Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 126 (2501. - 2520. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2520. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-04-23 10:20:06
Üzenet elküldve: 2017-04-23 10:20:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Végre eléri a templomot. Ahogy belép a hatalmas épületbe szemet szúr neki, hogy a régebben oly sokat hangoztatott vallástalanság és istentelenség mintha soha nem létezett volna. Most már minden az élet istenségéről szól. Arról aki még nem oly rég nem is létezett az emberek számára. Mintha egy furcsa álomba csöppent volna Alludrin, ahol a világ pillanatok alatt a feje tetejére állt. Ettől függetlenül az új helyzet érdekes és talán tartogat sok lehetőséget. Végtére is ezért van most itt.
Egy rövid sétát tesz az épületben és annak elérhető részében, hátha talál valakit, aki tud neki némi felvilágosítást adnia az istenségről. Nem akar beható tanulmányokat folytatni vele kapcsolatban, csak épp annyit, hogy vajon mi az amit ajánlani tud a számára, hogy érdemes e csatlakozni hozzá, vagy egyáltalán foglalkozni az egésszel. Természetesen azzal tisztában van, hogy egy istenséggel mindig számolni kell, de mivel az érző lények szabad akarattal lettek megáldva, így istenségnek kell valamit ajánlania ahhoz, hogy hozzá pártoljanak.*
Egy rövid sétát tesz az épületben és annak elérhető részében, hátha talál valakit, aki tud neki némi felvilágosítást adnia az istenségről. Nem akar beható tanulmányokat folytatni vele kapcsolatban, csak épp annyit, hogy vajon mi az amit ajánlani tud a számára, hogy érdemes e csatlakozni hozzá, vagy egyáltalán foglalkozni az egésszel. Természetesen azzal tisztában van, hogy egy istenséggel mindig számolni kell, de mivel az érző lények szabad akarattal lettek megáldva, így istenségnek kell valamit ajánlania ahhoz, hogy hozzá pártoljanak.*
2519. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-04-20 21:20:43
Üzenet elküldve: 2017-04-20 21:20:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
- Nagyon sokszor van, amikor jól tudják, hogy mikkel mondanak ellent a cselekedeteik, de az érdekeikhez görbítik azt, és mesterien képesek úgy beállítani mások előtt, hogy az a helyes és igaz, amit ők tesznek, és az emberek észre sem veszik, vagy nem akarják észrevenni. *Érti, amit Assa mond, és azokat az idiótákat még csak szánni se tudja, de legalább néha foghatják a nehezebb felfogásukra, amiről viszont Erf beszél, az színtiszta érdek és ármány. Annyira viszont nem akar ilyen mélyen belemenni ebbe a témába. Tisztában van vele, hogy a tettek a meghatározóak, az viszont, hogy kinek milyen kép alakul ki róla a fejében, az nagyon nem tudja érdekelni. Nem egy jótét lélek, nincs ingere jó benyomást tenni senkire, kivéve, ha érdeke úgy kívánja, és akkor is csak addig, amíg haszna származik belőle, vagy ő úgy akarja. Kicsit bonyolultabb ez itt a felszínen, odahaza minden sokkal egyszerűbb és átláthatóbb.*
- Biztosan, ha olyan fegyverrel tanulsz meg bánni, amit én szinte sose használtam, akkor nagy rá az esély. *Jókedvűen elmosolyodik. Ő se ismer minden fegyvertípust, sőt, igen kevéssel foglalkozott azon kívül, hogy gyakorlóharcokban próbált ellenük védekezni. Biztosan lenne nem egy olyan fegyverfajta, amit ha Assa kitanulna, sok újdonsággal tudna szolgálni a fiatal mélységinek, ha azzal gyakorolnának.* Mindenesetre örülök, hogy segíthettem. *Ha mást nem, legalább egy hóbőrűt értelmesebb irányba terelt, de egyel több vagy kevesebb, még mindig azon a véleményen van, hogy a nagy részük olyan szinten életképtelen, hogy már nagyon esedékes volt néhány isten feltűnése, mert kizárt, hogy a közrejátszásuk nélkül hosszútávon életben tudtak volna maradni.*
- Szerintem akár a fogadókban is ha figyelmesek vagyunk. Bár könnyebb, ha az embernek vannak kapcsolatai. A kikötő úgy hallottam mostanában a szokásosnál is problémásabb környék. Engem nem zavar, ha alvilági körökbe keveredünk, de az istennőd nem mászna tőle a falra? *Vagy talán helytállóbb lenne az a kérdés, hogy a tündérkét nem szednék-e szét az ottaniak, de képtelen megállni, hogy ne így fogalmazzon.
Eléggé unatkozott az utóbbi időkben, úgyhogy örömmel fogadja el a tündérke meghívását. A programról való döntést viszont örömmel hagyja rá.*
- A fürdőház kellemesebbnek hangzik most. Próbálom hozzászoktatni magam a napfényhez, de egy idő után még mindig borzasztóan kezd fájni a szemem, és lüktetni a fejem. *Kezdi ez a folyamatos napfénykérdés gyenge pontként érinteni. Eddig csak tényként kezelte, de lassan kezdi módfelett idegesíteni, hogy még mindig akadnak napközben gondjai, főleg, ha ilyen kevés felhő van az égen, mint ma. Talán, ha nem maradt volna annyi ideig otthon, és nem szokott volna vissza az állandó sötétséghez, már előrébb tartana. Ettől függetlenül fél órát mindenképp kibír, ha Assa a fürdőház előtt szeretné megmutatni mennyit fejlődött az utóbbi időben.*
- Nagyon sokszor van, amikor jól tudják, hogy mikkel mondanak ellent a cselekedeteik, de az érdekeikhez görbítik azt, és mesterien képesek úgy beállítani mások előtt, hogy az a helyes és igaz, amit ők tesznek, és az emberek észre sem veszik, vagy nem akarják észrevenni. *Érti, amit Assa mond, és azokat az idiótákat még csak szánni se tudja, de legalább néha foghatják a nehezebb felfogásukra, amiről viszont Erf beszél, az színtiszta érdek és ármány. Annyira viszont nem akar ilyen mélyen belemenni ebbe a témába. Tisztában van vele, hogy a tettek a meghatározóak, az viszont, hogy kinek milyen kép alakul ki róla a fejében, az nagyon nem tudja érdekelni. Nem egy jótét lélek, nincs ingere jó benyomást tenni senkire, kivéve, ha érdeke úgy kívánja, és akkor is csak addig, amíg haszna származik belőle, vagy ő úgy akarja. Kicsit bonyolultabb ez itt a felszínen, odahaza minden sokkal egyszerűbb és átláthatóbb.*
- Biztosan, ha olyan fegyverrel tanulsz meg bánni, amit én szinte sose használtam, akkor nagy rá az esély. *Jókedvűen elmosolyodik. Ő se ismer minden fegyvertípust, sőt, igen kevéssel foglalkozott azon kívül, hogy gyakorlóharcokban próbált ellenük védekezni. Biztosan lenne nem egy olyan fegyverfajta, amit ha Assa kitanulna, sok újdonsággal tudna szolgálni a fiatal mélységinek, ha azzal gyakorolnának.* Mindenesetre örülök, hogy segíthettem. *Ha mást nem, legalább egy hóbőrűt értelmesebb irányba terelt, de egyel több vagy kevesebb, még mindig azon a véleményen van, hogy a nagy részük olyan szinten életképtelen, hogy már nagyon esedékes volt néhány isten feltűnése, mert kizárt, hogy a közrejátszásuk nélkül hosszútávon életben tudtak volna maradni.*
- Szerintem akár a fogadókban is ha figyelmesek vagyunk. Bár könnyebb, ha az embernek vannak kapcsolatai. A kikötő úgy hallottam mostanában a szokásosnál is problémásabb környék. Engem nem zavar, ha alvilági körökbe keveredünk, de az istennőd nem mászna tőle a falra? *Vagy talán helytállóbb lenne az a kérdés, hogy a tündérkét nem szednék-e szét az ottaniak, de képtelen megállni, hogy ne így fogalmazzon.
Eléggé unatkozott az utóbbi időkben, úgyhogy örömmel fogadja el a tündérke meghívását. A programról való döntést viszont örömmel hagyja rá.*
- A fürdőház kellemesebbnek hangzik most. Próbálom hozzászoktatni magam a napfényhez, de egy idő után még mindig borzasztóan kezd fájni a szemem, és lüktetni a fejem. *Kezdi ez a folyamatos napfénykérdés gyenge pontként érinteni. Eddig csak tényként kezelte, de lassan kezdi módfelett idegesíteni, hogy még mindig akadnak napközben gondjai, főleg, ha ilyen kevés felhő van az égen, mint ma. Talán, ha nem maradt volna annyi ideig otthon, és nem szokott volna vissza az állandó sötétséghez, már előrébb tartana. Ettől függetlenül fél órát mindenképp kibír, ha Assa a fürdőház előtt szeretné megmutatni mennyit fejlődött az utóbbi időben.*
2518. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:47:28
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:47:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Assában és Erfalodyban közös az, hogy mindketten nehezen befolyásolhatóak. Büszkeségükből is adódik, hogy ha valamit kijelentenek, akkor amellett az esetek nagy részében ki is tartanak és álláspontjukat illetően nehezen megingathatók. Így persze a mélységi leány is megfelel a tündérke kérdésére az istenségekkel kapcsolatban. Assa pedig az ilyesmit nem akarja ráerőszakolni senkire, van hittérítőből mostanában éppen elég.*
- Megeshet. Sokszor van arra példa, hogy az emberek nézeteikkel ellentétesen cselekednek és még csak észre sem veszik. A hit csak egy kis szelete a személyiségnek, a tettek a meghatározóak, a többiek a végeredményt fogják látni, az utat, ahogyan eljutunk oda, teljes egészében csak magunk ismerhetjük.
* Mikor Artheinorba érkezett valóban a fényt akarta látni és ez általában sikerült is, annak árán, hogy a sötétséget figyelmen kívül hagyta. Már megváltozott. Pozitív életszemléletét nem veszítette el, de megtanulta, hogy nincs mindig helyes út vagy tökéletes megoldás. Ritka az olyan a helyzet, ahol mindenki boldog és elégedett, hiszen mindenkit más hajt előre, nincs két egyforma vágy, célkitűzés.*
- Igyekszem minél sokszínűbb képzettséget szerezni. Akár hiszed, akár nem, te is szerepet játszottál abban, hogy rávegyem magam és eljárjak a barakkba gyakorolni. Én máshogy tekintek a kardforgatásra, mint te, de ki tudja?! Egyszer még lehet, hogy én is fogok tudni újat mutatni neked!
* Mindezt persze tréfásan fűzi hozzá, de eszébe jut, hogy az ellenfeleket semmilyen tudományban nem érdemes lebecsülni, hisz a látszat néha csal. Assa esetében Erffel szemben ez az állítás valószínűleg nem lenne helytálló mostanság. Már ha fegyveres küzdelemről van szó. Viszont a kis tündér sok varázslatot ismer, a bűbájaival talán a nősténykét is túlszárnyalná? Efféle kérdésekkel (vagy inkább találgatásokkal) viszont nem provokálja most az ifjú mélységit.*
- Néha-néha hallani lehet a városban vagy a kikötő környékén különböző felhívásokat felderítőexpedíciókra. Ha ilyenhez lenne kedvünk, érdemes szemfülesnek lenni.
* Erf elfogadja invitálását, de rá bízza, hogy merre induljanak.*
- Nem akarnál megbizonyosodni a harctudásomról? Akkor a barakk felé vegyük az irányt! Ha zavarnak a napsugarak, elkortyolgathatunk egy pohárka vörösbort a fürdőház meleg vizű medencéjében.
* Assában és Erfalodyban közös az, hogy mindketten nehezen befolyásolhatóak. Büszkeségükből is adódik, hogy ha valamit kijelentenek, akkor amellett az esetek nagy részében ki is tartanak és álláspontjukat illetően nehezen megingathatók. Így persze a mélységi leány is megfelel a tündérke kérdésére az istenségekkel kapcsolatban. Assa pedig az ilyesmit nem akarja ráerőszakolni senkire, van hittérítőből mostanában éppen elég.*
- Megeshet. Sokszor van arra példa, hogy az emberek nézeteikkel ellentétesen cselekednek és még csak észre sem veszik. A hit csak egy kis szelete a személyiségnek, a tettek a meghatározóak, a többiek a végeredményt fogják látni, az utat, ahogyan eljutunk oda, teljes egészében csak magunk ismerhetjük.
