Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2007_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-01-06 03:31:02
Üzenet elküldve: 2016-01-06 03:31:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A Kos lelke //
*Mindenki teríti a lapjait, majd következik is az új kör, változó sikerrel.*
-Jól van, jól van, legyen ezzel szebb a napjuk.
*A munkás a fenyegetés hatására bár meg nem riad meg nagyon, inkább a rosszindulatú motyogásban éli ki a dühét, amikor elindul a testekhez és elrendezi őket fekvő állapotba és egy kis, görbe késsel, amit a tapasztaltabbak (ez legyen akár fegyverek vagy halpucolás) belezőkés, de mérete miatt inkább belezőtőr-szerűség, mellyel elég szabályos gyakorlattal vagdalja le a ruhákat, amik maguk is át vannak kenve ezzel a balzsamszerű valamivel. Köszönetmondás vagy hálálkodás nem hangzik el, és kétes, mennyit hittel el a történtekből, de a látszat azt mutatja, hogy elég gördülékenyen haladnak tovább az események. De meg is születik az első válasz a kérdésükre, a morgóstól.*
-Nem, akik idejönnek, azok már átmentek pár kézen. Ha nem tárgytalanították ki őket még mielőtt ideértek volna, akkor megtette a város.
*Kétséges, hogy egy ilyen sekélyes állításnak mennyi a valóságtartalma, de talán jobban járnak, ha elhiszik. Az biztos, hogy az értékeiket már 'kedvességből' átvállalta valaki. A testek áttekintése viszont annál érdekesebb dolgot hoz, ugyanis az első 'asztalon' lévőn egy S betűt formáló kígyó, a harmadikon egy róka vagy farkasszerűség, a negyediken egy rohamozó vaddisznó, agyarakkal előre. Szimbólumnak tűnnek, de látásra egyikőjüknek sem ismerős nemesi címerként. A másodikon természetesen az áldozat fekszik. Gondolataikat megzavarva, elhangzik a válasz az utolsó kérdésükre.*
-Hát, ide már csak azok kerülnek, akiket nem boncolnak fel... Bár vannak szorgos önkéntesek, akik időszakosan ellopnak a temető égetője elől holttesteket a munkájuknak, de arra odafigyelnek, hogy ne lássák meg őket közben. Talán csak egy ül a börtönben ezzel, mert nem volt szerencséje és pont elkapták.
*Itt véget ér a mondandója és a bőrfelületi vizsgálat is, már ha csak szemmel követnék tovább az eseményeket.*
*Mindenki teríti a lapjait, majd következik is az új kör, változó sikerrel.*
-Jól van, jól van, legyen ezzel szebb a napjuk.
*A munkás a fenyegetés hatására bár meg nem riad meg nagyon, inkább a rosszindulatú motyogásban éli ki a dühét, amikor elindul a testekhez és elrendezi őket fekvő állapotba és egy kis, görbe késsel, amit a tapasztaltabbak (ez legyen akár fegyverek vagy halpucolás) belezőkés, de mérete miatt inkább belezőtőr-szerűség, mellyel elég szabályos gyakorlattal vagdalja le a ruhákat, amik maguk is át vannak kenve ezzel a balzsamszerű valamivel. Köszönetmondás vagy hálálkodás nem hangzik el, és kétes, mennyit hittel el a történtekből, de a látszat azt mutatja, hogy elég gördülékenyen haladnak tovább az események. De meg is születik az első válasz a kérdésükre, a morgóstól.*
-Nem, akik idejönnek, azok már átmentek pár kézen. Ha nem tárgytalanították ki őket még mielőtt ideértek volna, akkor megtette a város.
*Kétséges, hogy egy ilyen sekélyes állításnak mennyi a valóságtartalma, de talán jobban járnak, ha elhiszik. Az biztos, hogy az értékeiket már 'kedvességből' átvállalta valaki. A testek áttekintése viszont annál érdekesebb dolgot hoz, ugyanis az első 'asztalon' lévőn egy S betűt formáló kígyó, a harmadikon egy róka vagy farkasszerűség, a negyediken egy rohamozó vaddisznó, agyarakkal előre. Szimbólumnak tűnnek, de látásra egyikőjüknek sem ismerős nemesi címerként. A másodikon természetesen az áldozat fekszik. Gondolataikat megzavarva, elhangzik a válasz az utolsó kérdésükre.*
-Hát, ide már csak azok kerülnek, akiket nem boncolnak fel... Bár vannak szorgos önkéntesek, akik időszakosan ellopnak a temető égetője elől holttesteket a munkájuknak, de arra odafigyelnek, hogy ne lássák meg őket közben. Talán csak egy ül a börtönben ezzel, mert nem volt szerencséje és pont elkapták.
*Itt véget ér a mondandója és a bőrfelületi vizsgálat is, már ha csak szemmel követnék tovább az eseményeket.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-01-05 17:02:45
Üzenet elküldve: 2016-01-05 17:02:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A Kos lelke //
~ Cicus? ~
* Esy az a fajta, akit egy birka türelmével áldottak meg, s általában betudja a tudatlanságnak a faragatlanságot. Ám lehet ma telihold lesz, vagy ki tudja, miért érzékenyen érinti a munkás pofátlansága. Megköszörüli torkát, hogy azért magához valamennyire hű maradhasson. *
- Értem. Sajnálom, hogy megsértettem e kevéske összeggel.
* Fordít hátat a munkásnak, s lép közelebb az egyik halotthoz. *
- De akkor gondolom, nem fogja zavarni, ha az éhbérnek nevezett összeggel fog csappanni az elkövetkező pár hati bére, ha jelentelem az illetékesnél, modortalanságát s kérésem megtagadását. Bár nem a maga hibája, hogy ilyen kevés ésszel jött a világra, de a hozzám hasonló babaházban lakók, akár ezt is megtehetik. S örülhet, ha megússza ennyivel.
* Csak reménykedni tud abban, hogy az első ranghoz, csak a nagy pofa tartozik, s annál kevesebb értelem, így mivel bár nem mutatják a vérbeli nemesek összképét, de klasszisokkal tisztábbak, a kis hazugság eléri célját. Bár a többiekről nem tudhatja, de benne csörgedezik nemesi vér, mellyel sosem kérkedik, de valahol mélyről előhúzza a felsőbbrendűséget s a gőgöt, hogy hatásosabb legyen. Talán a földtúró nincs tisztában a helyi nemesekkel, feltételezvén nem röffennek itt össze havonta. Így ha próbálkozása célt ér feleslegessé válik az ötven arany megcsörgetése. Ám, ha még így szükségeltetik a további ráhatás, úgy a hatás kedvéért még hozzá teszi, ahogy előkerül Eran erszénye. *
- Kap még egy lehetőséget, s tartozik egy köszönettel a Lovagnak nagylelkűségért, s egy bocsánatkéréssel a Tanítónak.
* Mutat először Eranra majd Aborathra. *
- Most pedig, hogy ezen túlestünk, talán neki is láthatna, s válaszolhatna.
~ Cicus? ~
* Esy az a fajta, akit egy birka türelmével áldottak meg, s általában betudja a tudatlanságnak a faragatlanságot. Ám lehet ma telihold lesz, vagy ki tudja, miért érzékenyen érinti a munkás pofátlansága. Megköszörüli torkát, hogy azért magához valamennyire hű maradhasson. *
- Értem. Sajnálom, hogy megsértettem e kevéske összeggel.
* Fordít hátat a munkásnak, s lép közelebb az egyik halotthoz. *
- De akkor gondolom, nem fogja zavarni, ha az éhbérnek nevezett összeggel fog csappanni az elkövetkező pár hati bére, ha jelentelem az illetékesnél, modortalanságát s kérésem megtagadását. Bár nem a maga hibája, hogy ilyen kevés ésszel jött a világra, de a hozzám hasonló babaházban lakók, akár ezt is megtehetik. S örülhet, ha megússza ennyivel.
* Csak reménykedni tud abban, hogy az első ranghoz, csak a nagy pofa tartozik, s annál kevesebb értelem, így mivel bár nem mutatják a vérbeli nemesek összképét, de klasszisokkal tisztábbak, a kis hazugság eléri célját. Bár a többiekről nem tudhatja, de benne csörgedezik nemesi vér, mellyel sosem kérkedik, de valahol mélyről előhúzza a felsőbbrendűséget s a gőgöt, hogy hatásosabb legyen. Talán a földtúró nincs tisztában a helyi nemesekkel, feltételezvén nem röffennek itt össze havonta. Így ha próbálkozása célt ér feleslegessé válik az ötven arany megcsörgetése. Ám, ha még így szükségeltetik a további ráhatás, úgy a hatás kedvéért még hozzá teszi, ahogy előkerül Eran erszénye. *
- Kap még egy lehetőséget, s tartozik egy köszönettel a Lovagnak nagylelkűségért, s egy bocsánatkéréssel a Tanítónak.
* Mutat először Eranra majd Aborathra. *
- Most pedig, hogy ezen túlestünk, talán neki is láthatna, s válaszolhatna.
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-01-05 14:38:18
Üzenet elküldve: 2016-01-05 14:38:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*Hosszú, határozott léptekkel szeli át a Templomkert füvét, mintha pontos úti célja lenne. Mondhatni van is, szeretne valami nyugodalmas helyre jutni ahol nem mennek az idegeire. Pont ezért akaratlanul is a Templom hátsó fertálya felé viszik lábai, és csakhamar a Temető kapujában találja magát. Itt jóval kevesebben vannak, sőt szinte senki nem jár a zord, sírkövekkel tarkított részre. Loka még mindig bosszúsan, de immáron lassabban lép be a holtak területére. A szerzetesek, és a templomkertet látogatók zaja csakhamar duruzsolássá, majd csenddé válik, ahogyan a nő egyre beljebb merészkedik. Amerre csak néz, sírok és kripták jelzik Arthenior nemeseinek végső nyughelyét. Az elf megáll és elolvassa a feliratokat; minden név ismeretlen számára. Gyerekkorában többször is járt a családi kriptánál Lihanechben és eltűnődik, szülei szellemei vajon haragosak-e a túlvilágon -ha egyáltalán létezik olyan-, amiért nem előkelő sírba temette őket.
Az egyik kripta falánál megáll, két kezével beletúr a hajába, majd leguggol. Fáradt sóhaj hagyja el ajkait. Túlságosan is a gondolataiba merül, talán ezért nem tűnik fel neki, hogy valaki követte a Temető magányába.*
*Hosszú, határozott léptekkel szeli át a Templomkert füvét, mintha pontos úti célja lenne. Mondhatni van is, szeretne valami nyugodalmas helyre jutni ahol nem mennek az idegeire. Pont ezért akaratlanul is a Templom hátsó fertálya felé viszik lábai, és csakhamar a Temető kapujában találja magát. Itt jóval kevesebben vannak, sőt szinte senki nem jár a zord, sírkövekkel tarkított részre. Loka még mindig bosszúsan, de immáron lassabban lép be a holtak területére. A szerzetesek, és a templomkertet látogatók zaja csakhamar duruzsolássá, majd csenddé válik, ahogyan a nő egyre beljebb merészkedik. Amerre csak néz, sírok és kripták jelzik Arthenior nemeseinek végső nyughelyét. Az elf megáll és elolvassa a feliratokat; minden név ismeretlen számára. Gyerekkorában többször is járt a családi kriptánál Lihanechben és eltűnődik, szülei szellemei vajon haragosak-e a túlvilágon -ha egyáltalán létezik olyan-, amiért nem előkelő sírba temette őket.
