Nincs játékban - Szolgálati terület
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Szolgálati terület | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-29 10:31:03
Üzenet elküldve: 2020-03-29 10:31:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
*Jól ismeri a hazugságmentes manipuláció előnyeit, s a másik oldalról annak veszélyeit, de megtanult élni a félbizalom világában, mondhatni abban nőtt fel. Merchen az első kapcsolata a várossal, s tulajdonképpen az első nyeresége lehet ebben az egész ügyben. Valamivel oldottabb kezd lenni a döntés után, Merchen szójátékán halkan nevet is.*
- Ez így van.
*Enyhe mosollyal bólint az olajozó körön, igazából még abból is lehet hasznot húzni, ami nem sikerül az elgondolásoknak megfelelően. Az anyagiak konkretizálása előtt néhány pillatig elgondolkodik, majd puha hangon felel.*
- Sellőink szokásos díja 80 arany egy napra. Gondolom, ez jóval több, mint amire a megbízója készülhetett, ha a nyomornegyed éhezői körében gondolkodott. Ez alá viszont nem szívesen mennék, mert bár nem azt a fajta szolgáltatást várják el tőlük, de tele lesz mindkét kezük munkával, és minden talpraesettségükre szükségük lesz. Az egyéb bevételekre sajnos nem építhetek, hiszen semmi garancia nincs rá.
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 10:32:32
*Jól ismeri a hazugságmentes manipuláció előnyeit, s a másik oldalról annak veszélyeit, de megtanult élni a félbizalom világában, mondhatni abban nőtt fel. Merchen az első kapcsolata a várossal, s tulajdonképpen az első nyeresége lehet ebben az egész ügyben. Valamivel oldottabb kezd lenni a döntés után, Merchen szójátékán halkan nevet is.*
- Ez így van.
*Enyhe mosollyal bólint az olajozó körön, igazából még abból is lehet hasznot húzni, ami nem sikerül az elgondolásoknak megfelelően. Az anyagiak konkretizálása előtt néhány pillatig elgondolkodik, majd puha hangon felel.*
- Sellőink szokásos díja 80 arany egy napra. Gondolom, ez jóval több, mint amire a megbízója készülhetett, ha a nyomornegyed éhezői körében gondolkodott. Ez alá viszont nem szívesen mennék, mert bár nem azt a fajta szolgáltatást várják el tőlük, de tele lesz mindkét kezük munkával, és minden talpraesettségükre szükségük lesz. Az egyéb bevételekre sajnos nem építhetek, hiszen semmi garancia nincs rá.
A hozzászólás írója (Zammiria Rykoven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.29 10:32:32
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-28 22:35:34
Üzenet elküldve: 2020-03-28 22:35:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
*Merchen eddig sem hazudott, egészen őszintén beszél, általában nem jellemző rá a hamis beszéd, inkább csak az igazságot tekeri úgy, hogy neki jó legyen. De itt még erről sincs szó, hisz ezúttal tényleg érdeke, hogy minden klappoljon, és a helyzet úgy tűnik, hogy most az érdekek összeérnek.*
-Igazán gáláns öntől.
*Hajtja meg fejét némileg, ez egy borzasztó őszinte mozdulat, tényleg hálás érte, hogy nem kell még külön azért is ügyeskednie. Nem kerüli el azonban a tündér figyelmét a nő testbeszéde. Valószínűleg nem ez az első ilyen tárgyalása, és biztos sokat látott már a világból, hogy ilyen komplexen gondolkozik. Meg is dicsérné őt, ha kicsit másabb szituációban lennének.*
-Ez csak természetes!
*Kezét fel is teszi, s tenyerét mutatja a nő felé, szinte védekezve.*
-Nem is gondolnám. Hiszem, hogy úgy jár jól mindenki, ha mindenki jól jár.
*Örök igazság.*
-És borzasztóan örülök, hogy hajlik kegyed a dolog felé, ez mindkettőnk hasznára válik.
*Az az igazi, zsíros kofa mosoly ül az arcára, és tényleg örül a dolognak. A lányok számát illetően bólint.*
-Ahogy ön jónak látja. Ha három, akkor három. Az is tökéletes. Nincs rálátásom a Sellőház működésére, s azt hiszem ez így is van rendjén.
*Nem vár igazi választ, de tudja, hogy így van.*
-Sosem szerettem erről beszélni, de kénytelen vagyok, hisz mégiscsak, nem szeretek zsákbamacskát árulni. Mire gondolt a díjazást illetően? Kérem most úgy számoljon, hogy azt, amit esetleg ott megkeresnek, vegye ki a számításból, hisz arra nekem sajnos nincs ráhatásom.
*Az sem kizárt, hogy ha jól végzik a dolgukat, eleve több pénzt kapnak, mint amennyit Merchen maga, de a tündérnek ez sem esne zokon. Mindenesetre kíváncsi, hogy Zammiria fejében elképzeltek mennyire hozhatók egy közös vonalra azzal, amit Merchen tud ajánlani.*
-
*Merchen eddig sem hazudott, egészen őszintén beszél, általában nem jellemző rá a hamis beszéd, inkább csak az igazságot tekeri úgy, hogy neki jó legyen. De itt még erről sincs szó, hisz ezúttal tényleg érdeke, hogy minden klappoljon, és a helyzet úgy tűnik, hogy most az érdekek összeérnek.*
-Igazán gáláns öntől.
*Hajtja meg fejét némileg, ez egy borzasztó őszinte mozdulat, tényleg hálás érte, hogy nem kell még külön azért is ügyeskednie. Nem kerüli el azonban a tündér figyelmét a nő testbeszéde. Valószínűleg nem ez az első ilyen tárgyalása, és biztos sokat látott már a világból, hogy ilyen komplexen gondolkozik. Meg is dicsérné őt, ha kicsit másabb szituációban lennének.*
-Ez csak természetes!
*Kezét fel is teszi, s tenyerét mutatja a nő felé, szinte védekezve.*
-Nem is gondolnám. Hiszem, hogy úgy jár jól mindenki, ha mindenki jól jár.
*Örök igazság.*
-És borzasztóan örülök, hogy hajlik kegyed a dolog felé, ez mindkettőnk hasznára válik.
*Az az igazi, zsíros kofa mosoly ül az arcára, és tényleg örül a dolognak. A lányok számát illetően bólint.*
-Ahogy ön jónak látja. Ha három, akkor három. Az is tökéletes. Nincs rálátásom a Sellőház működésére, s azt hiszem ez így is van rendjén.
*Nem vár igazi választ, de tudja, hogy így van.*
-Sosem szerettem erről beszélni, de kénytelen vagyok, hisz mégiscsak, nem szeretek zsákbamacskát árulni. Mire gondolt a díjazást illetően? Kérem most úgy számoljon, hogy azt, amit esetleg ott megkeresnek, vegye ki a számításból, hisz arra nekem sajnos nincs ráhatásom.
*Az sem kizárt, hogy ha jól végzik a dolgukat, eleve több pénzt kapnak, mint amennyit Merchen maga, de a tündérnek ez sem esne zokon. Mindenesetre kíváncsi, hogy Zammiria fejében elképzeltek mennyire hozhatók egy közös vonalra azzal, amit Merchen tud ajánlani.*
-
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-28 16:04:54
Üzenet elküldve: 2020-03-28 16:04:54
ÚJ
![>Darelld Oryw [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11458_1553803279_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
//Zammiria irodája előtt//
*Csendes, viszonylag eseménytelen szolgálat ez most, csak néha szalad el a folyosón egyik-másik felszolgáló egy kölcsönös biccentés kíséretében, és a folyosó vége felől a konyhából kiszűrődő nyüzsgés, a másik irányból pedig a fogadótér zaja vegyül a zenével. Elégtételként szolgálna, ha tudná, hogy személye éppoly visszatartó erő a lazasággal szemben, mikor nincs jelen a fogadótérben. A szerkezet így működik jól, kell, ki a szigort és kíméletlenséget képviseli, a puha módszerekre megvannak a megfelelő személyek. Bentről nem érkeznek érthető szavak, de ez nem szokatlan, aligha lehetne titkos megbeszélést tartani, ha a folyosóról ki lehet hallgatni. Az ügy nem rá tartozik, ezért csak azzal törődik, ami a feladata. Türelmesen várakozik, míg ki nem jönnek, vagy be nem hívják, esetleg gyanús zajt nem hall.*
//Zammiria irodája előtt//
*Csendes, viszonylag eseménytelen szolgálat ez most, csak néha szalad el a folyosón egyik-másik felszolgáló egy kölcsönös biccentés kíséretében, és a folyosó vége felől a konyhából kiszűrődő nyüzsgés, a másik irányból pedig a fogadótér zaja vegyül a zenével. Elégtételként szolgálna, ha tudná, hogy személye éppoly visszatartó erő a lazasággal szemben, mikor nincs jelen a fogadótérben. A szerkezet így működik jól, kell, ki a szigort és kíméletlenséget képviseli, a puha módszerekre megvannak a megfelelő személyek. Bentről nem érkeznek érthető szavak, de ez nem szokatlan, aligha lehetne titkos megbeszélést tartani, ha a folyosóról ki lehet hallgatni. Az ügy nem rá tartozik, ezért csak azzal törődik, ami a feladata. Türelmesen várakozik, míg ki nem jönnek, vagy be nem hívják, esetleg gyanús zajt nem hall.*
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-28 12:20:30
Üzenet elküldve: 2020-03-28 12:20:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
-Ez itt megszokott dolog, mármint, hogy sűrűn érnek az emberhez. Nem árt belerázódnod nekem se. *Súgja játékos kacarászás közepette.*
-Szeretem a szépet… meg a puhát… meg az illatosat… *Le se tudná tagadni, hogy ha gyengédebb pillanatában találja meg egy selyemharisnyás sellő a szobájában, akkor őt estére ott is fogja, ha ez neki sem okoz gondot. Jóleső érzés tölti el, mikor foglalkozik a lányokkal, mert szereti kielégíteni az igényeiket. Tudja mennyire elnyomott hangulat tud kialakulni egy önzőbb munka alkalmával, teljesen félretevődik a saját szükséglet és néha még a fájdalom sem elkerülhető. Így a figyelmességet és a gyengédséget általában nagyra értékelik. Ahogy ő is. Mióta ismeri a mélységit, azóta azaz érzés kerülgeti alattomban, hogy ez a visszafogott és fegyelmezett külső igen elhanyagolt és szeretetéhes belsőt takar. Gondolatait csupán egy dolog szakítja félbe, hogy egyre inkább szeretne még ennél is közelebbi kapcsolatba kerülni a nővel. Nagyon ügyesen lépked az ajkaival a nyakán, talán már nem először vetemedik ilyesmire.*
-Ez… igazán megnyugtató. *Leheli a levegőbe széles mosollyal kísérve, minthogy tudtára adja a mélységi, hogy nem szándékozik erős szívásokkal kínozni az érzékeit. Továbbá jót derül a mókás felvetésen, minthogy a vérére szomjazna.*
-Értem… ismerkedünk. *Nyugtázza a másik megállapítását, mielőtt Dreyia ajkai rásimulnak az övéire. Heves csókot vált a másikkal, majd az ismét megindul a szájával, hogy bejárja a bőrét. A vállairól a blúzt annyira lehúz, amennyire csak megy neki, még középen a masnit is eloldozza, hogy a mélységi bejuthasson a két kebel közé, de még rajta van az anyag.*
-Úgy érzem, ezt te már nem először csinálod… *Súgja oda neki.*