* Mikor Artheinorba érkezett valóban a fényt akarta látni és ez általában sikerült is, annak árán, hogy a sötétséget figyelmen kívül hagyta. Már megváltozott. Pozitív életszemléletét nem veszítette el, de megtanulta, hogy nincs mindig helyes út vagy tökéletes megoldás. Ritka az olyan a helyzet, ahol mindenki boldog és elégedett, hiszen mindenkit más hajt előre, nincs két egyforma vágy, célkitűzés.*
- Igyekszem minél sokszínűbb képzettséget szerezni. Akár hiszed, akár nem, te is szerepet játszottál abban, hogy rávegyem magam és eljárjak a barakkba gyakorolni. Én máshogy tekintek a kardforgatásra, mint te, de ki tudja?! Egyszer még lehet, hogy én is fogok tudni újat mutatni neked!
* Mindezt persze tréfásan fűzi hozzá, de eszébe jut, hogy az ellenfeleket semmilyen tudományban nem érdemes lebecsülni, hisz a látszat néha csal. Assa esetében Erffel szemben ez az állítás valószínűleg nem lenne helytálló mostanság. Már ha fegyveres küzdelemről van szó. Viszont a kis tündér sok varázslatot ismer, a bűbájaival talán a nősténykét is túlszárnyalná? Efféle kérdésekkel (vagy inkább találgatásokkal) viszont nem provokálja most az ifjú mélységit.*
- Néha-néha hallani lehet a városban vagy a kikötő környékén különböző felhívásokat felderítőexpedíciókra. Ha ilyenhez lenne kedvünk, érdemes szemfülesnek lenni.
* Erf elfogadja invitálását, de rá bízza, hogy merre induljanak.*
- Nem akarnál megbizonyosodni a harctudásomról? Akkor a barakk felé vegyük az irányt! Ha zavarnak a napsugarak, elkortyolgathatunk egy pohárka vörösbort a fürdőház meleg vizű medencéjében.
2517. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-04-14 14:20:37
Üzenet elküldve: 2017-04-14 14:20:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
- Épp eleget hallottam róluk. *Nem az a fajta, aki a nézetei és az általa elfogadottak ellen menne. Ami elsőre szöges ellentéte a nézőpontjának, azt sokadszorra se fogja elfogadni. Minek idegesítse magát, hogy részletesebben utánanézzen ezeknek a vallásoknak csúfolt hülyeségeknek? Miért adjon valaminek esélyt, amit már az elejétől fogva elutasít, hogy aztán ugyanaz maradjon a véleménye? Nem látja értelmét. Tud egy-két szöveget, hogy mit hirdetnek, tisztában van vele, hogy ki melyik oldalt erősíti, innentől fogva több köze egyikhez sem lesz.
Szerencsére a tündérke gyorsan megérti, ha a tanaikat most nem veszik figyelembe, miért ennyire elutasító ezekkel az istenekkel szemben. Van egy – ha jól keveri a lapjait – lehetséges jövő a szeme előtt, amit nem fog kockára tenni az életével együtt néhány „magasabb szintű” entitás felbukkanása miatt.*
- Azt hiszel, amit akarsz. Ha ő nem is, amit erősen kétlek, rengeteg követője az. Ismerem a fajtáját. *Assa talán sose fogja azt, és úgy látni, ahogyan ő. A tündérke természetéből adódóan a fényt akarja látni, míg Erfalody jégkék lélektükrei a sötétséghez szoktak, így azt ő könnyebben meglátja másokban az igazságnak nevezett megtévesztés palástja mögé bújtatva. Sokkal gyanakvóbb, okkal és megszokásból keresi a hátsó szándékot és ármányt mindenkiben. De érti a célzást, csak még ennyit akart hozzáfűzni, innentől ő lesz a legboldogabb, ha a vallás nem fog a népszerűbb témáik közé tartozni.
Csak egy halvány mosollyal hallgatja Assa beszámolóját. Kis elégedettséget érez, hogy ezek szerint a múltban inkább meghozta a kedvét a fegyveres harc gyakorlásához, mint elvette. Kissé saját érdemének is érzi, bár biztos sok minden közrejátszott benne, ha nem találkoznak talán a tündérke sose fordított volna komolyabb figyelmet a fegyverforgatásra.
Hogy őt Assa le tudná győzni gyakorlóharcban, vagy akár élesben, nem bírja megállni, hogy ne nevessen egy jót magában. Főleg ahogy megfogalmazta: „Nem állítom”. Azért az se jó, ha valaki kicsit már jobbnak esetleg harcképesnek érzi már magát, és akkor máris elszalad vele a ló, hogy kinél lehetne jobb. Sajnos az esetek többségében, mikor egy zöldfülű azt hiszi, már helyt tudna állni egy igazi csatában valahogy, akkor még valójában nagyon nem. Persze kiérzi, hogy Assa se hiszi azt, hogy kis gyakorlás után az ő több évnyi tapasztalatát a sárba tudná tiporni, azért vicces a gondolat.*
- Azt se felejtsd el, hogy egy-egy elleni küzdelemben, és ez még csak a jobbik eset, a komolyabb varázslatokra nem is lenne időd, se lehetőséged koncentrálni. *Fűzi gyorsan hozzá gonoszkás mosollyal, mikor a barakkban való edzés hasznosságáról van szó, de utána már csöndben hallgatja végig a szóáradat többi részét.
A végére csak bólint.*
- Igen, én sem. De az is csak sajnos úgy hullott az ölünkbe, és nem rajtunk múlt. *Ő azért annyira azt nem élvezte, nem igazán természetpárti. Most fordítsák meg a helyzetet, és jöjjön vele a tündérke a földmélyi alagutakba kóborolni. Ott míg Erf elemében lenne, a tündérke biztos nem érezné magát annyira kényelmesen.*
- Persze, miért is ne! *Végre szélesebben is elmosolyodik. Ami azt illeti tényleg szívesen tartana a tündérkével. Bármi jobb mint így unatkozni, mint az elmúlt napokban, és Assával ráadásul még egész jól is szokta érezni magát.* Mire gondoltál?
- Épp eleget hallottam róluk. *Nem az a fajta, aki a nézetei és az általa elfogadottak ellen menne. Ami elsőre szöges ellentéte a nézőpontjának, azt sokadszorra se fogja elfogadni. Minek idegesítse magát, hogy részletesebben utánanézzen ezeknek a vallásoknak csúfolt hülyeségeknek? Miért adjon valaminek esélyt, amit már az elejétől fogva elutasít, hogy aztán ugyanaz maradjon a véleménye? Nem látja értelmét. Tud egy-két szöveget, hogy mit hirdetnek, tisztában van vele, hogy ki melyik oldalt erősíti, innentől fogva több köze egyikhez sem lesz.
Szerencsére a tündérke gyorsan megérti, ha a tanaikat most nem veszik figyelembe, miért ennyire elutasító ezekkel az istenekkel szemben. Van egy – ha jól keveri a lapjait – lehetséges jövő a szeme előtt, amit nem fog kockára tenni az életével együtt néhány „magasabb szintű” entitás felbukkanása miatt.*
- Azt hiszel, amit akarsz. Ha ő nem is, amit erősen kétlek, rengeteg követője az. Ismerem a fajtáját. *Assa talán sose fogja azt, és úgy látni, ahogyan ő. A tündérke természetéből adódóan a fényt akarja látni, míg Erfalody jégkék lélektükrei a sötétséghez szoktak, így azt ő könnyebben meglátja másokban az igazságnak nevezett megtévesztés palástja mögé bújtatva. Sokkal gyanakvóbb, okkal és megszokásból keresi a hátsó szándékot és ármányt mindenkiben. De érti a célzást, csak még ennyit akart hozzáfűzni, innentől ő lesz a legboldogabb, ha a vallás nem fog a népszerűbb témáik közé tartozni.
Csak egy halvány mosollyal hallgatja Assa beszámolóját. Kis elégedettséget érez, hogy ezek szerint a múltban inkább meghozta a kedvét a fegyveres harc gyakorlásához, mint elvette. Kissé saját érdemének is érzi, bár biztos sok minden közrejátszott benne, ha nem találkoznak talán a tündérke sose fordított volna komolyabb figyelmet a fegyverforgatásra.
Hogy őt Assa le tudná győzni gyakorlóharcban, vagy akár élesben, nem bírja megállni, hogy ne nevessen egy jót magában. Főleg ahogy megfogalmazta: „Nem állítom”. Azért az se jó, ha valaki kicsit már jobbnak esetleg harcképesnek érzi már magát, és akkor máris elszalad vele a ló, hogy kinél lehetne jobb. Sajnos az esetek többségében, mikor egy zöldfülű azt hiszi, már helyt tudna állni egy igazi csatában valahogy, akkor még valójában nagyon nem. Persze kiérzi, hogy Assa se hiszi azt, hogy kis gyakorlás után az ő több évnyi tapasztalatát a sárba tudná tiporni, azért vicces a gondolat.*
- Azt se felejtsd el, hogy egy-egy elleni küzdelemben, és ez még csak a jobbik eset, a komolyabb varázslatokra nem is lenne időd, se lehetőséged koncentrálni. *Fűzi gyorsan hozzá gonoszkás mosollyal, mikor a barakkban való edzés hasznosságáról van szó, de utána már csöndben hallgatja végig a szóáradat többi részét.
A végére csak bólint.*
- Igen, én sem. De az is csak sajnos úgy hullott az ölünkbe, és nem rajtunk múlt. *Ő azért annyira azt nem élvezte, nem igazán természetpárti. Most fordítsák meg a helyzetet, és jöjjön vele a tündérke a földmélyi alagutakba kóborolni. Ott míg Erf elemében lenne, a tündérke biztos nem érezné magát annyira kényelmesen.*
- Persze, miért is ne! *Végre szélesebben is elmosolyodik. Ami azt illeti tényleg szívesen tartana a tündérkével. Bármi jobb mint így unatkozni, mint az elmúlt napokban, és Assával ráadásul még egész jól is szokta érezni magát.* Mire gondoltál?
2516. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-04-13 08:05:50
Üzenet elküldve: 2017-04-13 08:05:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
*A barakkban tett látogatás után Bato meglátogatja a templomot, annak reményében, hogy válthat néhány szót egy illetékessel, aki némi ellenjuttatásért cserébe tovább tanítja őt a föld mágia ágban, de mióta újra üzemel a templom, és Eeyr isten vagy istennő, vagy fene sem tudja mi hívei nyüzsögnek csak itt, a régi, ismerős arcok, akikkel annyit beszélgetett, már sehol nincsenek. Aki mégis, az már megrögzött hívő, és nem hajlandó, csak a "tiszta" és "jóságos" mágiát tanítani. Csalódottan és eredmény nélkül hagyja el a kopasz a templomot.*
2515. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-04-11 21:12:33
Üzenet elküldve: 2017-04-11 21:12:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Nincs különösebben meglepődve Erf véleményén. A mélységi lány, hiába töltött el "idefenn" már viszonylag sok időt, nem valószínű, hogy - Assa számára - radikális nézeteit bármilyen felszíni szokás befolyásolni tudja. A tündérke nem akarja semmire sem rábeszélni (úgyis lehetetlen vállalkozás volna), de büszkeségét mégis piszkálja a "felszínieket" érintő megjegyzés.*
- Egy esélyt sem adtál annak, hogy megismerd, mit is hirdetnek?
* A tündérke mindig kíváncsian hallgatta Erftől a sötételfekről szóló történeteket, kultúrájukat, szokásaikat, esélyt adva arra, hogy valamelyest megértse a tőlük annyira különböző lényeket. Azonosulni ő sem tud velük valószínűleg sosem, de az éremnek mindig két oldala van.*
- Ó, így már értem.
* A nőstényke mesélései alapján tudja, hogy a kitagadás az náluk valóban végleges és megmásíthatatlan. Sőt, a mélységiek családtagjaikat is képesek hátba szúrni. Szó szerint.*
- Én nem tartom őt álszentnek, de ezen inkább ne vesszünk most össze. Hosszú még a mai nap, hagyjuk későbbre.
* Mondja huncut mosollyal. Remélhetőleg Erf is érti a viccet és válthatnak témát.
Figyelmesen hallgatja, hogy mi minden történt a másikkal az elmúlt időszakban. A mélységi lány ugyan csak dióhéjban adja elő, de Assa úgy gondolja, hogy még beszélgethetnek róla egy ital mellett, ha a mai napot esetleg együtt töltik.*
- Nem, azt nem mondanám, hogy félve léptem ki az utcára, de óvatos voltam. Mostanában sokat fejlődött a harctudásom, azt hiszem. Persze, magamhoz képest. Nem állítom, hogy egy párbajban téged földre tudnálak kényszeríteni, de már néhány olyan varázslatot is ismerek, amik használhatóak lehetnek harchelyzetben. Az elsődleges célom tehát, hogy minél több varázslatot tudjak, főleg gyógyításra, de megszerettem a barakkban való gyakorlást is, mert jól esik a testmozgás a több órányi tanulás után. Meg hát haszna is van, hiszen ki tudja, hogy nem ugrik -e ki egy élőhalott a fák mögül?! Ezen kívül vonz az, hogy világot lássak. A sok veszély és titok ellenére (vagy éppen amiatt), én élveztem azt a kis kalandunkat a tengeri szigeten. Így ha alkalom adódna valami különleges utazásra, nem valószínű, hogy visszautasítanám.
