Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-02-07 21:12:28
Üzenet elküldve: 2015-02-07 21:12:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Symara Riati Wottier//
*Amint beér a temetőbe, rájön, hogy esik az eső. Sokáig tart, mire eszébe jut, hogy tenni kéne ellene valamit, de akkor sem tudja, hogy mit, így inkább csak lépdel tovább. Ahogy járkál a sírok között, lába finoman besüllyed a talajba.* ~Sár! Bleő!~ *Nem szereti a sarat, de most úgy van vele, hogy inkább derékig gázolna benne, ha nem fájna úgy a hasa. Meg is találja a kellő sírt. Mivel olvasni nem tud, nem is szentel sok figyelmet a szövegeknek. A lehető leggyorsabban dolgozik, és nem vesz ki sokat a sírból, sőt körbe is néz előtte, és vissza is ássa a sírt, ahogyan tudja. Egy darab csont csupán, amit elvisz. Nem akar hullagyalázónak tűnni, csupán éhes. A szájába veszi az oszló csontdarabot, amin talán még van egy kis, de a velő még mindenképp benne van. Azt próbálja kiszopogatni, miután kettétöri a csontot. Ahogy így járkál, szürcsölve és nyamnyogva, talál rá egy alakra, aki éppen fagyoskodik és elég rosszul néz ki. Dargal sosem volt gonosz teremtés, így inkább megpróbálja kikerülni. Ám hall egy újabb gyomorkorgást. Mivel annyira nem figyelte meg, hogy kié, a lánynak tulajdonítja. Habár, az ő hasa adta ki a hangot. Egy bamba orkvigyorral lép a halálán lévő lány felé, majd böki meg a csontdarabbal.*
-Kérsz? Most szereztem! *Ha az alak felnézne éppenséggel azzal találná szembe magát, hogy egy emberi darabbal böködik éppen, ami valószínűleg pont azé, akit látogatni jött. Nem túl bizalomgerjesztő, de még mindig jobban járt, mint járhatott volna, ha ez a bizonyos ork rosszindulatú is. Azonban legnagyobb szerencséjére Dargal nem az. És ráadásul buta is, hiszen egy friss ember mégiscsak finomabb falat lehetne, mint egy oszló tetem.*
*Amint beér a temetőbe, rájön, hogy esik az eső. Sokáig tart, mire eszébe jut, hogy tenni kéne ellene valamit, de akkor sem tudja, hogy mit, így inkább csak lépdel tovább. Ahogy járkál a sírok között, lába finoman besüllyed a talajba.* ~Sár! Bleő!~ *Nem szereti a sarat, de most úgy van vele, hogy inkább derékig gázolna benne, ha nem fájna úgy a hasa. Meg is találja a kellő sírt. Mivel olvasni nem tud, nem is szentel sok figyelmet a szövegeknek. A lehető leggyorsabban dolgozik, és nem vesz ki sokat a sírból, sőt körbe is néz előtte, és vissza is ássa a sírt, ahogyan tudja. Egy darab csont csupán, amit elvisz. Nem akar hullagyalázónak tűnni, csupán éhes. A szájába veszi az oszló csontdarabot, amin talán még van egy kis, de a velő még mindenképp benne van. Azt próbálja kiszopogatni, miután kettétöri a csontot. Ahogy így járkál, szürcsölve és nyamnyogva, talál rá egy alakra, aki éppen fagyoskodik és elég rosszul néz ki. Dargal sosem volt gonosz teremtés, így inkább megpróbálja kikerülni. Ám hall egy újabb gyomorkorgást. Mivel annyira nem figyelte meg, hogy kié, a lánynak tulajdonítja. Habár, az ő hasa adta ki a hangot. Egy bamba orkvigyorral lép a halálán lévő lány felé, majd böki meg a csontdarabbal.*
-Kérsz? Most szereztem! *Ha az alak felnézne éppenséggel azzal találná szembe magát, hogy egy emberi darabbal böködik éppen, ami valószínűleg pont azé, akit látogatni jött. Nem túl bizalomgerjesztő, de még mindig jobban járt, mint járhatott volna, ha ez a bizonyos ork rosszindulatú is. Azonban legnagyobb szerencséjére Dargal nem az. És ráadásul buta is, hiszen egy friss ember mégiscsak finomabb falat lehetne, mint egy oszló tetem.*
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-02-07 18:39:25
Üzenet elküldve: 2015-02-07 18:39:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Mintha csak a tél végi- tavasz eleji szél sodorta volna ide, úgy libben be a nagy épületbe. Léptei oly halkak, mintha nem is a földön lépkedne, hanem fölötte suhanna, könnyen, akár egy tollpihe. A szél hozta tán ezt a lányt? Hosszú haját a fuvallat kedve szerint borzolta, s orcái is kipirultak akár a tavasszal nyíló rózsa. Kék íriszeivel érdeklődve tekint körbe a számára ismeretlen helyen.
Ruhája puha anyagból szőtt, néhol díszes világoskék, szélén az út pora tapadt meg. Körbesétál, ajkain szelíd mosoly ül, de szemeiben izgalom és aggodalom...*
- Letarort, a mágust keresem. Tudna segíteni?
* Lép oda az egyik fiatal tanítóhoz. Az fejét csóválja, s arcán szomorúság tükröződik.*
- Bár segíthetnék, de elvesztettük őt. Betegség támadta meg, s gyönge szervezete hamar feladta a harcot.
* A fiatal teremtés, ijedten kapja szájához a kezét.*
- S kérem... Hol nyugszik most?
- A temetőben találja, kedves.
* Mutat a megfelelő irányba a pap.*
- Talán buta, s illetlen kérdés fog most elhangozni, s bocsásson meg érte. De mi lett a vagyonával?
* Maga is szégyelli ez irányba való érdeklődését, hogy mindjárt ilyesmire tereli a szót, de muszáj ezt tudnia.*
- A fia érkezett érte. Messzi földről jött kereskedő volt, de be tudta bizonyítani, hogy valóban örököse Letarortnak.
* A lány egy oszlopnak dől, s kifújja a levegőt. Letaror egyszer említette, hogy van egy fia, aki már rég elhagyta őt, s rossz útra tért, nem látogatja meg idősödő atyját. Egyre növekvő üzlete fontos csak számára, az kapja meg egyedül kitüntető figyelmét. Mindenkit, aki nála kevésbé vagyonos, azt lebecsüli, ellenben gazdag kereskedők társaságában igazán jól érzi magát.*
- Köszönöm, a felvilágosítást.
* Mondja a lány, majd sietve elhagyja az épületet. A temetőhöz tart, sebes léptekkel, lovát vezeti, szoknyáját följebb emeli, hogy el ne essen a nagy sietségében, fürtjei kiszabadulnak erősen összefogott hajából, de ő csak rohan. A sírhelynél egy kis pad áll, arra ül le.*
~ Nincs senkim... És semmim...~
* Csak az emlékek lelkében, melyek most fájdítják szívét. Nem az a sírós, érezlgős kisasszony ő, de néhány könnycsepp legördül orcáin. Az orcákon, melyek nemrég rózsásak voltak, de most sápadt, akár egy üres, fehér pergamen. Kicsit szédül is... Régen nem evett, hogy minél előbb ide jusson. Le is soványodott, hisz egész napokat töltött lovaglással, s étel-ital ritkán akadt mostanság kezébe. Fázik is... Ez a köpeny nem nyújt elég védelmet a hideg ellen, mely már csontjáig hatol, s egyre inkább didereg... Homloka viszont forró, akár az izzó vas, vékony kezei remegnek, s nehezére esik fölkelni. Alighogy fölemelkedik, mintha lábai is remegnének, akár a nyárfalevél, kénytelen visszaülni a padra. Pedig az eső egyre csak hull, az ég nem tartja vissza könnyeit...
A szél hangosan fütyül, mintha mérges lenne, dacolna az időjárással, az ő hangját azonban túlharsogja a mennydörgés. Nemsokára villámok cikáznak át az égen. S a lány ott ül, mint egy kókadozó virág, de őt hiába öntözni az eső...*
Ruhája puha anyagból szőtt, néhol díszes világoskék, szélén az út pora tapadt meg. Körbesétál, ajkain szelíd mosoly ül, de szemeiben izgalom és aggodalom...*
- Letarort, a mágust keresem. Tudna segíteni?