-Persze ez nem baj… *Teszi hozzá gyorsan, mert semmiféle rossz jelentést nem akar a megjegyzésnek adni. Közben a másik nyakába kapaszkodik gyengéden, hogy az egyensúlyát megtartsa, miközben a jobb lába kibújik a cipellőből és felhúzza a térdét a másik csípőjéhez.*
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
-Ez itt megszokott dolog, mármint, hogy sűrűn érnek az emberhez. Nem árt belerázódnod nekem se. *Súgja játékos kacarászás közepette.*
-Szeretem a szépet… meg a puhát… meg az illatosat… *Le se tudná tagadni, hogy ha gyengédebb pillanatában találja meg egy selyemharisnyás sellő a szobájában, akkor őt estére ott is fogja, ha ez neki sem okoz gondot. Jóleső érzés tölti el, mikor foglalkozik a lányokkal, mert szereti kielégíteni az igényeiket. Tudja mennyire elnyomott hangulat tud kialakulni egy önzőbb munka alkalmával, teljesen félretevődik a saját szükséglet és néha még a fájdalom sem elkerülhető. Így a figyelmességet és a gyengédséget általában nagyra értékelik. Ahogy ő is. Mióta ismeri a mélységit, azóta azaz érzés kerülgeti alattomban, hogy ez a visszafogott és fegyelmezett külső igen elhanyagolt és szeretetéhes belsőt takar. Gondolatait csupán egy dolog szakítja félbe, hogy egyre inkább szeretne még ennél is közelebbi kapcsolatba kerülni a nővel. Nagyon ügyesen lépked az ajkaival a nyakán, talán már nem először vetemedik ilyesmire.*
-Ez… igazán megnyugtató. *Leheli a levegőbe széles mosollyal kísérve, minthogy tudtára adja a mélységi, hogy nem szándékozik erős szívásokkal kínozni az érzékeit. Továbbá jót derül a mókás felvetésen, minthogy a vérére szomjazna.*
-Értem… ismerkedünk. *Nyugtázza a másik megállapítását, mielőtt Dreyia ajkai rásimulnak az övéire. Heves csókot vált a másikkal, majd az ismét megindul a szájával, hogy bejárja a bőrét. A vállairól a blúzt annyira lehúz, amennyire csak megy neki, még középen a masnit is eloldozza, hogy a mélységi bejuthasson a két kebel közé, de még rajta van az anyag.*
-Úgy érzem, ezt te már nem először csinálod… *Súgja oda neki.*
-Persze ez nem baj… *Teszi hozzá gyorsan, mert semmiféle rossz jelentést nem akar a megjegyzésnek adni. Közben a másik nyakába kapaszkodik gyengéden, hogy az egyensúlyát megtartsa, miközben a jobb lába kibújik a cipellőből és felhúzza a térdét a másik csípőjéhez.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-28 07:36:42
Üzenet elküldve: 2020-03-28 07:36:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
*A nevetés megakasztja, majd érdeklődőn figyeli, amint a tündér körül addig vibráló energia utat talál egy kötetlenebb hangvételű stílusban. Ez a mozzanat a múltjára emlékezteti, mikor névtelen árnyként kedvtelve figyelte, mi rejlik Lanawin lakóinak lelke mélyén, kit mi taszít és mi fog meg. Az üzletasszony néhány pillanatra eltűnik a felszínről, s énjének legkevésbé ismert oldala furakszik érzékeihez, hogy az átváltozást mohón elemezze. Tudattalanul sejlik fel a leplező mosoly a szája sarkában, akár egyetértőnek tűnhet abban, hogy túl komolyan beszélt az imént. Az elemző most fokozottan figyel az apró mozzanatokra, melyekből megpróbálja kihámozni az igazságot. Most, hogy csak magára támaszkodhat, még inkább minden eszközzel törekszik a klánnak leghasznosabb döntést meghozni. Merchen kétség kívül jól forgatja a szavakat, kecsegtetővé teszi a lehetőséget, és elhiteti, hogy meggyőződése szerint semmi kockázattal nem jár, csak nyerhetnek a dolgon. Zammiria azonban élete során megtanulta, hogy sosem szabad lazítani, és ő is átverhető, óvatosan gondolja hát újra a dolgot. Azt azért nem gondolja, hogy a Sellőháznak ne lenne híre Artheniorban, de mivel nincs első kézből információja, inkább elengedi a dolgot, abban egyetért, hogy a fényét tovább lehetne emelni. Bosszantja, hogy a városról olyan keveset tud, a sors valahogy mindig visszasodorta, ha elindult, az információkat pedig szűken kapta róla. Talán megérett a helyzet, hogy végre maga látogasson el oda. Eldönti a dolgot, majd mély levegőt vesz, és barátságos arckifejezést ölt.*
- Jól van. A pénzt akkor nem indulás előtt kérem, hanem érkezéskor, így nem szükséges saját zsebből fizetnie, lesz ideje találkozni a megbízójával, akár a feltételeket is egyeztetni. Engedményeket tehetek a hírverés figyelembe vételével, de aprópénzért sajnos akkor sem vállalhatjuk, mi is az üzletből élünk.
*Tárja szét a kezeit, ám gyorsan folytatja.*
- A költséget viszont csak a lányok bérére számolom, a védelmüket, utaztatásukat ezúttal én állom, a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat jövőjének érdekében.
*Persze itt nem csak Merchenre gondol, hanem mindenkire, akihez ily módon lehetősége lesz elérni.*
- Azt hiszem, három lányt tudunk nélkülözni néhány napig. Láthatta, milyen népes vendégsereggel képesek megbirkózni odakint, ráadásul nagyon sokféle igénnyel, egy jól szervezett lakomára, úgy gondolom, elegen lesznek.
*Itt azért kutatón figyeli Merchen arcát, mennyire tér el a reményeitől.*
*A nevetés megakasztja, majd érdeklődőn figyeli, amint a tündér körül addig vibráló energia utat talál egy kötetlenebb hangvételű stílusban. Ez a mozzanat a múltjára emlékezteti, mikor névtelen árnyként kedvtelve figyelte, mi rejlik Lanawin lakóinak lelke mélyén, kit mi taszít és mi fog meg. Az üzletasszony néhány pillanatra eltűnik a felszínről, s énjének legkevésbé ismert oldala furakszik érzékeihez, hogy az átváltozást mohón elemezze. Tudattalanul sejlik fel a leplező mosoly a szája sarkában, akár egyetértőnek tűnhet abban, hogy túl komolyan beszélt az imént. Az elemző most fokozottan figyel az apró mozzanatokra, melyekből megpróbálja kihámozni az igazságot. Most, hogy csak magára támaszkodhat, még inkább minden eszközzel törekszik a klánnak leghasznosabb döntést meghozni. Merchen kétség kívül jól forgatja a szavakat, kecsegtetővé teszi a lehetőséget, és elhiteti, hogy meggyőződése szerint semmi kockázattal nem jár, csak nyerhetnek a dolgon. Zammiria azonban élete során megtanulta, hogy sosem szabad lazítani, és ő is átverhető, óvatosan gondolja hát újra a dolgot. Azt azért nem gondolja, hogy a Sellőháznak ne lenne híre Artheniorban, de mivel nincs első kézből információja, inkább elengedi a dolgot, abban egyetért, hogy a fényét tovább lehetne emelni. Bosszantja, hogy a városról olyan keveset tud, a sors valahogy mindig visszasodorta, ha elindult, az információkat pedig szűken kapta róla. Talán megérett a helyzet, hogy végre maga látogasson el oda. Eldönti a dolgot, majd mély levegőt vesz, és barátságos arckifejezést ölt.*
- Jól van. A pénzt akkor nem indulás előtt kérem, hanem érkezéskor, így nem szükséges saját zsebből fizetnie, lesz ideje találkozni a megbízójával, akár a feltételeket is egyeztetni. Engedményeket tehetek a hírverés figyelembe vételével, de aprópénzért sajnos akkor sem vállalhatjuk, mi is az üzletből élünk.
*Tárja szét a kezeit, ám gyorsan folytatja.*
- A költséget viszont csak a lányok bérére számolom, a védelmüket, utaztatásukat ezúttal én állom, a kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolat jövőjének érdekében.
*Persze itt nem csak Merchenre gondol, hanem mindenkire, akihez ily módon lehetősége lesz elérni.*
- Azt hiszem, három lányt tudunk nélkülözni néhány napig. Láthatta, milyen népes vendégsereggel képesek megbirkózni odakint, ráadásul nagyon sokféle igénnyel, egy jól szervezett lakomára, úgy gondolom, elegen lesznek.
*Itt azért kutatón figyeli Merchen arcát, mennyire tér el a reményeitől.*
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-27 19:58:25
Üzenet elküldve: 2020-03-27 19:58:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges Ügyben//
*Merchen látja Zammiria reakcióját, reakciójit, ebben mindig is jó volt, megfigyelni a másikat, bár talán ez egy kereskedő lételemének is mondható. Ő maga kimérten, egyenes gerinccel, ölbe tett kézzel ül, és néz, talán csak fejét illegeti néha, s szeme végig a nőn pihen. Nem tolakodóan, inkább kíváncsian, és izgatottan.*
-Ez a legkevesebb.
*Mondja, majd hagyja, hogy válaszoljon a dolgokra, amiket Merchen felvetett. Türelmesen figyel, és igyekszik kitalálni, hogy vajon mire is gondolhat a másik, több-kevesebb sikerrel. Sok mindent hall, hirtelen kicsit sok is neki ez, de igyekszik erőt venni magán, hogy ne vesszen el a részletekbe. De egy ponton önkéntelenül felnevet, s valahogy kivillantja a foga fehérjét, hogy milyen is a természete, s a kimért, finom tündér kezd kioldódni. Testbeszéde is megváltozik, két kezével az asztalra könyököl, vállait ez feljebb tolja, egész a nyakába, s ravasz mosoly ül az arcára, közben pedig egy röpke pillanatra beletúr szőke tincseibe.*
-Azt hiszem félreért, kedves Zammiria. Talán az én hibám, sőt, biztosan. Ez pontosan az, aminek hangzik, egy kivétellel. A városban tartandó rendezvényen szükség van kedves, szép hölgyekre.
*Vár egy kicsit, vonakodik, de végül arra jut, hogy jobb, ha beavatja a másikat, hisz úgy kaphat képet Merchen különleges helyzetéről.*
-És ennyi. A városvezetés egyik kimagasló tagja megbízta a fiát, egy hercegfélét, hogy ugyan gyüjtsön össze pár nőt, de az istenek megviccelték, s szegény nagyon félénk uraság. Engem talált meg egy véletlen folytán, s egy hosszabb beszélgetés után megkért, vagy megbízott, ha úgy tetszik, hogy segítsek neki. A diszkréció nagyrészt ezért olyan fontos, mert nem tudódhat ki, hogy Gard Trivod nem tudta elvégezni ezt az apró feladatát, mit nemes atyja rábízott.
*Kezével a levegőbe legyint, kicsit furcsa is neki az udvari élet, sosem értette az intrikák mivoltát.*
-Higgye el az ünnepség egyáltalán nem veszélyes, pusztán az előkészületek azok némileg, és nem ezen az oldalon.
*Mutat jómagára, s a nőre is, kezével egy kört mutatva a levegőben.*
-Mindazonáltal a városőrök is jelen lesznek, biztosítva a zavartalanságot, de ha ragaszkodik saját emberekhez nyugodtan intézze csak, bár szerintem egy fegyveres kíséret nagyobb feltűnést kelt, mint amennyi hasznot hoz, de ezt ön tudja, az ön felelőssége, én megértem.
