Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 191 (3801. - 3820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3820. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-06 19:18:51
Üzenet elküldve: 2024-02-06 19:18:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Elfogadom a bocsánatkérést, és te se haragudj, ha csalódást okoztam, de számomra még az elképzelés is borzalmas, hogy így maradjak, ha különben volna lehetőségem meggyógyulni. Tudod, én azért születtem, hogy szép legyek, egy hercegnő. Nos, jelen pillanatban ettől rettenetesen messze állok.
*Harcolni nem tud, a fegyverforgatáshoz egyáltalán nem ért, pedig néha már eljátszott a gondolattal, hogy meg kéne tanulnia, hogy legalább teljesen idegen ne legyen a kezében a kard, viszont eddig még nem jutott el. Így két dologgal emelkedhet ki az átlagosak közül, mégpedig az eszével és a szépségével. Fiatalon megvolt az előbbi, az elmúlt időszakban pedig az érzelmi és az általános intelligenciája is rengeteget fejlődött, de a szépségét elvesztette. Nem csoda, hogy olyannyira küzd érte, hogy visszakapja. Nagyon rosszul viseli, ha elvesznek tőle valamit, ami egyszer már az övé volt.*
- Támogassam azokat, akik egyébként befurakodtak az otthonomba…? Hogy megváltoztassuk a vélekedésüket a vagyonos személyekről, hogy lássák, jól járnak azzal, ha mellénk állnak. A város pedig azt fogja látni, hogy egykori nemesként nem haragszom senkire, hanem azon dolgozom, hogy Arthenior jobb hely legyen.
*Mondja ki hangosan az előnyöket, amikre valószínűleg Orthus maga is gondol az ötlettel kapcsolatban. Alenia most halvány mosolyra húzva a száját lelkesen bólint.*
- Tetszik az ötlet. Nagyon is tetszik, támogatom. Viszont ismét megkérdezem, te a háttérben akarsz maradni? Nem tartom illendőnek, hogy a te pénzeden nyújtott segítségért kapott elismerést teljes egészében én zsebeljem be.
*Pedig a legjobb döntés Alenia részéről valószínűleg ez volna. Kihasználni Orthus jóhiszeműségét, hogy újra fölé kerülhessen, utána pedig ő diktáljon, de Alenia se nem politikus, se nem jó üzletember, csak egy önjelölt hercegnő, így esze ágában sincs még gondolni sem az előbbi húzásra.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Elfogadom a bocsánatkérést, és te se haragudj, ha csalódást okoztam, de számomra még az elképzelés is borzalmas, hogy így maradjak, ha különben volna lehetőségem meggyógyulni. Tudod, én azért születtem, hogy szép legyek, egy hercegnő. Nos, jelen pillanatban ettől rettenetesen messze állok.
*Harcolni nem tud, a fegyverforgatáshoz egyáltalán nem ért, pedig néha már eljátszott a gondolattal, hogy meg kéne tanulnia, hogy legalább teljesen idegen ne legyen a kezében a kard, viszont eddig még nem jutott el. Így két dologgal emelkedhet ki az átlagosak közül, mégpedig az eszével és a szépségével. Fiatalon megvolt az előbbi, az elmúlt időszakban pedig az érzelmi és az általános intelligenciája is rengeteget fejlődött, de a szépségét elvesztette. Nem csoda, hogy olyannyira küzd érte, hogy visszakapja. Nagyon rosszul viseli, ha elvesznek tőle valamit, ami egyszer már az övé volt.*
- Támogassam azokat, akik egyébként befurakodtak az otthonomba…? Hogy megváltoztassuk a vélekedésüket a vagyonos személyekről, hogy lássák, jól járnak azzal, ha mellénk állnak. A város pedig azt fogja látni, hogy egykori nemesként nem haragszom senkire, hanem azon dolgozom, hogy Arthenior jobb hely legyen.
*Mondja ki hangosan az előnyöket, amikre valószínűleg Orthus maga is gondol az ötlettel kapcsolatban. Alenia most halvány mosolyra húzva a száját lelkesen bólint.*
- Tetszik az ötlet. Nagyon is tetszik, támogatom. Viszont ismét megkérdezem, te a háttérben akarsz maradni? Nem tartom illendőnek, hogy a te pénzeden nyújtott segítségért kapott elismerést teljes egészében én zsebeljem be.
*Pedig a legjobb döntés Alenia részéről valószínűleg ez volna. Kihasználni Orthus jóhiszeműségét, hogy újra fölé kerülhessen, utána pedig ő diktáljon, de Alenia se nem politikus, se nem jó üzletember, csak egy önjelölt hercegnő, így esze ágában sincs még gondolni sem az előbbi húzásra.*
3819. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-05 21:56:08
Üzenet elküldve: 2024-02-05 21:56:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Hogy Alenia mennyire lesz engedelmes bábja Orthus terveinek és mennyire saját sorsa kovácsa, az őrajta múlik. A férfi így is, úgy is tartani fogja a szavát, hogy segítsen felemelni.
Javaslatára, hogy Alenia ne próbálja azonnal visszanyerni elvesztett karját, heves ellenállásba ütközik. Amit egyrészről természetesen megért. Másrészről viszont nem értékeli. Ő ugyan el nem szalasztaná a lehetőséget, hogy ilyen hasznos eszközzé alakítsa a veszteségét, főleg annak tudatában nem, hogy csak ideiglenesen kell azt elviselnie. Ebben máshogyan jár az agyuk, és Orthus jobban becsülte volna, ha a nemes leányzó is hasonlóképpen látta volna a dolgot, mint ő. Azonban könnyű ilyen ítéletet mondani úgy, hogy az embernek mind a két karja megvan, és a veszteséget legfeljebb elképzelni tudja. Ezért is nem fog többet érvelni az ötlete mellett, hanem tiszteletben tartja Alenia döntését.*
- Természetesen, akkor így is lesz. Kérlek, bocsásd meg modortalanságomat! Biztosíthatlak, hogy a támogatásomat továbbra is élvezed.
*siet leszögezni, majd így folytatja.*
- Kezdésnek mindjárt szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a Sayqueves kúria élhetőbb legyen. Neked és mindazoknak, akikkel egyelőre kényszerűségből osztozni vagy kénytelen otthonodon. Szerény, de hatásos eszközökkel, melyek megkönnyítik az életet, de melyek nem olyan értékesek, hogy tolvajok és haramiák céltáblájává tegyenek. Pokrócokra, egyszerű élelemre, olcsó ruhákra és hasonlókra gondolok, melyeket szétoszthatnál közöttük. Mondjuk, hogy olyan pénzből, amit egyetlen megmaradt ékszeredért kaptál.
*javasolja. Természetesen ilyen ékszer nincs, de a történet hihető lenne.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Hogy Alenia mennyire lesz engedelmes bábja Orthus terveinek és mennyire saját sorsa kovácsa, az őrajta múlik. A férfi így is, úgy is tartani fogja a szavát, hogy segítsen felemelni.
Javaslatára, hogy Alenia ne próbálja azonnal visszanyerni elvesztett karját, heves ellenállásba ütközik. Amit egyrészről természetesen megért. Másrészről viszont nem értékeli. Ő ugyan el nem szalasztaná a lehetőséget, hogy ilyen hasznos eszközzé alakítsa a veszteségét, főleg annak tudatában nem, hogy csak ideiglenesen kell azt elviselnie. Ebben máshogyan jár az agyuk, és Orthus jobban becsülte volna, ha a nemes leányzó is hasonlóképpen látta volna a dolgot, mint ő. Azonban könnyű ilyen ítéletet mondani úgy, hogy az embernek mind a két karja megvan, és a veszteséget legfeljebb elképzelni tudja. Ezért is nem fog többet érvelni az ötlete mellett, hanem tiszteletben tartja Alenia döntését.*
- Természetesen, akkor így is lesz. Kérlek, bocsásd meg modortalanságomat! Biztosíthatlak, hogy a támogatásomat továbbra is élvezed.
*siet leszögezni, majd így folytatja.*
- Kezdésnek mindjárt szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a Sayqueves kúria élhetőbb legyen. Neked és mindazoknak, akikkel egyelőre kényszerűségből osztozni vagy kénytelen otthonodon. Szerény, de hatásos eszközökkel, melyek megkönnyítik az életet, de melyek nem olyan értékesek, hogy tolvajok és haramiák céltáblájává tegyenek. Pokrócokra, egyszerű élelemre, olcsó ruhákra és hasonlókra gondolok, melyeket szétoszthatnál közöttük. Mondjuk, hogy olyan pénzből, amit egyetlen megmaradt ékszeredért kaptál.
*javasolja. Természetesen ilyen ékszer nincs, de a történet hihető lenne.*
3818. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-05 17:01:37
Üzenet elküldve: 2024-02-05 17:01:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Azért lesz még mit pontosítaniuk az egyezségük részleteit illetően. Például azt, hogy Alenia biztosan nem lesz egy kirakatbábu, de egyelőre nem is érzi úgy, hogy ez lenne Orthus célja vele, viszont abban biztos, hogy hajlandó lesz kihasználni minden előnyt, ami abból származik, hogy egy egykori nemes kisasszonyt tudhat az oldalán.*
- Úgy hiszem, senki nem járt nálam rosszabbul. Még, akik meghaltak, azzal kis kegyesebb volt az istennő. Engem megkínoztak, tönkretettek, hogy később, visszatértemkor azzal szembesüljek, mindenemet elvesztettem, amim egykoron volt. Egy-két barátot leszámítva…
*Gondol többek között Luninarira. Mondjuk más nem is jut eszébe, aki örömmel fogadta volna, hogy visszajött, de az egy barát is több a semminél.*
- Szóval a lényeg, hogy teljesen egyetértek, amit mondtál. Eeyr istennő valamiért elvett tőlem mindent, valamiért megbüntetett engem, és én rá akarok jönni, hogy miért. Ha ez sikerül, akkor úgy érzem, visszakaphatom, ami engem illet.
*Aleniát inkább vezérli a vallás, a hangzatos tanok és a magasztos eszmék, mint a józan ész vagy a politikai hozzáértés. Mindenképp iránymutatásra lesz szüksége, ha komolyan gondolja a céljait, ezt Orthus is láthatja rajta.
A férfi ígérete hallatán megkönnyebbül, úgy érzi igazi szövetségesre talált a fiatal Morthimerben, de ezek egyelőre csak szavak. A valóság akkor derül ki, mikor tettekre kerül a sor. Na meg persze ő sem teljesen biztos benne, hogy mennyi akaratereje van szembe szállni a város jelenlegi vezetőivel és végig vinni a tervet. Még mindig ott van Szarvasliget, amit Luninari ajánlott fel neki. Egy nyugodt, egyszerű, de Aleniának talán túl egyszerű élet várhat ott rá, viszont szeretetben és békében. Nehéz döntés, az egyszer biztos.
Amiatt viszont valóban felettébb dühös lesz, hogy Orthus egyelőre azt támogatná, hogy kar nélkül maradjon. Így csonkán nem csak félkarúnak, de még egy fél élőlénynek sem érzi magát igazán.*
- Erről szó sem lehet! Nem fogsz engem szimbólumként mutogatni a pórnépnek. Rettenetesen kellemetlen volna. Nem, és nem! Még egyszer leszögezem, hogy amíg nem kaptam vissza a karomat, nem állok semminek az élére.
*Kicsit talán a kelleténél hisztisebbé válik, de számára lélektani kérdés a karja visszaszerzése. Ő nem egy megbűnhődött, megtépázott nemes élő példája akar lenni, hanem egy olyané, akit szinte kivégeztek, mégis ereje teljében, a megpróbáltatások után mit sem gyengülve, csodaszép hercegnőként tért vissza egykori otthonába.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Azért lesz még mit pontosítaniuk az egyezségük részleteit illetően. Például azt, hogy Alenia biztosan nem lesz egy kirakatbábu, de egyelőre nem is érzi úgy, hogy ez lenne Orthus célja vele, viszont abban biztos, hogy hajlandó lesz kihasználni minden előnyt, ami abból származik, hogy egy egykori nemes kisasszonyt tudhat az oldalán.*
- Úgy hiszem, senki nem járt nálam rosszabbul. Még, akik meghaltak, azzal kis kegyesebb volt az istennő. Engem megkínoztak, tönkretettek, hogy később, visszatértemkor azzal szembesüljek, mindenemet elvesztettem, amim egykoron volt. Egy-két barátot leszámítva…
*Gondol többek között Luninarira. Mondjuk más nem is jut eszébe, aki örömmel fogadta volna, hogy visszajött, de az egy barát is több a semminél.*
- Szóval a lényeg, hogy teljesen egyetértek, amit mondtál. Eeyr istennő valamiért elvett tőlem mindent, valamiért megbüntetett engem, és én rá akarok jönni, hogy miért. Ha ez sikerül, akkor úgy érzem, visszakaphatom, ami engem illet.
*Aleniát inkább vezérli a vallás, a hangzatos tanok és a magasztos eszmék, mint a józan ész vagy a politikai hozzáértés. Mindenképp iránymutatásra lesz szüksége, ha komolyan gondolja a céljait, ezt Orthus is láthatja rajta.
A férfi ígérete hallatán megkönnyebbül, úgy érzi igazi szövetségesre talált a fiatal Morthimerben, de ezek egyelőre csak szavak. A valóság akkor derül ki, mikor tettekre kerül a sor. Na meg persze ő sem teljesen biztos benne, hogy mennyi akaratereje van szembe szállni a város jelenlegi vezetőivel és végig vinni a tervet. Még mindig ott van Szarvasliget, amit Luninari ajánlott fel neki. Egy nyugodt, egyszerű, de Aleniának talán túl egyszerű élet várhat ott rá, viszont szeretetben és békében. Nehéz döntés, az egyszer biztos.
Amiatt viszont valóban felettébb dühös lesz, hogy Orthus egyelőre azt támogatná, hogy kar nélkül maradjon. Így csonkán nem csak félkarúnak, de még egy fél élőlénynek sem érzi magát igazán.*
- Erről szó sem lehet! Nem fogsz engem szimbólumként mutogatni a pórnépnek. Rettenetesen kellemetlen volna. Nem, és nem! Még egyszer leszögezem, hogy amíg nem kaptam vissza a karomat, nem állok semminek az élére.
