Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 198 (3941. - 3960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3960. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-13 10:02:03
Üzenet elküldve: 2024-11-13 10:02:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
*Percek, órák. Ki tudja mennyi idő telhetett el? Már a szemei is fájnak a folyamatos lapozgatástól, mikor Derk jön a megoldással. Vagyis a megfelelő könyvvel, amire éppen szükségük van.*
-Nagyszerű!
*Mondja halkan a férfinak.*
-Pont erre lesz, és van, szükségünk.
*Ő is átolvassa mit írnak a könyvben. Nem túl bő iromány azt meg kell hagyni, de lényegre törő. Boglárkához hasonlító sárga virág. Még az elkészítése sem különösebben nehéz. Frissen kell lefőzni.*
-Van valamilyen edényed vagy bográcsod?
*Kérdezi Derktől. Mást nem fűz hozzá, nem tartja szükségesnek. A férfi biztos tudni fogja, hogy miért is kérdezi tőle ezt. Nagy szerencse lenne számukra, ha lenne neki. A piacon nem biztos hogy tudnának venni. Már a növények keresése is egy jó időt fog igénybe venni.*
*Percek, órák. Ki tudja mennyi idő telhetett el? Már a szemei is fájnak a folyamatos lapozgatástól, mikor Derk jön a megoldással. Vagyis a megfelelő könyvvel, amire éppen szükségük van.*
-Nagyszerű!
*Mondja halkan a férfinak.*
-Pont erre lesz, és van, szükségünk.
*Ő is átolvassa mit írnak a könyvben. Nem túl bő iromány azt meg kell hagyni, de lényegre törő. Boglárkához hasonlító sárga virág. Még az elkészítése sem különösebben nehéz. Frissen kell lefőzni.*
-Van valamilyen edényed vagy bográcsod?
*Kérdezi Derktől. Mást nem fűz hozzá, nem tartja szükségesnek. A férfi biztos tudni fogja, hogy miért is kérdezi tőle ezt. Nagy szerencse lenne számukra, ha lenne neki. A piacon nem biztos hogy tudnának venni. Már a növények keresése is egy jó időt fog igénybe venni.*
3959. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-13 09:50:19
Üzenet elküldve: 2024-11-13 09:50:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Nem is tudja, hogy mennyire nem segít, amit mond. Bár ez most vajmi keveset számít. A küldetés az első. Legalább ezzel eltereli a figyelmét. Hamar oda is érnek a keresett polchoz. *
- Biztos itt kell legyen!
* Levesz egy könyvet, de azon is csak átfut a tekintete. Pár kulcsszó van a fejében, amit ha észrevesz, akkor megáll elolvasni az egész mondatot. Azonban a többsége felesleges, vagy nem a témához kapcsolódik.
Végül néhány könyv után csak megtalálta, amit keres. Legalábbis valami olyasmi, amit előnyükre fordíthatnak. Könyvel a kezében megy vissza Henához. Közelben leül egy székre és az asztalra helyezi a könyvet. Fellapozza ott, ahol látta az említett növényt, ami talán segítségükre lehet. *
- Nézd! Ez pont olyan a hangzása, mint amit keresünk. „Réti ármány. A friss virágok altató hatásúak". Itt van, hogy hol található, hogy hogy néz ki, de az sehol, hogy miként kéne megcsinálni! Talán jobb is így, különben mindenki használná.
* Nézi a másikat, hogy ő miként vélekedik erről. Mást nemigen talált, pedig átlapozott néhányat. A friss virágok jegyzet kicsit lelombozza. Nem elég megtalálni, de még frissen kéne csinálni belőle valamit. Nehéz az élet! *
* Nem is tudja, hogy mennyire nem segít, amit mond. Bár ez most vajmi keveset számít. A küldetés az első. Legalább ezzel eltereli a figyelmét. Hamar oda is érnek a keresett polchoz. *
- Biztos itt kell legyen!
* Levesz egy könyvet, de azon is csak átfut a tekintete. Pár kulcsszó van a fejében, amit ha észrevesz, akkor megáll elolvasni az egész mondatot. Azonban a többsége felesleges, vagy nem a témához kapcsolódik.
Végül néhány könyv után csak megtalálta, amit keres. Legalábbis valami olyasmi, amit előnyükre fordíthatnak. Könyvel a kezében megy vissza Henához. Közelben leül egy székre és az asztalra helyezi a könyvet. Fellapozza ott, ahol látta az említett növényt, ami talán segítségükre lehet. *
- Nézd! Ez pont olyan a hangzása, mint amit keresünk. „Réti ármány. A friss virágok altató hatásúak". Itt van, hogy hol található, hogy hogy néz ki, de az sehol, hogy miként kéne megcsinálni! Talán jobb is így, különben mindenki használná.
* Nézi a másikat, hogy ő miként vélekedik erről. Mást nemigen talált, pedig átlapozott néhányat. A friss virágok jegyzet kicsit lelombozza. Nem elég megtalálni, de még frissen kéne csinálni belőle valamit. Nehéz az élet! *
3958. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-13 09:24:59
Üzenet elküldve: 2024-11-13 09:24:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
*Nem bántásnak szánta amit mondott. Nem is fogta fel, hogy ezzel megsértheti Derket. Természetesen jó sportot űznek egymás sértegetéséből és a csipkelődésükből, de ezt a kijelentést nem annak szánta. De bárhogy is, a férfin nincs semmi védelem és fegyvere is csak egy kardból áll. Az amire készülnek nem egy nagy, szekrény vállú személyre szabott munka, de egyedül bármikor bajba kerülhet az ember.*
-Egyedül bármikor bajod eshet. Lehet nagy mágus vagy, de az sem menthet meg egy csoport elől.
*Henadryna biztos benne, hogy még két ember ellen sem lenne Derknek esélye. Talán ha elfut és a másik kettő nincs jól elszerelve. Az az egy kard, még ha kevés is, azért megfelelő védelmet biztosíthat. Hena ha kell a bájait használva kijuthat veszélyes helyzetekből, kivéve ha nő az ellenfele. Akkor a fogpiszkálók, ahogy Derk nevezte őket, nem sokat érhetnek. Viszont vékony és fürge alkata lehetővé teszi neki, hogy elszaladjon. Nem lenne szégyen. A Templom főbejáratán át érkeznek meg, hol máshol is? Nem is tudja, hogy van-e másik bejárata a Templomnak. Valószínűsíti a papok lakrésze talán tartalmazhat egy másik kijáratot. A kőoltár felé veszik az irányt és onnan a könyvtárba vezető ajtóhoz mennek. Még élénken élnek benne az előző nap emlékei. A szertartás előtti és főleg az utána lévő csend, amely megtöltötte őt. De most nem ezért vannak itt. Nem is akar azokra az eseményekre gondolni. Most más köti le a figyelmét. Követi Derket aki oda vezeti őket ahol a növényekről szóló könyvek vannak. Hena inkább megkérdezné, hogy hol található az a könyv ami leírja hogyan lehet altatót csinálni és melyik növény, az amelynek ilyen tulajdonságai vannak, de már tegnap is felesleges feltűnést keltett, most sincs erre szükség. Bár a múltkori alkalommal éppen szerencséje volt. Ebben az esetben viszont felesleges kérdéseket kapna, úgyhogy most Derkre hagyatkozik.*
-Rendben, akkor kezdődjön a keresgélés.
*Nagy sóhajt vesz és levesz pár könyvet, leteszi az asztalra őket és nekiáll az olvasásnak. Gyorsan suhan át a szavak felett, egy szóra koncentrálva. Nincs nehéz feladatuk, már az első könyvben rengetek információt talál különféle növényekről, bár nem arról amit ő keres, de legalább jó helyen kutatnak. Már ez is jó jel, már csak idő kérdése, hogy valamelyikük megtalálja azt a növényt, melyből altató készíthető.*
*Nem bántásnak szánta amit mondott. Nem is fogta fel, hogy ezzel megsértheti Derket. Természetesen jó sportot űznek egymás sértegetéséből és a csipkelődésükből, de ezt a kijelentést nem annak szánta. De bárhogy is, a férfin nincs semmi védelem és fegyvere is csak egy kardból áll. Az amire készülnek nem egy nagy, szekrény vállú személyre szabott munka, de egyedül bármikor bajba kerülhet az ember.*
-Egyedül bármikor bajod eshet. Lehet nagy mágus vagy, de az sem menthet meg egy csoport elől.
*Henadryna biztos benne, hogy még két ember ellen sem lenne Derknek esélye. Talán ha elfut és a másik kettő nincs jól elszerelve. Az az egy kard, még ha kevés is, azért megfelelő védelmet biztosíthat. Hena ha kell a bájait használva kijuthat veszélyes helyzetekből, kivéve ha nő az ellenfele. Akkor a fogpiszkálók, ahogy Derk nevezte őket, nem sokat érhetnek. Viszont vékony és fürge alkata lehetővé teszi neki, hogy elszaladjon. Nem lenne szégyen. A Templom főbejáratán át érkeznek meg, hol máshol is? Nem is tudja, hogy van-e másik bejárata a Templomnak. Valószínűsíti a papok lakrésze talán tartalmazhat egy másik kijáratot. A kőoltár felé veszik az irányt és onnan a könyvtárba vezető ajtóhoz mennek. Még élénken élnek benne az előző nap emlékei. A szertartás előtti és főleg az utána lévő csend, amely megtöltötte őt. De most nem ezért vannak itt. Nem is akar azokra az eseményekre gondolni. Most más köti le a figyelmét. Követi Derket aki oda vezeti őket ahol a növényekről szóló könyvek vannak. Hena inkább megkérdezné, hogy hol található az a könyv ami leírja hogyan lehet altatót csinálni és melyik növény, az amelynek ilyen tulajdonságai vannak, de már tegnap is felesleges feltűnést keltett, most sincs erre szükség. Bár a múltkori alkalommal éppen szerencséje volt. Ebben az esetben viszont felesleges kérdéseket kapna, úgyhogy most Derkre hagyatkozik.*
-Rendben, akkor kezdődjön a keresgélés.