*Mondja, majd visszakönyököl az asztalra, s kicsit előrébb is hajol, fehér, kissé hegyes szemfoga kivillan az ajkai alól.*
-Ó a kivételt el is felejtettem mondani. A városban, a környéken, főleg azokban a körökben fogalmuk sincs, hogy mi az a Sellőház, s hogy milyen remek vállalkozás ez. Ha a hercegen múlt volna, valószínűleg a szegénynegyedből próbált volna összekaparni pár leányt, hogy apja ne tagadja ki a házból.
*Majd itt kicsit sem finomkodva folytatja.*
-De én ide jöttem elsőként. Szeretném, ha nyithatnának arrafelé, mondhatom törzsvendég vagyok itt, és sosem bántam meg. Úgy vélem pusztán az, hogy a nemes urak, s az egész nép a környéken tudván tudni fogja, hogy a Sellőház biztosította az ünnepélyt, és mind az összes szemrevaló hölgy az ő jóvoltukból volt jelen.. Hát elég nagy dolog lehet.
*Von vállat.*
-Maga az ünnepség nem sok nap, csak egy párra gondolnék, az sem biztos, hogy egy nagy csinnadrattás nap lesz. Erről még nincsenek pontos információim.
*Ha azt hiszi, hogy megtántorodik egy pár fogósabbnak hitt kérdéstől, akkor nagyon téved.*
-Persze nem gondolnám, hogy ingyen és bérmentve, leszámítva egy hatalmas, új és teljesen nyitott piaci rést 100%-ban megszerezve maguknak, nem beszélve a magas rangú támogatásról, amit nagy eséllyel megkapnak az egész városban, plusz az ott helyben a hálás uraktól kapott súlyos aranyerszények elég lenne, így természetesen. A saját részemből is szívesen finanszírozom a dolgot, amennyire tehetem, bár tudnia kell, hogy előre nem tudok fizetni, mert a sikeremtől függ, hogy lesz-e kenyérre valóm.
*Mondja, s ez teljesen őszinte tőle, bár eddig is az volt.*
-A lányok számát illetően pedig, minél több, annál jobb.
*Merchen látja Zammiria reakcióját, reakciójit, ebben mindig is jó volt, megfigyelni a másikat, bár talán ez egy kereskedő lételemének is mondható. Ő maga kimérten, egyenes gerinccel, ölbe tett kézzel ül, és néz, talán csak fejét illegeti néha, s szeme végig a nőn pihen. Nem tolakodóan, inkább kíváncsian, és izgatottan.*
-Ez a legkevesebb.
*Mondja, majd hagyja, hogy válaszoljon a dolgokra, amiket Merchen felvetett. Türelmesen figyel, és igyekszik kitalálni, hogy vajon mire is gondolhat a másik, több-kevesebb sikerrel. Sok mindent hall, hirtelen kicsit sok is neki ez, de igyekszik erőt venni magán, hogy ne vesszen el a részletekbe. De egy ponton önkéntelenül felnevet, s valahogy kivillantja a foga fehérjét, hogy milyen is a természete, s a kimért, finom tündér kezd kioldódni. Testbeszéde is megváltozik, két kezével az asztalra könyököl, vállait ez feljebb tolja, egész a nyakába, s ravasz mosoly ül az arcára, közben pedig egy röpke pillanatra beletúr szőke tincseibe.*
-Azt hiszem félreért, kedves Zammiria. Talán az én hibám, sőt, biztosan. Ez pontosan az, aminek hangzik, egy kivétellel. A városban tartandó rendezvényen szükség van kedves, szép hölgyekre.
*Vár egy kicsit, vonakodik, de végül arra jut, hogy jobb, ha beavatja a másikat, hisz úgy kaphat képet Merchen különleges helyzetéről.*
-És ennyi. A városvezetés egyik kimagasló tagja megbízta a fiát, egy hercegfélét, hogy ugyan gyüjtsön össze pár nőt, de az istenek megviccelték, s szegény nagyon félénk uraság. Engem talált meg egy véletlen folytán, s egy hosszabb beszélgetés után megkért, vagy megbízott, ha úgy tetszik, hogy segítsek neki. A diszkréció nagyrészt ezért olyan fontos, mert nem tudódhat ki, hogy Gard Trivod nem tudta elvégezni ezt az apró feladatát, mit nemes atyja rábízott.
*Kezével a levegőbe legyint, kicsit furcsa is neki az udvari élet, sosem értette az intrikák mivoltát.*
-Higgye el az ünnepség egyáltalán nem veszélyes, pusztán az előkészületek azok némileg, és nem ezen az oldalon.
*Mutat jómagára, s a nőre is, kezével egy kört mutatva a levegőben.*
-Mindazonáltal a városőrök is jelen lesznek, biztosítva a zavartalanságot, de ha ragaszkodik saját emberekhez nyugodtan intézze csak, bár szerintem egy fegyveres kíséret nagyobb feltűnést kelt, mint amennyi hasznot hoz, de ezt ön tudja, az ön felelőssége, én megértem.
*Mondja, majd visszakönyököl az asztalra, s kicsit előrébb is hajol, fehér, kissé hegyes szemfoga kivillan az ajkai alól.*
-Ó a kivételt el is felejtettem mondani. A városban, a környéken, főleg azokban a körökben fogalmuk sincs, hogy mi az a Sellőház, s hogy milyen remek vállalkozás ez. Ha a hercegen múlt volna, valószínűleg a szegénynegyedből próbált volna összekaparni pár leányt, hogy apja ne tagadja ki a házból.
*Majd itt kicsit sem finomkodva folytatja.*
-De én ide jöttem elsőként. Szeretném, ha nyithatnának arrafelé, mondhatom törzsvendég vagyok itt, és sosem bántam meg. Úgy vélem pusztán az, hogy a nemes urak, s az egész nép a környéken tudván tudni fogja, hogy a Sellőház biztosította az ünnepélyt, és mind az összes szemrevaló hölgy az ő jóvoltukból volt jelen.. Hát elég nagy dolog lehet.
*Von vállat.*
-Maga az ünnepség nem sok nap, csak egy párra gondolnék, az sem biztos, hogy egy nagy csinnadrattás nap lesz. Erről még nincsenek pontos információim.
*Ha azt hiszi, hogy megtántorodik egy pár fogósabbnak hitt kérdéstől, akkor nagyon téved.*
-Persze nem gondolnám, hogy ingyen és bérmentve, leszámítva egy hatalmas, új és teljesen nyitott piaci rést 100%-ban megszerezve maguknak, nem beszélve a magas rangú támogatásról, amit nagy eséllyel megkapnak az egész városban, plusz az ott helyben a hálás uraktól kapott súlyos aranyerszények elég lenne, így természetesen. A saját részemből is szívesen finanszírozom a dolgot, amennyire tehetem, bár tudnia kell, hogy előre nem tudok fizetni, mert a sikeremtől függ, hogy lesz-e kenyérre valóm.
*Mondja, s ez teljesen őszinte tőle, bár eddig is az volt.*
-A lányok számát illetően pedig, minél több, annál jobb.
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-27 19:01:16
Üzenet elküldve: 2020-03-27 19:01:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
*Ismét megrezzen a tekintete. Elgondolkodó arckifejezésbe olvad mosolya, vállába pedig visszatér a feszültség, talán a rövid csöndbe is a szobában. A magyarázat időt biztosít számára, hogy első reakcióján túllépjen, és érzelmeit logikája alá rendelje. Épp elég végigrágnia azt a sok szempontot, amit figyelembe kell vennie egy megalapozott döntéshez. Számára nem tűnik olyan szépnek a dolog, ám épp ettől hihetőbb, hogy miért jött el valaki a kikötőig egy ilyen ajánlattal. Egy kicsit lecsúszik tekintete Merchen arcáról, hogy semleges nyugvópontot keressen a dolgozóasztal szélén egy kósza fénypászmán, amennyiben a férfi engedi, hogy a gondolataiba mélyedjen. Talán úgy két-három lassú lélegzetvétel idejéig tart, aztán megint ellazul a tartása egy halk sóhajjal, a karfáról balját az ölébe engedi le. A sötét szemek újra a férfire néznek, egy enyhe mosoly lágyítja Zammiria arckifejezését.*
- Nagyon érdekes ajánlat. Értékelem, hogy nem állt meg az első felszínes információknál a hátterét illetően.
*No persze nincs túl sokkal beljebb, de mégis jobb, mintha azt hinné, hogy a város önjelölt vezetőinek hivatalos megkereséséről van szó egy egyszerű vigassággal kapcsolatban.*
- Tulajdonképpen vendégeinket illetően igyekszünk nyitottak lenni, és ha az egy külső helyszíni rendezvényt jelent, alapvetően kihívásnak és nem problémának vesszük.
*Apró szünetet tart, és új levegőt vesz.*
- Azonban a körülmények igen sajátosak. Önmagában a megbízó személye maradhatna homályban. Mint utaltam rá korábban, nálunk diszkrécióra számíthat mindenki. Viszont, ha jól értem, az ünnepség nem veszélytelen rá vagy rájuk nézve, s mivel a lányok körülöttük forgolódnának, az ő épségük is veszélybe kerülhet.
*Enyhén oldalra billenti a fejét. Mosolya lágyabb és szélesebb lesz, szemei szívélyesek.*
- Köszönöm újfent a kedves elismerő szavakat a lányok igényességéről, remélem, nem tartja gorombaságnak, hogy ezt hozom fel annak kapcsán, hogy milyen sokat jelentenek számunkra. Nem szívesen teszem ki őket szükségtelen veszélynek, ha nem tudom őket megvédeni.
*Kiegyenesedik, s valamivel komolyabb, de udvarias stílusban beszél tovább.*
- Nem mondom azt, hogy elutasítom az ajánlatot, azonban, ha megengedi, lennének feltételeim, és néhány kérdésem is.
*Ezt most ő szánja költői kérdésnek, s csak egy pillanatra torpan meg, míg rendszerezi gondolatait. Nem válik hangja se modorossá, se fölényessé, egyszerűen tárgyilagosan beszél.*
- Először is, bizonyára megérti, hogy a Sellőház működését nem hagyhatom veszélyeztetni a létszámhiány által, ezért szeretném tudni, hogy mennyi lányra volna szükség, és az ünnepség mennyi időt ölel fel napokban mérve. Másodszor, a lányok utaztatását fegyveres kísérőkkel oldanám meg, akiknek szeretnék szabad járást az ünnepségen a lányok közelébe is. Természetesen nem lennének láb alatt, nem zavarnák a magas rangú vendégek szórakozását, csak a felszolgálókra vigyáznának. A Sellőháznak vannak szabályai, itt sem engedjük, hogy a Sellőkkel erőszakoskodjanak. Biztosíthatom, hogy őreink ezt túlkapás nélkül kezelni tudják.
*Tart egy kis gondolkodási szünetet, de Merchen akár meg is várhatja a végét, ha előbb mindent hallani szeretne.*
- A társaság utaztatása és ellátása ilyen nagy távolságra, a kieső keresettel együtt, egy ismeretlen megbízó kérésére némi biztosítékot kíván. A kialkudott ár felét előre szeretnénk kérni, még indulás előtt.
