Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-30 20:06:11
Üzenet elküldve: 2013-01-30 20:06:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*Egy darabig csendben hallgatja az idegent, majd felpillant zöld szemébe s egy nagyot sóhajt. Végül is ez a nap már nem lehet rosszabb, s ha elmondja mi is bántja, talán megkönnyebbül. Bár az is lehet, hogy csak jobban magába roskad. A kissé furcsa bók hallatán egy halovány mosoly jelenik meg arcán, de ahogy jött úgy szállt tova.*
- Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Az egész napom rémálomba illő, tán még mindig csak álmodok. elindultam a fogadóból, hogy munkát szerezzek, át akartam vágni az egyik sikátoron, hogy hamarabb a piactérre érjek, ám egy idegen elkapott. Én… próbáltam sikítani, mikor ő gyomorszájon ütött. Levonszolt egy koszos elhagyatott házba, hogy… játszadozzon velem. Aztán jött Kedvesem, hogy megmentsen, erre kiderült, hogy régebbről ismerik egymást. Miután kiordították magukat én… rákérdeztem a múltjára, hogy… hogy mégis mi volt ez az egész, próbáltam odamenni hozzá, hogy nincs semmi baj, hogy elmondhatja, de azokat amiket mondott s ahogyan mondott… nos… nem erre számítottam. Így ellökött magától, meg se várva a válaszom elviharzott. Otthagyott egyedül a magányba. Utána eredtem, de mindhiába. Annyira ostoba vagyok! Miért nem hagytam a franca az egészet? Miért kellett kíváncsiskodnom?
*Ismét könnyek gyűlnek szemébe s elkapva fejét, arcát a kezébe temeti s zokogni kezd. Ám folytatja a mondandóját, de nem árulja el a teljes történetet, hiszen megőrzi Kean múltját s nem beszél másnak erről.*
- Nem is az bánt, hogy felfedte a sötét múltját, az fáj, hogy otthagyott. S ha ez mind nem lenne elég, tele vagyok kétségekkel, mi egyre csak mardossa szívem darabjait. Mi van, ha elhagyta már a várost? Ha más nőt keres vigaszul, olyasvalakit, aki nem ismeri mivoltát. Hjajj… én ebbe belehalok! Nélküle oly üres minden… minden!
*Felhúzza térdeit, úgy görnyed össze a padon. Már a sírás is fáj, hiszen szemeit kimarta a sós nedű, mi szakadatlan hullik.*
-Nem… nem bírom! Én ebbe bele fogok halni! Ha nem jön vissza hozzám!
*Suttogja elhalványuló hangon.*
*Egy darabig csendben hallgatja az idegent, majd felpillant zöld szemébe s egy nagyot sóhajt. Végül is ez a nap már nem lehet rosszabb, s ha elmondja mi is bántja, talán megkönnyebbül. Bár az is lehet, hogy csak jobban magába roskad. A kissé furcsa bók hallatán egy halovány mosoly jelenik meg arcán, de ahogy jött úgy szállt tova.*
- Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Az egész napom rémálomba illő, tán még mindig csak álmodok. elindultam a fogadóból, hogy munkát szerezzek, át akartam vágni az egyik sikátoron, hogy hamarabb a piactérre érjek, ám egy idegen elkapott. Én… próbáltam sikítani, mikor ő gyomorszájon ütött. Levonszolt egy koszos elhagyatott házba, hogy… játszadozzon velem. Aztán jött Kedvesem, hogy megmentsen, erre kiderült, hogy régebbről ismerik egymást. Miután kiordították magukat én… rákérdeztem a múltjára, hogy… hogy mégis mi volt ez az egész, próbáltam odamenni hozzá, hogy nincs semmi baj, hogy elmondhatja, de azokat amiket mondott s ahogyan mondott… nos… nem erre számítottam. Így ellökött magától, meg se várva a válaszom elviharzott. Otthagyott egyedül a magányba. Utána eredtem, de mindhiába. Annyira ostoba vagyok! Miért nem hagytam a franca az egészet? Miért kellett kíváncsiskodnom?
*Ismét könnyek gyűlnek szemébe s elkapva fejét, arcát a kezébe temeti s zokogni kezd. Ám folytatja a mondandóját, de nem árulja el a teljes történetet, hiszen megőrzi Kean múltját s nem beszél másnak erről.*
- Nem is az bánt, hogy felfedte a sötét múltját, az fáj, hogy otthagyott. S ha ez mind nem lenne elég, tele vagyok kétségekkel, mi egyre csak mardossa szívem darabjait. Mi van, ha elhagyta már a várost? Ha más nőt keres vigaszul, olyasvalakit, aki nem ismeri mivoltát. Hjajj… én ebbe belehalok! Nélküle oly üres minden… minden!
*Felhúzza térdeit, úgy görnyed össze a padon. Már a sírás is fáj, hiszen szemeit kimarta a sós nedű, mi szakadatlan hullik.*
-Nem… nem bírom! Én ebbe bele fogok halni! Ha nem jön vissza hozzám!
*Suttogja elhalványuló hangon.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-30 18:43:00
Üzenet elküldve: 2013-01-30 18:43:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*A kérdésére érkező választól csak kíváncsibb lesz. Ki lehet ez? S hogy törték meg lelkét? Még ha nem is hagyományos értelemben vett templom ez, s ő maga nem is pap, a szerzeteseknek is egy különös furcsasága, attól még örömmel hallgat és segít, ahol tud.
Zöld pillantását nem veszi le, ahogy helyet foglal a lány mellett. Érződik, mennyire fáj neki. A lélek sebét nehezebb gyógyítani, mint a testét. Ezt mindenki tudja, nagyon jól tudja. Ez is oka, hogy miért honol általában széles vigyor arcán. Ám most csak apró mosoly búvik ábrázatán, ahogy közelebb kerül.
Ahogy beszélni kezd a lány, Dakh megemeli egyik kezét, ruhája bő ujja hátracsuklik és előkerül sápadt keze. Csontos ujjai végén a körme kicsit hosszabb, nem mint az átlag köröm, hanem mint egy férfihez illő volna, arról nem is beszélve, hogy feketére van festve. Úgy emeli jobbját, minek mutatóujján ott a gyűrűje, egy koponyát ábrázoló kis ékszer. Ajkát érinti utóbb említett részével kezének, méghozzá középső részével, mintha állát akarná vakarni, dörzsölni, mégis ajkához kerül a keze.*
- Szerintem ha valami halott, akkor annak sok köze van hozzám. Minden napom a fájdalomról és a végről szól, talán tudok segíteni is...
*Ahogy gondolatait hangosan kimondja, egyre csak más felé néz, végül újra Lilire pillant világosan zöldellő szempárjával és arcára ismét vigyor ül ki. Nem gúnyos, sokkal inkább közvetlenkedő és kedves.*
- Én foglalkozok itt a temetésekkel és a temetőt is én tartom rendben. Szerintem elég sok sanyarú dolgot látok... Bár, ha őszinte véleményem érdekli, mely talán durvának tűnhet, a szem körüli pirosság kiemeli a kéklő tekintetét.
*Hangja mentes bármiféle gonoszságtól, puszta igazság, ami elhagyja ajkát. Sosem tehetett róla, mindig is közvetlen volt, talán túlontúl is. Csak az a vöröske tudta túlszárnyalni, de szakmája, netalán inkább hobbija adta, hogy olyan lett. Dakh viszont inkább csak életútja során vált ilyenné, valamint egyre inkább bízik azokban, akikkel alkalma van kapcsolatot teremteni, lévén nem fenyegetik kötéllel és késekkel.*
*A kérdésére érkező választól csak kíváncsibb lesz. Ki lehet ez? S hogy törték meg lelkét? Még ha nem is hagyományos értelemben vett templom ez, s ő maga nem is pap, a szerzeteseknek is egy különös furcsasága, attól még örömmel hallgat és segít, ahol tud.
Zöld pillantását nem veszi le, ahogy helyet foglal a lány mellett. Érződik, mennyire fáj neki. A lélek sebét nehezebb gyógyítani, mint a testét. Ezt mindenki tudja, nagyon jól tudja. Ez is oka, hogy miért honol általában széles vigyor arcán. Ám most csak apró mosoly búvik ábrázatán, ahogy közelebb kerül.