*Kicsit talán a kelleténél hisztisebbé válik, de számára lélektani kérdés a karja visszaszerzése. Ő nem egy megbűnhődött, megtépázott nemes élő példája akar lenni, hanem egy olyané, akit szinte kivégeztek, mégis ereje teljében, a megpróbáltatások után mit sem gyengülve, csodaszép hercegnőként tért vissza egykori otthonába.*
3817. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-03 12:02:43
Üzenet elküldve: 2024-02-03 12:02:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Határozott bólintással jelzi egyetértését. Meggyőződése, hogy egyesek vezetésre, mások követésre születtek. Talán csak abban gondolkodik másképp, hogy ez a fajta vezetői készség nem örökletes. És ezzel voltaképpen a nemesség teljes létjogosultságát kérdőjelezi meg. Hiszen minden nemesi dinasztia egyvalakivel kezdődött, aki rátermett volt, kitartó, és elég szerencsés ahhoz, hogy erőfeszítéseit siker és megbecsülés koronázza. De mivé vált a nemesség idővel? Menthetetlenül olyanok gyülekezetévé, akik önnön nagyságuk illúziójában élve vajmi keveset birtokoltak dicső ősük erényeiből. És épp azért, mert saját nagyságukban kellett hinniük, közöttük kevesebb esélye volt bárkinek is megmutatni a rátermettségét. Hiszen minek rátermettnek lenni, vagy azzá válni, ha már veleszületett előjogod a hatalom és az erő?
A Morthimerek minden generációjának a fejébe kell verni, hogy a kiválóságért újra és újra meg kell küzdeni. Különben, akármilyen magasra is jut e dinasztia, előbb-utóbb ők is elbuknak majd.
Ahogy Alenia levezeti a szavait, lassan bólint, majd így felel.*
- Valahogy így. Teljesen nem kívánok a háttérbe szorulni. Inkább az lennék, aki elsőként áll egy jó ügy mellé, és támogatná annak képviselőjét. A néplélek furcsán működik. A lázadás idején a megmaradásunkat annak köszönhettük, hogy nem vagyunk nemesek. De a köznép attól még nem kedvelt minket, újgazdagokat. Most pedig éppen az hiányzik a szimpátiájukhoz, amiért egykor felkoncoltak volna: a nemesi múlt. A nép most már bizonyos nosztalgiával tekint a nemesekre. Úgy érzik, megleckéztettek benneteket, és aki megtanulta a leckét, azt nem bántják többé. Ugyanakkor még mindig ti képviselitek a régi szép időket, amikor Arthenior nagy volt és erős, biztonságosabb, gazdagabb és szebb mint most. Tehát helyénvaló, hogy egy a poklot megjárt nemes térjen vissza. Olyasvalaki, aki ráadásul nem is a lázadásnak köszönheti a szenvedéseit. Hiszen te nem voltál itt a lázadás idején.
*fejti ki. Igaz, nagyon keveset tud arról, hogy mi is történt a nővel, de Alenia Cirenhille Sayqueves hiánya a társaságban már akkor is feltűnt az embereknek, és ez bizony még a lázadás előtt történt.
Végül Alenia döntésre jut. És ahogy kifejti a férfi és nő szerepét, Orthus pókerarcán átsejlik egyfajta döbbent felismerés. Ő éppen csak eljátszadozott a gondolattal, hogy esetleg Aleniát kellene nőül vennie. De a nő szavai felértek egy házassági ajánlattal. És így Orthus is "remélhet".
Végül, diplomatikusan csak ennyit felel.*
- Ha eljön az ideje, együtt emelkedünk fel...
~ ... vagy bukunk el ... ~
*teszi hozzá gondolatban*
- ... erről biztosíthatlak.
*Alenia utolsó szavai teljesen érthetőek és ésszerűek, Orthus mégis máshogy véli. Nem is szólal meg azonnal, aztán pedig egy kelletlen sóhajt enged ki, mielőtt megszólal.*
- Tudom, hogy amit most mondani fogok, esetleg felháborít majd. És teljesen megértem, hogy figyelmen kívül hagyod. Fogalmam sincs, mekkora szenvedés lehetett elszenvedni ezt a veszteséget, és hogy milyen vele élni.
Mégis azt javaslom, ne kérd vissza az istennőtől, amit elvettek tőled! Még ne. Szenvedésednek, veszteségednek olyan jele ez, amit mindenki, szegény és gazdag is átérez. Hiányzó karod annak a szimbóluma, hogy sokat veszítettél és nehéz dolgokon mentél keresztül. S ha most mégis itt vagy, és kiállsz mindenki elé, az az erődet mutatja. Azt javaslom, fogd ezt a veszteséged, és legyen ez a legerősebb fegyvered! A nép együtt fog érezni veled, átérzi majd a szenvedésed és tisztelni fogja az erőt, amivel talpra álltál.
És ha már elnyerted az emberek támogatását, szimpátiáját, együtt fognak örvendezni veled, amikor visszakapod, amit elvettek tőled. Akkor a kéz, amelyet visszakaptál, a remény szimbólumává válhat.
*fejti ki. Afelől nincs kétsége, hogy ő így tenne a nő helyében. Ha maga Orthus lenne félkarú, annak nem lenne ilyen hatása. Sok férfi csonka. Harctól, betegségtől, balesettől gyakran odavész egy kézfej, egy láb. Ám egy ilyen gyönyörű és élete teljében lévő leányt csonkán látni, abban van valami felkavaró.
Miután kifejtette az érveit, elhallgat. Sejti, hogy olyat mondott most, amitől felkavarodott a nő gyomra. A jó ég tudja, mióta reménykedett abban, hogy újra ép lehet és nem kell ezzel a bélyeggel élnie. Erre valaki most azt javasolja neki, hogy éljen tovább vele.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.03 12:03:11
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Határozott bólintással jelzi egyetértését. Meggyőződése, hogy egyesek vezetésre, mások követésre születtek. Talán csak abban gondolkodik másképp, hogy ez a fajta vezetői készség nem örökletes. És ezzel voltaképpen a nemesség teljes létjogosultságát kérdőjelezi meg. Hiszen minden nemesi dinasztia egyvalakivel kezdődött, aki rátermett volt, kitartó, és elég szerencsés ahhoz, hogy erőfeszítéseit siker és megbecsülés koronázza. De mivé vált a nemesség idővel? Menthetetlenül olyanok gyülekezetévé, akik önnön nagyságuk illúziójában élve vajmi keveset birtokoltak dicső ősük erényeiből. És épp azért, mert saját nagyságukban kellett hinniük, közöttük kevesebb esélye volt bárkinek is megmutatni a rátermettségét. Hiszen minek rátermettnek lenni, vagy azzá válni, ha már veleszületett előjogod a hatalom és az erő?
A Morthimerek minden generációjának a fejébe kell verni, hogy a kiválóságért újra és újra meg kell küzdeni. Különben, akármilyen magasra is jut e dinasztia, előbb-utóbb ők is elbuknak majd.
Ahogy Alenia levezeti a szavait, lassan bólint, majd így felel.*
- Valahogy így. Teljesen nem kívánok a háttérbe szorulni. Inkább az lennék, aki elsőként áll egy jó ügy mellé, és támogatná annak képviselőjét. A néplélek furcsán működik. A lázadás idején a megmaradásunkat annak köszönhettük, hogy nem vagyunk nemesek. De a köznép attól még nem kedvelt minket, újgazdagokat. Most pedig éppen az hiányzik a szimpátiájukhoz, amiért egykor felkoncoltak volna: a nemesi múlt. A nép most már bizonyos nosztalgiával tekint a nemesekre. Úgy érzik, megleckéztettek benneteket, és aki megtanulta a leckét, azt nem bántják többé. Ugyanakkor még mindig ti képviselitek a régi szép időket, amikor Arthenior nagy volt és erős, biztonságosabb, gazdagabb és szebb mint most. Tehát helyénvaló, hogy egy a poklot megjárt nemes térjen vissza. Olyasvalaki, aki ráadásul nem is a lázadásnak köszönheti a szenvedéseit. Hiszen te nem voltál itt a lázadás idején.
*fejti ki. Igaz, nagyon keveset tud arról, hogy mi is történt a nővel, de Alenia Cirenhille Sayqueves hiánya a társaságban már akkor is feltűnt az embereknek, és ez bizony még a lázadás előtt történt.
Végül Alenia döntésre jut. És ahogy kifejti a férfi és nő szerepét, Orthus pókerarcán átsejlik egyfajta döbbent felismerés. Ő éppen csak eljátszadozott a gondolattal, hogy esetleg Aleniát kellene nőül vennie. De a nő szavai felértek egy házassági ajánlattal. És így Orthus is "remélhet".
Végül, diplomatikusan csak ennyit felel.*
- Ha eljön az ideje, együtt emelkedünk fel...
~ ... vagy bukunk el ... ~
*teszi hozzá gondolatban*
- ... erről biztosíthatlak.
*Alenia utolsó szavai teljesen érthetőek és ésszerűek, Orthus mégis máshogy véli. Nem is szólal meg azonnal, aztán pedig egy kelletlen sóhajt enged ki, mielőtt megszólal.*
- Tudom, hogy amit most mondani fogok, esetleg felháborít majd. És teljesen megértem, hogy figyelmen kívül hagyod. Fogalmam sincs, mekkora szenvedés lehetett elszenvedni ezt a veszteséget, és hogy milyen vele élni.
Mégis azt javaslom, ne kérd vissza az istennőtől, amit elvettek tőled! Még ne. Szenvedésednek, veszteségednek olyan jele ez, amit mindenki, szegény és gazdag is átérez. Hiányzó karod annak a szimbóluma, hogy sokat veszítettél és nehéz dolgokon mentél keresztül. S ha most mégis itt vagy, és kiállsz mindenki elé, az az erődet mutatja. Azt javaslom, fogd ezt a veszteséged, és legyen ez a legerősebb fegyvered! A nép együtt fog érezni veled, átérzi majd a szenvedésed és tisztelni fogja az erőt, amivel talpra álltál.
És ha már elnyerted az emberek támogatását, szimpátiáját, együtt fognak örvendezni veled, amikor visszakapod, amit elvettek tőled. Akkor a kéz, amelyet visszakaptál, a remény szimbólumává válhat.
*fejti ki. Afelől nincs kétsége, hogy ő így tenne a nő helyében. Ha maga Orthus lenne félkarú, annak nem lenne ilyen hatása. Sok férfi csonka. Harctól, betegségtől, balesettől gyakran odavész egy kézfej, egy láb. Ám egy ilyen gyönyörű és élete teljében lévő leányt csonkán látni, abban van valami felkavaró.
Miután kifejtette az érveit, elhallgat. Sejti, hogy olyat mondott most, amitől felkavarodott a nő gyomra. A jó ég tudja, mióta reménykedett abban, hogy újra ép lehet és nem kell ezzel a bélyeggel élnie. Erre valaki most azt javasolja neki, hogy éljen tovább vele.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.03 12:03:11
3816. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-03 10:32:17
Üzenet elküldve: 2024-02-03 10:32:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Apró mosoly húzódik a szájára Orthus fogalmazása hallatán. Milyen szép és erős szavak ezek, melyek valós ambíciókra és eltökéltségre utalnak.*
- Kontroll nélkül pedig semmi sem működik sokáig. Bármennyire sokszor merül fel, és bármennyire is szeretnék sokan azok közül, akiknek kicsúszott a kezeik közül a saját életük irányítása, az anarchia nem tartható fenn hosszú távon. Rá fognak erre jönni a tanácstagok is, csak talán egy kis segítségre van szükségük, hogy valaki rávezesse őket.
*Egészíti ki a férfi szavait, miközben kezdi megérteni, mi is lehet a saját szerepe abban, hogy Orthus közreműködésével valamilyen szinten újjáépítsék egy befolyásos társadalmi csoport létezését és vele együtt a kontrollt, kiszámíthatóságot a városban, amiért cserébe ők biztonságot, alapvető jólétet és szükség esetén támogatást adhatnak az itt élő polgároknak.*
- Szóval azt akarod, hogy míg te a háttérből irányítod az eseményeket, én pedig legyek a szóvivőd, aki kiáll a nép elé, és rendezvények, előadások, beszédek, különböző események élén megmutatom a városnak, hogy miért kell a mi ügyünk mellé állniuk?
*A részéről érthető ez az elvárás. Egy egykori főnemes, aki ráadásul nő, és sok mindenen ment keresztül, sokkal inkább való a kirakatba, ha el akarják érni, hogy egy olyan eszmét kövessen a nép, ami sokaknak lehet szimpatikus, de legalább annyiakban kelthet ellenszenvet is, mint egy felemelkedésre vágyó, marcona férfi. Nem tud vitatkozni az elképzeléssel, maga is úgy gondolja, hogy ő a legalkalmasabb erre a szerepre.*
- Azt hiszem, meggyőztél. Egy dolgot viszont mindenképp szögezzünk le, mielőtt bármire igent mondok. Hangzatos szavak, miszerint az új gazdagok élén te akarsz állni. Ebben nem is látok semmi problémát, ugyanis a vezetés egy férfi feladata, míg a diplomácia a mellette álló nőé. Én vállalom a nőre háruló szerepet, de csak akkor, ha valóban együtt osztozunk majd a sikereken, és nem te aratod le az összes babért. Ha ezt megígéred, akkor én biztosítalak arról, ha sikerrel járunk, a Sayqueves és a Morthimer család a jövőben egyenrangú félként tekint majd egymásra, és bármikor számíthattok a támogatásunkra.
*Az részletkérdés, hogy a Sayqueves család szülei halálát és bátyja eltűnését követően jelenleg nagyjából csak Aleniát jelenti. Azt sem hangsúlyozza, hogy a férfi mellett álló nő szerepében általában valóban a feleség áll. Azért nem akar most még erre gondolni, mert az ő szenvedése pont egy kényszerített érdekházasság kierőszakolása miatt kezdődött.*
- Mindenesetre, mielőtt bármilyen nagyszabású tervbe kezdünk, előtte saját magamat kell rendbe hoznom. Nem véletlenül hívtalak a templomba. Az istennő kegyes hozzám, és tudom, hogy ha elég hűséges vagyok hozzá, megadja a módját, hogy visszakapjam a karomat.
*Mert az is tény, hogy egy a legszebb formájában lévő, gyönyörű, elegáns hölgy sokkal jobban mutatna a nagyközönség előtt, mint egy félkarú, a lázadás következményeképp tönkretett, megtört és megkínzott, egykori önmagára egyáltalán nem hasonlító lány.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.03 10:33:15
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Apró mosoly húzódik a szájára Orthus fogalmazása hallatán. Milyen szép és erős szavak ezek, melyek valós ambíciókra és eltökéltségre utalnak.*
- Kontroll nélkül pedig semmi sem működik sokáig. Bármennyire sokszor merül fel, és bármennyire is szeretnék sokan azok közül, akiknek kicsúszott a kezeik közül a saját életük irányítása, az anarchia nem tartható fenn hosszú távon. Rá fognak erre jönni a tanácstagok is, csak talán egy kis segítségre van szükségük, hogy valaki rávezesse őket.
