Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 187 (3721. - 3740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3740. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:34:28
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:34:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esstah//
*Nincs mit tenni, az apáca nagyon maga akarja cipelni a könyveket. Keres egy közeli asztalt, vagy bármit, ami megfelelne annak a célnak, hogy lerakja a maga halmát.*
- Addig itt vigyázok a könyvekre. Így nem kell aggódnia, hogy bármi baja esik és nyugodtan tud két kört fordulni.
*Kezét is védelmezően ráteszi a kupacra. Egy öregember akaratával nehéz dacolni, bár könnyedén előfordulhat, hogy a lány korban már többet élt mint Scruge.*
- Maga elviszi azokat Arilemna papnőnek. Óvom addig ezeket, hogy ne essen bántódúsok.
*Frissen érkezve a városba még nem nyílt lehetősége megcsodálni a kertet sem, de életbölcsessége révén el tudja képzelni, hogy milyen lehet: föld, víz és növények. Egyikkel sem lenne különösebb problémája, ha nem könyvekről lenne szó. Víz elmossa a tintát, a nedves föld maradandó nyomot hagy a papírkötésen, a növényeknek pedig mindkettő kell.*
*Nincs mit tenni, az apáca nagyon maga akarja cipelni a könyveket. Keres egy közeli asztalt, vagy bármit, ami megfelelne annak a célnak, hogy lerakja a maga halmát.*
- Addig itt vigyázok a könyvekre. Így nem kell aggódnia, hogy bármi baja esik és nyugodtan tud két kört fordulni.
*Kezét is védelmezően ráteszi a kupacra. Egy öregember akaratával nehéz dacolni, bár könnyedén előfordulhat, hogy a lány korban már többet élt mint Scruge.*
- Maga elviszi azokat Arilemna papnőnek. Óvom addig ezeket, hogy ne essen bántódúsok.
*Frissen érkezve a városba még nem nyílt lehetősége megcsodálni a kertet sem, de életbölcsessége révén el tudja képzelni, hogy milyen lehet: föld, víz és növények. Egyikkel sem lenne különösebb problémája, ha nem könyvekről lenne szó. Víz elmossa a tintát, a nedves föld maradandó nyomot hagy a papírkötésen, a növényeknek pedig mindkettő kell.*
3739. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:10:50
Üzenet elküldve: 2023-01-20 11:10:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Scruge//
* Most már teljesen elképed. *
- Mmi...?
* Pislog párat. *
~ Nem semmi. ~
- Arilemna papnő kérette ezeket a könyveket. Valahol a kertben van.
* Idegesen kopog a cipője talpával. *
~ Még csak az kellene, hogy meglássa ahogy egy öregemberrel cipeltetem a könyveket. Így is alig várja, hogy felfedezhessen valami hibát. ~
* A papnő előszeretettel köszörüli rajta az éles nyelvét és Esstah bőven biztosít számára indokot.
Az öreg figyelmen kívül hagyja a kérdését. Bosszúsan felsóhajt. *
- Köszönöm, hogy felajánlotta a segítségét, de igazán felesleges. Meg tudom oldani magam is. Ha volna olyan kedves és visszaadná a könyvet...?
* Egyik lábáról a másikra áll, nyugtalanul. *
* Most már teljesen elképed. *
- Mmi...?
* Pislog párat. *
~ Nem semmi. ~
- Arilemna papnő kérette ezeket a könyveket. Valahol a kertben van.
* Idegesen kopog a cipője talpával. *
~ Még csak az kellene, hogy meglássa ahogy egy öregemberrel cipeltetem a könyveket. Így is alig várja, hogy felfedezhessen valami hibát. ~
* A papnő előszeretettel köszörüli rajta az éles nyelvét és Esstah bőven biztosít számára indokot.
Az öreg figyelmen kívül hagyja a kérdését. Bosszúsan felsóhajt. *
- Köszönöm, hogy felajánlotta a segítségét, de igazán felesleges. Meg tudom oldani magam is. Ha volna olyan kedves és visszaadná a könyvet...?
* Egyik lábáról a másikra áll, nyugtalanul. *
3738. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-20 10:36:27
Üzenet elküldve: 2023-01-20 10:36:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Este//
*Láthatóan nem hatják meg a szavak a lányt és pofátlanul nyúlna a tőle előbb megmentett könyvért.*
- Ez marad nálam!
*Nem adja át. Táskáját megfordátja, hogy annak a szélesebb oldalára tudjon pakolni és megpróbál lemelni pár instabilan álló könyvet a templomi elf halmáról. Amikor egy olyan halmot sikerült összeállítania, amit a kora is megenged neki.*
- Hova vigyem? Nem fogom engedni, hogy egy magaféle bakfis még több könyvet szórjon szét amerre jár, mint földműves az aratásra szánt magot.
*Nem tűnik az apáca meghatottnak a korábbi leszidása miatt, kár is belé minden szó a neveltetésről. Majd az élet megtanítja. Ha meg akarja adni a könyveknek járó tiszteteletet, akkor magának kell a tettek mezejére lépnie, nem engedi át egy siető kétbalkezesnek.*
~Biztos nagyon kell sietni két imádkozás között. Jaj, de mozgalmas lehet az élet egy templomban.~
*Láthatóan nem hatják meg a szavak a lányt és pofátlanul nyúlna a tőle előbb megmentett könyvért.*
- Ez marad nálam!
*Nem adja át. Táskáját megfordátja, hogy annak a szélesebb oldalára tudjon pakolni és megpróbál lemelni pár instabilan álló könyvet a templomi elf halmáról. Amikor egy olyan halmot sikerült összeállítania, amit a kora is megenged neki.*
- Hova vigyem? Nem fogom engedni, hogy egy magaféle bakfis még több könyvet szórjon szét amerre jár, mint földműves az aratásra szánt magot.
*Nem tűnik az apáca meghatottnak a korábbi leszidása miatt, kár is belé minden szó a neveltetésről. Majd az élet megtanítja. Ha meg akarja adni a könyveknek járó tiszteteletet, akkor magának kell a tettek mezejére lépnie, nem engedi át egy siető kétbalkezesnek.*
~Biztos nagyon kell sietni két imádkozás között. Jaj, de mozgalmas lehet az élet egy templomban.~
3737. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-19 18:32:37
Üzenet elküldve: 2023-01-19 18:32:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Scruge//
* Kikukucskál a könyvkupac mögül, hogy beazonosítsa a perlekedő személyt. A templom egyik papjára számít, de meglepetésére, a rajzolgató öregurat pillantja meg a leesett könyvvel a kezében. *
- Öhm. Elnézést?
* Inkább kérdésnek hangzik, ahogy meghökkenten felvonja a szemöldökét. Nem is nagyon tudja, mit feleljen. Az öregúr szó szerint beléfojtotta. Idegesen körbepislant, szemtanúk után kutatva és természetesen észreveszi a két nála is fiatalabb növendéket, ahogy fürge lábakon elsuhannak a könyvtár irányába. *
~ Nagyszerű. Biztos Arilemna papnőhöz mennek árulkodni. Nem mintha nem haragudna rám így is mindenért. ~
- Természetesen, nem.
* Feleli végül egy hosszú sóhajjal kiegészítve. *
- Az egyik papnőnek viszem a könyveket. Az összeset. A kutatásához.
* Ahogy az előző tízet is. Alig bírta kikeresni őket. És még vár rá vagy húsz, amit vissza kell pakolnia a helyére. Máris elkésett. Térdén egyensúlyozva a halmot, elveszi a kötetet és a többi tetejére csapja. Már fordulna is tovább, de a kíváncsisága közbeszól. *
- Szüksége van esetleg segítségre?
* Kérdezi kedvesen, kötelességtudóan. *
* Kikukucskál a könyvkupac mögül, hogy beazonosítsa a perlekedő személyt. A templom egyik papjára számít, de meglepetésére, a rajzolgató öregurat pillantja meg a leesett könyvvel a kezében. *
- Öhm. Elnézést?
* Inkább kérdésnek hangzik, ahogy meghökkenten felvonja a szemöldökét. Nem is nagyon tudja, mit feleljen. Az öregúr szó szerint beléfojtotta. Idegesen körbepislant, szemtanúk után kutatva és természetesen észreveszi a két nála is fiatalabb növendéket, ahogy fürge lábakon elsuhannak a könyvtár irányába. *
~ Nagyszerű. Biztos Arilemna papnőhöz mennek árulkodni. Nem mintha nem haragudna rám így is mindenért. ~
- Természetesen, nem.
* Feleli végül egy hosszú sóhajjal kiegészítve. *
- Az egyik papnőnek viszem a könyveket. Az összeset. A kutatásához.
* Ahogy az előző tízet is. Alig bírta kikeresni őket. És még vár rá vagy húsz, amit vissza kell pakolnia a helyére. Máris elkésett. Térdén egyensúlyozva a halmot, elveszi a kötetet és a többi tetejére csapja. Már fordulna is tovább, de a kíváncsisága közbeszól. *
- Szüksége van esetleg segítségre?
* Kérdezi kedvesen, kötelességtudóan. *
3736. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-19 13:12:52
Üzenet elküldve: 2023-01-19 13:12:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esta//
*Hangos puffanásra lesz figyelmes. Olyan hangja van, amikor egy könyv veti le magát a felső polcról a mélységet jelentő padlóburkolatra. Megindul a hang irányába, mert kétli, hogy a könyv magától indult volna meg. Talál egy apácát, aki egy halom könyvvel lavírozik. Kora ellenére fürgén mozog és hamar ott terem az elf mellett. Egyenes háttal lehajol a könyvért.*
- Óvatosan! Nem tudja miféle értéket dobál! Ha ilyen hosszú az élete, akkor hova siet? Inkább forduljon kétszer!
