Arthenior - Temető
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 66 (1301. - 1320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
![>Yilan Irda [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10612_1468352617_fel_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021
1320. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-09 02:17:51
Üzenet elküldve: 2016-07-09 02:17:51
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nos igen, van abban valami, amiket a hölgy felhoz, ugyanakkor azért az egész hullamizéria még kicsit rendrakásra vár a fejében. Persze maroknyian vannak csak, akiknél nem, Lorew például azt hitte, ismeri a nekromanciát, miután megismerte a nekromantát, aki részletesen elmagyarázta neki. És mégis, amikor az élőhalottat is megismerte, akkor rájött, hogy nem is tud semmit. Ezért kéne megismerje az élőholtak mögött álló erőt is, de hát az még várat magára. Éppen így a sötételf fejében lévő űrök kitöltése a témában nem a szerzetes feladata, mivel el sem tudná azt látni. Amit ő tud, azt persze örömmel átadja.*
- Nos, hát... nem is tudom. Mármint az élőholtak sem minden esetben agyatlan teremtmények. Dodo például emlékezett a múltjára, arra, aki megölte, meg úgy mindenre. Emellett gondolkodott, önálló ötletei voltak, gondolom egyszerűen csak annyiban nyilvánult meg, hogy élőhalott, hogy amint ellentmond a felsőbb akaratnak, úgy visszaminősítik sima hullává élőhulla helyett. Aztán lehet, az elméjével is volt valami, hogy képtelen lett volna ellentmondani, de... ha te feléledsz a józan eszeddel, csak picit dadogósan (bár azt már lehet előtte is csinálta) és valaki ajánl egy második esélyt, cserébe ha szolgálod, nemet mondanál? Szerintem nem sokan...
*Biztos lenne pár bajnoka az igazságnak, ismer is egyet, például Worenth biztosan nemet mondana, ha megteheti. Mert ő egy ilyen ember. Nem tudja megérteni, mi több, életképtelennek tartja, de ugyanakkor valahol tiszteli is emiatt. Furcsa. Nem sok halandót ismer, akik értékeket képviselnek. Ellenben a hold állása is szemet szúr neki, kicsit talán már túl magas az esti túrához, éppen így talán illendő lenne lassan neki is hazatalálni. Kár, mert élvezte a kis kiruccanást, de hát semmi nem tart örökké. Majd holnap este is eljön.*
- Persze, világos *bólint* De ha egy kalapácsot ott hagyok az üllőn, akkor az nem megy sehova. Ez meg láthatóan elcsászkált. Vagy ellopták, de mégis ki a rosseb lopna el egy élőhalottat? Nos, viszonylag sokan, ez igaz... De mégis. Na mindegy, lényeg a lényeg, talán, ha az úrnő újból kapcsolatba lép velem, akkor még találkozhatunk a másik oldalon, feltéve, hogy te is odakerülsz. Jó lenne majd látni ott egy ismerős arcot is. És akkora móka lenne közelről végignézni a háborút.
*Össze is csapja a kezeit némi nyomatékosítás gyanánt, és a kicsit elidőzik gondolatai között is, ha lehet azt így nevezni, amikor nem beszél. Ami nem túl gyakori, általában beszél, de néha ad lehetőséget másoknak is. Csak a dicséretre kapja fel a fejét, és néhány másodpercig azt sem tudja, mit is mondhatna.*
- Megtisztelő... már ha feltételezzük, hogy létezik egyáltalán elviselhető ember *billenti kicsit oldalra a fejét, majd újra felpillant a holdra* De azt hiszem, ezt most kell befejeznünk. Mármint a kellemes esti temetőjárást, mert ideje visszamennem a Namos házba. Igazán élvezetes volt, majd egyszer ismételjük meg mostanában, vagy a háború után. További szép estét!
*Azzal, ha a hölgynek nincs még valami roppant fontos, halaszthatatlan mondandója, úgy enyhén fejet hajt, megfordul, és távozik. Egyszerűen nem hiszi el, hogy időről időre itt kényszerül hagyni ezt a csodás helyet. Ide kellett volna felépíteni a Rend központját, nem a gazdagnegyedbe, oda senki nem akar menni.*
*Nos igen, van abban valami, amiket a hölgy felhoz, ugyanakkor azért az egész hullamizéria még kicsit rendrakásra vár a fejében. Persze maroknyian vannak csak, akiknél nem, Lorew például azt hitte, ismeri a nekromanciát, miután megismerte a nekromantát, aki részletesen elmagyarázta neki. És mégis, amikor az élőhalottat is megismerte, akkor rájött, hogy nem is tud semmit. Ezért kéne megismerje az élőholtak mögött álló erőt is, de hát az még várat magára. Éppen így a sötételf fejében lévő űrök kitöltése a témában nem a szerzetes feladata, mivel el sem tudná azt látni. Amit ő tud, azt persze örömmel átadja.*
- Nos, hát... nem is tudom. Mármint az élőholtak sem minden esetben agyatlan teremtmények. Dodo például emlékezett a múltjára, arra, aki megölte, meg úgy mindenre. Emellett gondolkodott, önálló ötletei voltak, gondolom egyszerűen csak annyiban nyilvánult meg, hogy élőhalott, hogy amint ellentmond a felsőbb akaratnak, úgy visszaminősítik sima hullává élőhulla helyett. Aztán lehet, az elméjével is volt valami, hogy képtelen lett volna ellentmondani, de... ha te feléledsz a józan eszeddel, csak picit dadogósan (bár azt már lehet előtte is csinálta) és valaki ajánl egy második esélyt, cserébe ha szolgálod, nemet mondanál? Szerintem nem sokan...
*Biztos lenne pár bajnoka az igazságnak, ismer is egyet, például Worenth biztosan nemet mondana, ha megteheti. Mert ő egy ilyen ember. Nem tudja megérteni, mi több, életképtelennek tartja, de ugyanakkor valahol tiszteli is emiatt. Furcsa. Nem sok halandót ismer, akik értékeket képviselnek. Ellenben a hold állása is szemet szúr neki, kicsit talán már túl magas az esti túrához, éppen így talán illendő lenne lassan neki is hazatalálni. Kár, mert élvezte a kis kiruccanást, de hát semmi nem tart örökké. Majd holnap este is eljön.*
- Persze, világos *bólint* De ha egy kalapácsot ott hagyok az üllőn, akkor az nem megy sehova. Ez meg láthatóan elcsászkált. Vagy ellopták, de mégis ki a rosseb lopna el egy élőhalottat? Nos, viszonylag sokan, ez igaz... De mégis. Na mindegy, lényeg a lényeg, talán, ha az úrnő újból kapcsolatba lép velem, akkor még találkozhatunk a másik oldalon, feltéve, hogy te is odakerülsz. Jó lenne majd látni ott egy ismerős arcot is. És akkora móka lenne közelről végignézni a háborút.
*Össze is csapja a kezeit némi nyomatékosítás gyanánt, és a kicsit elidőzik gondolatai között is, ha lehet azt így nevezni, amikor nem beszél. Ami nem túl gyakori, általában beszél, de néha ad lehetőséget másoknak is. Csak a dicséretre kapja fel a fejét, és néhány másodpercig azt sem tudja, mit is mondhatna.*
- Megtisztelő... már ha feltételezzük, hogy létezik egyáltalán elviselhető ember *billenti kicsit oldalra a fejét, majd újra felpillant a holdra* De azt hiszem, ezt most kell befejeznünk. Mármint a kellemes esti temetőjárást, mert ideje visszamennem a Namos házba. Igazán élvezetes volt, majd egyszer ismételjük meg mostanában, vagy a háború után. További szép estét!
*Azzal, ha a hölgynek nincs még valami roppant fontos, halaszthatatlan mondandója, úgy enyhén fejet hajt, megfordul, és távozik. Egyszerűen nem hiszi el, hogy időről időre itt kényszerül hagyni ezt a csodás helyet. Ide kellett volna felépíteni a Rend központját, nem a gazdagnegyedbe, oda senki nem akar menni.*
1319. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-09 00:29:00
Üzenet elküldve: 2016-07-09 00:29:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Érdekes történetet ad elő a férfi, de nem igazán tud vele egyetérteni. Mármint, a szolgálat és behódolás érzékeny témáját illetően.*
-Biztos értékesebb egy olyan szolga, akinek szabad akarata van és nem kell folyton dróton rángatni. Ha fizetik, ha nem. Ha nem fizetik ki, akkor úgy is eltűnik valamerre, és vissza se néz.
*Az idegen sokat beszél, időnként teljesen összefüggéstelenül, nem egyszer ostobaságokat. De legalább érdekes dolgokat hord össze.*
-Nem igazán gondoltam komolyan, hogy feladjalak. Ha valakit el akarnak kapni bármiért, ami nem olyan hülyeség, ami már az én szememet is szúrja, akkor dolgozzanak meg érte. Esetleg, ha bepánikoltál volna... Egyébként mindegy. Szóval. Téged má' nem lehet keresni, akko' találok más utat, ha a holtak mellett döntenék. Ami meg a hullát illeti. Egy eszköznek nincs agya. Agy hiányában hogy lehetne esze? Mármint, egy élő esetében, aki még nem kezdett el bomlani meg ilyenek, gyanúsítható az agyának nem használatával, de egy halott? Biztos az, hogy van neki még agya egyáltalán? Hagyjuk, ne válaszolj, nem igazi kérdésnek szántam. De a lényegét érted, ugye?
*Az ételekről nem nyilatkozik, mert van benne igazság, és nem is érdemes róla vitát nyitni, főleg nem úgy, ha egyet tud érteni. Az általános gyűlölet, fajtól függetlenül, nem idegen a sötételf számára sem, bár nála egyedenként akadnak kivételek, alapvetően minden fajt egyformán utál.*
-Egész elviselhető ember vagy. *Jegyzi meg végül egy bólintás kíséretében, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját. Ez nála komoly bóknak számít, amit remélhetőleg Lorew ekként is értékel. Amire csak azért mer gondolni, mert mintha az idegennek hiányozna egy kereke, ami talán elég ahhoz, hogy megértse.*
*Érdekes történetet ad elő a férfi, de nem igazán tud vele egyetérteni. Mármint, a szolgálat és behódolás érzékeny témáját illetően.*
-Biztos értékesebb egy olyan szolga, akinek szabad akarata van és nem kell folyton dróton rángatni. Ha fizetik, ha nem. Ha nem fizetik ki, akkor úgy is eltűnik valamerre, és vissza se néz.
*Az idegen sokat beszél, időnként teljesen összefüggéstelenül, nem egyszer ostobaságokat. De legalább érdekes dolgokat hord össze.*
-Nem igazán gondoltam komolyan, hogy feladjalak. Ha valakit el akarnak kapni bármiért, ami nem olyan hülyeség, ami már az én szememet is szúrja, akkor dolgozzanak meg érte. Esetleg, ha bepánikoltál volna... Egyébként mindegy. Szóval. Téged má' nem lehet keresni, akko' találok más utat, ha a holtak mellett döntenék. Ami meg a hullát illeti. Egy eszköznek nincs agya. Agy hiányában hogy lehetne esze? Mármint, egy élő esetében, aki még nem kezdett el bomlani meg ilyenek, gyanúsítható az agyának nem használatával, de egy halott? Biztos az, hogy van neki még agya egyáltalán? Hagyjuk, ne válaszolj, nem igazi kérdésnek szántam. De a lényegét érted, ugye?