Ahogy beszélni kezd a lány, Dakh megemeli egyik kezét, ruhája bő ujja hátracsuklik és előkerül sápadt keze. Csontos ujjai végén a körme kicsit hosszabb, nem mint az átlag köröm, hanem mint egy férfihez illő volna, arról nem is beszélve, hogy feketére van festve. Úgy emeli jobbját, minek mutatóujján ott a gyűrűje, egy koponyát ábrázoló kis ékszer. Ajkát érinti utóbb említett részével kezének, méghozzá középső részével, mintha állát akarná vakarni, dörzsölni, mégis ajkához kerül a keze.*
- Szerintem ha valami halott, akkor annak sok köze van hozzám. Minden napom a fájdalomról és a végről szól, talán tudok segíteni is...
*Ahogy gondolatait hangosan kimondja, egyre csak más felé néz, végül újra Lilire pillant világosan zöldellő szempárjával és arcára ismét vigyor ül ki. Nem gúnyos, sokkal inkább közvetlenkedő és kedves.*
- Én foglalkozok itt a temetésekkel és a temetőt is én tartom rendben. Szerintem elég sok sanyarú dolgot látok... Bár, ha őszinte véleményem érdekli, mely talán durvának tűnhet, a szem körüli pirosság kiemeli a kéklő tekintetét.
*Hangja mentes bármiféle gonoszságtól, puszta igazság, ami elhagyja ajkát. Sosem tehetett róla, mindig is közvetlen volt, talán túlontúl is. Csak az a vöröske tudta túlszárnyalni, de szakmája, netalán inkább hobbija adta, hogy olyan lett. Dakh viszont inkább csak életútja során vált ilyenné, valamint egyre inkább bízik azokban, akikkel alkalma van kapcsolatot teremteni, lévén nem fenyegetik kötéllel és késekkel.*
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-29 20:15:19
Üzenet elküldve: 2013-01-29 20:15:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*Összerezzen, mikor hirtelen megszólalnak mellette. Felnéz kétségbeesett tekintettel, kisírt kékes íriszével, hogy lássa mégis ki az, aki megszólította, s kisvártatva egy hosszú fehérhajú idegent pillant meg, kinek egy csúnya heg metszi arcát. Bár most ez zavarja a legkevésbé. Remegő hanggal válaszol.*
- Hogy én ki vagyok? Csak egy megtört lélek, egy elhagyott és megtört lélek.
*Kivár egy lélegzetvételnyi időt, hogy összeszedje gondolatait. Mégis mit mondjon? Hogy a kíváncsisága miatt hagyta el Kedvese? Hogy attól retteg, hogy soha sem tér vissza hozzá, hiába fohászkodott? Hogy igazából semmit sem ér nyomorult élete Kean nélkül? Talán így szép sorjában elmondja mi bántja lelkét. Már ha bele tud egyáltalán kezdeni.*
- Igen, nagyon sok minden bántja a lelkem. Nem… nem is szeretnék róla beszélni. Nem hiszem, hogy egy ilyen szomorú, már-már halott dolog érdekli Önt. Igazából nem szeretném az Ön napját is tönkre tenni.
*Feltűnik a zöldes szempár, mi érdeklődve figyeli őt, de aztán lehajtja fejét, hogy ne lássa tovább ezt a keserűséget a szemébe. Hagyja, hogy leüljön mellé az idegen, de kezét, mi eddig a padon pihent, most az ölébe helyezi. Sóhajt egy nagyot s tovább bámulja a macskakövezetet.*
- Biztos sanyarú látvány lehetek, ha már így ennyire lerí rólam, hogy fájdalmaim vannak.
~testileg és lelkileg is. De a lélek százszor jobban fáj.~
*Összerezzen, mikor hirtelen megszólalnak mellette. Felnéz kétségbeesett tekintettel, kisírt kékes íriszével, hogy lássa mégis ki az, aki megszólította, s kisvártatva egy hosszú fehérhajú idegent pillant meg, kinek egy csúnya heg metszi arcát. Bár most ez zavarja a legkevésbé. Remegő hanggal válaszol.*
- Hogy én ki vagyok? Csak egy megtört lélek, egy elhagyott és megtört lélek.
*Kivár egy lélegzetvételnyi időt, hogy összeszedje gondolatait. Mégis mit mondjon? Hogy a kíváncsisága miatt hagyta el Kedvese? Hogy attól retteg, hogy soha sem tér vissza hozzá, hiába fohászkodott? Hogy igazából semmit sem ér nyomorult élete Kean nélkül? Talán így szép sorjában elmondja mi bántja lelkét. Már ha bele tud egyáltalán kezdeni.*
- Igen, nagyon sok minden bántja a lelkem. Nem… nem is szeretnék róla beszélni. Nem hiszem, hogy egy ilyen szomorú, már-már halott dolog érdekli Önt. Igazából nem szeretném az Ön napját is tönkre tenni.
*Feltűnik a zöldes szempár, mi érdeklődve figyeli őt, de aztán lehajtja fejét, hogy ne lássa tovább ezt a keserűséget a szemébe. Hagyja, hogy leüljön mellé az idegen, de kezét, mi eddig a padon pihent, most az ölébe helyezi. Sóhajt egy nagyot s tovább bámulja a macskakövezetet.*
- Biztos sanyarú látvány lehetek, ha már így ennyire lerí rólam, hogy fájdalmaim vannak.
~testileg és lelkileg is. De a lélek százszor jobban fáj.~
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-29 17:35:49
Üzenet elküldve: 2013-01-29 17:35:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*A belső térben kószál. Nem borús az idő, nem hull az eső, így bent tölti az időt. Nem kedveli a fényt, a napvilágot. Jobb a biztonságos templom falai közt meghúzódni. Amúgy is csak a temetőbe szokott kijárni, a sírokat nézni és élvezni a magányt. Közben mindig elgondolkozik, sok dolgon. Életen, halálon, önmagának sanyarú sorsán és mindenki életén. Másoknak annyival könnyebb...
Lassú léptekkel sétál át a könyvtárból, amikor furcsa zaj üti meg fülét. Lágy hangú dorombolás, reszkető tagok zöreje, ahogy a félelem, a magány, a hiány rázza. Szinte érezni a szagot, ahogy terjeng, érezni a lágy hullámokat, melyek édes keserűséget hoznak magukkal. Pillantása zölden kutatja a nőt, ki gazdája lehet a halkan csengő hangnak, miből ki nem veszi, mit mond.
Közelebb oson, végül csak felcsattan hangja, a maga karcos lágyságával, s mélyen dörmögő baritonja érinti meg az idegent.*
- Kit sodort ide a szél?
*Kérdi, arcán a kis vigyora, s a metszés nyoma, mely csúfítja átlósan képét. Nyakát fedi ruhájának gallérja, így nem látszik az akasztás után maradt hegesedés.*
- Bántja valami a lelked tán?
*Kérdi, már közelebb lépdelve, így pedig hosszú, őszes szürkén fénylő haja árnyékából visszapillantva Lili láthatja a vizslató és végtelen zöldséget szembogarai körül. Reméli, nem rebben el a kis madárka előle, akkor egészen a körötte lévő padsorok egyikén foglal helyet. Sőt, ha rettenésnek jelét se látja, akkor egész pontosan mellette foglal helyet, ha eléri, míg fel nem áll.*
*A belső térben kószál. Nem borús az idő, nem hull az eső, így bent tölti az időt. Nem kedveli a fényt, a napvilágot. Jobb a biztonságos templom falai közt meghúzódni. Amúgy is csak a temetőbe szokott kijárni, a sírokat nézni és élvezni a magányt. Közben mindig elgondolkozik, sok dolgon. Életen, halálon, önmagának sanyarú sorsán és mindenki életén. Másoknak annyival könnyebb...
Lassú léptekkel sétál át a könyvtárból, amikor furcsa zaj üti meg fülét. Lágy hangú dorombolás, reszkető tagok zöreje, ahogy a félelem, a magány, a hiány rázza. Szinte érezni a szagot, ahogy terjeng, érezni a lágy hullámokat, melyek édes keserűséget hoznak magukkal. Pillantása zölden kutatja a nőt, ki gazdája lehet a halkan csengő hangnak, miből ki nem veszi, mit mond.
