Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 189 (3761. - 3780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3780. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-07-21 18:48:55
Üzenet elküldve: 2023-07-21 18:48:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
*Quantall nincs oda a mellébeszélésért. Főleg mostanában. A szesszel kapcsolatos gondolatra ezért is nem reagál. Pedig ő maga is úgy gondolja, hogy biztonságosabb és mindenképp praktikusabb. Gyanakvó tekintetét le se veszi a másikról, aki úgy járja be a templomot mintha valami színielőadást tartana. Hogy akar valamit az egyértelműnek tűnik és a mélységinek van egy olyan érzése, hogy nem csak korrekt módszerekkel szokott a másik hozzájutni ahhoz amit akar. A név nem mond neki semmit, a foglalkozás se kimondottan. Teljesen el se hiszi. A beszédindító megjegyzésre nem reagál csak hallgat és várja, hogy a vörös végre a tárgyra térjen. Miután a másik drámaian körbejárta az oltárt visszatér a padokhoz és leülve invitálja a mélységit is. Ajánlat... Kapott már Quantall ajánlatokat és nem mindnek örült. A wegtoreni pedig még nem győzte meg, hogy az övé kedves lenne számára. A megjegyzésre, hogy fél másodpercen belül fel tudná őt szeletelni minden bizonnyal büszkén el kéne mosolyodnia és megnyugodnia, de nem így történik. Elégszer találkozott már a gonosszal ahhoz, hogy tudja sokféle látszólag ártalmatlan alakban fel tud bukkanni. Ennek ellenére kimért léptekkel a padhoz sétál és másfél méterre a másiktól helyet foglal. Tartása merev, tekintete mint egy vadé, aki csak a pillanatot várja, hogy lecsaphasson. Továbbra se szól semmit csak néz a kereskedőre. Nem egy könnyű üzletpartner.*
*Quantall nincs oda a mellébeszélésért. Főleg mostanában. A szesszel kapcsolatos gondolatra ezért is nem reagál. Pedig ő maga is úgy gondolja, hogy biztonságosabb és mindenképp praktikusabb. Gyanakvó tekintetét le se veszi a másikról, aki úgy járja be a templomot mintha valami színielőadást tartana. Hogy akar valamit az egyértelműnek tűnik és a mélységinek van egy olyan érzése, hogy nem csak korrekt módszerekkel szokott a másik hozzájutni ahhoz amit akar. A név nem mond neki semmit, a foglalkozás se kimondottan. Teljesen el se hiszi. A beszédindító megjegyzésre nem reagál csak hallgat és várja, hogy a vörös végre a tárgyra térjen. Miután a másik drámaian körbejárta az oltárt visszatér a padokhoz és leülve invitálja a mélységit is. Ajánlat... Kapott már Quantall ajánlatokat és nem mindnek örült. A wegtoreni pedig még nem győzte meg, hogy az övé kedves lenne számára. A megjegyzésre, hogy fél másodpercen belül fel tudná őt szeletelni minden bizonnyal büszkén el kéne mosolyodnia és megnyugodnia, de nem így történik. Elégszer találkozott már a gonosszal ahhoz, hogy tudja sokféle látszólag ártalmatlan alakban fel tud bukkanni. Ennek ellenére kimért léptekkel a padhoz sétál és másfél méterre a másiktól helyet foglal. Tartása merev, tekintete mint egy vadé, aki csak a pillanatot várja, hogy lecsaphasson. Továbbra se szól semmit csak néz a kereskedőre. Nem egy könnyű üzletpartner.*
3779. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-07-20 09:25:37
Üzenet elküldve: 2023-07-20 09:25:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
* Látszólag sikerült kényelmetlen helyzetbe hoznia a mélységit, de nem bánja túlzottan. *
- Kár. Pedig jót tesz a... léleknek.
* Őszinte és lelkes hódolója mindenféle szeszes italnak, így bátran buzdít minden tiltakozó egyedet annak alkalmazására, mint csodatévő gyógyír. Ilyenkor gyakran megkapja, hogy tiszta, nem elbóduló elmével szeretnék járni mások a világot, amit egyszerűen nem ért. Körülnézett már valaki ebben az úgynevezett világban? Szörnyű. Ki akarná ezt ép elmével átvészelni? *
- Elnézésedet kérem! Hiszen én tudom te ki vagy, de te nem tudod hogy én ki, igaz?
* Saját neveletlenségét látva csalódottan fintorog és megrázza a fejét. Színpadiasan meghajol a férfi felé. *
- Lutah Farsys, szolgálatára. Wegtoreni kereskedő, de jobban kedvelem az üzletember kifejezést. A kereskedő olyan negatív csengésű, nem de?
* Csicsereg tovább, miközben leporolja a tenyerét, majd megkerüli az oltárkövet. *
- Lenne egy ajánlatom a számodra.
* Elballag az első padsorig és helyet foglal, majd megveregeti a maga melletti helyet. *
- Kérlek, foglalj helyet! Nem szeretek ácsorogni, és eléggé fáradtnak is tűnsz.
* Nem zavarja az elővigyázatossága, valószínűleg jóval meghosszabbítja az élettartamát az ilyesmi. Elmosolyodik, amolyan hétköznapi, nem a Lutah-ra jellemző manipulatívan-ravasz módon. *
- Csupán üzletkötési szándékkal érkeztem. Ha jól sejtem kettőnk közül te lennél az, aki fél másodpercen belül felszeletelne, szóval...
* Széttárja a kezét, majd egészen nyugodtan hátradől. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.20 09:27:32
* Látszólag sikerült kényelmetlen helyzetbe hoznia a mélységit, de nem bánja túlzottan. *
- Kár. Pedig jót tesz a... léleknek.
* Őszinte és lelkes hódolója mindenféle szeszes italnak, így bátran buzdít minden tiltakozó egyedet annak alkalmazására, mint csodatévő gyógyír. Ilyenkor gyakran megkapja, hogy tiszta, nem elbóduló elmével szeretnék járni mások a világot, amit egyszerűen nem ért. Körülnézett már valaki ebben az úgynevezett világban? Szörnyű. Ki akarná ezt ép elmével átvészelni? *
- Elnézésedet kérem! Hiszen én tudom te ki vagy, de te nem tudod hogy én ki, igaz?
* Saját neveletlenségét látva csalódottan fintorog és megrázza a fejét. Színpadiasan meghajol a férfi felé. *
- Lutah Farsys, szolgálatára. Wegtoreni kereskedő, de jobban kedvelem az üzletember kifejezést. A kereskedő olyan negatív csengésű, nem de?
* Csicsereg tovább, miközben leporolja a tenyerét, majd megkerüli az oltárkövet. *
- Lenne egy ajánlatom a számodra.
* Elballag az első padsorig és helyet foglal, majd megveregeti a maga melletti helyet. *
- Kérlek, foglalj helyet! Nem szeretek ácsorogni, és eléggé fáradtnak is tűnsz.
* Nem zavarja az elővigyázatossága, valószínűleg jóval meghosszabbítja az élettartamát az ilyesmi. Elmosolyodik, amolyan hétköznapi, nem a Lutah-ra jellemző manipulatívan-ravasz módon. *
- Csupán üzletkötési szándékkal érkeztem. Ha jól sejtem kettőnk közül te lennél az, aki fél másodpercen belül felszeletelne, szóval...
* Széttárja a kezét, majd egészen nyugodtan hátradől. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.20 09:27:32
3778. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-07-20 00:52:37
Üzenet elküldve: 2023-07-20 00:52:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
*Nincs egyedül. Nem lepi meg. Néhány pap és pár hívő mindig szokott itt lenni. Hogy jelenléte ilyen hamar visszhangot vert a városban még csak nem is sejti. Gondolataiból egy határozott és vidám, de számára nem túl megnyugtató hang zökkenti ki. Hátrafordul és barátságtalanul méri végig a másikat. Tekintetét nem kerülik el a másik fegyverei. Nem egy harcos fegyverei. A korbács lehet munkaeszköz is, de otthoni emlékei alapján tudja, hogy kétlábúak ösztökélésére is használható. A tőr pedig lehet mérgezett is. Mikor a férfi megveregetné a vállát akkor határozottan lép egyet hátra. Nem szereti ha olyanok fogdossák akik még be se mutatkoztak. Az ajánlatra is hasonlóan fagyosan válaszol.*
-Nem iszom.
*Nem tudja hova tenni még a másikat, de fejében természetesen a legrosszabb elképzelhető forgatókönyvek játszódnak le. És ha a Wegtoreni tudná, azt amit ő akkor meg is értené a gyanakvást. Ha a vörös nem tér a lényegre akkor ő fog.*
-Mit szeretnél idegen?
*Nincs egyedül. Nem lepi meg. Néhány pap és pár hívő mindig szokott itt lenni. Hogy jelenléte ilyen hamar visszhangot vert a városban még csak nem is sejti. Gondolataiból egy határozott és vidám, de számára nem túl megnyugtató hang zökkenti ki. Hátrafordul és barátságtalanul méri végig a másikat. Tekintetét nem kerülik el a másik fegyverei. Nem egy harcos fegyverei. A korbács lehet munkaeszköz is, de otthoni emlékei alapján tudja, hogy kétlábúak ösztökélésére is használható. A tőr pedig lehet mérgezett is. Mikor a férfi megveregetné a vállát akkor határozottan lép egyet hátra. Nem szereti ha olyanok fogdossák akik még be se mutatkoztak. Az ajánlatra is hasonlóan fagyosan válaszol.*
-Nem iszom.
*Nem tudja hova tenni még a másikat, de fejében természetesen a legrosszabb elképzelhető forgatókönyvek játszódnak le. És ha a Wegtoreni tudná, azt amit ő akkor meg is értené a gyanakvást. Ha a vörös nem tér a lényegre akkor ő fog.*
-Mit szeretnél idegen?
3777. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-07-17 20:08:15
Üzenet elküldve: 2023-07-17 20:08:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
* A hírek gyorsan terjednek, így jutottak el hozzá is a Kalmárba. Mihelyst egyéb, bokros teendői megengedik, távozik a fogadóból, inkább most kivételesen gyalogszerrel.
A Levegő Városának temploma sokban különbözik az általa megszokottaktól. Olyan komor és lehangoló. A wegtoreni tűzmágusok sokkal látványosabbra veszik a figurát, égig érő tüzeikkel és mutatványaikkal.
Rövid kérdezősködés az udvaron és máris megtudja, amit akar. Embere odabent tartózkodik, ezekben a percekben érkezett.
Lassú léptekkel belép a hűvős falak közé, és vár, míg a szeme hozzászokik a sötéthez. Elől, az oltárhoz közel magányos alak ácsorog. Mint aki nem tudja, mit is keres ott.
Mélységi hím, oldalán két csillogó pengével. *
~ Galanodel. ~
* Ékszerei halk csilingelésétől kísérve előrehajol és rákönyököl az utolsó padsor tetejére. Figyel egy kis ideig, mielőtt megszólalna. *
- Íme, a megfáradt lovag, a fény harcosa.
* Dallamosan ejti a szavakat, kihallatszódik belőle a mosolya. Felegyenesedik és ruganyos léptekkel elsétál a férfi mellett, útközben meglapogatva annak vállát. *
- Rád férne egy ital.
* Elhaladtában rápillant a fáradtnak tűnő, elgyötört arcra és rögtön helyesbít. *
- Legyen kettő.
* Elhalad a zöld kőoltár mellett és végighúzza rajta az ujját, elkenve ujjain a vékony porréteget. Szeme elé tartja és összedörzsöli ujjait, majd korholóan cicceg. *
~ Azt hinném, véget nem érő módon gyaszatolja a tepmlomot mindenféle lelkes templomszolga, hogy makulátlan legyen. ~
* Itt csend van, kínos, feszélyező csend. Persze mások számára talán megnyugtató lehet, de nem Lutah számára. Hiányzik neki a wegtoreni papok mindenhova elhallatszó kántálása. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.17 20:09:49
* A hírek gyorsan terjednek, így jutottak el hozzá is a Kalmárba. Mihelyst egyéb, bokros teendői megengedik, távozik a fogadóból, inkább most kivételesen gyalogszerrel.
A Levegő Városának temploma sokban különbözik az általa megszokottaktól. Olyan komor és lehangoló. A wegtoreni tűzmágusok sokkal látványosabbra veszik a figurát, égig érő tüzeikkel és mutatványaikkal.
Rövid kérdezősködés az udvaron és máris megtudja, amit akar. Embere odabent tartózkodik, ezekben a percekben érkezett.