*Egészíti ki a férfi szavait, miközben kezdi megérteni, mi is lehet a saját szerepe abban, hogy Orthus közreműködésével valamilyen szinten újjáépítsék egy befolyásos társadalmi csoport létezését és vele együtt a kontrollt, kiszámíthatóságot a városban, amiért cserébe ők biztonságot, alapvető jólétet és szükség esetén támogatást adhatnak az itt élő polgároknak.*
- Szóval azt akarod, hogy míg te a háttérből irányítod az eseményeket, én pedig legyek a szóvivőd, aki kiáll a nép elé, és rendezvények, előadások, beszédek, különböző események élén megmutatom a városnak, hogy miért kell a mi ügyünk mellé állniuk?
*A részéről érthető ez az elvárás. Egy egykori főnemes, aki ráadásul nő, és sok mindenen ment keresztül, sokkal inkább való a kirakatba, ha el akarják érni, hogy egy olyan eszmét kövessen a nép, ami sokaknak lehet szimpatikus, de legalább annyiakban kelthet ellenszenvet is, mint egy felemelkedésre vágyó, marcona férfi. Nem tud vitatkozni az elképzeléssel, maga is úgy gondolja, hogy ő a legalkalmasabb erre a szerepre.*
- Azt hiszem, meggyőztél. Egy dolgot viszont mindenképp szögezzünk le, mielőtt bármire igent mondok. Hangzatos szavak, miszerint az új gazdagok élén te akarsz állni. Ebben nem is látok semmi problémát, ugyanis a vezetés egy férfi feladata, míg a diplomácia a mellette álló nőé. Én vállalom a nőre háruló szerepet, de csak akkor, ha valóban együtt osztozunk majd a sikereken, és nem te aratod le az összes babért. Ha ezt megígéred, akkor én biztosítalak arról, ha sikerrel járunk, a Sayqueves és a Morthimer család a jövőben egyenrangú félként tekint majd egymásra, és bármikor számíthattok a támogatásunkra.
*Az részletkérdés, hogy a Sayqueves család szülei halálát és bátyja eltűnését követően jelenleg nagyjából csak Aleniát jelenti. Azt sem hangsúlyozza, hogy a férfi mellett álló nő szerepében általában valóban a feleség áll. Azért nem akar most még erre gondolni, mert az ő szenvedése pont egy kényszerített érdekházasság kierőszakolása miatt kezdődött.*
- Mindenesetre, mielőtt bármilyen nagyszabású tervbe kezdünk, előtte saját magamat kell rendbe hoznom. Nem véletlenül hívtalak a templomba. Az istennő kegyes hozzám, és tudom, hogy ha elég hűséges vagyok hozzá, megadja a módját, hogy visszakapjam a karomat.
*Mert az is tény, hogy egy a legszebb formájában lévő, gyönyörű, elegáns hölgy sokkal jobban mutatna a nagyközönség előtt, mint egy félkarú, a lázadás következményeképp tönkretett, megtört és megkínzott, egykori önmagára egyáltalán nem hasonlító lány.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.03 10:33:15
3815. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-01 21:28:41
Üzenet elküldve: 2024-02-01 21:28:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Megértőn bólogat. Bár az ő családja javarészt megúszta a dúlást, így otthona se veszett oda. De a nemesi negyed elvesztése neki is fájdalmas. Oly sok időt töltött ott, a pompázatos kúriák között, együtt tervezgetve atyjával, hogyan fogják áttenni oda a rezidenciájukat majd egyszer.
Alenia későbbi szavaival a műveltségről szintén egyetért, habár úgy érzi, kicsit a nemesi öntudat is visszacseng e szavakból. Ő azonban ezen a legkevésbé sincs meglepődve. Szinte már-már kellemesen nosztalgikus érzés lesz úrrá rajta a művelt nemesek előbbrevalóságának okfejtése hallatán. Ami persze igaz is, csak figyelmen kívül hagyja a művelt, de közrendű népeket.*
- Így van. Az életen és a vagyonon túl a város valami nagyon fontosat elveszített akkor: a kontrollt. És vele együtt a kiszámíthatóságot, biztonságérzetet, következetességet is. Ezeket újra kell építenünk a régi nemesi negyen romjain, és a káosz ügynökeinek csontjain.
*feleli, és bár szavai kissé teátrálisak, de a hangneme továbbra is higgadt és nyugodt, indulatmentes.
Az újabb kérdésre aztán így felel.*
- Bált, vagy előadások sorát. Idővel jótékonysági rendezvényt, bizonyítandó, hogy mennyire megérintett azoknak a szerencsétleneknek a sorsa, akikkel most osztozol az otthonodon.
*fejti ki mindezt tárgyilagos hangon, mindenféle gúny nélkül, de már ajánlva a megfelelő megközelítést, ami a város népének és a tanácsnak is a szívéhez szólhat.
Az utolsó kérdésre halvány mosoly dereng fel a szája szegletében.*
- Nekem most első sorban szövetségesekre van szükségem. Fent és lent. A legjobb pozícióban vagyok ahhoz, hogy az új gazdag réteg élére álljak, és oda is fogok kerülni. S hogy ezt a rétegek kik alkotják velem, és mennyire számíthatunk egymásra a jövőben, az nagyon sokat számít. Megteszem, amit megtehetek azért, hogy felemeljelek a téged megillető helyre. Cserébe nem kívánok mást, mint emlékezz erre, és ha majd megteheted, segítsd te is az én utamat. Vagy ha nem az enyémet, majd valamelyik későbbi Morthimerét.
*teszi hozzá. Hiszen Alenia igencsak hosszú életnek néz elébe, szemben Orthusszal, akinek így negyvenesen valószínűleg kevesebb van hátra, mint amennyit már megélt. De apja idejekorán belé nevelte, hogy önnön életén túl is lásson és tervezzen. Ő dinasztiát épít.
Egy pillanatra még az is átfut az agyán, hogy talán éppen Aleniát kellene feleségül kérnie. De ezt egyelőre félreteszi. Nem biztos, hogy ez lenne a legjobb lépés, egyiküknek sem. Aleniának egy frigy most Orthusszal lerombolná az "imázsát", amit a neve hordoz. Azt sugallná, hogy a mélybe zuhant, ahol be kell érnie egy rangtalan, bár vagyonos emberférfival. És Orthusnak se feltétlenül lenne kedvező. Az más kérdés, hogy vonzónak találja Alenia szépségét és tartását, és még így, fél karral is kedvére való lenne. De az efféle ösztönöket félre lehet tenni a nagyobb érdekekért.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.01 21:30:53
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Megértőn bólogat. Bár az ő családja javarészt megúszta a dúlást, így otthona se veszett oda. De a nemesi negyed elvesztése neki is fájdalmas. Oly sok időt töltött ott, a pompázatos kúriák között, együtt tervezgetve atyjával, hogyan fogják áttenni oda a rezidenciájukat majd egyszer.
Alenia későbbi szavaival a műveltségről szintén egyetért, habár úgy érzi, kicsit a nemesi öntudat is visszacseng e szavakból. Ő azonban ezen a legkevésbé sincs meglepődve. Szinte már-már kellemesen nosztalgikus érzés lesz úrrá rajta a művelt nemesek előbbrevalóságának okfejtése hallatán. Ami persze igaz is, csak figyelmen kívül hagyja a művelt, de közrendű népeket.*
- Így van. Az életen és a vagyonon túl a város valami nagyon fontosat elveszített akkor: a kontrollt. És vele együtt a kiszámíthatóságot, biztonságérzetet, következetességet is. Ezeket újra kell építenünk a régi nemesi negyen romjain, és a káosz ügynökeinek csontjain.
*feleli, és bár szavai kissé teátrálisak, de a hangneme továbbra is higgadt és nyugodt, indulatmentes.
Az újabb kérdésre aztán így felel.*
- Bált, vagy előadások sorát. Idővel jótékonysági rendezvényt, bizonyítandó, hogy mennyire megérintett azoknak a szerencsétleneknek a sorsa, akikkel most osztozol az otthonodon.
*fejti ki mindezt tárgyilagos hangon, mindenféle gúny nélkül, de már ajánlva a megfelelő megközelítést, ami a város népének és a tanácsnak is a szívéhez szólhat.
Az utolsó kérdésre halvány mosoly dereng fel a szája szegletében.*
- Nekem most első sorban szövetségesekre van szükségem. Fent és lent. A legjobb pozícióban vagyok ahhoz, hogy az új gazdag réteg élére álljak, és oda is fogok kerülni. S hogy ezt a rétegek kik alkotják velem, és mennyire számíthatunk egymásra a jövőben, az nagyon sokat számít. Megteszem, amit megtehetek azért, hogy felemeljelek a téged megillető helyre. Cserébe nem kívánok mást, mint emlékezz erre, és ha majd megteheted, segítsd te is az én utamat. Vagy ha nem az enyémet, majd valamelyik későbbi Morthimerét.
*teszi hozzá. Hiszen Alenia igencsak hosszú életnek néz elébe, szemben Orthusszal, akinek így negyvenesen valószínűleg kevesebb van hátra, mint amennyit már megélt. De apja idejekorán belé nevelte, hogy önnön életén túl is lásson és tervezzen. Ő dinasztiát épít.
Egy pillanatra még az is átfut az agyán, hogy talán éppen Aleniát kellene feleségül kérnie. De ezt egyelőre félreteszi. Nem biztos, hogy ez lenne a legjobb lépés, egyiküknek sem. Aleniának egy frigy most Orthusszal lerombolná az "imázsát", amit a neve hordoz. Azt sugallná, hogy a mélybe zuhant, ahol be kell érnie egy rangtalan, bár vagyonos emberférfival. És Orthusnak se feltétlenül lenne kedvező. Az más kérdés, hogy vonzónak találja Alenia szépségét és tartását, és még így, fél karral is kedvére való lenne. De az efféle ösztönöket félre lehet tenni a nagyobb érdekekért.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.01 21:30:53
3814. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-02-01 15:54:59
Üzenet elküldve: 2024-02-01 15:54:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Aleniának nem kell sokat beszélnie. Orthus, mintha valamilyen úton-módon a fejébe látna, úgy kezd beszélni a lánynak a város jelenlegi helyzetéről, és az egykori nemes céljainak eléréshez szükséges legfontosabb lépésekről.
Ahogy figyelmesen hallgatja a férfit, két gondolat fogalmazódik meg a fejében. Az egyik, hogy a korábbi elismerése a Morthimer család irányába jogos volt, a másik pedig az, hogy fogalma sincs, miért is nézték le ennyire őket a szülei, mikor ilyen mélyen belelátnak a politika működésébe. Legalábbis Orthust hallgatva, a részéről biztosan így van.*
- Nem is tudod, mennyire a szívemből szólsz. A mi egykori rezidenciánk is látott már szebb napokat, és azt hiszem, többre is hivatott, minthogy holmi menedékházként szolgáljon, de sajnos sem a jogom, sem az anyagi hátterem nincs már meg ahhoz, hogy felvirágoztassam.
Azt magam is sejtettem, hogy egy ilyesfajta lázadás után a város csak veszíthetett. Rombolással még soha nem mentek semmire, és valljuk be azt is, hogy a nemesek mellett nem csak a vagyonuk, de az iskolázottságuk is szól. Nem véletlen, hogy a szüleim arra tanítottak, tanuljak rengeteget, mert így lehetek csak sikeres.
*Kis szünetet tart, mielőtt folytatná. Ha Orthus emberismerete is legalább olyan jó, mint a beszélőkéje, akkor feltűnhet neki, hogy Aleniának jelenleg fogalma sincs, merre induljon, milyen lépéseket tegyen, hogy előre haladjon, ezért, ha ő jól forgatja a szálakat, akkor szinte bármire rá fogja tudni venni az egykori előkelőséget.*
- Ambícióim azok vannak, nálad pedig a vagyon. Szóval azt mondod, hogy bált kéne szerveznem, amihez én csupán a nevemet adom, te pedig a pénzt és a helyszínt? Tudod, Orthus, lehet, hogy koránt sem értek az üzletekhez olyan mélységben, mint te, de nekem ez elég egyoldalúnak tűnik. Miért érné meg neked, mit kérsz cserébe azért, hogy segíts nekem? Nem akarok abba a csapdába esni, hogy nem beszélünk tisztán, utána pedig örökre az adósod maradok. Nos, ki vele, mit vársz el tőlem?
*Mert abban ő is biztos, hogy az nem lesz elég a férfinek, hogy az Alenia Sayqueves által szervezett bál szponzoraként tartsák őt számon. A mézesmadzagot elhúzták az orra előtt, és Orthus valóban jó úton jár, hogy teljesen az ujjai köré csavarja Aleniát, és ehhez nem kellett más, mint néhány jól megválasztott mondat.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.01 15:55:22
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Aleniának nem kell sokat beszélnie. Orthus, mintha valamilyen úton-módon a fejébe látna, úgy kezd beszélni a lánynak a város jelenlegi helyzetéről, és az egykori nemes céljainak eléréshez szükséges legfontosabb lépésekről.
Ahogy figyelmesen hallgatja a férfit, két gondolat fogalmazódik meg a fejében. Az egyik, hogy a korábbi elismerése a Morthimer család irányába jogos volt, a másik pedig az, hogy fogalma sincs, miért is nézték le ennyire őket a szülei, mikor ilyen mélyen belelátnak a politika működésébe. Legalábbis Orthust hallgatva, a részéről biztosan így van.*
- Nem is tudod, mennyire a szívemből szólsz. A mi egykori rezidenciánk is látott már szebb napokat, és azt hiszem, többre is hivatott, minthogy holmi menedékházként szolgáljon, de sajnos sem a jogom, sem az anyagi hátterem nincs már meg ahhoz, hogy felvirágoztassam.
Azt magam is sejtettem, hogy egy ilyesfajta lázadás után a város csak veszíthetett. Rombolással még soha nem mentek semmire, és valljuk be azt is, hogy a nemesek mellett nem csak a vagyonuk, de az iskolázottságuk is szól. Nem véletlen, hogy a szüleim arra tanítottak, tanuljak rengeteget, mert így lehetek csak sikeres.