*Nagy sóhajt vesz és levesz pár könyvet, leteszi az asztalra őket és nekiáll az olvasásnak. Gyorsan suhan át a szavak felett, egy szóra koncentrálva. Nincs nehéz feladatuk, már az első könyvben rengetek információt talál különféle növényekről, bár nem arról amit ő keres, de legalább jó helyen kutatnak. Már ez is jó jel, már csak idő kérdése, hogy valamelyikük megtalálja azt a növényt, melyből altató készíthető.*
3957. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-12 19:48:54
Üzenet elküldve: 2024-11-12 19:48:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Ha Derket kérdezik, akkor elég lassan haladnak a terv megvalósításával. De, hogy ezt problémaként fogja fel? Legkevésbé sem! Hevesebben kezd verni a szíve, hacsak a kis tervükre gondol. Hogy ez miért van? Azt nem tudná megmondani. *
- Miért? Talán jobban is elsülhet a dolog. Bár ez csak javaslat. Majd a első… akció után, majd kiderül, hogy elegek vagyunk e egyelőre, vagy sem. Aztán kitudja? Lehet ketten is bőségesek vagyunk a dolgokhoz.
* Végre megérkeztek az egyik állomásukhoz. Mégis miért van az, hogy minden útja a könyvtárba vezeti? Nem is szeretne sok időt vesztegetni, egyből elindul. De azért megáll néhány szót hallva. *
- Védtelen? Talán védtelennek tűnők?
* Ilyen pillanatoknál elgondolkozik, hogy mégis mit gondol Derkről a nő. Talán tényleg ilyen védtelennek tűnik? Oké, hogy néha csipkelődnek egymással, de azért nem gondolta volna, hogy így gondol rá. Meghallgatja a válaszát, majd visszafordul. Szokástól eltérően kissé némán teszi meg az utat, míg meg nem érkeznek a könyvekkel teli részhez. *
- Akkor először a növények ugye? Szerintem erre.
* Megy előre, de a bent elhelyezkedő szerzetes kissé tovább nézi Derket, mint azt szeretné. Valószínű emlékszik a képére annak az alaknak, aki megannyi könyvet emelt le a helyéről, majd hagyta ott azt. Derk már teljesen elfelejtette. De hát ez van. Nem időzik sokat előtte, hamar elszáguld mellette, hogy az egyik dohos polc mellett tűnjön el *
* Ha Derket kérdezik, akkor elég lassan haladnak a terv megvalósításával. De, hogy ezt problémaként fogja fel? Legkevésbé sem! Hevesebben kezd verni a szíve, hacsak a kis tervükre gondol. Hogy ez miért van? Azt nem tudná megmondani. *
- Miért? Talán jobban is elsülhet a dolog. Bár ez csak javaslat. Majd a első… akció után, majd kiderül, hogy elegek vagyunk e egyelőre, vagy sem. Aztán kitudja? Lehet ketten is bőségesek vagyunk a dolgokhoz.
* Végre megérkeztek az egyik állomásukhoz. Mégis miért van az, hogy minden útja a könyvtárba vezeti? Nem is szeretne sok időt vesztegetni, egyből elindul. De azért megáll néhány szót hallva. *
- Védtelen? Talán védtelennek tűnők?
* Ilyen pillanatoknál elgondolkozik, hogy mégis mit gondol Derkről a nő. Talán tényleg ilyen védtelennek tűnik? Oké, hogy néha csipkelődnek egymással, de azért nem gondolta volna, hogy így gondol rá. Meghallgatja a válaszát, majd visszafordul. Szokástól eltérően kissé némán teszi meg az utat, míg meg nem érkeznek a könyvekkel teli részhez. *
- Akkor először a növények ugye? Szerintem erre.
* Megy előre, de a bent elhelyezkedő szerzetes kissé tovább nézi Derket, mint azt szeretné. Valószínű emlékszik a képére annak az alaknak, aki megannyi könyvet emelt le a helyéről, majd hagyta ott azt. Derk már teljesen elfelejtette. De hát ez van. Nem időzik sokat előtte, hamar elszáguld mellette, hogy az egyik dohos polc mellett tűnjön el *
3956. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:13:27
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:13:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
*Látszik Derk felfogta mivel kell majd szembesülniük. Azzal már nem ért egyet, hogy nem kell félniük. Persze az elsők nem nagy vagyonosok lennének. Első próbálkozásra maradna inkább a középnemeseknél, vagy a tehetősebb polgároknál. Nem akarna egy rablással rögtön nagy vagyont szerezni. Az csak célponttá tenné őket. Sok kicsi nem lenne olyan feltűnő. Csak egy nő aki férfiak körében mulattja az időt. Nem kér, és kap, érte pénzt, így tényleg olyan aki csak a társaságért csinálja. Ez a gondolatmenet hirtelen eszébe juttat valamit. Miért is ne mondhatná ezt a kiszemelt célpontjainak? Csak egy megfáradt utazó, aki nem akarja az éjszakát a fogadóban tölteni egyedül. Még el is hihető a története. Máris haladnak előre a terveikkel.*
-Örülök hogy nem félsz. Most majd minden bátorságra szükségünk lesz. Még messze vagyunk a komolyabb kezdéstől, de már jól haladunk.
*Közben beérnek a Polgárnegyedbe, amelytől már nincs is messze a Templom. Gyorsan ide tudtak jutni, bármilyen különösebb zavaró tényező nélkül.*
-Cinkostársban nem gondolkoztam. Nem is nagyon szeretnék másokat bevonni. Nem állítom, hogy nem lenne rá lehetőség, de már így is sokat kockáztatunk azzal, hogy egymásban meg kell, hogy bízzunk.
*Kicsit elgondolkozik a lehetőségeken. Tulajdon képen ha Derk nő volna, akkor még könnyebb lenne az egész, úgy ő is bejöhetne vele az áldozat házába. Bár felötlik benne még egy másik lehetőség is. Mi lenne ha Derket mint együgyű szolgálóját vagy féltestvérét mutatná be? Ezt majd meg kell, hogy beszélje a férfival. Ezzel az álcával könnyedén bejuthat vele együtt az áldozat otthonába.*
-Ha jobban bele gondolok nem lehet olyan veszélyes még egy vagy kettő embert beszervezni. Egy másik nővel dupla örömet szerezhetünk az áldozatnak, egyikünk észrevétlenül belecsempészheti az altatót az italba, míg a másik szórakoztatja a férfit.
*Töpreng fennhangon.*
-Egy másik férfival meg te nem lennél védtelen. Meg ha jóképű is, akkor meg akár nőket is elcsábíthat.
*Közben a Templom bejáratához érnek. Vicces, hogy tegnap is itt volt, ma reggel is erre járt és most meg újra ide vergődött. Miért is nem nézett be már reggel? Rengeteg időt megspóroltak volna ezzel.*
*Látszik Derk felfogta mivel kell majd szembesülniük. Azzal már nem ért egyet, hogy nem kell félniük. Persze az elsők nem nagy vagyonosok lennének. Első próbálkozásra maradna inkább a középnemeseknél, vagy a tehetősebb polgároknál. Nem akarna egy rablással rögtön nagy vagyont szerezni. Az csak célponttá tenné őket. Sok kicsi nem lenne olyan feltűnő. Csak egy nő aki férfiak körében mulattja az időt. Nem kér, és kap, érte pénzt, így tényleg olyan aki csak a társaságért csinálja. Ez a gondolatmenet hirtelen eszébe juttat valamit. Miért is ne mondhatná ezt a kiszemelt célpontjainak? Csak egy megfáradt utazó, aki nem akarja az éjszakát a fogadóban tölteni egyedül. Még el is hihető a története. Máris haladnak előre a terveikkel.*
-Örülök hogy nem félsz. Most majd minden bátorságra szükségünk lesz. Még messze vagyunk a komolyabb kezdéstől, de már jól haladunk.
*Közben beérnek a Polgárnegyedbe, amelytől már nincs is messze a Templom. Gyorsan ide tudtak jutni, bármilyen különösebb zavaró tényező nélkül.*
-Cinkostársban nem gondolkoztam. Nem is nagyon szeretnék másokat bevonni. Nem állítom, hogy nem lenne rá lehetőség, de már így is sokat kockáztatunk azzal, hogy egymásban meg kell, hogy bízzunk.
*Kicsit elgondolkozik a lehetőségeken. Tulajdon képen ha Derk nő volna, akkor még könnyebb lenne az egész, úgy ő is bejöhetne vele az áldozat házába. Bár felötlik benne még egy másik lehetőség is. Mi lenne ha Derket mint együgyű szolgálóját vagy féltestvérét mutatná be? Ezt majd meg kell, hogy beszélje a férfival. Ezzel az álcával könnyedén bejuthat vele együtt az áldozat otthonába.*
-Ha jobban bele gondolok nem lehet olyan veszélyes még egy vagy kettő embert beszervezni. Egy másik nővel dupla örömet szerezhetünk az áldozatnak, egyikünk észrevétlenül belecsempészheti az altatót az italba, míg a másik szórakoztatja a férfit.
*Töpreng fennhangon.*
-Egy másik férfival meg te nem lennél védtelen. Meg ha jóképű is, akkor meg akár nőket is elcsábíthat.
*Közben a Templom bejáratához érnek. Vicces, hogy tegnap is itt volt, ma reggel is erre járt és most meg újra ide vergődött. Miért is nem nézett be már reggel? Rengeteg időt megspóroltak volna ezzel.*
3955. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-11 22:27:11
Üzenet elküldve: 2024-11-11 22:27:11
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Eeyr vagy Teysus //
*Alamis figyelmesen, és valami üdvözült nyugalommal az arcán hallgatja végig Otalovoj szavait, bár némi meglepettség is látszik a tekintetén, ahogy a magas férfi meggyőződését látja.*
- Eeyr áldása valóban ott van azon, aki követi tanait és másokkal is megosztja az ő jóságát. Mert hát mit is mond nekünk az istennő? Hogy nézzük mindenki javát, és érdekükben cselekedjünk.