Lassú léptekkel belép a hűvős falak közé, és vár, míg a szeme hozzászokik a sötéthez. Elől, az oltárhoz közel magányos alak ácsorog. Mint aki nem tudja, mit is keres ott.
Mélységi hím, oldalán két csillogó pengével. *
~ Galanodel. ~
* Ékszerei halk csilingelésétől kísérve előrehajol és rákönyököl az utolsó padsor tetejére. Figyel egy kis ideig, mielőtt megszólalna. *
- Íme, a megfáradt lovag, a fény harcosa.
* Dallamosan ejti a szavakat, kihallatszódik belőle a mosolya. Felegyenesedik és ruganyos léptekkel elsétál a férfi mellett, útközben meglapogatva annak vállát. *
- Rád férne egy ital.
* Elhaladtában rápillant a fáradtnak tűnő, elgyötört arcra és rögtön helyesbít. *
- Legyen kettő.
* Elhalad a zöld kőoltár mellett és végighúzza rajta az ujját, elkenve ujjain a vékony porréteget. Szeme elé tartja és összedörzsöli ujjait, majd korholóan cicceg. *
~ Azt hinném, véget nem érő módon gyaszatolja a tepmlomot mindenféle lelkes templomszolga, hogy makulátlan legyen. ~
* Itt csend van, kínos, feszélyező csend. Persze mások számára talán megnyugtató lehet, de nem Lutah számára. Hiányzik neki a wegtoreni papok mindenhova elhallatszó kántálása. *
A hozzászólás írója (Lutah Farsys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.07.17 20:09:49
3776. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-07-17 13:03:23
Üzenet elküldve: 2023-07-17 13:03:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
*A templom úgy néz ki jó állapotban megmaradt. Erről is nehéz egyelőre véleményt alkotnia. Múltkor még emlékszik, hogy itt volt valami lovagrend vagy harcos iskola kezdemény akik a templom békéjét felügyelték volna. Ha ők még megvannak az hasznos lehet ugyanis lehet rájuk szükség.*
~Jelentenem kéne amit láttam a mocsárban.~
*Nincs hozzá kedve. Valahogy hirtelen sokkal fáradtabbnak érzi magát mint eddig. Ezen az se segít, hogy belépve a nehéz tölgyfa ajtókon megcsapja őt a templom, számára kellemes hűvöse és a félhomály. Igaz nem bántja a szemét a napfény elég ideje van már a felszínen, de jobban esik ez neki. Nyugodt léptekkel egészen az oltárig lépked. Közben tekintetével valamilyen papot vagy templomszolgát keres. Az oltárhoz érve nem borul le előtte vagy kezd heves imádságba mint elvárható lenne a fény lovagjától. Csak magába fordulva bámulja, azt a kőtömböt.*
~Mintha gyengült volna a hatalma.~
~Jelentenem kéne amit láttam a mocsárban.~
*Nincs hozzá kedve. Valahogy hirtelen sokkal fáradtabbnak érzi magát mint eddig. Ezen az se segít, hogy belépve a nehéz tölgyfa ajtókon megcsapja őt a templom, számára kellemes hűvöse és a félhomály. Igaz nem bántja a szemét a napfény elég ideje van már a felszínen, de jobban esik ez neki. Nyugodt léptekkel egészen az oltárig lépked. Közben tekintetével valamilyen papot vagy templomszolgát keres. Az oltárhoz érve nem borul le előtte vagy kezd heves imádságba mint elvárható lenne a fény lovagjától. Csak magába fordulva bámulja, azt a kőtömböt.*
~Mintha gyengült volna a hatalma.~
3775. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-07-09 02:08:54
Üzenet elküldve: 2023-07-09 02:08:54
ÚJ
![>Niagati Didispu [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1397_tunder_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Reggel Niagati útra kél a polgárnegyeden át, a friss reggeli levegőt szívva. Ahogy halad át a kis utcákon, észreveszi a templomkertet a templom mellett. A szeme megakad a zöldellő kert szépségén és nyugalmas atmoszféráján.
A templomkertbe lépve, a tündérlány megtapasztalja a természet közelségét és a kert békéjét. A sűrű, sötétzöld fű puha tapintása alatt lépked, miközben az alacsony fakapu felé halad. Az út kavicsos, és a lábnyomai csendesen kísérik őt.
Niagati elérkezik a kert első részéhez, ahol a padok rejtőznek a buja bokrok árnyékában. Egy pillanatra megáll, hogy meghallgassa a madarak csicsergését és élvezze a virágok illatát, amelyek körülveszik. Érzi a nyugalmat és a harmóniát, amit ez a hely áraszt.
Ahogy tovább sétál a kertben, Niagati elhagyja a templomot és a temetőbe vezető kaput. Ma azonban úgy dönt, hogy nem fogja elhagyni a kertet ezen az oldalon. Inkább folytatja az utat a kényelmes padok felé, amelyek a hátsó, csendesebb részen találhatók.
Niagati leül egy padra, amelyet egy óvatosan megválasztott fa körülvesz. Az ülés közben a kert szépsége veszi körül, és egy pillanatra elmereng a múltban és a jövőben.
Ahogy nézi a virágokat és hallgatja a fák susogását, Niagati elgondolkodik a varázslatos világokról, amelyek a könyvek lapjain élnek. Az álmodozás és a képzelet világa mindig is megragadta, és most elmerül az ezekkel a világokkal való találkozásban.
A kertben eltöltött időben Niagati lassan feltöltődik a természet energiájával és az itt uralkodó nyugalommal. Bár a templomra nem tud bemenni és a mágia oktatásában részt venni, mégis hálás azért, hogy lehetősége van itt lenni és átélni a kert varázsát.
A tündér tudja, hogy bár még mindig sok mindent felfedezhet ebben a városban, az otthoni polgárnegyed és a templomkert mindig visszahívja majd. Ez a helyszín nyugalmat és inspirációt ad, és mindig szívesen tér vissza ide, hogy megtalálja a belső békéjét és álmodozzon a varázslatos lehetőségekről, amelyek az életben rejtőznek.
Niagati továbbra is a templomkertben marad, érezve a nyugalmat és a csendet, amely a környezetében lengedezik. Ahogy sétál a kertben, egy színpompás pillangó suhan el mellette, amit megcsodál.
Ezután tovább sétál a csendes templomkertben, amikor a tekintete megakad egy öregemberen, aki egy padon ülve egy könyvet olvas. A tündérlány érdeklődéssel figyeli az idős férfi csendes jelenlétét és elmerültségét.
Lassan közelebb lép hozzá és szelíd mosollyal üdvözli. Az öregember felépül a könyvéből és vidám arccal fogadja a tündérlányt. Beszélgetésbe elegyednek, és Niagati kíváncsian kérdezi az öregembert a könyvről, amit olvas.
Az idős férfi szívesen osztja meg a tudását és tapasztalatait a tündérlánnyal. Megmutatja neki a könyvet, amely tele van régi történetekkel és bölcsességekkel. Niagati leül a padra az öregember mellé, és a könyv lapjainak forgatása közben a mesék és történetek világa kibontakozik előtte.
Az öregember elmeséli a könyvben rejlő történeteket, amelyek mesélik az emberi élet különféle aspektusait és értékeit. Az idős férfi bölcs szavai megérintik Niagati szívét, és új megértéseket és felismeréseket hoznak számára.
A tündérlány hálásan hallgatja az öregember történeteit, és a közös beszélgetés során egyre inkább ráébred a múlt bölcsességének és tapasztalatainak fontosságára. Az öregember történetei inspirációt adnak Niagatinak, és új látásmódot nyitnak számára a világ iránt.
A beszélgetés végeztével Niagati köszönetet mond az öregembernek az értékes időért és a megosztott történetekért. Lassan felkel a padról, de a könyv tartalmát a szívében viszi tovább.
A lány tovább sétál a templomkertben, ahol az öregemberrel való találkozás gazdagította és megérintette a lelkét. Az öregember bölcsessége és a mesék világa továbbra is elkíséri őt az életútján, és szívét sugallat tölti el.
A templomkert csendje és a történetek szavai áthatják Niagati lelkét, és mindig emlékeztetik arra, hogy a múlt bölcsessége és a tapasztalatok hordozhatják az igazi értékeket. A tündérlány tovább indul a polgárnegyeden át, álmaival és inspirációval a szívében, készen arra, hogy új kalandokat éljen át és megtapasztaljon a világban. *
A templomkertbe lépve, a tündérlány megtapasztalja a természet közelségét és a kert békéjét. A sűrű, sötétzöld fű puha tapintása alatt lépked, miközben az alacsony fakapu felé halad. Az út kavicsos, és a lábnyomai csendesen kísérik őt.
Niagati elérkezik a kert első részéhez, ahol a padok rejtőznek a buja bokrok árnyékában. Egy pillanatra megáll, hogy meghallgassa a madarak csicsergését és élvezze a virágok illatát, amelyek körülveszik. Érzi a nyugalmat és a harmóniát, amit ez a hely áraszt.
Ahogy tovább sétál a kertben, Niagati elhagyja a templomot és a temetőbe vezető kaput. Ma azonban úgy dönt, hogy nem fogja elhagyni a kertet ezen az oldalon. Inkább folytatja az utat a kényelmes padok felé, amelyek a hátsó, csendesebb részen találhatók.
Niagati leül egy padra, amelyet egy óvatosan megválasztott fa körülvesz. Az ülés közben a kert szépsége veszi körül, és egy pillanatra elmereng a múltban és a jövőben.
Ahogy nézi a virágokat és hallgatja a fák susogását, Niagati elgondolkodik a varázslatos világokról, amelyek a könyvek lapjain élnek. Az álmodozás és a képzelet világa mindig is megragadta, és most elmerül az ezekkel a világokkal való találkozásban.
A kertben eltöltött időben Niagati lassan feltöltődik a természet energiájával és az itt uralkodó nyugalommal. Bár a templomra nem tud bemenni és a mágia oktatásában részt venni, mégis hálás azért, hogy lehetősége van itt lenni és átélni a kert varázsát.
A tündér tudja, hogy bár még mindig sok mindent felfedezhet ebben a városban, az otthoni polgárnegyed és a templomkert mindig visszahívja majd. Ez a helyszín nyugalmat és inspirációt ad, és mindig szívesen tér vissza ide, hogy megtalálja a belső békéjét és álmodozzon a varázslatos lehetőségekről, amelyek az életben rejtőznek.
Niagati továbbra is a templomkertben marad, érezve a nyugalmat és a csendet, amely a környezetében lengedezik. Ahogy sétál a kertben, egy színpompás pillangó suhan el mellette, amit megcsodál.
Ezután tovább sétál a csendes templomkertben, amikor a tekintete megakad egy öregemberen, aki egy padon ülve egy könyvet olvas. A tündérlány érdeklődéssel figyeli az idős férfi csendes jelenlétét és elmerültségét.
Lassan közelebb lép hozzá és szelíd mosollyal üdvözli. Az öregember felépül a könyvéből és vidám arccal fogadja a tündérlányt. Beszélgetésbe elegyednek, és Niagati kíváncsian kérdezi az öregembert a könyvről, amit olvas.
Az idős férfi szívesen osztja meg a tudását és tapasztalatait a tündérlánnyal. Megmutatja neki a könyvet, amely tele van régi történetekkel és bölcsességekkel. Niagati leül a padra az öregember mellé, és a könyv lapjainak forgatása közben a mesék és történetek világa kibontakozik előtte.
Az öregember elmeséli a könyvben rejlő történeteket, amelyek mesélik az emberi élet különféle aspektusait és értékeit. Az idős férfi bölcs szavai megérintik Niagati szívét, és új megértéseket és felismeréseket hoznak számára.
A tündérlány hálásan hallgatja az öregember történeteit, és a közös beszélgetés során egyre inkább ráébred a múlt bölcsességének és tapasztalatainak fontosságára. Az öregember történetei inspirációt adnak Niagatinak, és új látásmódot nyitnak számára a világ iránt.
A beszélgetés végeztével Niagati köszönetet mond az öregembernek az értékes időért és a megosztott történetekért. Lassan felkel a padról, de a könyv tartalmát a szívében viszi tovább.
A lány tovább sétál a templomkertben, ahol az öregemberrel való találkozás gazdagította és megérintette a lelkét. Az öregember bölcsessége és a mesék világa továbbra is elkíséri őt az életútján, és szívét sugallat tölti el.
