Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 179 (3561. - 3580. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3580. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-09-02 15:17:01
Üzenet elküldve: 2021-09-02 15:17:01
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*A könyvekben a használatáról valóban nem esik sok szó, de egyértelmű, hogy a mágiához van köze, ám ez már korábban is kiderült. Oremor és Garsin pillantása összeakad groteszk könyv felett, de a pap igyekszik gyorsan rendezni vonásait és újra visszaszerezni magabiztosságát.
Amikor az intéző lány Seliodon felé fordul, a templomszolga pedig bátorítón biccent a fejével. Oremor bár többesszámot használt, a pillantása mégis Garsint veszi célba, tőle várja a válaszokat.
Amikor a lány belekezd a válaszba, látható a papon a megrökönyödés. Az amulett keletkezésének története mélyen megérinti az életért és a fényért tevékenykedő férfit.*
- Eeyr adj erőt. *Suttogja maga elé Oremor a szavakat, keze rajzolná az óvó kört a szíve fölé, de visszafogja magát és tovább hallgatja a beszámolót. Védelmére legyen mondva, gyorsan visszanyeri erejét és az arca megkeményedik.*
- Értem. Jól sejtettem, vér és kín tapad ahhoz az ereklyéhez. *Sóhajtja fejcsóválva.
Garsin is látja, hogy a könyv végére ért, az utolsó pár oldalon már nem nagyon lesz szó az amulett működésének mechanikájáról. Úgy tűnik, hogy a titkot esetleg más írás rejti vagy meglehet, hogy nem is található meg az összegyűjtött könyvekben.
Amikor az intéző lány bevallja, hogy nem tudja, hogyan lehet használni az amulettet, Oremor mintha elégedetten sóhajtana fel. Talán kívánta, hogy ne derüljön ki és így az ereklye használatára sosem kerül sor.*
- Lassan alkonyodik. Rakjatok rendet és a kutatásnak vége. *Emeli fel állát.*
- Eeyr áldjon benneteket és tisztítsa meg fényével lelketeket! *Mondja fennkölten búcsúzásként és kifordul a Zárt Részlegről.
Amikor távozott, Seliodon nekikezd összepakolni a könyveket.*
- A működéséről én sem találtam semmit. Se egy ige, sem szertartás, csak ugyanaz mindenütt. A használatához mágia szükségeltetik. Meglehet, hogy nem is Sa'Tereth igéi kellenek hozzá, hanem világi mágia. *Mondja ki saját véleményét, ahogy a kis kocsira pakolja a könyveket egymás után.*
- Örültem, hogy együtt dolgozhattunk, csempészett egy kis izgalmat a szürke mindennapokba. *Mosolyodik el kissé szomorkásan, talán azért, mert véget ért ez az izgalmas kis kaland a kutatással.
Garsinnak is készülődnie kell, segíthet Seliodonnak összeszedni a könyveket, amiket visszapakol a polcokra, majd a kis kocsit kitolja a tiltott könyvek közül és visszazárja a rácsot. A zár visszhangzó kattanással záródik be, tudatva, hogy nem szükséges kulcs hozzá, a Zárt Részleg titkai így is biztonságban vannak.*
- Eeyr áldja és védelmezze! Kitartást kívánok az úton! *Mosolyog a templomszolga a lánya.
Míg kikíséri a templomból, kedélyesen elbeszélgethetnek, odakint Garsin is láthatja, hogy az idő valóban eltelt már, az alkony lassan hatalmába keríti a várost.*
- Alkalomadtán és ha kötelességei engedik, látogasson meg és mesélje el, mire jutott. *Hajol meg a lány előtt és búcsúzik el tőle, hogy aztán visszatérjen a templomba teendőihez.*
//Könyvtár//
*A könyvekben a használatáról valóban nem esik sok szó, de egyértelmű, hogy a mágiához van köze, ám ez már korábban is kiderült. Oremor és Garsin pillantása összeakad groteszk könyv felett, de a pap igyekszik gyorsan rendezni vonásait és újra visszaszerezni magabiztosságát.
Amikor az intéző lány Seliodon felé fordul, a templomszolga pedig bátorítón biccent a fejével. Oremor bár többesszámot használt, a pillantása mégis Garsint veszi célba, tőle várja a válaszokat.
Amikor a lány belekezd a válaszba, látható a papon a megrökönyödés. Az amulett keletkezésének története mélyen megérinti az életért és a fényért tevékenykedő férfit.*
- Eeyr adj erőt. *Suttogja maga elé Oremor a szavakat, keze rajzolná az óvó kört a szíve fölé, de visszafogja magát és tovább hallgatja a beszámolót. Védelmére legyen mondva, gyorsan visszanyeri erejét és az arca megkeményedik.*
- Értem. Jól sejtettem, vér és kín tapad ahhoz az ereklyéhez. *Sóhajtja fejcsóválva.
Garsin is látja, hogy a könyv végére ért, az utolsó pár oldalon már nem nagyon lesz szó az amulett működésének mechanikájáról. Úgy tűnik, hogy a titkot esetleg más írás rejti vagy meglehet, hogy nem is található meg az összegyűjtött könyvekben.
Amikor az intéző lány bevallja, hogy nem tudja, hogyan lehet használni az amulettet, Oremor mintha elégedetten sóhajtana fel. Talán kívánta, hogy ne derüljön ki és így az ereklye használatára sosem kerül sor.*
- Lassan alkonyodik. Rakjatok rendet és a kutatásnak vége. *Emeli fel állát.*
- Eeyr áldjon benneteket és tisztítsa meg fényével lelketeket! *Mondja fennkölten búcsúzásként és kifordul a Zárt Részlegről.
Amikor távozott, Seliodon nekikezd összepakolni a könyveket.*
- A működéséről én sem találtam semmit. Se egy ige, sem szertartás, csak ugyanaz mindenütt. A használatához mágia szükségeltetik. Meglehet, hogy nem is Sa'Tereth igéi kellenek hozzá, hanem világi mágia. *Mondja ki saját véleményét, ahogy a kis kocsira pakolja a könyveket egymás után.*
- Örültem, hogy együtt dolgozhattunk, csempészett egy kis izgalmat a szürke mindennapokba. *Mosolyodik el kissé szomorkásan, talán azért, mert véget ért ez az izgalmas kis kaland a kutatással.
Garsinnak is készülődnie kell, segíthet Seliodonnak összeszedni a könyveket, amiket visszapakol a polcokra, majd a kis kocsit kitolja a tiltott könyvek közül és visszazárja a rácsot. A zár visszhangzó kattanással záródik be, tudatva, hogy nem szükséges kulcs hozzá, a Zárt Részleg titkai így is biztonságban vannak.*
- Eeyr áldja és védelmezze! Kitartást kívánok az úton! *Mosolyog a templomszolga a lánya.
Míg kikíséri a templomból, kedélyesen elbeszélgethetnek, odakint Garsin is láthatja, hogy az idő valóban eltelt már, az alkony lassan hatalmába keríti a várost.*
- Alkalomadtán és ha kötelességei engedik, látogasson meg és mesélje el, mire jutott. *Hajol meg a lány előtt és búcsúzik el tőle, hogy aztán visszatérjen a templomba teendőihez.*
3579. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-26 15:50:42
Üzenet elküldve: 2021-08-26 15:50:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Bár leginkább csak az amulett eredetéről szerez ismereteket és nem a működéséről, mégsem érzi úgy, hogy mindez fölösleges volna. Azért bízik benne, ha tovább olvas, akkor találhat még valamit, ami a használatának módját tárgyalja... Egyelőre azonban várnia kell, mert Oremor megzavarja a kutatás folytatásában.
Elkapja a férfi iszonyodó tekintetét, melyet a könyv felé, s reá vet.
Az ő kezei a könyv mellett pihennek, két ujját az egyik lapon tartja. Különös módon már nem taszítja annyira ez az érintés. Talán mert nem is annyira a könyv anyaga zavarta, mint inkább a körülmények, amik között készülhetett. De akkor még azt hitte, valakiket iszonyatos módon megkínoztak és megöltek ezekért a lapokért. Ami igaz is, viszont az illetők saját maguk akarták ezt. Ami még mindig borzasztó, de az ő lelke megnyugvást lel ebben. Aztán persze benne van a kérdés, hogy mennyire tették azok az elfek ezt önszántukból, s mennyire a közösség nyomására... ám ennyire mélyen most nem kezdi ezt fejtegetni. A lényeg, hogy most már képes különösebb tartózkodás nélkül lapozni a könyvet. Amit maga is fölismer most, ahogy a pap pillantását elkapja.
Megérti az undorát. Nem kimondottan jártas az istenek világában, így Eeyr tanaiban sem, de már csak amennyit itt hallott az élet és a fény védelméről, elég hozzá, hogy sejteni vélje, a pap számára mennyire viszolyogtató lehet ez a könyv és amit képvisel.
Ő maga igyekszik nyugodt maradni a számonkérő hangnem ellenére is, a kezét sem rántja el a könyvtől, mert nem hiszi, hogy rosszat tett volna, vagy olyat, amire nem kapott engedélyt.
Odafordul Seliodon felé, hogy szeretné-e ő kezdeni. Eddig még nem vetették össze, hogy ki mit talált és őt is érdekelné, mire jutott a templomszolga. De ha a férfi nem kezd beszélni, akkor magára vállalja a kezdést, visszafordulva Oremor felé.*
- Én azt hiszem, megtaláltam, hogy kik és miért készítették az amulettet. - *Szólal meg, egyből belevágva.*
- Volt egy elf közösség, akik egy Kínok Atyjának nevezett istenben hittek és úgy gondoltak, hogy a fájdalom által kerülhetnek hozzá közelebb. Ezért kínozták saját magukat... - *Itt már a könyvet nézi beszéd közben, gondolatban végigfutva a megannyi szörnyű módszer leírásán, amivel a hívők gyötörték magukat, de jobbnak látja, ha ezek fölemlegetésétől megkíméli mindannyiukat.*
- A könyv szerint annyira hozzászokott a testük a fájdalomhoz, hogy egy idő után már nem okozott nekik szenvedést. Ezért készülhetett az amulett. Valahogy képes egyenesen a fájdalom érzését adni, anélkül, hogy a testben tenne kárt, így akik a test fájdalmát már nem szenvedték meg, azok is átélhették a kínt az amulettel. Itt is arról írnak, hogy csak mágiahasználók tudták működtetni és ez a rajz is nagyon hasonlít. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az az amulett. - *Mutatja a rajzot, majd zárszavai után fölemeli pillantását Oremor arcára.*
- De azt még nem tudom, hogyan működik. - *Teszi hozzá a teljesség kedvéért, mert hát ezért szeretné még folytatni a kutatást.*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Bár leginkább csak az amulett eredetéről szerez ismereteket és nem a működéséről, mégsem érzi úgy, hogy mindez fölösleges volna. Azért bízik benne, ha tovább olvas, akkor találhat még valamit, ami a használatának módját tárgyalja... Egyelőre azonban várnia kell, mert Oremor megzavarja a kutatás folytatásában.
Elkapja a férfi iszonyodó tekintetét, melyet a könyv felé, s reá vet.
Az ő kezei a könyv mellett pihennek, két ujját az egyik lapon tartja. Különös módon már nem taszítja annyira ez az érintés. Talán mert nem is annyira a könyv anyaga zavarta, mint inkább a körülmények, amik között készülhetett. De akkor még azt hitte, valakiket iszonyatos módon megkínoztak és megöltek ezekért a lapokért. Ami igaz is, viszont az illetők saját maguk akarták ezt. Ami még mindig borzasztó, de az ő lelke megnyugvást lel ebben. Aztán persze benne van a kérdés, hogy mennyire tették azok az elfek ezt önszántukból, s mennyire a közösség nyomására... ám ennyire mélyen most nem kezdi ezt fejtegetni. A lényeg, hogy most már képes különösebb tartózkodás nélkül lapozni a könyvet. Amit maga is fölismer most, ahogy a pap pillantását elkapja.
Megérti az undorát. Nem kimondottan jártas az istenek világában, így Eeyr tanaiban sem, de már csak amennyit itt hallott az élet és a fény védelméről, elég hozzá, hogy sejteni vélje, a pap számára mennyire viszolyogtató lehet ez a könyv és amit képvisel.
Ő maga igyekszik nyugodt maradni a számonkérő hangnem ellenére is, a kezét sem rántja el a könyvtől, mert nem hiszi, hogy rosszat tett volna, vagy olyat, amire nem kapott engedélyt.
Odafordul Seliodon felé, hogy szeretné-e ő kezdeni. Eddig még nem vetették össze, hogy ki mit talált és őt is érdekelné, mire jutott a templomszolga. De ha a férfi nem kezd beszélni, akkor magára vállalja a kezdést, visszafordulva Oremor felé.*
- Én azt hiszem, megtaláltam, hogy kik és miért készítették az amulettet. - *Szólal meg, egyből belevágva.*
- Volt egy elf közösség, akik egy Kínok Atyjának nevezett istenben hittek és úgy gondoltak, hogy a fájdalom által kerülhetnek hozzá közelebb. Ezért kínozták saját magukat... - *Itt már a könyvet nézi beszéd közben, gondolatban végigfutva a megannyi szörnyű módszer leírásán, amivel a hívők gyötörték magukat, de jobbnak látja, ha ezek fölemlegetésétől megkíméli mindannyiukat.*
- A könyv szerint annyira hozzászokott a testük a fájdalomhoz, hogy egy idő után már nem okozott nekik szenvedést. Ezért készülhetett az amulett. Valahogy képes egyenesen a fájdalom érzését adni, anélkül, hogy a testben tenne kárt, így akik a test fájdalmát már nem szenvedték meg, azok is átélhették a kínt az amulettel. Itt is arról írnak, hogy csak mágiahasználók tudták működtetni és ez a rajz is nagyon hasonlít. Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ez az az amulett. - *Mutatja a rajzot, majd zárszavai után fölemeli pillantását Oremor arcára.*
- De azt még nem tudom, hogyan működik. - *Teszi hozzá a teljesség kedvéért, mert hát ezért szeretné még folytatni a kutatást.*
3578. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-26 14:23:38
Üzenet elküldve: 2021-08-26 14:23:38
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A világban nem ritka, hogy valaki olyan szintre fejlessze képességeit, hogy azok már legendaszámba menjenek. Artheniorban is él pár legendásnak mondott ember, elf vagy akár ork. Mindegyik másban ért el olyan szinteket, amelyekről mások csak álmodni mernek.
Úgy tűnhet a könyvből, hogy ezek az elfek a kín elviselésében és a fájdalomtűrésben érhettek el ilyen szintet, bár ez náluk inkább következmény volt, mint elvárás, hisz minél több fájdalmat voltak képesek elviselni, annál távolabb kerültek istenüktől.
Az amulettet csak társadalmuk legfelsőbb rétege használhatta, egyrészről a mágia ismerete miatt, másrészről ezzel a módszerrel kiiktathatták a fizikai ellenállást és egyből a lélekre hathattak, ami különlegessé tette ezt a módszert számukra.
Ám Garsinnak csalódnia kell, mert bár mindent sikerül kideríteni a Kín Amulettjéről, a használatáról nem. Nincs leírva semmiféle metódus, szertartás vagy ráolvasás sem, ami "beindítaná" az ereklyét.