* Lép oda az egyik fiatal tanítóhoz. Az fejét csóválja, s arcán szomorúság tükröződik.*
- Bár segíthetnék, de elvesztettük őt. Betegség támadta meg, s gyönge szervezete hamar feladta a harcot.
* A fiatal teremtés, ijedten kapja szájához a kezét.*
- S kérem... Hol nyugszik most?
- A temetőben találja, kedves.
* Mutat a megfelelő irányba a pap.*
- Talán buta, s illetlen kérdés fog most elhangozni, s bocsásson meg érte. De mi lett a vagyonával?
* Maga is szégyelli ez irányba való érdeklődését, hogy mindjárt ilyesmire tereli a szót, de muszáj ezt tudnia.*
- A fia érkezett érte. Messzi földről jött kereskedő volt, de be tudta bizonyítani, hogy valóban örököse Letarortnak.
* A lány egy oszlopnak dől, s kifújja a levegőt. Letaror egyszer említette, hogy van egy fia, aki már rég elhagyta őt, s rossz útra tért, nem látogatja meg idősödő atyját. Egyre növekvő üzlete fontos csak számára, az kapja meg egyedül kitüntető figyelmét. Mindenkit, aki nála kevésbé vagyonos, azt lebecsüli, ellenben gazdag kereskedők társaságában igazán jól érzi magát.*
- Köszönöm, a felvilágosítást.
* Mondja a lány, majd sietve elhagyja az épületet. A temetőhöz tart, sebes léptekkel, lovát vezeti, szoknyáját följebb emeli, hogy el ne essen a nagy sietségében, fürtjei kiszabadulnak erősen összefogott hajából, de ő csak rohan. A sírhelynél egy kis pad áll, arra ül le.*
~ Nincs senkim... És semmim...~
* Csak az emlékek lelkében, melyek most fájdítják szívét. Nem az a sírós, érezlgős kisasszony ő, de néhány könnycsepp legördül orcáin. Az orcákon, melyek nemrég rózsásak voltak, de most sápadt, akár egy üres, fehér pergamen. Kicsit szédül is... Régen nem evett, hogy minél előbb ide jusson. Le is soványodott, hisz egész napokat töltött lovaglással, s étel-ital ritkán akadt mostanság kezébe. Fázik is... Ez a köpeny nem nyújt elég védelmet a hideg ellen, mely már csontjáig hatol, s egyre inkább didereg... Homloka viszont forró, akár az izzó vas, vékony kezei remegnek, s nehezére esik fölkelni. Alighogy fölemelkedik, mintha lábai is remegnének, akár a nyárfalevél, kénytelen visszaülni a padra. Pedig az eső egyre csak hull, az ég nem tartja vissza könnyeit...
A szél hangosan fütyül, mintha mérges lenne, dacolna az időjárással, az ő hangját azonban túlharsogja a mennydörgés. Nemsokára villámok cikáznak át az égen. S a lány ott ül, mint egy kókadozó virág, de őt hiába öntözni az eső...*
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-01-31 07:59:59
Üzenet elküldve: 2015-01-31 07:59:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ingrtan Eriton//
* Lassan, kimérten lépdel a fiú mellett, körbe-körbe nézegetve. Talán a temető a legbiztonságosabb hely, ahol az ügyüket tárgyalhatják, de mint más helyen, itt sem tartózkodhatnak túl sokáig. Az túl feltűnő lenne. Vizslatja a sötét, ködös helyet, hátha valami gyanúsat vél felfedezni, azonban hiába. Pár méterrel arrébb egy ráncos képű öregasszony siratja elhunyt ismerősét. Feltehetően közeli rokon lehetett az arcából ítélve. A nő sápadt, az élet már halványul belőle. A szemében-bár Bacara nem láthatta tisztán mégis úgy érezte- a reményvesztettség jelenik meg. Ezen elgondolkozik. *
~ Talán én is így festettem mikor Adian elhagyott. Reményvesztetten, átverten, és magányosan. ~
* Majd elhessegeti a gondolatot. Talán akkor mutatta életében a legtöbb érzelmet, és ezzel sebezhetővé vált, de most nem engedheti meg magának hogy gyenge legyen. Hiszen most talált olyan kalandra, ami megköveteli, hogy éber, erős, és legfőképpen érzelemmentes legyen. Ezt nem szalaszthatja el. * ~ Mindig is egy jó nagy kalandra vágytam, ami eltereli a figyelmemet Adianról. Arról a gyáva senkiháziról! De mégis, máig nem tudtam elfelejteni, ami jelenthet valamit. Talán ő volt az egyetlen akit közelebb éreztem a szívemhez, mint bárki mást. ~
* Ennél a pontnál Eritonra sandít. Végi néz rajta. Izmos vállak, sovány, nyúlánk test, hófehér bőr, sokat látott barna szemek, amik persze sosem látszanak, az átkozott csuklya miatt. Hirtelen megsajnálja az elfet. *
~ Lehet, hogy csak pótléknak használom? Vagy ő is kerülhet olyan közel hozzám mint Adian? Nem érdemli, meg, hogy kihasználjam, de nekem szükségem van valakire, hogy felejtsek, és az ő munkáját is ki akarom tanulni. Vele maradok, és meglátjuk mi lesz. ~
* Sóhajt, mikor a kiskapuhoz érnek. Kinyitja, majd megszólal. *
- Visszavezetlek a gazdagok világába, és te mondd meg melyik ház legyen az.
*Kacsint Eritonra, majd megigazítja sapkáját. *
* Lassan, kimérten lépdel a fiú mellett, körbe-körbe nézegetve. Talán a temető a legbiztonságosabb hely, ahol az ügyüket tárgyalhatják, de mint más helyen, itt sem tartózkodhatnak túl sokáig. Az túl feltűnő lenne. Vizslatja a sötét, ködös helyet, hátha valami gyanúsat vél felfedezni, azonban hiába. Pár méterrel arrébb egy ráncos képű öregasszony siratja elhunyt ismerősét. Feltehetően közeli rokon lehetett az arcából ítélve. A nő sápadt, az élet már halványul belőle. A szemében-bár Bacara nem láthatta tisztán mégis úgy érezte- a reményvesztettség jelenik meg. Ezen elgondolkozik. *
~ Talán én is így festettem mikor Adian elhagyott. Reményvesztetten, átverten, és magányosan. ~
* Majd elhessegeti a gondolatot. Talán akkor mutatta életében a legtöbb érzelmet, és ezzel sebezhetővé vált, de most nem engedheti meg magának hogy gyenge legyen. Hiszen most talált olyan kalandra, ami megköveteli, hogy éber, erős, és legfőképpen érzelemmentes legyen. Ezt nem szalaszthatja el. * ~ Mindig is egy jó nagy kalandra vágytam, ami eltereli a figyelmemet Adianról. Arról a gyáva senkiháziról! De mégis, máig nem tudtam elfelejteni, ami jelenthet valamit. Talán ő volt az egyetlen akit közelebb éreztem a szívemhez, mint bárki mást. ~
* Ennél a pontnál Eritonra sandít. Végi néz rajta. Izmos vállak, sovány, nyúlánk test, hófehér bőr, sokat látott barna szemek, amik persze sosem látszanak, az átkozott csuklya miatt. Hirtelen megsajnálja az elfet. *
~ Lehet, hogy csak pótléknak használom? Vagy ő is kerülhet olyan közel hozzám mint Adian? Nem érdemli, meg, hogy kihasználjam, de nekem szükségem van valakire, hogy felejtsek, és az ő munkáját is ki akarom tanulni. Vele maradok, és meglátjuk mi lesz. ~
* Sóhajt, mikor a kiskapuhoz érnek. Kinyitja, majd megszólal. *
- Visszavezetlek a gazdagok világába, és te mondd meg melyik ház legyen az.
