//Sa'argathot Ébredése//
//Halotti beszéd//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz.//
-Lássátok feleim szemetekkel mi vagyok! Bizony, sötétség és korom vagyok. Mennyi malasztban támasztalak fel én téged, és adom neked ezt a világot pusztításod tárgyává!
*Sátáni kacagás, földöntúli hang. Valahol, egy ismeretlen helyen egy Démon poéta alkot éppen, mielőtt nekiesne a munkának. Éjfélre jár. A napi rutin szerint ideje feltámasztania egy adag holtat.*
-Mindig csak a gondok.
*Dohog magában továbbra is, minthogy most legjobb talpnyalói sincsenek jelen megengedheti magának a lazaságot. De aztán kezdődik a művelet. Apró szertartás, egy levágott ártatlan szűz a rend kedvéért. Talán csak a hangulatot fokozza.*
~Tudja a fene.~
*Gondolja maga Sa'argathot is.*
~Ja, hisz az én vagyok.~
*Ezzel el is kezd ősi szavakat, sőt... inkább valamilyen más hangkészlet, másik világ nyelvét használva szavakat formálni. Nyekeg, búg, zúg.*
*Szél seper végig a temető sírkövei között. Két nő már kissé aszott arcát simogatja a föld alatt is. Mindketten ott nyugszanak ugyanis. Vagy ott nyugodnának, ha nem szólna egy hang előbb Meirához, majd Yilanhoz, mely akkora erővel hasít bele a végnélküli ürességbe, hogy ismét életet lehel a testekbe.*
-Hívlak téged!
*Szól az éppen élezés alatt álló kések hangját utánozva a hang a két hősnő tudatában.*
-Gyere!
*Sziszegi tovább.*
-Kelj fel! Végre eljött érted A Halál!
*Közli az ünnepélyes hírt.*
-Ideje befejezned velem, amit elkezdtem!
*Nyújtja kezét is szinte a különös hangocska, és a két pár napja már azért holt nő szemei kipattannak. Sötét van. Mindketten tudják viszont, hogy ez a temetésük miatt lehet. Mindketten vászonba és földbe lettek temetve. Yilan viszont többekkel együtt, mélyre, míg Meira egyedül.
Érzik a beszélő igazát. Nagy úr lehet az, aki ilyen bölcs. Tudják azt is, hogy mire utalnak a szavak, hogy mit kell befejezni. Az életet. Mindenhol. Még egyszer utoljára megszólal a rejtélyes Mester.*
-Menjetek Gforden Sed sírjához!
*Aztán a fejekben is csend lesz. Az amúgy fullasztó föld, most kifejezetten nyugtatóan hat. Csak úgy, mint a sötétség. A sötétség kifejezetten jó. Viszont most mégis ki kell kászálódni a sírból, hisz a parancs ez volt. Meira összeaszott, csupán egy csontváz, pergamen bőr, izmok, inak, üres szemgödrök tarkítják, amúgy igen "kellemes" szagú megjelenését.
Yilan sokkal jobb súlyban van, ugyanakkor feje alig forrt össze, hasfala pedig teljesen eltűnt. Belei kilógnak, zizegve surrognak a talajon, ha kikel. Első körben el kell jutniuk a kijelölt helyre. Hiszen akkor haraphatnak több élőt, és hamarabb maguknak. A két nő pedig nem egy sorban leledzik, így egymásról nem tudhatnak. Bármilyen hiányosságuk is legyen testben mozgásuk kissé darabosságán nem mutatkozik meg elváltozás. Itt most leginkább lelkük romlott, mely ezt a testet irányítja. Céljuk egyedül az élet eltiprása és a halál mindenkire kiterjesztése marad.*