Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-20 19:03:28
Üzenet elküldve: 2013-10-20 19:03:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
*A folyóparton nagyjából csendben telik az út további része, közben Zrekil kezdi visszaszerezni az uralmat saját teste felett, miután lábai megszokták a járást (és már nem sajognak annyira), már szinte elég, hogy egyik kezével fogja a botot, a másikat lógathatja a teste mellett. Persze néha még mindig elveszti az egyensúlyát, ilyenkor mindkét kezével bele kell kapaszkodjon, néha teljes testével ránehezedni. A szédülés továbbra sem múlt el, így még mindig fennáll a valószínűsége hogy egyszerűen eldől, mint egy darab fa, de hát azért van a másik darab fa a kezében, hogy ezt megakadályozza. Nem is hitte volna, hogy a folyó mellett ilyen hosszú ösvény húzódik, talán akkor többet pihent volna, mielőtt nekiáll. Viszont ha már egyszer elhatározta, hogy elmegy egészen a templomig, akkor nem is fogja feladni a célját. És amint a temető kapujához érnek, már egész szépen látszanak is a templom körvonalai (könnyen lehet, jobban is látszana, ha Zrekil nem lenne ilyen állapotban). Beérve a kapun azonban Allyn egészen szokatlan dolgokat mond neki. Több dolog is megragadja a figyelmét, gyakorlatilag a legfontosabb, hogy nem tagoltan, dadogva beszél, mint szokott, a másik pedig... nos, a furcsa dolgok, amiket mond. Többek között, hogy mi az, amikor nem önmaga? És ki ez a titokzatos harmadik személy, akire utal, de ugyanakkor nem nevezi meg? Gyorsan körbepillant, de senkit nem lát a közelben, ugyanakkor esküdne, hogy hallotta a 'neki' szót. Azonban esze ágában sincs tiltakozni, helyette inkább a fáradtság előtt hajt fejet, és szépen ülőhelyzetbe ereszkedik egy arra alkalmas helyen. Nem túl közel a sírokhoz, nem akar útban lenni az esetleges gyászolóknak. Miután nagyjából kényelmesen elhelyezkedett, ölében keresztbe rakja a faágat, és úgy felel a kérdésre:*
- Igen, azt hiszem, hogy igen *persze esze ágában sincs a kereskedésről beszélni, viszont nem fog mindent tönkretenni a célegyenesben. Azonkívül most már tényleg nagyon kíváncsi a körülményekre, és a magyarázatokra. Ezt nyomatékosítandón meg is kérdezi:*
- És ki az a titokzatos 'ő'? *persze ezt a szót így Allyn nem használta, viszont elégszer utalt rá, hogy van egy harmadik személy a dologban, Zrekil mindössze ennek a harmadik személynek a kilétére kérdezett rá.*
- Igen, azt hiszem, hogy igen *persze esze ágában sincs a kereskedésről beszélni, viszont nem fog mindent tönkretenni a célegyenesben. Azonkívül most már tényleg nagyon kíváncsi a körülményekre, és a magyarázatokra. Ezt nyomatékosítandón meg is kérdezi:*
- És ki az a titokzatos 'ő'? *persze ezt a szót így Allyn nem használta, viszont elégszer utalt rá, hogy van egy harmadik személy a dologban, Zrekil mindössze ennek a harmadik személynek a kilétére kérdezett rá.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-20 18:32:21
Üzenet elküldve: 2013-10-20 18:32:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Quantall Ackumien Galanodel//
*Learon már épp kiment a temetőből, mikor meglát egy alakot, aki nyugodtan sétálgat a sírok közt és szemlátomást tetszik neki a hely.*
"Lehet, hogy most örültséget teszek, de megnézem magamnak ezt az alakot. Remélem nem valami gyilkos, aki itt éli ki őrült hajlamait a holtak között."
*Gondolatai egy pillanatra mosolygásra késztetik, hiszen tudja, hogy egy temetőbe nem jönnének gyilkosok, hiszen mi értelme is lenne.*
"Biztos valamelyik halottnak a gyászolója, nem kell rögtön rémekre gondolni!"
*Mikor visszalép a temetőbe, és közelebbről látja a az alakot, ki tudja venni, hogy férfi. Méghozzá sötételf.*
"Hiába, már a szemem se a régi. Szinte teljesen oda kell mennem hozzá, hogy el tudjam dönteni ki fia borja valójában."
*Mivel nem tűnik túlzottan fenyegetőnek az idegen, Learon közelebb megy, hogy köszöntse, és reméli, hogy tényleg nem valami gyilkos.*
"Attól, hogy sötételf, még nem kell rögtön gyilkosnak lennie. Ha meg igen, akkor úgysincs mit tenni."
*Még jó három lépésre van tőle, de kezét nyújtja az idegen felé, hogyha támadna, még legyen elég ideje használni a botját, vagy menekülni.*
-Adjanak jó napot az égiek! Mi járatban van erre jó uram?
*Learon már épp kiment a temetőből, mikor meglát egy alakot, aki nyugodtan sétálgat a sírok közt és szemlátomást tetszik neki a hely.*
"Lehet, hogy most örültséget teszek, de megnézem magamnak ezt az alakot. Remélem nem valami gyilkos, aki itt éli ki őrült hajlamait a holtak között."
*Gondolatai egy pillanatra mosolygásra késztetik, hiszen tudja, hogy egy temetőbe nem jönnének gyilkosok, hiszen mi értelme is lenne.*
"Biztos valamelyik halottnak a gyászolója, nem kell rögtön rémekre gondolni!"
*Mikor visszalép a temetőbe, és közelebbről látja a az alakot, ki tudja venni, hogy férfi. Méghozzá sötételf.*
"Hiába, már a szemem se a régi. Szinte teljesen oda kell mennem hozzá, hogy el tudjam dönteni ki fia borja valójában."
*Mivel nem tűnik túlzottan fenyegetőnek az idegen, Learon közelebb megy, hogy köszöntse, és reméli, hogy tényleg nem valami gyilkos.*
"Attól, hogy sötételf, még nem kell rögtön gyilkosnak lennie. Ha meg igen, akkor úgysincs mit tenni."
*Még jó három lépésre van tőle, de kezét nyújtja az idegen felé, hogyha támadna, még legyen elég ideje használni a botját, vagy menekülni.*
-Adjanak jó napot az égiek! Mi járatban van erre jó uram?
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-20 18:25:51
Üzenet elküldve: 2013-10-20 18:25:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Mikor magában vitatkozik egyáltalán nem foglalkozik a férfivel, nehez tudja megtartani magát. Majd egy óvatlan pillanatban Thaira fölénybe is kerül. S elég udvariatlanul szól a gnómhoz. A furcsa, viszont az, hogy Zrekil nem hogy mérges lenne, inkább nevet, már amennyire tud. Mint ha elért volna valamit, amit akart. Ez persze piszkálja Allyn-t, de jobban el van azzal foglalva, hogy visszanyerje az irányítást. Ami sikerül is. Majd a kis monológja után, Thary megint zsörtölődni kezd.*
~Ezt nem hagyhatod annyiban! Kinevetett! Eressz vissza, majd megkapja, Allyn!~
*Ordít hihetetlen dühvel hangjában, mikor felfogja, hogy megint ő maradt alul.*
~Némulj be nem fogom hagyni, hogy vezess, amíg még van erőm!~
*Allyn kicsit sem boldog, hogy így vitatkoznia kell, de nem akarja hagyni, hogy Thary uralja a testét, hiszen abból mindig csak a baj van.*
~Pedig most megleptem, hogy örült! Letöröltem volna a vigyort a képéről.~
~Ebben nem kételkedem, mit gondolsz miért nem akarom?~
*Vág vissza szinte egy másodperc késéssel Allyn, belső hangjának megjegyzésére. Persze, ekközben tovább haladnak. Elérik a temető kiskapuját. Allyn készségesen kinyitja Zrekil előtt a kaput, s előre is engedi. Nincs nagy kedve visszamenni, oda ahol, majd nem ott hagyta a fogát Thary miatt, de megteszi és belép. Viszont csak most jut el a tudatáig, hogy a gnóm előbb egy kereskedős megjegyzést sütött el.*
~Eressz ki, most! Elegem van nem akarok néma maradni eressz!~
*Szinte fáj, ahogy Thary elordítja magát, de Allyn arcán ez nem látszik.*
~Nyugodj le és akkor lehet, hangsúlyozom LEHET, hogy vezethetsz.~
*Erre a mondatra a belső hang boldogan elhallgat, Allyn pedig lehajtott fejjel a földet nézve járás közben, keserű hangon szólal meg.*
- Biztos, hogy a kereskedésről akar beszélni? Nem szeretek udvariatlan lenni, akkor sem, ha nem vagyok önmagam, de ez mellékes, majd elmagyarázza, neki az ilyenek jobban mennek. Szóval biztos, hogy erről akar beszélni?
*Hirtelen magabiztos tekintettel néz a gnómra, aki észreveheti, hogy habár még nem olyan magabiztosan, mint előbb a folyó parton, de megakadás nélkül kérdezte, amit meg akart tudni.*
*Mikor magában vitatkozik egyáltalán nem foglalkozik a férfivel, nehez tudja megtartani magát. Majd egy óvatlan pillanatban Thaira fölénybe is kerül. S elég udvariatlanul szól a gnómhoz. A furcsa, viszont az, hogy Zrekil nem hogy mérges lenne, inkább nevet, már amennyire tud. Mint ha elért volna valamit, amit akart. Ez persze piszkálja Allyn-t, de jobban el van azzal foglalva, hogy visszanyerje az irányítást. Ami sikerül is. Majd a kis monológja után, Thary megint zsörtölődni kezd.*
~Ezt nem hagyhatod annyiban! Kinevetett! Eressz vissza, majd megkapja, Allyn!~
*Ordít hihetetlen dühvel hangjában, mikor felfogja, hogy megint ő maradt alul.*
~Némulj be nem fogom hagyni, hogy vezess, amíg még van erőm!~
*Allyn kicsit sem boldog, hogy így vitatkoznia kell, de nem akarja hagyni, hogy Thary uralja a testét, hiszen abból mindig csak a baj van.*
~Pedig most megleptem, hogy örült! Letöröltem volna a vigyort a képéről.~
~Ebben nem kételkedem, mit gondolsz miért nem akarom?~
*Vág vissza szinte egy másodperc késéssel Allyn, belső hangjának megjegyzésére. Persze, ekközben tovább haladnak. Elérik a temető kiskapuját. Allyn készségesen kinyitja Zrekil előtt a kaput, s előre is engedi. Nincs nagy kedve visszamenni, oda ahol, majd nem ott hagyta a fogát Thary miatt, de megteszi és belép. Viszont csak most jut el a tudatáig, hogy a gnóm előbb egy kereskedős megjegyzést sütött el.*
~Eressz ki, most! Elegem van nem akarok néma maradni eressz!~
*Szinte fáj, ahogy Thary elordítja magát, de Allyn arcán ez nem látszik.*
~Nyugodj le és akkor lehet, hangsúlyozom LEHET, hogy vezethetsz.~
*Erre a mondatra a belső hang boldogan elhallgat, Allyn pedig lehajtott fejjel a földet nézve járás közben, keserű hangon szólal meg.*
- Biztos, hogy a kereskedésről akar beszélni? Nem szeretek udvariatlan lenni, akkor sem, ha nem vagyok önmagam, de ez mellékes, majd elmagyarázza, neki az ilyenek jobban mennek. Szóval biztos, hogy erről akar beszélni?