* Kis szünetet tart, hátha Erf valamit hozzáfűz az imént előadott monológhoz, majd megkérdezi:*
- Lenne kedved ma valami közös programhoz? Tudod, mint a ”régi szép időkben”.
* Mondja barátságos mosollyal.*
* Nincs különösebben meglepődve Erf véleményén. A mélységi lány, hiába töltött el "idefenn" már viszonylag sok időt, nem valószínű, hogy - Assa számára - radikális nézeteit bármilyen felszíni szokás befolyásolni tudja. A tündérke nem akarja semmire sem rábeszélni (úgyis lehetetlen vállalkozás volna), de büszkeségét mégis piszkálja a "felszínieket" érintő megjegyzés.*
- Egy esélyt sem adtál annak, hogy megismerd, mit is hirdetnek?
* A tündérke mindig kíváncsian hallgatta Erftől a sötételfekről szóló történeteket, kultúrájukat, szokásaikat, esélyt adva arra, hogy valamelyest megértse a tőlük annyira különböző lényeket. Azonosulni ő sem tud velük valószínűleg sosem, de az éremnek mindig két oldala van.*
- Ó, így már értem.
* A nőstényke mesélései alapján tudja, hogy a kitagadás az náluk valóban végleges és megmásíthatatlan. Sőt, a mélységiek családtagjaikat is képesek hátba szúrni. Szó szerint.*
- Én nem tartom őt álszentnek, de ezen inkább ne vesszünk most össze. Hosszú még a mai nap, hagyjuk későbbre.
* Mondja huncut mosollyal. Remélhetőleg Erf is érti a viccet és válthatnak témát.
Figyelmesen hallgatja, hogy mi minden történt a másikkal az elmúlt időszakban. A mélységi lány ugyan csak dióhéjban adja elő, de Assa úgy gondolja, hogy még beszélgethetnek róla egy ital mellett, ha a mai napot esetleg együtt töltik.*
- Nem, azt nem mondanám, hogy félve léptem ki az utcára, de óvatos voltam. Mostanában sokat fejlődött a harctudásom, azt hiszem. Persze, magamhoz képest. Nem állítom, hogy egy párbajban téged földre tudnálak kényszeríteni, de már néhány olyan varázslatot is ismerek, amik használhatóak lehetnek harchelyzetben. Az elsődleges célom tehát, hogy minél több varázslatot tudjak, főleg gyógyításra, de megszerettem a barakkban való gyakorlást is, mert jól esik a testmozgás a több órányi tanulás után. Meg hát haszna is van, hiszen ki tudja, hogy nem ugrik -e ki egy élőhalott a fák mögül?! Ezen kívül vonz az, hogy világot lássak. A sok veszély és titok ellenére (vagy éppen amiatt), én élveztem azt a kis kalandunkat a tengeri szigeten. Így ha alkalom adódna valami különleges utazásra, nem valószínű, hogy visszautasítanám.
* Kis szünetet tart, hátha Erf valamit hozzáfűz az imént előadott monológhoz, majd megkérdezi:*
- Lenne kedved ma valami közös programhoz? Tudod, mint a ”régi szép időkben”.
* Mondja barátságos mosollyal.*
2514. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-04-06 14:31:18
Üzenet elküldve: 2017-04-06 14:31:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Akik itt nevelkedtek fajtabéliek, biztos vannak közöttük olyanok, akik azonosulni tudnak a tündérlányka nézeteivel, szokásaival, Erf viszont sosem tartozott közéjük. Viszont valóban ismeri már olyan régóta Assát, hogy az ilyenre ne tegyen megjegyzést ha feltétlenül nem muszáj. Ettől függetlenül képtelen palástolni az értetlenségét a gesztussal szemben.*
- Mert tudtommal már semmi érdemlegeset nem tanítanak itt, csupán egy-két felszíni istennek nevezett pozőr varázslatait. *A nyelve hegyén van, de inkább nem köpi a szavakat, hogy szenny, vagy használhatatlan mocsok, amivel akár a saját kardjába is beledőlhetne, annyira haszontalan az ő világában, egyelőre még visszafogja magát. Van egy erős gyanúja, hogy a jó szándékú kis naiv tündérke nagyon is szimpatizál az egyik isten tanaival. Nem kell sok ész, hogy megtippelje melyikkel, és hacsak nem szintén könyvtárlátogatóba jött, legalább az egyiknek a tanait tanulgatja éppen, és most mindenre vágyik a fiatal mélységi, de egy gyors kioktatásra nem, hogy a másik szerint miért is célravezető követni ezeket a bohócokat, akik közszemlére parádéznak az égen egymással.*
- Istenség? *Egy pár pillanatig emésztgeti megint ezt a szót, elnézve a templom falai felé. A hangjából és tekintetéből szinte süt az ellenszenv és elutasítás.* Nekünk megvan a saját istenünk, számomra ezek nem igazi istenek. Sa'Tereth tanaival ugyan egyetértek, de ez nem ok arra, hogy annak a követőjévé is váljak. Ezért akár otthon ki is tagadhatnának. *Ha nem inkább megölnék, az egyes házak vallási mélységétől függ. Akik fanatikusabbak, az ilyenért nemre való tekintet nélkül azonnal megölnék bármelyik családtagjukat, aki viszont nem annyira foglalkoznak mélyrehatóbban a vallásgyakorlással, ott az illető ha nagy szerencséje van, megúszhatja rosszalló tekintetekkel és egy igen komoly figyelmeztetéssel, hogy mi lesz, ha ez kiderül.*
- Te gondolom annak az álszent nőnek a tanaival szimpatizálsz. *Inkább megállapítás, mint kérdés és nagyon reméli, hogy nem kap részletes magyarázatot, hogy miért. Nem szereti a képmutatásnak az ilyen formáit. Ő nyílt kártyákkal játszik, és ezt tiszteli is. De mikor valaki az „igazság” fátyla mögé burkolja a saját vágyát, akaratát, ezt a kétszínű álszentséget nagyon nem képes tolerálni. Kígyók között nőtt fel, de a patkányokat nem szívleli. Azok úgyis a kígyók uzsonnái lesznek.
Nem éppen a legjobban érzi magát, fáradt és frusztrált. Abban reménykedik, hogy most, hogy megoldódtak a dolgok, nyugton maradhat, így képes lesz újra normálisan aludni is majd az elkövetkezendő napokban.
Ahogy Assa úgy érzi bizalmasabb a téma, és közelebb hajol, Erf nem bírja megállni, hogy ne mosolyogja meg. Ha tudná mennyire nem árul már el ezzel kapcsolatban semmi titkosat…*
- Nem teljesen. Otthon volt némi bonyodalom. Olyan hírek jutottak a matróna fülébe, hogy valamelyik ház akarná elvenni tőlünk a jelenlegi pozíciónkat, ezért több ok miatt is anyám úgy látta a legjobbnak, ha hazatérek. Közben ütötték fel a fejüket itt fent az élőhalottak, és azért is fel kellett majd azután járkálnom, hogy ellenőrizzem a helyzetet. Tudni akarták a Nagyasszonyok, hogy meddig nem fenyeget minket az invázió veszélye. *Nagyjából ez a történet tömören röviden. Persze voltak orgyilkosok kiküldve rá és a nővéreire, meg egyéb bonyodalmak, de ennyire részletesen nem akarja itt elhadarni. Semmi olyat nem tár ezzel fel, ami esetleg kéretlen fülekbe juthatna. Végig nem az általa tudott információ volt az, amit bizalmasan kellett kezelni, hanem a holléte. Jelenlegi helyzete, hogy mikor épp hova készült indulni, vagy merre járt éppen.*
- Nem féltél, hogy néhány élőhalott kiugrik majd a fák mögül? *Viccelődik hideg mosollyal, közben elgondolkozik a tündérke kérdésén is. Valami terve a régebbieken kívül?* Hát, a problémát megoldottuk, és már nem fenyegetik a városainkat itteni mozgolódások, úgyhogy ismét hosszabb távra, ha minden igaz. Nem nagyon változott a tervem. Kihasználom az itteni nyugalmat, hogy a tanulmányaimra koncentrálhassak a mágia terén, és fejlesszem a harci képességeimet.
*Nem akar arra gondolni, mi van ha még vannak renegát orgyilkosok, nincs kedve emiatt hazatérni, hogy jelentést tegyen az esetlegesen még fennálló veszélyekről. Arról nem is beszélve, hogy anyja bármikor újra hazarendelheti, ha úgy tartja kedve.*
- És neked van valami terved a mágiatanuláson kívül?
*Akik itt nevelkedtek fajtabéliek, biztos vannak közöttük olyanok, akik azonosulni tudnak a tündérlányka nézeteivel, szokásaival, Erf viszont sosem tartozott közéjük. Viszont valóban ismeri már olyan régóta Assát, hogy az ilyenre ne tegyen megjegyzést ha feltétlenül nem muszáj. Ettől függetlenül képtelen palástolni az értetlenségét a gesztussal szemben.*
- Mert tudtommal már semmi érdemlegeset nem tanítanak itt, csupán egy-két felszíni istennek nevezett pozőr varázslatait. *A nyelve hegyén van, de inkább nem köpi a szavakat, hogy szenny, vagy használhatatlan mocsok, amivel akár a saját kardjába is beledőlhetne, annyira haszontalan az ő világában, egyelőre még visszafogja magát. Van egy erős gyanúja, hogy a jó szándékú kis naiv tündérke nagyon is szimpatizál az egyik isten tanaival. Nem kell sok ész, hogy megtippelje melyikkel, és hacsak nem szintén könyvtárlátogatóba jött, legalább az egyiknek a tanait tanulgatja éppen, és most mindenre vágyik a fiatal mélységi, de egy gyors kioktatásra nem, hogy a másik szerint miért is célravezető követni ezeket a bohócokat, akik közszemlére parádéznak az égen egymással.*
- Istenség? *Egy pár pillanatig emésztgeti megint ezt a szót, elnézve a templom falai felé. A hangjából és tekintetéből szinte süt az ellenszenv és elutasítás.* Nekünk megvan a saját istenünk, számomra ezek nem igazi istenek. Sa'Tereth tanaival ugyan egyetértek, de ez nem ok arra, hogy annak a követőjévé is váljak. Ezért akár otthon ki is tagadhatnának. *Ha nem inkább megölnék, az egyes házak vallási mélységétől függ. Akik fanatikusabbak, az ilyenért nemre való tekintet nélkül azonnal megölnék bármelyik családtagjukat, aki viszont nem annyira foglalkoznak mélyrehatóbban a vallásgyakorlással, ott az illető ha nagy szerencséje van, megúszhatja rosszalló tekintetekkel és egy igen komoly figyelmeztetéssel, hogy mi lesz, ha ez kiderül.*
- Te gondolom annak az álszent nőnek a tanaival szimpatizálsz. *Inkább megállapítás, mint kérdés és nagyon reméli, hogy nem kap részletes magyarázatot, hogy miért. Nem szereti a képmutatásnak az ilyen formáit. Ő nyílt kártyákkal játszik, és ezt tiszteli is. De mikor valaki az „igazság” fátyla mögé burkolja a saját vágyát, akaratát, ezt a kétszínű álszentséget nagyon nem képes tolerálni. Kígyók között nőtt fel, de a patkányokat nem szívleli. Azok úgyis a kígyók uzsonnái lesznek.
Nem éppen a legjobban érzi magát, fáradt és frusztrált. Abban reménykedik, hogy most, hogy megoldódtak a dolgok, nyugton maradhat, így képes lesz újra normálisan aludni is majd az elkövetkezendő napokban.