Közelebb oson, végül csak felcsattan hangja, a maga karcos lágyságával, s mélyen dörmögő baritonja érinti meg az idegent.*
- Kit sodort ide a szél?
*Kérdi, arcán a kis vigyora, s a metszés nyoma, mely csúfítja átlósan képét. Nyakát fedi ruhájának gallérja, így nem látszik az akasztás után maradt hegesedés.*
- Bántja valami a lelked tán?
*Kérdi, már közelebb lépdelve, így pedig hosszú, őszes szürkén fénylő haja árnyékából visszapillantva Lili láthatja a vizslató és végtelen zöldséget szembogarai körül. Reméli, nem rebben el a kis madárka előle, akkor egészen a körötte lévő padsorok egyikén foglal helyet. Sőt, ha rettenésnek jelét se látja, akkor egész pontosan mellette foglal helyet, ha eléri, míg fel nem áll.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-29 13:00:09
Üzenet elküldve: 2013-01-29 13:00:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*Lassan elhagyja azt az átkos helyet, mi pokollá tette egyik pillanatról a másikra lelkivilágát. Lehajtott fejjel sétál a macskaköves úton, egyre csak emésztve magát.*
~Ha ezt tudtam volna, hogy ez lesz ennek a végkimenetele, talán hagytam volna, hogy összeverjen a bajtársa. Vajon hol lehet most? Hol keressem? Visszament volna a fogadóba? vagy azonnal elhagyta a várost? Nem tudom! Nem tudom! Aggasztó ez az egész helyzet! S mint ezt elkerültük volna, ha nem faggatom az idióta kérdéseimmel! Ostoba vagy Lili! „Undorodsz már tőlem eléggé? Vagy még nem?”
Az a méreg a hangjában, az a dühös, szikrázó pillantás, az a kemény fellépés, mint nekem szólt.~
*Már a Templomkert köves útját tapossa nyomasztó ábrázattal. Felpillant kisírt, vörös szemekkel, élettelen arccal bámulva a szépséges kertet. Látja a sok-sok szerelmes párt, kik éppen a fapadon andalogva ülnek egymás ölelő karjaiban, vagy az a pár kik éppen piknikeznek a sötétzöld pázsiton csókokat váltva. Elkapja tekintetét s ismét könnybe lábad a szeme.*
~Emlékszem arra az estére, mikor kivitt a Kisasszony ligetbe, s egy romantikus piknikre a csillagos ég alatt. Már akkor titkon megfogadtam a Holdnak, hogy nem eresztem el őt soha. S most hiába az ígéret, ha ellök magától, mint valami rongybabát. Kudarcot vallottam. Nem elég, hogy kaptam Kedvesemtől egy nagy pofont, még odatartom az Életnek is másik orcám, hogy tőle is kapjak. A gyomorra mért ütés ehhez képest érzéki simogatás.~
*Elhalad a padok mellett, mikor egy sugallat arra készteti, hogy felnézzen a Templomra. Hát így is tett s ahogy nézi a faragott sziklákból készült tornyot.*
~Hát persze, a Templom, ahol talán megnyugvást talál a lelkem. Egy ima talán segíteni fog.~
*Aprón szedi megfáradt, remegő lábát s mikor a kapuhoz ér megáll egy pillanatra, hogy összeszedje magát. Belép a faajtón, s előre sétál egészen a harmadik padsorig, majd ha nem ül ott senki, akkor leül. Két kezét összekulcsolja s ráhajtja homlokát.*
-Sors! Hozzád intézem szavaim, kérlek hallgass meg engem. Küldd vissza hozzám szerető társam, akinél a szerelem megtalálhat újra. S ha megtalál, én boldog leszek, én érte mindent megteszek! Csak küldd vissza hozzám, hogy bebizonyítsam, szerelmem felé nem változott soha! Köszönöm, hogy meghallgattál, s hogy tőlem el nem fordultál!
*Feltekint az oltár felé s elenged egy halovány mosolyt. Befejezve a fohászát megcsókolja összekulcsolt kezét, feláll, majd kiindul a Templomból. Bár nem teljes a nyugodtság, de valamivel könnyebb a súly, mint vállán cipel. Mikor kiér, egy kőpadhoz sétál, hogy kiszellőztesse fejét. *
*Lassan elhagyja azt az átkos helyet, mi pokollá tette egyik pillanatról a másikra lelkivilágát. Lehajtott fejjel sétál a macskaköves úton, egyre csak emésztve magát.*
~Ha ezt tudtam volna, hogy ez lesz ennek a végkimenetele, talán hagytam volna, hogy összeverjen a bajtársa. Vajon hol lehet most? Hol keressem? Visszament volna a fogadóba? vagy azonnal elhagyta a várost? Nem tudom! Nem tudom! Aggasztó ez az egész helyzet! S mint ezt elkerültük volna, ha nem faggatom az idióta kérdéseimmel! Ostoba vagy Lili! „Undorodsz már tőlem eléggé? Vagy még nem?”
Az a méreg a hangjában, az a dühös, szikrázó pillantás, az a kemény fellépés, mint nekem szólt.~
*Már a Templomkert köves útját tapossa nyomasztó ábrázattal. Felpillant kisírt, vörös szemekkel, élettelen arccal bámulva a szépséges kertet. Látja a sok-sok szerelmes párt, kik éppen a fapadon andalogva ülnek egymás ölelő karjaiban, vagy az a pár kik éppen piknikeznek a sötétzöld pázsiton csókokat váltva. Elkapja tekintetét s ismét könnybe lábad a szeme.*
~Emlékszem arra az estére, mikor kivitt a Kisasszony ligetbe, s egy romantikus piknikre a csillagos ég alatt. Már akkor titkon megfogadtam a Holdnak, hogy nem eresztem el őt soha. S most hiába az ígéret, ha ellök magától, mint valami rongybabát. Kudarcot vallottam. Nem elég, hogy kaptam Kedvesemtől egy nagy pofont, még odatartom az Életnek is másik orcám, hogy tőle is kapjak. A gyomorra mért ütés ehhez képest érzéki simogatás.~
*Elhalad a padok mellett, mikor egy sugallat arra készteti, hogy felnézzen a Templomra. Hát így is tett s ahogy nézi a faragott sziklákból készült tornyot.*
~Hát persze, a Templom, ahol talán megnyugvást talál a lelkem. Egy ima talán segíteni fog.~
*Aprón szedi megfáradt, remegő lábát s mikor a kapuhoz ér megáll egy pillanatra, hogy összeszedje magát. Belép a faajtón, s előre sétál egészen a harmadik padsorig, majd ha nem ül ott senki, akkor leül. Két kezét összekulcsolja s ráhajtja homlokát.*
-Sors! Hozzád intézem szavaim, kérlek hallgass meg engem. Küldd vissza hozzám szerető társam, akinél a szerelem megtalálhat újra. S ha megtalál, én boldog leszek, én érte mindent megteszek! Csak küldd vissza hozzám, hogy bebizonyítsam, szerelmem felé nem változott soha! Köszönöm, hogy meghallgattál, s hogy tőlem el nem fordultál!