*Hirtelen magabiztos tekintettel néz a gnómra, aki észreveheti, hogy habár még nem olyan magabiztosan, mint előbb a folyó parton, de megakadás nélkül kérdezte, amit meg akart tudni.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-20 00:10:03
Üzenet elküldve: 2013-10-20 00:10:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*Quantall a kis kapun át a temetőbe ér. Az itteni hangulat tetszik neki. Szereti az itteni békét és csendet. Bár az hogy, itt mindig köd van az eléggé szokta zavarni. Egy éjszakát már nem szívesen töltene itt. De most nyugodtan sétál a sírok közt. Neki itt nincsenek rokonai úgyhogy nem kell sehol sem megállnia.*
~Lehet hogy, valahol egy biztos munkát kéne vállalnom. De ki venne fel egy sötételfet. Talán ebben a városban még lehet is esélyem de mit dolgozzak. Kétkezi munkát vagy bármit amivel bemocskolnám a kezem nem dolgozhatok. Valami olyasmi kéne ami tiszteletet parancsol. Például egy tanár.~
~Lehet hogy, valahol egy biztos munkát kéne vállalnom. De ki venne fel egy sötételfet. Talán ebben a városban még lehet is esélyem de mit dolgozzak. Kétkezi munkát vagy bármit amivel bemocskolnám a kezem nem dolgozhatok. Valami olyasmi kéne ami tiszteletet parancsol. Például egy tanár.~
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-19 18:37:15
Üzenet elküldve: 2013-10-19 18:37:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon belép a temetőbe a folyópart felöli oldalról. Összehúzza magán zöld köpenyét, hiszen úgy érzi, hogy hidegebb lett. Lehet, hogy a temető hangulata miatt, de ezt nem lehet tudni. Megszaporázza lépteit, hogy gyorsan kiérjen erről a vészjósló helyről.*
"A halottaktól már nem kéne félnem. Ők tudnak a legkevésbé ártani nekem."
*Nyugtatja magát, de nem sok sikerrel. Érzi, ahogy a temető csöndje és hideg levegője átrágja magát Learon vékony köpenyén, amit szorosan magára húzva visel. De ekkor kiér a temetőből. Nyikorogva záródik be Learon után a kapu. Tempóját nem veszi lejjebb minél hamarabb szeretne a templomhoz jutni, ahol már várják.*
"A halottaktól már nem kéne félnem. Ők tudnak a legkevésbé ártani nekem."
*Nyugtatja magát, de nem sok sikerrel. Érzi, ahogy a temető csöndje és hideg levegője átrágja magát Learon vékony köpenyén, amit szorosan magára húzva visel. De ekkor kiér a temetőből. Nyikorogva záródik be Learon után a kapu. Tempóját nem veszi lejjebb minél hamarabb szeretne a templomhoz jutni, ahol már várják.*
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-17 19:59:39
Üzenet elküldve: 2013-10-17 19:59:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
*Learon beszélget egy kicsit a templomban lévőkkel és rájön, hogy a varázslás korántsem olyan egyszerű, mint azt először gondolta volna. Sok-sok idő és pénz kell ahhoz, hogy akár egyetlen varázslatot is megtanuljon. Neki csak ideje van. Ezért szomorúan tovább áll, nem akar többet ezek közt a szobrok közt maradni, amik nem is tetszenek neki. A templomból a temetőbe kerül, ez a hely ugyan kicsit jobban tetszik neki, mint a templom, de nem nyeri el túlzottan a tetszését, hiszen mégiscsak egy temető. Egy temető, ahol halottak vannak. Ahogy hallotta, vándoroktól, a holtak nem mindig maradnak meg a helyükön. Lehet, hogy ez csak szóbeszéd, vagy ijesztgetés, de semmi kedve kideríteni. Úgyhogy gyorsan végiggyalogol a sírok között és a folyópartra jut ki. Megáll és még egyszer visszanéz a temetőbe, hogy eszébe vésse az elhagyott helyet. Szeretne minden látottat megjegyezni.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-17 17:03:30
Üzenet elküldve: 2013-10-17 17:03:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Az ellopott pecsét//
*A férfi a mondókája végén eléggé kifullad, viszont még a lihegés közben is bosszús arcot vág, amikor a mélységi egyáltalán feltételezi, hogy ő ittas állapotban van. Micsoda ostobaság! Miután kicsit kifújta magát, újra megszólal:*
- Nézzék, tudom, hogy hirtelennek tűnik az ajánlatom. Ötszáz arany valóban nagy pénz egy ilyen könnyű munkáért, azonban nekem megéri az ezer arany, hogy az az önelégült... *keresi a megfelelő szót* fattyú ne kapjon semmit. Legfeljebb egy jó kis elzárást a fogdában a papír eltulajdonításáért. *majd vesz egy nagy levegőt, majd nekiáll rendezni a gondolatait* Kezdjük újra. A bátyám, nem tud a gyűrűről, így kétlem, hogy az átlagosnál nagyobb őrség lenne a háza előtt. Nos... az említett ház egy hatalmas rezidencia, tehát odabent mozogni nem lesz egyszerű. Nem is állítottam soha. Ha jártak már ilyenben, tudhatják, hogy felér egy útvesztővel. *majd megcsóválja a fejét* Látom ne fognak hitelt adni nekem, amíg nem bizonyítom az igazamat.
*Azzal lehunyja a szemeit, és elmormol pár szót, mire a pecsétgyűrű az ujján sárgás színnel világítani kezd, majd a keze lassan felemelkedik a gazdagnegyed irányába. Persze ez akár egy színjáték, meg néhány ügyes trükk kombinációja is lehetne, és ezzel láthatóan ő maga is tisztába van, így gyorsan int is Volaryonnak:*
- Csak rajta! Próbálja ki, és rájön, hogy nem hazudok *majd hozzáteszi* és nem vagyok részeg sem. *Majd miután a gyűrű fénye elhalványul, a nemes lehúzza az ujjáról, és átadja a sötételfnek* Nagyon egyszerű a kezelése: egyszerűen felhúzza, majd becsukott szemmel maga elé képzeli a pecsét formáját. Ha ez sikerült, akkor valószínűleg azonnal működésbe is lép a varázs, majd nagyjából fél percig él. *eztán kicsit lejjebb veszi a hangját, viszont annál nyomatékosabba a szavai:*
- De bármit is tsz, soha ne engedje, hogy a gyűrű lerepüljön az ujjáról, ha a varázslat éppen működésben van. Különben a gyűrű egyenesen a papirosig repül (vagy addig, amíg le nem telik az ideje) és jó eséllyel nem fogja többet látni. Tehát óvatosan, a legjobb, ha ökölbe van szorítva a keze *láthatóan a nemes nagyon félti a gyűrűt, hiszen ez az egyetlen esélye, hogy bátyja eszén túljárva megkaparintsa a családi vagyont, fivérét pedig kitagadja az örökségből.
Amennyiben Volaryon követi az utasításokat, és képes csukott szemmel maga elé idézni a pecsét formáját, úgy a gyűrű valóban újból világítani kezd, és lassan felemeli a férfi kezét, mintha csak egy kisgyerek volna, aki rángatja a felnőttet játszani. Persze nem olyan erősen, hogy az zavaró legyen, gyakorlatilag a mélységi szinte minimális erővel képes akár visszaengedni kezét az oldala mellé, a pecsétgyűrű mindössze egy kis segítség, nem kényszer. A nemes egy darabig figyeli a jelenetet, majd mikor elfogy a türelme, gyorsan megkérdi*
- Nos, mi a véleményük most? Vállalják ötszáz aranyért?
*A férfi a mondókája végén eléggé kifullad, viszont még a lihegés közben is bosszús arcot vág, amikor a mélységi egyáltalán feltételezi, hogy ő ittas állapotban van. Micsoda ostobaság! Miután kicsit kifújta magát, újra megszólal:*
- Nézzék, tudom, hogy hirtelennek tűnik az ajánlatom. Ötszáz arany valóban nagy pénz egy ilyen könnyű munkáért, azonban nekem megéri az ezer arany, hogy az az önelégült... *keresi a megfelelő szót* fattyú ne kapjon semmit. Legfeljebb egy jó kis elzárást a fogdában a papír eltulajdonításáért. *majd vesz egy nagy levegőt, majd nekiáll rendezni a gondolatait* Kezdjük újra. A bátyám, nem tud a gyűrűről, így kétlem, hogy az átlagosnál nagyobb őrség lenne a háza előtt. Nos... az említett ház egy hatalmas rezidencia, tehát odabent mozogni nem lesz egyszerű. Nem is állítottam soha. Ha jártak már ilyenben, tudhatják, hogy felér egy útvesztővel. *majd megcsóválja a fejét* Látom ne fognak hitelt adni nekem, amíg nem bizonyítom az igazamat.
*Azzal lehunyja a szemeit, és elmormol pár szót, mire a pecsétgyűrű az ujján sárgás színnel világítani kezd, majd a keze lassan felemelkedik a gazdagnegyed irányába. Persze ez akár egy színjáték, meg néhány ügyes trükk kombinációja is lehetne, és ezzel láthatóan ő maga is tisztába van, így gyorsan int is Volaryonnak:*
- Csak rajta! Próbálja ki, és rájön, hogy nem hazudok *majd hozzáteszi* és nem vagyok részeg sem. *Majd miután a gyűrű fénye elhalványul, a nemes lehúzza az ujjáról, és átadja a sötételfnek* Nagyon egyszerű a kezelése: egyszerűen felhúzza, majd becsukott szemmel maga elé képzeli a pecsét formáját. Ha ez sikerült, akkor valószínűleg azonnal működésbe is lép a varázs, majd nagyjából fél percig él. *eztán kicsit lejjebb veszi a hangját, viszont annál nyomatékosabba a szavai:*
- De bármit is tsz, soha ne engedje, hogy a gyűrű lerepüljön az ujjáról, ha a varázslat éppen működésben van. Különben a gyűrű egyenesen a papirosig repül (vagy addig, amíg le nem telik az ideje) és jó eséllyel nem fogja többet látni. Tehát óvatosan, a legjobb, ha ökölbe van szorítva a keze *láthatóan a nemes nagyon félti a gyűrűt, hiszen ez az egyetlen esélye, hogy bátyja eszén túljárva megkaparintsa a családi vagyont, fivérét pedig kitagadja az örökségből.
Amennyiben Volaryon követi az utasításokat, és képes csukott szemmel maga elé idézni a pecsét formáját, úgy a gyűrű valóban újból világítani kezd, és lassan felemeli a férfi kezét, mintha csak egy kisgyerek volna, aki rángatja a felnőttet játszani. Persze nem olyan erősen, hogy az zavaró legyen, gyakorlatilag a mélységi szinte minimális erővel képes akár visszaengedni kezét az oldala mellé, a pecsétgyűrű mindössze egy kis segítség, nem kényszer. A nemes egy darabig figyeli a jelenetet, majd mikor elfogy a türelme, gyorsan megkérdi*
- Nos, mi a véleményük most? Vállalják ötszáz aranyért?
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-17 17:01:16
Üzenet elküldve: 2013-10-17 17:01:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az ellopott pecsét//
*Nem is vár választ, kezével kelletlenül legyint, egyfajta hessegető mozdulatot téve arca előtt. Mára épp elég volt a beképzelt felszíniek társaságából, inkább megy haza és néz szembe az Ellira hagyta ürességgel, mint hogy egy percig is tovább kelljen ezt hallgatnia.