*korholja le a hosszú életűt az értelmetlen sietségéért. Leporolja a könyv lapját.*
- "Bellas Mester dicső élete és munkássága." Ilyen könnyedén kezeli egy élet munkásságát?!
*Hangosan beszél annyira, hogy a közelben lévők is hallhassák, de távoli sarkakba már nem. Ha Esta van olyan szerencsétlen, hogy bármely más apáca hallja a leszidását, akkor pletykaként még a süket nővérekhez is eljut.*
*Hangos puffanásra lesz figyelmes. Olyan hangja van, amikor egy könyv veti le magát a felső polcról a mélységet jelentő padlóburkolatra. Megindul a hang irányába, mert kétli, hogy a könyv magától indult volna meg. Talál egy apácát, aki egy halom könyvvel lavírozik. Kora ellenére fürgén mozog és hamar ott terem az elf mellett. Egyenes háttal lehajol a könyvért.*
- Óvatosan! Nem tudja miféle értéket dobál! Ha ilyen hosszú az élete, akkor hova siet? Inkább forduljon kétszer!
*korholja le a hosszú életűt az értelmetlen sietségéért. Leporolja a könyv lapját.*
- "Bellas Mester dicső élete és munkássága." Ilyen könnyedén kezeli egy élet munkásságát?!
*Hangosan beszél annyira, hogy a közelben lévők is hallhassák, de távoli sarkakba már nem. Ha Esta van olyan szerencsétlen, hogy bármely más apáca hallja a leszidását, akkor pletykaként még a süket nővérekhez is eljut.*
3735. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-19 08:38:24
Üzenet elküldve: 2023-01-19 08:38:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Scruge//
* Esta óvatosan bepislant a Templom bejáratánál. A többi lány sugdolózott róla, hogy valami furcsa, kalapos öregúr van odabent és tiszta festék vagy micsoda mindene. Beljebb lép kettőt, és vár, míg a kitni világoshoz képest a szeme hozzászokik a félhomályhoz. Néhány percig a sarokból figyeli, tudomása szerint észrevétlenül. Le-föl sétál, motyog és a ruhájába törli maszatos kezeit. A lány elfojt egy kuncogást a tenyere mögött.
Igazából nem is szabadna itt lennie. Arilemna papnő megharagudna, ha tudná. Éppen a "Bellas Mester dicső élete és munkássága" című vaskos kötetet kellene elvinnie neki. Ehelyett itt ólálkodik a sötétben és egy fura öregembert bámul. *
~ Olyan ritkán történik itt bármi érdekes. De ideje mennem. ~
* Nesztelenül igyekszik elhagyni a Templomot, karjaiban egyensúlyozva Bellas Mester dicső életét és munkásságát, valamint megannyi nem kevésbé terjedelmes művet. Néhány lépést ügyesen megtesz a halommal, de aztán az egyik könyv, amit nem túl praktikusan a hóna alá szorított eddig, hangos puffanással landol a földön.
Hangos sóhajtással fordul meg és tekintget körbe, hogy hová pakolhatná le addig a többit, míg ezt felszedi. *
A hozzászólás írója (Esta Carlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.19 08:40:20
* Esta óvatosan bepislant a Templom bejáratánál. A többi lány sugdolózott róla, hogy valami furcsa, kalapos öregúr van odabent és tiszta festék vagy micsoda mindene. Beljebb lép kettőt, és vár, míg a kitni világoshoz képest a szeme hozzászokik a félhomályhoz. Néhány percig a sarokból figyeli, tudomása szerint észrevétlenül. Le-föl sétál, motyog és a ruhájába törli maszatos kezeit. A lány elfojt egy kuncogást a tenyere mögött.
Igazából nem is szabadna itt lennie. Arilemna papnő megharagudna, ha tudná. Éppen a "Bellas Mester dicső élete és munkássága" című vaskos kötetet kellene elvinnie neki. Ehelyett itt ólálkodik a sötétben és egy fura öregembert bámul. *
~ Olyan ritkán történik itt bármi érdekes. De ideje mennem. ~
* Nesztelenül igyekszik elhagyni a Templomot, karjaiban egyensúlyozva Bellas Mester dicső életét és munkásságát, valamint megannyi nem kevésbé terjedelmes művet. Néhány lépést ügyesen megtesz a halommal, de aztán az egyik könyv, amit nem túl praktikusan a hóna alá szorított eddig, hangos puffanással landol a földön.
Hangos sóhajtással fordul meg és tekintget körbe, hogy hová pakolhatná le addig a többit, míg ezt felszedi. *
A hozzászólás írója (Esta Carlen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.19 08:40:20
3734. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-18 18:52:23
Üzenet elküldve: 2023-01-18 18:52:23
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A ránk hagyott mágia//
//Zhakriyu Gashhagud, Wruzto Molzichygk//
*Az eseményeket követően a szigorú tekinteteken kívül más egyéb nem történik. A beálló néma csendben a papok nem mozdulnak, a számszeríjasok még annyira sem. A fegyverek fenyegetően merednek az immár behatolóknak tekintett szerzetekre. Az érkező ork egyelőre nem részesül a figyelem kegyéből, de egyértelmű, hogyha hasonlót tervez, vagy csak félreérthetően mozdul, hasonlóan jár a többiekhez.
A csendet aztán Zhakriyu töri meg, ki bármennyire is vágyna rá, magyarázatot nem fog kapni. Megítéltetett, még akkor is, ha úgy érzi, büntetése jogtalan. Volt idő, mikor a papok tán mérlegeltek volna, volt idő, mikor talán kérdeztek volna, de volt idő, mikor a felesleges kérdések és a vérré fagyott félelem sokkal nagyobb kárt okozott, mint a hirtelen és azonnali büntetés. Most aztán neki kell eldönteni, hogy kit és hogyan von felelősségre ezért. Tán Eeyrt, vagy képviselőit? Vagy egy balga lelket, ki nem fékezett kíváncsiságában felelőtlen dologra vetemedett, aminek meglettek a következményei. Talán hite, vagy meggyőződése alapján meghozza döntését.
A férfi ért a szóból, s a templomot háborítatlanul hagyhatja el. Hogy aztán kívül mit tesz, vagy mit nem tesz, senki sem fog beleszólni, kedvére távozhat, vagy várhat tovább esetleges kérdéseivel, mit tán társának szán a későbbiekben.*
//Zhakriyu Gashhagud, Wruzto Molzichygk//
*Az eseményeket követően a szigorú tekinteteken kívül más egyéb nem történik. A beálló néma csendben a papok nem mozdulnak, a számszeríjasok még annyira sem. A fegyverek fenyegetően merednek az immár behatolóknak tekintett szerzetekre. Az érkező ork egyelőre nem részesül a figyelem kegyéből, de egyértelmű, hogyha hasonlót tervez, vagy csak félreérthetően mozdul, hasonlóan jár a többiekhez.
A csendet aztán Zhakriyu töri meg, ki bármennyire is vágyna rá, magyarázatot nem fog kapni. Megítéltetett, még akkor is, ha úgy érzi, büntetése jogtalan. Volt idő, mikor a papok tán mérlegeltek volna, volt idő, mikor talán kérdeztek volna, de volt idő, mikor a felesleges kérdések és a vérré fagyott félelem sokkal nagyobb kárt okozott, mint a hirtelen és azonnali büntetés. Most aztán neki kell eldönteni, hogy kit és hogyan von felelősségre ezért. Tán Eeyrt, vagy képviselőit? Vagy egy balga lelket, ki nem fékezett kíváncsiságában felelőtlen dologra vetemedett, aminek meglettek a következményei. Talán hite, vagy meggyőződése alapján meghozza döntését.
A férfi ért a szóból, s a templomot háborítatlanul hagyhatja el. Hogy aztán kívül mit tesz, vagy mit nem tesz, senki sem fog beleszólni, kedvére távozhat, vagy várhat tovább esetleges kérdéseivel, mit tán társának szán a későbbiekben.*
3733. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-18 17:41:03
Üzenet elküldve: 2023-01-18 17:41:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Esta//
*Scrooge egy szénrúddal a kezében, félszemét csukva tartva méri fel a templom vonalait. Pár egyszerű és rutinos vonással egy skiccet visz fel a kezében tartott könyv lapjaira. Az egyszerűsége ellenére is szépen felismerhetőek a templom főbb vonásai. Körbe fordul a téren, hogy készítsen arról is egy rövidke térképet magának, feltüntetve néhány jellegzetesebb épületet, ami a későbbiekben még hasznos lehet pár illusztrációhoz, közben melléjük veti pár szóban, hogy miféle épület van jelölve a rögtönzött atlaszán.
Piszkálni kezdi szakállát, majd egy elégedett hümmögéssel elteszi táskájába művét. Kezein maradt szénport ruhájába törli. Felveszi a földről a vázlat készítés idejére lerakott táskáját, pár kézlegyintéssel leverve az aljáról a rátapadt port. Cilinderét maga elé szorítja.*
- Ez lenne hát a Levegő Városának ékessége! Milyen fenséges látvány!
*Határozottan lépi át a kitárt faajtókat. Újonnan érkezett a városba, de nem adja jelét bizonytalanságnak. Egy templomi idegenvezetőt keres, aki szíves lenne körbekísérni őt az épületben.*
*Scrooge egy szénrúddal a kezében, félszemét csukva tartva méri fel a templom vonalait. Pár egyszerű és rutinos vonással egy skiccet visz fel a kezében tartott könyv lapjaira. Az egyszerűsége ellenére is szépen felismerhetőek a templom főbb vonásai. Körbe fordul a téren, hogy készítsen arról is egy rövidke térképet magának, feltüntetve néhány jellegzetesebb épületet, ami a későbbiekben még hasznos lehet pár illusztrációhoz, közben melléjük veti pár szóban, hogy miféle épület van jelölve a rögtönzött atlaszán.