Ahogy Assa úgy érzi bizalmasabb a téma, és közelebb hajol, Erf nem bírja megállni, hogy ne mosolyogja meg. Ha tudná mennyire nem árul már el ezzel kapcsolatban semmi titkosat…*
- Nem teljesen. Otthon volt némi bonyodalom. Olyan hírek jutottak a matróna fülébe, hogy valamelyik ház akarná elvenni tőlünk a jelenlegi pozíciónkat, ezért több ok miatt is anyám úgy látta a legjobbnak, ha hazatérek. Közben ütötték fel a fejüket itt fent az élőhalottak, és azért is fel kellett majd azután járkálnom, hogy ellenőrizzem a helyzetet. Tudni akarták a Nagyasszonyok, hogy meddig nem fenyeget minket az invázió veszélye. *Nagyjából ez a történet tömören röviden. Persze voltak orgyilkosok kiküldve rá és a nővéreire, meg egyéb bonyodalmak, de ennyire részletesen nem akarja itt elhadarni. Semmi olyat nem tár ezzel fel, ami esetleg kéretlen fülekbe juthatna. Végig nem az általa tudott információ volt az, amit bizalmasan kellett kezelni, hanem a holléte. Jelenlegi helyzete, hogy mikor épp hova készült indulni, vagy merre járt éppen.*
- Nem féltél, hogy néhány élőhalott kiugrik majd a fák mögül? *Viccelődik hideg mosollyal, közben elgondolkozik a tündérke kérdésén is. Valami terve a régebbieken kívül?* Hát, a problémát megoldottuk, és már nem fenyegetik a városainkat itteni mozgolódások, úgyhogy ismét hosszabb távra, ha minden igaz. Nem nagyon változott a tervem. Kihasználom az itteni nyugalmat, hogy a tanulmányaimra koncentrálhassak a mágia terén, és fejlesszem a harci képességeimet.
*Nem akar arra gondolni, mi van ha még vannak renegát orgyilkosok, nincs kedve emiatt hazatérni, hogy jelentést tegyen az esetlegesen még fennálló veszélyekről. Arról nem is beszélve, hogy anyja bármikor újra hazarendelheti, ha úgy tartja kedve.*
- És neked van valami terved a mágiatanuláson kívül?
2513. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-04-04 16:50:11
Üzenet elküldve: 2017-04-04 16:50:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erf//
* Erfet kissé meglepi a vállon veregetés is, de Assa úgy látja, hogy ezen legalább nem húzza föl magát. Ahány mélységivel találkozott eddig, mind hangsúlyozta, hogy nem szereti ha hozzáérnek. A tündérke mégis úgy érzi, hogy vannak olyan jóban a sötételf leánnyal, hogy ennyit igazán megengedhet magának.*
- Ugyan, miért mondod ezt?
* Kérdez vissza Assa, miszerint Erfalody itt semmit sem tanulhat.*
- Egyik istenség tanaival sem szimpatizálsz?
* Konkrétan nem kérdez rá, hogy nem -e Sa'Tereth pártolója, a mélységi nőstény életszemlélete alapján viszont hozzá kötné őt leginkább.*
- És mi oka volt az ingázásnak? Valamilyen megbízás, küldetés?
* Suttogja kicsit közelebb hajolva. Talán túl kíváncsiskodó, de Erf sok mindenbe beavatta már ”másik életével” kapcsolatban, így talán most is bízik majd a tündérkében. Úgysem mozog Assa olyan körökben, hogy bármilyen alvilági figurának elkotyogjon valamit, és egyébként sem pletykás nőszemély.*
- Míg a harcok dúltak, inkább kerültem a Templomot. Sok időt töltöttem a természetben, meditáltam, hogy gyakoroljam az erőm koncentrálását, gyógynövényeket gyűjtögettem, néhány ismerősre is szert tettem az itt élők közül. Vágytam már arra, hogy visszatérhessek a tanuláshoz, de a szürke hétköznapokból is ideje volna kicsit kiszakadni. Te mennyi időre tervezel most a felszínen maradni? Van valami terved az elkövetkező időszakra?
* Erfet kissé meglepi a vállon veregetés is, de Assa úgy látja, hogy ezen legalább nem húzza föl magát. Ahány mélységivel találkozott eddig, mind hangsúlyozta, hogy nem szereti ha hozzáérnek. A tündérke mégis úgy érzi, hogy vannak olyan jóban a sötételf leánnyal, hogy ennyit igazán megengedhet magának.*
- Ugyan, miért mondod ezt?
* Kérdez vissza Assa, miszerint Erfalody itt semmit sem tanulhat.*
- Egyik istenség tanaival sem szimpatizálsz?
* Konkrétan nem kérdez rá, hogy nem -e Sa'Tereth pártolója, a mélységi nőstény életszemlélete alapján viszont hozzá kötné őt leginkább.*
- És mi oka volt az ingázásnak? Valamilyen megbízás, küldetés?
* Suttogja kicsit közelebb hajolva. Talán túl kíváncsiskodó, de Erf sok mindenbe beavatta már ”másik életével” kapcsolatban, így talán most is bízik majd a tündérkében. Úgysem mozog Assa olyan körökben, hogy bármilyen alvilági figurának elkotyogjon valamit, és egyébként sem pletykás nőszemély.*
- Míg a harcok dúltak, inkább kerültem a Templomot. Sok időt töltöttem a természetben, meditáltam, hogy gyakoroljam az erőm koncentrálását, gyógynövényeket gyűjtögettem, néhány ismerősre is szert tettem az itt élők közül. Vágytam már arra, hogy visszatérhessek a tanuláshoz, de a szürke hétköznapokból is ideje volna kicsit kiszakadni. Te mennyi időre tervezel most a felszínen maradni? Van valami terved az elkövetkező időszakra?
2512. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-04-01 14:32:43
Üzenet elküldve: 2017-04-01 14:32:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Ezt szereti ebben a helyben: kevés a fény, csöndes, nem zsúfolt. Az egyetlen gond csak az, hogy most már valami olyasmi járja át, olyan érzés, hangulat, megfoghatatlan dolog, ami korán sincs az ínyére. Nem az ő világa, nem a saját eszméi.
A terem csöndes, és ő ha lehetséges, még csöndesebbre veszi a lépteit. Szakmai ártalomnak is lehetne nevezni, de egész fajtájuk ilyen. Csak felszíni rokonaik szeretnek minél nagyobb hangot adni az érkezésüknek. Nem is érti, Erf személy szerint a falra tudna mászni, mikor valaki úgy kopog a cipőjében, hogy akár már több száz láb távolságból is hallható a koppanása a kövön. Ha ő nem ódzkodna zsigeri szinten az ilyesmitől – bár néha eléggé megkönnyíti a munkáját –, akkor is hosszútávon az őrületbe tudná kergetni a hangja.
A csuklya ugyan a fején van, de annyira nem felismerhetetlen a takarásban, meg valóban arra számít, hogy a hangja azért elég ismerős lesz a tündérkének.
A reakciója meglepi, nem érti, mire ez a nagy hevesség. Sose gondolta volna, hogy megjelenése valaha is ilyen pozitív érzéseket fog bárkiből is kiváltani. Most sem érti az okát, arca viszont rezzenéstelen marad, a halvány mosoly csak a felismerésénél válik egy lehelettel szélesebbé, ahogy kissé vonakodva ugyan, de leemeli éjszín tincseiről az anyagot.*
- Legalább. *Bár az is lehet, hogy ha korábban felkereste volna a templomot, akkor is ugyanitt találta volna. Közben a lány már felpattanva felé is iramodik, amit ismét csak érdeklődve figyel. Nem mozdul, minden ösztöni késztetés ellenére sem lép hátra zavartan, kíváncsi mi lesz a végeredmény, de Assa időben lefékez, Erf legnagyobb elégedettségére. Jól esik neki, hogy a tündérke már ismeri annyira, hogy érezze, a fiatal mélységi nem az az ölelkezős típus. Valóban nem az érzelgősség vagy a bizalom náluk a leggyakoribb jellemzők. Hozzá vannak szokva, hogy sokszor az, akit barátnak neveznek, az próbálja meg őket szó szerint hátba szúrni. Ilyen körülmények után megérthető Erfalody folytonos bizalmatlansága.
Bár az is lehet, hogy csak szimplán meggondolta magát, és nem is akarta végül megölelni, amit a pillanat hevében tervezett. A vállveregetésre viszont amikor odapillant, már valamennyire látszik az arcán a meglepettség. Talán az ölelés jobb lett volna, annak voltak előjelei, de ezt a gesztust nem tudja hova tenni.*
- Nem, nekem itt nincs mit tanulnom. A könyvtárba jöttem csak. *Lehet valamit félrehallott, rosszul informálódott, de úgy tudja itt már nem tanítanak a számára semmi értelmeset vagy hasznosat. A tündérkének lehet, neki viszont minden nézete, tanult és általa elfogadott normák szöges ellentéte.* - Minden részlettel azért elég hosszú lenne. Elég sokat kellett ingáznom az otthonom és Arthenior között. És te miket csináltál mostanában? *Számára egyáltalán nem szokatlan egy háborús időszak, bár az utolsó lett volna, aki részt is venne benne, itt biztosan nem, de a tündérkének biztos kellemetlen volt. Vajon a városban maradt? El tudná képzelni, hogy hazament a biztonság kedvéért. Talán még a túlzott segítőkészség arra is rávenné, hogy besegítsen a sebesültek ellátásában.*
*Ezt szereti ebben a helyben: kevés a fény, csöndes, nem zsúfolt. Az egyetlen gond csak az, hogy most már valami olyasmi járja át, olyan érzés, hangulat, megfoghatatlan dolog, ami korán sincs az ínyére. Nem az ő világa, nem a saját eszméi.
A terem csöndes, és ő ha lehetséges, még csöndesebbre veszi a lépteit. Szakmai ártalomnak is lehetne nevezni, de egész fajtájuk ilyen. Csak felszíni rokonaik szeretnek minél nagyobb hangot adni az érkezésüknek. Nem is érti, Erf személy szerint a falra tudna mászni, mikor valaki úgy kopog a cipőjében, hogy akár már több száz láb távolságból is hallható a koppanása a kövön. Ha ő nem ódzkodna zsigeri szinten az ilyesmitől – bár néha eléggé megkönnyíti a munkáját –, akkor is hosszútávon az őrületbe tudná kergetni a hangja.
A csuklya ugyan a fején van, de annyira nem felismerhetetlen a takarásban, meg valóban arra számít, hogy a hangja azért elég ismerős lesz a tündérkének.
A reakciója meglepi, nem érti, mire ez a nagy hevesség. Sose gondolta volna, hogy megjelenése valaha is ilyen pozitív érzéseket fog bárkiből is kiváltani. Most sem érti az okát, arca viszont rezzenéstelen marad, a halvány mosoly csak a felismerésénél válik egy lehelettel szélesebbé, ahogy kissé vonakodva ugyan, de leemeli éjszín tincseiről az anyagot.*
- Legalább. *Bár az is lehet, hogy ha korábban felkereste volna a templomot, akkor is ugyanitt találta volna. Közben a lány már felpattanva felé is iramodik, amit ismét csak érdeklődve figyel. Nem mozdul, minden ösztöni késztetés ellenére sem lép hátra zavartan, kíváncsi mi lesz a végeredmény, de Assa időben lefékez, Erf legnagyobb elégedettségére. Jól esik neki, hogy a tündérke már ismeri annyira, hogy érezze, a fiatal mélységi nem az az ölelkezős típus. Valóban nem az érzelgősség vagy a bizalom náluk a leggyakoribb jellemzők. Hozzá vannak szokva, hogy sokszor az, akit barátnak neveznek, az próbálja meg őket szó szerint hátba szúrni. Ilyen körülmények után megérthető Erfalody folytonos bizalmatlansága.
Bár az is lehet, hogy csak szimplán meggondolta magát, és nem is akarta végül megölelni, amit a pillanat hevében tervezett. A vállveregetésre viszont amikor odapillant, már valamennyire látszik az arcán a meglepettség. Talán az ölelés jobb lett volna, annak voltak előjelei, de ezt a gesztust nem tudja hova tenni.*
- Nem, nekem itt nincs mit tanulnom. A könyvtárba jöttem csak. *Lehet valamit félrehallott, rosszul informálódott, de úgy tudja itt már nem tanítanak a számára semmi értelmeset vagy hasznosat. A tündérkének lehet, neki viszont minden nézete, tanult és általa elfogadott normák szöges ellentéte.* - Minden részlettel azért elég hosszú lenne. Elég sokat kellett ingáznom az otthonom és Arthenior között. És te miket csináltál mostanában? *Számára egyáltalán nem szokatlan egy háborús időszak, bár az utolsó lett volna, aki részt is venne benne, itt biztosan nem, de a tündérkének biztos kellemetlen volt. Vajon a városban maradt? El tudná képzelni, hogy hazament a biztonság kedvéért. Talán még a túlzott segítőkészség arra is rávenné, hogy besegítsen a sebesültek ellátásában.*
2511. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-30 21:51:57
Üzenet elküldve: 2017-03-30 21:51:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Assa hamar elmerül olvasmányában. A rengeteg információ között nem mindig könnyű eligazodni, de a Templom csendjében még ez sem okoz problémát. Ilyenkor képes teljesen kizárni a külvilágot, gondolatai néha ugyan elkalandoznak, de akkor is azon mélázik, hogy mikor, milyen helyzetben tudná hasznosítani az adott varázslatot. Maga elé kiterít egy pergamenlapot és tintát, tollat vesz elő, majd gyöngybetűivel lejegyzi a legfontosabb tudnivalókat, esetleg igéket. Ellapoz a három istenséget bemutató részhez is.