Nem kifejezetten érdekli, hogy beszél-e bárki is, esetleg egyenest hozzá, ő szépen sarkon fordul, és önmagát nem zavartatva indul el komótos léptekkel a temető kijárata felé. Eggyel több ostobaságot kellett így is elviselnie, mint szerette volna, jobb lesz, ha a szavakkal dobálózó őrültet hagyja, hogy kábítgassa a lányt szép meséivel. Két bolond, biztosan jól kijönnek majd. Hátra sem néz, miközben alakját elnyeli az éjszaka.*
*Nem is vár választ, kezével kelletlenül legyint, egyfajta hessegető mozdulatot téve arca előtt. Mára épp elég volt a beképzelt felszíniek társaságából, inkább megy haza és néz szembe az Ellira hagyta ürességgel, mint hogy egy percig is tovább kelljen ezt hallgatnia.
Nem kifejezetten érdekli, hogy beszél-e bárki is, esetleg egyenest hozzá, ő szépen sarkon fordul, és önmagát nem zavartatva indul el komótos léptekkel a temető kijárata felé. Eggyel több ostobaságot kellett így is elviselnie, mint szerette volna, jobb lesz, ha a szavakkal dobálózó őrültet hagyja, hogy kábítgassa a lányt szép meséivel. Két bolond, biztosan jól kijönnek majd. Hátra sem néz, miközben alakját elnyeli az éjszaka.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-17 16:41:18
Üzenet elküldve: 2013-10-17 16:41:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Az elopott pecsét//
*Könyörgését hallva a férfi újra megszólal, mire fejében hangos röhögés veszi kezdetét.*
~Most jól megkaptad! Na látod megússzuk, mert én okos voltam!~
*Henceg Thary, mire a lány arcán, ami most a földet nézi egy fintor jelenik meg.*
~Igen kifejezetten ügyes voltál, te nagy szájú öntelt liba!~
*Kisebb szintű vita alakult ki köztük újfent, persze kimondott szavak nélkül. Ám miközben elmondta a mondandóját a sötételf közelebb hajol hozzá. Szorítása egyre erősödik, egyre fájdalmasabb, s ettől arcán a kétségbe esett fájdalom lesz úrrá. Szemeit összehúzza, fogait pedig olyan erősen, ahogy csak bírja összeszorítja.*
~Remélem felfogtad, hogy ilyet nem szabad csinálni!~
*Sikítja magában kétségbeesetten Allyn. Mire Thary nevető hangja válaszol.*
~Fel! Egészen a következő alkalomig!~
*Allyn-t szinte szétveti a düh, majd Thary következő megnyílvánulására elordítja magát. Ekkor a férfi hirtelen elengedi és hátra lép tőle. Allyn meglepett arccal bámul a sötételfre. De miután az összefonja a karját és ijesztő zöld tekintetével méregeti, újra az ijedelem ül ki rajta.*
~De én nem is mondtam semmit!~
*Hebegi magában, mire Thaira megszólal, nem kis kárörömmel hangjában.*
~Dehogy nem elordítottad a világba, hogy létezek!~
*Hirten a szája elé kapja a tenyerét és befogja azt. Nem hiszi el, hogy tényleg kimondta. Eddig a volt szülein kívül senki sem tudott Thaira-ról, s most bárki hallhatta. Majd elveszi a kezét szája elől, s bal keze mutató ujjával megérinti a fejét.*
-Thaira.. a hang a fejemben.. a beképzelt lány..
*Nyögi ki halkan, mikor hirtelen egy ember terem mellettük, előbb még távolabb üvöltözött valakivel, de Allyn-t lekötötte a félelem és a Thaira okozta sokk. Mivel most megint ő az úr, ezért csak némán hallgat, tekintetét végig az új jövevényen tartva, mindent megtesz, hogy tekintete véletlen se vetődjön a sötételfre. Viszont az észrevehetően nemesi származású ember, egyre furcsább dolgokat mond. Arcán pedig a meglepett értetlenség jelenik meg.*
~Ez nem normális, biztos fejbe verték, vagy sokat ivott!~
*Hallatszik Thaira szintén meglepett hangja, mire Allyn rögtön reagál is.*
~Végre egyszer egyet értünk valamiben! Ritka pillanat!~
*Mondja magában Allyn, majd tovább hallgatja az urat. Már éppen azon gondolkodik, hogyan tudna meglógni, mikor a fizetség kerül szóba. Thary szinte üvölt a fejében.*
~Nem megyünk sehova! Ötszáz aranyat nem hagysz itt! Értetted?!~
*Allyn kicsit megbillenti a fejét, jelezve belső hangjának, hogy felfogta és nem megy sehova. Ekkor az oldalán lógó táskából elő mászik Xini. Kíváncsi fejét a nemes felé fordítja, majd szinte villám gyorsan terem a lány vállán. Persze ez most nem érdekli a kis jószág gazdáját, a pénzjutalom és a feladat annál inkább leköti. Miután az úr befejezte a monológját, a sötételf kérdez tőle. Allyn akaratlanul is elmosolyodik, a kérdés kicsit sem meglepő, s még pont a helyzethez illő is.*
~Kérlek enged, hogy főnök legyek!~
*Kérleli Thary Ally-t, de nem kap kedves választ, sőt igen csak meg is sértődik rajta.*
~El is felejtheted! Azok után, amit az előbb csináltál, Thary-ka!~
*A belső hang egy hangos, "cöh" után elnémul és kicsit sem boldogan, de hagyja, hogy a szerinte semmirevaló Allyn uralkodjon felette. Ennek fényében némán figyeli a történteket, eszében sincs megint ekkora balhát csinálni egy, két rossz szó miatt.*
*Könyörgését hallva a férfi újra megszólal, mire fejében hangos röhögés veszi kezdetét.*
~Most jól megkaptad! Na látod megússzuk, mert én okos voltam!~
*Henceg Thary, mire a lány arcán, ami most a földet nézi egy fintor jelenik meg.*
~Igen kifejezetten ügyes voltál, te nagy szájú öntelt liba!~
*Kisebb szintű vita alakult ki köztük újfent, persze kimondott szavak nélkül. Ám miközben elmondta a mondandóját a sötételf közelebb hajol hozzá. Szorítása egyre erősödik, egyre fájdalmasabb, s ettől arcán a kétségbe esett fájdalom lesz úrrá. Szemeit összehúzza, fogait pedig olyan erősen, ahogy csak bírja összeszorítja.*
~Remélem felfogtad, hogy ilyet nem szabad csinálni!~
*Sikítja magában kétségbeesetten Allyn. Mire Thary nevető hangja válaszol.*
~Fel! Egészen a következő alkalomig!~
*Allyn-t szinte szétveti a düh, majd Thary következő megnyílvánulására elordítja magát. Ekkor a férfi hirtelen elengedi és hátra lép tőle. Allyn meglepett arccal bámul a sötételfre. De miután az összefonja a karját és ijesztő zöld tekintetével méregeti, újra az ijedelem ül ki rajta.*
~De én nem is mondtam semmit!~
*Hebegi magában, mire Thaira megszólal, nem kis kárörömmel hangjában.*
~Dehogy nem elordítottad a világba, hogy létezek!~
*Hirten a szája elé kapja a tenyerét és befogja azt. Nem hiszi el, hogy tényleg kimondta. Eddig a volt szülein kívül senki sem tudott Thaira-ról, s most bárki hallhatta. Majd elveszi a kezét szája elől, s bal keze mutató ujjával megérinti a fejét.*
-Thaira.. a hang a fejemben.. a beképzelt lány..
*Nyögi ki halkan, mikor hirtelen egy ember terem mellettük, előbb még távolabb üvöltözött valakivel, de Allyn-t lekötötte a félelem és a Thaira okozta sokk. Mivel most megint ő az úr, ezért csak némán hallgat, tekintetét végig az új jövevényen tartva, mindent megtesz, hogy tekintete véletlen se vetődjön a sötételfre. Viszont az észrevehetően nemesi származású ember, egyre furcsább dolgokat mond. Arcán pedig a meglepett értetlenség jelenik meg.*
~Ez nem normális, biztos fejbe verték, vagy sokat ivott!~
*Hallatszik Thaira szintén meglepett hangja, mire Allyn rögtön reagál is.*
~Végre egyszer egyet értünk valamiben! Ritka pillanat!~
*Mondja magában Allyn, majd tovább hallgatja az urat. Már éppen azon gondolkodik, hogyan tudna meglógni, mikor a fizetség kerül szóba. Thary szinte üvölt a fejében.*
~Nem megyünk sehova! Ötszáz aranyat nem hagysz itt! Értetted?!~
*Allyn kicsit megbillenti a fejét, jelezve belső hangjának, hogy felfogta és nem megy sehova. Ekkor az oldalán lógó táskából elő mászik Xini. Kíváncsi fejét a nemes felé fordítja, majd szinte villám gyorsan terem a lány vállán. Persze ez most nem érdekli a kis jószág gazdáját, a pénzjutalom és a feladat annál inkább leköti. Miután az úr befejezte a monológját, a sötételf kérdez tőle. Allyn akaratlanul is elmosolyodik, a kérdés kicsit sem meglepő, s még pont a helyzethez illő is.*
~Kérlek enged, hogy főnök legyek!~
*Kérleli Thary Ally-t, de nem kap kedves választ, sőt igen csak meg is sértődik rajta.*
~El is felejtheted! Azok után, amit az előbb csináltál, Thary-ka!~
*A belső hang egy hangos, "cöh" után elnémul és kicsit sem boldogan, de hagyja, hogy a szerinte semmirevaló Allyn uralkodjon felette. Ennek fényében némán figyeli a történteket, eszében sincs megint ekkora balhát csinálni egy, két rossz szó miatt.*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-17 12:47:55
Üzenet elküldve: 2013-10-17 12:47:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Az ellopott pecsét//
*Rezzenéstelen arccal hallgatja a könyörgést, tekintetéből megvetés villan. Tudta előre, hogy ez lesz, mindenkinek csak addig nagy a szája, ameddig valójában szembe kell néznie a veszéllyel, onnantól pedig csak síró kisgyermek. Mennyire jellemző a felszíniekre ez a fajta viselkedés.*
-Az egyetlen szerencséd, hogy nem vagyok egy elvetemült, perverz állat, aki kihasználja a helyzetet.
*Szorítása erősödik, ahogy előre hajol, szavait egészen közelről súgva a lány fülébe, hogy az át tudja érezni a helyzet teljes súlyát, saját kiszolgáltatottságát. Most még olcsón megúszhatja a szájalást, de csak a mélység istenei tudják, mit hoz az élet legközelebb.
Meglepve ereszti el a lányt, amikor az a sötét éjbe ordít, látszólag értelmetlen szavakat valakinek, aki nincs is ott. Szemöldökét felvonva lép hátrébb, azt, hogy távolabbról is érkezett hasonló zaj, most egyelőre kizárja, karjait összefonja a mellkasa előtt, pillantása metszőn, szinte vesébelátón függ Allynon, nem is kérdés, hogy az ő fülét nem kerülte el az értelmezhetetlen mondat.*
-Mégis kihez beszéltél?