*Feltekint az oltár felé s elenged egy halovány mosolyt. Befejezve a fohászát megcsókolja összekulcsolt kezét, feláll, majd kiindul a Templomból. Bár nem teljes a nyugodtság, de valamivel könnyebb a súly, mint vállán cipel. Mikor kiér, egy kőpadhoz sétál, hogy kiszellőztesse fejét. *
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-27 22:02:40
Üzenet elküldve: 2013-01-27 22:02:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az épületbe lépve feszült izgalom járja át tagjait, akár egy jó vadászatkor. Tekintete gyors alapossággal méri fel a belső teret, annak idegen díszeit, miközben egyre beljebb és beljebb lépdel. Ám a helyett, hogy az érzés fokozódna, azt kell tapasztalja, egyre inkább elcsitul. A hatalmas kőtömbök és oszlopok nem nyűgözik le, nem bűvölik el, s különösebben még csak tetszését sem nyerik el. Sehol egy totem, bőr dísz, csontok… talizmán, dob, vagy bármi, aminek mágiához, misztikumhoz, minimális köze lenne… "Bezzeg a Sámán sátrában…". Mikor oda lépett be egyből elszorult torka, s lélegzet visszafojtva feszülten várta, mi fog következni. De itt? „Kizárt, hogy itt bármit is megleljek!” Telepszik némi csalódottság az agyaras pofára. Elballag egészen az oltárig. Megáll, fejét felveti, s rövid ideig vár. Majd újabb fejcsóválás. "Vesztegetem itt az időm." Konok léptekkel indul kifelé, ha csak, valami vagy valaki…*
A hozzászólás írója (Mwara Wahgah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 22:04:37
A hozzászólás írója (Mwara Wahgah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 22:04:37
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-27 18:31:11
Üzenet elküldve: 2013-01-27 18:31:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*A terv végrehajtása előtt van még egy kis szabadideje, a templom felé indul. A templomkertet megcsodálja, közben visszaemlékezik a nemrég történtekre. Hirtelen sok izgalomban lett része.*
"Nagyon remélem, hogy sikerül elkapnunk az öreget. Ha igen, akkor biztosan kapok érte sok pénzt, elmegyek dolgozni, és soha többet nem kell egy koldus mellett töltenem az éjszakát, vagy egy napig éheznem."
*Ez a gondolat nagyon felvidítja. Megérkezik a templomhoz.*
"Na, ma már hátha ragad rám egy kis tudás!"
*Mosolyogva belép az épületbe. Tudja már, hogy merre kell mennie, hogy tanulhasson.*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.27 20:29:04, a következő indokkal:
Múlt idő javítása.
"Nagyon remélem, hogy sikerül elkapnunk az öreget. Ha igen, akkor biztosan kapok érte sok pénzt, elmegyek dolgozni, és soha többet nem kell egy koldus mellett töltenem az éjszakát, vagy egy napig éheznem."
*Ez a gondolat nagyon felvidítja. Megérkezik a templomhoz.*
"Na, ma már hátha ragad rám egy kis tudás!"
*Mosolyogva belép az épületbe. Tudja már, hogy merre kell mennie, hogy tanulhasson.*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.27 20:29:04, a következő indokkal:
Múlt idő javítása.
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-26 13:57:58
Üzenet elküldve: 2013-01-26 13:57:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A szörnyű temető után a lánynak nagy megkönnyebbülés a templom felé venni az irányt. A tündér csak úgy szedi a lábait, szinte már fut. ~ Furcsa, hogy ilyen nagy sietséggel és megkönnyebbüléssel indulok egy ilyen kísérteties helyre. ~ gondolja magában. Ahogy a templomkapu elé ér, egy titokzatos alakkal találja magát szemben.*
- Maga meg ki a csoda? - *kérdi reszelős hangon. A tündér egy kicsit megijed. Ezt az alakot még soha életében nem látta. Egy ideig habozik, majd válaszol a kérdésre.*
- Én Lylle vagyok. Loyinosykali Lylle. *A titokzatos alak gondolkodik, majd elküldi a lányt. ~ Hát ez meg mi volt? ~ kérdezi magától Lylle, de választ sajnos nem kap. A titokzatos alak a távozó leányt nézi. Látszik rajta, hogy még lett volna egy-két szava a tündérhez, amiket nem mert volna kiejteni. Még egy ideig bámul, majd óvatos léptekkel belép a templomba.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 16:02:13, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.
- Maga meg ki a csoda? - *kérdi reszelős hangon. A tündér egy kicsit megijed. Ezt az alakot még soha életében nem látta. Egy ideig habozik, majd válaszol a kérdésre.*
- Én Lylle vagyok. Loyinosykali Lylle. *A titokzatos alak gondolkodik, majd elküldi a lányt. ~ Hát ez meg mi volt? ~ kérdezi magától Lylle, de választ sajnos nem kap. A titokzatos alak a távozó leányt nézi. Látszik rajta, hogy még lett volna egy-két szava a tündérhez, amiket nem mert volna kiejteni. Még egy ideig bámul, majd óvatos léptekkel belép a templomba.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 16:02:13, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-23 22:14:15
Üzenet elküldve: 2013-01-23 22:14:15
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Lassan bólint, ahogy a tündér megismétli, amit mondott. Majd megvakarja a homlokát az újabb szavak hallatán:*
- Hogy nap vagy hold mágia? Érdekes egy felfogás, az tény, azonban... *sóhajt egy nagyot, nem is tudja, hogy kezdjen bele, végül az egyszerűség mellett dönt* Ez a kettő sokkalta nehezebb, mint bármelyik elem. Szóval egyenlőre még muszáj lesz hanyagolnom ezeket. Azonban *kapja fel hirtelen a mutatóujját* egyszer még e két típusra is sor kerülhet. De mégis mit gondolsz, miért vagyok én itt? Ez itt Arthenior, a levegő városa, ha nem levegő mágiát akarnék tanulni, itt sem lennék.
*Majd hosszadalmas, és megcáfolhatatlan okfejtését csak kacarászással fogadja, ami alapjában véve eléggé felbőszítené a mágust, de valamiért (semmi logikus oka nincs, de) nem tud haragudni a tündérre. Meg nem is akar. Aztán amint Rather helyet foglal egy padon, a tündér azon nyomban lerakja a táskáját melléje.
~ Hogy vigyázni rá? ~ belegondol, hogy ő ott hagyná-e az erszényét valaki mellett, akit most ismert meg ~ Eléggé őrültség, irigylem ezt a tündért a túláradó bizalma miatt, amit egy szinte ismeretlen ember irányában tanusít. ~*
- Rendben, vigyázok rá. Meg ugyan ki lopná el egy templomban? *ironikus ezt pont tőle hallani, mivel magától értetődő, hogy ő sem hagyná soha egyedül az erszényét, még akkor sem, ha üres lenne* De vigyázok rá, menj nyugodtan.
*Amíg a tündér odavan, Rather próbálja kitalálni, hogy ugyan miért mehetett el?
~ Az átöltözés ki van zárva, hiszen a váltásruhája éppen itt pihen mellettem, ebben a táskában. ~
Képtelen rájönni a valódi okra, és természetesen egyetlen elmélete sem ér a valóságnak még csak közelébe sem, ám erre csak akkor jön rá, amikor a tündér újra feltűnik egy csokor virággal. Még így sem világos neki teljesen a helyzet.
~ Virágot szedett? De hiszen az előbb azt mondta... ~
Ekkor a tündér lelkesen az arcába tolja a virágokat, mire észreveszi, hogy ezek nem igaziak, és ezt a tényt a tündér szavai is alátámasztják. Hirtelen a fejéhez kap*
- De hiszen alig tíz percre mentél el... Valószínűleg sosem fogok rájönni hogy tudtál ilyen gyorsan ennyi virágot meghajtogatni. Azonban, ha már itt vannak, most mi legyen? *Azzal feltápászkodik a padról* Tegyünk ezekből is minden vázába? Kétség sem fér hozzá, hogy úgy még szebb lenne a templom.
- Hogy nap vagy hold mágia? Érdekes egy felfogás, az tény, azonban... *sóhajt egy nagyot, nem is tudja, hogy kezdjen bele, végül az egyszerűség mellett dönt* Ez a kettő sokkalta nehezebb, mint bármelyik elem. Szóval egyenlőre még muszáj lesz hanyagolnom ezeket. Azonban *kapja fel hirtelen a mutatóujját* egyszer még e két típusra is sor kerülhet. De mégis mit gondolsz, miért vagyok én itt? Ez itt Arthenior, a levegő városa, ha nem levegő mágiát akarnék tanulni, itt sem lennék.
*Majd hosszadalmas, és megcáfolhatatlan okfejtését csak kacarászással fogadja, ami alapjában véve eléggé felbőszítené a mágust, de valamiért (semmi logikus oka nincs, de) nem tud haragudni a tündérre. Meg nem is akar. Aztán amint Rather helyet foglal egy padon, a tündér azon nyomban lerakja a táskáját melléje.