Sa'Tereth az, akivel egyáltalán nem tud azonosulni. Tanaiban nem látja, hogy bármi fejlődést, hasznot hozna akár ezen hit követőjének és mágiája használójának, akár a környezetében élőknek.
Szöges ellentéte Eeyr, akit magában csak Földanyaként emleget. Neki teremtő ereje van, jelképe le is van rajzolva: hét sugarú nap. ~ Minden nap lehet egy új kezdet.~ Ahogy olvassa, híveinek gyakran pirkadatkor üzen. Hogy hogyan és miképp, az nincs részletezve, de Assa úgy érzi, talán egyszer méltó lehet arra, hogy az istenség személyesen is szóljon hozzá. Ha nem is szavakkal (habár megjelenni is képes világukban), de legalább egy égi jellel.
A teysusi állítás, miszerint egyedi és megismételhetetlen ő is, önbizalmát erősíti. Mindig is függetlenségre, valamiféle erőre vágyott, talán általa (is) megkaphatja. Az előbbi entitás követőjeként a megszerzett hatalmat viszont mindenképpen helyes célokra fordítaná. Ahogy tovább lapoz a könyvben, annál komolyabb és erősebb varázslatokat talál és örömmel konstatálja, hogy jó párat már képes is elsajátítani. ~ Persze, mindent szép sorjában, nem szabad kapkodni!~ Emlékezteti magát.
Hirtelen egy igen ismerősen csengő hang készteti arra, hogy megálljon. Ugyan a teremben uralkodó félhomály és az alak csuklyája miatt nem látja az illető arcát, de szinte biztos benne, hogy kivel is hozta ismét össze a sors.*
- Erf?! Hát te vagy az?! Ezer éve nem láttalak!
* Pattan fel az irománya mellől, de még időben megáll, hogy a mélységi hátra ne hőköljön. Assa számára természetes, hogy öleléssel köszöntsön egy kedves barátot, de tudja, hogy a másik lány bizalmatlan a felszíniekkel szemben, még ha a tündérkét jól is ismeri. Így végül csak megpaskolja a vállát.*
- Én tanulni jöttem, hogy végre elültek a botrányok. Te is azért érkeztél? Merre jártál, mit csináltál mostanában? Minden részletre kíváncsi vagyok!
* Mosolyog Erfalodyra.
Annak idején, nem sokkal azután, hogy Assa hosszú hajóútja után a Kikötőbe érkezett, akkor egy ivóban találkoztak, ugyanis ugyanahhoz a társasághoz ültek le. A tagok lelkesen szerveztek egy felderítőexpedíciót az elhagyatott Grombar kastélyba, afféle kísértetvadászatra. A sors azonban más kalandokat szánt a tündérkének és a sötételfnek. Elrabolták őket, de közös erővel (vagy inkább ügyességüknek hála) sikerült kiszabadulniuk, sőt a gonosztevőktől is megszabadulniuk. Assa ennek a közös kalandnak hatására tudta félretenni a mélység szülötteivel szembeni előítéleteit és szép lassan megismerkedtek egymással. Éjbőrű társa egy ideig nem volt hajlandó beszélni nevéről és származásától, hiszen a "jóságosak" faját pedig a mélységiek vetik meg általában. Kezdetben voltak is konfliktusaik, sőt véleményük rengeteg dologban mindig is különbözni fog, a kölcsönös elfogadás azonban kialakult már köztük, ezzel is rácáfoltak a sztereotípiákra. Legalábbis ez Assa meggyőződése. Szívesen emlékszik vissza közös programjaikra, erdei kilovaglásaikra, arteheinori városnéző túráikra, az esti vörösborozásokra (néhány akkori ismerőssel), a barakkban való gyakorlásokra.
Eszébe jut még legutóbbi közös ”kirándulásuk” is, ahol két férfival – egy harcossal és egy mágussal- látogattak el egy különös, titkokkal és varázslatokkal teli szigetre. Útjaik ezután váltak el, talán egyszer egy fesztiválon futottak össze még, de bizony már az is régen volt. Így talán Erf nem ütközik meg nagy lelkesedésén, hisz a tündérke már csak ilyen.*
* Assa hamar elmerül olvasmányában. A rengeteg információ között nem mindig könnyű eligazodni, de a Templom csendjében még ez sem okoz problémát. Ilyenkor képes teljesen kizárni a külvilágot, gondolatai néha ugyan elkalandoznak, de akkor is azon mélázik, hogy mikor, milyen helyzetben tudná hasznosítani az adott varázslatot. Maga elé kiterít egy pergamenlapot és tintát, tollat vesz elő, majd gyöngybetűivel lejegyzi a legfontosabb tudnivalókat, esetleg igéket. Ellapoz a három istenséget bemutató részhez is.
Sa'Tereth az, akivel egyáltalán nem tud azonosulni. Tanaiban nem látja, hogy bármi fejlődést, hasznot hozna akár ezen hit követőjének és mágiája használójának, akár a környezetében élőknek.
Szöges ellentéte Eeyr, akit magában csak Földanyaként emleget. Neki teremtő ereje van, jelképe le is van rajzolva: hét sugarú nap. ~ Minden nap lehet egy új kezdet.~ Ahogy olvassa, híveinek gyakran pirkadatkor üzen. Hogy hogyan és miképp, az nincs részletezve, de Assa úgy érzi, talán egyszer méltó lehet arra, hogy az istenség személyesen is szóljon hozzá. Ha nem is szavakkal (habár megjelenni is képes világukban), de legalább egy égi jellel.
A teysusi állítás, miszerint egyedi és megismételhetetlen ő is, önbizalmát erősíti. Mindig is függetlenségre, valamiféle erőre vágyott, talán általa (is) megkaphatja. Az előbbi entitás követőjeként a megszerzett hatalmat viszont mindenképpen helyes célokra fordítaná. Ahogy tovább lapoz a könyvben, annál komolyabb és erősebb varázslatokat talál és örömmel konstatálja, hogy jó párat már képes is elsajátítani. ~ Persze, mindent szép sorjában, nem szabad kapkodni!~ Emlékezteti magát.
Hirtelen egy igen ismerősen csengő hang készteti arra, hogy megálljon. Ugyan a teremben uralkodó félhomály és az alak csuklyája miatt nem látja az illető arcát, de szinte biztos benne, hogy kivel is hozta ismét össze a sors.*
- Erf?! Hát te vagy az?! Ezer éve nem láttalak!
* Pattan fel az irománya mellől, de még időben megáll, hogy a mélységi hátra ne hőköljön. Assa számára természetes, hogy öleléssel köszöntsön egy kedves barátot, de tudja, hogy a másik lány bizalmatlan a felszíniekkel szemben, még ha a tündérkét jól is ismeri. Így végül csak megpaskolja a vállát.*
- Én tanulni jöttem, hogy végre elültek a botrányok. Te is azért érkeztél? Merre jártál, mit csináltál mostanában? Minden részletre kíváncsi vagyok!
* Mosolyog Erfalodyra.
Annak idején, nem sokkal azután, hogy Assa hosszú hajóútja után a Kikötőbe érkezett, akkor egy ivóban találkoztak, ugyanis ugyanahhoz a társasághoz ültek le. A tagok lelkesen szerveztek egy felderítőexpedíciót az elhagyatott Grombar kastélyba, afféle kísértetvadászatra. A sors azonban más kalandokat szánt a tündérkének és a sötételfnek. Elrabolták őket, de közös erővel (vagy inkább ügyességüknek hála) sikerült kiszabadulniuk, sőt a gonosztevőktől is megszabadulniuk. Assa ennek a közös kalandnak hatására tudta félretenni a mélység szülötteivel szembeni előítéleteit és szép lassan megismerkedtek egymással. Éjbőrű társa egy ideig nem volt hajlandó beszélni nevéről és származásától, hiszen a "jóságosak" faját pedig a mélységiek vetik meg általában. Kezdetben voltak is konfliktusaik, sőt véleményük rengeteg dologban mindig is különbözni fog, a kölcsönös elfogadás azonban kialakult már köztük, ezzel is rácáfoltak a sztereotípiákra. Legalábbis ez Assa meggyőződése. Szívesen emlékszik vissza közös programjaikra, erdei kilovaglásaikra, arteheinori városnéző túráikra, az esti vörösborozásokra (néhány akkori ismerőssel), a barakkban való gyakorlásokra.
Eszébe jut még legutóbbi közös ”kirándulásuk” is, ahol két férfival – egy harcossal és egy mágussal- látogattak el egy különös, titkokkal és varázslatokkal teli szigetre. Útjaik ezután váltak el, talán egyszer egy fesztiválon futottak össze még, de bizony már az is régen volt. Így talán Erf nem ütközik meg nagy lelkesedésén, hisz a tündérke már csak ilyen.*
2510. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-29 21:44:59
Üzenet elküldve: 2017-03-29 21:44:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
*Alig bír elnyomni egy ásítást. Eléggé fáradt, mégis két napja alig bír aludni. Igaz hozzászokott a virrasztásokhoz, ezért is tudja mesterien elrejteni, hogy ne is látszódjon rajta, más az, mikor meg se próbál pihenni, és az, amikor három-négy órát valahogy végigforgolódik. Ez az oka leginkább, hogy verőfényes napsütésben hagyta el a négy falat. Muszáj kicsit mozognia, vagy valamivel lekötnie magát, különben beleőrül. Nagyon nem tett neki jót a közelmúlt ingázó életmódja. Más az, mikor az emberek néhány hatos, vagy egy-két hónapos időközönként váltogatják a lakhelyük két város között, és az is más, mikor ugyanez történik meg, csak a felszín és a mélység között. Más az életvitel, az idő mérése, és nincsenek évszakok. Ezt is imádja, hogy ott állandó a hőmérséklet. Most viszont úgy fest egy ideig ismét maradnia kell. Pontosabban kötelező.
Még alig fékez csak le a fekete csődör, gyors, könnyed mozdulattal pattan is le a hátáról. Ahogy a kikötésén ügyködik, egy közelebbi fehér lóra sandít. Valahogy, mintha ismerős lenne neki. Nem kimondottan az állat, inkább annak a felszerelése. Csak addig foglalkozik ezzel, míg megüti az ismerős érzés, aztán már inkább a saját táskájában kezd el keresgélni a kulacsa után. Sosem szokott minimális figyelmet sem tulajdonítani ezeknek az érzéseknek, itt minden ugyanolyan.
Néhány korty után befelé veszi az irány, dinamikus léptekkel. Bár a templom még a legkellemesebb helyek közé tartozott régen a bent uralkodó folytonos félhomály miatt, azóta nem járt erre, mióta az a fénycsóvás incidens történt. Nem is baj, úgy hallotta már istenek tanait lehet csak itt tanulni. Nem is azért jött, hanem inkább a könyvtára miatt.
Bent, még ha gyorsak is a léptei, automatikusan méri fel a környezetét, futtatja végig a tekintetét a belső téren, mígnem pillantása megakad egy ismerős kis alakon. Csak fél szemét tartja rajta, míg közelebb nem ér, aztán ahogy már egyértelművé válik, hogy valóban ismerősről van szó, megtorpan.*
- Nocsak, kit látnak szemeim! Téged is látni mostanában? *Talán felszíni szemmel nem épp nevezhető kedvesnek vagy őszintének a mosolya, szája sarka épp csak egy leheletnyit görbül felfele, jég kék íriszei a szokásos hideg fényükben ragyognak. Pedig nem tagadhatja, hogy a kis tündérke azon kevés felszíniek egyike, akik miatt egyáltalán hajlandó megállni. Az biztos, hogy az egyetlen vele azonos nemű.
Egyelőre nem lép hozzá közelebb, a kellemes félhomályban marad. A napfényben való fürdőzést meghagyja a tündérkének, neki bőven elég volt belőle, amíg ide nem ért. A csuklya így is, még mindig ott a fején.*
*Alig bír elnyomni egy ásítást. Eléggé fáradt, mégis két napja alig bír aludni. Igaz hozzászokott a virrasztásokhoz, ezért is tudja mesterien elrejteni, hogy ne is látszódjon rajta, más az, mikor meg se próbál pihenni, és az, amikor három-négy órát valahogy végigforgolódik. Ez az oka leginkább, hogy verőfényes napsütésben hagyta el a négy falat. Muszáj kicsit mozognia, vagy valamivel lekötnie magát, különben beleőrül. Nagyon nem tett neki jót a közelmúlt ingázó életmódja. Más az, mikor az emberek néhány hatos, vagy egy-két hónapos időközönként váltogatják a lakhelyük két város között, és az is más, mikor ugyanez történik meg, csak a felszín és a mélység között. Más az életvitel, az idő mérése, és nincsenek évszakok. Ezt is imádja, hogy ott állandó a hőmérséklet. Most viszont úgy fest egy ideig ismét maradnia kell. Pontosabban kötelező.