*Persze ez az ár még nem nyert megállapítást, de már ezt is elégnek érzi első körben, talán már ennyitől is elmegy a kereskedő kedve az egésztől, bár Zammiria hangja lágyan diktálja a feltételeket.*
*Ismét megrezzen a tekintete. Elgondolkodó arckifejezésbe olvad mosolya, vállába pedig visszatér a feszültség, talán a rövid csöndbe is a szobában. A magyarázat időt biztosít számára, hogy első reakcióján túllépjen, és érzelmeit logikája alá rendelje. Épp elég végigrágnia azt a sok szempontot, amit figyelembe kell vennie egy megalapozott döntéshez. Számára nem tűnik olyan szépnek a dolog, ám épp ettől hihetőbb, hogy miért jött el valaki a kikötőig egy ilyen ajánlattal. Egy kicsit lecsúszik tekintete Merchen arcáról, hogy semleges nyugvópontot keressen a dolgozóasztal szélén egy kósza fénypászmán, amennyiben a férfi engedi, hogy a gondolataiba mélyedjen. Talán úgy két-három lassú lélegzetvétel idejéig tart, aztán megint ellazul a tartása egy halk sóhajjal, a karfáról balját az ölébe engedi le. A sötét szemek újra a férfire néznek, egy enyhe mosoly lágyítja Zammiria arckifejezését.*
- Nagyon érdekes ajánlat. Értékelem, hogy nem állt meg az első felszínes információknál a hátterét illetően.
*No persze nincs túl sokkal beljebb, de mégis jobb, mintha azt hinné, hogy a város önjelölt vezetőinek hivatalos megkereséséről van szó egy egyszerű vigassággal kapcsolatban.*
- Tulajdonképpen vendégeinket illetően igyekszünk nyitottak lenni, és ha az egy külső helyszíni rendezvényt jelent, alapvetően kihívásnak és nem problémának vesszük.
*Apró szünetet tart, és új levegőt vesz.*
- Azonban a körülmények igen sajátosak. Önmagában a megbízó személye maradhatna homályban. Mint utaltam rá korábban, nálunk diszkrécióra számíthat mindenki. Viszont, ha jól értem, az ünnepség nem veszélytelen rá vagy rájuk nézve, s mivel a lányok körülöttük forgolódnának, az ő épségük is veszélybe kerülhet.
*Enyhén oldalra billenti a fejét. Mosolya lágyabb és szélesebb lesz, szemei szívélyesek.*
- Köszönöm újfent a kedves elismerő szavakat a lányok igényességéről, remélem, nem tartja gorombaságnak, hogy ezt hozom fel annak kapcsán, hogy milyen sokat jelentenek számunkra. Nem szívesen teszem ki őket szükségtelen veszélynek, ha nem tudom őket megvédeni.
*Kiegyenesedik, s valamivel komolyabb, de udvarias stílusban beszél tovább.*
- Nem mondom azt, hogy elutasítom az ajánlatot, azonban, ha megengedi, lennének feltételeim, és néhány kérdésem is.
*Ezt most ő szánja költői kérdésnek, s csak egy pillanatra torpan meg, míg rendszerezi gondolatait. Nem válik hangja se modorossá, se fölényessé, egyszerűen tárgyilagosan beszél.*
- Először is, bizonyára megérti, hogy a Sellőház működését nem hagyhatom veszélyeztetni a létszámhiány által, ezért szeretném tudni, hogy mennyi lányra volna szükség, és az ünnepség mennyi időt ölel fel napokban mérve. Másodszor, a lányok utaztatását fegyveres kísérőkkel oldanám meg, akiknek szeretnék szabad járást az ünnepségen a lányok közelébe is. Természetesen nem lennének láb alatt, nem zavarnák a magas rangú vendégek szórakozását, csak a felszolgálókra vigyáznának. A Sellőháznak vannak szabályai, itt sem engedjük, hogy a Sellőkkel erőszakoskodjanak. Biztosíthatom, hogy őreink ezt túlkapás nélkül kezelni tudják.
*Tart egy kis gondolkodási szünetet, de Merchen akár meg is várhatja a végét, ha előbb mindent hallani szeretne.*
- A társaság utaztatása és ellátása ilyen nagy távolságra, a kieső keresettel együtt, egy ismeretlen megbízó kérésére némi biztosítékot kíván. A kialkudott ár felét előre szeretnénk kérni, még indulás előtt.
*Persze ez az ár még nem nyert megállapítást, de már ezt is elégnek érzi első körben, talán már ennyitől is elmegy a kereskedő kedve az egésztől, bár Zammiria hangja lágyan diktálja a feltételeket.*
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-26 14:27:36
Üzenet elküldve: 2020-03-26 14:27:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 284
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Mady szavain, és a szemében izzó boldogságon jót mosolyog, hisz a lány teljes tiszta szívvel beszél. Nyoma sincs az ilyen helyeken megszokott sötétségnek a tekintetében, sem a cselekedeteiben. A zavarai is csak az ismeretlen tényező miatt lehet, azaz pont Dreyia miatt. A lány szemében egy pillanatra rettegés látszott, de hamar eltűnt, hisz nincs veszélyben. Ahogy a közeledés feloldja a nem létező feszültséget, Mady is válaszol. Igaz halkan, de mégis megteszi.*
- Akkor nem értettelek félre, és az is feltűnt, hogy elég sűrűn érsz hozzám. Tehát ezt letudtuk.
*Csókolja a lány nyakát egyre közeledve annak a szájához. Közben Mady is megtalálja önmagát és szintén felfedező útra indult Dreyia testén, aki nem állítja meg. A lány szavain halkan kuncog.*
- Nem a véredre utazom, szóval nyomok miatt nem kell aggódni. Most csak ismerkedünk egy kicsit.
*Csókolja meg végre Madyt, majd visszatér a nyakára és szép lassan halad lefelé a válla majd a melle irányába. Nem siet sehova, hisz úgy is a pihenő idejük van. Minek kapkodna el bármit. Élvezi a lány finom bőrének érintését, és illatát, na meg némi finomsággal az ízét is.*
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*Mady szavain, és a szemében izzó boldogságon jót mosolyog, hisz a lány teljes tiszta szívvel beszél. Nyoma sincs az ilyen helyeken megszokott sötétségnek a tekintetében, sem a cselekedeteiben. A zavarai is csak az ismeretlen tényező miatt lehet, azaz pont Dreyia miatt. A lány szemében egy pillanatra rettegés látszott, de hamar eltűnt, hisz nincs veszélyben. Ahogy a közeledés feloldja a nem létező feszültséget, Mady is válaszol. Igaz halkan, de mégis megteszi.*
- Akkor nem értettelek félre, és az is feltűnt, hogy elég sűrűn érsz hozzám. Tehát ezt letudtuk.
*Csókolja a lány nyakát egyre közeledve annak a szájához. Közben Mady is megtalálja önmagát és szintén felfedező útra indult Dreyia testén, aki nem állítja meg. A lány szavain halkan kuncog.*
- Nem a véredre utazom, szóval nyomok miatt nem kell aggódni. Most csak ismerkedünk egy kicsit.
*Csókolja meg végre Madyt, majd visszatér a nyakára és szép lassan halad lefelé a válla majd a melle irányába. Nem siet sehova, hisz úgy is a pihenő idejük van. Minek kapkodna el bármit. Élvezi a lány finom bőrének érintését, és illatát, na meg némi finomsággal az ízét is.*
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-25 22:09:25
Üzenet elküldve: 2020-03-25 22:09:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
*Talán csak Merchen rossz beidegződése lehet az oka, vagy talán a kellemetlen tapasztalatai ezen a vidéken, netán a túlzott óvatossága. Ám teljesen megérti Zammiriát, s látja, hogy a kellemes mosoly mögött egy olyas-fajta róka lapulhat, mint ő maga, ez pedig önkéntelenül is mosolyra készteti.*
-A legőszintébben mondhatom, hogy nincs. Legjobb tudomásom szerint nincs, vagy ha van is, úgy jómagam is át lennék verve, azt pedig senki nem kívánhatja magának.
*Mondja hideg hangon, de testbeszéde mégis valahogy sugárzó, energikus.*
-Ez az ünnepély egyelőre titok tárgya, érthető okokból. Ha többen tudnának róla, mint akinek feltétlen szükséges, az nagy kockázatot jelentene. A nagy hatalmú embereknek nagy hatalmú ellenségeik vannak, akik bizonyosan keresztbe akarnának tenni terveiknek, csapdát állítani, ésatöbbi. Gondolom nem kell esetelnem.
*Mondja, és tényleg csupán tájékoztató jelleggel közli.*
-Nem áll hatalmamban felfedni pontosan a megbízóimat, hisz ellenkükre lehetne akkor fordítani jómagam is, jól lehet engem sem az az ember keresett meg, aki ténylegesen illetékes.
*Vállat von, gyakori az ilyesfajta sokszoros biztonság, hogy senki ne tudjon túl sokat. Mindenki csak épp annyit, amennyit kell.*
-Én biztosan csak annyit tudok, hogy az ünnepség meg lesz tartva, és kellenek kedves és dekoratív hölgyek a korábban elmondott egyszerű okokból. Én pedig nem szeretnék az utcán véletlenszerűen mindenféle népeket leszólítani, ezért jöttem ide, mert ismerem a helyet, s bízom a színvonalában.
*Talán túl szépnek tűnhet, amit mond, de bizony van az úgy, hogy találkozik két ember gondja, és egymásnak megoldást nyújthatnak.*
*Talán csak Merchen rossz beidegződése lehet az oka, vagy talán a kellemetlen tapasztalatai ezen a vidéken, netán a túlzott óvatossága. Ám teljesen megérti Zammiriát, s látja, hogy a kellemes mosoly mögött egy olyas-fajta róka lapulhat, mint ő maga, ez pedig önkéntelenül is mosolyra készteti.*
-A legőszintébben mondhatom, hogy nincs. Legjobb tudomásom szerint nincs, vagy ha van is, úgy jómagam is át lennék verve, azt pedig senki nem kívánhatja magának.
*Mondja hideg hangon, de testbeszéde mégis valahogy sugárzó, energikus.*
-Ez az ünnepély egyelőre titok tárgya, érthető okokból. Ha többen tudnának róla, mint akinek feltétlen szükséges, az nagy kockázatot jelentene. A nagy hatalmú embereknek nagy hatalmú ellenségeik vannak, akik bizonyosan keresztbe akarnának tenni terveiknek, csapdát állítani, ésatöbbi. Gondolom nem kell esetelnem.
*Mondja, és tényleg csupán tájékoztató jelleggel közli.*
-Nem áll hatalmamban felfedni pontosan a megbízóimat, hisz ellenkükre lehetne akkor fordítani jómagam is, jól lehet engem sem az az ember keresett meg, aki ténylegesen illetékes.
*Vállat von, gyakori az ilyesfajta sokszoros biztonság, hogy senki ne tudjon túl sokat. Mindenki csak épp annyit, amennyit kell.*
-Én biztosan csak annyit tudok, hogy az ünnepség meg lesz tartva, és kellenek kedves és dekoratív hölgyek a korábban elmondott egyszerű okokból. Én pedig nem szeretnék az utcán véletlenszerűen mindenféle népeket leszólítani, ezért jöttem ide, mert ismerem a helyet, s bízom a színvonalában.
*Talán túl szépnek tűnhet, amit mond, de bizony van az úgy, hogy találkozik két ember gondja, és egymásnak megoldást nyújthatnak.*
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-25 21:43:04
Üzenet elküldve: 2020-03-25 21:43:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
*A békés szobában az üzlet csábító illatait forgatja meg a légmozgás, de még mielőtt andalítón bűvkörébe vonná Zammiriát, jeges fuvallat táncol végig a gerincén. Tekintete megrebben az első kényszerű megbicsakláson, a megbízó személyén. Zárkózott arckifejezést ölt. Közelebb kerül a titkolózás okához, ám távolabb sodródik a vélt céltól. Világosabbá válnak viszont a férfi szavai korábbról, mikor teherről és jutalomról beszélt. Átmenetileg feszültebb tartásából enged, ahogy gondolatai tisztulnak. A dolog kezd tulajdonképpen egyre érdekesebbé válni. Először is felszínre enged egy puha, elismerő mosolyt.*
- Felteszem, van más is, ha megosztotta velem e megoszthatatlan információt, vállalva az esetleges bizalmatlanság kockázatát.
