// Második szál //
// Könyvtár //
// Könyvek között //
* Elmondja Isqheának, hogy neki éppenséggel nem túl széles skálán mozognak ismeretei a növényekről, amire egy eléggé érdekes ajánlatot kap.*
- Valóban tanítanál? Az nem lenne rossz. Előre is köszönöm! Talán, majd később majd találkozhatnánk ez ügyben.* Nem akar nagyon tolakodó lenni, de ez egy nagy lehetőség számára. Ahogyan a férfi mondta a füvekben, fákban és virágokban rengeteg gyógyító erő lapul, amit egy jó orvosnak illik ismernie. Közben ara is rákérdeznek, hogy mik voltak azok a rossz tapasztalatok. Sóhajt egyet és aztán bele is vág.*
- Úgy kezdődőt minden, hogy Sárkányfogat szerettem volna gyűjteni egy lábadozó gnómnak. A piacon meg összefutottam egy tündérrel, aki egy nagy olyan erdei izét... macskát akart megszelídíteni. Valami ibrisz vagy iribisz a neve.* Sajnos az állat neve nem igazán ragadt meg a fejében. Talán ez most annyira nem is lényeges.* Szóval hát lementünk Erdőmélyére, de már itt bukott az egész, mivel az egy hatalmas tölgyes. Az a fog meg csak a fenyőkön nő. Már az első napon össze is vesztem a tündérrel, aki szinte terv nélkül akart vadászni arra az izére. Külön váltunk és az éjszaka az erdő közepén ért. Ételem az éppen volt, de azért nem túl sok. Viszont a dísztörőmből sikerült egy jó kis lándzsát csinálni, amivel el is ejtettem egy nyulat. Minden nagyon jó volt, de aztán egy vaddisznó család érkezett. Sokat hallottam már a malacos kocákról, hogy tudjam mennyire veszélyesek. Viszont túljártam az eszén. Messzire eldobtam egy gallyat, mire megijedtek és távoztak. Sikerült száraz helyet találnom éjszakára, szóval egész jól ment minden. Reggel aztán felmásztam egy fára, hogy betájolhassam magam. Amíg én fent voltam az görcs kis tündér meg belém botlott. Össze vitatkoztunk, csak sajna nála volt egy nyílpuska. Talán el is fajult volna a dolog, ha nem tér vissza az a koca. Mondtam neki, hogy kapaszkodjon fel az egyik fára, de a hülye inkább rátámadt a kocára. Mondanom sem kell, hogy csúnya vége lett, mivel a vad felöklelte mire az repül jó pár métert. Az volt a szerencséje, hogy ő is eltalálta a kocát. Lemásztam, hogy segítsek neki, de az megivott egy zöld italt. Én még soha nem láttam ilyesmit, de nagy csalás. Na persze a menés ettől még neki nem volt túl egyszerű feladat. Pedig el is láttam amennyire tudtam. Felhúztam neki a nyílpuskáját, amit aztán a kezébe is adtam. Elkezdtük követni a kocát. Nagyon súlyosan megsérült és én nagyon haragudtam emiatt Merulonra. Csalinak akarta használni én meg meg akartam menteni. A rohadék valamilyen mágiával elhitette velem, hogy nincs mit tenni. Aztán elküldött fáért. Gondolhatod, hogy milyen mérges voltam rá, amikor rájöttem. Már előre üvöltöttem, amikor vissza indultam hozzá. Az dög rám fogta a fegyverét és a saját igazát mondogatta. Aztán meg amikor azt mondtam, hogy ennyi volt és itt hagyom rám küldte a baglyát. Amikor látta, hogy bántom a madarat, ami a képemet marja belém lőtt. Itt talált el.* Húzza fel az ingét, ahol a hasa aljánál. Mondjuk már nem látszik semmi a zöld ital miatt.* Majdnem meghaltam. Magamnak kellett kiszednem és aztán bevarrnom azt a sebet. A tündér meg szinte megkattant. De csak egy lövése volt. Sérülten mentem oda hozzá és vágtam rá párat a korbácsommal. Nagy élvezet volt. Az meg elkezdte szidalmazni az erdőt. Azt mondta, hogy a kikötői gonosz kert különb hely. Szörnyű dolog történt erre, a mire még most is keresem a magyarázatot. A vadak összegyűltek. Bunkós farkú kutyák, medvék és még egy olyan macsek is. Azt hittem végem, de nem értem jöttek. Körbe fogták a kölyköt. Nem tudom mi lett volna, de én szónokoltam egy kört azt hiszem az erdőnek, mire eloszlottak ezek a vadak. Aztán egyszer csak egy sas ledobott elém egy szép ágat, ami tele volt sárkányfoggal. Valahogy megbékéltem a tündérrel és kikászálódtunk az erdőből. A szemét aztán ott hagyott a mágus tornyánál. Hagyott egy levelet meg egy kis pénzt. Azt a visszaúton majdnem belefulladtam az ingoványba. Végül csak elvánszorogtam a Szarvasligetig, ahol aztán segítettek rajtam. Szóval a növény gyűjtés nem volt egyszerű.* Fejezi be a mesélést. azért hallatszik, hogy a tündért amikor emlegeti mérges a hangja.*
- Azt nem mondtam, de a madarának a szemébe egy pont költözött. Olyan volt, mintha valaki más is figyelt volna belőle. Brrr. Kiderült, hogy aztán öngyilkos lett. Beleugrott a szakadékba, ami itt van a romoknál.* Aztán a mese után vissza is térnek a korábbi beszélgetésükhöz. Pontosabban Isqhea mesteréhez.*
- Ha gyógynövényes, akkor valószínűleg nem olvastam. Én inkább a sebek és sérülések kezelésébe ástam bele magam.* A táskáját nem győzik dicsérni és ez nagyon is jól esik neki.*
- Köszönöm!* A másik szavait szinte issza, mivel ez amit hall új információ számára.*
- Majd veszek egy könyvet és jegyzetelek. Nagy hasznát fogom venni később.* Nagyon belelkesedik erre. A női bajok témánál sem rebben meg a szeme se.*
- Azt mondod az fű jó a havi bajra is? Érdekes.* A labor itteni hiánya nem mond semmit, mivel a ilyesmit nem jó firtatni. Mások gazdasági helyzete kényes téma. Inkább a születéséi helyéről kérdez, amire meglepő választ kap.*
- Akkor majdnem egy helyről jövünk. Én a Víz városában láttam meg a napvilágot. Mondjuk én még csak most járok itt először. * Két félvér, akik egy környékről jöttek. A gyűjtögetés helyszíneiről is rengeteg információt kap. Rendesen kikerekedik a szem.*
- Azta! Elmegyek veled, legközelebb.* Szinte majd kicsattan a tettre készségtől. Amikor aztán sikerül kicsit lehiggadnia, akkor feltesz egy újabb kérdést.*
- Nem mesélsz el te is valamilyen veled megesett esettet. Az enyémet már hallottad.* Ha mesélnek neki, akkor az asztalra könyököl és szépen csöndben hallgatja a históriát.*