A templomkert csendje és a történetek szavai áthatják Niagati lelkét, és mindig emlékeztetik arra, hogy a múlt bölcsessége és a tapasztalatok hordozhatják az igazi értékeket. A tündérlány tovább indul a polgárnegyeden át, álmaival és inspirációval a szívében, készen arra, hogy új kalandokat éljen át és megtapasztaljon a világban. *
3774. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-06-27 22:43:08
Üzenet elküldve: 2023-06-27 22:43:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Poros könyvek között, hol a gyertya némán ég, ott olvas ő a Sayqueves. Hatalmas kupacok mögött, görnyedve olvas, és nem mindig vidám. Most viszont az, mert végre kedvére való, amit talál. Egy mágia leírása az, amit szeretne minél előbb megtanulni, és a magáénak tudni. Teljesen belemélyedve, mormolja a leírt szavakat, hogy így vésse jobban az emlékezetébe. Csak remélni tudja, hogy pontosan tudja visszaidézni akkor is, amikor szüksége lesz rá, de az emlékezetére eddig nem volt panasz. Ha kellene, azt is vissza tudná idézni, amit több hattal ezelőtt olvasott, pedig azt csak átfutotta, nem ilyen részletességgel tanulmányozta. *
3773. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-04-08 14:17:45
Üzenet elküldve: 2023-04-08 14:17:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*Az esetek igen jelentős százalékában Khrys egyáltalán nem törődik azzal, hogy mit gondolnak róla mások, de az, hogy H'aera szerint sikerült jól eljátszania a Verhetetlen harcosok egyszerűsített dallamát, valamelyest mégiscsak megnyugtatja. A lány szavai bizonyítékul szolgálnak arra, hogy képes volt helyesen elsajátítania a dallamot. Más kérdés, hogy a közös zenélés Hajnalpírnak is kedvére való.*
~Mondjuk nem hiszem, hogy megmondaná az ellenkezőjét.~ *Elmélkedik magában a félvér, bár ez csak amolyan halovány feltételezés. Egyáltalán nem fontos, hisz Khrys maga sem őszinte másokkal. Legalábbis nem mindig.*
~Úgy látszik, elég jól tűrik itt a zenét. Nem nagyon törekednek minket elzavarni. Igaz, az illetőhöz, aki mégis megpróbálná, lenne egy-két szavam.~
*Khrys bevezetőjére először valamiféle meglepett arckifejezést kap válaszul, amit a lány nem tud értelmezni. Nem világos számára, hogy mi olyan meglepő Hajnalpírnak ebben az egyetlen, rövidke mondatban. Végül aztán biztosítja figyelméről, s Khrys nem is tulajdonítana nagy figyelmet a másik elszólásának. Jelentéktelen semmiség. De minthogy Hajnalpír teljesen belezavarodik saját bakijába, így Khrys felé fordítja fejét, és az arcát fürkészi. Zenész társa bizonyára nem gúnyolódásnak szánta vigyorát és zavart kuncogását, de Khrys mégis így értelmezi. Megszokta már, hogy kinézik sajátos kommunikációja miatt, már amennyire ezt meg lehet szokni. Kissé összehúzza szemeit, majd rövid idő után elfordul a másik lánytól.*
~A francért kellett udvariaskodnom. Rögtön a kérdéssel kellett volna kezdeni. Próbál az elf normális lenni, és ez a hála érte.~
*Pár pillanatig ujjai között forgatja pennáját, közel jár ahhoz, hogy mégsem tegye fel kérdését. Végül aztán a zene iránti szeretete győz, és a papírra firkantja:*
"Jó lenne valami állandó zenész munkát találnom. Tudsz valamit ajánlani?"
*Nem részletezi egyelőre, majd ha Hajnalpírt érdeklik a továbbiak, kifejti az elképzeléseit.*
*Az esetek igen jelentős százalékában Khrys egyáltalán nem törődik azzal, hogy mit gondolnak róla mások, de az, hogy H'aera szerint sikerült jól eljátszania a Verhetetlen harcosok egyszerűsített dallamát, valamelyest mégiscsak megnyugtatja. A lány szavai bizonyítékul szolgálnak arra, hogy képes volt helyesen elsajátítania a dallamot. Más kérdés, hogy a közös zenélés Hajnalpírnak is kedvére való.*
~Mondjuk nem hiszem, hogy megmondaná az ellenkezőjét.~ *Elmélkedik magában a félvér, bár ez csak amolyan halovány feltételezés. Egyáltalán nem fontos, hisz Khrys maga sem őszinte másokkal. Legalábbis nem mindig.*
~Úgy látszik, elég jól tűrik itt a zenét. Nem nagyon törekednek minket elzavarni. Igaz, az illetőhöz, aki mégis megpróbálná, lenne egy-két szavam.~
*Khrys bevezetőjére először valamiféle meglepett arckifejezést kap válaszul, amit a lány nem tud értelmezni. Nem világos számára, hogy mi olyan meglepő Hajnalpírnak ebben az egyetlen, rövidke mondatban. Végül aztán biztosítja figyelméről, s Khrys nem is tulajdonítana nagy figyelmet a másik elszólásának. Jelentéktelen semmiség. De minthogy Hajnalpír teljesen belezavarodik saját bakijába, így Khrys felé fordítja fejét, és az arcát fürkészi. Zenész társa bizonyára nem gúnyolódásnak szánta vigyorát és zavart kuncogását, de Khrys mégis így értelmezi. Megszokta már, hogy kinézik sajátos kommunikációja miatt, már amennyire ezt meg lehet szokni. Kissé összehúzza szemeit, majd rövid idő után elfordul a másik lánytól.*
~A francért kellett udvariaskodnom. Rögtön a kérdéssel kellett volna kezdeni. Próbál az elf normális lenni, és ez a hála érte.~
*Pár pillanatig ujjai között forgatja pennáját, közel jár ahhoz, hogy mégsem tegye fel kérdését. Végül aztán a zene iránti szeretete győz, és a papírra firkantja:*
"Jó lenne valami állandó zenész munkát találnom. Tudsz valamit ajánlani?"
*Nem részletezi egyelőre, majd ha Hajnalpírt érdeklik a továbbiak, kifejti az elképzeléseit.*
3772. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-29 14:26:11
Üzenet elküldve: 2023-03-29 14:26:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* A lánynak nem nagyon volt lehetősége kottából, rendes úrilány módjára elsajátítani dalokat. Vagy hallás után játszotta el őket, vagy sehogy. Igazi szájról szájra, ez esetben hangszerről hangszerre terjedő művészet ez.
Könnyed, kicsivel lassabb verzióban játssza a dallamot, míg Khrys el nem sajátítja azt. *
- Jól ment szerintem.
* Vigyorog lelkesen. Ismételten körülnéz, kész csoda, hogy ennyi hangzavar után még nem jött valaki, hogy kihajítsa őket a templomból. *
- Ugyan! Semmiség. Örülök, hogy valakivel együtt zenélhetek.
* Mostanában ritkán esik meg vele, hogy csak úgy, a maga kedvéért örömzenéljen, főleg társasággal.
Kíváncsian fordul a surrogó papír fölé, majd meglepetten felvonja a szemöldökét. *
~ Milyen udvarias felvezetés. Én valószínűleg csak kimondtam volna, amit akarok. ~
* A másik lány megáll az írásban, H'aera pedig bólogat, miközben kérdő tekintettel szuggerálja a papirost, hogy rajta, nyugodtan. *
- Nyugodtan kérdezz, hallgatlak.
* Vágja rá végül, majd egy pillanatra kínjában lehunyja a szemét. *
~ Hallgatlak? Ostoba. Már hogy hallgathatnám? Istenek... ~
* Zavartan elvigyorodik. *
- Öhm, bocs. Szóval, figyelek.
* Torkát köszörülve, kiszalad a száján egy apró kuncogás, mire összeszedi magát és komoly arcot erőltet magára. *
* A lánynak nem nagyon volt lehetősége kottából, rendes úrilány módjára elsajátítani dalokat. Vagy hallás után játszotta el őket, vagy sehogy. Igazi szájról szájra, ez esetben hangszerről hangszerre terjedő művészet ez.
Könnyed, kicsivel lassabb verzióban játssza a dallamot, míg Khrys el nem sajátítja azt. *
- Jól ment szerintem.
* Vigyorog lelkesen. Ismételten körülnéz, kész csoda, hogy ennyi hangzavar után még nem jött valaki, hogy kihajítsa őket a templomból. *
- Ugyan! Semmiség. Örülök, hogy valakivel együtt zenélhetek.
* Mostanában ritkán esik meg vele, hogy csak úgy, a maga kedvéért örömzenéljen, főleg társasággal.
Kíváncsian fordul a surrogó papír fölé, majd meglepetten felvonja a szemöldökét. *
~ Milyen udvarias felvezetés. Én valószínűleg csak kimondtam volna, amit akarok. ~
* A másik lány megáll az írásban, H'aera pedig bólogat, miközben kérdő tekintettel szuggerálja a papirost, hogy rajta, nyugodtan. *
- Nyugodtan kérdezz, hallgatlak.
* Vágja rá végül, majd egy pillanatra kínjában lehunyja a szemét. *
~ Hallgatlak? Ostoba. Már hogy hallgathatnám? Istenek... ~
* Zavartan elvigyorodik. *
- Öhm, bocs. Szóval, figyelek.
* Torkát köszörülve, kiszalad a száján egy apró kuncogás, mire összeszedi magát és komoly arcot erőltet magára. *
3771. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-28 14:58:54
Üzenet elküldve: 2023-03-28 14:58:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*Hajnalpírt igencsak felderíti, hogy Khrys is el kívánja sajátítani a Verhetetlen harcosok dallamát. Ehhez hasonló eset nemigen fordult még elő a félvér életében. Tanult már népszerűbb vagy épp kevésbé ismert dallamokat, de leginkább csak önmaga szórakoztatására, kottából. A tanulásnak ezen módja újdonság számára, de igyekszik megbirkózni a feladattal. Először csak figyelmesen hallgatja az egyszerűsített dallamot, amit H'aera játszik, majd másodjára már Khrys is pengeti a hangszerét. Egyelőre még csak a hangokat keresgéli, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel el is találja. Amikor egy-egy esetben a két lant egyazon hangon szól, a felcsendülő hangot Khrys megjegyzi. Így, talán négy-öt eljátszás után már Khrys fejében van a teljes dallam. Hogy biztosan rögzüljön, egyszer-kétszer magában is elpengeti, s előtte egy kézmozdulattal jelzi társának, hogy most ő ne játsszon tovább.*
"Volt benne hiba?" *Kérdezi írásban, hogy meggyőződjék róla, csakugyan helyesen jegyezte-e meg.*
"Köszönöm, hogy megtanítottad." *Fűzi még hozzá amolyan udvarias kötelességből, hogy lássa a másik, mégiscsak értékeli a fáradozását.
Amikor kérdésére Hajnalpír a hajót formázó különleges medálról beszél, elmosolyodik. Nem ilyen történetre számított, de örül neki, hogy akármilyen művész is H'aera, mégiscsak hajlamos ezt-azt eltulajdonítani. Cinkosan a másikra kacsint, mintha csak tetszését fejezné ki. Ez az új tény azonban óvatosságra is inti Khryst. Ha egy boltos üzletéből kéretlenül vitte el a medált, ki tudja, mikor jut eszébe a félvért is megfosztani ettől-attól.
Emlékszik, hogy H'aera a zeneszerzői tudásáról érdeklődött, de annak már van vagy egy fél órája is. Mindenesetre Khrys valami belső elhatározásból papírra veti kérdését:*
"Kérdeznék valamit." *Kezdi először egy kis bevezetővel, ezzel is már sugallva, hogy komoly dologról van szó. Fejében erősen él az elhatározás, hogy komolyan, hivatásszerűen foglalkozzon a zenével. Elsősorban inkább maga örömére, meg persze a pénzkeresés sem utolsó szempont. Ez ügyben pedig talán nem is fordulhatna máshoz, mint Hajnalpírhez. Hiszen ő valószínűleg járatosabb ezen a téren.*
*Hajnalpírt igencsak felderíti, hogy Khrys is el kívánja sajátítani a Verhetetlen harcosok dallamát. Ehhez hasonló eset nemigen fordult még elő a félvér életében. Tanult már népszerűbb vagy épp kevésbé ismert dallamokat, de leginkább csak önmaga szórakoztatására, kottából. A tanulásnak ezen módja újdonság számára, de igyekszik megbirkózni a feladattal. Először csak figyelmesen hallgatja az egyszerűsített dallamot, amit H'aera játszik, majd másodjára már Khrys is pengeti a hangszerét. Egyelőre még csak a hangokat keresgéli, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel el is találja. Amikor egy-egy esetben a két lant egyazon hangon szól, a felcsendülő hangot Khrys megjegyzi. Így, talán négy-öt eljátszás után már Khrys fejében van a teljes dallam. Hogy biztosan rögzüljön, egyszer-kétszer magában is elpengeti, s előtte egy kézmozdulattal jelzi társának, hogy most ő ne játsszon tovább.*
"Volt benne hiba?" *Kérdezi írásban, hogy meggyőződjék róla, csakugyan helyesen jegyezte-e meg.*
"Köszönöm, hogy megtanítottad." *Fűzi még hozzá amolyan udvarias kötelességből, hogy lássa a másik, mégiscsak értékeli a fáradozását.