Még alig fékez csak le a fekete csődör, gyors, könnyed mozdulattal pattan is le a hátáról. Ahogy a kikötésén ügyködik, egy közelebbi fehér lóra sandít. Valahogy, mintha ismerős lenne neki. Nem kimondottan az állat, inkább annak a felszerelése. Csak addig foglalkozik ezzel, míg megüti az ismerős érzés, aztán már inkább a saját táskájában kezd el keresgélni a kulacsa után. Sosem szokott minimális figyelmet sem tulajdonítani ezeknek az érzéseknek, itt minden ugyanolyan.
Néhány korty után befelé veszi az irány, dinamikus léptekkel. Bár a templom még a legkellemesebb helyek közé tartozott régen a bent uralkodó folytonos félhomály miatt, azóta nem járt erre, mióta az a fénycsóvás incidens történt. Nem is baj, úgy hallotta már istenek tanait lehet csak itt tanulni. Nem is azért jött, hanem inkább a könyvtára miatt.
Bent, még ha gyorsak is a léptei, automatikusan méri fel a környezetét, futtatja végig a tekintetét a belső téren, mígnem pillantása megakad egy ismerős kis alakon. Csak fél szemét tartja rajta, míg közelebb nem ér, aztán ahogy már egyértelművé válik, hogy valóban ismerősről van szó, megtorpan.*
- Nocsak, kit látnak szemeim! Téged is látni mostanában? *Talán felszíni szemmel nem épp nevezhető kedvesnek vagy őszintének a mosolya, szája sarka épp csak egy leheletnyit görbül felfele, jég kék íriszei a szokásos hideg fényükben ragyognak. Pedig nem tagadhatja, hogy a kis tündérke azon kevés felszíniek egyike, akik miatt egyáltalán hajlandó megállni. Az biztos, hogy az egyetlen vele azonos nemű.
Egyelőre nem lép hozzá közelebb, a kellemes félhomályban marad. A napfényben való fürdőzést meghagyja a tündérkének, neki bőven elég volt belőle, amíg ide nem ért. A csuklya így is, még mindig ott a fején.*
2509. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-28 20:01:58
Üzenet elküldve: 2017-03-28 20:01:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* Szép tavaszias napra virradt a Levegő városában. Assa frissen ébred és igazán tettrekésznek érzi magát. És most nem csak az ablaküvegen átszűrődő, bőrét finoman cirógató napsugarak, a csivitelő madarak miatt, akik a tavasz hírnökei. Ma végre annyi kihagyás után ismét tanulni megy.
A Templom körül nemrégiben komoly botrányok és talán valamiféle harcok is zajlottak. Ahogy ő hallotta egy démon került megidézésre és hulla hadseregével felsorakozott Artheinor ellen. Szerencsére az egyszerű városi polgárok és varázslók nem maradtak segítség nélkül a bajban, ugyanis két istenség színrelépése megváltoztatta a dolgok állását (vagy tovább bonyolította az eseményeket?). Őket Eeyr-ként és Teysus-ként emlegetik. Assa a történetet lezárásául azt várta, hogy a boldog befejezés biztosan az lesz, hogy Sa'Tereth- et elpusztította az élet- és a függetlenség istene. A valóság persze ennél -mint kiderült- jóval árnyaltabb: a három hatalom között egyfajta egyensúly alakult ki.
Mostanában a hittérítők is feltűntek a Levegő városában és Assát is csakhamar megtalálták. A lány mindnyájukat türelmesen végighallgatta, Eeyr és Teysus tanai nem is találtak süket fülekre. Az előbbi Assa szemében maga a Földanya, akiben eddig is hitt, így az ő tanítását teljes mértékben magáénak érzi, életszemléletéhez illőnek találja.
Személyiségéből fakadóan az utóbbi istenség tulajdonságaival is tud azonosulni, hiszen az előrehaladás, céltudatosság, ami élet mozgatórugója, nem érdemes egy helyben toporogni.
A Templomban már lehetőség nyílik rá, hogy szakrális varázslatokat, vagyis Eeyr és Teysus mágiáját elsajátítsa, így oda igyekszik most.
Miután lehuppan Pihe hátáról még gondoskodik elhelyezéséről, és ezután lépi át az ég felé nyújtózó sziklaépület küszöbét. Odabent a már jól megszokott félhomály fogadja. Nincsenek ma valami sokan, akik tesznek- vesznek is, azok sem hangoskodnak, így senki sem fogja zavarni egy kis olvasgatásban, tanulásban.
A könyvtárba érve egy tekercset elmélyülten tanulmányozó csuhást pillant meg, aki fel sem néz az irományából. A tündérke nem akarja megzavarni, így kikeresi azt az óriási bőrkötéses könyvet, amire szüksége lesz, majd fölballag vele és egy viszonylag világosabb sarkot keres, hogy ne kelljen vakoskodnia olvasás közben. Mert bizony igen apró betűkkel szedték a hajszálvékony lapokra a különféle varázslatokat és leírásukat, nem lenne szerencsés, ha egy félreolvasott szó miatt valami galibát okozna. Végül letelepszik az egyik ablak alatt álló padra és belemerül – a számára még egészen új- szakrális mágia világába.*
A Templom körül nemrégiben komoly botrányok és talán valamiféle harcok is zajlottak. Ahogy ő hallotta egy démon került megidézésre és hulla hadseregével felsorakozott Artheinor ellen. Szerencsére az egyszerű városi polgárok és varázslók nem maradtak segítség nélkül a bajban, ugyanis két istenség színrelépése megváltoztatta a dolgok állását (vagy tovább bonyolította az eseményeket?). Őket Eeyr-ként és Teysus-ként emlegetik. Assa a történetet lezárásául azt várta, hogy a boldog befejezés biztosan az lesz, hogy Sa'Tereth- et elpusztította az élet- és a függetlenség istene. A valóság persze ennél -mint kiderült- jóval árnyaltabb: a három hatalom között egyfajta egyensúly alakult ki.
Mostanában a hittérítők is feltűntek a Levegő városában és Assát is csakhamar megtalálták. A lány mindnyájukat türelmesen végighallgatta, Eeyr és Teysus tanai nem is találtak süket fülekre. Az előbbi Assa szemében maga a Földanya, akiben eddig is hitt, így az ő tanítását teljes mértékben magáénak érzi, életszemléletéhez illőnek találja.
Személyiségéből fakadóan az utóbbi istenség tulajdonságaival is tud azonosulni, hiszen az előrehaladás, céltudatosság, ami élet mozgatórugója, nem érdemes egy helyben toporogni.
A Templomban már lehetőség nyílik rá, hogy szakrális varázslatokat, vagyis Eeyr és Teysus mágiáját elsajátítsa, így oda igyekszik most.
Miután lehuppan Pihe hátáról még gondoskodik elhelyezéséről, és ezután lépi át az ég felé nyújtózó sziklaépület küszöbét. Odabent a már jól megszokott félhomály fogadja. Nincsenek ma valami sokan, akik tesznek- vesznek is, azok sem hangoskodnak, így senki sem fogja zavarni egy kis olvasgatásban, tanulásban.
A könyvtárba érve egy tekercset elmélyülten tanulmányozó csuhást pillant meg, aki fel sem néz az irományából. A tündérke nem akarja megzavarni, így kikeresi azt az óriási bőrkötéses könyvet, amire szüksége lesz, majd fölballag vele és egy viszonylag világosabb sarkot keres, hogy ne kelljen vakoskodnia olvasás közben. Mert bizony igen apró betűkkel szedték a hajszálvékony lapokra a különféle varázslatokat és leírásukat, nem lenne szerencsés, ha egy félreolvasott szó miatt valami galibát okozna. Végül letelepszik az egyik ablak alatt álló padra és belemerül – a számára még egészen új- szakrális mágia világába.*
2508. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-26 10:11:20
Üzenet elküldve: 2017-03-26 10:11:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egy új ismeretséggel, s új információkkal a zsebében indul meg visszafelé. Sok ötlet fogalmazódik meg a fejében, leginkább az, hogy mindenképp támogatni fogja a szerzetest abban, hogy Eeyer tanait hirdethesse. Ehhez azonban neki is jobbá kell válnia, amit csak szüntelen és kemény gyakorlással érhet el. Ezért ismét a barakk felé veszi az irányt, hogy a gyakorlótéren kifáradásig dolgoztassa izmait. *
~Holnap reggel pedig meglátogatom azt a bizonyos tisztást. Kíváncsi vagyok milyen edzést tart a szerzetes. ~
*Határozza el, miközben lassan elhagyja a templomot. *
~Holnap reggel pedig meglátogatom azt a bizonyos tisztást. Kíváncsi vagyok milyen edzést tart a szerzetes. ~
*Határozza el, miközben lassan elhagyja a templomot. *
2507. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-25 14:26:48
Üzenet elküldve: 2017-03-25 14:26:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
*Elgondolkodva vakarja meg a fejét, mert meg kell vallania, ilyesmikre nem gondolt. Az ő szülővárosában is vannak hirtelen haragú emberek, ráadásul jóval kevesebb (gyakorlatilag nulla) városőr, de sosem aggódott amiatt, hogy egy morcos varázsló elsercentette volna.
~ Lehet, eddig burokban nevelkedtem? ~ Nevet fel gondolatban, hiszen az az ő hátterével ez egy igen erős túlzás lenne, de ki tudja. Ami náluk volt kemény, az lehet itt csak a jéghegy csúcsa. Annyifélét hallott Artheniorról, hogy nehéz szétválasztani a valóságot a kitalációtól, úgyhogy lehet, nem árt a legrosszabbakat alapul venni.*
- Ezen ne aggódj! Elég meggyőző arcom van, ritkán akarnak felrúgni. *Kacsint rá cinkosan a lányra. Bizonyára amaz is tisztában van, hogy az emberek szemében milyen bájosak tudnak lenni a tündérek és ez a férfiaknál sincs máshogy - néhánynál még az apaösztönt is felkeltik a "szerencsétlen" magasságukkal és gyerekes arcukkal.
Nem ül le mellé, hiszen eredetileg a folyóparthoz tartottak - a lánynak talán csak szüksége van egy szusszantásnyi pihenőre, úgyhogy neki felesleges lenne lehuppannia mellé. Helyette csípőre tett kezekkel ácsorog mellette.*
- Á, igen, Sa'Tareth bagázsát nem kell bemutatni. *Reméli, hogy arról beszél a lány, mert nagyon hasonlóak az általa leírtak a feléjük népszerű istenével.
Még hogy az ő kedvét vették volna el! Lelkesítően paskolja meg a tündér vállát, miután az felkel.*
- Fel a fejjel! Aztán mi a baj a káosszal? *Két kezét tarkójára teszi, ahogy elindul a feltételezett folyó felé, csak éppen a rossz irányba.* Amint az emberek megtudnak valamit, azt birtokolni akarják és egyből lekorlátozzák, elveszik a másiktól. Ha viszont senki sem tud semmit, akkor úgy alakíthatod a környezetedet, ahogy akarod. Azt csinálsz, amit akarsz. *Megtorpan és egy széles mosollyal felpillant az égre.* Én piszkosul élvezem. *Oldalra biccenti a fejét, hogy Irianara nézhessen. Nem felejtette ám el a kérdését sem:* Pont emiatt jöttem amúgy ide. Hallottam a főtéren, hogy itt még több istenség van, mint nálunk; gondoltam, megnézem mi a különbség.
*Elgondolkodva vakarja meg a fejét, mert meg kell vallania, ilyesmikre nem gondolt. Az ő szülővárosában is vannak hirtelen haragú emberek, ráadásul jóval kevesebb (gyakorlatilag nulla) városőr, de sosem aggódott amiatt, hogy egy morcos varázsló elsercentette volna.
~ Lehet, eddig burokban nevelkedtem? ~ Nevet fel gondolatban, hiszen az az ő hátterével ez egy igen erős túlzás lenne, de ki tudja. Ami náluk volt kemény, az lehet itt csak a jéghegy csúcsa. Annyifélét hallott Artheniorról, hogy nehéz szétválasztani a valóságot a kitalációtól, úgyhogy lehet, nem árt a legrosszabbakat alapul venni.*
- Ezen ne aggódj! Elég meggyőző arcom van, ritkán akarnak felrúgni. *Kacsint rá cinkosan a lányra. Bizonyára amaz is tisztában van, hogy az emberek szemében milyen bájosak tudnak lenni a tündérek és ez a férfiaknál sincs máshogy - néhánynál még az apaösztönt is felkeltik a "szerencsétlen" magasságukkal és gyerekes arcukkal.