*kezd bele a válaszba.*
- Sajnos nem mindenki érzi át e tanok előbbrevalóságát, és nem ezek mentén éli az életét. De az istennő hívei nem lehetnek türelmetlenek. Nekünk el kell tudnunk fogadni azt is, ha mások a maguk módján hisznek. Ha ezzel nem ártanak másoknak, se a világ egészének, akkor a legtöbb, amit értük tehetünk az az, hogy szilárd hitünkkel és a hitünk bizonyosságával jó példával járunk elől. És akkor talán majd ők jönnek közénk maguktól.
Természetesen Sa'Tereth és lezüllött hívei más lapra tartoznak. Őt és követőit nem engedhetjük szabadon járni-kelni, mert korcs meggyőződésük maga is ártalom a világ számára. Szerencsére Sa'Tereth befolyása jelentősen megcsappant, amióta a Sárvárost eltakarították. Persze, megvan még, de lakói már továbbálltak, a helyi hatalmasságok pedig már nem élnek, vagy messzire elbujdokoltak. Mi is csak annyit tehetjük, hogy megpróbáljuk megmenteni a hívői közül azokat, akiket még meg lehet, és kíméletlenül lesújtunk azokra, akiken már nem.
*feleli bölcselkedve.*
*Alamis figyelmesen, és valami üdvözült nyugalommal az arcán hallgatja végig Otalovoj szavait, bár némi meglepettség is látszik a tekintetén, ahogy a magas férfi meggyőződését látja.*
- Eeyr áldása valóban ott van azon, aki követi tanait és másokkal is megosztja az ő jóságát. Mert hát mit is mond nekünk az istennő? Hogy nézzük mindenki javát, és érdekükben cselekedjünk.
*kezd bele a válaszba.*
- Sajnos nem mindenki érzi át e tanok előbbrevalóságát, és nem ezek mentén éli az életét. De az istennő hívei nem lehetnek türelmetlenek. Nekünk el kell tudnunk fogadni azt is, ha mások a maguk módján hisznek. Ha ezzel nem ártanak másoknak, se a világ egészének, akkor a legtöbb, amit értük tehetünk az az, hogy szilárd hitünkkel és a hitünk bizonyosságával jó példával járunk elől. És akkor talán majd ők jönnek közénk maguktól.
Természetesen Sa'Tereth és lezüllött hívei más lapra tartoznak. Őt és követőit nem engedhetjük szabadon járni-kelni, mert korcs meggyőződésük maga is ártalom a világ számára. Szerencsére Sa'Tereth befolyása jelentősen megcsappant, amióta a Sárvárost eltakarították. Persze, megvan még, de lakói már továbbálltak, a helyi hatalmasságok pedig már nem élnek, vagy messzire elbujdokoltak. Mi is csak annyit tehetjük, hogy megpróbáljuk megmenteni a hívői közül azokat, akiket még meg lehet, és kíméletlenül lesújtunk azokra, akiken már nem.
*feleli bölcselkedve.*
3954. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-11 20:17:07
Üzenet elküldve: 2024-11-11 20:17:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Eeyr vagy Teysus //
// Mosómedve szelídítés: 6/20 //
* A tevepásztor amint meglátja az első papot meg is rohamozza, de kénytelen lesz várni. Legalább nem marad le semmiről. Addig kényelmesen megköti Záport és még arra is marad ideje, hogy kicsit foglalkozzon vele.*
- Légy jó fiú!* Mondja neki halkan, miközben simogatni kezdi. Már kezdi egyre jobban tűrni az ilyesmit a mosómedve, de még koránt sem annyira szelíd, hogy ezt úgy próbálná meg, hogy nem használja a különleges nyugtató módszerét. apró ujjacskáival finoman végigsimít a kis fejen, le egészen a farkáig, majd játékosan morzsolgatja kicsit a füleit. Amikor megérkezik majd csuhás, akire az ében bőrű várt, na akkor ő is abba hagyja a jószág pesztrálását. Mindenképpen igyekszik hallótávolságban maradni, mert jó mókának ígérkezik. A lábát lógázva sületlenségeket hallgatni a legjobb. Főleg úgy, hogy biztos benne a tündér, hogy Eeyr papjai között is vannak olyanok, kik Teysus tanítását sem vetik meg. Bár Alesian csak Teysusnak szenteli az életét, de nem ítéli ez azokat, kik istenén kívül egy másikat is imádnak. Otalovoj rögtön neki is feszül a dolognak.*
~ Ebből tuti valami vicces dolog fog kisülni. ~* Kuncog magában már jó előre, hiszen konkrétan Arthenior városának Eeyrbe vetett hitét kérdőjelezi meg. Alesian számára ez olybá tűnik, mintha az itteni papok munkáját fedné meg ezen kijelentésével. Borzasztóan kíváncsi, hogy milyen lesz Alamis reakciója.*
// Mosómedve szelídítés: 6/20 //
* A tevepásztor amint meglátja az első papot meg is rohamozza, de kénytelen lesz várni. Legalább nem marad le semmiről. Addig kényelmesen megköti Záport és még arra is marad ideje, hogy kicsit foglalkozzon vele.*
- Légy jó fiú!* Mondja neki halkan, miközben simogatni kezdi. Már kezdi egyre jobban tűrni az ilyesmit a mosómedve, de még koránt sem annyira szelíd, hogy ezt úgy próbálná meg, hogy nem használja a különleges nyugtató módszerét. apró ujjacskáival finoman végigsimít a kis fejen, le egészen a farkáig, majd játékosan morzsolgatja kicsit a füleit. Amikor megérkezik majd csuhás, akire az ében bőrű várt, na akkor ő is abba hagyja a jószág pesztrálását. Mindenképpen igyekszik hallótávolságban maradni, mert jó mókának ígérkezik. A lábát lógázva sületlenségeket hallgatni a legjobb. Főleg úgy, hogy biztos benne a tündér, hogy Eeyr papjai között is vannak olyanok, kik Teysus tanítását sem vetik meg. Bár Alesian csak Teysusnak szenteli az életét, de nem ítéli ez azokat, kik istenén kívül egy másikat is imádnak. Otalovoj rögtön neki is feszül a dolognak.*
~ Ebből tuti valami vicces dolog fog kisülni. ~* Kuncog magában már jó előre, hiszen konkrétan Arthenior városának Eeyrbe vetett hitét kérdőjelezi meg. Alesian számára ez olybá tűnik, mintha az itteni papok munkáját fedné meg ezen kijelentésével. Borzasztóan kíváncsi, hogy milyen lesz Alamis reakciója.*
3953. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-11 15:20:35
Üzenet elküldve: 2024-11-11 15:20:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Eeyr vagy Teysus //
* A tündér bejön vele a templomba, de hátul marad Záporral. Muzomgo viszont most a csuhásra figyel. Akit megtalált, illendően köszönti, azonban csak annyiban tud a segítségére lenni, hogy előkeres egy magánál fontosabb személyt, bizonyos Alamis papot. *
– Köszönöm! * Amíg várja Alamist, a közelben maradva szétnéz a templomon belül. Leginkább az ismeretlen alakokról készült kőszobrok nyűgözik le. A számára ismeretlen, de bizonyára nagy nevű levegőmágusok képmásait sétálva figyeli. Egyszer talán ő is közéjük kerül. Nem mintha különösebben vágyna az ilyenfajta elismerésre, de el nem utasítaná. Bár Eeyr templomában jár, ez egyben Arthenior egyik legrégebben álló épülete is, így természetes, hogy a Levegő Városában levegőmágusok szobrai találhatóak. Emellett azonban Muzomgo reméli, hogy a régi kultúra mellett az új vallásnak is van elég hely.
Hamarosan előkerül Alamis is. *
– Üdvözletem! Az én nevem Muzomgo, Eeyr hűséges követője és tanainak hirdetője. Mesterem halálával Artheniorba érkeztem. A hit az én kenyerem és úgy gondolom, a hit útmutató a boldog élethez. Szeretnék minél több embernek segíteni megtalálni a boldogsághoz vezető utat, de azt tapasztalom, hogy az emberek foggal-körömmel ragaszkodnak saját hitükhöz és elutasítják Eeyr tanait, még ha saját szemükkel látták is a fényét. Megijeszt és elszomorít ez a megosztottság, hiszen a hitetlenek és más istenek követői nemcsak saját békéjüket veszélyeztetik, hanem az egész világ békéjét és rendjét.
* Beszéde közben Alamis arcát kezdi fürkészni, mintha visszaigazolásra várna. *
– Úgy tudom, a Kikötőben szörnyű dolgok történnek Sa'Tereth nevében. A politikai helyzet miatt nehéz lenne az ottani dolgokat megoldani, de Artheniorban még nem késő intézkedni… * Láthatóan viszonylag felkészülten jött ide, már ami a mondanivalóját illeti. Azonban nem akarja minden ötletét egyből a papra zúdítani, mert nem is biztos, hogy egy húron pendülnek. *
* A tündér bejön vele a templomba, de hátul marad Záporral. Muzomgo viszont most a csuhásra figyel. Akit megtalált, illendően köszönti, azonban csak annyiban tud a segítségére lenni, hogy előkeres egy magánál fontosabb személyt, bizonyos Alamis papot. *
– Köszönöm! * Amíg várja Alamist, a közelben maradva szétnéz a templomon belül. Leginkább az ismeretlen alakokról készült kőszobrok nyűgözik le. A számára ismeretlen, de bizonyára nagy nevű levegőmágusok képmásait sétálva figyeli. Egyszer talán ő is közéjük kerül. Nem mintha különösebben vágyna az ilyenfajta elismerésre, de el nem utasítaná. Bár Eeyr templomában jár, ez egyben Arthenior egyik legrégebben álló épülete is, így természetes, hogy a Levegő Városában levegőmágusok szobrai találhatóak. Emellett azonban Muzomgo reméli, hogy a régi kultúra mellett az új vallásnak is van elég hely.
