//Vénülő átok//
*Épp csak egy pillantást vet Gleadyss felé, hogy lássa, egyben van-e többé-kevésbé, többre nincs ideje. Coinleach találata, úgy tűnik, hirtelen közelebb hozza a csata végét - Caram legalábbis ebben reménykedik. Másik kezébe is tőrt vesz - azt, amit a kovácsinas készített neki, és ami végigkísérte ezen a rémálmon -, és feláll a földről. A piros varázsital ad neki annyi erőt, hogy viszonylag könnyedén mozogjon, bár régi gyorsaságát és ügyességét meg sem közelíti. Kicsit tart is attól, ami most következik, hiszen nem egészen van tisztában a határaival.
Határozott, állapotához képest fürge léptekkel a démon felé indul. Tudja, sietnie kell, mert ha a lény hamarabb észhez tér, mint ahogy ő használatba vehetné fegyvereit, az esélyei gyakorlatilag nullára csökkennek. Ha épségbe odaér, egyik késével a lény torka felé sújt, a másikat egyelőre nem használja, meghagyja arra az esetre, ha hirtelen védekeznie kellene.*