Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Naahharien Rhyll [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-30 16:22:59
Üzenet elküldve: 2013-07-30 16:22:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Bandaháború - Mordach és Naah//
*A törpe csak fejét ingatja, hát látszik, hogy ez az ember itt valóban nincs tisztában ezzel a kettővel, de rajta ne múljon, ő elmondja neki a dolgokat szívesen... akár még ingyen is:*
- Felszínesség, vagy nem, azért elismerheted, hogy eléggé patthelyzet alakult ki köztük. Tudod hány száz városőr van itt? Na, hát ezek közül most jó sok védi ám Rodenriket. Nyilván nem állomásozhatnak folyton kertjében, de szerintem csak a rezidenciája hemzseg tőlük. Így Goldaj úr nem indíthat támadást. Rodenriket meg az hátráltatja, hogy fogalma sincs róla, hol tartózkodik Goldaj úr. Ezt senki nem tudja, csak a tizenkét maszkos, az ő elit emberei. Ez a helyzet. Így Goldaj úr folyamatosan ilyen kis csínyeket követ el, míg Rodenrik folyamatosan utána szimatol.
*Azonban a következő szavakra tágra nyílnak a szemei. Valójában ritkán szembesítik az igazsággal, de hát van, aki megteszi. Annak ellenére hogy ez a férfi felszíni, és nem képes hosszú nevek megjegyzésére, azért nem teljesen reménytelen. Valóban bölcs szavakat szólott, amit Roet először is egy sóhajtással nyugtáz, majd belekezd a mondókájába:*
- Nem akarok más árnyékában élni, hát eljöttem otthonról, feljöttem ide, a felszíni népek közé. Bár őseim nagy hősök voltak, és valószínűleg én magam is ugyanekkora hős lehettem volna, nem voltam képes odalent maradni. Függetlenül attól, hogy az itteniek vizet raknak a sörbe, vagy... vagy nem képesek a nevek megjegyzésére, attól még idefent több lehetőségem van rá, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Persze, néha pénz is kell, és ez erre nagyszerű alkalom. De eljön még az idő, amikor szárnyalni fogok!
A törpe az utolsó mondatnál öklét meglengeti a levegőben, hogy megmutassa, hogyan is fog szárnyalni. Majd a következő mondatra, miszerint legközelebb az ő hullája fogja Goldaj udvarát díszíteni, nem szól semmit. Nyilván tisztában van a kockázatokkal, mert homlokán apró izzadságcseppek kezdenek gyöngyözni, de azért felerőltet egy mosolyt. Elvégre akkor sem lett volna sokkal jobb neki, ha visszautasítja a maszkos ajánlatát. Akkor valószínűleg ott helyben megölik. Így talán még túlélheti a kalandot.
Ő nagyon vidáman kiáltott oda a hölgynek, azonban a vörös hajú idegen ezt korántsem találja szórakoztatónak. Persze Roet érezni véli a féltékenységet is a hangjában, amiért ő látta meg előbb a hölgyet, és köszönt rá, de ennek nem ad hangot. Bár a további szavak eléggé elrontják a kedvét, függetlenül attól, hogy igazak. Sőt, talán pontosan ezért. Hiszen ki szereti az ilyen igazságot hallani? Hát igen, túlságosan megbízik a felszíniekben, apja is mindig ezt rótta fel neki hibájaként, de hiába, ő nem az a bizalmatlankodó típus. Majd az apró rántásból megérzi, hogy ideje valami használható mesét beadni, hát amikor a férfi mondókája megcsuklik, gyorsan átveszi a szót.*
- Igen, vannak érdekes emberek. Itt van például ez az áldott lélek, ez a Rodenrik, tudja éppen most halt meg a húga. Tudja, a leggazdagabbaknál szokás, hogy nem bízzák az egyenesági leszármazottakat a temetőre, sokkal inkább a saját birtokukon emelnek egy kriptát, így legalább az elkövetkezendő nemzedék onnét megtanulhatja az ősök neveit, és nagy tetteit is akár *Milyen idealizált is lenne ez a fenti világ a törpe szerint, ha valóban erről lenne szó* Sok nemes büszke ám a felmenőire!
*A hölgy közelebb jön, és nemet mond a kis utazásra a koporsó tetején. Roet sajnálja ugyan, de nem zavartatja magát, hiszen szentül hiszi, hogy a nő csak kéreti magát, és előbb-utóbb beadja a derekát. Miért is ne tenné?*
- Hogy kiásni? Ugyan! *nevet fennhangon, bár kicsit erőltetetten a törpe* Bármennyire is ragaszkodik az ember a felmenőihez, azért a végső áldást nem vonná meg tőlük. Éppen ezért, miután Rodenrik úr kifaragtatta ezt a gyönyörű koporsót, belehelyezték egyetlen húga testét, és idehoztuk a papoknak, hogy megáldják, és segítsenek neki boldogulni a második, örökké tartó életében. *majd úgy dönt, ideje gyorsan valahogy elvonni a nő figyelmét a gyanakvásról, így gyorsan hozzáteszi:*
- Idefele én hoztam őt a koporsón, és bár bírtam volna visszafele is, ragaszkodott, hogy most cseréljünk *ezzel párhuzamosan megereszt egy széles mosolyt is. Reméli, hogy ez a kis tréfa elég volt ahhoz, hogy egyenlőre eloszlassa a gyanú felhőit. Azonban óvatosság ide vagy oda, azt mégsem akarja, hogy a nő odébbálljon, ezért gyorsan hozzáteszi:*
- Már hogyne lehetne *itt kicsit gondolkodnia kell, mit is mondhatna* Esetleg társaságával segíthetne, hogy gyorsabban teljen az út. Mi már régóta együtt dolgozunk... *most jut eszébe, hogy még az idegen nevét sem tudja* ezzel a vörös hajú úriemberrel, és már mindketten ismerjük a másik összes történetét, szóval csodás lenne egy-kettő újat hallani *a széles vigyor, ami előzőleg kiült az arcára, továbbra is ott virít, miközben a koporsóról nézeget lefelé a nőre.*
*A törpe csak fejét ingatja, hát látszik, hogy ez az ember itt valóban nincs tisztában ezzel a kettővel, de rajta ne múljon, ő elmondja neki a dolgokat szívesen... akár még ingyen is:*
- Felszínesség, vagy nem, azért elismerheted, hogy eléggé patthelyzet alakult ki köztük. Tudod hány száz városőr van itt? Na, hát ezek közül most jó sok védi ám Rodenriket. Nyilván nem állomásozhatnak folyton kertjében, de szerintem csak a rezidenciája hemzseg tőlük. Így Goldaj úr nem indíthat támadást. Rodenriket meg az hátráltatja, hogy fogalma sincs róla, hol tartózkodik Goldaj úr. Ezt senki nem tudja, csak a tizenkét maszkos, az ő elit emberei. Ez a helyzet. Így Goldaj úr folyamatosan ilyen kis csínyeket követ el, míg Rodenrik folyamatosan utána szimatol.
*Azonban a következő szavakra tágra nyílnak a szemei. Valójában ritkán szembesítik az igazsággal, de hát van, aki megteszi. Annak ellenére hogy ez a férfi felszíni, és nem képes hosszú nevek megjegyzésére, azért nem teljesen reménytelen. Valóban bölcs szavakat szólott, amit Roet először is egy sóhajtással nyugtáz, majd belekezd a mondókájába:*
- Nem akarok más árnyékában élni, hát eljöttem otthonról, feljöttem ide, a felszíni népek közé. Bár őseim nagy hősök voltak, és valószínűleg én magam is ugyanekkora hős lehettem volna, nem voltam képes odalent maradni. Függetlenül attól, hogy az itteniek vizet raknak a sörbe, vagy... vagy nem képesek a nevek megjegyzésére, attól még idefent több lehetőségem van rá, hogy azt csináljam, amit szeretnék. Persze, néha pénz is kell, és ez erre nagyszerű alkalom. De eljön még az idő, amikor szárnyalni fogok!
A törpe az utolsó mondatnál öklét meglengeti a levegőben, hogy megmutassa, hogyan is fog szárnyalni. Majd a következő mondatra, miszerint legközelebb az ő hullája fogja Goldaj udvarát díszíteni, nem szól semmit. Nyilván tisztában van a kockázatokkal, mert homlokán apró izzadságcseppek kezdenek gyöngyözni, de azért felerőltet egy mosolyt. Elvégre akkor sem lett volna sokkal jobb neki, ha visszautasítja a maszkos ajánlatát. Akkor valószínűleg ott helyben megölik. Így talán még túlélheti a kalandot.
Ő nagyon vidáman kiáltott oda a hölgynek, azonban a vörös hajú idegen ezt korántsem találja szórakoztatónak. Persze Roet érezni véli a féltékenységet is a hangjában, amiért ő látta meg előbb a hölgyet, és köszönt rá, de ennek nem ad hangot. Bár a további szavak eléggé elrontják a kedvét, függetlenül attól, hogy igazak. Sőt, talán pontosan ezért. Hiszen ki szereti az ilyen igazságot hallani? Hát igen, túlságosan megbízik a felszíniekben, apja is mindig ezt rótta fel neki hibájaként, de hiába, ő nem az a bizalmatlankodó típus. Majd az apró rántásból megérzi, hogy ideje valami használható mesét beadni, hát amikor a férfi mondókája megcsuklik, gyorsan átveszi a szót.*
- Igen, vannak érdekes emberek. Itt van például ez az áldott lélek, ez a Rodenrik, tudja éppen most halt meg a húga. Tudja, a leggazdagabbaknál szokás, hogy nem bízzák az egyenesági leszármazottakat a temetőre, sokkal inkább a saját birtokukon emelnek egy kriptát, így legalább az elkövetkezendő nemzedék onnét megtanulhatja az ősök neveit, és nagy tetteit is akár *Milyen idealizált is lenne ez a fenti világ a törpe szerint, ha valóban erről lenne szó* Sok nemes büszke ám a felmenőire!
*A hölgy közelebb jön, és nemet mond a kis utazásra a koporsó tetején. Roet sajnálja ugyan, de nem zavartatja magát, hiszen szentül hiszi, hogy a nő csak kéreti magát, és előbb-utóbb beadja a derekát. Miért is ne tenné?*
- Hogy kiásni? Ugyan! *nevet fennhangon, bár kicsit erőltetetten a törpe* Bármennyire is ragaszkodik az ember a felmenőihez, azért a végső áldást nem vonná meg tőlük. Éppen ezért, miután Rodenrik úr kifaragtatta ezt a gyönyörű koporsót, belehelyezték egyetlen húga testét, és idehoztuk a papoknak, hogy megáldják, és segítsenek neki boldogulni a második, örökké tartó életében. *majd úgy dönt, ideje gyorsan valahogy elvonni a nő figyelmét a gyanakvásról, így gyorsan hozzáteszi:*
- Idefele én hoztam őt a koporsón, és bár bírtam volna visszafele is, ragaszkodott, hogy most cseréljünk *ezzel párhuzamosan megereszt egy széles mosolyt is. Reméli, hogy ez a kis tréfa elég volt ahhoz, hogy egyenlőre eloszlassa a gyanú felhőit. Azonban óvatosság ide vagy oda, azt mégsem akarja, hogy a nő odébbálljon, ezért gyorsan hozzáteszi:*
- Már hogyne lehetne *itt kicsit gondolkodnia kell, mit is mondhatna* Esetleg társaságával segíthetne, hogy gyorsabban teljen az út. Mi már régóta együtt dolgozunk... *most jut eszébe, hogy még az idegen nevét sem tudja* ezzel a vörös hajú úriemberrel, és már mindketten ismerjük a másik összes történetét, szóval csodás lenne egy-kettő újat hallani *a széles vigyor, ami előzőleg kiült az arcára, továbbra is ott virít, miközben a koporsóról nézeget lefelé a nőre.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-30 14:53:16
Üzenet elküldve: 2013-07-30 14:53:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Bandaháború//
*Megtesz egy tétova fél-lépést ugyan a furcsa kettős felé, még mindig összevont szemöldökkel, rosszallással vegyes kérdő pillantásokat vetve rájuk. Egyelőre csak annyi a célja, hogy halljon valamicskét beszélgetésükből, hátha úgy kiderülhet számára, hogy maradhat-e tenni saját lelki nyugalmáért, vagy jobb, ha odébbáll, ám ekkor a törp megszólítja.
Akaratlanul is elvigyorodik, ahogy belegondol, mi lenne, ha valóban felülne a koporsóra maga is. Vigyor ez, de inkább hideg, mintsem őszinte.
Fejét félrebiccentve hallgatja a vörös sörényes intő szavait, melyeket előbb a törphöz, majd hozzá intéz. Nem szól közbe, továbbra is csendesen, szélesre szaladt ajkaival várja ki sorát, majd közelebb lép, mivel nem igazán akaródzik emelt hangon beszélnie.*
-Nem ülnék fel ön mellé, törp uram. Nem tudhatom, az ezzel járó plusz terhet elbírná-e a társa.
*Itt egy szívdobbanásnyi szünetet tart és csalafinta mosolyt meg pillantást küld az ember felé.*
-Legalább ki is kellett ásni azt a koporsót?
*Színpadiasan kémlel körbe, hogy így mutassa meg, kétkedik a vörös által elmondottakban - amit látszólag igencsak készségesen tárt elé. Persze, ha csak felfogadták, nyilván ő is csak annyit tudhat erről az igen kényes dologról, amit vele közöltek... Vagy annyit ad tovább, amennyit akar... De Naah-nak mégis furcsa az egész helyzet, ami szemei előtt kibontakozik, s amibe úgy tűnik, mindjárt nyakig bele is keveredik. Meggyőződése, hogy ha valaki olyan betegesen ragaszkodik szerettei földi maradványaihoz, ahogy azt az elbeszélés tanúsítja, nem is igen hagyná, hogy a temetőbe kerüljön. Bár meglehet, csak ő logikázik rosszul, mikor úgy gondolja, az említett helyében még jóval a test temetőbe kerülése előtt gondoskodott volna a szállításról.*
-Mindazonáltal, természetesen, ha segítségükre lehetek valamiben a kellemes utazáson túl...
*Szándékosan hagyja nyitva mondata végét, hogy így egyfajta kérdésnek is felfogható legyen. Ugyan fogalma sincsen, mibe merül épp nyakig, de már nem is igazán érdekli. Most döbbent csak rá, a vörös előző néhány mondatát hallva, hogy milyen buta ötlet is volt azt remélni, hogy épp egy temetőben nyerhet megnyugvást. Tehát akármibe is bocsátkozik, legyen. Jöjjön, aminek jönnie kell. Legalább addig sem azzal van elfoglalva, mennyire nem érez semmit, mennyire megingott az önmagába vetett hite, bizalma.*
*Megtesz egy tétova fél-lépést ugyan a furcsa kettős felé, még mindig összevont szemöldökkel, rosszallással vegyes kérdő pillantásokat vetve rájuk. Egyelőre csak annyi a célja, hogy halljon valamicskét beszélgetésükből, hátha úgy kiderülhet számára, hogy maradhat-e tenni saját lelki nyugalmáért, vagy jobb, ha odébbáll, ám ekkor a törp megszólítja.
Akaratlanul is elvigyorodik, ahogy belegondol, mi lenne, ha valóban felülne a koporsóra maga is. Vigyor ez, de inkább hideg, mintsem őszinte.
Fejét félrebiccentve hallgatja a vörös sörényes intő szavait, melyeket előbb a törphöz, majd hozzá intéz. Nem szól közbe, továbbra is csendesen, szélesre szaladt ajkaival várja ki sorát, majd közelebb lép, mivel nem igazán akaródzik emelt hangon beszélnie.*
-Nem ülnék fel ön mellé, törp uram. Nem tudhatom, az ezzel járó plusz terhet elbírná-e a társa.
*Itt egy szívdobbanásnyi szünetet tart és csalafinta mosolyt meg pillantást küld az ember felé.*
-Legalább ki is kellett ásni azt a koporsót?
*Színpadiasan kémlel körbe, hogy így mutassa meg, kétkedik a vörös által elmondottakban - amit látszólag igencsak készségesen tárt elé. Persze, ha csak felfogadták, nyilván ő is csak annyit tudhat erről az igen kényes dologról, amit vele közöltek... Vagy annyit ad tovább, amennyit akar... De Naah-nak mégis furcsa az egész helyzet, ami szemei előtt kibontakozik, s amibe úgy tűnik, mindjárt nyakig bele is keveredik. Meggyőződése, hogy ha valaki olyan betegesen ragaszkodik szerettei földi maradványaihoz, ahogy azt az elbeszélés tanúsítja, nem is igen hagyná, hogy a temetőbe kerüljön. Bár meglehet, csak ő logikázik rosszul, mikor úgy gondolja, az említett helyében még jóval a test temetőbe kerülése előtt gondoskodott volna a szállításról.*
-Mindazonáltal, természetesen, ha segítségükre lehetek valamiben a kellemes utazáson túl...