Hamarosan előkerül Alamis is. *
– Üdvözletem! Az én nevem Muzomgo, Eeyr hűséges követője és tanainak hirdetője. Mesterem halálával Artheniorba érkeztem. A hit az én kenyerem és úgy gondolom, a hit útmutató a boldog élethez. Szeretnék minél több embernek segíteni megtalálni a boldogsághoz vezető utat, de azt tapasztalom, hogy az emberek foggal-körömmel ragaszkodnak saját hitükhöz és elutasítják Eeyr tanait, még ha saját szemükkel látták is a fényét. Megijeszt és elszomorít ez a megosztottság, hiszen a hitetlenek és más istenek követői nemcsak saját békéjüket veszélyeztetik, hanem az egész világ békéjét és rendjét.
* Beszéde közben Alamis arcát kezdi fürkészni, mintha visszaigazolásra várna. *
– Úgy tudom, a Kikötőben szörnyű dolgok történnek Sa'Tereth nevében. A politikai helyzet miatt nehéz lenne az ottani dolgokat megoldani, de Artheniorban még nem késő intézkedni… * Láthatóan viszonylag felkészülten jött ide, már ami a mondanivalóját illeti. Azonban nem akarja minden ötletét egyből a papra zúdítani, mert nem is biztos, hogy egy húron pendülnek. *
3952. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-10 19:42:41
Üzenet elküldve: 2024-11-10 19:42:41
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Eeyr vagy Teysus //
*Otalovoj egy sápadt arcú, beteges külsejű csuhást szólít meg, aki meg is retten a másik magassága és daliás alkata láttán. Ám a sötétbőrű férfi köszöntése és előadott kérése enyhíti az első riadalmat.*
- Téged is, testvérem. Illetékest? Vallási dolgok ügyében? Hát, talán... talán Alamis papot. Őt láttam nemrég. Várj itt, kérlek, megkérem, hogy váltson veled pár szót.
*mondja a csuhás, aki nem nagyon lelkesedik a reménybeli hittérítő miatt. Az a fajta, akit a szülői nyomás, esetleg a zárkózott jellem visz a vallás felé, nem annyira az elhivatottság.
Muzomgonak hát várnia kell, de nem olyas sokáig. Talán csak négy-öt perc telik el azóta, hogy a csuhás eliszkolt, és amerre amaz eltűnt, onnan érkezik valaki, aki már sokkal inkább tűnik papnak.
Halványsárga köntöst visel, melynek mellkasán vörös színnel kivarrva ott tündököl a hét sugarú nap, Eeyr jelképe.*
- Eeyr áldása kísérjen, barátom. Úgy hallottam, vallási ügyekben szeretnél szót váltani valakivel. Én Alamis vagyok, Eeyr alázatos híve. Milyen kérdésekben lehetek a segítségedre?
*kérdi a magas emberférfi, aki ránézésre harmincas éveiben lehet, ennek ellenére már erőteljesen kopaszodik. Sovány arca azonban nyílt és barátságos.*
*Otalovoj egy sápadt arcú, beteges külsejű csuhást szólít meg, aki meg is retten a másik magassága és daliás alkata láttán. Ám a sötétbőrű férfi köszöntése és előadott kérése enyhíti az első riadalmat.*
- Téged is, testvérem. Illetékest? Vallási dolgok ügyében? Hát, talán... talán Alamis papot. Őt láttam nemrég. Várj itt, kérlek, megkérem, hogy váltson veled pár szót.
*mondja a csuhás, aki nem nagyon lelkesedik a reménybeli hittérítő miatt. Az a fajta, akit a szülői nyomás, esetleg a zárkózott jellem visz a vallás felé, nem annyira az elhivatottság.
Muzomgonak hát várnia kell, de nem olyas sokáig. Talán csak négy-öt perc telik el azóta, hogy a csuhás eliszkolt, és amerre amaz eltűnt, onnan érkezik valaki, aki már sokkal inkább tűnik papnak.
Halványsárga köntöst visel, melynek mellkasán vörös színnel kivarrva ott tündököl a hét sugarú nap, Eeyr jelképe.*
- Eeyr áldása kísérjen, barátom. Úgy hallottam, vallási ügyekben szeretnél szót váltani valakivel. Én Alamis vagyok, Eeyr alázatos híve. Milyen kérdésekben lehetek a segítségedre?
*kérdi a magas emberférfi, aki ránézésre harmincas éveiben lehet, ennek ellenére már erőteljesen kopaszodik. Sovány arca azonban nyílt és barátságos.*
3951. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-08 19:46:24
Üzenet elküldve: 2024-11-08 19:46:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 135
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Eeyr vagy Teysus //
* Elérik a monumentális templomot, ami egy tündér számára még inkább nagyobbnak tűnik, mint a többi faj képviselőinek. Annyira nincs oda ezért a helyért, de mivel Teysust is el lehet érni innen, ezért el szokott látogatni ő is ide néha. Most is tervez belépni az épületbe, ha már idáig eljött.*
- Igen megérkeztünk.* Helyesel ő is. A másik már el is köszönne, de ő megy majd utána.*
- Ne köszönj semmit. Megvan nekem ebből a magam haszna. Meg ha már eljöttem ide, akkor én is bemegyek. Kíváncsi vagyok, hogy mire jutsz.* Egyazon vallás más ágainak találkozásának tanulmányozása hasznos lehet számára. Részben azért riválisa Eeyr Teysusnak, szóval érdemes lesz figyelnie. Bemasírozik az óriás ember után a hűvös kőből épült templomba. Ott aztán első dolga, hogy megnyugtatni Záport. Biztos le is marad, de nem bánja. A mosómedvével a karjában keres egy helyet a közelben. Kiköti az állatott a pad lábához. Aztán élénken figyel, de főleg fülét hegyezi. Feltéve, ha nem zavarják ki az állata miatt.*
//Aktív képességhasználat: Szelídítés /
* Elérik a monumentális templomot, ami egy tündér számára még inkább nagyobbnak tűnik, mint a többi faj képviselőinek. Annyira nincs oda ezért a helyért, de mivel Teysust is el lehet érni innen, ezért el szokott látogatni ő is ide néha. Most is tervez belépni az épületbe, ha már idáig eljött.*
- Igen megérkeztünk.* Helyesel ő is. A másik már el is köszönne, de ő megy majd utána.*
- Ne köszönj semmit. Megvan nekem ebből a magam haszna. Meg ha már eljöttem ide, akkor én is bemegyek. Kíváncsi vagyok, hogy mire jutsz.* Egyazon vallás más ágainak találkozásának tanulmányozása hasznos lehet számára. Részben azért riválisa Eeyr Teysusnak, szóval érdemes lesz figyelnie. Bemasírozik az óriás ember után a hűvös kőből épült templomba. Ott aztán első dolga, hogy megnyugtatni Záport. Biztos le is marad, de nem bánja. A mosómedvével a karjában keres egy helyet a közelben. Kiköti az állatott a pad lábához. Aztán élénken figyel, de főleg fülét hegyezi. Feltéve, ha nem zavarják ki az állata miatt.*
//Aktív képességhasználat: Szelídítés /
3950. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-11-07 22:48:51
Üzenet elküldve: 2024-11-07 22:48:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Eeyr vagy Teysus //
* Ahogy haladnak az utcákon, Alesian említésére feltűnik neki a templom tornya. Onnan már csak néhány perc séta, mire megérkeznek.
Muzomgo nem nevezné magát értelmiséginek, habár sokkal több mindenhez ért, mint amit egy tevepásztor fiából kinéznének. Különböző korokban mást-mást jelent értelmiséginek lenni – néhány éve például kinevették és hóbortosnak bélyegezték volna bármelyik istenség bármelyik papját, ha Arthenior főterén elmondta volna ugyanazt, amit manapság mindenki tud. Ugyanúgy változott az emberek mágiához való viszonya és minden más is. Bizonyára sok ezer évvel ezelőtt akadt egy értelmiségi réteg, akik azt állították, hogy a tudásuk pergamenre rögzítése ostoba próbálkozás az örökkévalósághoz. Részben talán igazuk is volt, viszont ma már senki nem emlékszik rájuk. *
– Hát megérkeztünk. * Állapítja meg és lenéz a tündérre, aki idáig elkísérte, de úgy sejti, hogy itt már elválnak útjaik. *
– Köszönöm, hogy elkísértél. Mint említettem, én most keresni szeretnék egy papot, akinek nagyobb rálátása van a dolgokra. De a mi vitánknak is örültem, még ha nem is sikerült sok mindenben közös nevezőre jutni. Talán később még folytathatjuk a harcunkat. Illetve mindenképp időt szeretnék szánni az előadásod megtekintésére. * Erről ugyan nem sikerült időpontot egyeztetniük, de úgy képzeli, hogy ha a másik fellép, előtte legalább néhány helyen a városban meghirdeti azt.
Függetlenül attól, hogy a tündér követi vagy sem, a sötét bőrű férfi belép a templomba. Szeme nincs hozzászokva a benti félhomályhoz, de azt ki tudja venni, hogy vannak itt mások is. Nem annyian, mint a kocsmában vagy az utcákon, de lézengenek páran. Már ez is valami. Habár a nagyjuk papnak néz ki. Teleszívja tüdejét és céltudatosan megindul az egyik közeli csuhás alakhoz. *
– Eeyr fénye ragyogjon be, testvérem! A nevem Muzomgo, messzi földről érkeztem a városba, hogy az istennő tanait hirdessem. El tudnál vezetni egy illetékeshez, akivel efféle vallási dolgokról beszélhetnék?
* Ahogy haladnak az utcákon, Alesian említésére feltűnik neki a templom tornya. Onnan már csak néhány perc séta, mire megérkeznek.