Piszkálni kezdi szakállát, majd egy elégedett hümmögéssel elteszi táskájába művét. Kezein maradt szénport ruhájába törli. Felveszi a földről a vázlat készítés idejére lerakott táskáját, pár kézlegyintéssel leverve az aljáról a rátapadt port. Cilinderét maga elé szorítja.*
- Ez lenne hát a Levegő Városának ékessége! Milyen fenséges látvány!
*Határozottan lépi át a kitárt faajtókat. Újonnan érkezett a városba, de nem adja jelét bizonytalanságnak. Egy templomi idegenvezetőt keres, aki szíves lenne körbekísérni őt az épületben.*
3732. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-16 08:02:00
Üzenet elküldve: 2023-01-16 08:02:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A ránk hagyott mágia - egy kívülálló szemével//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto békében molyol az alaprajzzal, mikor arra lesz figyelmes, hogy morog a föld. Feszülten körbepillant a zaj forrását keresve. Az oltár lesz az. Egy piperkőc figura áll előtte, olyan átszellemült ábrázattal, mint aki az előbb mondott el valami különösen gané kis varázslatot. És láss csodát: az oltár tucatnyi helyen megreped, majd fényoszlop tör belőle a mennyezet felé, amelynek egy szikráját ez az ember fogadja magába. Az ork sárga szemei előbb érdeklődve csillannak föl, aztán kénytelen behunyni őket a vakító világosság miatt.*
~Te kis kurva…~
*Nem sok híja, de megállja, hogy elvigyorodjon. Artheniorban meg a környékén úgy látszik, semmi nem szent. Ahogy a vérkerti oltárt képes volt valaki csak úgy lerombolni, Eeyrét is simán megdézsmálják. A különbség az, hogy itt mindjárt előkerül három pap meg egy csapat fogdmeg. Megbélyegzik a Teysus-hitűt a fogalmatlan spanjával együtt, aki aztán ki is hátrál az épületből.*
~Fasza.~
*Wruzto természetesen lapít, mint Zinaris a dzsindzsában. A könyvet becsukva az ölébe süllyeszti a szénrúddal együtt. Lehajtja a fejét, mintha elmerült volna a kontemplációban, de a fülét, azt hegyezi. Az eseményekbe nem akar beleavatkozni, csak a lefolyásuk érdekli. És véletlenül sem néz föl.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Wruzto békében molyol az alaprajzzal, mikor arra lesz figyelmes, hogy morog a föld. Feszülten körbepillant a zaj forrását keresve. Az oltár lesz az. Egy piperkőc figura áll előtte, olyan átszellemült ábrázattal, mint aki az előbb mondott el valami különösen gané kis varázslatot. És láss csodát: az oltár tucatnyi helyen megreped, majd fényoszlop tör belőle a mennyezet felé, amelynek egy szikráját ez az ember fogadja magába. Az ork sárga szemei előbb érdeklődve csillannak föl, aztán kénytelen behunyni őket a vakító világosság miatt.*
~Te kis kurva…~
*Nem sok híja, de megállja, hogy elvigyorodjon. Artheniorban meg a környékén úgy látszik, semmi nem szent. Ahogy a vérkerti oltárt képes volt valaki csak úgy lerombolni, Eeyrét is simán megdézsmálják. A különbség az, hogy itt mindjárt előkerül három pap meg egy csapat fogdmeg. Megbélyegzik a Teysus-hitűt a fogalmatlan spanjával együtt, aki aztán ki is hátrál az épületből.*
~Fasza.~
*Wruzto természetesen lapít, mint Zinaris a dzsindzsában. A könyvet becsukva az ölébe süllyeszti a szénrúddal együtt. Lehajtja a fejét, mintha elmerült volna a kontemplációban, de a fülét, azt hegyezi. Az eseményekbe nem akar beleavatkozni, csak a lefolyásuk érdekli. És véletlenül sem néz föl.*
3731. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-14 20:17:44
Üzenet elküldve: 2023-01-14 20:17:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A ránk hagyott mágia//
*A férfi minden bizonnyal benne lenne egy csetepatéban, amit az idegen arcáról tud leolvasni. Nem lát rajta rémületet, inkább izgalmat vél felfedezni. Fejét kíváncsian és rejtett aggodalommal hajtja kicsit félre és néz kérdőn a férfira. A nézése nem a férfi válaszára vonatkozik, hanem annak viselkedésére, ami nyugtalanítja. Hirtelen jött haragja, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik. Elengedi Lionael ruháját és hagyja, hogy elmenjen, bár az utolsó mondata felkeltette érdeklődését.
~Dolga a mágiával?~
Mivel nincs nagy tapasztalata ilyen téren kíváncsian követi tekintetével a férfit és a tetteit. Visszaül a padra és vár. Jó pár perc eltelik, már elhagyni készül a Templomot, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a férfitól. Eddig csak a kíváncsisága tartotta itt, de jobbnak látja ha minél messzebb van tőle. Éppen felállna a padról és gyors távozásnak eredne, mikor egy halvány remegés rendíti meg. Elsőnek nem igazán tudja, hogy honnan jöhet, majd az oltár felé néz. A remegés erősödésével az előtte lévő padba kapaszkodik. Most már bizonyos, hogy az oltár az epicentruma a jelenségnek, majd hogy hipotézise bizonyítást nyerjen, fénycsóva tör elő. Ámulattal tekint a férfi és az oltár felé, a fénytől hunyorogva. Bár nem vakító a fényessége, mégis így tesz, mintha egyfajta reflex volna. Egy szikra mintha Lionaelt is elérné és ha jól látja, mintha belé ivódott volna. A jelenség után csend telepszik le, olyan hirtelen mintha amilyen hirtelen a rengés érkezett. Bárki aki ránézne, teljes értetlenséget olvashatna le az arcáról és ezt nem is akarja titkolni. Őszintén fogalma sincs mi történt, de egyszerre találja bámulatosnak és félelmetesnek.*
-Mi történt itt?
*Kérdezi fennhangon, bár igazi címzettje nincs. Túl sok ideje viszont nincs az álmélkodásra. Hirtelen lépteket hall a háta mögül. Megfordulva három fehér köpenyes alakot lát.
~Talán papok?~
Kérdezi magától. Nem sokkra rá meglátja a papok kísértét, amelyek aggasztják. A pap szavai felkeltik érdeklődését.
~Pontosan mit tett?~
A kérdést csak a fejében teszi fel, inkább magában tartja. Valahogy okosabbnak tartja ha nem szólal meg.
~Hagyjuk el a Templomot?~
Meglepi a többes szám. Ezt már nem bírja szó nélkül, fel is szólalna, összeszedve minden bátorságát, de a szót belé fojtják. Nem szidással. Először csak melegséget érez a jobb karján. Kérdőn nyúl elsőnek az érintett területre, majd ahogy felhúzná az inge ujját, égő fájdalommá változik az előbbi érzés. Jobb karját a testéhez szorítja és bal kezével szorítja a fájdalom helyét, mintha az enyhítene rajta. Száját nem hagyja el ordítás vagy jajveszékelés. Ajkait összeszorítva próbálja benntartani fájdalmának jeleit. Kisebb nyögések azért hallhatóak. Amint a fájdalom elmúlik megkönnyebbülésében vagy a fájdalom tűréséből adódó fáradság lévén, összeesve leül a földre, bal kezével a padba kapaszkodva. Lihegve áll fel, jobb alkarját markolva. Most már a fájdalom hiányában húzza fel az inge ujját.
~Egy fekete nap.~
Konstatálja magában. Pontos tudása nincs róla, hogy mit jelent, de a pap utolsó mondata elég egyértelművé teszi. Az is tiszta számára, hogy ezt jobb ha mások nem látják rajta, karjai jobb lesz ha az inge ujjának takarásában maradnak. Ezek után nem akar több balhét. A megjelenő kardok és a számszeríjak pedig még inkább távozásra késztetik.*
-Már itt sem vagyok.
*Mondja nehézkesen a papoknak és megindul a kijárat felé. Hátat amennyiben lehet nem fordít a papoknak és a katonáknak sem. A főbűnösért nem vállal felelősséget és tőle függetlenül távozik az épületből.
Amennyiben gond nélkül kiér egy ideig még inkább hátrál és az ajtót figyeli, majd amint az utolsó lépcsőfokot is elhagyja nagyot sóhajt és megkönnyebbül. Reméli a másik is inkább a békésebb utat választja. Bár számára ismeretlen a férfi, de most egy valami közös lett bennük. Na meg egy pár kérdést is fel szeretne tenni neki.*
*A férfi minden bizonnyal benne lenne egy csetepatéban, amit az idegen arcáról tud leolvasni. Nem lát rajta rémületet, inkább izgalmat vél felfedezni. Fejét kíváncsian és rejtett aggodalommal hajtja kicsit félre és néz kérdőn a férfira. A nézése nem a férfi válaszára vonatkozik, hanem annak viselkedésére, ami nyugtalanítja. Hirtelen jött haragja, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik. Elengedi Lionael ruháját és hagyja, hogy elmenjen, bár az utolsó mondata felkeltette érdeklődését.