*Kacsint Eritonra, majd megigazítja sapkáját. *
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-01-29 19:44:47
Üzenet elküldve: 2015-01-29 19:44:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Hangos nyikorgással nyílik ki a temető kiskapuja. Sok emberrel ellentétben ö szereti a temetőt itt mindig kellemes csend van. A talajon köd kígyózik, elrejtve az itt sétáló emberek szeme elől a talaj egyenetlenségét. hátrébb két frissen kiásott sírt lát. Gonosz mosoly ül az arcára mikor a sziklákba vájt kripták felé néz. Hirtelen a távolban egy bagoly huhogása hallatszik. A váratlan hangtól a hátán végigfut valami hideg borzongás. A temető közepe felé tart oda ahol egy nagy emlék áll. Elmormol egy rövid gyors imát majd tovább áll. A nagy kovácsolt kapu felé mely kivezeti a temetőből.*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-01-29 01:48:42
Üzenet elküldve: 2015-01-29 01:48:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Gyorsan inal, nem fél csak... de fél. Keze megremeg, maszkja szerencsésen őrzi arcának szégyenteljes vonulatait, ahogy átfut a temetőn. De teste gyenge és könnyen fárad, így kénytelen megpihenni az egyik sír mellett. Ha őszintébb, akkor nem csak az egyik, hanem egy látszólag elég jelentőségteljes kőkoporsó, erősen aggasztó jelekkel rajta. Egy rács, mely még a föld alatt is látszólag folytatódik zárja el a koporsót a világtól. Talán csak azért, hogy megnehezítse a bejutást vagy a... Újra feláll a szőr a hátán, arra inkább nem is gondol, hogy mi lehet a másik opció, a saját érdekében. De bármelyik is legyen, esze ágában sincs ezen a lezárt állapotot megváltoztatni, megbízik a készítők szándékában, hogy mindenki jobban jár, amíg meg bontják meg a vasrácsot. Nagy a csend. Mikor ezt a csendet meg-megtöri egy bagolyhuhogás, Risild szívrohamközeli állapotba kerül, nem is ok nélkül.*
~Gyorsan kéne távozni, mielőtt elvesztem az eszem ezen a sötét hangulatú helyen.~
*Egy-egy sírt üresen talál, ide bizonyára majd temetni fognak egyeseket. De őt ez most nem érdekli, meglátta a nagy kőépületet, ahonnan érdekes fények jönnek fel, állítólag itt vannak a hely legnagyobb varázslói és állítólag jó szándékúak. Legalábbis abban az értelemben, hogy nem vetik meg, bárki is lépjen be és ő tényleg a bárki megnevezésbe illeszkedő egyén. Nem valaki, még ott nem tart, de bárki még lehet. Ahogy közel ér már ropog a lába alatt a hó, ezt is most vette észre. Ennek a hangja is néha megijeszti, legalábbis az első pár alkalommal.*
~Gyorsan kéne távozni, mielőtt elvesztem az eszem ezen a sötét hangulatú helyen.~
*Egy-egy sírt üresen talál, ide bizonyára majd temetni fognak egyeseket. De őt ez most nem érdekli, meglátta a nagy kőépületet, ahonnan érdekes fények jönnek fel, állítólag itt vannak a hely legnagyobb varázslói és állítólag jó szándékúak. Legalábbis abban az értelemben, hogy nem vetik meg, bárki is lépjen be és ő tényleg a bárki megnevezésbe illeszkedő egyén. Nem valaki, még ott nem tart, de bárki még lehet. Ahogy közel ér már ropog a lába alatt a hó, ezt is most vette észre. Ennek a hangja is néha megijeszti, legalábbis az első pár alkalommal.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-01-25 09:01:00
Üzenet elküldve: 2015-01-25 09:01:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Dussnak nem volt szerencséje a templomban. Az ilyen égig érő épületekben amúgy sem szokták szívesen látni.
~De ez nem is elvárható: hogy is látnának szívesen az emberek között egy öreg, szakadt, törpe mágust?~ Hősünk kinyitja a rozoga kőfalban lévő kaput, és belép a temetőbe. Úgy döntött a Kikötőben folytatja útját. De mielőtt tovább sietne, megáll a sírok előtt, lehajtott fejjel. Nem lát törpe sírt, nem mintha nem kedvelné az embereket, fattyúként egyáltalán nem fajgyűlölő. Egyszerűen jobban szeret
a fajtársai sírjai előtt állni. Megtörli a szemét, majd előrehúzza csuklyáját, hogy elrejtse könnyeit.
Továbbindul, át a temetőn, és a folyópart felé távozik a hátsó kapun.*
~De ez nem is elvárható: hogy is látnának szívesen az emberek között egy öreg, szakadt, törpe mágust?~ Hősünk kinyitja a rozoga kőfalban lévő kaput, és belép a temetőbe. Úgy döntött a Kikötőben folytatja útját. De mielőtt tovább sietne, megáll a sírok előtt, lehajtott fejjel. Nem lát törpe sírt, nem mintha nem kedvelné az embereket, fattyúként egyáltalán nem fajgyűlölő. Egyszerűen jobban szeret
a fajtársai sírjai előtt állni. Megtörli a szemét, majd előrehúzza csuklyáját, hogy elrejtse könnyeit.
Továbbindul, át a temetőn, és a folyópart felé távozik a hátsó kapun.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-01-07 23:47:50
Üzenet elküldve: 2015-01-07 23:47:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Miryell Noldaryn//
*Scorrage a homlokára csap és elsápad.*
-Ah'z dhur uk nul! *Káromkodik nagyot.*
-Szemő! Itt kell, hogy hagyjalak. Ha időm engedi majd betérek a boltodba. A térképpel el tudtok tájékozódni a városon belül. Ég áldjon!
*Fédra nekilendül és Scorrage futtában kapaszkodik fel rá majd hátrapillant és gondterhelt arccal vágtat el a messzeségbe.*
*Scorrage a homlokára csap és elsápad.*
-Ah'z dhur uk nul! *Káromkodik nagyot.*
-Szemő! Itt kell, hogy hagyjalak. Ha időm engedi majd betérek a boltodba. A térképpel el tudtok tájékozódni a városon belül. Ég áldjon!
*Fédra nekilendül és Scorrage futtában kapaszkodik fel rá majd hátrapillant és gondterhelt arccal vágtat el a messzeségbe.*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-01-05 20:37:28
Üzenet elküldve: 2015-01-05 20:37:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
*A templomkert hátsó részén álló vas kerítés mellet szomorúan bandukol a temető bejáratához. A hatalmas kapu előtt megáll oldalt, és elkezdi megigazítani a ruházatát. Az ingét gyorsan betűri a nadrágba, majd az ing gallérját is megigazítja. Ekkor jut eszébe, hogy a köpenye csukja részét is meg kell igazítania, így neki áll tükör nélkül a nehéz feladatnak. Gyorsan leporolja a nadrágját, majd a köpenye alsó szélével neki áll a cipőjét lepucolni. A kívülállóknak furcsa lehet a jelenet, de őt nem érdekli. Ő nem a holtak birodalmába készül belépni, hanem oda, ahol a szerelmével találkozhat. Miután megfelelőnek ítéli a ruházatát, akkor a hajával próbál valamit kezdeni, nem túl sok sikerrel. Csak akkor lép be, amikor megfelelőnek ítéli a kinézetét. Nem foglalkozik a nemesek díszes kriptáival, anélkül halad el mellettük, hogy rájuk nézne. Határozottan megy a célja felé, egy friss sírdombhoz, ahol egy alig másfél méteres faragott fejdísz áll. Se név, se felirat, csupán egy faragott oszlop. A fiatal sötételf mégis tudja, hogy jó helyen jár.*
-Szervusz Sycie! *köszönti a sírt halkan. Már kezdené mesélni, hogyan is állt bosszút érte, de inkább nem. Nem tudja, hogy ki hallgatná ki, így inkább más témákra evez.*
-Láttam egy vörös rózsát, amely még nem fagyott el. El akartam neked hozni, de te nem érdemelsz lopott ajándékot. Legközelebb valami szépet akarok neked venni. Igen jól hallottad, venni. *neveti el magát ahogyan maga elé képzeli a lány reakcióját erre a mondatra.* Ha lesz elég pénzem, akkor egy szép fejfát is veszek neked, de most csak erre volt pénzem. *szégyelli el magát, pedig tudja, hogy a másikat nem zavarja, hogy ilyen egyszerű fejfát kapott.*
-Bele kezdtem a könyvbe. Nehéz olvasmány, főleg ahogyan én olvasok, de mire végzek a könyvvel, addigra legalább biztosan, és határozottan fogok olvasni.