Muzomgo nem nevezné magát értelmiséginek, habár sokkal több mindenhez ért, mint amit egy tevepásztor fiából kinéznének. Különböző korokban mást-mást jelent értelmiséginek lenni – néhány éve például kinevették és hóbortosnak bélyegezték volna bármelyik istenség bármelyik papját, ha Arthenior főterén elmondta volna ugyanazt, amit manapság mindenki tud. Ugyanúgy változott az emberek mágiához való viszonya és minden más is. Bizonyára sok ezer évvel ezelőtt akadt egy értelmiségi réteg, akik azt állították, hogy a tudásuk pergamenre rögzítése ostoba próbálkozás az örökkévalósághoz. Részben talán igazuk is volt, viszont ma már senki nem emlékszik rájuk. *
– Hát megérkeztünk. * Állapítja meg és lenéz a tündérre, aki idáig elkísérte, de úgy sejti, hogy itt már elválnak útjaik. *
– Köszönöm, hogy elkísértél. Mint említettem, én most keresni szeretnék egy papot, akinek nagyobb rálátása van a dolgokra. De a mi vitánknak is örültem, még ha nem is sikerült sok mindenben közös nevezőre jutni. Talán később még folytathatjuk a harcunkat. Illetve mindenképp időt szeretnék szánni az előadásod megtekintésére. * Erről ugyan nem sikerült időpontot egyeztetniük, de úgy képzeli, hogy ha a másik fellép, előtte legalább néhány helyen a városban meghirdeti azt.
Függetlenül attól, hogy a tündér követi vagy sem, a sötét bőrű férfi belép a templomba. Szeme nincs hozzászokva a benti félhomályhoz, de azt ki tudja venni, hogy vannak itt mások is. Nem annyian, mint a kocsmában vagy az utcákon, de lézengenek páran. Már ez is valami. Habár a nagyjuk papnak néz ki. Teleszívja tüdejét és céltudatosan megindul az egyik közeli csuhás alakhoz. *
– Eeyr fénye ragyogjon be, testvérem! A nevem Muzomgo, messzi földről érkeztem a városba, hogy az istennő tanait hirdessem. El tudnál vezetni egy illetékeshez, akivel efféle vallási dolgokról beszélhetnék?
3949. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-29 11:13:59
Üzenet elküldve: 2024-10-29 11:13:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Na most már tényleg eltévedhetett. Az utcák egyformák voltak és a következő dolog amire feleszmélt, az már a Templom égbeemelkedő épülete volt. Hogy kerülhetett ide? Hisz azért a Polgárnegyed sem egy útvesztő. Látszik, hogy egy ideje nem önmaga. Vagyis tegnap óta, mikor a papok elzárták a lényt, mely kapcsolatot hozott létre kettejük között. Nélküle elveszett. Bár Derk egyértelműen bosszantja, de mivel ő volt ott vele, és azóta is, lehet kettejük között alakulhatott ki egy másik kapocs? Vagy csak egyoldalú, Hena irányából? Ki tudja? Az a bosszantja, hogy ő maga nem tudja erre a választ. Ha az ember, elf, belegondol lehet csak egy társra vágyik. Derk erre tökéletes volt. A férfi gyakran bosszantotta, de észnél is tudta tartani. Mi üthetett belé tegnap este? Ő kergette el. A férfi erre nem állt készen, ő meg csak úgy rávetette volna magát. Mondjuk mentségére legyen az, hogy a férfi kezdte. Legalább is ő volt elsőnek agresszív vele, fenyegető hanglejtésével. De most nélküle kell kezdenie valamit magával. Na és miért is ne? Egyedül is képes meglenni. Eddig is így volt, most mi lenne a különbség?*
3948. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-27 15:57:21
Üzenet elküldve: 2024-10-27 15:57:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Nem gondolja meg magát. Ha nem is nyeri el a tetszését egészen a gondolat, hogy mákonyevők közé ereszkedjen, a megszárítkozás gondolata a józan eszére hat. Ha a nő egy városbeli fogadót ajánlott volna, inkább a templom padjain tölti a napot, amíg eláll az eső, de a másik által említett hely még a közelségével is az észszerűbb döntésnek tűnik jelen helyzetben. Nem gondolja meg magát, ám szólni ezúttal sem szól róla hangosan. Egyedül a mozdulat, amivel maga is a nő után lép a gyertyatartó mellől, amikor amaz az ajtó felé indul, beszél helyette. Többre tartja a tetteket, mint a szavakat, az imádkozásra kapott választ hallva azonban mégis akaratlan a halvány, békés félmosoly a szája szélén. Megmarad az árnya akkor is, amikor a nő megáll, és incselkedik még egy sort az ajtóban. Udvariasan hajt aprót a fején a szavakra.*
- Igyekezni fogok.
*Habár a földeken töltött évek alatt hozzászokott a lába a hosszas gyaloglásokhoz, rövidebb, gyorsabb távon nem lepné meg, ha a fiatal wegtoreni lehagyná. Annak játékos kihívását mindenesetre nem utasítja el, s bár be nem ismerné, valójában ahhoz sem fűlne a foga, hogy igazából vereséget szenvedjen.
Odébb igazítja a mellkasa előtt keresztbefutó tegez szíját, mielőtt aztán a másik kinyitná végül az ajtót. Mintha szürkülne a nehéz felhők alatt odakint, ám a templom félhomálya után ennyi fény is zavarja; összehúzza a szemét. A vaskos fa szélére fogva veszi át azt a nőtől, utánalépve az utcára. Azzal a lendülettel, ahogy kimentek, be is húzza maguk mögött, miközben dézsából öntött vízként éri a hirtelen nyakába zúduló eső hűvöse. A benti nyugalom után éles a kinti égszakadás káosza. Az egyetlen támpontja az ismeretlen negyed felé az egy tarka kendő, s az alóla időnként kivillanó vörös tincsek. Hogy miért indul mégis utána, miért bízza rá magát, miért követi akár futva is az üres utcákon valahova, ahova soha máskor nem tenné be a lábát, maga sem igazán tudná megmagyarázni. Lemaradni mögüle viszont mégiscsak a büszkeségét sértené.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.27 16:14:10
//Messziről jött ember//
*Nem gondolja meg magát. Ha nem is nyeri el a tetszését egészen a gondolat, hogy mákonyevők közé ereszkedjen, a megszárítkozás gondolata a józan eszére hat. Ha a nő egy városbeli fogadót ajánlott volna, inkább a templom padjain tölti a napot, amíg eláll az eső, de a másik által említett hely még a közelségével is az észszerűbb döntésnek tűnik jelen helyzetben. Nem gondolja meg magát, ám szólni ezúttal sem szól róla hangosan. Egyedül a mozdulat, amivel maga is a nő után lép a gyertyatartó mellől, amikor amaz az ajtó felé indul, beszél helyette. Többre tartja a tetteket, mint a szavakat, az imádkozásra kapott választ hallva azonban mégis akaratlan a halvány, békés félmosoly a szája szélén. Megmarad az árnya akkor is, amikor a nő megáll, és incselkedik még egy sort az ajtóban. Udvariasan hajt aprót a fején a szavakra.*
- Igyekezni fogok.
*Habár a földeken töltött évek alatt hozzászokott a lába a hosszas gyaloglásokhoz, rövidebb, gyorsabb távon nem lepné meg, ha a fiatal wegtoreni lehagyná. Annak játékos kihívását mindenesetre nem utasítja el, s bár be nem ismerné, valójában ahhoz sem fűlne a foga, hogy igazából vereséget szenvedjen.
Odébb igazítja a mellkasa előtt keresztbefutó tegez szíját, mielőtt aztán a másik kinyitná végül az ajtót. Mintha szürkülne a nehéz felhők alatt odakint, ám a templom félhomálya után ennyi fény is zavarja; összehúzza a szemét. A vaskos fa szélére fogva veszi át azt a nőtől, utánalépve az utcára. Azzal a lendülettel, ahogy kimentek, be is húzza maguk mögött, miközben dézsából öntött vízként éri a hirtelen nyakába zúduló eső hűvöse. A benti nyugalom után éles a kinti égszakadás káosza. Az egyetlen támpontja az ismeretlen negyed felé az egy tarka kendő, s az alóla időnként kivillanó vörös tincsek. Hogy miért indul mégis utána, miért bízza rá magát, miért követi akár futva is az üres utcákon valahova, ahova soha máskor nem tenné be a lábát, maga sem igazán tudná megmagyarázni. Lemaradni mögüle viszont mégiscsak a büszkeségét sértené.*
A hozzászólás írója (Kyr q'Naviel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.10.27 16:14:10
3947. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-27 11:43:59
Üzenet elküldve: 2024-10-27 11:43:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Nem tudná megmagyarázni az okát, de a szófukar alak a maga borongó, magának való kisugárzásával valamiféle bizalmat ébreszt benne. Megnyugtatja a csöndje. Na nem a szótlansága, hanem az a fajta csend, ami belül honol. Yeza sosem érzett ilyet. Meg is ijesztené. De az ő élete, a felé támasztott elvárások nem is engedték ilyen útra.*
- Az enyéim közt az imádságnak nincs háza *pillant körbe a félhomályba burkolózó téren, míg kifelé indul.* - Csak helye és ideje.
*Az ajtónál bevárja a másikat, ha amaz meg nem gondolja magát. Visszahúzza a fejére a kendő tetejét, bár a várost bőszen ostromló eső ellen valószínűleg nem sokat fog érni.*
- Csak próbáld tartani velem a lépést *cserfes mosolyt villant. Bizony, Yeza fürge teremtés, de azért az idegen se tűnik tohonya úrficskának. Magas, szikár fickó. Azért talán így is össze kell kapnia magát, hogy le ne maradjon. Már ez is marasztalja kicsit a mosolyt Yeza arcán. Bőrig ázni az esőben, átrohanni egy idegennel egy negyeden... Egy kis életet piszkál a lángocskába a lelke mélyén. A lángba, ami mostanság alig pislákol itt, Arthenior idegen karjai közé bezárva.
Ráfog a kilincsre, s kivár egy hosszabb pillanatot, mely némán rányomhatja pecsétjét az egyezségükre.