*Ha csupán egy ünnepségre akart volna lányokat kérni a felszolgáláshoz, legalábbis látszatra, nem tűnik logikusnak, hogy így fogjon neki.*
*A békés szobában az üzlet csábító illatait forgatja meg a légmozgás, de még mielőtt andalítón bűvkörébe vonná Zammiriát, jeges fuvallat táncol végig a gerincén. Tekintete megrebben az első kényszerű megbicsakláson, a megbízó személyén. Zárkózott arckifejezést ölt. Közelebb kerül a titkolózás okához, ám távolabb sodródik a vélt céltól. Világosabbá válnak viszont a férfi szavai korábbról, mikor teherről és jutalomról beszélt. Átmenetileg feszültebb tartásából enged, ahogy gondolatai tisztulnak. A dolog kezd tulajdonképpen egyre érdekesebbé válni. Először is felszínre enged egy puha, elismerő mosolyt.*
- Felteszem, van más is, ha megosztotta velem e megoszthatatlan információt, vállalva az esetleges bizalmatlanság kockázatát.
*Ha csupán egy ünnepségre akart volna lányokat kérni a felszolgáláshoz, legalábbis látszatra, nem tűnik logikusnak, hogy így fogjon neki.*
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-25 20:53:27
Üzenet elküldve: 2020-03-25 20:53:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
*Érdekes, és egyben felemelő érzés Merchennek, hogy végre nem úgy kell beszélnie valakivel üzleti dolgokról, hogy azt nézze, hogy mikor akarják kizsebelni, vagy hogy egyáltalán nem értik, hogy miről beszél.*
-Igazán köszönöm.
*Hajtja is meg a fejét rögtön, fogadva a bókot, majd tovább hallgatja a hölgyet.*
-Igen igen. Hála az összes istennek, lassan talpra áll a város. Ha jól hallottam, a városi őrség is újra alakult, és igyekeznek kipucolni az utcákat. Gondolom ők is biztosítják majd a biztonságot a rendezvényen.
*Teszi hozzá az apropót, hogyha esetleg ezen aggódna bárki is. Ez Merchennek is csak most jutott eszébe, de egész jól hangzik.*
-Nos a megbízom...
*Itt kicsit elhallgat, és elgondolkozik, hogy hogy is fejezze ki magát, de szerencsére nem tűnik olyannak a szemben ülő partnere, mint aki ne értene az apró jelzésekből.*
-Nem mondhatom, hogy a város bízott volna meg, azt sem, hogy más.
*A nem szót szándékosan megnyomja, ezzel is jelezvén, hogy természetesen van egy megbízója.*
-Mindenesetre magamtól biztosan nem találnék efféle mesét.
*Talán így kellőképpen fogalmaz, hogy adjon is választ, de ne is szegje meg korábban tett ígéreteit arra vonatkozóan, hogy nem fedi fel a megbízóját.*
-Mondhatni.
*Válaszolja.*
-Vagy úgy általánosságban felszolgálni, bájcsevegni, kicsit emelni a színvonalat, tudja. A Sellőház méltán híres egyéb szolgáltatásait én nem gondolnám szükségesnek, ha erre gondol. Persze nem tagadhatom el, hogy ott ki kinek szeretne milyen fajta társaságot biztosítani a saját belátása szerint, de ez végképp nem az én asztalom.
*Kezét Zammiria felé tárja, hisz tényleg ehhez aztán semmi tudása, sem köze.*
-A lényeg, hogy jelen legyenek a szép hölgyek, és kellemesebb legyen minden.
*Érdekes, és egyben felemelő érzés Merchennek, hogy végre nem úgy kell beszélnie valakivel üzleti dolgokról, hogy azt nézze, hogy mikor akarják kizsebelni, vagy hogy egyáltalán nem értik, hogy miről beszél.*
-Igazán köszönöm.
*Hajtja is meg a fejét rögtön, fogadva a bókot, majd tovább hallgatja a hölgyet.*
-Igen igen. Hála az összes istennek, lassan talpra áll a város. Ha jól hallottam, a városi őrség is újra alakult, és igyekeznek kipucolni az utcákat. Gondolom ők is biztosítják majd a biztonságot a rendezvényen.
*Teszi hozzá az apropót, hogyha esetleg ezen aggódna bárki is. Ez Merchennek is csak most jutott eszébe, de egész jól hangzik.*
-Nos a megbízom...
*Itt kicsit elhallgat, és elgondolkozik, hogy hogy is fejezze ki magát, de szerencsére nem tűnik olyannak a szemben ülő partnere, mint aki ne értene az apró jelzésekből.*
-Nem mondhatom, hogy a város bízott volna meg, azt sem, hogy más.
*A nem szót szándékosan megnyomja, ezzel is jelezvén, hogy természetesen van egy megbízója.*
-Mindenesetre magamtól biztosan nem találnék efféle mesét.
*Talán így kellőképpen fogalmaz, hogy adjon is választ, de ne is szegje meg korábban tett ígéreteit arra vonatkozóan, hogy nem fedi fel a megbízóját.*
-Mondhatni.
*Válaszolja.*
-Vagy úgy általánosságban felszolgálni, bájcsevegni, kicsit emelni a színvonalat, tudja. A Sellőház méltán híres egyéb szolgáltatásait én nem gondolnám szükségesnek, ha erre gondol. Persze nem tagadhatom el, hogy ott ki kinek szeretne milyen fajta társaságot biztosítani a saját belátása szerint, de ez végképp nem az én asztalom.
*Kezét Zammiria felé tárja, hisz tényleg ehhez aztán semmi tudása, sem köze.*
-A lényeg, hogy jelen legyenek a szép hölgyek, és kellemesebb legyen minden.
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-25 20:22:30
Üzenet elküldve: 2020-03-25 20:22:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
*Bólint a név megerősítésére. Csendesen, de élénk figyelemmel hallgatja a tündér szavait, bólintással reagálva a költői kérdésre, s enyhe mosollyal köszönve a dicsérő szavakat. A kikötő sokszor ellenséges hangulatában szinte már furcsa érzés számára, hogy egy városból érkezett tündér a bizalmát fejezi ki iránta, erre is apró mosollyal jelzi szívélyes viszonyulását. Nem rejti el, hogy érdekli az ünnepség, és különösen annak apropója. Az alkalom tálcán kínálja azt a lehetőséget, amit maguk is kerestek volna a város felé nyitáshoz, szinte tökéletes. Legalábbis elsőre. Eddig minden lépésért kemény küzdelmet kellett vívniuk, szokatlan, hogy valami szembe jön az úton. Többnyire elgondolkodónak tűnhet, a hízelgő bókra mosolyra lágyulnak vonásai. Amint szót kap, nem habozik sokáig.*
- Először is hadd gratuláljak e fontos megbízáshoz! Továbbá szeretném megköszönni, hogy ránk gondolt, valóban nagy gondot fordítunk arra, hogy vendégeink elégedettek legyenek. Örömömre szolgál az is, hogy Arthenior kezdi kiheverni a lázadás és a járvány sötét időszakát, és visszafogadja a nemességet, megtisztelő volna emelni ezen ünnepség fényét. Tehát a városvezetés a megbízója, ha jól értettem.
*Tart először itt egy röpke szünetet. Tulajdonképpen elhangzott, ezért hamar folytatja.*
- Az előkelőségek asztalainál kellene felszolgálnunk, esetleg társaságot is biztosítva számukra az ünnepség során? Vagy mindenki kiszolgálására volna szükség, aki csak megfordul ott?
*Bólint a név megerősítésére. Csendesen, de élénk figyelemmel hallgatja a tündér szavait, bólintással reagálva a költői kérdésre, s enyhe mosollyal köszönve a dicsérő szavakat. A kikötő sokszor ellenséges hangulatában szinte már furcsa érzés számára, hogy egy városból érkezett tündér a bizalmát fejezi ki iránta, erre is apró mosollyal jelzi szívélyes viszonyulását. Nem rejti el, hogy érdekli az ünnepség, és különösen annak apropója. Az alkalom tálcán kínálja azt a lehetőséget, amit maguk is kerestek volna a város felé nyitáshoz, szinte tökéletes. Legalábbis elsőre. Eddig minden lépésért kemény küzdelmet kellett vívniuk, szokatlan, hogy valami szembe jön az úton. Többnyire elgondolkodónak tűnhet, a hízelgő bókra mosolyra lágyulnak vonásai. Amint szót kap, nem habozik sokáig.*
- Először is hadd gratuláljak e fontos megbízáshoz! Továbbá szeretném megköszönni, hogy ránk gondolt, valóban nagy gondot fordítunk arra, hogy vendégeink elégedettek legyenek. Örömömre szolgál az is, hogy Arthenior kezdi kiheverni a lázadás és a járvány sötét időszakát, és visszafogadja a nemességet, megtisztelő volna emelni ezen ünnepség fényét. Tehát a városvezetés a megbízója, ha jól értettem.
*Tart először itt egy röpke szünetet. Tulajdonképpen elhangzott, ezért hamar folytatja.*
- Az előkelőségek asztalainál kellene felszolgálnunk, esetleg társaságot is biztosítva számukra az ünnepség során? Vagy mindenki kiszolgálására volna szükség, aki csak megfordul ott?
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-25 19:09:32
Üzenet elküldve: 2020-03-25 19:09:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 319
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
-Merchen bizony, Merchen Feiy, szolgálatára.
*Immár lassan az irodában ülnek, mindketten, ketten, diszkrét és biztonságos mindkettejük számára.*
-Köszönöm.
*Mondja ezt, és tényleg úgy is gondolja, őszintén hálás a lehetőségért, hogy egyáltalán meghallgatják, s nem elhajtják, vagy valami ilyesmi, mint néhány buta tulaj más földeken.*
-Ennek igazán örülök. Akkor nem kell félnem, hogy rossz fülekbe jutnak eme fontos dolgok. Huh. Igazi megnyugvás.
*Vigyorog, és letörli homlokáról a nemlétező izzadságcseppeket.*
-Ez csak természetes, egy kísérő mindig kell. Én is hasonlóképp tennék, ha Ön jönne az én házamba.
*Hamarosan ténylegesen ketten maradnak, lényegében. Szép a helység, de Merchent ez egyáltalán nem érdekli, fontosabb dolgok forognak itt kockán. A jó híre, no meg egy rakat arany.*
-Ünnepség, bizony.
*Talán Zammiria azt hiteti, hogy felépített beszéde van, ez őrá nem jellemző, sőt. Legtöbbször spontán jönnek a dolgok elő a kobakjából, bár még sosem hagyták cserben, így nem most fog változtatni ezen, de mindenképp becsülendő és tisztelendő, hogy ilyen kedves házigazdája van.*
-Én megbízom önben annyira, ~Na meg minek jöttem volna el egyébként?~ hogy elmondjam az igazságot, ha megengedi.
*Ez csak egy költői kérdés, folytatja is tovább.*
-Hamarosan lesz egy hatalmas ünnepély Artheniorban. Olyan, amilyen már sok-sok éve nem volt, még a közelben sem sehol. Bárók, földesurak, hercegek és mindenféle tisztviselők, a legelőkelőbb emberek, akiket csak el tud képzelni.No meg a köznép is, dolgos emberek, kocsmárosok, bakák, éhes és szomjas férfiak és nők. Tudja engem bíztak meg.