A kutatást Oremor töri meg amikor megjelenik a Zárt Részleg rácsainál. A válasszal láthatóan nincs megelégedve.*
- Halljam, mit találtatok! *Lép közelebb, de amikor megpillantja Garsin kezében a könyvet, láthatóan megtorpan. Talán ismeri a könyvet vagy csak az eredetéről tud, de a lényeg, hogy iszonyattal vegyes kétkedéssel néz újra a lányra.*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A világban nem ritka, hogy valaki olyan szintre fejlessze képességeit, hogy azok már legendaszámba menjenek. Artheniorban is él pár legendásnak mondott ember, elf vagy akár ork. Mindegyik másban ért el olyan szinteket, amelyekről mások csak álmodni mernek.
Úgy tűnhet a könyvből, hogy ezek az elfek a kín elviselésében és a fájdalomtűrésben érhettek el ilyen szintet, bár ez náluk inkább következmény volt, mint elvárás, hisz minél több fájdalmat voltak képesek elviselni, annál távolabb kerültek istenüktől.
Az amulettet csak társadalmuk legfelsőbb rétege használhatta, egyrészről a mágia ismerete miatt, másrészről ezzel a módszerrel kiiktathatták a fizikai ellenállást és egyből a lélekre hathattak, ami különlegessé tette ezt a módszert számukra.
Ám Garsinnak csalódnia kell, mert bár mindent sikerül kideríteni a Kín Amulettjéről, a használatáról nem. Nincs leírva semmiféle metódus, szertartás vagy ráolvasás sem, ami "beindítaná" az ereklyét.
A kutatást Oremor töri meg amikor megjelenik a Zárt Részleg rácsainál. A válasszal láthatóan nincs megelégedve.*
- Halljam, mit találtatok! *Lép közelebb, de amikor megpillantja Garsin kezében a könyvet, láthatóan megtorpan. Talán ismeri a könyvet vagy csak az eredetéről tud, de a lényeg, hogy iszonyattal vegyes kétkedéssel néz újra a lányra.*
3577. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-23 11:19:37
Üzenet elküldve: 2021-08-23 11:19:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Az iszonyodás mellett el is gondolkodtatja ez az egész... Milyen kitartásuk lehetett azoknak az elfeknek és milyen érdekesen működhetett a testük, vagy épp az elméjük. Úgy véli, ő maga mindig gyenge maradhatott, mert a fájdalmat nem bírta megszokni. Igaz, ő nem is maga választotta a kínt és értelmét sem látta, nem volt mi erőt adjon neki az elviselésére. Pusztán a túlélés vágya... Azt a jelenséget azonban még ő is ismeri, hogy ha két fájdalomérzet között túl kevés idő telik el, akkor a következő egybeolvad az előzővel, így pedig nem hoz frissebb gyötrelmet. Vagy épp azt, hogy egy nagyobb fájdalom után a kisebb már ugyancsak elenyészik, persze mindez a fájdalom jellegétől és az okozásának módszerétől is függ... De ezek szerint lehetséges volna olyannyira hozzászokni a kínhoz, hogy az többé ne okozhasson szenvedést?
Betudhatná ezt is pusztán a képzelgések egyikének, ám itt van ez a könyv és az amulett, hogy hihetővé tegyék a teljes képet és a körülmények leírását, amik között keletkeztek.
A kép megegyezik az általa ismert tárgy kinézetével és az is említésre kerül, hogy csak mágusok használhatták. Úgy tűnik, minden egybevág, így izgatottan olvasna is tovább, Seliodonnak csak bólogatva. Még a közeledő léptekre sem figyel igazán, mindaddig, míg Oremor a rácsokhoz nem ér. Akkor kénytelen fölpillantani és félbehagyni az olvasmányt, ami most feszélyezi, hisz úgy érzi, már igencsak közel jár.*
- Még nem, uram. De már találtunk említést. Egy kis idő még kellene... - *Feleli elnagyoltan és bízik benne, hogy a férfi ennyivel megelégszik, mert nagyon szeretné folytatni az olvasást.*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Az iszonyodás mellett el is gondolkodtatja ez az egész... Milyen kitartásuk lehetett azoknak az elfeknek és milyen érdekesen működhetett a testük, vagy épp az elméjük. Úgy véli, ő maga mindig gyenge maradhatott, mert a fájdalmat nem bírta megszokni. Igaz, ő nem is maga választotta a kínt és értelmét sem látta, nem volt mi erőt adjon neki az elviselésére. Pusztán a túlélés vágya... Azt a jelenséget azonban még ő is ismeri, hogy ha két fájdalomérzet között túl kevés idő telik el, akkor a következő egybeolvad az előzővel, így pedig nem hoz frissebb gyötrelmet. Vagy épp azt, hogy egy nagyobb fájdalom után a kisebb már ugyancsak elenyészik, persze mindez a fájdalom jellegétől és az okozásának módszerétől is függ... De ezek szerint lehetséges volna olyannyira hozzászokni a kínhoz, hogy az többé ne okozhasson szenvedést?
Betudhatná ezt is pusztán a képzelgések egyikének, ám itt van ez a könyv és az amulett, hogy hihetővé tegyék a teljes képet és a körülmények leírását, amik között keletkeztek.
A kép megegyezik az általa ismert tárgy kinézetével és az is említésre kerül, hogy csak mágusok használhatták. Úgy tűnik, minden egybevág, így izgatottan olvasna is tovább, Seliodonnak csak bólogatva. Még a közeledő léptekre sem figyel igazán, mindaddig, míg Oremor a rácsokhoz nem ér. Akkor kénytelen fölpillantani és félbehagyni az olvasmányt, ami most feszélyezi, hisz úgy érzi, már igencsak közel jár.*
- Még nem, uram. De már találtunk említést. Egy kis idő még kellene... - *Feleli elnagyoltan és bízik benne, hogy a férfi ennyivel megelégszik, mert nagyon szeretné folytatni az olvasást.*
3576. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:55:17
Üzenet elküldve: 2021-08-20 10:55:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Garsin onnan tudhatja, hogy nem nagyobb a sötétség benne a fénynél, hogy gyakran elborzad az olvasás közben. Persze, felmerülhet benne, hogy ezek a kíméletlen kísérletek és próbák mennyire jól leírhatják egy-egy metódus vagy eszköz működését, mennyivel hasznosabb és hatékonyabb, mint csak eszmefuttatásokat vezetni az adott eszközről vagy eszméről. A cél szentesíti az eszközt és valahol Garsin is épp ezután kutat. Bár neki már nem kell kísérleteznie senkin és semmivel, mert előtte úgy tűnik, sokak megtették ezt.
A könyvből kiderül, hogy valóban elfek írták és így már kissé más színben tűnik fel a könyv kialakítása és anyaga is. Azok akik a Kínok Atyjának áldozták fel fájdalmukat és olykor magukat is, úgy hitték, ezzel megváltják lelküket és feloldódhatnak az isteni eszmében. Ám ettől még nem kevésbé borzalmasak a fejtegetéseik, hagymázas látomásaik és az eszközeik. Mint a Kínhozó is.
Ahogy Garsin tovább olvas, kiderül számára, hogy az érintett hívők idővel olyan ellenállóvá váltak a fájdalom ellen, olyan szinten tűrték a fizikai megpróbáltatásokat, hogy képesek voltak elviselni, ha elvágták egy végtagjukat vagy lenyúzták a bőrt róla. Ezért kerestek olyan metódust, amivel a fizikai korlátok átléphetők. Ekkor alkották meg a Kínhozót. Csak társadalmuk vezető tagjai használhatták, hisz csak bennük volt meg a megfelelő affinitás, a varázslásra való hajlam. A korábban látott skicc az ereklyéről készített skicc után már szinte biztos benne, hogy megtalálta, amit keresett. A medál egy tejfehér kristály, tenyérnyinél valamivel kisebb, az alakja amorf, semmiféle metszést nem kapott, kissé durva felületű. Az ezüstfoglalat már kissé megkopott, az élek lekerekedtek és a fém is sötétebb lett az idővel, a félujjnyi láncszemek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, kissé merevvé téve a láncot. De mindezt Garsin ismeri, hisz a kezében is fogta már.
A pillanatnyi érzelemváltozást Seliodon is megérzi, felpillant a könyvből és a lányra néz.*
- Minden rendben? Talált valamit? *Kérdi fáradt szemekkel.
Ekkor lépteket hallhatnak a Könyvtár felől és kisvártatva Oremor jelenik meg és megállva a Zárt Részleg rácsánál, feszülten pillant Garsinra.*
- Hogy álltok? *Kérdi kissé élesebben, majd megköszörül a torkát.*
- Úgy értem, sikerrel jártatok? *Javítja ki magát, amikor rájön, hogy kissé érdesebb volt a kelleténél.*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Garsin onnan tudhatja, hogy nem nagyobb a sötétség benne a fénynél, hogy gyakran elborzad az olvasás közben. Persze, felmerülhet benne, hogy ezek a kíméletlen kísérletek és próbák mennyire jól leírhatják egy-egy metódus vagy eszköz működését, mennyivel hasznosabb és hatékonyabb, mint csak eszmefuttatásokat vezetni az adott eszközről vagy eszméről. A cél szentesíti az eszközt és valahol Garsin is épp ezután kutat. Bár neki már nem kell kísérleteznie senkin és semmivel, mert előtte úgy tűnik, sokak megtették ezt.
A könyvből kiderül, hogy valóban elfek írták és így már kissé más színben tűnik fel a könyv kialakítása és anyaga is. Azok akik a Kínok Atyjának áldozták fel fájdalmukat és olykor magukat is, úgy hitték, ezzel megváltják lelküket és feloldódhatnak az isteni eszmében. Ám ettől még nem kevésbé borzalmasak a fejtegetéseik, hagymázas látomásaik és az eszközeik. Mint a Kínhozó is.
Ahogy Garsin tovább olvas, kiderül számára, hogy az érintett hívők idővel olyan ellenállóvá váltak a fájdalom ellen, olyan szinten tűrték a fizikai megpróbáltatásokat, hogy képesek voltak elviselni, ha elvágták egy végtagjukat vagy lenyúzták a bőrt róla. Ezért kerestek olyan metódust, amivel a fizikai korlátok átléphetők. Ekkor alkották meg a Kínhozót. Csak társadalmuk vezető tagjai használhatták, hisz csak bennük volt meg a megfelelő affinitás, a varázslásra való hajlam. A korábban látott skicc az ereklyéről készített skicc után már szinte biztos benne, hogy megtalálta, amit keresett. A medál egy tejfehér kristály, tenyérnyinél valamivel kisebb, az alakja amorf, semmiféle metszést nem kapott, kissé durva felületű. Az ezüstfoglalat már kissé megkopott, az élek lekerekedtek és a fém is sötétebb lett az idővel, a félujjnyi láncszemek szorosan kapcsolódnak egymáshoz, kissé merevvé téve a láncot. De mindezt Garsin ismeri, hisz a kezében is fogta már.
A pillanatnyi érzelemváltozást Seliodon is megérzi, felpillant a könyvből és a lányra néz.*
- Minden rendben? Talált valamit? *Kérdi fáradt szemekkel.
Ekkor lépteket hallhatnak a Könyvtár felől és kisvártatva Oremor jelenik meg és megállva a Zárt Részleg rácsánál, feszülten pillant Garsinra.*
- Hogy álltok? *Kérdi kissé élesebben, majd megköszörül a torkát.*
- Úgy értem, sikerrel jártatok? *Javítja ki magát, amikor rájön, hogy kissé érdesebb volt a kelleténél.*
3575. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-16 16:56:01
Üzenet elküldve: 2021-08-16 16:56:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A köszönő szóra barátságos, hálás arccal biccent.*
- Én köszönöm ezt a szolgálatot. - *Mondja szégyenlősen. Örül, mert úgy látja, Seliodonnak jól estek a szavai. Talán sikerült célt érnie és a férfi számára is egyértelművé tennie, mennyire értékesnek is tartja az ő munkáját.
Ezután mindketten elmerülnek a megterhelő tartalmú olvasmányokban...
Garsin előtt nem ismeretlen ez a sötétség, még benne is lakozik belőle. Ismeri a kínt és a halált, ahogy a vágyat is ezek okozására. Éppen ezért igyekszik nem túlzottan beleélni magát a leírásokba, mégis túl gyakran borzad el, vagy épp elgondolkodik és próbálja megérteni, mit érezhettek vagy gondolhattak, akik mindezt átélték az egyik, vagy a másik oldalról.
A legutóbb kezébe akadó könyv esetén sincs ez másképp.
Seliodon talán kicsit félreérti őt, de egy hálás pillantással azért válaszol a figyelmességének.
Az igazság az, hogy azzal a halk szóval ő valójában az elhunytak felé fejezte ki sajnálatát, kiknek emlékét a könyv lapjai őrzik.
Pedig ahogy aztán a sorok tartalma fölfedi magát előtte, olybá tűnik, hogy azok az elfek akár saját magukkal is tehették ezt, s önszántukból nyúzhatták vagy nyúzathatták le a bőrüket a kínért és az érte remélt kegyért.
Egy kicsit nehéz nem valóságként kezelnie mindent, amit olvas. Az istenek tényleg eljöttek ugyanis, és hatással is vannak a világukra. Sa'Tereth lehetne az, akit ők vártak? Vajon igazuk volt, s az istenük értékelte, amit tettek? S ha igen, vajon mit kaptak cserébe? Miért érhette meg? Vagy csak bolondok voltak?...
A leírtak között akad kín, kínzási módszer, amit maga is átélt már, de a többit is el tudja képzelni, s valahogy nehezen hiszi, hogy ezeknek volna bármi értelmük, de nem is vallásos. Talán Seliodon el tudná neki magyarázni. Merthogy valójában őt sem érti. Azt, hogy segíteni akar és védeni az életet, megérti. De hogy mi fűzi őt az istennőhöz, miért van ehhez szüksége rá és a belé vetett hitére, vagy egyáltalán miért hisz, azt már nem ilyen egyszerű átlátnia.
A könyvben szereplő, magukat változatos szenvedésnek kitevők is csak hittek valamiben, olyannyira, hogy akár meghalni is készek voltak érte. Garsin pedig nem tudja, hogy ostobák voltak, vagy valami történt velük, valamit kaptak ettől? Talán nem is fogja megtudni...
Mindenesetre olvas tovább, főleg mikor a szöveg egy bizonyos módszerről kezd szólni, ami anélkül képes kínt okozni, hogy a testet megsebezné. Ráadásul egy mágikus tárgy az említett, s ahogy áthajtja a lapot a folytatásért, egy vázlatos rajzot talál a könyvben.
Ez néhány pillanatra ki is zökkenti a nyomasztó hangulatból, ugyanis fölismerni véli az amulettet, ami a birtokában van, s ez visszairányítja figyelmét a jelen valóságára.
Seliodon akár észre is veheti, hogy most kicsit más, ahogy kihúzza magát, inkább izgatott, mint ijedt, vagy iszonyodó. Garsin majdnem szóvá is teszi, hogy azt hiszi, talált valamit, de végül a kíváncsiság jobban hajtja és nem akar magyarázkodni, hanem rögtön olvasni akar tovább. Szóval olvas tovább...*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*A köszönő szóra barátságos, hálás arccal biccent.*
- Én köszönöm ezt a szolgálatot. - *Mondja szégyenlősen. Örül, mert úgy látja, Seliodonnak jól estek a szavai. Talán sikerült célt érnie és a férfi számára is egyértelművé tennie, mennyire értékesnek is tartja az ő munkáját.
