Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 184 (3661. - 3680. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3680. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-04-02 22:02:48
Üzenet elküldve: 2022-04-02 22:02:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Bogarasok //
* Valljuk be, a legtöbb ember azt sem nézné ki egy ekkora melákból, mint Morwon, hogy bizonyos betűket felismerjen. S bár a szöveg mondandóját nem sikerült összeraknia, a legtöbb betűt valóban jól olvasta. Csak nem mindet. Meg néhányat felcserélt. Nimeril kedves szavai azonban ösztönzően hatnak az óriásra, akinek felcsillannak a szemei. *
– Tán' csak másik könyvet kő olvasnom! * Le is vesz egy vaskos kötetet ugyanarról a polcról, mint az előzőeket és felcsapja nagyjából a felénél. Az valami orvosi szakkönyv lehet, mivel Morwon nem sokat ért belőle (eddig persze bármi is lehet az), de amit sikerül összeolvasnia, az is leginkább KisMorw nyelvezetét juttatja eszébe. *
– Szúrás… Nyílt fejsékülés… Halálhoz vezekel… Fájdalomcsillapítás! * Ez utóbbit legalább tíz másodpercig nézi, míg sikerül kiolvasnia és mivel valóban nem egy egyszerű szó, nagyon büszke magára, ezért le is rakja a könyvet. A lényeg úgyis megvolt: bebizonyította Nimerilnek, hogy tud olvasni.
Mivel a nő menni akar, Morwon tettetett megkönnyebbültséggel felsóhajt. Valójában sokkal érdekesebb hely ez a könyvtár, mint ahogy eddig képzelte – főleg, ha van társasága. *
– Mutasd meg! * Válaszol a vörösnek, aztán fél kézzel visszarakja a könyveket a helyükre, az utolsónál viszont megáll a levegőben a keze is lenéz Nimerilre. *
– Nem-é szabad innét elvinni? * Ezt a kérdést igen halkan teszi fel, nehogy valamelyik csuhás pap is meghallja és nemleges válasz esetén elvarázsolja az óriást. Hacsak társa nem győzi meg ennek ellenkezőjéről, végül az utolsó kötetet is visszahelyezi a polcra. Bizonyára hamarosan elindulnak ki a könyvtárból, aztán ki a templomból. *
– Való igazak! – * Bólint. * – De azér' én megnézném űket a saját szememmel is. * Gyorsan körbetekint és mivel nem lát a közvetlen közelükben egy végtelenül gonosz papot sem, óvatosan hozzáteszi: *
– Mer' a' csak egy könyv. Tán' csak rosszul látta, aki írta.
// Bogarasok //
* Valljuk be, a legtöbb ember azt sem nézné ki egy ekkora melákból, mint Morwon, hogy bizonyos betűket felismerjen. S bár a szöveg mondandóját nem sikerült összeraknia, a legtöbb betűt valóban jól olvasta. Csak nem mindet. Meg néhányat felcserélt. Nimeril kedves szavai azonban ösztönzően hatnak az óriásra, akinek felcsillannak a szemei. *
– Tán' csak másik könyvet kő olvasnom! * Le is vesz egy vaskos kötetet ugyanarról a polcról, mint az előzőeket és felcsapja nagyjából a felénél. Az valami orvosi szakkönyv lehet, mivel Morwon nem sokat ért belőle (eddig persze bármi is lehet az), de amit sikerül összeolvasnia, az is leginkább KisMorw nyelvezetét juttatja eszébe. *
– Szúrás… Nyílt fejsékülés… Halálhoz vezekel… Fájdalomcsillapítás! * Ez utóbbit legalább tíz másodpercig nézi, míg sikerül kiolvasnia és mivel valóban nem egy egyszerű szó, nagyon büszke magára, ezért le is rakja a könyvet. A lényeg úgyis megvolt: bebizonyította Nimerilnek, hogy tud olvasni.
Mivel a nő menni akar, Morwon tettetett megkönnyebbültséggel felsóhajt. Valójában sokkal érdekesebb hely ez a könyvtár, mint ahogy eddig képzelte – főleg, ha van társasága. *
– Mutasd meg! * Válaszol a vörösnek, aztán fél kézzel visszarakja a könyveket a helyükre, az utolsónál viszont megáll a levegőben a keze is lenéz Nimerilre. *
– Nem-é szabad innét elvinni? * Ezt a kérdést igen halkan teszi fel, nehogy valamelyik csuhás pap is meghallja és nemleges válasz esetén elvarázsolja az óriást. Hacsak társa nem győzi meg ennek ellenkezőjéről, végül az utolsó kötetet is visszahelyezi a polcra. Bizonyára hamarosan elindulnak ki a könyvtárból, aztán ki a templomból. *
– Való igazak! – * Bólint. * – De azér' én megnézném űket a saját szememmel is. * Gyorsan körbetekint és mivel nem lát a közvetlen közelükben egy végtelenül gonosz papot sem, óvatosan hozzáteszi: *
– Mer' a' csak egy könyv. Tán' csak rosszul látta, aki írta.
3679. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-30 11:40:46
Üzenet elküldve: 2022-03-30 11:40:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Bogarasok //
*Viszonylagos csöndben jutnak el a könyvtár mélyére, ahol talán már nem jelent problémát az átlagos óriás beszéd hangerő. Viszont Nimerilnek sikerül ezt az átlagos hangerőt felerősíteni egy kérdéssel, amire az óriás felcsattan. Nimeril meglepődik és ösztönösen lép is egyet hátra. Morwon pedig megpróbálja bebizonyítani azt, hogy ő tényleg tud olvasni.*
- Jól van, jól van.* Neki aztán fogalma sincs, hogy ki az a Rolkó, meg az Azil. De Azil tényleg okos lehet, ha tud házat építeni. Ha valamiben jók az óriások, akkor az építkezés. Morw is próbálja bebizonyítani, hogy milyen okos. Nimeril pedig próbálja magában tartani a nevetését, mert ez szinte egy komédiával ér fel.*
- Miről beszélsz? Jól olvastad, csak ez régiesen van írva. Tudod régen még másképp beszéltek. Nehéz megérteni.* Most ezzel igyekezet a kedvére tenni, hogy hadd örüljön már egy kicsit ez a melák. Aztán felolvas ő neki a hangyákokjairól.*
- Idővel talán, de nekem most haza kéne mennem. Ha gondolod megmutatom az merre van.* Csukja be a könyvet, majd nyújtja Morw felé, hogy vissza tehesse a polcra, ahonnan levette.*
- Ezek szerint mégiscsak léteznek. Szóval nem csak mendemonda.* Nyugtázza Nimeril és már azt tervezgeti, hogy mikor menjen majd ezeket a gigantikus hangyákat saját szemével szemügyre venni. Elsőnek viszont majd saját rendes hangyabolyt fog szerezni magának.*
// Bogarasok //
*Viszonylagos csöndben jutnak el a könyvtár mélyére, ahol talán már nem jelent problémát az átlagos óriás beszéd hangerő. Viszont Nimerilnek sikerül ezt az átlagos hangerőt felerősíteni egy kérdéssel, amire az óriás felcsattan. Nimeril meglepődik és ösztönösen lép is egyet hátra. Morwon pedig megpróbálja bebizonyítani azt, hogy ő tényleg tud olvasni.*
- Jól van, jól van.* Neki aztán fogalma sincs, hogy ki az a Rolkó, meg az Azil. De Azil tényleg okos lehet, ha tud házat építeni. Ha valamiben jók az óriások, akkor az építkezés. Morw is próbálja bebizonyítani, hogy milyen okos. Nimeril pedig próbálja magában tartani a nevetését, mert ez szinte egy komédiával ér fel.*
- Miről beszélsz? Jól olvastad, csak ez régiesen van írva. Tudod régen még másképp beszéltek. Nehéz megérteni.* Most ezzel igyekezet a kedvére tenni, hogy hadd örüljön már egy kicsit ez a melák. Aztán felolvas ő neki a hangyákokjairól.*
- Idővel talán, de nekem most haza kéne mennem. Ha gondolod megmutatom az merre van.* Csukja be a könyvet, majd nyújtja Morw felé, hogy vissza tehesse a polcra, ahonnan levette.*
- Ezek szerint mégiscsak léteznek. Szóval nem csak mendemonda.* Nyugtázza Nimeril és már azt tervezgeti, hogy mikor menjen majd ezeket a gigantikus hangyákat saját szemével szemügyre venni. Elsőnek viszont majd saját rendes hangyabolyt fog szerezni magának.*
3678. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:51:28
Üzenet elküldve: 2022-03-30 09:51:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A műtét//
*Karheia távozik, Gaerralos pedig visszatemetkezhet a könyveibe. A másolás ezen a ponton már nem tart sokáig, ám ettől függetlenül is bőven van mivel elfoglalnia magát. Habár türelmetlen, rákényszeríti magát, hogy várjon a mágiajegyzetek lemásolásával. Nem tudja, mennyi ideje van, de gyanítja, hogy épp a munkája közepén érkezne meg a doktor küldöttje. A mélységi említette, hogy újra ő fogja megkeresni, és mivel Gaerralos nem volt ott, mikor Nimeril kérése alapján a küldönc személye elvileg a Kereskedőházra lett bízva, így nincs is benne kétely, hogy kivel lesz dolga.
Ennek megfelelően pedig nem kívánja, hogy a mosolygós küldönc félbeszakítson egy számára ekkora súllyal rendelkező kutatást. Elrejti szem elől korábbi kutatásának tárgyait, így már a mellette elsétáló kíváncsi szerzetek nem nyerhetnek bepillantást sem a lemásolt mágiajegyzetekbe, sem a sárkányokról és expedíciókról szóló kutatásába.
Lillyss a templomban első körülnézésre bizony aligha találja meg Gaerralost, annál picit jobban kell keresnie. Végül a Templom alagsorában bukkanhat rá a veteránra, a Könyvtárban, pont ott, ahol mondta is, hogy lesz.
Habár ezúttal nem páncélban van, még így is észrevehető az idősödő férfi, aki a mélységi lépteinek hangjára fel is néz - láthatólag nem volt nagyon beletemetkezve a könyveibe. Amíg amaz odasétál, szó nélkül, precíz mozdulatokkal elpakolja jegyzetkönyvét és íróeszközeit, és feláll.
A hajlongásra és a számára viaszbábura emlékeztető mosolyra csak egy furcsa pillantással reagál. Hideg arckifejezése és hozzáállása nem sok érzelmet árul el, de talán még így is érezheti a másik, hogy ha az ügyfél igényeihez akar alkalmazkodni, akkor szabadon elengedheti az erőltetett mosolyt és a deréktáji hajlékonyság demonstrálását.*
-Indulhatunk.
*Jön a kurta válasz, majd elindul ki a könyvtárból. A lépcsővel szokás szerint kissé megszenved, bár a páncél hiánya ezen segít, és hamarosan a Templomból is kiérhetnek.*
*Karheia távozik, Gaerralos pedig visszatemetkezhet a könyveibe. A másolás ezen a ponton már nem tart sokáig, ám ettől függetlenül is bőven van mivel elfoglalnia magát. Habár türelmetlen, rákényszeríti magát, hogy várjon a mágiajegyzetek lemásolásával. Nem tudja, mennyi ideje van, de gyanítja, hogy épp a munkája közepén érkezne meg a doktor küldöttje. A mélységi említette, hogy újra ő fogja megkeresni, és mivel Gaerralos nem volt ott, mikor Nimeril kérése alapján a küldönc személye elvileg a Kereskedőházra lett bízva, így nincs is benne kétely, hogy kivel lesz dolga.
Ennek megfelelően pedig nem kívánja, hogy a mosolygós küldönc félbeszakítson egy számára ekkora súllyal rendelkező kutatást. Elrejti szem elől korábbi kutatásának tárgyait, így már a mellette elsétáló kíváncsi szerzetek nem nyerhetnek bepillantást sem a lemásolt mágiajegyzetekbe, sem a sárkányokról és expedíciókról szóló kutatásába.
Lillyss a templomban első körülnézésre bizony aligha találja meg Gaerralost, annál picit jobban kell keresnie. Végül a Templom alagsorában bukkanhat rá a veteránra, a Könyvtárban, pont ott, ahol mondta is, hogy lesz.
Habár ezúttal nem páncélban van, még így is észrevehető az idősödő férfi, aki a mélységi lépteinek hangjára fel is néz - láthatólag nem volt nagyon beletemetkezve a könyveibe. Amíg amaz odasétál, szó nélkül, precíz mozdulatokkal elpakolja jegyzetkönyvét és íróeszközeit, és feláll.
A hajlongásra és a számára viaszbábura emlékeztető mosolyra csak egy furcsa pillantással reagál. Hideg arckifejezése és hozzáállása nem sok érzelmet árul el, de talán még így is érezheti a másik, hogy ha az ügyfél igényeihez akar alkalmazkodni, akkor szabadon elengedheti az erőltetett mosolyt és a deréktáji hajlékonyság demonstrálását.*
-Indulhatunk.
*Jön a kurta válasz, majd elindul ki a könyvtárból. A lépcsővel szokás szerint kissé megszenved, bár a páncél hiánya ezen segít, és hamarosan a Templomból is kiérhetnek.*
3677. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-29 20:08:41
Üzenet elküldve: 2022-03-29 20:08:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// A műtét //
* Igaz, hogy elszánta magát, hogy előtte beugrik a doktornőhöz, de végül annyira elhúzta az időt, hogy csak felment a fogadóba és megtisztálkodott. Ruháját le porolta és testét igényesen bekente Citrus olajjal. Mindig is egy igényes nő hírében állt, így ha különleges feladatot kap, nem fogja lejjebb adni a mércét. Szemceruzával meghúzza a szükséges vonalakat, hogy utána a szemfestékkel kidolgozottá tegye, a rúzst sem feledi el, ahogyan a púdert sem. Természetesen nem esik túlzásba, igényesen alakítja ki a sminkjét, hogy a látvány lehengerlő legyen. Emlékei szerint először a templomnál kell próbálkoznia, így nem is húzza az időt. A fogadót elhagyva azonnal a templom felé megy. Egy kicsit el kezd aggódni amikor belép, de amint egy kicsit jobban körülnéz megpillantja a veteránt. Lassan komótosan odamegy hozzá és meghajol előtte. *
- Szép napot kívánok. Wegtoren Aranya Kereskedőháztól jöttem önhöz. Minden szükségessel előkészültünk a műtétéhez. Ha készen áll kérem kövessen.