~Dolga a mágiával?~
Mivel nincs nagy tapasztalata ilyen téren kíváncsian követi tekintetével a férfit és a tetteit. Visszaül a padra és vár. Jó pár perc eltelik, már elhagyni készül a Templomot, hogy minél hamarabb megszabadulhasson a férfitól. Eddig csak a kíváncsisága tartotta itt, de jobbnak látja ha minél messzebb van tőle. Éppen felállna a padról és gyors távozásnak eredne, mikor egy halvány remegés rendíti meg. Elsőnek nem igazán tudja, hogy honnan jöhet, majd az oltár felé néz. A remegés erősödésével az előtte lévő padba kapaszkodik. Most már bizonyos, hogy az oltár az epicentruma a jelenségnek, majd hogy hipotézise bizonyítást nyerjen, fénycsóva tör elő. Ámulattal tekint a férfi és az oltár felé, a fénytől hunyorogva. Bár nem vakító a fényessége, mégis így tesz, mintha egyfajta reflex volna. Egy szikra mintha Lionaelt is elérné és ha jól látja, mintha belé ivódott volna. A jelenség után csend telepszik le, olyan hirtelen mintha amilyen hirtelen a rengés érkezett. Bárki aki ránézne, teljes értetlenséget olvashatna le az arcáról és ezt nem is akarja titkolni. Őszintén fogalma sincs mi történt, de egyszerre találja bámulatosnak és félelmetesnek.*
-Mi történt itt?
*Kérdezi fennhangon, bár igazi címzettje nincs. Túl sok ideje viszont nincs az álmélkodásra. Hirtelen lépteket hall a háta mögül. Megfordulva három fehér köpenyes alakot lát.
~Talán papok?~
Kérdezi magától. Nem sokkra rá meglátja a papok kísértét, amelyek aggasztják. A pap szavai felkeltik érdeklődését.
~Pontosan mit tett?~
A kérdést csak a fejében teszi fel, inkább magában tartja. Valahogy okosabbnak tartja ha nem szólal meg.
~Hagyjuk el a Templomot?~
Meglepi a többes szám. Ezt már nem bírja szó nélkül, fel is szólalna, összeszedve minden bátorságát, de a szót belé fojtják. Nem szidással. Először csak melegséget érez a jobb karján. Kérdőn nyúl elsőnek az érintett területre, majd ahogy felhúzná az inge ujját, égő fájdalommá változik az előbbi érzés. Jobb karját a testéhez szorítja és bal kezével szorítja a fájdalom helyét, mintha az enyhítene rajta. Száját nem hagyja el ordítás vagy jajveszékelés. Ajkait összeszorítva próbálja benntartani fájdalmának jeleit. Kisebb nyögések azért hallhatóak. Amint a fájdalom elmúlik megkönnyebbülésében vagy a fájdalom tűréséből adódó fáradság lévén, összeesve leül a földre, bal kezével a padba kapaszkodva. Lihegve áll fel, jobb alkarját markolva. Most már a fájdalom hiányában húzza fel az inge ujját.
~Egy fekete nap.~
Konstatálja magában. Pontos tudása nincs róla, hogy mit jelent, de a pap utolsó mondata elég egyértelművé teszi. Az is tiszta számára, hogy ezt jobb ha mások nem látják rajta, karjai jobb lesz ha az inge ujjának takarásában maradnak. Ezek után nem akar több balhét. A megjelenő kardok és a számszeríjak pedig még inkább távozásra késztetik.*
-Már itt sem vagyok.
*Mondja nehézkesen a papoknak és megindul a kijárat felé. Hátat amennyiben lehet nem fordít a papoknak és a katonáknak sem. A főbűnösért nem vállal felelősséget és tőle függetlenül távozik az épületből.
Amennyiben gond nélkül kiér egy ideig még inkább hátrál és az ajtót figyeli, majd amint az utolsó lépcsőfokot is elhagyja nagyot sóhajt és megkönnyebbül. Reméli a másik is inkább a békésebb utat választja. Bár számára ismeretlen a férfi, de most egy valami közös lett bennük. Na meg egy pár kérdést is fel szeretne tenni neki.*
3730. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-14 18:25:07
Üzenet elküldve: 2023-01-14 18:25:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//A ránk hagyott mágia//
//A múlt sötét árnyai//
*Sokan voltak már, kik a Templom elhagyott, csendes és nyugalmas padsorai között reméltek hasznot és feltöltődést. Volt, aki tudásszomját oltani érkezett, de volt olyan is, ki csupán imáinak akart végre közvetlenebb meghallgattatást. Tény, hogy a Templom ért már meg szebb, s boldogabb múltat is, de tagadhatatlan, hogy legalábbis hasonló jövőt képzel el, annak ellenére, hogy borzalmakban is bővelkedett.
Nem is olyan rég, hírek járták Arthenior utcáit, s ezen hírek elkophatatlanok, elnyűhetetlenek, s az itt lakók ajkáról ajkára szállnak. De tán, ha az utazó igen türelmes, az akkor itt túlélő papok is pergamenre vetették. A harag napja... úgy hívták... s a szavakat, ki él még akkor, nem feledi:
"Egy nemes fennhangon hirdette társainak, hogy maradjanak, mert a lázadás hamar elül. Néhány pillanattal később lerántották, s felakasztották az első lámpaoszlopra. Másokat menekülés közben kaptak el, a temető sírhantjai már nem bizonyultak elégnek, a hullákat halmozni kellett hatalmas kupacokba, fojtó füsttű lángjuk messzire elér, s birokra kél a széllel. A gazdagnegyed utcáin tombolt a káosz, mit mozdítani lehetett már elvitték, mit lerombolni lehetett már lerombolták, ami éghető volt, az már felgyulladt. Ebben a rettenetben a hirtelen beálló csend most még riasztóbb.
A templom falai között sem más a helyzet. Idegen hangok suttognak a betérők fülébe, az oltár elválasztva, elé hívek már nem térdepelnek, mert vér borítja falait, mely csak csorog szüntelen, ki tudja hová. Valakik azt rebesgetik van egy csapat, ki versenyre kél a sötétséggel, de azt is mondják, vállalkozásukat sok remény nem övezi, kevesen vannak, bár tény, hogy hitük erős és rendíthetetlen."
Aztán megtörtént, mire senki sem számított:
"Az emberek számítása szerint 6886-ban egy hűvös, szeles napon robbanás rázta meg a várost, mely, bár eddig szunnyadt, most nagyra tárja ki álmos szemeit. Kósza hírek röppentek fel, elsősorban szájról szájra terjedve, aztán kikiáltók kezdték járni a várost. A barakktól hazaszivárgó lázongó szegények, azt mesélik egy robbanást láttak és hallottak."
A métely a templomot sem kerülte akkor, s a sötétség, egyébként is hideg, komor falai közé bizony beúszott. Véráztatta, s sötét hely volt akkor, az oltár szentségét meggyalázták, azonban akkor sem hagyták annyiban...
"Eeyr fénye ismét győzedelmeskedett, s a városi templomban fényét helyreállították. Nem titkos varázslatról, vagy ismeretelen lényekről szólnak-e pletykák, név szerint is ismerik immár hőseiket. Azt mondják, hogy egy világtól elvonultan élő elf, Pycta del Ventus, egy messzi tájról érkező papnő, Hanloren Duunelar, egy korábban esküvője kapcsán hírbe keveredett nő, Natalayda Mozecka, valamint egy sötételf varázsló, kit immár Fényhozóként emlegetnek, Quantall Ackumien Galanodel, legyőzték a sötétség szolgáit és gyötrelmes harcok árán, de felszabadították a templomot."
Bizony... nem most volt, de úgy tartják, mi Artheniort megrázza, nem feledik sosem. A sötétség akkor oly nagy volt, hogy szinte levegőt sem kapott a szerzet, ha küzdött akkor sem. Csak utána kellene olvasni... a templom sohasem volt védtelen.*
//Lionael Arpbil, Zhakriyu Gashhagud//
*A férfi tán nem is tudja mitt tett, vagy mit akart tenni. Bár tettét erős koncentráció előzi meg, nem különben erős a visszajelzés sem. Halvány remegés támad. Először csak olyan, mintha a föld gyomra kordulna fel, de érezhetően nem a mélyből, hanem az oltár felől érkezik, amin apró repedések sejlenek fel. A remegés aztán erősödik, s fénycsóvaként születik meg, ami az oltár tetejéből szakad ki az ég felé. Egyetlen apró szikrája a férfit is éri, hogy aztán csendben enyésszen fel bőrán át. Csend lesz.
Nem kell sok idő, s léptek zaja veri fel a templom csendjét, hátulról három pap érkezik. Nem Arenih, őt a sorsa másfelé irányította, de a hófehér köpeny, rajta a fény cikornyás mintái, mik a napot illusztrálják, nem rejtik véka alá, hogy a hatalmat, s erőt nem aranyon, mintsem tudáson vették. A három papot aztán fegyveresek is követik, jóval egyszerűbb, praktikusabb öltözetben.*
- Mit tettél fiú? *A megszólaló egyik pap hangja se nem türelmetlen, se nem erőszakos, sokkal inkább idős voltára tekintettel feddő és oktató.*
- Azonnal hagyjátok el a templomot, s ne térjetek vissza sosem!