*Kis szünetet tart, mielőtt folytatná. Ha Orthus emberismerete is legalább olyan jó, mint a beszélőkéje, akkor feltűnhet neki, hogy Aleniának jelenleg fogalma sincs, merre induljon, milyen lépéseket tegyen, hogy előre haladjon, ezért, ha ő jól forgatja a szálakat, akkor szinte bármire rá fogja tudni venni az egykori előkelőséget.*
- Ambícióim azok vannak, nálad pedig a vagyon. Szóval azt mondod, hogy bált kéne szerveznem, amihez én csupán a nevemet adom, te pedig a pénzt és a helyszínt? Tudod, Orthus, lehet, hogy koránt sem értek az üzletekhez olyan mélységben, mint te, de nekem ez elég egyoldalúnak tűnik. Miért érné meg neked, mit kérsz cserébe azért, hogy segíts nekem? Nem akarok abba a csapdába esni, hogy nem beszélünk tisztán, utána pedig örökre az adósod maradok. Nos, ki vele, mit vársz el tőlem?
*Mert abban ő is biztos, hogy az nem lesz elég a férfinek, hogy az Alenia Sayqueves által szervezett bál szponzoraként tartsák őt számon. A mézesmadzagot elhúzták az orra előtt, és Orthus valóban jó úton jár, hogy teljesen az ujjai köré csavarja Aleniát, és ehhez nem kellett más, mint néhány jól megválasztott mondat.*
A hozzászólás írója (Alenia Cirenhille Sayqueves) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.01 15:55:22
3813. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-31 21:26:10
Üzenet elküldve: 2024-01-31 21:26:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Köszönöm! Apám örök cselekvő volt és folytonosan családunk jövőjét tartotta szem előtt. Úgy hiszem, nem alszik most sem, nem lenne képes rá. Érzem magamon a tekintetét minden nap.
*feleli, kissé félretéve a protokolláris távolságtartást.
Alenia kérése nem lepi meg. Mi mást is akarhatna a visszatérő nemes, mint hogy visszahelyezzék egykori helyzetébe, de legalább a vagyonát visszakaphassa?*
- Igényed érthető, és azt kell mondjam, helyénvaló is. De a legfontosabb most az, hogy a város számára is hasznosnak mutatkozzon. Más mércével mérik már a dolgokat Artheniorban, de a hasznosság azért még mindig igen hangsúlyos.
*feleli.*
- Amit meg kell értened és el kell fogadnod, hogy a rendet immáron egy olyan tanács diktálja, melynek tagjai sokféle nézetet vallanak és sokféleképpen gondolkodnak, szinte minden témáról. Lenne, aki segítene visszakapnod mindent pusztán azért, mert egykoron családodé volt. Mások viszont pont ezért vetnének gáncsot.
Vannak azonban körülmények, melyek ügyed mellett szólhatnak. A lázadást követően nagyon sok föld és vagyon, ami egykoron a nemességé volt, egyszerűen elkótyavetyélődött. A kúriákat nincstelen lakják, az elkobzott vagyonból a város semmilyen módon nem profitált. Mostanra tán a lázadás legnagyobb híveinek is be kell látniuk, hogy a város egyértelműen sokat veszített és talán semmit se nyert ezzel az... átrendeződéssel. Ami nem jelenti azt, hogy ettől még visszahívnák a nemességet. Azt viszont jelentheti, hogy hajlandóak esélyt adni az egykori nemeseknek. Talán ők jobb gazdái lennének egykori javaiknak, immáron közrendűként. Egyelőre közrendűként.
*vezeti fel.*
- Most még nagy a fejetlenség. A városnak még mindig sok olyan területe van, ahol nem a törvény az úr. De ez remélhetőleg nemsokára megváltozik. Sokan akarják így. A tanács is így akarja. Keresztülmehet, még ha küzdelmesen is. De utána el kell gondolkozni azon, mihez kezdjünk a visszaszerzett negyedekkel, a hátrahagyott kúriákkal, az azokba költözött nincstelenekkel. A vagyon nemsokára újra kiköt néhány kézben. Lesznek köztük régiek, és jönni fognak újak. Új gazdag rétege lesz a városnak, még ha nem is hívják majd nemesnek. Közéjük kell kerülnöd, ha régi javaidat szeretnéd.
*rövid szünet után hozzáteszi.*
- Én azon munkálkodom már egy ideje, hogy ez a réteg kialakuljon. Hogy felismerjük és megismerjük egymást. Ha kell, segítsük is egymást kölcsönösen. Amire ehhez igazán szükség van, az a társasági élet. A vagyonosoknak és az ambiciózusoknak valahol találkozni kell. Ebben, úgy hiszem, együtt tudnánk működni. Nem volt még olyan régen, hogy a Sayqueles család báljairól még a köznép és hónapokig beszélt. Már maga a név is érték, mert felébreszti az emberek kíváncsiságát és rábírja őket, hogy eljöjjenek. Helyet találni az összejövetelre, és megfinanszírozni, ezek másodlagos dolgok. Én hajlandó lennék pénzt és időt fordítani erre, ahogyan arra is, hogy a saját köreimben népszerűsítsem az ügyet. De úgy vélem, sokkal hatékonyabbak lennénk, ha nem én lennék a meghívó, hanem te.
*javasolja, majd ennyi okfejtés után végül elhallgat és kíváncsian várja Alenia válaszát. Könnyen lehet, hogy a nő nem fog rajongani ezért az ötletért. De ő akarja megismerni az új embereket. És erre a legjobb mód Orthus meglátása szerint éppen egy ilyen társadalmi összejövetel lenne.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
- Köszönöm! Apám örök cselekvő volt és folytonosan családunk jövőjét tartotta szem előtt. Úgy hiszem, nem alszik most sem, nem lenne képes rá. Érzem magamon a tekintetét minden nap.
*feleli, kissé félretéve a protokolláris távolságtartást.
Alenia kérése nem lepi meg. Mi mást is akarhatna a visszatérő nemes, mint hogy visszahelyezzék egykori helyzetébe, de legalább a vagyonát visszakaphassa?*
- Igényed érthető, és azt kell mondjam, helyénvaló is. De a legfontosabb most az, hogy a város számára is hasznosnak mutatkozzon. Más mércével mérik már a dolgokat Artheniorban, de a hasznosság azért még mindig igen hangsúlyos.
*feleli.*
- Amit meg kell értened és el kell fogadnod, hogy a rendet immáron egy olyan tanács diktálja, melynek tagjai sokféle nézetet vallanak és sokféleképpen gondolkodnak, szinte minden témáról. Lenne, aki segítene visszakapnod mindent pusztán azért, mert egykoron családodé volt. Mások viszont pont ezért vetnének gáncsot.
Vannak azonban körülmények, melyek ügyed mellett szólhatnak. A lázadást követően nagyon sok föld és vagyon, ami egykoron a nemességé volt, egyszerűen elkótyavetyélődött. A kúriákat nincstelen lakják, az elkobzott vagyonból a város semmilyen módon nem profitált. Mostanra tán a lázadás legnagyobb híveinek is be kell látniuk, hogy a város egyértelműen sokat veszített és talán semmit se nyert ezzel az... átrendeződéssel. Ami nem jelenti azt, hogy ettől még visszahívnák a nemességet. Azt viszont jelentheti, hogy hajlandóak esélyt adni az egykori nemeseknek. Talán ők jobb gazdái lennének egykori javaiknak, immáron közrendűként. Egyelőre közrendűként.
*vezeti fel.*
- Most még nagy a fejetlenség. A városnak még mindig sok olyan területe van, ahol nem a törvény az úr. De ez remélhetőleg nemsokára megváltozik. Sokan akarják így. A tanács is így akarja. Keresztülmehet, még ha küzdelmesen is. De utána el kell gondolkozni azon, mihez kezdjünk a visszaszerzett negyedekkel, a hátrahagyott kúriákkal, az azokba költözött nincstelenekkel. A vagyon nemsokára újra kiköt néhány kézben. Lesznek köztük régiek, és jönni fognak újak. Új gazdag rétege lesz a városnak, még ha nem is hívják majd nemesnek. Közéjük kell kerülnöd, ha régi javaidat szeretnéd.
*rövid szünet után hozzáteszi.*
- Én azon munkálkodom már egy ideje, hogy ez a réteg kialakuljon. Hogy felismerjük és megismerjük egymást. Ha kell, segítsük is egymást kölcsönösen. Amire ehhez igazán szükség van, az a társasági élet. A vagyonosoknak és az ambiciózusoknak valahol találkozni kell. Ebben, úgy hiszem, együtt tudnánk működni. Nem volt még olyan régen, hogy a Sayqueles család báljairól még a köznép és hónapokig beszélt. Már maga a név is érték, mert felébreszti az emberek kíváncsiságát és rábírja őket, hogy eljöjjenek. Helyet találni az összejövetelre, és megfinanszírozni, ezek másodlagos dolgok. Én hajlandó lennék pénzt és időt fordítani erre, ahogyan arra is, hogy a saját köreimben népszerűsítsem az ügyet. De úgy vélem, sokkal hatékonyabbak lennénk, ha nem én lennék a meghívó, hanem te.
*javasolja, majd ennyi okfejtés után végül elhallgat és kíváncsian várja Alenia válaszát. Könnyen lehet, hogy a nő nem fog rajongani ezért az ötletért. De ő akarja megismerni az új embereket. És erre a legjobb mód Orthus meglátása szerint éppen egy ilyen társadalmi összejövetel lenne.*
3812. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-31 18:32:42
Üzenet elküldve: 2024-01-31 18:32:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Aleniának nem nehéz hízelegni, főleg nem Orthus azon szavaival, hogy a nemesség több volna, mint egy társadalmi rang. A megállapítás hallatán olyan gondolatok futnak végig fejében, minthogy egy személy nemesi mivolta addig él, míg valaki annak tekinti őt, ez pedig bizakodásra ad okot, hogy van esély visszaszerezni régi méltóságát. Ugyanúgy, ahogy a lázadás éjszakáján megfosztották tőle, a megfelelő tisztelet kivívásával vissza is szerezheti nemesi rangját. Látták már korábban, mire képes a nép. A nép erejével semmilyen törvény sem képes felvenni a harcot.*
- Köszönöm szépen, hogy így gondolod. *Azért azt tőle sem kell várni, hogy rögtön a férfi nyakába ugrik, csak azért, mert talált valakit, aki a hivatalos álláspont ellenére még ugyanúgy nemesként ismeri el, mint régen. Mindenesetre egyre biztosabb abban, hogy a megfelelő embert kérte fel a találkozóra.
Egy kis bók a részéről is belefér, de utána már a tárgyra tér, illetve a tervre, hogy megismerje az idősebb Morthimer fiát, és megtudja, hogyan is szerepelhetne ő a közeli jövőt illető céljainak elérésében.*
- Őszinte részvétem! Eeyr vigyázzon örök álmukra. *Szomorú hírrel kezdi Orthus a bemutatkozást, Nia részéről pedig természetesen nem maradhat el egy rövid ima az elhunytakért.
A férfi szóhasználata, mint például az „evickélve”, kissé elbizonytalanítja, mert nem épp önbizalomra vall a kifejezés, de legalább határozott tervei vannak az úrnak, már csak azt kellene kitalálnia, mit ajánlhatna azért, hogy a Morthimer család esetleges sikerei egyúttal a Sayqueves név újbóli felemelkedését is jelentse.*
- Ebben az esetben javaslom, hogy elsőként kettőnk kapcsolatát mélyítsük el. Sajnos csak nemrég tértem vissza, és megrendülve tapasztaltam, hogy mennyi mindent veszítettem el, így anyagi támogatást nem tudok nyújtani a terveidhez, csupán szellemi, erkölcsi és vallási segítséget. Viszont, ha valamilyen módon, akár az üzleti képességeidet kihasználva hozzá tudnál segíteni, hogy az engem illető örökség ténylegesen is a kezembe kerüljön, már teljesen más volna a helyzet. A bátyám eltűnt, így valószínűleg ő már nem fog beleszólni a döntéseimbe.
*Na, nem úgy kell ezt érteni, hogy örül Aleimord eltűnésének, de valóban vannak olyan helyzetek, mikor jobb, ha a bátyja nincs útban. Rövid szünet után még folytatja az okfejtést.*
- Ez a nehezebb cél. A könnyebb talán az, hogy ha sikerül elnyernem a bizalmadat, bevezethetnél azokba a körökbe, ahol te mozogsz, ahol nem is feltétlenül azt akarom, hogy a Sayqueves nevet ismerjék meg, hanem engem.
*Barátokra és szövetségesekre van szüksége, ha el akarja kerülni a lázadás során elszenvedett veszteségeket és az ahhoz hasonló kellemetlen helyzeteket.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Aleniának nem nehéz hízelegni, főleg nem Orthus azon szavaival, hogy a nemesség több volna, mint egy társadalmi rang. A megállapítás hallatán olyan gondolatok futnak végig fejében, minthogy egy személy nemesi mivolta addig él, míg valaki annak tekinti őt, ez pedig bizakodásra ad okot, hogy van esély visszaszerezni régi méltóságát. Ugyanúgy, ahogy a lázadás éjszakáján megfosztották tőle, a megfelelő tisztelet kivívásával vissza is szerezheti nemesi rangját. Látták már korábban, mire képes a nép. A nép erejével semmilyen törvény sem képes felvenni a harcot.*
- Köszönöm szépen, hogy így gondolod. *Azért azt tőle sem kell várni, hogy rögtön a férfi nyakába ugrik, csak azért, mert talált valakit, aki a hivatalos álláspont ellenére még ugyanúgy nemesként ismeri el, mint régen. Mindenesetre egyre biztosabb abban, hogy a megfelelő embert kérte fel a találkozóra.
Egy kis bók a részéről is belefér, de utána már a tárgyra tér, illetve a tervre, hogy megismerje az idősebb Morthimer fiát, és megtudja, hogyan is szerepelhetne ő a közeli jövőt illető céljainak elérésében.*
- Őszinte részvétem! Eeyr vigyázzon örök álmukra. *Szomorú hírrel kezdi Orthus a bemutatkozást, Nia részéről pedig természetesen nem maradhat el egy rövid ima az elhunytakért.
A férfi szóhasználata, mint például az „evickélve”, kissé elbizonytalanítja, mert nem épp önbizalomra vall a kifejezés, de legalább határozott tervei vannak az úrnak, már csak azt kellene kitalálnia, mit ajánlhatna azért, hogy a Morthimer család esetleges sikerei egyúttal a Sayqueves név újbóli felemelkedését is jelentse.*
- Ebben az esetben javaslom, hogy elsőként kettőnk kapcsolatát mélyítsük el. Sajnos csak nemrég tértem vissza, és megrendülve tapasztaltam, hogy mennyi mindent veszítettem el, így anyagi támogatást nem tudok nyújtani a terveidhez, csupán szellemi, erkölcsi és vallási segítséget. Viszont, ha valamilyen módon, akár az üzleti képességeidet kihasználva hozzá tudnál segíteni, hogy az engem illető örökség ténylegesen is a kezembe kerüljön, már teljesen más volna a helyzet. A bátyám eltűnt, így valószínűleg ő már nem fog beleszólni a döntéseimbe.