*Az ételekről nem nyilatkozik, mert van benne igazság, és nem is érdemes róla vitát nyitni, főleg nem úgy, ha egyet tud érteni. Az általános gyűlölet, fajtól függetlenül, nem idegen a sötételf számára sem, bár nála egyedenként akadnak kivételek, alapvetően minden fajt egyformán utál.*
-Egész elviselhető ember vagy. *Jegyzi meg végül egy bólintás kíséretében, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját. Ez nála komoly bóknak számít, amit remélhetőleg Lorew ekként is értékel. Amire csak azért mer gondolni, mert mintha az idegennek hiányozna egy kereke, ami talán elég ahhoz, hogy megértse.*
1318. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-08 16:30:43
Üzenet elküldve: 2016-07-08 16:30:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yilan Irda//
-A többinek sem adtam soha okot rá. *emelkedik meg egy ponton a fekete köpeny, amit egy vállrándítás vált ki.* -De élő is... túlságosan sok, akik nem érdemlik meg, hogy dobogjon a szívük.
*Ha nagyobb lenne a hatalma ő olyan egyensúlyt tudna elképzelni, ahol kiegyenlítődik a halottak és az élők száma. Később persze a feltámasztott és irányítás alá került testek, akik vakul ellenszegülés nélkül követnék minden egyes szavát a végén elvennék az összes élő életét, hogy egy halottváros jöjjön létre.*
-Mindaddig amíg ők maguk is meg nem ízlelik a halált, és nem kezdenek el könyörögni szánalmas semmirekellő életükért. Az élők gonoszabbak mint a holtak, csak ezt nem mindenki képes elfogadni.
*Nyolc évesen ő állatokat zsigerelt ki, a vérükből szürcsölt és ugyanebből készített irományokat. Kicsit később pedig már hús vér emberek életét is kioltotta könyörtelenül, érzéstelenül, élvezettel... köztük a saját szüleit is, akik rászolgáltak a rút halálra.*
-Az ember a legostobább, annál csak bölcsebb létezhet. Ha a sors mindenkit az utamba sodorna mérges lennék... de van azért kivétel. Nem bizony... nem hiányzik a nyüzsgés és az értetlen megbámulás. Nem vagyok én olyan érdekes. Étel meg mindig akad. Van nálam némi kukacos kenyér ha éhes vagy, meg poshadt víz... erre futja.
*Nem éppen étvágygerjesztő, de a semminél jobb. A maszkos meg egy ideje ilyeneken él.*
-Tudod Yilan ritka, hogy valaki nem menekül el hanyatt-homlok előlem. Úgy hiszem a maszk miatt lehet. Pedig nem is annyira vészes. Sőt rengeteg hasznos előny is adódik belőle.
*Miközben magyaráz lejjebb csúszik fekhelyén, így már majdnem vízszintesen fekszik csak a fejét támasztja meg a sírkőn.*
-Hogyan kerültél ebbe a városba?
-A többinek sem adtam soha okot rá. *emelkedik meg egy ponton a fekete köpeny, amit egy vállrándítás vált ki.* -De élő is... túlságosan sok, akik nem érdemlik meg, hogy dobogjon a szívük.
*Ha nagyobb lenne a hatalma ő olyan egyensúlyt tudna elképzelni, ahol kiegyenlítődik a halottak és az élők száma. Később persze a feltámasztott és irányítás alá került testek, akik vakul ellenszegülés nélkül követnék minden egyes szavát a végén elvennék az összes élő életét, hogy egy halottváros jöjjön létre.*
-Mindaddig amíg ők maguk is meg nem ízlelik a halált, és nem kezdenek el könyörögni szánalmas semmirekellő életükért. Az élők gonoszabbak mint a holtak, csak ezt nem mindenki képes elfogadni.
*Nyolc évesen ő állatokat zsigerelt ki, a vérükből szürcsölt és ugyanebből készített irományokat. Kicsit később pedig már hús vér emberek életét is kioltotta könyörtelenül, érzéstelenül, élvezettel... köztük a saját szüleit is, akik rászolgáltak a rút halálra.*
-Az ember a legostobább, annál csak bölcsebb létezhet. Ha a sors mindenkit az utamba sodorna mérges lennék... de van azért kivétel. Nem bizony... nem hiányzik a nyüzsgés és az értetlen megbámulás. Nem vagyok én olyan érdekes. Étel meg mindig akad. Van nálam némi kukacos kenyér ha éhes vagy, meg poshadt víz... erre futja.
*Nem éppen étvágygerjesztő, de a semminél jobb. A maszkos meg egy ideje ilyeneken él.*
-Tudod Yilan ritka, hogy valaki nem menekül el hanyatt-homlok előlem. Úgy hiszem a maszk miatt lehet. Pedig nem is annyira vészes. Sőt rengeteg hasznos előny is adódik belőle.
*Miközben magyaráz lejjebb csúszik fekhelyén, így már majdnem vízszintesen fekszik csak a fejét támasztja meg a sírkőn.*
-Hogyan kerültél ebbe a városba?
1317. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-08 01:37:35
Üzenet elküldve: 2016-07-08 01:37:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*úgy fest, a hölgyet érdekli a dolog, ami viszonylag vidámmá teszi a szerzetest, persze csak egy rövid időre. Jó lenne... De ő már nem ezt csinálja. Legalábbis láthatóan nem hivatalosan, mert bár minden kapcsolata megszakadt az entitással, azért továbbra is toborozza neki a híveket, vagy próbálja. A franc essen bele, miért hűséges ő a végsőkig?*
- Nos... az úgy alakult, hogy nekik terveztem, de véletlenül velük dolgoztam. De tudod ez úgy volt, hogy az entitás azt mondta, hogy nem behódolásról van szó, csak szolgálatról, fizetségért cserébe. És hogy a behódolás csak a gyengék álma. És igazat adtam neki, majd gyorsan feltápászkodtam a földről, és leporoltam a ruhámat. Bár kettőnk közt szólva inkább behódoláspárti vagyok, gondolj bele, ha fizetséget ígér, aztán nem ad, akkor csalódsz, de ha már az elején behódolsz, akkor... érted. Mindegy, szóval velük dolgoztam.
*A következő kérdés még sokkal érdekesebb. De hát ugyan már... Legalábbis ez az első gondolata. És a fejében olyan jól hangzik, hogy muszáj hangosan is kimondja:*
- Ugyan már... én ügyet csináltam abból, hogy bérgyilkos vagy? Persze megpróbálhatnád, de elhajtanának, gondolom. Mármint én is odamehetnék, és mondhatnám, hogy te vagy a halottkém, ugyanannyi bizonyítékom lenne. Mellesleg nem halott kém, hanem halottkém, egy szóban, a halottak még élő kémjét jelenti. Új szó, most találtam ki, de tetszik, szóval megtartom. És lehet nekem hinnének jobban, amilyen hülyék, amiért sötételf vagy. Jó, én meg már összeakadtam velük korábban... oké, szoros verseny lenne... Mindkettőnket bent fognának. Ami döntetlen. De abban most is kiegyezhetünk, anélkül, hogy odamentünk volna. Kényelmesebbnek hangzik...
*A következő szavak hatására a szerzetest elkapja egy kisebb nevetési roham. Valami olyasmit mondott a hölgy, hogy "egyelőre még beszélni akar vele".*
- Milyen kedves, hogy legalább vársz a feldobásommal addig, amíg befejezzük a beszélgetést *majd kicsit igyekszik megkomolyodni, elvégre a következő kérdés kényes* Engem. Régen legalábbis. Én meg szóltam volna az élőhalottnak, aki kapcsolatba tudott lépni az entitással, és bejelent neki. Aztán kapunk feladatot, és mindenki boldog. Csak valahogy egy láncszem kiesésével az egész füzér megbénult, ugyanis nincs hullánk. Na ezért, hát pontosan ezért utaltam rá, hogy nem nyithatnám-e meg előtte én is az elmémet. Tudtam én, az első pillanatban, mikor megláttam Dodot, mondtam is magamban, ez az alak megbízhatatlan. De mégis hogy lehet megbízhatatlan valaki, aki egy akaratnak alárendelt eszköz? Létezik, hogy valaki még ehhez is túl hülye legyen? Mintha meghúznám a számszeríjon a ravaszt, a nyíl meg nem előre indulna el, hanem oldalra, mert eltévedt. Mindegy. Nehogy azt hidd, hogy azóta is idegesít a dolog, mert én... én ezt már rág túltárgyaltam magamban. Kiszálltam a dologból. Sok sikert neked. És ilyenek...
*Nem szándékszik jobban belefolyni a dologba, legalábbis amíg valami biztos folyosót nem tud teremteni, amin keresztül kommunikálhat az entitással. Mentális fonal, például... ha ismerné. Ismeri? Jóindulattal sem, még a nevét sem tudja. De fordítva igaz, az entitás ismeri őt. Vagy zavarja a dolgot, hogy a városba kintről nem juthat be mágia? De akkor hogyan kommunikált vele Dodo? Mondjuk ő nem kintről jutott be, idebent halt meg, és... gyakorlatilag ideszületett erődarabkája az entitásnak... érdekes. Mindegy, Lorewet ez már rég nem érdekli. Annyira meg véletlenül sem, hogy elhagyja emiatt a várost. Majd... holnap esetleg.*
- Na látod, akkor ma mind tanultunk valami hasznosat. Nincs különbségek az egyes fajok egyedeinek első főztje között, mert mindegyik egyformán pocsék. Jó, igazság szerint bevallom, összegyúrtam a két tanulságot, hogy megspóroljunk némi időt, meg mert érdekes ötletnek tűnt. De igen, egész nyugodtan vágj bármit bárki képébe. A magam részéről jobban szeretem a sötételfeket, mint mondjuk a sima elfeket. Mert őket például ki nem állhatom. Az óriásokat se viselem el, csak jobb napjaimon. Meg az orkok, ők se a kedvenceim, bevallom... Nem mintha kedvelnék bármit, ami halandó, ne érts félre, csak azért... a nemkedvelésben is van egy sorrend.