*A kezében tartott bot vége halványan izzik fel, s bár Zhakriyu Gashhagud sok mindent nem tett, nincs kivétel. A két férfi előbb langyosságot, aztán forróságot, s égő tüzet érezhet jobb alkarján. Fénypecsét... úgy tartják, kik megkapják Eeyr papjai előtt szentségtelenek, s jaj annak, ki a pecséttel haragjukkal áll szemben. Nyomatékol a másik két pap az ég felé nyújtja karját, s benne izzó kard jelenik meg. A katonák számszeríjjal várják a két kalandor válaszát, nem titkolva, hogy ellenkezés esetén mi lesz a következmény.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 18:38:58
//A múlt sötét árnyai//
*Sokan voltak már, kik a Templom elhagyott, csendes és nyugalmas padsorai között reméltek hasznot és feltöltődést. Volt, aki tudásszomját oltani érkezett, de volt olyan is, ki csupán imáinak akart végre közvetlenebb meghallgattatást. Tény, hogy a Templom ért már meg szebb, s boldogabb múltat is, de tagadhatatlan, hogy legalábbis hasonló jövőt képzel el, annak ellenére, hogy borzalmakban is bővelkedett.
Nem is olyan rég, hírek járták Arthenior utcáit, s ezen hírek elkophatatlanok, elnyűhetetlenek, s az itt lakók ajkáról ajkára szállnak. De tán, ha az utazó igen türelmes, az akkor itt túlélő papok is pergamenre vetették. A harag napja... úgy hívták... s a szavakat, ki él még akkor, nem feledi:
"Egy nemes fennhangon hirdette társainak, hogy maradjanak, mert a lázadás hamar elül. Néhány pillanattal később lerántották, s felakasztották az első lámpaoszlopra. Másokat menekülés közben kaptak el, a temető sírhantjai már nem bizonyultak elégnek, a hullákat halmozni kellett hatalmas kupacokba, fojtó füsttű lángjuk messzire elér, s birokra kél a széllel. A gazdagnegyed utcáin tombolt a káosz, mit mozdítani lehetett már elvitték, mit lerombolni lehetett már lerombolták, ami éghető volt, az már felgyulladt. Ebben a rettenetben a hirtelen beálló csend most még riasztóbb.
A templom falai között sem más a helyzet. Idegen hangok suttognak a betérők fülébe, az oltár elválasztva, elé hívek már nem térdepelnek, mert vér borítja falait, mely csak csorog szüntelen, ki tudja hová. Valakik azt rebesgetik van egy csapat, ki versenyre kél a sötétséggel, de azt is mondják, vállalkozásukat sok remény nem övezi, kevesen vannak, bár tény, hogy hitük erős és rendíthetetlen."
Aztán megtörtént, mire senki sem számított:
"Az emberek számítása szerint 6886-ban egy hűvös, szeles napon robbanás rázta meg a várost, mely, bár eddig szunnyadt, most nagyra tárja ki álmos szemeit. Kósza hírek röppentek fel, elsősorban szájról szájra terjedve, aztán kikiáltók kezdték járni a várost. A barakktól hazaszivárgó lázongó szegények, azt mesélik egy robbanást láttak és hallottak."
A métely a templomot sem kerülte akkor, s a sötétség, egyébként is hideg, komor falai közé bizony beúszott. Véráztatta, s sötét hely volt akkor, az oltár szentségét meggyalázták, azonban akkor sem hagyták annyiban...
"Eeyr fénye ismét győzedelmeskedett, s a városi templomban fényét helyreállították. Nem titkos varázslatról, vagy ismeretelen lényekről szólnak-e pletykák, név szerint is ismerik immár hőseiket. Azt mondják, hogy egy világtól elvonultan élő elf, Pycta del Ventus, egy messzi tájról érkező papnő, Hanloren Duunelar, egy korábban esküvője kapcsán hírbe keveredett nő, Natalayda Mozecka, valamint egy sötételf varázsló, kit immár Fényhozóként emlegetnek, Quantall Ackumien Galanodel, legyőzték a sötétség szolgáit és gyötrelmes harcok árán, de felszabadították a templomot."
Bizony... nem most volt, de úgy tartják, mi Artheniort megrázza, nem feledik sosem. A sötétség akkor oly nagy volt, hogy szinte levegőt sem kapott a szerzet, ha küzdött akkor sem. Csak utána kellene olvasni... a templom sohasem volt védtelen.*
//Lionael Arpbil, Zhakriyu Gashhagud//
*A férfi tán nem is tudja mitt tett, vagy mit akart tenni. Bár tettét erős koncentráció előzi meg, nem különben erős a visszajelzés sem. Halvány remegés támad. Először csak olyan, mintha a föld gyomra kordulna fel, de érezhetően nem a mélyből, hanem az oltár felől érkezik, amin apró repedések sejlenek fel. A remegés aztán erősödik, s fénycsóvaként születik meg, ami az oltár tetejéből szakad ki az ég felé. Egyetlen apró szikrája a férfit is éri, hogy aztán csendben enyésszen fel bőrán át. Csend lesz.
Nem kell sok idő, s léptek zaja veri fel a templom csendjét, hátulról három pap érkezik. Nem Arenih, őt a sorsa másfelé irányította, de a hófehér köpeny, rajta a fény cikornyás mintái, mik a napot illusztrálják, nem rejtik véka alá, hogy a hatalmat, s erőt nem aranyon, mintsem tudáson vették. A három papot aztán fegyveresek is követik, jóval egyszerűbb, praktikusabb öltözetben.*
- Mit tettél fiú? *A megszólaló egyik pap hangja se nem türelmetlen, se nem erőszakos, sokkal inkább idős voltára tekintettel feddő és oktató.*
- Azonnal hagyjátok el a templomot, s ne térjetek vissza sosem!
*A kezében tartott bot vége halványan izzik fel, s bár Zhakriyu Gashhagud sok mindent nem tett, nincs kivétel. A két férfi előbb langyosságot, aztán forróságot, s égő tüzet érezhet jobb alkarján. Fénypecsét... úgy tartják, kik megkapják Eeyr papjai előtt szentségtelenek, s jaj annak, ki a pecséttel haragjukkal áll szemben. Nyomatékol a másik két pap az ég felé nyújtja karját, s benne izzó kard jelenik meg. A katonák számszeríjjal várják a két kalandor válaszát, nem titkolva, hogy ellenkezés esetén mi lesz a következmény.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.14 18:38:58
3729. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-14 14:17:49
Üzenet elküldve: 2023-01-14 14:17:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A ránk hagyott mágia//
*A provokáció utáni folytonos vágy valami olyasmi, ami Lionaelt egész életében irányította. Egy feldühödött ember egyszerűen annyira izgalmas képet szolgál, rengeteg adrenalint hoz. És még mindezeken túl van benne még valami megmagyarázhatatlan, sötét módon vonzó, amitől eláll a mágus lélegzete és az arcán széles, játékokhoz illő vigyor jelenik meg. A szíve pedig hevesebben ver, egyenesen a mellkasához csapódik újra és újra pontosan úgy, mint ezekben a pillanatokban. Noha azt hitte a templom legcsodálatosabb része az itteni dolgokhoz való kapcsolódás lesz, egy dühös férfi, akiből az ember nem nézne ki ilyesmi fajta vadságot egyszerűen különösen jól jön most neki. Nem is tudja mikor ragadták meg utoljára így a ruhájánál fogva, de ahogy szinte a másikra esik a legszélesebb élvezkedő vigyort váltja ki belőle.*
- Nos, ez egy pad, én jobban szeretek másokon ülni, de azt inkább a templom területén belül nem próbálnám ki önnel. Ha esetleg kimennénk innen még beszélhetjük *kacsint a másikra*
- De előbb nekem fontos dolgaim volnának erre a mágiával. *Úgyhogy ahhoz mihamarabb hozzá is kezdene, már ha sikerül neki eljutni addig ameddig akar és végre koncentrálni is képes lesz hozzá. Ugyanis veszekedve, pimasz fajankót játszva kicsit nehéz lenne egy ilyen dolgot végrehajtani. Így is mindent bevet és megpróbál hinni a sikerben*
A varázsló egy sötétség vagy egy fény oltár mellett egy fertályórás rituálét hajt végre, melynek hatására egy fény oltár esetében egy fény pontot, sötétség oltár esetében pedig egy sötétség pontot nyer ki az építményből, miközben az oltár szintje eggyel csökken. Ha ez egy sötétség oltára volt, és annyi lélek volt hozzákötve, mint amennyi az oltár szintje, akkor a legkevesebb sötétség ponttal rendelkező karakter, akinek az oltárhoz van kötve a lelke, annak a lélekkötése felszakad. Minden varázsló minden oltárból csak egyszer nyerhet ki pontokat.
*A provokáció utáni folytonos vágy valami olyasmi, ami Lionaelt egész életében irányította. Egy feldühödött ember egyszerűen annyira izgalmas képet szolgál, rengeteg adrenalint hoz. És még mindezeken túl van benne még valami megmagyarázhatatlan, sötét módon vonzó, amitől eláll a mágus lélegzete és az arcán széles, játékokhoz illő vigyor jelenik meg. A szíve pedig hevesebben ver, egyenesen a mellkasához csapódik újra és újra pontosan úgy, mint ezekben a pillanatokban. Noha azt hitte a templom legcsodálatosabb része az itteni dolgokhoz való kapcsolódás lesz, egy dühös férfi, akiből az ember nem nézne ki ilyesmi fajta vadságot egyszerűen különösen jól jön most neki. Nem is tudja mikor ragadták meg utoljára így a ruhájánál fogva, de ahogy szinte a másikra esik a legszélesebb élvezkedő vigyort váltja ki belőle.*
- Nos, ez egy pad, én jobban szeretek másokon ülni, de azt inkább a templom területén belül nem próbálnám ki önnel. Ha esetleg kimennénk innen még beszélhetjük *kacsint a másikra*
- De előbb nekem fontos dolgaim volnának erre a mágiával. *Úgyhogy ahhoz mihamarabb hozzá is kezdene, már ha sikerül neki eljutni addig ameddig akar és végre koncentrálni is képes lesz hozzá. Ugyanis veszekedve, pimasz fajankót játszva kicsit nehéz lenne egy ilyen dolgot végrehajtani. Így is mindent bevet és megpróbál hinni a sikerben*
A varázsló egy sötétség vagy egy fény oltár mellett egy fertályórás rituálét hajt végre, melynek hatására egy fény oltár esetében egy fény pontot, sötétség oltár esetében pedig egy sötétség pontot nyer ki az építményből, miközben az oltár szintje eggyel csökken. Ha ez egy sötétség oltára volt, és annyi lélek volt hozzákötve, mint amennyi az oltár szintje, akkor a legkevesebb sötétség ponttal rendelkező karakter, akinek az oltárhoz van kötve a lelke, annak a lélekkötése felszakad. Minden varázsló minden oltárból csak egyszer nyerhet ki pontokat.