*Hangja még mindig hűvös és parancsoló, nem lehet csak úgy hazug mesékkel átverni, ahhoz túl sokat élt és tapasztalt már. Azzal, hogy távolabb van egy páros, aki szintén ordítozik, nem érdekelné, hacsak az egyikük nem találna rájuk egy elég különös és szokatlan kéréssel. Várná a választ szép türelmesen, amikor máris előtte terem egy újabb felszíni, hogy segítsenek neki. El kell gondolkoznia rajta, hogy mégis mi lehet ma, hogy minden nyomorult féreg pont őt találja meg azzal az óhajjal, hogy segítségére legyen. Nesztelenül sóhajt, megnyomkodja a szemét, már veszi is a levegőt, hogy nem épp válogatott szavakkal elküldje az embert, de ekkor egy érdekesnek tűnő információ megüti a fülét. Ötszáz arany? Ötszáz. Sikerült felpiszkálni az érdeklődését, ekkora pénz nem játék, még akkor sem, ha lassanként ő is meggazdagszik. Ha könnyen lehet sok pénzhez jutni, ostoba lenne nem kihasználni. Talán csak ezért nem vág közbe egyszer sem, hanem türelemmel kivárja, mi sül ki a felkérésből. Egyszerű betörés, egy tárgy eltulajdonítása és visszahozása. Egyszerűnek hangzik, de kell, hogy legyen valami turpisság, különben nem ajánlanának fel ennyi pénzt.*
-Talán részeg, jóember?
*Egészen nyugodt a hangja, ahogy a teljesen jogos kérdést felteszi. Az éjszaka közepén, a temetőben valaki odasétál hozzá és ötszáz aranyat ajánl egy kis semmiségért...*
*Rezzenéstelen arccal hallgatja a könyörgést, tekintetéből megvetés villan. Tudta előre, hogy ez lesz, mindenkinek csak addig nagy a szája, ameddig valójában szembe kell néznie a veszéllyel, onnantól pedig csak síró kisgyermek. Mennyire jellemző a felszíniekre ez a fajta viselkedés.*
-Az egyetlen szerencséd, hogy nem vagyok egy elvetemült, perverz állat, aki kihasználja a helyzetet.
*Szorítása erősödik, ahogy előre hajol, szavait egészen közelről súgva a lány fülébe, hogy az át tudja érezni a helyzet teljes súlyát, saját kiszolgáltatottságát. Most még olcsón megúszhatja a szájalást, de csak a mélység istenei tudják, mit hoz az élet legközelebb.
Meglepve ereszti el a lányt, amikor az a sötét éjbe ordít, látszólag értelmetlen szavakat valakinek, aki nincs is ott. Szemöldökét felvonva lép hátrébb, azt, hogy távolabbról is érkezett hasonló zaj, most egyelőre kizárja, karjait összefonja a mellkasa előtt, pillantása metszőn, szinte vesébelátón függ Allynon, nem is kérdés, hogy az ő fülét nem kerülte el az értelmezhetetlen mondat.*
-Mégis kihez beszéltél?
*Hangja még mindig hűvös és parancsoló, nem lehet csak úgy hazug mesékkel átverni, ahhoz túl sokat élt és tapasztalt már. Azzal, hogy távolabb van egy páros, aki szintén ordítozik, nem érdekelné, hacsak az egyikük nem találna rájuk egy elég különös és szokatlan kéréssel. Várná a választ szép türelmesen, amikor máris előtte terem egy újabb felszíni, hogy segítsenek neki. El kell gondolkoznia rajta, hogy mégis mi lehet ma, hogy minden nyomorult féreg pont őt találja meg azzal az óhajjal, hogy segítségére legyen. Nesztelenül sóhajt, megnyomkodja a szemét, már veszi is a levegőt, hogy nem épp válogatott szavakkal elküldje az embert, de ekkor egy érdekesnek tűnő információ megüti a fülét. Ötszáz arany? Ötszáz. Sikerült felpiszkálni az érdeklődését, ekkora pénz nem játék, még akkor sem, ha lassanként ő is meggazdagszik. Ha könnyen lehet sok pénzhez jutni, ostoba lenne nem kihasználni. Talán csak ezért nem vág közbe egyszer sem, hanem türelemmel kivárja, mi sül ki a felkérésből. Egyszerű betörés, egy tárgy eltulajdonítása és visszahozása. Egyszerűnek hangzik, de kell, hogy legyen valami turpisság, különben nem ajánlanának fel ennyi pénzt.*
-Talán részeg, jóember?
*Egészen nyugodt a hangja, ahogy a teljesen jogos kérdést felteszi. Az éjszaka közepén, a temetőben valaki odasétál hozzá és ötszáz aranyat ajánl egy kis semmiségért...*
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-16 21:15:52
Üzenet elküldve: 2013-10-16 21:15:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Az ellopott pecsét - Allyn Thaira Kvillon és Volaryon Inglathael//
*A temető csendjét valamikor (nagyjából éppen abban a pillanatban, mikor Allyn dühösen elkiáltja magát) hangos veszekedés töri meg. Talán a páros számára is furcsa lehet, hogy két férfi éppen a temető közepén üvöltözik, méghozzá pénzről. Hát mi tagadás, ez valóban nem túl tapintatos dolog, hogy ott, ahova mások gyászolni jöttek családjukat, rokonaikat, két ilyen ostoba nemes az anyagi javakról kiabáljon. Allyn és Volaryon gyakorlatilag minden szót egyértelműen kivehetnek:*
- Tudod jól, hogy az enyém! Nekem adta! Mindet rám hagyta! *üvölti az egyik, miközben nyakán kidagadnak az erek, és szemei jellegzetesen kiguvadnak, már-már olyan látszatot kelt, mintha ki akarná végezni a másikat (sőt, ki merné mondani, hogy nem tenné meg, ha lenne a kezében egy kés?).*
- És mégis honnan veszed ezt? Hol van a végrendelet? Megmondjam, hol? Sehol! Mert nem írt végrendeletet! Én vagyok az elsőszülött, tehát minden az enyém! *azzal a férfi megfordul, és elsétál. A másik már éppen utána üvöltene, de mégsem teszi. Láthatóan valami nagyon zavarja. Idegesen pillant körbe, majd tekintete megállapodik a pároson, és odarohan hozzájuk. Olyasmivel, mint a köszönés, vagy a bemutatkozás, nem foglalkozik, hiszen az ő világában ilyesmi nem létezik, rögtön a tárgyra tér:*
- Segítsenek nekem! Hajlandó vagyok fizetni érte. Mennyi kell, száz arany? Kétszáz? Legyen... *kicsit töri a fejét, hogy ne túl nagy összeget mondjon, de olyat, aminek az ilyen közönséges lények (mert hát igen, a nemesek ugyebár mindenki felett állnak) nem tudnak ellenállni* Legyen... legyen... Ötszáz arany! Kapnak mindketten ötszáz aranyat! *láthatóan még csak az előbbi dühe miatt olyan meggondolatlan, hogy ekkora összeget ajánljon fel, de hát kit zavar ez?*
- A feladat nagyon egyszerű. Nemrég vesztettük el atyánkat, és bárki megmondhatja, hogy a bátyámat nem szerette. Sőt, egyszer ki is tagadta a családból, de az az aljas tolvaj visszakönyörögte magát *kezei ökölbe szorulnak* Nem sokkal később atyánk elhalálozott, és hátrahagyott egy papírt aranypecséttel, az ő utolsó kívánságát, melyben az állt, hogy mindenét rám hagyja. És az a papír eltűnt... Mivel a bátyám az elsőszülött, így minden az övé. Az önök feladata egyszerű volna: jussanak be a házába, és szerezzék meg ezt a papírt. Persze, tudom, hogy mit gondolnak, már rég elégette az iratot, vagy ilyesmi, de nem úgy van az *emeli fel a mutatóujját* Atyánk mágus volt. A papírt mágia védi, és az aranypecsétet csak én törhetem fel! *itt egy vigyor jelenik meg az arcán* Az a semmirekellő nem pusztíthatja el, sőt, még csak el sem rejtheti előlem. Idenézzenek! *azzal megmutatja a pecsétgyűrűjét, mely szintén aranynak látszik* Ezzel bárhol megtalálom. Innen tudom azt is, hogy a házában van. *majd vesz pár nagy levegőt, sőt, valószínűleg az is tudatosul benne, hogy letámadott két ismeretlent olyasmikkel, amiknek a felét nem is érthették, de ez nem zavarja túlzottan. A fontosabb dolgokat gyorsan összefoglalja:*
- Nincs más dolguk, mint bejutni a házba, a gyűrűmet addig önöknek adom, könnyedén megtalálják az iratot, és kihozzák nekem. Mindezért jár ötszáz arany. És még valami: ez a gyűrű, és a papírt záró pecsét nemcsak megtalálják egymást, hanem el is jutnak egymáshoz *valószínűleg ebből nem sokat ért a páros, szóval a nemes gyorsan kifejti* Bármilyen ajtó, vagy lakat áll a pecsét és a gyűrű között, az ki fog nyílni! *mostanra a düh már eltűnt, és sugárzik az arca az örömtől, hogy apja az ostoba bátyja cselszövésén átlátott, és így valószínűleg övé lesz a hagyaték. Az még sem fordul a fejében, hogy esetleg az idegenek nem vállalják, bár abban is van igazság, hogy az ötszáz arany igen komoly pénznek számít, tehát az ajánlata valóban megfontolandó.*
*A temető csendjét valamikor (nagyjából éppen abban a pillanatban, mikor Allyn dühösen elkiáltja magát) hangos veszekedés töri meg. Talán a páros számára is furcsa lehet, hogy két férfi éppen a temető közepén üvöltözik, méghozzá pénzről. Hát mi tagadás, ez valóban nem túl tapintatos dolog, hogy ott, ahova mások gyászolni jöttek családjukat, rokonaikat, két ilyen ostoba nemes az anyagi javakról kiabáljon. Allyn és Volaryon gyakorlatilag minden szót egyértelműen kivehetnek:*
- Tudod jól, hogy az enyém! Nekem adta! Mindet rám hagyta! *üvölti az egyik, miközben nyakán kidagadnak az erek, és szemei jellegzetesen kiguvadnak, már-már olyan látszatot kelt, mintha ki akarná végezni a másikat (sőt, ki merné mondani, hogy nem tenné meg, ha lenne a kezében egy kés?).*
- És mégis honnan veszed ezt? Hol van a végrendelet? Megmondjam, hol? Sehol! Mert nem írt végrendeletet! Én vagyok az elsőszülött, tehát minden az enyém! *azzal a férfi megfordul, és elsétál. A másik már éppen utána üvöltene, de mégsem teszi. Láthatóan valami nagyon zavarja. Idegesen pillant körbe, majd tekintete megállapodik a pároson, és odarohan hozzájuk. Olyasmivel, mint a köszönés, vagy a bemutatkozás, nem foglalkozik, hiszen az ő világában ilyesmi nem létezik, rögtön a tárgyra tér:*
- Segítsenek nekem! Hajlandó vagyok fizetni érte. Mennyi kell, száz arany? Kétszáz? Legyen... *kicsit töri a fejét, hogy ne túl nagy összeget mondjon, de olyat, aminek az ilyen közönséges lények (mert hát igen, a nemesek ugyebár mindenki felett állnak) nem tudnak ellenállni* Legyen... legyen... Ötszáz arany! Kapnak mindketten ötszáz aranyat! *láthatóan még csak az előbbi dühe miatt olyan meggondolatlan, hogy ekkora összeget ajánljon fel, de hát kit zavar ez?*
- A feladat nagyon egyszerű. Nemrég vesztettük el atyánkat, és bárki megmondhatja, hogy a bátyámat nem szerette. Sőt, egyszer ki is tagadta a családból, de az az aljas tolvaj visszakönyörögte magát *kezei ökölbe szorulnak* Nem sokkal később atyánk elhalálozott, és hátrahagyott egy papírt aranypecséttel, az ő utolsó kívánságát, melyben az állt, hogy mindenét rám hagyja. És az a papír eltűnt... Mivel a bátyám az elsőszülött, így minden az övé. Az önök feladata egyszerű volna: jussanak be a házába, és szerezzék meg ezt a papírt. Persze, tudom, hogy mit gondolnak, már rég elégette az iratot, vagy ilyesmi, de nem úgy van az *emeli fel a mutatóujját* Atyánk mágus volt. A papírt mágia védi, és az aranypecsétet csak én törhetem fel! *itt egy vigyor jelenik meg az arcán* Az a semmirekellő nem pusztíthatja el, sőt, még csak el sem rejtheti előlem. Idenézzenek! *azzal megmutatja a pecsétgyűrűjét, mely szintén aranynak látszik* Ezzel bárhol megtalálom. Innen tudom azt is, hogy a házában van. *majd vesz pár nagy levegőt, sőt, valószínűleg az is tudatosul benne, hogy letámadott két ismeretlent olyasmikkel, amiknek a felét nem is érthették, de ez nem zavarja túlzottan. A fontosabb dolgokat gyorsan összefoglalja:*
- Nincs más dolguk, mint bejutni a házba, a gyűrűmet addig önöknek adom, könnyedén megtalálják az iratot, és kihozzák nekem. Mindezért jár ötszáz arany. És még valami: ez a gyűrű, és a papírt záró pecsét nemcsak megtalálják egymást, hanem el is jutnak egymáshoz *valószínűleg ebből nem sokat ért a páros, szóval a nemes gyorsan kifejti* Bármilyen ajtó, vagy lakat áll a pecsét és a gyűrű között, az ki fog nyílni! *mostanra a düh már eltűnt, és sugárzik az arca az örömtől, hogy apja az ostoba bátyja cselszövésén átlátott, és így valószínűleg övé lesz a hagyaték. Az még sem fordul a fejében, hogy esetleg az idegenek nem vállalják, bár abban is van igazság, hogy az ötszáz arany igen komoly pénznek számít, tehát az ajánlata valóban megfontolandó.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-16 16:04:18
Üzenet elküldve: 2013-10-16 16:04:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Volaryon Inglathael//
*Miután Thary óriási magabiztossággal kimondta, hogy a veszély csak játék, gyorsan vissza is kapja a böjtjét. A férfi hirtelen megindul felé.*
~Thary, vigyázz! El akar kapni!~
*Ordítja Allyn az uralkodó belső hangnak, aki erre egy pillanat alatt bepánikol.*
~Akkor most te jössz! Visszavonulok.~
*S eközben a férfi már meg is ragadta a karját, mikor pedig éppen megpördíti saját tengelye körül, Allyn, aki most már újra megkapta az uralmat, elordítja magát, vagy inkább elsikítja magát, kétségbe esett, szinte tényleg kislányos hangon. Ezzel egy időben Xini is megiramodik a lány nyakától az övén lógó táska felé és jól elbújik, de ezzel sem Thary, sem pedig Allyn nem foglalkozik.*
- Ne most!