*Na, nem úgy kell ezt érteni, hogy örül Aleimord eltűnésének, de valóban vannak olyan helyzetek, mikor jobb, ha a bátyja nincs útban. Rövid szünet után még folytatja az okfejtést.*
- Ez a nehezebb cél. A könnyebb talán az, hogy ha sikerül elnyernem a bizalmadat, bevezethetnél azokba a körökbe, ahol te mozogsz, ahol nem is feltétlenül azt akarom, hogy a Sayqueves nevet ismerjék meg, hanem engem.
*Barátokra és szövetségesekre van szüksége, ha el akarja kerülni a lázadás során elszenvedett veszteségeket és az ahhoz hasonló kellemetlen helyzeteket.*
3811. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-30 20:27:55
Üzenet elküldve: 2024-01-30 20:27:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Alenia vallásossága valóban ismert volt, ám Orthus nem ült elég közel a tűzhöz, hogy el tudja dönteni, valós volt-e vagy látszat. A nemesség körében annyi minden ámítás volt csupán. Nagyon sokuk, akik lekezelően bántak a Morthimerekkel, messze nem bírtak annyi vagyonnal. Ám a vagyon nem minden. A nemeseknek örökletes címeik, előjogaik voltak, fél lábbal benn minden hivatalban, elidegeníthetetlen birtokokkal a város körül. A Morthimer vagyon nem állt ilyen biztos alapokon. Mostanra persze már tudvalevő, hogy igazából a biztos alap is csak illúzió volt. A vagyon legnagyobb biztosítéka ezidőtájt a vagyonszerzés és fialtatás képessége.
A formális köszöntést követően Alenia sokkal közvetlenebb hangnemre vált, Orthusnak pedig akaratlanul is kissé hevesebben kezd verni a szíve. Na nem a hölgy iránt gyúlt hirtelen emésztő szerelemre. Csak a tény, hogy ilyen közvetlenül beszélget vele egy Sayqueves... nem gondolta volna, hogy az életében ez még bekövetkezhet. Hiába változtak meg gyökeresen a körülmények, a régi beidegződés még mindig hat.
Érzelmeiből azonban nem látszik semmi. Udvarias és figyelmes tekintete elrejti, hogy mit gondol magában.*
- Nos, a nemesség nem pusztán társadalmi rang, hanem jellem és kiállás kérdése is. És én úgy látom, ez ugyanúgy megvan még.
*feleli, miközben leül. Alenia szinte rögtön a tárgyra tér, aminek örül is, meg nem is. Egyrészről ő is a határozott tárgyalásokat kedveli. Másrészről viszont évtizedeken át trenírozott, hogy kellő eleganciával beszéljen akár órákon keresztül is a semmiről, és ezt a kvalitását nemigen tudja használni, amióta nincsenek nemesi összejövetelek. Alenia megjegyzése hallatán egy büszke mosoly árnya azért egy pillanatra megjelenik a szája szegletében. Az apjára gondol, aki kiugrott volna a bőréből, ha tudja, hogy ilyen reputációt sikerült kiépítenie a nemesség körében. Neki persze sose mondták. Most pedig már nem tudhatják. De minden, amit Alenia a múltban a Morthimerekről hallhatott, az első sorban Orthus apjának érdeme, nem pedig a fiúé.*
- Megtisztelő ez a vélemény, és hálásan köszönöm az elismerést!
*jegyzi meg, majd eleget tesz Alenia kérésének, hogy önmagáról beszéljen.*
- Nos, a legfontosabb talán, hogy immáron én vagyok családom és üzletünk feje. Atyámat másfél esztendeje temettem el, nem sokkal anyám halálát követően. Az én dolgom immáron, hogy a megváltozott körülmények között evickélve biztosítsam a fennmaradásunkat és gyarapodásunkat a következő generációnak.
*kezd bele, talán kissé dagályos szavakkal, de látható komolysággal.*
- Nagyjából egy éve, hogy ez okból felhagytam a rendszeres kereskedelmi utakkal és elkezdtem elmélyíteni a kapcsolataimat Artheniorban és környékén. Jelenleg azon fáradozom, hogy a városunk végre kilábaljon a lázadás okozta sokkból, és végre megint célokat tűzzön, gyarapodjon, és visszanyerje régi erejét.
*feleli, nagyjából ugyanolyan homályosan. De az irányt mégis ismertette. Hogy Alenia el is hiszi ezt neki, az más kérdés, de hát nem is a szavaknak kell hinni, hanem a tetteknek, ha lesznek.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Alenia vallásossága valóban ismert volt, ám Orthus nem ült elég közel a tűzhöz, hogy el tudja dönteni, valós volt-e vagy látszat. A nemesség körében annyi minden ámítás volt csupán. Nagyon sokuk, akik lekezelően bántak a Morthimerekkel, messze nem bírtak annyi vagyonnal. Ám a vagyon nem minden. A nemeseknek örökletes címeik, előjogaik voltak, fél lábbal benn minden hivatalban, elidegeníthetetlen birtokokkal a város körül. A Morthimer vagyon nem állt ilyen biztos alapokon. Mostanra persze már tudvalevő, hogy igazából a biztos alap is csak illúzió volt. A vagyon legnagyobb biztosítéka ezidőtájt a vagyonszerzés és fialtatás képessége.
A formális köszöntést követően Alenia sokkal közvetlenebb hangnemre vált, Orthusnak pedig akaratlanul is kissé hevesebben kezd verni a szíve. Na nem a hölgy iránt gyúlt hirtelen emésztő szerelemre. Csak a tény, hogy ilyen közvetlenül beszélget vele egy Sayqueves... nem gondolta volna, hogy az életében ez még bekövetkezhet. Hiába változtak meg gyökeresen a körülmények, a régi beidegződés még mindig hat.
Érzelmeiből azonban nem látszik semmi. Udvarias és figyelmes tekintete elrejti, hogy mit gondol magában.*
- Nos, a nemesség nem pusztán társadalmi rang, hanem jellem és kiállás kérdése is. És én úgy látom, ez ugyanúgy megvan még.
*feleli, miközben leül. Alenia szinte rögtön a tárgyra tér, aminek örül is, meg nem is. Egyrészről ő is a határozott tárgyalásokat kedveli. Másrészről viszont évtizedeken át trenírozott, hogy kellő eleganciával beszéljen akár órákon keresztül is a semmiről, és ezt a kvalitását nemigen tudja használni, amióta nincsenek nemesi összejövetelek. Alenia megjegyzése hallatán egy büszke mosoly árnya azért egy pillanatra megjelenik a szája szegletében. Az apjára gondol, aki kiugrott volna a bőréből, ha tudja, hogy ilyen reputációt sikerült kiépítenie a nemesség körében. Neki persze sose mondták. Most pedig már nem tudhatják. De minden, amit Alenia a múltban a Morthimerekről hallhatott, az első sorban Orthus apjának érdeme, nem pedig a fiúé.*
- Megtisztelő ez a vélemény, és hálásan köszönöm az elismerést!
*jegyzi meg, majd eleget tesz Alenia kérésének, hogy önmagáról beszéljen.*
- Nos, a legfontosabb talán, hogy immáron én vagyok családom és üzletünk feje. Atyámat másfél esztendeje temettem el, nem sokkal anyám halálát követően. Az én dolgom immáron, hogy a megváltozott körülmények között evickélve biztosítsam a fennmaradásunkat és gyarapodásunkat a következő generációnak.
*kezd bele, talán kissé dagályos szavakkal, de látható komolysággal.*
- Nagyjából egy éve, hogy ez okból felhagytam a rendszeres kereskedelmi utakkal és elkezdtem elmélyíteni a kapcsolataimat Artheniorban és környékén. Jelenleg azon fáradozom, hogy a városunk végre kilábaljon a lázadás okozta sokkból, és végre megint célokat tűzzön, gyarapodjon, és visszanyerje régi erejét.
*feleli, nagyjából ugyanolyan homályosan. De az irányt mégis ismertette. Hogy Alenia el is hiszi ezt neki, az más kérdés, de hát nem is a szavaknak kell hinni, hanem a tetteknek, ha lesznek.*
3810. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-30 17:50:05
Üzenet elküldve: 2024-01-30 17:50:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*A helyszín talán a legtöbbeknek valóban szokatlan választás lehet, de nem Alenia számára. Akik közelebbről ismerik vagy ismerték, ők biztosan, de talán a távolabbi ismeretségei közül többen, köztük Orthus is tudhatja, hogy mennyire mélyen vallásos az egykori főnemes kisasszony, és ez a közelmúlt történései alapján mit sem változott.
Nem kell sokat várakoznia a padban ülve, pár percen belül befut Orthus is. Igazából nem késett el egyáltalán, játékosan gúnyos gondolatai csupán annak szóltak, hogy előbb ért ide a férfinél. Észreveszi, mikor a fiatalabbik Morthimer az oltárhoz sétál, de Alenia nem reagál, csak tiszteletteljes figyelemmel kíséri végig a férfi imádkozását, különben megvárja, míg ő lép oda hozzá.
Valóban nem emlékszik rá nagyon. Azok a kuszán göndörödő hajtincsek és a murisan pufók arc megvan, de nem tudna egy jelenetet sem felidézni arról a húsz évvel ezelőtti bálról, ahol bármi közük lett volna egymáshoz azon kívül, hogy egy helyiségben tartózkodtak. Ma ismét, de Alenia bármennyire is nem szeretné, muszáj elismernie, hogy Orthus Morthimer társadalmilag most már sokkal nagyobb befolyással bír, mint ő.*
- Kellemes délutánt kívánok, Morthimer úr! *Áll fel és üdvözli a másikat, mikor Orthus megszólítja őt. Régen az köszönés mellé elvárta volna a kézcsókot is, de az előbbi tények miatt, és úgy amúgy azért, mert mindenki változik, most már nem tart erre igényt.
A férfi ezt követően késését kezdi magyarázni, amin Alenia csak halkan kuncog, mert ő nem említi, hogy alig pár perce még ő is ezzel gúnyolódott magában, de ezek szerint mindkettejüknek fontos a pontosság.*
- Ugyan, nem történt semmi. Illetve nincs szükség erre tankönyvi udvariasságra sem. Már nem vagyok sem nemes, sem pedig kisasszony, de nem titkolt célom, hogy legalább a rám illő jelzők egy részét hivatalosan is visszakapjam. Ezért is hívtalak most ide. Üljünk vissza, és kifejtem.
*Azzal szoknyáját gondosan megigazgatja maga alatt, mielőtt visszaül a padba. Eeyr egyik lelkes papja még közben valami spontán szertartásba is belekezd az oltárnál, de ezúttal Aleniát sem ez érdekli a legjobban.*
- Annyit tudok a családodról, hogy üzletek terén szinte verhetetlenek vagytok. Nekem pedig szükségem lesz ezekre a kvalitásokra. Nos, nem feltétlenül csak kereskedelmi üzletekre gondolok.
*Egyelőre ködösen fogalmaz, nem fogja kiteregetni minden kártyáját már az első két mondatban, egyelőre szeretne tapogatózni egy kicsit. Mi is, ki is Orthus Morthimer valójában.*
- Csak hallomásból és a kapcsolatainkon keresztül ismerjük egymást. Megkérhetlek, hogy mondj pár szót magadról? Mit érdemes tudni rólad? *Fordítja fejét kecsesen, mély érdeklődést tanúsítva a férfi következőkben elhangzó szavai iránt.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*A helyszín talán a legtöbbeknek valóban szokatlan választás lehet, de nem Alenia számára. Akik közelebbről ismerik vagy ismerték, ők biztosan, de talán a távolabbi ismeretségei közül többen, köztük Orthus is tudhatja, hogy mennyire mélyen vallásos az egykori főnemes kisasszony, és ez a közelmúlt történései alapján mit sem változott.
Nem kell sokat várakoznia a padban ülve, pár percen belül befut Orthus is. Igazából nem késett el egyáltalán, játékosan gúnyos gondolatai csupán annak szóltak, hogy előbb ért ide a férfinél. Észreveszi, mikor a fiatalabbik Morthimer az oltárhoz sétál, de Alenia nem reagál, csak tiszteletteljes figyelemmel kíséri végig a férfi imádkozását, különben megvárja, míg ő lép oda hozzá.
Valóban nem emlékszik rá nagyon. Azok a kuszán göndörödő hajtincsek és a murisan pufók arc megvan, de nem tudna egy jelenetet sem felidézni arról a húsz évvel ezelőtti bálról, ahol bármi közük lett volna egymáshoz azon kívül, hogy egy helyiségben tartózkodtak. Ma ismét, de Alenia bármennyire is nem szeretné, muszáj elismernie, hogy Orthus Morthimer társadalmilag most már sokkal nagyobb befolyással bír, mint ő.*
- Kellemes délutánt kívánok, Morthimer úr! *Áll fel és üdvözli a másikat, mikor Orthus megszólítja őt. Régen az köszönés mellé elvárta volna a kézcsókot is, de az előbbi tények miatt, és úgy amúgy azért, mert mindenki változik, most már nem tart erre igényt.
A férfi ezt követően késését kezdi magyarázni, amin Alenia csak halkan kuncog, mert ő nem említi, hogy alig pár perce még ő is ezzel gúnyolódott magában, de ezek szerint mindkettejüknek fontos a pontosság.*
- Ugyan, nem történt semmi. Illetve nincs szükség erre tankönyvi udvariasságra sem. Már nem vagyok sem nemes, sem pedig kisasszony, de nem titkolt célom, hogy legalább a rám illő jelzők egy részét hivatalosan is visszakapjam. Ezért is hívtalak most ide. Üljünk vissza, és kifejtem.
*Azzal szoknyáját gondosan megigazgatja maga alatt, mielőtt visszaül a padba. Eeyr egyik lelkes papja még közben valami spontán szertartásba is belekezd az oltárnál, de ezúttal Aleniát sem ez érdekli a legjobban.*
- Annyit tudok a családodról, hogy üzletek terén szinte verhetetlenek vagytok. Nekem pedig szükségem lesz ezekre a kvalitásokra. Nos, nem feltétlenül csak kereskedelmi üzletekre gondolok.
*Egyelőre ködösen fogalmaz, nem fogja kiteregetni minden kártyáját már az első két mondatban, egyelőre szeretne tapogatózni egy kicsit. Mi is, ki is Orthus Morthimer valójában.*
- Csak hallomásból és a kapcsolatainkon keresztül ismerjük egymást. Megkérhetlek, hogy mondj pár szót magadról? Mit érdemes tudni rólad? *Fordítja fejét kecsesen, mély érdeklődést tanúsítva a férfi következőkben elhangzó szavai iránt.*
3809. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-29 20:45:03
Üzenet elküldve: 2024-01-29 20:45:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Alenia Cirenhille Sayqueves hazatérésének híre kisebb szenzációnak számított bizonyos körökben. S csak azért "kisebbnek", mert ez időtájt egyre másra kezdenek feltűnedezni a halottnak hitt nemesek. Vagy imposztorok, akik nyerészkedni próbálnak.