* Mosolya vissza tér az arcára, és véletlenül sem tágít. A megbízását komolyan veszi, még ha csak kísérgetésként fogja megélni a dolgot. Gaer ha követi, akkor mutatja neki az utat a romokon keresztül. *
* Igaz, hogy elszánta magát, hogy előtte beugrik a doktornőhöz, de végül annyira elhúzta az időt, hogy csak felment a fogadóba és megtisztálkodott. Ruháját le porolta és testét igényesen bekente Citrus olajjal. Mindig is egy igényes nő hírében állt, így ha különleges feladatot kap, nem fogja lejjebb adni a mércét. Szemceruzával meghúzza a szükséges vonalakat, hogy utána a szemfestékkel kidolgozottá tegye, a rúzst sem feledi el, ahogyan a púdert sem. Természetesen nem esik túlzásba, igényesen alakítja ki a sminkjét, hogy a látvány lehengerlő legyen. Emlékei szerint először a templomnál kell próbálkoznia, így nem is húzza az időt. A fogadót elhagyva azonnal a templom felé megy. Egy kicsit el kezd aggódni amikor belép, de amint egy kicsit jobban körülnéz megpillantja a veteránt. Lassan komótosan odamegy hozzá és meghajol előtte. *
- Szép napot kívánok. Wegtoren Aranya Kereskedőháztól jöttem önhöz. Minden szükségessel előkészültünk a műtétéhez. Ha készen áll kérem kövessen.
* Mosolya vissza tér az arcára, és véletlenül sem tágít. A megbízását komolyan veszi, még ha csak kísérgetésként fogja megélni a dolgot. Gaer ha követi, akkor mutatja neki az utat a romokon keresztül. *
3676. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-26 22:21:00
Üzenet elküldve: 2022-03-26 22:21:00
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Bogarasok //
– Úgy-úgy! * Bólogat, amikor Nimeril a védelmét kéri az óriás-hangyák ellen. Igazából elsőre is úgy értette, hogy a nőt védi meg, az csak természetes, hogy magát nem eteti meg a hangyákkal (s, ha már itt tartunk, mással sem).
Leérnek a könyvtárba, ahol úgy tűnik újra szabad beszélni. Azért Morwon továbbra is próbálja visszafojtani hangját, mert nem szeretne dühös papokkal találkozni, hiszen annak mind tudjuk, hogy mi lenne a vége. A nő kérdésén egy kicsit megsértődik, minek hatására hangját is felemeli két mondat erejéig. *
– Há' persze! Tán' nem láttá' még okos óriást? – * Ezután viszont eszébe jut, hogy hol vannak, ezért csökkent a hangerőből. * – Mondjuk Rolkó nem okos, a' igaz. De Azil tán' még nálamnál is okosabb, mer' ő tudja, mit hova kő tenni, ha építkezünk! * Magyarázza Nimerilnek, aki mindebből valószínűleg annyit ért meg, hogy Morwon okosnak hiszi magát. Hogy ezt gyakorlatban is bizonyítsa, levesz egy véletlenszerű könyvet a polcról, nagyjából arról a részről, ahonnan a nagy piros könyvet is levette az imént. Felcsapja valahol a felénél és hangosan olvasni kezdi. *
– E-ze-cse-rege. Nem… Ő! Ezecsöregő! Ezercsörgő…? E-re–dők, ricsrácsok odúsabb almövényecsete tözé… közé vegyül. Ezerfehér, csö- gyönyörű…! virágokat… és az őket pácként kartó… tartó szárak… szárat. * Mindez egy teljes percet igénybe vesz, a végén viszont bosszúsan fakad ki. *
– Eztet bezony nem lehet elóvasni! Rosszú' írák! * Magyarázza és le is teszi egy polcra a rossz könyvet és a továbbiakban inkább csendben ül és várja, hogy Nimeril megfejtse a sajátját. Aztán végighallgatja az óriás-hangyákról szóló szöveget, illetve természetesen a képet is nézi hozzá. Mikor Nimeril befejezi, Morwon csak ennyit mond: *
– Akkó' majdan megnézzük őket. Ám mostan mi legyen?
// Bogarasok //
– Úgy-úgy! * Bólogat, amikor Nimeril a védelmét kéri az óriás-hangyák ellen. Igazából elsőre is úgy értette, hogy a nőt védi meg, az csak természetes, hogy magát nem eteti meg a hangyákkal (s, ha már itt tartunk, mással sem).
Leérnek a könyvtárba, ahol úgy tűnik újra szabad beszélni. Azért Morwon továbbra is próbálja visszafojtani hangját, mert nem szeretne dühös papokkal találkozni, hiszen annak mind tudjuk, hogy mi lenne a vége. A nő kérdésén egy kicsit megsértődik, minek hatására hangját is felemeli két mondat erejéig. *
– Há' persze! Tán' nem láttá' még okos óriást? – * Ezután viszont eszébe jut, hogy hol vannak, ezért csökkent a hangerőből. * – Mondjuk Rolkó nem okos, a' igaz. De Azil tán' még nálamnál is okosabb, mer' ő tudja, mit hova kő tenni, ha építkezünk! * Magyarázza Nimerilnek, aki mindebből valószínűleg annyit ért meg, hogy Morwon okosnak hiszi magát. Hogy ezt gyakorlatban is bizonyítsa, levesz egy véletlenszerű könyvet a polcról, nagyjából arról a részről, ahonnan a nagy piros könyvet is levette az imént. Felcsapja valahol a felénél és hangosan olvasni kezdi. *
– E-ze-cse-rege. Nem… Ő! Ezecsöregő! Ezercsörgő…? E-re–dők, ricsrácsok odúsabb almövényecsete tözé… közé vegyül. Ezerfehér, csö- gyönyörű…! virágokat… és az őket pácként kartó… tartó szárak… szárat. * Mindez egy teljes percet igénybe vesz, a végén viszont bosszúsan fakad ki. *
– Eztet bezony nem lehet elóvasni! Rosszú' írák! * Magyarázza és le is teszi egy polcra a rossz könyvet és a továbbiakban inkább csendben ül és várja, hogy Nimeril megfejtse a sajátját. Aztán végighallgatja az óriás-hangyákról szóló szöveget, illetve természetesen a képet is nézi hozzá. Mikor Nimeril befejezi, Morwon csak ennyit mond: *
– Akkó' majdan megnézzük őket. Ám mostan mi legyen?
3675. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-26 19:38:41
Üzenet elküldve: 2022-03-26 19:38:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Bogarasok //
- Annyira nem érdekes.* Rántja meg a vállát.*
- Még nem hallottam a fél-óriásról. Azt rebesgették, hogy fél-orkok vannak, de óriások? Szólj, ha látsz ilyet.* Kuncog fel ezen a képtelenségen. Inkább a hangyákra koncentrál.*
- Úgy legyen, de ha találkoznánk velük, akkor azt se hagyd, hogy engem megegyenek.* Bolondozik tovább az kissé ostoba óriáson. Minden gond nélkül eljutnak a könyvtárba. Morwont szinte észre sem lehet venni az odaúton, csak a lábai koppanását. Nem gondolta volna Nimeril, hogy ez a nagydarab ilyen diszkrét is tud lenni. Ez jelentősen megkönnyíti az útjukat lefelé. Szólni pedig már csak akkor szólnak, amikor ketten maradnak a könyvek között.*
- Komolyan tudsz olvasni?* Kerekedik el a szeme Nimerilnek. Nem nézte volna ki belőle, hogy ilyen tudás birtokában volna Morwon.*
- Minden tiszteletem a te Tájtos mestered előtt. ~ Persze még varázsolni is. Én meg gnóm táncosnő vagyok. ~* Az a lényeg, hogy a könyvet leveszik neki, hogy tudjon keresgélni.*
- Várj csak! Ha tudsz olvasni, akkor hasznossá tehetnéd magad. Fogj egy könyvet!* Próbálja munkára fogni az óriást. Ő maga is nekilát a vaskos könyvet böngészni, de nem ostoba módon teszi ezt. Neki most rovarokra van szüksége, szóval a tartalom jegyzékből az ennek megfelelő kategóriát igyekszik kikeresni, hogy rögtön oda tudjon lapozni. Öreg könyv, de a maga nemében mestermű. Egyes állatokhoz tartozik halovány ceruza rajz, de a legtöbb esetben ez hiánycikk.*
- Nyugalom, ez nem egyik pillanatról a másikra megy.* Kell legalább tíz perc is, mire megtalálja a keresett állatott. Legalább tartozik hozzá egy halovány rajz is.*
- Talán ez lehet az.* Bök rá a képre.*
- Lássuk csak! Groklikh. Akár két méter hosszúra is megnőhetnek. Viszonylag békések, de azért jobb nem háborgatni őket. Kisebb emlősökkel és madarakkal táplálkoznak, valamint a növényeket is szívesen elfogyasztják. Elvileg szárnyuk is van, de repülni nem tudnak. Nagyjából 100 egyed szám él egy bolyban. A nyugodt helyeket kedvelik, ahol nem háborgatják őket.* Ennyit ír a könyv, így becsukja, mert nincs annyi ideje, hogy tovább böngésszen benne, pedig ellenne.*
- Na mit szólsz?* Kérdezi az óriástól a fejleményekre.*
// Bogarasok //
- Annyira nem érdekes.* Rántja meg a vállát.*
- Még nem hallottam a fél-óriásról. Azt rebesgették, hogy fél-orkok vannak, de óriások? Szólj, ha látsz ilyet.* Kuncog fel ezen a képtelenségen. Inkább a hangyákra koncentrál.*
- Úgy legyen, de ha találkoznánk velük, akkor azt se hagyd, hogy engem megegyenek.* Bolondozik tovább az kissé ostoba óriáson. Minden gond nélkül eljutnak a könyvtárba. Morwont szinte észre sem lehet venni az odaúton, csak a lábai koppanását. Nem gondolta volna Nimeril, hogy ez a nagydarab ilyen diszkrét is tud lenni. Ez jelentősen megkönnyíti az útjukat lefelé. Szólni pedig már csak akkor szólnak, amikor ketten maradnak a könyvek között.*
- Komolyan tudsz olvasni?* Kerekedik el a szeme Nimerilnek. Nem nézte volna ki belőle, hogy ilyen tudás birtokában volna Morwon.*
- Minden tiszteletem a te Tájtos mestered előtt. ~ Persze még varázsolni is. Én meg gnóm táncosnő vagyok. ~* Az a lényeg, hogy a könyvet leveszik neki, hogy tudjon keresgélni.*
- Várj csak! Ha tudsz olvasni, akkor hasznossá tehetnéd magad. Fogj egy könyvet!* Próbálja munkára fogni az óriást. Ő maga is nekilát a vaskos könyvet böngészni, de nem ostoba módon teszi ezt. Neki most rovarokra van szüksége, szóval a tartalom jegyzékből az ennek megfelelő kategóriát igyekszik kikeresni, hogy rögtön oda tudjon lapozni. Öreg könyv, de a maga nemében mestermű. Egyes állatokhoz tartozik halovány ceruza rajz, de a legtöbb esetben ez hiánycikk.*
- Nyugalom, ez nem egyik pillanatról a másikra megy.* Kell legalább tíz perc is, mire megtalálja a keresett állatott. Legalább tartozik hozzá egy halovány rajz is.*
- Talán ez lehet az.* Bök rá a képre.*
- Lássuk csak! Groklikh. Akár két méter hosszúra is megnőhetnek. Viszonylag békések, de azért jobb nem háborgatni őket. Kisebb emlősökkel és madarakkal táplálkoznak, valamint a növényeket is szívesen elfogyasztják. Elvileg szárnyuk is van, de repülni nem tudnak. Nagyjából 100 egyed szám él egy bolyban. A nyugodt helyeket kedvelik, ahol nem háborgatják őket.* Ennyit ír a könyv, így becsukja, mert nincs annyi ideje, hogy tovább böngésszen benne, pedig ellenne.*
- Na mit szólsz?* Kérdezi az óriástól a fejleményekre.*
3674. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-23 21:59:17
Üzenet elküldve: 2022-03-23 21:59:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* Valahogyan túléli a pillanatot és nem ájul el, de mikor a száját elhagyják szavak és a lány tekintete is rémülté válik, a pirulás csak fokozódik. ~ Talán megbántottam? Valami sértőt jegyezhettem meg? ~ Gondolkozik el, de utána a Tiuskha megacélozza a tekintetét és egy mosoly keretében igenlő választ ad a lovag ajánlatára. Akarva és akaratlanul szét terül arcán egy igaz mosoly, amit nem csak az etikett kíván meg. Családja mindig is szigorúan kezelte őt, a harci gyakorlaton kívül az oktatás is elsődleges volt testvéreinek is. Természetesen nem akarták, hogy gyermekeik barbárként viselkedjenek, így az etikett is bőven kapott helyet az asztaluknál. *
- E... Ezt örömmel hallom.
* Szíve már nem tudja eldönteni, hogy lassítson a tempón, vagy éppen a válasz miatt gyorsítson, így inkább továbbra is mint egy vágtató lovas csorda dobog továbbra is. A találkozásra is választ kap a lánytól, amire csak bólint. Egy nagyobb levegőt vesz, hogy utána ki fújja az orrán, meg acélozza idegeit és a bájos teremtés szemeibe néz. *
- Mindenképp.
* Biccent a lány felé mosolyogva, talán most már nem lesz pánik szerű rohama, de még a nagyja hátra van számára. Az élet mindig nehézségeket állít az emberek elé. ~ Talán az úrnő állítja elém ezt a próbát, hogy meg embereljem magam. ~ Húzza ki magát a gondolatra. Ezzel a határozottsággal talán valamennyi erőt tud magába ültetni, hogy ne jelentkezzen hasonló roham. A bókokra nem igazán tudja, hogy mit mondhatna, de úgy érzi hatalmas hülyeség lenne, ha most megpróbálná megköszönni. *
- Egy ilyen bájos hölgy szájából hallani igazán nagy megtiszteltetés, de nem gondolom magamat ily különlegesnek.