~ Hogy vigyázni rá? ~ belegondol, hogy ő ott hagyná-e az erszényét valaki mellett, akit most ismert meg ~ Eléggé őrültség, irigylem ezt a tündért a túláradó bizalma miatt, amit egy szinte ismeretlen ember irányában tanusít. ~*
- Rendben, vigyázok rá. Meg ugyan ki lopná el egy templomban? *ironikus ezt pont tőle hallani, mivel magától értetődő, hogy ő sem hagyná soha egyedül az erszényét, még akkor sem, ha üres lenne* De vigyázok rá, menj nyugodtan.
*Amíg a tündér odavan, Rather próbálja kitalálni, hogy ugyan miért mehetett el?
~ Az átöltözés ki van zárva, hiszen a váltásruhája éppen itt pihen mellettem, ebben a táskában. ~
Képtelen rájönni a valódi okra, és természetesen egyetlen elmélete sem ér a valóságnak még csak közelébe sem, ám erre csak akkor jön rá, amikor a tündér újra feltűnik egy csokor virággal. Még így sem világos neki teljesen a helyzet.
~ Virágot szedett? De hiszen az előbb azt mondta... ~
Ekkor a tündér lelkesen az arcába tolja a virágokat, mire észreveszi, hogy ezek nem igaziak, és ezt a tényt a tündér szavai is alátámasztják. Hirtelen a fejéhez kap*
- De hiszen alig tíz percre mentél el... Valószínűleg sosem fogok rájönni hogy tudtál ilyen gyorsan ennyi virágot meghajtogatni. Azonban, ha már itt vannak, most mi legyen? *Azzal feltápászkodik a padról* Tegyünk ezekből is minden vázába? Kétség sem fér hozzá, hogy úgy még szebb lenne a templom.
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-23 21:52:50
Üzenet elküldve: 2013-01-23 21:52:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Teljesen egyetértene a mágussal, ő sem kedveli a fogadókat. De az egy szükség helyzet volt, valahol muszáj volt aludnia. A fáradsága pedig túl nőtt azon a szinten, hogy maga keressen biztonságos szállást magának, így kénytelen volt ehhez folyamodni. Bánta is azt a tizennégy aranyat, de hát a szükség nagyúr. Bizony hogy az!
- A levegő mágiát. *Ismétli el Rather szavait. Egyetértően bólogat, hogy igen érdekes, mindegyik. Viszont ő nem akar a mágiával foglalkozni. Kár is, hogy anyja szerinte van érzéke hozzá. *
- Hát, ha én mágus akarnék lenni, inkább a hold, vagy nap mágiát használnám, az fénnyel dolgozik, és az szép. De persze nem akarok mágus lenni. *Ossza meg a férfivel a tényt. Nem is biztos, hogy érdekli a másikat, de azért ő elmondja. Érdekes felvetés, hogy mitől lesz valaki valami. Erre azon nyomban Rather mellett terem, és vagy háromszor körbe ugrálja huncutul kacarászva.*
- Akkor én biztosan tündér vagyok, és akkor is az leszek, ha letépik a szárnyam. *Aztán hangosabban elkacarászik ezen, és odébb ugrabugrál. Látható jó kedvvel, pedig ha ez a szárnyletépkedés megtörténne, biztosan korántsem lenne ilyen felhőtlen jó kedve. Rather ismét egy padhoz lép, és oda helyezkedik el kényelmesen.*
- Ha itt hagyom neked a táskám, vigyázol rá? Nincsen benne sok pénz, meg a váltás ruhám. Mindjárt jövök, ígérem. *Fogadkozik egyszerűen, mert valóban annyira nem félti a táska tartalmát. Volt már úgy, hogy semmije sem volt, és akkor is megélt valahogy. Az erdőben fellelhető összes bogyót ismeri, és amilyen apró kistermetű, nem is kell neki sok belőlük. Viszont Rathert ott hagyja a csomagjával a padon, és elviharzik ki a templomból. Jó fertály óra elteltével tér vissza, és egy csokornyi színpompás virág tarkállik kezében. Talán a mágus azt is hihette, hogy vissza sem tér, talán? De ő mégis visszatért, és egyenesen Rather előtt állapodik meg.*
- Tessék ezek sosem fognak elhervadni. Úgy néz ki, mint az igazi, de nem az. Nézd csak meg papírból van mind. *Dugja a férfi orra alá, és közben nem bár nyugton maradni, folyton izeg-mozog. Egyik lábáról a másikra álldogál, és így a virágok is meg-megrezdülnek, melynek folyamán halk papírszerű zörgést lehet hallani. *
- A levegő mágiát. *Ismétli el Rather szavait. Egyetértően bólogat, hogy igen érdekes, mindegyik. Viszont ő nem akar a mágiával foglalkozni. Kár is, hogy anyja szerinte van érzéke hozzá. *
- Hát, ha én mágus akarnék lenni, inkább a hold, vagy nap mágiát használnám, az fénnyel dolgozik, és az szép. De persze nem akarok mágus lenni. *Ossza meg a férfivel a tényt. Nem is biztos, hogy érdekli a másikat, de azért ő elmondja. Érdekes felvetés, hogy mitől lesz valaki valami. Erre azon nyomban Rather mellett terem, és vagy háromszor körbe ugrálja huncutul kacarászva.*
- Akkor én biztosan tündér vagyok, és akkor is az leszek, ha letépik a szárnyam. *Aztán hangosabban elkacarászik ezen, és odébb ugrabugrál. Látható jó kedvvel, pedig ha ez a szárnyletépkedés megtörténne, biztosan korántsem lenne ilyen felhőtlen jó kedve. Rather ismét egy padhoz lép, és oda helyezkedik el kényelmesen.*
- Ha itt hagyom neked a táskám, vigyázol rá? Nincsen benne sok pénz, meg a váltás ruhám. Mindjárt jövök, ígérem. *Fogadkozik egyszerűen, mert valóban annyira nem félti a táska tartalmát. Volt már úgy, hogy semmije sem volt, és akkor is megélt valahogy. Az erdőben fellelhető összes bogyót ismeri, és amilyen apró kistermetű, nem is kell neki sok belőlük. Viszont Rathert ott hagyja a csomagjával a padon, és elviharzik ki a templomból. Jó fertály óra elteltével tér vissza, és egy csokornyi színpompás virág tarkállik kezében. Talán a mágus azt is hihette, hogy vissza sem tér, talán? De ő mégis visszatért, és egyenesen Rather előtt állapodik meg.*
- Tessék ezek sosem fognak elhervadni. Úgy néz ki, mint az igazi, de nem az. Nézd csak meg papírból van mind. *Dugja a férfi orra alá, és közben nem bár nyugton maradni, folyton izeg-mozog. Egyik lábáról a másikra álldogál, és így a virágok is meg-megrezdülnek, melynek folyamán halk papírszerű zörgést lehet hallani. *
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-22 21:51:36
Üzenet elküldve: 2013-01-22 21:51:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Kellő ideje már megérkezett a városba. A levegő városába. Erre vágyott már nagyon régen, mindig is vonzotta a lég elementál mágia. Ez egy olyan területe az eddig általa megismert világnak, mellyel még nem igen találkozott, így mérhetetlen módon örül neki, hogy végre ide ért. Röviddel a berendezkedése után meg is kezdte a tanulását. Persze ahogy Hold karavánpihenőben a szentély, itt a templom nyújt, otthont a mágiaokítás folyamatának. Nem is késlekedett, amint kis ideje lett egyből ellátogatott ide, hogy megkezdhesse tanulmányait. A templomba belépve egy kellemesen rideg hangulatú, sötét térbe jut. A márvány vázákban virágok illatát érzi. Az oltárhoz vezető kis utat fapadok, és gyertyaláng reszkető fénye szegélyezi. Igazán megnyugtató látványt nyújt. Beljebb megy, az oltárhoz valamivel közelebb, és az egyik közeli padba ül le. Szemét behunyja, és csendbe elmélkedik az elmúlt napok eseményeiről. Jól eső egy kicsit ez a nyugalom, derengő gyertyákkal övezett békés félhomály. Ajkára most egészen apró félmosoly kúszik, az oly ritka pillanatok egyike. Égszínkék szemét lehunyva aprót sóhajtva mélyed gondolataiba.*
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:52:58
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:52:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A máskor életvidám és örökmozgó leány most ágyában fekszik, lázálmoktól gyötörve.