De egy ilyen patinás név, mint a Sayqueves, még most is nagy figyelemre tart számot. Ezért is van, hogy Orthus maga is tudomást szerzett már a nő visszatértéről. Ahogy arról is, hogy valószínűleg tényleg az, akinek mondja magát. És a pletykák a veszteségéről is szóltak.
Arra azonban nem volt felkészülve, hogy Alenia fogja megkeresni őt. Ez felettébb váratlan dolog. Vagy csak ő nem látta előre, hogy milyen kivételes helyzetben van, hiszen a múlt nagyjai ismerik, de velük ellentétben neki és családjának sikerült megőrizni a vagyonát és az épségét - nagyjából.
Így, amikor megkapta a meghívást, nem tétlenkedett, és rögtön elfogadta azt. És a helyszínt is, még ha oly szokatlan választás is. Eeyr templomában Orthus leginkább csak kötelező társadalmi rendezvények során fordult meg, és mostanában ebből nem akad sok. Teysus híveként ő nem követi az istennő tanait, ami nem jelenti azt, hogy saját házában ne adózna alázatos tisztelettel neki.
Késni egyáltalán nem állt szándékában, talán csak valami előre nem látható kellemetlenség lehetett az oka, hogy késleltették az úton. Éppen csak annyira, hogy ne érkezzen korábban, hanem pontosan időben, esetleg egy percet késve. Bármilyen keveset is, bosszantja a dolog, mert ő a precizitás embere.
Meg az eleganciáé is, ezt mutatja fekete felöltője, nadrágja, csizmája és hófehér, fodros nyakú ingje is. Ezúttal kerüli, hogy bármilyen más színnel variáljon, mert egy templomba ez nem illik. Öltözete egyszerűnek tűnik, de a jártas szem felismeri a ritka és drága anyagot és a méretre szabott viseletet. Orthus egyetlen ékszere egyébiránt a pecsétgyűrűje.
A templomba lépve mindenek előtt az oltárhoz lép, hogy ott rövid imádsággal adózzon a "házigazda" előtt. Egy istennek elsőnek kell lennie a sorban, a nemesek csak a másodikak - voltak egykoron, most már hátrébb kerültek a sorrendben, legalábbis Artheniorban.
Orthus számára azonban Eeyr után már Alenia a legfontosabb, így megfordulva őt kezdi keresni tekintetével. És hamar meg is találja.*
~ Ez ő. Semmi kétség. ~
*állapítja meg, kissé hitetlenkedve. Legiknkább mert Alenia vonásai mit sem változtak, amióta legutoljára látta. Valami bálon, ahová mindketten hivatalosak voltak, és ahol Orthus az asztal végében ülve figyelhette a városi aranyifjak gondtalan mulatozását. Elf vérének hála a nemes kisasszony mit se változott az évek során, bár kétségtelen, hogy tekintete érettebb lett, arca pedig komorabb. Talán sápadtabb is. Oldalát pedig beszédesen takarja a köpeny. Orthus örül neki, hogy előre érdeklődött Alenia felől, így most nem éri meglepetésként a látvány és nem is mutatja jelét semmiféle döbbenetnek vagy szörnyülködésnek.
Aleniának meglehetősen kevés emléke lehet Orthusról. Jó húsz esztendeje lehetett, hogy utoljára egy helyen tartózkodtak. Fekete göndör haj, pufók arc és éppcsak annyira kövérkés alkat, hogy az már észlelhető legyen. Na és persze alázatos, mindenkor tisztelettudó tekintet. Ez volt Orthus, akinek megengedett volt a nemesekkel egy társaságban lenni, de akihez senki se ereszkedett le annyira, hogy bevonja a társalgásba. Mostanra kicsit máshogy néz ki. Ugyanúgy megvan a köpcössége, de az arca karakteresebb lett, arcbőre magán viseli a megannyi karavánút és más utazás nyomát, tekintetéből pedig kiveszett az alázat, helyette valami hűvös, elemző pillantás maradt.
Odalép a nemeshez, és egy a régi időket idéző - a régen elvártnál csak egy kicsivel kevésbé mély - meghajlással köszönti őt.*
- Sayqueves úrkisasszony, a nevem Orthus Morthimer. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy találkozhatok önnel és újra Artheniorban üdvözölhetem.
*mondja fojtott hangon, hiszen mégis csak egy templomban vannak, majd így folytatja.*
- Kérem, bocsássa meg a késésemet! Egy kellemetlen incidens hátráltatott az úton.
*teszi hozzá, de nem kíván több szót vesztegetni a dologra. Ha Alenia fogadja a köszöntését, utána helyet foglal mellette a padon, de félig felé fordulva.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.29 20:45:35
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Alenia Cirenhille Sayqueves hazatérésének híre kisebb szenzációnak számított bizonyos körökben. S csak azért "kisebbnek", mert ez időtájt egyre másra kezdenek feltűnedezni a halottnak hitt nemesek. Vagy imposztorok, akik nyerészkedni próbálnak.
De egy ilyen patinás név, mint a Sayqueves, még most is nagy figyelemre tart számot. Ezért is van, hogy Orthus maga is tudomást szerzett már a nő visszatértéről. Ahogy arról is, hogy valószínűleg tényleg az, akinek mondja magát. És a pletykák a veszteségéről is szóltak.
Arra azonban nem volt felkészülve, hogy Alenia fogja megkeresni őt. Ez felettébb váratlan dolog. Vagy csak ő nem látta előre, hogy milyen kivételes helyzetben van, hiszen a múlt nagyjai ismerik, de velük ellentétben neki és családjának sikerült megőrizni a vagyonát és az épségét - nagyjából.
Így, amikor megkapta a meghívást, nem tétlenkedett, és rögtön elfogadta azt. És a helyszínt is, még ha oly szokatlan választás is. Eeyr templomában Orthus leginkább csak kötelező társadalmi rendezvények során fordult meg, és mostanában ebből nem akad sok. Teysus híveként ő nem követi az istennő tanait, ami nem jelenti azt, hogy saját házában ne adózna alázatos tisztelettel neki.
Késni egyáltalán nem állt szándékában, talán csak valami előre nem látható kellemetlenség lehetett az oka, hogy késleltették az úton. Éppen csak annyira, hogy ne érkezzen korábban, hanem pontosan időben, esetleg egy percet késve. Bármilyen keveset is, bosszantja a dolog, mert ő a precizitás embere.
Meg az eleganciáé is, ezt mutatja fekete felöltője, nadrágja, csizmája és hófehér, fodros nyakú ingje is. Ezúttal kerüli, hogy bármilyen más színnel variáljon, mert egy templomba ez nem illik. Öltözete egyszerűnek tűnik, de a jártas szem felismeri a ritka és drága anyagot és a méretre szabott viseletet. Orthus egyetlen ékszere egyébiránt a pecsétgyűrűje.
A templomba lépve mindenek előtt az oltárhoz lép, hogy ott rövid imádsággal adózzon a "házigazda" előtt. Egy istennek elsőnek kell lennie a sorban, a nemesek csak a másodikak - voltak egykoron, most már hátrébb kerültek a sorrendben, legalábbis Artheniorban.
Orthus számára azonban Eeyr után már Alenia a legfontosabb, így megfordulva őt kezdi keresni tekintetével. És hamar meg is találja.*
~ Ez ő. Semmi kétség. ~
*állapítja meg, kissé hitetlenkedve. Legiknkább mert Alenia vonásai mit sem változtak, amióta legutoljára látta. Valami bálon, ahová mindketten hivatalosak voltak, és ahol Orthus az asztal végében ülve figyelhette a városi aranyifjak gondtalan mulatozását. Elf vérének hála a nemes kisasszony mit se változott az évek során, bár kétségtelen, hogy tekintete érettebb lett, arca pedig komorabb. Talán sápadtabb is. Oldalát pedig beszédesen takarja a köpeny. Orthus örül neki, hogy előre érdeklődött Alenia felől, így most nem éri meglepetésként a látvány és nem is mutatja jelét semmiféle döbbenetnek vagy szörnyülködésnek.
Aleniának meglehetősen kevés emléke lehet Orthusról. Jó húsz esztendeje lehetett, hogy utoljára egy helyen tartózkodtak. Fekete göndör haj, pufók arc és éppcsak annyira kövérkés alkat, hogy az már észlelhető legyen. Na és persze alázatos, mindenkor tisztelettudó tekintet. Ez volt Orthus, akinek megengedett volt a nemesekkel egy társaságban lenni, de akihez senki se ereszkedett le annyira, hogy bevonja a társalgásba. Mostanra kicsit máshogy néz ki. Ugyanúgy megvan a köpcössége, de az arca karakteresebb lett, arcbőre magán viseli a megannyi karavánút és más utazás nyomát, tekintetéből pedig kiveszett az alázat, helyette valami hűvös, elemző pillantás maradt.
Odalép a nemeshez, és egy a régi időket idéző - a régen elvártnál csak egy kicsivel kevésbé mély - meghajlással köszönti őt.*
- Sayqueves úrkisasszony, a nevem Orthus Morthimer. Hálás vagyok a lehetőségért, hogy találkozhatok önnel és újra Artheniorban üdvözölhetem.
*mondja fojtott hangon, hiszen mégis csak egy templomban vannak, majd így folytatja.*
- Kérem, bocsássa meg a késésemet! Egy kellemetlen incidens hátráltatott az úton.
*teszi hozzá, de nem kíván több szót vesztegetni a dologra. Ha Alenia fogadja a köszöntését, utána helyet foglal mellette a padon, de félig felé fordulva.*
A hozzászólás írója (Orthus Morthimer) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.29 20:45:35
3808. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-29 17:41:56
Üzenet elküldve: 2024-01-29 17:41:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Csak pár napja, hogy végre felvállalta, életben van, visszatért és nagyobb ambíciókkal rendelkezik, mint valaha. Mint megtudta, testvére is eltűnt, a lázadás óta a nemesi rangjának lőttek, és még csak az ő családnevét viselő rezidencia sem az övé nem csak a törvény szerint, de a köztudatban sem. Sebaj, mélyről kell építkezni, ami hosszú út lesz, de először is meg kell tenni az első lépéseket ahhoz, hogy legalább egy kicsit vissza tudjon szerezni neve régi fényéből.
Ehhez azonban barátokra, és legfőképp szövetségesekre lesz szüksége. Rövid gondolkozás után így jutott eszébe a Morthimer család, akik ugyan soha nem tartoztak a Sayquevesek által kifejezetten kedvelt személyek közé, mert valljuk be, nem igazi nemesek, de az Alenia szüleivel kötött üzletekkel meggyőzték őket, hogy érdemes jó kapcsolatot ápolni velük. A lázadásra különösen igaz volt, hogy magasról lehetett a legnagyobbat bukni, ezt Alenia is saját bőrén tapasztalta, viszont a Morthimer család a maga társadalmi pozíciójával kifejezetten előnyben lehet az új, polgári rendben.
Éppen ezért bátorkodott Nia egy levélben, noha nem az idősebb Morthimert, hanem fiát, Orthust megkeresni, és egy találkozóra invitálni őt Eeyr istennő színe előtt, hogy szorosabbra fűzze a két család kapcsolatát. Orthus igent mondott a meghívásra, így hát most itt van.
Úgy tűnik, ő érkezett először, így már-már otthonosan, de elegáns léptekkel megy be a templomba. Ruhája is kifinomult és csinos, talán a legjobb azok közül, amiket még megtalált egykori holmijai közül a rezidencián. Sajnos az ő szobáját is kifosztották, és a legértékesebb gönceinek már lába kélt, de ez legalább megmaradt. Semmi ékszer, semmi csicsa, csak egy nőies, elegáns öltözék. Meg persze a teste jobb oldalát immáron mindig fedő köpenyt is viseli, hogy karja hiányát el tudja rejteni.*
~Hagyod, hogy a hölgy várakozzon, Morthimer? Nem túl illedelmes…~
*Gondolja, miközben a padok között lépked, és konstatálja, hogy Orthus nem érkezett még meg. Ugyan a férfi talán már társadalmilag előkelőbbnek számít nála, egykori távolságtartó és olykor lenéző stílusa még nem veszett ki belőle sem a Morthimerek iránt.
Az oltárhoz lép, és imádkozik egyet, majd visszább sétál és helyet foglal az egyik padban a jobb oldalon, a belső fal mellett. Tudja, hogy Orthus meg fogja őt ismerni, ha megérkezik, ezért gondolataiba merülve csak csenden várakozik, hogy partnere megérkezzen.*
//Bajban ismerszik meg a jó barát//
*Csak pár napja, hogy végre felvállalta, életben van, visszatért és nagyobb ambíciókkal rendelkezik, mint valaha. Mint megtudta, testvére is eltűnt, a lázadás óta a nemesi rangjának lőttek, és még csak az ő családnevét viselő rezidencia sem az övé nem csak a törvény szerint, de a köztudatban sem. Sebaj, mélyről kell építkezni, ami hosszú út lesz, de először is meg kell tenni az első lépéseket ahhoz, hogy legalább egy kicsit vissza tudjon szerezni neve régi fényéből.
Ehhez azonban barátokra, és legfőképp szövetségesekre lesz szüksége. Rövid gondolkozás után így jutott eszébe a Morthimer család, akik ugyan soha nem tartoztak a Sayquevesek által kifejezetten kedvelt személyek közé, mert valljuk be, nem igazi nemesek, de az Alenia szüleivel kötött üzletekkel meggyőzték őket, hogy érdemes jó kapcsolatot ápolni velük. A lázadásra különösen igaz volt, hogy magasról lehetett a legnagyobbat bukni, ezt Alenia is saját bőrén tapasztalta, viszont a Morthimer család a maga társadalmi pozíciójával kifejezetten előnyben lehet az új, polgári rendben.
Éppen ezért bátorkodott Nia egy levélben, noha nem az idősebb Morthimert, hanem fiát, Orthust megkeresni, és egy találkozóra invitálni őt Eeyr istennő színe előtt, hogy szorosabbra fűzze a két család kapcsolatát. Orthus igent mondott a meghívásra, így hát most itt van.