*Szándékosan hagyja nyitva mondata végét, hogy így egyfajta kérdésnek is felfogható legyen. Ugyan fogalma sincsen, mibe merül épp nyakig, de már nem is igazán érdekli. Most döbbent csak rá, a vörös előző néhány mondatát hallva, hogy milyen buta ötlet is volt azt remélni, hogy épp egy temetőben nyerhet megnyugvást. Tehát akármibe is bocsátkozik, legyen. Jöjjön, aminek jönnie kell. Legalább addig sem azzal van elfoglalva, mennyire nem érez semmit, mennyire megingott az önmagába vetett hite, bizalma.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:25:14
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:25:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Bandaháború //
*Miközben épp a kis jellemrajzot ecseteli a törpe, Mordachnak feltűnő vigyor jelenik meg az arcán, melyet még tetőz azzal, hogy látványosan kitámasztja állát a térdén. A mondandójának végén még kacsint is egyet felé, majd egy cseppet alattomos éllel felszólal.*
- Ugyan.. Úgy nézek ki, mint valami besúgó? Attól, mert ő a munkaadód, még nem kell fényesíteni a személyiségét! *meglengeti ujját a levegőben* Na és a te imádott Goldaj urad *ejti gúnyosan* , tényleg nagyon barátságos és figyelmes lehet, ha ilyen szánalmas hulladobálózással próbál ráijeszteni ellenfelére, no meg hogy téged kért meg erre a feladatra. Minden bizonnyal akad rajtad kívül.. Erősebb és magasabb is, aki nem szakad meg ettől a koporsótól. A másik pedig, hogy ez mind felszínesség, ha lenne annyi esze mindkettőnek, akkor már rég meghalt volna az egyik!
*Kissé értetlenkedve csóválja meg fejét a Vörös, hiszen bár a módszer mondjuk, hogy elmegy elrettentésnek, de az elmondottak alapján eléggé régóta folyik ez a vita, s a férfi sosem szerette hosszú időkig húzni az effajta dolgokat. Egyszer, kétszer még be lehet iktatni az ilyen kis piti dolgokat, de ennyi. Utána Mordach már a pengéjével hasítaná ketté az ellensége nyakát!
A Vörösnek ugyan nem szándéka gonosznak lenni, ugyanakkor ő igen őszinte ember, s ami szívén, az a száján. Páran már erre a tulajdonságára megorroltak, hiszen az emberek általában nem bírják a kritikát, ahogy azt sem, hogy valaki megpróbálja lerántani a leplet az ő kis hazug világukról. Ezért hát a férfi nem is gondolva arra, hogy megbánthatja Roetet, kissé szigorúan mordul meg.*
- Annyi hőst emlegettél már a családodból! *hajol közelebb* Nem bánt a tudat, hogy te meg eközben koporsókat hurcolászol, s hullákat dobálsz be mások udvarába? Nem gondoltál még arra, hogy kitörnél ebből a helyzetből? Hiszen ha igazat beszéltél, akkor akkor az őseid erre képesek voltak, s talán benned is meg vannak ezek a tulajdonságok, csak valahol el kellene kezdeni! *hirtelen megjelenik Mordachban a nagy világvándor* Más árnyékában akarod leélni az egész életed, ahelyett, hogy szabadon szárnyalnál?
*Hangja immáron a szigorúból biztatóvá változik, kissé merengőbe, hiszen csak azokat a szavakat ismételgeti, melyek őt éltetik. Nem él rettegésben, nem fél attól, hogy esetleg egy munka miatt valakinek szemet szúr, ezért el akarják tenni láb alól. Mindig is úgy élte életét, hogy senkinek sem volt alárendelve, s ami fontos, hogy szabad volt..
A Vörös végül odalép a koporsóhoz, melynek a fedelét nem is kell sokáig feszegetni, hiszen az hamar leválik róla. Egy gyönyörű hölgy fekszik benne, kit már teljesen kikezdtek a lilás, szürkés foltok, no meg azok a véráztatta mélyedések is, melyek testét borítják. A férfi csak megrázza a fejét, majd összeráncolt szemekkel elereszt egy mondatot a levegőben.*
- Csak nehogy legközelebb a te tested heverjen ott Goldaj udvarán..
*Nem célozta konkrétan a törpének mondatát, inkább csak magában gondolkodott - hangosan -, persze mindezt úgy, hogy Roet is meghallja. Értelmes törpének látszik ez a kis szerzet, csak láthatóan nem találta még meg a helyét a világban, ezért könnyen ráncigálják, s könnyedén megy bele olyan dolgokba, melyek nem biztos, hogy jóra vezetnek.
A 'méltó bánásmód'-ra csupán megereszt egy gúnyos félmosolyt, de nem szól semmit, hadd élvezze csak a magaslatokat - hiszen nemsokára talán túlságosan is mélyen lesz. Valahol a föld alatt..
Ám mikor Roet váratlanul elkezd beszélni, s nem a férfinek, akkor Mordach hirtelen az irányba fordul. Ha nem kapaszkodik a törpe, akkor a lendülettől bizony könnyen leeshet! Ugyanakkor a Vörös halkan, de ingerülten szól fel a 'magaslatokba'.*
- Te szerencsétlen, mégis mit csinálsz?! Szerinted pont az ilyen magányos hölgyek fognak velünk hullákat dobálni, nem?! Arra nem gondoltál, hogy talán nyugalomra vágyik itt, s nem arra, hogy egy ilyen kis gnóm, mint Te meghívja egy kis koporsó túrára?! Ha így folytatod, tényleg a föld alatt fogod végezni, mert képes lennél még ezt a Rodenriket is meghívni teázgatni! Túlságosan is bízol az idegenekben, ez a baj! Akár én is dolgozhatnék Rodenriknek, és épp most tálalnálak fel neki téged!
*Olyan gyorsan pörög a nyelve, hogy Roet könnyedén elvesztheti a fonalat, de a férfi hamar abba hagyja, s ő is odakiált az ismeretlen hölgynek, bár igazából maga sem tudja, hogy hirtelen hogy folytassa a törpe ajánlatát, miszerint ő is pattanjon fel a.. koporsóra. Így hát nem gondolkozik, azt mondja, ami először eszébe jut!*
- Ne is figyeljen rá, kissé megsütötte a nap! *rántja meg egy pillanatra a koporsót jelzésképpen, azonban a benne fekvő nő teste egy picit odébb is csusszan* Sajnos vannak olyanok, akik képtelenek magukra hagyni a szeretteiket, így hát a saját házukban akarják megadni nekik a végső megnyugvást, hogy testük, melyben egykor ott honolt a lélek, az ne legyen magányos itt a temetőben. Azok a babonák.. Egyesek úgy tartják, hogy a lélek egy apró darabkája a halál után is ott marad a testben! *próbálja menteni a menthetőt* Pont minket kértek meg erre, így hát..
*Itt végül megakad a beszédben, remélve, hogy a törpe folytatja, mert kezd kifogyni az ésszerű ötletekből. Bár ahogy elnézi az öreg koporsót, így már nem is olyan hihető az a kis történet, amit mondott. Hiszen ha ennyire fontos valakinek az elhunyt szerette, akkor nem egy ilyen 'tárolóban' fogja magához rendelni, s nem két ennyire fura alaktól! Mordach persze akkor sem fog ellenkezni, hogy ha a hölgyemény elfogadja a törpe meghívását, s ő is helyet foglalna a 'nyughelyen'! Tény, hogy igazán vicces jelenet lenne, ahogy végighaladnának így a gazdagnegyeden!*
*Miközben épp a kis jellemrajzot ecseteli a törpe, Mordachnak feltűnő vigyor jelenik meg az arcán, melyet még tetőz azzal, hogy látványosan kitámasztja állát a térdén. A mondandójának végén még kacsint is egyet felé, majd egy cseppet alattomos éllel felszólal.*
- Ugyan.. Úgy nézek ki, mint valami besúgó? Attól, mert ő a munkaadód, még nem kell fényesíteni a személyiségét! *meglengeti ujját a levegőben* Na és a te imádott Goldaj urad *ejti gúnyosan* , tényleg nagyon barátságos és figyelmes lehet, ha ilyen szánalmas hulladobálózással próbál ráijeszteni ellenfelére, no meg hogy téged kért meg erre a feladatra. Minden bizonnyal akad rajtad kívül.. Erősebb és magasabb is, aki nem szakad meg ettől a koporsótól. A másik pedig, hogy ez mind felszínesség, ha lenne annyi esze mindkettőnek, akkor már rég meghalt volna az egyik!
*Kissé értetlenkedve csóválja meg fejét a Vörös, hiszen bár a módszer mondjuk, hogy elmegy elrettentésnek, de az elmondottak alapján eléggé régóta folyik ez a vita, s a férfi sosem szerette hosszú időkig húzni az effajta dolgokat. Egyszer, kétszer még be lehet iktatni az ilyen kis piti dolgokat, de ennyi. Utána Mordach már a pengéjével hasítaná ketté az ellensége nyakát!
A Vörösnek ugyan nem szándéka gonosznak lenni, ugyanakkor ő igen őszinte ember, s ami szívén, az a száján. Páran már erre a tulajdonságára megorroltak, hiszen az emberek általában nem bírják a kritikát, ahogy azt sem, hogy valaki megpróbálja lerántani a leplet az ő kis hazug világukról. Ezért hát a férfi nem is gondolva arra, hogy megbánthatja Roetet, kissé szigorúan mordul meg.*
- Annyi hőst emlegettél már a családodból! *hajol közelebb* Nem bánt a tudat, hogy te meg eközben koporsókat hurcolászol, s hullákat dobálsz be mások udvarába? Nem gondoltál még arra, hogy kitörnél ebből a helyzetből? Hiszen ha igazat beszéltél, akkor akkor az őseid erre képesek voltak, s talán benned is meg vannak ezek a tulajdonságok, csak valahol el kellene kezdeni! *hirtelen megjelenik Mordachban a nagy világvándor* Más árnyékában akarod leélni az egész életed, ahelyett, hogy szabadon szárnyalnál?
*Hangja immáron a szigorúból biztatóvá változik, kissé merengőbe, hiszen csak azokat a szavakat ismételgeti, melyek őt éltetik. Nem él rettegésben, nem fél attól, hogy esetleg egy munka miatt valakinek szemet szúr, ezért el akarják tenni láb alól. Mindig is úgy élte életét, hogy senkinek sem volt alárendelve, s ami fontos, hogy szabad volt..
A Vörös végül odalép a koporsóhoz, melynek a fedelét nem is kell sokáig feszegetni, hiszen az hamar leválik róla. Egy gyönyörű hölgy fekszik benne, kit már teljesen kikezdtek a lilás, szürkés foltok, no meg azok a véráztatta mélyedések is, melyek testét borítják. A férfi csak megrázza a fejét, majd összeráncolt szemekkel elereszt egy mondatot a levegőben.*
- Csak nehogy legközelebb a te tested heverjen ott Goldaj udvarán..
*Nem célozta konkrétan a törpének mondatát, inkább csak magában gondolkodott - hangosan -, persze mindezt úgy, hogy Roet is meghallja. Értelmes törpének látszik ez a kis szerzet, csak láthatóan nem találta még meg a helyét a világban, ezért könnyen ráncigálják, s könnyedén megy bele olyan dolgokba, melyek nem biztos, hogy jóra vezetnek.
A 'méltó bánásmód'-ra csupán megereszt egy gúnyos félmosolyt, de nem szól semmit, hadd élvezze csak a magaslatokat - hiszen nemsokára talán túlságosan is mélyen lesz. Valahol a föld alatt..
Ám mikor Roet váratlanul elkezd beszélni, s nem a férfinek, akkor Mordach hirtelen az irányba fordul. Ha nem kapaszkodik a törpe, akkor a lendülettől bizony könnyen leeshet! Ugyanakkor a Vörös halkan, de ingerülten szól fel a 'magaslatokba'.*
- Te szerencsétlen, mégis mit csinálsz?! Szerinted pont az ilyen magányos hölgyek fognak velünk hullákat dobálni, nem?! Arra nem gondoltál, hogy talán nyugalomra vágyik itt, s nem arra, hogy egy ilyen kis gnóm, mint Te meghívja egy kis koporsó túrára?! Ha így folytatod, tényleg a föld alatt fogod végezni, mert képes lennél még ezt a Rodenriket is meghívni teázgatni! Túlságosan is bízol az idegenekben, ez a baj! Akár én is dolgozhatnék Rodenriknek, és épp most tálalnálak fel neki téged!
*Olyan gyorsan pörög a nyelve, hogy Roet könnyedén elvesztheti a fonalat, de a férfi hamar abba hagyja, s ő is odakiált az ismeretlen hölgynek, bár igazából maga sem tudja, hogy hirtelen hogy folytassa a törpe ajánlatát, miszerint ő is pattanjon fel a.. koporsóra. Így hát nem gondolkozik, azt mondja, ami először eszébe jut!*
- Ne is figyeljen rá, kissé megsütötte a nap! *rántja meg egy pillanatra a koporsót jelzésképpen, azonban a benne fekvő nő teste egy picit odébb is csusszan* Sajnos vannak olyanok, akik képtelenek magukra hagyni a szeretteiket, így hát a saját házukban akarják megadni nekik a végső megnyugvást, hogy testük, melyben egykor ott honolt a lélek, az ne legyen magányos itt a temetőben. Azok a babonák.. Egyesek úgy tartják, hogy a lélek egy apró darabkája a halál után is ott marad a testben! *próbálja menteni a menthetőt* Pont minket kértek meg erre, így hát..
*Itt végül megakad a beszédben, remélve, hogy a törpe folytatja, mert kezd kifogyni az ésszerű ötletekből. Bár ahogy elnézi az öreg koporsót, így már nem is olyan hihető az a kis történet, amit mondott. Hiszen ha ennyire fontos valakinek az elhunyt szerette, akkor nem egy ilyen 'tárolóban' fogja magához rendelni, s nem két ennyire fura alaktól! Mordach persze akkor sem fog ellenkezni, hogy ha a hölgyemény elfogadja a törpe meghívását, s ő is helyet foglalna a 'nyughelyen'! Tény, hogy igazán vicces jelenet lenne, ahogy végighaladnának így a gazdagnegyeden!*
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-29 18:29:08
Üzenet elküldve: 2013-07-29 18:29:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Bandaháború - Mordach és Naahharien//
*A törpe rosszallóan néz, mikor a vörös egyszerűen csak Roetnek szólítja. Átok az ilyenekre, hát neki még nincs is hosszú neve. Bezzeg atyai nagybátyjának, Lord Hanslikov de Burie Lerste Dreagelmon Retteln Lerov-nak, neki hosszú neve van. De a törpe még ezt is könnyedén megjegyezte, hiszen náluk az a szokás, illik tudni a családtagok nevét minimum nyolc generáció távlatáig, nem is beszélve a hősi tettekről, amiket végrehajtottak. De ez a vörös hajú emberfajzat biztosan nem származik ilyen jól nevelt körökből. Kénytelen alkalmazkodni, hiszen apja mondta neki, hogy idefent butábbnál butább népek élnek, akik nem hogy a neveket vagy a hősi tetteket nem tudják megjegyezni, még a sörbe is vizet raknak. Végül fejcsóválva megszólal:*
- Rendben, szólíthatsz Roetnek. És hogy ők milyenek? *végigsimítja szakálla egy részét, mely olyan hatalmas, hogy szó szerint a földig ér, ám ez leginkább a törpe alacsony termetének köszönhető.*
- Mondhatnám, hogy ez a kettő egymásnak szöges ellentéte. Goldaj úr alacsony, barátságos a hangja, és mindig ott ül az arcán a sunyi álszent mosoly. Bár ez így nem teljesen igaz. Mindig mosolyog, csak van, hogy ez a mosoly csak álca. Rodenrik pedig... *itt a törpnek eszébe jut, hogy valójában semmit nem tud Rodenrikről. Ugyanakkor csak nem maradhat szégyenben* Magas, barátságtalan, és gonosz. Mindig morcos, általában dühödten ordibál még a saját embereivel is, ráadásul ha Goldaj úr embereit elkapja, hát durva kínvallatásnak veti alá őket! *persze ugyanezt csinálja Goldaj is Rodenrik embereivel, de ezt már nem teszi hozzá. Egy darabig erőteljesen figyeli, hogy vajon a rőt idegen megsejtett-e valamit, majd a külső gyűrűs elméletre csak szippant a piájából, mintha azt mondták volna neki, hogy ha ezt így folytatja, megcsípheti egy szúnyog. Láthatóan nem hajlandó foglalkozni a veszélyekkel.*
- Én ezt a koporsót elviszem Rodenrik udvarába, aztán utánam a vízözön, ahogy megboldogult ükapám mondotta, mikor leigázta a mellettünk lévő várost. Városunkban ennek szobrot is emeltek, úgy ám! Egy szép nagy szobor, közel ötször akkora mint én *ez emberléptékben azért nem jelent olyan nagyot, de a törpe szemében óriásinak tűnik* És ott van a talapzatába vésve, hamisítatlan törpebetűkkel ez a mondata.