* A cirógatástól újra vissza tér a pír az arcára, de már a határozottságának hála nem paradicsom színben. *
- Természetesen.
* Pattan fel a lovag, hogy utána kezét nyújtsa a hölgynek, és ha elfogadja akkor a padsorok között elindul vele. Ha megengedi akkor kezét karához fonja, hogy a további utat karöltve tegyék meg. Cselekedetétől zavar ül ki az arcára, de a határozottságával uralni tudja félelmét. *
- Két fogadóról tudok a környezetünkben, az egyik a pegazus fogadó és a másik pedig Wegtoreni Kalmár. Melyikhez lenne kedve?
* Néz rá érdeklődve, és a mosolya már tisztul, szíve sikeresen vette az akadályt. Az nem mondható el róla, hogy határozott, de próbálja megemberelni magát, hogy ne tűnjön olyan nyámnyilának mint eddig. A templom ajtajában a lány szemébe néz, miközben tovább vezeti az úton. *
- Mit szólna ahhoz, hogy ha a mai nap hátra hagynánk a múltat és inkább a jelenről és a jövőről beszélgetnénk? * Nem igazán van tisztában azzal, hogy eléggé kétértelmű dolgot mondott ezzel a lánynak, a mosolya kifogástalan amint a lány tekintetére vetül. * - Nem szabad a múltban élni, ezért is próbáljuk meg a mai napon, hogy milyen érzés nélküle. Mit szól?
//Eeyr fénye//
* Valahogyan túléli a pillanatot és nem ájul el, de mikor a száját elhagyják szavak és a lány tekintete is rémülté válik, a pirulás csak fokozódik. ~ Talán megbántottam? Valami sértőt jegyezhettem meg? ~ Gondolkozik el, de utána a Tiuskha megacélozza a tekintetét és egy mosoly keretében igenlő választ ad a lovag ajánlatára. Akarva és akaratlanul szét terül arcán egy igaz mosoly, amit nem csak az etikett kíván meg. Családja mindig is szigorúan kezelte őt, a harci gyakorlaton kívül az oktatás is elsődleges volt testvéreinek is. Természetesen nem akarták, hogy gyermekeik barbárként viselkedjenek, így az etikett is bőven kapott helyet az asztaluknál. *
- E... Ezt örömmel hallom.
* Szíve már nem tudja eldönteni, hogy lassítson a tempón, vagy éppen a válasz miatt gyorsítson, így inkább továbbra is mint egy vágtató lovas csorda dobog továbbra is. A találkozásra is választ kap a lánytól, amire csak bólint. Egy nagyobb levegőt vesz, hogy utána ki fújja az orrán, meg acélozza idegeit és a bájos teremtés szemeibe néz. *
- Mindenképp.
* Biccent a lány felé mosolyogva, talán most már nem lesz pánik szerű rohama, de még a nagyja hátra van számára. Az élet mindig nehézségeket állít az emberek elé. ~ Talán az úrnő állítja elém ezt a próbát, hogy meg embereljem magam. ~ Húzza ki magát a gondolatra. Ezzel a határozottsággal talán valamennyi erőt tud magába ültetni, hogy ne jelentkezzen hasonló roham. A bókokra nem igazán tudja, hogy mit mondhatna, de úgy érzi hatalmas hülyeség lenne, ha most megpróbálná megköszönni. *
- Egy ilyen bájos hölgy szájából hallani igazán nagy megtiszteltetés, de nem gondolom magamat ily különlegesnek.
* A cirógatástól újra vissza tér a pír az arcára, de már a határozottságának hála nem paradicsom színben. *
- Természetesen.
* Pattan fel a lovag, hogy utána kezét nyújtsa a hölgynek, és ha elfogadja akkor a padsorok között elindul vele. Ha megengedi akkor kezét karához fonja, hogy a további utat karöltve tegyék meg. Cselekedetétől zavar ül ki az arcára, de a határozottságával uralni tudja félelmét. *
- Két fogadóról tudok a környezetünkben, az egyik a pegazus fogadó és a másik pedig Wegtoreni Kalmár. Melyikhez lenne kedve?
* Néz rá érdeklődve, és a mosolya már tisztul, szíve sikeresen vette az akadályt. Az nem mondható el róla, hogy határozott, de próbálja megemberelni magát, hogy ne tűnjön olyan nyámnyilának mint eddig. A templom ajtajában a lány szemébe néz, miközben tovább vezeti az úton. *
- Mit szólna ahhoz, hogy ha a mai nap hátra hagynánk a múltat és inkább a jelenről és a jövőről beszélgetnénk? * Nem igazán van tisztában azzal, hogy eléggé kétértelmű dolgot mondott ezzel a lánynak, a mosolya kifogástalan amint a lány tekintetére vetül. * - Nem szabad a múltban élni, ezért is próbáljuk meg a mai napon, hogy milyen érzés nélküle. Mit szól?
3673. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-23 12:10:59
Üzenet elküldve: 2022-03-23 12:10:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
*Annyira nem is olyan rég még eszébe sem jutott volna, hogy bármelyik istent mellett elhivatott legyen. Mára meg már el sem tudná képzelni, hogy ne nyafogjon mindig Eeyrnek. Jelen esetben pedig ennek a lovagnak, aki most pártfogása alá vette a nőt. Élvezi is a helyzetet, hogy végre most ha siránkozik választ is kap, nem pedig csak a néma oltárt kell bámulnia. Talán ez az ami miatt jobban megnyílik a kelleténél. Mellette pedig nagyon úgy tűnik, hogy a frászt is ráhozza szerencsétlen lovagjára. Először csak arra számít, hogy ismét olyan vörös lesz, akár a paradicsom, de lassan és biztosan Nilevard arca fehér lesz, akár a mészpor. Ami eléggé megriasztja a lányt, így ajkait összepréselve rántja is el a kezét a férfi páncéljáról. Eszében sincs ájulást hozni szegényre, vagy még rosszabb, a végén még szívrohamot is kapna. Már éppen igyekezne segítséget nyújtani vagy szerezni, de Nilevard úgy néz ki megmakacsolja szégyenlősségét és nem terül ki a templom kőpadlóján. Sőt, a kérdésére most a lányon van a sor, hogy ledöbbenjen. Ahogy Nilevard arca pirossá válik úgy önti el a sajátját is a pír. Szaporán pillázva billenti félre a fejét, mint akinek elsőre nem nagyon sikerül felfognia mit is kérdezett tőle a fiú.*
- Va... vacsorázni?
*Nyel egy aprót, majd a szemeit lesütve fürkészi a fiú kezét, ami már a sajátját markolja. Ő maga is remegni kezd az érintéstől, de ájulás helyett inkább a nyúlcipőt húzná fel. Menekülne, mielőtt igent mondana. Menekülne, ahogy mostanában szokása. De Nilevardnak igaza van. Nem hagyhatja, hogy a múltja ilyen bélyeget nyomjon a jelenére, így ha kissé tétován is, de ő is rákulcsolja ujjait a lovag kezére.*
- Nagyon szívesen vacsoráznék önnel.
*Emeli fel lassan a fejét, hogy ismét a férfira nézhessen. Még valami kedvesnek ható mosolyt is magára erőltet, főként azért, hogy az ismét fehéredő férfi ne dőljön ki tényleg mellette. nem nagyon van olyan erőben, hogy egy páncélos embert biztonságosabb pozícióba tudjon citálni.*
- És még találkozni is szeretnék magával. Akár itt a templomban is vagy bárhol máshol. Feltéve, ha nem rémisztettem meg nagyon.
*Sosem találkozott még ennyire zavarba jövő férfival, így a különös viselkedése pillanatokon belül feltűnik neki. Noha ő múltbéli magának köszönhetően ennyire azért nem tragikus, mára már ő is hagy némi kívánnivalót maga után. Régebben az ilyen Nilevard félékkel csak játszott és biztosan megkeserítette az életét, de most őszintén jól érzi magát a férfi társaságában, ami nagy szó. Talán épp ez a válasza Eeyrnek a megannyi kérdésére és rimánkodására. Ezért nem is fogja menekülőre, mert ha most ezt az esélyét elszalasztja talán több már nem is lesz az életben.*
- Tudja Nilevard, maga is egy igazán helyes férfi, de ami fontosabb, hogy őszinte és nagyon kedves.
*Mondja is miközben azért alaposan belepirul a férfi szavaiba ő maga is. Gyengéden a fiú kezére cirógat, majd pár pillanatnyi tűnődés után lassan fel is kel a padról.*
- Akkor vacsorázzunk?
*Szedi össze végül a bátorságát, s továbbra is fogva a lovag kezét pillant le rá bátorító mosollyal.*
//Eeyr fénye//
*Annyira nem is olyan rég még eszébe sem jutott volna, hogy bármelyik istent mellett elhivatott legyen. Mára meg már el sem tudná képzelni, hogy ne nyafogjon mindig Eeyrnek. Jelen esetben pedig ennek a lovagnak, aki most pártfogása alá vette a nőt. Élvezi is a helyzetet, hogy végre most ha siránkozik választ is kap, nem pedig csak a néma oltárt kell bámulnia. Talán ez az ami miatt jobban megnyílik a kelleténél. Mellette pedig nagyon úgy tűnik, hogy a frászt is ráhozza szerencsétlen lovagjára. Először csak arra számít, hogy ismét olyan vörös lesz, akár a paradicsom, de lassan és biztosan Nilevard arca fehér lesz, akár a mészpor. Ami eléggé megriasztja a lányt, így ajkait összepréselve rántja is el a kezét a férfi páncéljáról. Eszében sincs ájulást hozni szegényre, vagy még rosszabb, a végén még szívrohamot is kapna. Már éppen igyekezne segítséget nyújtani vagy szerezni, de Nilevard úgy néz ki megmakacsolja szégyenlősségét és nem terül ki a templom kőpadlóján. Sőt, a kérdésére most a lányon van a sor, hogy ledöbbenjen. Ahogy Nilevard arca pirossá válik úgy önti el a sajátját is a pír. Szaporán pillázva billenti félre a fejét, mint akinek elsőre nem nagyon sikerül felfognia mit is kérdezett tőle a fiú.*
- Va... vacsorázni?
*Nyel egy aprót, majd a szemeit lesütve fürkészi a fiú kezét, ami már a sajátját markolja. Ő maga is remegni kezd az érintéstől, de ájulás helyett inkább a nyúlcipőt húzná fel. Menekülne, mielőtt igent mondana. Menekülne, ahogy mostanában szokása. De Nilevardnak igaza van. Nem hagyhatja, hogy a múltja ilyen bélyeget nyomjon a jelenére, így ha kissé tétován is, de ő is rákulcsolja ujjait a lovag kezére.*
- Nagyon szívesen vacsoráznék önnel.
*Emeli fel lassan a fejét, hogy ismét a férfira nézhessen. Még valami kedvesnek ható mosolyt is magára erőltet, főként azért, hogy az ismét fehéredő férfi ne dőljön ki tényleg mellette. nem nagyon van olyan erőben, hogy egy páncélos embert biztonságosabb pozícióba tudjon citálni.*
- És még találkozni is szeretnék magával. Akár itt a templomban is vagy bárhol máshol. Feltéve, ha nem rémisztettem meg nagyon.
*Sosem találkozott még ennyire zavarba jövő férfival, így a különös viselkedése pillanatokon belül feltűnik neki. Noha ő múltbéli magának köszönhetően ennyire azért nem tragikus, mára már ő is hagy némi kívánnivalót maga után. Régebben az ilyen Nilevard félékkel csak játszott és biztosan megkeserítette az életét, de most őszintén jól érzi magát a férfi társaságában, ami nagy szó. Talán épp ez a válasza Eeyrnek a megannyi kérdésére és rimánkodására. Ezért nem is fogja menekülőre, mert ha most ezt az esélyét elszalasztja talán több már nem is lesz az életben.*
- Tudja Nilevard, maga is egy igazán helyes férfi, de ami fontosabb, hogy őszinte és nagyon kedves.
*Mondja is miközben azért alaposan belepirul a férfi szavaiba ő maga is. Gyengéden a fiú kezére cirógat, majd pár pillanatnyi tűnődés után lassan fel is kel a padról.*
- Akkor vacsorázzunk?
*Szedi össze végül a bátorságát, s továbbra is fogva a lovag kezét pillant le rá bátorító mosollyal.*
3672. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-22 20:27:18
Üzenet elküldve: 2022-03-22 20:27:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
* Bólint a bájos nő szavára, tekintete Eeyrt emlegetve csak csillogni tud. Mindig is nagy hívő volt, sőt ha tehette volna már rég fokozta volna elhivatottságát, de ahhoz először le kellene telepednie. *
- Eeyr fénye utadon kísér, és bármiképp is döntesz elfogadja azt. Ha még csalódna is bennünk, tisztában van ostoba halandóságunk átkával.
* Tekintete már nem csak csillog, hanem szó szerint árad belőle a határozott dicsfény. Tiuskha szomorúságára, egy pillanatra elbizonytalanodik és közelebb csúszik a padon. *
- Elnézést, egy percig nem szándékoztam megsérteni. * Biccent egyet a nő felé. * - Soha ne éljen a múltban, engedje el. Az amit tett, nem változtathatja meg, de a jelenre és a jövőre nagy kihatást tud tenni. Az úrnő bizton állíthatom, hogy nem büntet olyan könnyen.
* Szavai határozottságról árulkodnak, nem mintha bárhonnan megbizonyosodhatott volna róla, de a lány keserűségét mindenképp el akarja múlasztani. *
- Igen?
* Mosolyogva teszi fel a kérdést, amikor a lány belekezdene szavaiba, de amint végig mondja a mondatot, a lovag tekintete kitágul. Szemeit hatalmasra ki nyitja és az eddigi mosoly mellé nagy pánik párosul. *
- M... M..MIh?
* Nyögi ki nehezen, miközben a nő már lép is, és a páncéljára teszi a kezét. Nilevardnak olyan érzése támad, mintha Eeyr tűzáldással látta volna el a nő kezét. Ahol a páncélhoz ér erős meleget érez, de talán csak a pánik félelem okozza ezt nála. *
- Ih... Igen, de...