Mély levegő, kendőt markoló balja megszorulása súgnak az iramodás előtti pillanatról; a következőben pedig már tépi is fel az ajtót, hogy belevesse magát a környéket áztató sűrű esőfüggönybe.*
//Messziről jött ember//
*Nem tudná megmagyarázni az okát, de a szófukar alak a maga borongó, magának való kisugárzásával valamiféle bizalmat ébreszt benne. Megnyugtatja a csöndje. Na nem a szótlansága, hanem az a fajta csend, ami belül honol. Yeza sosem érzett ilyet. Meg is ijesztené. De az ő élete, a felé támasztott elvárások nem is engedték ilyen útra.*
- Az enyéim közt az imádságnak nincs háza *pillant körbe a félhomályba burkolózó téren, míg kifelé indul.* - Csak helye és ideje.
*Az ajtónál bevárja a másikat, ha amaz meg nem gondolja magát. Visszahúzza a fejére a kendő tetejét, bár a várost bőszen ostromló eső ellen valószínűleg nem sokat fog érni.*
- Csak próbáld tartani velem a lépést *cserfes mosolyt villant. Bizony, Yeza fürge teremtés, de azért az idegen se tűnik tohonya úrficskának. Magas, szikár fickó. Azért talán így is össze kell kapnia magát, hogy le ne maradjon. Már ez is marasztalja kicsit a mosolyt Yeza arcán. Bőrig ázni az esőben, átrohanni egy idegennel egy negyeden... Egy kis életet piszkál a lángocskába a lelke mélyén. A lángba, ami mostanság alig pislákol itt, Arthenior idegen karjai közé bezárva.
Ráfog a kilincsre, s kivár egy hosszabb pillanatot, mely némán rányomhatja pecsétjét az egyezségükre.
Mély levegő, kendőt markoló balja megszorulása súgnak az iramodás előtti pillanatról; a következőben pedig már tépi is fel az ajtót, hogy belevesse magát a környéket áztató sűrű esőfüggönybe.*
3946. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-27 09:37:48
Üzenet elküldve: 2024-10-27 09:37:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*A válasz hallatán futó, gyanakvó pillantást vet a nőre, mielőtt visszafordítaná a tekintetét a lángok közé. Imádkozni jött volna? Beleveszve figyeli a gyertyák fényét maga előtt, anélkül, hogy egyebet fűzne a kérdéshez. Ki mondhatná meg, ha másként lenne? Nem az ő dolga, s ha az idegen valóban imádkozni akar, nem ő lesz az, aki megzavarná ebben a foglalatosságban az üres templomban, még az árnyak rejtekét maga mögött hagyva sem.
A váratlanul közeli villámcsapásra megriadt nő felé ugrik. Reflexszerű a mozdulat, amivel az egyik lángok közelében tartott kezét felé nyújtja, hogy elkapja, ha megbotlana. Mozdulatlan marad azonban az arca, amivel annak alakját figyeli még egy darabon, ahogy ellép tőle. A hirtelen csattanásra ha maga meg is rémült arról csak a gerince mellett megfeszült izmok árulkodhatnának, s a bőre alatt zubogásnak indult vér. Ritka, ha az ösztönei a menekülés mellett döntenek. Összevonja a szemöldökét a gondolatra. Visszafordul a gyertyák felé. Semmi látszatja annak, hogy az eső elállni készülne odakint.
A szinte a semmiből érkező felvetést is a maga megszokott szótlanságával hallgatja, csupán az összevont szemöldöke alatt lesz komorabb a pillantása a kibontakozó képre. Mákonybarlang. Nem járt annyit a városban, hogy ismerje azt, még a Romvárost se, nemhogy egy lebujt annak környékén. Van azonban egy elképzelése a helyről, még a nő szűkszavú leírásából is.*
- S mi lesz akkor az imádsággal..?
*Mormolja csendben, mintegy válaszul, félkomolynak szánva a kérdést, bár mosoly ezúttal sem töri meg az arcának vonásait. Egy részével szemben falra találtak a másik szavai a romvárosi barlanggal, ám a meleg lehetősége mégis jobban vonzza most, mint a kétesnek ható hely ellenszenvessége. Ha itt marad, szinte biztosan megfázik. Odaát..*
//Messziről jött ember//
*A válasz hallatán futó, gyanakvó pillantást vet a nőre, mielőtt visszafordítaná a tekintetét a lángok közé. Imádkozni jött volna? Beleveszve figyeli a gyertyák fényét maga előtt, anélkül, hogy egyebet fűzne a kérdéshez. Ki mondhatná meg, ha másként lenne? Nem az ő dolga, s ha az idegen valóban imádkozni akar, nem ő lesz az, aki megzavarná ebben a foglalatosságban az üres templomban, még az árnyak rejtekét maga mögött hagyva sem.
A váratlanul közeli villámcsapásra megriadt nő felé ugrik. Reflexszerű a mozdulat, amivel az egyik lángok közelében tartott kezét felé nyújtja, hogy elkapja, ha megbotlana. Mozdulatlan marad azonban az arca, amivel annak alakját figyeli még egy darabon, ahogy ellép tőle. A hirtelen csattanásra ha maga meg is rémült arról csak a gerince mellett megfeszült izmok árulkodhatnának, s a bőre alatt zubogásnak indult vér. Ritka, ha az ösztönei a menekülés mellett döntenek. Összevonja a szemöldökét a gondolatra. Visszafordul a gyertyák felé. Semmi látszatja annak, hogy az eső elállni készülne odakint.
A szinte a semmiből érkező felvetést is a maga megszokott szótlanságával hallgatja, csupán az összevont szemöldöke alatt lesz komorabb a pillantása a kibontakozó képre. Mákonybarlang. Nem járt annyit a városban, hogy ismerje azt, még a Romvárost se, nemhogy egy lebujt annak környékén. Van azonban egy elképzelése a helyről, még a nő szűkszavú leírásából is.*
- S mi lesz akkor az imádsággal..?
*Mormolja csendben, mintegy válaszul, félkomolynak szánva a kérdést, bár mosoly ezúttal sem töri meg az arcának vonásait. Egy részével szemben falra találtak a másik szavai a romvárosi barlanggal, ám a meleg lehetősége mégis jobban vonzza most, mint a kétesnek ható hely ellenszenvessége. Ha itt marad, szinte biztosan megfázik. Odaát..*
3945. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-27 06:48:03
Üzenet elküldve: 2024-10-27 06:48:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Érdekes ez a hallgatag fickó. Bizonyos értelemben szöges ellentéte a vörösnek. Ha nem pillantja meg véletlenül, talán ott ácsorgott volna némán az árnyékok között, míg eláll az eső. A csend az ő közege, ez lerí róla. De a hallgatagsága mégsem tűnik gorombának vagy elutasítónak. Különös alak. Talán csak egy árny, ami a Sors furcsa fintorából hús-testbe született, s e defektussal kell boldogulnia az életben. Szép vonásait a majdnem tökéletesség teszi emberien vonzóvá, de pont elég szoborszerű, hogy falat emeljen a szimpátia elé.
S lám, Yeza természetétől még az ilyen kóbor árnyak sem tudják elzárni magukat.
Kérdés. Mosolyt húz a szép ívű wegtoreni ajkakra.*
- Nem *mondja.* - Én imádkozni jöttem. *Yeza ügyesen játszik a hangsúlyával. Egy idegennek kibogozhatatlan, hogy komolyan szól-e vagy csak incselkedik.
Hirtelen villám tép a viharba, ami igen szokatlan ebben az évszakban. Velőt rázó ostora a közelben ér földet. A robaj megrémíti a vöröst, s ösztönösen a másikhoz rebben. Csak egy pillanat az egész, de ahhoz elég, hogy az érintés rávilágítson: a hús-vér árny szó szerint bőrig ázott.
Hátrébb lép egy lépést és nagyot sóhajtva végigfuttatja szemét a hatalmas, fagyos téren, aztán visszafordul az idegenhez.*
- A Romváros szélén ismerek egy helyet. Nem túl... Mákonybarlang *böki ki végül köntörfalazás helyett.* - De meleg van és megszárítkozhatunk, míg elül az eső. *Kipillant a rideg kőoszlopok részvétlen sorára.* - Futva egész közel van, bár valószínűleg úgy is nagyon elázunk, mire odaérünk. De azt hiszem, neked már úgyis mindegy.
//Messziről jött ember//
*Érdekes ez a hallgatag fickó. Bizonyos értelemben szöges ellentéte a vörösnek. Ha nem pillantja meg véletlenül, talán ott ácsorgott volna némán az árnyékok között, míg eláll az eső. A csend az ő közege, ez lerí róla. De a hallgatagsága mégsem tűnik gorombának vagy elutasítónak. Különös alak. Talán csak egy árny, ami a Sors furcsa fintorából hús-testbe született, s e defektussal kell boldogulnia az életben. Szép vonásait a majdnem tökéletesség teszi emberien vonzóvá, de pont elég szoborszerű, hogy falat emeljen a szimpátia elé.
S lám, Yeza természetétől még az ilyen kóbor árnyak sem tudják elzárni magukat.
Kérdés. Mosolyt húz a szép ívű wegtoreni ajkakra.*
- Nem *mondja.* - Én imádkozni jöttem. *Yeza ügyesen játszik a hangsúlyával. Egy idegennek kibogozhatatlan, hogy komolyan szól-e vagy csak incselkedik.
Hirtelen villám tép a viharba, ami igen szokatlan ebben az évszakban. Velőt rázó ostora a közelben ér földet. A robaj megrémíti a vöröst, s ösztönösen a másikhoz rebben. Csak egy pillanat az egész, de ahhoz elég, hogy az érintés rávilágítson: a hús-vér árny szó szerint bőrig ázott.
Hátrébb lép egy lépést és nagyot sóhajtva végigfuttatja szemét a hatalmas, fagyos téren, aztán visszafordul az idegenhez.*
- A Romváros szélén ismerek egy helyet. Nem túl... Mákonybarlang *böki ki végül köntörfalazás helyett.* - De meleg van és megszárítkozhatunk, míg elül az eső. *Kipillant a rideg kőoszlopok részvétlen sorára.* - Futva egész közel van, bár valószínűleg úgy is nagyon elázunk, mire odaérünk. De azt hiszem, neked már úgyis mindegy.
