Arthenior - Temető
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Templom (új)
TemetőNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 44 (861. - 880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

880. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-10-24 09:38:53
 ÚJ
>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

* Futva érkezik meg a temetőbe, néha még hátra-hátra pillant, hátha követik, de nem jönnek utána a hajón lévők. Viszont csak most veszi észre, hogy hova keveredett.
~ Temető. Szellemek. Fények. ~ Összerezzen, mikor újra az elmegyógyintézet felé vezető útra gondol, mikor a fényt látták.
~ Vajon mi volt az? ~ A futást abbahagyja, s már rendes tempóval megy. Az egyik sírkövön egy holló kezd el károgni. Legalábbis valami ahhoz hasonló madár. Parden egyből leveti magát a földre és ott is marad egy ideig. Telik az idő. Először másodpercek telnek el ebben a pózban, melyek egyre kövérednek és percek lesznek belőle. Nagyjából tíz perc múlva áll csak fel, akkor is félve. Körbenéz, hogy milyen gonoszság akarja éppen vajon megölni "őket". Nem lát semmit, ezért eszeveszetten el kezd rohanni a templom felé, néha bele-beleütközve néhány sírkőnek. *
- Ne bántsatok minket!


879. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-10-13 21:16:03
 ÚJ
>Ingrtan Eriton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180

Játékstílus: Vakmerő

//Bacara Metod//

*A szőke szépség csábítása erősen befolyásolja Eriton döntőképességét, szinte minden önuralmára szüksége van, hogy ne használja a képességeit arra, hogy megszabadítsa a ruháitól a gyönyörűséget. Egy hosszú pillanatig belefeledkezik a tengerkék íriszekbe, de a tolvaj ujjai magukra vonják a figyelmüket, majd a halk suttogás ébreszti fel teljesen a bódulatból.*
-Egy nemesi házat szeretnék meglátogatni, és néhány dolgot magammal hozni. És nem tervezem elkérni őket.*Avatja bele egyik tervébe Bacarát, hogy elejét vegye a kíváncsiságnak, ami esetleg a többi terve utáni kérdezgetéshez vezetne. Közben keze átfonja a kecses csípőt, és ott tartja az ágyékánál.*
-És neked milyen terveid vannak, te csábítás mestere?*Suttogja mély hangján a lánynak, hiszen ha társak, akkor kölcsönösen meg kell osztaniuk egymással a terveiket. Közben az ujjaival ő is kényeztetni kezdni a lány hátsóját, gyengéden cirógatva azt.~Jobb helyen ezt nem is csinálhatnánk.~Fut át elméjén a kósza gondolat, de van most fontosabb dolga is, mint ez. Tekintete megint csak a lányt mustrálja, miközben várja a választ a kérdésére.*

878. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-10-12 19:20:44
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ingrtan Eriton//

* Bacara kimondottan örül Eriton reakciójának, hiszen minden nő örül, ha védelmezni akarják, és érzi, hogy a pimasz elf mellett biztonságban van. Azonban azt a látszatot, hogy erős, talpraesett és független nő, nem akarja szétrombolni. Nincs neki szüksége a férfiakra. Meg tudja védeni magát. Viszont nem árt kissé játszani velük a lány örömére is persze. Így aztán belemegy a mókába. Fejét felszegi, hogy Égkék szemét Eriton, csuklya által takart szemébe mélyeszthesse. Kacéran elmosolyodik, közelebb lép, hogy érezhesse a fiú különleges, émelyítő illatát, amit nem is tud mihez hasonlítani. Még soha nem érzett hasonlót, de annyira hatással van rá, hogy teste válaszol a kellemes ingerre. Agya viszont nem hagyja, hogy a vágy átvegye az irányítást. Keze elindul az elf fiú arca felé, lágyan végigsimítja a hideg, kő szerű bőrt, majd csábosan oda hajol a füléhez, úgy, hogy telt ajkával végigsimítja az éles arccsontot. Ezután mély, suttogó hangon közli vele. *
- Talán kezdhetnéd azzal, hogy elmondod miben sántikálsz? Elvégre társak vagyunk, nem igaz?
* Arcán még szélesebb mosoly terül el, és csípőjét hozzáérinti a férfi lágyékához, így érzi, hogy terve működik, de egyelőre még nem lehet benne biztos, hogy beválik, ezért hozzáteszi. *
- Annak nagyon örülnék, és talán jutalmat is kapnál.
* Kacsint a fiúra kacéran, miközben ujjai már az elf hátsó fertályát kényeztetik. *

877. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-09-29 23:05:33
 ÚJ
>Eng'rif Shrokar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Be is lép hát a temető kapuján, szórakozástól függetlenül erre hajtják léptei. Alaposan körbetekint, járkál fel-alá, hátha valakivel találkozik, de egy lélek sincs errefelé - legfeljebb elföldelt testek, de hát azoknak sincs lelkük, úgyhogy az eredeti kijelentés, miszerint egy lélek sincs erre, úgy tűnik megállja a helyét. Tudósok átka, hogy így értelmeznek dolgokat. Node, a lényeg a lényeg, hogy nem tud kit megijeszteni, így kénytelen eredeti, fontos elfoglaltságával törődni, miszerint meglátogatja a templomot. Vagy mégsem. Legyen inkább mégsem. Meggondolja magát, és irány is a templomkert, hogy azon gyorsan átvágva visszajusson a szegénynegyed, számára biztonságot nyújtó falai közé. Ugyan annyira veszélyes környék mind bármelyik másik, de itt legalább tisztában van a lehetséges veszélyekkel, és úgy-ahogy még fel is van rájuk készülve, tehát ilyen szempontból számára biztonságosabb, mint bárhol máshol.*

876. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-09-29 14:40:43
 ÚJ
>Korin Rosier avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Rosier kitántorog a templom hűvös épületéből a szellős temetőbe. Nagyon elfáradt, a varázslatok tanulása közben. Elf öröksége közé tartozik, hogy fogékony a mágiára is. Reménykedve várja, hogy egy nap mágus váljon belőle. A temetőben állva nézi a szépen rendben tartott sírok, kusza sorát. Átfut a morbid gondolat a fején:
~Egyszer minden bizonnyal én is itt fogok nyugodni, e város, temetőjében.~
Beleborzong még a gondolatba is, és inkább tovább indul innen.*

875. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-09-27 20:11:41
 ÚJ
>Ingrtan Eriton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180

Játékstílus: Vakmerő

//Bacara Metod//

*Eriton nem túlzottan örül, hogy a lány nem viselkedik kezes bárány módjára, bár a kihívással nincs nagyobb gond Eriton szemében, így egy enyhén pimasz, de inkább kedves mosolyt is produkál.*
-És esetleg mi az amitől engedékenyebb leszel kisasszony? Mit óhajtasz mit tegyek meg neked?*Egy kicsit közelebb hajol a lányhoz, de most nem közelíti meg annyira, hogy megcsókolhassa, inkább csak védelmezően fölé tornyosul, mint egy karcsú torony, ami a hercegnőt védi aki bele van zárva.~Milyen egyszerű lenne az élet, ha nem lennének a nők ilyen kívánatosak.~Suhan át az agyán a bölcs gondolat, de még annyi időre se marad meg, hogy Eriton megjegyezhesse, hiszen az adott helyzetben nem feltétlenül az értelem, sokkal inkább az érzelmek irányítanak, és ezt az agya el is fogadja, és átadja a helyét a szívének, na meg másnak is, amivel állítólag a férfi nem képviselői szoktak gondolkodni.*

874. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-09-27 17:44:04
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ingrtan Eriton//

* Bacara ordítani tudna a boldogságtól. Nem hiszi el hogy sikerült. Sikerült a terve. Most aztán új életet kezdhet, bérgyilkosként. Legalábbis abban reménykedik, hogy Eriton tanítja majd, és beavatja minden apró részletbe, amit eddig eltitkolt. Persze tudja, hogy ehhez még idő kell hiszen most úgymond csak kiharcolta azt, hogy társak legyenek, de ebből kiindulva már tudja, hogy a fiú számára nem közömbös, és ezt még az előnyére fordíthatja. Persze csak ha ő nem adja be a derekát, és nem kezd el mélyebb érzéseket táplálni iránta, de egyelőre még nem olyan hülye, hogy elcsábítsa egy nyomorult kis elf. Azonban Bacara okosabb ennél. Adian után képtelen újra szeretni, és ezért most hálát ad az égnek. *
~ Az érzelmek csak gyengévé teszik az embert. ~ * Gondolja, de ennek ellenére valami megmozdul benne, amikor a fiú hozzáér kezéhez. Ettől kissé megijed, hiszen nem szabad semmi érzelmet nyilvánítania az elf irányába, és amikor a fiú közeledni kezd ő sietve megrázza a kezet, és hátrébb lép. *
- Lassan a testtel, nőcsábász uraság!
* Szól kissé ingerült hangon, majd a távolságtól megnyugszik, és izmai elengednek. Hangja is mosolygósabbá válik, huncutul kacsint egyet, majd hozzáteszi. *
- Nem adom magma olyan könnyen.
* Neveti el magát csilingelő hangján, de ügyelve, hogy ne legyen túl hangos. *