Amikor kérdésére Hajnalpír a hajót formázó különleges medálról beszél, elmosolyodik. Nem ilyen történetre számított, de örül neki, hogy akármilyen művész is H'aera, mégiscsak hajlamos ezt-azt eltulajdonítani. Cinkosan a másikra kacsint, mintha csak tetszését fejezné ki. Ez az új tény azonban óvatosságra is inti Khryst. Ha egy boltos üzletéből kéretlenül vitte el a medált, ki tudja, mikor jut eszébe a félvért is megfosztani ettől-attól.
Emlékszik, hogy H'aera a zeneszerzői tudásáról érdeklődött, de annak már van vagy egy fél órája is. Mindenesetre Khrys valami belső elhatározásból papírra veti kérdését:*
"Kérdeznék valamit." *Kezdi először egy kis bevezetővel, ezzel is már sugallva, hogy komoly dologról van szó. Fejében erősen él az elhatározás, hogy komolyan, hivatásszerűen foglalkozzon a zenével. Elsősorban inkább maga örömére, meg persze a pénzkeresés sem utolsó szempont. Ez ügyben pedig talán nem is fordulhatna máshoz, mint Hajnalpírhez. Hiszen ő valószínűleg járatosabb ezen a téren.*
3770. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-26 12:26:22
Üzenet elküldve: 2023-03-26 12:26:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A ránk hagyott mágia//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lionael határozottan szánt szándékkal akarja a másikat bosszantani. Hosszú ideig várakoztatja, mint valamiféle másodlagos prioritást, ám amikor megjelenik ékkőként ragyog és bontja magából azt az izgalmat, amit titkon a másik keres. Nincs megbánása. És határozottan nem is azt történt a templomban, amit a másik hisz. Alábecsülik őt és ezt nagyon nem szereti. *
- Tudom mire képes az amit kinyertem. Többre képes, mint amit el tud bárki is képzelni. Nemsokára... Ezzel a csodával képes leszek egy nap mások fejébe férkőzni, beszélni hozzájuk bármilyen messziről is. Pénz teremhet előttem. Rengeteg pénz. Bármilyen ajtót bárkinek kinyithatok. És ez csak a kezdet. A mágia kurvára bármire képes. *Nade ha ezt a témát elengedik, végre be is mutatkozhatnak egymásnak. Nael pedig azonnal a másik számára legidegesítőbb becenevén kezd gondolkozni, ahogyan meghallja annak kacifántos nevét. *
- Iyu, igazán érdekes név. *még így egészen tetszik is neki. Bár a másik egészen sokat képes hisztizni. Különösen az elkövetkező percekben a mágiával kapcsolatosan*
- Ez a hely nevetségesen apró ahhoz a fellelhető tudáshoz képest, ami máshol van. Az itteni varázslatok bevallom, hogy igazán nem is részesítem előnyben. Az iratok pedig egyszerűek. A mágustoronyt keresed szerintem titkon. Csak nem tudtad mi a neve. Hagy találjam ki! Mindent tudni akarsz és tátott szájjal akarod nézni az eredményt, mint valami szajha más tátott szájú munka során? *Gonoszul elvigyorodik*
- Szerencséd, hogy én pont a torony felé tartok. Ha gondolod elkísérlek. Most igazán jókedvemben vagyok.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Lionael határozottan szánt szándékkal akarja a másikat bosszantani. Hosszú ideig várakoztatja, mint valamiféle másodlagos prioritást, ám amikor megjelenik ékkőként ragyog és bontja magából azt az izgalmat, amit titkon a másik keres. Nincs megbánása. És határozottan nem is azt történt a templomban, amit a másik hisz. Alábecsülik őt és ezt nagyon nem szereti. *
- Tudom mire képes az amit kinyertem. Többre képes, mint amit el tud bárki is képzelni. Nemsokára... Ezzel a csodával képes leszek egy nap mások fejébe férkőzni, beszélni hozzájuk bármilyen messziről is. Pénz teremhet előttem. Rengeteg pénz. Bármilyen ajtót bárkinek kinyithatok. És ez csak a kezdet. A mágia kurvára bármire képes. *Nade ha ezt a témát elengedik, végre be is mutatkozhatnak egymásnak. Nael pedig azonnal a másik számára legidegesítőbb becenevén kezd gondolkozni, ahogyan meghallja annak kacifántos nevét. *
- Iyu, igazán érdekes név. *még így egészen tetszik is neki. Bár a másik egészen sokat képes hisztizni. Különösen az elkövetkező percekben a mágiával kapcsolatosan*
- Ez a hely nevetségesen apró ahhoz a fellelhető tudáshoz képest, ami máshol van. Az itteni varázslatok bevallom, hogy igazán nem is részesítem előnyben. Az iratok pedig egyszerűek. A mágustoronyt keresed szerintem titkon. Csak nem tudtad mi a neve. Hagy találjam ki! Mindent tudni akarsz és tátott szájjal akarod nézni az eredményt, mint valami szajha más tátott szájú munka során? *Gonoszul elvigyorodik*
- Szerencséd, hogy én pont a torony felé tartok. Ha gondolod elkísérlek. Most igazán jókedvemben vagyok.
3769. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-14 08:28:50
Üzenet elküldve: 2023-03-14 08:28:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* Nos, valószínűleg H'aera énektudása a meggyőzőbb, mintsem a lantjátéka, amit csak amolyan aláfestőként, körítésként tanult meg, de sosem akarta magasabb szintre fejleszteni ezen tudását. Elég neki, ha a hallgatóságot elbűvölheti, felemelheti a szívüket egy-egy jól ismert dallammal. Amit igazán élvez, az mindig is a színjátszás és az éneklés volt.
A mesterkéltség, avagy állandó játék pedig szinte hozzátartozik már a lényéhez, meg sem tudna szabadulni tőle. A dal véget ér, és kíváncsian pillant a papirosra, vajon mi tűnik fel rajta. Meglepődik, majd egyből fel is derül a képe. *
- Persze!
* Buzgón pengetni kezdi a Verhetetlen harcosok egyszerűbb dallamát, hogy előbb megjegyezhesse azt. Később majd kiegészítheti, ahogy csak szeretné. Minden muzsikus a saját szájíze szerint szokta díszíteni az alap zeneművet.
Néhányszor végigfut az éneken, reméli Khrys-nek tényleg olyan jó a hallása, ahogy sejti a korábbi zene alapján és hallás után is gyorsan el tudja majd sajátítani. A papír zizegésére felemeli a fejét, megvárja, mit körmöl le neki a másik. *
- Ó, hogy ez?
* A nyakához nyúl és szórakozottan forgatni kezdi a kicsiny hajótestet. *
- Úgy csentem.
* Félmosolyra húzza a száját, nem szégyelli a dolgot. *
- Egy sajtszagú öreg kacatosboltjában láttam meg. Nem hinném, hogy pont ez hiányozna.
* Visszatömködi az inge mögé és megvonja a vállát. *
- Mindig is szerettem volna hajóra szállni. Talán majd egyszer.
* Semmi különleges érzelmi szál nem köti a kis ékszerhez, inkább amolyan, még be nem teljesített vágyak és álmok szimbólumaként gondol rá. *
* Nos, valószínűleg H'aera énektudása a meggyőzőbb, mintsem a lantjátéka, amit csak amolyan aláfestőként, körítésként tanult meg, de sosem akarta magasabb szintre fejleszteni ezen tudását. Elég neki, ha a hallgatóságot elbűvölheti, felemelheti a szívüket egy-egy jól ismert dallammal. Amit igazán élvez, az mindig is a színjátszás és az éneklés volt.
A mesterkéltség, avagy állandó játék pedig szinte hozzátartozik már a lényéhez, meg sem tudna szabadulni tőle. A dal véget ér, és kíváncsian pillant a papirosra, vajon mi tűnik fel rajta. Meglepődik, majd egyből fel is derül a képe. *
- Persze!
* Buzgón pengetni kezdi a Verhetetlen harcosok egyszerűbb dallamát, hogy előbb megjegyezhesse azt. Később majd kiegészítheti, ahogy csak szeretné. Minden muzsikus a saját szájíze szerint szokta díszíteni az alap zeneművet.
Néhányszor végigfut az éneken, reméli Khrys-nek tényleg olyan jó a hallása, ahogy sejti a korábbi zene alapján és hallás után is gyorsan el tudja majd sajátítani. A papír zizegésére felemeli a fejét, megvárja, mit körmöl le neki a másik. *
- Ó, hogy ez?
* A nyakához nyúl és szórakozottan forgatni kezdi a kicsiny hajótestet. *
- Úgy csentem.
* Félmosolyra húzza a száját, nem szégyelli a dolgot. *
- Egy sajtszagú öreg kacatosboltjában láttam meg. Nem hinném, hogy pont ez hiányozna.
* Visszatömködi az inge mögé és megvonja a vállát. *
- Mindig is szerettem volna hajóra szállni. Talán majd egyszer.
* Semmi különleges érzelmi szál nem köti a kis ékszerhez, inkább amolyan, még be nem teljesített vágyak és álmok szimbólumaként gondol rá. *
3768. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-13 19:31:48
Üzenet elküldve: 2023-03-13 19:31:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*A félvérnek időről időre - egyre gyakrabban - támad az a különös, megmagyarázhatatlan érzése, hogy H'aera hallja a gondolatait. Tudja jól, hogy ez lehetetlenség - legalábbis ő még sosem hallott semmilyen varázslatról, ami lehetővé teszi, hogy a bájoló bárki fejébe lásson. Kétségtelen, hogy az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem is foglalkozott eddig behatóan a mágiával. Bár újabban vonzónak találja ezt a területet, és könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben varázslásra adja a fejét.
De hogy miért is érzi úgy, mintha Hajnalpír a fejébe látna? Khrys sejtette, hogy a társa hallani akarja őt, ahogy zenél, és a másik megjegyzése éppen úgy jött ki, mintha a vörös hajú lányka megérezte volna Khrys "gyanakvását".
Egy pillanatra felmerül a félvér fejében, hogy mi lenne, ha mondjuk ténylegesen vállalna munkát Hajnalpír színi társulatában, de egyelőre nem kérdez rá. Különben is, hősi ének csendül fel, s inkább a kellemes muzsikát hallgatja. Továbbra is dobolgat saját hangszere dobozán, miközben értő fülekkel vizsgálja meg az átvezetőt. Tehetségesnek tartja Hajnalpírt, de nem érez késztetést arra, hogy ezt ki is fejezze a másiknak. Meglepi kissé, amikor a lantos rögtönzött színpadként használja az egyik padot, és kissé mesterkéltnek véli a cselekedetet, de nem mutatja ezzel kapcsolatos érzelmeit.*
"Megtanítod?" *Írja hirtelen ötletből a papírra, mikor a zene véget ér. Nyilván csak a lantkíséretre gondol, az éneklés kivitelezhetetlen számára.
Közben tekintete újfent a különleges és egyedi medálra vándorol, hosszasan nézegeti. Egyértelmű lehet H'aerának, hogy Khrys kíváncsi a nyakékre, bár valódi céljait bizonyára nem sejtheti.*
"Honnan van a medálod?" *Kérdezi végül meg, és még ha tolakodónak is tűnik, nem foglalkozik vele.*
*A félvérnek időről időre - egyre gyakrabban - támad az a különös, megmagyarázhatatlan érzése, hogy H'aera hallja a gondolatait. Tudja jól, hogy ez lehetetlenség - legalábbis ő még sosem hallott semmilyen varázslatról, ami lehetővé teszi, hogy a bájoló bárki fejébe lásson. Kétségtelen, hogy az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy nem is foglalkozott eddig behatóan a mágiával. Bár újabban vonzónak találja ezt a területet, és könnyen elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben varázslásra adja a fejét.