*Húzza ki egy kicsit magát büszkeségében.*
-Engem bíztak meg, hogy is mondjam. Más oldalról közelítem meg. Ön egy neves vállalkozást vezet, ha fogalmazhatok így, méltán híres a Sellőház a minőségéről, a színvonalról, a kiszolgálásról, és a gyönyörű nőkről, természetesen.
*Néz itt kacéran Zammiriára, épp csak hogy ne lépje át azt a bizonyos határt.*
-Amikor a várost vezető emberek újakat neveznek ki, s amikor címeket osztanak, lovagok lépnek elő, és a bárók és a királyok szórják a pénzt az utcán a szegényeknek, és hatalmas lakomát csap az egész város, akkor biz' kellenek szép és legfőképp ügyes kezű, tapasztalt hölgyek, akik hozzátesznek a fényűzéshez.
*Itt tart egy kis szünetet, biztos sok információ ez, kellhet egy kis idő, hogy át lehessen gondolni.*
-Nos nem véletlenül vagyok itt.
*Hangja a korábbi kedélyes, kisfiúsabb tündérestől eltérően sokkal komolyabb, és céltudatosabb.*
-Első kézből tudom, hogy a Sellő rendelkezik ilyen hölgyekkel, a kérdés csak az, hogy részt akar-e venni egy ilyen volumenű, hatalmas rendezvényen, efféle magas körökben mozogni, öregbíteni a hírnevüket, új vevőket és megrendeléseket szerezni, ésatöbbi, ésatöbbi.
*Egyenesen Zam szemébe néz.*
-De persze, ezt ön jobban tudhatja, hisz én csak egy ócska kereskedő vagyok.
*Húzza fel a vállát, tettetve a szerénységet, ahogy közben nézi a nőt és kíváncsian figyeli, hogy mit szól így elsőkörben ehhez az egészhez.*
-Merchen bizony, Merchen Feiy, szolgálatára.
*Immár lassan az irodában ülnek, mindketten, ketten, diszkrét és biztonságos mindkettejük számára.*
-Köszönöm.
*Mondja ezt, és tényleg úgy is gondolja, őszintén hálás a lehetőségért, hogy egyáltalán meghallgatják, s nem elhajtják, vagy valami ilyesmi, mint néhány buta tulaj más földeken.*
-Ennek igazán örülök. Akkor nem kell félnem, hogy rossz fülekbe jutnak eme fontos dolgok. Huh. Igazi megnyugvás.
*Vigyorog, és letörli homlokáról a nemlétező izzadságcseppeket.*
-Ez csak természetes, egy kísérő mindig kell. Én is hasonlóképp tennék, ha Ön jönne az én házamba.
*Hamarosan ténylegesen ketten maradnak, lényegében. Szép a helység, de Merchent ez egyáltalán nem érdekli, fontosabb dolgok forognak itt kockán. A jó híre, no meg egy rakat arany.*
-Ünnepség, bizony.
*Talán Zammiria azt hiteti, hogy felépített beszéde van, ez őrá nem jellemző, sőt. Legtöbbször spontán jönnek a dolgok elő a kobakjából, bár még sosem hagyták cserben, így nem most fog változtatni ezen, de mindenképp becsülendő és tisztelendő, hogy ilyen kedves házigazdája van.*
-Én megbízom önben annyira, ~Na meg minek jöttem volna el egyébként?~ hogy elmondjam az igazságot, ha megengedi.
*Ez csak egy költői kérdés, folytatja is tovább.*
-Hamarosan lesz egy hatalmas ünnepély Artheniorban. Olyan, amilyen már sok-sok éve nem volt, még a közelben sem sehol. Bárók, földesurak, hercegek és mindenféle tisztviselők, a legelőkelőbb emberek, akiket csak el tud képzelni.No meg a köznép is, dolgos emberek, kocsmárosok, bakák, éhes és szomjas férfiak és nők. Tudja engem bíztak meg.
*Húzza ki egy kicsit magát büszkeségében.*
-Engem bíztak meg, hogy is mondjam. Más oldalról közelítem meg. Ön egy neves vállalkozást vezet, ha fogalmazhatok így, méltán híres a Sellőház a minőségéről, a színvonalról, a kiszolgálásról, és a gyönyörű nőkről, természetesen.
*Néz itt kacéran Zammiriára, épp csak hogy ne lépje át azt a bizonyos határt.*
-Amikor a várost vezető emberek újakat neveznek ki, s amikor címeket osztanak, lovagok lépnek elő, és a bárók és a királyok szórják a pénzt az utcán a szegényeknek, és hatalmas lakomát csap az egész város, akkor biz' kellenek szép és legfőképp ügyes kezű, tapasztalt hölgyek, akik hozzátesznek a fényűzéshez.
*Itt tart egy kis szünetet, biztos sok információ ez, kellhet egy kis idő, hogy át lehessen gondolni.*
-Nos nem véletlenül vagyok itt.
*Hangja a korábbi kedélyes, kisfiúsabb tündérestől eltérően sokkal komolyabb, és céltudatosabb.*
-Első kézből tudom, hogy a Sellő rendelkezik ilyen hölgyekkel, a kérdés csak az, hogy részt akar-e venni egy ilyen volumenű, hatalmas rendezvényen, efféle magas körökben mozogni, öregbíteni a hírnevüket, új vevőket és megrendeléseket szerezni, ésatöbbi, ésatöbbi.
*Egyenesen Zam szemébe néz.*
-De persze, ezt ön jobban tudhatja, hisz én csak egy ócska kereskedő vagyok.
*Húzza fel a vállát, tettetve a szerénységet, ahogy közben nézi a nőt és kíváncsian figyeli, hogy mit szól így elsőkörben ehhez az egészhez.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:06:01
Üzenet elküldve: 2020-03-23 12:06:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Különleges ügyben//
- Szintúgy, kedves… jól emlékszem, hogy Merchen Feiy a neve?
*Dreyiától hallott először a tündérről, közvetlenül a férfitől még nem kapta meg a nevét, ezért jobbnak látja tisztázni, mielőtt megsértené.*
- Ne szabadkozzon, uram, mi diszkrécióban utazunk.
*Feleli halkan és szívélyesen, de visszafogottan kutató tekintettel.*
- Remélem, Ön sem tartja udvariatlanságnak, hogy kísérőt kérek. Tudja, az iroda a nem nyilvános területen található, és így kevésbé áll fenn a lehetőség, hogy a személyzet komolyabb ok nélkül megzavarjon minket.
*A fegyverek ügyébe nem szól bele, volt már problémájuk rosszakarókkal elég, számára is megnyugtatóbb a kisebb kockázat, hiszen mégiscsak egyedül marad egy idegennel. A férfi könnyedsége elgondolkodtató számára, újabban járnak erre mágiatudók is, akikre más eszközökkel érdemes felkészülniük. Amint Darelld elintézi a feladatát, tovább vezeti vendégét a hátsó részleg felé.*
- Köszönöm az együttműködését. A szükségesnél tovább nem kell nélkülöznie a felszerelését.
*Az ajtón átlépve egy folyosóra jutnak, melyről ajtók nyílnak mindkét oldalon, jelenleg csukott állapotban.*
- Kellemesen utazott?
*Tesz fel egy könnyed, semleges kérdést, hogy a hosszú út, míg a folyosón haladnak, ne teljék kínos csendben. Amint a megfelelő ajtóhoz érnek, Zammiria kulcsot vesz elő a zsebéből és kinyitja.*
- Itt volnánk, fáradjon beljebb!
*Az irodában baloldalt kandalló, majd beljebb egy igényesen faragott íróasztal áll, vele szemben két székkel. Az ajtótól jobbra kényelmesen tágas, párnázott karosszékek vesznek körbe egy asztalkát. Merchen megelőzi a kérdéssel, éppen készült felkínálni e hívogató sarkot.*
- Érezze magát otthon!
*Az ajtót becsukja, Darelld odakint marad elvileg. Maga is leül az egyik karosszékbe laza kényelemben, térdeit keresztezve egymáson, figyelme teljes mértékben vendégéé lesz, akit biztatnia sem kell, hogy belekezdjen abba, ami a szívét nyomja. Zammiria mindig jó hallgatóság igyekszik lenni, ezúttal is csendesen függ tekintete a beszélőn.*
- Ünnepség? Talán igen. Bár eléggé távol esik tőlünk a város.
*Úgy véli a gesztusokból, Merchen felépítette beszédét, ezért nem zavarja meg kérdésekkel, megadja a kért információt, aztán türelmesen várja a folytatást.*
- Szintúgy, kedves… jól emlékszem, hogy Merchen Feiy a neve?
*Dreyiától hallott először a tündérről, közvetlenül a férfitől még nem kapta meg a nevét, ezért jobbnak látja tisztázni, mielőtt megsértené.*
- Ne szabadkozzon, uram, mi diszkrécióban utazunk.
*Feleli halkan és szívélyesen, de visszafogottan kutató tekintettel.*
- Remélem, Ön sem tartja udvariatlanságnak, hogy kísérőt kérek. Tudja, az iroda a nem nyilvános területen található, és így kevésbé áll fenn a lehetőség, hogy a személyzet komolyabb ok nélkül megzavarjon minket.
*A fegyverek ügyébe nem szól bele, volt már problémájuk rosszakarókkal elég, számára is megnyugtatóbb a kisebb kockázat, hiszen mégiscsak egyedül marad egy idegennel. A férfi könnyedsége elgondolkodtató számára, újabban járnak erre mágiatudók is, akikre más eszközökkel érdemes felkészülniük. Amint Darelld elintézi a feladatát, tovább vezeti vendégét a hátsó részleg felé.*
- Köszönöm az együttműködését. A szükségesnél tovább nem kell nélkülöznie a felszerelését.
*Az ajtón átlépve egy folyosóra jutnak, melyről ajtók nyílnak mindkét oldalon, jelenleg csukott állapotban.*
- Kellemesen utazott?
*Tesz fel egy könnyed, semleges kérdést, hogy a hosszú út, míg a folyosón haladnak, ne teljék kínos csendben. Amint a megfelelő ajtóhoz érnek, Zammiria kulcsot vesz elő a zsebéből és kinyitja.*
- Itt volnánk, fáradjon beljebb!
*Az irodában baloldalt kandalló, majd beljebb egy igényesen faragott íróasztal áll, vele szemben két székkel. Az ajtótól jobbra kényelmesen tágas, párnázott karosszékek vesznek körbe egy asztalkát. Merchen megelőzi a kérdéssel, éppen készült felkínálni e hívogató sarkot.*
- Érezze magát otthon!
*Az ajtót becsukja, Darelld odakint marad elvileg. Maga is leül az egyik karosszékbe laza kényelemben, térdeit keresztezve egymáson, figyelme teljes mértékben vendégéé lesz, akit biztatnia sem kell, hogy belekezdjen abba, ami a szívét nyomja. Zammiria mindig jó hallgatóság igyekszik lenni, ezúttal is csendesen függ tekintete a beszélőn.*
- Ünnepség? Talán igen. Bár eléggé távol esik tőlünk a város.
