvért, sokan még idáig sem jutottak el. Ha pedig befejezték, Vyl nem rest levezetni pár finom, édes csókkal a szenvedélyes reggelt. Megfogja kezeivel oldalt az ifjú arcát, megsimogatja a pelyhedző, lassan férfias vonásokkal bíró kobakot, s édes szerelemszavakat lehel az ajkakra, utána pedig, pár repdeső kedv után, valódi szóra nyitja a száját.*
-Ügyes voltál, igazi férfi vagy! Az írást és olvasást pedig nem felejtettem el. Gyere majd be esténként a szobámba, szívesen tanítalak, ha szeretnéd. *Azzal mosolyogva, lezárja az egész találkát egy puszival a homlokra, majd szedelőzködni kezd. Van benne energia, az már biztos. Mikor sikeresen magára vette minden ruháját, odaszól a fiúnak még, valami olyat, amiről fogalma sincs, hogy boszorkányságával kapcsolatos kételyeket kelthet így benne.*
-Khulnak meg üzenem, hogy őt is meg fogom kapni egyszer. *Kacsint, vidáman. Vyl azt hiszi, a testőr és a fiú jóban vannak, míg a szobájuk előtt látta őket együtt. Semmit nem tud amazok beszélgetéséről, így a lánykás integetés és csókdobás után, távozásával akár el is gondolkoztathatja a Glunsz ifjút, persze csak ha az hagyja elmenni.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-02 15:02:48
Üzenet elküldve: 2020-01-02 15:02:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Könnyedén leveszi a szoknyát amin még meg is lepődik. Nem gondolta volna, hogy ilyen sima ügy lesz. Az a pár csók is a testen hasznosnak tűnik, mert hálás sóhajokat sikerül vele kicsikarnia a másikból. Ez nem sokáig tart mert Vyl leereszkedik hozzá. Eddig is jó volt neki, de most talán a legjobb. A vágyak által felfűtött nedves barlang igazán barátságosan fogadja a betévedt vándort. A lány most mond pár kedves szót, de erre már nem kap választ, mert szépen lassan elkezd mozogni Wrexanon. Finoman átölel a sellő derekát és hagyja, hogy az mozogjon rajta. Egy kicsit ő besegít a csípőjével, de ezek csak ilyen ösztönösen jövő kis lökések. A legjobban a folyó mozgása jön be a fiúnak, mert ekkor nyög a legsűrűbben. Bár ezt a tempót nem fogja sokáig bírni, mert ez már csak ilyen. Az első alkalommal még hamar elsülnek a fegyverek. Ha így folytatódik, akkor ez meg is fog történni majd. Persze lehet bár trükkje a lánynak amivel ezt is hosszabbítja. Egy dolog már biztos lehet, hogy az aktus végére a fiúból férfi válik, ahogyan ezt mondani szokás.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Könnyedén leveszi a szoknyát amin még meg is lepődik. Nem gondolta volna, hogy ilyen sima ügy lesz. Az a pár csók is a testen hasznosnak tűnik, mert hálás sóhajokat sikerül vele kicsikarnia a másikból. Ez nem sokáig tart mert Vyl leereszkedik hozzá. Eddig is jó volt neki, de most talán a legjobb. A vágyak által felfűtött nedves barlang igazán barátságosan fogadja a betévedt vándort. A lány most mond pár kedves szót, de erre már nem kap választ, mert szépen lassan elkezd mozogni Wrexanon. Finoman átölel a sellő derekát és hagyja, hogy az mozogjon rajta. Egy kicsit ő besegít a csípőjével, de ezek csak ilyen ösztönösen jövő kis lökések. A legjobban a folyó mozgása jön be a fiúnak, mert ekkor nyög a legsűrűbben. Bár ezt a tempót nem fogja sokáig bírni, mert ez már csak ilyen. Az első alkalommal még hamar elsülnek a fegyverek. Ha így folytatódik, akkor ez meg is fog történni majd. Persze lehet bár trükkje a lánynak amivel ezt is hosszabbítja. Egy dolog már biztos lehet, hogy az aktus végére a fiúból férfi válik, ahogyan ezt mondani szokás.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:31:12
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:31:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Ralas, Zammiria//
//Érintőlegesen Dreyia, Mady//
//Iroda//
*Ralas kitételével az egészségvédelem kapcsán egyetért.*
- Jó ötlet, jót tesz a hírnevünknek is, ha alaposak és elővigyázatosak vagyunk.
*A jelentőségteljes pillantást elcsípi, mikor a pihenés zálogaként Ralas az elutazást említi. Derűs arcot öltve biccent, hiszen ez számukra többszörösen igaz. Tudja, ha a férfi menni akar, még egyszer nem beszélheti le róla. Engednie kell, hogy előbb látogassa meg a várost, s itt várnia, hogy hazatérjen.
Nem számít rá, hogy Mady ennyire zavarba jön egy kedvesen megfogalmazott kérdéstől, egy kicsit úgy fest, mintha titkolni akarna valamit, ami Artheniorban történt. A saját ügyei természetesen csak rá tartoznak, nem akar vájkálni bennük, a bizalmat pedig megadja neki, hogy szólna, ha a Sellőház érdekeit érintené, ezért annyiban hagyja a dolgot. Együttérző hanggal felel.*
- Értem. Kellemetlen élmény lehetett.
*A tapasztalatokat a többi közé illeszti, és kíváncsian várja a jegyzeteket is. A nagyobb szabadsággal a rendezvény kapcsán ő is csak kísérletezik, nehéz felmérni, mennyi nógatásra és mennyi engedékenységre van szüksége az itt dolgozóknak, hogy jobban magukénak érezzék a közösséget. Valószínűleg mindenkinek más az igénye, s az eredmény sokkal inkább múlik minden egyes személyen, mint amennyire a támogató háttéren. Búcsúzáskor Dreyia kérésére és ötletére bólint.*
- Egyszer én is szívesen beneveznék rá.