*úgy fest, a hölgyet érdekli a dolog, ami viszonylag vidámmá teszi a szerzetest, persze csak egy rövid időre. Jó lenne... De ő már nem ezt csinálja. Legalábbis láthatóan nem hivatalosan, mert bár minden kapcsolata megszakadt az entitással, azért továbbra is toborozza neki a híveket, vagy próbálja. A franc essen bele, miért hűséges ő a végsőkig?*
- Nos... az úgy alakult, hogy nekik terveztem, de véletlenül velük dolgoztam. De tudod ez úgy volt, hogy az entitás azt mondta, hogy nem behódolásról van szó, csak szolgálatról, fizetségért cserébe. És hogy a behódolás csak a gyengék álma. És igazat adtam neki, majd gyorsan feltápászkodtam a földről, és leporoltam a ruhámat. Bár kettőnk közt szólva inkább behódoláspárti vagyok, gondolj bele, ha fizetséget ígér, aztán nem ad, akkor csalódsz, de ha már az elején behódolsz, akkor... érted. Mindegy, szóval velük dolgoztam.
*A következő kérdés még sokkal érdekesebb. De hát ugyan már... Legalábbis ez az első gondolata. És a fejében olyan jól hangzik, hogy muszáj hangosan is kimondja:*
- Ugyan már... én ügyet csináltam abból, hogy bérgyilkos vagy? Persze megpróbálhatnád, de elhajtanának, gondolom. Mármint én is odamehetnék, és mondhatnám, hogy te vagy a halottkém, ugyanannyi bizonyítékom lenne. Mellesleg nem halott kém, hanem halottkém, egy szóban, a halottak még élő kémjét jelenti. Új szó, most találtam ki, de tetszik, szóval megtartom. És lehet nekem hinnének jobban, amilyen hülyék, amiért sötételf vagy. Jó, én meg már összeakadtam velük korábban... oké, szoros verseny lenne... Mindkettőnket bent fognának. Ami döntetlen. De abban most is kiegyezhetünk, anélkül, hogy odamentünk volna. Kényelmesebbnek hangzik...
*A következő szavak hatására a szerzetest elkapja egy kisebb nevetési roham. Valami olyasmit mondott a hölgy, hogy "egyelőre még beszélni akar vele".*
- Milyen kedves, hogy legalább vársz a feldobásommal addig, amíg befejezzük a beszélgetést *majd kicsit igyekszik megkomolyodni, elvégre a következő kérdés kényes* Engem. Régen legalábbis. Én meg szóltam volna az élőhalottnak, aki kapcsolatba tudott lépni az entitással, és bejelent neki. Aztán kapunk feladatot, és mindenki boldog. Csak valahogy egy láncszem kiesésével az egész füzér megbénult, ugyanis nincs hullánk. Na ezért, hát pontosan ezért utaltam rá, hogy nem nyithatnám-e meg előtte én is az elmémet. Tudtam én, az első pillanatban, mikor megláttam Dodot, mondtam is magamban, ez az alak megbízhatatlan. De mégis hogy lehet megbízhatatlan valaki, aki egy akaratnak alárendelt eszköz? Létezik, hogy valaki még ehhez is túl hülye legyen? Mintha meghúznám a számszeríjon a ravaszt, a nyíl meg nem előre indulna el, hanem oldalra, mert eltévedt. Mindegy. Nehogy azt hidd, hogy azóta is idegesít a dolog, mert én... én ezt már rág túltárgyaltam magamban. Kiszálltam a dologból. Sok sikert neked. És ilyenek...
*Nem szándékszik jobban belefolyni a dologba, legalábbis amíg valami biztos folyosót nem tud teremteni, amin keresztül kommunikálhat az entitással. Mentális fonal, például... ha ismerné. Ismeri? Jóindulattal sem, még a nevét sem tudja. De fordítva igaz, az entitás ismeri őt. Vagy zavarja a dolgot, hogy a városba kintről nem juthat be mágia? De akkor hogyan kommunikált vele Dodo? Mondjuk ő nem kintről jutott be, idebent halt meg, és... gyakorlatilag ideszületett erődarabkája az entitásnak... érdekes. Mindegy, Lorewet ez már rég nem érdekli. Annyira meg véletlenül sem, hogy elhagyja emiatt a várost. Majd... holnap esetleg.*
- Na látod, akkor ma mind tanultunk valami hasznosat. Nincs különbségek az egyes fajok egyedeinek első főztje között, mert mindegyik egyformán pocsék. Jó, igazság szerint bevallom, összegyúrtam a két tanulságot, hogy megspóroljunk némi időt, meg mert érdekes ötletnek tűnt. De igen, egész nyugodtan vágj bármit bárki képébe. A magam részéről jobban szeretem a sötételfeket, mint mondjuk a sima elfeket. Mert őket például ki nem állhatom. Az óriásokat se viselem el, csak jobb napjaimon. Meg az orkok, ők se a kedvenceim, bevallom... Nem mintha kedvelnék bármit, ami halandó, ne érts félre, csak azért... a nemkedvelésben is van egy sorrend.
1316. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 22:18:00
Üzenet elküldve: 2016-07-07 22:18:00
![>Yilan Irda [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10612_1468352617_fel_elf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//He'zor//
~Különös alak~ *gondolja, miközben hallgatja a fájdalmasnak tűnő, kiábrándult szavakat.* ~Vagy rengeteg közös van bennünk, vagy remekül hazudik~
-Miért akarnám a véredet ontani? *kérdezi őszinte csodálkozással.* A világnak egyensúlyban kell lennie, hulla meg már így is épp elég van.
*Egy pillanatra felnéz a holdtalan égre, elmereng azon, a hegyek felett mennyivel tisztább volt az ég, és csak ezután folytatja.*
-Valóban csak erre jártam. Elindultam egyenesen előre és így értem idáig. Az elevenek sokkal többet árthatnak, mint a holtak. Nyolc évesen segítenem kellett egy öreg embert felkészíteni a temetésére. Az elején még féltem, azóta nem. *meséli egykedvűen.*
-Persze, hogy hiszek a sorsban. Ostoba rátartiság lenne tagadni, hogy van az embernél hatalmasabb és bölcsebb. Biztos oka van annak, hogy itt vagyok, talán az, hogy meghallgassam a történetedet, Dramusz. Különben máshol se lenne jobb... talán csak egy olyan helyen, ahol ennem adnak *mosolyog felemásan*
~Különös alak~ *gondolja, miközben hallgatja a fájdalmasnak tűnő, kiábrándult szavakat.* ~Vagy rengeteg közös van bennünk, vagy remekül hazudik~
-Miért akarnám a véredet ontani? *kérdezi őszinte csodálkozással.* A világnak egyensúlyban kell lennie, hulla meg már így is épp elég van.
*Egy pillanatra felnéz a holdtalan égre, elmereng azon, a hegyek felett mennyivel tisztább volt az ég, és csak ezután folytatja.*
-Valóban csak erre jártam. Elindultam egyenesen előre és így értem idáig. Az elevenek sokkal többet árthatnak, mint a holtak. Nyolc évesen segítenem kellett egy öreg embert felkészíteni a temetésére. Az elején még féltem, azóta nem. *meséli egykedvűen.*
-Persze, hogy hiszek a sorsban. Ostoba rátartiság lenne tagadni, hogy van az embernél hatalmasabb és bölcsebb. Biztos oka van annak, hogy itt vagyok, talán az, hogy meghallgassam a történetedet, Dramusz. Különben máshol se lenne jobb... talán csak egy olyan helyen, ahol ennem adnak *mosolyog felemásan*
1315. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 20:55:57
Üzenet elküldve: 2016-07-07 20:55:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yilan Irda//
*Örülni fog neki tényleg, hiszen nagyon ritkán hallja a nevét, általában ha valakivel beszélgetésbe elegyedik azzal nem jut el ideáig. Ennek két oka lehet. A leggyakoribb az, hogy elmenekülnek előle mielőtt megszólalhatna, a ritkább eset nem más, minthogy megöli mire egy szó is elhagyná ajkait.*
-Ha egy embert kirekesztenek a világból, bántanak és üldöznek annak azok a helyek lesznek a menedékei ami másoknak szokatlan. Igen... a holtak közé nem sokan merészkednek. Pedig akit egyszer elnyel a föld az örökké a rabjává válik. Vagy mégsem? *emeli tekintetét a nőre, közben kényelmesen megveti hátát a sírkőn, és törökülésbe helyezkedik.*
-Ők legalább nem okoznak fájdalmat.
*Felpillant a csillagos égre, de a hold a mai éjszakán elbújt a kíváncsi tekintetek elől.*
-Remélem te sem akarod véremet ontani, így is éppen elég verést kaptam már az élettől... annyira elfáradtam. *fújtat egy nagyot a maszkos, mint akire a világ összes fájdalmát ráaggatták.*
-A sors vezetett téged ide Yilan. Oly ritkán akad társasága egy magamfajtának. Csodás lezárása ez a mai napnak. Azt mondtad csak úgy erre jártál... szerinted vannak véletlenek, vagy minden egyes lépésünk eldöntetett? Már messziről láthattad, hogy mi vár itt, mégis beljebb jöttél. Jó itt neked úgy érzem.
*Örülni fog neki tényleg, hiszen nagyon ritkán hallja a nevét, általában ha valakivel beszélgetésbe elegyedik azzal nem jut el ideáig. Ennek két oka lehet. A leggyakoribb az, hogy elmenekülnek előle mielőtt megszólalhatna, a ritkább eset nem más, minthogy megöli mire egy szó is elhagyná ajkait.*
-Ha egy embert kirekesztenek a világból, bántanak és üldöznek annak azok a helyek lesznek a menedékei ami másoknak szokatlan. Igen... a holtak közé nem sokan merészkednek. Pedig akit egyszer elnyel a föld az örökké a rabjává válik. Vagy mégsem? *emeli tekintetét a nőre, közben kényelmesen megveti hátát a sírkőn, és törökülésbe helyezkedik.*
-Ők legalább nem okoznak fájdalmat.
*Felpillant a csillagos égre, de a hold a mai éjszakán elbújt a kíváncsi tekintetek elől.*
-Remélem te sem akarod véremet ontani, így is éppen elég verést kaptam már az élettől... annyira elfáradtam. *fújtat egy nagyot a maszkos, mint akire a világ összes fájdalmát ráaggatták.*
-A sors vezetett téged ide Yilan. Oly ritkán akad társasága egy magamfajtának. Csodás lezárása ez a mai napnak. Azt mondtad csak úgy erre jártál... szerinted vannak véletlenek, vagy minden egyes lépésünk eldöntetett? Már messziről láthattad, hogy mi vár itt, mégis beljebb jöttél. Jó itt neked úgy érzem.
1314. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 20:37:21
Üzenet elküldve: 2016-07-07 20:37:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//He'zor//
*Legutóbb, mikor követte egy férfi sima szavait, majdnem meggyalázták és megverték és összetört szívvel lökték ki a hideg valóságba. Most mégis azon veszi észre magát, hogy a józan logika minden törvénye ellenére követi a feketébe öltözött alakot, mint akit megbabonáztak.*
~A villám se csap kétszer ugyanoda, nem igaz?~
-Akkor valaki ismét így fog szólítani *mosolyodik el, ahogy helyet foglal a mutatott sírkőnél.* Miért ilyen szokatlan helyen választottál magadnak fekhelyet? Már úgy értem, eleven ember számára szokatlan helyen...