*Természetesen ezalatt a sötételf már hátraszorítja a kezét és egy sírkőre nyomja, nyakánál fogva. Ilyen görnyedt állapotban kezdi el magában kérdőre vonni Thary-t.*
~Most mit csináljak? Mond meg, ha már ilyen okosan elrontottad a helyzetet! Egy sötételfnek feleseltél, te idióta!~
*Persze csak egy halk nevetést kap válaszul, viszont a férfi már keményebben szídja le, már ég a füle a szégyentől. S egyre jobban fél, hiszen újra az a félős senkiházi lett, mint általában.*
- Igaza van, egy elkényeztetett, önelégült fruska vagyok, aki azt hiszi, hogy sose eshet igazán nagy baja, meg hogy minden szép és jó! Csak nagy a szája és olyanokat mond amiről fogalma sincs, hogy milyen következményekkel jár! De kérem engedjen el, könyörgöm!
*Az utolsó magát jellemző mondatból már inkább a harag, mint sem a félelem hallható, s ezt a mondatot Thary-nak címezte. Viszont az utolsó mondata már megint kislányos sírós hangon mondja, szemeit összehúzva, ajkait harapva.*
~Te meg mi a jó fenét csinálsz? Készítettem rólad egy tökéletes képet, erre lerombolod? Most kell nagylányt játszani, te kis.. ~
- Fogd már be, Thaira! Nem veszed észre, hogy meg akarom menteni a bőrünket!
*Ordítja el magát, szinte csak egy lélegzetvétellel az előző könyörgése után. Erre a fejében Thary hangja el is némul, mintha nem is lenne. Allyn sóhajt egyet, mintha megnyugodott volna -eszébe se jut, hogy hangosan ordította volna le Thary próbálkozását- viszont egy pillanat múlva újra a félelem lesz úrrá rajta, hiszen a probléma még most is ott van mögötte. Konkrétan rászorítja egy sírkőre, ami nem elég hogy kellemetlen, de még az alap helyzet is ijesztő. Hála Thary nagy szájának, ha Allyn-on múlott volna meg se szólal, inkább elsétálgat oda sem figyelve a sötételfre.*
*Miután Thary óriási magabiztossággal kimondta, hogy a veszély csak játék, gyorsan vissza is kapja a böjtjét. A férfi hirtelen megindul felé.*
~Thary, vigyázz! El akar kapni!~
*Ordítja Allyn az uralkodó belső hangnak, aki erre egy pillanat alatt bepánikol.*
~Akkor most te jössz! Visszavonulok.~
*S eközben a férfi már meg is ragadta a karját, mikor pedig éppen megpördíti saját tengelye körül, Allyn, aki most már újra megkapta az uralmat, elordítja magát, vagy inkább elsikítja magát, kétségbe esett, szinte tényleg kislányos hangon. Ezzel egy időben Xini is megiramodik a lány nyakától az övén lógó táska felé és jól elbújik, de ezzel sem Thary, sem pedig Allyn nem foglalkozik.*
- Ne most!
*Természetesen ezalatt a sötételf már hátraszorítja a kezét és egy sírkőre nyomja, nyakánál fogva. Ilyen görnyedt állapotban kezdi el magában kérdőre vonni Thary-t.*
~Most mit csináljak? Mond meg, ha már ilyen okosan elrontottad a helyzetet! Egy sötételfnek feleseltél, te idióta!~
*Persze csak egy halk nevetést kap válaszul, viszont a férfi már keményebben szídja le, már ég a füle a szégyentől. S egyre jobban fél, hiszen újra az a félős senkiházi lett, mint általában.*
- Igaza van, egy elkényeztetett, önelégült fruska vagyok, aki azt hiszi, hogy sose eshet igazán nagy baja, meg hogy minden szép és jó! Csak nagy a szája és olyanokat mond amiről fogalma sincs, hogy milyen következményekkel jár! De kérem engedjen el, könyörgöm!
*Az utolsó magát jellemző mondatból már inkább a harag, mint sem a félelem hallható, s ezt a mondatot Thary-nak címezte. Viszont az utolsó mondata már megint kislányos sírós hangon mondja, szemeit összehúzva, ajkait harapva.*
~Te meg mi a jó fenét csinálsz? Készítettem rólad egy tökéletes képet, erre lerombolod? Most kell nagylányt játszani, te kis.. ~
- Fogd már be, Thaira! Nem veszed észre, hogy meg akarom menteni a bőrünket!
*Ordítja el magát, szinte csak egy lélegzetvétellel az előző könyörgése után. Erre a fejében Thary hangja el is némul, mintha nem is lenne. Allyn sóhajt egyet, mintha megnyugodott volna -eszébe se jut, hogy hangosan ordította volna le Thary próbálkozását- viszont egy pillanat múlva újra a félelem lesz úrrá rajta, hiszen a probléma még most is ott van mögötte. Konkrétan rászorítja egy sírkőre, ami nem elég hogy kellemetlen, de még az alap helyzet is ijesztő. Hála Thary nagy szájának, ha Allyn-on múlott volna meg se szólal, inkább elsétálgat oda sem figyelve a sötételfre.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-16 10:19:39
Üzenet elküldve: 2013-10-16 10:19:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Allyn Thaira Kvillon//
*Félelmetes... Furcsa lenne, ha képes lenne olvasni a lány gondolataiban, talán ő sem tudná, miként is viszonyuljon a ráaggatott jelzőhöz. Örülnie kellene, hogy van még ilyen felszíni, akiben puszta megjelenése is riadalmat kelt. A miértre nem tud válaszolni, egyszerűen a vérében van, belé nevelték az elvárást, hogy más fajokkal szemben legyen hűvös, elutasító és zsarnoki, féljék, akárcsak az éjbe súgó szelet, az árnyék mélyén lapuló sötétséget.*
-Játék?
*Egyik szemöldöke megemelkedik, ahogy a szájaló teremtést nézi. A veszély csak játék lenne számára? Pedig nem tűnik olyannak, aki képes magát megvédeni akárcsak a legkisebb veszéllyel szemben is.
Induláskor kicsit bánta, hogy elegáns sétapálcáját nem hozta magával, de most utólag kifejezetten örül neki, hogy nincs semmi, ami a mozgásban akadályozza. Hirtelen lendül előre, egyik ében marka a lány kezét ragadja meg, azzal pördíti meg saját tengelye körül, csavarva hátra, másik keze pedig hátulról tapad a nyakra, így kényszerítve a lányt előredőlésre, egyenest ráhasaltatva az egyik sírra. Persze mindez csak tervezés, elképzelés, hogy miként szeretne cselekedni, de nem lehetetlen kitérni előle, és bár gyorsasága és ereje valószínűleg felülmúlja a lányét, mégis van esélye, hogy elkerülje a kellemetlen helyzetet. Ha így történik, a hím nem fog hosszas üldözésbe, hanem távolról fúrja pillantását a lányéba, eddigi, ha létezik ilyen, barátságos közönye egyfajta ellenszenvbe csapott át. Ha terve sikerül, és ott áll előtte a lány, előre görnyedve, hátracsavart karral, ez az érzés akkor sem változik, ahogy a szavak sem, amiket kiejt.*
-Játéknak gondolod a veszélyt?
*Ha Allynak nem sikerült menekülnie, akkor Volaryon egyik combját a lány fenekéhez nyomja, szinte figyelmeztetésképpen. Bár neki esze ágában sincs megerőszakolni a szerencsétlen teremtést, más nem biztos, hogy ilyen gáláns lenne.*
-Elkényeztetett, tudatlan fruska vagy, akit elvakít saját önhittsége, így nem veszi észre, hogy a veszélyt nem az adja, hogy esetleg elszakad a ruhácskád. A világ kegyetlen, hiába mutatsz rettenthetetlenséget, ettől még nem fog kímélni.
*Ezért utálja a felszínieket... Mindegyik a teljes biztonság ostoba álmába ringatja magát mézédes mesékkel tapasztja be saját fülét, rózsaszín leplet von szemei elé, kezeit selyemmel védi, hogy véletlenül se találkozhasson a valósággal, ne kelljen felismernie kegyetlen voltát. Ez a csitri sem több, mint egy ezen balgák közül, akik érinthetetlennek hiszik magukat, holott a hím könnyedén kirabolhatná, megronthatná, meg is ölhetné, ha ilyen szándékai lennének. A lány csak áldhatja a szerencséjét, hogy olcsóbban kaphat fontos leckét az életről.*
*Félelmetes... Furcsa lenne, ha képes lenne olvasni a lány gondolataiban, talán ő sem tudná, miként is viszonyuljon a ráaggatott jelzőhöz. Örülnie kellene, hogy van még ilyen felszíni, akiben puszta megjelenése is riadalmat kelt. A miértre nem tud válaszolni, egyszerűen a vérében van, belé nevelték az elvárást, hogy más fajokkal szemben legyen hűvös, elutasító és zsarnoki, féljék, akárcsak az éjbe súgó szelet, az árnyék mélyén lapuló sötétséget.*
-Játék?