Az egyik kripta falánál megáll, két kezével beletúr a hajába, majd leguggol. Fáradt sóhaj hagyja el ajkait. Túlságosan is a gondolataiba merül, talán ezért nem tűnik fel neki, hogy valaki követte a Temető magányába.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-01-01 09:01:49
Üzenet elküldve: 2016-01-01 09:01:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy doktor naplója, a városban//
*A folyó, vagy annak a partja nincs rá nagy hatással. Elmélkedik, hogy északról dél felé folyik, meg az északon élők barbárságáról, de összességében a város ezen, pontja nem jelent számára semmit. Amikor tovább halad, és a folyó látványa tova tűnik a horizonton elérkezik a temető kapujáig. Innen már tisztán kivehető a templom robosztus épülete is. Habár a temető az csak temető és a holtak nyugszanak földjében, mégis az oly sokszor látott magányos sírok és csendes tájat felváltja a nyüzsgés, a félelem és az aggodalom. A háború szele ide is leér. Ezt kimondani vagy feltételezni egy pár évvel ezelőtt szinte teljesen elképzelhetetlen lett volna, de valamiért most még is a valóság része, hogy a temető és benne nyugvó egykori városi polgárok az ellenség csatlósaiként szolgálhatnak majd, amennyiben a híresztelések igaznak bizonyultak. Olyvot roppantmód érdeklik ezek a fejlemények, mivel doktorként az életbe visszahozott egyén felettébb sikeres orvosi beavatkozásnak minősülne. Habár azt is sejti, hogy a holt, aki ismét jár, esszenciájában nem feltétlenül azt a minőséget képviselné, mint amikor még az élők sorát gyarapította.
Ezekkel a gondolatokkal lépi át a temető kapuját és tekintetét a templomra szegezve haladna előre, ha nem lenne figyelmes a megannyi furcsa jelre, amin pont az épp elmélkedett. Mindenfele őröket lát és égetőket. A temető öreg krematóriuma pedig okádja a fekete füstöt.* ~A háború valóban ideért.~ *És ha a több ezer holt valóban járni kezd és ellenséget lát a városban, akkor az komoly veszélyt jelent majd minden élő számára. A doktorban a séta közben lassan tudatosul, hogy a föld, amin éppen jár a leendő ellenséget rejti, amely egy cseppet hátborzongató és egyben lehetőségeket is ébreszt. Ennek ellenére egy kissé szaporábban kezd járni a szíve és lépteit is meggyorsítja.* ~Mi lenne, ha olyan embert, vagy állatot élesztenénk fel, aki egy súlyos fertőző betegségben hunyt el. Mivel a betegség a szervezet halálával és annak bomlása következtében lassan maga is elpusztul, ezért a betegség tárolása és befogása nem könnyű feladat. De ha egy élő, vagyis holt, tehát élőholt húsában lenne ez elhelyezve, amely nem olyan formán bomlik, mint a holt, akkor lehetne belőle egy kiváló, tároló. Egy olyan tároló, amelyben a betegség tovább élhet és hosszabb ideig. Azt gondolom, ezt a kérdést alaposabban ki kellene dolgoznom és kéne találnom valakit, aki kicsit jártasabb ebben a szakmában.~ *A szaporább léptek meg is hozzák a várt eredményt és hamar oda is ér a temető templom felöli végébe. Az épület végre teljes pompájában ragyog előtte.* ~Hát itt van az oly gyűlölt és csodált mágia fellegvára.~
*A folyó, vagy annak a partja nincs rá nagy hatással. Elmélkedik, hogy északról dél felé folyik, meg az északon élők barbárságáról, de összességében a város ezen, pontja nem jelent számára semmit. Amikor tovább halad, és a folyó látványa tova tűnik a horizonton elérkezik a temető kapujáig. Innen már tisztán kivehető a templom robosztus épülete is. Habár a temető az csak temető és a holtak nyugszanak földjében, mégis az oly sokszor látott magányos sírok és csendes tájat felváltja a nyüzsgés, a félelem és az aggodalom. A háború szele ide is leér. Ezt kimondani vagy feltételezni egy pár évvel ezelőtt szinte teljesen elképzelhetetlen lett volna, de valamiért most még is a valóság része, hogy a temető és benne nyugvó egykori városi polgárok az ellenség csatlósaiként szolgálhatnak majd, amennyiben a híresztelések igaznak bizonyultak. Olyvot roppantmód érdeklik ezek a fejlemények, mivel doktorként az életbe visszahozott egyén felettébb sikeres orvosi beavatkozásnak minősülne. Habár azt is sejti, hogy a holt, aki ismét jár, esszenciájában nem feltétlenül azt a minőséget képviselné, mint amikor még az élők sorát gyarapította.
Ezekkel a gondolatokkal lépi át a temető kapuját és tekintetét a templomra szegezve haladna előre, ha nem lenne figyelmes a megannyi furcsa jelre, amin pont az épp elmélkedett. Mindenfele őröket lát és égetőket. A temető öreg krematóriuma pedig okádja a fekete füstöt.* ~A háború valóban ideért.~ *És ha a több ezer holt valóban járni kezd és ellenséget lát a városban, akkor az komoly veszélyt jelent majd minden élő számára. A doktorban a séta közben lassan tudatosul, hogy a föld, amin éppen jár a leendő ellenséget rejti, amely egy cseppet hátborzongató és egyben lehetőségeket is ébreszt. Ennek ellenére egy kissé szaporábban kezd járni a szíve és lépteit is meggyorsítja.* ~Mi lenne, ha olyan embert, vagy állatot élesztenénk fel, aki egy súlyos fertőző betegségben hunyt el. Mivel a betegség a szervezet halálával és annak bomlása következtében lassan maga is elpusztul, ezért a betegség tárolása és befogása nem könnyű feladat. De ha egy élő, vagyis holt, tehát élőholt húsában lenne ez elhelyezve, amely nem olyan formán bomlik, mint a holt, akkor lehetne belőle egy kiváló, tároló. Egy olyan tároló, amelyben a betegség tovább élhet és hosszabb ideig. Azt gondolom, ezt a kérdést alaposabban ki kellene dolgoznom és kéne találnom valakit, aki kicsit jártasabb ebben a szakmában.~ *A szaporább léptek meg is hozzák a várt eredményt és hamar oda is ér a temető templom felöli végébe. Az épület végre teljes pompájában ragyog előtte.* ~Hát itt van az oly gyűlölt és csodált mágia fellegvára.~
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-30 12:43:01
Üzenet elküldve: 2015-12-30 12:43:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A kos lelke//
*A nő tesz egy ajánlatot az egyik munkásnak aki nemcsak, hogy nem fogadja el, de ki is oktatja. Ezt még Aborath el is fogadná egyszerű faragatlanságnak, de ők is meg vannak szólítva. Az egyébként mosollyal egész kedélyesnek tűnő arca elsötétül. Az ijesztő arcát vette elő amit a diákjai nagyon ritkán látnak.*
-Zsoldosoknak nézünk ki? És városi tanító vagyok és varázsló maga ostoba barom. Előbb nézzen tovább az orránál mielőtt megszólal és akkor nem mond ekkora hülyeséget.
*A hangját nem emeli fel, de pont ettől olyan kioktató és megalázó.*
~Éhbér. Mégis mennyit keresnek, hogy egy egyszerű munkát amiért tíz aranyat kapnának lemondanak. Nem hiszem, hogy a hullarakodás olyan jól fizet.~
*A nő tesz egy ajánlatot az egyik munkásnak aki nemcsak, hogy nem fogadja el, de ki is oktatja. Ezt még Aborath el is fogadná egyszerű faragatlanságnak, de ők is meg vannak szólítva. Az egyébként mosollyal egész kedélyesnek tűnő arca elsötétül. Az ijesztő arcát vette elő amit a diákjai nagyon ritkán látnak.*
-Zsoldosoknak nézünk ki? És városi tanító vagyok és varázsló maga ostoba barom. Előbb nézzen tovább az orránál mielőtt megszólal és akkor nem mond ekkora hülyeséget.
*A hangját nem emeli fel, de pont ettől olyan kioktató és megalázó.*
~Éhbér. Mégis mennyit keresnek, hogy egy egyszerű munkát amiért tíz aranyat kapnának lemondanak. Nem hiszem, hogy a hullarakodás olyan jól fizet.~
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-30 12:02:17
Üzenet elküldve: 2015-12-30 12:02:17
ÚJ
![>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2007_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kos lelke//
* A férfi valójában nem az a dísznemes féle, aki megijed egy kis kosztól, de azért a hullaboncolásban neki sincsen nagy tudása, így, ha még bele is kezdene, eredményt bizonyára nem érne el, mert bár a külső sérülésekről (többnyire) meg tudja állapítani a fontosabb dolgokat, azért a belső dolgokból már nemigen tűnne fel egy-két szerv hiánya és a többi. Így ő hátrébb is lép egyet, hátha valaki jobban ért a dologhoz, mert az esetben ő ugyan nem fog láb alatt lenni.
A munkás nem fogadja el az ajánlatot, erről igen szép indokot is kerekít a társaságnak. Az indok valóban meggyőző, Eran sem vállalná tíz aranyért, még ha nem is tudja, hogy a tasakban mennyi lapul. Viszont az is felmerül benne, hogy akkor vajon mennyit fizethetnek nekik ezért a csodálatos munkáért?
Mindenesetre ő nem akar balhét, főleg már csak azért sem, mivel véleménye szerint ők kerülnének ki egy esetleges bunyóból vesztesként, arról nem is beszélve, hogy semmi értelme nem lenne annak.
Ezért megvonja vállát és végül csak megszólal, szavait a munkáshoz intézi. *
- No és a többi kérdésre lesz válasz? * Hangja már valamivel erélyesebb, de nem fenyegető; csak kissé felbőszült, hogy ezeknek fontosabb egy kis kioktatás, mint, hogy minden kérdésre választ adjanak.
Ha esetleg nem tudna semmit, akkor Eran lassan felemel egy ötven arannyal teli erszényt, hátha az megnyitja a munkás száját és eszébe jut néhány kérdésre válaszolni. Talán még Aborath is beszáll egy kis pénzzel, esetleg Esyae is felajánlja azt a tíz aranyat legalább a válaszokra, már, ha Eran összegét nem látja elég méltányosnak a munkás. Azért az ötven már ötször több, mint a tíz... *
* A férfi valójában nem az a dísznemes féle, aki megijed egy kis kosztól, de azért a hullaboncolásban neki sincsen nagy tudása, így, ha még bele is kezdene, eredményt bizonyára nem érne el, mert bár a külső sérülésekről (többnyire) meg tudja állapítani a fontosabb dolgokat, azért a belső dolgokból már nemigen tűnne fel egy-két szerv hiánya és a többi. Így ő hátrébb is lép egyet, hátha valaki jobban ért a dologhoz, mert az esetben ő ugyan nem fog láb alatt lenni.
A munkás nem fogadja el az ajánlatot, erről igen szép indokot is kerekít a társaságnak. Az indok valóban meggyőző, Eran sem vállalná tíz aranyért, még ha nem is tudja, hogy a tasakban mennyi lapul. Viszont az is felmerül benne, hogy akkor vajon mennyit fizethetnek nekik ezért a csodálatos munkáért?
Mindenesetre ő nem akar balhét, főleg már csak azért sem, mivel véleménye szerint ők kerülnének ki egy esetleges bunyóból vesztesként, arról nem is beszélve, hogy semmi értelme nem lenne annak.
Ezért megvonja vállát és végül csak megszólal, szavait a munkáshoz intézi. *
- No és a többi kérdésre lesz válasz? * Hangja már valamivel erélyesebb, de nem fenyegető; csak kissé felbőszült, hogy ezeknek fontosabb egy kis kioktatás, mint, hogy minden kérdésre választ adjanak.