*Itt észreveheti, hogy elkalandozott, mert hirtelen abbahagyja a beszédet. Szeret ő történeteket mesélni a családjáról, de egyenlőre nem ezért fizetik. Azonban a következő mondatnál ismét nem tudja visszafogni magát:*
- Az öklöddel? Barátom, nagyapám testvérére, Markler Konglastin de Bernere emlékeztetsz. A neve elég rövid, de azért sokan tartják legalább annyira, mint nagyapámat. Persze kettőnk közt szólva... mindössze egy árnyék lehet. Tehát ő volt az, aki mikor a déli tartomány lázadozott, puszta öklével vert agyon négy lázadót, aki egyszerre támadt rá, de még mennyire! Ezzel megvédte a fegyverraktárat, és így könnyedén leverték a lázadást. És ha hiszed, ha nem, ő is ilyen nagy melák volt, mint te. Na jó, azért nem ekkora, de magas volt.
*Mordachnak arra a kérdésére, hogy belekukkanthat-e a koporsóba, csak megvonja a vállát, mintha nem érdekelnél, de azért mikor a vörös hajú szerzet nyitja a koporsó fedelét, ő is odatolakodik, hogy láthassa, mi van benne. Egy szőke nő teste, akit késekkel összeszurdostak, de az arca érintetlen, nyilván, hogy Rodenrik felismerhesse. Roet kicsit csalódott hangon megszólal:*
- Biztos az egyik ringyója. Annyi van neki, hogy háremet minden szobájába jut egy, pedig nekem elhiheti, a rezidenciájában sok szoba van. *ekkor viszont felderül az arca, mert meghallja a következő ötletet* Ez már méltó bánásmód *azzal felmászik a koporsóra, amit aztán Mordach a magasba emel. Láthatóan tetszik neki, hogy végre akkora úrként bánnak vele, amekkorának tartja magát. Azonban onnan a magasból kiszúr egy hölgyet, aki nagyon megtetszik neki. Igaz ugyan, hogy ember, és bájait nem lehet a törpe, vagy gnóm nőkéhez hasonlítani, de mégiscsak nő, és egyáltalán nem csúnya, sőt... !*
- Üdvözlöm, szép hölgy! *kiált oda neki a koporsó tetejéről* Hogy van ma? Nincs kedve egy kis utazáshoz? Nyugodtan szálljon csak fel ide mellém! *láthatóan meg sem fordul a fejébe, hogy rákérdezzen, hogy vajon Mordach elbírna-e még egy embert a koporsón, mivel most kizárólag a nővel van elfoglalva. Így lett a vörös hajú emberből, akit valamikor még barátjának hívott, és nagyra becsült törpökhöz hasonlított, egyszerű hordár, vagy inas, ha úgy tetszik.*
*A törpe rosszallóan néz, mikor a vörös egyszerűen csak Roetnek szólítja. Átok az ilyenekre, hát neki még nincs is hosszú neve. Bezzeg atyai nagybátyjának, Lord Hanslikov de Burie Lerste Dreagelmon Retteln Lerov-nak, neki hosszú neve van. De a törpe még ezt is könnyedén megjegyezte, hiszen náluk az a szokás, illik tudni a családtagok nevét minimum nyolc generáció távlatáig, nem is beszélve a hősi tettekről, amiket végrehajtottak. De ez a vörös hajú emberfajzat biztosan nem származik ilyen jól nevelt körökből. Kénytelen alkalmazkodni, hiszen apja mondta neki, hogy idefent butábbnál butább népek élnek, akik nem hogy a neveket vagy a hősi tetteket nem tudják megjegyezni, még a sörbe is vizet raknak. Végül fejcsóválva megszólal:*
- Rendben, szólíthatsz Roetnek. És hogy ők milyenek? *végigsimítja szakálla egy részét, mely olyan hatalmas, hogy szó szerint a földig ér, ám ez leginkább a törpe alacsony termetének köszönhető.*
- Mondhatnám, hogy ez a kettő egymásnak szöges ellentéte. Goldaj úr alacsony, barátságos a hangja, és mindig ott ül az arcán a sunyi álszent mosoly. Bár ez így nem teljesen igaz. Mindig mosolyog, csak van, hogy ez a mosoly csak álca. Rodenrik pedig... *itt a törpnek eszébe jut, hogy valójában semmit nem tud Rodenrikről. Ugyanakkor csak nem maradhat szégyenben* Magas, barátságtalan, és gonosz. Mindig morcos, általában dühödten ordibál még a saját embereivel is, ráadásul ha Goldaj úr embereit elkapja, hát durva kínvallatásnak veti alá őket! *persze ugyanezt csinálja Goldaj is Rodenrik embereivel, de ezt már nem teszi hozzá. Egy darabig erőteljesen figyeli, hogy vajon a rőt idegen megsejtett-e valamit, majd a külső gyűrűs elméletre csak szippant a piájából, mintha azt mondták volna neki, hogy ha ezt így folytatja, megcsípheti egy szúnyog. Láthatóan nem hajlandó foglalkozni a veszélyekkel.*
- Én ezt a koporsót elviszem Rodenrik udvarába, aztán utánam a vízözön, ahogy megboldogult ükapám mondotta, mikor leigázta a mellettünk lévő várost. Városunkban ennek szobrot is emeltek, úgy ám! Egy szép nagy szobor, közel ötször akkora mint én *ez emberléptékben azért nem jelent olyan nagyot, de a törpe szemében óriásinak tűnik* És ott van a talapzatába vésve, hamisítatlan törpebetűkkel ez a mondata.
*Itt észreveheti, hogy elkalandozott, mert hirtelen abbahagyja a beszédet. Szeret ő történeteket mesélni a családjáról, de egyenlőre nem ezért fizetik. Azonban a következő mondatnál ismét nem tudja visszafogni magát:*
- Az öklöddel? Barátom, nagyapám testvérére, Markler Konglastin de Bernere emlékeztetsz. A neve elég rövid, de azért sokan tartják legalább annyira, mint nagyapámat. Persze kettőnk közt szólva... mindössze egy árnyék lehet. Tehát ő volt az, aki mikor a déli tartomány lázadozott, puszta öklével vert agyon négy lázadót, aki egyszerre támadt rá, de még mennyire! Ezzel megvédte a fegyverraktárat, és így könnyedén leverték a lázadást. És ha hiszed, ha nem, ő is ilyen nagy melák volt, mint te. Na jó, azért nem ekkora, de magas volt.
*Mordachnak arra a kérdésére, hogy belekukkanthat-e a koporsóba, csak megvonja a vállát, mintha nem érdekelnél, de azért mikor a vörös hajú szerzet nyitja a koporsó fedelét, ő is odatolakodik, hogy láthassa, mi van benne. Egy szőke nő teste, akit késekkel összeszurdostak, de az arca érintetlen, nyilván, hogy Rodenrik felismerhesse. Roet kicsit csalódott hangon megszólal:*
- Biztos az egyik ringyója. Annyi van neki, hogy háremet minden szobájába jut egy, pedig nekem elhiheti, a rezidenciájában sok szoba van. *ekkor viszont felderül az arca, mert meghallja a következő ötletet* Ez már méltó bánásmód *azzal felmászik a koporsóra, amit aztán Mordach a magasba emel. Láthatóan tetszik neki, hogy végre akkora úrként bánnak vele, amekkorának tartja magát. Azonban onnan a magasból kiszúr egy hölgyet, aki nagyon megtetszik neki. Igaz ugyan, hogy ember, és bájait nem lehet a törpe, vagy gnóm nőkéhez hasonlítani, de mégiscsak nő, és egyáltalán nem csúnya, sőt... !*
- Üdvözlöm, szép hölgy! *kiált oda neki a koporsó tetejéről* Hogy van ma? Nincs kedve egy kis utazáshoz? Nyugodtan szálljon csak fel ide mellém! *láthatóan meg sem fordul a fejébe, hogy rákérdezzen, hogy vajon Mordach elbírna-e még egy embert a koporsón, mivel most kizárólag a nővel van elfoglalva. Így lett a vörös hajú emberből, akit valamikor még barátjának hívott, és nagyra becsült törpökhöz hasonlított, egyszerű hordár, vagy inas, ha úgy tetszik.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-29 16:35:22
Üzenet elküldve: 2013-07-29 16:35:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Mindenki gondolkodik, hogy mi is ez az átok és hogy működik. Ysdenerinek is van egy elképzelése, de eleht, hogy a többieknek van igazuk. Az is lehet, hogy mindegyikük meglátott valami részletet, ami igaz, de a teljes kép egyikük fejében sem állt még össze.
A törp megáll, ahogy megszólítja. Megfordul, megnézi, hogy ki szólt hozzá és mikor meglátja, hogy az elf lány az, elindul visszafelé. Elena közben jön Ysdeneri mögött.
Még mielőtt a lány kérdezhetne, hogy mi szél hozta ide a harcost, a törp kezd kérdezősködni.*
- Tudja, nagyon rejtélyes nap ez a mai. Mi hárman kaptunk egy-egy levelet, hogy örököltük azt a romos ingatlant, pedig sose hallottunk a tulajdonosáról, Arenil Glodrakról. Ön hogy értesült a hagyatéki ügyről? Mit tud róla?
*Ysdeneri Asravej biztos benne, hogy a törp is ugyanarról a házról beszél, hiszen két ilyen elátkozott ház azért csak nincs a városban. Elfelejtett bemutatkozni a nagy sietségben, így most pótolja be a kezét nyújtva. Reméli, hogy a zömök törp tud bánni az erejével és nem fogja nagyon megropogtatni a csontjait.*
- Ne haragudjon, hogy elfeledkeztem a bemutatkozásról! Olyan zaklatottak vagyunk ma... A nevem Ysdeneri Asravej. Itt élek a városban és táncot tanítok. Volt még egy illető, akit a házhoz hívtak, de ő nincs velünk, mert elájult. Láttunk két öngyilkosságot a háznál és más, nagyon furcsa dolgokat. Az egyik pappal beszéltünk és azt mondta, hogy valami gonosz kisugárzása van annak az épületnek és az ránkragadt. Idejöttünk, hogy a ház építőiről megtudjunk valamit. A fehér rózsa volt a címerük, a gyerekeiké pedig később a fekete rózsa. És volt egy kertész is, akinek ott tűnt el a lánya. A pap azt mondta, hogy nézzünk szét itt a temetőben, hátha megtudunk még valamit a sírjaikról. Örülnénk, ha velünk tartana!
*A rövid összefoglalás után Ysdeneri megvárja a törp válaszát és Elenát, hátha a tündérlány is hozzá szeretne tenni valamit. Ha egyetértenek és az idegen velük tart, akkor visszaindul a sírok felé. Közben látja, hogy Therumon megunta a várakozást és leült egy padra. Ahogy visszaérnek, hozzá szól:*
- Therumon, elnézését kérem, hogy úgy elrohantam, de megijedtem, hogy az úr is a házhoz megy, ahol még veszélybe kerülhet.
*Ha itt sincs senkinek más ötlete, akkor azt javasolja, hogy menjenek a kaputól balra található, sziklába vájt nemesi sírboltok felé. Ezeken szinte kivétel nélkül van címer és még rúnákat is lehet látni. Talán pont itt lesz az, amit keresnek, bármi is legyen az.
Az elf lány nézi a családneveket és a címereket is, keresi az Elrithien nevet és a fehér vagy fekete rózsát. Mindkettő érdekes lehet. Ha valahol lát olyan ábrát, ami hasonlít a holttestek elhelyezkedése által kirajzolt alakzathoz, azt is megvizsgálja. A kertészt valószínűleg nem itt temették el és ha a lányának is csináltak egy sírt, az is a temető másik részén lehet, amit majd meg kell nézni, ha itt végeztek.
Közben az a jelige jár a fejében, amit a lovag a gyűrűről leolvasott: "A fehér rózsa útját halál kövezi." Talán a lány eltűnésére utal.*
- Therumon, Önnek ismerős a családnév, amit Leirel szerzetes mondott? Rooniában volt Elrithien nevű család?
*Mindenki gondolkodik, hogy mi is ez az átok és hogy működik. Ysdenerinek is van egy elképzelése, de eleht, hogy a többieknek van igazuk. Az is lehet, hogy mindegyikük meglátott valami részletet, ami igaz, de a teljes kép egyikük fejében sem állt még össze.
A törp megáll, ahogy megszólítja. Megfordul, megnézi, hogy ki szólt hozzá és mikor meglátja, hogy az elf lány az, elindul visszafelé. Elena közben jön Ysdeneri mögött.
Még mielőtt a lány kérdezhetne, hogy mi szél hozta ide a harcost, a törp kezd kérdezősködni.*
- Tudja, nagyon rejtélyes nap ez a mai. Mi hárman kaptunk egy-egy levelet, hogy örököltük azt a romos ingatlant, pedig sose hallottunk a tulajdonosáról, Arenil Glodrakról. Ön hogy értesült a hagyatéki ügyről? Mit tud róla?
*Ysdeneri Asravej biztos benne, hogy a törp is ugyanarról a házról beszél, hiszen két ilyen elátkozott ház azért csak nincs a városban. Elfelejtett bemutatkozni a nagy sietségben, így most pótolja be a kezét nyújtva. Reméli, hogy a zömök törp tud bánni az erejével és nem fogja nagyon megropogtatni a csontjait.*
- Ne haragudjon, hogy elfeledkeztem a bemutatkozásról! Olyan zaklatottak vagyunk ma... A nevem Ysdeneri Asravej. Itt élek a városban és táncot tanítok. Volt még egy illető, akit a házhoz hívtak, de ő nincs velünk, mert elájult. Láttunk két öngyilkosságot a háznál és más, nagyon furcsa dolgokat. Az egyik pappal beszéltünk és azt mondta, hogy valami gonosz kisugárzása van annak az épületnek és az ránkragadt. Idejöttünk, hogy a ház építőiről megtudjunk valamit. A fehér rózsa volt a címerük, a gyerekeiké pedig később a fekete rózsa. És volt egy kertész is, akinek ott tűnt el a lánya. A pap azt mondta, hogy nézzünk szét itt a temetőben, hátha megtudunk még valamit a sírjaikról. Örülnénk, ha velünk tartana!
*A rövid összefoglalás után Ysdeneri megvárja a törp válaszát és Elenát, hátha a tündérlány is hozzá szeretne tenni valamit. Ha egyetértenek és az idegen velük tart, akkor visszaindul a sírok felé. Közben látja, hogy Therumon megunta a várakozást és leült egy padra. Ahogy visszaérnek, hozzá szól:*
- Therumon, elnézését kérem, hogy úgy elrohantam, de megijedtem, hogy az úr is a házhoz megy, ahol még veszélybe kerülhet.
*Ha itt sincs senkinek más ötlete, akkor azt javasolja, hogy menjenek a kaputól balra található, sziklába vájt nemesi sírboltok felé. Ezeken szinte kivétel nélkül van címer és még rúnákat is lehet látni. Talán pont itt lesz az, amit keresnek, bármi is legyen az.
Az elf lány nézi a családneveket és a címereket is, keresi az Elrithien nevet és a fehér vagy fekete rózsát. Mindkettő érdekes lehet. Ha valahol lát olyan ábrát, ami hasonlít a holttestek elhelyezkedése által kirajzolt alakzathoz, azt is megvizsgálja. A kertészt valószínűleg nem itt temették el és ha a lányának is csináltak egy sírt, az is a temető másik részén lehet, amit majd meg kell nézni, ha itt végeztek.