*Amint elköszönnek, meghitt csendesség ereszkedik a szobára. Ez az iroda mindkettejüké, talán nincs is szükség másikra. Igazából nem sokat használják, és akkor is inkább együtt, mint külön-külön. Figyeli Ralas mozdulatát, mellyel az apró lángot aludni küldi, s így a szemei csillogni kezdenek a sötétben. A fekete ruha a fehér ing kontrasztjával még sejtelmesebbé teszi jelenlétét, Zammiria a pohara fölött ezúttal a nő szemével leli kedvét a férfi sármjában. Oly sok arca van társának, olyan kiszámíthatatlan még mindig egy-egy pillanatban. Amikor kezdené úgy érezni, hogy ismeri, mindig tesz valami váratlant. Mint most is. Közelebb kerültek a nap végéhez, és ez mindkettejüket megkönnyebbüléssel tölti el. Különös mosolyt ölt a javaslatra, és letéve poharát feltápászkodik.*
- Igen...
*Eljátszik a gondolattal, milyen lenne a szabályokat megszegve együtt elvonulni. Aztán pedig azon töpreng, hogy miért gondolkodik ilyesmin. Igaz, veszéllyel teli nap volt, de nem jellemző rá, hogy félne egyedül az ágyában. Mire azonban észbe kap, Ralas átöleli. Meglepetten pillant fel a szemeibe, szívverése azonnal meglódul. A férfi tartása erőt sugároz, karjai védelmet ígérnek, teste melegséggel és elfogadással nyújt támaszt. Hangja nyugtató és érzelmes, szavai vigasztalóak. Szokatlan Zammiria számára még mindig, hogy ennyi szeretettel vegyék körbe, egy kicsit fél is engedni, de túl nehéz lenne ellenállni neki. A tiltott szóra ugyan hunyorog somolyogva, ám viszonozza az ölelést.*
- Rendben. Köszönöm, Ralas.
*Feleli puhán, majd lágyan érinti ajkait az övéihez. Finoman cirógatja a haját a tarkóján, közel simul hozzá, élvezni akarja ismerős illatát, érezni erejét, felpezsdülni vonzalmától. Már most sem tudja egyértelműen megállapítani, hogy azért van melege, mert ivott, vagy mert a kandalló mellett állnak, vagy csak mert egyszerűen kettesben maradtak.*
- Sajnálom, hogy így alakult. Gondolom, nem ilyennek képzelted, amikor belevágtunk. Szerencsére bőven vannak sikereink is. És… ez is jó… nagyon jó…
*Szusszan egyet jólesőn Ralas vállán, jobbja végigsimít a hátán.*
- És ismered a mondást. Minden jó, ha a vége jó.
//Érintőlegesen Dreyia, Mady//
//Iroda//
*Ralas kitételével az egészségvédelem kapcsán egyetért.*
- Jó ötlet, jót tesz a hírnevünknek is, ha alaposak és elővigyázatosak vagyunk.
*A jelentőségteljes pillantást elcsípi, mikor a pihenés zálogaként Ralas az elutazást említi. Derűs arcot öltve biccent, hiszen ez számukra többszörösen igaz. Tudja, ha a férfi menni akar, még egyszer nem beszélheti le róla. Engednie kell, hogy előbb látogassa meg a várost, s itt várnia, hogy hazatérjen.
Nem számít rá, hogy Mady ennyire zavarba jön egy kedvesen megfogalmazott kérdéstől, egy kicsit úgy fest, mintha titkolni akarna valamit, ami Artheniorban történt. A saját ügyei természetesen csak rá tartoznak, nem akar vájkálni bennük, a bizalmat pedig megadja neki, hogy szólna, ha a Sellőház érdekeit érintené, ezért annyiban hagyja a dolgot. Együttérző hanggal felel.*
- Értem. Kellemetlen élmény lehetett.
*A tapasztalatokat a többi közé illeszti, és kíváncsian várja a jegyzeteket is. A nagyobb szabadsággal a rendezvény kapcsán ő is csak kísérletezik, nehéz felmérni, mennyi nógatásra és mennyi engedékenységre van szüksége az itt dolgozóknak, hogy jobban magukénak érezzék a közösséget. Valószínűleg mindenkinek más az igénye, s az eredmény sokkal inkább múlik minden egyes személyen, mint amennyire a támogató háttéren. Búcsúzáskor Dreyia kérésére és ötletére bólint.*
- Egyszer én is szívesen beneveznék rá.
*Amint elköszönnek, meghitt csendesség ereszkedik a szobára. Ez az iroda mindkettejüké, talán nincs is szükség másikra. Igazából nem sokat használják, és akkor is inkább együtt, mint külön-külön. Figyeli Ralas mozdulatát, mellyel az apró lángot aludni küldi, s így a szemei csillogni kezdenek a sötétben. A fekete ruha a fehér ing kontrasztjával még sejtelmesebbé teszi jelenlétét, Zammiria a pohara fölött ezúttal a nő szemével leli kedvét a férfi sármjában. Oly sok arca van társának, olyan kiszámíthatatlan még mindig egy-egy pillanatban. Amikor kezdené úgy érezni, hogy ismeri, mindig tesz valami váratlant. Mint most is. Közelebb kerültek a nap végéhez, és ez mindkettejüket megkönnyebbüléssel tölti el. Különös mosolyt ölt a javaslatra, és letéve poharát feltápászkodik.*
- Igen...
*Eljátszik a gondolattal, milyen lenne a szabályokat megszegve együtt elvonulni. Aztán pedig azon töpreng, hogy miért gondolkodik ilyesmin. Igaz, veszéllyel teli nap volt, de nem jellemző rá, hogy félne egyedül az ágyában. Mire azonban észbe kap, Ralas átöleli. Meglepetten pillant fel a szemeibe, szívverése azonnal meglódul. A férfi tartása erőt sugároz, karjai védelmet ígérnek, teste melegséggel és elfogadással nyújt támaszt. Hangja nyugtató és érzelmes, szavai vigasztalóak. Szokatlan Zammiria számára még mindig, hogy ennyi szeretettel vegyék körbe, egy kicsit fél is engedni, de túl nehéz lenne ellenállni neki. A tiltott szóra ugyan hunyorog somolyogva, ám viszonozza az ölelést.*
- Rendben. Köszönöm, Ralas.