* Jut el néhány szóig, de utána ledermedve nézi a lányt, ahogy bájos szemeivel mélyen a tekintetébe néz. Szegény Tiuskha csak egy halálra rémült lovagot láthat, aki pánik félelmében mindjárt elájul. ~ Édes Eeyr miért büntetsz? Nem! Nem! Nem tudom! Mit csináljak? De szenved! Mit csináljak?! ~ A szavak a fejében, már vízhangként zengnek. Ezután kezdi átvenni az ájulás veszélye az irányítást, ahogyan közeledik a lány, úgy fehéredik el a csoda szép arc~ Sárkányokat! Egy tucattal! Egy tucat sárkánnyal is megküzdök! ~ Rimánkodik, mint akinek joga van alkudozni az istenekkel. Amint pár centinél megakad a lány közeledése, lassan kitisztul a kép. Egyszerre az intenzív szívdobogáson kívül is hall mást, a vér áramlása enyhül és lelke vigaszt akar nyújtani a keserű szavakra. Egy nagy mély levegőt vesz, és becsukja a szemét. A páncélra tapasztott kezet, remegő kézzel megfogja és kiengedi a vett levegőt az orrán. Újra a lány szemébe néz határozottan. *
- Me... Me...* Ennyit a határozottságáról... * - Meghívhatom vacsorára a kisasszony?
* Néz rá érdeklődve, de utána amint a kérdés végéhez ér piros fejjel oldalra rántja zavarába, száját újra ki nyitja és inkább a széknek mondja mint a lánynak, de elkezdi. *
- Ha.. Ha szeretné... * Nyel egyet. * - Szívesen találkozok önnel bármikor, vagy akár a templomba is járhatunk együtt, hogy ne legyen egyedül.
* Továbbra sem távolodott el a nőtől, tekintetét lassan vissza emeli a csoda szép szemekbe, de bátor tette után megint kezd fehéredni a táj, és enyhe szédülés is kezd úrrá lenni rajta. *
- Ön egy csoda szép nő!
* Szavak kissé hangosabban hangzanak el szájából mint kellene, de utána vissza vesz a hangerőből. *
- Bizton állíthatom, hogy téved, és sok boldogságot megérdemel.
* Kéz szorítása enyhűl, de nem engedi el a kezet, a lány tekintetébe mered, félelemmel, de bátorsággal is. *
//Eeyr fénye//
* Bólint a bájos nő szavára, tekintete Eeyrt emlegetve csak csillogni tud. Mindig is nagy hívő volt, sőt ha tehette volna már rég fokozta volna elhivatottságát, de ahhoz először le kellene telepednie. *
- Eeyr fénye utadon kísér, és bármiképp is döntesz elfogadja azt. Ha még csalódna is bennünk, tisztában van ostoba halandóságunk átkával.
* Tekintete már nem csak csillog, hanem szó szerint árad belőle a határozott dicsfény. Tiuskha szomorúságára, egy pillanatra elbizonytalanodik és közelebb csúszik a padon. *
- Elnézést, egy percig nem szándékoztam megsérteni. * Biccent egyet a nő felé. * - Soha ne éljen a múltban, engedje el. Az amit tett, nem változtathatja meg, de a jelenre és a jövőre nagy kihatást tud tenni. Az úrnő bizton állíthatom, hogy nem büntet olyan könnyen.
* Szavai határozottságról árulkodnak, nem mintha bárhonnan megbizonyosodhatott volna róla, de a lány keserűségét mindenképp el akarja múlasztani. *
- Igen?
* Mosolyogva teszi fel a kérdést, amikor a lány belekezdene szavaiba, de amint végig mondja a mondatot, a lovag tekintete kitágul. Szemeit hatalmasra ki nyitja és az eddigi mosoly mellé nagy pánik párosul. *
- M... M..MIh?
* Nyögi ki nehezen, miközben a nő már lép is, és a páncéljára teszi a kezét. Nilevardnak olyan érzése támad, mintha Eeyr tűzáldással látta volna el a nő kezét. Ahol a páncélhoz ér erős meleget érez, de talán csak a pánik félelem okozza ezt nála. *
- Ih... Igen, de...
* Jut el néhány szóig, de utána ledermedve nézi a lányt, ahogy bájos szemeivel mélyen a tekintetébe néz. Szegény Tiuskha csak egy halálra rémült lovagot láthat, aki pánik félelmében mindjárt elájul. ~ Édes Eeyr miért büntetsz? Nem! Nem! Nem tudom! Mit csináljak? De szenved! Mit csináljak?! ~ A szavak a fejében, már vízhangként zengnek. Ezután kezdi átvenni az ájulás veszélye az irányítást, ahogyan közeledik a lány, úgy fehéredik el a csoda szép arc~ Sárkányokat! Egy tucattal! Egy tucat sárkánnyal is megküzdök! ~ Rimánkodik, mint akinek joga van alkudozni az istenekkel. Amint pár centinél megakad a lány közeledése, lassan kitisztul a kép. Egyszerre az intenzív szívdobogáson kívül is hall mást, a vér áramlása enyhül és lelke vigaszt akar nyújtani a keserű szavakra. Egy nagy mély levegőt vesz, és becsukja a szemét. A páncélra tapasztott kezet, remegő kézzel megfogja és kiengedi a vett levegőt az orrán. Újra a lány szemébe néz határozottan. *
- Me... Me...* Ennyit a határozottságáról... * - Meghívhatom vacsorára a kisasszony?
* Néz rá érdeklődve, de utána amint a kérdés végéhez ér piros fejjel oldalra rántja zavarába, száját újra ki nyitja és inkább a széknek mondja mint a lánynak, de elkezdi. *
- Ha.. Ha szeretné... * Nyel egyet. * - Szívesen találkozok önnel bármikor, vagy akár a templomba is járhatunk együtt, hogy ne legyen egyedül.
* Továbbra sem távolodott el a nőtől, tekintetét lassan vissza emeli a csoda szép szemekbe, de bátor tette után megint kezd fehéredni a táj, és enyhe szédülés is kezd úrrá lenni rajta. *
- Ön egy csoda szép nő!
* Szavak kissé hangosabban hangzanak el szájából mint kellene, de utána vissza vesz a hangerőből. *
- Bizton állíthatom, hogy téved, és sok boldogságot megérdemel.
* Kéz szorítása enyhűl, de nem engedi el a kezet, a lány tekintetébe mered, félelemmel, de bátorsággal is. *
3671. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-22 01:03:40
Üzenet elküldve: 2022-03-22 01:03:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Második Szál//
//Eeyr fénye//
- Azt hiszem igaza van Nilevard.
*Mosolyodik el kissé a fiú meglátásán. Minél többet hallgatja annál biztosabban érzi, hogy egy igen jószívű teremtéssel hozta össze az istennő. Most nem érzi magát olyan elveszettnek és tanácstalannak. Ezen felül háborgó érzései is nyugodni látszanak, ami nagy szó, főleg, ha egy férfi társaságában kell lennie. De a múlt emlegetésére ismét eltűnik a mosoly az arcáról, s ölébe pakolt kezeit kezdi el fürkészni.*
- Tudja sokszor nehéz a múltat magam mögött hagyni. Vannak olyan sebek, amik nem igazán engedik. A múltam megváltoztatott bennem nagyon sok mindent, talán okkal, Eeyr leckéje végett, talán csak én akarom belemagyarázni ezt.
*Vonja meg a vállait, majd nehézkesen, de ismét a lovagra emeli a tekintetét. Az eddigiekből úgy gondolja, hogy most zavarba fogja hozni a fiút, de rövidke beszélgetésük alatt úgy érzi bízhat benne annyira, hogy jobban megnyíljon. Talán ezután többé nem is találkoznak majd, így nem sok veszíteni valója van.*
- Tudja, ha olyan lennék, mint akkor voltam most minden bizonnyal megpróbálnám megcsókolni.
*Félénk mosoly húzódik arcára, ahogy kezét is a páncélra teszi, éppen a lovag combja fölött. Minden porcikája tiltakozik ez ellen, sőt mi több, az elméje veszettül diktálja neki, hogy azonnal húzódjon is távolabb a férfitól, aprókat remeg egész testében a benne zajló vívódás miatt. De végül a szabad akarat és a bizonyítás utáni vágy diadalmaskodik. Nilevard szavain felbuzdulva meg akarja mutatni magának, hogy a múltja nem lehet rá ekkora hatással. Nem uralkodhat felette többé.*
- Te mondtad és igazad van. Jogom van azt választani, amit akarok.
*Pillanatok műve, hogy a magázódás formalitását is a tűzre dobja. Ezzel egy időben pedig még közelebb húzódik a fiúhoz, arcával az arcához, hogy mélyebben a szemeibe pillanthasson. A szíve hevesen kalapál az izgalomtól, hogy igyekszik megmutatni magának, hogy ő egy erős nő, aki túl tud lépni a múlt fájdalmain. Talán épp most ad neki erőt az istennő, hogy ezt megtehesse. Hogy ne kezdjen menekülni egy férfi társaságában.*
- Épp a hősök azok, akik hálát nem várva cselekednek.
*Suttogja bele a templom csendjébe, miközben újabb és újabb távolságot lop kettejük arca között. Smaragd szemei rendületlenül a lovag kékjeit kutatják szinte vágyakozva. Keze is feljebb csúszik a páncélon. De az utolsó pár centinél megtorpanva harapja be az ajkait.*
- Viszont én nem vagyok sem erős, sem pedig szabad. Látja, hogy képtelen vagyok rá. A szavai kedvesek és vigasztalók, de maga szerint hiába vagyok bájos és fiatal, nincs semmim és senkim. Csak Eeyr maradt. Így hogyan tudnám élni az életem?
*Suttogja Nilevard ajkaira, hisz hiába torpant meg attól hátrébb nem húzódott. Égetően érzi a férfi minden lélegzetvételének melegét.*
- A fiatal lányok lovagokat csábítanak el én pedig egy templomban csinálok magamból bolondot.
*Mosolyodik el keserűn.*
//Eeyr fénye//
- Azt hiszem igaza van Nilevard.
*Mosolyodik el kissé a fiú meglátásán. Minél többet hallgatja annál biztosabban érzi, hogy egy igen jószívű teremtéssel hozta össze az istennő. Most nem érzi magát olyan elveszettnek és tanácstalannak. Ezen felül háborgó érzései is nyugodni látszanak, ami nagy szó, főleg, ha egy férfi társaságában kell lennie. De a múlt emlegetésére ismét eltűnik a mosoly az arcáról, s ölébe pakolt kezeit kezdi el fürkészni.*
- Tudja sokszor nehéz a múltat magam mögött hagyni. Vannak olyan sebek, amik nem igazán engedik. A múltam megváltoztatott bennem nagyon sok mindent, talán okkal, Eeyr leckéje végett, talán csak én akarom belemagyarázni ezt.
*Vonja meg a vállait, majd nehézkesen, de ismét a lovagra emeli a tekintetét. Az eddigiekből úgy gondolja, hogy most zavarba fogja hozni a fiút, de rövidke beszélgetésük alatt úgy érzi bízhat benne annyira, hogy jobban megnyíljon. Talán ezután többé nem is találkoznak majd, így nem sok veszíteni valója van.*
- Tudja, ha olyan lennék, mint akkor voltam most minden bizonnyal megpróbálnám megcsókolni.
*Félénk mosoly húzódik arcára, ahogy kezét is a páncélra teszi, éppen a lovag combja fölött. Minden porcikája tiltakozik ez ellen, sőt mi több, az elméje veszettül diktálja neki, hogy azonnal húzódjon is távolabb a férfitól, aprókat remeg egész testében a benne zajló vívódás miatt. De végül a szabad akarat és a bizonyítás utáni vágy diadalmaskodik. Nilevard szavain felbuzdulva meg akarja mutatni magának, hogy a múltja nem lehet rá ekkora hatással. Nem uralkodhat felette többé.*
- Te mondtad és igazad van. Jogom van azt választani, amit akarok.
*Pillanatok műve, hogy a magázódás formalitását is a tűzre dobja. Ezzel egy időben pedig még közelebb húzódik a fiúhoz, arcával az arcához, hogy mélyebben a szemeibe pillanthasson. A szíve hevesen kalapál az izgalomtól, hogy igyekszik megmutatni magának, hogy ő egy erős nő, aki túl tud lépni a múlt fájdalmain. Talán épp most ad neki erőt az istennő, hogy ezt megtehesse. Hogy ne kezdjen menekülni egy férfi társaságában.*
- Épp a hősök azok, akik hálát nem várva cselekednek.
*Suttogja bele a templom csendjébe, miközben újabb és újabb távolságot lop kettejük arca között. Smaragd szemei rendületlenül a lovag kékjeit kutatják szinte vágyakozva. Keze is feljebb csúszik a páncélon. De az utolsó pár centinél megtorpanva harapja be az ajkait.*
- Viszont én nem vagyok sem erős, sem pedig szabad. Látja, hogy képtelen vagyok rá. A szavai kedvesek és vigasztalók, de maga szerint hiába vagyok bájos és fiatal, nincs semmim és senkim. Csak Eeyr maradt. Így hogyan tudnám élni az életem?
*Suttogja Nilevard ajkaira, hisz hiába torpant meg attól hátrébb nem húzódott. Égetően érzi a férfi minden lélegzetvételének melegét.*
- A fiatal lányok lovagokat csábítanak el én pedig egy templomban csinálok magamból bolondot.
*Mosolyodik el keserűn.*
3670. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-20 16:51:39
Üzenet elküldve: 2022-03-20 16:51:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*A vele szemben ülő asszony barbár, és ez remekül megmutatkozik a reakcióinak hiányából. Gaerralos maga sem egy békegalamb, így különösebben nem is zavarja, hogy Karheia számára nem nagy sokkot okoz a hír, vagy a szörnyülködés hiánya. Őt is inkább a dolog politikai következményei érdeklik, mint maga a falu sorsa. Az pedig, hogy ezek a következmények miért hiányoznak, csak tovább erősíti az érdeklődését.*
-Halotti máglyákról beszélnek.
*Mondja egyszerűen. Habár belenézett az ügybe, és nyitva tartja a fülét, valamint az alakulatban való pozíciója révén talán kicsivel könnyebb is információhoz jutnia, ennél többet nem tud, és spekulálni sem fog. Ugyanúgy lehet szó valami félreértelmezett barbár rituáléról, mint az elkövetőkre kirótt büntetésről.