Ha esetleg nem tudna semmit, akkor Eran lassan felemel egy ötven arannyal teli erszényt, hátha az megnyitja a munkás száját és eszébe jut néhány kérdésre válaszolni. Talán még Aborath is beszáll egy kis pénzzel, esetleg Esyae is felajánlja azt a tíz aranyat legalább a válaszokra, már, ha Eran összegét nem látja elég méltányosnak a munkás. Azért az ötven már ötször több, mint a tíz... *
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-29 01:01:09
Üzenet elküldve: 2015-12-29 01:01:09
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ez tényleg érdekes. Persze, mások bizonyára azon akadnának fenn egy ilyen helyzetben, hogy mily' erkölcstelen dolog visszahozni a holtakat, de... Lorewnek ennél szerencsére jóval több észt osztottak a felsőbb erők, így ő csak annyit érzékel: találkozott egy új erővel, amit meg kell ismerni, el kell sajátítani, fel kell használni. És kit érdekel, hogy ezek a holtak valaha emberek, elfek, vagy bármik voltak... Remélni se merhették, hogy haláluk után ilyen magasztos célt fognak szolgálni.*
- Értem... Ha tudnám, hány éves vagyok pontosan, akkor utánajárnék, halt-e meg akkortájt nekromanta, de hát... Vannak nyitott kérdések az életben. Például hogyha valaki feléleszt egy holtat, akkor afelett másik nekromanta nem veheti át az uralmat? Mondjuk ha te feltámasztod, aztán elereszted, kiszáll belőle az erőd, újra szokványos hulla lesz, aztán egy másik nekromanta feltámasztja... ennek gondolom semmi akadálya. De amíg benne van az erőd, addig lehetséges? Mondjuk egy erősebb nekromanta kiszorítja belőle az erődet, vagy ilyenek. Persze akkor már egyszerűbb, ha megöl téged, de mégis... És mennyire távolodhatsz el egy ilyen teremtményedtől? Vagy... nem te teremted... Akkor egy ilyen feltámasztott élőholtadtól? Amennyire csak akarsz? Mert akkor roppant hasznos hírvivők lehetnek, ha az ellenség el is fogja, nem tudja kivallatni őket. Na mindegy, csak elgondolkodtam...
*A következő dolog meglepi. Mármint nem a kölyökkel az élettartam-növelés, az szíve joga, hanem az erőfelezés. De... persze, kísérletről volt szó, tehát ebben a témában felesleges lenne kérdéseket feltenni, mondjuk talán egy beleférne...*
- Ez lehetséges? *majd eltűnődik a dolgon. Ha meglett volna benne az erő, az egy dolog, de hogy más megfelezi vele a sajátját, hát...* Nem is tudom, az ilyenben nem feltétlen vennék részt szívesen. Meg hát... nem akarok az adósoddá válni. Ha bennem van az erő, akkor rendben, jó dolog, de ha tőled kapom... ki tudja, mit kérnél cserébe, a lelkemet, vagy ilyesmit... Nem, véletlenül sem.
*Mondjuk a szemléletes parazita-példa után már igencsak érdekes lenne, hogyan lehet ezt elosztani fele-fele arányban, és akkor mi történne, ha egyikük meghalna. Vajon bevárná az erő (a parazita) egyik fele a másikat? Esetleg két részletben menne tovább, két gyermekbe? Bár ez valószínűtlen, akkor ilyen módon már régen elszaporították volna a gyenge nekromantákat.*
- Nem, nem sejtettem... honnan sejteném? *ezen a ponton kicsit gyanakodva megtorpan. Nem nézik kémnek, vagy bérgyilkosnak, ugye? És ez nem csak valami béna elszólás volt a nekromanta részéről, aki biztos benne, hogy Lorew mindent tud róla? Annak kínos vége lenne... Innentől (a rövid megtorpanás után) kicsit bátortalanabbul lépdel tovább, aztán végül mégis kiböki* Miből gondolhattam volna, hogy alszik?
*Persze már felhördült korábban, de ez most teljesen tudatos kérdés. Ha valóban valami ellenséges kémnek nézik, akkor meg egy iszonyatosan gyenge mentési próbálkozás. Lényegtelen, ő kíváncsi a dologra. Vajon meglátszik magán a nekromantán, hogy a teremtményei alszanak-e? Öregebbnek tűnik, ha ébren vannak? Mármint... ennél öregebbnek? Nem, ezt inkább nem mondja hangosan.*
*Ez tényleg érdekes. Persze, mások bizonyára azon akadnának fenn egy ilyen helyzetben, hogy mily' erkölcstelen dolog visszahozni a holtakat, de... Lorewnek ennél szerencsére jóval több észt osztottak a felsőbb erők, így ő csak annyit érzékel: találkozott egy új erővel, amit meg kell ismerni, el kell sajátítani, fel kell használni. És kit érdekel, hogy ezek a holtak valaha emberek, elfek, vagy bármik voltak... Remélni se merhették, hogy haláluk után ilyen magasztos célt fognak szolgálni.*
- Értem... Ha tudnám, hány éves vagyok pontosan, akkor utánajárnék, halt-e meg akkortájt nekromanta, de hát... Vannak nyitott kérdések az életben. Például hogyha valaki feléleszt egy holtat, akkor afelett másik nekromanta nem veheti át az uralmat? Mondjuk ha te feltámasztod, aztán elereszted, kiszáll belőle az erőd, újra szokványos hulla lesz, aztán egy másik nekromanta feltámasztja... ennek gondolom semmi akadálya. De amíg benne van az erőd, addig lehetséges? Mondjuk egy erősebb nekromanta kiszorítja belőle az erődet, vagy ilyenek. Persze akkor már egyszerűbb, ha megöl téged, de mégis... És mennyire távolodhatsz el egy ilyen teremtményedtől? Vagy... nem te teremted... Akkor egy ilyen feltámasztott élőholtadtól? Amennyire csak akarsz? Mert akkor roppant hasznos hírvivők lehetnek, ha az ellenség el is fogja, nem tudja kivallatni őket. Na mindegy, csak elgondolkodtam...
*A következő dolog meglepi. Mármint nem a kölyökkel az élettartam-növelés, az szíve joga, hanem az erőfelezés. De... persze, kísérletről volt szó, tehát ebben a témában felesleges lenne kérdéseket feltenni, mondjuk talán egy beleférne...*
- Ez lehetséges? *majd eltűnődik a dolgon. Ha meglett volna benne az erő, az egy dolog, de hogy más megfelezi vele a sajátját, hát...* Nem is tudom, az ilyenben nem feltétlen vennék részt szívesen. Meg hát... nem akarok az adósoddá válni. Ha bennem van az erő, akkor rendben, jó dolog, de ha tőled kapom... ki tudja, mit kérnél cserébe, a lelkemet, vagy ilyesmit... Nem, véletlenül sem.
*Mondjuk a szemléletes parazita-példa után már igencsak érdekes lenne, hogyan lehet ezt elosztani fele-fele arányban, és akkor mi történne, ha egyikük meghalna. Vajon bevárná az erő (a parazita) egyik fele a másikat? Esetleg két részletben menne tovább, két gyermekbe? Bár ez valószínűtlen, akkor ilyen módon már régen elszaporították volna a gyenge nekromantákat.*
- Nem, nem sejtettem... honnan sejteném? *ezen a ponton kicsit gyanakodva megtorpan. Nem nézik kémnek, vagy bérgyilkosnak, ugye? És ez nem csak valami béna elszólás volt a nekromanta részéről, aki biztos benne, hogy Lorew mindent tud róla? Annak kínos vége lenne... Innentől (a rövid megtorpanás után) kicsit bátortalanabbul lépdel tovább, aztán végül mégis kiböki* Miből gondolhattam volna, hogy alszik?
*Persze már felhördült korábban, de ez most teljesen tudatos kérdés. Ha valóban valami ellenséges kémnek nézik, akkor meg egy iszonyatosan gyenge mentési próbálkozás. Lényegtelen, ő kíváncsi a dologra. Vajon meglátszik magán a nekromantán, hogy a teremtményei alszanak-e? Öregebbnek tűnik, ha ébren vannak? Mármint... ennél öregebbnek? Nem, ezt inkább nem mondja hangosan.*
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-28 02:15:50
Üzenet elküldve: 2015-12-28 02:15:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A Kos lelke //
*Az ajánlat több, mint érdekes, egy felvont szemöldököt hoz elő rangban a második legrondább és harmadik legkoszosabb munkástól és egy arcmimikát, ami általában bicskanyitogató megszólalásokat hoz, most sincs másképp.*
-Lehet, hogy neked nem szóltak cica, de ez egy halottégető, nem egy babaház, tehát ha az utóbbiért jöttél a zsoldosaiddal, akkor pördítsd vissza a domború alsóbb feledet, mert itt biza össze kell koszolni a kezed, mert éhbérért engem nem ugráltatsz.
*A kedves, oktató szándék ebben annyi, amennyit egy átlagos kioktatásban találni lehet és erősen kétséges, hogy ki mennyire viseli el az őt ért lekezelő stílust... vagy a többiekét. De ebből könnyű lekövetkeztetni, hogy kénytelenek lesznek maguk dolgozni vagy... sokkal többet fizetni. Esetleg az urak szedi össze magukat vagy a munkában, vagy az összeg állásában. A másik négy munkás felfigyel a jelenetre, de ha rájuk vetül a tekintet, inkább elfordulnak, mintha a dolgukat tennék, de kérdéses, hogy ha összetűzésre kerül a sor, megmaradnak-e a homokba dugott fej taktikájánál.*
*Az ajánlat több, mint érdekes, egy felvont szemöldököt hoz elő rangban a második legrondább és harmadik legkoszosabb munkástól és egy arcmimikát, ami általában bicskanyitogató megszólalásokat hoz, most sincs másképp.*
-Lehet, hogy neked nem szóltak cica, de ez egy halottégető, nem egy babaház, tehát ha az utóbbiért jöttél a zsoldosaiddal, akkor pördítsd vissza a domború alsóbb feledet, mert itt biza össze kell koszolni a kezed, mert éhbérért engem nem ugráltatsz.
*A kedves, oktató szándék ebben annyi, amennyit egy átlagos kioktatásban találni lehet és erősen kétséges, hogy ki mennyire viseli el az őt ért lekezelő stílust... vagy a többiekét. De ebből könnyű lekövetkeztetni, hogy kénytelenek lesznek maguk dolgozni vagy... sokkal többet fizetni. Esetleg az urak szedi össze magukat vagy a munkában, vagy az összeg állásában. A másik négy munkás felfigyel a jelenetre, de ha rájuk vetül a tekintet, inkább elfordulnak, mintha a dolgukat tennék, de kérdéses, hogy ha összetűzésre kerül a sor, megmaradnak-e a homokba dugott fej taktikájánál.*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-27 00:09:02
Üzenet elküldve: 2015-12-27 00:09:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nincs más dolgod, mint körbejárni a környező várromok katakombáit.
*Ez a katakomba valahol Lihanech közelében van, enyhe túlzás lenne környezőnek mondani, de ha mégis rátalálna, a rend tagjai előbb ölnék meg, minthogy belépjen a katakombákba. Azonban már jönnek a további kérdések, és ez az érdeklődés halvány mosolyt csal Fängus arcára. Ritkán mosolyog, szinte soha. Megbecsült pillanat ez, pont olyan, mintha egy olyan ember emelné meg a kalapját, akit mindig kalappal a fején látni.*
- Ha nekromantának születtél volna, a vezetők észlelték volna, hogy született egy ember eme erővel. Ha egy nekromanta meghal, szinte azonnal születik egy új, ez az erő nem belőlünk ered, hanem belénk száll. Így találtak rám is gyermekkoromban. Szóval a tiszteletreméltók vagy átsiklottak feletted, melyre csekély esély van, vagy nincs benned ez az erő. *Egy pillanatra elgondolkozik.* - Viszont én imádok kísérletezni az erőmmel. Jelen pillanatban is a testem regenerálásán ügyködöm, egy fiatal elf életerejét kívánom felhasználni. És most egy új ötletet adtál. Talán megpróbálhatnám az erőm felét átadni neked.
*Még csak egy humanoidja, és egy állata van. A másik felét talán sikerülne átruházni a férfira, de amaz gondolhatja, hogy valamit valamiért.*
- Ha én meghalok, akkor a gyermekeim is meghalnak, az erőm pedig egy születendő gyermekbe száll át. Képzeld az erőt úgy, mint egy parazita, aki életerőt használ fel, cserébe a gazdatest hatalmat kap tőle. Egy isteni erő, egy felsőbb hatalom szolgálatában állunk, miközben ő is a mi szolgálatunkban van.
*Egyesek szerint ez a valami átok, mások szerint áldás. Ő nem a dolgok napos oldalát nézi, de nem is az árnyékosat. Ő mindig a fenti valamit valamiért elvben hisz.*
- Értem. Hát akkor talán indulhatnánk is, hogy megtekintsd a leányom. Gondolom sejted, hogy éppen alszik.
