//Kutatómunka//
~ Több időt töltöttem odalent, mint hittem. ~ *Dohog, mikor felérve a lépcsőn a templomban találja magát, és a kitárt fakapun keresztül egészen alacsonyról villan szemébe a már lemenőben lévő nap narancssárgás fénye. Nem is az a baja, hogy sokat dolgozott, sokkal inkább az zavarja, hogy ennyi időt elpocsékolt arra, hogy aztán eredmények nélkül, vakon botorkáljon ki a könyvtárból, és már szinte semmi másra ne maradjon ideje és energiája, mint arra, hogy a Pegazus fogadóba visszatérve újabb aranyakat pocsékoljon a fölösleges artheniori fogságára.* ~ Miért hittem azt, hogy rájövök bármire is? Az itteni emberek ostobák, és még egy alkimistát sem találtam, aki hajlandó lenne megnézni a főzeteit. ~ *Eszébe jut a tegnapi esete azzal a bizonyos kutatóval, aki nem elég, hogy lenézte, mert nő, hanem emellett még ki is nevette, mondván, hogy biztosan el akarja lopni a receptjét. Dorawyna még csak a közelébe se került a porcelánfehér varázsitalnak, és nem ez az első eset, hogy olyan alkimistával találkozik, aki munkáját kizárólag a nyerészkedés céljára végzi.*
~ Ha elég ügyes lennék, elég kontár, és meglenne a felszerelésem, én magam is csinálhatnék valami porcelánfehérnek eladható löttyöt. ~ *Állapítja meg sértődötten, és még azt is el tudja képzelni, hogy a férfi éppen hasonló trükkel próbál pénzre szert tenni, bár a lelke mélyén érzi, hogy most nem így történt. Más kérdés, hogy az incidens mélyen sérti a büszkeségét, és ezen általában nem tudja túltenni magát.* ~ Még az sem elég, ha csak veszek egy varázsitalt. Egyrészt biztosan nincs rá pénzem, másrészt pedig a megfelelő felszerelés nélkül akkor sem érnék vele semmit. ~
- Varázs-ital. *Mormogja magában, mikor körülnéz egy pillanatra, és reméli, hogy senki nem hallotta meg. A szeme így is elárulja, ahogy lekicsinylően végighordozza tekintetét az Eeyr-templomon és látogatóin. Eszébe jut az a könyv, ami ma került a kezébe, és valami Nestar nevű ürge írta, majd, pusztán, hogy szórakoztassa magát ezen a bitang unalmas napon, megpróbálja felidézni a furcsa sorait.* //Aktív képesség: Memoriter//
~ Hogy is volt? A „varázsital”, bár a neve mágiára utal, téves és pontatlan, közkedveltebb megnevezéssel: hibás. Általában, a komoly munka belefektetése ellenére sem rendelkezik mágikus energiákkal… Másik, még következetlenebb megnevezése a „bájital”, ennek még kevesebb köze van a valósághoz… ~ *Mosolyog a tényen és a körülményes megfogalmazáson egyszerre.* ~ Mágusok… A kontárok mellett a másik kedvenceim. ~ *Ezzel kapcsolatban szintén akadt kellemetlen élménye, amikor náluk próbálkozott, hogy új dolgokat tudjon meg a témájával kapcsolatban. Hamar fel is adta, mert valahogy minden a mágiában kötött ki. Minden azért volt úgy, mert elmormoltak néhány szót, és úgy lett.*
*Ennél már csak a papok bosszantották jobban: a válasz mindig az, hogy azért volt úgy, mert Eeyr úgy akarta. Dorawyna átvág a hosszú padok között, de már tudja, hogy soha nem fog többé leülni egyikre sem. Gyerekkorában éppen eleget ücsörgött a hideg priccsen, és szónokolta mások szájába adott szavait, de mostanra már bőven elege volt ebből a gyerekes játékból. Valahányszor feltette magában az őt definiáló kérdést, hogy „miért?”, egyre és egyre távolabb került ettől a világtól, és egyre közelebb az anyaghoz magához, amely minden élőlényben ott örvénylik rendíthetetlenül, csak még nem tudja senki, pontosan miért. Mielőtt kilép az ajtón, még egyszer, kihívóan felnéz a nagy bölcsek nagy szobraira.*
~ Csak arra vágyom, hogy megtudjam, mi az élet anyagi alapja. Ebben úgysem tud segíteni senki. De majd segítek én magamon. ~
*Azzal távozik, és néhány papírját a hóna alá csapva gyorsan elvegyül a templomkert járókelői között.*