//Seawil//
*Nos, hát most belemehetne, hogy az márpedig az ő helye, de igazából... már úgysem tölt sok időt a templomban, szóval átengedheti a hölgynek.*
- Kellemes hely. Ott összpontosulnak a mágikus energiák... ilyen góc... gócpont, ezt a szót kerestem! Szóval mostantól lehet a tied. Nem mintha felhatalmazás kéne hozzá, meg minden, de érted... Használd egészséggel *egy pillanatnyi kérdő tekintet, hogy szoktak-e ilyesmit mondani, aztán rájön, hogy nem is érdekli. Legfeljebb hagyományt teremtett, nem olyan rossz az... Ar Thenior is megcsinálta, aztán mégis él. Vagyis nem, de nem ebbe halt bele. Remélhetőleg.*
- Jó, de mégis... Csak nem mindegy, hogy egy csontváz, vagy egy szinte élő harcos támad rád. Az egyik talán könnyen összetörhető, főleg ha a csontok már jó ideje a földben vannak, a másik meg olyan, mintha egy élővel küzdenél. Vagy épp sok élővel. Mondjuk ha összecsapnak a karavánpihenőnél, akkor így is és úgy is friss alapanyagra tesz szert, szóval teljesen lényegtelen. Csak úgy eszembe jutott, hogy vajon mik élhetnek a Csonttemetőben... egyszer tényleg el kéne menni, és megnézni. Nemrég megpróbáltak elrángatni oda, de nem hagytam magam. Fel akartak volna áldozni. Nem szeretek áldozatnak lenni.
*A rövid monológ után megindul kifelé a temetőből, közben az első néhány lépés után hátrafordul a lány felé, és int neki, hogy jöjjön. Aztán lehet, hogy nem fog, de a saját részéről Lorew még nem szeretné, ha elválnának útjaik. Ő csak simán nem olyan egy helyben ülős típus, szeret sétálni beszéd közben. Sokkal jobb tud olyankor gondolkodni is. Tudja a franc, hogy miért alakult ez ki nála, talán gyerekkorában sem volt jobb dolga, mint sétálni. Vagy szerzetesként...*
- Nem akarok én csontevő állatot csontvázseregre küldeni. Csak kíváncsi lennék rájuk. Megvizsgálni egyet-kettőt. És nem csak olyanokat, bármilyen olyan kisállatkát, ami nem él másutt, csak a Csonttemetőben. Érdekelnek az ehhez hasonló dolgok.
*Ez az egyik oka, hogy szerzetes lett. Elég apró dolog, nem volt akkoriban sok választása, de így semmi gond nincs azzal, hogy különösebbnél különösebb helyekre látogat el. Főleg mióta kirendelték, azóta szabad, mint a madár, alig akad egy-egy személy, aki beleszól az életébe.*
- Ugyanannyit? Létezik, hogy te is csak a harmincas éveid közepén jársz? *őszinte meglepődéssel néz a hölgyre, hiszen...* Akkor valamit rosszul tudok, vagy... nem tudom, nem értem. Szóval az elfek kétszázötven évig is eléldegélnek, de azt mondod, te harminc éves vagy. Az... az nem olyan, mint az embereknél a tíz éves kisgyerek? Te már jóval felnőttebbnek tűnsz ennél... Akkor valószínűleg eddig tévhitekben éltem az elfek korát illetően.
*Persze az elfeknél más aránya van a gyerekkornak és a felnőttkornak, viszont Lorew ennyire sosem mászott bele a témába, ő csak számolni tanult meg, és az alapján próbált okoskodni. Mondjuk nincs oka, hogy kételkedjen a lány szavaiban, a szavaiból úgy veszi ki, hogy nemrég léphetett be a felnőttkorba, hát így kezeli. Mit számítanak az évek? Felnőtt és kész. Na meg... az életkor amúgy sem érdem, csak egy állapot. Úgyis mindig zavaros volt az ilyesmi, a gnómok is száz évig élnek, aztán mégis ugyanúgy öregednek nagyjából, csak a végén negyven évvel tovább aszalódnak. Furcsa népek...*
- Hát... a... *már éppen belekezdene, hogy a csalódásnak is vannak lépcsői, fokozatai, van különbség egy sima hazugság, meg egy olyan között, amikor a végén majdnem halálra kínozzák, de közben a hölgy hirtelen közelebb lép, ennek hatására pedig Lorew megáll egy rövid időre. Épp csak néhány másodperce, amíg a lány végigmondja.*
- Rendben *bólint egyet a végén, aztán eszébe jut, hogy kéne levegőt vennie, az az utóbbi pillanatokban érthetetlen okból elakadt. Miután viszont az életműködései többnyire normalizálódnak, lassan megteszi az első lépést is, aztán mehet tovább a séta. A temető végéhez közeledve megjegyzi:*
- Elmehetnénk a tisztásra *csak egy ötlet persze, de hát nem olyan nagy a város, hogy rengeteg minden közül lehessen válogatni. Utána már úgyis vissza kell majd mennie a Namos házba, a lánnyal vagy nélküle (bár főleg vele szeretne). Lassan hivatalos toborzóvá is előléphetne.*
- Nem hiszem, hogy olyan sok időbe telne, bár nem tudom... Ritkán történik velem ilyesmi, ha gyakrabban történne, aligha lennék már itt. A francba is, ezt a szálat muszáj leszek majd elvarrni. Meg még néhányat. Hosszú napom lesz holnap...