- Nincs más dolgod, mint körbejárni a környező várromok katakombáit.
*Ez a katakomba valahol Lihanech közelében van, enyhe túlzás lenne környezőnek mondani, de ha mégis rátalálna, a rend tagjai előbb ölnék meg, minthogy belépjen a katakombákba. Azonban már jönnek a további kérdések, és ez az érdeklődés halvány mosolyt csal Fängus arcára. Ritkán mosolyog, szinte soha. Megbecsült pillanat ez, pont olyan, mintha egy olyan ember emelné meg a kalapját, akit mindig kalappal a fején látni.*
- Ha nekromantának születtél volna, a vezetők észlelték volna, hogy született egy ember eme erővel. Ha egy nekromanta meghal, szinte azonnal születik egy új, ez az erő nem belőlünk ered, hanem belénk száll. Így találtak rám is gyermekkoromban. Szóval a tiszteletreméltók vagy átsiklottak feletted, melyre csekély esély van, vagy nincs benned ez az erő. *Egy pillanatra elgondolkozik.* - Viszont én imádok kísérletezni az erőmmel. Jelen pillanatban is a testem regenerálásán ügyködöm, egy fiatal elf életerejét kívánom felhasználni. És most egy új ötletet adtál. Talán megpróbálhatnám az erőm felét átadni neked.
*Még csak egy humanoidja, és egy állata van. A másik felét talán sikerülne átruházni a férfira, de amaz gondolhatja, hogy valamit valamiért.*
- Ha én meghalok, akkor a gyermekeim is meghalnak, az erőm pedig egy születendő gyermekbe száll át. Képzeld az erőt úgy, mint egy parazita, aki életerőt használ fel, cserébe a gazdatest hatalmat kap tőle. Egy isteni erő, egy felsőbb hatalom szolgálatában állunk, miközben ő is a mi szolgálatunkban van.
*Egyesek szerint ez a valami átok, mások szerint áldás. Ő nem a dolgok napos oldalát nézi, de nem is az árnyékosat. Ő mindig a fenti valamit valamiért elvben hisz.*
- Értem. Hát akkor talán indulhatnánk is, hogy megtekintsd a leányom. Gondolom sejted, hogy éppen alszik.
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-24 21:29:31
Üzenet elküldve: 2015-12-24 21:29:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos, hát igazán felemelő az éjszaka közeledtével találkozni egy nekromantával, vagy valakivel, aki elég őrült ahhoz, hogy annak adja ki magát. Ez utóbbi egyébként igazán érdekes játéknak ígérkezik, majd... talán ha egyszer lesz ideje, megpróbálja valakinek azt állítani, hogy ő egy nekromanta. Mármint nem az állítás, a színjáték maga lesz érdekes, de... ez egy egészen más történet lesz. Egyelőre azt kéne kitalálni, hogy ezt a soha vissza nem térő lehetőséget hogyan is használhatná ki legjobban. Az egyik például az, hogy ő is kitanulja a művészetet, és feltámaszthat hullákat. Nem mintha olyan nagyon nagy terveket tudna kapcsolni ehhez, de ki tudja, mikor jön jól az ilyesmi. Mondjuk ez az egész érdekes...*
- Szóval akkor nincs más dolgom, mint körbejárni a környező várromok katakombáit? *igazából ennyi erővel már el is mondhatná, hol van ez a hely. Persze rendben, azért az ősi várromok katakombáiban igen sok minden tanyázhat, ami jó eséllyel előbb megöli, aztán már kérdeznie sem kell, de... Jó, persze, reménytelen, de hátha kihúzhat ebből az alakból valami pontosabbat. Viszont a másik meg, hogy születni kell nekromantának, de... vajon honnan tudja magáról az illető, hogy annak született? Még jobb kérdés, vajon ha tudja, mert mondjuk feltámasztotta a döglött kutyát, akkor hogyan is akad rá erre a várromra? A toborzási stratégia kicsit hiányosnak látszik itt-ott így első ránézésre.*
- Igen, meglehetősen érdekel a dolog *bólint* Mármint mi zárja ki, hogy én annak születtem volna? És ha igen, honnan tudnám? Meg ilyen apróságok... Talán ott pulzál bennem a nekromancia hatalma. Sőt, nagyon is valószínű *elvégre mi olyasmi van a világon, amihez ő nem ért? Már a feltételezés is sértő, hogy létezhet ilyen* Szóval igen, hadd halljam, hogy megy ez.
*A másik része meg szintén érdekes, persze ő új ebben a témában, nehéz neki olyat mondani, amit ne találna érdekesnek. Tehát teljes mértékben olyan, mint egy élő, egyszerűen csak... a démoni energia kering benne. Mondjuk ez sok további kérdést is felvet, de egyet bizonyosan:*
- Szóval akkor ha te meghalsz, vagy erőtlenné válsz, vagy... *nem igazán tudja, létezik-e valami, amivel csak úgy el lehet venni valakitől a nekromanta erőt* Maradjunk a halálnál. Ha meghalsz, akkor minden lény, ami hozzád tartozott, szintén meghal? Vagy a bennük lévő sötét erő továbbra is életben tartja őket?
*Igazából a második lehetőség sem tűnik éppen lehetetlennek, bár ha az alváshoz is a gazdájuk parancsa kell, akkor igazából ha életben is maradnak a mester halála után, hát nem sokáig. Aztán ki tudja... Viszont hát persze, a legjobb az lenne, ha szemügyre vehetné. A kifelé rothadás sem utolsó dolog, ahogy a nekromanta is mondta, legalább sokáig szép marad.*
- Nem, nem kérek saját élőholt dögöt boncolásra, főleg mivel nincs mit fizetnem érte. Ingyen még talán... nem, ingyen sem igazán. Mármint... miért boncolgassam? Nem létfontosságú az információ, kíváncsiságból kérdezem, tehát a válaszod bőven elég, nem szükséges megbizonyosodnom róla. Viszont igen, a legjobb az lenne, ha vethetnék egy pillantást a lányra.
*Habár ebben már korábban is megegyeztek, de hát ki tudja, hogy megy ez holtéknál... Eléggé érdekli a dolog ahhoz, hogy kétszer is válaszoljon ugyanarra a kérdésre.*
*Nos, hát igazán felemelő az éjszaka közeledtével találkozni egy nekromantával, vagy valakivel, aki elég őrült ahhoz, hogy annak adja ki magát. Ez utóbbi egyébként igazán érdekes játéknak ígérkezik, majd... talán ha egyszer lesz ideje, megpróbálja valakinek azt állítani, hogy ő egy nekromanta. Mármint nem az állítás, a színjáték maga lesz érdekes, de... ez egy egészen más történet lesz. Egyelőre azt kéne kitalálni, hogy ezt a soha vissza nem térő lehetőséget hogyan is használhatná ki legjobban. Az egyik például az, hogy ő is kitanulja a művészetet, és feltámaszthat hullákat. Nem mintha olyan nagyon nagy terveket tudna kapcsolni ehhez, de ki tudja, mikor jön jól az ilyesmi. Mondjuk ez az egész érdekes...*
- Szóval akkor nincs más dolgom, mint körbejárni a környező várromok katakombáit? *igazából ennyi erővel már el is mondhatná, hol van ez a hely. Persze rendben, azért az ősi várromok katakombáiban igen sok minden tanyázhat, ami jó eséllyel előbb megöli, aztán már kérdeznie sem kell, de... Jó, persze, reménytelen, de hátha kihúzhat ebből az alakból valami pontosabbat. Viszont a másik meg, hogy születni kell nekromantának, de... vajon honnan tudja magáról az illető, hogy annak született? Még jobb kérdés, vajon ha tudja, mert mondjuk feltámasztotta a döglött kutyát, akkor hogyan is akad rá erre a várromra? A toborzási stratégia kicsit hiányosnak látszik itt-ott így első ránézésre.*
- Igen, meglehetősen érdekel a dolog *bólint* Mármint mi zárja ki, hogy én annak születtem volna? És ha igen, honnan tudnám? Meg ilyen apróságok... Talán ott pulzál bennem a nekromancia hatalma. Sőt, nagyon is valószínű *elvégre mi olyasmi van a világon, amihez ő nem ért? Már a feltételezés is sértő, hogy létezhet ilyen* Szóval igen, hadd halljam, hogy megy ez.
*A másik része meg szintén érdekes, persze ő új ebben a témában, nehéz neki olyat mondani, amit ne találna érdekesnek. Tehát teljes mértékben olyan, mint egy élő, egyszerűen csak... a démoni energia kering benne. Mondjuk ez sok további kérdést is felvet, de egyet bizonyosan:*
- Szóval akkor ha te meghalsz, vagy erőtlenné válsz, vagy... *nem igazán tudja, létezik-e valami, amivel csak úgy el lehet venni valakitől a nekromanta erőt* Maradjunk a halálnál. Ha meghalsz, akkor minden lény, ami hozzád tartozott, szintén meghal? Vagy a bennük lévő sötét erő továbbra is életben tartja őket?
*Igazából a második lehetőség sem tűnik éppen lehetetlennek, bár ha az alváshoz is a gazdájuk parancsa kell, akkor igazából ha életben is maradnak a mester halála után, hát nem sokáig. Aztán ki tudja... Viszont hát persze, a legjobb az lenne, ha szemügyre vehetné. A kifelé rothadás sem utolsó dolog, ahogy a nekromanta is mondta, legalább sokáig szép marad.*
- Nem, nem kérek saját élőholt dögöt boncolásra, főleg mivel nincs mit fizetnem érte. Ingyen még talán... nem, ingyen sem igazán. Mármint... miért boncolgassam? Nem létfontosságú az információ, kíváncsiságból kérdezem, tehát a válaszod bőven elég, nem szükséges megbizonyosodnom róla. Viszont igen, a legjobb az lenne, ha vethetnék egy pillantást a lányra.
*Habár ebben már korábban is megegyeztek, de hát ki tudja, hogy megy ez holtéknál... Eléggé érdekli a dolog ahhoz, hogy kétszer is válaszoljon ugyanarra a kérdésre.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-23 23:25:05
Üzenet elküldve: 2015-12-23 23:25:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
// A Kos lelke //
- Nem, egy cseppet sem.
* Rázza meg szőke kobakját, ami a füstölést illeti. Érdeklődve hallgatja a férfi, aki a csillagokról s mágiáról tart neki pár szavas gyorstalpalót. A legendáról nem hallott még, de nem vág közbe. Hagyja, hogy befejezze gondolatait a férfi. Úgy tűnik, eddig egy rugóra jár az agyuk, s olyan kérdéseket vett fel Aborath, ami a saját fejében is megfordult. *
- Akkor talán mégis csak körbe nézhetnénk, majd a Könyvtárban is, hátha történt valami odafent azokon a napokon, amelyekről szó van a jelentésekben.
* Tapogatja meg a papírokat tenyerével, amolyan jelzésként, hogy nála le van jegyezve minden. *
- Hogy honnan? Mindenképpen a közelből, bár néhány árust meg lehet kérdezni a piacon, merről is érkeztek. Ám, ha netalán mégis egy szórakozásból gyilkolóval van, dolgunk talán egy bizonyos helyre kell eljutnia az áldozatnak s talán egy bizonyos időn belül. És ha az üldözött s az üldözők is az életükért futnak? De azt hiszem, igaza van, míg nem tudunk többet, jobb, ha semmit nem húzunk ki a listáról, s mindent lehetőségként kezelünk.
* A férfi okfejtése egyáltalán nem zavarja, ilyen és ehhez hasonlókhoz hamar hozzá szokik az ember, ha egy alkimista mellett dolgozik. A mögöttük haladó férfi valóban hallgatag, akár az itt lakók.
Most a szagok azok mik felforgatják a gyomrát, sem mint a látvány. Ez még „kellemesnek” is mondható, ahhoz képest melyet felvázoltak neki. Valami másra számított, de ezek szerint ő volt az, akinek fantáziája, elvárása nagyobb volt. Ő úgy képzelte, hogy a város nagyobb gondot fordít arra, hogy egy dolgot megoldjon, mely nem egyedi eset. *
-Sietünk, amennyire csak tudunk.