3944. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-26 21:55:20
Üzenet elküldve: 2024-10-26 21:55:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*A válaszát követő sóhajra csupán a szeme sarkából tekint a megkönnyebbülni látszó nő felé, miközben közelebb lép a gyertyatartóhoz. Nem a papot kereste hát a másik sem idebent.
Nem időzik sokat a tekintete az idegen alakján, a továbbra is a kendőt tartó kézen. A kicsiny lángok felé fordul, amik amennyi fényt, annyi meleget is adnak nagyjából, a tenyerét mégis kellemesen simítja végig az a kevés is, ami közelükben éri a bőrét. A kérdésre, s az azt követő megállapításra sem válaszol egyebet, egykedvű a finoman táncoló fénypontok közé vetett pillantása. Hogy a hajából még folyik a víz, már szinte megszokta, hűvösen fut a hátán a libabőr kabátja alatt. Maga sem tudta, mennyire ázott el pontosan, s egy kályha mellett talán nem is volna annyira rossz a helyzet, mint a templom magas, ürességtől kongó, fűtetlen terében. Az egy helyben ácsorgás sem segít a helyzetén, de nincs hova mennie. Ahogy elnézi a közelében tartózkodó nőnek sincs. A kérdések azonban nem akarnak elhalni annak nyelvén. Apró ránc húzódik a két szemöldöke közé a vadászat hallatán. Mintha mennydörgés morajlana az eső alapzaján túl odakintről..*
- Az íjnak nem.
*Feleli végül a következő kérdést követően, ahogy lassan visszakalandozik a figyelme a benti hangokra. Az idegnek és a tollaknak már inkább, de amíg egy tenyérnyi száraz folt nem sok, annyi sincs a tulajdon ruháján, addig nem igazán tud mit kezdeni vele. Talán majd cserélnie kell őket. De piacra is csak akkor jutna el, ha elállna az eső odakint.
Lassan kezdenek átmelegedni valamelyest az ujjai, bár igen közel kell tartania őket a gyertyákhoz. Ha nem tud elindulni egyhamar, mégis kénytelen lesz levenni a tegezét. Megnézni a húrt.
Lepillantva dörzsöli meg a kezeit maga előtt.*
- Te? *Kérdezi halkan.* - Téged is az eső űzött be ide?
*Néz fel nyugodtan a szemközt álló nőre, először mérve végig igazán annak arcát azóta, hogy belépett ide. Nem ismerősek a vonások de árulkodóak, ahogy a wegtoreni szitokszavak is azok voltak.
Fázik, mint egy vadászkutya. Csak remélni tudja, hogy nemsokára csitul majd az eső. Magába mélyedve fordítja vissza az arcát a lángok felé.*
//Messziről jött ember//
*A válaszát követő sóhajra csupán a szeme sarkából tekint a megkönnyebbülni látszó nő felé, miközben közelebb lép a gyertyatartóhoz. Nem a papot kereste hát a másik sem idebent.
Nem időzik sokat a tekintete az idegen alakján, a továbbra is a kendőt tartó kézen. A kicsiny lángok felé fordul, amik amennyi fényt, annyi meleget is adnak nagyjából, a tenyerét mégis kellemesen simítja végig az a kevés is, ami közelükben éri a bőrét. A kérdésre, s az azt követő megállapításra sem válaszol egyebet, egykedvű a finoman táncoló fénypontok közé vetett pillantása. Hogy a hajából még folyik a víz, már szinte megszokta, hűvösen fut a hátán a libabőr kabátja alatt. Maga sem tudta, mennyire ázott el pontosan, s egy kályha mellett talán nem is volna annyira rossz a helyzet, mint a templom magas, ürességtől kongó, fűtetlen terében. Az egy helyben ácsorgás sem segít a helyzetén, de nincs hova mennie. Ahogy elnézi a közelében tartózkodó nőnek sincs. A kérdések azonban nem akarnak elhalni annak nyelvén. Apró ránc húzódik a két szemöldöke közé a vadászat hallatán. Mintha mennydörgés morajlana az eső alapzaján túl odakintről..*
- Az íjnak nem.
*Feleli végül a következő kérdést követően, ahogy lassan visszakalandozik a figyelme a benti hangokra. Az idegnek és a tollaknak már inkább, de amíg egy tenyérnyi száraz folt nem sok, annyi sincs a tulajdon ruháján, addig nem igazán tud mit kezdeni vele. Talán majd cserélnie kell őket. De piacra is csak akkor jutna el, ha elállna az eső odakint.
Lassan kezdenek átmelegedni valamelyest az ujjai, bár igen közel kell tartania őket a gyertyákhoz. Ha nem tud elindulni egyhamar, mégis kénytelen lesz levenni a tegezét. Megnézni a húrt.
Lepillantva dörzsöli meg a kezeit maga előtt.*
- Te? *Kérdezi halkan.* - Téged is az eső űzött be ide?
*Néz fel nyugodtan a szemközt álló nőre, először mérve végig igazán annak arcát azóta, hogy belépett ide. Nem ismerősek a vonások de árulkodóak, ahogy a wegtoreni szitokszavak is azok voltak.
Fázik, mint egy vadászkutya. Csak remélni tudja, hogy nemsokára csitul majd az eső. Magába mélyedve fordítja vissza az arcát a lángok felé.*
3943. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-26 19:07:19
Üzenet elküldve: 2024-10-26 19:07:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*Lelkiekben már nagyjából felkészítette magát, hogy kellő óvatossággal, de itt hitéleti diskurzust kell kezdenie. Lehet, hogy valóban nem ártana többet megtudnia ezekről a dolgokról, de amit eddig hallott, az száraz és üres és nem sok kérdésre válaszol. Az ő hazája mítoszai nem sértődnek meg rajta, ha a kíváncsi elmék tovább színezik őket, nem mordulnak senkire mogorva csuhások, ha a miérteket kitöltik. Így aztán a válaszra Yezából megkönnyebbült sóhaj szakad ki.*
- Hála az égnek! *A kendő görcsös szorítása is lazábbra vált, ahogy a tartása is.
A gyertyatartó imbolygó fénykörébe lépő férfi nem túl bőbeszédű, de így már beszél helyette a látvány is valamelyest.*
- Az eső űzött be, hm? *konstatálja, amint ráébred, hogy a másik még nála is jóval vizesebb.* - Te aztán rendesen eláztál.
*Ő is közelebb somfordál. Most már észreveszi az íjat meg a tegezt is, amit korábban egészen kitakart a komor ábrázatú idegen alakja. Nála csak a hajlított pengés wegtoreni karomtőr van, a derekánál az övébe tűzve, de egyelőre nem érez fenyegetést a férfi felől. Yeza szeme gyakorlottan kutat, mint a piaci szarkák fürge ujjai. Jelképet keres, árulkodó nyomokat, melyek súghatnak a titokzatos alakról, de nem sok kapaszkodója van.*
- Csak nem vadászni jöttél? Arthenior erdei gazdagok, úgy hallom *vonja meg a vállát. Olykor látni kürtös, kopófalkával induló társaságokat ilyentájt. Persze nem ilyen cudar időben.*
- Nem lesz baja? *kérdi az íj felé biccentve.* - Nem árt neki, hogy vizes lett?
*Némi távolságot tartva, de ő is gyertyatartóhoz lép. A másik oldalról, hogy nedvességtől csillogó fekete fürtök alól kibukkanó vonásokat is jobban szemügyre vehesse.*
//Messziről jött ember//
*Lelkiekben már nagyjából felkészítette magát, hogy kellő óvatossággal, de itt hitéleti diskurzust kell kezdenie. Lehet, hogy valóban nem ártana többet megtudnia ezekről a dolgokról, de amit eddig hallott, az száraz és üres és nem sok kérdésre válaszol. Az ő hazája mítoszai nem sértődnek meg rajta, ha a kíváncsi elmék tovább színezik őket, nem mordulnak senkire mogorva csuhások, ha a miérteket kitöltik. Így aztán a válaszra Yezából megkönnyebbült sóhaj szakad ki.*
- Hála az égnek! *A kendő görcsös szorítása is lazábbra vált, ahogy a tartása is.
A gyertyatartó imbolygó fénykörébe lépő férfi nem túl bőbeszédű, de így már beszél helyette a látvány is valamelyest.*
- Az eső űzött be, hm? *konstatálja, amint ráébred, hogy a másik még nála is jóval vizesebb.* - Te aztán rendesen eláztál.
*Ő is közelebb somfordál. Most már észreveszi az íjat meg a tegezt is, amit korábban egészen kitakart a komor ábrázatú idegen alakja. Nála csak a hajlított pengés wegtoreni karomtőr van, a derekánál az övébe tűzve, de egyelőre nem érez fenyegetést a férfi felől. Yeza szeme gyakorlottan kutat, mint a piaci szarkák fürge ujjai. Jelképet keres, árulkodó nyomokat, melyek súghatnak a titokzatos alakról, de nem sok kapaszkodója van.*
- Csak nem vadászni jöttél? Arthenior erdei gazdagok, úgy hallom *vonja meg a vállát. Olykor látni kürtös, kopófalkával induló társaságokat ilyentájt. Persze nem ilyen cudar időben.*
- Nem lesz baja? *kérdi az íj felé biccentve.* - Nem árt neki, hogy vizes lett?
