//Második szál//
//Rothawdar Arskeliss//
*Leon hiába olyan érdeklődő az újdonsággal szemben, amit most látott, nagyon úgy tűnik, hogy az átlátszó bőrt viselő alak már sokkal kevésbé társ abban, hogy meggazdagodhasson a kalóz vagy, hogy tudományos érdeklődésből levágják a karját.*
-Meg bizony! *Húzza fel szemöldökét, ahogy újra elismételi saját szavait, de végül egyelőre nem tesz semmit és életben hagyja a férfit.* ~Amúgy is nehéz lenne innen elcipelni a városig, meg nagyon feltűnő lenne egy hullával a vállamon mászkálni.~ *Engedi el a tervet most még és inkább újra a pia lehetőségére figyel. A férfi következő szavaira nem is válaszol. Ő ehhez nem is tud és nem is akar hozzászólni. Mindenki a maga módján emlékezik. Leon általában rémálmokkal szokott, de inkább nem is tenné sehogy, hiszen az könnyebb lenne mindenkinek. A kérdésre akár fel is háborodhatna és kikérhetné magának, hogy mi köze van bárkinek is ahhoz, hogy ő mivel foglalkozik és úgy egyébként, de úgy dönt, hogy ma kegyes lesz és válaszol.*
-Mikor mivel. *Aztán egy fél perc után mégis bővebb lére ereszti a választ.*
-Voltam én már minden. Testőr, utcai zenész, pék! *Neveti el magát, hiszen egyedül az utolsó olyan, amihez egész jó emlékei szűrődnek. Anyja szakmája az igazi kikapcsolódás neki az emberek kínzása mellett.*
-Néha fosztogatás, rablás, gyilkolás. *Sorolja tovább ugyanúgy, mint az előzőeket.*
-De mostanában leginkább semmi. Mindig megszánnak egy korsó sörrel, de ha kell, van még néhány aranyam. *Nem pontosít, hiszen minek is kötné a másik orrára, hogy az erszénye alja dugig van aranypénzekkel.*
-Patkány? Persze, ő a társam! *Az állat neve hallatán elő is dugja az orrát az erszényből, mire gazdája kicsit meg is vakargatja a fejét.*
-Már gyerekkorom óta velem vannak. *Persze nem ez a jószág, hanem valamelyik felmenője, de már meg sem tudná mondani, hogy melyik is és abban sem biztos, hogy az egyik hajóút során véletlenül nem-e egy másik vérvonal egyik tagja kerül hozzá. Na nem mintha ez számítana.*