*Feleli puhán, majd lágyan érinti ajkait az övéihez. Finoman cirógatja a haját a tarkóján, közel simul hozzá, élvezni akarja ismerős illatát, érezni erejét, felpezsdülni vonzalmától. Már most sem tudja egyértelműen megállapítani, hogy azért van melege, mert ivott, vagy mert a kandalló mellett állnak, vagy csak mert egyszerűen kettesben maradtak.*
- Sajnálom, hogy így alakult. Gondolom, nem ilyennek képzelted, amikor belevágtunk. Szerencsére bőven vannak sikereink is. És… ez is jó… nagyon jó…
*Szusszan egyet jólesőn Ralas vállán, jobbja végigsimít a hátán.*
- És ismered a mondást. Minden jó, ha a vége jó.
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:25:19
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:25:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*May is erre alapoz, hogy minél gyakrabban kerül a személy egy adott helyzetbe, annál könnyebben és könnyebben vesz, ki tudja, talán egy idő után már keresi is majd ezeket a helyzeteket. Jó jelnek veszi, hogy a mélységi kezei úgy fest, belejöttek a mozdulatba és egészen felbátorodva szelik a bőrének felületét.*
-Kedves, ilyenkor nem árt, ha egy kicsit bókolsz a lánynak. Mondj valami kedveset nekem. Egy a fontos, hogy igaz legyen, és háromnál ne legyen egyszerre több. A végén még az ellenkező hatást váltja ki. *Közben lecsúszik a keze a másik ölébe, mire az erősen belemar a csípőjénél a bőrbe, hirtelen meglepetésében pedig kisiklik egy fájdalmas „au” a száján. Persze nem érzi fájdalmasnak, csak akkor a meglepetés és a hirtelen furcsa keveréke lökte ki a száján a hangokat. *
-Óvatosabbnak kellett volna lennem. Bocsánat. *Teszi hozzá kicsit zavart számrángatás kíséretében, de igyekszik tartani a szemkontaktust. Az, hogy a férfi igenis igyekszik, mindjárt szembetűnő számára és megnyugtató is egyben, hiszen ezek szerint nem rontottal el teljesen a dolgokat, van még esélye jóvátenni a kapkodását.*
-Tudod, általában a férfi gyorsabban készen áll az egyesülésre, mint egy nő. *Miután néhányszor még megcirógatta a másik ékességét, feláll az öléből és felmászik, hogy elfeküdhessen az ágyon.*
-A simogatás utána a következő lépcső jön. Van tipped? *Kérdez rá mosolyogva, hiszen úgy tapasztalta, azért a másik nem sejti a dolgokat, csak gyakran lusta a kivitelezés terén.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*May is erre alapoz, hogy minél gyakrabban kerül a személy egy adott helyzetbe, annál könnyebben és könnyebben vesz, ki tudja, talán egy idő után már keresi is majd ezeket a helyzeteket. Jó jelnek veszi, hogy a mélységi kezei úgy fest, belejöttek a mozdulatba és egészen felbátorodva szelik a bőrének felületét.*
-Kedves, ilyenkor nem árt, ha egy kicsit bókolsz a lánynak. Mondj valami kedveset nekem. Egy a fontos, hogy igaz legyen, és háromnál ne legyen egyszerre több. A végén még az ellenkező hatást váltja ki. *Közben lecsúszik a keze a másik ölébe, mire az erősen belemar a csípőjénél a bőrbe, hirtelen meglepetésében pedig kisiklik egy fájdalmas „au” a száján. Persze nem érzi fájdalmasnak, csak akkor a meglepetés és a hirtelen furcsa keveréke lökte ki a száján a hangokat. *
-Óvatosabbnak kellett volna lennem. Bocsánat. *Teszi hozzá kicsit zavart számrángatás kíséretében, de igyekszik tartani a szemkontaktust. Az, hogy a férfi igenis igyekszik, mindjárt szembetűnő számára és megnyugtató is egyben, hiszen ezek szerint nem rontottal el teljesen a dolgokat, van még esélye jóvátenni a kapkodását.*
-Tudod, általában a férfi gyorsabban készen áll az egyesülésre, mint egy nő. *Miután néhányszor még megcirógatta a másik ékességét, feláll az öléből és felmászik, hogy elfeküdhessen az ágyon.*
-A simogatás utána a következő lépcső jön. Van tipped? *Kérdez rá mosolyogva, hiszen úgy tapasztalta, azért a másik nem sejti a dolgokat, csak gyakran lusta a kivitelezés terén.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:00:39
Üzenet elküldve: 2020-01-02 12:00:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Rey egy jól eső sóhaj kíséretében emelkedik ki a dézsából, majd a tükör elé lép, hogy szemügyre vegye magát. Hosszú volt az út, már ideje volt lemosnia magáról az utazás porát. Fegyverei most az asztalon pihennek, fürdés előtt azokat is gondosan letakarította. Noru pedig az ágyat fedezi fel éppen, be-bebújva a takaró alá, körbeszimatolva, majd újra és újra felbukkanva a párnák között.
Magára vesz egy tiszta, fekete nadrágot, fényes, magasított sarkú csizmával. Felül egy kényelmes, mégis elegánsabb hatású, fekete ing takarja. Tőrét, és néhány dobókést az övébe csúsztat, több fegyverre most nincs szüksége, nem célja elijeszteni a vendégeket. Haját kiengedi, most úgyis frissen megmosott, hófehér vízesésként verdesi hátának közepét. Majd valami hirtelen ötlettől vezérelve előveszi Cassytől kapott ajándékát, és ken belőle ajkaira. Nincs színe, de ad egy különleges csillogást hamuszín szájának.
Még egy utolsót belepillant a tükörbe, majd úgy dönt, készen áll. Felkapja szokásos, immár frissen kiporolt köpenyét, s az ajtó felé veszi az irányt. Ahogy kilépne, érzi, hogy Noru a lábához ér, és villámgyorsan felkapaszkodik egészen a karjáig. Úgy látszik, hát ő is vele jön a vendégek közé.*
Magára vesz egy tiszta, fekete nadrágot, fényes, magasított sarkú csizmával. Felül egy kényelmes, mégis elegánsabb hatású, fekete ing takarja. Tőrét, és néhány dobókést az övébe csúsztat, több fegyverre most nincs szüksége, nem célja elijeszteni a vendégeket. Haját kiengedi, most úgyis frissen megmosott, hófehér vízesésként verdesi hátának közepét. Majd valami hirtelen ötlettől vezérelve előveszi Cassytől kapott ajándékát, és ken belőle ajkaira. Nincs színe, de ad egy különleges csillogást hamuszín szájának.