~És az nem szokatlan, hogy fiatal lányok sírok közt csevegnek gyanús alakokkal, mintha csak az aratási ünnepségen lennének a piacon? Mondom én, hogy álmodom...~
*Legutóbb, mikor követte egy férfi sima szavait, majdnem meggyalázták és megverték és összetört szívvel lökték ki a hideg valóságba. Most mégis azon veszi észre magát, hogy a józan logika minden törvénye ellenére követi a feketébe öltözött alakot, mint akit megbabonáztak.*
~A villám se csap kétszer ugyanoda, nem igaz?~
-Akkor valaki ismét így fog szólítani *mosolyodik el, ahogy helyet foglal a mutatott sírkőnél.* Miért ilyen szokatlan helyen választottál magadnak fekhelyet? Már úgy értem, eleven ember számára szokatlan helyen...
~És az nem szokatlan, hogy fiatal lányok sírok közt csevegnek gyanús alakokkal, mintha csak az aratási ünnepségen lennének a piacon? Mondom én, hogy álmodom...~
1313. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:54:52
Üzenet elküldve: 2016-07-07 19:54:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem igazán érti, hogy az ember miként kerülhetett a halottak, illetve az őket irányító erő oldalára, de nem is akar rákérdezni. Előfordulhat, hogy nem érez semmi bajtársiasságot, vagy összetartást, vagy minek is hívják azt, a többi élő felé? Érdekes lenne. És valójában elég okos dolog, a túlélés szempontjából.*
-Nekik, vagy velük dolgoztál? Mit ajánlottak? *A kíváncsiság hajlamos időnként előtörni belőle. És ez most tényleg érdekes dolog.
Végighallgatja Lorew mondandóját, és ha másan nem is, abban igaza van a szerzetesnek, hogy érdemes átgondolnia a dolgot. Mármint, kimaradni a mészárlásból? Kinek ne érné meg. Segíteni a zombikat irányító erőnek? Ennél szebben nem is hagyhatna nyomot a világban.*
-Na jó, most mondj nekem, egy jó okot arra, hogy ne adjalak fel a városőrségnek némi aranyért, mint a halottak egyik ügynökét! Még akko' is, ha jelenleg nem dolgozol nekik. *Összefonja a karjait maga előtt. Nem gondolja komolyan, egyelőre még át akarja gondolni, amit előbb hallott. És ha, esetleg úgy találna dönteni, jobb helye van azon az oldalon, ami nyerésre áll, mint a jelenlegi helyén.*
-Hagyjuk a városőrséget, egyébként sem mondtam komolyan. Egyelőre még beszélni szeretnék veled. Azt mondod, érdemes átgondolni hogy a holtakkal, illetve az őket irányító erőnek dolgozzak. Hol, kit, vagy mit érdemes keresnem, ha egyszer úgy döntök, hogy teszek egy próbát?
*Minél többet gondolkodik annál logikusabbnak tűnik hallgatni a tanácsra. Az egyetlen kérdés, ami problémát jelent számára az, hogy megéri-e a kockázatot? Ha elkapja a városőrség, hogy a zombikkal üzletel, akkor bezárják egy cellába. Bár, ha a városban marad dolgozni anélkül, hogy kapcsolatba lépne velük, akkor ugyanez a sors várhat rá. Csak egyszer kell elkapják munka közben.*
-Beszerezni sokkal könnyebb, mint megtanulni elkészíteni a dolgokat. És a legtöbb embernek jobb dolga is akad, mint főzöcskézni. *Bólint rá a dologra. És bizonyára lehet valami abban, hogy az első kísérletei valószínűleg mérgekkel érnének fel, főleg, ha örökölte az anyja tehetségét a méregkeveréshez. Ebben nem nagyon hisz, de még elő is fordulhat.*
-Érdekes. És igaznak hangzik. És ezek után van bárkinek képe különbséget tenni maga és mások közt? *Szórakozott mosoly terül szét az arcán. Milyen jó is lesz ezt mások képébe vágni, ha valaki megint rá találna szállni. Sokkal szebb, mint egyszerűen oda rúgni, ahol a legjobban fáj.*
*Nem igazán érti, hogy az ember miként kerülhetett a halottak, illetve az őket irányító erő oldalára, de nem is akar rákérdezni. Előfordulhat, hogy nem érez semmi bajtársiasságot, vagy összetartást, vagy minek is hívják azt, a többi élő felé? Érdekes lenne. És valójában elég okos dolog, a túlélés szempontjából.*
-Nekik, vagy velük dolgoztál? Mit ajánlottak? *A kíváncsiság hajlamos időnként előtörni belőle. És ez most tényleg érdekes dolog.
Végighallgatja Lorew mondandóját, és ha másan nem is, abban igaza van a szerzetesnek, hogy érdemes átgondolnia a dolgot. Mármint, kimaradni a mészárlásból? Kinek ne érné meg. Segíteni a zombikat irányító erőnek? Ennél szebben nem is hagyhatna nyomot a világban.*
-Na jó, most mondj nekem, egy jó okot arra, hogy ne adjalak fel a városőrségnek némi aranyért, mint a halottak egyik ügynökét! Még akko' is, ha jelenleg nem dolgozol nekik. *Összefonja a karjait maga előtt. Nem gondolja komolyan, egyelőre még át akarja gondolni, amit előbb hallott. És ha, esetleg úgy találna dönteni, jobb helye van azon az oldalon, ami nyerésre áll, mint a jelenlegi helyén.*
-Hagyjuk a városőrséget, egyébként sem mondtam komolyan. Egyelőre még beszélni szeretnék veled. Azt mondod, érdemes átgondolni hogy a holtakkal, illetve az őket irányító erőnek dolgozzak. Hol, kit, vagy mit érdemes keresnem, ha egyszer úgy döntök, hogy teszek egy próbát?
*Minél többet gondolkodik annál logikusabbnak tűnik hallgatni a tanácsra. Az egyetlen kérdés, ami problémát jelent számára az, hogy megéri-e a kockázatot? Ha elkapja a városőrség, hogy a zombikkal üzletel, akkor bezárják egy cellába. Bár, ha a városban marad dolgozni anélkül, hogy kapcsolatba lépne velük, akkor ugyanez a sors várhat rá. Csak egyszer kell elkapják munka közben.*
-Beszerezni sokkal könnyebb, mint megtanulni elkészíteni a dolgokat. És a legtöbb embernek jobb dolga is akad, mint főzöcskézni. *Bólint rá a dologra. És bizonyára lehet valami abban, hogy az első kísérletei valószínűleg mérgekkel érnének fel, főleg, ha örökölte az anyja tehetségét a méregkeveréshez. Ebben nem nagyon hisz, de még elő is fordulhat.*
-Érdekes. És igaznak hangzik. És ezek után van bárkinek képe különbséget tenni maga és mások közt? *Szórakozott mosoly terül szét az arcán. Milyen jó is lesz ezt mások képébe vágni, ha valaki megint rá találna szállni. Sokkal szebb, mint egyszerűen oda rúgni, ahol a legjobban fáj.*
1312. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 17:38:41
Üzenet elküldve: 2016-07-07 17:38:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yilan Irda//
*Nevetés... ha valamit nagyon utál az élőkben hát ez az, most ebben a pillanatban pedig a jelentését sem érti. Gúnyos nevetés ez, vagy csak a félelmét fejezi ilyen fura módon ki? Netán olyan balszerencsehullámon van túl, hogy már maga a helyzet is vicces számára? A száj ami az imént még vigyorra húzódott a maszk alatt most átmegy vicsorgásba.*
-Nem kötelező aludni, elég ha csak pihensz és vigyázod az álmom.
*Persze ez csak akkor lenne esedékes, ha a nő dögunalmas társasággá válna.*
-Yilan. *ismétli meg a nevet, majd ismét a fekhelynek kinevezett hely felé mutat.* -Ne utasíts vissza kérlek... mára már elég a csalódásból. *mondja mondata második felét szomorkásan. Ha valamit jól megtanult hát az a megtévesztés, bár a maszk alapjában véve is elvégzi ezt a feladatot. Olykor azonban előfordul, hogy igazat mond és pusztán elővigyázatosságból hazudozik.*
~Mindig vadászni fognak a Liga tagjaira. Ha felfeded kilétedet megégetnek!~
-Dramusz... legalábbis valaha így szólítottak. Jöjj hát! *mondja és most már nem csak mutatja az irányt, hanem el is indul arrafelé, zsebre dugott kézzel... bár ha fényes nappal lenne egyértelműen látszódna, hogy kezei valójában a köpenye alatt vannak mintsem a zsebében. Nagyon nem mindegy!*
*Nevetés... ha valamit nagyon utál az élőkben hát ez az, most ebben a pillanatban pedig a jelentését sem érti. Gúnyos nevetés ez, vagy csak a félelmét fejezi ilyen fura módon ki? Netán olyan balszerencsehullámon van túl, hogy már maga a helyzet is vicces számára? A száj ami az imént még vigyorra húzódott a maszk alatt most átmegy vicsorgásba.*
-Nem kötelező aludni, elég ha csak pihensz és vigyázod az álmom.
*Persze ez csak akkor lenne esedékes, ha a nő dögunalmas társasággá válna.*
-Yilan. *ismétli meg a nevet, majd ismét a fekhelynek kinevezett hely felé mutat.* -Ne utasíts vissza kérlek... mára már elég a csalódásból. *mondja mondata második felét szomorkásan. Ha valamit jól megtanult hát az a megtévesztés, bár a maszk alapjában véve is elvégzi ezt a feladatot. Olykor azonban előfordul, hogy igazat mond és pusztán elővigyázatosságból hazudozik.*
~Mindig vadászni fognak a Liga tagjaira. Ha felfeded kilétedet megégetnek!~
-Dramusz... legalábbis valaha így szólítottak. Jöjj hát! *mondja és most már nem csak mutatja az irányt, hanem el is indul arrafelé, zsebre dugott kézzel... bár ha fényes nappal lenne egyértelműen látszódna, hogy kezei valójában a köpenye alatt vannak mintsem a zsebében. Nagyon nem mindegy!*
1311. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 17:12:30
Üzenet elküldve: 2016-07-07 17:12:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//He'zor//
*Csodálatos nap, egyszerűen csodálatos. Épp hogy csak sikerült elszöknie az elől a rettenetes fráter elől, akinek ilyen-olyan használatára eladták, rájött, hogy pont az a férfi volt a leánykereskedő, akibe szerelmes volt, s aki fényes jövőt ígért neki, most pedig egy hátborzongató hangú maszkos-csuklyás sötét alak invitálja a fekhelyére... ha nem vele történne, el sem hinné. A helyzetet olyannyira bizarrnak találja, hogy felnevet, és hosszú percekig nem is tudja abbahagyni. Egy bagoly méltatlankodó huhogással rebben fel egy közeli ágról, ahogy a temetőhöz cseppet sem illő hang megtölti az éjszakát.*
-Nagyon kedves, de... *azt se tudja hirtelen, mit mondjon, így kicsit sután fejezi be a mondatot* nem vagyok álmos.