3728. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-14 09:32:44
Üzenet elküldve: 2023-01-14 09:32:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Az ellenőrző kör eltart egy darabig, mert az apró részletek kijavítgatása, bejelölgetése véletlenszerű felületeken bizony macerákos dolog. Mikor kész, belép a város ékességébe, magába a templomba.
A szeme gyorsan megszokja a félhomályt, ahogy kedvtelve körbenéz. Nem merné megtippelni, hányan férhetnek el a főhajóban, de egy-két százan biztos. Végigsétál a fal mentén, megnézegeti a szobrokat, és elolvassa, amelyiknek a talapzatán írást talál. Hamar rájön, hogy ezek nem a Hetedik szolgái lesznek, hanem a levegő mágia mesterei. Eeyr tehát nem kapott új templomot, hanem beköltözött a régibe.
Miután elhaladt a hatalmas oltár mögött, meghúzódik egy oszlop árnyékában. Az oltár félelmetesen erős, tisztán érzi a belőle áradó manát. A varázslatait úgy fojtaná fénybe, mint a vakító hegyi nap a halandók szeme világát. Hallott már a rituáléról, amivel e fény felszámolható, de valószínűleg órákat venne igénybe. Ilyen közel a város magjához - nem beszélve a Kaszárnyáról - bátorságos feladat lenne véghezvinni. Elgondolkodva vakarja meg a nyakát.
Nem sokkal később teljesen körbejárja a főhajót, és egy olyan padra ül le, ami félreeső ugyan, de van mellette gyertya. Kinyitja a könyvecskéjét, és újra skiccelni kezd: a helyiség alapvonalait, a szobrokat, az ablakokat, az ajtókat - és természetesen az oltárt. A rajzon megadja a főhajó, az oszlopok és szobrok magasságát, meg azt is, milyen magasan vannak az ablakok. Mit lehessen tudni.*
A szeme gyorsan megszokja a félhomályt, ahogy kedvtelve körbenéz. Nem merné megtippelni, hányan férhetnek el a főhajóban, de egy-két százan biztos. Végigsétál a fal mentén, megnézegeti a szobrokat, és elolvassa, amelyiknek a talapzatán írást talál. Hamar rájön, hogy ezek nem a Hetedik szolgái lesznek, hanem a levegő mágia mesterei. Eeyr tehát nem kapott új templomot, hanem beköltözött a régibe.
Miután elhaladt a hatalmas oltár mögött, meghúzódik egy oszlop árnyékában. Az oltár félelmetesen erős, tisztán érzi a belőle áradó manát. A varázslatait úgy fojtaná fénybe, mint a vakító hegyi nap a halandók szeme világát. Hallott már a rituáléról, amivel e fény felszámolható, de valószínűleg órákat venne igénybe. Ilyen közel a város magjához - nem beszélve a Kaszárnyáról - bátorságos feladat lenne véghezvinni. Elgondolkodva vakarja meg a nyakát.
Nem sokkal később teljesen körbejárja a főhajót, és egy olyan padra ül le, ami félreeső ugyan, de van mellette gyertya. Kinyitja a könyvecskéjét, és újra skiccelni kezd: a helyiség alapvonalait, a szobrokat, az ablakokat, az ajtókat - és természetesen az oltárt. A rajzon megadja a főhajó, az oszlopok és szobrok magasságát, meg azt is, milyen magasan vannak az ablakok. Mit lehessen tudni.*
3727. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-10 15:42:48
Üzenet elküldve: 2023-01-10 15:42:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Bármi lett légyen is az oka, a Wruztóra tapadt zsebes végül nem lép akcióba. Az ork baj nélkül eljut a Kaszárnyáig, ahol végre körülnéz, de nem lát senki gyanúsat. Száját elhúzva gondolkodik egy sort, rágyújtson-e, aztán "Eh, faszom!" felkiáltással továbbindul, és meg sem áll a Templomig.
A hatalmas épületet végigmustrálja, mint egy turista, aztán elkezdi körbejárni. El-elnézegeti a faragásokat, a képes üvegablakokat meg a különféle építészeti megoldásokat, és mikor épp senki se látja, diszkréten csuláz egy jót. Amikor pedig körbeért a templomkerten, átballag a kapu előtt, és a kert másik oldalán táborozik le egy padon. Bőrbe kötött könyvecskét vesz elő, aztán egy szénrúddal elkezdi felskiccelni az épület meg a környékének a helyszínrajzát. Szabadkézzel persze nem lesz olyan pontos, mint ahogy egy rendes mérnök szerkesztené ki körzővel-vonalzóval, de az arányok szemre stimmelnek, és rajta van minden fontos tereptárgy. Padok, fák, ablakok, ajtók, kapuk - ez utóbbiaknál, ha megállapítható, azt is jelöli, merre nyílnak. Berajzolja azokat a kéményeket is, amelyekre rálát.
Mikor az első változattal végzett, tesz még egy kört, hogy ha valahol hibát ejtett, kijavítsa, illetve hogy ha valami érdekes részletre bukkan (pl. omlatag falrész), bejelöli a skiccen.*
*Bármi lett légyen is az oka, a Wruztóra tapadt zsebes végül nem lép akcióba. Az ork baj nélkül eljut a Kaszárnyáig, ahol végre körülnéz, de nem lát senki gyanúsat. Száját elhúzva gondolkodik egy sort, rágyújtson-e, aztán "Eh, faszom!" felkiáltással továbbindul, és meg sem áll a Templomig.
A hatalmas épületet végigmustrálja, mint egy turista, aztán elkezdi körbejárni. El-elnézegeti a faragásokat, a képes üvegablakokat meg a különféle építészeti megoldásokat, és mikor épp senki se látja, diszkréten csuláz egy jót. Amikor pedig körbeért a templomkerten, átballag a kapu előtt, és a kert másik oldalán táborozik le egy padon. Bőrbe kötött könyvecskét vesz elő, aztán egy szénrúddal elkezdi felskiccelni az épület meg a környékének a helyszínrajzát. Szabadkézzel persze nem lesz olyan pontos, mint ahogy egy rendes mérnök szerkesztené ki körzővel-vonalzóval, de az arányok szemre stimmelnek, és rajta van minden fontos tereptárgy. Padok, fák, ablakok, ajtók, kapuk - ez utóbbiaknál, ha megállapítható, azt is jelöli, merre nyílnak. Berajzolja azokat a kéményeket is, amelyekre rálát.
Mikor az első változattal végzett, tesz még egy kört, hogy ha valahol hibát ejtett, kijavítsa, illetve hogy ha valami érdekes részletre bukkan (pl. omlatag falrész), bejelöli a skiccen.*
3726. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-09 11:38:47
Üzenet elküldve: 2023-01-09 11:38:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A ránk hagyott mágia//
*Gondolatai sokfelé járnak, ide-oda cikáznak mindenféle dolog körül. Egyszerre akár túl sok is. A mágiáról inkább csak hallott, saját szemével még sosem látott olyan embert aki használta volna is. Mikor kiderült, hogy ő maga ezzel a tehetséggel született nem igazán tudta elhinni. Azért is jött a városba, hátha többet megtud a mágiáról, talál valakit aki mesélhet róla vagy akár taníthatja, aztán akadt meg szeme a Templomon. Végig gondolva lehetséges, hogy a mágia vezette ide, már csak keresnie kell valakit aki érthet is hozzá. Gondolataiból végül egy érintés ébreszti fel. Kicsit meg is ugrik ültében a meglepetéstől. melynek hatására az előtte lévő padba be is veri lábát. Szerencsére egyáltalán nem súlyos de hirtelen annyi dolog történt, hogy nem teljesen tudja, mit csináljon, vagy merre nézzen. Még a káromkodást is alig tudja félbe szakítani.*
-Azt a...
*Fojtja vissza mondandóját és végül egy nagy levegővétel után szemügyre is veszi azt aki megzavarta. A rossz fényviszonyok nem igazán segítenek, de a hangjából adódóan abban biztos, hogy férfi. Az arcából inkább halvány körvonalakat lát, attól függően, hogy a gyertyalángok, hogy világítják meg.*
-Üdv neked is.
*Köszön vissza és megpróbál kissé semlegesebb hangnemet felvenni, elrejtve vele dühét, de ez a másikon múlik, hogy hogyan és mennyire veszi magára.*
-Melyik? Amelyikkel a lábam találkozott, vagy amelyiken ülök?
*Egy rövid szünet után folytatja.*
AZ előbbi nem igazán, az utóbbi elmegy. Ültem már rosszabbon is. Miért nem próbálod ki te magad?