De hogy miért is érzi úgy, mintha Hajnalpír a fejébe látna? Khrys sejtette, hogy a társa hallani akarja őt, ahogy zenél, és a másik megjegyzése éppen úgy jött ki, mintha a vörös hajú lányka megérezte volna Khrys "gyanakvását".
Egy pillanatra felmerül a félvér fejében, hogy mi lenne, ha mondjuk ténylegesen vállalna munkát Hajnalpír színi társulatában, de egyelőre nem kérdez rá. Különben is, hősi ének csendül fel, s inkább a kellemes muzsikát hallgatja. Továbbra is dobolgat saját hangszere dobozán, miközben értő fülekkel vizsgálja meg az átvezetőt. Tehetségesnek tartja Hajnalpírt, de nem érez késztetést arra, hogy ezt ki is fejezze a másiknak. Meglepi kissé, amikor a lantos rögtönzött színpadként használja az egyik padot, és kissé mesterkéltnek véli a cselekedetet, de nem mutatja ezzel kapcsolatos érzelmeit.*
"Megtanítod?" *Írja hirtelen ötletből a papírra, mikor a zene véget ér. Nyilván csak a lantkíséretre gondol, az éneklés kivitelezhetetlen számára.
Közben tekintete újfent a különleges és egyedi medálra vándorol, hosszasan nézegeti. Egyértelmű lehet H'aerának, hogy Khrys kíváncsi a nyakékre, bár valódi céljait bizonyára nem sejtheti.*
"Honnan van a medálod?" *Kérdezi végül meg, és még ha tolakodónak is tűnik, nem foglalkozik vele.*
3767. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-13 13:32:47
Üzenet elküldve: 2023-03-13 13:32:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* H'aera elgondolkodik, miközben az íróeszközét pörgető Khrys-t figyeli, hogy a másik lány a némasága miatt valószínűleg nem szenved a gondolkodás nélkül kimondott szavak súlyától. Van ideje átgondolni, mit és hogyan akar közölni. *
~ Elvégre nem nagyon van olyan, hogy indulatból írsz le szavakat, átgondolás nélkül. ~
- Óh, értem. Nos, nem mindenki hozzáértő, és nem mindenki viseltetik azonos rajongással a különböző művészetek iránt. De nem is nekik szól, általában.
* Megvonja a vállát. Kíváncsian pislant felé, hogy vajon tolakodásnak veszi-e, hogy zenélésre kéri. Kivárja, míg lekörmöli a gondolatait. *
- Áh, igen, sejtettem. Nem volt ismerős. Csak gondoltam, meghallgatnék többet is. De ne aggódj, nem fogom magam rád erőszakolni.
* Vigyorog sután. Nem bánja, ha a másik kissé távolságtartó, abban bízik, majd idővel feloldódik. Hogy a zenéje néhány pillanat alatt szerződött-e, vagy visszatérő, kigondolt dallam-e, az nem is nagyon zavarja. Így is, úgy is a saját fejéből pattant ki.
Belekezd a hősi nótába, egészen belefeledkezve. Csak a részlet vége felé méri fel a kedves egyszemélyű hallgatóság reakcióját. *
~ Úgy tűnik, tetszik neki. ~
* Elmosolyodik, és bátrabban, hangosabban folytatja a dalt, hiszen mindent a nagyérdemű kedvéért. És egyébként is, H'aera mindene mások szórakoztatása. Valamiféle cirkalmasabb átvezetőbe kezd a lantjátékával, míg áttér a következő strófára. *
" Harcos, aki ott állsz a harcmezőn,
Akit éltet kard, csatadal és erő.
Harcos, nem felednek, mikor a világ változik,
Megéneklik tetteid majd az idők végezetéig.
Harcos, emeld magasra a lobogód,
Hangosan zengje kürtöd a riadót,
Ne engedd, hogy elveszd a hitedet,
Veled tartanak ők, a Verhetetlenek. "
* Az egyik kedvence ez a dal, meg úgy általában az összes hősökről, viadalokról szóló. Arca egészen kipirul, a lendület hevében helyből felszökken a legközelebbi pad tetejére. A húrokat pengetve egyensúlyoz odafent. A rész végeztével elnémul, és gyorsan körbenéz, valóban nem leskelődik-e valami papnövendék. *
* H'aera elgondolkodik, miközben az íróeszközét pörgető Khrys-t figyeli, hogy a másik lány a némasága miatt valószínűleg nem szenved a gondolkodás nélkül kimondott szavak súlyától. Van ideje átgondolni, mit és hogyan akar közölni. *
~ Elvégre nem nagyon van olyan, hogy indulatból írsz le szavakat, átgondolás nélkül. ~
- Óh, értem. Nos, nem mindenki hozzáértő, és nem mindenki viseltetik azonos rajongással a különböző művészetek iránt. De nem is nekik szól, általában.
* Megvonja a vállát. Kíváncsian pislant felé, hogy vajon tolakodásnak veszi-e, hogy zenélésre kéri. Kivárja, míg lekörmöli a gondolatait. *
- Áh, igen, sejtettem. Nem volt ismerős. Csak gondoltam, meghallgatnék többet is. De ne aggódj, nem fogom magam rád erőszakolni.
* Vigyorog sután. Nem bánja, ha a másik kissé távolságtartó, abban bízik, majd idővel feloldódik. Hogy a zenéje néhány pillanat alatt szerződött-e, vagy visszatérő, kigondolt dallam-e, az nem is nagyon zavarja. Így is, úgy is a saját fejéből pattant ki.
Belekezd a hősi nótába, egészen belefeledkezve. Csak a részlet vége felé méri fel a kedves egyszemélyű hallgatóság reakcióját. *
~ Úgy tűnik, tetszik neki. ~
* Elmosolyodik, és bátrabban, hangosabban folytatja a dalt, hiszen mindent a nagyérdemű kedvéért. És egyébként is, H'aera mindene mások szórakoztatása. Valamiféle cirkalmasabb átvezetőbe kezd a lantjátékával, míg áttér a következő strófára. *
" Harcos, aki ott állsz a harcmezőn,
Akit éltet kard, csatadal és erő.
Harcos, nem felednek, mikor a világ változik,
Megéneklik tetteid majd az idők végezetéig.
Harcos, emeld magasra a lobogód,
Hangosan zengje kürtöd a riadót,
Ne engedd, hogy elveszd a hitedet,
Veled tartanak ők, a Verhetetlenek. "
* Az egyik kedvence ez a dal, meg úgy általában az összes hősökről, viadalokról szóló. Arca egészen kipirul, a lendület hevében helyből felszökken a legközelebbi pad tetejére. A húrokat pengetve egyensúlyoz odafent. A rész végeztével elnémul, és gyorsan körbenéz, valóban nem leskelődik-e valami papnövendék. *
3766. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-09 16:47:30
Üzenet elküldve: 2023-03-09 16:47:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*Hajnalpírt váratlanul éri, amit Khrys mond arról, hogy valószínűleg gyerekkorában láthatta őt játszani, és talán meg is lepi. Ennek hangot is ad egyébként, amiből csak még inkább világossá válik, hogy fiatal életkorú lányról beszélünk. Khrys ezt hallva tanácstalanul forgatja pennáját az ujjai között.*
~Tévedtem volna? Lehet, mégsem őt láttam annak idején? De akkor honnan ismerős a neve?~
*Úgy dönt, hogy ezen gondolatait nem írja le H'aerának, nem kell feltétlenül mindenről tudnia. Hosszasan gondolkodik, hátha rájön, hogy honnét is ismerős neki a lantos neve, de akkor Hajnalpír kifejti a véleményét a művészet másokkal való megosztásával kapcsolatban. Csak fintorog, és érdektelenül legyint. Ezt könnyen félreértheti a másik, talán úgy értelmezheti, hogy ellene vagy a mondandója ellen szól, pedig koránt sincs így. Khrys soha senkiben nem bízik, s ebből kifolyólag nem is oszt meg semmit másokkal. Még a zenét sem, legalábbis nem önszántából.*
"Minek kéne megosztani? Úgysem becsülik meg. Sem a művészetet, sem mást."
*Akaratlanul is az általános ellenszenvét érezheti a másik, ami megint csak nem Hajnalpír személye ellen irányul. A félvért a múltban egy óriási csalódás érte, és ez egész életére rányomta keserű bélyegét. Azóta nem képes senkiben megbízni, és nem is nagyon törekszik egyelőre, hogy ez változzon. Ő boldogan eléldegél így is, mindenkitől elszigetelve, kizárólag saját önerejére támaszkodva. Beszélgetni szeret azokkal, akik fogékonyak erre - mint például H'aera, de nem képes senki mellett elköteleznie magát. Még egy barátság kedvéért sem.
Komor gondolatai közül ismételten a vörös hajú leányka rángatja vissza a valóságba. Valóban kíváncsi Khrys egy saját művére. Megtehetné egyébként, hogy valamilyen mondvacsinált indokra hivatkozva kibújik ez alól, de valamiért mégsem így tesz. Hangszerére pillant, ez az egyetlen tárgy az életében, ami - ha csak áttételesen is - mindig kisegítette a bajból. Csak kézbe vette, és egy kis zenéléstől elfelejtette rövid időre a fájdalmakat, a csalódásokat, és minden egyebet, ami rossz volt.*
"Amit az előtt játszottam, hogy ide jöttél, az saját szerzeményem volt." *Írja a papírra kis gondolkodás után, és ha netalántán H'aera megjegyezné, hogy úgy emlékszik, improvizáció volt, arra is van már kész válasza a félvérnek. Valahogy az az érzése, hogy ennyivel nem fogja beérni a társa, de akkor majd improvizál valamit helyben, és rámondja, hogy ő írta.
Szerencsére úgy tűnik, hogy Hajnalpír felismerte a tessék-lássék módjára elpengetett dallamfoszlányt, és rövidesen zenélni is kezd. Khrys ölébe fekteti hangszerét, átadva a terepet ezzel a művésznek, aki a szőkétől százszor jobban tudja ezt a nótát. És ha csupán a lantjáték nem lenne elég, még énekelni is kezd. Khryst meglepi az énekhang, de tetszik neki, ahogyan a másik dalol. Még a fejét is ingatja kissé a dal lüktetésére. Sőt, a lant dobozán kezével valami ritmust is dobol, ami beleilleszkedik a hősi ének hangulatába és lüktetésébe. Nem egy bonyolult ritmus, de a kevesebb néha több.*
"Játszd még tovább." *Kéri írásban, amikor Hajnalpír befejezi az előadást.*
*Hajnalpírt váratlanul éri, amit Khrys mond arról, hogy valószínűleg gyerekkorában láthatta őt játszani, és talán meg is lepi. Ennek hangot is ad egyébként, amiből csak még inkább világossá válik, hogy fiatal életkorú lányról beszélünk. Khrys ezt hallva tanácstalanul forgatja pennáját az ujjai között.*
~Tévedtem volna? Lehet, mégsem őt láttam annak idején? De akkor honnan ismerős a neve?~
*Úgy dönt, hogy ezen gondolatait nem írja le H'aerának, nem kell feltétlenül mindenről tudnia. Hosszasan gondolkodik, hátha rájön, hogy honnét is ismerős neki a lantos neve, de akkor Hajnalpír kifejti a véleményét a művészet másokkal való megosztásával kapcsolatban. Csak fintorog, és érdektelenül legyint. Ezt könnyen félreértheti a másik, talán úgy értelmezheti, hogy ellene vagy a mondandója ellen szól, pedig koránt sincs így. Khrys soha senkiben nem bízik, s ebből kifolyólag nem is oszt meg semmit másokkal. Még a zenét sem, legalábbis nem önszántából.*
"Minek kéne megosztani? Úgysem becsülik meg. Sem a művészetet, sem mást."
*Akaratlanul is az általános ellenszenvét érezheti a másik, ami megint csak nem Hajnalpír személye ellen irányul. A félvért a múltban egy óriási csalódás érte, és ez egész életére rányomta keserű bélyegét. Azóta nem képes senkiben megbízni, és nem is nagyon törekszik egyelőre, hogy ez változzon. Ő boldogan eléldegél így is, mindenkitől elszigetelve, kizárólag saját önerejére támaszkodva. Beszélgetni szeret azokkal, akik fogékonyak erre - mint például H'aera, de nem képes senki mellett elköteleznie magát. Még egy barátság kedvéért sem.