Még egy utolsót belepillant a tükörbe, majd úgy dönt, készen áll. Felkapja szokásos, immár frissen kiporolt köpenyét, s az ajtó felé veszi az irányt. Ahogy kilépne, érzi, hogy Noru a lábához ér, és villámgyorsan felkapaszkodik egészen a karjáig. Úgy látszik, hát ő is vele jön a vendégek közé.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-01-01 10:51:18
Üzenet elküldve: 2020-01-01 10:51:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl munkájában az jelenti az izgalmat, hogy minden férfinek mások az igényei és habár van pár trükk, ami mindegyiknél beválik, nincsen általános módszer, hogy az összeset ugyanúgy ki lehessen elégíteni. Wrexan például törődést és finomságot igényel a félvér szerint, de Khulnál feltehetően már durvább és szenvedélyesebb lenne, hiszen egy tapasztalt férfinak látszik. Az Aranyfattyú elméje akaratlanul is a kardforgató körül kezd el keringeni, természetesen a tapasztalatlan fiú mellett. Kezdi elérni egyik célját, s ő telhetetlen, már a következőn gondolkozik. A finom csókok célt érnek, Vyl pedig jól elszórakozik. Ha Wrexan leveszi a szoknyát (márpedig azt könnyem le tudja varázsolni a boszorkáról), társa finom sóhajokkal árasztja el, mikor a repedésher ér. Vyl ezt hagyja neki, kifejezetten tetszik neki a másik kissé átlagos, de kedves szeretgetése. Lejjebb hajol, lassan, amennyiben a Glunsz ifjonc engedi, a vitorla leereszkedik az árbocon, de egyelőre még nem kezd bele a tenger halk, finom ringatásába. Ezután megsimítja társa arcát, közelebb hajol, mosolyog, de ezen kívül még egy halk sóhaj sem hagyja el ajkait.*
-Most te vagy a fontos, Wrexan, én ringatlak lágy kényelembe, téged. Elég, ha felveszed a ritmust és azt csinálod, amit akarsz. *Nincs rossz válasz, ezt már többször hangoztatta. Lassan belekezd a mozgásba, fokozatosan gyorsít. Először lágyan hömpölygő folyam, majd lassan folyó lesz, de még nem megy át a hegyipatakok tempójába. Azt nem is kedveli annyira. Kezei a fiú tarkóján és arcán pihennek, a sóhajok is lassacskán megérkeznek.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Vyl munkájában az jelenti az izgalmat, hogy minden férfinek mások az igényei és habár van pár trükk, ami mindegyiknél beválik, nincsen általános módszer, hogy az összeset ugyanúgy ki lehessen elégíteni. Wrexan például törődést és finomságot igényel a félvér szerint, de Khulnál feltehetően már durvább és szenvedélyesebb lenne, hiszen egy tapasztalt férfinak látszik. Az Aranyfattyú elméje akaratlanul is a kardforgató körül kezd el keringeni, természetesen a tapasztalatlan fiú mellett. Kezdi elérni egyik célját, s ő telhetetlen, már a következőn gondolkozik. A finom csókok célt érnek, Vyl pedig jól elszórakozik. Ha Wrexan leveszi a szoknyát (márpedig azt könnyem le tudja varázsolni a boszorkáról), társa finom sóhajokkal árasztja el, mikor a repedésher ér. Vyl ezt hagyja neki, kifejezetten tetszik neki a másik kissé átlagos, de kedves szeretgetése. Lejjebb hajol, lassan, amennyiben a Glunsz ifjonc engedi, a vitorla leereszkedik az árbocon, de egyelőre még nem kezd bele a tenger halk, finom ringatásába. Ezután megsimítja társa arcát, közelebb hajol, mosolyog, de ezen kívül még egy halk sóhaj sem hagyja el ajkait.*
-Most te vagy a fontos, Wrexan, én ringatlak lágy kényelembe, téged. Elég, ha felveszed a ritmust és azt csinálod, amit akarsz. *Nincs rossz válasz, ezt már többször hangoztatta. Lassan belekezd a mozgásba, fokozatosan gyorsít. Először lágyan hömpölygő folyam, majd lassan folyó lesz, de még nem megy át a hegyipatakok tempójába. Azt nem is kedveli annyira. Kezei a fiú tarkóján és arcán pihennek, a sóhajok is lassacskán megérkeznek.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-30 22:35:06
Üzenet elküldve: 2019-12-30 22:35:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nem is olyan rég még saját magától megszabadult volna a lány attól a szoknyától. Bezzeg most már nem áll kötélnek egyelőre. Nők. Ki tud rajtuk eligazodni. De mi mivel most a sellő kezében az irányítás, ezért nem akadékoskodik. Nyilván jobban tudja, hogy mi a dörgés ezen a téren. Megelégszik az arc simogatással és a lágy csókkal. Közben úgy néz ki, hogy Vyl elgondolkodik egy pillanatra, de aztán csak nekikezd a másik kényeztetésének. Szépen lassan lefelé haladva csókolgatja a fiú testét. Igazán izgatóan hat, ahogy lassan közeledik lefelé. Most viszont, hogy a félvér feje lejjebb került szépen beletúr a hajába. Nem borzolja össze csak, mintha egy fésű lenne a keze végig simít benne. Már egy ideje kíváncsi volt rá, hogy milyen lehet a hajzuhatag tapintása. Viszont ami ezek után történik, ahhoz már két kezes támasztásra van szüksége. Bizony a csókos száj leér a férfiasságához. Az eddigi kényeztetés se volt semmi, de amit most kap az felül múlja a többit. El se tudja képzelni, hogy mi mindenre lenne még képes az a nő. Ha más nem hát ez bizony már lehet boszorkányság is. Úgy fentről lenézve azért furcsa látvány, ahogy Vyl a mogyoróit nyalogatja. Olyan érzése van Wrexannak, mintha most ő lenne a földesúr akit a szolgáló kényeztet. Pedig lám, csak egy egyszerű munkás és mégis milyen pazar dolga van. Tetszését a nyögései is jól tükrözik. Végül ez is véget ér, de a visszatérés is legalább annyira izgalmas, mint a lemenetel volt. Visszatérve egy hosszú és szenvedélyes csókban