*Hirtelen és gyorsan nyúl felé, hogy megragadhassa karját, vagy ruházatát, hogy segítsen neki megismertetni a pad kényelmességét, az már csak rajta áll, hogy hogy sikerül.*
*Gondolatai sokfelé járnak, ide-oda cikáznak mindenféle dolog körül. Egyszerre akár túl sok is. A mágiáról inkább csak hallott, saját szemével még sosem látott olyan embert aki használta volna is. Mikor kiderült, hogy ő maga ezzel a tehetséggel született nem igazán tudta elhinni. Azért is jött a városba, hátha többet megtud a mágiáról, talál valakit aki mesélhet róla vagy akár taníthatja, aztán akadt meg szeme a Templomon. Végig gondolva lehetséges, hogy a mágia vezette ide, már csak keresnie kell valakit aki érthet is hozzá. Gondolataiból végül egy érintés ébreszti fel. Kicsit meg is ugrik ültében a meglepetéstől. melynek hatására az előtte lévő padba be is veri lábát. Szerencsére egyáltalán nem súlyos de hirtelen annyi dolog történt, hogy nem teljesen tudja, mit csináljon, vagy merre nézzen. Még a káromkodást is alig tudja félbe szakítani.*
-Azt a...
*Fojtja vissza mondandóját és végül egy nagy levegővétel után szemügyre is veszi azt aki megzavarta. A rossz fényviszonyok nem igazán segítenek, de a hangjából adódóan abban biztos, hogy férfi. Az arcából inkább halvány körvonalakat lát, attól függően, hogy a gyertyalángok, hogy világítják meg.*
-Üdv neked is.
*Köszön vissza és megpróbál kissé semlegesebb hangnemet felvenni, elrejtve vele dühét, de ez a másikon múlik, hogy hogyan és mennyire veszi magára.*
-Melyik? Amelyikkel a lábam találkozott, vagy amelyiken ülök?
*Egy rövid szünet után folytatja.*
AZ előbbi nem igazán, az utóbbi elmegy. Ültem már rosszabbon is. Miért nem próbálod ki te magad?
*Hirtelen és gyorsan nyúl felé, hogy megragadhassa karját, vagy ruházatát, hogy segítsen neki megismertetni a pad kényelmességét, az már csak rajta áll, hogy hogy sikerül.*
3725. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-08 22:04:42
Üzenet elküldve: 2023-01-08 22:04:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A ránk hagyott mágia//
*A lerombolódott városrész ékeként áll tökéletesen helyén ez a templom, mintha csak valami mágusnak lenne hozzá köze. És lám! Tényleg van. Egyedül a mágiát ismerő hatalmas személyek képesek helyén tartani a világot és önmagukat. Az a sok díszes szobor és cicomás festmény közül egy unalmas gazdag család sem maradt igazán a talpán dolgaival. Azonban ezek a falak, ezekből árad az erő, a teljesség, a mágusok szobrai valahogy elevenek és hívogatják faragott tekintetükkel azokat akik értik mi alapján léteztek és gondolkodtak. Ez mind egyben áll és az errejárók arcába röhög. Talán még az istenek is félik mi ad nekik otthont. Egyszerűen lenyűgöző. Valahogy amint férfi belép ide rögtön egy kicsit megtisztul, egy kicsit több színt lát, magában több elrejtett esélyt. A zsebében lévő köven kevesebb foltot, mintha arról is húznák le a terhet. Azt a sok gondolatot amit el kell engednie ahhoz, hogy más dolgokat uralhasson. Mindazt, amit el kell engednie. Egyszerűen gerincedet borzongatóan csodálatos. Végre itt van és ez csak a kezdet. És valószínűleg másoknak is mert konkrétan a bejáratnál vesz észre valakit üldögélni úgy a semmiben. Minden varázslat vagy ima nélkül, furcsa szerzet módjára. Visszanyeli leggonoszabb szavait hiszen mégis csak templomban van és megfogja a másik vállát, hogy halálra ijessze, mert az elsőre stílusabb. *
- Hello! Az a pad, olyan kényelmetlen, mint gondolom? *majdnem megkérdezi mit gondol a másik mi mindenre lehetne használni és milyen pózban, de aztán eszébe jut milyen szörnyű dolgokat hallott megváltoztatott hímtagokról itt a templomban, úgyhogy inkább az ég felé emeli a tekintetét. ~Bocsáss meg minden isten, félem erőtöket és tisztelem a mágiát! Személyiségemet pedig ti adtátok, házatokat azonban nem hozom szégyenbe. Ez csupán az unott élet magánya volt. Tudom mire vagyok hivatott, élek a nekem adott lehetőségeitekkel~*
*A lerombolódott városrész ékeként áll tökéletesen helyén ez a templom, mintha csak valami mágusnak lenne hozzá köze. És lám! Tényleg van. Egyedül a mágiát ismerő hatalmas személyek képesek helyén tartani a világot és önmagukat. Az a sok díszes szobor és cicomás festmény közül egy unalmas gazdag család sem maradt igazán a talpán dolgaival. Azonban ezek a falak, ezekből árad az erő, a teljesség, a mágusok szobrai valahogy elevenek és hívogatják faragott tekintetükkel azokat akik értik mi alapján léteztek és gondolkodtak. Ez mind egyben áll és az errejárók arcába röhög. Talán még az istenek is félik mi ad nekik otthont. Egyszerűen lenyűgöző. Valahogy amint férfi belép ide rögtön egy kicsit megtisztul, egy kicsit több színt lát, magában több elrejtett esélyt. A zsebében lévő köven kevesebb foltot, mintha arról is húznák le a terhet. Azt a sok gondolatot amit el kell engednie ahhoz, hogy más dolgokat uralhasson. Mindazt, amit el kell engednie. Egyszerűen gerincedet borzongatóan csodálatos. Végre itt van és ez csak a kezdet. És valószínűleg másoknak is mert konkrétan a bejáratnál vesz észre valakit üldögélni úgy a semmiben. Minden varázslat vagy ima nélkül, furcsa szerzet módjára. Visszanyeli leggonoszabb szavait hiszen mégis csak templomban van és megfogja a másik vállát, hogy halálra ijessze, mert az elsőre stílusabb. *
- Hello! Az a pad, olyan kényelmetlen, mint gondolom? *majdnem megkérdezi mit gondol a másik mi mindenre lehetne használni és milyen pózban, de aztán eszébe jut milyen szörnyű dolgokat hallott megváltoztatott hímtagokról itt a templomban, úgyhogy inkább az ég felé emeli a tekintetét. ~Bocsáss meg minden isten, félem erőtöket és tisztelem a mágiát! Személyiségemet pedig ti adtátok, házatokat azonban nem hozom szégyenbe. Ez csupán az unott élet magánya volt. Tudom mire vagyok hivatott, élek a nekem adott lehetőségeitekkel~*
3724. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-01-06 18:52:58
Üzenet elküldve: 2023-01-06 18:52:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az első dolog amit meglátott, mikor Arthenior városába jött az a templom volt. Akkor még nem látta és nem is gondolta, hogy mekkora egy nagy építmény, de amint átvágott a város mindenfajta porán és útvesztőjén, meglepetésére egy igen magasan az égbe nyúl. Nem állna messze az a kijelentés, hogy tátott szájjal néz a templomra, mert nem, de azért csodálja azokat akik ezt az épületet megépítették. Nem azért jött a városba, hogy a templomot nézze, de nem akarta kihagyni a látnivalót. A rövid külső szemrevételezés után gondolja megnézi milyen lehet belülről az épület. Felbaktat a lépcsőkön és áthaladva a masszív faajtók között megpillanthatja a templom belső pompáját, már ha a szeme hozzá szokott volna az épület belső terének fényviszonyaihoz. Beletelik egy percbe is mire alkalmazkodnak szemei. Amint ez megtörténik már teljes rálátása van. Egy kicsit csalódik a szegényes díszítésen. Máshogy képzelte el a templom belsejét, bár a szobrok a tetszésére vannak. A hozzá legközelebbit még közelebbről is szemügyre veszi.
~Bárki is készítette őket, az biztos értette a munkáját.~
Az templom akusztikájára is kíváncsi, de nem ő az egyetlen személy a templomban és nem akar az az ember lenni aki ok nélkül kiabál egy templomban. ~Minden bizonnyal nem lehet rá panasz.~
Leül az egyik padra, mely a bejárathoz igen közel található és kicsit kipiheni magát, hiszen a városba is gyalog jött, hosszú gyalogút van a háta mögött.*
~Bárki is készítette őket, az biztos értette a munkáját.~
Az templom akusztikájára is kíváncsi, de nem ő az egyetlen személy a templomban és nem akar az az ember lenni aki ok nélkül kiabál egy templomban. ~Minden bizonnyal nem lehet rá panasz.~
Leül az egyik padra, mely a bejárathoz igen közel található és kicsit kipiheni magát, hiszen a városba is gyalog jött, hosszú gyalogút van a háta mögött.*
3723. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-11-30 17:46:37
Üzenet elküldve: 2022-11-30 17:46:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rothawdar Arskeliss//
*Leont már az is örömmel tölti el, hogy meg tudta ijeszteni a fickót. Eddig nem nagyon érdekelte, de már egészen szórakoztatja ez az egész helyzet, ami itt kialakult és csak még jobban meghozza az étvágyát meg az italozási kedvét.* ~Étvágy? Éhes lennék?~ *Gondolkodik el, hiszen mostanában csak úgy rutinból evett azt, amit talált és nem is igazán az átvágy miatt.*
-Az is vagyok! Szóval ha meg akarlak ölni, vagy lenyúzni az átlátszó bőröd, akkor megtalállak, akárhol is legyél! *Bólogat hozzá egy kicsit a hatás kedvéért. Aztán már teljese más témába fognak és Leon még elő is veszi a jószágot az erszényből, hogy tenyerére téve megmutassa a fickónak.*
-Hogy jártas-e? *Mosolyodik el.*
-Volt idő, amikor abból éltünk, hogy dobálták neki az aranyakat! *Finoman megsimogatja az állatka fejét és hálásan tekint rá. Egyáltalán nem olyan a tekintete, mint eddig. Semmi zavartság, vagy köd nincs rajta, mint akkor, mikor Rotha meggyilkolásáról beszélt.*
-Nagyon tehetséges! Talán az egyik legtehetségesebb az egész családja közül. Egye fene! *teszi fel vállára a kis rágcsálót.*
-Ha beértünk a kocsmába, majd megmutatom, hogyan is táncol ez a kis fürgelábú szőrcsomó! Hálás lehetsz érte!
