//Tavernában//
//Ganer, Arreale, Cilanney//
*Szerencsére nem kell sokat várjanak a tündér lányra, Ganer pedig hozzá láthat a rendelés leadásának. Cilanney elismerően biccent, hogy a korábbiakat fantázianévvel fejből sorolja a gnóm. Illetve így illik, egy magukfajtától.
Mikor a gyógyító kerül szóba, azért kis oktondi módon közbe kotyog.*
- Tudod, nagyon fontos volna egy gyógyítót találnunk. Nem bánnám azt sem, ha ide jönne, mert a lábam egyre jobban bedagad * meg is mozgatja a székre polcolt lábfejet, de kár a mozdulatért, mert belehasít a fájdalom.*
- Auh! * Ez lesz Cilanney végszava, mert a tündér lány a fájdalma után vissza is csendesedik. Ganer pedig jótékonyan tereli a témát olyan irányba, amiben nagyon is otthon van. Ganer olyat állít, amit Cilanney nem hisz el azonnal. Feltétlen keresztkérdéseket tesz fel neki, csak ezekből bizonyosodhat meg, hogy valóban úgy van, ahogy mondja.*
- Hm. Igen, igaz *bólint rézszínű loknijai csak úgy omlanak oda-vissza, ahogy az apró kis bíra igazat ad az első válaszra. Szúrós szemekkel figyeli Ganer válaszait, hátha botlik, s kiderül, csak hallotta a bátyja nevét valahol. Bizalmába férkőzni így nem volna nehéz. Ganer viszont szemrebbenés nélkül válaszol újra, teljesen természetesen, ahogy illik, és ahogy egy valódi ismerőstől elvárható. *
- Igen. Valóban nincs harmadik neve, és valóban, Hänaela középső. *Száját elhúzza, mint aki töri mág a fejét további kérdéseken, próbákon.*
- Úgy hiszem, egyelőre átmentél. Valóban említette a Worcryn családot, de nem gondoltam soha, hogy éppen a város határában fogok találkozni egy tagjával.* Pedig bármi meglehet, hisz Cilanney családjával is tele van Lanawin földje. Egy unokatestvér itt, egy nagybácsi ott.*
- Valóban említette Clyrtex Worcryn nevét, mint első felmenőt *húzza ki magát büszkén, ahogy számot ad arról, mi emlékeiben megmaradt bátyjának leveleiből.*
- Említette édesapját is. Roldent, igaz? *hibázik szándékosan, mert azért a gnóm lánya bár kíváncsi és szeleburdi, azért nem lehet elég óvatos. Ezt Mal, és a városi események alaposan beletáplálták Cilanneybe. Gondolatban megveregeti vállát, ~Mal milyen büszke volna most rám.~
Ám ideje nincs túl sok ezen merengeni, mert egy idős tündér uraság lép az asztalukhoz. Illetve ~vetekszik a törpékkel, de azoknak tömpébb az orruk~ Cilanney szerint legalábbis, ~és vizenyősebb a szemük is, a sok seritaltól.~ Mélázik el magában gyorsan, ahogy végig és felméri a kerek okuláré mögül az apró szerzetet.*
- Üdvözlöm Arraele *egy óvatos csend után óvatosan fejezi be a mondatot.* papa.
*Ganerre pillant, ő vajon mit szól a különös barátságos öreghez, aki máris papáztatja magát, de az idősektől ez már végül is elnézhető hóbort.*
- Hallottunk erre felé egy faluról. Gyógyítót keresnénk, mert ért egy kis baleset *billenti félre rézszín fürtöktől ékes fejét, ahogy előadja jövetelük okát, s egyben problémájukat is. Apró gnómkezének mutatóujjával pedig jelentőségteljesen a másik székre felpolcolt bekötözött bokájára bök.
Nem zavarja, hogy újra el kell mondaniuk, mint a pultos lánynak, és most a tündér bácsinak, egyszer valaki majdcsak megsegíti őket. *