*Némi távolságot tartva, de ő is gyertyatartóhoz lép. A másik oldalról, hogy nedvességtől csillogó fekete fürtök alól kibukkanó vonásokat is jobban szemügyre vehesse.*
3942. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-26 15:30:52
Üzenet elküldve: 2024-10-26 15:30:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Messziről jött ember//
*A nemleges válasza úgy tűnik, kielégíti a nőt. Legalábbis a szavai után a templomba lassan visszaereszkedő csendet ennek tudja be. Hogy amaz valójában a papot keresi-e vagy sem, nem tudhatja, de valamiért ez volt az első, ami eszébe jutott róla. Ki tudja, miért jött. Talán őt is csak az eső kergette be. A becsukott ajtó mindenesetre elutasítóbban festhet most kívülről, mint amikor még szélesre volt tárva, hogy egyhamar bárki más meneküljön be rajta az odakint háborgó idő elől. Csak tompán hallja az egekből zuhogó vizet ablakokon, falakon túl, s valahol messze fent, a feje felett, de biztosra veszi, hogy nem enyhül még az eső. Ezekben a hónapokban itt nem szokása.
Az oltárra fordul vissza a tekintete, ám az már nem köti le úgy, mint addig. A korábban hallott dal visszhangzik a fejében, ha az oszlopok között nyoma sincs már neki. Mint egy váratlan támadás.. A felkarja alá tolja a kezét az összefont karjai takarásában.
Az idegen nem tágít a közeléből, hiába a mozdulatlansága, a visszaült csend, csakhamar újra a másik hangját hallja benne, bár kétségkívül kevésbé kirívó most, mint amilyen korábban volt. A kérdésre nem rezdül az arca, nem is fordul, hogy a nőre nézzen, miközben válaszol:*
- Nem.
*S ha azért jött volna sem biztos, hogy tudná, hogy álljon neki. Kifejezéstelenül mered a terítővel fedett kőlapra.*
- Nincs dolgom az itteni istenekkel.
*Teszi még hozzá egyszerűen, elfordítva a szemeit az oltárról. Nincs tovább mit néznie rajta. Egy másik légzés a sajátja mellett épp elég, hogy megzavarja azt az éteri nyugalmat, ami eddig körbevette. Anélkül pedig ez is csak egy épület, ugyanolyan, mint bármelyik másik.
Leengedi a karjait maga elől, egy közeli gyertyatartóhoz lépve. Az apró lángok elé emeli a kezeit, hátha adnak egy kis meleget a barátságtalan hidegben kihűlt ujjainak. Összehúzza a szemét, ahogy az imbolygó fénypontok megvilágítják az arcát az oszlop árnyéka után.*
//Messziről jött ember//
*A nemleges válasza úgy tűnik, kielégíti a nőt. Legalábbis a szavai után a templomba lassan visszaereszkedő csendet ennek tudja be. Hogy amaz valójában a papot keresi-e vagy sem, nem tudhatja, de valamiért ez volt az első, ami eszébe jutott róla. Ki tudja, miért jött. Talán őt is csak az eső kergette be. A becsukott ajtó mindenesetre elutasítóbban festhet most kívülről, mint amikor még szélesre volt tárva, hogy egyhamar bárki más meneküljön be rajta az odakint háborgó idő elől. Csak tompán hallja az egekből zuhogó vizet ablakokon, falakon túl, s valahol messze fent, a feje felett, de biztosra veszi, hogy nem enyhül még az eső. Ezekben a hónapokban itt nem szokása.
Az oltárra fordul vissza a tekintete, ám az már nem köti le úgy, mint addig. A korábban hallott dal visszhangzik a fejében, ha az oszlopok között nyoma sincs már neki. Mint egy váratlan támadás.. A felkarja alá tolja a kezét az összefont karjai takarásában.
Az idegen nem tágít a közeléből, hiába a mozdulatlansága, a visszaült csend, csakhamar újra a másik hangját hallja benne, bár kétségkívül kevésbé kirívó most, mint amilyen korábban volt. A kérdésre nem rezdül az arca, nem is fordul, hogy a nőre nézzen, miközben válaszol:*
- Nem.
*S ha azért jött volna sem biztos, hogy tudná, hogy álljon neki. Kifejezéstelenül mered a terítővel fedett kőlapra.*
- Nincs dolgom az itteni istenekkel.
*Teszi még hozzá egyszerűen, elfordítva a szemeit az oltárról. Nincs tovább mit néznie rajta. Egy másik légzés a sajátja mellett épp elég, hogy megzavarja azt az éteri nyugalmat, ami eddig körbevette. Anélkül pedig ez is csak egy épület, ugyanolyan, mint bármelyik másik.
Leengedi a karjait maga elől, egy közeli gyertyatartóhoz lépve. Az apró lángok elé emeli a kezeit, hátha adnak egy kis meleget a barátságtalan hidegben kihűlt ujjainak. Összehúzza a szemét, ahogy az imbolygó fénypontok megvilágítják az arcát az oszlop árnyéka után.*
3941. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2024-10-26 08:21:11
Üzenet elküldve: 2024-10-26 08:21:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 886
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Messziről jött ember//
~Biztos?~ *Kérdez vissza majdnem a válaszra, s pillantása hitetlenkedő önellenőrzést tart, ahogy újból végigfut a sötét alakon. Pontosan így képzelne el egy papot. Ebben nem sok dologra tud hagyatkozni, mert a vallás a számára kimerül a néhányak által használt szófordulatokban. Egy-egy jellemző tételt talán fel tudna idézni az újonnan feltűnt "istenekkel" kapcsolatban: van a férfi, Teyziusz?, aki vaskalapos és szigorú, van a nő Eyr, aki... tiszta? jóságos? vagy valami ilyesmi. Meg van a gonosz, az a Sha- valami. Terreth? Talán ő is férfi... és... gonosz. Meg vérrel áldoznak neki. Ennél többet nem tud az egészről, de sokszor az az érzése, hogy más se nagyon. A Báró persze gyakorta emlegette, főleg mások előtt, ezeket az isteneket, de Yeza valahogy mindig úgy gondolta, hogy azért teszi, hogy beilleszkedjen.
Követi a férfi tekintetét az oltár felé. Végigfürkészi azt a jelentőségteljes emelvényt, de a kívülállóság érzésének erősödését leszámítva nem hatja át más. Legfeljebb annyi, hogy egyre erősödik benne a késztetés, hogy megtapogassa azt a szép, fényes anyagot, aminek a zöld árnyalata nagyon a kedvére van, és elég vastagnak is tűnik, hogy télire ruhát varrasson belőle. Szép az esése is és... ~Vajon ez már szentségtörésnek számít?~ torpan meg hirtelen a gondolatokban, aztán az ajkába harapva ácsorog tovább egy darabig. De ahogy a csönd tíz-húsz szívdobbanásnyi ideig terjeszkedik, Yeza megköszörüli a torkát. Valószínűleg jogosan érheti az a vád, hogy ébren töltött óráiban a beszéd számára majdnem olyan alapvetés, mint a lélegzés. Az egyre jobban kiütköző feszengésből végül csak kibukik egy kérdés, ami feloldani hivatott ezt a falak közt trónoló némaságot.*
- Imádkozni jöttél? *kérdi puhatolózva. Továbbra is kényelmetlenül érzi magát, mivel egymásnak feszül benne a vallásos áhítatot tiszteletben tartó viselkedési követelmény és a csend elviselhetetlenségét megszüntetni hivatott kommunikációs kényszer. Sajnos az eső még nem tervez alábbhagyni, ahogy az ablakokat ostromló hangokból leszűrhető, szóval egy darabig biztos össze lesznek zárva. Aki kicsit is ismeri Yezát, az tudja, hogy a csend nem győzhet vele szemben.*
//Messziről jött ember//
~Biztos?~ *Kérdez vissza majdnem a válaszra, s pillantása hitetlenkedő önellenőrzést tart, ahogy újból végigfut a sötét alakon. Pontosan így képzelne el egy papot. Ebben nem sok dologra tud hagyatkozni, mert a vallás a számára kimerül a néhányak által használt szófordulatokban. Egy-egy jellemző tételt talán fel tudna idézni az újonnan feltűnt "istenekkel" kapcsolatban: van a férfi, Teyziusz?, aki vaskalapos és szigorú, van a nő Eyr, aki... tiszta? jóságos? vagy valami ilyesmi. Meg van a gonosz, az a Sha- valami. Terreth? Talán ő is férfi... és... gonosz. Meg vérrel áldoznak neki. Ennél többet nem tud az egészről, de sokszor az az érzése, hogy más se nagyon. A Báró persze gyakorta emlegette, főleg mások előtt, ezeket az isteneket, de Yeza valahogy mindig úgy gondolta, hogy azért teszi, hogy beilleszkedjen.
Követi a férfi tekintetét az oltár felé. Végigfürkészi azt a jelentőségteljes emelvényt, de a kívülállóság érzésének erősödését leszámítva nem hatja át más. Legfeljebb annyi, hogy egyre erősödik benne a késztetés, hogy megtapogassa azt a szép, fényes anyagot, aminek a zöld árnyalata nagyon a kedvére van, és elég vastagnak is tűnik, hogy télire ruhát varrasson belőle. Szép az esése is és... ~Vajon ez már szentségtörésnek számít?~ torpan meg hirtelen a gondolatokban, aztán az ajkába harapva ácsorog tovább egy darabig. De ahogy a csönd tíz-húsz szívdobbanásnyi ideig terjeszkedik, Yeza megköszörüli a torkát. Valószínűleg jogosan érheti az a vád, hogy ébren töltött óráiban a beszéd számára majdnem olyan alapvetés, mint a lélegzés. Az egyre jobban kiütköző feszengésből végül csak kibukik egy kérdés, ami feloldani hivatott ezt a falak közt trónoló némaságot.*
- Imádkozni jöttél? *kérdi puhatolózva. Továbbra is kényelmetlenül érzi magát, mivel egymásnak feszül benne a vallásos áhítatot tiszteletben tartó viselkedési követelmény és a csend elviselhetetlenségét megszüntetni hivatott kommunikációs kényszer. Sajnos az eső még nem tervez alábbhagyni, ahogy az ablakokat ostromló hangokból leszűrhető, szóval egy darabig biztos össze lesznek zárva. Aki kicsit is ismeri Yezát, az tudja, hogy a csend nem győzhet vele szemben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3954-3973