* Nyugtatja meg ő is a munkást, noha igazából ők is csak azt végzik, a munkát, amivel megbízták őket. Erre a papír is ott van, melyet el is tesz, a biztonság kedvéért. Hogy ő maga nem fog itt senkit és semmit felboncolni az már egyszer biztos, hozzányúlni sincs sok kedve, s ahogy elnézi a két férfiú sem az a fajta, aki neki látnának e nemes feladathoz. Viszont akkor valóban csak nézegetni jöttek ide. Persze nem várhatja el tőlük, hogy fogdossák az illatos hullákat, ha maga sem teszi. *
- Uram, segítene?
* Szól oda az egyik munkásnak, közben egy kisebb erszényt vesz elő táskájából, melybe tíz arany lapul. *
- Azt a két férfit kellene nekünk levetkőztetni és szükség szerint majd megfordítani.
* Remélhetőleg, a kis bőrzacskó megteszi a hatását, s ha nem is lelkes segítőre, de készségesre talál a férfiban. Ha így lenne addig, míg az a ruháktól szabadítja meg a többit, addig a középsőhöz lép, s közelebbről is szemügyre veszi a holton lévő foltokat. *
- Feltételezem, ő lehet az áldozat, a szívnél lévő sebből. Azt mondták szíven lőtték. Ami végül is, azt jelenti, hogy támadói jól értettek az íjhoz. Mozgó lóról mozgó célpontot eltalálni nagy rutinosságra vall.
* Hogy miért ennyire okos? Hát ért valamicskét az íjhasználathoz, bár ezt még egy laikus is tudhatja. *
- A holmijuk nincsenek meg véletlen? Fegyverek, vagy bármi más?
* Nemleges válasz esetén, azért kerít valami botot vagy egyebet, ha nincs úgy két ujja közé csippentve a ruhadarabot kutatja át a zsebeket. Ha levetkőztették a „barátaikat” úgy azokat is szemrevételezi, keresve tetoválást, sebet, sérülést vagy hasonló foltokat, mint a harmadikon elől, hátul. *
- Lehet valóban nem ártana beszélni néhány piacival, hogy láttak-e valami szokatlant az áldozaton. Mit gondolsz Aborath, okozhatta méreg a halálukat?
* Emeli fel fejét, a hullavizsgálatból, s néz a férfira. Azt állította meg lehet állapítani, hogy méreg végzet-e velük. Ő maga nem ért az efféléhez, de talán a másik igen. Persze, ha található másfajta magyarázat, akkor a kérdés nem hangzik el. Ha netalán a tíz arany nem lett volna elég, akkor viszont maga kezdi el lefejteni a ruhákat a fickókról, ha más nem teszi meg. *
- Esetleg tudnak valakit, akik a halottakat boncolják?
* Teszi fel utolsó kérdését a munkásnak. *
- Nem, egy cseppet sem.
* Rázza meg szőke kobakját, ami a füstölést illeti. Érdeklődve hallgatja a férfi, aki a csillagokról s mágiáról tart neki pár szavas gyorstalpalót. A legendáról nem hallott még, de nem vág közbe. Hagyja, hogy befejezze gondolatait a férfi. Úgy tűnik, eddig egy rugóra jár az agyuk, s olyan kérdéseket vett fel Aborath, ami a saját fejében is megfordult. *
- Akkor talán mégis csak körbe nézhetnénk, majd a Könyvtárban is, hátha történt valami odafent azokon a napokon, amelyekről szó van a jelentésekben.
* Tapogatja meg a papírokat tenyerével, amolyan jelzésként, hogy nála le van jegyezve minden. *
- Hogy honnan? Mindenképpen a közelből, bár néhány árust meg lehet kérdezni a piacon, merről is érkeztek. Ám, ha netalán mégis egy szórakozásból gyilkolóval van, dolgunk talán egy bizonyos helyre kell eljutnia az áldozatnak s talán egy bizonyos időn belül. És ha az üldözött s az üldözők is az életükért futnak? De azt hiszem, igaza van, míg nem tudunk többet, jobb, ha semmit nem húzunk ki a listáról, s mindent lehetőségként kezelünk.
* A férfi okfejtése egyáltalán nem zavarja, ilyen és ehhez hasonlókhoz hamar hozzá szokik az ember, ha egy alkimista mellett dolgozik. A mögöttük haladó férfi valóban hallgatag, akár az itt lakók.
Most a szagok azok mik felforgatják a gyomrát, sem mint a látvány. Ez még „kellemesnek” is mondható, ahhoz képest melyet felvázoltak neki. Valami másra számított, de ezek szerint ő volt az, akinek fantáziája, elvárása nagyobb volt. Ő úgy képzelte, hogy a város nagyobb gondot fordít arra, hogy egy dolgot megoldjon, mely nem egyedi eset. *
-Sietünk, amennyire csak tudunk.
* Nyugtatja meg ő is a munkást, noha igazából ők is csak azt végzik, a munkát, amivel megbízták őket. Erre a papír is ott van, melyet el is tesz, a biztonság kedvéért. Hogy ő maga nem fog itt senkit és semmit felboncolni az már egyszer biztos, hozzányúlni sincs sok kedve, s ahogy elnézi a két férfiú sem az a fajta, aki neki látnának e nemes feladathoz. Viszont akkor valóban csak nézegetni jöttek ide. Persze nem várhatja el tőlük, hogy fogdossák az illatos hullákat, ha maga sem teszi. *
- Uram, segítene?
* Szól oda az egyik munkásnak, közben egy kisebb erszényt vesz elő táskájából, melybe tíz arany lapul. *
- Azt a két férfit kellene nekünk levetkőztetni és szükség szerint majd megfordítani.
* Remélhetőleg, a kis bőrzacskó megteszi a hatását, s ha nem is lelkes segítőre, de készségesre talál a férfiban. Ha így lenne addig, míg az a ruháktól szabadítja meg a többit, addig a középsőhöz lép, s közelebbről is szemügyre veszi a holton lévő foltokat. *
- Feltételezem, ő lehet az áldozat, a szívnél lévő sebből. Azt mondták szíven lőtték. Ami végül is, azt jelenti, hogy támadói jól értettek az íjhoz. Mozgó lóról mozgó célpontot eltalálni nagy rutinosságra vall.
* Hogy miért ennyire okos? Hát ért valamicskét az íjhasználathoz, bár ezt még egy laikus is tudhatja. *
- A holmijuk nincsenek meg véletlen? Fegyverek, vagy bármi más?
* Nemleges válasz esetén, azért kerít valami botot vagy egyebet, ha nincs úgy két ujja közé csippentve a ruhadarabot kutatja át a zsebeket. Ha levetkőztették a „barátaikat” úgy azokat is szemrevételezi, keresve tetoválást, sebet, sérülést vagy hasonló foltokat, mint a harmadikon elől, hátul. *
- Lehet valóban nem ártana beszélni néhány piacival, hogy láttak-e valami szokatlant az áldozaton. Mit gondolsz Aborath, okozhatta méreg a halálukat?
* Emeli fel fejét, a hullavizsgálatból, s néz a férfira. Azt állította meg lehet állapítani, hogy méreg végzet-e velük. Ő maga nem ért az efféléhez, de talán a másik igen. Persze, ha található másfajta magyarázat, akkor a kérdés nem hangzik el. Ha netalán a tíz arany nem lett volna elég, akkor viszont maga kezdi el lefejteni a ruhákat a fickókról, ha más nem teszi meg. *
- Esetleg tudnak valakit, akik a halottakat boncolják?
* Teszi fel utolsó kérdését a munkásnak. *
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-23 16:53:03
Üzenet elküldve: 2015-12-23 16:53:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Sajnálom, de igen, okítják. Köt a titoktartás, így nem mondhatom meg, hogy hol, de van egy ősi várrom, melynek katakombáiban tanítja a rend a nekromantákat. Azonban a tanítványok verbuválása nem egyszerű, holtidézőnek születni kell. Ha jól sejtem, érdekli a téma, szóval ha gondolja, azt is elmagyarázhatom, hogy miért, és hogyan lesz valakiből olyan, mint én.
*Elég bonyolult procedúra, ámbár egyszerűnek tűnik.
Nem egyvalaki művelődése elfogadott az irányban, csupán azaz egy személy képviseli az egész rendet. Ő a legerősebb nekromanta, a legnagyobb hatalmú a halandók között.
Tanonc, inas, mester, nagymester, tiszteletreméltó főmester. Ezek a rangok léteznek a rendben, és az állandó három főmester közül kerül ki a képviselő, a legerősebb a háromból. Egy tanonc egy kutyát néhány óráig képes visszahozni az élők sorába, egy inasnak már hatalmában áll egy saját humanoidot irányítani, a mesternek négy élőholt lehet a birtokában, amelyből kettő lehet emberféle, és kettő állat, a nagymester tízet, fele-fele arányban. A főmestereknek már kész háztartása lehet holtakból, mindegy, hogy csak humanoid, vagy csak állat, a szám harminc-negyven között mozog, de eddig egyik tiszteletreméltó sem ment el olyan messzire, hogy feltöltse a limitet. Persze ezek bizalmas információk, így kiadni nem fogja a férfinak.
Közben már jön az újabb kérdés, és örömmel hallja, hogy érdekli őt a lány.*
- Teljesen olyan, mint egy élő szervezet, csupán sápadtabb. A mágia nem állítja meg a rothadást, csupán lelassítja azt, és belülről kifelé emészti meg őt. Avagy szépsége fog megtörni utoljára. *A következő három kérdésre adott válasz talán meglepi a férfit.* - Mindhárom igen. Ver a szíve, a mágiánk lényege, hogy az életerőnket használjuk manaként, így azt használjuk egy halott életre keltésénél. Mágia áramlik az ereiben, és mágia dobogtatja a szívét. Azonban nem vagyok képes állandóan energiával ellátni, ennie kell, hogy további életerőhöz jusson. Ember embert, állat állatot. A kezdeti stádiumban ez az éhség szinte csillapíthatatlan, állandóan enni akar, majd minél tovább marad élőholt, annál kevesebbet kell ennie, hogy fent tartsa magát. És alszanak is. Nem akkor, amikor ők akarnak, hanem amikor gazdájuk parancsolja. Lényegében a mágia megfagy bennük, így felfüggesztődik az életműködés. Evidens hát, hogy ilyenkor nincs szükségük életerőre, és csupán a rothadást akadályozó mágia munkálkodik bennük. Minden kérdésedre választ kaptál? És ha többet szeretnél tudni, saját szemeiddel látni... Némi ellenszolgáltatásért cserébe feléleszthetek neked egy állatot, és kedvedre felboncolhatod, hogy megbizonyosodj róla. Megtenném ingyen is, csakhogy a saját életem rövidítem meg vele.
- Sajnálom, de igen, okítják. Köt a titoktartás, így nem mondhatom meg, hogy hol, de van egy ősi várrom, melynek katakombáiban tanítja a rend a nekromantákat. Azonban a tanítványok verbuválása nem egyszerű, holtidézőnek születni kell. Ha jól sejtem, érdekli a téma, szóval ha gondolja, azt is elmagyarázhatom, hogy miért, és hogyan lesz valakiből olyan, mint én.
*Elég bonyolult procedúra, ámbár egyszerűnek tűnik.
Nem egyvalaki művelődése elfogadott az irányban, csupán azaz egy személy képviseli az egész rendet. Ő a legerősebb nekromanta, a legnagyobb hatalmú a halandók között.
Tanonc, inas, mester, nagymester, tiszteletreméltó főmester. Ezek a rangok léteznek a rendben, és az állandó három főmester közül kerül ki a képviselő, a legerősebb a háromból. Egy tanonc egy kutyát néhány óráig képes visszahozni az élők sorába, egy inasnak már hatalmában áll egy saját humanoidot irányítani, a mesternek négy élőholt lehet a birtokában, amelyből kettő lehet emberféle, és kettő állat, a nagymester tízet, fele-fele arányban. A főmestereknek már kész háztartása lehet holtakból, mindegy, hogy csak humanoid, vagy csak állat, a szám harminc-negyven között mozog, de eddig egyik tiszteletreméltó sem ment el olyan messzire, hogy feltöltse a limitet. Persze ezek bizalmas információk, így kiadni nem fogja a férfinak.
