//Második szál//
// A főnök elé //
*Wrexan végül elkeseredetten beadja a derekát, de lerí róla, hogy annyi kedve van ehhez az üzlethez, mint felhörpinteni egy pohár halálos mérget. De azért hogy ne hagyja szó nélkül a gyilkolást, hozzáteszi saját ultimátumát, mire Rey csak egy észrevehetetlen homlokráncolással reagál. Szépen hangzik, hogy csak gonosztevőket vigyenek a boszorkánynak. Mintha holmi kegyes hősök lennének, akik hajlandóak bemocskolni a kezüket a közjó érdekében. De néhány embernek megnyugtatja a lelkiismeretét a tudat, ha olyat ölnek meg, aki maga is elítélendő. Csakhogy ez nem több, mint olcsó mentegetőzés, a felelősség szőnyeg alá söprése. Nincs élet, mi többet ér a többinél, s egy gazemberének a kioltása se elismerendőbb, mint egy becsületes polgáré. Az ölés mindig ölés marad, az istenek szemében ugyanolyan súllyal. S mégis kicsodák ők, hogy még arról is döntsenek, ki érdemli meg az életet? Nem állnak senki felett. Rey csaknem kimondja a gondolataiban megfogalmazódó szavait, de végül úgy dönt, visszanyeli őket. Így is nehéz a fiúnak, nem akarja elvenni az utolsó mentsvárát, még ha nem is ért egyet az elveivel. De kiket gondolhat Wrexan gonosztevőnek? A gyilkosokat? Ez esetben ő is beleesik ebbe a kategóriába, hiszen hosszú évtizedeken keresztül ölt pénzért. Szegényet, gazdagot, zsarnokot és ártatlant egyaránt, hiszen a bíráskodás nem az ő dolga volt. Nem sajnálta soha jobban a dolgos kereskedőt, kit irigy rosszakarói dobtak elé célpontként, mint a hazug, mocskos ügyletekbe keveredő katonát, akin megnyomorított áldozatai álltak bosszút. Amíg ő rendesen megkapta a pénzt, kimaradt az erkölcsi vitákból, elzárkózott a bűntudattól, s mások gyilkos fegyverévé, eszközévé vált. Nem keresett soha mentséget, mivel tisztában volt tetteivel, de nem is gondolta soha, hogy el kéne számolnia nem létező lelkiismeretével. Ezért fura neki a romlatlan és naiv ideák világában élő fiú, aki görcsösen és kétségbeesetten kapaszkodik maradék erkölcsébe. Kicsit talán sajnálja is, hogy ily módon lesz lerombolva szinte minden, amiben Wrexan eddig hinni próbált. Magában meg is fogadja, hogy a tőle telhető legjobban igyekszik tehermentesíteni a fiút, s ha az üzlet valóban megköttetik, úgy végzi majd dolgát, hogy társának ne is kelljen látnia, mi történik mellette. Még csak az hiányzik neki, hogy olyan holttestet kelljen cipelnie, aminek a halála részben az ő lelkén szárad.*
- Amennyiben semmi egyéb megbeszélnivaló nem akad, én is elmennék enni és fürdeni.
*Néz most Mayre, várva az elbocsátást, amit hamar meg is kap. Mikor kilépnek az irodából, egy darabig kullog csendben Wrexan mellett, majd halkan és hidegen megszólal.*
- Remélem tudod, hogy nekem mindegy, ki az áldozat. És neked nem kell részt venned ebben, ha nem akarsz.
*S elindul a szobája felé, meg sem várva az esetleges választ, bár nem megy olyan gyorsan, hogy a fiú szavai ne érnék utol. Vissza viszont már nem fordul, eléggé kivesézték ezt a gyilkolós témát, felesleges további szavakat pazarolni rá. Innentől már csakis a fiú dolga, hogy megbirkózik-e ezzel az egésszel, de a mélységi nem fogja pátyolgatni, vagy vigasztalgatni.*