Ezután mindketten elmerülnek a megterhelő tartalmú olvasmányokban...
Garsin előtt nem ismeretlen ez a sötétség, még benne is lakozik belőle. Ismeri a kínt és a halált, ahogy a vágyat is ezek okozására. Éppen ezért igyekszik nem túlzottan beleélni magát a leírásokba, mégis túl gyakran borzad el, vagy épp elgondolkodik és próbálja megérteni, mit érezhettek vagy gondolhattak, akik mindezt átélték az egyik, vagy a másik oldalról.
A legutóbb kezébe akadó könyv esetén sincs ez másképp.
Seliodon talán kicsit félreérti őt, de egy hálás pillantással azért válaszol a figyelmességének.
Az igazság az, hogy azzal a halk szóval ő valójában az elhunytak felé fejezte ki sajnálatát, kiknek emlékét a könyv lapjai őrzik.
Pedig ahogy aztán a sorok tartalma fölfedi magát előtte, olybá tűnik, hogy azok az elfek akár saját magukkal is tehették ezt, s önszántukból nyúzhatták vagy nyúzathatták le a bőrüket a kínért és az érte remélt kegyért.
Egy kicsit nehéz nem valóságként kezelnie mindent, amit olvas. Az istenek tényleg eljöttek ugyanis, és hatással is vannak a világukra. Sa'Tereth lehetne az, akit ők vártak? Vajon igazuk volt, s az istenük értékelte, amit tettek? S ha igen, vajon mit kaptak cserébe? Miért érhette meg? Vagy csak bolondok voltak?...
A leírtak között akad kín, kínzási módszer, amit maga is átélt már, de a többit is el tudja képzelni, s valahogy nehezen hiszi, hogy ezeknek volna bármi értelmük, de nem is vallásos. Talán Seliodon el tudná neki magyarázni. Merthogy valójában őt sem érti. Azt, hogy segíteni akar és védeni az életet, megérti. De hogy mi fűzi őt az istennőhöz, miért van ehhez szüksége rá és a belé vetett hitére, vagy egyáltalán miért hisz, azt már nem ilyen egyszerű átlátnia.
A könyvben szereplő, magukat változatos szenvedésnek kitevők is csak hittek valamiben, olyannyira, hogy akár meghalni is készek voltak érte. Garsin pedig nem tudja, hogy ostobák voltak, vagy valami történt velük, valamit kaptak ettől? Talán nem is fogja megtudni...
Mindenesetre olvas tovább, főleg mikor a szöveg egy bizonyos módszerről kezd szólni, ami anélkül képes kínt okozni, hogy a testet megsebezné. Ráadásul egy mágikus tárgy az említett, s ahogy áthajtja a lapot a folytatásért, egy vázlatos rajzot talál a könyvben.
Ez néhány pillanatra ki is zökkenti a nyomasztó hangulatból, ugyanis fölismerni véli az amulettet, ami a birtokában van, s ez visszairányítja figyelmét a jelen valóságára.
Seliodon akár észre is veheti, hogy most kicsit más, ahogy kihúzza magát, inkább izgatott, mint ijedt, vagy iszonyodó. Garsin majdnem szóvá is teszi, hogy azt hiszi, talált valamit, de végül a kíváncsiság jobban hajtja és nem akar magyarázkodni, hanem rögtön olvasni akar tovább. Szóval olvas tovább...*
3574. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-16 14:18:56
Üzenet elküldve: 2021-08-16 14:18:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Bátorság kérdésében Seliodon mindenképp azon a véleményen van, hogy Garsin is az és a lány sem ágál a dicséret ellen, így folytatódhat a kutatás a Zárt Részlegen.
A tudás mindig veszélyes, lehet olyan veszélyes, mint a penge vagy a méreg és az olyan tudás, mely az élet ellen való, sötét és átkos, még veszélyesebb is lehet. De míg csak olvassák és nem gyakorolják a leírtakat, addig veszélytelennek tűnik, bár Garsin is érezheti magán, hogy a lélek sincs biztonságban. Meg kell tanulnia a helyén kezelni a dolgokat és rájönnie, hogy attól még, hogy kutat ezekben a könyvekben, ő maga még nem válik gonosszá.*
- Köszönöm. *Pillant fel a templomszolga a könyből, amit épp olvas Garsin elismerő szavaira. Látszik rajta, hogy jól esik neki az elismerés, hogy anélkül is lehet hasznos, ha nem felkent pap.
Sajnos kevés olyan "ártalmatlan" olvasmány van a könyvekben, mint az Örök Lámpás. A legtöbb sor nehéz és sötét, kínnal teli és részletessége okán akár gyomorforgató is lehet.
Amikor Seliodon felhívja a figyelmét a kezében tartott könyvre, pár pillanatig még magán érezheti a templomszolga pillantását, mintha a férfi azt figyelné, kell-e segítség neki a könyvhöz. Nem az olvasásához, hanem ahhoz, hogy elfogadja, azt a könyvet valaha volt élő, létező elfek bőrére írták.*
- Semmi baj. *Mondja bátorítón Seliodon.*
- Ugyan ez a Fény Temploma, de őriznünk kell a sötétséget is, nehogy árnyékba vonja az élőket. *Teszi hozzá még, majd visszafordul saját könyve fölé.
Garsin kinyitva a könyvet, rájöhet, hogy nagy része hagymázas képzelgés egy sötét világ eljöveteléről, egy sötét istennel, aki kínban és fájdalomban méri kegyét. Ennek az istenségnek a hívei használtak bizonyos mágikus eszközöket, amelyekkel fájdalmat szíthattak. De ők magukon használták. Úgy tartották, minél nagyobb a fájdalom, annál közelebb kerülhetnek az isteni lényeghez. Ha valaki meghalt a kíntól, abban nem volt elég hit, hogy egyesüljön az isteni akarattal. De használtak kampókat, ostort és ezernyi más világi eszközt, hogy átéljék a kínt, mígnem egyfajta tudatalatti állapotban lebegve elszakadhattak testi valójuktól. Az őrült képzelgések között többször olvasható egy varázslatos tárgy, a Kínhozó, amellyel a test megsebzése nélkül érhették el ezt az állapotot. A tárgyról még egy elnagyolt skiccet is találhat Garsin a könyvben, ami kísértetiesen hasonlít a birtokában lévőre.*
//Könyvtár//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmazhat!//
*Bátorság kérdésében Seliodon mindenképp azon a véleményen van, hogy Garsin is az és a lány sem ágál a dicséret ellen, így folytatódhat a kutatás a Zárt Részlegen.
A tudás mindig veszélyes, lehet olyan veszélyes, mint a penge vagy a méreg és az olyan tudás, mely az élet ellen való, sötét és átkos, még veszélyesebb is lehet. De míg csak olvassák és nem gyakorolják a leírtakat, addig veszélytelennek tűnik, bár Garsin is érezheti magán, hogy a lélek sincs biztonságban. Meg kell tanulnia a helyén kezelni a dolgokat és rájönnie, hogy attól még, hogy kutat ezekben a könyvekben, ő maga még nem válik gonosszá.*
- Köszönöm. *Pillant fel a templomszolga a könyből, amit épp olvas Garsin elismerő szavaira. Látszik rajta, hogy jól esik neki az elismerés, hogy anélkül is lehet hasznos, ha nem felkent pap.
Sajnos kevés olyan "ártalmatlan" olvasmány van a könyvekben, mint az Örök Lámpás. A legtöbb sor nehéz és sötét, kínnal teli és részletessége okán akár gyomorforgató is lehet.
Amikor Seliodon felhívja a figyelmét a kezében tartott könyvre, pár pillanatig még magán érezheti a templomszolga pillantását, mintha a férfi azt figyelné, kell-e segítség neki a könyvhöz. Nem az olvasásához, hanem ahhoz, hogy elfogadja, azt a könyvet valaha volt élő, létező elfek bőrére írták.*
- Semmi baj. *Mondja bátorítón Seliodon.*
- Ugyan ez a Fény Temploma, de őriznünk kell a sötétséget is, nehogy árnyékba vonja az élőket. *Teszi hozzá még, majd visszafordul saját könyve fölé.
Garsin kinyitva a könyvet, rájöhet, hogy nagy része hagymázas képzelgés egy sötét világ eljöveteléről, egy sötét istennel, aki kínban és fájdalomban méri kegyét. Ennek az istenségnek a hívei használtak bizonyos mágikus eszközöket, amelyekkel fájdalmat szíthattak. De ők magukon használták. Úgy tartották, minél nagyobb a fájdalom, annál közelebb kerülhetnek az isteni lényeghez. Ha valaki meghalt a kíntól, abban nem volt elég hit, hogy egyesüljön az isteni akarattal. De használtak kampókat, ostort és ezernyi más világi eszközt, hogy átéljék a kínt, mígnem egyfajta tudatalatti állapotban lebegve elszakadhattak testi valójuktól. Az őrült képzelgések között többször olvasható egy varázslatos tárgy, a Kínhozó, amellyel a test megsebzése nélkül érhették el ezt az állapotot. A tárgyról még egy elnagyolt skiccet is találhat Garsin a könyvben, ami kísértetiesen hasonlít a birtokában lévőre.*
3573. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-11 14:22:40
Üzenet elküldve: 2021-08-11 14:22:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*A dicsérő szóra, hogy ő bátor volna, szerény kétkedéssel pillant Seliodon szemébe. Nem tudja, a férfi miért gondolja ezt. Talán mert a városőrség tagja?
De nem helyesbít vagy tiltakozik most, inkább csak elfogadja a kedves véleményt. A saját mércéjével mérve még ő is bátornak ítéli magát. Nem tett, vagy tesz semmi nagyot, vagy veszélyeset, de még nem is futamodott meg a rá bízott feladat és a nehézségek elől, pedig indíttatása már lett volna rá. Egyelőre büszke erre, magára. És szüksége is van erre az érzésre, az apró sikerekre, hogy önbizalmát fölépítse.
A templomszolga megnyugtatja az itt található iratokkal kapcsolatban, hogy inkább a tudás a veszélyes, amit őriznek, s nem a megérintésük. Bár a válasz azt is sejteti, hogy akadhat a templomban olyan is, amivel jobb nem érintkezni.
Mivel nem vallásos, vagy művelt, a kíváncsiskodására kapott feleletet nem egészen érti, csak annyit bogoz ki belőle, hogy Seliodonból valamiért nem válhat pap. Valamint azt a szomorú mosolyt is elkapja, amiből arra következtet, hogy a férfi nincs egészen megbékélve ezzel. Úgy érzi, valamit neki is mondania kellene, hogy a templomszolgát lelkesítse.*
- Ez nagyon jó szolgálat. Ezt a sok tudást őrizni és ismerni. Én el lennék itt veszve maga nélkül. Talán ez a tudás és a maga segítsége fog életeket menteni, támogatni a sötétség elleni harcot. - *Mondja, és őszintén így is gondolja. Bár a szavait bajosan válogatja, igyekszik kicsit az ájtatos ajkakról elcsent szóképeket is használni. Mikor sötétség elleni harcról beszél, valójában gonosztevőkre gondol, s megint ezt a konkrét esetet veszi példának, az amulettel. Ha nincs Seliodon, vagy a többi templomszolga, akkor az ereklyéről sem tudna meg többet. Ha nem tud meg többet, nem fogják tudni használni.
Márpedig ő tényleg azt reméli, hogy azzal a holmival a város védelmét szolgálhatják majd, vagyis esetenként életeket is menthetnek általa. Ami pedig közvetve Seliodon által is volna.
Később élénken figyel mindenre, amit a férfi magyaráz, míg nem az irományok összegyűjtéséből áttérnek a munka lényegi részére.
Az Örök Lámpásról szóló följegyzés egy könnyű kis kitérő és érdekesség, amiben örömét leli. Jó érzés valamit fölismeri az irományok között, amivel már a valóságban is találkozott. A számára még ez is "varázslat": az írott szó és hogy általa történeteket, ismereteket lehet átadni, lejegyezni, hogy azt egyszer valaki a jövőben elolvashassa.
Később azonban megtapasztalja ennek a "varázslatnak" az árnyoldalát is, mikor olyasmikről olvas, amiknek egy jobb világban soha nem szabadott volna megtörténniük.
Ő maga is látott és tapasztalt már eleget, ennek ellenére, vagy tán épp ezért megviselik ezek a részletes leírások. Néha kell egy kis idő, hogy körülnézzen a jelenben és emlékeztesse rá magát, hogy a valóság nem csak ebből a "sötétségből" és gonosz, beteges vágyakkal rendelkező emberekből áll.
Mikor kezébe veszi a következő könyvet, már elsőre érzi, hogy ez valami különleges. Meg is simítja és megállapítja, hogy valamiféle bőrből készülhetett. Arra azonban nincs felkészülve, amire Seliodon figyelmezteti.
Előbb csak hitetlenkedve kapja pillantását a férfira, majd a kezét is gyorsan, viszolyogva elhúzza. Szeretné valamibe beletörölni, de hirtelenjében annak a gondolata is taszítja, hogy a ruháját érintse ezzel az érzéssel az ujjain, amit aztán később is viselnie kell még.
Tele van kérdésekkel, amik leginkább egy egyszerű "miért?"-ben foglalhatóak össze. Miért tenne bárki is ilyet, vagy mi történt azokkal az elfekkel, hogyan jutottak erre a sorsra?
Ám csöndben marad, magában emészti ezt az újabb terhet.
Majd lassan összeszedi magát és igyekszik másképp nézni a könyvre: nem csak a nyilvánvalóan undorító tettek maradványát látni benne, hanem az egykor valószínűleg sokat szenvedett elfek emlékét is.*
- Sajnálom. - *Szól halkan, majd visszanyújtja kezét a könyvért és fölnyitja. Lássuk hát, mi az ő történetük!*
//Könyvtár//
*A dicsérő szóra, hogy ő bátor volna, szerény kétkedéssel pillant Seliodon szemébe. Nem tudja, a férfi miért gondolja ezt. Talán mert a városőrség tagja?
De nem helyesbít vagy tiltakozik most, inkább csak elfogadja a kedves véleményt. A saját mércéjével mérve még ő is bátornak ítéli magát. Nem tett, vagy tesz semmi nagyot, vagy veszélyeset, de még nem is futamodott meg a rá bízott feladat és a nehézségek elől, pedig indíttatása már lett volna rá. Egyelőre büszke erre, magára. És szüksége is van erre az érzésre, az apró sikerekre, hogy önbizalmát fölépítse.
A templomszolga megnyugtatja az itt található iratokkal kapcsolatban, hogy inkább a tudás a veszélyes, amit őriznek, s nem a megérintésük. Bár a válasz azt is sejteti, hogy akadhat a templomban olyan is, amivel jobb nem érintkezni.
Mivel nem vallásos, vagy művelt, a kíváncsiskodására kapott feleletet nem egészen érti, csak annyit bogoz ki belőle, hogy Seliodonból valamiért nem válhat pap. Valamint azt a szomorú mosolyt is elkapja, amiből arra következtet, hogy a férfi nincs egészen megbékélve ezzel. Úgy érzi, valamit neki is mondania kellene, hogy a templomszolgát lelkesítse.*
- Ez nagyon jó szolgálat. Ezt a sok tudást őrizni és ismerni. Én el lennék itt veszve maga nélkül. Talán ez a tudás és a maga segítsége fog életeket menteni, támogatni a sötétség elleni harcot. - *Mondja, és őszintén így is gondolja. Bár a szavait bajosan válogatja, igyekszik kicsit az ájtatos ajkakról elcsent szóképeket is használni. Mikor sötétség elleni harcról beszél, valójában gonosztevőkre gondol, s megint ezt a konkrét esetet veszi példának, az amulettel. Ha nincs Seliodon, vagy a többi templomszolga, akkor az ereklyéről sem tudna meg többet. Ha nem tud meg többet, nem fogják tudni használni.