Homlokát vizes borogatás tarkítja, a papok már visszatértek a hagyományokhoz, hiszen a mágia nem segített szerencsétlen teremtésen. Aida fekhelye mellett, egy kis sámlin Thaniw foglal helyet, aki a lány állapota miatt észrevehetően megváltozott. Ráncai mélyebbeknek hatnak, beesett arcát pedig ősz hajtincsei emelik ki. A pap napok óta nem alszik, nem eszik, minduntalan csak az édeslányaként szeretett vörös hajú teszi ki minden gondolatát.*
- Félek... *Csendül fel Aida gyöngécske hangja, mire Thaniw szíve csak még jobban összeszorul.*
- Mit láthatsz, amitől ennyire megrémülsz...? *Halk, búskomor hangon szólal meg az öreg, majd komótos mozdulattal lecseréli az átmelegedett vizes ruhát a leány homolkáról.
Közben Aida lelki szemei előtt egyre gyorsabban kergetik egymást a sokszor összefüggéstelennek tűnő képek. Hol egy farkast lát maga előtt, hol ujjain érzi egy haldokló ember vérét. Egyedül a képzeleteiben táncoló vihar az, ami jelenlétével biztos támaszt nyújt neki elméje zavarodottságában, még akkor is, ha retteg mindennemű égiháborútól a papok között nevelkedett bakfis.*
Homlokát vizes borogatás tarkítja, a papok már visszatértek a hagyományokhoz, hiszen a mágia nem segített szerencsétlen teremtésen. Aida fekhelye mellett, egy kis sámlin Thaniw foglal helyet, aki a lány állapota miatt észrevehetően megváltozott. Ráncai mélyebbeknek hatnak, beesett arcát pedig ősz hajtincsei emelik ki. A pap napok óta nem alszik, nem eszik, minduntalan csak az édeslányaként szeretett vörös hajú teszi ki minden gondolatát.*
- Félek... *Csendül fel Aida gyöngécske hangja, mire Thaniw szíve csak még jobban összeszorul.*
- Mit láthatsz, amitől ennyire megrémülsz...? *Halk, búskomor hangon szólal meg az öreg, majd komótos mozdulattal lecseréli az átmelegedett vizes ruhát a leány homolkáról.
Közben Aida lelki szemei előtt egyre gyorsabban kergetik egymást a sokszor összefüggéstelennek tűnő képek. Hol egy farkast lát maga előtt, hol ujjain érzi egy haldokló ember vérét. Egyedül a képzeleteiben táncoló vihar az, ami jelenlétével biztos támaszt nyújt neki elméje zavarodottságában, még akkor is, ha retteg mindennemű égiháborútól a papok között nevelkedett bakfis.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-21 14:30:22
Üzenet elküldve: 2013-01-21 14:30:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Némán hallgatja a tündér szavait.
~ Hogy a fogadó? ~
A világért be nem tenné oda a lábát a sok iszákos, alkoholtól bűzlő teremtmény közé, akik állandóan csetepatéznak, mágiának, tudásnak és fegyelemnek pedig még hírét sem hallották. Nem, ez egyértelműen nem Rather világa. Majd arra a megjegyzésre, hogy ő mágus, a tündér nagyon fellelkesedik. Ha lehetséges ez egyáltalán, most kétszer olyan gyorsan szeli a levegőt, és ennyivel gyorsabban is beszél. Rather már végképp képtelenné válik a követésére. Végül kibök valami olyasmit, hogy:*
- Nos, valójában a levegőmágiát gyakorlom most ebben a pillanatban azonban idővel remélhetőleg minden téren szerzek majd ismereteket.
*Valahogy az, hogy láthatja a tündér boldogságát, őt is jókedvre deríti kissé, habár ilyen még nem sokszor fordult elő vele az élete során, mely persze kicsit sem mondható hosszának, még annak figyelembevételével sem, hogy ő ember.*
- Nem a kard, vagy a páncél tesz városőrré egy városőrt, éppen úgy, ahogy a csuha, vagy a varázslatok sem tesznek senkit mágussá. Az ilyesmi egy életút, amit végig kell járni, és aki ebből már sokat megtett, az akkor is városőr (vagy mágus) marad, ha elveszti a páncélját és a kardját (vagy a csuháját).
*Majd mikor körbejár szemrevételezni művét, a tündér megállás nélkül követi, sőt, egyszer-kétszer megelőzi, majd újra elfut mellette a háta mögé, és ég ki tudja merre fut, Rather szeme képtelen már követni. Majd végülis kérdésére nem kap teljesen pontos választ, de hát ha még a tündér sem tudja, mi szeretne lenni, akkor ez a legtöbb, amit kaphat. Majd mikor megáll vele szemben, és kiejti azokat a bizonyos szavakat, a mágus óhatatlanul is elmosolyodik és csak annyit mond:*
- Jó.
*Majd még abban a pillanatban le is törli a mosolyt. Elvégre hát hogy nézne ki, hogy ő, Rather Kirsel, a közönyös, rideg és mogorva mágus egyszer csak elmosolyodik? Teljes mértékben meglepődik hogy ilyesmire sor került, amikor az eddigi évtizedek csak nagyon ritkán tudtak mosolyt csalni az arcára, most hirtelen ez a kis tündér megmosolyogtatta?
~ Úgy tűnik tényleg öregszem, legalábbis már nem vagyok a régi ~
Majd mikor már sokadszorra megszemlélte a virágokat, amiket hozott, és úgy dönt, minden rendben van, szépen leül ismét egy padra.*
~ Hogy a fogadó? ~
A világért be nem tenné oda a lábát a sok iszákos, alkoholtól bűzlő teremtmény közé, akik állandóan csetepatéznak, mágiának, tudásnak és fegyelemnek pedig még hírét sem hallották. Nem, ez egyértelműen nem Rather világa. Majd arra a megjegyzésre, hogy ő mágus, a tündér nagyon fellelkesedik. Ha lehetséges ez egyáltalán, most kétszer olyan gyorsan szeli a levegőt, és ennyivel gyorsabban is beszél. Rather már végképp képtelenné válik a követésére. Végül kibök valami olyasmit, hogy:*
- Nos, valójában a levegőmágiát gyakorlom most ebben a pillanatban azonban idővel remélhetőleg minden téren szerzek majd ismereteket.
*Valahogy az, hogy láthatja a tündér boldogságát, őt is jókedvre deríti kissé, habár ilyen még nem sokszor fordult elő vele az élete során, mely persze kicsit sem mondható hosszának, még annak figyelembevételével sem, hogy ő ember.*
- Nem a kard, vagy a páncél tesz városőrré egy városőrt, éppen úgy, ahogy a csuha, vagy a varázslatok sem tesznek senkit mágussá. Az ilyesmi egy életút, amit végig kell járni, és aki ebből már sokat megtett, az akkor is városőr (vagy mágus) marad, ha elveszti a páncélját és a kardját (vagy a csuháját).
*Majd mikor körbejár szemrevételezni művét, a tündér megállás nélkül követi, sőt, egyszer-kétszer megelőzi, majd újra elfut mellette a háta mögé, és ég ki tudja merre fut, Rather szeme képtelen már követni. Majd végülis kérdésére nem kap teljesen pontos választ, de hát ha még a tündér sem tudja, mi szeretne lenni, akkor ez a legtöbb, amit kaphat. Majd mikor megáll vele szemben, és kiejti azokat a bizonyos szavakat, a mágus óhatatlanul is elmosolyodik és csak annyit mond:*
- Jó.
*Majd még abban a pillanatban le is törli a mosolyt. Elvégre hát hogy nézne ki, hogy ő, Rather Kirsel, a közönyös, rideg és mogorva mágus egyszer csak elmosolyodik? Teljes mértékben meglepődik hogy ilyesmire sor került, amikor az eddigi évtizedek csak nagyon ritkán tudtak mosolyt csalni az arcára, most hirtelen ez a kis tündér megmosolyogtatta?