Közben már jön az újabb kérdés, és örömmel hallja, hogy érdekli őt a lány.*
- Teljesen olyan, mint egy élő szervezet, csupán sápadtabb. A mágia nem állítja meg a rothadást, csupán lelassítja azt, és belülről kifelé emészti meg őt. Avagy szépsége fog megtörni utoljára. *A következő három kérdésre adott válasz talán meglepi a férfit.* - Mindhárom igen. Ver a szíve, a mágiánk lényege, hogy az életerőnket használjuk manaként, így azt használjuk egy halott életre keltésénél. Mágia áramlik az ereiben, és mágia dobogtatja a szívét. Azonban nem vagyok képes állandóan energiával ellátni, ennie kell, hogy további életerőhöz jusson. Ember embert, állat állatot. A kezdeti stádiumban ez az éhség szinte csillapíthatatlan, állandóan enni akar, majd minél tovább marad élőholt, annál kevesebbet kell ennie, hogy fent tartsa magát. És alszanak is. Nem akkor, amikor ők akarnak, hanem amikor gazdájuk parancsolja. Lényegében a mágia megfagy bennük, így felfüggesztődik az életműködés. Evidens hát, hogy ilyenkor nincs szükségük életerőre, és csupán a rothadást akadályozó mágia munkálkodik bennük. Minden kérdésedre választ kaptál? És ha többet szeretnél tudni, saját szemeiddel látni... Némi ellenszolgáltatásért cserébe feléleszthetek neked egy állatot, és kedvedre felboncolhatod, hogy megbizonyosodj róla. Megtenném ingyen is, csakhogy a saját életem rövidítem meg vele.
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-23 15:15:57
Üzenet elküldve: 2015-12-23 15:15:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// A Kos lelke //
*A csapat egy néma taggal akit amúgy nem is nagyon szólítanak meg érkezik meg a helyhez. A munkás egy barátságos mosolyt kap Aborath-tól.*
-Rendben igyekszünk nem kellemetlenkedni sokáig uram.
*Aborath sem járatos az emberi test anatómiájában. Sem az elf, sem a törpe kultúra nem tartja oly nagyon fontosnak, hogy a mesterei kitanítsák erre. Viszont a nő minden bizonnyal ért ehhez hisz ezért akarhatott idejönni. Az egyik test homlokán lévő sérülést Aborath is megfigyelte.*
-Valóban érdekes.
*Eregeti sokatmondóan a füstfelhőket.*
*A csapat egy néma taggal akit amúgy nem is nagyon szólítanak meg érkezik meg a helyhez. A munkás egy barátságos mosolyt kap Aborath-tól.*
-Rendben igyekszünk nem kellemetlenkedni sokáig uram.
*Aborath sem járatos az emberi test anatómiájában. Sem az elf, sem a törpe kultúra nem tartja oly nagyon fontosnak, hogy a mesterei kitanítsák erre. Viszont a nő minden bizonnyal ért ehhez hisz ezért akarhatott idejönni. Az egyik test homlokán lévő sérülést Aborath is megfigyelte.*
-Valóban érdekes.
*Eregeti sokatmondóan a füstfelhőket.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-23 14:36:05
Üzenet elküldve: 2015-12-23 14:36:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A Kos lelke //
* Csöndben lépdel a többiek mögött. Ha nem hallatszana lépteinek zaja a temető talaján, talán nem is vennék észre a többiek, hogy ő is itt van. Na, meg így sem biztos.
Követi a többieket az égetőbe (már, ha a többiek is bemennek, ami amúgy igen valószínű) és ő is szemügyre veszi az áldozatokat.
A gond csak az, hogy nem igazán ért a hullák vizsgálatához. *
- Szóval ezek azok... * Azért figyeli egy ideig a tetemeket, majd megszólal. *
- Az a folt mindenképpen figyelemre méltó. * Céloz a "letört szarv" maradványára. *
- Korábban nem láttam ilyet. Nem egy egyszerű horzsolásnak tűnik, amit akkor szerzett, amikor összeesett. * Többet nem tud hozzászólni. Látja a többi sebet is, de neki ez tűnt fel leginkább. *
* Csöndben lépdel a többiek mögött. Ha nem hallatszana lépteinek zaja a temető talaján, talán nem is vennék észre a többiek, hogy ő is itt van. Na, meg így sem biztos.
Követi a többieket az égetőbe (már, ha a többiek is bemennek, ami amúgy igen valószínű) és ő is szemügyre veszi az áldozatokat.
A gond csak az, hogy nem igazán ért a hullák vizsgálatához. *
- Szóval ezek azok... * Azért figyeli egy ideig a tetemeket, majd megszólal. *
- Az a folt mindenképpen figyelemre méltó. * Céloz a "letört szarv" maradványára. *
- Korábban nem láttam ilyet. Nem egy egyszerű horzsolásnak tűnik, amit akkor szerzett, amikor összeesett. * Többet nem tud hozzászólni. Látja a többi sebet is, de neki ez tűnt fel leginkább. *
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-22 17:13:07
Üzenet elküldve: 2015-12-22 17:13:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ó. Hát erről senki nem szólt neki. Kicsit furcsa... pillantása értetlenből megilletődöttbe fordul, miközben emésztgeti a szavakat.*
- Szóval eltörted a nyakát... *a gond az, hogy nehezére esik szkeptikusan hozzáállni a témához, miközben ez a madár pontosan úgy néz ki, mint aminek már legalább egyszer kitörték a nyakát. Csak az a gond, hogy az ilyen madarak nem szoktak nagyon repdesni, így valami valahol hibádzik. Az ilyen madaraknak döglötten kéne hevernie az út szélén. Persze számára nem szentek a természet törvényei, de hát azért mégis...*
- Ahhoz képest tényleg jól bírja *határozottan életerős dög lehet, ha már a gyomrát is kivájták, de még mindig elemében érzi magát. Mondjuk amint szóba kerül a nekromancia, minden világosabb lesz egy fokkal. Vagy úgy... Lorew-Lorew, rossz társaságba keveredtél megint, még akkor is, ha ez az alak olyasmikről beszél, amik roppantul érdeklik a szerzetest. Ez nem helyes. Nem lenne helyes. Szerencsére az Lorewet a legkevésbé sem érdekli, mi helyes, és mi nem, szóval...*
- Ahhoz képest nem igazán oktatják *jegyzi meg. Persze megérti ő, hogy teljesen elfogadott, éppen úgy, mint nem hivatalos templomi tanítónak mágia oktatása. Csak aztán balesetek történnek, hintó alá fekszik, kést döf a hátába, és megfojtja magát. Tehát persze, aranyos, hogy a mágusok tanácsában van egy nekromanta (ha jól vette ki az alak szavaiból), de ettől függetlenül maga a tudomány még nem lesz feltétlen elfogadott. Csak egyvalaki művelődése elfogadott ebben az irányban.*
- Pedig sokan szívesen tanulnák meg a művészetet, többek között én is *igen, ez célzás volt. Ha ez az alak nekromanta (ami egyébként még nem biztos. Csak a vállára szállt egy meggyötört madár), akkor olyasmiket tud, amiket Lorew is szeretne. Így kezdődik minden barátság. És ha már így adódott, hogy találkoztak, akkor... Akár finoman utalhatna is a témára (persze már korábban megtette, de azért nem árt még egyszer).*
- Értem *hümmög* Akár meg is taníthatnád. Ha már úgyis mindketten ráérünk.
*Persze nem biztos, hogy a hullaszagú illető épp ráér, de Lorew biztosan, mégis mi a fene dolga lenne? Az ember feltámasztása is érdeklődéssel tölti el, bár talán kicsit más értelemben. Ő főleg mindenféle állatokat támasztana fel, könnyebbnek is tűnik, meg nincs is velük annyi gond. Viszont ettől függetlenül...*
- De, szívesen megnézném *igazán kíváncsi arra a gyönyörű élőholt leányra, mert hát... Persze, lehet hallani innen-onnan, hogy mászkálnak a holtak, de hallani meg látni azért nem ugyanaz.*
- És mennyire halott? *mert azért neki vannak bizonyos lépcsőfokok, bár lehet a nekromanták szeme csak feketét és fehéret lát. Mondjuk nem mindegy, hogy alig halott, vagy már rothad, vagy esetleg csak egy csontváz, ki tudja? Na meg...* És hogy van egy ilyen élőhalott? Mármint a teste... működik? Eszik, alszik, lélegzik? Ver a szíve? *mert ez az egész érdekes, ugyanis alapból azt mondaná, erre mindre nem a válasz. De közben a madarat vadászni küldte, lehet mégis szükségük van táplálékra? Akkor az emésztésük is működik. Ennyi erővel a testnedvek is a helyükön lehetnek, ha ugyanígy tudnak inni (vagy igénylik a folyadékot), aztán ha még keringésük is van, akkor aztán már élők is lehetnének.*
*Ó. Hát erről senki nem szólt neki. Kicsit furcsa... pillantása értetlenből megilletődöttbe fordul, miközben emésztgeti a szavakat.*
- Szóval eltörted a nyakát... *a gond az, hogy nehezére esik szkeptikusan hozzáállni a témához, miközben ez a madár pontosan úgy néz ki, mint aminek már legalább egyszer kitörték a nyakát. Csak az a gond, hogy az ilyen madarak nem szoktak nagyon repdesni, így valami valahol hibádzik. Az ilyen madaraknak döglötten kéne hevernie az út szélén. Persze számára nem szentek a természet törvényei, de hát azért mégis...*
- Ahhoz képest tényleg jól bírja *határozottan életerős dög lehet, ha már a gyomrát is kivájták, de még mindig elemében érzi magát. Mondjuk amint szóba kerül a nekromancia, minden világosabb lesz egy fokkal. Vagy úgy... Lorew-Lorew, rossz társaságba keveredtél megint, még akkor is, ha ez az alak olyasmikről beszél, amik roppantul érdeklik a szerzetest. Ez nem helyes. Nem lenne helyes. Szerencsére az Lorewet a legkevésbé sem érdekli, mi helyes, és mi nem, szóval...*
- Ahhoz képest nem igazán oktatják *jegyzi meg. Persze megérti ő, hogy teljesen elfogadott, éppen úgy, mint nem hivatalos templomi tanítónak mágia oktatása. Csak aztán balesetek történnek, hintó alá fekszik, kést döf a hátába, és megfojtja magát. Tehát persze, aranyos, hogy a mágusok tanácsában van egy nekromanta (ha jól vette ki az alak szavaiból), de ettől függetlenül maga a tudomány még nem lesz feltétlen elfogadott. Csak egyvalaki művelődése elfogadott ebben az irányban.*
- Pedig sokan szívesen tanulnák meg a művészetet, többek között én is *igen, ez célzás volt. Ha ez az alak nekromanta (ami egyébként még nem biztos. Csak a vállára szállt egy meggyötört madár), akkor olyasmiket tud, amiket Lorew is szeretne. Így kezdődik minden barátság. És ha már így adódott, hogy találkoztak, akkor... Akár finoman utalhatna is a témára (persze már korábban megtette, de azért nem árt még egyszer).*
- Értem *hümmög* Akár meg is taníthatnád. Ha már úgyis mindketten ráérünk.