~Kutya legyek, ha legközelebb megbízom egy férfiban. De mégis... ez az egész olyan, mint egy ostoba vásári komédia. Játsszunk hát!~
-Yilan. A nevem Yilan. ~Lehet, hogy még mindig a kertben fekszem a tölgyfa alatt és alszom, ezt az egészet pedig csak álmodom~
*Csodálatos nap, egyszerűen csodálatos. Épp hogy csak sikerült elszöknie az elől a rettenetes fráter elől, akinek ilyen-olyan használatára eladták, rájött, hogy pont az a férfi volt a leánykereskedő, akibe szerelmes volt, s aki fényes jövőt ígért neki, most pedig egy hátborzongató hangú maszkos-csuklyás sötét alak invitálja a fekhelyére... ha nem vele történne, el sem hinné. A helyzetet olyannyira bizarrnak találja, hogy felnevet, és hosszú percekig nem is tudja abbahagyni. Egy bagoly méltatlankodó huhogással rebben fel egy közeli ágról, ahogy a temetőhöz cseppet sem illő hang megtölti az éjszakát.*
-Nagyon kedves, de... *azt se tudja hirtelen, mit mondjon, így kicsit sután fejezi be a mondatot* nem vagyok álmos.
~Kutya legyek, ha legközelebb megbízom egy férfiban. De mégis... ez az egész olyan, mint egy ostoba vásári komédia. Játsszunk hát!~
-Yilan. A nevem Yilan. ~Lehet, hogy még mindig a kertben fekszem a tölgyfa alatt és alszom, ezt az egészet pedig csak álmodom~
1310. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 15:58:15
Üzenet elküldve: 2016-07-07 15:58:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yilan Irda//
-Ó az jó... nagyon jó.
*Bár ezt nem láthatja, de a maszk mögött a száj egy része mosolyra húzódik... a másik részét nem tudja mozgatni egy szerencsétlen izomsorvadás miatt... legalábbis ez a bevett magyarázat aztán ki tudja.*
-Fő, hogy itt vagy.
*A maszkos alaknak régebben a rendelkezésére álltak bizonyos eszközök amiket sajnos elloptak, vagy rákényszerítették, hogy átadja. Ezek hiányában ösztöneire hagyatkozik.*
-Azt javaslom ma már ne indulj tovább bármerre is mennél. Ott van a fekhelyem. *nyújtja ki egyik karját és mutat arra a pontra ahol már kissé kiülte a talajt. Ha elég éles esetleg a szeme egy pillanatra láthatja a hullasápadt ujjvégeket, a hosszú besárgult és koszos körmökkel együtt.*
-Ott meghúzhatod te is magad.
*Külsejét tekintve ez a legrosszabb ajánlat amit csak kaphat az akivel szemben áll. Vagy mégsem? Vajon a nőben megvan az a bátorság, hogy kövesse ezt a valamit? A hangja egyértelműen elárulta nemét.*
-Nem kell félni... a holtak csak akkor jönnek, ha szólítják őket. De ha békét hagyunk nekik itt senki sem árt nekünk, és kialudhatjuk magunkat. Mi a neved? *kérdezi szinte már ismerkedős hangnemben, nem pedig olyanban mintha minden egyes szavával le szeretné igázni és szolgálatába állítani a nőt.*
-Ó az jó... nagyon jó.
*Bár ezt nem láthatja, de a maszk mögött a száj egy része mosolyra húzódik... a másik részét nem tudja mozgatni egy szerencsétlen izomsorvadás miatt... legalábbis ez a bevett magyarázat aztán ki tudja.*
-Fő, hogy itt vagy.
*A maszkos alaknak régebben a rendelkezésére álltak bizonyos eszközök amiket sajnos elloptak, vagy rákényszerítették, hogy átadja. Ezek hiányában ösztöneire hagyatkozik.*
-Azt javaslom ma már ne indulj tovább bármerre is mennél. Ott van a fekhelyem. *nyújtja ki egyik karját és mutat arra a pontra ahol már kissé kiülte a talajt. Ha elég éles esetleg a szeme egy pillanatra láthatja a hullasápadt ujjvégeket, a hosszú besárgult és koszos körmökkel együtt.*
-Ott meghúzhatod te is magad.
*Külsejét tekintve ez a legrosszabb ajánlat amit csak kaphat az akivel szemben áll. Vagy mégsem? Vajon a nőben megvan az a bátorság, hogy kövesse ezt a valamit? A hangja egyértelműen elárulta nemét.*
-Nem kell félni... a holtak csak akkor jönnek, ha szólítják őket. De ha békét hagyunk nekik itt senki sem árt nekünk, és kialudhatjuk magunkat. Mi a neved? *kérdezi szinte már ismerkedős hangnemben, nem pedig olyanban mintha minden egyes szavával le szeretné igázni és szolgálatába állítani a nőt.*
1309. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 15:24:08
Üzenet elküldve: 2016-07-07 15:24:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//He'zor//
~Ó hogy az a jó édes...~ *sziszegi magában a zajra és baljós előérzettel tekint a feléje árnyként közeledő köpenyesre. Maguk a szavak nem ijesztik meg, de a férfi hangjától valóban úgy érzi magát, mintha egy jéghideg, testetlen kéz simítana végig a gerincén.*
-Én... *kezdi, de saját hangjának cincogó, bizonytalan csengése felingerli, így inkább előről kezdi, immár sokkal határozottabban.* Én csak erre jártam. Nem akarok háborgatni senkit, s mivel nincs határozott úti célom, eltévedtnek sem mondanám magam. *dacosan tekint a rémítő maszkkal takart arcba és szorosan markolja fabotját, vékony, szálkás teste ugrásra készen megfeszül.*
~Ó hogy az a jó édes...~ *sziszegi magában a zajra és baljós előérzettel tekint a feléje árnyként közeledő köpenyesre. Maguk a szavak nem ijesztik meg, de a férfi hangjától valóban úgy érzi magát, mintha egy jéghideg, testetlen kéz simítana végig a gerincén.*
-Én... *kezdi, de saját hangjának cincogó, bizonytalan csengése felingerli, így inkább előről kezdi, immár sokkal határozottabban.* Én csak erre jártam. Nem akarok háborgatni senkit, s mivel nincs határozott úti célom, eltévedtnek sem mondanám magam. *dacosan tekint a rémítő maszkkal takart arcba és szorosan markolja fabotját, vékony, szálkás teste ugrásra készen megfeszül.*
1308. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 13:10:54
Üzenet elküldve: 2016-07-07 13:10:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Yilan Irda//
*Majd megtanulják idővel az élők, hogy a sötétben nem bújhatnak el a maszkos alak elől. Nem bizony... ugyanis a sötétben ő van előnyben. Így teljesen tisztában van vele, hogy nincs egyedül, ugyanakkor abban is biztos, hogy éjjel csak a kósza lelkek vagy az elmeháborodott pszichopaták merészkednek ilyen zord, sötét és veszélyes helyekre. Épp ezért összekuporodva, rezzenéstelenül figyeli az idegen jövevény körvonalait ami kirajzolódik előtte. A kis rituáléjából amit lefolytatott egészen biztos, hogy nem láthatott mindent, sőt azon is meg lenne lepve ha valami konkrét dolog szemtanúja lenne az idegen. A fekete köpenyesnek szüksége van a pihenésre, sőt minden nap elteltével úgy érzi veszít energiájából, és sokkal több időt kell szunnyadva töltenie mint szeretné. Ez azért lehet, mert szépen lassan felemészti testét és lelkét a sötétség és a gonosz páratlan erejű egyvelege, hogy azt a maradék emberit is kizsigerelje a maszkosból és holttá változtassa. Tudja nagyon jól, hogy már csak néhány éve van hátra, ha meg nem nyer vissza elegendő energiát ezen évek rohamosan csökkenni fognak. Éppen ezért úgy dönt nem törődik az óvatlan idegennel, és tényleg alszik, de valami égtelen lárma teljesen kizökkenti ebből. Szemei megvillannak a sötétben, majd felemelkedik ülő helyzetéből és kiegyenesedik.*
-Ki jár itt? *suttogja bele az éjszakába, majd megindul a szerencsétlenül járt valaki felé. Ha az idegen nem szalad el akkor a maszkos hamarosan a közvetlen közelébe férkőzik, mindkét kezét köpenye alatt tartva.*
-Veszélyes helyre tévedtél idegen... a holtak nem szeretik, ha háborgatják őket. Eltévedtél?! Kóbor lélek vagy egy anyagtalan világban?
*Hangjától borsódzhat az idegen háta, hiszen a suttogásától már csak halálos nyugodtsága lehet vészjóslóbb.*
*Majd megtanulják idővel az élők, hogy a sötétben nem bújhatnak el a maszkos alak elől. Nem bizony... ugyanis a sötétben ő van előnyben. Így teljesen tisztában van vele, hogy nincs egyedül, ugyanakkor abban is biztos, hogy éjjel csak a kósza lelkek vagy az elmeháborodott pszichopaták merészkednek ilyen zord, sötét és veszélyes helyekre. Épp ezért összekuporodva, rezzenéstelenül figyeli az idegen jövevény körvonalait ami kirajzolódik előtte. A kis rituáléjából amit lefolytatott egészen biztos, hogy nem láthatott mindent, sőt azon is meg lenne lepve ha valami konkrét dolog szemtanúja lenne az idegen. A fekete köpenyesnek szüksége van a pihenésre, sőt minden nap elteltével úgy érzi veszít energiájából, és sokkal több időt kell szunnyadva töltenie mint szeretné. Ez azért lehet, mert szépen lassan felemészti testét és lelkét a sötétség és a gonosz páratlan erejű egyvelege, hogy azt a maradék emberit is kizsigerelje a maszkosból és holttá változtassa. Tudja nagyon jól, hogy már csak néhány éve van hátra, ha meg nem nyer vissza elegendő energiát ezen évek rohamosan csökkenni fognak. Éppen ezért úgy dönt nem törődik az óvatlan idegennel, és tényleg alszik, de valami égtelen lárma teljesen kizökkenti ebből. Szemei megvillannak a sötétben, majd felemelkedik ülő helyzetéből és kiegyenesedik.*
-Ki jár itt? *suttogja bele az éjszakába, majd megindul a szerencsétlenül járt valaki felé. Ha az idegen nem szalad el akkor a maszkos hamarosan a közvetlen közelébe férkőzik, mindkét kezét köpenye alatt tartva.*
-Veszélyes helyre tévedtél idegen... a holtak nem szeretik, ha háborgatják őket. Eltévedtél?! Kóbor lélek vagy egy anyagtalan világban?