~ Úgy tűnik tényleg öregszem, legalábbis már nem vagyok a régi ~
Majd mikor már sokadszorra megszemlélte a virágokat, amiket hozott, és úgy dönt, minden rendben van, szépen leül ismét egy padra.*
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-20 22:26:59
Üzenet elküldve: 2013-01-20 22:26:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy a férfi elismétli, a szavait. Hevesen bólogat, hogy bizony úgy volt.*
- Igen valószínű, ha nem akarok rekordot dönteni, és szépen a saját tempómban teszem meg el sem fáradok. De nagyon gyorsan jöttem ám, még magamhoz képest is gyorsan, el is fáradtam. És képzeld a Pegazus fogadómban aludtam. Nagyon jó kis fogadó, majd ott fogok majd ebédelni. *Ossza meg a teljesen lényegtelen információt. De hát folyton kukacoskodik, mocorog, és sokat beszél, ha van kinek. Még ha lényegtelenségeket is, de beszél. Őt az sem zavarja, ha meg mást igen, akkor nyilván majd elküldi messzebbre, hogy ne zaklassa már.*
- Te becsületes mágus vagy? *Kiált fel örömében, és a levegőbe ugrálva, ujjongva tapsikol. Ajka széles mosolyra húzódik, és szemében őszinte öröm fényei csillannak meg.*
- Milyen mágus vagy? Hold, vagy nap? Netán valamelyik elemé? Júúj de izgatott vagyok, még sosem láttam szerzetes csuhás mágust. Nagyon örülök, megismerhetlek. *A túláradó öröme őszintének tűnik, és ha eddig nem volt örökös mozgolódó, hát most az lett igazán.*
- Hát ne is mondjad, mert szemmel láthatóan nem vagyok az. Nincs is fegyverem, de nagy fényes páncélom se. *Magyarázza miért is hibádzik nála ez a városörködősség. Aztán a mágus felkel ültéből, és sétába kezd. Rögtön nyomába szegődik, és plusz köröket róva ugrálja körbe és körbe a férfit. A határozott kérdésre egy pillanatra megtorpan, és nézi a férfi hátát. Majd egy szemvillanás alatt beéri, és tovább is körbe ugrálva válaszol.*
- Nem tudom, még nem döntöttem el mi leszek, ha nagy leszek. Anyukám mindig azt mondta legjobban hírhozó lehetnék, mert nagyon gyors vagyok. *Aztán a mágust megelőzve megáll vele szemben. Még így álltában sem marad mozdulatlan, mert kezei, és szárnyai így folyton csápol hol jobbra, balra, vagy éppen felesleges köröket ír le.*
- De majd ha rájövök, elmondom neked, jó? *Mosolyodik el kedvesen, majd ismét az egyik márvány vázához lép, és körbe táncolja kecses légies könnyed lépteivel.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.20 22:27:35
- Igen valószínű, ha nem akarok rekordot dönteni, és szépen a saját tempómban teszem meg el sem fáradok. De nagyon gyorsan jöttem ám, még magamhoz képest is gyorsan, el is fáradtam. És képzeld a Pegazus fogadómban aludtam. Nagyon jó kis fogadó, majd ott fogok majd ebédelni. *Ossza meg a teljesen lényegtelen információt. De hát folyton kukacoskodik, mocorog, és sokat beszél, ha van kinek. Még ha lényegtelenségeket is, de beszél. Őt az sem zavarja, ha meg mást igen, akkor nyilván majd elküldi messzebbre, hogy ne zaklassa már.*
- Te becsületes mágus vagy? *Kiált fel örömében, és a levegőbe ugrálva, ujjongva tapsikol. Ajka széles mosolyra húzódik, és szemében őszinte öröm fényei csillannak meg.*
- Milyen mágus vagy? Hold, vagy nap? Netán valamelyik elemé? Júúj de izgatott vagyok, még sosem láttam szerzetes csuhás mágust. Nagyon örülök, megismerhetlek. *A túláradó öröme őszintének tűnik, és ha eddig nem volt örökös mozgolódó, hát most az lett igazán.*
- Hát ne is mondjad, mert szemmel láthatóan nem vagyok az. Nincs is fegyverem, de nagy fényes páncélom se. *Magyarázza miért is hibádzik nála ez a városörködősség. Aztán a mágus felkel ültéből, és sétába kezd. Rögtön nyomába szegődik, és plusz köröket róva ugrálja körbe és körbe a férfit. A határozott kérdésre egy pillanatra megtorpan, és nézi a férfi hátát. Majd egy szemvillanás alatt beéri, és tovább is körbe ugrálva válaszol.*
- Nem tudom, még nem döntöttem el mi leszek, ha nagy leszek. Anyukám mindig azt mondta legjobban hírhozó lehetnék, mert nagyon gyors vagyok. *Aztán a mágust megelőzve megáll vele szemben. Még így álltában sem marad mozdulatlan, mert kezei, és szárnyai így folyton csápol hol jobbra, balra, vagy éppen felesleges köröket ír le.*
- De majd ha rájövök, elmondom neked, jó? *Mosolyodik el kedvesen, majd ismét az egyik márvány vázához lép, és körbe táncolja kecses légies könnyed lépteivel.*
A hozzászólás írója (Aerwen Wairaness) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.20 22:27:35
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-20 22:06:58
Üzenet elküldve: 2013-01-20 22:06:58
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Homlokához kap, majd keze ösztönösen lecsúszik orrnyergére. Vesz egy nagy levegőt, és úgy próbálja emészteni a hallottakat, de valahogy nem megy neki, így kénytelen megismételni halkan, kissé dörmögve, szinte csak magának:*
- Szóval három óra. Egyfolytában három órát, és ehhez pusztán annyi kellett, hogy megtedd az Arthenior és karavánpihenő közti két napos járóföldet fél nap alatt.
*Majd abbahagyja homloka simogatását, mert nagyjából felfogja a szavak jelentését és összeáll a fejében a mondat értelme, persze ezzel együtt azon téren is megvilágosodik, hogy a tündér mostanában nem fog lelassulni. A jókívánsogakra nem reagál semmit, nem épp elvből, pusztán mivel neki nem sok jót kívántak még, nem igazán ismeri az illemnek erre vonatkozó részét, csak vesz egy nagy levegőt, mintha nem is hallotta volna. Majd a tündér folyamatosan rá-rápillantgat, ez egy idő után kezdi kétségbe ejteni. Végignéz a gúnyáján, de semmi kivetnivalót nem talál rajta. Na persze azt leszámítva, hogy nem mai darab.
~ Vagy netán óvatosságból pillantgat hátra? Nem, nem nézem annyira óvatosnak, mint amilyen én vagyok. ~
Majd a találgatások érdekesen sülnek el, de végülis úgy fest, mind téves. Legalábbis egyenlőre.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy városőr lennél, nem csak ők szoktak elfogni embereket, főleg nem olyan becsületes mágusokat, mint én *mondja, majd vesz egy szép nagy levegőt. Szívesen elővenné kedvenc pipáját is akár, de sajnos nem meri megkísérelni, hogy a templomon belül álljon neki annak füstjét kilehelni, hiszen ez ismételten egy jó ok lenne a papoknak az elküldésére.
~ Oda kell ám figyelni, nehogy valami olyat tegyek, amivel tényleges ellenszenvet válthatok ki ~
Majd kissé erőlködve bár, de feltápászkodik.*
- Akkor úgy vélem az előbbiek közül egyik sem vagy, legalábbis a szavaidból ezt vagyok kénytelen leszűrni. Akkor hát elárulnád végre, hogy mi vagy? Azon kívül persze, hogy tündér. Kímélj meg a további tippelgetésektől.
*Azzal ahogy ezt mondja, egy körsétára indul a gyönyörű épületben. Megcsodálja a domborműveket, a szobrokat, és persze a virágokat a szobrok lábánál.
~ Biztos nem önteltség azt gondolni, hogy ezek a virágok még sokkal szebbé teszik a templomot ~ Gondolkodik, miközben sétálgat a márványpadlón.*
- Szóval három óra. Egyfolytában három órát, és ehhez pusztán annyi kellett, hogy megtedd az Arthenior és karavánpihenő közti két napos járóföldet fél nap alatt.