részesül az ifjú. A csók után elkezd felemelkedni a lány. Végül feláll és megszólal. Eljött az idő, hogy lekerüljön a szoknya, de ezt most neki kéne eltávolítania. Először is Hátrább kúszik a falhoz, hogy legyen mihez támasztani a hátát. Remélhetőleg Vyl oda is elkíséri. Ott még mindig előtte lesz a feladata. Na igen ő maga nem igazán ért a női ruhákhoz. Egy dologban biztos, hogy a ruhára nagyon kell ügyelnie, mert nem hiába tette félre a lány a felsőjét is. Óvatosan keresgéli a nyitját a dolognak. Ha kifogna rajta, akkor megpróbálná finoman lehúzni, mint egy nadrágot. Ha így se enged, akkor bizony nem kínlódik vele, mert nem szeretné széttépni. Ha lekerül a ruhadarab, akkor szemügyre venné, hogy mi került elébe. Finoman pár csókot lehelne hasára és néhány lépés múlva a repedésre is.*
- Hogyan tudnék én is a kedvedre tenni?* Tenné fel a kérdést, mert hát őt már kényeztették így talán, most viszonozhatja, ha elmondják neki, hogyan kéne. Amíg előtte áll Vyl addig ezt könnyedén megtehetné.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Nem is olyan rég még saját magától megszabadult volna a lány attól a szoknyától. Bezzeg most már nem áll kötélnek egyelőre. Nők. Ki tud rajtuk eligazodni. De mi mivel most a sellő kezében az irányítás, ezért nem akadékoskodik. Nyilván jobban tudja, hogy mi a dörgés ezen a téren. Megelégszik az arc simogatással és a lágy csókkal. Közben úgy néz ki, hogy Vyl elgondolkodik egy pillanatra, de aztán csak nekikezd a másik kényeztetésének. Szépen lassan lefelé haladva csókolgatja a fiú testét. Igazán izgatóan hat, ahogy lassan közeledik lefelé. Most viszont, hogy a félvér feje lejjebb került szépen beletúr a hajába. Nem borzolja össze csak, mintha egy fésű lenne a keze végig simít benne. Már egy ideje kíváncsi volt rá, hogy milyen lehet a hajzuhatag tapintása. Viszont ami ezek után történik, ahhoz már két kezes támasztásra van szüksége. Bizony a csókos száj leér a férfiasságához. Az eddigi kényeztetés se volt semmi, de amit most kap az felül múlja a többit. El se tudja képzelni, hogy mi mindenre lenne még képes az a nő. Ha más nem hát ez bizony már lehet boszorkányság is. Úgy fentről lenézve azért furcsa látvány, ahogy Vyl a mogyoróit nyalogatja. Olyan érzése van Wrexannak, mintha most ő lenne a földesúr akit a szolgáló kényeztet. Pedig lám, csak egy egyszerű munkás és mégis milyen pazar dolga van. Tetszését a nyögései is jól tükrözik. Végül ez is véget ér, de a visszatérés is legalább annyira izgalmas, mint a lemenetel volt. Visszatérve egy hosszú és szenvedélyes csókban részesül az ifjú. A csók után elkezd felemelkedni a lány. Végül feláll és megszólal. Eljött az idő, hogy lekerüljön a szoknya, de ezt most neki kéne eltávolítania. Először is Hátrább kúszik a falhoz, hogy legyen mihez támasztani a hátát. Remélhetőleg Vyl oda is elkíséri. Ott még mindig előtte lesz a feladata. Na igen ő maga nem igazán ért a női ruhákhoz. Egy dologban biztos, hogy a ruhára nagyon kell ügyelnie, mert nem hiába tette félre a lány a felsőjét is. Óvatosan keresgéli a nyitját a dolognak. Ha kifogna rajta, akkor megpróbálná finoman lehúzni, mint egy nadrágot. Ha így se enged, akkor bizony nem kínlódik vele, mert nem szeretné széttépni. Ha lekerül a ruhadarab, akkor szemügyre venné, hogy mi került elébe. Finoman pár csókot lehelne hasára és néhány lépés múlva a repedésre is.*
- Hogyan tudnék én is a kedvedre tenni?* Tenné fel a kérdést, mert hát őt már kényeztették így talán, most viszonozhatja, ha elmondják neki, hogyan kéne. Amíg előtte áll Vyl addig ezt könnyedén megtehetné.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-29 23:07:44
Üzenet elküldve: 2019-12-29 23:07:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Végre irányíthat! Vyl maga sem tudja, miért, de amennyire ezt várta el a fiútól az elején, most annyira kívánja maga a gyeplőt kezei közé. Az egyedüli furmány a történetben az, hogy a gyeplő történetesen Wrexan kormányrúdja lenne, de a megszeppent kamasz tesz előtte egy megjegyzést, amire Vyl arcával egyenlő magasságba emelkedik és jobb kezével megsimogatja azt.*
-Drága Wrexan, még nem tartunk ott! *Lehel egy csókot a fiú szájára. Valójában csak nem akarja bevallani, hogy meggondolta magát. Nem olyan határozott most ő, mint annak idején tanára. Annyi lehetőség van egy szűz fiúban, s ez egy meghatározó élmény lesz az életében. Vyl, évek óta először, azt érzi, hogy összezavarodott. Mivel kezdje? Mit élvezne a legjobban, de nem annyira, hogy hamar véget érjen a mese? Kis ingerlés azértbelefér, végül úgy dönt. Csókokkal lekúszik a csupasz területhez, majd szépen, lassan, ajkaival érinti a férfiak legérzékenyebb területét is. Csak a tetején időzik el egy darabig, sóhajokat vár a társától. Aztán kihagyja az egész elnyelését, attól tart, hamar elélvezne társa ezen esetben. Inkább kissé játszadozik a holdakkal is. Finoman, lágyan érinti őket nyelvével, ha teheti. Ezek után, emlékezve arra, hogy mind Int, mind a lovász mennyire élvezte azt, mikor ilyenekkel élt, végig nyalja az ágyéktól a mellkasig Wrexan hasát, amennyiben az engedi neki. Aztán ott felemelkedik, s jöhet egy rövid szemezgetés, majd hosszú, szemvedélyes, rá jellemző csók. Kezeit a fiú arcára helyezi, testét, amennyiben az megengedi, elkezdi feljebb emelni. Feláll, egészen közel a másik arcához, s mosolyog.*