Úgy tűnik, ő érkezett először, így már-már otthonosan, de elegáns léptekkel megy be a templomba. Ruhája is kifinomult és csinos, talán a legjobb azok közül, amiket még megtalált egykori holmijai közül a rezidencián. Sajnos az ő szobáját is kifosztották, és a legértékesebb gönceinek már lába kélt, de ez legalább megmaradt. Semmi ékszer, semmi csicsa, csak egy nőies, elegáns öltözék. Meg persze a teste jobb oldalát immáron mindig fedő köpenyt is viseli, hogy karja hiányát el tudja rejteni.*
~Hagyod, hogy a hölgy várakozzon, Morthimer? Nem túl illedelmes…~
*Gondolja, miközben a padok között lépked, és konstatálja, hogy Orthus nem érkezett még meg. Ugyan a férfi talán már társadalmilag előkelőbbnek számít nála, egykori távolságtartó és olykor lenéző stílusa még nem veszett ki belőle sem a Morthimerek iránt.
Az oltárhoz lép, és imádkozik egyet, majd visszább sétál és helyet foglal az egyik padban a jobb oldalon, a belső fal mellett. Tudja, hogy Orthus meg fogja őt ismerni, ha megérkezik, ezért gondolataiba merülve csak csenden várakozik, hogy partnere megérkezzen.*
3807. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-28 19:19:31
Üzenet elküldve: 2024-01-28 19:19:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
*Olyan neki ez az elmúlt éjszaka és a mai nap, mint egy ajándék. Célba ért egy hosszú út után és most olyannal költheti el az ebédjét, aki megszépíti még ezt az annyira természetes jelenséget is, mint az evés, amire alig gondolt az elmúlt időszakban. Csak élvezni szeretne minden egyes percet, míg rászakad az egyedüllét és a gondolatok garmadája.
Végül is nyakukba veszik a várost és a könyvtár felé igyekeznek, a szokásos módon pedig próbálja megjegyezni az útvonalat, de azért ez nem olyan könnyű, mint gondolta. Kicsit sok az információ egyszerre a szemeinek és memóriájának, főleg, hogy nem egy pihentető időszakon van túl, így hát egy idő után feladja és Yvonra hagyatkozik, neki úgyis csípőből megy már az útvonal.
Amikor végre tudni véli, hogy a könyvtár csak egy karnyújtásra van tőle, elméje kicsit kikapcsol a fiú irányába, mert csak a vaskos könyvek borítóit látja lelki szemei előtt. Így hát csak akkor tér észhez, amikor egykedvűen üdvözli őket a furcsa ruhába bújt könyvtáros, s egy picit elszégyenli magát, hogy fogalma sincs mit mondott neki pár perce Yvon. Most viszont újra próbál rá (is) figyelni.*
- Olyan könyveket, ami a lélekről és filozófiáról szól. Okfejtésekről, magyarázatokról...
*Indul el a könyvtenger felé, mintha csak egy cukorkás boltban találná magát néhány évesen, közben pedig puha kezei a kedveséébe fonódnak. Egy kis idő múltán hirtelen nagyot ránt rajta, levezetve azt az energiát, ami egy kiáltásba torkollott volna, majd elég nagy lendülettel lép az egyik polchoz, s simít végig egy vágyott könyv gerincén.*
- Yvon, ezt nem hiszem el! Ez nálunk... ezért engem meglincseltek volna. *Suttogja izgatottan a szavakat, s veszi el a könyvet, most már úgy, mintha hímestojás lenne. Minden vágya, hogy olvashasson belőle, de nem fogja ezzel terheli társát, szembefordul vele, miután visszatette a helyére.*
- Majd visszajövök egyedül. De tudod mit, most nem veszem el az időnket. Ezt az estét még velem töltöd?
*Néz csillogó szemekkel a félhomályban, remélve, hogy újra hozzábújva érheti a reggel, majd visszatérhet a szépen írt betűkhöz, amikor éppen távol vannak egymástól*
*Olyan neki ez az elmúlt éjszaka és a mai nap, mint egy ajándék. Célba ért egy hosszú út után és most olyannal költheti el az ebédjét, aki megszépíti még ezt az annyira természetes jelenséget is, mint az evés, amire alig gondolt az elmúlt időszakban. Csak élvezni szeretne minden egyes percet, míg rászakad az egyedüllét és a gondolatok garmadája.
Végül is nyakukba veszik a várost és a könyvtár felé igyekeznek, a szokásos módon pedig próbálja megjegyezni az útvonalat, de azért ez nem olyan könnyű, mint gondolta. Kicsit sok az információ egyszerre a szemeinek és memóriájának, főleg, hogy nem egy pihentető időszakon van túl, így hát egy idő után feladja és Yvonra hagyatkozik, neki úgyis csípőből megy már az útvonal.
Amikor végre tudni véli, hogy a könyvtár csak egy karnyújtásra van tőle, elméje kicsit kikapcsol a fiú irányába, mert csak a vaskos könyvek borítóit látja lelki szemei előtt. Így hát csak akkor tér észhez, amikor egykedvűen üdvözli őket a furcsa ruhába bújt könyvtáros, s egy picit elszégyenli magát, hogy fogalma sincs mit mondott neki pár perce Yvon. Most viszont újra próbál rá (is) figyelni.*
- Olyan könyveket, ami a lélekről és filozófiáról szól. Okfejtésekről, magyarázatokról...
*Indul el a könyvtenger felé, mintha csak egy cukorkás boltban találná magát néhány évesen, közben pedig puha kezei a kedveséébe fonódnak. Egy kis idő múltán hirtelen nagyot ránt rajta, levezetve azt az energiát, ami egy kiáltásba torkollott volna, majd elég nagy lendülettel lép az egyik polchoz, s simít végig egy vágyott könyv gerincén.*
- Yvon, ezt nem hiszem el! Ez nálunk... ezért engem meglincseltek volna. *Suttogja izgatottan a szavakat, s veszi el a könyvet, most már úgy, mintha hímestojás lenne. Minden vágya, hogy olvashasson belőle, de nem fogja ezzel terheli társát, szembefordul vele, miután visszatette a helyére.*
- Majd visszajövök egyedül. De tudod mit, most nem veszem el az időnket. Ezt az estét még velem töltöd?
*Néz csillogó szemekkel a félhomályban, remélve, hogy újra hozzábújva érheti a reggel, majd visszatérhet a szépen írt betűkhöz, amikor éppen távol vannak egymástól*
3806. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-01-28 15:21:57
Üzenet elküldve: 2024-01-28 15:21:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megérkezés//
* Miközben az ebédreggelijüket fogyasztják, türelmesen és érdeklődve hallgatja a lányt. Habár tény, hogy nagyon éhes is, ezért az étel is gyorsan elfogy a tányérjáról. *
– Értem, tehát még emiatt is nehéz volt eljönnöd otthonról… Remélem, egy napon majd vendégül láthatod őket, mint Lanawin leghíresebb tudósa. Illetve vendégül láthatjuk őket. * Annak valóban örül, hogy nem kell elkérnie majd a lányt, de egyelőre még úgysem ez a következő lépés. Hiszen még meg kell látogatniuk a könyvtárat és vélhetőleg egyéb teendőik is lesznek.
Az ebéd végeztével elindulnak ki a fogadóból, át a főtéren és egy a negyed méretéhez képest rövid szakaszon a polgárnegyedet is érintik. Útközben reagál a lány utolsó mondatára, de csak röviden. Most nem akar hosszas mesélésbe kezdeni önmagáról, hiszen nemsokára megérkeznek. *
– Az a magas épület a templom. * Említi meg már távolról, hiszen a kőből épült templom bőven kiemelkedik a többi ház közül. *
– Nem sokszor járok ide, de úgy tudom, Eeyr papjai nem szeretik a hangoskodást. Úgyhogy próbáljunk meg csöndben maradni. * Vezeti Mait a templomhoz és bár tényleg régen járt itt, magabiztosan indul el a széles lépcsősor felé, ami levezet a város legnagyobb könyvtárába. Egy sötét, csuklyás alak néz fel rájuk, amikor leérnek. Egy amolyan könyvtáros-féle, kissé mogorván üdvözli a párt. Yvonnak ekkor jut eszébe, hogy fogalma sincsen, hogy mit keresnek itt. Legalábbis annál részletesebben, hogy valami tudományos könyveket. ~ Oh igen, és térképet! ~ Viszont nem mondja ki hangosan ezeket, hanem meghagyja Mainak a lehetőséget, hogy jobban körülírja az érdeklődési körét, már ha szükségét látja, hogy segítséget kérjen és nem csak véletlenszerűen bele akarja vetni magát a tudás tárába. *
– Mit is keresel?
* Miközben az ebédreggelijüket fogyasztják, türelmesen és érdeklődve hallgatja a lányt. Habár tény, hogy nagyon éhes is, ezért az étel is gyorsan elfogy a tányérjáról. *
– Értem, tehát még emiatt is nehéz volt eljönnöd otthonról… Remélem, egy napon majd vendégül láthatod őket, mint Lanawin leghíresebb tudósa. Illetve vendégül láthatjuk őket. * Annak valóban örül, hogy nem kell elkérnie majd a lányt, de egyelőre még úgysem ez a következő lépés. Hiszen még meg kell látogatniuk a könyvtárat és vélhetőleg egyéb teendőik is lesznek.
Az ebéd végeztével elindulnak ki a fogadóból, át a főtéren és egy a negyed méretéhez képest rövid szakaszon a polgárnegyedet is érintik. Útközben reagál a lány utolsó mondatára, de csak röviden. Most nem akar hosszas mesélésbe kezdeni önmagáról, hiszen nemsokára megérkeznek. *
– Az a magas épület a templom. * Említi meg már távolról, hiszen a kőből épült templom bőven kiemelkedik a többi ház közül. *
– Nem sokszor járok ide, de úgy tudom, Eeyr papjai nem szeretik a hangoskodást. Úgyhogy próbáljunk meg csöndben maradni. * Vezeti Mait a templomhoz és bár tényleg régen járt itt, magabiztosan indul el a széles lépcsősor felé, ami levezet a város legnagyobb könyvtárába. Egy sötét, csuklyás alak néz fel rájuk, amikor leérnek. Egy amolyan könyvtáros-féle, kissé mogorván üdvözli a párt. Yvonnak ekkor jut eszébe, hogy fogalma sincsen, hogy mit keresnek itt. Legalábbis annál részletesebben, hogy valami tudományos könyveket. ~ Oh igen, és térképet! ~ Viszont nem mondja ki hangosan ezeket, hanem meghagyja Mainak a lehetőséget, hogy jobban körülírja az érdeklődési körét, már ha szükségét látja, hogy segítséget kérjen és nem csak véletlenszerűen bele akarja vetni magát a tudás tárába. *
– Mit is keresel?
3805. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-12-30 22:44:36
Üzenet elküldve: 2023-12-30 22:44:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Alarn El'din//
*Quantall-nak ki kellett jönnie hátha a friss levegő és egy kis séta kicsit kitisztítja a fejét, de nem így lett. Túl sok az arc és túl sok az árny és bármelyik maszk mögött rejtőzhet egy démon. Ma este se aludt. Ahogy az elmúlt napokban most is a könyvtárban töltötte szinte minden percét. Maga az egyik magas rangú pap szólította fel, hogy sétáljon kicsit pedig nem akart. Tudta jól, hogy nem sétára van szüksége. Csendre és nyugalomra vágyik nem erre. Kezdi kiverni a víz és mindenütt csak a veszélyt látja. Mint kormost a legtöbben mint egy leprást kikerülik. Figyelmét egy kiáltás kelti fel. Annak forrása egy magában motyogó elf. Egy városban nem ritka látvány holdkórosokkal találkozni. Ezért se szereti elhagyni a templom falait. Ott mégiscsak ott vannak a nap lovagjai. Már ha lovagoknak lehet nevezni őket. Nem is fordítana különösebb figyelmet arra a hosszú életűre, de még valami megüti a fülét. Mégpedig, hogy a templomba megy a másik. Ez már gyanús. Mit akarhat? Lehet, hogy a halál istenének egyik zavart elméjű szolgája.*
~Jobb ha szemmel tartom.~
*Mert? Mindig ebből adódik a gond, hogy keresi a bajt. Mindegy. Hacsak nem történik valami, biztos távolból lassan követné a másikat megpróbálva nem feltűnően bámulni őt.*
*Quantall-nak ki kellett jönnie hátha a friss levegő és egy kis séta kicsit kitisztítja a fejét, de nem így lett. Túl sok az arc és túl sok az árny és bármelyik maszk mögött rejtőzhet egy démon. Ma este se aludt. Ahogy az elmúlt napokban most is a könyvtárban töltötte szinte minden percét. Maga az egyik magas rangú pap szólította fel, hogy sétáljon kicsit pedig nem akart. Tudta jól, hogy nem sétára van szüksége. Csendre és nyugalomra vágyik nem erre. Kezdi kiverni a víz és mindenütt csak a veszélyt látja. Mint kormost a legtöbben mint egy leprást kikerülik. Figyelmét egy kiáltás kelti fel. Annak forrása egy magában motyogó elf. Egy városban nem ritka látvány holdkórosokkal találkozni. Ezért se szereti elhagyni a templom falait. Ott mégiscsak ott vannak a nap lovagjai. Már ha lovagoknak lehet nevezni őket. Nem is fordítana különösebb figyelmet arra a hosszú életűre, de még valami megüti a fülét. Mégpedig, hogy a templomba megy a másik. Ez már gyanús. Mit akarhat? Lehet, hogy a halál istenének egyik zavart elméjű szolgája.*
~Jobb ha szemmel tartom.~
*Mert? Mindig ebből adódik a gond, hogy keresi a bajt. Mindegy. Hacsak nem történik valami, biztos távolból lassan követné a másikat megpróbálva nem feltűnően bámulni őt.*
3804. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-27 14:25:25
Üzenet elküldve: 2023-11-27 14:25:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
//Zárás//
~ Világvége, hah? Még talán oda is eljuthatunk. ~
* Ha így is lesz, Lutah addigra tesz róla, hogy biztonságban és kényelemben létezzen, és az utolsók között dobja fel a talpát.
Wegtoreni módon meghajtja magát és ujjaival integet távozóul. *
- Az istenek legyenek veled, Galanodel.
* Kisétál a templom komor falai közül, hogy újra friss levegőt szippantson a tüdejébe. A kötet várakozóan égeti a belsőzsebét, alig várja, hogy adandó alkalommal belepillantson. De nem most, egyelőre nem. Nem várathatja tovább a Báró első emberét. *
//Zárás//
~ Világvége, hah? Még talán oda is eljuthatunk. ~
* Ha így is lesz, Lutah addigra tesz róla, hogy biztonságban és kényelemben létezzen, és az utolsók között dobja fel a talpát.
