//Második szál//
//Ruha teszi a sötételfet//
*Miután leöblítette magát meg se várja, hogy a másik is végezzen, hanem kiszáll a vízből és elkezd megtörölközni. Háttal áll a másiknak, így az nem láthatja mi ült ki az arcára.*
-Te ezt nem értheted.*Zárja rövidre a témát, hiszen attól, hogy megnyomkodják nem fog kevésbé fájni neki legközelebb és a mellei sem lesznek kevésbé nagyok, vagy a háta izmosabb, hogy megtartsa a kebleket. Teljesen jónak találja az általa bevezetett dolgokat arra, hogy ezt tompítsa magának. Talán nem is igazán ez a probléma, hiszen miért is mondaná el egy idegennek, akit igazából nem is ismer, csak most szakítania kell rá időt a pihenéséből, mert mégiscsak ez most az ő felelőssége is.*
~Mit is tudhat ez a nő rólam? Az a folt se tudom honnan van, amit, a belső combomon találtam néhány órája. Bár, eléggé durva volt az a fekete hajú izomkolosszus tegnap és ott volt az ágy széle, talán.~*Valóban néha talál zöld és lila foltokat magán, amiket nem igazán tud mire vélni, hiszen, mikor szerzi nem is tudatosul benne, hogy fáj. Mikor pedig törölközés közben hallja, hogy a másik az udvarló szót említi, önkéntelenül felnevet, persze próbálja visszafogni, a főleg gúnyos fennhangú csengést.*
-Nem. Nincs.*Zárja ezt is rövidre, nem fogja ecsetelni, hogy ez miért van így vagy, hogy talán ő miért nem szeretné, hogy egy ilyen státuszú férfi legyen az életében. Mi egyebet tudna kapni egy olyantól, amit a vendégek nem adnak meg neki vagy nem szenved el tőlük, mire lenne jó még egy mihaszna, kéjenc, aki még a szabadidejében is arra emlékezteti, amit munka közben is csinál. Nem tudna jó pofizni még egy férfival, csupán szórakozásból, neki szüksége van a pihenésre, hogy egyedül legyen, egy csendes szobában.*
-Rendben, akkor majd holnap.*Azért érződik, hogy a kedve is lelankadt, pedig milyen érdeklődő és lelkes volt még az imént. Ő is felveszi a fürdőköpenyt és a ruháit a karjára terítve indul meg a szobája felé.*
-Persze, induljunk.*Nyugtázza, majd elöl sétálva vezeti magukat a saját szobájához, miután pedig előhalászta a kulcsot ki is tárja az ajtót a nő előtt, hogy beléphessen.
Odabent egészen szép rend honol, minden a helyén, az ágy szépen bevetve, felrázva, az ablak pedig résnyire nyitva, látszik is, ahogy a kinti levegő meglebegteti a függönyt. Csupán a szekrény van nyitva és egy-két ruhadarab a szék karfájára terítve, talán pont az aznapi munkaruhája, egy szoknya és egy ing, meg egy alsónemű vége kandikál ki a kupac alól, de mintha el lenne szakítva.*
-Kérlek foglalj helyet.*Mutat az ágytakaróra.*
-Mi az, ami még nem akadályozna a munkában? A szoknya, gondolom nem jöhet szóba, az elég kényelmetlen, ha beüt valami rázós helyzet.*Odasétál és a szekrényben kezd el kotorászni, látszik, hogy a feladatra koncentrál.*