Ahogy aztán kissé leülepedik a beszélgetés, időt kap arra, hogy minden figyelemelterelés nélkül csak a másolásnak szentelhesse magát. Igyekszik nem elveszni Karheia jegyzeteinek implikációiban, hiszen arra ráér később is, ám ha valamit rosszul másol le, azt elképzelhető, hogy később nehezebb lenne korrigálni.
Így hát több percen keresztül csak másol, óvatosan, odafigyelve. Egy újabb oldalat ír tele, ám ezzel végezvén a másolnivaló is elfogy. Most már csak meg kell várnia, amíg megszárad a tinta, és aztán rátérhet az alkímiával kapcsolatos információra, mellyel épp most végez fáradtnak kinéző beszélgetőpartnere.*
-Én pedig hálásan köszönöm, hogy kölcsönadta a jegyzeteit.
*Válaszol teljesen őszintén. Az ajánlat kapcsán csak bólint, magában fontolgatva, hogy majd a jövőben meg is ejti ezt a látogatást. Csak akkor ráncolja össze szemöldökét kissé, mikor a láthatatlan mágus wargjának fegyelmi problémáiról informálódik.*
~Akkor tényleg nem volt túl biztonságos ötlet egy tömeg közepébe vinni.~
*Természetesen ezt a megjegyzést megtartja magának, majd biccent, búcsút int, és a tűzmágus távoztával hozzálát az általa hátrahagyott alkímiás kötet releváns részeinek lemásolásához.*
*A vele szemben ülő asszony barbár, és ez remekül megmutatkozik a reakcióinak hiányából. Gaerralos maga sem egy békegalamb, így különösebben nem is zavarja, hogy Karheia számára nem nagy sokkot okoz a hír, vagy a szörnyülködés hiánya. Őt is inkább a dolog politikai következményei érdeklik, mint maga a falu sorsa. Az pedig, hogy ezek a következmények miért hiányoznak, csak tovább erősíti az érdeklődését.*
-Halotti máglyákról beszélnek.
*Mondja egyszerűen. Habár belenézett az ügybe, és nyitva tartja a fülét, valamint az alakulatban való pozíciója révén talán kicsivel könnyebb is információhoz jutnia, ennél többet nem tud, és spekulálni sem fog. Ugyanúgy lehet szó valami félreértelmezett barbár rituáléról, mint az elkövetőkre kirótt büntetésről.
Ahogy aztán kissé leülepedik a beszélgetés, időt kap arra, hogy minden figyelemelterelés nélkül csak a másolásnak szentelhesse magát. Igyekszik nem elveszni Karheia jegyzeteinek implikációiban, hiszen arra ráér később is, ám ha valamit rosszul másol le, azt elképzelhető, hogy később nehezebb lenne korrigálni.
Így hát több percen keresztül csak másol, óvatosan, odafigyelve. Egy újabb oldalat ír tele, ám ezzel végezvén a másolnivaló is elfogy. Most már csak meg kell várnia, amíg megszárad a tinta, és aztán rátérhet az alkímiával kapcsolatos információra, mellyel épp most végez fáradtnak kinéző beszélgetőpartnere.*
-Én pedig hálásan köszönöm, hogy kölcsönadta a jegyzeteit.
*Válaszol teljesen őszintén. Az ajánlat kapcsán csak bólint, magában fontolgatva, hogy majd a jövőben meg is ejti ezt a látogatást. Csak akkor ráncolja össze szemöldökét kissé, mikor a láthatatlan mágus wargjának fegyelmi problémáiról informálódik.*
~Akkor tényleg nem volt túl biztonságos ötlet egy tömeg közepébe vinni.~
*Természetesen ezt a megjegyzést megtartja magának, majd biccent, búcsút int, és a tűzmágus távoztával hozzálát az általa hátrahagyott alkímiás kötet releváns részeinek lemásolásához.*
3669. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-19 19:44:48
Üzenet elküldve: 2022-03-19 19:44:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Ajándék nézőben //
* A piacra indult, de jó hívő Alesian, így inkább a helyi templomot célozza meg elsőnek. Járt márt, igaz nagyon régen volt, de járt itt. A család mindig eljött a templomba, ha a városban jártak. Őt pedig, ha akart, ha nem, de magukkal rángatták ide. A különleges ünnepi szertartásokra meg pláne, még ki is kellett szépen öltöznie. Nem rajongott soha ezért a helyért, már csak azért sem, mert ráerőltették, azt pedig soha nem szerette. A másik ok ennél jóval egyszerűbb. Minden túl nagy. Nagyok az ismeretlen alakok szobrai, nagy az épület kívül, és nagy belül is. Ő kicsi, és itt még kisebbnek érzi magát. Egyetlen oka van annak, hogy idejön mégis és ezt az okot nem Eeyrnek hívják, amire a legtöbben gondolnának. Egyszerűen Teysus jelenettét itt valahogy jobban érzi, mint más helyeken. Ha pedig szerencsére van szüksége, akkor különösen érdemes keresnie istene kegyeit a mai reggelen. Nem nehéz megtalálni a gigantikus monstrumot. Még egy olyan apróság is könnyedén ki tudja szúrni.*
- Ez a cefet idő.* Zsörtölődik, miközben fejébe húzza csuklyáját. Így megy végig a lucskos utcákon, de nagyon sebesen. Ha mégis nagyon esne, akkor beáll addig egy beugróba, így elég sok időbe telik eljutni a templomig, de eljut. Felnéz ázottan az előtte magasodó épültre és elnyom magában egy szitkot. Amilyen jó volt a kedve, most olyan rossz lett.*
- Még a lépcsők is nagyok.* Az ajtóval egyenesen meg kellene küzdenie, ha nem volna résnyire nyitva. Bent is minden olyan barátságtalan, mint régen. Hideg meg büdös a sok mindenféle bent égetett dolog miatt. Az állandó mormogás pedig az agyára megy még most is.*
- Értem én, hogy megegyeztettek, de ezt nehezen fogom megérteni.* Csóválja a fejét, miközben letelepszik az egyik félreeső padra.*
- Uram én itt vagyok. Nem szívesen, de eljöttem ide, hátha így közelebb kerülök hozzád. Kérésem lenne megint. Segíts egy kicsit, hogy levehessem a lábáról azt a vöröst. Tudom, hogy önös és bagatell kérés ez, nekem mégis fontos.* Halkan beszél maga elé, mintha csak ott ülne Teysus mellette.*
- Rájöttem, hogy én is adhatnék vissza egy kicsit. Nevedet fogom dicsőíteni, mint hűséges szolgád.* Jól elbeszélget istenével. Leginkább egy barátnak fogja fel, mert Teysus ilyen. Egy jó haver, akivel lehet, hogy egy kocsmában összefut és együtt söröznek aztán. Azt kicsit sajnálja Alesian, hogy pont anyavad emberek bőrébe szeret bújni. Egy kicsit elidőzik itt, de csak annyit, amennyi igazán szükséges.*
* A piacra indult, de jó hívő Alesian, így inkább a helyi templomot célozza meg elsőnek. Járt márt, igaz nagyon régen volt, de járt itt. A család mindig eljött a templomba, ha a városban jártak. Őt pedig, ha akart, ha nem, de magukkal rángatták ide. A különleges ünnepi szertartásokra meg pláne, még ki is kellett szépen öltöznie. Nem rajongott soha ezért a helyért, már csak azért sem, mert ráerőltették, azt pedig soha nem szerette. A másik ok ennél jóval egyszerűbb. Minden túl nagy. Nagyok az ismeretlen alakok szobrai, nagy az épület kívül, és nagy belül is. Ő kicsi, és itt még kisebbnek érzi magát. Egyetlen oka van annak, hogy idejön mégis és ezt az okot nem Eeyrnek hívják, amire a legtöbben gondolnának. Egyszerűen Teysus jelenettét itt valahogy jobban érzi, mint más helyeken. Ha pedig szerencsére van szüksége, akkor különösen érdemes keresnie istene kegyeit a mai reggelen. Nem nehéz megtalálni a gigantikus monstrumot. Még egy olyan apróság is könnyedén ki tudja szúrni.*
- Ez a cefet idő.* Zsörtölődik, miközben fejébe húzza csuklyáját. Így megy végig a lucskos utcákon, de nagyon sebesen. Ha mégis nagyon esne, akkor beáll addig egy beugróba, így elég sok időbe telik eljutni a templomig, de eljut. Felnéz ázottan az előtte magasodó épültre és elnyom magában egy szitkot. Amilyen jó volt a kedve, most olyan rossz lett.*
- Még a lépcsők is nagyok.* Az ajtóval egyenesen meg kellene küzdenie, ha nem volna résnyire nyitva. Bent is minden olyan barátságtalan, mint régen. Hideg meg büdös a sok mindenféle bent égetett dolog miatt. Az állandó mormogás pedig az agyára megy még most is.*
- Értem én, hogy megegyeztettek, de ezt nehezen fogom megérteni.* Csóválja a fejét, miközben letelepszik az egyik félreeső padra.*
- Uram én itt vagyok. Nem szívesen, de eljöttem ide, hátha így közelebb kerülök hozzád. Kérésem lenne megint. Segíts egy kicsit, hogy levehessem a lábáról azt a vöröst. Tudom, hogy önös és bagatell kérés ez, nekem mégis fontos.* Halkan beszél maga elé, mintha csak ott ülne Teysus mellette.*
- Rájöttem, hogy én is adhatnék vissza egy kicsit. Nevedet fogom dicsőíteni, mint hűséges szolgád.* Jól elbeszélget istenével. Leginkább egy barátnak fogja fel, mert Teysus ilyen. Egy jó haver, akivel lehet, hogy egy kocsmában összefut és együtt söröznek aztán. Azt kicsit sajnálja Alesian, hogy pont anyavad emberek bőrébe szeret bújni. Egy kicsit elidőzik itt, de csak annyit, amennyi igazán szükséges.*
3668. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-18 22:46:38
Üzenet elküldve: 2022-03-18 22:46:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Bogarasok //
– Félvér… Érdekes. – * Nyugtázza Nimeril pontosítását. Persze találkozott már félvérekkel, nem is eggyel, de Morwon majdnem mindig kimondja, amit gondol, ezért most is. * – Vajon fél-óriások is léteznek? Hallottam mán róluk, de még nem találkoztam velük! Illetve… Tán' eggyel mégis. * Gondol vissza Gabrienre, aki egy darabig a Thargok közt élt. Róla hallott pletykákat, hogy állítólag óriás-vér folyik az ereiben, noha Morwonhoz képest még ő is alacsony volt. Bár ez nem csoda, hiszen Morwon mellett még az óriások többsége is kicsinynek tűnik. *
– Jóvan-jóvan, nem hagyom, hogy megegyenek! * Tesz ígéretet a nőnek.
Hamarosan megérkeznek a templomba, hiszen a temetőből indultak. Morwon gyanakodva néz körbe az épületben. Nem járt még itt, legfeljebb gyerekkorában, mikor még nem fejelt le minden ajtófélfát. Akkoriban a jó öreg Sorind bácsi vezette körbe a városban és a környékén, de azóta gyökeresen megváltozott minden, meg amúgy sem sokra emlékszik gyerekkorából – nem is csoda, hiszen még arra sem mindig emlékszik, amit egy perce hallott. Őszintén szólva nem tetszik neki a templom, mivel túl sötét és dohos. Ahogy a nő kéri, csendben marad, véletlenül sem akarja magára haragítani a félelmetes kinézetű mágusnak kinéző alakokat, mert nem akarja békaként, vagy még rosszabb: orkként leélni hátralévő életét. Épp elég volt neki, amit Taitos mestertől látott néhanapján. Morwon senkit nem szeret magára haragítani, de a mágusokat még annyira sem. Pedig nagybátyja, Sorind bácsi is konyított a földmágiához, de Morwonnak nem sok jutott abból a tehetségből, amivel nagybátyját megáldották az égiek. Úgyhogy most óvatos léptekkel követi a nőt, még a szerzetesnek sem köszön, beszél helyette a vörös. Követi is őt, csak akkor szólal meg újra, amikor már lent vannak a könyvtárban és Nimeril kérdezi. Morwon nevetségesen rosszul megpróbálkozik a suttogással, de hamar megállapítja, hogy ezt nem neki találták ki, úgyhogy normál hangerővel válaszol. Legalább nem kiabál. *
– Tudok, bezony! Tájtos mester tanított meg varázsóni, mán tudok olvasni! * Sajnos az olvasáson kívül más varázslatra nem tanította meg őt az ifjú mester, de ezen majd biztosan változtatnak idővel. Azonban semmit sem szabad elkapkodni – vagy ahogy a Taitos által is nagyra tartott Zöldfejű Yofa mester mondaná: "Türelmesnek kell lenned, ifjú tanítványom."
Nimeril meg is találja a könyvet, amit keresnek, Morwon pedig leveszi neki félkézzel is. Viszont egyből át is adja a nőnek, hiszen olvasni tudni és szeretni közel sem ugyanazt jelenti. Meg egy kicsit fél is a könyvektől, mert hallott már mendemondákat elátkozott könyvekről, meg olyanokról, aminek fogai vannak és rátámad olvasójára. Ám a legütősebb érve ezúttal az, hogy fél kézzel nehezére esne olvasni, ezért a maga részéről le is tudta a dolgát. Izgatottan várja, hogy Nimeril kinyissa az olvasmányt és őszintén reméli, hogy lesznek rajzok is benne, különben rendkívül unalmas órák elébe nézhet. *
– No, mi van benne?! Vannak óriás-hangyákok? * Érdeklődik lelkesen, akár egy gyerek, már abban a pillanatban, hogy Nimeril kinyitja a könyvet. *
// Bogarasok //
– Félvér… Érdekes. – * Nyugtázza Nimeril pontosítását. Persze találkozott már félvérekkel, nem is eggyel, de Morwon majdnem mindig kimondja, amit gondol, ezért most is. * – Vajon fél-óriások is léteznek? Hallottam mán róluk, de még nem találkoztam velük! Illetve… Tán' eggyel mégis. * Gondol vissza Gabrienre, aki egy darabig a Thargok közt élt. Róla hallott pletykákat, hogy állítólag óriás-vér folyik az ereiben, noha Morwonhoz képest még ő is alacsony volt. Bár ez nem csoda, hiszen Morwon mellett még az óriások többsége is kicsinynek tűnik. *
– Jóvan-jóvan, nem hagyom, hogy megegyenek! * Tesz ígéretet a nőnek.