*Egyik szemöldöke megemelkedik, ahogy a szájaló teremtést nézi. A veszély csak játék lenne számára? Pedig nem tűnik olyannak, aki képes magát megvédeni akárcsak a legkisebb veszéllyel szemben is.
Induláskor kicsit bánta, hogy elegáns sétapálcáját nem hozta magával, de most utólag kifejezetten örül neki, hogy nincs semmi, ami a mozgásban akadályozza. Hirtelen lendül előre, egyik ében marka a lány kezét ragadja meg, azzal pördíti meg saját tengelye körül, csavarva hátra, másik keze pedig hátulról tapad a nyakra, így kényszerítve a lányt előredőlésre, egyenest ráhasaltatva az egyik sírra. Persze mindez csak tervezés, elképzelés, hogy miként szeretne cselekedni, de nem lehetetlen kitérni előle, és bár gyorsasága és ereje valószínűleg felülmúlja a lányét, mégis van esélye, hogy elkerülje a kellemetlen helyzetet. Ha így történik, a hím nem fog hosszas üldözésbe, hanem távolról fúrja pillantását a lányéba, eddigi, ha létezik ilyen, barátságos közönye egyfajta ellenszenvbe csapott át. Ha terve sikerül, és ott áll előtte a lány, előre görnyedve, hátracsavart karral, ez az érzés akkor sem változik, ahogy a szavak sem, amiket kiejt.*
-Játéknak gondolod a veszélyt?
*Ha Allynak nem sikerült menekülnie, akkor Volaryon egyik combját a lány fenekéhez nyomja, szinte figyelmeztetésképpen. Bár neki esze ágában sincs megerőszakolni a szerencsétlen teremtést, más nem biztos, hogy ilyen gáláns lenne.*
-Elkényeztetett, tudatlan fruska vagy, akit elvakít saját önhittsége, így nem veszi észre, hogy a veszélyt nem az adja, hogy esetleg elszakad a ruhácskád. A világ kegyetlen, hiába mutatsz rettenthetetlenséget, ettől még nem fog kímélni.
*Ezért utálja a felszínieket... Mindegyik a teljes biztonság ostoba álmába ringatja magát mézédes mesékkel tapasztja be saját fülét, rózsaszín leplet von szemei elé, kezeit selyemmel védi, hogy véletlenül se találkozhasson a valósággal, ne kelljen felismernie kegyetlen voltát. Ez a csitri sem több, mint egy ezen balgák közül, akik érinthetetlennek hiszik magukat, holott a hím könnyedén kirabolhatná, megronthatná, meg is ölhetné, ha ilyen szándékai lennének. A lány csak áldhatja a szerencséjét, hogy olcsóbban kaphat fontos leckét az életről.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-15 10:35:14
Üzenet elküldve: 2013-10-15 10:35:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok, csontok, csontok//
*Echomelarana némileg összezavarodik a gnóm érkezésétől, és eme zavara addig tart amíg a többiek is befutnak. A csata hevében fel sem fogja, hogy kezei kiszabadultak, csak fekszik és nézi, hogy mi folyik körülötte. A kövek melyek elkezdik megtölteni a levegőt komoly félelmet ébresztenek benne, ami abból is adódik, hogy a sebességük okánál fogva nem tudja megállapítani mik is eme apró tárgyak. Először azt gondolja, hogy valamilyen mágikus fegyver lövedékei, de valahogy bizonytalan ebben. Az is esz=ebe jut, hogy szellemek támadták meg őket, ami egy sírokkal teli folyosórendszerben számára teljesen reális.*
*Echomelarana némileg összezavarodik a gnóm érkezésétől, és eme zavara addig tart amíg a többiek is befutnak. A csata hevében fel sem fogja, hogy kezei kiszabadultak, csak fekszik és nézi, hogy mi folyik körülötte. A kövek melyek elkezdik megtölteni a levegőt komoly félelmet ébresztenek benne, ami abból is adódik, hogy a sebességük okánál fogva nem tudja megállapítani mik is eme apró tárgyak. Először azt gondolja, hogy valamilyen mágikus fegyver lövedékei, de valahogy bizonytalan ebben. Az is esz=ebe jut, hogy szellemek támadták meg őket, ami egy sírokkal teli folyosórendszerben számára teljesen reális.*
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-14 18:45:36
Üzenet elküldve: 2013-10-14 18:45:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok, csontok, csontok/
*Echnal varázslata ismét sikeresnek bizonyul, s nem úgy mint előbb, hogy másra támadott, most a mágikus csapással sújtott emberre támad a kardjával, kivel azon nyomban végez is. Talán korábban is így kellett volna döntenie, na de nem baj.
A másik kettő eközben felocsúdik, s újult erővel indul meg a zsoldos felé. Három kard és egy pajzs. Nehéz dió. Ha már lúd, legyen kövér alapon Echnal ismét a bénító varázslaton töri a fejét, épp mikor egy újabb valaki csatlakozik a harchoz. Egy gnóm, nem tudja ki az, de ez most még nem is számít. Megtámadja a maszkost, majd az ismert varázslattal lelassítja a két kardot forgató harcost, valamint ha ez nem lenne elég, még egy gnóm érkezik, ki vadul kezdi hajigálni a kődarabokat. Ezt Echnalnak mindenképp ki kell használnia. A döntés most már egyszerű, a lassító varázslatát ő a másik harcosra bocsátja. Ha sikerül a varázslat, úgy igyekszik mindkét férfit harcképtelenné tenni, de legalább az egyiket - ha nem sikerül a mágia, úgy a lelassítottat. Az ellenség a végét járja, s Echnal csak két dolgon töri a fejét: ki, vagy mi ez a Hagal Glip, és miért tűri ilyen jól az ütéseket; illetve mit tesz most a tündérrel, hogy felbukkantak a többiek.*
A varázsló egy Mana lövedék nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa rámutatott célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
*Echnal varázslata ismét sikeresnek bizonyul, s nem úgy mint előbb, hogy másra támadott, most a mágikus csapással sújtott emberre támad a kardjával, kivel azon nyomban végez is. Talán korábban is így kellett volna döntenie, na de nem baj.
A másik kettő eközben felocsúdik, s újult erővel indul meg a zsoldos felé. Három kard és egy pajzs. Nehéz dió. Ha már lúd, legyen kövér alapon Echnal ismét a bénító varázslaton töri a fejét, épp mikor egy újabb valaki csatlakozik a harchoz. Egy gnóm, nem tudja ki az, de ez most még nem is számít. Megtámadja a maszkost, majd az ismert varázslattal lelassítja a két kardot forgató harcost, valamint ha ez nem lenne elég, még egy gnóm érkezik, ki vadul kezdi hajigálni a kődarabokat. Ezt Echnalnak mindenképp ki kell használnia. A döntés most már egyszerű, a lassító varázslatát ő a másik harcosra bocsátja. Ha sikerül a varázslat, úgy igyekszik mindkét férfit harcképtelenné tenni, de legalább az egyiket - ha nem sikerül a mágia, úgy a lelassítottat. Az ellenség a végét járja, s Echnal csak két dolgon töri a fejét: ki, vagy mi ez a Hagal Glip, és miért tűri ilyen jól az ütéseket; illetve mit tesz most a tündérrel, hogy felbukkantak a többiek.*
A varázsló egy Mana lövedék nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa rámutatott célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-12 12:25:18
Üzenet elküldve: 2013-10-12 12:25:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Volaryon Inglathael//
*Thaira éppen visszaadná Allyn-nak az irányítást, mikor a sötételf felemeli a kezét és megszólal. A zöld tekintete a lány arcát fürkészi egy pillanatra még Thary is megijed tőle, de mondat után, Allyn szinte nevető hangon szólal meg a fejében.*
~Nesze Thary edd, meg amit főztél! Tudom, hogy nem bírod, ha gyereknek néznek.~
*A mondat végén már szinte röhög magában, de arcán a komorság lesz úrrá. Fejét abba az irányba fordítja, amerre az idegen mutatott, biztos megtalálná az utat, de hát jobb, ha kicsit elvezetik az embert vagy jelen esetben fél-elfet.*
~Fogd be! Gondolkodok.~
*Rivall rá Thary, majd felemeli a fejét és csillogó tekintettel néz bele, a még mindig félelmetes zöld szempárba.*
- Hát nem ismerem, a helyet lehet, hogy eltévednék.. Nem tudna esetleg elkísérni egy darabom? A haza menetelről meg annyit, hogy haza mennék, ha lenne, de nincs.. Nem kell miattam aggódni meg tudom magam védeni, nem most kezdtem utazgatni, de a helyismeret hiányzik. Ellenben egy veszélyesebb hely az csak játék.
~Hogy mi? Mit csinálsz? Thary!~
*Ordít idegesen Allyn, semmi kedve sincs megöletni magát a belső hangjának óriási arca miatt.*
~Balhét csinálok, nem látszik?~
*Szemtelenkedik vissza a belső hang, aki megint beszélni kezd.*
- Különben is mitől kellene, nekem félni? Magát is meg mertem szólítani, pedig nem jó ötlet sötétben, a temetőben idegenekkel beszélgetni.
*Arcára egy elégedett félmosoly szökik, jól megmondta a magáét, bár ez Allyn-nak nem tetszik annyira, ő ritkán ilyen szemtelen és kezd ideges lenni, hogy nem sokáig bírja rávenni Thary-t, hogy irányítson helyette. Ekkor viszont inkább odafigyel, hogy mint látnak most közösen a férfiből. Thary még a csuklyát is hátra veti, hiszen azért illene a másiknak is látni őt. Vállán eddig szinte láthatatlanul pihent Xini, de mikor a biztos menedék eltűnik, gyors mozdulatokkal iramodik meg Allyn háta felé. A lány fehér haja szinte kihullik a csuklyából és a két fonott copf kicsit himbálózva áll meg a háta közepén.*
~Ez biztos valami kereskedő, már a ruhájából meg a tartásából ítélve.~
*Jegyzi meg Allyn-nak Thary, amint végig néz a sötételfen. Felemelt fejjel tekint a férfi szemében, s most mintha Allyn is érezné, hogy képes lenne megtenni azt, amit a belső hangja, de ez az érzés egy pillanaton belül a semmivé lett. Még mindig fél, hogy mihez fog kezdeni, ha megint ő fog irányítani. Bár most a belső hangjának esze ágában sincs visszaadni a főnökséget a kis hisztis Allyn-nak. Ki akarja élezni a helyzetet így hát csak mereven áll a férfi előtt.*
A hozzászólás írója (Allyn Thaira Kvillon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.12 12:25:36
*Thaira éppen visszaadná Allyn-nak az irányítást, mikor a sötételf felemeli a kezét és megszólal. A zöld tekintete a lány arcát fürkészi egy pillanatra még Thary is megijed tőle, de mondat után, Allyn szinte nevető hangon szólal meg a fejében.*
~Nesze Thary edd, meg amit főztél! Tudom, hogy nem bírod, ha gyereknek néznek.~
*A mondat végén már szinte röhög magában, de arcán a komorság lesz úrrá. Fejét abba az irányba fordítja, amerre az idegen mutatott, biztos megtalálná az utat, de hát jobb, ha kicsit elvezetik az embert vagy jelen esetben fél-elfet.*
~Fogd be! Gondolkodok.~
*Rivall rá Thary, majd felemeli a fejét és csillogó tekintettel néz bele, a még mindig félelmetes zöld szempárba.*
- Hát nem ismerem, a helyet lehet, hogy eltévednék.. Nem tudna esetleg elkísérni egy darabom? A haza menetelről meg annyit, hogy haza mennék, ha lenne, de nincs.. Nem kell miattam aggódni meg tudom magam védeni, nem most kezdtem utazgatni, de a helyismeret hiányzik. Ellenben egy veszélyesebb hely az csak játék.