-Ha annyira kívánod, dolgozz meg érte! Szedd le te! *Finom kis érintések az anyagon, a lábak ide-oda billegése próbálja érzékibbé tenni a jelenetet.*
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.29 23:08:26
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Végre irányíthat! Vyl maga sem tudja, miért, de amennyire ezt várta el a fiútól az elején, most annyira kívánja maga a gyeplőt kezei közé. Az egyedüli furmány a történetben az, hogy a gyeplő történetesen Wrexan kormányrúdja lenne, de a megszeppent kamasz tesz előtte egy megjegyzést, amire Vyl arcával egyenlő magasságba emelkedik és jobb kezével megsimogatja azt.*
-Drága Wrexan, még nem tartunk ott! *Lehel egy csókot a fiú szájára. Valójában csak nem akarja bevallani, hogy meggondolta magát. Nem olyan határozott most ő, mint annak idején tanára. Annyi lehetőség van egy szűz fiúban, s ez egy meghatározó élmény lesz az életében. Vyl, évek óta először, azt érzi, hogy összezavarodott. Mivel kezdje? Mit élvezne a legjobban, de nem annyira, hogy hamar véget érjen a mese? Kis ingerlés azértbelefér, végül úgy dönt. Csókokkal lekúszik a csupasz területhez, majd szépen, lassan, ajkaival érinti a férfiak legérzékenyebb területét is. Csak a tetején időzik el egy darabig, sóhajokat vár a társától. Aztán kihagyja az egész elnyelését, attól tart, hamar elélvezne társa ezen esetben. Inkább kissé játszadozik a holdakkal is. Finoman, lágyan érinti őket nyelvével, ha teheti. Ezek után, emlékezve arra, hogy mind Int, mind a lovász mennyire élvezte azt, mikor ilyenekkel élt, végig nyalja az ágyéktól a mellkasig Wrexan hasát, amennyiben az engedi neki. Aztán ott felemelkedik, s jöhet egy rövid szemezgetés, majd hosszú, szemvedélyes, rá jellemző csók. Kezeit a fiú arcára helyezi, testét, amennyiben az megengedi, elkezdi feljebb emelni. Feláll, egészen közel a másik arcához, s mosolyog.*
-Ha annyira kívánod, dolgozz meg érte! Szedd le te! *Finom kis érintések az anyagon, a lábak ide-oda billegése próbálja érzékibbé tenni a jelenetet.*
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.29 23:08:26
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-29 20:18:47
Üzenet elküldve: 2019-12-29 20:18:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Kitárulkozni.~
*Ernuss és a kitárulkozás két különálló fogalom, de legalább most megtanulhat... kitárulkozni. Valahogyan.*
- Majd idővel sikerül... kitárulkozni.
*Direkt a nő szavait használja, azaz utal arra, hogy valószínűleg, ha máskor is csinálnak ilyesmit, az már könnyebben fog menni. Elvégre ez is egy tanulás, egy út eleje, és minden út kezdetben nehéz. Persze lehet, hogy Ernuss soha többet nem ér majd nőhöz, ezt még maga sem tudja eldönteni.
A kérésre belenéz Maydeleine szemébe. Furcsa így, a másik szemébe bámulni, ugyanakkor van bele valami megnyugtató. Még egy kicsit el is felejti, hogy teljesen mezítelen, és egy szintén mezítelen nő öleli át.
Persze zavartságát így sem tudja leplezni, ez gyorsan megnyilvánul abban, hogy a simogatás valamiféle kényszercselekvéssé válik a számára. Felbátorodik az érintésben - de csak idegessége miatt -, és immár a nő hátát, derekát és hasát is simogatja, hol egyik, hol másik, hol mind a két kezével.
Az érintést egészen jól tűri, persze arra nem számít, hogy Maydeleine rögtön a lényegre tapint. Ernuss izmai rögtön meg is feszülnek, eddig simogató kezeivel pedig a hirtelen érzés miatt jobban rámarkol a nő csípőjére. Egy pillanatig az összefonódó pillantásuk is elválik, de aztán Ernuss emlékezteti magát. Úgy valahogyan egyébként is kellemesebben viseli el az új helyzetet.
A hatás persze kézzel fogható, a szerzetes ajkai elvállak, és eléggé meglepett képet vág, de nem úgy tűnik, mint aki nagyon ellenkezne, majd rosszul érezné magát, sőt, ellenkezőleg. Persze lazítani nem tud.*
- Én... Öh... *makogja, majd újabb pár zavart pislogás következik.*
- Kel... lemes.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Kitárulkozni.~
*Ernuss és a kitárulkozás két különálló fogalom, de legalább most megtanulhat... kitárulkozni. Valahogyan.*
- Majd idővel sikerül... kitárulkozni.
*Direkt a nő szavait használja, azaz utal arra, hogy valószínűleg, ha máskor is csinálnak ilyesmit, az már könnyebben fog menni. Elvégre ez is egy tanulás, egy út eleje, és minden út kezdetben nehéz. Persze lehet, hogy Ernuss soha többet nem ér majd nőhöz, ezt még maga sem tudja eldönteni.
A kérésre belenéz Maydeleine szemébe. Furcsa így, a másik szemébe bámulni, ugyanakkor van bele valami megnyugtató. Még egy kicsit el is felejti, hogy teljesen mezítelen, és egy szintén mezítelen nő öleli át.
Persze zavartságát így sem tudja leplezni, ez gyorsan megnyilvánul abban, hogy a simogatás valamiféle kényszercselekvéssé válik a számára. Felbátorodik az érintésben - de csak idegessége miatt -, és immár a nő hátát, derekát és hasát is simogatja, hol egyik, hol másik, hol mind a két kezével.
Az érintést egészen jól tűri, persze arra nem számít, hogy Maydeleine rögtön a lényegre tapint. Ernuss izmai rögtön meg is feszülnek, eddig simogató kezeivel pedig a hirtelen érzés miatt jobban rámarkol a nő csípőjére. Egy pillanatig az összefonódó pillantásuk is elválik, de aztán Ernuss emlékezteti magát. Úgy valahogyan egyébként is kellemesebben viseli el az új helyzetet.