Hamarosan megérkeznek a templomba, hiszen a temetőből indultak. Morwon gyanakodva néz körbe az épületben. Nem járt még itt, legfeljebb gyerekkorában, mikor még nem fejelt le minden ajtófélfát. Akkoriban a jó öreg Sorind bácsi vezette körbe a városban és a környékén, de azóta gyökeresen megváltozott minden, meg amúgy sem sokra emlékszik gyerekkorából – nem is csoda, hiszen még arra sem mindig emlékszik, amit egy perce hallott. Őszintén szólva nem tetszik neki a templom, mivel túl sötét és dohos. Ahogy a nő kéri, csendben marad, véletlenül sem akarja magára haragítani a félelmetes kinézetű mágusnak kinéző alakokat, mert nem akarja békaként, vagy még rosszabb: orkként leélni hátralévő életét. Épp elég volt neki, amit Taitos mestertől látott néhanapján. Morwon senkit nem szeret magára haragítani, de a mágusokat még annyira sem. Pedig nagybátyja, Sorind bácsi is konyított a földmágiához, de Morwonnak nem sok jutott abból a tehetségből, amivel nagybátyját megáldották az égiek. Úgyhogy most óvatos léptekkel követi a nőt, még a szerzetesnek sem köszön, beszél helyette a vörös. Követi is őt, csak akkor szólal meg újra, amikor már lent vannak a könyvtárban és Nimeril kérdezi. Morwon nevetségesen rosszul megpróbálkozik a suttogással, de hamar megállapítja, hogy ezt nem neki találták ki, úgyhogy normál hangerővel válaszol. Legalább nem kiabál. *
– Tudok, bezony! Tájtos mester tanított meg varázsóni, mán tudok olvasni! * Sajnos az olvasáson kívül más varázslatra nem tanította meg őt az ifjú mester, de ezen majd biztosan változtatnak idővel. Azonban semmit sem szabad elkapkodni – vagy ahogy a Taitos által is nagyra tartott Zöldfejű Yofa mester mondaná: "Türelmesnek kell lenned, ifjú tanítványom."
Nimeril meg is találja a könyvet, amit keresnek, Morwon pedig leveszi neki félkézzel is. Viszont egyből át is adja a nőnek, hiszen olvasni tudni és szeretni közel sem ugyanazt jelenti. Meg egy kicsit fél is a könyvektől, mert hallott már mendemondákat elátkozott könyvekről, meg olyanokról, aminek fogai vannak és rátámad olvasójára. Ám a legütősebb érve ezúttal az, hogy fél kézzel nehezére esne olvasni, ezért a maga részéről le is tudta a dolgát. Izgatottan várja, hogy Nimeril kinyissa az olvasmányt és őszintén reméli, hogy lesznek rajzok is benne, különben rendkívül unalmas órák elébe nézhet. *
– No, mi van benne?! Vannak óriás-hangyákok? * Érdeklődik lelkesen, akár egy gyerek, már abban a pillanatban, hogy Nimeril kinyitja a könyvet. *
3667. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-17 20:44:38
Üzenet elküldve: 2022-03-17 20:44:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Karheiát leginkább a fosztogatás, és az amiatt kialakult konfliktus érdekli, ezért elsiklik a korábbi témák felett. Az elmesélés egy átlag polgárnak talán szörnyű lenne, ellenben a barbár asszonynak a szeme sem rebben. Ő maga ugyan a kedvesebb természetűek közül való, és talán manapság már a "barbárok" sem annyira harciasak mint egykoron, ennek ellenére nem idegen számára a felvázolt szituáció. Mivel abban nőtt fel, hogy ez normális, ezért nyilvánvalóan nincsenek benne komoly ellenérzések, kivételt ez alól a rabszolgák szerzése jelentette még fogságában töltött évei előtt is.*
- Miféle legendák terjengenek?
*Miközben hallgatja a választ kicsit kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait, ám szeme sarkából feszülten figyel. A hangvételből semmi jó nem következtethető, az viszont igencsak meglepné, hogy az a "városi" lány esetleg keményebb kézzel tudná vezetni népét, akár komoly büntetés formájában. Nyilván még nem igazán találkozott a Tharg úrnővel, nem ismeri kifejezetten, csak hallott ezt-azt az amoniaktól, és az alapján nehéz elképzelnie, hogy olyan vasmarkú és méltó vezető lehetne, mint amilyen Kagan volt.
Gaerralos kurta válaszára csak biccent, és hagyja, hogy a férfi ismét a jegyzeteibe temetkezzen. Már válaszolni is nehezére esik, a fáradtság egyre inkább elnehezíti testét, ezért bár a tollat tartja a kezében, de aligha képes odafigyelni és szavakat leírni. Illetve írni még csak-csak tud, de mindez gépies másolás, nem párosul értelmezés hozzá.
Gyakran megáll pihenni, mire igen lassan, de az utolsó mondat végére is ér. Nagyot sóhajtva, de elégedetten veszi tudomásul a végeredményt.*
- Azt hiszem ideje mennem, hosszú út van mögöttem.
*Feltápászkodik, és rendet rak maga után.*
- Köszönöm a segítséget, meg az információkat is. Tanulságosak voltak.
*Felébreszti a békésen szuszogó jószágokat, de mivel azok láthatóan rendkívül álmosak, ezért inkább ölbe veszi őket, úgy majd gyorsabban halad.*
- Aztán ha bármi kérdés vagy kérés lenne mágiával kapcsolatban, akkor Thargiában megtalál. Synmirán viszont óvatosan, mert Taitos mester wargja nem túl barátságos az idegenekkel.
*Megenged magának egy fáradt mosolyt, és ha a másik sem tartóztatja őt, akkor rövidese megindul a könyvtár, illetve a templom kijárata felé, hogy éjszakai szállást keressen magának.*
*Karheiát leginkább a fosztogatás, és az amiatt kialakult konfliktus érdekli, ezért elsiklik a korábbi témák felett. Az elmesélés egy átlag polgárnak talán szörnyű lenne, ellenben a barbár asszonynak a szeme sem rebben. Ő maga ugyan a kedvesebb természetűek közül való, és talán manapság már a "barbárok" sem annyira harciasak mint egykoron, ennek ellenére nem idegen számára a felvázolt szituáció. Mivel abban nőtt fel, hogy ez normális, ezért nyilvánvalóan nincsenek benne komoly ellenérzések, kivételt ez alól a rabszolgák szerzése jelentette még fogságában töltött évei előtt is.*
- Miféle legendák terjengenek?
*Miközben hallgatja a választ kicsit kinyújtóztatja elgémberedett végtagjait, ám szeme sarkából feszülten figyel. A hangvételből semmi jó nem következtethető, az viszont igencsak meglepné, hogy az a "városi" lány esetleg keményebb kézzel tudná vezetni népét, akár komoly büntetés formájában. Nyilván még nem igazán találkozott a Tharg úrnővel, nem ismeri kifejezetten, csak hallott ezt-azt az amoniaktól, és az alapján nehéz elképzelnie, hogy olyan vasmarkú és méltó vezető lehetne, mint amilyen Kagan volt.
Gaerralos kurta válaszára csak biccent, és hagyja, hogy a férfi ismét a jegyzeteibe temetkezzen. Már válaszolni is nehezére esik, a fáradtság egyre inkább elnehezíti testét, ezért bár a tollat tartja a kezében, de aligha képes odafigyelni és szavakat leírni. Illetve írni még csak-csak tud, de mindez gépies másolás, nem párosul értelmezés hozzá.
Gyakran megáll pihenni, mire igen lassan, de az utolsó mondat végére is ér. Nagyot sóhajtva, de elégedetten veszi tudomásul a végeredményt.*
- Azt hiszem ideje mennem, hosszú út van mögöttem.
*Feltápászkodik, és rendet rak maga után.*
- Köszönöm a segítséget, meg az információkat is. Tanulságosak voltak.
*Felébreszti a békésen szuszogó jószágokat, de mivel azok láthatóan rendkívül álmosak, ezért inkább ölbe veszi őket, úgy majd gyorsabban halad.*
- Aztán ha bármi kérdés vagy kérés lenne mágiával kapcsolatban, akkor Thargiában megtalál. Synmirán viszont óvatosan, mert Taitos mester wargja nem túl barátságos az idegenekkel.
*Megenged magának egy fáradt mosolyt, és ha a másik sem tartóztatja őt, akkor rövidese megindul a könyvtár, illetve a templom kijárata felé, hogy éjszakai szállást keressen magának.*
3666. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-15 20:23:24
Üzenet elküldve: 2022-03-15 20:23:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 426
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Bogarasok //
* Őszintén szólva a legkevésbé sem valami bizalom gerjesztő az óriás válasza, de jelenleg még nincs oka, hogy kételkedjen benne.*
- Helyes.* Vágja rá. Még elcseverésznek ezekről a Sayqueveseknek nevezett nemesekről, de egyikőjük sem ismeri őket.*
- Osztom a véleményed, csak ne jöjjenek vissza.* Akármiről is beszéljenek száz szónak is egy a vége, ami nem más, mint a hangya. Egy óriással pedig óriás hangyákról érdemes beszélgetni. Morw pedig elég viccesen veszi ezt. Nimerilt sikerül is megnevettetnie.*
- Nem vagyok ember. Én félvér vagyok. Nézd meg a fülem!* Félre is hajtja a haját, így láthatóvá válik enyhén hegyes füle.*
- Én azért óvatos lennék azokkal az óriás hangyákkal. Kicsi a bors, de erős, hát még egy paprika. Na menjünk!* Indul meg előre a Templomba. Hűvös, sötét és tele van papokkal. Ezek mind olyan dolgok, amit Nimeril nem szeret, de a könyvtár miatt képes ezt elviselni.*
- Erre gyere!* Vezeti át a padsorok között és csak reméli, hogy nem csapnak majd nagy zajt, amivel magukra vonhatnának nem kívánt szempárokat.*
- Vigyázz a fejedre!* Figyelmezteti mielőtt lemennének a széles lépcsősoron.*
- Na itt vagyunk, de nem hangoskodj nagyon, mert megszólnak.* Int neki, hogy az egyik koros szerzeteshez, aki majd útba igazítja őket.*
- Csókolóm mi állathatározókat keresünk. Azt hallottuk, hogy élnek a környéken óriás hangyák, azokra lennénk kíváncsiak.* Lehet, hogy a hangyákat nem kellett volna említenie egy ilyen sötét lyukban raboskodó csotrogánynak, mert elég furcsán néz vissza a lányra.*
- Hatodik oszlop, ötödik sor.* Veti oda foghegyről Nimeril pedig magában anyázva indul útnak.*
- Köszönjük! ~ Te nyomorult! ~* Bele is veszi magát a könyves sorok rengetegében remélhetőleg maga mögött tudva az óriást.*
- Te tudsz olvasni?* Érdeklődik gyanakodva, hogy nem, pedig az jó volna. Nimeril jól kiismeri magát a könyvek között, hiszen nem is elsőnek jár erre. Gyermekkorát is javarészt a könyvek között töltötte. Viszonylag hamar el is juthatnak így oda.*
- Ott, az ott! Te nagy vagy vedd le nekem azt a nagy piros könyvet!* Ugrál lelkesen miközben rámutat az egyik megviselt piros bőrkötéses könyvre. Szép vastag vallatni lehetne vele.*
// Bogarasok //
* Őszintén szólva a legkevésbé sem valami bizalom gerjesztő az óriás válasza, de jelenleg még nincs oka, hogy kételkedjen benne.*
- Helyes.* Vágja rá. Még elcseverésznek ezekről a Sayqueveseknek nevezett nemesekről, de egyikőjük sem ismeri őket.*
- Osztom a véleményed, csak ne jöjjenek vissza.* Akármiről is beszéljenek száz szónak is egy a vége, ami nem más, mint a hangya. Egy óriással pedig óriás hangyákról érdemes beszélgetni. Morw pedig elég viccesen veszi ezt. Nimerilt sikerül is megnevettetnie.*
- Nem vagyok ember. Én félvér vagyok. Nézd meg a fülem!* Félre is hajtja a haját, így láthatóvá válik enyhén hegyes füle.*
- Én azért óvatos lennék azokkal az óriás hangyákkal. Kicsi a bors, de erős, hát még egy paprika. Na menjünk!* Indul meg előre a Templomba. Hűvös, sötét és tele van papokkal. Ezek mind olyan dolgok, amit Nimeril nem szeret, de a könyvtár miatt képes ezt elviselni.*
- Erre gyere!* Vezeti át a padsorok között és csak reméli, hogy nem csapnak majd nagy zajt, amivel magukra vonhatnának nem kívánt szempárokat.*
- Vigyázz a fejedre!* Figyelmezteti mielőtt lemennének a széles lépcsősoron.*
- Na itt vagyunk, de nem hangoskodj nagyon, mert megszólnak.* Int neki, hogy az egyik koros szerzeteshez, aki majd útba igazítja őket.*
- Csókolóm mi állathatározókat keresünk. Azt hallottuk, hogy élnek a környéken óriás hangyák, azokra lennénk kíváncsiak.* Lehet, hogy a hangyákat nem kellett volna említenie egy ilyen sötét lyukban raboskodó csotrogánynak, mert elég furcsán néz vissza a lányra.*
- Hatodik oszlop, ötödik sor.* Veti oda foghegyről Nimeril pedig magában anyázva indul útnak.*
- Köszönjük! ~ Te nyomorult! ~* Bele is veszi magát a könyves sorok rengetegében remélhetőleg maga mögött tudva az óriást.*
- Te tudsz olvasni?* Érdeklődik gyanakodva, hogy nem, pedig az jó volna. Nimeril jól kiismeri magát a könyvek között, hiszen nem is elsőnek jár erre. Gyermekkorát is javarészt a könyvek között töltötte. Viszonylag hamar el is juthatnak így oda.*
- Ott, az ott! Te nagy vagy vedd le nekem azt a nagy piros könyvet!* Ugrál lelkesen miközben rámutat az egyik megviselt piros bőrkötéses könyvre. Szép vastag vallatni lehetne vele.*
3665. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-15 12:06:30
Üzenet elküldve: 2022-03-15 12:06:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Megbízás //
* Nem kell már sokáig lépdelnie, a hatalmas templom kapuja kitárva fogad mindenkit, aki látványosságait szándékában áll megtekinteni, vagy éppen tudás szomját csitítani. Csalódottan tapasztalta múltkor, hogy nincsen továbbra sem olyan olvasmány számára ami kielégítené a kíváncsiságát, de mindent megtesz azért, hogy letudja magát kötni. A könyvek közé veti magát, hogy keze ügyébe emelje Kattan a Zár... Nevezetű könyvet, akinek írója Harklet GareNar. Talán minimálisan lekötheti a figyelmét. Magában el is kezdi olvasni a sorokat. '' - Készülj! – suttogta a vörös sisakos sötételf, aki azt a csapatot vezette, aminek az erdő uralói, a fényelfek tanácsa adta parancsul, hogy figyeljék meg, és fogják el a betolakodót, aki minden ok nélkül öli le vadakat az erdőben. Elég furcsa párosítás, hogy a fényelfek csapatát egy mélységi, sötételf vezeti, de Kaykon hűségét semmi nem ingathatta meg. Kiskora óta a az erdő népével nevelkedett, és elsajátította a fényelf szokásokat, amiket a mélységi tudással kiegészítve félelmetes harcossá vált. De a fényelfek nem szerették a vérontást. '' Tekintetét felemelve gyorsan körültekint és rájön, hogy annyira elfoglalta magát az olvasással, hogy le sem űlt. Gyorsan kényelembe helyezi magát, hogy utána tovább olvassa és a lapok között ideiglenesen elvesszen. *
* Nem kell már sokáig lépdelnie, a hatalmas templom kapuja kitárva fogad mindenkit, aki látványosságait szándékában áll megtekinteni, vagy éppen tudás szomját csitítani. Csalódottan tapasztalta múltkor, hogy nincsen továbbra sem olyan olvasmány számára ami kielégítené a kíváncsiságát, de mindent megtesz azért, hogy letudja magát kötni. A könyvek közé veti magát, hogy keze ügyébe emelje Kattan a Zár... Nevezetű könyvet, akinek írója Harklet GareNar. Talán minimálisan lekötheti a figyelmét. Magában el is kezdi olvasni a sorokat. '' - Készülj! – suttogta a vörös sisakos sötételf, aki azt a csapatot vezette, aminek az erdő uralói, a fényelfek tanácsa adta parancsul, hogy figyeljék meg, és fogják el a betolakodót, aki minden ok nélkül öli le vadakat az erdőben. Elég furcsa párosítás, hogy a fényelfek csapatát egy mélységi, sötételf vezeti, de Kaykon hűségét semmi nem ingathatta meg. Kiskora óta a az erdő népével nevelkedett, és elsajátította a fényelf szokásokat, amiket a mélységi tudással kiegészítve félelmetes harcossá vált. De a fényelfek nem szerették a vérontást. '' Tekintetét felemelve gyorsan körültekint és rájön, hogy annyira elfoglalta magát az olvasással, hogy le sem űlt. Gyorsan kényelembe helyezi magát, hogy utána tovább olvassa és a lapok között ideiglenesen elvesszen. *
3664. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-13 12:34:53
Üzenet elküldve: 2022-03-13 12:34:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Habár úgy néz ki, beszélgetőpartnere koncentrációja kezd kissé megcsappanni, még így is egyértelmű, hogy a bővített magyarázat több tetszésre talál, mint a korábbi, óvatosnak titulált összefoglalás. Ráadásul úgy néz ki, sikerült ezt úgy megfogalmaznia, hogy azzal nem vetett fel több kérdést, alkalmat adva arra, hogy témát váltsanak.
