//A Három Barát kifosztása//
//Gaelein//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy tűnik, igazán érdekes felhasználási módjai lehetnek egy olyan karakteres, csípős fűszernek, mint a bors, s az, hogy szőkénk erről mit sem tud is mutatja, mennyire nem járatos a konyha dolgaiban. Kapóra jön hát ez a barátságos elf, ki szívesen osztja meg temérdek tapasztalatát, fortélyát. Ahogy a taverna minden javát is, kezdve szállástól, egészen eddig a kellemesen gőzölgő borig, mit a benne talált fahéjrúddal keverget szorgosan, s mibe csak azután iszik, hogy tetszéséről kérdeznek.*
- Igen, igen, tényleg kicsit se tolakodó. *Mosolyodik, ízlelgetve mind az italt, mind a tulajdonság ilyen értelmét. Rá szokták volt mondani, hogy az, igazi kis minden lében két kanál, ha egyszer már otthon érzi magát valahol. Ám most még csak óvatosan kérdez, hiszen, legyen bármilyen barátságos is Gaelein, mégis csak idegenek még ők ketten. Azért arról a korábban már említett közösségről csak érdeklődik egy kicsit.*
- Mil'Ochass? Milyen szépen hangzik! *Mosolyodik, ahogy megismételve a hely nevét, igyekszik megjegyezni a különös hangzású szót, ahogy a mutatott, nyugati irányba fordítja fejét egy pillanatra. Tényleg nem lehet messze, ha lóval néhány perc alatt odaérne, erre némán bólint egyet. Az invitálásra pedig újból kiszélesedik mosolya.*
- Igen, szívesen elkísérnélek! *Bólogat is párat, megerősítésként, s már megfogalmazódik benne lelkes várakozás, mivel az elkövetkezendő néhány nap elé néz. Így, na meg azzal a minden bizonnyal jó könyvvel nem lesz könnyű dolga, ha korán akar elaludni. Minden fáradtságot kiűzött ugyanis belőle a finom ragu, na meg a jó társaság. Már kezdene is valamilyen tervezgetést elindító csevejbe, mikor az eddig oly szelíden nyikorgó zöld ajtó bántó robajjal csapódik ki, hogy három, szedett-vedett, modortalan banditát eresszen be. Persze, mit is várhat az ember lánya egy banditától, ha nem modortalanságot?
Ewi riadtan ugrik meg ültében, zöldjeit azonnal az elsőként érkező, sötételf nőstényre kapva. Kendővel takart, furán zöldre festett arc, goromba ordítás, nincs is több kérdése. Ez egy kibaszott rablás, ebben már a kijelentés előtt is egészen biztos volt. Hamar megérkezik a teljes kompánia, Gaelein pedig elé lép, mikor a metszett képű kiszemeli magának. ~Hát ez mekkora egy barom!~ Fogalmazódik meg szőke üstökének rejtekében a gúnyos gondolat, az ork nem éppen elmés fenyegetésére reagálva, mi arcán csak egy furcsa fintor képében jelenik meg. A díszes kompánia harmadik tagjának megjegyzésén pedig szinte még fel is röhögne, ha nem szegeznének feléjük annyi számszeríjat, amennyit valójában igen. Persze fél ő, ez nem is kérdés, szíve hevesen dobog, nagyjából a torka környékén, ezek a bugyuta megjegyzések mégis kizökkentik néhány pillanatra riadt állapotából.
Esze ágában sincs még csak a közelébe se menni az őt invitálónak, szerencsére ebben Gaeleinnel egyet is értenek. Az elf továbbra is igyekszik úgy takarni lánykánkat, hogy nehezen célozhassák be, aki ezért igazán hálás a vörösnek. Biztosan nem fog csak úgy elmenekülni, bármennyire is bólogat az elsuttogott utasításra. Nem hagyhatja magára védelmezőjét. Persze, ettől még úgy kell tennie, ezért először, még ültében fordul irányba, hogy aztán felpattanva lőjön ki, s fusson, ahogy csak bír, meggörnyedve, összehúzva magát felkarjával fejét takarva oldalról, hogy minél kisebb felületet biztosítson egy esetleges támadásra, s a pult takarásában el is tűnhessen, ahogy a konyhába veszi be magát. Ha pedig azon is sikerülne sértetlenül átkeverednie, a hátsó ajtón át kivágtázva egy lovakkal befogott, indulásra kész szekérbe botlik bele, szinte szó szerint. Nem is kell több, szélesen vigyorogva a gyeplő mögé pattanna és indítana. ~Lóval meg perceken belül ott vagy~, visszhangzik fejében a gondolat.*