*Úgy véli a gesztusokból, Merchen felépítette beszédét, ezért nem zavarja meg kérdésekkel, megadja a kért információt, aztán türelmesen várja a folytatást.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:11:44
Üzenet elküldve: 2020-03-21 20:11:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Piszkos anyagiak//
//zárás//
*Miközben sétál vissza a folyosón a fekete hajú nő elé áll és nekiszegezi a kérdést. Elállja az útját, ami felettébb bosszantja, majd szinte teljesen kikel magából. Nem szokott ilyesmihez, bár miután a felismerés belevillant, hogy bizony mikor is találkoztak először, azonnal felismerte a bajkeverőt. Mert aki egy őrt munka közben akar megbűvölni az más nem is lehet. Majd hadovál még egy kicsit, ami nem sok érzelmet csal az arcára, majd hirtelen sarkon fordul és lelép a nő. ~Kiadta magából, örülök, hogy segíthettem. ~ Vonja le a következtetést, szinte még int is a nő után, majd egy szemforgatás nem sok, csak ennyi a véleménye. *
-Az ilyen hipp-hopp hisztérikák miért mindig engem találnak meg? Kerge tyúk… *Majd eszébe jut, hova is igyekezett és nagy léptekkel siet is vissza a vendégtérbe, mielőtt még valaki észreveszi a hiányát.*
//zárás//
*Miközben sétál vissza a folyosón a fekete hajú nő elé áll és nekiszegezi a kérdést. Elállja az útját, ami felettébb bosszantja, majd szinte teljesen kikel magából. Nem szokott ilyesmihez, bár miután a felismerés belevillant, hogy bizony mikor is találkoztak először, azonnal felismerte a bajkeverőt. Mert aki egy őrt munka közben akar megbűvölni az más nem is lehet. Majd hadovál még egy kicsit, ami nem sok érzelmet csal az arcára, majd hirtelen sarkon fordul és lelép a nő. ~Kiadta magából, örülök, hogy segíthettem. ~ Vonja le a következtetést, szinte még int is a nő után, majd egy szemforgatás nem sok, csak ennyi a véleménye. *
-Az ilyen hipp-hopp hisztérikák miért mindig engem találnak meg? Kerge tyúk… *Majd eszébe jut, hova is igyekezett és nagy léptekkel siet is vissza a vendégtérbe, mielőtt még valaki észreveszi a hiányát.*
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-19 20:55:57
Üzenet elküldve: 2020-03-19 20:55:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Piszkos anyagiak//
*Vyl a legkevésbé sem szereti, ha nem szegeződik rá legalább a fél pillantása, mindegyik körülötte lévőnek, s nagyon úgy néz ki, Wellynél pont ezen félelme igazolódik be. Kissé sértődött arcot vágva, égnek szegett állal, egyenes háttal kaptatnak a magassarkú csizmák a pultos nyomába. A mondandóját így közli, de hiába érzi azt, hogy legszívesebben megfogná a másikat, s a térdével párszor szívesen megérintené a komoly kis arcoskáját, nem teszi, ahogyan azt is igyekszik a hely - no meg a saját - jó híre érdekében, hogy egyelőre nem szegezi a fajtárshoz, mennyire nem érti, mivel érdemelte ezt ki, hiszen ő annyira kedves és szeretnivaló, ráadásul szép is. Welly két hatalmas hibája, hogy nem vendég, így Vylnek nem kötelessége a finom modor vele szemben, valamint az ismerkedésük azzal kezdődött, hogy a száját befogta, s egyáltalán nem látszik meg a lányon, hogy a legkevésbé is bánná, sőt, egyre inkább idegesítő ez a rideg, számára elviselhetetlen stílus. A Khulos viccnél aztán végleg elpattan a cérna, minden eddigi próbálkozása az önmérsékletre sutba dobva végzi.*
- Bocsáss meg, de tettem én ellened valamit, hogy így beszélj velem? Figyelj, kettőnk közül nem én kezdtem úgy a megismerkedésünket, hogy befogtam a másik száját. *Azzal ha teheti, mivel látja, hogy feltehetően a hiszti semmire se vezet, ha teheti, elé áll a másiknak, megakadályozva a továbbhaladást, s szemei újra olyan szikrát szórnak, mint akkor, amikor a bárdzenét eljátszotta, közben pedig halkan, akár idegtépő hangon suttog.*
- Becsüld meg a kedvességemet és vegyél vissza, szivecském, vagy még savanyúbb lesz az elkövetkezendőkbe az a csinos kis jégbe fagyott arcocskád.
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.19 20:56:32
*Vyl a legkevésbé sem szereti, ha nem szegeződik rá legalább a fél pillantása, mindegyik körülötte lévőnek, s nagyon úgy néz ki, Wellynél pont ezen félelme igazolódik be. Kissé sértődött arcot vágva, égnek szegett állal, egyenes háttal kaptatnak a magassarkú csizmák a pultos nyomába. A mondandóját így közli, de hiába érzi azt, hogy legszívesebben megfogná a másikat, s a térdével párszor szívesen megérintené a komoly kis arcoskáját, nem teszi, ahogyan azt is igyekszik a hely - no meg a saját - jó híre érdekében, hogy egyelőre nem szegezi a fajtárshoz, mennyire nem érti, mivel érdemelte ezt ki, hiszen ő annyira kedves és szeretnivaló, ráadásul szép is. Welly két hatalmas hibája, hogy nem vendég, így Vylnek nem kötelessége a finom modor vele szemben, valamint az ismerkedésük azzal kezdődött, hogy a száját befogta, s egyáltalán nem látszik meg a lányon, hogy a legkevésbé is bánná, sőt, egyre inkább idegesítő ez a rideg, számára elviselhetetlen stílus. A Khulos viccnél aztán végleg elpattan a cérna, minden eddigi próbálkozása az önmérsékletre sutba dobva végzi.*
- Bocsáss meg, de tettem én ellened valamit, hogy így beszélj velem? Figyelj, kettőnk közül nem én kezdtem úgy a megismerkedésünket, hogy befogtam a másik száját. *Azzal ha teheti, mivel látja, hogy feltehetően a hiszti semmire se vezet, ha teheti, elé áll a másiknak, megakadályozva a továbbhaladást, s szemei újra olyan szikrát szórnak, mint akkor, amikor a bárdzenét eljátszotta, közben pedig halkan, akár idegtépő hangon suttog.*
- Becsüld meg a kedvességemet és vegyél vissza, szivecském, vagy még savanyúbb lesz az elkövetkezendőkbe az a csinos kis jégbe fagyott arcocskád.
A hozzászólás írója (Aranyfattyú Vyliassa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.19 20:56:32
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-19 10:34:55
Üzenet elküldve: 2020-03-19 10:34:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Piszkos anyagiak//
*Őt szemlátomást sem zavarja, hogy számára ismeretlen egyének mászkálnak a szolgálati folyosón, nem ismerhet mindenkit, sőt úgy van vele, lehet nem is szeretne. Nem igazán bírja elviselni némely lány csilingelő kacarászását, teljesen felmegy benne az ideg a nyávogástól meg a cincogástól. Ez lehet talán az oka, hogy nem igazán érintkezik a sellőház azon szegletével, most nagy sajnálatára többet sikerül, mint, mikor még a konyhán dolgozott kisegítőként. Mikor megpróbálja útba igazítani elő is áll vele, hogy ők már isten igazából találkoztak. Ekkor fordul csak felé, hogy jobban megnézze az arcát. ~Valami rémlik, azt hiszem Khult akarta elbájolni egy körre. ~ Magában teljesen bizonyos is benne, hogy az őr később bizonyosan kötélnek is állt.*
-Valami rémlik. *Mondja, de nem áll meg, hiszen éppen megy vissza dolgozni. A kijelentésre, minthogy vele szeretne ezúttal egy kicsit jobban megismerkedni, felszöknek a szemöldökei.*
-Épp szolgálatban vagyok a pultnál, csak egy percre ugrottam ki. Vissza kell menjek, nem hagyhatom ott csak úgy. *Mondja, mert az sem tiszta neki, hogy az ilyen sellőnek felvett lányok, mert bizonyos benne, hogy olyan minőségben dolgozik itt a fekete hajú, nem igazán vannak képben a munkaidő és egyéb kötelességtudattal járó fogalmakkal.*
-Khul végül beadta a derekát vagy azért kellett olyan eszközhöz nyúlni mert lepattintott? *Kérdi, ha már így az ismerkedés jött szóba, rákérdez. Az szája szeglete felfelé görbül, talán a hangban is van némi gúny, de nem tocsogós, csak szurkálódó az egész.*
*Őt szemlátomást sem zavarja, hogy számára ismeretlen egyének mászkálnak a szolgálati folyosón, nem ismerhet mindenkit, sőt úgy van vele, lehet nem is szeretne. Nem igazán bírja elviselni némely lány csilingelő kacarászását, teljesen felmegy benne az ideg a nyávogástól meg a cincogástól. Ez lehet talán az oka, hogy nem igazán érintkezik a sellőház azon szegletével, most nagy sajnálatára többet sikerül, mint, mikor még a konyhán dolgozott kisegítőként. Mikor megpróbálja útba igazítani elő is áll vele, hogy ők már isten igazából találkoztak. Ekkor fordul csak felé, hogy jobban megnézze az arcát. ~Valami rémlik, azt hiszem Khult akarta elbájolni egy körre. ~ Magában teljesen bizonyos is benne, hogy az őr később bizonyosan kötélnek is állt.*
-Valami rémlik. *Mondja, de nem áll meg, hiszen éppen megy vissza dolgozni. A kijelentésre, minthogy vele szeretne ezúttal egy kicsit jobban megismerkedni, felszöknek a szemöldökei.*
-Épp szolgálatban vagyok a pultnál, csak egy percre ugrottam ki. Vissza kell menjek, nem hagyhatom ott csak úgy. *Mondja, mert az sem tiszta neki, hogy az ilyen sellőnek felvett lányok, mert bizonyos benne, hogy olyan minőségben dolgozik itt a fekete hajú, nem igazán vannak képben a munkaidő és egyéb kötelességtudattal járó fogalmakkal.*
-Khul végül beadta a derekát vagy azért kellett olyan eszközhöz nyúlni mert lepattintott? *Kérdi, ha már így az ismerkedés jött szóba, rákérdez. Az szája szeglete felfelé görbül, talán a hangban is van némi gúny, de nem tocsogós, csak szurkálódó az egész.*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-17 14:30:11
Üzenet elküldve: 2020-03-17 14:30:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*A feldobott észrevételre mindjárt rá is csap.*
-Egyáltalán nem rossz hely! Sőt, talán a környéken a legjobb! Itt minden megvan ahhoz, hogy szépen kettecskén ellegyetek, egy sötétebb sarokban, meghitt fürdőben vagy egy gyertyafényes szobában. *Már szinte csillog a szeme, ahogy mindet el is képzeli, nyilván nem magával, hanem az érintettel a középpontban. Közben egyéb vizekre sikerül sodródniuk, amik csupán annyiban okoznak nála akadozást, hogy még nem ismeri a mélységi határait. Nem tudja mi az, ami már túl sok számára, így azért elővigyázatos, mégiscsak egy közelharcban jól képzett valakihez van szerencséje. Az, hogy ez pedig mennyire szerencse, az csak akkor fog kiderülni, ha a nő nem teríti ki a padlóra, mint egy prémes szőnyeget egyetlen botor módon óvatlanul és meglepetés szerűen hálóing alá becsúszó kéz miatt. Mikor a mélységi felé fordul, szemeiben semmiféle meglepettséget nem lát, sőt kifejezetten határozott és céltudatos mozdulatokat is produkál. Közelebb lép hozzá, így szinte már ugyan azt az egy lélegzet levegő szívják mind a ketten, már ha nem akadt volna el az nála félúton. De szerencsére a baj elkerüli, Dreyia keze nem a nyakára fonódik, hanem az arcán siklik lassan lefelé, végig cirógatva a bőrt, amelyet érint út közben. Majd elveszíti szem elől a másikat, mert az közvetlen az arca mellé hajol, gyengéd csókot lehel a nyakára, mire a torkán akadt levegőgát átszakad és hallható sóhajtás kíséretében hagyja el a száját. Ezt követően érzi a határozott kézmozdulatot, amellyel a nő ellentmondás nem tűrően magához vonja, és a fülébe duruzsoló hangon egy kérdést ültet, amely akár nyitva is maradhatna az adott helyzetbe. Ekkor fogalmazódik meg benne a felismerés, hogy talán túl soká is magyarázta a dolgot, hiszen Dreyia talán már az elején is értette miről beszél. Most pedig talán igényt is tart rá.*