Komor gondolatai közül ismételten a vörös hajú leányka rángatja vissza a valóságba. Valóban kíváncsi Khrys egy saját művére. Megtehetné egyébként, hogy valamilyen mondvacsinált indokra hivatkozva kibújik ez alól, de valamiért mégsem így tesz. Hangszerére pillant, ez az egyetlen tárgy az életében, ami - ha csak áttételesen is - mindig kisegítette a bajból. Csak kézbe vette, és egy kis zenéléstől elfelejtette rövid időre a fájdalmakat, a csalódásokat, és minden egyebet, ami rossz volt.*
"Amit az előtt játszottam, hogy ide jöttél, az saját szerzeményem volt." *Írja a papírra kis gondolkodás után, és ha netalántán H'aera megjegyezné, hogy úgy emlékszik, improvizáció volt, arra is van már kész válasza a félvérnek. Valahogy az az érzése, hogy ennyivel nem fogja beérni a társa, de akkor majd improvizál valamit helyben, és rámondja, hogy ő írta.
Szerencsére úgy tűnik, hogy Hajnalpír felismerte a tessék-lássék módjára elpengetett dallamfoszlányt, és rövidesen zenélni is kezd. Khrys ölébe fekteti hangszerét, átadva a terepet ezzel a művésznek, aki a szőkétől százszor jobban tudja ezt a nótát. És ha csupán a lantjáték nem lenne elég, még énekelni is kezd. Khryst meglepi az énekhang, de tetszik neki, ahogyan a másik dalol. Még a fejét is ingatja kissé a dal lüktetésére. Sőt, a lant dobozán kezével valami ritmust is dobol, ami beleilleszkedik a hősi ének hangulatába és lüktetésébe. Nem egy bonyolult ritmus, de a kevesebb néha több.*
"Játszd még tovább." *Kéri írásban, amikor Hajnalpír befejezi az előadást.*
3765. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-09 10:16:02
Üzenet elküldve: 2023-03-09 10:16:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* Elolvassa a szöveget és buzgón bólogat, amolyan "na-ugye"-módon.
H'aera ugyan kissé szeleburdi és hirtelen, de sosem ártana másnak. Hiányzik belőle mindenféle ármányra, csalárdságra való hajlam.
Közben elgondolkozik, hogy bizonyára bolondnak néznék őt, ha valaki hallgatná, hogy egymagában beszélget. *
- Gyerek? * Felvonja a szemöldökét, majd vigyorog. * Azért olyan öreg még nem vagyok! Jelentősebb szerepeket csak néhány esztendeje játszom.
* Legyint a lány. Megint csak olvas és olvas. *
- Atyám mindig azt mondja, a szépség nem lehet csak a sajátunk. Meg kell osztanunk másokkal, hogy ők is élvezhessék. De persze, megértem ha máshogy gondolod. Nem vagyunk egyformák.
* Barátságosan hunyorít. Még zsenge kamaszkora elején volt egy időszaka, amikor mindig mindentől zavarba jött. Az előadásoktól, a tekintetektől, főleg a férfiakétól. Úgy gondolta, miért ne rejthetné el magát, a tehetségét, az énekhangját? Az övé. Erre Bohozo azt felelte, csak részben az övé. Ha nem volnának ilyen arcocskák, ilyen hajfürtök, énekhangok, és más tehetségek, az emberek szívében nem szólna dal. Legyen büszke magára! Mutassa meg mindenkinek: tessék, lásd, milyen színes, mesés, gazdag az élet, vegyél belőle, te is, te is! Gyönyörködtessen egész lényével, a játékával.
Ez a dolga! H'aera-é és az egész társulaté.
Onnantól nem volt lámpalázas soha többé. *
- Ó! Értem. Szép dolog lehet ilyesmiket alkotni.
* Mint a művészetek nagy tisztelője és művelője, teljesen átérzi a dalszerzés fontosságát. *
- Megmutatnál egy saját szerzeményt? Borzasztóan kíváncsi vagyok.
* Izgatottan csillogó szemmel kérdez. Nem is sejti a másik lány lelkében dúló bizonytalanságot és kételyt. Ő csak őszintén barátkozni óhajt, megismerkedni egy másik művészlélekkel.
Khrys tétován zenélni kezd, amit H'aera homlokráncolva próbál kibogozni, majd felderülő arccal esik le neki, hogy ez bizony a Verhetetlen harcosok című dalolmány lesz. Izgatottan billeg a pad peremén és fejével bólogatva, magában játssza le először a dallamfoszlányt, majd kezd a saját hangszerén is a folytatásba. A dal lendületes, pörgős, igazi zengedezős hősi ének. *
" Harcos, aki ott állsz a harcmezőn,
Akit éltet kard, csatadal és erő.
Harcos, páncélod szép csillogó,
De bensőd sok küzdelemtől fáradó.
Harcos, szemed a célpontra szegezd,
Segítsd meg, védelmezd a gyengébbeket.
Bár fáj otthagynod, a harcban elesetteket,
Készen kell hogy álljon, erős kardod és szellemed. "
* H'aera halkan, de magabiztosan adja elő a jól ismert dal egy részletét. Simogató, borzongató, különleges színezetű, mély hangja van, ki sem nézné a többség a gyermekinek tűnő arcból. *
* Elolvassa a szöveget és buzgón bólogat, amolyan "na-ugye"-módon.
H'aera ugyan kissé szeleburdi és hirtelen, de sosem ártana másnak. Hiányzik belőle mindenféle ármányra, csalárdságra való hajlam.
Közben elgondolkozik, hogy bizonyára bolondnak néznék őt, ha valaki hallgatná, hogy egymagában beszélget. *
- Gyerek? * Felvonja a szemöldökét, majd vigyorog. * Azért olyan öreg még nem vagyok! Jelentősebb szerepeket csak néhány esztendeje játszom.
* Legyint a lány. Megint csak olvas és olvas. *
- Atyám mindig azt mondja, a szépség nem lehet csak a sajátunk. Meg kell osztanunk másokkal, hogy ők is élvezhessék. De persze, megértem ha máshogy gondolod. Nem vagyunk egyformák.
* Barátságosan hunyorít. Még zsenge kamaszkora elején volt egy időszaka, amikor mindig mindentől zavarba jött. Az előadásoktól, a tekintetektől, főleg a férfiakétól. Úgy gondolta, miért ne rejthetné el magát, a tehetségét, az énekhangját? Az övé. Erre Bohozo azt felelte, csak részben az övé. Ha nem volnának ilyen arcocskák, ilyen hajfürtök, énekhangok, és más tehetségek, az emberek szívében nem szólna dal. Legyen büszke magára! Mutassa meg mindenkinek: tessék, lásd, milyen színes, mesés, gazdag az élet, vegyél belőle, te is, te is! Gyönyörködtessen egész lényével, a játékával.
Ez a dolga! H'aera-é és az egész társulaté.
Onnantól nem volt lámpalázas soha többé. *
- Ó! Értem. Szép dolog lehet ilyesmiket alkotni.
* Mint a művészetek nagy tisztelője és művelője, teljesen átérzi a dalszerzés fontosságát. *
- Megmutatnál egy saját szerzeményt? Borzasztóan kíváncsi vagyok.
* Izgatottan csillogó szemmel kérdez. Nem is sejti a másik lány lelkében dúló bizonytalanságot és kételyt. Ő csak őszintén barátkozni óhajt, megismerkedni egy másik művészlélekkel.
Khrys tétován zenélni kezd, amit H'aera homlokráncolva próbál kibogozni, majd felderülő arccal esik le neki, hogy ez bizony a Verhetetlen harcosok című dalolmány lesz. Izgatottan billeg a pad peremén és fejével bólogatva, magában játssza le először a dallamfoszlányt, majd kezd a saját hangszerén is a folytatásba. A dal lendületes, pörgős, igazi zengedezős hősi ének. *
" Harcos, aki ott állsz a harcmezőn,
Akit éltet kard, csatadal és erő.
Harcos, páncélod szép csillogó,
De bensőd sok küzdelemtől fáradó.
Harcos, szemed a célpontra szegezd,
Segítsd meg, védelmezd a gyengébbeket.
Bár fáj otthagynod, a harcban elesetteket,
Készen kell hogy álljon, erős kardod és szellemed. "
* H'aera halkan, de magabiztosan adja elő a jól ismert dal egy részletét. Simogató, borzongató, különleges színezetű, mély hangja van, ki sem nézné a többség a gyermekinek tűnő arcból. *
3764. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-09 08:46:38
Üzenet elküldve: 2023-03-09 08:46:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*Hajnalpír elvigyorodik a papok említésére, amit Khrys annak tulajdonít, hogy a lantos nem veszi komolyan ezt a lehetőséget. Némiképp lekezelőnek érzi a hangsúlyt, amivel Hajnalpír kérdez, és ezért tömör választ ad:*
"Nem látok, de az sem érdekelne."
*Azt tényleg el kell ismerni, hogy a templom kertje tökéletesen alkalmas egy kis kikapcsolódásra, s annak bizonyítékaként, hogy a félvér osztja az apró termetű lányka véleményét, helyeslően bólint. Természetesen nem kerüli el figyelmét, hogy milyen hevesen gesztikulál beszéd közben.*
~Biztos megszokta, hogy a színpadon ennyire szembetűnően fejezi ki érzelmeit.~
*H'aera ezen megnyilvánulása miatt Khrys önkéntelenül gondol arra is, hogy társa kissé őrült. Vagy vehemens. Végül is a félvér szemszögéből mindkét jelző megállja a helyét.*
"Még szép, hogy egyszerű!" *Ezt írja a papírra a nevére tett megjegyzés hallatán. Közben úgy pillant Hajnalpírra, mintha a világon ez lenne a legtermészetesebb dolog. Azzal nem tud mit kezdeni, hogy elnyerte a másik tetszését. Nem igazán érti, hogy egész pontosan mire gondolhat ez alatt, ezért ehhez nem is fűz semmit. Ha esetleg H'aera arra várna, hogy ő is hasonló dicséretben részesüljön, hát hiába teszi. Khrys meglehetősen ritkán dicsér másokat, nem szokása. Ha épp el is hangzik tőle egy-egy elismerő szó, azt bizonyára komolyan is gondolja. Megesik persze, hogy csak hitegetni akar.*
"Gondolom igen." *Feleli írásban, amikor már arról beszélnek, hogy Khrys számára nem idegen a Hajnalpír név.*
"Régen volt már, még gyerek voltam, ezért nem emlékszem tisztán." *Fűzi még hozzá mintegy magyarázatként, hogy miért is bizonytalan ennyire a névvel kapcsolatban.
A továbbiakban fény derül arra is, hogy H'aera már kisgyerekkorától fogva vonzódott a színjátszáshoz. Valami ilyesmire is számított a félvér, hiszen más esetben nem láthatta volna a lantost játszani egy régi előadáson. A zenére vonatkozó megjegyzéssel nem teljesen ért egyet, és ezt nem is rejti véka alá:*
"Valaki szereti, valaki nem. Én csak magam örömére zenélek, de előfordult már, hogy többen is körém gyűltek, amíg játszottam."
*Többet erről most nem árul el, de úgy sejti, hogy Hajnalpír kíváncsiskodni fog. Viszonylag rövid ideje tartó beszélgetésük alatt világossá vált, hogy a másik rendkívül érdeklődő alkat, s ez óvatosságra inti Khryst. Tudja jól, ha ő másnak akar ártani, először biztosan igyekszik a másik lény bizalmába férkőzni. Minthogy tehát ezzel tisztában van, úgy véli, hogy más is hasonlóképpen csinálná. Márpedig egyelőre úgy tűnik Khrysnek, hogy H'aera bizony próbálkozik így-úgy közelebb kerülni a zenészhez. Persze lehet, hogy csak komolyan barátkozni akar, na de a lény sosem lehet elég óvatos.
Egyértelműen számít rá, hogy rákérdeznek nem is létező zeneszerzői munkáira, de Khrys nem jön zavarba. Először csak ennyit ír le:*
"Mindenfélét írok, amit épp kér a megrendelő." *Érzi azonban, hogy amennyiben fenn kívánja tartani a munkája látszatát, ki kell egészítenie a fenti választ:*
"Írtam már vershez zenét, vers nélkül is, aztán utólag írtak hozzá valami költeményt." *Az igazat megvallva ez sem teljesen így volt. Valóban járatos a zeneszerzés tudományában, de csak saját magának írogatott néhanapján. Egyébként improvizálni szokott, és ezért az esetek jelentős hányadában nem is jegyzi le, amit játszik. Vershez meg főleg nem írt még zenét, de nem tartja komoly megterhelésnek ezt sem.*
"Ritkán szoktam." *Mindössze ennyit válaszol H'aera közönségnek való zenélésre vonatkozó kérdésére. Úgy érzi, magyaráznia nem nagyon kell, elvégre már korábban kifejtette részletesebben a gondolatait ezzel kapcsolatban.