~Hogy mi? Mit csinálsz? Thary!~
*Ordít idegesen Allyn, semmi kedve sincs megöletni magát a belső hangjának óriási arca miatt.*
~Balhét csinálok, nem látszik?~
*Szemtelenkedik vissza a belső hang, aki megint beszélni kezd.*
- Különben is mitől kellene, nekem félni? Magát is meg mertem szólítani, pedig nem jó ötlet sötétben, a temetőben idegenekkel beszélgetni.
*Arcára egy elégedett félmosoly szökik, jól megmondta a magáét, bár ez Allyn-nak nem tetszik annyira, ő ritkán ilyen szemtelen és kezd ideges lenni, hogy nem sokáig bírja rávenni Thary-t, hogy irányítson helyette. Ekkor viszont inkább odafigyel, hogy mint látnak most közösen a férfiből. Thary még a csuklyát is hátra veti, hiszen azért illene a másiknak is látni őt. Vállán eddig szinte láthatatlanul pihent Xini, de mikor a biztos menedék eltűnik, gyors mozdulatokkal iramodik meg Allyn háta felé. A lány fehér haja szinte kihullik a csuklyából és a két fonott copf kicsit himbálózva áll meg a háta közepén.*
~Ez biztos valami kereskedő, már a ruhájából meg a tartásából ítélve.~
*Jegyzi meg Allyn-nak Thary, amint végig néz a sötételfen. Felemelt fejjel tekint a férfi szemében, s most mintha Allyn is érezné, hogy képes lenne megtenni azt, amit a belső hangja, de ez az érzés egy pillanaton belül a semmivé lett. Még mindig fél, hogy mihez fog kezdeni, ha megint ő fog irányítani. Bár most a belső hangjának esze ágában sincs visszaadni a főnökséget a kis hisztis Allyn-nak. Ki akarja élezni a helyzetet így hát csak mereven áll a férfi előtt.*
A hozzászólás írója (Allyn Thaira Kvillon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.12 12:25:36
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-12 09:44:09
Üzenet elküldve: 2013-10-12 09:44:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Allyn Thaira Kvillon//
*Nem figyeli, merre halad, bár szemei ösztönösen lesik az utat a lábai előtt, hogy ne bukjon fel semmiben, mégsem látja a célt, az irányt, a fejében cikázó gondolatok teljesen lekötik. Hiszen sejthette volna, hogy ez lesz a vége. Visszaadta Ellira szabadságát, így a nőnek nem maradt több oka, hogy velük éljen. Hiába próbálja ezt a magyarázatot mantrázni magának, mondván, hogy ez a leglogikusabb és kézenfekvőbb magyarázat, mégis úgy érzi, hogy valahol sántít a történet. Ha a nő csak erre várt volna, akkor miért nem távozott azonnal? Miért hitegette még, hogy az oldalán szeretne maradni? Lehet, hogy ezzel akart megfizetni.
A vég nélküli töprengésből közeli neszezés rántja ki, vissza a valóság kemény talajára. Maga a tény nem szokatlan, hogy a temetőben járjon más is, az már inkább, hogy késő éjszaka teszi ezt. Lehet, hogy fajtárs? Bár a helyzet kétes eredménnyel kecsegtet, mégis megáll, a sötét nem akadály, hogy tökéletesen ki tudja venni a felé közelítő alakot. Amennyire meg tudja ítélni, felszíni, valószínűleg nő vagy fiatal lány lehet, bár a köpeny sokat takar, mégis vállainak szélességéből és mozdulataiból erre következtet. Vajon egyenest felé tart vagy csak véletlen az irányválasztás? Nem tudja, a napfény gyermekei mennyit látnak a sötétben, így kicsit hátrébb húzódik, hogy ha az ismeretlennek nem vele van dolga, háborítatlanul mehessen tovább. Tényleg öregszik, már kitér egy fényimádó útjából... Családja valószínűleg újra kitagadná, ha ezt látná. Elpuhult a felszínen töltött évek alatt, már nem az a határozott elutasítással bíró, büszke mélységi, aki volt egyszer, az elmúlt év szűkölködése a biztos családi vagyon nélkül megtették a hatásukat. Bár lelke erősebb lett, büszkesége nem csökkent, mégis elnézőbb lett más fajokkal szemben.
Ahogy a kérdés elhangzik, máris meggyőződhet róla, hogy nem volt véletlen, hogy a lány az ő útját keresztezte. Zöld szeme a hófehér arcra villan, mintha azt próbálná kiolvasni, mit is akar tőle a másik valójában. Karja szótlanul emelkedik eközben, hogy a megfelelő irányt mutassa.*
-Veszélyes hely az ilyenkor, inkább menj haza, ahol biztonságban vagy.
*Nem is kérdés, hogy gyermeknek tekinti az előtte állót, akinek az útmutatáson felül kijár még egy kis tanács is.*
*Nem figyeli, merre halad, bár szemei ösztönösen lesik az utat a lábai előtt, hogy ne bukjon fel semmiben, mégsem látja a célt, az irányt, a fejében cikázó gondolatok teljesen lekötik. Hiszen sejthette volna, hogy ez lesz a vége. Visszaadta Ellira szabadságát, így a nőnek nem maradt több oka, hogy velük éljen. Hiába próbálja ezt a magyarázatot mantrázni magának, mondván, hogy ez a leglogikusabb és kézenfekvőbb magyarázat, mégis úgy érzi, hogy valahol sántít a történet. Ha a nő csak erre várt volna, akkor miért nem távozott azonnal? Miért hitegette még, hogy az oldalán szeretne maradni? Lehet, hogy ezzel akart megfizetni.
A vég nélküli töprengésből közeli neszezés rántja ki, vissza a valóság kemény talajára. Maga a tény nem szokatlan, hogy a temetőben járjon más is, az már inkább, hogy késő éjszaka teszi ezt. Lehet, hogy fajtárs? Bár a helyzet kétes eredménnyel kecsegtet, mégis megáll, a sötét nem akadály, hogy tökéletesen ki tudja venni a felé közelítő alakot. Amennyire meg tudja ítélni, felszíni, valószínűleg nő vagy fiatal lány lehet, bár a köpeny sokat takar, mégis vállainak szélességéből és mozdulataiból erre következtet. Vajon egyenest felé tart vagy csak véletlen az irányválasztás? Nem tudja, a napfény gyermekei mennyit látnak a sötétben, így kicsit hátrébb húzódik, hogy ha az ismeretlennek nem vele van dolga, háborítatlanul mehessen tovább. Tényleg öregszik, már kitér egy fényimádó útjából... Családja valószínűleg újra kitagadná, ha ezt látná. Elpuhult a felszínen töltött évek alatt, már nem az a határozott elutasítással bíró, büszke mélységi, aki volt egyszer, az elmúlt év szűkölködése a biztos családi vagyon nélkül megtették a hatásukat. Bár lelke erősebb lett, büszkesége nem csökkent, mégis elnézőbb lett más fajokkal szemben.
Ahogy a kérdés elhangzik, máris meggyőződhet róla, hogy nem volt véletlen, hogy a lány az ő útját keresztezte. Zöld szeme a hófehér arcra villan, mintha azt próbálná kiolvasni, mit is akar tőle a másik valójában. Karja szótlanul emelkedik eközben, hogy a megfelelő irányt mutassa.*
-Veszélyes hely az ilyenkor, inkább menj haza, ahol biztonságban vagy.
*Nem is kérdés, hogy gyermeknek tekinti az előtte állót, akinek az útmutatáson felül kijár még egy kis tanács is.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-11 23:51:02
Üzenet elküldve: 2013-10-11 23:51:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Volaryon Inglathael//
*Allyn-nak ma is hosszú napja volt, nem tudja merre menjen, már a nyolcadik karavánt is maga mögött hagyta, mikor Artheniorba ért, azóta csak céltalanul mászkál és ott pihen le, ahol tud. Nem beszét senkivel, s most még Thary is csendben van, nem érdekli a jelen helyzet. Már este van, de nem tudott elaludni a negyedek kövein, ma nem. Így hát sétára indult. Xini a vállán szunyókál, mikor rápillant elmosolyodik. Furcsa, de egész nyugodt így, hogy sem Xini, sem pedig Thary nem beszél vele. Nem figyeli merre viszi a lába, csak megy az orra után. Csukjája arcába húzva, a holdfényben inkább vörösek tetszik az a rózsapiros köpeny, amit otthonró hozott el, de kényelmes és nem zavaró. A lábai a temetőbe viszik, mikor az első sírkőnek neki meg elkáromkodja magát.*
~Ejnye, mit csinálsz aludtam?~
*Hőbörög benne Thary, mert azt hiszi direkt keltették fel.*
~Felbuktam, rendben mehetsz vissza aludni, morgó királynő.~
*Vág vissza Allyn a felháborodásra, majd megszemléli a tárgyat, amiben felbotlott. A sírkő öreg és mohával fedett, a név nem kivehető. Ally ijedten emeli fel tekintetét, nem szerette sose a temetőket, de nem fél, sőt tovább is halad egyre beljebb ezen a kísérteties helyen. Mikor már elég bentre került körbe néz, sehol senki.. Vagy mégis? Mintha egy ember menne valahova nem messze tőle. Megijed, s megfordulna, mikor is Thary úgy dönt, hogy most visszaadja Allyn-nak azt, hogy felkeltette.*
~Nem, nem angyalom, most oda megyünk és megkérdezzük, merre jutunk vissza a szegénynegyedbe csak, hogy örülj.~
*S legbelülől egy kárörvendő nevetést is hallat. Allyn ellenkezik, de most Thaira megmakacsolta magát és nem enged. A civakodásra Xini is felébred, s óvatosan közelebb kúszik a lány arcához.*
- Menj onnan, te hüllő! Ezerszer megmondtam, hogy ne érj az arcomhoz!
*Rivall rá most már Thary, aki teljesen felül kerekedett Allyn-on. Majd határozott léptekkel oda siet az idegen férfihoz. Szemtelen hangnemét kicsit visszafogja, hiszen nem akar Allyn-nak azért akkora galibát csinálni, hogy megszólalni se tudjon.*
- Elnézést Uram, Uram! Tudna segíteni, eltévedtem a Szegénynegyedet keresem. Megtudná mutatni merre találom? Tudja még sosem jártam erre, ismeretlen nekem a hely.
