//Temetetlen múlt//
*A tiszteket valamilyen téren mindig is furcsállta Raenerold. A hatalom megváltoztatja az embert, az elfet, a olyanná formálja, amilyenné szeretné, amivé szükséges, s hiába hiszi azt a balga, hogy erre lehet befolyása, talán ez a gondolat az, amit életének legnagyobb baklövésének hihet. A lovak megállnak, Rae leszáll, Fogó mély hangján vakkant egyet, majd fültővakarásért unszolja Fandaront, aki a történtek és az időszűke ellenére, megteszi ezt. Az utasítások elhangzanak, persze, hogy ráhagyják a piszkos munkát. ~ Na, gyere! Vajon mi lehetett a vétked abban a harcban, hogy te haltál meg? ~ Intézi gondolatait a hullához, miközben igyekszik felsőtestét megemelni, s vonszolni azt, a sírok mellé, ahová szerinte kerülnie kell. Érthetően ebben nincs rutina, nem ismeri a pontos eljárást. Várja, hogy megtalálják az itteni illetékest, ez nem az ő feladata, úgy véli. Ő biztosan nem fog beszélgetést kezdeményezni, eleve nem ismeri a másikat, csak a felvételénél segített neki, de mintha itt másabb lenne, vele kapcsolatban. Az elhangzó kérdésre pedig alaposan megkettőzik, nem csak azért, mert magázásból tegezésbe vált a másik, hanem olyannak is hangzik, mintha... ~ Ez most tényleg azt hiszi, hogy részese voltam ennek az egésznek? ~ Nem probléma, ő egyenes és önmaga marad.*
- Uram, amit tudtam, elmondtam, röviden, tömören. Mire visszatértem, ez fogadott. Ha részletekre kíváncsi, kérdezze a bárót, ő ott volt a pontos helyszínen. *Hangja nem kekeckedő, de nem is tisztelettel teljes. Közönséges és komoly az orgánuma.*