*Ismét hosszú percekig némán áll, hiszen nem tudja mit mondhatna még. Talán azt, hogy mennyire hiányzik neki a lány? Vagy hogy mennyire szeretné magához ölelni? Vagy azt, hogy mi mindenre lenne képes, hogy vissza kapja? Hiába mondaná ki a szavakat, azok nem fejeznék ki azt, amit legbelül érez. Hiába bosszulta meg, a hiánya nem szűnt meg. Eddig bármikor, ha bánata volt, akkor a lányhoz ment, vagy ő talált rá, mintha csak megérezte volna, hogy a fiúnak szüksége volna rá. Ilyenkor már a lány mosolya enyhített a bánatán. De igazából a lány szavai, amik elfelejtették vele azt, ami okozta a bánatát.*
-Most, hogy nem vagy nekem, ki fog segíteni rajtam? *tudja, hogy nincs válasz. Nem is igazán akarta kimondani a szavakat, de mégis elhagyták az ajkait.*
-Szervusz Sycie! *köszönti a sírt halkan. Már kezdené mesélni, hogyan is állt bosszút érte, de inkább nem. Nem tudja, hogy ki hallgatná ki, így inkább más témákra evez.*
-Láttam egy vörös rózsát, amely még nem fagyott el. El akartam neked hozni, de te nem érdemelsz lopott ajándékot. Legközelebb valami szépet akarok neked venni. Igen jól hallottad, venni. *neveti el magát ahogyan maga elé képzeli a lány reakcióját erre a mondatra.* Ha lesz elég pénzem, akkor egy szép fejfát is veszek neked, de most csak erre volt pénzem. *szégyelli el magát, pedig tudja, hogy a másikat nem zavarja, hogy ilyen egyszerű fejfát kapott.*
-Bele kezdtem a könyvbe. Nehéz olvasmány, főleg ahogyan én olvasok, de mire végzek a könyvvel, addigra legalább biztosan, és határozottan fogok olvasni.
*Ismét hosszú percekig némán áll, hiszen nem tudja mit mondhatna még. Talán azt, hogy mennyire hiányzik neki a lány? Vagy hogy mennyire szeretné magához ölelni? Vagy azt, hogy mi mindenre lenne képes, hogy vissza kapja? Hiába mondaná ki a szavakat, azok nem fejeznék ki azt, amit legbelül érez. Hiába bosszulta meg, a hiánya nem szűnt meg. Eddig bármikor, ha bánata volt, akkor a lányhoz ment, vagy ő talált rá, mintha csak megérezte volna, hogy a fiúnak szüksége volna rá. Ilyenkor már a lány mosolya enyhített a bánatán. De igazából a lány szavai, amik elfelejtették vele azt, ami okozta a bánatát.*
-Most, hogy nem vagy nekem, ki fog segíteni rajtam? *tudja, hogy nincs válasz. Nem is igazán akarta kimondani a szavakat, de mégis elhagyták az ajkait.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:33:11
Üzenet elküldve: 2015-01-04 21:33:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Miryell Noldaryn//
*Nagyot taszajt a kocsin amely könnyedén csúszik ki a gödörből. A lovak nagyot nyerítenek és tovább indulnak. A kocsi mögött sétál picit gyorsabban mint a kocsi, hogy utolérje eközben Szemőnek magyaráz.*
-A temetőn keresztül tudunk a legrövidebb úton eljutni a fogadóba viszont a kocsisnak kerülnie kell mert a temetőhöz vezető kaptató túl meredek a kocsinak így körbe kell mennie és a főtérnél bejönnie. Neh. *Nyelvével csettint mire lova megáll és fejével hátra tekint. A jobb zsákhoz lép és előhúz belőle két kis lámpást. Az egyiket oda nyújtja a kocsisnak, hogy gyújtsa meg és miután őneki is elmagyarázta az útirányt átnyújtja neki a térképet, hogy el ne tévedjen majd rábök egy pontra.*
-Itt találkozunk. Az istállóban hagyhatja a lovakat.
*Feltornássza magát Fédra hátára és int az elfnek, hogy üljön fel mögé. Majd a temető felé galoppozik lovával.*
*Nagyot taszajt a kocsin amely könnyedén csúszik ki a gödörből. A lovak nagyot nyerítenek és tovább indulnak. A kocsi mögött sétál picit gyorsabban mint a kocsi, hogy utolérje eközben Szemőnek magyaráz.*
-A temetőn keresztül tudunk a legrövidebb úton eljutni a fogadóba viszont a kocsisnak kerülnie kell mert a temetőhöz vezető kaptató túl meredek a kocsinak így körbe kell mennie és a főtérnél bejönnie. Neh. *Nyelvével csettint mire lova megáll és fejével hátra tekint. A jobb zsákhoz lép és előhúz belőle két kis lámpást. Az egyiket oda nyújtja a kocsisnak, hogy gyújtsa meg és miután őneki is elmagyarázta az útirányt átnyújtja neki a térképet, hogy el ne tévedjen majd rábök egy pontra.*
-Itt találkozunk. Az istállóban hagyhatja a lovakat.
*Feltornássza magát Fédra hátára és int az elfnek, hogy üljön fel mögé. Majd a temető felé galoppozik lovával.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-01-02 17:27:31
Üzenet elküldve: 2015-01-02 17:27:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
* Nézegeti a sírokat. Nem áll meg előttük, csak úgy miközben elmegy mellettük ránéz, elolvassa a nevet amit talán ráróttak és esetleg az életkort is, ha eszébe jutott a gyászolónak megemlíteni. Egy család nyughelye mellett sétálnak tova. Az egész nagyon egyforma, mintha mindenki egy időben halt volna meg, bár az is megeshet, hogy csak egy fejfára írták fel az összeset. Van ott anyának, apának való és gyerekek is, jó néhány.*
- Vagy valami járvány vitte el őket vagy nagyon rendezett aki a sírjaikat őrzi.*mondja elgondolkodva.
A szegénynegyed lakóiról nincs sok mit mondjon. Nem élt ott és járni is általában igen sietve szokott közöttük. Ha lát egy érdekes arcocskát még megesik, hogy ad neki néhány aranyat, de leginkább csak a földet fixírozva siet el mellettük.*
- Nem tudom, azt még megértem, hogy valaki nem tudja feldolgozni a fájdalmait és italra adja a fejét, de hogy teljes és szép család mellett, hogy lehet fontosabb a bor mint a kenyér azt sohasem tudtam elfogadni.*jegyzi meg röviden, hidegen majd inkább csak megy tovább és hallgat. Úgy tűnik kezd mord útitárssá válni. Az utolsó kérdésen elgondolkodik. A családjáról jóformán semmit sem tud, csak hogy tősgyökeres városi.*
- Biztosan van. Nem tudom. Anyám amikor olyan nyolc éves lehettem eladott 500 aranyért.
- Vagy valami járvány vitte el őket vagy nagyon rendezett aki a sírjaikat őrzi.*mondja elgondolkodva.
A szegénynegyed lakóiról nincs sok mit mondjon. Nem élt ott és járni is általában igen sietve szokott közöttük. Ha lát egy érdekes arcocskát még megesik, hogy ad neki néhány aranyat, de leginkább csak a földet fixírozva siet el mellettük.*
- Nem tudom, azt még megértem, hogy valaki nem tudja feldolgozni a fájdalmait és italra adja a fejét, de hogy teljes és szép család mellett, hogy lehet fontosabb a bor mint a kenyér azt sohasem tudtam elfogadni.*jegyzi meg röviden, hidegen majd inkább csak megy tovább és hallgat. Úgy tűnik kezd mord útitárssá válni. Az utolsó kérdésen elgondolkodik. A családjáról jóformán semmit sem tud, csak hogy tősgyökeres városi.*
- Biztosan van. Nem tudom. Anyám amikor olyan nyolc éves lehettem eladott 500 aranyért.
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-01-01 13:50:20
Üzenet elküldve: 2015-01-01 13:50:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
- Hát, tudod ez egy érdekes dolog. Egészen kicsi korában találtam meg őt, így ő az emberi nonverbális jelzésekhez szokott, na meg ezekhez a jelzésekhez párosultak hangok. Így annyira nem volt nehéz tanítani, jól megért engem.