A hatás persze kézzel fogható, a szerzetes ajkai elvállak, és eléggé meglepett képet vág, de nem úgy tűnik, mint aki nagyon ellenkezne, majd rosszul érezné magát, sőt, ellenkezőleg. Persze lazítani nem tud.*
- Én... Öh... *makogja, majd újabb pár zavart pislogás következik.*
- Kel... lemes.
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-29 19:21:32
Üzenet elküldve: 2019-12-29 19:21:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi a hirtelen megdermedő és furcsa mozdulatlanságba burkolózó mélységit a csók folyományaképpen, majd a lehelet gyenge próbálkozást, majd a lassan felbátorodó érintést. ~Hiszen a szándék a lényeg. ~ Mosolyog kedvesen a másikra, miután az első lépéseket megtették.*
-Tudod, ahhoz, hogy meglegyen a légkör, amelyben mind a ketten ki mertek majd tárulkozni. *Még ennyi magyarázatot fűz hozzá, aztán észleli, talán a simogatás szándékával főszerepet kapott két határozottan a válla felé mozduló ujjat. ~Jól van, ez is valami. Azt hiszem. ~ Követi a tekintetével a másik kezét és bizonytalan pillantást vet a férfi irányába. Mikor a nyakánál már a teljes ujjskála felsorakozik, kicsit kezd megnyugodni, talán még nincs veszve minden. *
-Van egy ötletem, látom, nagyon óvatosan csinálod, ami nagyon jó, mert a nők törékenyebbek és szeretik a gyengéd érintéseket. *Nyilván inkább a pozitív visszajelzésre teszi a hangsúlyt, nehogy már az elején elkedvetlenítse a próbálkozást.*
-Nézz a szemembe rendben? *Állítja be az egyik ujjával a férfi fejét, majd lesimít a kezével kettejük közé, minden ujjával karistolva a mélységi mellkasát egészen az ágyékáig, egyrészt, hogy felmérje az odalent uralkodó helyzetet, másrészt, hogy lendítsen a lelkesedésen. Csak remélni tudja, hogy nem ugrik a meglepetéstől azon nyomban fel, és taszítja a földre ijedtében.*
-Mi… milyen érzés?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Érzi a hirtelen megdermedő és furcsa mozdulatlanságba burkolózó mélységit a csók folyományaképpen, majd a lehelet gyenge próbálkozást, majd a lassan felbátorodó érintést. ~Hiszen a szándék a lényeg. ~ Mosolyog kedvesen a másikra, miután az első lépéseket megtették.*
-Tudod, ahhoz, hogy meglegyen a légkör, amelyben mind a ketten ki mertek majd tárulkozni. *Még ennyi magyarázatot fűz hozzá, aztán észleli, talán a simogatás szándékával főszerepet kapott két határozottan a válla felé mozduló ujjat. ~Jól van, ez is valami. Azt hiszem. ~ Követi a tekintetével a másik kezét és bizonytalan pillantást vet a férfi irányába. Mikor a nyakánál már a teljes ujjskála felsorakozik, kicsit kezd megnyugodni, talán még nincs veszve minden. *
-Van egy ötletem, látom, nagyon óvatosan csinálod, ami nagyon jó, mert a nők törékenyebbek és szeretik a gyengéd érintéseket. *Nyilván inkább a pozitív visszajelzésre teszi a hangsúlyt, nehogy már az elején elkedvetlenítse a próbálkozást.*
-Nézz a szemembe rendben? *Állítja be az egyik ujjával a férfi fejét, majd lesimít a kezével kettejük közé, minden ujjával karistolva a mélységi mellkasát egészen az ágyékáig, egyrészt, hogy felmérje az odalent uralkodó helyzetet, másrészt, hogy lendítsen a lelkesedésen. Csak remélni tudja, hogy nem ugrik a meglepetéstől azon nyomban fel, és taszítja a földre ijedtében.*
-Mi… milyen érzés?
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-29 19:03:59
Üzenet elküldve: 2019-12-29 19:03:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Végre pihenés//
//Ralas és Zammi érintőlegesen//
*Meg sem fordul a fejében, hogy egy kihallgatás kellős közepére csöppen, és talán jobban tudatosulna benne a válaszra kötelezés, ha még egy a székhez is lenne kötözve. Így azonban, minthogy most érkeztek vissza az útról, próbálja csupán a legfontosabb információkat közvetíteni, amelyek ő maga lényegesnek tart. Ezen felül, feltehetően hallotta a kérdést, bement a fülén, egy- két képet fel is dobott, főleg a vértől csatakos pultot és környékét, amelyet nem szívesen azonosítana a város egészével. Viszont amennyit látott belőle, ez bőven belecsúszik és hozzá is tartozik a kialakult képhez, ezt pedig már elővezette. A körülmények adják ki a kép egészét. Nem megdöbbentő tehát, hogy, amint a kérdés újra felhangzik, egyenest neki szegezve a következő válasz érkezik némi zavart szemmozgatás és habozás után. *
-Nekem nem tetszett. Ez előtt még sosem jártam a városban. Veszélyes hely és minden olyan nyomasztó, mármint az utcákon. Dreyia nélkül nem sokat járkáltam, csak, ami muszáj volt. *Von vállat, hiszen csak a Templom környékén járt, na meg a piactéren, ami már magában sem volt kis kihívás. Még jobban megijeszti a gondolat, hogy esetleg kapcsolatba kerülhetett olyan egyénekkel, akik még a betegség lappangó szikráját rejtegetik. Nem is szívesen mondja el ezeket, bár a véleménye igenis csupán ennyi, de kezdi kényelmetlennek érezni a faggatást. Ralas kacsintása és a munkára való szólítást már egészen komolynak érzi, mindezek után, így csak somolyog az orra alatt.*
-Értem, Carlotteia, vele találkoztunk odakint. *Párosítja össze a dolgokat a fejében. Elraktározza a közös ünnepség tényét is, hiszen mindenképpen meg kell, nézze magának az újakat is, így ki nem hagyná. Mikor pedig elengedésre kerülnek, kifújja a levegőt és ismét magához veszi az immár könnyebb csomagját, majd kisétál az ajtón.*
-Semmiség. Köszönjük a lehetőséget, további jó munkát. *Hajol még meg, aztán már ott sincsen. Miközben kifelé sétálnak Dreyia is intéz felé néhány kérdést, amelyek olyan gyorsan futnak be, hogy még feldolgozni sincsen ideje.*
-Hogy mi? Masszázs? Fürdő? Milyen feladataid? A jegyzetek… *Sétál a mélységi mellett.*
-De azok csak a könyvtári jegyzeteim, nem hiszem, hogy neked az jó lenne. Biztos nem arra vagy kíváncsi. *Hadarja, mert valóban nem szívesen adná át azokat a fickálmányokat más kezébe, mielőtt átírta volna. Mikor Dreyia a falnak dől, akkor odafordul hozzá.*
-Jól vagy? *Nézi aggódó tekintettel, bár felsejlik, lehet a gyorsan bevitt alkohol táncol csak a gyomrában, de nem árt rákérdezni.*
-Én fürdőt vennék először, bár a forró gőz nem tesz jót az italnak, így talán egy kis fekvés előtte nem árt. *Javasolja, míg a szobákig nem sétálnak. Kezdi úgy érezni, hogy a hátsójának a bizsergése talán a legkisebb dolog most, ami aggodalomra méltó.*
-Melyik legyen?