Márpedig ő tényleg azt reméli, hogy azzal a holmival a város védelmét szolgálhatják majd, vagyis esetenként életeket is menthetnek általa. Ami pedig közvetve Seliodon által is volna.
Később élénken figyel mindenre, amit a férfi magyaráz, míg nem az irományok összegyűjtéséből áttérnek a munka lényegi részére.
Az Örök Lámpásról szóló följegyzés egy könnyű kis kitérő és érdekesség, amiben örömét leli. Jó érzés valamit fölismeri az irományok között, amivel már a valóságban is találkozott. A számára még ez is "varázslat": az írott szó és hogy általa történeteket, ismereteket lehet átadni, lejegyezni, hogy azt egyszer valaki a jövőben elolvashassa.
Később azonban megtapasztalja ennek a "varázslatnak" az árnyoldalát is, mikor olyasmikről olvas, amiknek egy jobb világban soha nem szabadott volna megtörténniük.
Ő maga is látott és tapasztalt már eleget, ennek ellenére, vagy tán épp ezért megviselik ezek a részletes leírások. Néha kell egy kis idő, hogy körülnézzen a jelenben és emlékeztesse rá magát, hogy a valóság nem csak ebből a "sötétségből" és gonosz, beteges vágyakkal rendelkező emberekből áll.
Mikor kezébe veszi a következő könyvet, már elsőre érzi, hogy ez valami különleges. Meg is simítja és megállapítja, hogy valamiféle bőrből készülhetett. Arra azonban nincs felkészülve, amire Seliodon figyelmezteti.
Előbb csak hitetlenkedve kapja pillantását a férfira, majd a kezét is gyorsan, viszolyogva elhúzza. Szeretné valamibe beletörölni, de hirtelenjében annak a gondolata is taszítja, hogy a ruháját érintse ezzel az érzéssel az ujjain, amit aztán később is viselnie kell még.
Tele van kérdésekkel, amik leginkább egy egyszerű "miért?"-ben foglalhatóak össze. Miért tenne bárki is ilyet, vagy mi történt azokkal az elfekkel, hogyan jutottak erre a sorsra?
Ám csöndben marad, magában emészti ezt az újabb terhet.
Majd lassan összeszedi magát és igyekszik másképp nézni a könyvre: nem csak a nyilvánvalóan undorító tettek maradványát látni benne, hanem az egykor valószínűleg sokat szenvedett elfek emlékét is.*
- Sajnálom. - *Szól halkan, majd visszanyújtja kezét a könyvért és fölnyitja. Lássuk hát, mi az ő történetük!*
3572. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-11 12:58:49
Üzenet elküldve: 2021-08-11 12:58:49
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Garsinnak talán apró belátása nyílik a lázadás utáni templomi életbe, ahogy Eeyr hívei igyekeztek visszaállítani valamit megtépázott hitükből és erejükből. A lány is pontosan tudja, hogy olykor az események alakulása miatt nehezedik hatalmas teher az emberekre és kénytelenek olyan dolgokat is véghezvinni, amelyekre normál esetben nem volnának képesek. Vagy olyan terhet a nyakukba venni, amelyre úgy érzik, nem volnának képesek.*
- Bátor. *Hagyja annyiban egyetértve Seliodon.*
- De ön is az, kisasszony. *Teszi hozzá, mert látta és tapasztalta, hogy Garsin is határozottságán felül teljesít és áll helyt.
Abban is lehet valami, hogy a templomszolga már várta őt, hogy folytathassák a munkát, előző nap is úgy tűnt, hogy élvezi a kutakodást a titokzatos ereklye után. Aztán a kocsi is bekerül a könyvekkel és ők elkezdhetik a munkát és a kutatást a Zárt Részlegen.
Amikor Garsin arról kérdezi Seliodont, hogy a könyvek megérintése veszélyes-e, a férfi bátorítón mosolyog rá.*
- Nem, nem veszélyesek, az ilyesmit nem tárolnánk itt. Nem kell aggódnod. *Nyugtatja meg a lányt.
A kutatás csendben és kissé nehezebben halad, mert a könyvekben nem csak sok iszonytató dolog van, de olykor ismeretlen nyelvű sorok is futnak.*
- Nem, én sajnos nem. Hiányzik belőlem az affinitás, hogy megkapjam a Fény Úrnőjének ajándékát. *Mosolyog szomorúan a templomszolga.*
- Én így szolgálom Eeyrt. *Teszi hozzá és visszafordul a könyvek felé. Meglehet, nem szívesen beszélne erről. De a kérdésekre elmondja, hogy először mindig terület szerint keres, földrajzi egyezés, aztán igyekszik leszűkíteni a metszetet a keresés jellemzőire és végül a témába vágó írásokat is sorra veszi.
Garsin meg is találja a könyvekben az Örök Lámpásnak nevezett gyertyák leírását, amelyek valóban a sötétséget igyekeznek távol tartani folyton világosságot adó fényükkel.
Az olvasás most nem csak a szemet és a tudatot veszi igénybe, de olykor a lélekre is hat. Az a sok, tárgyilagos, hideg profizmussal lejegyzett kínzás és embertelen kísérletek, amelyek részletesen és mélyre hatón vizsgálják egy-egy tárgy vagy sötét ereklye működését, igen megterhelő lehet.
Garsin akkor érzi ezt leginkább, amikor egy különleges tapintású könyvet vesz a kezébe. A könyv alkarnyi és ötujjnyi vaskos, a gerince fém, ezért súlya is van, a lapjait is abból a különleges, bőr tapintású anyagból készítették és arra festették fel a lendületes betűket és ábrázolásokat.*
- Óvatosan azzal a könyvvel. *Pillant fel Seliodon az egyik tekercsből.*
- Elfek bőréből készítették. *Mondja aggodalmas hangon szomorúan.*
//Könyvtár//
*Garsinnak talán apró belátása nyílik a lázadás utáni templomi életbe, ahogy Eeyr hívei igyekeztek visszaállítani valamit megtépázott hitükből és erejükből. A lány is pontosan tudja, hogy olykor az események alakulása miatt nehezedik hatalmas teher az emberekre és kénytelenek olyan dolgokat is véghezvinni, amelyekre normál esetben nem volnának képesek. Vagy olyan terhet a nyakukba venni, amelyre úgy érzik, nem volnának képesek.*
- Bátor. *Hagyja annyiban egyetértve Seliodon.*
- De ön is az, kisasszony. *Teszi hozzá, mert látta és tapasztalta, hogy Garsin is határozottságán felül teljesít és áll helyt.
Abban is lehet valami, hogy a templomszolga már várta őt, hogy folytathassák a munkát, előző nap is úgy tűnt, hogy élvezi a kutakodást a titokzatos ereklye után. Aztán a kocsi is bekerül a könyvekkel és ők elkezdhetik a munkát és a kutatást a Zárt Részlegen.
Amikor Garsin arról kérdezi Seliodont, hogy a könyvek megérintése veszélyes-e, a férfi bátorítón mosolyog rá.*
- Nem, nem veszélyesek, az ilyesmit nem tárolnánk itt. Nem kell aggódnod. *Nyugtatja meg a lányt.
A kutatás csendben és kissé nehezebben halad, mert a könyvekben nem csak sok iszonytató dolog van, de olykor ismeretlen nyelvű sorok is futnak.*
- Nem, én sajnos nem. Hiányzik belőlem az affinitás, hogy megkapjam a Fény Úrnőjének ajándékát. *Mosolyog szomorúan a templomszolga.*
- Én így szolgálom Eeyrt. *Teszi hozzá és visszafordul a könyvek felé. Meglehet, nem szívesen beszélne erről. De a kérdésekre elmondja, hogy először mindig terület szerint keres, földrajzi egyezés, aztán igyekszik leszűkíteni a metszetet a keresés jellemzőire és végül a témába vágó írásokat is sorra veszi.
Garsin meg is találja a könyvekben az Örök Lámpásnak nevezett gyertyák leírását, amelyek valóban a sötétséget igyekeznek távol tartani folyton világosságot adó fényükkel.
Az olvasás most nem csak a szemet és a tudatot veszi igénybe, de olykor a lélekre is hat. Az a sok, tárgyilagos, hideg profizmussal lejegyzett kínzás és embertelen kísérletek, amelyek részletesen és mélyre hatón vizsgálják egy-egy tárgy vagy sötét ereklye működését, igen megterhelő lehet.
Garsin akkor érzi ezt leginkább, amikor egy különleges tapintású könyvet vesz a kezébe. A könyv alkarnyi és ötujjnyi vaskos, a gerince fém, ezért súlya is van, a lapjait is abból a különleges, bőr tapintású anyagból készítették és arra festették fel a lendületes betűket és ábrázolásokat.*
- Óvatosan azzal a könyvvel. *Pillant fel Seliodon az egyik tekercsből.*
- Elfek bőréből készítették. *Mondja aggodalmas hangon szomorúan.*
3571. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-08 21:13:48
Üzenet elküldve: 2021-08-08 21:13:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
*A parancsnokból különösebben nem lehet semmi érzelmet kiolvasni annak nyomán, hogy a férfi valóban a Sayqueves család sajra, pusztán csak bólint a tényre, s elraktározza magában, hátha később még hasznára válhat. Ismeri a családot, hallott már róla ezt-azt, de nincs ellenérzése, sem pedig jó tapasztalata velük.*
-Oszlatás, azt mondja?
*Közben pedig hümment is egy nagyot, s a szakállát is sikerül akaratlanul megvakarnia.*
-Kérem, nem vagyok én úr, csak egy egyszerű katona.
*Az viszont könnyen érződhet, hogy nem kelletlen szerénykedésről van szó, egyszerűen tényleg így gondolja.*
-Nem keresek efféle mágiát, legalábbis nem feltétlen. Nincs rajtam rontás, inkább az érdekelne, hogy megelőzni meg lehet-e valamilyen módon magának a varázslatnak a hatását, bár már a megszüntetés lehetősége is több, mint amit találni reméltem a hatalmas tudásommal és kutatási módszeremmel a témában.
*Annak ellenére, hogy egyáltalán nem jártas a mágiában, az átlagosnál intelligensebb fickó, s összerakja a dolgokat, amiket ismer, vagy ismerni vél.*
-Persze az alapok ismerete nélkül akkor sem ismerném fel azt, amit keresek, ha az orrom előtt lenne. Sajnos a kardforgatáshoz jobban értek, be kell vallanom.
*Talán a másik dolog, amit keres, nem is létezik, vagy roppant ritka egész Lanawin földjén.*
-Hálás lennék, ha segítene.
*Azzal pedig kezével az egyik székre mutat, hogy foglaljon helyes a férfi, ha valóban hajlandó segíteni Bredocnak egy kis tudást magára szedni.*
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
*A parancsnokból különösebben nem lehet semmi érzelmet kiolvasni annak nyomán, hogy a férfi valóban a Sayqueves család sajra, pusztán csak bólint a tényre, s elraktározza magában, hátha később még hasznára válhat. Ismeri a családot, hallott már róla ezt-azt, de nincs ellenérzése, sem pedig jó tapasztalata velük.*
-Oszlatás, azt mondja?
*Közben pedig hümment is egy nagyot, s a szakállát is sikerül akaratlanul megvakarnia.*
-Kérem, nem vagyok én úr, csak egy egyszerű katona.
*Az viszont könnyen érződhet, hogy nem kelletlen szerénykedésről van szó, egyszerűen tényleg így gondolja.*
-Nem keresek efféle mágiát, legalábbis nem feltétlen. Nincs rajtam rontás, inkább az érdekelne, hogy megelőzni meg lehet-e valamilyen módon magának a varázslatnak a hatását, bár már a megszüntetés lehetősége is több, mint amit találni reméltem a hatalmas tudásommal és kutatási módszeremmel a témában.
*Annak ellenére, hogy egyáltalán nem jártas a mágiában, az átlagosnál intelligensebb fickó, s összerakja a dolgokat, amiket ismer, vagy ismerni vél.*
-Persze az alapok ismerete nélkül akkor sem ismerném fel azt, amit keresek, ha az orrom előtt lenne. Sajnos a kardforgatáshoz jobban értek, be kell vallanom.
*Talán a másik dolog, amit keres, nem is létezik, vagy roppant ritka egész Lanawin földjén.*
-Hálás lennék, ha segítene.
*Azzal pedig kezével az egyik székre mutat, hogy foglaljon helyes a férfi, ha valóban hajlandó segíteni Bredocnak egy kis tudást magára szedni.*
3570. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-06 12:22:23
Üzenet elküldve: 2021-08-06 12:22:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Apró kitérő//
*Miközben elindul a számára legszimpatikusabb irányba, lassan kiszélesedő utcára lesz figyelmes, amely egy hatalmas épülethez vezet. Már az utca elejéből látja a jellegzetes vallási helyet, ahova a lakók istenük kegyeiért járulnak. Kapuja kitárva, ahogy mindig is, hívogató és monumentális építmény, városszerte egyedi. Néha még ki és be járnak rajta, de neki mindig is az volt Eeyr hívőivel a baja, hogy annyira befásultak. Mikor megpillant egyet, ruházata alapján vélhetően a papok közül valót, még a hideg is átszalad a hátán. ~Fele se tréfa ennek, pucoljunk gyorsan innen! ~ Fordul meg, viszont, most már legalább tudja merre van a városban. Innen már könnyen visszatalál a Kalmárhoz, hogy ismét visszatérjen a szolgálatba és, ha szerencséje lesz senki észre se veszi, hogy elhagyta a helyét.*
*Miközben elindul a számára legszimpatikusabb irányba, lassan kiszélesedő utcára lesz figyelmes, amely egy hatalmas épülethez vezet. Már az utca elejéből látja a jellegzetes vallási helyet, ahova a lakók istenük kegyeiért járulnak. Kapuja kitárva, ahogy mindig is, hívogató és monumentális építmény, városszerte egyedi. Néha még ki és be járnak rajta, de neki mindig is az volt Eeyr hívőivel a baja, hogy annyira befásultak. Mikor megpillant egyet, ruházata alapján vélhetően a papok közül valót, még a hideg is átszalad a hátán. ~Fele se tréfa ennek, pucoljunk gyorsan innen! ~ Fordul meg, viszont, most már legalább tudja merre van a városban. Innen már könnyen visszatalál a Kalmárhoz, hogy ismét visszatérjen a szolgálatba és, ha szerencséje lesz senki észre se veszi, hogy elhagyta a helyét.*
3569. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-05 15:32:22
Üzenet elküldve: 2021-08-05 15:32:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
* Dram belépője úgy tűnik nem zavarja meg a férfit, és talán még meg se sértődik azon, hogy segítséget ajánlanak neki. Sőt, mintha még jó kedve is lenne az idős embernek, ami akaratlanul is mosolyt csal az elf arcára is. Hiába, a vidámság és a jókedv ragadós. *
- Bredoc Droyn. * Biccent a férfinak, és mintha ismerős lenne a név, de nem tudja felidézni, hogy honnan. Pedig ha valamire, akkor az eszére igazán büszke, de ez azt sejteti, hogy csak futtában találkozott a névvel, amit nem tud hova tenni. *
- Igen. * Biztosítja a másikat továbbra is joviálisan, nem tudva, hogy mire számítson a másiktól. Sokan neheztelnek rájuk, ahogy az összes nevesre, de ez nem ok arra, hogy Drameiloten megtagadja magát, vagy a származását. *
- Jó uram, talán nem is tudja, de létezik ilyen mágia, és ismerem is. Oszlatásnak hívják, és egy kiválasztott élőlényről tünteti el minden mágia hatását. Tehát, ha valamiféle rontást vagy hasonlót szeretne eltüntetni magáról, akkor keresve se találna rá jobb lehetőséget. * Tesz ajánlatot a nemes Sayqueves, majd úgy érzi, hogy a pontosság kedvéért nem árt, ha hozzá tesz még valamit. *
- Viszont nem Eeyrnek, hanem Teysusnak kell megköszönni a mágiát.