-Ilyesmire is… *Erősíti meg végül halkan, miközben a kezeivel már a mélységi hátán simít végig biztatóan, bár önbizalomnak és határozottságnak hiányát immár se közel, se távol nem látja. A duruzsolás, amelyet hallat, pedig egyértelmű jelét adják, hogy a nő meglelte az egyik kedvenc testrészét, amelyet előszeretettel kínál kényeztetésre, mikor úgy adódik.*
-De kérlek, csak óvatosan… nehogy… meglátszódjon. *Kúsznak fel a szavak a torkából, az nem lenne szép látvány, bár tagadhatatlan, hogy élvezné. Közben érzi, hogy Dreyia másik keze besiklik a ruhái alá, feltérképezve az alattuk elterülő tájat. Egyelőre hagyja, hadd tegyen azt, ami a jelen állapotában jólesik, nem kérdez bele, majd talán később.*
//Dreyia és a rejtélyes csomag//
*A feldobott észrevételre mindjárt rá is csap.*
-Egyáltalán nem rossz hely! Sőt, talán a környéken a legjobb! Itt minden megvan ahhoz, hogy szépen kettecskén ellegyetek, egy sötétebb sarokban, meghitt fürdőben vagy egy gyertyafényes szobában. *Már szinte csillog a szeme, ahogy mindet el is képzeli, nyilván nem magával, hanem az érintettel a középpontban. Közben egyéb vizekre sikerül sodródniuk, amik csupán annyiban okoznak nála akadozást, hogy még nem ismeri a mélységi határait. Nem tudja mi az, ami már túl sok számára, így azért elővigyázatos, mégiscsak egy közelharcban jól képzett valakihez van szerencséje. Az, hogy ez pedig mennyire szerencse, az csak akkor fog kiderülni, ha a nő nem teríti ki a padlóra, mint egy prémes szőnyeget egyetlen botor módon óvatlanul és meglepetés szerűen hálóing alá becsúszó kéz miatt. Mikor a mélységi felé fordul, szemeiben semmiféle meglepettséget nem lát, sőt kifejezetten határozott és céltudatos mozdulatokat is produkál. Közelebb lép hozzá, így szinte már ugyan azt az egy lélegzet levegő szívják mind a ketten, már ha nem akadt volna el az nála félúton. De szerencsére a baj elkerüli, Dreyia keze nem a nyakára fonódik, hanem az arcán siklik lassan lefelé, végig cirógatva a bőrt, amelyet érint út közben. Majd elveszíti szem elől a másikat, mert az közvetlen az arca mellé hajol, gyengéd csókot lehel a nyakára, mire a torkán akadt levegőgát átszakad és hallható sóhajtás kíséretében hagyja el a száját. Ezt követően érzi a határozott kézmozdulatot, amellyel a nő ellentmondás nem tűrően magához vonja, és a fülébe duruzsoló hangon egy kérdést ültet, amely akár nyitva is maradhatna az adott helyzetbe. Ekkor fogalmazódik meg benne a felismerés, hogy talán túl soká is magyarázta a dolgot, hiszen Dreyia talán már az elején is értette miről beszél. Most pedig talán igényt is tart rá.*
-Ilyesmire is… *Erősíti meg végül halkan, miközben a kezeivel már a mélységi hátán simít végig biztatóan, bár önbizalomnak és határozottságnak hiányát immár se közel, se távol nem látja. A duruzsolás, amelyet hallat, pedig egyértelmű jelét adják, hogy a nő meglelte az egyik kedvenc testrészét, amelyet előszeretettel kínál kényeztetésre, mikor úgy adódik.*
-De kérlek, csak óvatosan… nehogy… meglátszódjon. *Kúsznak fel a szavak a torkából, az nem lenne szép látvány, bár tagadhatatlan, hogy élvezné. Közben érzi, hogy Dreyia másik keze besiklik a ruhái alá, feltérképezve az alattuk elterülő tájat. Egyelőre hagyja, hadd tegyen azt, ami a jelen állapotában jólesik, nem kérdez bele, majd talán később.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-16 21:32:34
Üzenet elküldve: 2020-03-16 21:32:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Piszkos anyagiak//
*A másik még le is lassít valamennyire, ami csak segítség valamennyire, a magassarkú csizmák kopogása így sűrűbben hallhatóak, egymás után. A szemek kezdenek elkerekedni, a szürkészöld íriszekben pihenő pupillák kezdenek összeszűkülni, közben a szíve hevesebben kezd kalapálni. Ez nem az a jóleső dobogás, amelyet szerelem előtt érez a félvér. A kézfogás megesik, Vyl éppen csak odanyújtja a sajátját, finoman és gyöngéden, ahogyan az szokásának is nevezhető szinte. Persze erről csak kevesen tudnak az itteniek közül, s pont Welly az, aki ezt mindig eszébe juttatja. Ez azért fontos, mert azt is jelentheti a lány számára, hogy többen dolgoznak itt, sokkal többen, mint akiket ő ismer, ezt pedig ki kéne küszöbölni. Csak akkor érezheti felfogása szerint biztonságban magát, ha mindenkit ismer, nem csak a fontosabb személyeket. Valójában kissé felidegesíti a fajtárs válasza, hiszen már találkoztak, az első benyomás pedig igen emlékezetes volt számára, képtelen elfogadni, hogy így átsiklott volna felette az Augusztyna, ezt biztos odaszúrásnak hiszi.*
- Úgy hiszem, mi már találkoztunk. Ha egy kicsit felidéznéd az éneklésemet és azt, hogy befogod a számat, talán eszedbe juthat. *Hangsúlya kedveskedő, - túl kedves - ami a csicsergős lejtés mellé akár zavaró is lehet. Türtőzteti magát, annak ellenére, hogy felidegesíti, milyen modortalanul küldi el a másik a fürdőhöz, de nem probléma, ő igyekezni fog.*
- Valójában, nem a fürdő érdekel, tudod, napi szinten látogatom, ha ez számodra nem is tűnik föl. Veled szeretnék egy kissé jobban megismerkedni, a kellemetlen első találkozás után. ~ Vagy megtépni, ha úgy alakulna. ~
*A másik még le is lassít valamennyire, ami csak segítség valamennyire, a magassarkú csizmák kopogása így sűrűbben hallhatóak, egymás után. A szemek kezdenek elkerekedni, a szürkészöld íriszekben pihenő pupillák kezdenek összeszűkülni, közben a szíve hevesebben kezd kalapálni. Ez nem az a jóleső dobogás, amelyet szerelem előtt érez a félvér. A kézfogás megesik, Vyl éppen csak odanyújtja a sajátját, finoman és gyöngéden, ahogyan az szokásának is nevezhető szinte. Persze erről csak kevesen tudnak az itteniek közül, s pont Welly az, aki ezt mindig eszébe juttatja. Ez azért fontos, mert azt is jelentheti a lány számára, hogy többen dolgoznak itt, sokkal többen, mint akiket ő ismer, ezt pedig ki kéne küszöbölni. Csak akkor érezheti felfogása szerint biztonságban magát, ha mindenkit ismer, nem csak a fontosabb személyeket. Valójában kissé felidegesíti a fajtárs válasza, hiszen már találkoztak, az első benyomás pedig igen emlékezetes volt számára, képtelen elfogadni, hogy így átsiklott volna felette az Augusztyna, ezt biztos odaszúrásnak hiszi.*
- Úgy hiszem, mi már találkoztunk. Ha egy kicsit felidéznéd az éneklésemet és azt, hogy befogod a számat, talán eszedbe juthat. *Hangsúlya kedveskedő, - túl kedves - ami a csicsergős lejtés mellé akár zavaró is lehet. Türtőzteti magát, annak ellenére, hogy felidegesíti, milyen modortalanul küldi el a másik a fürdőhöz, de nem probléma, ő igyekezni fog.*
- Valójában, nem a fürdő érdekel, tudod, napi szinten látogatom, ha ez számodra nem is tűnik föl. Veled szeretnék egy kissé jobban megismerkedni, a kellemetlen első találkozás után. ~ Vagy megtépni, ha úgy alakulna. ~
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Szolgálati terület
Üzenet elküldve: 2020-03-16 19:25:10
Üzenet elküldve: 2020-03-16 19:25:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 169
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Piszkos anyagiak//
*Éppen halad vissza a pult felé, nyugodt lélekkel, hogy végre eloltotta azt a nyamvadt gyertyát. Közben hallja, hogy jön valaki mögötte, de nem tulajdonít nagy jelentőséget neki, itt szoktak mászkálni a sellők, meg a személyzet egyéb tagjai is. Még talán lassít is, hogy hagyja elmenni maga mellett azt, aki siet. Hirtelen éri a megszólítás, maga mellé néz, a tekintetén is látszik, hogy nem ismeri meg a nőt. Nem igazán raktározta el a képét, ahogy a vendégekét se szokta, összemosódik a legtöbb és már azt se tudná megmondani egy személyről, hogy vendég vagy alkalmazott. Viszont mivel ezen a folyosón találkoznak, így egyértelmű, hogy munkatársról van szó. Mindjárt kap egy bemutatkozást is, egy kéznyújtással karöltve, amit az újoncok lelkes hozzáállásának tud be.*
-Wellyradona vagyok. Új vagy még? *Néz oldalra, közben persze nem áll meg. A tekintetet nem tudja mire vélni, de csak kiderül majd valami, ha már így hozzácsapódott a nő. Biztos akar valamit.*
-A fürdő abban az irányban van. *Mutat el a másik folyosó irányába.*
*Éppen halad vissza a pult felé, nyugodt lélekkel, hogy végre eloltotta azt a nyamvadt gyertyát. Közben hallja, hogy jön valaki mögötte, de nem tulajdonít nagy jelentőséget neki, itt szoktak mászkálni a sellők, meg a személyzet egyéb tagjai is. Még talán lassít is, hogy hagyja elmenni maga mellett azt, aki siet. Hirtelen éri a megszólítás, maga mellé néz, a tekintetén is látszik, hogy nem ismeri meg a nőt. Nem igazán raktározta el a képét, ahogy a vendégekét se szokta, összemosódik a legtöbb és már azt se tudná megmondani egy személyről, hogy vendég vagy alkalmazott. Viszont mivel ezen a folyosón találkoznak, így egyértelmű, hogy munkatársról van szó. Mindjárt kap egy bemutatkozást is, egy kéznyújtással karöltve, amit az újoncok lelkes hozzáállásának tud be.*
-Wellyradona vagyok. Új vagy még? *Néz oldalra, közben persze nem áll meg. A tekintetet nem tudja mire vélni, de csak kiderül majd valami, ha már így hozzácsapódott a nő. Biztos akar valamit.*
-A fürdő abban az irányban van. *Mutat el a másik folyosó irányába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 977-996