Nem ül le mellé, hiszen eredetileg a folyóparthoz tartottak - a lánynak talán csak szüksége van egy szusszantásnyi pihenőre, úgyhogy neki felesleges lenne lehuppannia mellé. Helyette csípőre tett kezekkel ácsorog mellette.*
- Á, igen, Sa'Tareth bagázsát nem kell bemutatni. *Reméli, hogy arról beszél a lány, mert nagyon hasonlóak az általa leírtak a feléjük népszerű istenével.
Még hogy az ő kedvét vették volna el! Lelkesítően paskolja meg a tündér vállát, miután az felkel.*
- Fel a fejjel! Aztán mi a baj a káosszal? *Két kezét tarkójára teszi, ahogy elindul a feltételezett folyó felé, csak éppen a rossz irányba.* Amint az emberek megtudnak valamit, azt birtokolni akarják és egyből lekorlátozzák, elveszik a másiktól. Ha viszont senki sem tud semmit, akkor úgy alakíthatod a környezetedet, ahogy akarod. Azt csinálsz, amit akarsz. *Megtorpan és egy széles mosollyal felpillant az égre.* Én piszkosul élvezem. *Oldalra biccenti a fejét, hogy Irianara nézhessen. Nem felejtette ám el a kérdését sem:* Pont emiatt jöttem amúgy ide. Hallottam a főtéren, hogy itt még több istenség van, mint nálunk; gondoltam, megnézem mi a különbség.
2506. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-25 06:14:59
Üzenet elküldve: 2017-03-25 06:14:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
~Messzi... én is jöttem messziről, mégsem néztem ki így soha! Az ő messzije biztosan másfelé van, mint az enyém. Érdekes egy hely lehet, ahol ez az elfogadott. Vajon mi más lehet még arrafelé a normális?~
- Igaz, ami igaz, kidobni tán innét sem dobtak volna ki. *Iriana lenyugszik kicsit, és mintha morfondírozna a beszédével párhuzamosan.* De mi van, ha egy rossz kedvében lévő varázslóba trappolsz így bele? Ő egyből azt gondolhatta volna, hogy biztos megint a szegénynegyedből jött ide szerencsét próbálni valaki, és mivel errefelé egy hajléktalan élete alig ér többet, mint pár arany, nyugodt szívvel, súlyos sérülést is okozhatott volna neked. *A legközelebbi pad szélére lecsücsörödik, és aggodalmasan folytatja.*Áruld hát el, hová is tartasz! Nekem elveszettnek tűnsz, ami pont most és pont itt nem egy szerencsés helyzet senkinek sem, és ettől a minimum vállalható gönc sem óvna meg. Talán nem hallottad, de a politikai hatalom radikális változásoknak néz elébe, és ennek tetejébe még az istenek is... nincsenek erre jobb szavak: a nyakunkba szakadtak. Utóbbi sem ért mindenkit váratlanul, de sokan sajnos ürügyként kezelik, hogy gaz tetteket hajthassanak végbe. Nyugalom, itt a templom környékén biztonságban vagy! De elég egy utcasarkon rossz kanyart venni, és máris olyan helyen találhatod magad, ahol már nem kell aggódnod a ruháidért, mert meztelenül nézel farkasszemet egy rituális tőrrel. *a lány megrázza a fejét* Sötét idők járnak, és jelenleg csak egy győztese van ennek a több frontos háborúnak: a bizonytalanság. Úgy látszik, senki sem tud semmit, és mégis, mindenki tudni akar mindent. Ebből születik a káosz! *csalódott ábrázattal feláll, és leporolja magát* Igazán sajnálom, ha elvettem volna a kedvedet; nem állt szándékomban, csak rég volt már, hogy egy halandó társamnak is panaszkodhattam volna. Elnézést kérek!
~Messzi... én is jöttem messziről, mégsem néztem ki így soha! Az ő messzije biztosan másfelé van, mint az enyém. Érdekes egy hely lehet, ahol ez az elfogadott. Vajon mi más lehet még arrafelé a normális?~
- Igaz, ami igaz, kidobni tán innét sem dobtak volna ki. *Iriana lenyugszik kicsit, és mintha morfondírozna a beszédével párhuzamosan.* De mi van, ha egy rossz kedvében lévő varázslóba trappolsz így bele? Ő egyből azt gondolhatta volna, hogy biztos megint a szegénynegyedből jött ide szerencsét próbálni valaki, és mivel errefelé egy hajléktalan élete alig ér többet, mint pár arany, nyugodt szívvel, súlyos sérülést is okozhatott volna neked. *A legközelebbi pad szélére lecsücsörödik, és aggodalmasan folytatja.*Áruld hát el, hová is tartasz! Nekem elveszettnek tűnsz, ami pont most és pont itt nem egy szerencsés helyzet senkinek sem, és ettől a minimum vállalható gönc sem óvna meg. Talán nem hallottad, de a politikai hatalom radikális változásoknak néz elébe, és ennek tetejébe még az istenek is... nincsenek erre jobb szavak: a nyakunkba szakadtak. Utóbbi sem ért mindenkit váratlanul, de sokan sajnos ürügyként kezelik, hogy gaz tetteket hajthassanak végbe. Nyugalom, itt a templom környékén biztonságban vagy! De elég egy utcasarkon rossz kanyart venni, és máris olyan helyen találhatod magad, ahol már nem kell aggódnod a ruháidért, mert meztelenül nézel farkasszemet egy rituális tőrrel. *a lány megrázza a fejét* Sötét idők járnak, és jelenleg csak egy győztese van ennek a több frontos háborúnak: a bizonytalanság. Úgy látszik, senki sem tud semmit, és mégis, mindenki tudni akar mindent. Ebből születik a káosz! *csalódott ábrázattal feláll, és leporolja magát* Igazán sajnálom, ha elvettem volna a kedvedet; nem állt szándékomban, csak rég volt már, hogy egy halandó társamnak is panaszkodhattam volna. Elnézést kérek!
2505. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-24 23:49:44
Üzenet elküldve: 2017-03-24 23:49:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana, Naz//
*Már hogy a csudában ijesztett ő rá? Hiszen csak bejött azon az ajtón! Még a kezeit sem meri leengedni, ahogy a lány tüzetesen átvizsgálja a külsejét. Rendben, lehet mégis egy papnővel akadt dolga és most azt nézi, hogy érdemes-e arra, hogy belépjen a templomába. Papnőnek mondjuk igen fiatal, de ki tudja, lehet, itt már csecsemőkoruk óta erre tanítják őket...
A szája jár, de egy hang sem jön ki a torkán - hebeg-habog némán, mint valami tökkelütött. Életében nem osztották még így ki, főleg, mikor alaptalannak is hiszi a vádakat. Ezzel a külsővel otthon nagy sikere volt! A köpenyét leirigyelték a vállairól! A csizmája pedig egyenesen wargbőrből készült!!
A lány viszont egy igen alapos vizsgálatot tett rajta, szóval lehet benne valami. Karját arcához emeli és megszagolja, hogy vajon a kosz mellett büdös is-e, de szerencsére legalább izzadtságszagot nagyon nem érez magán, csak egy néhány nappal ezelőtti eső és sár sós keverékét.*
- Csak... utazom. *Szólal meg végül. Rendben, ez egyáltalán nem rá vall, hogy így beléfojtsák a szót: egy pillanatra lehunyja a szemeit és félrebiccentett fejjel elneveti magát. Őszinte, kisfiús nevetése van, szinte átragad a másikra. Szóval ez lenne az a mágia, amiről a helyiek híresek? Kétségkívül hatásos, ha a másik sakkban tartásáról van szó.*
- Messziről jöttem és ott sokkal melegebb van. Meg szárazabb. *Lenéz a poros-koszos nadrágjára.* Sokkal szárazabb. *Teszi hozzá elhúzott szájjal. A tündérre pillant.* De ha tényleg ilyen rossz a helyzet, megmoshatjuk... *Dunsztja sincs, hogy fog megszáradni a holmija ilyen időben, de ennek az egyszemélyes szeretetszolgálatnak biztos lesz erre is valami ötlete.
Egy rövid szünet után elgondolkozva megvakarja az állát és ezúttal ő tesz fel egy kérdést.*
- Itt ilyen komolyan veszik a ruházatot? Emiatt még soha nem raktak ki egy templomból sem.
*Már hogy a csudában ijesztett ő rá? Hiszen csak bejött azon az ajtón! Még a kezeit sem meri leengedni, ahogy a lány tüzetesen átvizsgálja a külsejét. Rendben, lehet mégis egy papnővel akadt dolga és most azt nézi, hogy érdemes-e arra, hogy belépjen a templomába. Papnőnek mondjuk igen fiatal, de ki tudja, lehet, itt már csecsemőkoruk óta erre tanítják őket...
A szája jár, de egy hang sem jön ki a torkán - hebeg-habog némán, mint valami tökkelütött. Életében nem osztották még így ki, főleg, mikor alaptalannak is hiszi a vádakat. Ezzel a külsővel otthon nagy sikere volt! A köpenyét leirigyelték a vállairól! A csizmája pedig egyenesen wargbőrből készült!!
A lány viszont egy igen alapos vizsgálatot tett rajta, szóval lehet benne valami. Karját arcához emeli és megszagolja, hogy vajon a kosz mellett büdös is-e, de szerencsére legalább izzadtságszagot nagyon nem érez magán, csak egy néhány nappal ezelőtti eső és sár sós keverékét.*
- Csak... utazom. *Szólal meg végül. Rendben, ez egyáltalán nem rá vall, hogy így beléfojtsák a szót: egy pillanatra lehunyja a szemeit és félrebiccentett fejjel elneveti magát. Őszinte, kisfiús nevetése van, szinte átragad a másikra. Szóval ez lenne az a mágia, amiről a helyiek híresek? Kétségkívül hatásos, ha a másik sakkban tartásáról van szó.*
- Messziről jöttem és ott sokkal melegebb van. Meg szárazabb. *Lenéz a poros-koszos nadrágjára.* Sokkal szárazabb. *Teszi hozzá elhúzott szájjal. A tündérre pillant.* De ha tényleg ilyen rossz a helyzet, megmoshatjuk... *Dunsztja sincs, hogy fog megszáradni a holmija ilyen időben, de ennek az egyszemélyes szeretetszolgálatnak biztos lesz erre is valami ötlete.
Egy rövid szünet után elgondolkozva megvakarja az állát és ezúttal ő tesz fel egy kérdést.*
- Itt ilyen komolyan veszik a ruházatot? Emiatt még soha nem raktak ki egy templomból sem.
2504. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-24 22:32:58
Üzenet elküldve: 2017-03-24 22:32:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, iriana//
*Leveszi kezeit a férfi vállairól, és egy kicsit megnyugszik, hogy nincs semmi életbevágó.*
- Rám ijesztettél, tudod-e? *Dorgálja meg lágy hangján, nem túl szigorúan. Megméregeti tündértársát balról, megméregeti jobbról, benéz a háta mögé, ujjai közé veszi a köpenyét, és morzsolgatni kezdi azt, fél térdre ereszkedik, hogy a cipője hegyét is jó alaposan áttanulmányozhassa. Feláll, és ezúttal csak a jobb karjával szorítja meg gyengén a fiú balját, miközben közelebb hajol, nehogy más is hallja, amit halkan mondani készül.*
- Ez a legjobb? *A lány arcára visszatért az aggodalom. Közöltek már halálhírt is ennél kevésbé dramatikus ábrázattal.* Ez... ez nagyon rossz. Minden csurom... mocsok! És az anyaga? Nagyon gyenge: egy kis eső, és megfagysz. *Visszahúzza a kezét, megmarkolja a saját combjait a térde felett, egy kicsit berogyaszt, és így néz felfelé a férfi felé, egyenesen a szemeibe.* Háborúból jöttél? Menekülsz? Rabszolga vagy? Utálod magad? Nekem nyugodtan elárulhatod. Nincs, amin ne tudnánk segíteni! De muszáj tudnom, mert így én sem tudok mitévő lenni, holott... *a föld felé hajtja fejét és nagyot sóhajt* Ne haragudj, de vállalhatatlanul nézel ki. Ha nem velem találkozol itt, talán ki is hajítanak menten. *aggódva néz körbe* Legalább a cipődet tisztítsuk meg a folyópartnál! Elvezethetlek oda, de előre szólok: át kell vágnunk a temetőn, szóval ha ijedős vagy, beköthetjük a szemedet. ~És Teremtőm bocsá', úgy ez a férfi sem láthatja, ahogy riadalmat kelt ezzel az ábrázatával a már megpihent lelkek közt~
*Leveszi kezeit a férfi vállairól, és egy kicsit megnyugszik, hogy nincs semmi életbevágó.*
- Rám ijesztettél, tudod-e? *Dorgálja meg lágy hangján, nem túl szigorúan. Megméregeti tündértársát balról, megméregeti jobbról, benéz a háta mögé, ujjai közé veszi a köpenyét, és morzsolgatni kezdi azt, fél térdre ereszkedik, hogy a cipője hegyét is jó alaposan áttanulmányozhassa. Feláll, és ezúttal csak a jobb karjával szorítja meg gyengén a fiú balját, miközben közelebb hajol, nehogy más is hallja, amit halkan mondani készül.*
- Ez a legjobb? *A lány arcára visszatért az aggodalom. Közöltek már halálhírt is ennél kevésbé dramatikus ábrázattal.* Ez... ez nagyon rossz. Minden csurom... mocsok! És az anyaga? Nagyon gyenge: egy kis eső, és megfagysz. *Visszahúzza a kezét, megmarkolja a saját combjait a térde felett, egy kicsit berogyaszt, és így néz felfelé a férfi felé, egyenesen a szemeibe.* Háborúból jöttél? Menekülsz? Rabszolga vagy? Utálod magad? Nekem nyugodtan elárulhatod. Nincs, amin ne tudnánk segíteni! De muszáj tudnom, mert így én sem tudok mitévő lenni, holott... *a föld felé hajtja fejét és nagyot sóhajt* Ne haragudj, de vállalhatatlanul nézel ki. Ha nem velem találkozol itt, talán ki is hajítanak menten. *aggódva néz körbe* Legalább a cipődet tisztítsuk meg a folyópartnál! Elvezethetlek oda, de előre szólok: át kell vágnunk a temetőn, szóval ha ijedős vagy, beköthetjük a szemedet. ~És Teremtőm bocsá', úgy ez a férfi sem láthatja, ahogy riadalmat kelt ezzel az ábrázatával a már megpihent lelkek közt~
2503. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-24 22:18:14
Üzenet elküldve: 2017-03-24 22:18:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana, Naz//
*Egészen meghökken, ahogy megragadják a vállait, az meg csak tetézi meglepettségét, hogy egy lány kerül ki a csuklya alól. Minden pozitív csoda ellenére az idegen érintésre reflexszerűen feszülnek meg az izmai és ugrik meg a pulzusa, szinte azonnal vált a teste stresszhelyzetbe - de egy-két nagy levegővétel, no meg az ezt követő szavak gyorsan elcsitítják a hirtelen támadt pánikot.*
- Mi? *Bukik ki belőle nagyon is értelmesen, de ideje sincs válaszolni, nem hagyják szóhoz jutni.