* Úgy érzi ezt jobb tisztázni, mert sem Eeyrt, sem Teysust nem sértené meg azzal, hogy összekeverné melyik kegyéből milyen mágikus képességeket szerzett magának. *
- De ha csupán tanulni vágyna, akkor a lehető legjobb helyre jött. Bár, meg kell vallanom, nálam sokkal jobb és hasznosabb találokat is lelhet idebent. Viszont ők nem tanítanak ingyen, míg én bármikor szívesen beszélgetek a mágia rejtelmeiről. * Ismerteti a mikénteket az öreg katonának tűnő férfival, és az asztalnál álldogáló üres szék felé mutat. *
- Amennyiben diskurzust keres, és felszínes tudásom is kielégítő lehet, úgy szívesen helyet foglalnék. Hiába a fiatal test, ha nincs hozzászokva, akkor ezt is megviseli a hosszú álldogálás.
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
* Dram belépője úgy tűnik nem zavarja meg a férfit, és talán még meg se sértődik azon, hogy segítséget ajánlanak neki. Sőt, mintha még jó kedve is lenne az idős embernek, ami akaratlanul is mosolyt csal az elf arcára is. Hiába, a vidámság és a jókedv ragadós. *
- Bredoc Droyn. * Biccent a férfinak, és mintha ismerős lenne a név, de nem tudja felidézni, hogy honnan. Pedig ha valamire, akkor az eszére igazán büszke, de ez azt sejteti, hogy csak futtában találkozott a névvel, amit nem tud hova tenni. *
- Igen. * Biztosítja a másikat továbbra is joviálisan, nem tudva, hogy mire számítson a másiktól. Sokan neheztelnek rájuk, ahogy az összes nevesre, de ez nem ok arra, hogy Drameiloten megtagadja magát, vagy a származását. *
- Jó uram, talán nem is tudja, de létezik ilyen mágia, és ismerem is. Oszlatásnak hívják, és egy kiválasztott élőlényről tünteti el minden mágia hatását. Tehát, ha valamiféle rontást vagy hasonlót szeretne eltüntetni magáról, akkor keresve se találna rá jobb lehetőséget. * Tesz ajánlatot a nemes Sayqueves, majd úgy érzi, hogy a pontosság kedvéért nem árt, ha hozzá tesz még valamit. *
- Viszont nem Eeyrnek, hanem Teysusnak kell megköszönni a mágiát.
* Úgy érzi ezt jobb tisztázni, mert sem Eeyrt, sem Teysust nem sértené meg azzal, hogy összekeverné melyik kegyéből milyen mágikus képességeket szerzett magának. *
- De ha csupán tanulni vágyna, akkor a lehető legjobb helyre jött. Bár, meg kell vallanom, nálam sokkal jobb és hasznosabb találokat is lelhet idebent. Viszont ők nem tanítanak ingyen, míg én bármikor szívesen beszélgetek a mágia rejtelmeiről. * Ismerteti a mikénteket az öreg katonának tűnő férfival, és az asztalnál álldogáló üres szék felé mutat. *
- Amennyiben diskurzust keres, és felszínes tudásom is kielégítő lehet, úgy szívesen helyet foglalnék. Hiába a fiatal test, ha nincs hozzászokva, akkor ezt is megviseli a hosszú álldogálás.
3568. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-04 12:19:13
Üzenet elküldve: 2021-08-04 12:19:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
- Értem. - *Mondja, még mindig némileg zavarban.*
- Akkor ő egy bátor ember, nagy felelősséggel. Akár a parancsnok... - *Fűzi hozzá gondolatait Seliodon szavaihoz. És ez valóban segít kicsit más színben látnia Oremort.
Ő nem volt itt a lázadás idején, csak hallomásból tudja, mik történtek ebben a városban. De ha jól veszi ki, még a két férfi céljai is hasonlóak, csak más eszközökkel kívánják segíteni a város békéjét és biztonságát. Garsinban pedig ez tiszteletet és hálát ébreszt.
Akárhogy is legyen, azt el tudja képzelni, hogy az ilyen munka mennyi önfeladással és felelősséggel, aggodalommal járhat. És hogy mennyire fontos, hogy az ember hogyan viselkedik, milyen képet mutat mások felé...
A bányában Bredoc is ilyen kemény és szigorú arcát mutatta, mert arra volt szükség. Most már megkockáztatná, hogy Oremor fensőbbséges viselkedése is annak köszönhető, hogy így igyekszik fenntartani a tekintélyét. Persze az is lehet, hogy csak beképzelt és ez a rossz szokása... Garsin mégis inkább szeretné hinni ez előbbit, már csak Seliodon kedvessége miatt is, aki ilyen szépen szólt a papról.
Mikor a templomszolga kifordul a kocsiért, követi őt tekintetével, s már előre felismer néhányat a kötetekből.*
- Köszönöm! - *Seliodon igazán remek segítség. Nem csak hozzáértő, de segítőkész is és előrelátó. Garsinnak az előkészületeket látva az a benyomása, hogy a templomszolga egyenesen várta őt és hogy folytathassák a közös munkát.*
- Van olyan is, amihez... hozzáérni is veszélyes? - *Kérdi sután, Seliodon figyelmeztetésére válaszolva. Mert jelenleg az a helyzet, hogy ő maga egy tekercsért sem szívesen nyúlna, hátha valami átok szállna rá miatta.
Ha választ kapott, akkor a következő kérdésre már bátrabban biccent és végre a tegnapi izgatottság is visszatér.*
- Igen. - *Feleli határozottan, s még valami mosolyszerű is fölfedezhető az arcán.
Ezek után ott jár Seliodon nyomában, figyeli őt és tartja a karját, hogy elvegye a könyveket és az asztalhoz hordja.*
- Maga is pap lesz egyszer? - *Enged meg magának egy kis kíváncsiságot, bár nem akarja nagyon megzavarni a templomszolgát a koncentrációban. Ennek ellenére később is akad még néhány kérdése, de azok már inkább a kutatási módszerekről szólnak. Érdeklődik, hogy Seliodon honnan tudja, hogy mit hol keressen és hasonlók... Vagyis tanulni igyekszik, hogy egyszer önállóbb lehessen.
Mikor aztán helyet foglalnak és nekifognak az olvasásnak, figyelme már a sorok közt rejlő tudásé.
A Krenkataur titkairól is érdeklődéssel olvas. Még a "Kékszemű" mesélt neki arról a szörnyetegről, aki fél a fénytől, vagy azokról az olthatatlan gyertyákról, amelyekkel ő is találkozott a bányában, s amelyek épp e szörnyeteg távol tartását is szolgálják a néhai mágus szerint...
De izgalmassá akkor válik igazán a dolog, mikor eljutnak a mágikus holmikról szóló följegyzésekig. Izgalmassá és valahol félelmetessé...
Garsin eleinte mindent elolvas és hamar borússá válik és nyomasztja, hogy ilyesmik akár még most is ott lehetnek a világban, akár rossz kezekben. Aztán később már igyekszik válogatni és ugrálni a sorok között, s ha olyasmit talál, ami egyértelművé teszi, hogy az adott tárgy nem az, amit ő keres, úgy inkább áttér a következő holmi leírásához. Mert lehet ugyan, hogy hasznára válhatna a tudás a többi eszközről is, de az idő szorítja őket és szeretne eredményre jutni a kutatásuk valódi célját illetően is.
Néha azért kényelmetlenül mozgolódik a széken. Nem azért, mert a sok üléstől elmacskásodott, inkább az olvasmányok tartalma terheli le és teszi feszültté, ám mindig visszahajol és továbbvezeti pillantását a sorokon.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.04 12:23:54
//Könyvtár//
- Értem. - *Mondja, még mindig némileg zavarban.*
- Akkor ő egy bátor ember, nagy felelősséggel. Akár a parancsnok... - *Fűzi hozzá gondolatait Seliodon szavaihoz. És ez valóban segít kicsit más színben látnia Oremort.
Ő nem volt itt a lázadás idején, csak hallomásból tudja, mik történtek ebben a városban. De ha jól veszi ki, még a két férfi céljai is hasonlóak, csak más eszközökkel kívánják segíteni a város békéjét és biztonságát. Garsinban pedig ez tiszteletet és hálát ébreszt.
Akárhogy is legyen, azt el tudja képzelni, hogy az ilyen munka mennyi önfeladással és felelősséggel, aggodalommal járhat. És hogy mennyire fontos, hogy az ember hogyan viselkedik, milyen képet mutat mások felé...
A bányában Bredoc is ilyen kemény és szigorú arcát mutatta, mert arra volt szükség. Most már megkockáztatná, hogy Oremor fensőbbséges viselkedése is annak köszönhető, hogy így igyekszik fenntartani a tekintélyét. Persze az is lehet, hogy csak beképzelt és ez a rossz szokása... Garsin mégis inkább szeretné hinni ez előbbit, már csak Seliodon kedvessége miatt is, aki ilyen szépen szólt a papról.
Mikor a templomszolga kifordul a kocsiért, követi őt tekintetével, s már előre felismer néhányat a kötetekből.*
- Köszönöm! - *Seliodon igazán remek segítség. Nem csak hozzáértő, de segítőkész is és előrelátó. Garsinnak az előkészületeket látva az a benyomása, hogy a templomszolga egyenesen várta őt és hogy folytathassák a közös munkát.*
- Van olyan is, amihez... hozzáérni is veszélyes? - *Kérdi sután, Seliodon figyelmeztetésére válaszolva. Mert jelenleg az a helyzet, hogy ő maga egy tekercsért sem szívesen nyúlna, hátha valami átok szállna rá miatta.
Ha választ kapott, akkor a következő kérdésre már bátrabban biccent és végre a tegnapi izgatottság is visszatér.*
- Igen. - *Feleli határozottan, s még valami mosolyszerű is fölfedezhető az arcán.
Ezek után ott jár Seliodon nyomában, figyeli őt és tartja a karját, hogy elvegye a könyveket és az asztalhoz hordja.*
- Maga is pap lesz egyszer? - *Enged meg magának egy kis kíváncsiságot, bár nem akarja nagyon megzavarni a templomszolgát a koncentrációban. Ennek ellenére később is akad még néhány kérdése, de azok már inkább a kutatási módszerekről szólnak. Érdeklődik, hogy Seliodon honnan tudja, hogy mit hol keressen és hasonlók... Vagyis tanulni igyekszik, hogy egyszer önállóbb lehessen.
Mikor aztán helyet foglalnak és nekifognak az olvasásnak, figyelme már a sorok közt rejlő tudásé.
A Krenkataur titkairól is érdeklődéssel olvas. Még a "Kékszemű" mesélt neki arról a szörnyetegről, aki fél a fénytől, vagy azokról az olthatatlan gyertyákról, amelyekkel ő is találkozott a bányában, s amelyek épp e szörnyeteg távol tartását is szolgálják a néhai mágus szerint...
De izgalmassá akkor válik igazán a dolog, mikor eljutnak a mágikus holmikról szóló följegyzésekig. Izgalmassá és valahol félelmetessé...
Garsin eleinte mindent elolvas és hamar borússá válik és nyomasztja, hogy ilyesmik akár még most is ott lehetnek a világban, akár rossz kezekben. Aztán később már igyekszik válogatni és ugrálni a sorok között, s ha olyasmit talál, ami egyértelművé teszi, hogy az adott tárgy nem az, amit ő keres, úgy inkább áttér a következő holmi leírásához. Mert lehet ugyan, hogy hasznára válhatna a tudás a többi eszközről is, de az idő szorítja őket és szeretne eredményre jutni a kutatásuk valódi célját illetően is.
Néha azért kényelmetlenül mozgolódik a széken. Nem azért, mert a sok üléstől elmacskásodott, inkább az olvasmányok tartalma terheli le és teszi feszültté, ám mindig visszahajol és továbbvezeti pillantását a sorokon.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.04 12:23:54
3567. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-04 08:11:17
Üzenet elküldve: 2021-08-04 08:11:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Talán Garsin érvei győzték meg, talán csak Oremor argumentumai fogytak el vele szemben, így a pap elfogadja, hogy a kutatás végén visszatérjenek az amulett veszélyességének és kockázatának vitájához. Már nem tűnik hajthatatlannak, de látszik rajta, hogy a könnyebb és ezzel biztonságosabb utat választaná Eeyr szolgája. Szinte meglepődik, amikor Garsin felhozza, hogy a kutatás végén akár az ő véleménye is megváltozhat. Ez szinte zavaróan hat Oremorra.*
- Öhm, igen, lehet. *Válaszolja, majd megköszörüli a tokát és kihúzza magát. A pap nem gonosz vagy rosszindulatú, egyszerűen csak tudja, látta, mi történik, ha egy nagy hatalom rossz kezekbe kerül. Az ő dolguk az élet és a Fény védelme és így mindent, ami ezt veszélyezteti, kockázatos és kerülendő.
A könyvtár Zárt Részlegén az intéző segítséget kérne, de Seliodon közbelépése újra kizökkenti. Láthatóan nincs hozzászokva, hogy zavarba hozzák és talán ennek eredményeképp beleegyezik, hogy a templomszolga segítsen Garsinnak a kutatás folytatásában.
Oremor kiviharzik a könyvtárból és Garsin kettesben marad a tréfálkozni kezdő Seliodonnal. A kérdésre csak mosolyogva megvonja a vállát.*
- Nem tudom, jó néha látni, hogy mindenkinek van emberi oldala. *A jókedve törelten, meglehet amiatt, hogy újra az ereklye kutatásán dolgozhat a lánnyal.*
- Ne nehezteljen ezért rá. *Mondja a templomszolga és arrafelé néz, amerre Oremor eltűnt.*
- A lázadás után avatták pappá, nem biztos, hogy készen állt, de szükség volt papokra, hogy legyőzzük a lázadás utáni káoszt. Fél, hogy visszatérnek azok az idők, olyan sokan haltak meg akkor. *Halványul el Seliodon mosolya kissé. Majd sóhajtva kifordul és betol egy kis kocsit, amelyeken könyvek és tekercsek pihennek.*
- Engedelmével összekészítettem a tegnapi olvasmányokat, talán segíthetnek a kutatás folytatásában. *Tolja be a kis kocsit az egyik asztal mellé és megáll a könyvekkel rakott polcok mellett.*
- Az itt tárolt tudás valóban veszélyes, sok könyv és írás hiányos, de még így is jobb elzárva tartani. *Pillant végig a könyveken.*
- Garsin intéző kisasszony, készen áll a folytatásra? *Kérdi derűsen, mosolya bátorító és Garsin is érezheti, hogy egy lépéssel közelebb került a megoldáshoz.