Közben az a jelige jár a fejében, amit a lovag a gyűrűről leolvasott: "A fehér rózsa útját halál kövezi." Talán a lány eltűnésére utal.*
- Therumon, Önnek ismerős a családnév, amit Leirel szerzetes mondott? Rooniában volt Elrithien nevű család?
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-29 15:25:35
Üzenet elküldve: 2013-07-29 15:25:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*A törp már majdnem a kapu elé ér, mikor meghallja, hogy a távolból szólnak neki. Megtorpan, visszanéz és látja, hogy hármójuk közül az elf nő szólt, aki el is indult felé. Két társa is követi, ám a lovag leül egy padra és onnan figyel. A törp is elindul az elf nő és a tündér nő felé, majd odaérve felvet nekik egy kérdést.*
-A gazdag negyedben van egy régi, romos ház. Ismerik az örökösét? Esetleg valamelyikük lenne az?
~Remélem, meg fogom tudni még ma, hogy ki az örökös. Figyelmeztetnem kellene, hogy ne járjon úgy, mint az előtte lévők.~
*A törpnek eszébe jut az érkezés utáni nap. A fogadóban egy pletyka ütötte fel fejét egy furcsa öngyilkosságról. Akkor még csak azt hitte, hogy egy szerencsétlen vetett véget életének. Majd még a héten hallott további két áldozatról. A furcsa az, hogy mindegyik áldozat ugyanúgy halt meg. Mindegyik ugyanúgy egy tőrt szúrt a fülébe.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.07.29 16:46:13, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás.
-A gazdag negyedben van egy régi, romos ház. Ismerik az örökösét? Esetleg valamelyikük lenne az?
~Remélem, meg fogom tudni még ma, hogy ki az örökös. Figyelmeztetnem kellene, hogy ne járjon úgy, mint az előtte lévők.~
*A törpnek eszébe jut az érkezés utáni nap. A fogadóban egy pletyka ütötte fel fejét egy furcsa öngyilkosságról. Akkor még csak azt hitte, hogy egy szerencsétlen vetett véget életének. Majd még a héten hallott további két áldozatról. A furcsa az, hogy mindegyik áldozat ugyanúgy halt meg. Mindegyik ugyanúgy egy tőrt szúrt a fülébe.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.07.29 16:46:13, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; jelpótlás.
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:24:54
Üzenet elküldve: 2013-07-29 12:24:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Ördögi örökség //
*A törpe miközben ők beszélgetnek továbbra is ott áll, ahol eddig. Látszólag nem nagyon érdekli miről beszélnek. Bár Elena először nem hitte, hogy bámi köze leht hozzájuk, tévedett.
A lovag elméletében lát inkább rációt.*
- Nem is biztos, hogy az átok terjed egyáltalán, talán csak addig befojásol mást, amíg a közelében vagyunk, vagy nincs is különösebb hatása másokra, és a papok csak a jelenlétét érezték meg, azt nem tudták mi féle. Végül is, ha tudnám valakiről, hogy el van átkozva, én sem szívesen tartózkodnék a közelében. - *A tündér bizonyos benne, hogy a nyakláncok képesek megvédeni, de minden veszélytől biztosan nem óvják meg, ahogy Therumon is mondta. Továbbra is becsüli a lovag elszántságát, hogy hajlandó szembeszállni a veszéllyel. Ő maga ugyan nem kockáztatná az életét, ha nem lenne rá jó oka. De most van.*
- Bármi is ez az átok, semmiképp nem maradhatunk így.
- Azt tudjuk - *mondja Therumonnak* -, hogy valami köze van hozzá. Lehet, hogy tud valamit, és persze lehet hogy nem ~ Végülis őket is csak úgy idehívták, minden magyarázat nélkül ~ csak akkor tudjuk meg, ha megkérdezzük. *Talán valóban túl reagálta a dolgot, mégis reménykedett, hogy a törpe többet tud, mint annó ők.
Ysdeneri a törpe után kiált, aki közben már megunhatta a tancskozást és inkább továbbindul. Thermon leült a közelben, Elena viszont az elf nyomában a törpéhez siet. Ha nem tud semmit, akkor is jobb, ha csatlakozik hozzájuk, hisz többen többre juthatnak.*
*A törpe miközben ők beszélgetnek továbbra is ott áll, ahol eddig. Látszólag nem nagyon érdekli miről beszélnek. Bár Elena először nem hitte, hogy bámi köze leht hozzájuk, tévedett.
A lovag elméletében lát inkább rációt.*
- Nem is biztos, hogy az átok terjed egyáltalán, talán csak addig befojásol mást, amíg a közelében vagyunk, vagy nincs is különösebb hatása másokra, és a papok csak a jelenlétét érezték meg, azt nem tudták mi féle. Végül is, ha tudnám valakiről, hogy el van átkozva, én sem szívesen tartózkodnék a közelében. - *A tündér bizonyos benne, hogy a nyakláncok képesek megvédeni, de minden veszélytől biztosan nem óvják meg, ahogy Therumon is mondta. Továbbra is becsüli a lovag elszántságát, hogy hajlandó szembeszállni a veszéllyel. Ő maga ugyan nem kockáztatná az életét, ha nem lenne rá jó oka. De most van.*
- Bármi is ez az átok, semmiképp nem maradhatunk így.
- Azt tudjuk - *mondja Therumonnak* -, hogy valami köze van hozzá. Lehet, hogy tud valamit, és persze lehet hogy nem ~ Végülis őket is csak úgy idehívták, minden magyarázat nélkül ~ csak akkor tudjuk meg, ha megkérdezzük. *Talán valóban túl reagálta a dolgot, mégis reménykedett, hogy a törpe többet tud, mint annó ők.
Ysdeneri a törpe után kiált, aki közben már megunhatta a tancskozást és inkább továbbindul. Thermon leült a közelben, Elena viszont az elf nyomában a törpéhez siet. Ha nem tud semmit, akkor is jobb, ha csatlakozik hozzájuk, hisz többen többre juthatnak.*
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-29 11:56:50
Üzenet elküldve: 2013-07-29 11:56:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Bandaháború//
*Végigjárta a várost, a Főtér macskaköves útjait, a gazdagnegyed díszes házaival övezett utcáit, szétosztott némi pénzt a nincstelenek közt, alaposan megbámulta a piaci kofák portékáját, de sehol nem lelt megnyugvást.
Óriásit sóhajt ismét, már-már lemondóan, mikor eszébe jut még valami. Talán a templomban vagy temetőben megnyugvást lelhet... Talán megér lelkének nyugalma egy bűnbánó imát, vagy fohászt a kezei közt eltávozott üdvéért. Bár nem érzi úgy, hogy az illető megérdemelné. Csupán önös cél vezérli. Vissza akarja kapni önmagát.
Lépteit hát a temető felé veszi, hogy a szellemekhez fűzzön imát, kikbe ő maga hitét veti. További útja során ügyet sem vet másokra, bár akadnak néhányan, akik szóba elegyednének vele. Máskor érdekelte volna, ha valaki eltévedt és segítségre szorul, azonban most képtelen együttérezni velük. Kérlelő szavaikat elengedi füle mellett és meg sem áll a temetőig.
Bár ruházata, a fehér, ujjatlan, pántnélküli, elöl szalaggal húzott blúz és a hozzá viselt halványlila, térd fölött véget érő szoknya tán nem épp a helyhez illő, ez sem izgatja.
Út közben már fogalmazgatja fohásza szövegét, de mind az utolsó betűig elfelejti végül, mikor olyasmireesik mélybarna pillantása, amire legkevésbé sem számított.*
~Sírrablók? Hát már a holtak békéjét sem tartják tiszteletben?~
*Összevont szemöldökkel pislog hol a törpre, hol a vörösre, hol a koporsóra, onnét, ahol megtorpant, mikor észrevette őket. Talán két-három lépés lehet a távolság köztük. Egyelőre nem szól. Bár szúrja szemét a látszólag 'elköltöztetni' kívánt koporsó, egyelőre nem avatkozna bele mások dolgába. Ugyan a kettős nem tűnik túl veszélyesnek... De inkább csak figyel, hátha félreértett valamit. Míg nem biztos a dolgában, nem szívesen hangoztatná nemtetszését.*
*Végigjárta a várost, a Főtér macskaköves útjait, a gazdagnegyed díszes házaival övezett utcáit, szétosztott némi pénzt a nincstelenek közt, alaposan megbámulta a piaci kofák portékáját, de sehol nem lelt megnyugvást.
Óriásit sóhajt ismét, már-már lemondóan, mikor eszébe jut még valami. Talán a templomban vagy temetőben megnyugvást lelhet... Talán megér lelkének nyugalma egy bűnbánó imát, vagy fohászt a kezei közt eltávozott üdvéért. Bár nem érzi úgy, hogy az illető megérdemelné. Csupán önös cél vezérli. Vissza akarja kapni önmagát.
Lépteit hát a temető felé veszi, hogy a szellemekhez fűzzön imát, kikbe ő maga hitét veti. További útja során ügyet sem vet másokra, bár akadnak néhányan, akik szóba elegyednének vele. Máskor érdekelte volna, ha valaki eltévedt és segítségre szorul, azonban most képtelen együttérezni velük. Kérlelő szavaikat elengedi füle mellett és meg sem áll a temetőig.
Bár ruházata, a fehér, ujjatlan, pántnélküli, elöl szalaggal húzott blúz és a hozzá viselt halványlila, térd fölött véget érő szoknya tán nem épp a helyhez illő, ez sem izgatja.
Út közben már fogalmazgatja fohásza szövegét, de mind az utolsó betűig elfelejti végül, mikor olyasmireesik mélybarna pillantása, amire legkevésbé sem számított.*
~Sírrablók? Hát már a holtak békéjét sem tartják tiszteletben?~
*Összevont szemöldökkel pislog hol a törpre, hol a vörösre, hol a koporsóra, onnét, ahol megtorpant, mikor észrevette őket. Talán két-három lépés lehet a távolság köztük. Egyelőre nem szól. Bár szúrja szemét a látszólag 'elköltöztetni' kívánt koporsó, egyelőre nem avatkozna bele mások dolgába. Ugyan a kettős nem tűnik túl veszélyesnek... De inkább csak figyel, hátha félreértett valamit. Míg nem biztos a dolgában, nem szívesen hangoztatná nemtetszését.*
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-28 21:09:45
Üzenet elküldve: 2013-07-28 21:09:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Bandaháború //
*Mordach kissé értetlenkedve figyeli, ahogy a törpe arca felpuffad, az első pillanatban el sem tudja képzelni, hogy az ehhez társuló ijedt arc mi célt szolgál, de hamar rájön, amint a másik elárasztja az arcát egy hatalmas füstfelhővel, mely jó hosszú ideig ott gomolyogna a Vörös körül, ha az nem legyezgetné el magától! Az ilyen kis méregzsákok sokszor nagyon alattomos trükköket tudnak használni, ha veszélyben érzik magukat - most is könnyűszerrel metszhette volna át Mordach torkát! Milyen ironikus, egy nála jópár méterrel nagyobb óriás nem fogott ki rajta, de egy kis mitugrász pillanatokon belül megszabadította volna életétől!*
- Tehát akkor Roet..
*Biccent fejével, miközben ezt az apró kis négy betűt próbálja fejébe vésni, hiszen a többi már akkor kirepült onnan, mikor még be sem ment.. Eléggé rossz a férfi névmemóriája, sokszor hiába koncentrál erősen, egyszerűen képtelen megjegyezni a neveket. Lehet ez a múltjában történt 'baleset' miatt - vagy csak egyszerűen annyira nem érdekli, hogy kit hogy hívnak, hogy ez már teljesen beette magát a tudatalattijába.
Ugyanakkor érdeklődve hallgatja a történetét, bár az említett személyről nem sokat tud, sőt, mi több, nem is igazán hallott róla. Talán az is valami törp, amit egy egyszerű taposással el lehet intézni, vagy esetleg ember.. Bár ha utóbbi, akkor elég bolondnak kell lennie ahhoz, hogy ilyen kis törpéket kér meg olyan feladatra, ami hát nem éppen.. testhez álló.*
- Na és miféle szerzet ez a Goldaj? Na és az a másik? *tart egy kis szünetet* Én mondom neked, nem túl jó ötlet beleavatkozni a vitájukba! Ha eldurvul a helyzet, akkor először kívülről kezdik bontani a rendet, márpedig te barátom *megveregeti a vállát*, éppen ebbe a külső gyűrűbe tartozol!
*Kacsint sejtelmesen a törpére, majd szippant egy utolsót pipájából, melyet végül odavereget az egyik sírhoz, s elrakja azt. A hatása már csak halványan érződik, de legalább az a bágyadtság teljesen eltűnt, mely még a hajón telepedett rá. Az újabb kis monológ bár kegyetlenül hangzik, Mordach mégis megmosolyogja.*
- Már csak arra lennék kíváncsi, mi lenne, ha ez a két szerencsétlen szemtől szemben állna! Meg sem mernének moccanni, az már biztos! Inkább egy egész várost képesek belevonni a vitájukba, mint hogy ezt lerendeznék ketten! *ökölbe szorítja a kezét* Na látod, ezzel kellene elintézniük!
*Lengeti meg kezét, majd kitámasztja magát a fűben, s feltápászkodik. Pár pillanatig csak figyeli a koporsót, majd egy ötlettől vezérelve közelebb lép hozzá.*
- Kétlem, hogy meg tudná a 'gazdád', ha belenéznénk.. *leguggol* Ha pedig már elvállalok egy munkát, akkor tudni akarom, hogy miket dobálok a szomszéd kertjébe! Bár minden bizonnyal egy test fekszik benne, de azért mégis.. kukkantsunk bele!
*Ha belenéznek, ha nem, Mordach hamarosan megragadja a koporsót, ám előtte még int egyet a törpének.*
- Úgy vélem, gyorsabban haladnánk, ha te szépen felülnél a koporsóra! Mire kettőt lépek, te kifulladsz! Onnan pedig jobban is hallak, s könnyebb is navigálni! Nosza, merre is menjünk? Hol lakik ez a Rodenrik?
*Azzal egy hirtelen mozdulattal felkapja a koporsót a törpével, avagy nélküle, majd jobb vállára veti azt, kezével pedig átfogja. Nem egy könnyű darab, az tény, de nem is olyan vészes, a gazdagnegyedig el lehet vele jutni könnyedén! Már csak olyan útvonalat kell találni, melyet nem figyelnek sokan. Hiszen egy koporsót cipelő férfi, amin nem mellesleg egy törpe is ül, nem éppen mindennapi látvány..*
*Mordach kissé értetlenkedve figyeli, ahogy a törpe arca felpuffad, az első pillanatban el sem tudja képzelni, hogy az ehhez társuló ijedt arc mi célt szolgál, de hamar rájön, amint a másik elárasztja az arcát egy hatalmas füstfelhővel, mely jó hosszú ideig ott gomolyogna a Vörös körül, ha az nem legyezgetné el magától! Az ilyen kis méregzsákok sokszor nagyon alattomos trükköket tudnak használni, ha veszélyben érzik magukat - most is könnyűszerrel metszhette volna át Mordach torkát! Milyen ironikus, egy nála jópár méterrel nagyobb óriás nem fogott ki rajta, de egy kis mitugrász pillanatokon belül megszabadította volna életétől!*
- Tehát akkor Roet..
*Biccent fejével, miközben ezt az apró kis négy betűt próbálja fejébe vésni, hiszen a többi már akkor kirepült onnan, mikor még be sem ment.. Eléggé rossz a férfi névmemóriája, sokszor hiába koncentrál erősen, egyszerűen képtelen megjegyezni a neveket. Lehet ez a múltjában történt 'baleset' miatt - vagy csak egyszerűen annyira nem érdekli, hogy kit hogy hívnak, hogy ez már teljesen beette magát a tudatalattijába.
Ugyanakkor érdeklődve hallgatja a történetét, bár az említett személyről nem sokat tud, sőt, mi több, nem is igazán hallott róla. Talán az is valami törp, amit egy egyszerű taposással el lehet intézni, vagy esetleg ember.. Bár ha utóbbi, akkor elég bolondnak kell lennie ahhoz, hogy ilyen kis törpéket kér meg olyan feladatra, ami hát nem éppen.. testhez álló.*
- Na és miféle szerzet ez a Goldaj? Na és az a másik? *tart egy kis szünetet* Én mondom neked, nem túl jó ötlet beleavatkozni a vitájukba! Ha eldurvul a helyzet, akkor először kívülről kezdik bontani a rendet, márpedig te barátom *megveregeti a vállát*, éppen ebbe a külső gyűrűbe tartozol!