A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.09.27 21:10:30, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés

873. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-09-16 23:12:04
 ÚJ
>Taug Quithine avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Vakmerő

*Nem csak a könyvtárat hagyja maga mögött, hanem ugyanazzal a lendülettel az egész templomot. Meg akarta nézni, és ez meg is történt, több időt azonban nem akar rászánni egyetlen építményre, amikor még oly sok hely van a városban. Ahová határozottan vissza szeretne találni, az az a tisztás, ahol legutóbb a kölyökkel volt, és éppen ezen okból eléggé nehezére esett megcsodálni azt. Akkor is csak a vita, meg a szócséplés... Taug gyűlöli, ha valaki azt hiszi, hogy okosabb nála. És valahol igaza is van, hiszen még az átlagos elfek tudását is jóval meghaladja az övé, nemhogy egy kis embergyerekét. Persze talán akadhatnak olyan öregek, akik bizonyos dolgokban műveltebbek nála, de őt arra készítették fel éveken át, hogy mindentudó legyen. Majd pedig tovább készült egyedül, a Szellem szolgálatában, tehát közel egy évszázados tanulás áll a háta mögött. Nem, ezt aligha tudja bárki is felülmúlni. De hát a kölyöknek nyoma veszett, így hát kár is volna ezen idegeskedni. Ehelyett inkább megcsodálhatja ennek a helynek a szépségét.
~ Egy temető. Igazán... sajátos kisugárzása van ~
Tulajdonképpen nem vonzzák az olyan helyek, ahol rothadó halottak tetemei pihennek, különösen azért, mert az ilyenek csontjai már többnyire alkalmatlanok arra, hogy tőrt, vagy bármilyen eszközt faragjon belőle. Az ő haláluk sajnos hiábavaló volt, nem szolgálta Taugot, és a Szellemet. Nem úgy, mint azoké, akiket ő maga áldozott fel, és végzett ki. Na, belőlük nagyszerű dolgok készültek. Viszont az elf sosem tanult meg csontokból tálat csinálni, és ezt nagyon sajnálja is. Az orkok sámánjai állítólag tudnak ilyesmit, és ő maga is nagyon kíváncsi volna a technikára. Talán majd egy szép napon...*

872. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-09-15 22:33:05
 ÚJ
>Ingrtan Eriton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180

Játékstílus: Vakmerő

//Bacara Metod//

*Eriton üres mosollyal hallgatja a lányt, pedig benne az érzelmek, és nem igazán tudja uralni önmagát, épp csak fenn tudja tartani a külvilág felé a nyugalmának látszatát, de a szőkeség kiszúrhatja, hogy zavarban van, hiszen elég kerültek egymáshoz az elmúlt napon. A hölgy mondológja végén a kinyújtott kézre néz, és lassan megfogja azt. Kesztyűjét akadálynak érzi kettejük között, így csak egy lehetősége marad, hogy a lány hamvas bőréhez érhessen, ami az adott pillanatban ezerszer vonzóbb mint a legpuhább selyem.*
-Társak, és többek annál.*Mondja halkan, ahogy közel hajol a lányhoz, és egy lágy csókot próbál ajkaira lehelni, épp csak megérintve a szépséget. Ha ez sikeresen végbemegy, akkor visszahúzódik, és engedi a lányt, hogy úgy tegyen ahogy csak szeretne.*

871. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-09-13 17:39:41
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ingrtan Eriton//

