//Telek-vevőben//
*Ő is értőn bólogat. Még akkor is, ha nem érti pontosan a tanácstag válaszát.*
- Természetesen megértem az álláspontjukat. Megtisztelő, hogy rám gondolt, és remélem, hogy a tárgyalások eredményesek lesznek.
*feleli, ezzel egyértelművé téve, hogy írás nélkül továbbra se vállalja a megbízást. Így nem marad más hátra, mint az udvarias búcsúzkodás. Hanem azért nem tudja megállni, hogy ne tegyen még egy utolsó javaslatot.*
- Ha megakadnak az egyeztetésben, kérem, fontolja meg az ötletemet elővezetni nekik: tegye érdekelté a bankot a kikötő sikerében. Én azt ajánlanám fel nekik, hogy két raktárházat a város felépít és a saját tulajdonában tart, de tíz, alkudozás esetén húsz esztendőre bérletmentesen a bank kizárólagos használatába ad. Hogy ők aztán bérbe adják vagy saját áruk tárolására használják, már mindegy. A lényeg, hogy a bank azonnali hasznot lásson a kikötőből, és így érdekében álljon az is, hogy felvirágozzon a folyami kereskedelmünk. Ezzel a város is sokat nyerhetne.
*mondja, majd még egyszer elbúcsúzik, és távozik Even irodájából.
Kifelé menet nehezére esik palástolni a bosszúságát. Tényleg nagyon jó lehetőség lett volna részt venni ezen a tárgyaláson. De a tény, hogy a tanácstag ennyire elzárkózott az írás kiadásától, nagyon is gyanús volt. Orthus nem szeret azon elmélkedni, mi lett volna, ha. Elkönyveli, hogy a tárgyalás nem zárult eredménnyel. Nem ez lenne az első eset.
Ugyanakkor azon is elgondolkodik, hogy talán nem ártana bővítenie az ismeretségi körét a tanácson belül. Alrishul volt az egyetlen, akivel eddig tárgyalt. Talán ideje lenne másokkal is felvenni a kapcsolatot. Például Isra Beremmel, aki a pénzügyek felelőseként bizonyára értőbb fülekkel figyel egy kalmárra.
Azért, ha mérlegre teszi a napot, egyáltalán nem lehet elégedetlen. Hiszen megszerezte a telkét, és nemesi rangját. Ideje dolgozni rajta, hogy mind a kettőnek az értékét alaposan megemelje...*