//Ralas és Zammi érintőlegesen//
*Meg sem fordul a fejében, hogy egy kihallgatás kellős közepére csöppen, és talán jobban tudatosulna benne a válaszra kötelezés, ha még egy a székhez is lenne kötözve. Így azonban, minthogy most érkeztek vissza az útról, próbálja csupán a legfontosabb információkat közvetíteni, amelyek ő maga lényegesnek tart. Ezen felül, feltehetően hallotta a kérdést, bement a fülén, egy- két képet fel is dobott, főleg a vértől csatakos pultot és környékét, amelyet nem szívesen azonosítana a város egészével. Viszont amennyit látott belőle, ez bőven belecsúszik és hozzá is tartozik a kialakult képhez, ezt pedig már elővezette. A körülmények adják ki a kép egészét. Nem megdöbbentő tehát, hogy, amint a kérdés újra felhangzik, egyenest neki szegezve a következő válasz érkezik némi zavart szemmozgatás és habozás után. *
-Nekem nem tetszett. Ez előtt még sosem jártam a városban. Veszélyes hely és minden olyan nyomasztó, mármint az utcákon. Dreyia nélkül nem sokat járkáltam, csak, ami muszáj volt. *Von vállat, hiszen csak a Templom környékén járt, na meg a piactéren, ami már magában sem volt kis kihívás. Még jobban megijeszti a gondolat, hogy esetleg kapcsolatba kerülhetett olyan egyénekkel, akik még a betegség lappangó szikráját rejtegetik. Nem is szívesen mondja el ezeket, bár a véleménye igenis csupán ennyi, de kezdi kényelmetlennek érezni a faggatást. Ralas kacsintása és a munkára való szólítást már egészen komolynak érzi, mindezek után, így csak somolyog az orra alatt.*
-Értem, Carlotteia, vele találkoztunk odakint. *Párosítja össze a dolgokat a fejében. Elraktározza a közös ünnepség tényét is, hiszen mindenképpen meg kell, nézze magának az újakat is, így ki nem hagyná. Mikor pedig elengedésre kerülnek, kifújja a levegőt és ismét magához veszi az immár könnyebb csomagját, majd kisétál az ajtón.*
-Semmiség. Köszönjük a lehetőséget, további jó munkát. *Hajol még meg, aztán már ott sincsen. Miközben kifelé sétálnak Dreyia is intéz felé néhány kérdést, amelyek olyan gyorsan futnak be, hogy még feldolgozni sincsen ideje.*
-Hogy mi? Masszázs? Fürdő? Milyen feladataid? A jegyzetek… *Sétál a mélységi mellett.*
-De azok csak a könyvtári jegyzeteim, nem hiszem, hogy neked az jó lenne. Biztos nem arra vagy kíváncsi. *Hadarja, mert valóban nem szívesen adná át azokat a fickálmányokat más kezébe, mielőtt átírta volna. Mikor Dreyia a falnak dől, akkor odafordul hozzá.*
-Jól vagy? *Nézi aggódó tekintettel, bár felsejlik, lehet a gyorsan bevitt alkohol táncol csak a gyomrában, de nem árt rákérdezni.*
-Én fürdőt vennék először, bár a forró gőz nem tesz jót az italnak, így talán egy kis fekvés előtte nem árt. *Javasolja, míg a szobákig nem sétálnak. Kezdi úgy érezni, hogy a hátsójának a bizsergése talán a legkisebb dolog most, ami aggodalomra méltó.*
-Melyik legyen?
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2019-12-29 16:06:34
Üzenet elküldve: 2019-12-29 16:06:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 455
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
//Vyl a boszorka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A lány átveszi az irányítást. Miután biztos pozícióba állítja a fiút. Gyengéd csókokat lehel a testére fokozatosan haladva lefelé. Wrexan továbbra is fogja baljával a lány mellét. Persze mikor a nadrág levételére kerül a sor, akkor letámaszt a másik kezével is, hogy megtudja emelni a csípőjét. Most, hogy lekerül róla a nadrág teljesen meztelen és egy csöppet zavarba is jön. Ezért aztán örülne, ha az a szoknya is lekerülne.*
- Te is levetnéd azt a szoknyát, mert így kicsit kényelmetlenül érzem magam.* Reméli erre is sor kerül hamarosan és akkor még pluszban megcsodálhatja a lány egész testét.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* A lány átveszi az irányítást. Miután biztos pozícióba állítja a fiút. Gyengéd csókokat lehel a testére fokozatosan haladva lefelé. Wrexan továbbra is fogja baljával a lány mellét. Persze mikor a nadrág levételére kerül a sor, akkor letámaszt a másik kezével is, hogy megtudja emelni a csípőjét. Most, hogy lekerül róla a nadrág teljesen meztelen és egy csöppet zavarba is jön. Ezért aztán örülne, ha az a szoknya is lekerülne.*
- Te is levetnéd azt a szoknyát, mert így kicsit kényelmetlenül érzem magam.* Reméli erre is sor kerül hamarosan és akkor még pluszban megcsodálhatja a lány egész testét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996