*Kacsint sejtelmesen a törpére, majd szippant egy utolsót pipájából, melyet végül odavereget az egyik sírhoz, s elrakja azt. A hatása már csak halványan érződik, de legalább az a bágyadtság teljesen eltűnt, mely még a hajón telepedett rá. Az újabb kis monológ bár kegyetlenül hangzik, Mordach mégis megmosolyogja.*
- Már csak arra lennék kíváncsi, mi lenne, ha ez a két szerencsétlen szemtől szemben állna! Meg sem mernének moccanni, az már biztos! Inkább egy egész várost képesek belevonni a vitájukba, mint hogy ezt lerendeznék ketten! *ökölbe szorítja a kezét* Na látod, ezzel kellene elintézniük!
*Lengeti meg kezét, majd kitámasztja magát a fűben, s feltápászkodik. Pár pillanatig csak figyeli a koporsót, majd egy ötlettől vezérelve közelebb lép hozzá.*
- Kétlem, hogy meg tudná a 'gazdád', ha belenéznénk.. *leguggol* Ha pedig már elvállalok egy munkát, akkor tudni akarom, hogy miket dobálok a szomszéd kertjébe! Bár minden bizonnyal egy test fekszik benne, de azért mégis.. kukkantsunk bele!
*Ha belenéznek, ha nem, Mordach hamarosan megragadja a koporsót, ám előtte még int egyet a törpének.*
- Úgy vélem, gyorsabban haladnánk, ha te szépen felülnél a koporsóra! Mire kettőt lépek, te kifulladsz! Onnan pedig jobban is hallak, s könnyebb is navigálni! Nosza, merre is menjünk? Hol lakik ez a Rodenrik?
*Azzal egy hirtelen mozdulattal felkapja a koporsót a törpével, avagy nélküle, majd jobb vállára veti azt, kezével pedig átfogja. Nem egy könnyű darab, az tény, de nem is olyan vészes, a gazdagnegyedig el lehet vele jutni könnyedén! Már csak olyan útvonalat kell találni, melyet nem figyelnek sokan. Hiszen egy koporsót cipelő férfi, amin nem mellesleg egy törpe is ül, nem éppen mindennapi látvány..*
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-27 23:18:14
Üzenet elküldve: 2013-07-27 23:18:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Bandaháború - Mordach//
*A törpe nagyon el van telve magával, hogy sikerült egyedül kiszámolnia, mennyi a száz arany fele, és a békés elégedettség (és valószínűleg nem kis részben a dohány) miatt csak apró késéssel jön rá, mit is mondott neki ez a megátalkodott vörös hajú idegen. Már éppen készülne az egyik törpéknél jól bevált védekezési formára, amit ők csak füsttámadásnak hívnak. Ugyebár a törpék szeretnek pipázni, és hát miért is ne szeretnének, főleg ha finom dohány jut a kezükbe? Erre épül az egyik híres védekezési formájuk is. Ez annyit tesz, hogy a pipából egy nagyot szívnak, és a füstöt egyenesen az ellenségük arcába fújják, így az elveszti a látását, a koncentrációját, és talán még az egyensúlyát is. Nagyszerű alkalom a támadásra. Már épp erőnek erejével szívja a pipáját, amikor az idegen közli, hogy ő nem is szándékozik harcolni. Mire dühödten fújja ki a nagy adag füstöt.*
- Most nézze meg, mit csinált! Pedig be akartam osztani, hogy tovább tartson! Mert nem tudna ám nekem ártani, én vagyok III. Roet Zeuglarer Konglastin de Berne, a rettegett hadvezér I. Kirglen Dreagelmon Retteln fia, és a hatalmas háborús hős, II. Roet Zeuglarer Konglastin de Berne unokája. Az apám még régen róla nevezett el, mert tudta, hogy egy napon épp olyan nagy hős leszek, mint ő. Jelenleg pedig Zkerusal Goldaj úr szolgálatában állok. Beismerem, a neve nem hangzik olyan fenségesen, mint az én családom tagjaié, de remekül fizet, és békeidőben a törpéknek már legyen az arany az első. Persze ki tudja meddig tart a békeidő! Goldaj úr egyre hatalmasabb, Rodenrik pedig egyre inkább sarokba szorul, a városőrség kivár, a csapatok meg érkeznek!
*Itt úgy dönt, tart egy kis szünetet a mondandójában. Megint hátradől, ám ezúttal úgy dönt, nem fárasztja magát beszéddel, amíg az idegen nem kéri rá. Hiszen ki ő, valami egyszerű hírforrás? Még ez a rőt jöttment örülhetne, hogy nem kér pénzt az információért. Kényelmesen füstöl, azonban a koporsós kérdésre úgy dönt, anélkül felel, hogy az idegen külön kérné. Elvégre rákérdezett, ami azért több, mint a semmi.*
- Ha röviden akarok válaszolni, azt mondhatom, hogy igen. Ezt a koporsót kéne elvinni a Gazdagnegyedig, ott pedig bedobni a Rodenrik nevű nemes udvarába, de vigyázva ám, hogy ne boruljon ki, ami benne van. Persze most megkérdezhetnéd, mi van benne, de hiába is tennéd, mert én magam sem tudom. Mikor Goldaj úrtól megkérdeztem, azt mondta, nem fontos, hogy tudjam. Így nem is tudom, hiszen a törpék csak fontos dolgokat csinálnak. De ha engem kérdezel, nem az, ami rá van írva. Ezt a nevet még soha nem hallottam, és azt sem hiszem, hogy Rodenrikhez köze lenne. Ha engem kérdezel, egy újabb 'ajándék' van benne. Igen, mindig ajándékokat küldözgetnek egymásnak, és egyre kegyetlenebbeket. Ha nem tudnám, hogy Rodenrik anyja már rég halott, azt mondanám, Goldaj úr megkéseltette, és most küldi neki.
*Az újabb szóáradat után a törpe ismét szív egyet pipájából, de ezúttal úgy fest, az utolsót. Visszarakja batyujába, majd feltápászkodik, és a furcsa idegenre tekint.*
- Ha kíváncsi vagy még többre, tudok még egy-két pletykát, hogy útközben elüssük az időt, meg ha azokból kifogynék, ott van még rengeteg történet és legenda a családomról, amelyekhez egy egész éjszaka is kevés lenne *Mordach érzékelheti, hogy a törp nem viccel, és még csak nem is túloz. Ráadásul amennyit eddig beszélt, abból bárki észreveheti, hogy tényleg képes lenne egy egész éjszakát végigbeszélni.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.28 21:54:07, a következő indokkal:
Kérésre
*A törpe nagyon el van telve magával, hogy sikerült egyedül kiszámolnia, mennyi a száz arany fele, és a békés elégedettség (és valószínűleg nem kis részben a dohány) miatt csak apró késéssel jön rá, mit is mondott neki ez a megátalkodott vörös hajú idegen. Már éppen készülne az egyik törpéknél jól bevált védekezési formára, amit ők csak füsttámadásnak hívnak. Ugyebár a törpék szeretnek pipázni, és hát miért is ne szeretnének, főleg ha finom dohány jut a kezükbe? Erre épül az egyik híres védekezési formájuk is. Ez annyit tesz, hogy a pipából egy nagyot szívnak, és a füstöt egyenesen az ellenségük arcába fújják, így az elveszti a látását, a koncentrációját, és talán még az egyensúlyát is. Nagyszerű alkalom a támadásra. Már épp erőnek erejével szívja a pipáját, amikor az idegen közli, hogy ő nem is szándékozik harcolni. Mire dühödten fújja ki a nagy adag füstöt.*
- Most nézze meg, mit csinált! Pedig be akartam osztani, hogy tovább tartson! Mert nem tudna ám nekem ártani, én vagyok III. Roet Zeuglarer Konglastin de Berne, a rettegett hadvezér I. Kirglen Dreagelmon Retteln fia, és a hatalmas háborús hős, II. Roet Zeuglarer Konglastin de Berne unokája. Az apám még régen róla nevezett el, mert tudta, hogy egy napon épp olyan nagy hős leszek, mint ő. Jelenleg pedig Zkerusal Goldaj úr szolgálatában állok. Beismerem, a neve nem hangzik olyan fenségesen, mint az én családom tagjaié, de remekül fizet, és békeidőben a törpéknek már legyen az arany az első. Persze ki tudja meddig tart a békeidő! Goldaj úr egyre hatalmasabb, Rodenrik pedig egyre inkább sarokba szorul, a városőrség kivár, a csapatok meg érkeznek!
*Itt úgy dönt, tart egy kis szünetet a mondandójában. Megint hátradől, ám ezúttal úgy dönt, nem fárasztja magát beszéddel, amíg az idegen nem kéri rá. Hiszen ki ő, valami egyszerű hírforrás? Még ez a rőt jöttment örülhetne, hogy nem kér pénzt az információért. Kényelmesen füstöl, azonban a koporsós kérdésre úgy dönt, anélkül felel, hogy az idegen külön kérné. Elvégre rákérdezett, ami azért több, mint a semmi.*
- Ha röviden akarok válaszolni, azt mondhatom, hogy igen. Ezt a koporsót kéne elvinni a Gazdagnegyedig, ott pedig bedobni a Rodenrik nevű nemes udvarába, de vigyázva ám, hogy ne boruljon ki, ami benne van. Persze most megkérdezhetnéd, mi van benne, de hiába is tennéd, mert én magam sem tudom. Mikor Goldaj úrtól megkérdeztem, azt mondta, nem fontos, hogy tudjam. Így nem is tudom, hiszen a törpék csak fontos dolgokat csinálnak. De ha engem kérdezel, nem az, ami rá van írva. Ezt a nevet még soha nem hallottam, és azt sem hiszem, hogy Rodenrikhez köze lenne. Ha engem kérdezel, egy újabb 'ajándék' van benne. Igen, mindig ajándékokat küldözgetnek egymásnak, és egyre kegyetlenebbeket. Ha nem tudnám, hogy Rodenrik anyja már rég halott, azt mondanám, Goldaj úr megkéseltette, és most küldi neki.
*Az újabb szóáradat után a törpe ismét szív egyet pipájából, de ezúttal úgy fest, az utolsót. Visszarakja batyujába, majd feltápászkodik, és a furcsa idegenre tekint.*
- Ha kíváncsi vagy még többre, tudok még egy-két pletykát, hogy útközben elüssük az időt, meg ha azokból kifogynék, ott van még rengeteg történet és legenda a családomról, amelyekhez egy egész éjszaka is kevés lenne *Mordach érzékelheti, hogy a törp nem viccel, és még csak nem is túloz. Ráadásul amennyit eddig beszélt, abból bárki észreveheti, hogy tényleg képes lenne egy egész éjszakát végigbeszélni.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.28 21:54:07, a következő indokkal:
Kérésre
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-27 20:45:19
Üzenet elküldve: 2013-07-27 20:45:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Lehet hogy már elege van már a fura szerzetekből, azért kicsit ellenséges a törpével szembe, vagy pedig szimpla távolságtartás az idegenekkel szemben, már ő sem tudja.*
~Lehet hogy igazuk van és semmi baj nincs a törpével és lehet csak én reagálom túl az egészet.~ *Gondolkodik el, de senki nem veheti ma a szemére ezt a túlreagálást. Ysdeneri megemlíti az átkot, amiről neki egy nagyon egyszerű nézete van.*
-Ez az átok szerintem nem úgy terjed, mint egy közönséges vírus, mivel akkor már a fele város vérbe fagyva a földön feküdne egy tőrrel a fejükbe.- *Majd egy pillanatig elmereng a gondolataiba, majd megnyalja a száját és folytatja.* -Szerintem ez az átok bizonyos embereken hat ki és a papok is csak megérezni bírják, hathatós védelmet nem hiszem hogy tudnának adni ellene. Ami a nyakéket illeti.- *Hozza fel újra a nyakláncok kérdését.* -Szívből remélem hogy használnak az átok ellen, bár akármivel állunk szembe egy idő után úgyis áttörne a védelmén.- *Majd letekeri a kulacsa dugóját és meghúzza, a friss víz nagyon jó hatással van a szervezetére.*
-De mint mondtam amíg van egy csepp erőm is az átok feloldásán leszek.- *Elena szavaira csak legyint és nevetve ennyit mond.* -Én kétlem kedves Elena hogy a törpe ezzel kapcsolatba tudna valamit, bár ha tévednék én lepődnék meg a legjobban.- *Ezutád Ysdeneri a már-már induló törpe után kiállt és elindul felé, amire Elimeon elindul és leül egy padra.*
-Végre leülök egy kicsit, egész nap csak megyünk és megyünk vég nélkül.- *Mondja csak úgy maga elé, de fél szemmel a törpét figyeli.
*Lehet hogy már elege van már a fura szerzetekből, azért kicsit ellenséges a törpével szembe, vagy pedig szimpla távolságtartás az idegenekkel szemben, már ő sem tudja.*
~Lehet hogy igazuk van és semmi baj nincs a törpével és lehet csak én reagálom túl az egészet.~ *Gondolkodik el, de senki nem veheti ma a szemére ezt a túlreagálást. Ysdeneri megemlíti az átkot, amiről neki egy nagyon egyszerű nézete van.*
-Ez az átok szerintem nem úgy terjed, mint egy közönséges vírus, mivel akkor már a fele város vérbe fagyva a földön feküdne egy tőrrel a fejükbe.- *Majd egy pillanatig elmereng a gondolataiba, majd megnyalja a száját és folytatja.* -Szerintem ez az átok bizonyos embereken hat ki és a papok is csak megérezni bírják, hathatós védelmet nem hiszem hogy tudnának adni ellene. Ami a nyakéket illeti.- *Hozza fel újra a nyakláncok kérdését.* -Szívből remélem hogy használnak az átok ellen, bár akármivel állunk szembe egy idő után úgyis áttörne a védelmén.- *Majd letekeri a kulacsa dugóját és meghúzza, a friss víz nagyon jó hatással van a szervezetére.*
-De mint mondtam amíg van egy csepp erőm is az átok feloldásán leszek.- *Elena szavaira csak legyint és nevetve ennyit mond.* -Én kétlem kedves Elena hogy a törpe ezzel kapcsolatba tudna valamit, bár ha tévednék én lepődnék meg a legjobban.- *Ezutád Ysdeneri a már-már induló törpe után kiállt és elindul felé, amire Elimeon elindul és leül egy padra.*
-Végre leülök egy kicsit, egész nap csak megyünk és megyünk vég nélkül.- *Mondja csak úgy maga elé, de fél szemmel a törpét figyeli.
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-27 15:38:11
Üzenet elküldve: 2013-07-27 15:38:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Bandaháború //
*Az enyhe kábító hatású dohány hamar megteszi hatását, hiszen Mordach szemei teljesen elvesznek a lágyan gomolygó füstben. Mintha egyáltalán nem itt járna, ugyanakkor mintha semmire sem gondolna éppen, csak lebegne valahol a messzi semmiségben, súlytalanul, élettelenül, magányosan.. Néha-néha feleszmél egy tücsök halk nótájára, ám görcsös bambulása pillanatokon belül vissza is tér.
Váratlanul egy szokatlan, zavaró, kaparó hang azonban megzavarja a tücskök ciripelését. Az első pillanatban a Vörös azt hiszi, hogy a dohánynak még annál is jobb hatása van, mint amire számított, ezért hát először nem figyel fel a hangra, fejét még mindig nyugodtan pihentetni a síron, s figyeli az égbe nyúló füstszálakat. Azonban az nem hogy nem marad abba, de egyre erősödik, olyannyira, hogy már kezdi átlépni a valóság és képzelgés határát. Így hát Mordach kissé kábán ugyan, de a hang irányába fordítja a fejét.
