*Hosszas tanulás után a gnóm mestere szól, hogy most egy kicsit távoznia kell, de később újra szívesen látja tanítványát. Tikron megköszöni a hallottakat, hiszen megint sok dologra derült fény. Minél mélyebbre merül a mágiában, annál izgalmasabbá kezd válni ez az utazás és annál több megismerni való tudásanyag kerül a szemei elé. Azt mondják a jó pap holtig tanul és ha tényleg mindent akar tudni, akkor a folyamatos tanulásnak valóban helyt kell adni.
Tikron nézi, ahogy a szerzetes elmegy arrafelé, amerre a lakóhelyiségek vannak. Utána még egy kicsit üldögél a templomban, átgondolva, amit megtudott. Összegzi a fejében a dolgokat. Már azon kezd gondolkozni, hogy miként hasznosítsa a megtanult ismereteket. Ötlete támad, ezért elhatározza, hogy elmegy a temetőbe. Előtte még befejezi, amit elkezdett előző nap. A kislánynak minden számjegyhez készít egy rajzot, amiről könnyebben meg fogja jegyezni a számok formáját. Okos gyermeknek látja Nallát, így még szívesebben foglalkozik majd vele, mint a gyengébb képeségű gyermekekkel. A rajzolásban most tart a tízes számjegynél. Alaposan átgondol mindent. Olyan képek kellenek, amik nagyon elütnek egymástól, hiszen fontos, hogy a gyermek pontosan meg tudja őket különböztetni. Az ábráknak általa is ismert, egyszerű és lehetőleg számára kedves, mondjuk állatokat vagy játékokat kell megjeleníteniük. A legfontosabb szempont persze az, hogy a képből egyértelműen felismerhető legyen a számjegy. Ez alapos kidolgozást igényel és Tikron bizony sokat gondolkodik. Még mindig érzi a nyomást a fejében, de reméli, hogy lassan már elmúlik.
Hamarosan megszületik az ötlet, hogy mi lesz a tízes számjegy képe. Egy madár nyaka és feje, mögötte pedig az odú, amiből kinéz. Tikron elégedett ezzel, hiszen biztosan tetszeni fog Nallának és érteni is fogja. Lehet, hogy egy kicsit jobban meg kellene ismernie a gyermeket, hogy minden képet személyre szabottan a lehető leghasznosabban találjon ki. Néhány vázlatot még felvet a lapokra, de majd csak akkor véglegesíti ezeket, ha látja, hogy a kislány elégedett velük. Ha valamelyik nem tetszik neki vagy nem érthető, akkor majd átrajzolja. Mindig lehet jobbat kitalálni. Most pedig összepakolja a holmiját bele a szütyőbe és a temetőbe indul.
Nem kell messzire menni, hiszen a templom kertjéből nyílik. A gnóm a hátsó részig sétál. Közben kutató szemeivel nézegeti a sírokat és a köztük járó néhány embert. Köveket akar itt gyűjteni. A hátsó részben vannak olyanok, amik egy sírhoz sem tartoznak, csak oda lettek dobálva vagy rugdosva. Mostoha sora van ott a síroknak. A gnóm visszaemlékezik arra, hogy Tilli megnyugtatónak nevezte ezt a helyet. Ő még mindig nem szereti, de most ide akart jönni. Be kell vallania, hogy még mindig reménykedik egy kicsit fogadott lánya feltűnésében. Ez is benne volt abban, hogy felkereste a temetőt. Hátul, közel a falhoz talál is köveket. Összeszed néhány nagyobbat és több kisebbet is. Van egy, ami akkor, mint az ő feje, ezt is elteszi. Jól fognak jönni ahhoz a számológéphez, ami az elkészítése módjában teljesen eltér majd az összes többitől, amit Tikron eddig épített.*