* Mikor meghallja Eriton, lágy hangját megdobban a szíve. Hát mégis igaz. Akkor jössz rá, hogy valakire mennyire szükséged van, amikor elvesztetted. A lány megáll, és hallgatja a beszédet, de nem fordul meg. Mikor vége lesz Eriton mondandójának mérlegeli a helyzetet. *
~ Nem hagyta, hogy elsétáljak, így tudom, hogy tényleg igazat beszél, szüksége van rám, és nekem is rá. Így már társak lehetnénk, de én hogy tudnék neki segíteni, hogy jóvá legyen. Hiszen én sem vagyok kifejezetten jó. Tolvaj vagyok, aki ölt már, csakhogy életben maradjon. Valamit valamiért. Ebben a világban nem lehetsz könyörületes. ~
* Végül megfordul és felnéz az elfre és lassan, kimérten közeledik hozzá. Megáll, közvetlenül Eriton előtt, úgy, hogy érzi a fiú melegségét. Két vérfagyasztóan szürke szemével Eriton mélybarna íriszét keresi, és suttogva közli vele. *
- Tisztában vagyok az előéleteddel. Nem azt kérem, hogy változz meg, hanem, hogy bízz bennem. Társak lehetnénk. Én sem vagyok jobb, mint a legtöbb ember. Talán nem a pokolból jöttem, de arra tartok. Ne kérd, hogy tegyelek jóvá, mert nem vagyok képes rá. Talán Aeris-nek lett volna hozzá képessége, de nekem nincs. -
* Itt eszébe jut a kicsi fél-elf lány. Annak ellenére, hogy folyton az agyára ment az örökös jókedve, és jósága, egészen megkedvelte. Szívébe hasít a hiányérzet, de mint mindig leplezi az érzést.Majd ismét visszatérnek gondolatai az eddigiekhez, és folytatja monológját. *
- Őszinte leszek. Tudom, hogy mire számítasz, de mindketten sokat szenvedtünk már miatta, ezért ne adjuk meg a lehetőséget sem a még egyszeri csalódásnak. A társad akarok lenni, hogy segítsek. E tekintetben kihasznállak, mert elég unalmas volt ez idáig az életem és kapóra jött ez a kaland. Másfelől viszont, segítséget és támaszt nyújtok, ami neked jön kapóra. Elboldogulnál egyedül, tudom, de azért egy társ jelentősen megkönnyítené a dolgod. Nem is beszélve a szükségleteidről. * Kacsint a fiúra a szőkeség. *
- Szóval, társak? * Nyújtja ismét kezét az elf felé, abban reménykedve, hogy ez alkalommal elfogadja a fiú. *

870. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-31 22:13:42
 ÚJ
>Ambrud Omal [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A temetőn is átér, úgy ahogy átért a templomkerten. A köd és a sötétség most is itt lebeg, ezen a halálemlékű helyen. Nem szeretne sokáig itt tartózkodni, a tengertől nem fél, itt se igazán, bár nyilván lehet itt néhanapján egy vagy két alak, akik itt beszélik meg sötét terveiket, gonosz szertartásokat űznek az árnyékban, vagy áldozatra várnak egy sírbolt mögött. Neki mégsem ez a gondja. Ez a hely neki idegen és bizarr. Itt minden tábla egy elmúlt élet, minden név valaki, aki már nincs és többé nem is lesz. Nem érez sajnálatot irántuk, de érzi magában a sajnálat hiányát, és ezt nem bírja kezelni. Ezért minél inkább megszaporázza a lépteit és hamar kiér a sötétséget adó fák közül.*

869. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-28 00:30:45
 ÚJ
>Ingrtan Eriton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180

Játékstílus: Vakmerő

//Bacara Metod//

*Eriton nem reagál azonnal arra, hogy a nő kiborul, és távozni szeretne. Pár pillanatig a lehetőségeket méri fel, és egy komoly döntést mérlegel, hiszen a nő túl sokat tud már róla, ahhoz, hogy csak úgy hagyja elmenni, tehát vagy megvigasztalja, vagy megöli. És mint köztudott a szerelem bolonddá tesz, legyen az bár mennyire könnyelműség Eriton részéről, de nem tudna ártani a lánynak, de valamiért azt se tudja, mit kéne most tennie, hiszen a bérgyilkosokat elvileg mindenre felkészítik ami velük történhet, de ők nem szeretetre vannak tervezve. Eriton viszont szembe mert menni azzal, aminek nevelték szinte egész életében, és most azok történnek meg vele aminek nem szabadna.*
-Kérlek várj.*Mondja a lány után, és megindul, hogy kövesse, és olyat tegyen amit talán még soha.*
-Sajnálom, de nem tudlak beavatni mindenbe, amibe beszeretnélek, elég volt egyszer szenvedni.*Hangja egészen ellágyul, elveszti hideg jégfalait, amik eddig a világtól óvták, és szinte egész természetes lesz a viselkedése.*Tudom, hogy mi mindent adtál nekem, de arra kérlek, hogy értsd meg, én nem arra lettem tanítva, hogy miként bánjak másokkal, hacsak nem arról van szó, hogy meg kell ölni őket. Nem tudom mit kéne most tennem, hogy helyrehozzam azt amivé tettek, de szeretnélek megkérni, hogy segíts jóvá lennem.*Arcának látható részén ráncok jelennek meg, hiszen ez a monológ részéről, igencsak sok beszédet vett igénybe, valószínűtlen, hogy valaha beszélt ennyit életében egyszerre, de sokkal inkább az miatt lesz ideges, mert ami most a temetőben történik, az valószínűleg meghatározza a jövőjét, és nem igazán tudja, hogy mi az ami jó.*

868. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-25 20:12:54
 ÚJ
>Ona Thai'en avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Maga mögött hagyva az elfet, elindul a barakk fele, hiszen nem talált még olyan helyet, ahol edzhetett volna, és ismét jól érezhette volna magát. Hogy valakit ismét megismerjen, és kihívhasson, ahhoz bizony gyakorolni kell.
A temetőben enyhén nyirkos a levegő, és az érezhetően kellemetlen légtér mégjobban sietteti a tündért, hogy elhagyja ezt a terepet. Sietni muszáj, ha valakinek jobb dolga is van, mint a hullák kibukkanó lehelletét érzékelni a bűzös és koszos temetőben
Hallott már viszont Artheniorról és a barakkról, ahol sok harcos fordult már meg, és most ő is meg fog.
Legalábbis így gondolja, és reméli, hogy időben eljut odáig. *

867. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-23 12:27:03
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ingrtan Eriton//

* Önkéntelenül is elkerekedik a szeme. Bár megpróbálja titkolni érzéseit nem megy neki. Ez túlságosan meglepte. Rohamszerűen meg fel benne a pumpa, bár megpróbálja nyugtatni magát nem sikerül. Nem tud ellene mit tenni, ilyen természet és kész. Sokan kedvelik ezért, vannak akik nem és ez így van rendjén. Mindenkinek nem tud megfelelni. Azonban abban ő is egyetért, hogy ezzel a tulajdonságával gyakran tesz keresztbe magának, akárcsak ebben a szituációban, de nem bírja visszatartani, kirobban belőle. *
-Ez most komoly? Jó, igen tudom, hogy nem adják könnyen a bizalmat, főleg bérgyilkoséknál, de az ég szerelmére odaadtam neked a testem, és most tessék! Kitárom neked a lelkem, csak szeretnék hozzád tartozni, de ha te még eztán is kételkedsz bennem akkor kész! Ennyi, ne haragudj, de nincs több türelmem! Megyek és folytatom az eddigi unalmas életemet!
* Ezeket mondva önmagáról megfeledkezve kissé felemeli a hangját,de nem annyira, hogy az egész temető hallja. Tudja, hogy ezt nem lett volna szabad, mert ezzel a maradék esélye is elszáll, és már csak reménykedni tud, hogy a fiú sem akar elszakadni tőle. *
-Úristen! Mit is gondoltam, hogy majd egy hivatásos bérgyilkos haverja leszek. Nem vagy komplett Bacara!
*Szól magához hangosan, lenézően.Kezével idegesen csillogó aranyhajába túr, majd a fürjeit meglibbentve határozottan megfordul és kimért lépésekkel a temető mélyébe indul. *

866. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-20 15:58:23
 ÚJ
>Belkeskurd Ahmesagil avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Szelíd

//Egy eltűnt nyomában//

*A kert egy kőfalban végződik a Templom mögött. Nem magas, csak épp annyira, hogy eltakarja a kíváncsi szemek elől a mögötte elhúzódó tájat. Ám ez csak még inkább vonzza a szerencse vadászokat, mert amit érdemes elzárni, az bizony értékes. Bár Ahmesát nem vonzzák a kincsek, de kíváncsi természete megvan ahhoz, hogy a dolog végére járjon. Körülnéz, majd mikor senkit sem lát néhány lépésről nekifut. Testfelépítésének és ügyességének hála nagyobb erőfeszítés nélkül húzta fel magát. A fal másik oldalán egy temető képe köszön vissza. Mivel a szemközti falon nyíló kapu tárva nyitva áll, leereszkedik a kövek közé. Vannak hatalmas kripták a gazdagabb családok halottainak, de akadnak egészen szegényes, már a természet által visszahódított sírkövek is. A temető közepén egy fa árnyékában egy nagy kő pihent, min rengeteg név vésete sorakozott. Az esztelen csatározások sok életet követeltek, ezt pontosan tudta, de a rengeteg név láttán elszorul a szíve. Az ő családja is ennek a vérengzésnek az áldozata lett. Akaratlanul is végig simít az egyik neven, majd felkapja a fejét. Ismerős hang üti meg a fülét a temető hátuljából. A fűből kikandikáló, már megfakult feliratú sírkövek fölé magasodó hatalmas, öreg fán egy nem is olyan régi barát köszön vissza. Ahmesa hátrasiet és megáll a faág alatt.*
-Jó téged újra látni.
*A bagoly álmatagon rápillant, majd huhog egyet válaszul. Részéről letudja a beszélgetést és inkább az éjszakai vadászatra tartogatja erejét. Ahmesa mosolyogva hagyja maga mögött, mikor egy újabb kaput pillant meg. Nyikorogva enged utat a jövevénynek. Lent a folyó csordogál a medrében, a perzselő nap láthatóan elvett nagyságából. Megfordul a fejében, hogy lebotorkál a vízhez, de a sziklák eltántorítják. Nem lenne most jó egy lábtörés, vagy rosszabb. Hátat fordít, majd megindul a kijárat felé.*

865. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-13 00:22:13
 ÚJ
>Ingrtan Eriton avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180

Játékstílus: Vakmerő

//Bacara Metod//

*Eritont megviseli a temető, előhozza benne a régi emlékeket, amiknek jobb helyük van mélyen elásva.~Vele is egy temetőben barátkoztam össze, és később a temetőbe ástam el, őt is és a többieket is ott égettem el. Nem, most nem szabad erre gondolnom. Koncentrálnom kell, hiszen elvileg azért jöttünk, mert tudni akarja, miért nem kedvelem az őrséget, és miért akartam megnézni a barakkot. Koncentrálnom kell.~Uralkodni próbál magán, és továbbra is keresi azokat a pontokat, ahol valamilyen ellenség elrejtőzhet, amiből a sírkövek mögött túl sok is van. A lány monológja igen érdekesnek bizonyul számára, hiszen arról próbálja meggyőzni, hogy nem eshet bajuk, és nem csapdába próbálja csalni. Szája pengeéles mosolyba torzul, miközben hallgatja. Nem vág közbe, pedig késztetést érez rá, hiszen valószínűleg mindketten tudják, az egésznek semmi értelme nincs, ha a nő ártani akar, akkor is azt mondaná, hogy nem akar.*
-Megbízzak benned? Miért?*Hangja jeges, nem árulja el mit gondol, a nőnek kell döntenie, mit tesz. Eriton merev tekintettel nézi minden rezdülését, de nem mozdul, hagyja, hogy a kéz egyelőre a levegőben lebegjen. Szája még mindig oly vékony mint a pergamen, és jeges mint a hegyek csúcsai. Egyelőre abbahagyja a szemével való nézelődést, és csak a lányra figyel, akinek ezt csak a hölgyek híres hatodik érzéke súghatja meg mivel a szemét még mindig takarja a szövet. Bizalma ettől még nem nő meg, még mindig hallgatja, hátha valahonnan valami furcsa zajt hall, ami arról árulkodik, hogy nincs kettesben a szőkeséggel.*

864. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-12 10:15:03
 ÚJ
>Bacara Metod avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Ingrtan Eriton//

~ A jó öreg temető. Semmit sem változott, amióta utoljára láttam. ~
* Bacara régen gyakran szökött ki a temetőbe éjszaka, csak hogy egyedül legyen egy kicsit, messze undok nevelőanyjától, na és persze hogy meglátogassa a szüleit. Még mindig emlékszik a sírokhoz vezető útra. Ezen elmosolyodik, de úgy dönt, hogy nem arra megy. Nem akarja magában felkavarni az érzéseket, arra meg végképp nincs szüksége, hogy Eriton megsejtse gyengeségét. Kinek kell egy gyenge társ? És most az a legfontosabb, hogy Eriton bizalmába férkőzzön, ami a fiút elnézve nem lesz túl könnyű. Nem akar többé egyedül lenni. Hiába próbálja magának is bemesélni, hogy kőből van a szíve és egyedül is képes élni, valójában ő is tudja, hogy ez nem igaz. Bár sokat változott azóta, hogy Adian elhagyta, akkor is azzal a fiúval volt a legboldogabb, és most talált valakit aki emlékezteti rá, és nem fogja hagyni, hogy csak úgy kicsússzon Eriton is a kezéből. Akkor már tényleg nem lenne értelme az életének. *
~ Minden nap csak lopni, és a markomba röhögni. Meguntam az ilyen életet. Izgalomra vágyom. ~
* Körülbelül egy métert mehettek, amikor Bacara megáll egy eléggé elhanyagolt sír mellett. Bacara csak kíváncsiságból megpróbálja kivenni, hogy mi van a sírkőbe vésve, de hiába. Végül feladja, és szembefordul a fiúval. Úgy dönt nem kertel. Ha azt akarja, hogy a különös elf megbízzon benne őszintének kel lennie, ezért nyugodt, magabiztos, de mégis halk hangon szól Eritonhoz. *
- Nézd, bizonyára most teljesen össze vagy zavarodva, hogy mi a fenéért hoztalak ide, és gyanakodsz. Látom rajtad, hogy ide oda nézelődsz, hogy nem lép-e elő valaki a bokrok mögül és nem szúrja-e keresztül a mellkasodat. De nem. Nincs semmi csapda, nem én vagyok az ellenség. Sőt, próbálok a bizalmadba kerülni, hogy beavass a titkaidba, Roppant érdekesnek találom az életedet, és szeretnék a részese lenni én is.
* Itt kissé elpirul, de már nem érdekli, hogy Eriton megláthatja igazi érzéseinek legapróbb jelét is. Most teljesen őszintének kell lennie. Ha ez nem válik be akkor semmi. Megköszörüli a torkát és folytatja. *
- Remélem egyszer talán bízni fogsz bennem, Én mindent elkövetek, hogy ez minél hamarabb legyen, de ahhoz két ember kell. Neked is nyitnod kell. Szóval, mit szólsz? Társak?
* Félve nyújtja oda jobb kezét a sötét elf felé. Ha nem bízik benne akár még le is vághatja, de azt reméli a bizalom bizalmat gerjeszt, így nem hagyja arcára kiülni a félelmet és a bizonytalanságot. Komoly, eltökélt arccal néz Eriton szemébe, vagyis csak oda, ahol azokat a gyönyörű, barna szemeket sejti. Most szívesen felfedné a fiú arcát, hogy legalább egy kis fogalma legyen arról, hogy milyen érzések kavarognak most az elfben. *

863. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-11 12:13:56
 ÚJ
>Murbag Gholug avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Bár az imént azon gondolkodott, hogy éjszaka kevésbé nyüzsög a nép, kénytelen annyiban módosítani magát, hogy itt aztán végképp nincs egy teremtett lélek sem. Itt leül egy kicsit. Ha egy átlag ember ismerné a gondolatait, valószínűleg őrültnek tartaná, amiért a padoknál nem pihent meg, de a temetőben igen.
Pedig ez cseppet sem őrültség, sokkal pihentetőbb itt ücsörögni, mint szépen gondozott kertben, egy padon. A temetőben tényleg csak a halottak vannak és persze Murbag, aki pár percen belül feláll és megpróbál tájékozódni.
Aztán elindul abba az irányba, ahol a folyót sejti, bár ez is csak megérzés, és emlékezet, semmi biztosíték, hogy nem téved el.*

862. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-06 22:55:26
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

*Összerezzen, ahogy az idegen férfi elejtett kése felé nyúl, baljával az őzike fejét magához húzza, hogy szükség esetén meg tudja védeni. Ám láthatóan erre nincsen semmi szükség, hiszen nem érkezik támadás, csak a vadászkés nyele úszik be látómezejébe. leplezetlen meglepettséggel pislog a szerzetesre, még zavarba is jön, miközben átveszi a fegyvert.*
-Köszönöm.
*Motyogja tekintetét a földre sütve, most már biztos benne, hogy az első percekben teljesen félreértette a félvér szándékait. Bár ő is tudja, hogy minden alapja megvolt erre, mégis némi bűntudat éled benne, ami miatt képtelen a zölden villogó szemekbe pillantani.*
-Őt nem kell eltemetni, étel lesz belőle.
*Amiből ő egy falatot sem lesz képes megenni, az már bizonyos, hiszen minden harapásnál az árván maradt őzgida képe csempészne keserű ízt a szájába.
Még száját is eltátja, amikor pozitív választ kap ostoba kérdésére. Lehetséges lenne? Hirtelen jött lelkesedésében csak bólintani képes, már fordul is, hogy az eddig türelmesen várakozó kancához lépjen. Nem kell a kantárnál fogva rángatnia, elég csak a megfelelő parancsszót kiadni, és a hátas máris engedelmes kiskutyaként követi gazdáját, aki pedig az idegen nyomdokaiba lép.
Rövid kis séta után érik el azt a bizonyos ajtót, ami mögött Lupo ideiglenes menedéke húzódik meg. Nem túl nagy, nem is éppen bizalomébresztő, de arra tökéletes lesz, hogy a ló ne fázzon meg és ne kelljen az egyre hevesebb esőben ácsorognia. Fél kézzel áll neki azonnal leszerszámozni a hátast, bár nem a leggyorsabb módja, de addig sem kell a gidát eleresztenie magától. A mozdulatok még így is rutinosak, a helyzethez képest hamar lekerül minden a kancáról, aki jókedvűen rázza meg a fejét, vízpermetet szórva a közelben állókra. Dawn a nyereg alatti pokrócot teríti kedvencére, majd elé lépve ujjait újra és újra végigfuttatja a nedves sörényen, miközben homlokát a lóénak támasztja és lágy hangon suttog neki. Hiába szól minden szava az elfek ősi nyelvén, hangsúlyából érezhető a nyugtatás, nem meglepő, hogy a kanca nem is mozdul, amikor gazdája a szerzetes felé lép. A maga részéről végzett, mehetnek tovább, egyenest a templomba, ha minden igaz. Még egy utolsó pillantást vett Lupora, hiába nem táplál már kétségeket a sebhelyes szándékai iránt, csak nehéz kedvencét egy idegen helyen hagyni.*

861. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-08-06 16:33:11
 ÚJ
>Lethilhal Drafinle [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Egy szem, egy szem – ezzel megelégszem//

*Úgy tűnik, hogy az ébenfekete hajú társnőjének sikerült az éjszakai vadászat. Két denevér esett foglyul dobókéseinek köszönhetően. Azokat az elfajzottak elé teszi, hogy megfelelőek lesznek e. Megkönnyebbül, hogy látszólag igen, de azért a gyanú erősen benne él, hogy átverik őket. A felszólításra, hogy ettől azért többre van szükség, nyilat vesz a kezébe. Rajta ne múljon az éhező dögök sorsa. Szemeit végigpásztázza a sötét terepen. A mókusok, ha eszük van, ilyenkor már rég alszanak. Ami e tájt még fellelhető állat azok a baglyok. Ahogy gondolata ide ér, meghallja tőle jobbra a vészmadár hangját. Arrafelé fordulva, fordultában íját kifeszítve lő a bagoly felé, remélhetőleg sikeresen. Elindul az irányába, hogy begyűjtse az állatot. A vesszőt fogva emeli a magasba a prédát, és sétál vissza, hogy a két denevér mellé hajítsa. Közben sorstársai is azon vannak, hogy zsákmányt szerezzenek, több-kevesebb sikerrel. Csendben figyeli az eseményeket, és a magasröptű beszélgetéseket. Érzékeny hallószervének hála, hallja, ahogy ébenfekete hajú társnője utasítja, vagy éppen kéri a férfit, hogy fogja el a macskát. Letéve a baglyot, kihúzza a nyilat belőle.
Az éjszakában feketének tűnő nedű csendesen csöpög gazdája testére. A férfi szemlátomást nem mozdul. Az eddigi viselkedéséből tekintve nem is fog, nincs ínyére a két alak cselekedetei. Akik most épp megkezdték a sír visszaásását. Eme tett láttán, halkan felsóhajt, megkönnyebbülve. Mivel Rylen valóban nem mozdul a fekete macska után, így igyekszik az elmenekülni készülő állatot elejteni. Újra felhúzva az íjat az épp ugrani készülő macskára lő. Remélhetőleg ez is sikeres volt, s akkor elindul a lelőtt macska felé, hogy azt is a zsákmányok közé tegye.*
- Szegény pára. Nem baj, a kegyetlen világban úgysem lett volna jobb sorsod. *Szól a halott macskához, ahogy a többi tetem közé dobja.*
- Inkább nem az a kérdés, hogy sok, hanem, hogy mik is ők? *Kérdezi valódi őszinteséggel a hangjába.
Mindig is érdekelték a nem mindennapi állati lények, s ezek valóban annak tűnnek. No meg ez a két bitang is izgatja fantáziáját, hogy mik lehetnek. Mert nem emberek, azok biztos, s nem is emberi lények.
De a két ficek mély hallgatásba burkolózott. A helyzetet meg már igen unja, még ha érdekes is számára a gazfickók. A helyzetet kihasználva halkan Sybilla mellé sétál, majd megfogja annak karját, és elhúzza egy kicsit távolabb, hogy úgy tűnjön, mintha csak félrehívná beszélgetni.*
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem már herótom van ettől a helytől, és ettől a két manustól is. Húzzunk innen, amíg nem figyelnek.
*A holdvilágos éjszakára néz fel, amelyet kisebb nagyobb felhő takar el. A felhőknek hála, lesz idejük elmenniük, amit a lány tudtára is ad.*
- Amint az felhők elérik a holdat, akkor a sötétséget kihasználva elmegyünk. Csak a lámpásuk van, ami fényt bocsájt ki, *Suttogja, hogy csak a lány hallhassa szavait.* - az meg édes kevés, nem látnak ide. Kilátszó bőröd, meg már úgyis sáros, így még a fehérsége sem szúrhat nekik szemet.
*Kacsint a lányra, majd ahogy eléri a felhő a fényt biztosító égitestet, ismét karon fogja a fekete hajú szépséget, s ha az enged a húzásának, akkor elindul a kijárat felé, ahol nemrég hagyták a lovat, hogy egy baljós érzésnek engedve szétnézzenek a temetőbe.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021