~ Egy koporsó, aminek lába nőtt?! ~
Vonja fel egyik szemöldökét, hiszen szinte a semmiből termett oda mellé, mely éppen egy helyben áll. Ám mikor az megmozdul, Mordach szemei kipattannak, szinte azonnal visszatér a valóságba, s a másodperc töredéke alatt próbálja íriszeivel keresni a magyarázatot. Próbál belátni a koporsó alá, rést keresve, hátha valami alábújt, aztán próbál keresni egy láthatatlannak tűnő kötelet, mely egy kísértethez vezethet, ki éppen a nyughelyét próbálja odébb vonszolni, de semmi! A meglepettség miatt ugyanakkor először szinte észre sem vette azt a halk lihegést, mely nem messze tőle jön. Kíváncsiságának - és persze józan eszének tisztázása végett - óvatosan felemelkedik, mire látóterébe be is jön egy apró fej, mely a koporsót támasztja, s ahonnan füst jön. A férfi immáron másik szemöldökét is felvonja, s alig hallhatóan odaoson a nyughely mellé, óvatosan rámászik, s halkan kidugja fejét föntről, ezzel jó rálátást biztosítva arra az apró törpére, aki szerencsére nem kísértet! Mordach még mindig nem nagyon érti a helyzetet, ám mivel pipájának hatása már csak alig érezhető, ezért minden bizonnyal hihet szemének..
Mikor épp szólalna meg, a törpe is észre veszi, morogva félre is ugrik, s valami apró késsel próbál fenyegetőzni. Kérdésére a Vörös csak értetlenül megrázza fejét, majd lemászik a koporsóról, s az idegen mellé telepedik tisztes távolságban. Végig hallgatja még annak morgolódását, miközben meggyújtja pipáját, hogy a maradék dohányt is elszívja. Az ajánlatra csak sunyin elvigyorodik, s hogy éreztesse kicsit a helyzetet, közelebb hajolva megszólal.*
- Hmm.. S ha letekerném azt a pici fejed, akkor enyém lenne mind a száz arany! *végül egy nyugtató mosollyal visszahúzza magát* Bár az ilyesmi nem az én stílusom, így hallgatom az ajánlatot! Dolgom jelenleg úgy sincs, s egy ideig még nem is lesz. Talán ezt kellene valahova elvinni, vagy másról is lenne szó?
*Mondja a szavakat nyugodtan, ezzel azt sugallva, hogy előbbi kis tréfájának nincs alapja, s bár a törpe talán még a karjánál is kisebb, nincs félni valója, mert ha Mordach meg akarta volna szerezni a pénzét, akkor azt már rég megtette volna!*
*Az enyhe kábító hatású dohány hamar megteszi hatását, hiszen Mordach szemei teljesen elvesznek a lágyan gomolygó füstben. Mintha egyáltalán nem itt járna, ugyanakkor mintha semmire sem gondolna éppen, csak lebegne valahol a messzi semmiségben, súlytalanul, élettelenül, magányosan.. Néha-néha feleszmél egy tücsök halk nótájára, ám görcsös bambulása pillanatokon belül vissza is tér.
Váratlanul egy szokatlan, zavaró, kaparó hang azonban megzavarja a tücskök ciripelését. Az első pillanatban a Vörös azt hiszi, hogy a dohánynak még annál is jobb hatása van, mint amire számított, ezért hát először nem figyel fel a hangra, fejét még mindig nyugodtan pihentetni a síron, s figyeli az égbe nyúló füstszálakat. Azonban az nem hogy nem marad abba, de egyre erősödik, olyannyira, hogy már kezdi átlépni a valóság és képzelgés határát. Így hát Mordach kissé kábán ugyan, de a hang irányába fordítja a fejét.
~ Egy koporsó, aminek lába nőtt?! ~
Vonja fel egyik szemöldökét, hiszen szinte a semmiből termett oda mellé, mely éppen egy helyben áll. Ám mikor az megmozdul, Mordach szemei kipattannak, szinte azonnal visszatér a valóságba, s a másodperc töredéke alatt próbálja íriszeivel keresni a magyarázatot. Próbál belátni a koporsó alá, rést keresve, hátha valami alábújt, aztán próbál keresni egy láthatatlannak tűnő kötelet, mely egy kísértethez vezethet, ki éppen a nyughelyét próbálja odébb vonszolni, de semmi! A meglepettség miatt ugyanakkor először szinte észre sem vette azt a halk lihegést, mely nem messze tőle jön. Kíváncsiságának - és persze józan eszének tisztázása végett - óvatosan felemelkedik, mire látóterébe be is jön egy apró fej, mely a koporsót támasztja, s ahonnan füst jön. A férfi immáron másik szemöldökét is felvonja, s alig hallhatóan odaoson a nyughely mellé, óvatosan rámászik, s halkan kidugja fejét föntről, ezzel jó rálátást biztosítva arra az apró törpére, aki szerencsére nem kísértet! Mordach még mindig nem nagyon érti a helyzetet, ám mivel pipájának hatása már csak alig érezhető, ezért minden bizonnyal hihet szemének..
Mikor épp szólalna meg, a törpe is észre veszi, morogva félre is ugrik, s valami apró késsel próbál fenyegetőzni. Kérdésére a Vörös csak értetlenül megrázza fejét, majd lemászik a koporsóról, s az idegen mellé telepedik tisztes távolságban. Végig hallgatja még annak morgolódását, miközben meggyújtja pipáját, hogy a maradék dohányt is elszívja. Az ajánlatra csak sunyin elvigyorodik, s hogy éreztesse kicsit a helyzetet, közelebb hajolva megszólal.*
- Hmm.. S ha letekerném azt a pici fejed, akkor enyém lenne mind a száz arany! *végül egy nyugtató mosollyal visszahúzza magát* Bár az ilyesmi nem az én stílusom, így hallgatom az ajánlatot! Dolgom jelenleg úgy sincs, s egy ideig még nem is lesz. Talán ezt kellene valahova elvinni, vagy másról is lenne szó?
*Mondja a szavakat nyugodtan, ezzel azt sugallva, hogy előbbi kis tréfájának nincs alapja, s bár a törpe talán még a karjánál is kisebb, nincs félni valója, mert ha Mordach meg akarta volna szerezni a pénzét, akkor azt már rég megtette volna!*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-27 13:38:36
Üzenet elküldve: 2013-07-27 13:38:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Bandaháború - Mordach Harders//
A temető csöndje nyugtató, mint mindig. Általában itt nem nyüzsögnek a zajos utazók, sem éjjel, sem nappal. Valójában alig akad itt bárki, aki hosszasabban kibírja ezt a kísérteties helyet. Hirtelen hosszú, rémisztő hangra lehetnek figyelmesek azok, akik hegyezik a fülüket. Mintha valami súrlódna a füvön. Egy darabig valóban kísérteties lehet, főleg, ha a sírnál pipázó Mordach elfordul a hang irányába. Egy apró dolgot láthat közeledni, és hogy közeledésével párhuzamosan egyre és egyre nagyobbra nő, észreveheti, hogy egy koporsó csúszik felé a földön. Senki nem sejtheti, mire gondol egy ember (különösen akkor, ha babonás) arról, hogy egy koporsó a földön fekve csúszik feléje. Aki hisz a második életben a halál után, a lélek estjében Argos mezején, ahogy az elfek mondják, az azt hihetné, hogy egy dühös szellem tért vissza kísérteni, aki éppen most igyekszik régi porhüvelyét kiszabadítani börtönéből. És mivel ez nem sikerült neki, így a koporsóval együtt indul tovább. Azonban a koporsó haladása folyamatosan lassul, akadozik, és iszonyatos lihegés hallatszik. Hát a halottak is elfáradhatnak?
A rejtély persze azonnal megoldódik, ha Mordach feláll, mert magasabbról betekintést nyerhet a koporsó mögé, és kiszúrhat egy (még törpékhez képest is) zömök törpöt. Úgy látszik, épp eléggé megszenvedett azzal is, hogy eddig eltolja a koporsót, mostanra azonban minden ereje kifogyott. Pedig úgy fest, amilyen kicsi, olyan izmos is, ám nyilván a hozzá képest ekkora koporsó akkor is megerőltetést jelentene neki, ha kétszer ilyen erős volna. Bezzeg akkor nem itt lökdösné a koporsókat, ha kétszer ilyen erős lenne, beállna az őrséghez, vagy még inkább kalandor lenne. De neki egyenlőre ez jutott, egy apró, jól fizető munka. Mindenesetre úgy dönt, itt az ideje a jól megérdemelt pihenőnek, hát leül, és hátát a koporsónak veti. Hangosan liheg, majd beletúr batyujába, előhúz egy kulacsot, iszik belőle egy keveset, majd elrakja, és elővesz egy pipát. Nem úgy tűnik, mint akinek annyira sürgős, mert jó adag dohányt belenyom, meggyújtja, és kellemesen füstölni kezd. Kicsit egyenletesebbé válik a légzése is, és fel is derül. Valószínűleg így pipázgat halálos nyugalommal, és becsukott szemmel, amíg nem érzékeli, hogy Mordach a közelében van. Ezt többnyire a rávetülő árnyékból veheti észre, mire rögtön elő is kap egy nevetségesen rövid kardot, mely embermértékben sokkal inkább mondható késnek. Félreugrik, a pipát viszont továbbra is kezében tartja, és szív belőle egy jót. Ha látható, hogy Mordach nem ellenséges szándékkal jött, akkor elteszi a 'kardot'.*
- Goldaj vagy Rodenrik? *ha Mordach esetleg hangot ad annak, hogy nem érti, mire vonatkozik a kérdés, akkor a törpe megnyugszik, és visszaheveredik a koporsóhoz, majd kienged egy újabb füstkarikát. Majd kis idő múlva kicsit ingerülten megjegyzi (amúgy igazán törpésen):*
- Nagyon ráérős vagy, barátom, hogy itt tudsz bámulni engem ahelyett, hogy segítenél. Amennyiben benne lennél egy kis kétkezi munkában, úgy akár meg is felezhetném veled a pénzt, amit ezért a melóért kapok. Én kaptam száz aranyat, akkor... *fejét vakargatja, majd büszkén kiböki* Negyven aranyat kapnál, a felét, mit szólsz? *Nem úgy fest, mintha viccből vagy kapzsiságból mondaná, egyszerűen úgy tűnik, tényleg ilyen buta a számokhoz.*
A temető csöndje nyugtató, mint mindig. Általában itt nem nyüzsögnek a zajos utazók, sem éjjel, sem nappal. Valójában alig akad itt bárki, aki hosszasabban kibírja ezt a kísérteties helyet. Hirtelen hosszú, rémisztő hangra lehetnek figyelmesek azok, akik hegyezik a fülüket. Mintha valami súrlódna a füvön. Egy darabig valóban kísérteties lehet, főleg, ha a sírnál pipázó Mordach elfordul a hang irányába. Egy apró dolgot láthat közeledni, és hogy közeledésével párhuzamosan egyre és egyre nagyobbra nő, észreveheti, hogy egy koporsó csúszik felé a földön. Senki nem sejtheti, mire gondol egy ember (különösen akkor, ha babonás) arról, hogy egy koporsó a földön fekve csúszik feléje. Aki hisz a második életben a halál után, a lélek estjében Argos mezején, ahogy az elfek mondják, az azt hihetné, hogy egy dühös szellem tért vissza kísérteni, aki éppen most igyekszik régi porhüvelyét kiszabadítani börtönéből. És mivel ez nem sikerült neki, így a koporsóval együtt indul tovább. Azonban a koporsó haladása folyamatosan lassul, akadozik, és iszonyatos lihegés hallatszik. Hát a halottak is elfáradhatnak?
A rejtély persze azonnal megoldódik, ha Mordach feláll, mert magasabbról betekintést nyerhet a koporsó mögé, és kiszúrhat egy (még törpékhez képest is) zömök törpöt. Úgy látszik, épp eléggé megszenvedett azzal is, hogy eddig eltolja a koporsót, mostanra azonban minden ereje kifogyott. Pedig úgy fest, amilyen kicsi, olyan izmos is, ám nyilván a hozzá képest ekkora koporsó akkor is megerőltetést jelentene neki, ha kétszer ilyen erős volna. Bezzeg akkor nem itt lökdösné a koporsókat, ha kétszer ilyen erős lenne, beállna az őrséghez, vagy még inkább kalandor lenne. De neki egyenlőre ez jutott, egy apró, jól fizető munka. Mindenesetre úgy dönt, itt az ideje a jól megérdemelt pihenőnek, hát leül, és hátát a koporsónak veti. Hangosan liheg, majd beletúr batyujába, előhúz egy kulacsot, iszik belőle egy keveset, majd elrakja, és elővesz egy pipát. Nem úgy tűnik, mint akinek annyira sürgős, mert jó adag dohányt belenyom, meggyújtja, és kellemesen füstölni kezd. Kicsit egyenletesebbé válik a légzése is, és fel is derül. Valószínűleg így pipázgat halálos nyugalommal, és becsukott szemmel, amíg nem érzékeli, hogy Mordach a közelében van. Ezt többnyire a rávetülő árnyékból veheti észre, mire rögtön elő is kap egy nevetségesen rövid kardot, mely embermértékben sokkal inkább mondható késnek. Félreugrik, a pipát viszont továbbra is kezében tartja, és szív belőle egy jót. Ha látható, hogy Mordach nem ellenséges szándékkal jött, akkor elteszi a 'kardot'.*
- Goldaj vagy Rodenrik? *ha Mordach esetleg hangot ad annak, hogy nem érti, mire vonatkozik a kérdés, akkor a törpe megnyugszik, és visszaheveredik a koporsóhoz, majd kienged egy újabb füstkarikát. Majd kis idő múlva kicsit ingerülten megjegyzi (amúgy igazán törpésen):*
- Nagyon ráérős vagy, barátom, hogy itt tudsz bámulni engem ahelyett, hogy segítenél. Amennyiben benne lennél egy kis kétkezi munkában, úgy akár meg is felezhetném veled a pénzt, amit ezért a melóért kapok. Én kaptam száz aranyat, akkor... *fejét vakargatja, majd büszkén kiböki* Negyven aranyat kapnál, a felét, mit szólsz? *Nem úgy fest, mintha viccből vagy kapzsiságból mondaná, egyszerűen úgy tűnik, tényleg ilyen buta a számokhoz.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-26 19:29:17
Üzenet elküldve: 2013-07-26 19:29:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Elena nem vitatkozik nagyon. Lehet, hogy nem ért egyet az összefüggéssel és szerinte a törpnek semmi köze az ügyhöz és csak ráhagyja Ysdenerire. A tömör válaszból nem igazán derül ki, mit gondol valójában. Az elf lányt ez nem zavarja. Valahogy azt érzi, hogy a kis tündérlány nem véletlenül olyan szótlan sokszor. Valószínűleg megvan rá az oka és ezt Ysdeneri nem is akarja firtatni. Elenának vannak jó észrevételei és ha nem is túl beszédes, de kedvesnek tűnik.
Therumon beszámolója után azt mondja, hogy szerinte a törpön nincs rossz befolyás. Ysdeneri ugyanúgy gondolja, de közben még a fejében jár az is, hogy ha ez az átok úgy működik, hogy átragad mindenkire, akihez hozzászólnak vagy akivel érintkeznek, akkor olyan, mint egy fertőző betegség. És ez nem csak nekik, hanem az egész városnak nagy bajokat okozhat.*
"Talán ez a célja a rejtélyes erőnek? Egy egész városnak ártani? Pokollá tenni Arthenior életét?"
*Noha ilyen helyzettel még nem került szembe, nem futamodik meg. Nem fog örök némaságba és remeteségbe burkolózni és keseregni a saját sorsán, hanem inkább megkeresi a megoldást. Biztos benne, hogy a többiek sem adták fel. A lovag nem olyan típus és Elena is erősebbnek tűnik ennél.
Ahogy felnéz, látja, hogy a törp kezd unatkozni és leül egy padra az eget bámulva. A tündérlány felveti, hogy a törp talán nem is ismer túl sokat a többi fajból, mert lehet, hogy csak törpök között élt eddig. Ilyen szemmel tényleg furcsa lehet a legkülönbözőbb fajokat egymás mellett látni. Támogatja Ysdeneri javaslatát és ő is azt mondja, hogy ha a törpöt a házhoz irányították, akkor jobb lesz megkérdezni, hogy ő mit tud. Az elf lány fején hirtelen végigfut az, hogy ha az idegen egyedül megy el a házhoz, talán ő is úgy végzi, ahogy a koldus és a négy nemes. Ebeth parancsnok ugyan a helyszínen maradt, de látták, hogy ez a koldus esetében is kevés volt. Még Therumon válaszára várna, de meglátja, hogy a törp feláll a padról és kifelé indul.*
"Nem engedhetjük, hogy egyedül menjen a házhoz, szembe a halálos veszéllyel!"
*Habár nem tartja illendőnek egy férfi után kiabálnia és főleg nem egy temetőben, most nem bír várni.*
- Törp úr, kérem, várjon!
