//Ralas irodája//
//Zammiria, Tse'Rel'la, Ralas//
*Kölcsönösen kényelembe helyezik magukat, a lány esetlensége és félénksége szemmel látható, talán még Zam is fürkésző szemekkel lép be, Ralas aggódva tekint körbe, hogy vajon nincs-e nagy rendetlenség, de nem tapasztalja, így inkább a kényelmes karosszékbe süpped, átvetett lábbal és összefűzött tenyérrel. Nem átall megjegyzést fűzni a köszönethez.*
- Kérlek, érezd magad otthon. *Villan meg egy pillanatra a szem, de aztán azonnal visszatér minden arcvonás a helyére, csak egy apró mosoly marad meg az orr alatt. Észreveszi a sokatmondó pillantást, majd az ajtó felé néz, amerre Darelld távozott. Elég a szempár, pontosan érti, hogy a lány mire gondol, így csak elengedve egy pillanatra másik kezét, aprót legyint vele, majd fejét rázza meg halványan. ~ Ne foglalkozz vele, nincs gond, megbízható. ~ Jelzi a tekintet és a mozdulat, azonban erre még visszatérhetnek később, hogy megbeszéljék. Ahogy a lány Dreyiában, úgy Ralas a saját emberében bízik leginkább, természetes, hogy még össze kell csiszolódniuk e téren is, ez mindkettejüknek újdonság. Hogy a kissé magába roskadt Rella mit vesz észre a pillanatnyi arc és gesztusjátékból nem lehet tudni, talán betudja a két vezető kölcsönös elégedettségének. Sokat nem tud rajta gondolkodni, mert Ralas fürkésző tekintete azonnal ráirányul, nem foglalkozva azzal, hogy ez mennyire lehet zavaró, vagy sem. Dönteni jöttek, hát elő a farbával.*
- Így van. *Mosolyog Zammiriára, majd Rellára is.* A bizalom az alapja mindennek. *Egészíti ki, bár ezt a közhelyt bizonyára mindketten ismerik.*
- Mutatni? *Szalad fel a szemöldöke homlokára, vélhetően hasonló momentumra nem számított. Arra gondolt, bizonyára van valami lelki eredetű problémája, esetleg aszexuális, amiatt nem tudja élvezni, amit csinál. Esetleg hirtelen megnyilvánuló erőszakos kitörései vannak, vagy bármi. A szoknya lendítésére már biztos benne, hogy a lányt nagyon megverték, talán megkorbácsolták, esetleg megégették és a sebhelyeket szeretné megmutatni. Már előre ráncolja szemöldökét, hogy sajnálatát fejezze ki, közben szánakozva Zammiriára pillant... majd vissza. Aztán megint Zammiriára, kissé más tekintettel, aztán vissza. Aztán megint Zam. Egy apró nyelés után aztán megszólal.*
- Köszönjük, hogy őszinte voltál. *Vakarja meg fejét. Ralasról tudni kell, hogy borzasztóan elfogadó. Többnyire ezt naivitásának is köszönheti, valamint természetének. Nem véletlen, hogy Hytia bőrhibáját is inkább erénynek, mint borzalomnak vette, vagy taszítónak. Tény, hogy valami hasonlóra számított... erre nem.*
- Nos, ez valóban szokatlan. Nyugodtan öltözz vissza, kedves. *Állát megvakarva tűnődőn néz maga elé.* Megvallom meglepődtem. Ami azt illeti olvastam már hasonlóról, de látni soha nem láttam, pedig khm... egy ideje már művelem az ipart. *Nem mosolyog, komolyan beszél.*
- Ülj vissza kérlek, bátran! Na, gyere, semmi baj. *Mosolyodik el végül megszánva a szoba közepén összetörten álldogáló lányt.* Engedd meg, hogy racionálisan fogalmazzak. Az erre való igényt, csak úgy tudnánk felmérni, ha eleve így hirdetnénk téged, de azt nem szeretném. Pellengérre lennél állítva és higgy nekem, sokkal több lenne az átkozódni és nevetni érkező, mint, aki összebújna veled. Sajnos ez az igazság. Összetörnél és a lelked menne rá, attól pedig én hiszem, hogy te jobb vagy. Ellenben nem vagyok elutasító, egyáltalán. Így születtél, a sors akarta így, részemről ez teljesen rendben van. *Vonja meg a vállát.* Talán akad lehetőség számodra is. *Biccent, aztán Zammiriára néz kérdőn. Segítségre és véleményre számít, ő maga még kicsit kapkodja a levegőt, bár jól palástolja.*
- Főnökasszony? Te mit gondolsz? *Húzza fel a szemöldökét, majd a borospohárért nyúl és Rellának nyújtja.* Nyugodj meg és fogyassz bátran, semmi baj nincs Rella, őszinte voltál, ez hatalmas dolog. *Duruzsolja csendesen, akárha gyermekének tenné. Szemei szelídek és megértőek.*