* Magyarázza mosolyogva.*
- No, nem úgy értem, hogy a Szegénynegyed szűk, sötét utcácskáit összekeverném a Gazdagnegyedbeli pompával. De ha a nyomornegyedben sétálok, akkor képes vagyok arra, hogy elkeverdjek, mert szinte minden ház hasonlóan kicsi, omladozó falakkal, betört ablakokkal. A gazdagok utcáin is, ha nem nézel meg eléggé egy házat, akkor könnyen összekeverheted egy másikkal. Nyilván, egy városban élő ember nem így van vele, de az erdei elf természete már csak ilyen. Az erdőben viszont elég jól kiisemerem magam.
* Mondja jókedvűen. Hisz ő soha nem lakott városban, így érthető is, hogy nemigen érzi itt otthon magát.*
- Sajnálom azokat az embereket. Sokuk úgymond lecsúszott, nem?
* Hallott rá példát, hogy ha valaki elvesztette a családját, akkor hogy keserűségét enyhítse, italba fojtotta a bánatát. Ez meg már olyan mind egy lejtő, könnyebb lefelé, mint fölfelé, s az elkeseredettek általában a könnyebbnek látszó utat választják. Aztán olyan mélyre kerülnek, hogy onnan már szinte lehetetlen visszajönni. Valaki meg már nyilván a nyomorba születik, s onnan is nehéz följebbkapaszkodni, főleg akkor, ha olyan személyek veszik körül, akik még vissza is húzzák.*
- Ez kedves tőled, de én nem félek a holtaktól. Ők azok, akik már tényleg nem bánthatnak minket, a szellemük sem... Vagy ha mégis, akkor azért egy szellem sem haragudhat, ha átvágunk a temetőn. Te hiszel ilyesféle dolgokban?
* Eliche nem utasítja el a más, nem evilági lények létezését, sőt egy bizonyos erdei szellemben még reménykedik is egy kicsit. Hallott démoni lényekről is, akik egy másik síkról érkeznek az ő világukba, de őket nem így nevezték... Na, meg a nagyobb varázslók tudnak hívni ilyen lényeket, akiktől kérhetnek dolgokat. De Eilche eddig nem foglalkozott mágiával, így nem nagy ismerője efféle tudományoknak.
Beérve a temetőbe díszes és ápolt sírok fogadják, de bőven akad mohával benőtt fejfa, földbe süllyedt síremlék. Egy nőt is felfedez egy nem túl díszes, ámde szépen gondozott sírnál, éppen friss rózsákat állít egy vázába, s teszi le. Majd egy zsebkendőt húz elő kabátzsebéből és megtörli a szemét.*
- Neked nyugszanak itt hozzátartozóid?
* Mondja egészen halkan a lány. Valahogy a temető hangulata hozta azt az érzést számára, hogy itt nem beszélhet normál hangerővel.*
* Magyarázza mosolyogva.*
- No, nem úgy értem, hogy a Szegénynegyed szűk, sötét utcácskáit összekeverném a Gazdagnegyedbeli pompával. De ha a nyomornegyedben sétálok, akkor képes vagyok arra, hogy elkeverdjek, mert szinte minden ház hasonlóan kicsi, omladozó falakkal, betört ablakokkal. A gazdagok utcáin is, ha nem nézel meg eléggé egy házat, akkor könnyen összekeverheted egy másikkal. Nyilván, egy városban élő ember nem így van vele, de az erdei elf természete már csak ilyen. Az erdőben viszont elég jól kiisemerem magam.
* Mondja jókedvűen. Hisz ő soha nem lakott városban, így érthető is, hogy nemigen érzi itt otthon magát.*
- Sajnálom azokat az embereket. Sokuk úgymond lecsúszott, nem?
* Hallott rá példát, hogy ha valaki elvesztette a családját, akkor hogy keserűségét enyhítse, italba fojtotta a bánatát. Ez meg már olyan mind egy lejtő, könnyebb lefelé, mint fölfelé, s az elkeseredettek általában a könnyebbnek látszó utat választják. Aztán olyan mélyre kerülnek, hogy onnan már szinte lehetetlen visszajönni. Valaki meg már nyilván a nyomorba születik, s onnan is nehéz följebbkapaszkodni, főleg akkor, ha olyan személyek veszik körül, akik még vissza is húzzák.*
- Ez kedves tőled, de én nem félek a holtaktól. Ők azok, akik már tényleg nem bánthatnak minket, a szellemük sem... Vagy ha mégis, akkor azért egy szellem sem haragudhat, ha átvágunk a temetőn. Te hiszel ilyesféle dolgokban?
* Eliche nem utasítja el a más, nem evilági lények létezését, sőt egy bizonyos erdei szellemben még reménykedik is egy kicsit. Hallott démoni lényekről is, akik egy másik síkról érkeznek az ő világukba, de őket nem így nevezték... Na, meg a nagyobb varázslók tudnak hívni ilyen lényeket, akiktől kérhetnek dolgokat. De Eilche eddig nem foglalkozott mágiával, így nem nagy ismerője efféle tudományoknak.
Beérve a temetőbe díszes és ápolt sírok fogadják, de bőven akad mohával benőtt fejfa, földbe süllyedt síremlék. Egy nőt is felfedez egy nem túl díszes, ámde szépen gondozott sírnál, éppen friss rózsákat állít egy vázába, s teszi le. Majd egy zsebkendőt húz elő kabátzsebéből és megtörli a szemét.*
- Neked nyugszanak itt hozzátartozóid?
* Mondja egészen halkan a lány. Valahogy a temető hangulata hozta azt az érzést számára, hogy itt nem beszélhet normál hangerővel.*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-12-17 08:22:26
Üzenet elküldve: 2014-12-17 08:22:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
*Átlépnek a vaskapun, és a gyászmenet jobbra kanyarodik, hogy Arthenior nemesi családjainak kriptáit megközelíthessék. Sírok és kripták között visz az út, mire megérkeznek a del Owairat család sírboltjához. A falnak támaszkodó monumentális építmény a többi szomszédos kripta fölé magasodik. Rácsos bejárata felett apró toronnyal, melyben labdányi lélekharang pihen.
A rácsos ajtót megnyitva, egy előtérbe juthatunk. itt lehet virágokat és gyertyákat, mécseseket elhelyezni. Ezt a részt faragott, vassakkal megerősített tölgyfa ajtó zárja el a valódi kriptától. Bent két oldalon az elhunyt családtagok koporsói pihennek. Középen kő emelvény magasodik, rajta fekete gyászlepel, arany hímzéssel. Ezen is látható a családi címer.
A négy koporsóvivő erre ez emelvényre emeli fel Huofir földi maradványait tartalmazó koporsót, majd hátralépve, elhagyják a kriptát. Nivere csak ekkor lép be, s őt senki nem követi. Egészen a koporsó mellett áll meg, háttal a többieknek, s kezét kihúzva a melegítő ruhadarabból, tenyere a fára simul*
-Apa... *Suttogja maga elé.* ...félek. Annyira magamra hagytál...
*Aztán elhallgat. Szemeiből kibuggyannak a könnyek. Most először sír, mióta atyja átadta lelkét az égieknek. Négy nap telt el azóta, és hiába ravatalozták fel Huofirt a saját szobájában, Nivere képtelen volt sírni. pedig a gyász fájdalmas teherként nyomta a lelkét.
Apró zsebkendőt húz elő, és törli meg az arcát, orrát, majd megfordul, és kilép a kriptából. Az ismerősök és barátok ekkor tudják elhelyezni a virágokat, mécseseket, majd rövid részvétet nyilvánítanak, és magára hagyják a fiatal lányt. Nivere pedig áll a keskeny előtérben jó ideig, aztán saját kezével ragadja meg a harang zsinórját, és húz rajta párat, ezzel engedve el apja lelkét a földi világból.*
-Ég veled Huofir del Owairat.
*Mondja halkan, aztán megfordul, és lassú léptekkel megindul vissza a kocsik felé. Mögötte a négy szolga lépked. Még az öreg Grozan is megkönnyezi urát, de könny csordul végig újra és újra, a csendesen lépkedő Nivere arcán is.*
A rácsos ajtót megnyitva, egy előtérbe juthatunk. itt lehet virágokat és gyertyákat, mécseseket elhelyezni. Ezt a részt faragott, vassakkal megerősített tölgyfa ajtó zárja el a valódi kriptától. Bent két oldalon az elhunyt családtagok koporsói pihennek. Középen kő emelvény magasodik, rajta fekete gyászlepel, arany hímzéssel. Ezen is látható a családi címer.
