//Második szál//
*Intath helyzetfelismerő képessége pálinkát megszégyenítő, mármint az elfogyasztott mennyiségű ital erősségét mindenképp kétségbe vonná. Ziának fel sem tűnt, hogy nem az ide rendszeresített, női divatot követő mágusokkal van dolguk. Sokkal inkább Templomőrökkel, kidobó és verő legényekkel. Az ájtatosabb fajtából persze, de ez túl sokat nem nyom a latba, ha a földről kell felszedegetnie saját fogait.
Viszont az említettek most még viszonylag békések, és hajlandóak választ adni.*
-Mert ma már nem fogadunk senkit.
*Kapja meg a kis vörös saját kérdésére a feleletet, mint egy élesen csattanó korbács hangja olyan ez. Majd az elf is sorra kerül.*
-Holnap. Holnap foglalkoznak a mesterek az ügyetekkel.
*Bár nem mondják ki, pillantásukból érezhető, hogy a holnap legyen az a nap, amikor józanon térnek vissza. Ma viszont fenyegetően lépnek közelebb az izomemberek. Persze Zia ilyen könnyen nem adná fel.*
-Ma kell, holnap már késő lesz, még ma este harcba vonulunk, nagy küldetésre, a világ sorsa a kezünkben!
*Folytatná még, nagy lelkesen, de az egyik húshegy közbe vág, rövidke a kérdése, ám annál ijesztőbb.*
-Te?
*Valahol ott bujkál benne a felismerés, lelepleződés lehetősége, na nem mintha oly sok vörös hajú leány rohangálna hadnagyi kalapban.
Ezek még a végén beárulják Nestarnak!*
-Nem!
*Tiltakozik gyorsan, maga sem tudja mi ellen, miközben már az elf karját szorongatja, és próbálja húzni kifelé.*
-Mi már megyünk is. A holnapi viszontlátásra, nyugodalmas jó éjszakát, szép álmokat, viszlát.
*Hadarja el egy szuszra, miközben hátrál, majd sarkon penderülve, sietősen hagyja el a templomot.*