Nem éri különösebb meglepetésként, hogy nem feltétlenül tapintott rá arra, amit Karheia tudni akart. Igazából valódi pontosítást sem kap ilyen irányban, de a mágusnő szavaiból még így is ki tud szűrni pár információmorzsát annak céljait és szándékait tekintve.*
-Munkából sosincs hiány. Sokan vannak, akik szívesen vennék egy képzett tűzmágus segítségét, és betegből is mindig több van, mint gyógyítóból.
*Summázza gyorsan, hogy Karheia mely képességeit tartja ilyen szempontból relevánsnak.*
-Nem hiányzik a veszély Artheniorból, vagy annak környékéről, habár a peremvidéki élethez képest esélyesen tényleg keresni kell azt.
*Aktív fenyegetésből már kevesebb van, habár Gaerralos ilyen szempontból talán el is hallgat valamit, hisz egy sárkány jelenléte könnyedén kimerítheti ezt a fogalmat... és persze egy tűzmágus számára könnyen lehet, hogy a sárkánytűz kutatása kamatoztatható tudást nyújtana. Röviden meg is fontolja, hogy ténylegesen bevonja a nőt a kutatásába, ám végül ellene dönt.*
~Egyébként is engedélyt kéne kérnem hozzá.~
*Vagy legalábbis előnyös lenne, ha tájékoztatná rangidős tisztjét, mielőtt ilyen lépéseket tesz. Őrmesterként persze úgy képzeli, hogy picivel szabadabb mozgástere van, ám mégis úgy érzi, hogy fő a biztonság.*
-Annyit tudok, amennyit mindenki más is.
*Kis hazugság, hiszen tudja, hogy az ügy elsimítására pont az ő alakulatából is küldtek embereket, ám ezt nem kell megosztania.*
-Magukat thargoknak valló fegyveresek éjszaka rárontottak Sziritánra, betörve több otthonba, és egy véres mészárlást rendezve. Fosztogattak, otthonokat égettek le, majd havi tizedet követelve távoztak a... 'hadizsákmánnyal'.
*Habár hangja általában is hűvös és tárgyilagos, ez az utolsó szó ennél is hidegebbnek hathat. Lehet, hogy összességében a thargok fosztogató és hódító szellemét szunnyadásra kényszerítette a letelepedés, de az is biztos, hogy ezzel nem ért egyet mindenki, aki thargnak vallja magát.*
-A thargok úrnője hamarosan visszaküldte a zsákmányt, a falvak pedig az őrség és a Tanács cselekvésképtelensége miatt...
~Vagy inkább cselekvési hajlandóságának hiánya miatt...~
-zsoldosokat béreltek fel. Mivel minden fél erősen érdekelt egy háború elkerülésében, így lehetőség szerint hárítják a felelősséget. Terjengenek legendák arról, hogy a thargok úrnője mit tett a tettesekkel, ám gyanúim szerint mindkét oldalon olyan bűnbakot keresnek, akinek 'felelősségre vonásával' lecsillapíthatnák a kedélyeket, mentesülve a konfliktus terhe alól.
*Gyáva megoldás, ám Gaerralos cinikus szemléletében ez tűnik a legvalószínűbbnek... és persze arra is magyarázatot szolgál, hogy miért nem ég még Amon Ruadh városa.*
-Bárki beléphet a Kaszárnyába, feltéve, hogy előtte leteszi fegyvereit. Persze egy mágus esetében ez nem túlságosan eredményes megszorítás...
*Szemei újra az előtte heverő jegyzetekre vándorolnak. Egy oldalt már teljesen megtöltött, és úgy tűnik, hogy amíg beszélgettek, a tintának is volt ideje megszáradni, így lapozik, ám pennáját megállítja a tintatartó felett, kivárva, hogy a másiknak van-e további mondanivalója, melyet meg akarna tárgyalni, mielőtt Gaerralos folytatni kezdi a másolást.*
*Habár úgy néz ki, beszélgetőpartnere koncentrációja kezd kissé megcsappanni, még így is egyértelmű, hogy a bővített magyarázat több tetszésre talál, mint a korábbi, óvatosnak titulált összefoglalás. Ráadásul úgy néz ki, sikerült ezt úgy megfogalmaznia, hogy azzal nem vetett fel több kérdést, alkalmat adva arra, hogy témát váltsanak.
Nem éri különösebb meglepetésként, hogy nem feltétlenül tapintott rá arra, amit Karheia tudni akart. Igazából valódi pontosítást sem kap ilyen irányban, de a mágusnő szavaiból még így is ki tud szűrni pár információmorzsát annak céljait és szándékait tekintve.*
-Munkából sosincs hiány. Sokan vannak, akik szívesen vennék egy képzett tűzmágus segítségét, és betegből is mindig több van, mint gyógyítóból.
*Summázza gyorsan, hogy Karheia mely képességeit tartja ilyen szempontból relevánsnak.*
-Nem hiányzik a veszély Artheniorból, vagy annak környékéről, habár a peremvidéki élethez képest esélyesen tényleg keresni kell azt.
*Aktív fenyegetésből már kevesebb van, habár Gaerralos ilyen szempontból talán el is hallgat valamit, hisz egy sárkány jelenléte könnyedén kimerítheti ezt a fogalmat... és persze egy tűzmágus számára könnyen lehet, hogy a sárkánytűz kutatása kamatoztatható tudást nyújtana. Röviden meg is fontolja, hogy ténylegesen bevonja a nőt a kutatásába, ám végül ellene dönt.*
~Egyébként is engedélyt kéne kérnem hozzá.~
*Vagy legalábbis előnyös lenne, ha tájékoztatná rangidős tisztjét, mielőtt ilyen lépéseket tesz. Őrmesterként persze úgy képzeli, hogy picivel szabadabb mozgástere van, ám mégis úgy érzi, hogy fő a biztonság.*
-Annyit tudok, amennyit mindenki más is.
*Kis hazugság, hiszen tudja, hogy az ügy elsimítására pont az ő alakulatából is küldtek embereket, ám ezt nem kell megosztania.*
-Magukat thargoknak valló fegyveresek éjszaka rárontottak Sziritánra, betörve több otthonba, és egy véres mészárlást rendezve. Fosztogattak, otthonokat égettek le, majd havi tizedet követelve távoztak a... 'hadizsákmánnyal'.
*Habár hangja általában is hűvös és tárgyilagos, ez az utolsó szó ennél is hidegebbnek hathat. Lehet, hogy összességében a thargok fosztogató és hódító szellemét szunnyadásra kényszerítette a letelepedés, de az is biztos, hogy ezzel nem ért egyet mindenki, aki thargnak vallja magát.*
-A thargok úrnője hamarosan visszaküldte a zsákmányt, a falvak pedig az őrség és a Tanács cselekvésképtelensége miatt...
~Vagy inkább cselekvési hajlandóságának hiánya miatt...~
-zsoldosokat béreltek fel. Mivel minden fél erősen érdekelt egy háború elkerülésében, így lehetőség szerint hárítják a felelősséget. Terjengenek legendák arról, hogy a thargok úrnője mit tett a tettesekkel, ám gyanúim szerint mindkét oldalon olyan bűnbakot keresnek, akinek 'felelősségre vonásával' lecsillapíthatnák a kedélyeket, mentesülve a konfliktus terhe alól.
*Gyáva megoldás, ám Gaerralos cinikus szemléletében ez tűnik a legvalószínűbbnek... és persze arra is magyarázatot szolgál, hogy miért nem ég még Amon Ruadh városa.*
-Bárki beléphet a Kaszárnyába, feltéve, hogy előtte leteszi fegyvereit. Persze egy mágus esetében ez nem túlságosan eredményes megszorítás...
*Szemei újra az előtte heverő jegyzetekre vándorolnak. Egy oldalt már teljesen megtöltött, és úgy tűnik, hogy amíg beszélgettek, a tintának is volt ideje megszáradni, így lapozik, ám pennáját megállítja a tintatartó felett, kivárva, hogy a másiknak van-e további mondanivalója, melyet meg akarna tárgyalni, mielőtt Gaerralos folytatni kezdi a másolást.*
3663. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-11 07:28:07
Üzenet elküldve: 2022-03-11 07:28:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Karheia egy hosszabb, érdekesebb és ezáltal kielégítőbb választ kap a férfitól a mélységieket illetően. Elismerően biccent, és egy darabig még emésztgeti a hallottakat, aztán elengedi a beszédtémát. Egyébként is kezd igencsak kimerült lenni, hamarosan távoznia kellene, és már nehezen is koncentrál.*
- Oh, nem nem.
*Rázza meg hevesen fejét.*
- Csak kamatoztatni, és fejleszteni szeretném a tudásomat, viszont népemet aligha éri zargatás vagy bárminemű fenyegetés - a Szellemeknek legyen hála -, s mivel letelepedtek, hódító éveiknek vége, ezért ilyen módon sem tudok segítségükre lenni.
*Megvonja vállait. Kimondva már butaságnak érzi, de csak azért, mert elbizonytalanodik képességeit illetően. Karheia önbizalmának szilárdságát igen megtépázták rabszolga évei, bár időnként egykori magabiztosságának szikrája is felcsillan.*
- Nahát.
*Szemei kikerekednek, fejét rögtön felkapja. Érdekes információ kerül birtokába, és megmutatkozik mohósága, hogy még többet tudhasson a dologról.*
- Nem hallottam erről, elkerült engem ez a hír. Tudsz még mesélni erről többet?
*Noszogatja a férfit, majd egy apró bökkenőt észrevéve gyorsan hozzáteszi.*
- Már ha egyáltalán szabad.
*Fogalma sincs hogyan működik az Őrség, hogy az ilyen esetekről mennyire szabad nyíltan beszélni. Mindenesetre érdekesnek tartja, kicsit el is kalandoznak gondolatai, ami újabb kérdést von maga után.*
- Szabad majd ellátogatni az Őrséghez? Megnézni esetleg, hogyan edzenek a bakák?
*Izgatottá válik ettől az ötlettől, reméli nem kap elutasító választ.*
*Karheia egy hosszabb, érdekesebb és ezáltal kielégítőbb választ kap a férfitól a mélységieket illetően. Elismerően biccent, és egy darabig még emésztgeti a hallottakat, aztán elengedi a beszédtémát. Egyébként is kezd igencsak kimerült lenni, hamarosan távoznia kellene, és már nehezen is koncentrál.*
- Oh, nem nem.