*Hangjától borsódzhat az idegen háta, hiszen a suttogásától már csak halálos nyugodtsága lehet vészjóslóbb.*
1307. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 12:29:47
Üzenet elküldve: 2016-07-07 12:29:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Kicsit meglepődik, hogy a kedves, rendezett kertből a baljóslatú nyugalommal szunnyadó sírok közé ér, de ha jobban belegondol, mégsem olyan furcsa a dolog. ~Hova máshova tennék a temetőt, mint a templom mellé... régi város, régi szokások.~ Nem irtózik a holtaktól, se a temetőktől, így nyugodt léptekkel halad a fejfák és sírkövek között.
Az egyik síron megcsodál egy különösen szép fagyöngykoszorút, mikor szeme sarkából mozgásra lesz figyelmes. Ösztönszerűen odanéz, de magában meg is bánja rögtön, ugyanis egy csuklyás alakot lát késsel, vérrel és varázsjelekkel bűvészkedni. ~Jobb az ilyet békén hagyni~ gondolja némi neveltetéséből adódó megvetéssel és igyekszik szép csendben és észrevétlenül távozni. A Sorsnak azonban erről más véleménye van, egy sötétben megbúvó gödör képében juttatja a lány értésére, hogy a tervei mit sem érnek.
Yilan megbotlik, és bár kiáltását sikerül visszafognia, kezében tartott fabotja hangosan csattan egy márványból faragott síró nőalakon.*
Az egyik síron megcsodál egy különösen szép fagyöngykoszorút, mikor szeme sarkából mozgásra lesz figyelmes. Ösztönszerűen odanéz, de magában meg is bánja rögtön, ugyanis egy csuklyás alakot lát késsel, vérrel és varázsjelekkel bűvészkedni. ~Jobb az ilyet békén hagyni~ gondolja némi neveltetéséből adódó megvetéssel és igyekszik szép csendben és észrevétlenül távozni. A Sorsnak azonban erről más véleménye van, egy sötétben megbúvó gödör képében juttatja a lány értésére, hogy a tervei mit sem érnek.
Yilan megbotlik, és bár kiáltását sikerül visszafognia, kezében tartott fabotja hangosan csattan egy márványból faragott síró nőalakon.*
1306. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-07 10:28:58
Üzenet elküldve: 2016-07-07 10:28:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Valami mozog a sötétben.
Hátborzongató jelenség üti fej fejét ezen késő éjjeli órákon a temetőben, ami mellett a károgó hollók és a baglyok tündéri teremtmények. A fekete köpenyes alak nagyon lassú léptekkel halad a sírok között, hosszú csontos ujjait olykor végighúzza egy-egy kőtömbön. A hideg, kemény, érdes érintés olyan jóleső érzés számára, mintha egy kisgyermek kismacskát simogatna, vagy mintha egy nemes hölgy a legújabb selyemöltözetébe bugyolálná mezítelen testét. Szemeit behunyja, és átadja magát a sötétségnek, ami olyan nyugodtsággal és erővel itatja át mint másokat a nap ragyogó fénye.*
~A nap megvakít, a világosság leleplez... élj árnyékként, legyen pajzsod a sötétség, tápláljon az erővel, még mindenki másnak félelmet ültet a szívébe. A hatalom útján kísérjenek az éjszakák, a holtakat pedig szólítsd magadhoz, tedd őket bábbá!~
*Még ennyi hosszú év lepergése után is eszébe jutnak a nagyurak, nagymesterek tanai, akik az alaposság kedvéért a testének egyes részét fekete foltokkal átkozták meg, hogy képtelen legyen felejteni.
Valami bezavarja gondolatait... ostorcsapások, vér, halálhörgés, fájdalmas üvöltés, csonttörés. Majd a meg nem szűnő túlvilági hangok, amik folyamatos litániát árasztanak szét elméjében. Megbotlik és térdre rogy, ezután tisztulnak meg gondolatai.*
~A Mester haldoklik.~
*Zihál, és hevesebben veszi a levegőt, amit a maszk megszűr így mintha egy gépezet búgna éles hangon... ideje nyugovóra térni.
A hátsó és egyben legsötétebb részéhez megy a temetőnek, ahol nyughelye csupán a kemény föld és egy sírkő lesz ami támasztékul szolgál. Felhúzza csuklója fölé a köpenyt, előveszi tőrét, és hullasápadt bőrén egy enyhe bemetszést tesz, hogy pár csepp vérrel áztassa át tőrét.*
-Vierrssszá. *suttogja halkan maga elé, különleges nyelvének jelentését csak az tudhatja aki előtt felfedi, vagy aki jártas a nekromancia művészetében illetve a halottak nyelvén.
Vér áztatta tőrével egy motívumot vés a földbe, majd beleköp a közepébe, végül a maradék földdel keveredett vért ami a csonttőr pengéjén maradt lenyalja. Ezután tényleg nincs más hátra, mint összekuporodni és behunyni szemeit.*
Hátborzongató jelenség üti fej fejét ezen késő éjjeli órákon a temetőben, ami mellett a károgó hollók és a baglyok tündéri teremtmények. A fekete köpenyes alak nagyon lassú léptekkel halad a sírok között, hosszú csontos ujjait olykor végighúzza egy-egy kőtömbön. A hideg, kemény, érdes érintés olyan jóleső érzés számára, mintha egy kisgyermek kismacskát simogatna, vagy mintha egy nemes hölgy a legújabb selyemöltözetébe bugyolálná mezítelen testét. Szemeit behunyja, és átadja magát a sötétségnek, ami olyan nyugodtsággal és erővel itatja át mint másokat a nap ragyogó fénye.*
~A nap megvakít, a világosság leleplez... élj árnyékként, legyen pajzsod a sötétség, tápláljon az erővel, még mindenki másnak félelmet ültet a szívébe. A hatalom útján kísérjenek az éjszakák, a holtakat pedig szólítsd magadhoz, tedd őket bábbá!~
*Még ennyi hosszú év lepergése után is eszébe jutnak a nagyurak, nagymesterek tanai, akik az alaposság kedvéért a testének egyes részét fekete foltokkal átkozták meg, hogy képtelen legyen felejteni.
Valami bezavarja gondolatait... ostorcsapások, vér, halálhörgés, fájdalmas üvöltés, csonttörés. Majd a meg nem szűnő túlvilági hangok, amik folyamatos litániát árasztanak szét elméjében. Megbotlik és térdre rogy, ezután tisztulnak meg gondolatai.*
~A Mester haldoklik.~
*Zihál, és hevesebben veszi a levegőt, amit a maszk megszűr így mintha egy gépezet búgna éles hangon... ideje nyugovóra térni.
A hátsó és egyben legsötétebb részéhez megy a temetőnek, ahol nyughelye csupán a kemény föld és egy sírkő lesz ami támasztékul szolgál. Felhúzza csuklója fölé a köpenyt, előveszi tőrét, és hullasápadt bőrén egy enyhe bemetszést tesz, hogy pár csepp vérrel áztassa át tőrét.*
-Vierrssszá. *suttogja halkan maga elé, különleges nyelvének jelentését csak az tudhatja aki előtt felfedi, vagy aki jártas a nekromancia művészetében illetve a halottak nyelvén.
Vér áztatta tőrével egy motívumot vés a földbe, majd beleköp a közepébe, végül a maradék földdel keveredett vért ami a csonttőr pengéjén maradt lenyalja. Ezután tényleg nincs más hátra, mint összekuporodni és behunyni szemeit.*
1305. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-05 20:15:12
Üzenet elküldve: 2016-07-05 20:15:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Lorew csak búsan sóhajt a kérdés hallatán, majd megrázza a fejét. Élete álma lett volna, persze, de... Ez sajnos nem így alakult. Minden amiatt az ostoba zombi miatt, nyilván.*
- Nem, már említettem, hogy sajnos nem ismerem. De mint mondottam, bájos hölgy lehet, mindenképpen szeretnék egyszer találkozni vele. Életem talán legnagyobb álma. Talán majd... valamikor sokára.
*Nos igen, a felhozott érvek persze nagyon is helyénvalóak, ugyanakkor... ez a másik oldalt aligha zavarná, ellenben nem mondhatja, hogy a hölgy nem lenne hasznos odaát.*
- Igazából nem szükséges meghalni, és feltámadni hozzá *vonja meg a vállát* Élőket is toboroznak. Mi több, őszintén hiszem, hogy megérne egy próbát, hogy csatlakozz hozzájuk. Ha behódolsz nekik életedben, akkor nem ölnek meg, ahogy engem sem öltek meg, emellett akkor lenne bőven munkád, hiszen igen sok olyan van, akit el kell most tenni láb alól, legalábbis az ő szemükben. A jutalmad pedig hatalom, és öröklét lenne. Fontold meg, javaslom, bár nekem már nincs jogom ezt mondani, tekintve hogy jelenleg kívülről szemlélem a háborút, de ki tudja, egy nap talán újra kapcsolatot teremt velem az élőholtak mögött álló erő, és akkor egy oldalon harcolhatnánk. Kicsit elkalandoztam, a lényeg, szerintem fontold meg.
*Nem kell persze döntést hoznia most rögtön a hölgynek, és Lorewnek sem kell tudnia, hogy dönt. A tanács csak annyi volt, hogy gondolja át, majd pedig cselekedjen, ahogy szeretne. A szerzetes szerint előbb-utóbb úgyis nyernek a holtak, mivel a halandók úgyis kipusztulásra vannak ítélve, nekik csak türelmesnek kell lenni.*
- Ha eddig nem foglalkoztál még főzéssel, akkor az első néhány próbálkozás elmegy majd mérgezési kísérletnek. Ki tudja, talán az emberek hálásak lehetnének, hogy én soha nem főztem... meg nem is tervezem. Mégis mi az a főzés? Meg tudom venni az ételt a pegazusban, a piacon... főzni meg főzzön az, aki máshoz nem ért, nem igaz? Az egyfajta... olyan, mintha feladnád, hogy az életben bármi hasznosat csinálj.
*Mit is mondott Eralil a bérgyilkosokról? Meg merne esküdni, hogy volt velük kapcsolatban valami érdekes dolga, elvégre ő aztán mindenről tud mondani valamit. Vagy ha eddig még nem mondott ilyet, akkor majd fog, ha egyszer megkéri, hogy meséljen az orgyilkosokról. Na ez se mostanság lesz...*
- Persze, csak nem mindig vidámak a történetek, amiknek nem tudom a végét. Túl sok a kérdőjel. A magam részéről általában nem látom a különbséget halandó és halandó között, de... találkoztam már sötételffel. Ő állattá tudott változni. Vagy legalábbis állatból változott sötételffé, épp mikor megismerkedtünk. És egy ork ülepére vágyott. Ne kérdezd, miért, nem volt abban az állapotban, hogy elmondja, el is ájult. Hűű, ez is de rég volt már. Egészen pontosan a forgatagon, még nyáron. Undorító egy hely volt. Ezt leszámítva sajna nem volt szerencsém sötételfekhez. De téged megismerve kezdem bánni... Ellenben amire mindezzel utalni akarok, hogy mindenki kapzsi. Te is, én is, a sötételfek is, de éppen úgy a gnómok meg az óriások is, csak mind más dologban vagyunk azok. Viszont mindannyiunknak megvan a maga törése, a kis rés becsületünk falán, amikor mindent félredobnánk, amit a törvényekről tudunk, vagy a szüleinktől tanultunk a becsületről, és bárkin átgázolva haladnánk, minden szabályt felrúgva egészen addig, amíg meg nem szerezzük a kincsünket. És ez nem feltétlen olyan visszataszító tulajdonsága a halandóknak.