A négy koporsóvivő erre ez emelvényre emeli fel Huofir földi maradványait tartalmazó koporsót, majd hátralépve, elhagyják a kriptát. Nivere csak ekkor lép be, s őt senki nem követi. Egészen a koporsó mellett áll meg, háttal a többieknek, s kezét kihúzva a melegítő ruhadarabból, tenyere a fára simul*
-Apa... *Suttogja maga elé.* ...félek. Annyira magamra hagytál...
*Aztán elhallgat. Szemeiből kibuggyannak a könnyek. Most először sír, mióta atyja átadta lelkét az égieknek. Négy nap telt el azóta, és hiába ravatalozták fel Huofirt a saját szobájában, Nivere képtelen volt sírni. pedig a gyász fájdalmas teherként nyomta a lelkét.
Apró zsebkendőt húz elő, és törli meg az arcát, orrát, majd megfordul, és kilép a kriptából. Az ismerősök és barátok ekkor tudják elhelyezni a virágokat, mécseseket, majd rövid részvétet nyilvánítanak, és magára hagyják a fiatal lányt. Nivere pedig áll a keskeny előtérben jó ideig, aztán saját kezével ragadja meg a harang zsinórját, és húz rajta párat, ezzel engedve el apja lelkét a földi világból.*
-Ég veled Huofir del Owairat.
*Mondja halkan, aztán megfordul, és lassú léptekkel megindul vissza a kocsik felé. Mögötte a négy szolga lépked. Még az öreg Grozan is megkönnyezi urát, de könny csordul végig újra és újra, a csendesen lépkedő Nivere arcán is.*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-12-09 09:51:55
Üzenet elküldve: 2014-12-09 09:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*A temető kísérteties félhomályban és ködben úszik. Miközben a sírkövek, fa keresztek és egy díszes ugyanakkor ijesztő kripta mellett halad el az úti célján morfondírozik. ~Ha Dél-Nyugat felől jöttem akkor ha a temetőt a jobb oldalán hagyom el akkor visszatérek az útra ahonnét jöttem onnan már csak dél nyugat felé kell sétálnom amíg meg nem találom a kidőlt tuskót aztán már sima ügy.~ Egy düledező díszes kovácsolt vas kerítést átugorván meg is találja a keresett utat.*
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 09:52:37
A hozzászólás írója (Scorrage Argethlam) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.09 09:52:37
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-12-04 19:20:59
Üzenet elküldve: 2014-12-04 19:20:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Keresetlen logika bújik meg a cél kitűzésében. Wramnak nyakán a tél, ilyenkor kevés hely van, ahol akad munka. De a kikötő folyamatosan szívja fel a munkát keresők jó részét. Ezért vág most át komor tekintettel és szorosra húzott köpennyel. *
~ Csak akad majd valami munka nekem. Ha más nem, elmegyek rakodónak. Vagy kidobónaka Rókalyukba. ~
* Veszi számba a lehetőségeket, ahogy elér a temető végébe. *
~ Csak akad majd valami munka nekem. Ha más nem, elmegyek rakodónak. Vagy kidobónaka Rókalyukba. ~
* Veszi számba a lehetőségeket, ahogy elér a temető végébe. *
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-12-04 08:42:26
Üzenet elküldve: 2014-12-04 08:42:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
*A hatalmas, gyönyörű, öreg templom árnyékából a temetőbe követi a lányt. Khyr nem tudja mi az, hogy levegőt imádni. Imádni lehet valamit ami annyira természetes, vagy talán csak neki tűnik túl természetesnek ez az elem? A víz és a föld is mindég volt és mindég is lesz, de hogy ezeknek az elemeknek istenei vannak? Vagy ők maguk az istenek? A tolvaj a lába alá pillant szórakozott elgondolkodásában, talán a bakancsára ragadt a föld istene. Elhúzza a száját. Ez nevetséges neki. A vallások és a mágia amúgy is messze állt tőle. Persze ott a tűz is, tűz nem mindég csak létezik. A tűz az égből jön egy nagyobb vihar közben és lecsap egy-egy fára, hogy porig égesse azt. Ezt egyszerűbb felfognia. Az istenek az égben lakoznak, a tűz az égből jön, teljesen felfogható. Persze lehet tüzet csiholni, vagy kovával és acéllal, esetleg mérgezett végű pálcikákkal is pattintani. Azt gondolhatja ő maga is isten ha uralja az elemet, hogy meggyújtsa a tábortüzet a vadon közepén, vagy hogy frissen sodort cigarettát pöfékelve merengjen a múlt, s jövő dolgairól. Viszont ez az uralom csak látszat, nem uralhatóak az elemek. Ótata is így halt meg. Ha uralta volna a parazsat nem esett volna ki a pipából miközben olyan jót szundikált, s nem égette volna szénné őt s a kunyhóját.
Hmm... Khyr ismét elhúzza a száját a tömény intellektuális latolgatás végeztével. Felkapja a tekintetét amit a földön felejtett és épp időben, hogy ne menjen neki Liannának. Kezeit kiveszi a zsebéből. Most jutottak el hozzá a nő szavai. Sírból lopni?*
- Hát... *kezdi bizonytalanul* Nem tudom.
*Letekint egy-egy ősi sírkőre, melyet körbefontak különböző növények.*
- Tudod, hallottam egy nagy felfedezőről a könyvben talán Alec... Alex... azt hiszem Alexei volt a név. Na mindegy, szóval ez az ember egy gyülekezet tagja volt, szerzeteseké. Egy nap elhagyta a templomot és útra kelt messze északra, ahol talált egy kicsiny törzset. A vadon közepén, hatalmas jégfalak között. Ennek a törzsnek volt egy hite, miszerint egy fajta ritka növény, mely nagy hatalommal bír, gyógyít, csak az igaz szívű ember sírján nő. Olvastam feljegyzéseket, hogy elvesztette addigi hitét és a barbárok hite szerint élt. Amikor visszatért, s meghalt a társai eltemették és igaz szívéből vörös indák sarjadtak.
*Khyr máig nem tudja, hogy ez csak mese vagy igaz történet. Mindenesetre gyermekkora meghatározó élménye volt, mivel ez a könyv amiben a történet állt volt az első nem ehető amit ellopott, másrészt meg annyira szívbemarkoló leírást olvasott Alexei feljegyzéseiről, a messzi jeges északról, hogy akkoriban évekig minden zsigere azt kívánta, hogy csomagoljon és menjen Alexei után. Szíve legrejtettebb titka ez a vágyódás és senkinek nem árulná el. Fél. Egyfajta gyengeség ez, ha valaki mondaná, hogy itt ez a hajó és elvisz északra, nem sokat gondolkodna, hogy menjen e.*
- Szóval ezért nem akarok én sírokban ásni. *Folytatja.* Mivel ha az istenek, vagy szellemek ennyire erősek, hogy az ember szívébe ültetik el egy növény magjait, akkor inkább nem szeretném felbolygatni követőik porhüvelyét. Az élő elkaphat, megölhet, de egy szellemnek nem kell megállnia ott hogy kifacsarja a lelkem a testemből.
*Gyorsan terelte a szót a lényegre, hogy ne tűnjön fel, esetleges vágyódása. Kicsit fel is szökött a hátán a libabőr ahogy elképzelte, hogy úgy haljon meg mint egy érett narancs.
Közben a lány megáll s Khyr is megláthatja a folyót, s a hajót. Őszintén szólva nem utazott még életében hajón. Sosem volt gyenge a gyomra, de ki tudja. Még nem lovagolt, nem repült griffen, sőt még nagyon lovaskocsiban sem utazott, csak a vándor színészek karavánján, de hát azt nem lovag hanem öszvérek húzták és valami irdatlan lassú volt. Meglátjuk mi lesz. Khyr felvesz egy leplező félmosolyt és ha Lianna elindul, ő követi.*
Hmm... Khyr ismét elhúzza a száját a tömény intellektuális latolgatás végeztével. Felkapja a tekintetét amit a földön felejtett és épp időben, hogy ne menjen neki Liannának. Kezeit kiveszi a zsebéből. Most jutottak el hozzá a nő szavai. Sírból lopni?*
- Hát... *kezdi bizonytalanul* Nem tudom.