Wegtoreni módon meghajtja magát és ujjaival integet távozóul. *
- Az istenek legyenek veled, Galanodel.
* Kisétál a templom komor falai közül, hogy újra friss levegőt szippantson a tüdejébe. A kötet várakozóan égeti a belsőzsebét, alig várja, hogy adandó alkalommal belepillantson. De nem most, egyelőre nem. Nem várathatja tovább a Báró első emberét. *
3803. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-25 00:20:48
Üzenet elküldve: 2023-11-25 00:20:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
*A gond pont, hogy az nem Quantall gondolja így. És ahogy a halandók nem kérik meg az őket zavaró szúnyogot, hogy fejezze be amit tesz, úgy egy istennek se kell különösebb figyelmet szentelnie rájuk. De, aki a tanácsot nem fogadja meg az magára vessen. Mellébeszélését nem engedi a kereskedő csak úgy elengedni. Továbbra is hasonló hangnemben folytatja.*
-Ismeretlenekért dolgozom. Őket se ismerem mégis fontos számomra az örömük. A személyes gondolatok mellékesek.
*Ha csak azok érdekelték volna akiket kedvel akkor a kardja már rég berozsdállt volna. De neki feladata van. Még ha egyre kevésbé képes látni és érezni magában az elszántságot, hogy folytassa, de eddig az hajtotta. Az-az oka annak is, hogy elmondja a másiknak a háború titkát. Tudnia kell. Ha megérti akkor azért, ha nem akkor csak azért, hogy tisztában legyen a kapott könyv veszélyeivel. Látszólag nem értette meg. A megállapításra a mélységi komoran válaszol.*
-Nem boldog időket élünk.
*A köszönetre udvariasan fejet hajt. A felé nyújtott aranyak meglepik, de nem utasítja el. Kár tagadni a világmegmentés nem túl kifizetődő.*
-Az embereknek tudnia kell mi rejtőzik az árnyak közt. Ha pusztán a jó szándék nem is, de a közös félelem a haláltól talán elég ahhoz, hogy mindenki időben észrevegye mi zajlik körülöttünk és félredobják az értelmetlen vagy önző viszályaikat míg nem késő.
*A gond pont, hogy az nem Quantall gondolja így. És ahogy a halandók nem kérik meg az őket zavaró szúnyogot, hogy fejezze be amit tesz, úgy egy istennek se kell különösebb figyelmet szentelnie rájuk. De, aki a tanácsot nem fogadja meg az magára vessen. Mellébeszélését nem engedi a kereskedő csak úgy elengedni. Továbbra is hasonló hangnemben folytatja.*
-Ismeretlenekért dolgozom. Őket se ismerem mégis fontos számomra az örömük. A személyes gondolatok mellékesek.
*Ha csak azok érdekelték volna akiket kedvel akkor a kardja már rég berozsdállt volna. De neki feladata van. Még ha egyre kevésbé képes látni és érezni magában az elszántságot, hogy folytassa, de eddig az hajtotta. Az-az oka annak is, hogy elmondja a másiknak a háború titkát. Tudnia kell. Ha megérti akkor azért, ha nem akkor csak azért, hogy tisztában legyen a kapott könyv veszélyeivel. Látszólag nem értette meg. A megállapításra a mélységi komoran válaszol.*
-Nem boldog időket élünk.
*A köszönetre udvariasan fejet hajt. A felé nyújtott aranyak meglepik, de nem utasítja el. Kár tagadni a világmegmentés nem túl kifizetődő.*
-Az embereknek tudnia kell mi rejtőzik az árnyak közt. Ha pusztán a jó szándék nem is, de a közös félelem a haláltól talán elég ahhoz, hogy mindenki időben észrevegye mi zajlik körülöttünk és félredobják az értelmetlen vagy önző viszályaikat míg nem késő.
3802. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-20 13:51:31
Üzenet elküldve: 2023-11-20 13:51:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
- Persze, persze. Ahogy gondolod.
* Kezével legyezgetve hagyja jóvá az elhangzókat. Hát ki ő, hogy vitába keveredjen egy hithű egyénnel? Mindenkinek megvan a maga istene. Az övé csillogó kis aranyérmék formájában létezik, és szerencséjére Teysusnak, akinek a papírforma szerint szentelte magát, úgy tűnik nincs problémája ezzel. *
- Akkor ha én örülök, te is örülsz? Kedves gondolat. De nézz mélyen a napsugaras kis lelkedbe... egy egészen parányit sem kedvelsz, akkor meg már nem is egészen helytálló az elmélet.
* Kicsit még szurkálja a mágust, mielőtt mohó szemeivel a kötet után tapogatózna. Mielőtt a mancsai közé kaparinthatná, türelmesen végig kell hallgatnia a mélységiből váratlanul feltörő szónoklatot. Egyik lábáról a másikra billeg, miközben félrhajtott fejjel tanulmányozza az átszellemült Galanodelt. *
~ Nem semmi. Úgy hangzik, mint egy átok. ~
- Hát ez... valóban elég... lehangoló volt. Kellőképpen az.
* Átveszi a jellegtelennek látszó fóliánst. Egyelőre meghagyja ebben a formájában, könnyebb elrejteni. Nem sejti, egészen pontosan mit tartalmaznak a sorok, de minden tudás hatalom. *
- Köszönöm a munkád, Galanodel.
* Komolyabb képpel fordul a mágus felé, ujjait végigfuttatva a könyv gerincén. *
- Talán nem az én kezeim közé szántad kifejezetten, de minden alkotást megbecsülök.
* Egy zacskó aranyat nyújt át Quantall Ackumien Galanodel részére, ami 25 érmét tartalmaz.
*
- Ki tudja? Talán az istened akarta így.
* Rákacsint és gondosan az ujjasa alá rejti a könyvet. *
- Persze, persze. Ahogy gondolod.
* Kezével legyezgetve hagyja jóvá az elhangzókat. Hát ki ő, hogy vitába keveredjen egy hithű egyénnel? Mindenkinek megvan a maga istene. Az övé csillogó kis aranyérmék formájában létezik, és szerencséjére Teysusnak, akinek a papírforma szerint szentelte magát, úgy tűnik nincs problémája ezzel. *
- Akkor ha én örülök, te is örülsz? Kedves gondolat. De nézz mélyen a napsugaras kis lelkedbe... egy egészen parányit sem kedvelsz, akkor meg már nem is egészen helytálló az elmélet.
* Kicsit még szurkálja a mágust, mielőtt mohó szemeivel a kötet után tapogatózna. Mielőtt a mancsai közé kaparinthatná, türelmesen végig kell hallgatnia a mélységiből váratlanul feltörő szónoklatot. Egyik lábáról a másikra billeg, miközben félrhajtott fejjel tanulmányozza az átszellemült Galanodelt. *
~ Nem semmi. Úgy hangzik, mint egy átok. ~
- Hát ez... valóban elég... lehangoló volt. Kellőképpen az.
* Átveszi a jellegtelennek látszó fóliánst. Egyelőre meghagyja ebben a formájában, könnyebb elrejteni. Nem sejti, egészen pontosan mit tartalmaznak a sorok, de minden tudás hatalom. *
- Köszönöm a munkád, Galanodel.
* Komolyabb képpel fordul a mágus felé, ujjait végigfuttatva a könyv gerincén. *
- Talán nem az én kezeim közé szántad kifejezetten, de minden alkotást megbecsülök.
* Egy zacskó aranyat nyújt át Quantall Ackumien Galanodel részére, ami 25 érmét tartalmaz.
*- Ki tudja? Talán az istened akarta így.
* Rákacsint és gondosan az ujjasa alá rejti a könyvet. *
3801. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2023-11-16 18:29:15
Üzenet elküldve: 2023-11-16 18:29:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
// Áldozat az arany istene előtt //
*Nem javítja ki a férfit azzal kapcsolatban, hogy Eeyr volna az ő istennője. Egykedvűen válaszol a neki szegezett kérdésre.*
-Hogy ájtatos vagy csak a neki kijáró tiszteletet elvárja az otthonában, azt nem mi hanem ő dönti el. ~Őt meg nem biztos, hogy érdekli a magyarázat ha meg sikerült sérteni.~
*Nem tetszik neki az ahogy a másik méregeti, de nem szól semmit. A kapott megjegyzés sincs ínyére, de arcizma se rezdül.*
~Boldogság. Persze.~
-Én mások örömében szoktam a sajátom megtalálni.
*Felel egy kitérő válasszal. Mikor a vörös közelebb lép hozzá akkor a feltett kérdésre bólint és végigsimít a könyvön elgondolkozva. Végül tekintetét a másikéba fúrja és szónokolni kezd.*
-Imé,
e földön az éjszaka papjai dívnak,
a téboly zordon mágusai.
Ők az iszonyat lárváit orozták
isteneik fejére,
a rémület rőt színű álmait,
állatok idétlen mását,
miktől dermed a forró ér és szűköl az elijedt lélek,
és kipüffedt, tohonya szájuk
az áldozatot lesi gyilkos örömmel,
mert Áldozat az ő vágyuk, óhajuk, kéjük.
Ha karjuk van: arra, hogy fojtson,
ha lábuk van: arra, hogy tiporjon,
ha foguk van: arra, hogy marcangoljon.
Ős poklos pokoli éjszakán
a Halálnak eladták drága, szép világodat,
a tavaszt,
a rügyet,
a csókot,
a fénylő szemeket.
Úrnő, aki jó vagy és élet és csók és szerelem vagy,
az ő nevük: Öldöklés,
az ő nevük: Siralom,
az ő nevük: Dögvész,
az ő nevük: Átok.
Úrnő, aki jó vagy, ők rontani lettek:
az olajas korsót ők felfordítják,
az ígérő magvat ők szétmorzsolják,
és emberi szívek duzzadt tömlejéből
vörös tivornyát laknak a szentséges szent itallal,
a Vérrel.
Ők letépik a jegyes melléről
a vőlegény bíboros száját,
a sírva kiáltó gyermek elől
ők halni ragadják az erős apát,
az ifjat ők kerítik Halál-rimának,
és kezük ácsolja az özvegyi ágyat.
Ők halmokat emelnek
kimeredt, bűzös holttetemekből,
és megtiporják a Reménység sűrű vetését.
Harsonásai ők az ölő Halálnak,
meghirdetik őt
mezőkön és végig a városokon,
és rikoltó kürtjük elveri az álmot,
az édes, a könnyű és ittas álmot,
mely aranyos tüzedből ránk verődött,
és tele van írva igéző képeiddel
*Hallgat miközben kíváncsin fürkészi a másik tekintetét majd kimért ridegséggel folytatja.*
-Élet szeretete és élvezete. Háború van. Amit ha elvesztünk akkor az, amit életnek ismer megszűnik létezni és nincs olyan aki elmenekülhet ez elől. Sa'tereth szemében ön nem több mint hús és vér olyan kellemetlen tartozékokkal, mint vágyak és önálló akarat. Ha utóbbit lecsupaszítja magáról akkor használható, megbízható eszköz lesz. Amit most eladok az egy fegyver és e szerint is gondoljon rá. Egyeseknek lehetőség, mások számára veszélyforrás. Használja felelősséggel!
*Csak utána nyújtja a másik felé a könyvet.*
*Nem javítja ki a férfit azzal kapcsolatban, hogy Eeyr volna az ő istennője. Egykedvűen válaszol a neki szegezett kérdésre.*
-Hogy ájtatos vagy csak a neki kijáró tiszteletet elvárja az otthonában, azt nem mi hanem ő dönti el. ~Őt meg nem biztos, hogy érdekli a magyarázat ha meg sikerült sérteni.~
*Nem tetszik neki az ahogy a másik méregeti, de nem szól semmit. A kapott megjegyzés sincs ínyére, de arcizma se rezdül.*
~Boldogság. Persze.~
-Én mások örömében szoktam a sajátom megtalálni.
*Felel egy kitérő válasszal. Mikor a vörös közelebb lép hozzá akkor a feltett kérdésre bólint és végigsimít a könyvön elgondolkozva. Végül tekintetét a másikéba fúrja és szónokolni kezd.*
-Imé,
e földön az éjszaka papjai dívnak,
a téboly zordon mágusai.
Ők az iszonyat lárváit orozták
isteneik fejére,
a rémület rőt színű álmait,
állatok idétlen mását,
miktől dermed a forró ér és szűköl az elijedt lélek,
és kipüffedt, tohonya szájuk
az áldozatot lesi gyilkos örömmel,
mert Áldozat az ő vágyuk, óhajuk, kéjük.
Ha karjuk van: arra, hogy fojtson,
ha lábuk van: arra, hogy tiporjon,
ha foguk van: arra, hogy marcangoljon.
Ős poklos pokoli éjszakán
a Halálnak eladták drága, szép világodat,
a tavaszt,
a rügyet,
a csókot,
a fénylő szemeket.
Úrnő, aki jó vagy és élet és csók és szerelem vagy,
az ő nevük: Öldöklés,
az ő nevük: Siralom,
az ő nevük: Dögvész,
az ő nevük: Átok.
Úrnő, aki jó vagy, ők rontani lettek:
az olajas korsót ők felfordítják,
az ígérő magvat ők szétmorzsolják,
és emberi szívek duzzadt tömlejéből
vörös tivornyát laknak a szentséges szent itallal,
a Vérrel.
Ők letépik a jegyes melléről
a vőlegény bíboros száját,
a sírva kiáltó gyermek elől
ők halni ragadják az erős apát,
az ifjat ők kerítik Halál-rimának,
és kezük ácsolja az özvegyi ágyat.
Ők halmokat emelnek
kimeredt, bűzös holttetemekből,
és megtiporják a Reménység sűrű vetését.
Harsonásai ők az ölő Halálnak,
meghirdetik őt
mezőkön és végig a városokon,
és rikoltó kürtjük elveri az álmot,
az édes, a könnyű és ittas álmot,
mely aranyos tüzedből ránk verődött,
és tele van írva igéző képeiddel
*Hallgat miközben kíváncsin fürkészi a másik tekintetét majd kimért ridegséggel folytatja.*
-Élet szeretete és élvezete. Háború van. Amit ha elvesztünk akkor az, amit életnek ismer megszűnik létezni és nincs olyan aki elmenekülhet ez elől. Sa'tereth szemében ön nem több mint hús és vér olyan kellemetlen tartozékokkal, mint vágyak és önálló akarat. Ha utóbbit lecsupaszítja magáról akkor használható, megbízható eszköz lesz. Amit most eladok az egy fegyver és e szerint is gondoljon rá. Egyeseknek lehetőség, mások számára veszélyforrás. Használja felelősséggel!
*Csak utána nyújtja a másik felé a könyvet.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3954-3973