*Szürke szemeit kérlelőn mereszti a férfira, sötételf ez már biztos, bőre szürke, haja fehér, füle kicsit hegyes, akár csak Allyn-é. Bár ő csak félig elf, édesanyja felől.*
~Na Allyn, hogy tetszik az ajándék?~
*Kérdezi Thary szinte nevetve, persze kifelé ez egyáltalán nem látszik.*
~Pukkadj meg!~
*Durcáskodik Ally, de most már mind a ketten, akarom mondani hárman -mert Xini is kidugta a fejét a csuklya alól- figyelik a sötételf válaszát. Allyn szürke szemei villognak a sötétben, a hold fényét visszaverve, halvány bőre is szinte csillog, ahogy a fény rávetődik. Hideg van, egyik kezével összefogja elől a piros köpenyt és még mindig kérlelő tekintettel bámul.*
*Allyn-nak ma is hosszú napja volt, nem tudja merre menjen, már a nyolcadik karavánt is maga mögött hagyta, mikor Artheniorba ért, azóta csak céltalanul mászkál és ott pihen le, ahol tud. Nem beszét senkivel, s most még Thary is csendben van, nem érdekli a jelen helyzet. Már este van, de nem tudott elaludni a negyedek kövein, ma nem. Így hát sétára indult. Xini a vállán szunyókál, mikor rápillant elmosolyodik. Furcsa, de egész nyugodt így, hogy sem Xini, sem pedig Thary nem beszél vele. Nem figyeli merre viszi a lába, csak megy az orra után. Csukjája arcába húzva, a holdfényben inkább vörösek tetszik az a rózsapiros köpeny, amit otthonró hozott el, de kényelmes és nem zavaró. A lábai a temetőbe viszik, mikor az első sírkőnek neki meg elkáromkodja magát.*
~Ejnye, mit csinálsz aludtam?~
*Hőbörög benne Thary, mert azt hiszi direkt keltették fel.*
~Felbuktam, rendben mehetsz vissza aludni, morgó királynő.~
*Vág vissza Allyn a felháborodásra, majd megszemléli a tárgyat, amiben felbotlott. A sírkő öreg és mohával fedett, a név nem kivehető. Ally ijedten emeli fel tekintetét, nem szerette sose a temetőket, de nem fél, sőt tovább is halad egyre beljebb ezen a kísérteties helyen. Mikor már elég bentre került körbe néz, sehol senki.. Vagy mégis? Mintha egy ember menne valahova nem messze tőle. Megijed, s megfordulna, mikor is Thary úgy dönt, hogy most visszaadja Allyn-nak azt, hogy felkeltette.*
~Nem, nem angyalom, most oda megyünk és megkérdezzük, merre jutunk vissza a szegénynegyedbe csak, hogy örülj.~
*S legbelülől egy kárörvendő nevetést is hallat. Allyn ellenkezik, de most Thaira megmakacsolta magát és nem enged. A civakodásra Xini is felébred, s óvatosan közelebb kúszik a lány arcához.*
- Menj onnan, te hüllő! Ezerszer megmondtam, hogy ne érj az arcomhoz!
*Rivall rá most már Thary, aki teljesen felül kerekedett Allyn-on. Majd határozott léptekkel oda siet az idegen férfihoz. Szemtelen hangnemét kicsit visszafogja, hiszen nem akar Allyn-nak azért akkora galibát csinálni, hogy megszólalni se tudjon.*
- Elnézést Uram, Uram! Tudna segíteni, eltévedtem a Szegénynegyedet keresem. Megtudná mutatni merre találom? Tudja még sosem jártam erre, ismeretlen nekem a hely.
*Szürke szemeit kérlelőn mereszti a férfira, sötételf ez már biztos, bőre szürke, haja fehér, füle kicsit hegyes, akár csak Allyn-é. Bár ő csak félig elf, édesanyja felől.*
~Na Allyn, hogy tetszik az ajándék?~
*Kérdezi Thary szinte nevetve, persze kifelé ez egyáltalán nem látszik.*
~Pukkadj meg!~
*Durcáskodik Ally, de most már mind a ketten, akarom mondani hárman -mert Xini is kidugta a fejét a csuklya alól- figyelik a sötételf válaszát. Allyn szürke szemei villognak a sötétben, a hold fényét visszaverve, halvány bőre is szinte csillog, ahogy a fény rávetődik. Hideg van, egyik kezével összefogja elől a piros köpenyt és még mindig kérlelő tekintettel bámul.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-11 23:02:46
Üzenet elküldve: 2013-10-11 23:02:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Elment... Egyik nap még minden renden volt, úgy tűnt, majd másnap már hiába kereste, a szoba üres volt, az ágy érintetlenül állt. Volaryon pedig csak ott állt az ajtóban, zsibbadtan a hirtelen rátörő, kongó ürességtől. Ennyire megszokta volna, hogy Nián kívül más is van körülötte? Ellira jelenléte úgy lett megszokott, hogy észre sem vette, és most, amikor már nincs, tátongó űrt hagy maga után.
Miért? Nem tud választ találni azóta sem. Pár kurta szóval világosította csak fel kis rabszolgáját, hogy ne keresse nevelőjét és barátnőjét, mert nem tartózkodik itt. Hiába merülnek fel a gyermeki elmében is kérdések, választ neki sem tud mondani, ez pedig csak még jobban bosszantja. Kell egy új dajka, akire bízhatja Niát, méghozzá minél előbb. A nap jelentős része telik keresgéléssel, szomszédok kérdezgetésével, míg végre akad egy vénasszony, aki nem csillagászati összegekért is hajlandó átjönni, hogy felügyeljen, ameddig a hím ügyeit intézi. Na persze... Amint leszáll az este, Niának elmondja a szabályokat, óvatosságra inti, nehogy helyzetét elárulja egy óvatlan szóval, majd távozik.
Hiába tervezi belevetni magát a munkába, hideg logikája, kiszámítottsága és önbizalma cserben hagyja, így a sötét tárgyalások, amik egy sikátor mélyén zajlanak, holtpontra jutnak. Mintha már azt sem tudná, mit akar, legalábbis a szemben álló, üzleti fél ennek a meglátásának ad hangot. Máglyára az egésszel, végül sikerül visszavágnia, így annyiban maradnak, hogy egy másik nap visszatérnek az üzletre és a pontos részletekre.
Szemeit nyomkodva lép ki a sikátorból, egyszerűen nevetséges, hogy a munkájával sem képes foglalkozni. Észnél kell lennie, mert minden vagyonát az alvilági üzletelésbe forgatta, és bár már elkezdte meghozni a termést, még mindig óvatosan kell ezzel bánnia, mert többet bukhat, mint amennyit nyert. A hálózat nem teljes, a kapcsolatrendszer még kiegészítésre szorul, így nem ülhet a babérjain. Talán egy estényi lazítást megengedhet magának, amíg helyreteszi a gondolatait. Alig merül fel egy probléma, amit nem képes megoldani, máris jön a másik. Eddig Ellira jelenléte foglalkoztatta, most pedig a hiánya. Átkozott kör...
Érthetetlen, miként köt ki végül a temetőben. Tanácstalanul áll meg az egyik sírkő előtt, zöld tekintete a mohával benőtt feliratot próbálja kifürkészni, természetesen sikertelenül. Nem is érdekli igazán, neki nem lehet se rokona, se ismerőse, így pedig érdektelen, hogy kinek a maradványait rejti a föld ezen darabkája. Vörös bársonykabátját kicsit összébb húzza magán, ahogy tovább indul, lassú léptekkel, eltöprengve.*
Miért? Nem tud választ találni azóta sem. Pár kurta szóval világosította csak fel kis rabszolgáját, hogy ne keresse nevelőjét és barátnőjét, mert nem tartózkodik itt. Hiába merülnek fel a gyermeki elmében is kérdések, választ neki sem tud mondani, ez pedig csak még jobban bosszantja. Kell egy új dajka, akire bízhatja Niát, méghozzá minél előbb. A nap jelentős része telik keresgéléssel, szomszédok kérdezgetésével, míg végre akad egy vénasszony, aki nem csillagászati összegekért is hajlandó átjönni, hogy felügyeljen, ameddig a hím ügyeit intézi. Na persze... Amint leszáll az este, Niának elmondja a szabályokat, óvatosságra inti, nehogy helyzetét elárulja egy óvatlan szóval, majd távozik.
Hiába tervezi belevetni magát a munkába, hideg logikája, kiszámítottsága és önbizalma cserben hagyja, így a sötét tárgyalások, amik egy sikátor mélyén zajlanak, holtpontra jutnak. Mintha már azt sem tudná, mit akar, legalábbis a szemben álló, üzleti fél ennek a meglátásának ad hangot. Máglyára az egésszel, végül sikerül visszavágnia, így annyiban maradnak, hogy egy másik nap visszatérnek az üzletre és a pontos részletekre.
Szemeit nyomkodva lép ki a sikátorból, egyszerűen nevetséges, hogy a munkájával sem képes foglalkozni. Észnél kell lennie, mert minden vagyonát az alvilági üzletelésbe forgatta, és bár már elkezdte meghozni a termést, még mindig óvatosan kell ezzel bánnia, mert többet bukhat, mint amennyit nyert. A hálózat nem teljes, a kapcsolatrendszer még kiegészítésre szorul, így nem ülhet a babérjain. Talán egy estényi lazítást megengedhet magának, amíg helyreteszi a gondolatait. Alig merül fel egy probléma, amit nem képes megoldani, máris jön a másik. Eddig Ellira jelenléte foglalkoztatta, most pedig a hiánya. Átkozott kör...
Érthetetlen, miként köt ki végül a temetőben. Tanácstalanul áll meg az egyik sírkő előtt, zöld tekintete a mohával benőtt feliratot próbálja kifürkészni, természetesen sikertelenül. Nem is érdekli igazán, neki nem lehet se rokona, se ismerőse, így pedig érdektelen, hogy kinek a maradványait rejti a föld ezen darabkája. Vörös bársonykabátját kicsit összébb húzza magán, ahogy tovább indul, lassú léptekkel, eltöprengve.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2013-10-10 16:01:38
Üzenet elküldve: 2013-10-10 16:01:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Csontok, csontok, csontok//
*Nem tudni, hogy a jelenlévők láttak-e valaha motollát, de ha most az ifjú Ulippora néznek, akkor valami nagyon hasonlót fognak látni. Úgy jár a keze mint a cséplőgép, egyik kavicsot tölti a másik után a parittyába, a célzással most nem is törődik annyira, inkább a mennyiségre megy. Minden ellenséges alakra több lövést is lead, záporoznak a kapáslövések, tényleg olyan mint egy tájfun amely kavicsos sivatagon halad át és mindenfelé köveket zúdít. Azokról akik látják most Urfangot, talán nem túlzás azt állítani, hogy ha eddig nevethetnékjük is támadt egy parittyás gnóm láttán, akkor mostantól az alábecslő pökhendiségük mellé némi félelemmel vegyes tisztelet is járulni fog. Urfang parittyás záporesője addig tart, amíg egyetlen ellenség is talpon marad, vagy pedig addig, amíg valaki meg nem támadja őt, mert ebben az esetben úgy elfut mint egy fürge nyúl.*
*Nem tudni, hogy a jelenlévők láttak-e valaha motollát, de ha most az ifjú Ulippora néznek, akkor valami nagyon hasonlót fognak látni. Úgy jár a keze mint a cséplőgép, egyik kavicsot tölti a másik után a parittyába, a célzással most nem is törődik annyira, inkább a mennyiségre megy. Minden ellenséges alakra több lövést is lead, záporoznak a kapáslövések, tényleg olyan mint egy tájfun amely kavicsos sivatagon halad át és mindenfelé köveket zúdít. Azokról akik látják most Urfangot, talán nem túlzás azt állítani, hogy ha eddig nevethetnékjük is támadt egy parittyás gnóm láttán, akkor mostantól az alábecslő pökhendiségük mellé némi félelemmel vegyes tisztelet is járulni fog. Urfang parittyás záporesője addig tart, amíg egyetlen ellenség is talpon marad, vagy pedig addig, amíg valaki meg nem támadja őt, mert ebben az esetben úgy elfut mint egy fürge nyúl.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021