*Közben el is indul a törp után és könnyű lépteivel valószínűleg hamar utoléri a lassan cammogó harcost. Nem fél attól, hogy a törp rossz szándékú lenne. Valahogy azt sejti, hogy a gonoszt máshol kell keresni. Nem a törpben, hanem vele együtt.*
*Elena nem vitatkozik nagyon. Lehet, hogy nem ért egyet az összefüggéssel és szerinte a törpnek semmi köze az ügyhöz és csak ráhagyja Ysdenerire. A tömör válaszból nem igazán derül ki, mit gondol valójában. Az elf lányt ez nem zavarja. Valahogy azt érzi, hogy a kis tündérlány nem véletlenül olyan szótlan sokszor. Valószínűleg megvan rá az oka és ezt Ysdeneri nem is akarja firtatni. Elenának vannak jó észrevételei és ha nem is túl beszédes, de kedvesnek tűnik.
Therumon beszámolója után azt mondja, hogy szerinte a törpön nincs rossz befolyás. Ysdeneri ugyanúgy gondolja, de közben még a fejében jár az is, hogy ha ez az átok úgy működik, hogy átragad mindenkire, akihez hozzászólnak vagy akivel érintkeznek, akkor olyan, mint egy fertőző betegség. És ez nem csak nekik, hanem az egész városnak nagy bajokat okozhat.*
"Talán ez a célja a rejtélyes erőnek? Egy egész városnak ártani? Pokollá tenni Arthenior életét?"
*Noha ilyen helyzettel még nem került szembe, nem futamodik meg. Nem fog örök némaságba és remeteségbe burkolózni és keseregni a saját sorsán, hanem inkább megkeresi a megoldást. Biztos benne, hogy a többiek sem adták fel. A lovag nem olyan típus és Elena is erősebbnek tűnik ennél.
Ahogy felnéz, látja, hogy a törp kezd unatkozni és leül egy padra az eget bámulva. A tündérlány felveti, hogy a törp talán nem is ismer túl sokat a többi fajból, mert lehet, hogy csak törpök között élt eddig. Ilyen szemmel tényleg furcsa lehet a legkülönbözőbb fajokat egymás mellett látni. Támogatja Ysdeneri javaslatát és ő is azt mondja, hogy ha a törpöt a házhoz irányították, akkor jobb lesz megkérdezni, hogy ő mit tud. Az elf lány fején hirtelen végigfut az, hogy ha az idegen egyedül megy el a házhoz, talán ő is úgy végzi, ahogy a koldus és a négy nemes. Ebeth parancsnok ugyan a helyszínen maradt, de látták, hogy ez a koldus esetében is kevés volt. Még Therumon válaszára várna, de meglátja, hogy a törp feláll a padról és kifelé indul.*
"Nem engedhetjük, hogy egyedül menjen a házhoz, szembe a halálos veszéllyel!"
*Habár nem tartja illendőnek egy férfi után kiabálnia és főleg nem egy temetőben, most nem bír várni.*
- Törp úr, kérem, várjon!
*Közben el is indul a törp után és könnyű lépteivel valószínűleg hamar utoléri a lassan cammogó harcost. Nem fél attól, hogy a törp rossz szándékú lenne. Valahogy azt sejti, hogy a gonoszt máshol kell keresni. Nem a törpben, hanem vele együtt.*
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-26 18:44:52
Üzenet elküldve: 2013-07-26 18:44:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*Dreack látja, amint a tündér, elf és ember félrevonul és beszélnek egymással. ~Valószínűleg valamin tanácskoznak. Viszont miért pont itt a temetőben?~ Áll tanácstalanul a törp. Nem hallja tisztán, hogy miről beszélnek, de valami átkot emlegetnek először, majd egy házat és egy koldust* ~Miféle átokról beszélhetnek? Egy házon átok lenne? De akkor mi köze ehhez egy koldusnak?~ *A törp nem érti a helyzetet, de látványosan nem is érdekli. ~Nem értem, de mivel nem rólam van szó, ezért nem is igazán vagyok kíváncsi. Főleg nem, ha valami átok van rajtuk, nem szeretném ha átkerülne rám is.~ Majd leül a törp a közelben lévő padra, elmereng, s közben nézi a felhős, de még világos eget és ahogy a nap kezd lenyugvóra térni. ~Igen furcsa nap volt ez. Keresem a háznak a tulajdonosait, mire ide küldenek. Aztán ide jövök, kérdezek a házról, de semmi feleletet nem kapok. Nem is tudom meg, hogy kié az a romos ház. Ide érek és látom, hogy három külön faj birtokolja. Ezután itt vagyok, ülök a padon és hallom, hogy mellettem emlegetnek valami átkot, házat és egy koldust.~ Majd a törp feláll a padról, és lassan, cammogva elindul a temető kapuja felé, nem számítva semmire sem.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-25 13:29:39
Üzenet elküldve: 2013-07-25 13:29:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Esteledik. Az utolsó napsugarak lágyan csillannak meg a víz felszínén, ahol a nyugodt hullámokat pillanatokon belül zavarja fel az az aprócska hajó, mely a kikötő felől érkezik. Finoman szeli a habokat, s szinte észrevétlenül suhan át folyón, ahol a vízben olykor feltűnik egy-egy hal, mely hűséges kísérőként úszkál a hajó mellett. Mordach is épp a hajóorrnál támaszkodik, figyeli a hullámokat, mikor enyhe bágyadtság telepedik rá, amit talán annak tudhat be, hogy az elhaló napsugarak épp vörös íriszein törnek meg. Az idő is közrejátszik a kialakuló kellemes, ábrándozó hangulatban, hiszen a Vörösnek most mindenhol jár az esze, csak nem itt! A lágy hullámok ugyanakkor ahhoz tökéletesek, hogy tekintetét olyan pontokra szegezze, melyek gyorsan haladnak egymás után, ezzel amolyan egyhangúságot gerjesztve, melynek segítségével sokkal könnyebben tudja elmélyíteni ábrándjait.
Egy jó ideje hajóznak már, s Mordach annyira elkalandozott, hogy csak arra eszmél fel, mikor a kapitány a vállára helyezi kezét, s elfújja mellette a pipafüstöt.*
- Barátom, ha ennyire magával ragadott a hajózás, talán érdemes lenne párszor ellátogatni a tengerre is! Mi a cimborákkal rengetegszer szoktunk kijárni halászni, nekem elhiheted, nagyon jó hangulat van, főleg a reggeli órákban, mikor kel fel a nap!
*Azzal a kapitány is a Vörös mellé könyököl, s ő is figyelni kezdi a hajó körül úszkáló halakat, melyek nagy kíváncsisággal keringenek a vízben. Mindeközben a kikötő felé igyekvő utasok már szállnak is fel, hiszen egy öt percen belül már indulnak is vissza, így mielőtt még a férfi tenne egy újabb kört, ellöki magát a korláttól, s kezet fog a kapitánnyal.*
- Szerintem az elkövetkezendő napokban még fogunk találkozni! Úgyis terveztem, hogy meglátogatom az egyik szigetet, s utána járok néhány szóbeszédnek!
*Válaszol sejtelmes mosollyal Mordach, majd sarkon fordul, s miután acélozott talpú bakancsával végigkopog a padlón, megáll még pár percre a parton, s figyeli, ahogy a bárka egyre távolodik, majd eltűnik az egyik 'kanyarban'. Ujjainak hegyét még utoljára végigsimítja a víz felszínén, beletúr térdig lenyúló hajába, végül egy nagy sóhaj kíséretében megindul a temető felé. Tény, hogy egyszerűbb lenne kerülni, azonban a férfi most vágyik az effajta nyugalomra, a komor környezetre, s holtak közelségére. Túl sokat volt élők közt, s bizony aki egy kicsit is vonzódik a túlvilág rejtelmeihez, az nagyon jól érzi itt magát! Ezért is veszi lassabbra lépteit, s szívja be az öreg, romos sírok dohos szagát. Pár igényesebb kripta előtt meg is áll, s olvasgatja a falukra vésett idézeteket, melyek több esetben mintha amolyan mágikus pecsétek lennének, hiszen rengeteg sírrabló van, kik az ilyen gyönyörű és díszes kriptákat előszeretettel fosztogatnák! Ám a mágikus védelem könnyedén kint tartja a betolakodókat!
Mordachnak most semmi kedve vissza menni a fogadó alkoholos légkörébe, így hát úgy dönt, hogy még egy ideig itt marad a temetőben. El is sétál ahhoz a részhez, ahol az öreg, rozzant sírok vannak, majd leül az egyiknek a tövében, s izzít egy kellemes illatú dohánnyal töltött pipát. Hátát a sírnak támasztja, lehunyja szemeit, s halkan pöfékelni kezd - a lágy füst olykor nagyon különös alakot formál!*
Egy jó ideje hajóznak már, s Mordach annyira elkalandozott, hogy csak arra eszmél fel, mikor a kapitány a vállára helyezi kezét, s elfújja mellette a pipafüstöt.*
- Barátom, ha ennyire magával ragadott a hajózás, talán érdemes lenne párszor ellátogatni a tengerre is! Mi a cimborákkal rengetegszer szoktunk kijárni halászni, nekem elhiheted, nagyon jó hangulat van, főleg a reggeli órákban, mikor kel fel a nap!
*Azzal a kapitány is a Vörös mellé könyököl, s ő is figyelni kezdi a hajó körül úszkáló halakat, melyek nagy kíváncsisággal keringenek a vízben. Mindeközben a kikötő felé igyekvő utasok már szállnak is fel, hiszen egy öt percen belül már indulnak is vissza, így mielőtt még a férfi tenne egy újabb kört, ellöki magát a korláttól, s kezet fog a kapitánnyal.*
- Szerintem az elkövetkezendő napokban még fogunk találkozni! Úgyis terveztem, hogy meglátogatom az egyik szigetet, s utána járok néhány szóbeszédnek!
*Válaszol sejtelmes mosollyal Mordach, majd sarkon fordul, s miután acélozott talpú bakancsával végigkopog a padlón, megáll még pár percre a parton, s figyeli, ahogy a bárka egyre távolodik, majd eltűnik az egyik 'kanyarban'. Ujjainak hegyét még utoljára végigsimítja a víz felszínén, beletúr térdig lenyúló hajába, végül egy nagy sóhaj kíséretében megindul a temető felé. Tény, hogy egyszerűbb lenne kerülni, azonban a férfi most vágyik az effajta nyugalomra, a komor környezetre, s holtak közelségére. Túl sokat volt élők közt, s bizony aki egy kicsit is vonzódik a túlvilág rejtelmeihez, az nagyon jól érzi itt magát! Ezért is veszi lassabbra lépteit, s szívja be az öreg, romos sírok dohos szagát. Pár igényesebb kripta előtt meg is áll, s olvasgatja a falukra vésett idézeteket, melyek több esetben mintha amolyan mágikus pecsétek lennének, hiszen rengeteg sírrabló van, kik az ilyen gyönyörű és díszes kriptákat előszeretettel fosztogatnák! Ám a mágikus védelem könnyedén kint tartja a betolakodókat!
Mordachnak most semmi kedve vissza menni a fogadó alkoholos légkörébe, így hát úgy dönt, hogy még egy ideig itt marad a temetőben. El is sétál ahhoz a részhez, ahol az öreg, rozzant sírok vannak, majd leül az egyiknek a tövében, s izzít egy kellemes illatú dohánnyal töltött pipát. Hátát a sírnak támasztja, lehunyja szemeit, s halkan pöfékelni kezd - a lágy füst olykor nagyon különös alakot formál!*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-24 20:36:03
Üzenet elküldve: 2013-07-24 20:36:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Ördögi örökség //
*Therumon elmegy hát, hogy beszéljen a törpével.*
- Igaz. - *Csak ennyiben reagál Ysdeneri szavaira. Lehet, hogy a törpének valóban van valami köze az ügyhöz. Nincs különösebb okuk ezt felételezni, de előfordulhat, hogy az elf megérzése helyesnek bizonyul. Ezek után nem is lenne meglepő, ha így lenne. Hiszen a templomban is Leirel fogadta őket, pont az akinek - mint később kiderült - szintén voan némi köze a házhoz.
A lovag visszatér, és beszámol a törpével folytatott beszélgetésről, akinek vagy így, vagy úgy, de biztosan van valami köze az átokhoz. Vagy legalábbis a házhoz.*
- Nem úgy néz ki, mint akit befolyásolna valamilyen bűbáj. - *Legalábbis ettől az átoktól eddig nem ezt tapasztalták. A koldus is, akivel korábban beszéltek úgy viselkedett, mint egy őrült. Azt Elena nehezen tudta elképzelni, hogy valaki önszántából állna egy ilyen szörnyűség szolgálatába.*
- Így igaz. Sok helyen a fajok ellenségesek egymással, vagy lenézik a többieket. És vannak, akinek azért szokatlan, hogy más fajok minden akadály nélkül együtt élnek, mert a sajátjaik között nőttek fel. Egy ilyen személy szemében valóban furcsán festhetünk. - *Egészíti ki Ysdenerit. Bár ezt talán a lovag is tapasztalta már, ha többfelé járt a világban. És ha így volt, bizonyára sokszor harcolt együtt más fajokkal, így neki kicsit sem furcsa, ha jól kijönnek egymással, vagy csak összefognak valamilyen cél érdekében.*
- Én egyetértek. Ha nem avatjuk be, és őt is ugyanúgy hívták ide, mint bennünket, akkor úgyis el fog menni a házhoz, de ha tud valamit, azzal talán közelebb jutunk a megoldáshoz. A választás lehetőségét, hogy velünk tart, vagy sem, így is megadhatjuk neki.
*Therumon elmegy hát, hogy beszéljen a törpével.*
- Igaz. - *Csak ennyiben reagál Ysdeneri szavaira. Lehet, hogy a törpének valóban van valami köze az ügyhöz. Nincs különösebb okuk ezt felételezni, de előfordulhat, hogy az elf megérzése helyesnek bizonyul. Ezek után nem is lenne meglepő, ha így lenne. Hiszen a templomban is Leirel fogadta őket, pont az akinek - mint később kiderült - szintén voan némi köze a házhoz.
A lovag visszatér, és beszámol a törpével folytatott beszélgetésről, akinek vagy így, vagy úgy, de biztosan van valami köze az átokhoz. Vagy legalábbis a házhoz.*
- Nem úgy néz ki, mint akit befolyásolna valamilyen bűbáj. - *Legalábbis ettől az átoktól eddig nem ezt tapasztalták. A koldus is, akivel korábban beszéltek úgy viselkedett, mint egy őrült. Azt Elena nehezen tudta elképzelni, hogy valaki önszántából állna egy ilyen szörnyűség szolgálatába.*
- Így igaz. Sok helyen a fajok ellenségesek egymással, vagy lenézik a többieket. És vannak, akinek azért szokatlan, hogy más fajok minden akadály nélkül együtt élnek, mert a sajátjaik között nőttek fel. Egy ilyen személy szemében valóban furcsán festhetünk. - *Egészíti ki Ysdenerit. Bár ezt talán a lovag is tapasztalta már, ha többfelé járt a világban. És ha így volt, bizonyára sokszor harcolt együtt más fajokkal, így neki kicsit sem furcsa, ha jól kijönnek egymással, vagy csak összefognak valamilyen cél érdekében.*
- Én egyetértek. Ha nem avatjuk be, és őt is ugyanúgy hívták ide, mint bennünket, akkor úgyis el fog menni a házhoz, de ha tud valamit, azzal talán közelebb jutunk a megoldáshoz. A választás lehetőségét, hogy velünk tart, vagy sem, így is megadhatjuk neki.
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-23 12:36:26
Üzenet elküldve: 2013-07-23 12:36:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Ysdeneri örömmel tapasztalja, hogy a többiek is jönnek vele együtt. Nem szívesen maradna most magára. Elenára is jó hatással van a lánc, érzi a jó erőt, ami jön belőle. A lovag szavai is bizalomról tanúskodnak. Hisz Leirelnek, bízik abban, hogy úgy van, ahogy a pap mondta és a nyakláncok védelmet jelentenek a lányok számára. Ő maga pedig a felszerelésében, a kardjában és a pajzsában és persze az ezek használatáról szerzett tudásában találja meg a védelmet. Erős, tisztességes és magabiztos férfi ez a Therumon és Ysdenerit egyre jobban érdekli, hogy mindezt a lovagi kiképzés tette-e vagy már ezekkel a tulajdonságokkal csatlakozott a páncélosok rendjébe. Ha végre megszabadulnak a gonosz vészterhes, nyomasztó érintésétől és ennek a rémes ügynek vége lesz, akkor meg fogja keresni az alkalmat, hogy beszéljenek erről. A férfi válasza egyébként nem nyugtatta meg nagyon. Ysdeneri még mindig sejt valamit amögött, hogy a koldus pont akkor vette elő az ékszereket, amikor a haláleset történt. Ez nem lehet véletlen. Mivel mindhárman csak találgatni tudnak, egyelőre félreteszi a kérdést.
