//Nyílt//
*Érdekes hitvilág az ifjúé meg kell hagyni. Sok benne az ellentmondás és a következetlenség, de talán ezt hívják hitnek, mivel az ember elhisz valamit, amelyet nem feltétlenül képes megmagyarázni. A jó doktor inkább az éles kiszámítható mérhető logikát favorizálja. Talán ezért nagyszerű ez a beszélgetés. Két világkép egymásnak feszül és ebből egy új megértés és ismeret születik.*
- Szóval heggyé vált. Tehát emberből, amely érző, szerető, gondolkodó lényből egyszerű heggyé vált. *Nem akarja kommentálni a dolgot, hiszen számára ez inkább tűnik legendának, mint valóságnak és az ifjú a következő szavaival úgy is kibontja a gondolatot, így csak arra kell reagálnia.*
- A természet valóban rend. Egy egyszerű primitív rend. Amelyben nincs jelen a szeretet, csak az életben maradás vágya és a szükségletek kielégítése. *A doktor ezt jól tudja, hiszen megannyi haldoklóval volt már dolga, akik a halál árnyékában úgy kapaszkodtak az élethez, mint disznó a kukoricához.* Vegyünk egy egyszerű példát. A növények folyamatosan növekednek, szórják a magvaikat és egyfolytában szaporodnak, hogy túléljék a természet csapásait, a telet, az állatokat. A növényeket lelegelik a növényevő állatok, hogy életben maradjanak, vagyis elveszik a növények életét és a lehetőségét az életre. A ragadozó állatok megölik a növényevőkel, hogy élhessenek és túléljenek. Őket viszont senki nem eszi meg, vagy öli meg, ha nem vesszük az embert. Ha a saját fajtánkat kivesszük a láncolatból, akkor láthatunk benne rendet, de ezt csak egy egyszerű rend, amelyben csak a túlélés számít és, hogy elvedd, ami neked kell ehhez. Nincs szeretet benne. A növény nem önszántából adományként adja az életét a növényevő állatnak és az sem a ragadozónak. Az életet itt elveszik, és nem adják. Ez az ön szavaival élve inkább gyilkosság, mint szeretet. *A doktornak más a véleménye a természetről és a rendről.*
- A gondolkodó lények, mint mi. *Tekint körbe a templomba.* - Mi vagyunk az új rend megteremtői. Azok, akik kiemelkedtünk a természet primitív gyilkosságából és a napi szükségletek utáni hajszából. Nézzen körbe. Látja a nagy falakat, kint a város házait? Ez az új rend. Mit hirdet? Hogy mi mások vagyunk, mint az állatok, mi többek vagyunk és arra születtünk, hogy ezen az egyszerű renden uralkodjunk és a saját rendünk szolgálatába állítsuk. Mivel az ész diadalmasan legyőzte és fölé emelt minket az állatoknak így van időnk olyanokat is eltartani, mint a szerzetesek. Akik nem termelnek élelmet, nem építenek házakat, utakat és nem védelmezik meg a sajátjainkat. A természet nem a szeretet, hanem a primitív ősi rend.
*Ezzel mintegy megválaszolva az adományok kérdését is, hiszen a nagy láncolatból jól kitűnik, hogy amíg mások végzik a piszkos munkát, és elvágják a csirke nyakát, addig a szerzeteseknek nem kell tudomást venni a valóságról, csak a saját elképzelt magasztos világukról. Amely nem rossz, mert ideára szükség van és főleg azoknak akik a mocsokban turkálnak mint a doktor. Aki látja a szenvedést és vágyja a fájdalmat, hogy még közelebbről tapasztalhassa a hús vér világot.*
- Úgy vélem, hogy a rend hiánya ártalmas az embernek és a közösségnek. Mivel a káosz és a mindenki azt tesz, amit akar elv szétbomlasztja az emberi közösséget. Sokszor szorulunk készszerű együttműködésre, megalkuvásra. Ha például az életünk függ tőle, akkor olyanokkal is együttműködünk, akikkel szóba sem állnánk normális esetben. *Mondja végig a hosszú monológját minden témáról. A hideg és hivatalos hangnemből alig érződik érzelem, hiszen nincs mit érezni rajta. Ez tudás és tapasztalat semmi több.*
- Nem gondolom, hogy az élet és a halál összefüggenének. A halál a szükséges rossz, amelyet le kell győzni. Én orvosdoktor vagyok, aki nem szívlelem a halált és nap, mint nap arra törekszem, hogy elkerüljem azt és kikerüljem. Tudja a természetben, ha egy állat eltöri, a lábát felfalják a többiek, vagyis biztos, hogy meghal. Ha egy ember eltöri a lábát nem hal meg. Nem eszi meg a többi ember. Jó esetben talál egy gyógyítót, aki rendbe teszi. De ha egy farkassal találkozik ez a törött lábú ember. Akkor a farkas megeszi. Ha az ember a természettel találkozik, akkor abba a kegyetlen pusztító rendbe esik bele, amelyből már kilépett egyszer. Maga oda vágyik vissza? Öleljen meg egy kígyót, ha erre van vágya. Higgye el a kígyó meg fogja marni. Nem fogja magát szeretni.