*Lorew csak búsan sóhajt a kérdés hallatán, majd megrázza a fejét. Élete álma lett volna, persze, de... Ez sajnos nem így alakult. Minden amiatt az ostoba zombi miatt, nyilván.*
- Nem, már említettem, hogy sajnos nem ismerem. De mint mondottam, bájos hölgy lehet, mindenképpen szeretnék egyszer találkozni vele. Életem talán legnagyobb álma. Talán majd... valamikor sokára.
*Nos igen, a felhozott érvek persze nagyon is helyénvalóak, ugyanakkor... ez a másik oldalt aligha zavarná, ellenben nem mondhatja, hogy a hölgy nem lenne hasznos odaát.*
- Igazából nem szükséges meghalni, és feltámadni hozzá *vonja meg a vállát* Élőket is toboroznak. Mi több, őszintén hiszem, hogy megérne egy próbát, hogy csatlakozz hozzájuk. Ha behódolsz nekik életedben, akkor nem ölnek meg, ahogy engem sem öltek meg, emellett akkor lenne bőven munkád, hiszen igen sok olyan van, akit el kell most tenni láb alól, legalábbis az ő szemükben. A jutalmad pedig hatalom, és öröklét lenne. Fontold meg, javaslom, bár nekem már nincs jogom ezt mondani, tekintve hogy jelenleg kívülről szemlélem a háborút, de ki tudja, egy nap talán újra kapcsolatot teremt velem az élőholtak mögött álló erő, és akkor egy oldalon harcolhatnánk. Kicsit elkalandoztam, a lényeg, szerintem fontold meg.
*Nem kell persze döntést hoznia most rögtön a hölgynek, és Lorewnek sem kell tudnia, hogy dönt. A tanács csak annyi volt, hogy gondolja át, majd pedig cselekedjen, ahogy szeretne. A szerzetes szerint előbb-utóbb úgyis nyernek a holtak, mivel a halandók úgyis kipusztulásra vannak ítélve, nekik csak türelmesnek kell lenni.*
- Ha eddig nem foglalkoztál még főzéssel, akkor az első néhány próbálkozás elmegy majd mérgezési kísérletnek. Ki tudja, talán az emberek hálásak lehetnének, hogy én soha nem főztem... meg nem is tervezem. Mégis mi az a főzés? Meg tudom venni az ételt a pegazusban, a piacon... főzni meg főzzön az, aki máshoz nem ért, nem igaz? Az egyfajta... olyan, mintha feladnád, hogy az életben bármi hasznosat csinálj.
*Mit is mondott Eralil a bérgyilkosokról? Meg merne esküdni, hogy volt velük kapcsolatban valami érdekes dolga, elvégre ő aztán mindenről tud mondani valamit. Vagy ha eddig még nem mondott ilyet, akkor majd fog, ha egyszer megkéri, hogy meséljen az orgyilkosokról. Na ez se mostanság lesz...*
- Persze, csak nem mindig vidámak a történetek, amiknek nem tudom a végét. Túl sok a kérdőjel. A magam részéről általában nem látom a különbséget halandó és halandó között, de... találkoztam már sötételffel. Ő állattá tudott változni. Vagy legalábbis állatból változott sötételffé, épp mikor megismerkedtünk. És egy ork ülepére vágyott. Ne kérdezd, miért, nem volt abban az állapotban, hogy elmondja, el is ájult. Hűű, ez is de rég volt már. Egészen pontosan a forgatagon, még nyáron. Undorító egy hely volt. Ezt leszámítva sajna nem volt szerencsém sötételfekhez. De téged megismerve kezdem bánni... Ellenben amire mindezzel utalni akarok, hogy mindenki kapzsi. Te is, én is, a sötételfek is, de éppen úgy a gnómok meg az óriások is, csak mind más dologban vagyunk azok. Viszont mindannyiunknak megvan a maga törése, a kis rés becsületünk falán, amikor mindent félredobnánk, amit a törvényekről tudunk, vagy a szüleinktől tanultunk a becsületről, és bárkin átgázolva haladnánk, minden szabályt felrúgva egészen addig, amíg meg nem szerezzük a kincsünket. És ez nem feltétlen olyan visszataszító tulajdonsága a halandóknak.
1304. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-04 22:29:56
Üzenet elküldve: 2016-07-04 22:29:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A szerzetes nem téved abban, hogy a lány egyszerűen nem érti az élőholtak mibenlétét. Tekintettel arra, hogy hullával csak a teljesen élettelen, rendeltetésszerű formájában találkozott, fogalma sincs az ügyről. Illetve nem jobban, mint egy átlagos jött-mentnek. Egyébként is inkább elméleti síkon érdekli a dolog. Azt, hogy mit kezd a zombik jelenlétével, azt majd eldönti, ha esetleg Artheniorra támadnak.*
-Várjál! Te ismered azt aki ezt az egészet műveli? *Ezzel nagy ívben int a templomból feltörő fénysugár irányába, meg délre, a kikötő és a Grombar kastély felé, bezárva a kört arrafelé, ahol a karavánpihenőt sejti.*
-Egyébként nekem mindössze két bajom van a holtakkal. Az első az a nagyon egyszerű dolog, hogy életben akarok maradni. A másik az, hogy ehhez szükségem van egyéb élőkre is.
*Ezúttal már nem sikerül meglepődnie a szokatlan reakción. Ha Lorew bóknak veszi, hogy őrültnek tartják, az az ő dolga. Főleg úgy, hogy X'Threa fejében az őrült valóban nem egyenlő a hülyével. Az őrület nem zárja ki azt, hogy valaki intelligens legyen. Amennyire ő hallotta ezt a tulajdonságot a zsenivel szokás együtt emlegetni és nem kizárt, hogy új ismerőséről is kiderüljön valami hasonló. Vagy, attól függetlenül, hogy nem derül ki, még lehet így.*
-Érdekes elgondolás, de amennyire tudom mérgezés volt. Én meg nem foglalkozom mérgekkel. Meg étellel sem, ami másik módja annak, hogy valakit megmérgezzek.
*A kérdések kicsit bosszantják, meg igazából néhány elgondolás is, amit a szerzetes képvisel, de ha akarja, akkor még mindig itt hagyhatja az illetőt.*
-Közel sem biztos, hogy nem a testőr ölte meg, de az csak még ügyesebb munka, nem? Ha sikerült ellene fordítania az utolsó emberét is. Apám nem volt olyan hülye, hogy olyasmi, mint a becsület visszatartsák a pénztől. Nem tudom, mennyi volt az, amit fizetésképpen kapott, de nem hiszem, hogy ne hozott volna el valamennyit. Én mindenesetre legalább a felét elemeltem volna. Egyébként is. Lehet, hogy sok sötételf szakad ide, akik azt hiszik mások és talán túl sokkal találkoztál közülük. De a fajunkban benne van a kapzsiság. És ez alól senki sem kivétel. *A vége felé kezd dühös lenni, amit hallani is lehet a hangján. Sosem szívlelte azokat, akik nem képesek elfogadni azt, amik. Persze, alkalmazkodni kell, azt mindig kell. De ők nem alkalmazkodnak, csak úgy viselkednek, mintha emberek vagy elfek lennének, csak sötét bőrrel. Hol van a vérszomj hallott? Eltart egy ideig, mire mentálisan visszatér a temetőbe a saját kis általános utálattal, lenézéssel vagy félelemmel teli világából.*
*A szerzetes nem téved abban, hogy a lány egyszerűen nem érti az élőholtak mibenlétét. Tekintettel arra, hogy hullával csak a teljesen élettelen, rendeltetésszerű formájában találkozott, fogalma sincs az ügyről. Illetve nem jobban, mint egy átlagos jött-mentnek. Egyébként is inkább elméleti síkon érdekli a dolog. Azt, hogy mit kezd a zombik jelenlétével, azt majd eldönti, ha esetleg Artheniorra támadnak.*
-Várjál! Te ismered azt aki ezt az egészet műveli? *Ezzel nagy ívben int a templomból feltörő fénysugár irányába, meg délre, a kikötő és a Grombar kastély felé, bezárva a kört arrafelé, ahol a karavánpihenőt sejti.*
-Egyébként nekem mindössze két bajom van a holtakkal. Az első az a nagyon egyszerű dolog, hogy életben akarok maradni. A másik az, hogy ehhez szükségem van egyéb élőkre is.
*Ezúttal már nem sikerül meglepődnie a szokatlan reakción. Ha Lorew bóknak veszi, hogy őrültnek tartják, az az ő dolga. Főleg úgy, hogy X'Threa fejében az őrült valóban nem egyenlő a hülyével. Az őrület nem zárja ki azt, hogy valaki intelligens legyen. Amennyire ő hallotta ezt a tulajdonságot a zsenivel szokás együtt emlegetni és nem kizárt, hogy új ismerőséről is kiderüljön valami hasonló. Vagy, attól függetlenül, hogy nem derül ki, még lehet így.*
-Érdekes elgondolás, de amennyire tudom mérgezés volt. Én meg nem foglalkozom mérgekkel. Meg étellel sem, ami másik módja annak, hogy valakit megmérgezzek.