Seliodon levesz pár könyvet a polcokról. Az egyik a Krenkataur járatainak mélyebb titkait fejtegeti, egy másikban az ismert sötét és ártó ereklyék és amulettek felsorolása olvasható, hatásukkal és leírásukkal együtt. Egy harmadikban az istenek előtti idők varázstárgyait rendszerezték. Minden olvasmány sötét és néha gyomorforgató részletességgel ecseteli a tárgyak és ereklyék hatását.*
//Könyvtár//
*Talán Garsin érvei győzték meg, talán csak Oremor argumentumai fogytak el vele szemben, így a pap elfogadja, hogy a kutatás végén visszatérjenek az amulett veszélyességének és kockázatának vitájához. Már nem tűnik hajthatatlannak, de látszik rajta, hogy a könnyebb és ezzel biztonságosabb utat választaná Eeyr szolgája. Szinte meglepődik, amikor Garsin felhozza, hogy a kutatás végén akár az ő véleménye is megváltozhat. Ez szinte zavaróan hat Oremorra.*
- Öhm, igen, lehet. *Válaszolja, majd megköszörüli a tokát és kihúzza magát. A pap nem gonosz vagy rosszindulatú, egyszerűen csak tudja, látta, mi történik, ha egy nagy hatalom rossz kezekbe kerül. Az ő dolguk az élet és a Fény védelme és így mindent, ami ezt veszélyezteti, kockázatos és kerülendő.
A könyvtár Zárt Részlegén az intéző segítséget kérne, de Seliodon közbelépése újra kizökkenti. Láthatóan nincs hozzászokva, hogy zavarba hozzák és talán ennek eredményeképp beleegyezik, hogy a templomszolga segítsen Garsinnak a kutatás folytatásában.
Oremor kiviharzik a könyvtárból és Garsin kettesben marad a tréfálkozni kezdő Seliodonnal. A kérdésre csak mosolyogva megvonja a vállát.*
- Nem tudom, jó néha látni, hogy mindenkinek van emberi oldala. *A jókedve törelten, meglehet amiatt, hogy újra az ereklye kutatásán dolgozhat a lánnyal.*
- Ne nehezteljen ezért rá. *Mondja a templomszolga és arrafelé néz, amerre Oremor eltűnt.*
- A lázadás után avatták pappá, nem biztos, hogy készen állt, de szükség volt papokra, hogy legyőzzük a lázadás utáni káoszt. Fél, hogy visszatérnek azok az idők, olyan sokan haltak meg akkor. *Halványul el Seliodon mosolya kissé. Majd sóhajtva kifordul és betol egy kis kocsit, amelyeken könyvek és tekercsek pihennek.*
- Engedelmével összekészítettem a tegnapi olvasmányokat, talán segíthetnek a kutatás folytatásában. *Tolja be a kis kocsit az egyik asztal mellé és megáll a könyvekkel rakott polcok mellett.*
- Az itt tárolt tudás valóban veszélyes, sok könyv és írás hiányos, de még így is jobb elzárva tartani. *Pillant végig a könyveken.*
- Garsin intéző kisasszony, készen áll a folytatásra? *Kérdi derűsen, mosolya bátorító és Garsin is érezheti, hogy egy lépéssel közelebb került a megoldáshoz.
Seliodon levesz pár könyvet a polcokról. Az egyik a Krenkataur járatainak mélyebb titkait fejtegeti, egy másikban az ismert sötét és ártó ereklyék és amulettek felsorolása olvasható, hatásukkal és leírásukkal együtt. Egy harmadikban az istenek előtti idők varázstárgyait rendszerezték. Minden olvasmány sötét és néha gyomorforgató részletességgel ecseteli a tárgyak és ereklyék hatását.*
3566. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-03 21:51:42
Üzenet elküldve: 2021-08-03 21:51:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
*Bredoc viszonylag több könyv felett tornyosul, s próbál találni valamit, de mocsok nehéz úgy megtalálni bármit is, ha az ember azt sem tudja, hogy mit is keres igazán. Így aztán azt sem teheti meg egykönnyen, hogy csak tanuljon valamit, vagy tudást szívjon be, mert csak lapozgat, bízva benne, hogy felkelti valami az avatatlan szemében az érdeklődést. Egy darabig nyugton és egyedül teszi ezt a tevékenységet, mígnem egy egész magas teremtésű, fiatal elf közelíti meg. Persze korábban nem is nézte meg magának, a szeme sarkából látta csak, hogy leült valaki, de különösebb figyelmet nem szentelt neki, s egyelőre még mindig nem. Amíg meg nem szólítják. A régi bajtársaival való ugratás jut hirtelen eszébe, ahogy először elnézést kérnek tőle.*
-Meg van bocsájtva.
*S szinte kuncogna is, de persze magában tartja, s ahogy hallja, hogy tovább is van, már oldalra fordítja fejét, s komolyabb arcot erőltet magára, főleg, hogy be is mutatkoznak neki.*
-Örvendek Drameiloten Sayqueves, Bredoc Droyn vagyok.
*Természetesen óvatosan kitolja a széket maga alól, s feláll, hisz mégis csak így illik. A kérdést kissé értetlenül fogadja, de igazából csak arra tud gondolni, hogy ilyen látványosan, esetleg hangosan szenvedhetett, hogy valakinek ez szemet szúrt. Valami azonban még ennél is hamarabb szöget üt a fejében, mégpedig a név.*
-A Sayqueves család sajra volna?
*Kíváncsi tekintete szinte belefúr a másikéba, mielőtt válaszolna az egyébként hozzá intézettekre.*
-Ha csak nincs mágiája a mágia ellen, félek maga Eeyr sem segíthet. Viszont a *mutat ujjával a kinyitott könyvekre, amik talán ismerősek is lehetne Dramnak, ha kutatott mágiát életében valaha itt, hisz ezek a legalapvetőbb írások.* kutatásomban talán segíthetne. Próbálok a varázslatokról némi alapvető tudást szerezni, de nem egyszerű kiigazodni a megannyi tanulmányban. Istenek mágiája és az istentagadóké,
aztán az ezek közötti kapcsolatok, no meg maga a mágia természete, hatása a gyakorlójára. *S csak egy pár címet sorolt fel, amiket átlapozott az elmúlt percekben.*
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
*Bredoc viszonylag több könyv felett tornyosul, s próbál találni valamit, de mocsok nehéz úgy megtalálni bármit is, ha az ember azt sem tudja, hogy mit is keres igazán. Így aztán azt sem teheti meg egykönnyen, hogy csak tanuljon valamit, vagy tudást szívjon be, mert csak lapozgat, bízva benne, hogy felkelti valami az avatatlan szemében az érdeklődést. Egy darabig nyugton és egyedül teszi ezt a tevékenységet, mígnem egy egész magas teremtésű, fiatal elf közelíti meg. Persze korábban nem is nézte meg magának, a szeme sarkából látta csak, hogy leült valaki, de különösebb figyelmet nem szentelt neki, s egyelőre még mindig nem. Amíg meg nem szólítják. A régi bajtársaival való ugratás jut hirtelen eszébe, ahogy először elnézést kérnek tőle.*
-Meg van bocsájtva.
*S szinte kuncogna is, de persze magában tartja, s ahogy hallja, hogy tovább is van, már oldalra fordítja fejét, s komolyabb arcot erőltet magára, főleg, hogy be is mutatkoznak neki.*
-Örvendek Drameiloten Sayqueves, Bredoc Droyn vagyok.
*Természetesen óvatosan kitolja a széket maga alól, s feláll, hisz mégis csak így illik. A kérdést kissé értetlenül fogadja, de igazából csak arra tud gondolni, hogy ilyen látványosan, esetleg hangosan szenvedhetett, hogy valakinek ez szemet szúrt. Valami azonban még ennél is hamarabb szöget üt a fejében, mégpedig a név.*
-A Sayqueves család sajra volna?
*Kíváncsi tekintete szinte belefúr a másikéba, mielőtt válaszolna az egyébként hozzá intézettekre.*
-Ha csak nincs mágiája a mágia ellen, félek maga Eeyr sem segíthet. Viszont a *mutat ujjával a kinyitott könyvekre, amik talán ismerősek is lehetne Dramnak, ha kutatott mágiát életében valaha itt, hisz ezek a legalapvetőbb írások.* kutatásomban talán segíthetne. Próbálok a varázslatokról némi alapvető tudást szerezni, de nem egyszerű kiigazodni a megannyi tanulmányban. Istenek mágiája és az istentagadóké,
aztán az ezek közötti kapcsolatok, no meg maga a mágia természete, hatása a gyakorlójára. *S csak egy pár címet sorolt fel, amiket átlapozott az elmúlt percekben.*
3565. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-08-03 19:56:20
Üzenet elküldve: 2021-08-03 19:56:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
* A templom mindig megnyugtatóan hat a férfi számára, és ez most is így van. Már csak rápillantva a gyönyörű kőépületre megnyugszik a lelke, hogy minden gondot maga mögött hagyva lépjen át annak kapuján, és induljon el megszokásához híven a könyvtár felé. Odalent a megszokott helyére pillantva megnyugodva, és elégedetten veszi tudomásul, hogy most is üres, úgyhogy itt foglal helyet, először köpenyét terítve a székre jelezve, hogy hamarosan visszatér. Azután hosszú időre tűnik el, mielőtt könyvekkel megpakolva jönne vissza - erejét tekintve ez kettő vaskos kötetet jelent, ennél több már megterhelő lenne a hosszúéletű számára. Elégedetten foglal helyet, észre véve, hogy nem messze tőle egy deres hajú, jó korban lévő férfi hódol ugyan annak a hobbinak, aminek ő is tervez. Nem zavarja meg az olvasásban, inkább felhajtja a kemény borítót, és olvasni kezdi a bevezetőt, de nem jut vele sokáig. Nem tud nyugodtan belemélyedni az író szavaiba, mert minduntalan megszakítja őt az ismeretlen nyögdécselése. Amikor nem bírja tovább, nyugodtan visszacsukja a könyvet, és halk, de határozott léptekkel közelíti meg az ismeretlent. *
- Elnézést kérek. * Szólítja meg halkan, ahogy elég közel ér, ha teheti, akkor kezét annak vállára helyezve. *
- Drameiloten Sayqueves vagyok, segíthetek esetleg? Nem tudom nem észre venni, hogy fájdalmai vannak. Magam értek valamennyit a gyógyításhoz, Eeyrnek hála, talán egy egyszerű gyógyító mágiával segíthetnék a helyzetén. * Ajánlkozik nagylelkűen a rövid, és sietős bemutatkozás után. Szeretné szerencsétlent mielőbb megszabadítani a szenvedésétől, de vannak alapvető illemtani normák, amiknek még egy ilyen helyzetben is illendő megfelelni. Ilyen a bemutatkozás is. *
//Kinek a Pap, kinek a Pa-rancsnok//
* A templom mindig megnyugtatóan hat a férfi számára, és ez most is így van. Már csak rápillantva a gyönyörű kőépületre megnyugszik a lelke, hogy minden gondot maga mögött hagyva lépjen át annak kapuján, és induljon el megszokásához híven a könyvtár felé. Odalent a megszokott helyére pillantva megnyugodva, és elégedetten veszi tudomásul, hogy most is üres, úgyhogy itt foglal helyet, először köpenyét terítve a székre jelezve, hogy hamarosan visszatér. Azután hosszú időre tűnik el, mielőtt könyvekkel megpakolva jönne vissza - erejét tekintve ez kettő vaskos kötetet jelent, ennél több már megterhelő lenne a hosszúéletű számára. Elégedetten foglal helyet, észre véve, hogy nem messze tőle egy deres hajú, jó korban lévő férfi hódol ugyan annak a hobbinak, aminek ő is tervez. Nem zavarja meg az olvasásban, inkább felhajtja a kemény borítót, és olvasni kezdi a bevezetőt, de nem jut vele sokáig. Nem tud nyugodtan belemélyedni az író szavaiba, mert minduntalan megszakítja őt az ismeretlen nyögdécselése. Amikor nem bírja tovább, nyugodtan visszacsukja a könyvet, és halk, de határozott léptekkel közelíti meg az ismeretlent. *
- Elnézést kérek. * Szólítja meg halkan, ahogy elég közel ér, ha teheti, akkor kezét annak vállára helyezve. *
- Drameiloten Sayqueves vagyok, segíthetek esetleg? Nem tudom nem észre venni, hogy fájdalmai vannak. Magam értek valamennyit a gyógyításhoz, Eeyrnek hála, talán egy egyszerű gyógyító mágiával segíthetnék a helyzetén. * Ajánlkozik nagylelkűen a rövid, és sietős bemutatkozás után. Szeretné szerencsétlent mielőbb megszabadítani a szenvedésétől, de vannak alapvető illemtani normák, amiknek még egy ilyen helyzetben is illendő megfelelni. Ilyen a bemutatkozás is. *
3564. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-31 23:03:34
Üzenet elküldve: 2021-07-31 23:03:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Dram//
*Ugyan némi hezitálás és önhergelés kell hozzá, de már a súlyos lépcsőkön kapaszkodik felfelé, hogy aztán egy finom főhajtással lépjen be a templomba. Sokáig csak tervezte, hogy ellátogat a könyvtárba, s eddig ideje sem igazán akadt, de most végre ezt is sorra kerítheti. Már az első éjszakán a Krenkataurban megfogadta magának, hogyha élve kijut onnan, akkor mindenképpen utána fog járni a mágia számára végeláthatatlan útvesztőjének, és mégis milyen élet az olyan, ha az ember a saját magának tett ígéreteit sem tartja meg? Ezért is van most itt. Leérve a dohos levegő régi ismerősként köszönti, bár egy ideje nem áldozott már a tudás iránti vágyának. Egy rövid szóváltás után a templomszolgával már a keze ügyében is van pár könyv, amikkel helyet foglal egy asztalnál. Nehézkes az indulás, mert egy emberélet is bőven kevés lenne minden könyvet elolvasni a könyvtárban, jóllehet a mágiáról talán kevesebb írott betű van. Egyébként is olyan titokzatosnak tűnnek Bredoc számára a varázstudók, hogy azon se lepődne meg, ha szándékosan tartanák fent maguk körül ezt a rejtélyes mivoltot. Talán egyszerűbb dolga lenne, ha tudna segítséget kérni valakitől, aki járatosabb ebben a témában nála, de egyelőre nem találkozott senkivel, aki megfelelne, a papokag pedig emiatt nem szívesen zavarná. Természetesen nem adja fel ilyen könnyen, még ha néha talán túlságosan nagyokat is sóhajt egy-egy oldal elolvasása után.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.31 23:05:34
//Dram//
*Ugyan némi hezitálás és önhergelés kell hozzá, de már a súlyos lépcsőkön kapaszkodik felfelé, hogy aztán egy finom főhajtással lépjen be a templomba. Sokáig csak tervezte, hogy ellátogat a könyvtárba, s eddig ideje sem igazán akadt, de most végre ezt is sorra kerítheti. Már az első éjszakán a Krenkataurban megfogadta magának, hogyha élve kijut onnan, akkor mindenképpen utána fog járni a mágia számára végeláthatatlan útvesztőjének, és mégis milyen élet az olyan, ha az ember a saját magának tett ígéreteit sem tartja meg? Ezért is van most itt. Leérve a dohos levegő régi ismerősként köszönti, bár egy ideje nem áldozott már a tudás iránti vágyának. Egy rövid szóváltás után a templomszolgával már a keze ügyében is van pár könyv, amikkel helyet foglal egy asztalnál. Nehézkes az indulás, mert egy emberélet is bőven kevés lenne minden könyvet elolvasni a könyvtárban, jóllehet a mágiáról talán kevesebb írott betű van. Egyébként is olyan titokzatosnak tűnnek Bredoc számára a varázstudók, hogy azon se lepődne meg, ha szándékosan tartanák fent maguk körül ezt a rejtélyes mivoltot. Talán egyszerűbb dolga lenne, ha tudna segítséget kérni valakitől, aki járatosabb ebben a témában nála, de egyelőre nem találkozott senkivel, aki megfelelne, a papokag pedig emiatt nem szívesen zavarná. Természetesen nem adja fel ilyen könnyen, még ha néha talán túlságosan nagyokat is sóhajt egy-egy oldal elolvasása után.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.07.31 23:05:34
3563. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-28 14:06:36
Üzenet elküldve: 2021-07-28 14:06:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Hallja és érzékeli is a pap ellenállását és ellenszenvét az amulettel és annak használatával kapcsolatban. Valójában még meg is érti őt, hiszen neki magának is hasonló gondolatai és aggályai voltak. Ugyanakkor ő már továbbgondolta ezt, ezért képes valós, és - véleménye szerint - megfontolt érvekkel szolgálni az amulett használata mellett is. Valóban úgy látja, hogy minden veszély ellenére jobban megéri használni ezt a mágikus holmit, mint elzárni, mert életeket menthet, s egy fegyverhez képest még kevésbé fenyegető is, nem halálos. Legalábbis, amennyire ő tudja... Itt jön képbe Oremor kitétele.*
- Értem, uram. - *Biccent egyetértőn.*
- Ha többet tudunk, talán én is másképp látom majd. - *Teszi hozzá szerényen és félénken, mert még mindig bizonytalan a saját véleménye hangoztatásában és furcsa számára, hogy egyáltalán meghallgatják és számít, amit mond. Ahogy ő látja, a pap egyszerűen félre is söpörhetné őt. Igaz, talán más nem is tartja vissza a férfit ettől, csak a parancsnok engedélye és a tisztség, aminek nevében érkezett. Azért még mindig egyfajta élmény Garsin számára, hogy meghallgatják és a szavainak hatása van...