Therumon nem találja feltűnőnek a kapuban álldogáló törpöt és talán nincs is jelentősége, hogy itt van. Máskor az elf lány sem foglalkozna ilyennek, de ma már annyi különös dolgot láttak. Ez még a leghétköznapibb eset a ma történtek közül. A lovag és Elena sem tulajdonítanak nagy jelentőséget az apró termetű harcos megjelenésének, de Therumon elmegy és beszél vele.*
- Elena, ha a törp egyszerű útbaigazítást akar, akkor Therumon biztosan elmondja neki, merre van, amit keres. De én azt sejtem, hogy úgy tévedt ide, ahogy mi a házhoz. Nagyon különös nap ez a mai.
*Közben a lovag visszaérkezik hozzájuk, miután beszélt a törppel. Azt mondja, hogy a törp a romokról kérdezett. A ház még áll ugyan, de akár romoknak is lehet nevezni, amilyen állapotban van. Therumon nem tudott rájönni, hogy az idegen hozzájuk hasonlóan valami rejtélyes üzenet miatt keresi-e a romos házat vagy az "átok embere", aki gonosz erőket szolgál, ezért nem is mondott neki semmi fontosat. A lovag ismét jólelkűségéről tesz bizonyságot, mikor arra is gondol, hogy ha a törp még nincs az átok bűvkörében, akkor meg kell attól óvni.*
- Köszönöm, hogy beszélt vele, Therumon! Túlságosan is tanácstalannak tűnik ahhoz, hogy a gonoszság szolgája legyen. Szerintem őt is idehívta valami vagy valaki, ahogy minket a házhoz. És lehet, hogy ahonnan ő jött, ott nem élnek ilyen egyetértésben a fajok, mint itt Artheniorban.
*Az elf lány reméli, hogy nem egy olyan alakkal van dolguk, aki a saját faján kívül az összes többit lenézi. Azokat nem szereti és teljesen értelmetlennek tartja a felsőbbrendű gondolkodásukat. Azon gondolkodik, hogy hogy is kell érteni a "gonosz pecsétjét", amiről Leirel beszélt? A papok, mint a varázserők tudósai, rögtön megérezték és elmentek. Ha a papok varázsereje elég védelmet nyújtott volna, akkor biztosan nem menekültek volna el. Olyan lenne ez, mint valami ragály? Akivel ez a hármas beszél vagy kapcsolatba lép, az megfertőződne? Ysdeneri nem akar mindenkitől elzárkózni és önkéntes száműzetésbe menni a rejtély miatt, és végül így felel a lovag felvetésére.*
- Még nem értjük teljesen, hogy működik ez az átok, de meg kell szabadulnunk tőle. És ha esetleg a szegény idegent rossz befolyásnak is tesszük ki, talán pont vele együtt találhatjuk meg a gyógyírt és akkor ő is megszabadul az átoktól. Szerintem fontos, hogy pont most van itt, amikor mi érkeztünk és hogy pont arról az ügyről beszél, amit kutatunk. Menjünk oda és avassuk be, ha egyetértenek!
*Ysdeneri örömmel tapasztalja, hogy a többiek is jönnek vele együtt. Nem szívesen maradna most magára. Elenára is jó hatással van a lánc, érzi a jó erőt, ami jön belőle. A lovag szavai is bizalomról tanúskodnak. Hisz Leirelnek, bízik abban, hogy úgy van, ahogy a pap mondta és a nyakláncok védelmet jelentenek a lányok számára. Ő maga pedig a felszerelésében, a kardjában és a pajzsában és persze az ezek használatáról szerzett tudásában találja meg a védelmet. Erős, tisztességes és magabiztos férfi ez a Therumon és Ysdenerit egyre jobban érdekli, hogy mindezt a lovagi kiképzés tette-e vagy már ezekkel a tulajdonságokkal csatlakozott a páncélosok rendjébe. Ha végre megszabadulnak a gonosz vészterhes, nyomasztó érintésétől és ennek a rémes ügynek vége lesz, akkor meg fogja keresni az alkalmat, hogy beszéljenek erről. A férfi válasza egyébként nem nyugtatta meg nagyon. Ysdeneri még mindig sejt valamit amögött, hogy a koldus pont akkor vette elő az ékszereket, amikor a haláleset történt. Ez nem lehet véletlen. Mivel mindhárman csak találgatni tudnak, egyelőre félreteszi a kérdést.
Therumon nem találja feltűnőnek a kapuban álldogáló törpöt és talán nincs is jelentősége, hogy itt van. Máskor az elf lány sem foglalkozna ilyennek, de ma már annyi különös dolgot láttak. Ez még a leghétköznapibb eset a ma történtek közül. A lovag és Elena sem tulajdonítanak nagy jelentőséget az apró termetű harcos megjelenésének, de Therumon elmegy és beszél vele.*
- Elena, ha a törp egyszerű útbaigazítást akar, akkor Therumon biztosan elmondja neki, merre van, amit keres. De én azt sejtem, hogy úgy tévedt ide, ahogy mi a házhoz. Nagyon különös nap ez a mai.
*Közben a lovag visszaérkezik hozzájuk, miután beszélt a törppel. Azt mondja, hogy a törp a romokról kérdezett. A ház még áll ugyan, de akár romoknak is lehet nevezni, amilyen állapotban van. Therumon nem tudott rájönni, hogy az idegen hozzájuk hasonlóan valami rejtélyes üzenet miatt keresi-e a romos házat vagy az "átok embere", aki gonosz erőket szolgál, ezért nem is mondott neki semmi fontosat. A lovag ismét jólelkűségéről tesz bizonyságot, mikor arra is gondol, hogy ha a törp még nincs az átok bűvkörében, akkor meg kell attól óvni.*
- Köszönöm, hogy beszélt vele, Therumon! Túlságosan is tanácstalannak tűnik ahhoz, hogy a gonoszság szolgája legyen. Szerintem őt is idehívta valami vagy valaki, ahogy minket a házhoz. És lehet, hogy ahonnan ő jött, ott nem élnek ilyen egyetértésben a fajok, mint itt Artheniorban.
*Az elf lány reméli, hogy nem egy olyan alakkal van dolguk, aki a saját faján kívül az összes többit lenézi. Azokat nem szereti és teljesen értelmetlennek tartja a felsőbbrendű gondolkodásukat. Azon gondolkodik, hogy hogy is kell érteni a "gonosz pecsétjét", amiről Leirel beszélt? A papok, mint a varázserők tudósai, rögtön megérezték és elmentek. Ha a papok varázsereje elég védelmet nyújtott volna, akkor biztosan nem menekültek volna el. Olyan lenne ez, mint valami ragály? Akivel ez a hármas beszél vagy kapcsolatba lép, az megfertőződne? Ysdeneri nem akar mindenkitől elzárkózni és önkéntes száműzetésbe menni a rejtély miatt, és végül így felel a lovag felvetésére.*
- Még nem értjük teljesen, hogy működik ez az átok, de meg kell szabadulnunk tőle. És ha esetleg a szegény idegent rossz befolyásnak is tesszük ki, talán pont vele együtt találhatjuk meg a gyógyírt és akkor ő is megszabadul az átoktól. Szerintem fontos, hogy pont most van itt, amikor mi érkeztünk és hogy pont arról az ügyről beszél, amit kutatunk. Menjünk oda és avassuk be, ha egyetértenek!
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-21 15:52:14
Üzenet elküldve: 2013-07-21 15:52:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Ördögi Örökség//
*Feltett kérdésére csak elég vonakodva kap választ, már-már ott hagyja saját gondolataiba hagyva a törpét, mire az megszólal. A válaszolása stílusából le sem tagadhatná, hogy törpe.*
-Szerintem pedig igazán sokat jelent egy ember vagy legyen akármilyen fajú lény neve. Ez különböztet meg minket a vadaktól.- *Majd amikor a romra kérdez rá egyből, furcsának sőt gyanúsnak találja. Így inkább ezt a kérdést megválaszolatlanul hagyja, majd a többiekkel eldönti hogy válaszol-e rá.*
~Ez most vajon a furcsa jelenség újabb játéka vagy ő is kapcsolódik a házhoz, esetleg ő is egy örökös jelölt.~
*A következő kérdése is elég régi gondolkodású. Mi furcsa lehet, hogy egy tündér és egy elf nővel alkotnak csapatott. És miért érdekli ennyire hogy ők mit keresnek itt?*
~Nem tetszik nekem ez a törpe.~ *Úgy dönt hogy befejezi ezt a furcsa beszélgetést és visszatér társaihoz és majd ott eldöntik közösen, hogy mitévők legyenek a törpével.*
-Szerintem semmi furcsa nincs, hogy egy elf, egy tündér és egy ember barátkozzon. És arra nem gondolt, hogy mi csak itt összefutottunk teljesen véletlenül?- *Teszi fel a más helyzetbe elég logikus kérdést.*
-Viszont ha nem haragszik nekem mennem kell. Viszlát és további szép napot.- *Majd mielőtt megvárná a törpe válaszát, sarkon fordul és visszatér a kicsi csapatához, ahogy odaér halkabbra veszi a témát és beszéd közbe a törpét figyeli.*
-Ez a törpe nagyon furcsa, egyből rákérdezett a romokra, ami számomra nagyon gyanús. Vagy ez is az "átok" dologhoz kapcsolódik vagy pedig ez is egy olyan szerencsétlen mint mi.- *Majd kicsit gondolkodik és folytatja.*
-Ha viszont még nem lépett kapcsolatba az átokkal akkor lehet, hogy meg kellene óvni ettől, bár lehet hogy csak az átok játszik megint velünk.- *Majd felhozza hogy milyen furcsának látja azt hogy ők hárman egy csapatba utaznak.*
-Úgy néz ki, hogy még az is szúrja a szemét, hogy három kinézetre más lény együtt tevékenykedik. Nem is válaszoltam neki sok kérdésre, mert úgy éreztem hogy nekem egyedül ehhez nincs jogom. Maguk mit gondolnak erről a dologról?- *Kéri ki két hölgy társa véleményét.*
*Feltett kérdésére csak elég vonakodva kap választ, már-már ott hagyja saját gondolataiba hagyva a törpét, mire az megszólal. A válaszolása stílusából le sem tagadhatná, hogy törpe.*
-Szerintem pedig igazán sokat jelent egy ember vagy legyen akármilyen fajú lény neve. Ez különböztet meg minket a vadaktól.- *Majd amikor a romra kérdez rá egyből, furcsának sőt gyanúsnak találja. Így inkább ezt a kérdést megválaszolatlanul hagyja, majd a többiekkel eldönti hogy válaszol-e rá.*
~Ez most vajon a furcsa jelenség újabb játéka vagy ő is kapcsolódik a házhoz, esetleg ő is egy örökös jelölt.~
*A következő kérdése is elég régi gondolkodású. Mi furcsa lehet, hogy egy tündér és egy elf nővel alkotnak csapatott. És miért érdekli ennyire hogy ők mit keresnek itt?*
~Nem tetszik nekem ez a törpe.~ *Úgy dönt hogy befejezi ezt a furcsa beszélgetést és visszatér társaihoz és majd ott eldöntik közösen, hogy mitévők legyenek a törpével.*
-Szerintem semmi furcsa nincs, hogy egy elf, egy tündér és egy ember barátkozzon. És arra nem gondolt, hogy mi csak itt összefutottunk teljesen véletlenül?- *Teszi fel a más helyzetbe elég logikus kérdést.*
-Viszont ha nem haragszik nekem mennem kell. Viszlát és további szép napot.- *Majd mielőtt megvárná a törpe válaszát, sarkon fordul és visszatér a kicsi csapatához, ahogy odaér halkabbra veszi a témát és beszéd közbe a törpét figyeli.*
-Ez a törpe nagyon furcsa, egyből rákérdezett a romokra, ami számomra nagyon gyanús. Vagy ez is az "átok" dologhoz kapcsolódik vagy pedig ez is egy olyan szerencsétlen mint mi.- *Majd kicsit gondolkodik és folytatja.*
-Ha viszont még nem lépett kapcsolatba az átokkal akkor lehet, hogy meg kellene óvni ettől, bár lehet hogy csak az átok játszik megint velünk.- *Majd felhozza hogy milyen furcsának látja azt hogy ők hárman egy csapatba utaznak.*
-Úgy néz ki, hogy még az is szúrja a szemét, hogy három kinézetre más lény együtt tevékenykedik. Nem is válaszoltam neki sok kérdésre, mert úgy éreztem hogy nekem egyedül ehhez nincs jogom. Maguk mit gondolnak erről a dologról?- *Kéri ki két hölgy társa véleményét.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-07-21 11:11:25
Üzenet elküldve: 2013-07-21 11:11:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Ördögi Örökség//
*A törp észreveszi, hogy haladnak felé a távolból. Először egy elf nőt vesz észre, majd nem sokkal később egy lovagot. Hogy a lovag elf, vagy sem, ismeretlen neki a páncél miatt, mindaddig, míg leveszi a sisakját és iszik a kulacsból.* ~Mi dolga lehet itt egy ember lovagnak és egy elf nőnek?~ *Kisvártatva megérkezik egy tündér is. A törp furcsállja a vegyes összetételű csapatot, ám eszébe jut a múltja.* ~Én is egy elf mellett tanultam ki a kovács mesterséget.~
*A lovag odalép a törp elé. Megkérdi tőle, mi járatban van errefelé. A törp kicsit vonakodva, de válaszol neki, elvégre lehet, hogy pont ő az, akit keres.* ~Vajon ő lenne az? Az örökös, akit ha átveszi azt a romot a balszerencse fog kerülgetni.~
-Engem Dreack Hower-nek hívnak. Bár itt a név nem sokat számít. A gazdag negyedben van egy régi rom. Ön lenne az a személy, akinek át akarnák adni?-
*A törp a kérdés után elmereng* ~Ha valóban ő az, remélem nem késtem el.~
*Majd a férfinak feltesz még egy kérdést.* -Minek köszönhető ez a furcsaság, hogy egy elf és egy tündér nővel jár pont itt, a temetőben? Számomra furcsa, hogy az ember ennyire eltérő személyekkel jön egy temetőbe.
~Vajon közös ősük lehetett? Akkor igen furcsa család lehet. Vagy talán régi ismerősök? De hogyan ismerkedhettek meg? Egy ember, egy elf és egy tündér.~
*A törp észreveszi, hogy haladnak felé a távolból. Először egy elf nőt vesz észre, majd nem sokkal később egy lovagot. Hogy a lovag elf, vagy sem, ismeretlen neki a páncél miatt, mindaddig, míg leveszi a sisakját és iszik a kulacsból.* ~Mi dolga lehet itt egy ember lovagnak és egy elf nőnek?~ *Kisvártatva megérkezik egy tündér is. A törp furcsállja a vegyes összetételű csapatot, ám eszébe jut a múltja.* ~Én is egy elf mellett tanultam ki a kovács mesterséget.~
*A lovag odalép a törp elé. Megkérdi tőle, mi járatban van errefelé. A törp kicsit vonakodva, de válaszol neki, elvégre lehet, hogy pont ő az, akit keres.* ~Vajon ő lenne az? Az örökös, akit ha átveszi azt a romot a balszerencse fog kerülgetni.~
-Engem Dreack Hower-nek hívnak. Bár itt a név nem sokat számít. A gazdag negyedben van egy régi rom. Ön lenne az a személy, akinek át akarnák adni?-
*A törp a kérdés után elmereng* ~Ha valóban ő az, remélem nem késtem el.~
*Majd a férfinak feltesz még egy kérdést.* -Minek köszönhető ez a furcsaság, hogy egy elf és egy tündér nővel jár pont itt, a temetőben? Számomra furcsa, hogy az ember ennyire eltérő személyekkel jön egy temetőbe.
~Vajon közös ősük lehetett? Akkor igen furcsa család lehet. Vagy talán régi ismerősök? De hogyan ismerkedhettek meg? Egy ember, egy elf és egy tündér.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021