//Rothawdar Arskeliss//
*Leont már az is örömmel tölti el, hogy meg tudta ijeszteni a fickót. Eddig nem nagyon érdekelte, de már egészen szórakoztatja ez az egész helyzet, ami itt kialakult és csak még jobban meghozza az étvágyát meg az italozási kedvét.* ~Étvágy? Éhes lennék?~ *Gondolkodik el, hiszen mostanában csak úgy rutinból evett azt, amit talált és nem is igazán az átvágy miatt.*
-Az is vagyok! Szóval ha meg akarlak ölni, vagy lenyúzni az átlátszó bőröd, akkor megtalállak, akárhol is legyél! *Bólogat hozzá egy kicsit a hatás kedvéért. Aztán már teljese más témába fognak és Leon még elő is veszi a jószágot az erszényből, hogy tenyerére téve megmutassa a fickónak.*
-Hogy jártas-e? *Mosolyodik el.*
-Volt idő, amikor abból éltünk, hogy dobálták neki az aranyakat! *Finoman megsimogatja az állatka fejét és hálásan tekint rá. Egyáltalán nem olyan a tekintete, mint eddig. Semmi zavartság, vagy köd nincs rajta, mint akkor, mikor Rotha meggyilkolásáról beszélt.*
-Nagyon tehetséges! Talán az egyik legtehetségesebb az egész családja közül. Egye fene! *teszi fel vállára a kis rágcsálót.*
-Ha beértünk a kocsmába, majd megmutatom, hogyan is táncol ez a kis fürgelábú szőrcsomó! Hálás lehetsz érte!
3722. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-11-23 08:34:32
Üzenet elküldve: 2022-11-23 08:34:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Leon Descobrat//
*Megszeppen, ahogyan a kalóz a képébe vigyorog, még talán nyel is egyet, de annyira nem tart attól, hogy rátámadna, az italozás előtt vagy után, mert Arskelisst sem faragták valami gyenge fából. Ugyanakkor van nála egy pallos is, amit még Umontól kapott a taverna helyének előkészítése idején.
~Jó Umon barátom, hasznos ajándékot hagyott nekem.~
Emlékszik vissza a szép időkre, amikor még volt határozott célja is a világban.
~Bolond voltam, hogy ott hagytam őket.~
Haragszik magára a meggondolatlansága miatt.
~Vajon mi van velük, működik a taverna? Majd mikor végeztem az italozással meg is látogatom őket, ha ugyan még létezik a csapat.~
Ezzel félreteszi a gondolatot és ismét a kalózra figyel, mert még most nem mutat semmiféle veszélyt rá nézve, de jobb semmit se bízni a véletlenre.*
-Oh, értem, akkor te nyomolvasó is vagy.
*Állapítja meg Arskeliss, de többet nem tesz hozzá, mert egyelőre nem tudná elképzelni, hogy miként is válna hasznára, hogy valakit felkutat, ugyanakkor azt sem tudná elképzelni, hogy ennyire sok oldalú ipse legyen.
Ekkor megszólal a harang a templom tornyában.
~Delet ütnek most? Ilyen hamar eltelt volna a délelőtt? Vagy mennyi az idő?~
A kedvence történetére terelődik a szó és elgondolkodik, hogy ezt a képességét pénzkeresésre is használja-e.*
-És mond...*Kicsit elgondolkodik, hogyan folytassa a kérdést.*...Patkány pénzszerzésben is jártas, ha már ilyen tehetséges kis jószág?
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.23 08:36:17
//Leon Descobrat//
*Megszeppen, ahogyan a kalóz a képébe vigyorog, még talán nyel is egyet, de annyira nem tart attól, hogy rátámadna, az italozás előtt vagy után, mert Arskelisst sem faragták valami gyenge fából. Ugyanakkor van nála egy pallos is, amit még Umontól kapott a taverna helyének előkészítése idején.
~Jó Umon barátom, hasznos ajándékot hagyott nekem.~
Emlékszik vissza a szép időkre, amikor még volt határozott célja is a világban.
~Bolond voltam, hogy ott hagytam őket.~
Haragszik magára a meggondolatlansága miatt.
~Vajon mi van velük, működik a taverna? Majd mikor végeztem az italozással meg is látogatom őket, ha ugyan még létezik a csapat.~
Ezzel félreteszi a gondolatot és ismét a kalózra figyel, mert még most nem mutat semmiféle veszélyt rá nézve, de jobb semmit se bízni a véletlenre.*
-Oh, értem, akkor te nyomolvasó is vagy.
*Állapítja meg Arskeliss, de többet nem tesz hozzá, mert egyelőre nem tudná elképzelni, hogy miként is válna hasznára, hogy valakit felkutat, ugyanakkor azt sem tudná elképzelni, hogy ennyire sok oldalú ipse legyen.
Ekkor megszólal a harang a templom tornyában.
~Delet ütnek most? Ilyen hamar eltelt volna a délelőtt? Vagy mennyi az idő?~
A kedvence történetére terelődik a szó és elgondolkodik, hogy ezt a képességét pénzkeresésre is használja-e.*
-És mond...*Kicsit elgondolkodik, hogyan folytassa a kérdést.*...Patkány pénzszerzésben is jártas, ha már ilyen tehetséges kis jószág?
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.23 08:36:17
3721. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2022-11-20 12:48:28
Üzenet elküldve: 2022-11-20 12:48:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Rothawdar Arskeliss//
*Leon ténylegesen elgondolkodott a férfi megölésén, de talán majd csak az italozás után teszi ezt. Egyébként sem tűnik olyan unalmas figurának az üvegtestű férfi, mint azt az elején gondolta volna róla. Persze még mindig jobban örülne, ha senki nem zavarta volna meg és már nyugodtan aludna az egyik síron, de végeredményben így sem olyan rossz ez a nap. Még bármi lehet belőle.*
-Hogy? *Kérdez vissza és először nem is érti a kérdést aztán fejben összerakja az előbbi beszélgetéssel.* ~Hát te nem vagy egy túl bonyolult gondolkozású alak, hallod-e!~ *Gonosz vigyorral fordul oda és még egy kicsit közelebb is lép hozzá.*
-Oh, ő nem! *Szinte kimutatja az összes fogát, akkora vigyor van a képém.*
-Én viszont bárkit megtalálok! Eleget vadásztam már emberekre, hogy tudjam, hogy kell rájuk akadni! *Hazudik rezzenéstelenül, hiszen sok mindenben tényleg jó, de ebben egyáltalán nem. Ehhez túl figyelmetlen és lusta az izomagyú barom. Aztán kilép az alak képéből, újra jó két méter távolságot hagyva közöttük és újra barátságos hangon, szinte rajongással beszél állatáról.*
-Patkány leginkább táncolni tud! Ha zenélek neki, akkor elkezd táncolni a furulya hangjára vagy bármire, ami zene. Majd egyszer megmutatom, nagyon ügyes kis jószág! A nagyapja bárkinek átharapta a torkát álmában. Ő arra lett megtanítva, de ez a Patkány békés dolgokban tehetséges!
//Rothawdar Arskeliss//
*Leon ténylegesen elgondolkodott a férfi megölésén, de talán majd csak az italozás után teszi ezt. Egyébként sem tűnik olyan unalmas figurának az üvegtestű férfi, mint azt az elején gondolta volna róla. Persze még mindig jobban örülne, ha senki nem zavarta volna meg és már nyugodtan aludna az egyik síron, de végeredményben így sem olyan rossz ez a nap. Még bármi lehet belőle.*
-Hogy? *Kérdez vissza és először nem is érti a kérdést aztán fejben összerakja az előbbi beszélgetéssel.* ~Hát te nem vagy egy túl bonyolult gondolkozású alak, hallod-e!~ *Gonosz vigyorral fordul oda és még egy kicsit közelebb is lép hozzá.*
-Oh, ő nem! *Szinte kimutatja az összes fogát, akkora vigyor van a képém.*
-Én viszont bárkit megtalálok! Eleget vadásztam már emberekre, hogy tudjam, hogy kell rájuk akadni! *Hazudik rezzenéstelenül, hiszen sok mindenben tényleg jó, de ebben egyáltalán nem. Ehhez túl figyelmetlen és lusta az izomagyú barom. Aztán kilép az alak képéből, újra jó két méter távolságot hagyva közöttük és újra barátságos hangon, szinte rajongással beszél állatáról.*
-Patkány leginkább táncolni tud! Ha zenélek neki, akkor elkezd táncolni a furulya hangjára vagy bármire, ami zene. Majd egyszer megmutatom, nagyon ügyes kis jószág! A nagyapja bárkinek átharapta a torkát álmában. Ő arra lett megtanítva, de ez a Patkány békés dolgokban tehetséges!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3954-3973