*A kérdések kicsit bosszantják, meg igazából néhány elgondolás is, amit a szerzetes képvisel, de ha akarja, akkor még mindig itt hagyhatja az illetőt.*
-Közel sem biztos, hogy nem a testőr ölte meg, de az csak még ügyesebb munka, nem? Ha sikerült ellene fordítania az utolsó emberét is. Apám nem volt olyan hülye, hogy olyasmi, mint a becsület visszatartsák a pénztől. Nem tudom, mennyi volt az, amit fizetésképpen kapott, de nem hiszem, hogy ne hozott volna el valamennyit. Én mindenesetre legalább a felét elemeltem volna. Egyébként is. Lehet, hogy sok sötételf szakad ide, akik azt hiszik mások és talán túl sokkal találkoztál közülük. De a fajunkban benne van a kapzsiság. És ez alól senki sem kivétel. *A vége felé kezd dühös lenni, amit hallani is lehet a hangján. Sosem szívlelte azokat, akik nem képesek elfogadni azt, amik. Persze, alkalmazkodni kell, azt mindig kell. De ők nem alkalmazkodnak, csak úgy viselkednek, mintha emberek vagy elfek lennének, csak sötét bőrrel. Hol van a vérszomj hallott? Eltart egy ideig, mire mentálisan visszatér a temetőbe a saját kis általános utálattal, lenézéssel vagy félelemmel teli világából.*
1303. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-04 17:14:48
Üzenet elküldve: 2016-07-04 17:14:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
-Aha. Jel. *bólogat nagy komolyan kalózunk, a s további fejtegetés alkalmával Rilai nyilván nem hagyja szóhoz jutni a férfit, akármennyire is óhajtana az egy-egy alkalommal közbeszólni. Hagyja inkább, szokás szerint, hogy a lány belemerüljön a magyarázásba, mígnem végül ki nem fejt mindent, amit ki akart fejteni.*
-Már hogyne figyelnék! *méltatlankodik egy sort, mert elvégre hát tényleg, ő aztán tökre figyel mindenre, amit a lány mond, még ha amaz úgy is véli, hogy nem. Kalózunkat őszintén érdekli a lány, s annak minden gondolata, hát értelemszerűen figyel mindarra, amit neki magyaráz.*
-Nem...*dünnyögné, ha a lány hagyná, de persze nem, így hát kalózunk botanikai ismeretei akaratán kívül is bővülnek, bár a növényhez társított képzet és értelmezés már mosolyt csal a férfi arcára.*
-Így viszont már érthető. *kuncogja el magát halkan, aztán kénytelen-kelletlen egyetért a lánnyal:*
-De igen, épp itt az ideje, hogy a végére járjunk annak, amiért eredetileg jöttünk... *azzal, amennyiben Rilai is készen áll, indulhatnak a Pintybe, hogy lerendezzék ügyes-bajos dolgaikat.*
-Már hogyne figyelnék! *méltatlankodik egy sort, mert elvégre hát tényleg, ő aztán tökre figyel mindenre, amit a lány mond, még ha amaz úgy is véli, hogy nem. Kalózunkat őszintén érdekli a lány, s annak minden gondolata, hát értelemszerűen figyel mindarra, amit neki magyaráz.*
-Nem...*dünnyögné, ha a lány hagyná, de persze nem, így hát kalózunk botanikai ismeretei akaratán kívül is bővülnek, bár a növényhez társított képzet és értelmezés már mosolyt csal a férfi arcára.*
-Így viszont már érthető. *kuncogja el magát halkan, aztán kénytelen-kelletlen egyetért a lánnyal:*
-De igen, épp itt az ideje, hogy a végére járjunk annak, amiért eredetileg jöttünk... *azzal, amennyiben Rilai is készen áll, indulhatnak a Pintybe, hogy lerendezzék ügyes-bajos dolgaikat.*
1302. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-04 16:58:10
Üzenet elküldve: 2016-07-04 16:58:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
- Nem virág! - *Méltatlankodik titokzatos ábrázattal.* - Ez egy jel!
*Tovább vágja a pofákat. Valószínűleg szegény kalózunknak inkább nem fog leesni, mint igen, hogy Rilai mégis mi a bánatot szeretne ezzel, úgyhogy egy ideig szuggerálja a pasas képét, aztán lemondó sóhajjal beleszilárdul a testtartásba és magyarázásba fog.*
- Nem nagyon figyelsz arra, amit idáig magyaráztam, ugye? A szellemekről, a jelekről, meg minden. Megvallottunk egy csomó mindent, egymásnak, a köveknek, ezek amúgy nehéz dolgok, nem mindenki tud nagyon őszintén beszélni róla. És akkor! - *Kitárja ujjait, közöttük áteresztve a rózsaszín szirmocskás virágot a padra pottyantja azt Draenon elé. Másik kezének hüvelykujjával maga mellé bök.* - Kaptunk egy virágzó faágat. Azt tudod milyen növény ez?
*Naná, hogy nem tudja. És ez talán olyan nagyon nem is kérhető számon tőle, ezért a lány tovább cserfel, reakcióidőt alig hagy.*
- Kamélia. - *Közelebb lép, egészen a másik elé. Két kezét a hajába futtatja, meglehetősen alacsony termete végett nem kell nagyon leszegnie a fejét, hogy lemosolyoghasson a másikra.* - Jó szerencsét és váratlan jutalmat jelent virágnyelven.
*Lehajolva csókot nyom a másik ajkaira. Utóbb két tenyere zárójelébe fogja a minden valószínűség szerint továbbra is megütközött ábrázatot.*
- Nem kell egyet érteni. - *Tudatja halkan, de vidáman a másiknak.* - Rajtam sokat könnyített.
*Sóhajtva elnéz a kijárat irányába.*
- Na, lássuk a Pintyet?
*Tovább vágja a pofákat. Valószínűleg szegény kalózunknak inkább nem fog leesni, mint igen, hogy Rilai mégis mi a bánatot szeretne ezzel, úgyhogy egy ideig szuggerálja a pasas képét, aztán lemondó sóhajjal beleszilárdul a testtartásba és magyarázásba fog.*
- Nem nagyon figyelsz arra, amit idáig magyaráztam, ugye? A szellemekről, a jelekről, meg minden. Megvallottunk egy csomó mindent, egymásnak, a köveknek, ezek amúgy nehéz dolgok, nem mindenki tud nagyon őszintén beszélni róla. És akkor! - *Kitárja ujjait, közöttük áteresztve a rózsaszín szirmocskás virágot a padra pottyantja azt Draenon elé. Másik kezének hüvelykujjával maga mellé bök.* - Kaptunk egy virágzó faágat. Azt tudod milyen növény ez?
*Naná, hogy nem tudja. És ez talán olyan nagyon nem is kérhető számon tőle, ezért a lány tovább cserfel, reakcióidőt alig hagy.*
- Kamélia. - *Közelebb lép, egészen a másik elé. Két kezét a hajába futtatja, meglehetősen alacsony termete végett nem kell nagyon leszegnie a fejét, hogy lemosolyoghasson a másikra.* - Jó szerencsét és váratlan jutalmat jelent virágnyelven.
*Lehajolva csókot nyom a másik ajkaira. Utóbb két tenyere zárójelébe fogja a minden valószínűség szerint továbbra is megütközött ábrázatot.*
- Nem kell egyet érteni. - *Tudatja halkan, de vidáman a másiknak.* - Rajtam sokat könnyített.
*Sóhajtva elnéz a kijárat irányába.*
- Na, lássuk a Pintyet?
1301. hozzászólás ezen a helyszínen: Temető
Üzenet elküldve: 2016-07-04 16:32:00
Üzenet elküldve: 2016-07-04 16:32:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Rilai//
*A férfi finoman megvonja a vállát a kérdésre. Valójában ő maga sem egészen bizonyos a választ illetően, mert most, jelen pillanatban, itt, a lánnyal ülve nincs benne semmiféle hasonló érzés, sőt. Ilyenkor elméjének egy bizonyos része mintha kikapcsolna, s alapvetően eluralkodnak rajta azok az érzések, melyeket az elmúlt évek során megtagadni, megszüntetni, elásni igyekezett.*
-Most, hogy itt vagy velem... itt és most nincs. *válaszolja végül kissé tétován.*
-De alapvetően... rengeteg bosszúvágy munkál bennem, azok iránt, akik bántottak, ártottak nekem, agy azoknak, akik számomra fontosak... voltak... *az igazat megvallva azért is tette hozzá egy pillanatnyi habozás után a múlt időt jelző szócskát, mert igen hamar rájött arra, hogy immáron nem nagyon vannak ilyen személyek. Az idők során elkoptak, mindnyájan halottak, vagy még rosszabb sorsra jutottak, melybe még csak belegondolni sem igen akar.*
-Szeretet... *sóhajt fel, a leány szavát visszhangozván, tekintete egy pillanatra elréved a távolba meredve. Maga sem emlékszik már arra, mikor uralkodott el rajta éppen ez az érzés, mely olyan illékony, megfoghatatlan, melyet megfogalmazni, de még csak felismerni is oly' nehéz számára. S lám, tessék, itt ül vele szemben egy lány, kire elég rápillantani, hogy tudja, egy szemernyi rosszindulat sem munkál benne. Kalózunk számára Rilai lénye tündérien egyedi, s épp ezt szereti benne leginkább, hogy mindig ilyen életvidám, csak a pozitív energiát hajlandó befogadni, s a negatív érzéseket nem dédelgeti magában. Üdítő jelenség.*
-Hmm...? *pillant fel, mikor a kövek mind az ölébe záporoznak, a lány pedig felpattan, hogy a Draenon számára alapvetően oly' jelentéktelen ággal lépjen interakcióba, s vidám mosollyal térjen vissza, tenyerében egy virágot hordozva.*
-Öhm... igen... nagyon szép... virág?*pislog fel a nőre, félszeg mosollyal a képén, mert hogy nem egészen érti azt, mit is lát bele mindebbe a másik, s mit vár tőle, hogy milyen értelmezéssel ruházza fel.*
*A férfi finoman megvonja a vállát a kérdésre. Valójában ő maga sem egészen bizonyos a választ illetően, mert most, jelen pillanatban, itt, a lánnyal ülve nincs benne semmiféle hasonló érzés, sőt. Ilyenkor elméjének egy bizonyos része mintha kikapcsolna, s alapvetően eluralkodnak rajta azok az érzések, melyeket az elmúlt évek során megtagadni, megszüntetni, elásni igyekezett.*
-Most, hogy itt vagy velem... itt és most nincs. *válaszolja végül kissé tétován.*
-De alapvetően... rengeteg bosszúvágy munkál bennem, azok iránt, akik bántottak, ártottak nekem, agy azoknak, akik számomra fontosak... voltak... *az igazat megvallva azért is tette hozzá egy pillanatnyi habozás után a múlt időt jelző szócskát, mert igen hamar rájött arra, hogy immáron nem nagyon vannak ilyen személyek. Az idők során elkoptak, mindnyájan halottak, vagy még rosszabb sorsra jutottak, melybe még csak belegondolni sem igen akar.*
-Szeretet... *sóhajt fel, a leány szavát visszhangozván, tekintete egy pillanatra elréved a távolba meredve. Maga sem emlékszik már arra, mikor uralkodott el rajta éppen ez az érzés, mely olyan illékony, megfoghatatlan, melyet megfogalmazni, de még csak felismerni is oly' nehéz számára. S lám, tessék, itt ül vele szemben egy lány, kire elég rápillantani, hogy tudja, egy szemernyi rosszindulat sem munkál benne. Kalózunk számára Rilai lénye tündérien egyedi, s épp ezt szereti benne leginkább, hogy mindig ilyen életvidám, csak a pozitív energiát hajlandó befogadni, s a negatív érzéseket nem dédelgeti magában. Üdítő jelenség.*
-Hmm...? *pillant fel, mikor a kövek mind az ölébe záporoznak, a lány pedig felpattan, hogy a Draenon számára alapvetően oly' jelentéktelen ággal lépjen interakcióba, s vidám mosollyal térjen vissza, tenyerében egy virágot hordozva.*
-Öhm... igen... nagyon szép... virág?*pislog fel a nőre, félszeg mosollyal a képén, mert hogy nem egészen érti azt, mit is lát bele mindebbe a másik, s mit vár tőle, hogy milyen értelmezéssel ruházza fel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2002-2021