*Letekint egy-egy ősi sírkőre, melyet körbefontak különböző növények.*
- Tudod, hallottam egy nagy felfedezőről a könyvben talán Alec... Alex... azt hiszem Alexei volt a név. Na mindegy, szóval ez az ember egy gyülekezet tagja volt, szerzeteseké. Egy nap elhagyta a templomot és útra kelt messze északra, ahol talált egy kicsiny törzset. A vadon közepén, hatalmas jégfalak között. Ennek a törzsnek volt egy hite, miszerint egy fajta ritka növény, mely nagy hatalommal bír, gyógyít, csak az igaz szívű ember sírján nő. Olvastam feljegyzéseket, hogy elvesztette addigi hitét és a barbárok hite szerint élt. Amikor visszatért, s meghalt a társai eltemették és igaz szívéből vörös indák sarjadtak.
*Khyr máig nem tudja, hogy ez csak mese vagy igaz történet. Mindenesetre gyermekkora meghatározó élménye volt, mivel ez a könyv amiben a történet állt volt az első nem ehető amit ellopott, másrészt meg annyira szívbemarkoló leírást olvasott Alexei feljegyzéseiről, a messzi jeges északról, hogy akkoriban évekig minden zsigere azt kívánta, hogy csomagoljon és menjen Alexei után. Szíve legrejtettebb titka ez a vágyódás és senkinek nem árulná el. Fél. Egyfajta gyengeség ez, ha valaki mondaná, hogy itt ez a hajó és elvisz északra, nem sokat gondolkodna, hogy menjen e.*
- Szóval ezért nem akarok én sírokban ásni. *Folytatja.* Mivel ha az istenek, vagy szellemek ennyire erősek, hogy az ember szívébe ültetik el egy növény magjait, akkor inkább nem szeretném felbolygatni követőik porhüvelyét. Az élő elkaphat, megölhet, de egy szellemnek nem kell megállnia ott hogy kifacsarja a lelkem a testemből.
*Gyorsan terelte a szót a lényegre, hogy ne tűnjön fel, esetleges vágyódása. Kicsit fel is szökött a hátán a libabőr ahogy elképzelte, hogy úgy haljon meg mint egy érett narancs.
Közben a lány megáll s Khyr is megláthatja a folyót, s a hajót. Őszintén szólva nem utazott még életében hajón. Sosem volt gyenge a gyomra, de ki tudja. Még nem lovagolt, nem repült griffen, sőt még nagyon lovaskocsiban sem utazott, csak a vándor színészek karavánján, de hát azt nem lovag hanem öszvérek húzták és valami irdatlan lassú volt. Meglátjuk mi lesz. Khyr felvesz egy leplező félmosolyt és ha Lianna elindul, ő követi.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-12-03 21:06:25
Üzenet elküldve: 2014-12-03 21:06:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Ám hiába az elkötelezettség s a tanulni akarás, mikor épp indulna, hogy folytassa a félbehagyott, fárasztó magolást, a templom kapujához érve nem lép át a küszöbön, továbbhalad a fal mellett, míg végül kiér az udvarból s a temetőben találja magát. Nem mintha ez annyira nem tetszene neki, kifejezetten élvezi a magányos sétákat, a magányos temetőket, úgyhogy nincs is ellenére, hogy lábai erre hozták. Legalább ismét jár egy kört a már többször látott sírok között. Sőt, már a kedvencei is megvannak, amiket most, hogy van egy kis ideje, meg is látogat.
Először L nyughelyét veszi célba. Ez a temető szélén van, s már eléggé romos is a sírkő, így a névből csupán a kezdőbetűt, egy l-et lehet kivenni. Viszont más miatt kedvelte meg ezt a helyet. Ugyanis van egy apró virág a sír árnyékában, s olyan csodálatos s különleges, hogy rögtön elnyerte a tetszését. Citromsárgás-zöldes, fodros szirmai szélesen ölelik körbe a halványlila bibét s termőt, melyet egy lágy, levelek nélküli szár követ. S hiába az a nagy természetjárás, ilyen növényt még nem látott, így szeret néha gyönyörködni ebben a kis különcben. Kicsit magára emlékezteti. Ő, a szárnyaszegett tündér, aki elbújik a saját kis világában; s van ez a kis virág, ki meghúzódik egy sötét kis sarokban.
Ám mielőtt kicsit letelepedne, halk ropogást hall a háta mögül, majd sietős léptek közeledését. Sietve lekapja fejét egy bokor mögé, s mozdulatlanul guggol, míg el nem halnak a hangok. Miután újra néma csend veszi körül, kiegyenesedik, hogy legalább egy fejjel kimagasodjon a gazból, s elindul vissza a templomhoz, végleg lezárva a kitérőjét.*
Először L nyughelyét veszi célba. Ez a temető szélén van, s már eléggé romos is a sírkő, így a névből csupán a kezdőbetűt, egy l-et lehet kivenni. Viszont más miatt kedvelte meg ezt a helyet. Ugyanis van egy apró virág a sír árnyékában, s olyan csodálatos s különleges, hogy rögtön elnyerte a tetszését. Citromsárgás-zöldes, fodros szirmai szélesen ölelik körbe a halványlila bibét s termőt, melyet egy lágy, levelek nélküli szár követ. S hiába az a nagy természetjárás, ilyen növényt még nem látott, így szeret néha gyönyörködni ebben a kis különcben. Kicsit magára emlékezteti. Ő, a szárnyaszegett tündér, aki elbújik a saját kis világában; s van ez a kis virág, ki meghúzódik egy sötét kis sarokban.
Ám mielőtt kicsit letelepedne, halk ropogást hall a háta mögül, majd sietős léptek közeledését. Sietve lekapja fejét egy bokor mögé, s mozdulatlanul guggol, míg el nem halnak a hangok. Miután újra néma csend veszi körül, kiegyenesedik, hogy legalább egy fejjel kimagasodjon a gazból, s elindul vissza a templomhoz, végleg lezárva a kitérőjét.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-12-02 16:30:52
Üzenet elküldve: 2014-12-02 16:30:52
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Khyr Kreantis //
- Én is pont erre gondoltam! *vigyorodik el* Eléggé jól élnek, azt meg kell hagyni. Nem is véletlen, a tanításokból futja pár módosabb dologra... Gondolkoztam azon, hogy besurranok esetleg, csak ezt nem igazán merem megkockáztatni, mert azért ezek mégis mágusok... Lényegében bármivel félre tudnának állítani, szóval meggondoltam magam. Még élni akarok.
*Röhög fel, miközben átlépik a temető kapuját. Az idő borongós, halkan fütyül a szél, s enyhén pereg a köd le a nyirkos és öreg sírokra. Lianna nagyot sóhajt, miközben ellép egy öreg sír mellett, melyen látszik, hogy évek óta senki sem látogathatta.*
- Arra nem gondoltál még, hogy esetleg nem élőktől vennénk el a dolgaikat? *pillant hátra Khyr felé sunyi módon kacsintva* Annyi öreg és elhagyatott temető van világszerte, nekünk csak egy ásó kéne, s még akár gazdagok is lehetnénk!
*Szinte bele is borzong, mikor ez a gondolat végigfut agyán. Kellemes érzése lesz, ha a holtak birodalmában járhat, attól meg még inkább csak vidámabb lesz, ha kihasználhatná ezt a lehetőséget. Persze, nem egy ilyen gyakran látogatott helyre gondolt, de vannak kisebb, ritkásan lakott falvak is...*
- Itt van!
*Szól végül az egyik sírkő takarásából, miközben a temetőn túlra mutat, a folyópartra. Közepes nagyságú hajó pihen ott, ahova több ládát cipelnek fel. Nem éppen úgy tűnik, hogy személyeket szállítana, ami jobb is, hiszen így nem lesz talán annyira feltűnő, ha besurrannak, s elbújnak valahova.*
- Remélem bírod a vizet, mert nem szeretném, ha a nyakamba hánynál!
*Röhögi Khyr felé, miközben gyorsabbra veszi lépteit, hogy a temető egy távolabbi kijáratához érjen, hogy könnyebben megközelíthessék a hajót, mely elviszi őket a kikötőbe.*
- Én is pont erre gondoltam! *vigyorodik el* Eléggé jól élnek, azt meg kell hagyni. Nem is véletlen, a tanításokból futja pár módosabb dologra... Gondolkoztam azon, hogy besurranok esetleg, csak ezt nem igazán merem megkockáztatni, mert azért ezek mégis mágusok... Lényegében bármivel félre tudnának állítani, szóval meggondoltam magam. Még élni akarok.