*Persze nem biztos, hogy a hullaszagú illető épp ráér, de Lorew biztosan, mégis mi a fene dolga lenne? Az ember feltámasztása is érdeklődéssel tölti el, bár talán kicsit más értelemben. Ő főleg mindenféle állatokat támasztana fel, könnyebbnek is tűnik, meg nincs is velük annyi gond. Viszont ettől függetlenül...*
- De, szívesen megnézném *igazán kíváncsi arra a gyönyörű élőholt leányra, mert hát... Persze, lehet hallani innen-onnan, hogy mászkálnak a holtak, de hallani meg látni azért nem ugyanaz.*
- És mennyire halott? *mert azért neki vannak bizonyos lépcsőfokok, bár lehet a nekromanták szeme csak feketét és fehéret lát. Mondjuk nem mindegy, hogy alig halott, vagy már rothad, vagy esetleg csak egy csontváz, ki tudja? Na meg...* És hogy van egy ilyen élőhalott? Mármint a teste... működik? Eszik, alszik, lélegzik? Ver a szíve? *mert ez az egész érdekes, ugyanis alapból azt mondaná, erre mindre nem a válasz. De közben a madarat vadászni küldte, lehet mégis szükségük van táplálékra? Akkor az emésztésük is működik. Ennyi erővel a testnedvek is a helyükön lehetnek, ha ugyanígy tudnak inni (vagy igénylik a folyadékot), aztán ha még keringésük is van, akkor aztán már élők is lehetnének.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-21 23:29:42
Üzenet elküldve: 2015-12-21 23:29:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Meglepődik, mikor konstatálja, hogy a férfi ilyen könnyedén veszi azt, hogy egy hulla repült Fängus vállára. A szellemességet viszont értékeli, no meg a reakciót is. Nem szokása, de most halványan elmosolyodik.*
- Csakugyan. Még a Nyári Forgatagon vettem, s azóta nyakát törtem, belét kanalaztam, és igyekeztem a tollait valahogy a szárnyain tartani. Tényleg jól bírja a... gyűrődést.
*Ránéz a madárra, s az visszanéz rá. Illetve nem néz, inkább csak odafordítja hogy szemeit.*
- Menj, repülj tova, vadássz!
*A lény halk szárnysuhogással rugaszkodik el a férfi vállától, és lassan eltűnik a ködben. Amint ez megtörtént, visszatér tekintete beszélgetőpartneréhez.*
- Azt tudtad, hogy a nekrotika egy teljesen elfogadott mágiaág? Vezetőnk még a Mágusok Gyűlésén is helyet kap. Sokan dajkamesének hiszik, és olybá tűnik, te is. Az emberek irtják egymást, és néha a felsőbb erők is irtják őket. Nem veszik észre, hogy ők a patkányok az istenek számára. És a hely, ahol összezárva élnek -hogy a szavaiddal éljek-, a világunk.
*Úgy beszél, mintha nem is ember lenne. Pedig félig még ő is az. Még benne is ott van az ösztön, a pusztítás ösztöne, mint minden kétlábúban. Ezért vannak a világ elpusztításával kapcsolatos ambíciói.*
- Tudod, embert teljesen más életre kelteni. Amolyan kötődés alakul ki közted és a holt között. A minap egy gyönyörű leányt ástam ki, valaki meggyilkolta. Büszke vagyok reá, szinte a gyermekemnek tekintem. Úgy vettem észre, te nem vagy az a fajta, aki megijed egy élőholttól. Mondd, nem lenne kedved megtekinteni a leányom?
*Meglepődik, mikor konstatálja, hogy a férfi ilyen könnyedén veszi azt, hogy egy hulla repült Fängus vállára. A szellemességet viszont értékeli, no meg a reakciót is. Nem szokása, de most halványan elmosolyodik.*
- Csakugyan. Még a Nyári Forgatagon vettem, s azóta nyakát törtem, belét kanalaztam, és igyekeztem a tollait valahogy a szárnyain tartani. Tényleg jól bírja a... gyűrődést.
*Ránéz a madárra, s az visszanéz rá. Illetve nem néz, inkább csak odafordítja hogy szemeit.*
- Menj, repülj tova, vadássz!
*A lény halk szárnysuhogással rugaszkodik el a férfi vállától, és lassan eltűnik a ködben. Amint ez megtörtént, visszatér tekintete beszélgetőpartneréhez.*
- Azt tudtad, hogy a nekrotika egy teljesen elfogadott mágiaág? Vezetőnk még a Mágusok Gyűlésén is helyet kap. Sokan dajkamesének hiszik, és olybá tűnik, te is. Az emberek irtják egymást, és néha a felsőbb erők is irtják őket. Nem veszik észre, hogy ők a patkányok az istenek számára. És a hely, ahol összezárva élnek -hogy a szavaiddal éljek-, a világunk.
*Úgy beszél, mintha nem is ember lenne. Pedig félig még ő is az. Még benne is ott van az ösztön, a pusztítás ösztöne, mint minden kétlábúban. Ezért vannak a világ elpusztításával kapcsolatos ambíciói.*
- Tudod, embert teljesen más életre kelteni. Amolyan kötődés alakul ki közted és a holt között. A minap egy gyönyörű leányt ástam ki, valaki meggyilkolta. Büszke vagyok reá, szinte a gyermekemnek tekintem. Úgy vettem észre, te nem vagy az a fajta, aki megijed egy élőholttól. Mondd, nem lenne kedved megtekinteni a leányom?
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-16 13:16:53
Üzenet elküldve: 2015-12-16 13:16:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
// A Kos lelke //
*A temető elég nyugodt, békés, csak néhol hallatszik fel egy kis zaj, ahogy a sírásók lapátolnak új gödröket ki. Ez persze őket nem érinti különösebben, ők azt a helyet keresik, ahol az ő testeik lehetne, de a beszélgetéshez ideális a nyugalom, és persze feltűnően messzire elhallatszik. A temető gyakorlatiasan kezeli a temetetlen halottak ügyét, így egy nagy kéményes épületbe jutnak, ami halottégetőként szolgál, ahol a kifizetetlen tetemeket a város nagy szekereken idehozatja és elégeti. Ennek elsődleges oka az, hogy a tömegsírok a nekromancia felismerésével és elterjedésével egyáltalán nem tűntek olyan jó ötletnek, mint régen, így a város biztosra akar menni, hogy ami nem él, az nem is fog. A hely egyébként (egyelőre) békésen nyugodt, kicsit rohadásszag van, kicsit dohos, de bőven kellemesebb, mint amikor üzembe helyezik az égetőkemencéket. Itt csak egyszerű szolgálók vannak, akik elég érzéketlenek arra, hogy elviseljék a munkájukat és elég szerencsétlen sorsúak arra, hogy képességeik híján feljebb ne juthassanak a létrán, a fehérgalléros papokból vagy vezetőkből nem igazán találni. Egy pillantást vet a koszos ruházatú munkás, nézegeti egy keveset a papírt, kérdéses, hogy tényleg olvassa-e vagy csak nem akar alul műveltnek tűnni.*
-Jaja, szóltak. Ott vannak... De jó lenne sietni, mert dolgoznánk.
*Ebből következtethetik, hogy ilyesmiket, mint jegyzőkönyv, vagy lista, ne keressenek igazán, fölösleges is a kérdés. A testek nagyobb kőlapokra vannak felfektetve és, ha valakinek megvan hozzá a megfelelő ismerete, akkor a balzsamozást is, mint tartósítási folyamatot is felismerhetik, egyébként csak annyi látszik, hogy szagos krémekkel vannak kezelve. Azt, hogy melyik-melyik, nem tudják ott megmondani és a fektetés szabályos módja sincs meg, ezt maguknak kell megoldani, egyébként csak fel vannak dobálva az asztalokra. Már, ha valaki hozzá mer érni a testekhez. Sajnos a város nem alkalmaz boncnokokat, így ezt lehet, hogy maguk költségén kellene megoldani. Talán érdemlegesebb lett volna ilyen kutatgatás fedezésére pénzt kérni Khazimtól? Ami a testeket illeti viszont, amint megfordítják a középsőt, bár az egy napnyi rohadás szabályos, természetes nyomait mutatja, a hátában egy szívlövéssel és a fejének két oldalán kettő kerek, három ujj átmérőjű heggel, mintha letörtek volna onnan valamit, például egy szarvat. A másik kettőn, látszólag semmi nyom, viszont még a ruházatuk is rajtuk van (tehát ténylegesen csak levették őket a szekérről és feldobták ide). Khazim minden engedélyt megadott boncolásra is akár és valószínűleg utána elégetik a testeket, a kérdés, hogy miképp is kell egy ilyen feladatnak nekilátni.*
*A temető elég nyugodt, békés, csak néhol hallatszik fel egy kis zaj, ahogy a sírásók lapátolnak új gödröket ki. Ez persze őket nem érinti különösebben, ők azt a helyet keresik, ahol az ő testeik lehetne, de a beszélgetéshez ideális a nyugalom, és persze feltűnően messzire elhallatszik. A temető gyakorlatiasan kezeli a temetetlen halottak ügyét, így egy nagy kéményes épületbe jutnak, ami halottégetőként szolgál, ahol a kifizetetlen tetemeket a város nagy szekereken idehozatja és elégeti. Ennek elsődleges oka az, hogy a tömegsírok a nekromancia felismerésével és elterjedésével egyáltalán nem tűntek olyan jó ötletnek, mint régen, így a város biztosra akar menni, hogy ami nem él, az nem is fog. A hely egyébként (egyelőre) békésen nyugodt, kicsit rohadásszag van, kicsit dohos, de bőven kellemesebb, mint amikor üzembe helyezik az égetőkemencéket. Itt csak egyszerű szolgálók vannak, akik elég érzéketlenek arra, hogy elviseljék a munkájukat és elég szerencsétlen sorsúak arra, hogy képességeik híján feljebb ne juthassanak a létrán, a fehérgalléros papokból vagy vezetőkből nem igazán találni. Egy pillantást vet a koszos ruházatú munkás, nézegeti egy keveset a papírt, kérdéses, hogy tényleg olvassa-e vagy csak nem akar alul műveltnek tűnni.*
-Jaja, szóltak. Ott vannak... De jó lenne sietni, mert dolgoznánk.
*Ebből következtethetik, hogy ilyesmiket, mint jegyzőkönyv, vagy lista, ne keressenek igazán, fölösleges is a kérdés. A testek nagyobb kőlapokra vannak felfektetve és, ha valakinek megvan hozzá a megfelelő ismerete, akkor a balzsamozást is, mint tartósítási folyamatot is felismerhetik, egyébként csak annyi látszik, hogy szagos krémekkel vannak kezelve. Azt, hogy melyik-melyik, nem tudják ott megmondani és a fektetés szabályos módja sincs meg, ezt maguknak kell megoldani, egyébként csak fel vannak dobálva az asztalokra. Már, ha valaki hozzá mer érni a testekhez. Sajnos a város nem alkalmaz boncnokokat, így ezt lehet, hogy maguk költségén kellene megoldani. Talán érdemlegesebb lett volna ilyen kutatgatás fedezésére pénzt kérni Khazimtól? Ami a testeket illeti viszont, amint megfordítják a középsőt, bár az egy napnyi rohadás szabályos, természetes nyomait mutatja, a hátában egy szívlövéssel és a fejének két oldalán kettő kerek, három ujj átmérőjű heggel, mintha letörtek volna onnan valamit, például egy szarvat. A másik kettőn, látszólag semmi nyom, viszont még a ruházatuk is rajtuk van (tehát ténylegesen csak levették őket a szekérről és feldobták ide). Khazim minden engedélyt megadott boncolásra is akár és valószínűleg utána elégetik a testeket, a kérdés, hogy miképp is kell egy ilyen feladatnak nekilátni.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-12 16:04:01
Üzenet elküldve: 2015-12-12 16:04:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A kos lelke//
* A férfi továbbra is csak ül. Úgy veszi észre, hogy lassan a többiek is kifogynak a kérdésekből, ezért, ha mindenki úgy gondolja, hogy indulhatnak, akkor ő maga is feláll és a megmaradt társaival együtt elindul a temető felé, mivel akkor hát nem válik külön, hogyha már mindenki a temető felé jött elsőnek. Ő a maga részéről a barakkot részesítené előnyben, mivel az esetleges élőktől többet tudhat meg az ember, mint a halottaktól, de ki tudja, talán még találnak is valami érdekeset, ami segíti a munkájukat.
A többiek mögött ballag hát, egyelőre nem szólva semmit, de követi őket, hiszen miért is kalandozna el egy temetőben? *
* A férfi továbbra is csak ül. Úgy veszi észre, hogy lassan a többiek is kifogynak a kérdésekből, ezért, ha mindenki úgy gondolja, hogy indulhatnak, akkor ő maga is feláll és a megmaradt társaival együtt elindul a temető felé, mivel akkor hát nem válik külön, hogyha már mindenki a temető felé jött elsőnek. Ő a maga részéről a barakkot részesítené előnyben, mivel az esetleges élőktől többet tudhat meg az ember, mint a halottaktól, de ki tudja, talán még találnak is valami érdekeset, ami segíti a munkájukat.