Jóllehet, most épp Oremor kezére játszik, mert beismeri, hogy neki sincs még teljesen szilárd véleménye arról, hogy mit is kellene kezdeni az amulettel, amíg nem tudnak róla többet. De legalább őszinte... Ha ez a tárgy tényleg túl veszélyes volna, mert mondjuk kiszámíthatatlanul működne és nagyobb kockázatot jelentene, mint előnyt, úgy ő is az elzárása mellett kardoskodna, s a parancsnokot is erről igyekezne meggyőzni.
Ám ahhoz, hogy ilyesféle döntéseket átgondoltan meghozhassanak, előbb meg kell tudniuk, miképpen is működik ez az amulett.
Mikor odalent segítséget kér Oremortól, már a férfi arcáról sejti, hogy nem számíthat valami kedvező válaszra, ezért igyekszik felkészülni... de ekkor jön a képbe Seliodon, aki ismét a segítségére siet.
Garsin mélyen hallgat, hagyja, hogy a két férfi ezt egymás között rendezze le és döntse el. Magában persze drukkol, hogy Oremor legyen engedékeny. Szeretne ismét a templomszolgával kutatni. A férfi nem csak nagy segítség volt a számára, de sokat tanult abból is, hogy láthatta őt kutatni. Betekintést nyerhetett a módszerébe, a jegyzetelési rendszerébe, láthatta, hogyan kell tájékozódni a polcok között... Szeretné folytatni ezt a tanulást.
Izgatottan várja Oremor válaszát, majd ha arcán nem is, de a tartásán, mozgásán látszódhat, hogy mennyire örül. Távozik belőle a feszültség egy része és egyből kicsit vidámabb várakozással néz a napnak elébe.*
- Köszönöm, uram! - *Szól a pap után, mikor amaz kettesben hagyja őt Seliodonnal. Majd a nevetgélő templomszolgára néz. Nem egészen érti.*
- És ezt miért tartja mulatságosnak? - *Kérdi zavartan, mert ő inkább rossz jelnek tekinti Oremor viselkedését, mint kedvezőnek, ez látható aggódó pillantásán, ahogy a távozó után pillant.*
- Azt hiszem, nem örül, hogy itt vagyok és az amulett után kutatok...
//Könyvtár//
*Hallja és érzékeli is a pap ellenállását és ellenszenvét az amulettel és annak használatával kapcsolatban. Valójában még meg is érti őt, hiszen neki magának is hasonló gondolatai és aggályai voltak. Ugyanakkor ő már továbbgondolta ezt, ezért képes valós, és - véleménye szerint - megfontolt érvekkel szolgálni az amulett használata mellett is. Valóban úgy látja, hogy minden veszély ellenére jobban megéri használni ezt a mágikus holmit, mint elzárni, mert életeket menthet, s egy fegyverhez képest még kevésbé fenyegető is, nem halálos. Legalábbis, amennyire ő tudja... Itt jön képbe Oremor kitétele.*
- Értem, uram. - *Biccent egyetértőn.*
- Ha többet tudunk, talán én is másképp látom majd. - *Teszi hozzá szerényen és félénken, mert még mindig bizonytalan a saját véleménye hangoztatásában és furcsa számára, hogy egyáltalán meghallgatják és számít, amit mond. Ahogy ő látja, a pap egyszerűen félre is söpörhetné őt. Igaz, talán más nem is tartja vissza a férfit ettől, csak a parancsnok engedélye és a tisztség, aminek nevében érkezett. Azért még mindig egyfajta élmény Garsin számára, hogy meghallgatják és a szavainak hatása van...
Jóllehet, most épp Oremor kezére játszik, mert beismeri, hogy neki sincs még teljesen szilárd véleménye arról, hogy mit is kellene kezdeni az amulettel, amíg nem tudnak róla többet. De legalább őszinte... Ha ez a tárgy tényleg túl veszélyes volna, mert mondjuk kiszámíthatatlanul működne és nagyobb kockázatot jelentene, mint előnyt, úgy ő is az elzárása mellett kardoskodna, s a parancsnokot is erről igyekezne meggyőzni.
Ám ahhoz, hogy ilyesféle döntéseket átgondoltan meghozhassanak, előbb meg kell tudniuk, miképpen is működik ez az amulett.
Mikor odalent segítséget kér Oremortól, már a férfi arcáról sejti, hogy nem számíthat valami kedvező válaszra, ezért igyekszik felkészülni... de ekkor jön a képbe Seliodon, aki ismét a segítségére siet.
Garsin mélyen hallgat, hagyja, hogy a két férfi ezt egymás között rendezze le és döntse el. Magában persze drukkol, hogy Oremor legyen engedékeny. Szeretne ismét a templomszolgával kutatni. A férfi nem csak nagy segítség volt a számára, de sokat tanult abból is, hogy láthatta őt kutatni. Betekintést nyerhetett a módszerébe, a jegyzetelési rendszerébe, láthatta, hogyan kell tájékozódni a polcok között... Szeretné folytatni ezt a tanulást.
Izgatottan várja Oremor válaszát, majd ha arcán nem is, de a tartásán, mozgásán látszódhat, hogy mennyire örül. Távozik belőle a feszültség egy része és egyből kicsit vidámabb várakozással néz a napnak elébe.*
- Köszönöm, uram! - *Szól a pap után, mikor amaz kettesben hagyja őt Seliodonnal. Majd a nevetgélő templomszolgára néz. Nem egészen érti.*
- És ezt miért tartja mulatságosnak? - *Kérdi zavartan, mert ő inkább rossz jelnek tekinti Oremor viselkedését, mint kedvezőnek, ez látható aggódó pillantásán, ahogy a távozó után pillant.*
- Azt hiszem, nem örül, hogy itt vagyok és az amulett után kutatok...
3562. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-28 12:15:49
Üzenet elküldve: 2021-07-28 12:15:49
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*Oremor felhorkanása visszaveti kicsit Garsin lelkesedését, de amikor a pap meghallja, hogy akár ő is használhatná az amulettet, azonnal ellenkezni kezd.*
- Én ugyan a kezembe sem veszem azt az átkozott dolgot. Eeyr papjai a fényt és az életet szolgálják, megvetjük az ilyen eszközöket. *Tart kiselőadást a Fény Úrnőjének elveiről.*
- Ez igaz. *Helyesel azzal kapcsolatban, hogy minél kevesebben tudnak az amulettről, annál jobb. Ám nem áll meg ennél.*
- Én annak örülnék a legjobban, ha elrejtenénk és soha senki sem használhatná. *Sóhajtja megrovón nézve az alakulat intézőjére.
Arra, hogy akár papok is használhatják talán az ereklyét, elgondolkodik.*
- Annál nagyobb a veszélye, hogy rossz kezekbe kerül. *Zsörtölődik. Garsin érezheti, hogy mennyire rossz ötletnek tartja az amulett felhasználását, de úgy tűnik, nincs abban a pozícióban, hogy egyszerűen a templomnak követelje az ékszert.*
- Fegyverek, persze. *Pillant a lányra újult érdeklődéssel Oremor, amikor az befejezte monológját. Úgy tűnik, nincs válasza vagy riposztja az elhangzottakra.*
- A mágia, akkor is veszélyesebb. *Mondja zavartan, de határozottságot színlelve. Talán nem számított ilyen tiszta érvekre a lánytól. Az engedélyre, hogy elmesélje, hogyan is került az alakulathoz, csak int egyet megadón.
Míg Garsin mesél, feszülten figyel, néha kissé összehúzza a szemét, de nem szól közbe, hallgat. Az érvei ellen nem tud felhozni semmit, legalábbis most az látszik rajta. Elgondolkodva simít végig az állán és újra az engedélyt kezdi fürkészni, mintha onnan akarna kiolvasni valami jó kifogást.*
- Meglátom, hogy mit találsz a Tiltott Részlegen és ha túl veszélyesnek találom azt az amulettet, akkor még visszatérünk erre. *Válaszolja kitérőn amikor Garsin befejezi. Látszik, hogy vannak kétségei, hogy a lány nem győzte meg, de korábbi ellenkezése mintha szelídült volna kissé.
Aztán lemennek együtt a könyvtárba, ahol találkoznak a templomszolgával, aki a vállmozdulatra, bátorító arccal igyekszik erőt adni Garsinnak. A Tiltott Részleg kinyílik és a pap félreállva alkonyatig ad időt az intézőnek, hogy kiderítsem valamit az amulettről.
Amikor Garsin a pap segítségét kérné a kutatásban, Oremor már szólásra nyitná a száját, amikor mögötte Seliodon jelenik meg és halk köhintéssel kér szót magának.*
- Én nem... *Szólalna meg a pap, de kizökkenve a templomszolga felé fordul.*
- Oremor tiszteletes, engedje meg, hogy segítsek Garsin intéző kisasszonynak a kutatásban. Tegnap magam segítettem összegyűjteni az írásos feljegyzéseket és ha engedélyt ad, akkor nem egy külsős, hanem egy templomszolga fog kutatni titkaink között. *Miközben beszél, tisztelettel lehajtja a fejét és várja a választ.*
- Van jobb dolgom is, nem tagadom. *Válaszol a pap, de látszik rajta, hogy vacillál.*
- Egye fene, segíts neki, de hamarosan visszajövök és ellenőrizlek benneteket. *Válaszol és már fordul is és lendületes léptekkel elhagyja a könyvtárat.
A templomszolga egy megkönnyebbült sóhajjal kifújja a levegőt és Garsin felé fordul.*
- Még sosem láttam ilyen idegesnek. *Nevet a lányra.*
//Könyvtár//
*Oremor felhorkanása visszaveti kicsit Garsin lelkesedését, de amikor a pap meghallja, hogy akár ő is használhatná az amulettet, azonnal ellenkezni kezd.*
- Én ugyan a kezembe sem veszem azt az átkozott dolgot. Eeyr papjai a fényt és az életet szolgálják, megvetjük az ilyen eszközöket. *Tart kiselőadást a Fény Úrnőjének elveiről.*
- Ez igaz. *Helyesel azzal kapcsolatban, hogy minél kevesebben tudnak az amulettről, annál jobb. Ám nem áll meg ennél.*
- Én annak örülnék a legjobban, ha elrejtenénk és soha senki sem használhatná. *Sóhajtja megrovón nézve az alakulat intézőjére.
Arra, hogy akár papok is használhatják talán az ereklyét, elgondolkodik.*
- Annál nagyobb a veszélye, hogy rossz kezekbe kerül. *Zsörtölődik. Garsin érezheti, hogy mennyire rossz ötletnek tartja az amulett felhasználását, de úgy tűnik, nincs abban a pozícióban, hogy egyszerűen a templomnak követelje az ékszert.*
- Fegyverek, persze. *Pillant a lányra újult érdeklődéssel Oremor, amikor az befejezte monológját. Úgy tűnik, nincs válasza vagy riposztja az elhangzottakra.*
- A mágia, akkor is veszélyesebb. *Mondja zavartan, de határozottságot színlelve. Talán nem számított ilyen tiszta érvekre a lánytól. Az engedélyre, hogy elmesélje, hogyan is került az alakulathoz, csak int egyet megadón.
Míg Garsin mesél, feszülten figyel, néha kissé összehúzza a szemét, de nem szól közbe, hallgat. Az érvei ellen nem tud felhozni semmit, legalábbis most az látszik rajta. Elgondolkodva simít végig az állán és újra az engedélyt kezdi fürkészni, mintha onnan akarna kiolvasni valami jó kifogást.*
- Meglátom, hogy mit találsz a Tiltott Részlegen és ha túl veszélyesnek találom azt az amulettet, akkor még visszatérünk erre. *Válaszolja kitérőn amikor Garsin befejezi. Látszik, hogy vannak kétségei, hogy a lány nem győzte meg, de korábbi ellenkezése mintha szelídült volna kissé.
Aztán lemennek együtt a könyvtárba, ahol találkoznak a templomszolgával, aki a vállmozdulatra, bátorító arccal igyekszik erőt adni Garsinnak. A Tiltott Részleg kinyílik és a pap félreállva alkonyatig ad időt az intézőnek, hogy kiderítsem valamit az amulettről.
Amikor Garsin a pap segítségét kérné a kutatásban, Oremor már szólásra nyitná a száját, amikor mögötte Seliodon jelenik meg és halk köhintéssel kér szót magának.*
- Én nem... *Szólalna meg a pap, de kizökkenve a templomszolga felé fordul.*
- Oremor tiszteletes, engedje meg, hogy segítsek Garsin intéző kisasszonynak a kutatásban. Tegnap magam segítettem összegyűjteni az írásos feljegyzéseket és ha engedélyt ad, akkor nem egy külsős, hanem egy templomszolga fog kutatni titkaink között. *Miközben beszél, tisztelettel lehajtja a fejét és várja a választ.*
- Van jobb dolgom is, nem tagadom. *Válaszol a pap, de látszik rajta, hogy vacillál.*
- Egye fene, segíts neki, de hamarosan visszajövök és ellenőrizlek benneteket. *Válaszol és már fordul is és lendületes léptekkel elhagyja a könyvtárat.