~ Állj, állj, állj...! ~ Ha nem szab ennek határt, mindjárt egy teljes felcseri kezelésben is részesíteni fogják, ő azért meg fizetni biztos nem fog. Persze, egyáltalán nem bánná, ha sérülten egy ilyen orvost kapna ki magának, de most azért igen indokolatlannak érzi az ellátását. Tétován emeli maga elé a kezeit, mintha megadná magát.*
- Én. *Böki ki végre, mikor a másik elhallgat vagy levegőt vesz.* Én jól vagyok, köszönöm. *Nem akarja lehangolni a másikat, hiszen szemlátomást már teljesen beleélte magát a helyzetbe, de sajnos ez az igazság.* Reggeliztem ma már és van egy kis pénzem...
*Lehet, hogy az idegen még az előző ima hatása alatt lenne és azért ugrott ilyen következtetésekre? Biztos ami biztos, nem tesz hirtelen mozdulatokat, ki tudja, hogy reagálna rá.
~ Azok a mocskok otthon biztos betegnek adnák ki most magukat, hogy egy ilyen lány a gondjaiba vegye őket... ~ Vigyorodik el gondolatban, de ő egy pillanatig sem tervez ilyesmit. Legalábbis nem most.*
- Tényleg ilyen rongyosnak nézek ki? *Vonja fel a bal szemöldökét, ahogy lassan lehajtja a fejét és végigpillant magán.* Ez a legjobb ruhám.
*Egészen meghökken, ahogy megragadják a vállait, az meg csak tetézi meglepettségét, hogy egy lány kerül ki a csuklya alól. Minden pozitív csoda ellenére az idegen érintésre reflexszerűen feszülnek meg az izmai és ugrik meg a pulzusa, szinte azonnal vált a teste stresszhelyzetbe - de egy-két nagy levegővétel, no meg az ezt követő szavak gyorsan elcsitítják a hirtelen támadt pánikot.*
- Mi? *Bukik ki belőle nagyon is értelmesen, de ideje sincs válaszolni, nem hagyják szóhoz jutni.
~ Állj, állj, állj...! ~ Ha nem szab ennek határt, mindjárt egy teljes felcseri kezelésben is részesíteni fogják, ő azért meg fizetni biztos nem fog. Persze, egyáltalán nem bánná, ha sérülten egy ilyen orvost kapna ki magának, de most azért igen indokolatlannak érzi az ellátását. Tétován emeli maga elé a kezeit, mintha megadná magát.*
- Én. *Böki ki végre, mikor a másik elhallgat vagy levegőt vesz.* Én jól vagyok, köszönöm. *Nem akarja lehangolni a másikat, hiszen szemlátomást már teljesen beleélte magát a helyzetbe, de sajnos ez az igazság.* Reggeliztem ma már és van egy kis pénzem...
*Lehet, hogy az idegen még az előző ima hatása alatt lenne és azért ugrott ilyen következtetésekre? Biztos ami biztos, nem tesz hirtelen mozdulatokat, ki tudja, hogy reagálna rá.
~ Azok a mocskok otthon biztos betegnek adnák ki most magukat, hogy egy ilyen lány a gondjaiba vegye őket... ~ Vigyorodik el gondolatban, de ő egy pillanatig sem tervez ilyesmit. Legalábbis nem most.*
- Tényleg ilyen rongyosnak nézek ki? *Vonja fel a bal szemöldökét, ahogy lassan lehajtja a fejét és végigpillant magán.* Ez a legjobb ruhám.
2502. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-24 19:20:24
Üzenet elküldve: 2017-03-24 19:20:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Naz, Iriana//
*Ha nem ugranak félre előle, akkor most minden bizonnyal a fején lévő púpot próbálná visszaimádkozni. Kényelmes és könnyen felölthető viselet a csuha, de a felelőtlen használatuk - mint látható - balesetveszélyes.
Végigmérve a jövevényt - aki épp hátráltatja a templomból való távozástól -, boldogan konstatálja, hogy ez bizony egy másik tündér. ~Vonzom őket! De annyi baj legyen; minden fajtársam különleges helyet foglal el a szívemben. Ahogy elnézem, ő egy rászoruló lélek lehet. Az érezhető politikai feszültség és az istenek harcának vihara közepén még annyira sem tartják a hajléktalanokat, mint ezelőtt - pedig már az sem volt sok! Nem csak, hogy kivert szegényem, de a bőre is olyan egészségtelenül néz ki. Talán beteg? Persze, hogy beteg! Ha adnak is a szegényeknek enni, az sokszor csak moslék vagy romlott áru. Jaj, ugye nem?!~ Megragadja a tőle - egy tündér számára - nem sokkal magasabb férfi vállait, felhajtja a fejét, így tisztán kivehető a lány hajhosszán kívül szinte minden, ami a fején és az arcán van.*
- Papot?! Ugye nem haldokolsz? Kiáltsak orvosért? Mondd el, nincs ebben semmi szégyenkezni való! *a lány időt sem hagy arra, hogy tündértársa szóhoz jusson* Tudod mit? Látom, hogy nélkülöznöd kell, ezért először is fogadd el ezt az öt aranyat tőlem. Így közelebbről megnézve nem látom, hogy verne a víz, de egy egészséges étkezés már minden bizonnyal elkélne a szervezetednek!
*Ha nem ugranak félre előle, akkor most minden bizonnyal a fején lévő púpot próbálná visszaimádkozni. Kényelmes és könnyen felölthető viselet a csuha, de a felelőtlen használatuk - mint látható - balesetveszélyes.
Végigmérve a jövevényt - aki épp hátráltatja a templomból való távozástól -, boldogan konstatálja, hogy ez bizony egy másik tündér. ~Vonzom őket! De annyi baj legyen; minden fajtársam különleges helyet foglal el a szívemben. Ahogy elnézem, ő egy rászoruló lélek lehet. Az érezhető politikai feszültség és az istenek harcának vihara közepén még annyira sem tartják a hajléktalanokat, mint ezelőtt - pedig már az sem volt sok! Nem csak, hogy kivert szegényem, de a bőre is olyan egészségtelenül néz ki. Talán beteg? Persze, hogy beteg! Ha adnak is a szegényeknek enni, az sokszor csak moslék vagy romlott áru. Jaj, ugye nem?!~ Megragadja a tőle - egy tündér számára - nem sokkal magasabb férfi vállait, felhajtja a fejét, így tisztán kivehető a lány hajhosszán kívül szinte minden, ami a fején és az arcán van.*
- Papot?! Ugye nem haldokolsz? Kiáltsak orvosért? Mondd el, nincs ebben semmi szégyenkezni való! *a lány időt sem hagy arra, hogy tündértársa szóhoz jusson* Tudod mit? Látom, hogy nélkülöznöd kell, ezért először is fogadd el ezt az öt aranyat tőlem. Így közelebbről megnézve nem látom, hogy verne a víz, de egy egészséges étkezés már minden bizonnyal elkélne a szervezetednek!
2501. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-03-24 17:00:20
Üzenet elküldve: 2017-03-24 17:00:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Iriana//
*Mielőtt a lány valóban elhagyhatná a templomot, valakivel szembetalálkozik az ajtóban. Több szempontból is különös lehet számára az idegen: egyrészről fajtársát üdvözölheti benne, másrészről annak ruházata egyáltalán nem artheniori. A homokszínű, földig érő köpeny ütött-kopott, több helyen összevarrt, s nadrágja és tunikája is hasonló árnyalatú - meg is látszik rendesen a bakancsa körül a sár, valószínűleg ahonnan jött, ott ilyen problémája sosem volt. Bőre, haja legalább annyira színhiányos, mint a gúnyája, egyedül a kutató, zöldeskék szemek adnak karaktert az arcának. A korát nehéz lenne megbecsülni: negyven felett jár már, de hogy egy évvel vagy tízzel, azt lehetetlen lenne megmondani.
Meglepetten torpan meg a lépcső aljában, ahogy majdnem nekimegy a másiknak, s önkéntelenül is hátralép kettőt. Mivel Iriana arcát csuklya fedi, fogalma sincs, hogy kivel vagy mivel állna szemben: azt viszont bátran feltételezi, hogy az istene (istenei?) miatt volt itt.*
- E-Elnézést. *Köszörüli meg a torkát. Most kellene félreállnia, hogy elengedje, de furdalja a kíváncsiság rendesen. Jobb lábára helyezve a testsúlyt jobbra dől, hogy elnézzen mögé, hátha van még valaki - hátha valami csoportos szertartásról jött - de mivel nem lát senkit, visszafordítja rá a tekintetét.* Paphoz van szerencsém? Vagy esetleg tudsz... tudna mondani egyet? *A fene vigye el, jó lenne tudni a korát - nem akar lemagázni egy kisgyereket, hülyén érezné magát utána.*
*Mielőtt a lány valóban elhagyhatná a templomot, valakivel szembetalálkozik az ajtóban. Több szempontból is különös lehet számára az idegen: egyrészről fajtársát üdvözölheti benne, másrészről annak ruházata egyáltalán nem artheniori. A homokszínű, földig érő köpeny ütött-kopott, több helyen összevarrt, s nadrágja és tunikája is hasonló árnyalatú - meg is látszik rendesen a bakancsa körül a sár, valószínűleg ahonnan jött, ott ilyen problémája sosem volt. Bőre, haja legalább annyira színhiányos, mint a gúnyája, egyedül a kutató, zöldeskék szemek adnak karaktert az arcának. A korát nehéz lenne megbecsülni: negyven felett jár már, de hogy egy évvel vagy tízzel, azt lehetetlen lenne megmondani.
Meglepetten torpan meg a lépcső aljában, ahogy majdnem nekimegy a másiknak, s önkéntelenül is hátralép kettőt. Mivel Iriana arcát csuklya fedi, fogalma sincs, hogy kivel vagy mivel állna szemben: azt viszont bátran feltételezi, hogy az istene (istenei?) miatt volt itt.*
- E-Elnézést. *Köszörüli meg a torkát. Most kellene félreállnia, hogy elengedje, de furdalja a kíváncsiság rendesen. Jobb lábára helyezve a testsúlyt jobbra dől, hogy elnézzen mögé, hátha van még valaki - hátha valami csoportos szertartásról jött - de mivel nem lát senkit, visszafordítja rá a tekintetét.* Paphoz van szerencsém? Vagy esetleg tudsz... tudna mondani egyet? *A fene vigye el, jó lenne tudni a korát - nem akar lemagázni egy kisgyereket, hülyén érezné magát utána.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3954-3973