Tűnődve néz maga elé, a wegtoreniről szóló dal nem rémlik. Ellenben a Verhetetlen harcosok cím ismerősen, de homályosan cseng Khrysnek. Fejében egy dallam foszlányai kezdenek kavarogni. Khrys mélyen a gondolataiba merülve emeli fel hangszerét, és bizonytalanul pengetni kezdi a húrokat. Mintha egy dallamot próbálna lejátszani, de minduntalan elakad. Kérdőn néz Hajnalpírra, mintha csak azt kérdezné, hogy "valami ilyesmi esetleg?". Mindazonáltal a másik zenésznek nehéz dolga lehet kitalálni abból a kusza dallamfoszlányból, amit Khrys játszogat össze-vissza, szinte ritmustalanul.*
*Hajnalpír elvigyorodik a papok említésére, amit Khrys annak tulajdonít, hogy a lantos nem veszi komolyan ezt a lehetőséget. Némiképp lekezelőnek érzi a hangsúlyt, amivel Hajnalpír kérdez, és ezért tömör választ ad:*
"Nem látok, de az sem érdekelne."
*Azt tényleg el kell ismerni, hogy a templom kertje tökéletesen alkalmas egy kis kikapcsolódásra, s annak bizonyítékaként, hogy a félvér osztja az apró termetű lányka véleményét, helyeslően bólint. Természetesen nem kerüli el figyelmét, hogy milyen hevesen gesztikulál beszéd közben.*
~Biztos megszokta, hogy a színpadon ennyire szembetűnően fejezi ki érzelmeit.~
*H'aera ezen megnyilvánulása miatt Khrys önkéntelenül gondol arra is, hogy társa kissé őrült. Vagy vehemens. Végül is a félvér szemszögéből mindkét jelző megállja a helyét.*
"Még szép, hogy egyszerű!" *Ezt írja a papírra a nevére tett megjegyzés hallatán. Közben úgy pillant Hajnalpírra, mintha a világon ez lenne a legtermészetesebb dolog. Azzal nem tud mit kezdeni, hogy elnyerte a másik tetszését. Nem igazán érti, hogy egész pontosan mire gondolhat ez alatt, ezért ehhez nem is fűz semmit. Ha esetleg H'aera arra várna, hogy ő is hasonló dicséretben részesüljön, hát hiába teszi. Khrys meglehetősen ritkán dicsér másokat, nem szokása. Ha épp el is hangzik tőle egy-egy elismerő szó, azt bizonyára komolyan is gondolja. Megesik persze, hogy csak hitegetni akar.*
"Gondolom igen." *Feleli írásban, amikor már arról beszélnek, hogy Khrys számára nem idegen a Hajnalpír név.*
"Régen volt már, még gyerek voltam, ezért nem emlékszem tisztán." *Fűzi még hozzá mintegy magyarázatként, hogy miért is bizonytalan ennyire a névvel kapcsolatban.
A továbbiakban fény derül arra is, hogy H'aera már kisgyerekkorától fogva vonzódott a színjátszáshoz. Valami ilyesmire is számított a félvér, hiszen más esetben nem láthatta volna a lantost játszani egy régi előadáson. A zenére vonatkozó megjegyzéssel nem teljesen ért egyet, és ezt nem is rejti véka alá:*
"Valaki szereti, valaki nem. Én csak magam örömére zenélek, de előfordult már, hogy többen is körém gyűltek, amíg játszottam."
*Többet erről most nem árul el, de úgy sejti, hogy Hajnalpír kíváncsiskodni fog. Viszonylag rövid ideje tartó beszélgetésük alatt világossá vált, hogy a másik rendkívül érdeklődő alkat, s ez óvatosságra inti Khryst. Tudja jól, ha ő másnak akar ártani, először biztosan igyekszik a másik lény bizalmába férkőzni. Minthogy tehát ezzel tisztában van, úgy véli, hogy más is hasonlóképpen csinálná. Márpedig egyelőre úgy tűnik Khrysnek, hogy H'aera bizony próbálkozik így-úgy közelebb kerülni a zenészhez. Persze lehet, hogy csak komolyan barátkozni akar, na de a lény sosem lehet elég óvatos.
Egyértelműen számít rá, hogy rákérdeznek nem is létező zeneszerzői munkáira, de Khrys nem jön zavarba. Először csak ennyit ír le:*
"Mindenfélét írok, amit épp kér a megrendelő." *Érzi azonban, hogy amennyiben fenn kívánja tartani a munkája látszatát, ki kell egészítenie a fenti választ:*
"Írtam már vershez zenét, vers nélkül is, aztán utólag írtak hozzá valami költeményt." *Az igazat megvallva ez sem teljesen így volt. Valóban járatos a zeneszerzés tudományában, de csak saját magának írogatott néhanapján. Egyébként improvizálni szokott, és ezért az esetek jelentős hányadában nem is jegyzi le, amit játszik. Vershez meg főleg nem írt még zenét, de nem tartja komoly megterhelésnek ezt sem.*
"Ritkán szoktam." *Mindössze ennyit válaszol H'aera közönségnek való zenélésre vonatkozó kérdésére. Úgy érzi, magyaráznia nem nagyon kell, elvégre már korábban kifejtette részletesebben a gondolatait ezzel kapcsolatban.
Tűnődve néz maga elé, a wegtoreniről szóló dal nem rémlik. Ellenben a Verhetetlen harcosok cím ismerősen, de homályosan cseng Khrysnek. Fejében egy dallam foszlányai kezdenek kavarogni. Khrys mélyen a gondolataiba merülve emeli fel hangszerét, és bizonytalanul pengetni kezdi a húrokat. Mintha egy dallamot próbálna lejátszani, de minduntalan elakad. Kérdőn néz Hajnalpírra, mintha csak azt kérdezné, hogy "valami ilyesmi esetleg?". Mindazonáltal a másik zenésznek nehéz dolga lehet kitalálni abból a kusza dallamfoszlányból, amit Khrys játszogat össze-vissza, szinte ritmustalanul.*
3763. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-06 09:04:54
Üzenet elküldve: 2023-03-06 09:04:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* A lány járt-kelt az ország és világ legtöbb pontján, sok furcsa szerzettel találkozott, a kis társaságukban is megfordult jó néhány különc figura. Ezért is nem zökkenti ki egykönnyen, ha valaki más.
Türelmesen kivárja, míg a másik lefirkálja a válaszait, és buzgón bólogat, hogy érti. Szertelenül elvigyorodik. *
- Papok? Milyen papok? Látsz itt egyet is?
* Megvonja a vállát. Távol állnak tőle az ilyen mély buzgóságok, mint a vallás és az egyház, nem különösebben zavarják egymás létezését. Ide a kertbe sem a vak hitbuzgóság vezette, csak a szép idő és a liget élvezete. *
- Csak a kertbe. Néha. Mindenfelé járok, vannak ilyen kedvenchely-féleségeim.
* Lendületesen gesztikulál, miközben elhadarja a választ. H'aera sem a megtestesült báj és kellem, a különböző udvariassági formulákat csak a színi szerepek kedvéért tanulta meg, és a való életben is inkább kissé eltúlózva szokta alkalmazni őket, akárcsak a színpadon.
Arca nyílt, közvetlenséget sugárzó és barátságos, ő magának eszébe sem jutna, nem elárulni a nevét bárkinek, aki megkérdezi. Hacsak nem körözik éppen. Elolvassa a leírt nevet. *
- Khrys? Egyszerű és praktikus. Tetszik!
* Egészen belefeledkezik a sokoldalúságának felsorolásába, nem veszi észre Khrys töprengését, csak miután elolvassa az írását. Felderül a képe. *
- Hát persze! Sokfelé játszunk, talán láthattál már valamelyik előadásban.
* Büszkén kihúzza magát, hiszen mindig öröm egy előadóművész számára, ha felismerik a nevét. *
- Hogy mióta? Phűűű... hááát. Jóatyám, Bohozo, vezeti a társulatot. Mondhatni ott születtem. Már totyogósként ott sertepertéltem a kellékek között. A zenélés csak úgy jött. Szeretik az emberek, de gondolom ezt te is tudod.
* Mosolyog és kíváncsian várja a választ. *
- Hűha! Az igen! Miféléket írsz?
~ Igazán jól jönne egy dalokat írni tudó személy a társulatba. ~
* Fogalma sincs a másik ferdítéséről, de nem is kell tudnia. H'aera is szívesen csen vagy csakliz el dolgokat, amikor nem figyelnek oda. Nem azért mert annyira szüksége van rá... csak... jó érzés, hogy képes rá. És vonzzák a különös, csillogó-villogó csecsebecsék a szemét. *
- Nem is szoktál mások előtt muzsikálni?
* Izgatottan elpirul. *
- Én imádok. Olyan dalokat szeretek énekelni és játszani, amit mindenki ismer és együtt énekelik. Ismered aaa... "Verhetetlen Harcosok'-at? Vagy a "Harcolj, nagyszerű Zegan!" címűt? * Elgondolkozó arcot vág. * Bár ő egy wegtoreni óriás harcos, talán tényleg nem ismerheted a dalt.
* A lány járt-kelt az ország és világ legtöbb pontján, sok furcsa szerzettel találkozott, a kis társaságukban is megfordult jó néhány különc figura. Ezért is nem zökkenti ki egykönnyen, ha valaki más.
Türelmesen kivárja, míg a másik lefirkálja a válaszait, és buzgón bólogat, hogy érti. Szertelenül elvigyorodik. *
- Papok? Milyen papok? Látsz itt egyet is?
* Megvonja a vállát. Távol állnak tőle az ilyen mély buzgóságok, mint a vallás és az egyház, nem különösebben zavarják egymás létezését. Ide a kertbe sem a vak hitbuzgóság vezette, csak a szép idő és a liget élvezete. *
- Csak a kertbe. Néha. Mindenfelé járok, vannak ilyen kedvenchely-féleségeim.
* Lendületesen gesztikulál, miközben elhadarja a választ. H'aera sem a megtestesült báj és kellem, a különböző udvariassági formulákat csak a színi szerepek kedvéért tanulta meg, és a való életben is inkább kissé eltúlózva szokta alkalmazni őket, akárcsak a színpadon.
Arca nyílt, közvetlenséget sugárzó és barátságos, ő magának eszébe sem jutna, nem elárulni a nevét bárkinek, aki megkérdezi. Hacsak nem körözik éppen. Elolvassa a leírt nevet. *
- Khrys? Egyszerű és praktikus. Tetszik!
* Egészen belefeledkezik a sokoldalúságának felsorolásába, nem veszi észre Khrys töprengését, csak miután elolvassa az írását. Felderül a képe. *
- Hát persze! Sokfelé játszunk, talán láthattál már valamelyik előadásban.
* Büszkén kihúzza magát, hiszen mindig öröm egy előadóművész számára, ha felismerik a nevét. *
- Hogy mióta? Phűűű... hááát. Jóatyám, Bohozo, vezeti a társulatot. Mondhatni ott születtem. Már totyogósként ott sertepertéltem a kellékek között. A zenélés csak úgy jött. Szeretik az emberek, de gondolom ezt te is tudod.
* Mosolyog és kíváncsian várja a választ. *
- Hűha! Az igen! Miféléket írsz?
~ Igazán jól jönne egy dalokat írni tudó személy a társulatba. ~
* Fogalma sincs a másik ferdítéséről, de nem is kell tudnia. H'aera is szívesen csen vagy csakliz el dolgokat, amikor nem figyelnek oda. Nem azért mert annyira szüksége van rá... csak... jó érzés, hogy képes rá. És vonzzák a különös, csillogó-villogó csecsebecsék a szemét. *
- Nem is szoktál mások előtt muzsikálni?
* Izgatottan elpirul. *
- Én imádok. Olyan dalokat szeretek énekelni és játszani, amit mindenki ismer és együtt énekelik. Ismered aaa... "Verhetetlen Harcosok'-at? Vagy a "Harcolj, nagyszerű Zegan!" címűt? * Elgondolkozó arcot vág. * Bár ő egy wegtoreni óriás harcos, talán tényleg nem ismerheted a dalt.