A templomszolga egy megkönnyebbült sóhajjal kifújja a levegőt és Garsin felé fordul.*
- Még sosem láttam ilyen idegesnek. *Nevet a lányra.*
3561. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2021-07-22 16:57:09
Üzenet elküldve: 2021-07-22 16:57:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Kín Amulettje - folytatás//
//Könyvtár//
*A pap felhorkanására összébb húzódik és azt kívánja, hogy bár ügyesebben bánna a szavakkal!*
- Úgy értettem... bárki más. Magán, a parancsnokon, a börtön őrein kívül... - *Magyaráz halkan, miután úgy látja, hogy a férfi végzett bosszús válaszával.*
- Azt hiszem, minél kevesebben tudnak róla, annál jobb. - *Fejezi be helyesbítését az előbbi megjegyzésével kapcsolatban. Bár tart tőle, hogy Oremor így is talál majd kivetnivalót benne, szükségét érezte, hogy legalább megkísérelje elsimítani a félreértést, mert esze ágában sem volt a pap tekintélyét megsérteni.
Majd kap egy gyakorlatias kérdést a férfitől.*
- A feljegyzésekben mágusokat említettek. De ez még az istenek érkezése előtt volt... Talán aki tud varázsolni, az mind tudja használni az amulettet is. - *Válaszol töprengőn, mert ez olyasmi, amire csak következtetni tud. Érzi, hogy ez nem feltétlenül kedvező felelet, ám nem hazudik; nem tudja megnyugtatni Oremort, hogy papok kezében működésképtelen ez a mágikus holmi.
A férfi aztán egy elég egyenes kérdést szegez neki, amire vélhetően szintén választ vár, és meg is kapja, bár Garsinnak nagyon erőlködnie kell, hogy beszélni merjen és elmondja a saját véleményét. Seliodonnal sokkal könnyebb dolga volt. A templomszolga nem viselkedett ilyen... fensőbbségesen? Az ő kedves és baráti hangneme bátorságot adott neki, ezzel szemben Oremor hűvössége, fölényessége visszavezeti a számára egyébként megszokott és éveken át gyakorolt szolgaian alázatos magatartásba. Önbecsülése és magabiztossága egyébként is rozoga lábakon áll még, most pedig a férfi viselkedése miatt hajlamos volna visszazökkenni abba a vélekedésbe, hogy az ő véleménye, gondolatai és akarata semmit sem számítanak egy férfiéval szemben és inkább hallgatnia kellene és meghúznia magát. De szerencsére az elmúlt rövid időszak sem múlt el nyomtalanul... A sok biztatás, amit kapott, a bizalom, amit belé vetettek, vagy akár maga az, hogy őt bízták meg egy ilyen fontos feladattal. A parancsnok hisz benne, hogy ő képes nagyobb célok elérésére, vagyis az ő szemében nyilván ér valamit ő maga is. Nem kell csöndben maradnia. Sőt: nem szabad csöndben maradnia! Teljesítenie kell ezt a munkát.*
- A fegyverek, vagy a mágia sem veszélytelenek. - *Kezd bele, minden bátorságát összeszedve.*
- Azokat is használhatják rossz célra, kerülhetnek rossz kezekbe. Mégsem tiltottak, mert védelmet és segítséget is adnak...
Az amulett is csak egy kard, vagy íj a város őreinek kezében. Ezeket is elvehetik és használhatják rosszra, ahogy az amulettet is, ez igaz. Mégis szükség van rájuk... Maga Eeyr sem harcolt fegyvertelenül. - *Teszi hozzá ez utóbbit bátortalanul, mert nem tudja, ez a megjegyzés túl nagy merészség-e, vagy épp a megfelelő eszköz, hogy a pap nézőpontját árnyalja.*
- Értem, hogy miért aggódik. Az amulett hozzánk is úgy került, hogy... Megengedi, hogy elmeséljem? - *Tétovázik. Túl sokat beszél véleménye szerint, bár talán csak azért érzi így, mert Oremor tekintélye mellett helytelennek tűnik próbára tennie egy ilyen méltóság türelmét. Mindenesetre, hacsak a férfitől nem kap határozott tiltakozást, úgy folytatja.*
- A börtönben a rabok föllázadtak és el is fogták az őreiket, őket zárták be és dolgoztatták maguk helyett. Az amulett az egyik rab kezébe került, ez is segítette őt, hogy az őröket rabságban tartsa... Láttam, hogy mire képes, magát Droyn parancsnokot kínozta vele az a férfi. És tényleg szörnyű... Ezért megértem a félelmeit... De... Fegyvereknél lehet kíméletesebb és emberségesebb is. - *Lyukad ki oda, ahová szeretett volna.*
- A segítségével le lehet fegyverezni valakit, anélkül, hogy megsebeznénk. Gyorsabban ártalmatlanná lehet tenni egy támadót, mielőtt többeknek is ártani tudna. Nem kell kockáztatni, hogy az elfogása közben mások is megsérüljenek, vagy hogy akár az elfogására induló városőr megsérüljön, mert nem kell annyira közel mennie a gonosztevőhöz, hogy az rá támadhasson... Ez az amulett életeket menthet az őrség kezében, fölösleges vérontás nélkül. - *A végére egészen belelendül, mert ő maga is sokat gondolkodott ezen. A kezdetekben ódzkodott az ékszertől, már csak a rossz emlékek miatt is, és taszította a használatának gondolata. Ám ahogy többet gondolkodott rajta, rá kellett jönnie, hogy ez a holmi nem csak gonosz tettekre alkalmas, hanem biztonságosabb, kíméletesebb lehetőségeket is kínál. Akár még a gonosztevővel szemben is... Hiszen legyen bármilyen kínzó az amulett hatalma, a fájdalom mulandó, míg egy fegyver ejtette seb sokkal hosszabb szenvedéssel járhat, s halált is okozhat.
Azt ugyan nem tudja, hogy az amulettel lehet-e halálig kínozni valakit, de még így is jobbnak tartja ezt egy hagyományos fegyvernél, s nyilvánvalónak tartja, hogy egyébként sem volna ez egy városőr célja.
Várja, hogy Oremor mit szól az elhangzottakhoz. Szeretné elnyerni a férfi bizalmát és meggyőzni őt róla, hogy az ellenérzései az amulettel kapcsolatban jogosak, de itt van ez a másik oldal is, ami életek megmentéséről, védelemről szól.
Mikor a pap föláll és magával inti, készségesen követi őt lefelé. Odalent, Seliodonal összefutva reménykedik benne, hogy esetleg a templomszolga is velük tarthat, de Oremor nem adja jelét olyasfajta szándéknak, hogy őt is magukkal hívja. Így hát Garsin egy bizonytalan pillantással és vállai finom fölhúzásával válaszol Seliodonnak, miközben igyekszik nem elmaradni a céltudatosan haladó paptól.
Ahogy a rácsokon beljebb kerülnek és hallja Oremor szigorú kijelentését, sokkal inkább nyomasztja most ez a küldetés és ez a helyszín, semmint a korábbi izgalom öntené el.*
- Köszönöm, uram. - *Feleli tisztelettel, fejet hajtva, majd bizonytalanul elindul a polcok között.
Az jár az eszében, amit Bredoc mondott, hogy ezek a könyvek és tekercsek akár még veszélyesek is lehetnek és jobb, ha meg sem érinti őket... Tágra nyílt szemekkel bogarássza a feliratokat, de fogalma sincs, merre induljon el és fél is, hogy olyasmit venne kézbe, ami tiltott.*
- Elnézést, uram! Kérhetem a segítségét? Nem akarok olyanhoz nyúlni, amihez nem szabad, és nem is tudom, hol keressek... Van itt is valami esetleg a bányabörtönről? Vagy mágikus tárgyakról... - *Fordul vissza Oremor felé, s ugyan szívesen venne nagyobb segítséget is, a paptól már egy egyszerű útmutatásnak is örülne.*
//Könyvtár//
*A pap felhorkanására összébb húzódik és azt kívánja, hogy bár ügyesebben bánna a szavakkal!*
- Úgy értettem... bárki más. Magán, a parancsnokon, a börtön őrein kívül... - *Magyaráz halkan, miután úgy látja, hogy a férfi végzett bosszús válaszával.*
- Azt hiszem, minél kevesebben tudnak róla, annál jobb. - *Fejezi be helyesbítését az előbbi megjegyzésével kapcsolatban. Bár tart tőle, hogy Oremor így is talál majd kivetnivalót benne, szükségét érezte, hogy legalább megkísérelje elsimítani a félreértést, mert esze ágában sem volt a pap tekintélyét megsérteni.
Majd kap egy gyakorlatias kérdést a férfitől.*
- A feljegyzésekben mágusokat említettek. De ez még az istenek érkezése előtt volt... Talán aki tud varázsolni, az mind tudja használni az amulettet is. - *Válaszol töprengőn, mert ez olyasmi, amire csak következtetni tud. Érzi, hogy ez nem feltétlenül kedvező felelet, ám nem hazudik; nem tudja megnyugtatni Oremort, hogy papok kezében működésképtelen ez a mágikus holmi.
A férfi aztán egy elég egyenes kérdést szegez neki, amire vélhetően szintén választ vár, és meg is kapja, bár Garsinnak nagyon erőlködnie kell, hogy beszélni merjen és elmondja a saját véleményét. Seliodonnal sokkal könnyebb dolga volt. A templomszolga nem viselkedett ilyen... fensőbbségesen? Az ő kedves és baráti hangneme bátorságot adott neki, ezzel szemben Oremor hűvössége, fölényessége visszavezeti a számára egyébként megszokott és éveken át gyakorolt szolgaian alázatos magatartásba. Önbecsülése és magabiztossága egyébként is rozoga lábakon áll még, most pedig a férfi viselkedése miatt hajlamos volna visszazökkenni abba a vélekedésbe, hogy az ő véleménye, gondolatai és akarata semmit sem számítanak egy férfiéval szemben és inkább hallgatnia kellene és meghúznia magát. De szerencsére az elmúlt rövid időszak sem múlt el nyomtalanul... A sok biztatás, amit kapott, a bizalom, amit belé vetettek, vagy akár maga az, hogy őt bízták meg egy ilyen fontos feladattal. A parancsnok hisz benne, hogy ő képes nagyobb célok elérésére, vagyis az ő szemében nyilván ér valamit ő maga is. Nem kell csöndben maradnia. Sőt: nem szabad csöndben maradnia! Teljesítenie kell ezt a munkát.*
- A fegyverek, vagy a mágia sem veszélytelenek. - *Kezd bele, minden bátorságát összeszedve.*
- Azokat is használhatják rossz célra, kerülhetnek rossz kezekbe. Mégsem tiltottak, mert védelmet és segítséget is adnak...
Az amulett is csak egy kard, vagy íj a város őreinek kezében. Ezeket is elvehetik és használhatják rosszra, ahogy az amulettet is, ez igaz. Mégis szükség van rájuk... Maga Eeyr sem harcolt fegyvertelenül. - *Teszi hozzá ez utóbbit bátortalanul, mert nem tudja, ez a megjegyzés túl nagy merészség-e, vagy épp a megfelelő eszköz, hogy a pap nézőpontját árnyalja.*
- Értem, hogy miért aggódik. Az amulett hozzánk is úgy került, hogy... Megengedi, hogy elmeséljem? - *Tétovázik. Túl sokat beszél véleménye szerint, bár talán csak azért érzi így, mert Oremor tekintélye mellett helytelennek tűnik próbára tennie egy ilyen méltóság türelmét. Mindenesetre, hacsak a férfitől nem kap határozott tiltakozást, úgy folytatja.*
- A börtönben a rabok föllázadtak és el is fogták az őreiket, őket zárták be és dolgoztatták maguk helyett. Az amulett az egyik rab kezébe került, ez is segítette őt, hogy az őröket rabságban tartsa... Láttam, hogy mire képes, magát Droyn parancsnokot kínozta vele az a férfi. És tényleg szörnyű... Ezért megértem a félelmeit... De... Fegyvereknél lehet kíméletesebb és emberségesebb is. - *Lyukad ki oda, ahová szeretett volna.*
- A segítségével le lehet fegyverezni valakit, anélkül, hogy megsebeznénk. Gyorsabban ártalmatlanná lehet tenni egy támadót, mielőtt többeknek is ártani tudna. Nem kell kockáztatni, hogy az elfogása közben mások is megsérüljenek, vagy hogy akár az elfogására induló városőr megsérüljön, mert nem kell annyira közel mennie a gonosztevőhöz, hogy az rá támadhasson... Ez az amulett életeket menthet az őrség kezében, fölösleges vérontás nélkül. - *A végére egészen belelendül, mert ő maga is sokat gondolkodott ezen. A kezdetekben ódzkodott az ékszertől, már csak a rossz emlékek miatt is, és taszította a használatának gondolata. Ám ahogy többet gondolkodott rajta, rá kellett jönnie, hogy ez a holmi nem csak gonosz tettekre alkalmas, hanem biztonságosabb, kíméletesebb lehetőségeket is kínál. Akár még a gonosztevővel szemben is... Hiszen legyen bármilyen kínzó az amulett hatalma, a fájdalom mulandó, míg egy fegyver ejtette seb sokkal hosszabb szenvedéssel járhat, s halált is okozhat.
Azt ugyan nem tudja, hogy az amulettel lehet-e halálig kínozni valakit, de még így is jobbnak tartja ezt egy hagyományos fegyvernél, s nyilvánvalónak tartja, hogy egyébként sem volna ez egy városőr célja.
Várja, hogy Oremor mit szól az elhangzottakhoz. Szeretné elnyerni a férfi bizalmát és meggyőzni őt róla, hogy az ellenérzései az amulettel kapcsolatban jogosak, de itt van ez a másik oldal is, ami életek megmentéséről, védelemről szól.
Mikor a pap föláll és magával inti, készségesen követi őt lefelé. Odalent, Seliodonal összefutva reménykedik benne, hogy esetleg a templomszolga is velük tarthat, de Oremor nem adja jelét olyasfajta szándéknak, hogy őt is magukkal hívja. Így hát Garsin egy bizonytalan pillantással és vállai finom fölhúzásával válaszol Seliodonnak, miközben igyekszik nem elmaradni a céltudatosan haladó paptól.
Ahogy a rácsokon beljebb kerülnek és hallja Oremor szigorú kijelentését, sokkal inkább nyomasztja most ez a küldetés és ez a helyszín, semmint a korábbi izgalom öntené el.*
- Köszönöm, uram. - *Feleli tisztelettel, fejet hajtva, majd bizonytalanul elindul a polcok között.
Az jár az eszében, amit Bredoc mondott, hogy ezek a könyvek és tekercsek akár még veszélyesek is lehetnek és jobb, ha meg sem érinti őket... Tágra nyílt szemekkel bogarássza a feliratokat, de fogalma sincs, merre induljon el és fél is, hogy olyasmit venne kézbe, ami tiltott.*
- Elnézést, uram! Kérhetem a segítségét? Nem akarok olyanhoz nyúlni, amihez nem szabad, és nem is tudom, hol keressek... Van itt is valami esetleg a bányabörtönről? Vagy mágikus tárgyakról... - *Fordul vissza Oremor felé, s ugyan szívesen venne nagyobb segítséget is, a paptól már egy egyszerű útmutatásnak is örülne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3954-3973