*Röhög fel, miközben átlépik a temető kapuját. Az idő borongós, halkan fütyül a szél, s enyhén pereg a köd le a nyirkos és öreg sírokra. Lianna nagyot sóhajt, miközben ellép egy öreg sír mellett, melyen látszik, hogy évek óta senki sem látogathatta.*
- Arra nem gondoltál még, hogy esetleg nem élőktől vennénk el a dolgaikat? *pillant hátra Khyr felé sunyi módon kacsintva* Annyi öreg és elhagyatott temető van világszerte, nekünk csak egy ásó kéne, s még akár gazdagok is lehetnénk!
*Szinte bele is borzong, mikor ez a gondolat végigfut agyán. Kellemes érzése lesz, ha a holtak birodalmában járhat, attól meg még inkább csak vidámabb lesz, ha kihasználhatná ezt a lehetőséget. Persze, nem egy ilyen gyakran látogatott helyre gondolt, de vannak kisebb, ritkásan lakott falvak is...*
- Itt van!
*Szól végül az egyik sírkő takarásából, miközben a temetőn túlra mutat, a folyópartra. Közepes nagyságú hajó pihen ott, ahova több ládát cipelnek fel. Nem éppen úgy tűnik, hogy személyeket szállítana, ami jobb is, hiszen így nem lesz talán annyira feltűnő, ha besurrannak, s elbújnak valahova.*
- Remélem bírod a vizet, mert nem szeretném, ha a nyakamba hánynál!
*Röhögi Khyr felé, miközben gyorsabbra veszi lépteit, hogy a temető egy távolabbi kijáratához érjen, hogy könnyebben megközelíthessék a hajót, mely elviszi őket a kikötőbe.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-11-15 19:10:52
Üzenet elküldve: 2014-11-15 19:10:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Valahogy furán érzi magát Niras, ahogy a párafelhőből a szeme elé kerül a temető tekintélyes területe. Óvatosan leszáll lováról, s szinte lopakodva vezeti be az állatot a kapun. Ahogy elhalad a monumentális nemesi kripták előtt, egy szemlélödő azt hihetné, hogy egy kései sarj jött, hogy lerója tiszteletét ősei előtt. Valóban úgy fest fekete kabátjában, ami alatt egy fekete ujjast visel, sötétbarna nadrággal és fekete lovaglócsizmával.*
-A fátyol túloldalán, lelkek pihennek odaát, s lelki szemeik, mohón lesik sarjaik tetteit.-
*Szavalja, ahogy elérkeznek a nagy háború emlékművéhez. Niras lehajol, s egy virágot helyez a szoborra. Egy gyors főhajtást követően már halad is kifelé a temetőből. Sokat köszönhet mentorának, hisz az nem csak képességeit fejlesztette fel, de megtanította a szépérzékre is. Persze élete végéig csaló lesz, tolvaj és csalárd szerető, de legalább olyan, aki tudja mik az igazán szép dolgok az életben.*
-A fátyol túloldalán, lelkek pihennek odaát, s lelki szemeik, mohón lesik sarjaik tetteit.-
*Szavalja, ahogy elérkeznek a nagy háború emlékművéhez. Niras lehajol, s egy virágot helyez a szoborra. Egy gyors főhajtást követően már halad is kifelé a temetőből. Sokat köszönhet mentorának, hisz az nem csak képességeit fejlesztette fel, de megtanította a szépérzékre is. Persze élete végéig csaló lesz, tolvaj és csalárd szerető, de legalább olyan, aki tudja mik az igazán szép dolgok az életben.*
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-11-05 22:31:35
Üzenet elküldve: 2014-11-05 22:31:35
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Vissza a kezdetekhez//
*Szóval egy mágus. A sötételf máris két fokkal érdekesebbnek tűnik, mint eddig. Valóban varázstudor lehet, mert ő például ezen információ birtokában máris sokat gyógyul ki a látszólagos őrültségéből. Harcosnak viszont nemigen látszik a lány, de egyelőre nincs szándékában letesztelni, hogy a derék apukának igaza volt-e.*
- Hát hogy a manóba ne lenne kedvünk benézni *ad gyors beleegyezést a felajánlásra, mielőtt Svir újra elkezdene holmi csillagképeken vitatkozni. Legalább megnézik, Elinara merre járt a két találkozásuk között.*
- És miféle mágiával foglalkoznak errefelé? Tudnak sört varázsolni a semmiből?
*Jól adja, hogy ez lenne a maga számára a leghasznosabb varázslat.*
*Szóval egy mágus. A sötételf máris két fokkal érdekesebbnek tűnik, mint eddig. Valóban varázstudor lehet, mert ő például ezen információ birtokában máris sokat gyógyul ki a látszólagos őrültségéből. Harcosnak viszont nemigen látszik a lány, de egyelőre nincs szándékában letesztelni, hogy a derék apukának igaza volt-e.*
- Hát hogy a manóba ne lenne kedvünk benézni *ad gyors beleegyezést a felajánlásra, mielőtt Svir újra elkezdene holmi csillagképeken vitatkozni. Legalább megnézik, Elinara merre járt a két találkozásuk között.*
- És miféle mágiával foglalkoznak errefelé? Tudnak sört varázsolni a semmiből?
*Jól adja, hogy ez lenne a maga számára a leghasznosabb varázslat.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2014-11-05 21:36:40
Üzenet elküldve: 2014-11-05 21:36:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Vissza a kezdetekhez//
* Meglepné ha tudná, hogy furcsállják az időpontot mikor tanulni jár, pedig egy sötételf esetében inkább az a meglepő ha fényes nappal jelenik meg a nagyközönség előtt. Miért is tekintik őket az éjszaka gyilkosainak? Miért járnak előszeretettel sötétedés után? Hát mert nem jól tűrik a napfényt. Persze lehet nagy karimájú kalapot hordani miként a Kalapos is teszi, de ez igen sok mindenben zavarná a mozgásukat.*
- Csak tanulok. *válaszol először igen röviden de mikor látja, hogy kísérői akadtak akkor úgy dönt akár el is szórakoztathatja őket a rövidke úton.*
- Apám amikor úgy érezte elég jó harcos vagyok már ahhoz, engedélyezte, hogy mágiaágat válasszak. Mindig is érdekeltek az efféle tanok még egyszer a Mágustoronyba is elzarándokoltam egy óriás társaságában. *meséli szórakozottan miközben lassan elérik a temetőt a templommal összekötő kaput.*
- Van kedvük benézni a templomba? *kérdezi miközben feltárja az ajtót de még kint állva mosolyog a Kalaposra majd válaszol is a kérdésére *Senkié. Ez nem vallási központ hanem a mágia temploma.* magyarázza röviden majd várakozón tekint Ásóra és Kapára, pontosabban Kalapra hisz ki tudja milyen terveik is vannak még a mai éjszakára.*
* Meglepné ha tudná, hogy furcsállják az időpontot mikor tanulni jár, pedig egy sötételf esetében inkább az a meglepő ha fényes nappal jelenik meg a nagyközönség előtt. Miért is tekintik őket az éjszaka gyilkosainak? Miért járnak előszeretettel sötétedés után? Hát mert nem jól tűrik a napfényt. Persze lehet nagy karimájú kalapot hordani miként a Kalapos is teszi, de ez igen sok mindenben zavarná a mozgásukat.*
- Csak tanulok. *válaszol először igen röviden de mikor látja, hogy kísérői akadtak akkor úgy dönt akár el is szórakoztathatja őket a rövidke úton.*
- Apám amikor úgy érezte elég jó harcos vagyok már ahhoz, engedélyezte, hogy mágiaágat válasszak. Mindig is érdekeltek az efféle tanok még egyszer a Mágustoronyba is elzarándokoltam egy óriás társaságában. *meséli szórakozottan miközben lassan elérik a temetőt a templommal összekötő kaput.*
- Van kedvük benézni a templomba? *kérdezi miközben feltárja az ajtót de még kint állva mosolyog a Kalaposra majd válaszol is a kérdésére *Senkié. Ez nem vallási központ hanem a mágia temploma.* magyarázza röviden majd várakozón tekint Ásóra és Kapára, pontosabban Kalapra hisz ki tudja milyen terveik is vannak még a mai éjszakára.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021