3762. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-04 08:16:48
Üzenet elküldve: 2023-03-04 08:16:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
*H'aera rögtön rájön, hogy Khrys bizony másképp kommunikál, mint általában véve bárki más. Nem tűnik úgy, mintha ez amúgy zavarná a másikat. Egyébként még arra is gondol, mielőtt még a zenész lány reagálna, hogy mi volna, ha a másik nem tudna olvasni. Khrys minden bizonnyal megoldaná más módon a beszélgetést, amihez persze a saját különleges és valószínűleg egyedi nyelvét nem használhatná, hisz társa nem ismeri annak a jeleit. A kérdésre egyszerűen tagadólag rázza a fejét, de ideje nincs arra, hogy felocsúdjon vagy levegőhöz jusson, mert H'aera helyette is beszél. Nem is keveset.*
~Hű, de bőbeszédű!~
*A lantos arról érdeklődik, hogy rendszeresen megfordul-e a templomban. Erre csak haloványan elmosolyodik, majd pennáját a festékbe mártva írni kezd:*
"Nem mondhatnám, hogy ide jövök a legtöbbet. Néha betérek, akkor is csak a zene miatt. Hogy a csuhások mit gondolnak erről, hidegen hagy."
*Talán kissé durván fogalmazott az utolsó megjegyzésével kapcsolatban, de hiszen ez az igazság. Az pedig gyakorta kegyetlenül rideg, szigorúan tényekre támaszkodik. Ha már a másik ilyen érdeklődő, az illendőség úgy kívánja meg, hogy Khrys is megkérdezze:*
"Te gyakran jössz ide?"
*A továbbiakban - kétségtelenül érthető módon - H'aera a félvér nevére kíváncsi. Hiszen még be sem mutatkozott. Jól lehet, ha versenyt rendeznének udvariasságból, Khrys bizonyára nem az első sorokban kapna helyet. Van ilyen, nem lehet mindenki egyforma. Mielőtt válaszolna, társa arcát fürkészi. Azért egy nevet mégsem osztana meg a lény bárki jöttmenttel. Sosem árt az elővigyázatosság. Végül úgy dönt, hogy valószínűleg nem származik belőle hátránya, ha bemutatkozik. Azt azonban eldönti, hogy a teljes nevét nem árulja el.*
"Khrys vagyok."
*Éppen meg akarná kérdezni a lantos nevét, de az máris elárulja. Mintha csak Khrys fejébe látna. Egy szemernyi bűntudatot sem érez amiatt, hogy Hajnalpírral ellentétben ő csupán a becenevét volt hajlandó megmondani. Amikor viszont meghallja a művésznevet, meglepetten fordul a lány felé. Ő csak fecseg tovább, pontról pontra felsorolja, hogy mivel is foglalkozik, ámbátor Khrysnek nincs is szüksége erre. Jól ismeri a Hajnalpír nevet, noha a félvér csak színészi hivatásáról tudott. Idejét sem tudja, mikor látta Hajnalpírt játszani valami darabban. Ezért sem ismerte fel azonnal.*
~Vagy nem is ő lenne? Összekeverném valakivel?~
"Ismerősnek tetszik a neved."
*Írja a papírra, de egyelőre nem fejti ki részletesebben. Mindössze egy kérdést fűz még utána:*
"Mióta színészkedsz és zenélsz?"
*Khrys elgondolkodik egy pillanatra, amikor H'aera az ő foglalkozásáról érdeklődik. Nyilván nem szándékozik bevallani, hogy leginkább abból él, hogy másoktól tulajdonítson el ezt-azt. Hol pénzt, hol egyebet. Nem csupán Hajnalpír személye miatt nem kíván erről beszélni, más körülmények között sem tenné. Úgy gondolja, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő mit csinál a magánéletében. Végül mégiscsak felel a feltett kérdésre:*
"Én csak azért zenélek, mert szeretem csinálni. Néha megrendelésre zenét is írok."
*Utóbbit már csak kitalálta, de ha már választania kell valamit, hát ezzel tényleg szíves örömest keresné a kenyerét.*
*H'aera rögtön rájön, hogy Khrys bizony másképp kommunikál, mint általában véve bárki más. Nem tűnik úgy, mintha ez amúgy zavarná a másikat. Egyébként még arra is gondol, mielőtt még a zenész lány reagálna, hogy mi volna, ha a másik nem tudna olvasni. Khrys minden bizonnyal megoldaná más módon a beszélgetést, amihez persze a saját különleges és valószínűleg egyedi nyelvét nem használhatná, hisz társa nem ismeri annak a jeleit. A kérdésre egyszerűen tagadólag rázza a fejét, de ideje nincs arra, hogy felocsúdjon vagy levegőhöz jusson, mert H'aera helyette is beszél. Nem is keveset.*
~Hű, de bőbeszédű!~
*A lantos arról érdeklődik, hogy rendszeresen megfordul-e a templomban. Erre csak haloványan elmosolyodik, majd pennáját a festékbe mártva írni kezd:*
"Nem mondhatnám, hogy ide jövök a legtöbbet. Néha betérek, akkor is csak a zene miatt. Hogy a csuhások mit gondolnak erről, hidegen hagy."
*Talán kissé durván fogalmazott az utolsó megjegyzésével kapcsolatban, de hiszen ez az igazság. Az pedig gyakorta kegyetlenül rideg, szigorúan tényekre támaszkodik. Ha már a másik ilyen érdeklődő, az illendőség úgy kívánja meg, hogy Khrys is megkérdezze:*
"Te gyakran jössz ide?"
*A továbbiakban - kétségtelenül érthető módon - H'aera a félvér nevére kíváncsi. Hiszen még be sem mutatkozott. Jól lehet, ha versenyt rendeznének udvariasságból, Khrys bizonyára nem az első sorokban kapna helyet. Van ilyen, nem lehet mindenki egyforma. Mielőtt válaszolna, társa arcát fürkészi. Azért egy nevet mégsem osztana meg a lény bárki jöttmenttel. Sosem árt az elővigyázatosság. Végül úgy dönt, hogy valószínűleg nem származik belőle hátránya, ha bemutatkozik. Azt azonban eldönti, hogy a teljes nevét nem árulja el.*
"Khrys vagyok."
*Éppen meg akarná kérdezni a lantos nevét, de az máris elárulja. Mintha csak Khrys fejébe látna. Egy szemernyi bűntudatot sem érez amiatt, hogy Hajnalpírral ellentétben ő csupán a becenevét volt hajlandó megmondani. Amikor viszont meghallja a művésznevet, meglepetten fordul a lány felé. Ő csak fecseg tovább, pontról pontra felsorolja, hogy mivel is foglalkozik, ámbátor Khrysnek nincs is szüksége erre. Jól ismeri a Hajnalpír nevet, noha a félvér csak színészi hivatásáról tudott. Idejét sem tudja, mikor látta Hajnalpírt játszani valami darabban. Ezért sem ismerte fel azonnal.*
~Vagy nem is ő lenne? Összekeverném valakivel?~
"Ismerősnek tetszik a neved."
*Írja a papírra, de egyelőre nem fejti ki részletesebben. Mindössze egy kérdést fűz még utána:*
"Mióta színészkedsz és zenélsz?"
*Khrys elgondolkodik egy pillanatra, amikor H'aera az ő foglalkozásáról érdeklődik. Nyilván nem szándékozik bevallani, hogy leginkább abból él, hogy másoktól tulajdonítson el ezt-azt. Hol pénzt, hol egyebet. Nem csupán Hajnalpír személye miatt nem kíván erről beszélni, más körülmények között sem tenné. Úgy gondolja, hogy senkinek semmi köze ahhoz, hogy ő mit csinál a magánéletében. Végül mégiscsak felel a feltett kérdésre:*
"Én csak azért zenélek, mert szeretem csinálni. Néha megrendelésre zenét is írok."
*Utóbbit már csak kitalálta, de ha már választania kell valamit, hát ezzel tényleg szíves örömest keresné a kenyerét.*
3761. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-03-02 13:29:53
Üzenet elküldve: 2023-03-02 13:29:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Templomi rendbontás//
* Megközelíti a másik lányt, aztán jóóó alaposan felmérik egymást néhány pillanatig, néma csendben. Már-már kínosan hosszú ideig bámulja ő is, mielőtt leülne és megszólalna. *
~ Valamivel idősebb nálam. ~
* Teszi a megállapítást. Feltűnik neki a nyakbavalóját illető pillantás is, de ha amaz nem hozza fel a témát, hát ő sem nagyon tolong. Mikor már majdnem furcsálni kezdi, hogy nem nyikkan meg a lány, papírra vet valamit és odamutatja H'aera-nak. *
- Óh, értem. * Elgondolkozik egy pillanatra, mit lépjen erre, majd végül kiböki a nyilvánvalót. * Nem tudsz beszélni?
~ Vagy ez, vagy csak valami különös játék lesz. ~
* Sebaj, valahogy csak megoldják így is. A lány szemlátomást felkészült az ilyesmire. Szerencsére a kézírása is szép, olvasható. Újabb üzenetet tolnak az orra alá. *
- "És te mi járatban itt?" * Olvassa fennhangon. * Ah, odakint voltam és meghallottalak. Kíváncsi voltam ki zenélhet itt a templomban. Gyakran jársz ide? Azt gondolná az ember, hogy a papok nem veszik jó néven az ilyesmit.
* Kuncog és gyorsan körültekintget, mert mintha már érezné is magán a komor atyák pillantásait. Rajtuk kívül, úgy látszik senki sincs itt ma. Letelepszik a pad szélére és a lány felé fordul. *
- Hogy hívnak?
* Ezt nem árt, ha tisztázzák. *
- Én H'aera vagyok. A művésznevem pedig Hajnalpír. Mármint Hajnalpír H'aera.
* Mókázva meghajol ültében és huncutul hunyorít. *
- Foglalkozásom szerint dalnok, lantzenész, színi előadó.
* Folytatja a felsorolást. *
- Ezzel keresem a kenyerem. Sokfelé jártam már. És te? Te is ezzel foglalkozol?
* Érdekes találkozás volna, ha pont a templomban futna össze egy bárd-társával. Bár aligha az énekes-fajta.
Tovább pengeti a mocsok kis dalt az ujjaival. *
* Megközelíti a másik lányt, aztán jóóó alaposan felmérik egymást néhány pillanatig, néma csendben. Már-már kínosan hosszú ideig bámulja ő is, mielőtt leülne és megszólalna. *
~ Valamivel idősebb nálam. ~
* Teszi a megállapítást. Feltűnik neki a nyakbavalóját illető pillantás is, de ha amaz nem hozza fel a témát, hát ő sem nagyon tolong. Mikor már majdnem furcsálni kezdi, hogy nem nyikkan meg a lány, papírra vet valamit és odamutatja H'aera-nak. *
- Óh, értem. * Elgondolkozik egy pillanatra, mit lépjen erre, majd végül kiböki a nyilvánvalót. * Nem tudsz beszélni?
~ Vagy ez, vagy csak valami különös játék lesz. ~
* Sebaj, valahogy csak megoldják így is. A lány szemlátomást felkészült az ilyesmire. Szerencsére a kézírása is szép, olvasható. Újabb üzenetet tolnak az orra alá. *
- "És te mi járatban itt?" * Olvassa fennhangon. * Ah, odakint voltam és meghallottalak. Kíváncsi voltam ki zenélhet itt a templomban. Gyakran jársz ide? Azt gondolná az ember, hogy a papok nem veszik jó néven az ilyesmit.
* Kuncog és gyorsan körültekintget, mert mintha már érezné is magán a komor atyák pillantásait. Rajtuk kívül, úgy látszik senki sincs itt ma. Letelepszik a pad szélére és a lány felé fordul. *
- Hogy hívnak?
* Ezt nem árt, ha tisztázzák. *
- Én H'aera vagyok. A művésznevem pedig Hajnalpír. Mármint Hajnalpír H'aera.
* Mókázva meghajol ültében és huncutul hunyorít. *
- Foglalkozásom szerint dalnok, lantzenész, színi előadó.
* Folytatja a felsorolást. *
- Ezzel keresem a kenyerem. Sokfelé jártam már. És te? Te is ezzel foglalkozol?
* Érdekes találkozás volna, ha pont a templomban futna össze egy bárd-társával. Bár aligha az énekes-fajta.
Tovább pengeti a mocsok kis dalt az ujjaival. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3954-3973