A többiek mögött ballag hát, egyelőre nem szólva semmit, de követi őket, hiszen miért is kalandozna el egy temetőben? *
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-12 13:44:22
Üzenet elküldve: 2015-12-12 13:44:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Tanulékony figura lehet, máris rájött, hogy a holtak már nem ártanak. Valójában mindenből legjobb a halott, azzal nincs gond. A halott ellenség, a halott barát, a halott vezető. Nem áll bosszút, nem parancsolgat, nem követelőzik, csak a világ végéig fekszik a föld alatt, míg a húsát lerágják a férgek, a csontjai pedig elporladnak. A sors, amire mindenkinek számítania kéne, de hát... Lorew mondjuk cseppet sem bánná, ha ha így gondolnának rá a halála után, mivel... ha egyszer már meghalt, ez nem fogja zavarni. Egyesek viszont megsértődnek emiatt... Persze kit érdekel, mások lelkének pátyolgatása egy ideje már nem az ő dolga, és áldott emiatt a világ. Így csak egy bólintással tudja le az egészet, hogy aztán figyelhessen a további mondandóra. Hát igen, úgy látszik, megértik egymást, legalább bizonyos szempontból. De honnan a fenéből olyan ismerős?*
- Egymást, és néha egy nagyobb hatalom irtja őket *nevezzük ez utóbbit szimplán csak igazságnak. Esetleg fegyelmezésnek, hiszen a halandók időről időre elfelejtik saját mulandóságukat, ezért arra szorulnak, hogy a felsőbbrendű lények megrendszabályozzák őket* Irtja egymást minden, a patkányok is. Elég csak egy időre összezárni őket élelem nélkül, hamarosan mindkettő halott lesz, és egyik sem az éhségtől.
*Persze kicsit formabontó a feltételezés, az ember azt hinné, az egyik megeszi a másikat, aztán éhen pusztul, de... Azért a másik sem hagyná magát, ha nagyjából azonos erőben vannak, akkor mire az egyik felülkerekedne, eléggé lesérülne ahhoz, hogy végül abba haljon bele. Csak az emberek ugyanezt az ostoba és barbár ösztönt magasztos eszmékkel ruházzák fel, mindenféle konfliktusok mögé rejtik, ahelyett, hogy bevallanák: élvezik. Élvezik a vitákat, a konfliktusokat, az erőszakot, a gyilkolást. Mind ilyen, mindben ott lapul ez az ösztön, Lorewben is, csak a legtöbben nem ismerik ezt el.*
- Hát igen, nem jellemző, hogy a holtak féljenek valakitől... *még akkor sem, ha ilyen furcsán néz ki. Aztán fene se tudja, nem próbált még megijeszteni egy hullát, biztos sajátosan reagálnak, de hát... Mindegy, nem is lényeges, biztos jobban tudja. Biztos érdem, hogy a hullák nem félnek tőle. Közben megjelenik egy termetes madár, ami pedig helyet is foglal a férfi vállán. Kicsit olyan... Hát igen, furcsa, mint amit legalább egyszer megevett már egy vadállat.*
- Láthatóan jól bírja a gyűrődést. Kicsit... furcsán fest, és nem értem, hogy él még, vagy repül, de ezt leszámítva semmi különös *hát igen, biztos van valami logikus magyarázat arra, hogyan élhet a lény, de jobban érdekli, mit akar neki mutatni ez a furcsa alak. Ha egyáltalán mutatni akar neki valamit, nem csak simán megölni. Ez utóbbi esetre már kitalálta, mit varázsolna... lehetőleg magát el onnan.*
- Az jó, mert én sem, akkor kis eséllyel találkoztunk ott... Nem tudom, talán valamelyik szegénynegyedi sikátorban, vagy ilyenek, gyakran járok arrafelé. Meg itt a temetőben is. A templomban, a tisztáson, az erdőben, a negyedben, a kikötői mágustoronyban, Lihanechben, és Wegtorenben is voltam már... Ezek közül valahol valószínáleg találkoztunk.
*Azt mondjuk már nem tudja megmondani, hol, annyira nem jó az arcmemóriája. Nem emlékezhet minden sötét, hullaszagú alakra, akivel összefut éjszaka.*
*Tanulékony figura lehet, máris rájött, hogy a holtak már nem ártanak. Valójában mindenből legjobb a halott, azzal nincs gond. A halott ellenség, a halott barát, a halott vezető. Nem áll bosszút, nem parancsolgat, nem követelőzik, csak a világ végéig fekszik a föld alatt, míg a húsát lerágják a férgek, a csontjai pedig elporladnak. A sors, amire mindenkinek számítania kéne, de hát... Lorew mondjuk cseppet sem bánná, ha ha így gondolnának rá a halála után, mivel... ha egyszer már meghalt, ez nem fogja zavarni. Egyesek viszont megsértődnek emiatt... Persze kit érdekel, mások lelkének pátyolgatása egy ideje már nem az ő dolga, és áldott emiatt a világ. Így csak egy bólintással tudja le az egészet, hogy aztán figyelhessen a további mondandóra. Hát igen, úgy látszik, megértik egymást, legalább bizonyos szempontból. De honnan a fenéből olyan ismerős?*
- Egymást, és néha egy nagyobb hatalom irtja őket *nevezzük ez utóbbit szimplán csak igazságnak. Esetleg fegyelmezésnek, hiszen a halandók időről időre elfelejtik saját mulandóságukat, ezért arra szorulnak, hogy a felsőbbrendű lények megrendszabályozzák őket* Irtja egymást minden, a patkányok is. Elég csak egy időre összezárni őket élelem nélkül, hamarosan mindkettő halott lesz, és egyik sem az éhségtől.
*Persze kicsit formabontó a feltételezés, az ember azt hinné, az egyik megeszi a másikat, aztán éhen pusztul, de... Azért a másik sem hagyná magát, ha nagyjából azonos erőben vannak, akkor mire az egyik felülkerekedne, eléggé lesérülne ahhoz, hogy végül abba haljon bele. Csak az emberek ugyanezt az ostoba és barbár ösztönt magasztos eszmékkel ruházzák fel, mindenféle konfliktusok mögé rejtik, ahelyett, hogy bevallanák: élvezik. Élvezik a vitákat, a konfliktusokat, az erőszakot, a gyilkolást. Mind ilyen, mindben ott lapul ez az ösztön, Lorewben is, csak a legtöbben nem ismerik ezt el.*
- Hát igen, nem jellemző, hogy a holtak féljenek valakitől... *még akkor sem, ha ilyen furcsán néz ki. Aztán fene se tudja, nem próbált még megijeszteni egy hullát, biztos sajátosan reagálnak, de hát... Mindegy, nem is lényeges, biztos jobban tudja. Biztos érdem, hogy a hullák nem félnek tőle. Közben megjelenik egy termetes madár, ami pedig helyet is foglal a férfi vállán. Kicsit olyan... Hát igen, furcsa, mint amit legalább egyszer megevett már egy vadállat.*
- Láthatóan jól bírja a gyűrődést. Kicsit... furcsán fest, és nem értem, hogy él még, vagy repül, de ezt leszámítva semmi különös *hát igen, biztos van valami logikus magyarázat arra, hogyan élhet a lény, de jobban érdekli, mit akar neki mutatni ez a furcsa alak. Ha egyáltalán mutatni akar neki valamit, nem csak simán megölni. Ez utóbbi esetre már kitalálta, mit varázsolna... lehetőleg magát el onnan.*
- Az jó, mert én sem, akkor kis eséllyel találkoztunk ott... Nem tudom, talán valamelyik szegénynegyedi sikátorban, vagy ilyenek, gyakran járok arrafelé. Meg itt a temetőben is. A templomban, a tisztáson, az erdőben, a negyedben, a kikötői mágustoronyban, Lihanechben, és Wegtorenben is voltam már... Ezek közül valahol valószínáleg találkoztunk.
*Azt mondjuk már nem tudja megmondani, hol, annyira nem jó az arcmemóriája. Nem emlékezhet minden sötét, hullaszagú alakra, akivel összefut éjszaka.*
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2015-12-12 12:49:21
Üzenet elküldve: 2015-12-12 12:49:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Még ha a temetőbe ér is az ember sem lehet abbahagyni egy megkezdett elmélkedést. A borús időjárás ellenére, amikor a temető csupasz fái és a hideg zúzmarát hagy a fákon, bokrokon sem érdekli Lefet, mivel a gondolat ereje erősebb a környezetnél. A hideg néha átfúj a kabátján, mégsem szedi a lábát séta közben, mivel a komótos haladás, jobban szolgálja az értelem működését.* ~ Kár ezért a városért. Egy nagyszerű kis város lehetne, lehetett volna. Ezért bizakodom a Thargokban, mivel már csak bennük van annyi potencia, hogy erőskézzel fel tudják venni a küzdelmet, a megroppant város újjáépítéséért. De ehhez a holtak seregének segítsége is elkelhet. Mivel a pusztítás mindig hordoz magában valami újat is. Az erdő is, amikor leég, teret biztosít egy új erdő megszületésének, amely majd növekedhet és növekedhet. A természet igaz példája sem másabb, mint a társadalomé. Néha kell egy kis világégés, hogy minden működjön, hogy valami nagyszerűbb szülessen. A város több száz éves története és jelenlegi helyzete megérett a változásra és ennek kezdeteként a pusztulásra. Remélem a tharg nemzetállam sem feledkezik meg történelmi helyzetéről és szerepéről, hiszen ha mindennek vége lesz, már csak ők és még talán páran maradnak majd talpon, hogy döntsenek a város sorsáról. De addig még el kell jutni és nem lesz könnyű. Nem lesz könnyű felismerni sem, hogy az érdekek nem a város megvédése, hanem annak újjáépítése mellett szólnak. Reménykedjünk! ~ *Fejezi be a gondolatsort az apró szerzet és a lassú léptei ellenére eléri a temető határát. Az ódon kripták és sírok tucatja még jobban megerősíti benne a pusztulásról elgondoltakat.*
*Még ha a temetőbe ér is az ember sem lehet abbahagyni egy megkezdett elmélkedést. A borús időjárás ellenére, amikor a temető csupasz fái és a hideg zúzmarát hagy a fákon, bokrokon sem érdekli Lefet, mivel a gondolat ereje erősebb a környezetnél. A hideg néha átfúj a kabátján, mégsem szedi a lábát séta közben, mivel a komótos haladás, jobban szolgálja az értelem működését.* ~ Kár ezért a városért. Egy nagyszerű kis város lehetne, lehetett volna. Ezért bizakodom a Thargokban, mivel már csak bennük van annyi potencia, hogy erőskézzel fel tudják venni a küzdelmet, a megroppant város újjáépítéséért. De ehhez a holtak seregének segítsége is elkelhet. Mivel a pusztítás mindig hordoz magában valami újat is. Az erdő is, amikor leég, teret biztosít egy új erdő megszületésének, amely majd növekedhet és növekedhet. A természet igaz példája sem másabb, mint a társadalomé. Néha kell egy kis világégés, hogy minden működjön, hogy valami nagyszerűbb szülessen. A város több száz éves története és jelenlegi helyzete megérett a változásra és ennek kezdeteként a pusztulásra. Remélem a tharg nemzetállam sem feledkezik meg történelmi helyzetéről és szerepéről, hiszen ha mindennek vége lesz, már csak ők és még talán páran maradnak majd talpon, hogy döntsenek a város sorsáról. De addig még el kell jutni és nem lesz könnyű. Nem lesz könnyű felismerni sem, hogy az érdekek nem a város megvédése, hanem annak újjáépítése mellett szólnak. Reménykedjünk! ~ *Fejezi be a gondolatsort az apró szerzet és a lassú léptei ellenére eléri a temető határát. Az ódon kripták és sírok tucatja még jobban megerősíti benne a pusztulásról elgondoltakat.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021