*Kénytelen lesz Isvuval is elbeszélgetni, bármilyen kockázatos is. Nos, nagy eséllyel bele fog halni, de ugyanakkor nem bír így élni, hogy ott függ felette a pallos. Akkor inkább legyen egy biztos halála, mint az állandó félelem. Az első viszont ez a kósza városőr lesz, szerez egy végzést arról, hogy ez az alak nem mehet a közelébe. Minden más csak utána, nem akar hívatlan látogatókat. Bár kombinálhatná a kettőt, elvezethetné az őrt Isvuig, mondván, hogy ott lakik a nekromanta, aztán a nő mindkettőjüket megölné, de... az utolsó perceit nem egy ilyen díszmajom társaságában akarja tölteni.*
- Hát ha még élni fogok húsz év múlva... *jegyzi meg a lány szavaira. Az elfeknek semmi, de az embereknek egy harmad élet, sokaknak egy fél. Néhányaknak egy egész. Persze ettől nem néz rosszabb szemmel az elfekre, valahol inkább épp ellenkezőleg, csodálja bennük, hogy a többi halandóhoz képest örökké élnek. Emberek generációi halnak meg, és válnak semmivé, míg egy elf megöregszik. Bámulatos.*
- Jó, csak egy... kósza kérdés volt *ha a nő nem akar beszélni róla, akkor nem akar. Lorew nem fogja erőltetni, főleg ha eddig amaz el sem gondolkodott rajta. Számára nyilván természetes a hosszú élet, meg hát... az életét mindenki hosszúnak érzi, ha úgy vesszük. Leszámítva a végét. A végén mindenki számára rövidnek tűnik. Innentől kezdve jelentéktelen, ki hány évig él... Gyönyörű gondolatmenet, de Lorew ettől függetlenül nem tud szabadulni az érzéstől, hogy az elfek ebből a szempontból jócskán felette állnak a többi fajnak. Ebből a szempontból roppant kellemes a hölgy társasága.*
- Nos, ezt... nem tudom egészen biztosan megmondani. Nem szeretnék hazudni, de nem vagyok ott elég ideje, hogy őszinte választ adhassak. Én eléggé szabadon mozgok, függetlenül attól, hogy a Rendbe beléptem, viszont hamarosan meg fog kezdődni részemről a tanítás kötelezettsége. Ezt leszámítva nem árt a házban élnünk. Nem tudom, ez mennyire... *kérdőn a hölgyre pillant, mivel rengeteg szóbeszéd szerint az elfek az erdőben szeretnek élni, vagy legalábbis a szabadban, közel a természethez... Persze a nagy részük mára már nem ilyen, de ha ez a lány pont igen, akkor nem tudná neki jó szívvel javasolni, hogy csatlakozzon.*
- Nem lenne problémád azzal, hogy többnyire a városban, illetve a város közelében kell maradni? Mert többnyire ez hozzátartozna. De egyébként nem ismerem Eralil szándékait, csak annyit tudok, hogy nem egy olyan földhöz ragadt ember, mint például Amos Thenior, és ez nekem elég. Talán az volna a legjobb, ha eljönnél, és megismernéd. Elvégre... mit veszíthetsz? Én a tisztáson teszek egy kört, és megyek vissza a Namos házba, úgyis esteledik. Velem tarthatnál...
*Aztán ha nem tetszik neki, majd kihátrál, megesett már, sőt, az is, hogy valakit kidobtak. Nem egyirányú az ajtó, bizonyítottan jöttek már ki élve a házból, egy körbenézés pedig nem árthat. Lorew reményei szerint a lány bele fog menni, aztán ha nem... akkor nem, erőltetni ezt sem fogja.*
- Nem igazán *jegyzi meg, miközben beszélgetőtársára pillant, különösen annak szemeibe, majd hümmög néhányat* Én úgy ítélem meg, illenek egymáshoz. Ha két különböző személy is lakozik odabent, kiegészítik egymást, semmiképpen nem ellentétesek. Szépek, titokzatosak, különlegesek, de... ellentétet nem látok bennük.
*Pedig ő aztán tudja, milyen két ellentétes jellem egy testben. Egészen pontosan Syss miatt, akinek az egyik énje kis híján megölte, míg a másik egy légynek se tudna ártani. Viszont (mondjuk ki) annyival bosszantóbb is. Nos az meg, hogy hisz-e neki... miért ne hinne? Valójában azt is elhitte neki, hogy nem akarja megölni. Nincs oka kételkedni egy olyanban, aki segítségére volt, mikor a városőr megkísérelte elvinni.*
- Nem hiszem. A Rendbe olyanokat is felvettünk, akik semmit nem tudnak, csak szeretnének tanulni. Nyilván kell valamit majd mutatni, ha rangot is szeretnél, amit jó eséllyel fogsz kapni. Nem dúskálunk a tehetséges mágusokban. De megint csak találgatok, semmi sem biztos, nem látok Eralil fejébe. Talán jobb is. Igazából ennél többet nem is nagyon tudok mondani, ha gondolod, gyere el, és nézd meg. Derítsd ki magad a többit *már-már kihívásnak hangzik, ahogyan mondja, de hát ennyi belefér. Ahogy talán egy séta a tisztásig is.*