*Rázza meg hevesen fejét.*
- Csak kamatoztatni, és fejleszteni szeretném a tudásomat, viszont népemet aligha éri zargatás vagy bárminemű fenyegetés - a Szellemeknek legyen hála -, s mivel letelepedtek, hódító éveiknek vége, ezért ilyen módon sem tudok segítségükre lenni.
*Megvonja vállait. Kimondva már butaságnak érzi, de csak azért, mert elbizonytalanodik képességeit illetően. Karheia önbizalmának szilárdságát igen megtépázták rabszolga évei, bár időnként egykori magabiztosságának szikrája is felcsillan.*
- Nahát.
*Szemei kikerekednek, fejét rögtön felkapja. Érdekes információ kerül birtokába, és megmutatkozik mohósága, hogy még többet tudhasson a dologról.*
- Nem hallottam erről, elkerült engem ez a hír. Tudsz még mesélni erről többet?
*Noszogatja a férfit, majd egy apró bökkenőt észrevéve gyorsan hozzáteszi.*
- Már ha egyáltalán szabad.
*Fogalma sincs hogyan működik az Őrség, hogy az ilyen esetekről mennyire szabad nyíltan beszélni. Mindenesetre érdekesnek tartja, kicsit el is kalandoznak gondolatai, ami újabb kérdést von maga után.*
- Szabad majd ellátogatni az Őrséghez? Megnézni esetleg, hogyan edzenek a bakák?
*Izgatottá válik ettől az ötlettől, reméli nem kap elutasító választ.*
3662. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-09 22:13:35
Üzenet elküldve: 2022-03-09 22:13:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Karheia//
*Gaerralos nem áltatja magát: nyilvánvaló, hogy csak az ő elbeszélése alapján még akkor is lehetetlen lenne a teljességhez bármennyire is közel álló képet alkotni, ha a mostaninál hosszabb, részletesebb, sokrétűbb és felkészültebb leírást igyekezne adni. Úgy pedig, hogy kulturális kontextus nélkül, és csak a téma szempontjából releváns dolgokat említve mesél a városról és a sötételfekről, aligha valószínű, hogy ugyanaz a kép jelenik majd meg Karheia fejében, amit Gaerralos igyekszik átadni.
Nem áltatja magát, de nem is különösebben zavarja a tény, hisz számára nem különösebben fontos mindez. Viszont ahogy Karheia kommentálja a szóhasználatát, az úgy itéli, korrigációt érdemel.*
-Meglehet, bár én inkább csak a rövidsége miatt használtam. Szaporíthatnám a szót azzal, hogy milyen fontos a becsületük megsértésének elkerülése, vagy épp a saját büszkeségünk félretétele... esetleg emlegethetném azt, hogy bizonyos helyzetekben viszont pont az integritást és határozottságot tisztelik. És persze az egészséges óvatosságot is az egekbe magasztalhatnám, de az igazság az, mindez csak egy rakás közhely. Sokan sokfélék, és a kivételeket aligha lehet elkerülni, így nincs is nagyon értelme a drámai kijelentéseknek.
*Vonja meg a vállát. Semmi oka nincs az óvatoskodásra, hiszen nem tart attól, hogy megsérti a sötételf faj becsületét, ám az sem célja, hogy megerősítse Karheia véleményét saját tapasztalataival. Az pedig, hogy távol tartja a beszélgetéstől a mélységiekkel kapcsolatos érzéseit, mondhatni Gaerralos személyiségének sajátossága. Megdolgozott az ilyen téren gyakorolt kontrolljáért, és aligha fogja egy efféle beszélgetés kedvéért elengedni azt.
Mert személyi szinten viszont irtózik a mélységiektől. Veszélyként fogja fel őket, és pontosan tudja, hogy egy sötételf nőstény ha akarja, könnyen elérheti, hogy sarokba szorított vadként érezze magát. És pontosan ezért is tartja fontosnak, hogy képes legyen mindettől elvonatkoztatni, távol tartani magától, és hideg fejjel ítélni, logikusan meghozni döntéseit.*
-Az attól függ, hogy miféle segítségről beszélünk, és kitől. A vélt vagy valós bűnözők levadászása és utcán való legyilkolása aligha szerez neked barátokat, és amennyire tudom, az őrség igyekszik elkerülni, hogy zsoldosoktól váljon függővé. Ám felismerik a független és kötetlen egyének lehetséges hasznát is, amíg azok nem önkényes módon, elszabadult harci szekér módjára igyekeznek segíteni.
*Könnyen lehet persze, hogy a tűzmágus nem így értette kérdését, ám ez esetben az bizonyára szólni fog, addig pedig a pirtianesi veterán sem nagyon zavartatja magát, és folytatja a másik kérdésre adott válasszal.*
-És ami a város és a barbárok közti kapcsolatokat illeti, én is csak boldog, békés együttműködésről tudok, már ha nem számoljuk egy, a városhoz tartozó szántóföldi falu kifosztását, melyet Arthenior vezetősége épp diplomatikus úton próbál lerendezni.
*Ha színtelen hanglejtéséből nem is, szavaiból bizonyára ki lehet szűrni a finom szarkazmust. Habár nem különösebben veszi szívére Sziritán lakóinak sorsát, ettől függetlenül némileg irritálja a városvezetés számára impotensnek ható viselkedése.
Ha ugyanez Pirtianes vonzáskörében történt volna meg, egy haton belül lesújtott volna a város vasökle az elkövetőkre... vagy ha épp kegyes hangulatukban vannak, akkor csak megszorongatta volna őket, komoly politikai hasznot kovácsolva az incidensből. Ezzel szemben a Népek Tanácsának lassú, nyöszörgő bürokráciája aligha bizonyul hatásosnak az ő szemében.*
*Gaerralos nem áltatja magát: nyilvánvaló, hogy csak az ő elbeszélése alapján még akkor is lehetetlen lenne a teljességhez bármennyire is közel álló képet alkotni, ha a mostaninál hosszabb, részletesebb, sokrétűbb és felkészültebb leírást igyekezne adni. Úgy pedig, hogy kulturális kontextus nélkül, és csak a téma szempontjából releváns dolgokat említve mesél a városról és a sötételfekről, aligha valószínű, hogy ugyanaz a kép jelenik majd meg Karheia fejében, amit Gaerralos igyekszik átadni.
Nem áltatja magát, de nem is különösebben zavarja a tény, hisz számára nem különösebben fontos mindez. Viszont ahogy Karheia kommentálja a szóhasználatát, az úgy itéli, korrigációt érdemel.*
-Meglehet, bár én inkább csak a rövidsége miatt használtam. Szaporíthatnám a szót azzal, hogy milyen fontos a becsületük megsértésének elkerülése, vagy épp a saját büszkeségünk félretétele... esetleg emlegethetném azt, hogy bizonyos helyzetekben viszont pont az integritást és határozottságot tisztelik. És persze az egészséges óvatosságot is az egekbe magasztalhatnám, de az igazság az, mindez csak egy rakás közhely. Sokan sokfélék, és a kivételeket aligha lehet elkerülni, így nincs is nagyon értelme a drámai kijelentéseknek.
*Vonja meg a vállát. Semmi oka nincs az óvatoskodásra, hiszen nem tart attól, hogy megsérti a sötételf faj becsületét, ám az sem célja, hogy megerősítse Karheia véleményét saját tapasztalataival. Az pedig, hogy távol tartja a beszélgetéstől a mélységiekkel kapcsolatos érzéseit, mondhatni Gaerralos személyiségének sajátossága. Megdolgozott az ilyen téren gyakorolt kontrolljáért, és aligha fogja egy efféle beszélgetés kedvéért elengedni azt.
Mert személyi szinten viszont irtózik a mélységiektől. Veszélyként fogja fel őket, és pontosan tudja, hogy egy sötételf nőstény ha akarja, könnyen elérheti, hogy sarokba szorított vadként érezze magát. És pontosan ezért is tartja fontosnak, hogy képes legyen mindettől elvonatkoztatni, távol tartani magától, és hideg fejjel ítélni, logikusan meghozni döntéseit.*
-Az attól függ, hogy miféle segítségről beszélünk, és kitől. A vélt vagy valós bűnözők levadászása és utcán való legyilkolása aligha szerez neked barátokat, és amennyire tudom, az őrség igyekszik elkerülni, hogy zsoldosoktól váljon függővé. Ám felismerik a független és kötetlen egyének lehetséges hasznát is, amíg azok nem önkényes módon, elszabadult harci szekér módjára igyekeznek segíteni.
*Könnyen lehet persze, hogy a tűzmágus nem így értette kérdését, ám ez esetben az bizonyára szólni fog, addig pedig a pirtianesi veterán sem nagyon zavartatja magát, és folytatja a másik kérdésre adott válasszal.*
-És ami a város és a barbárok közti kapcsolatokat illeti, én is csak boldog, békés együttműködésről tudok, már ha nem számoljuk egy, a városhoz tartozó szántóföldi falu kifosztását, melyet Arthenior vezetősége épp diplomatikus úton próbál lerendezni.
*Ha színtelen hanglejtéséből nem is, szavaiból bizonyára ki lehet szűrni a finom szarkazmust. Habár nem különösebben veszi szívére Sziritán lakóinak sorsát, ettől függetlenül némileg irritálja a városvezetés számára impotensnek ható viselkedése.
Ha ugyanez Pirtianes vonzáskörében történt volna meg, egy haton belül lesújtott volna a város vasökle az elkövetőkre... vagy ha épp kegyes hangulatukban vannak, akkor csak megszorongatta volna őket, komoly politikai hasznot kovácsolva az incidensből. Ezzel szemben a Népek Tanácsának lassú, nyöszörgő bürokráciája aligha bizonyul hatásosnak az ő szemében.*
3661. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-03-09 18:09:51
Üzenet elküldve: 2022-03-09 18:09:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Gaerralos//
*Karheia bár nagyon figyel, és igyekszik a foszlányokból egy nagyjából teljes képet kialakítani, de nehezére esik ennek a látszólag komplex társadalomnak a hierarchiáját megértenie. Részben azért is, mert annyira távol áll a sajátjától, és leginkább magából, illetve a közvetlen környezetéből tud kiindulni.*
- Áh értem.
*Valójában nem, de ez nem is feltétlenül baj. Az emberi természetét egyébként is nehéz megérteni, hát még más városok szokásait, és azon lakók motivációját.*
- Egy bizonyos hozzáállás. Milyen óvatos kifejezés.
*Pont ezt a fajta kissé alattomosnak tartott közlésmódot nem kedveli annyira, habár ő is szokott ehhez folyamodni, ha nem akar megbántani valakit. Márpedig kevés olyan ember van, aki annyira ellenszenves Karheiának, hogy bántani akarná őket akár szavakkal. Magán nyilván nem veszi ezt észre, Gaerralos esetében viszont rögtön, és azonnal ítéletet mond felette.
A férfi neutrális álláspontját valahol mégis megérti, különösen ha arról a népről van szó, akikkel együtt élt. Olyankor gyakran megbocsátóbb - vagy jellemtől függően kevésbé az - az ember. Nem is firtatja tovább, nagyon nincs is mit, inkább csak elnyom egy ásítást, és megdörzsöli az arcát.*
- A helyi őrség egyébként mennyire nyitott a külső segítségre? Illetve a város meg a barbárok között nincsen konfliktus, nem? Vagy nem olyan, amiről beszélni hallanám a népeket.
*Bár még Kagantól is hallani véltek elég súlyos kijelentéseket, de Amon népe javarészt békés együttélésről számolt be, mikor Karheia érdeklődött. Persze nekik is megvan a nem túl szép véleményük a városiakról, valószínűleg ez fordítva is igaz, valahol mégis jobban megérti a tharg népet, akinek földjét számtalan képzetlen, elkényeztetett és arrogáns nemes menekült árasztotta el. A helyi szokásoknak sem tett jót, ami miatt rendkívül fáj Karheia szíve, de lehet igazából csak ez a dolgok rendje, és el kellene fogadnia a változást.*
*Karheia bár nagyon figyel, és igyekszik a foszlányokból egy nagyjából teljes képet kialakítani, de nehezére esik ennek a látszólag komplex társadalomnak a hierarchiáját megértenie. Részben azért is, mert annyira távol áll a sajátjától, és leginkább magából, illetve a közvetlen környezetéből tud kiindulni.*
- Áh értem.
*Valójában nem, de ez nem is feltétlenül baj. Az emberi természetét egyébként is nehéz megérteni, hát még más városok szokásait, és azon lakók motivációját.*
- Egy bizonyos hozzáállás. Milyen óvatos kifejezés.
*Pont ezt a fajta kissé alattomosnak tartott közlésmódot nem kedveli annyira, habár ő is szokott ehhez folyamodni, ha nem akar megbántani valakit. Márpedig kevés olyan ember van, aki annyira ellenszenves Karheiának, hogy bántani akarná őket akár szavakkal. Magán nyilván nem veszi ezt észre, Gaerralos esetében viszont rögtön, és azonnal ítéletet mond felette.
A férfi neutrális álláspontját valahol mégis megérti, különösen ha arról a népről van szó, akikkel együtt élt. Olyankor gyakran megbocsátóbb - vagy jellemtől függően kevésbé az - az ember. Nem is firtatja tovább, nagyon nincs is mit, inkább csak elnyom egy ásítást, és megdörzsöli az arcát.*
- A helyi őrség egyébként mennyire nyitott a külső segítségre? Illetve a város meg a barbárok között nincsen konfliktus, nem? Vagy nem olyan, amiről beszélni hallanám a népeket.
*Bár még Kagantól is hallani véltek elég súlyos kijelentéseket, de Amon népe javarészt békés együttélésről számolt be, mikor Karheia érdeklődött. Persze nekik is megvan a nem túl szép véleményük a városiakról, valószínűleg ez fordítva is igaz, valahol mégis jobban megérti a tharg népet, akinek földjét számtalan képzetlen, elkényeztetett és arrogáns nemes menekült árasztotta el. A helyi szokásoknak sem tett jót, ami miatt rendkívül fáj Karheia szíve, de lehet igazából csak ez a dolgok rendje, és el kellene fogadnia a változást.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3954-3973