//Thusko és Tintás//
//Nyugovóra//
*Nem követi szemmel, hogy az elf mennyit és hogyan iszik, bár a hangos ádámcsutka csattogásokból ítélve, elég jól rájárhat a kulacs szájára. Nem bánja, végeredményben ő adta neki, búfelejtőnek. Olkor jó, még, ha sokan károsnak is tartják, Umon nem osztozik ezen észérvekkel. Néha hátrapillant, s látja begubózott újdonsült barátját, csak sóhajtva csóválja meg fejét, majd sokkal inkább az utat nézi. ~ Kolonc lesz tán? Vagy segítség? ~ Jelenleg kissé bizonytalan, jövőjüket illetően, oly távol van már a messzeség, mit kitűzött célul, mert most, mintha újabb célok kezdenének körvonalazódni. Lassan ránt a gyeplőn, s befordulnak végül a kocsmája elé. Az elé, mit saját kezével épített, persze segítséggel, legalább ketten kivették belőlük a részüket. ~ Vajon ők merre? Mil'Ochassban? S, ki gyújtott világot? ~ Pillant az ablakon kiszűrődő pislákoló fényre, majd a kéményen kígyózó füstcsíkra. Nyilván használják már a kemencét is. Biccent. Majd leugrik a bakról, s lovát kantárjánál fogja meg, mikor Shen is magához tér. Nagyjából. Lentről pillant fel rá, majd fejét vakarva bizonytalanodik el.*
- Ühm... igen, kérlek, kösd ki, addig én bemegyek, foglalok asztalt, rendelek ételt és italt. *Bólint rá, kezdődjön, minek kezdődnie kell, azt már észre sem veszi, hogy még a kérem szócskát is használta, pedig korábban Shennel kapcsolatosan ez igen ritkán fordult elő.*
- Segítsek leszállni? *Nem tudja visszatartani, elvigyorodik, aztán rögtön szája elé is kapja kezét. Nem akarja kiröhögni az elfet, ebben a sanyarú sorsában, de ebből a hernyóbábból ritkán tudott volna ocsmányabb pillangó kikelni. Kezét is nyújtja, mit, ha elfogadnak, Shent lesegíti, ha nem, csak vállát vonja meg.*
- Bent találkozunk, siess, ahogy látom kellemes meleg lehet benn. *Néz ismét a ház teteje felé szelíd tekintettel. Majd, ha Shen is elmondta, mit szeretne, lassan beballag a fogadóba.*
//Nyugovóra//
//A tavernában lévők figyelmébe//
*Az ajtón belépve, miután esetleg távozókat előzékenyen kiengedi, egy pillanatra megáll és körbenéz, anélkül, hogy egy szót is szólna. ~ Szép lett, belakták, otthonos. ~ Lassan felemeli tekintetét és szenvtelenül méri végig a pultost is, ki tán épp ekkor áll be mosogatni a pult mögé. Jó ideig tartja rajta a tekintetét, bár Galein nem tudhatja, épp képességeit és idevalóságát méri fel. Ha hallott is Umonról, azóta már jócskán változott ismét fizimiskája, akár egy átváltozó művész, így kevés eséllyel ismerhetik fel. Néhány kínosnak vehető, hosszú pillanat után, lassan a vendégek felé fordul. ~ Vándoroknak tűnnek... pont, ahogyan szerettük volna... ~ Némi gondolkodás után, határozottan, szótlan biccent köszönés gyanánt, hogy láthassa mindenki, majd lendületes léptekkel indul el az egyik, kemence közelségében lévő asztal felé.*
- Ételt és italt rendelnénk, a társam és én. Valamint kivennénk éjszakára egy szobát is, ha lehet. Két ágyasak? *Esze ágában sincs a szeszkazánnal egy ágyban aludni. Persze pontosan tudja, milyenek szobák. Közben felméri a reakcióidőt, a tettrekészséget, a tiszteletet.
Ha Shen'riel időközben megérkezik, s észreveszi az ajtóban, magasra tartja kezét.*
- Itt ülünk, erre gyere. *Szól neki, s egy kényelmes mozdulattal felöltőjét a szék karfájára teszi, méretes szablyáját, kissé kifordítja, s hosszútőrét lábszárához igazítja tokostul.*