*Majd abbahagyja homloka simogatását, mert nagyjából felfogja a szavak jelentését és összeáll a fejében a mondat értelme, persze ezzel együtt azon téren is megvilágosodik, hogy a tündér mostanában nem fog lelassulni. A jókívánsogakra nem reagál semmit, nem épp elvből, pusztán mivel neki nem sok jót kívántak még, nem igazán ismeri az illemnek erre vonatkozó részét, csak vesz egy nagy levegőt, mintha nem is hallotta volna. Majd a tündér folyamatosan rá-rápillantgat, ez egy idő után kezdi kétségbe ejteni. Végignéz a gúnyáján, de semmi kivetnivalót nem talál rajta. Na persze azt leszámítva, hogy nem mai darab.
~ Vagy netán óvatosságból pillantgat hátra? Nem, nem nézem annyira óvatosnak, mint amilyen én vagyok. ~
Majd a találgatások érdekesen sülnek el, de végülis úgy fest, mind téves. Legalábbis egyenlőre.*
- Egy szóval sem mondtam, hogy városőr lennél, nem csak ők szoktak elfogni embereket, főleg nem olyan becsületes mágusokat, mint én *mondja, majd vesz egy szép nagy levegőt. Szívesen elővenné kedvenc pipáját is akár, de sajnos nem meri megkísérelni, hogy a templomon belül álljon neki annak füstjét kilehelni, hiszen ez ismételten egy jó ok lenne a papoknak az elküldésére.
~ Oda kell ám figyelni, nehogy valami olyat tegyek, amivel tényleges ellenszenvet válthatok ki ~
Majd kissé erőlködve bár, de feltápászkodik.*
- Akkor úgy vélem az előbbiek közül egyik sem vagy, legalábbis a szavaidból ezt vagyok kénytelen leszűrni. Akkor hát elárulnád végre, hogy mi vagy? Azon kívül persze, hogy tündér. Kímélj meg a további tippelgetésektől.
*Azzal ahogy ezt mondja, egy körsétára indul a gyönyörű épületben. Megcsodálja a domborműveket, a szobrokat, és persze a virágokat a szobrok lábánál.
~ Biztos nem önteltség azt gondolni, hogy ezek a virágok még sokkal szebbé teszik a templomot ~ Gondolkodik, miközben sétálgat a márványpadlón.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-20 21:48:49
Üzenet elküldve: 2013-01-20 21:48:49
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Nem szokta felfogni, hogy másoknak mennyire nehezükre esik szemmel tartania őt, ha így mocorog folyton. Ösztönösen ilyen, van ennyi felesleges energiája, hogy a pihenés számára igazán ritka pillanatok egyike. A csuhás mormogása, hogy papírvirág, vagy igazi, arra nem tud mit reagálni. Csak piszkálódik, egy kicsit olyan érzéssel. A férfi háta mögött kicsit kifigurázva utánozza a dörmögését, persze hangtalanul. De amint megfordul már is tovaszökken másik irányba. A kérdésre a fejét rázza hevesen, talán más beleszédül a látványba, de ő nem, csak még jó párszor megrázza, szöszke kócos fürtjei csak úgy repkednek a feje körül.*
- Tegnap mikor gyalog jöttem Holdkaravánpihenőből ide, három teljes órát aludtam, annyira elfáradtam. Akkor nyugtom volt, most megint nem vagyok fáradt. *hadarja el a választ, közben éppen a pad támlájának tetején egyensúlyoz megint. Ám kissé megilletődik.*
- Pihensz. *ismétli el.* - Hát jó pihenést, és gyönyörködést. *Teszi hozzá jó kívánalmait, és ismét az oltár felé lép. Időnként hátra pillant, hogy a férfi még ott van-e. De a pihenő nem nagyon akaródzik feltápászkodni a padról. Hogy ezek az öregemberek milyen fáradékonyak? Vajon ő is ilyen lesz mikor megöregszik? Érdekes egy elgondolás, majd kíváncsi lesz rá.
A következő első találgatásra felkacag.*
- Én tolvaj? *ismét jóízűen csendülve nevetgél. A békés városit meg sem hallja, de teljesen elcsendesedik az utolsó fejtegetésre.*
- Hogy micsodára? Elfogózni téged? ÉÉN?! hát kérlek én csak egy kis tündér vagyok, nem városőr. Ezt magad is láthatod. *Mondja, és ajka ismét mosolyra görbül. Ő veszélyes elfogós városőr. Ez igazán tetszik neki, persze egy cseppet sem hiszi, hogy ezt kinézné belőle bárki is. A csuhásnak nyilván anyára ment valami, ha őt valami ilyesminek nézze.*
- Tegnap mikor gyalog jöttem Holdkaravánpihenőből ide, három teljes órát aludtam, annyira elfáradtam. Akkor nyugtom volt, most megint nem vagyok fáradt. *hadarja el a választ, közben éppen a pad támlájának tetején egyensúlyoz megint. Ám kissé megilletődik.*
- Pihensz. *ismétli el.* - Hát jó pihenést, és gyönyörködést. *Teszi hozzá jó kívánalmait, és ismét az oltár felé lép. Időnként hátra pillant, hogy a férfi még ott van-e. De a pihenő nem nagyon akaródzik feltápászkodni a padról. Hogy ezek az öregemberek milyen fáradékonyak? Vajon ő is ilyen lesz mikor megöregszik? Érdekes egy elgondolás, majd kíváncsi lesz rá.
A következő első találgatásra felkacag.*
- Én tolvaj? *ismét jóízűen csendülve nevetgél. A békés városit meg sem hallja, de teljesen elcsendesedik az utolsó fejtegetésre.*
- Hogy micsodára? Elfogózni téged? ÉÉN?! hát kérlek én csak egy kis tündér vagyok, nem városőr. Ezt magad is láthatod. *Mondja, és ajka ismét mosolyra görbül. Ő veszélyes elfogós városőr. Ez igazán tetszik neki, persze egy cseppet sem hiszi, hogy ezt kinézné belőle bárki is. A csuhásnak nyilván anyára ment valami, ha őt valami ilyesminek nézze.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-20 21:28:59
Üzenet elküldve: 2013-01-20 21:28:59
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*A tündér repkedése szinte teljesen elszédíti. Miközben óvatosan behelyezi a virágokat, csak ennyit dörmög:*
- Lehet hogy ha papírból készítenék virágot az sosem hervadna el, viszont ez egy templom, ahol szentek kegyelmét keressük, itt nem holmi papírjátékkal fogok díszíteni. Na nem mintha ez az én ötletem lett volna, engem is úgy küldtek.
*Majd mikor elhelyezkedik a padon, a tündér szinte körbetáncolja, így elég nehéz nyomon követnie.*
- Mond, te sosem szoktál egy helyben maradni? *kérdezi a rá legjellemzőbb közönyösséggel. Majd figyeli, ahogy a tündér ide-oda futkos, mint az egér, aki macskát látván rémületében meg sem tud állni, míg ki nem fogy belőle a szusz.*
- Azt látom, hogy valóban nem jártál még itt, meg azt is, hogy kicsattansz az energiától *vakarja meg a fejét* Hogy érted hogy mit csinálok? Nem nyilvánvaló? Pihenek, és szemügyre veszem munkám gyümölcsét. *a hangjában továbbra sincsenek érzések, vagy legalábbis nagyon halványak. Úgy mondja el mindezt, mintha csak az időjárásról beszélne, vagy azt mondaná el, hogy nappalt az éjszaka követi, és azonképpen az éjszakát a nappal. De minthogy a tündér mozgása tényleg megszédíti már kissé úgy dönt, hogy felhagy azzal a lehetetlen próbálkozással, hogy minden mozdulatát nyomon kövesse.
~ Ha vinni akarja az erszényem, hát vigye ~ morog magában, majd megszólal:*
- És te mégis ki vagy, mi vagy? Tán valami tolvaj, esetleg békés városi, vagy valaki akit az elfogatásomra küldtek? *ez utóbbi szavakat szinte rutinszerűen teszi hozzá, hiszen még most sem bízik teljesen a városban.*
- Lehet hogy ha papírból készítenék virágot az sosem hervadna el, viszont ez egy templom, ahol szentek kegyelmét keressük, itt nem holmi papírjátékkal fogok díszíteni. Na nem mintha ez az én ötletem lett volna, engem is úgy küldtek.
*Majd mikor elhelyezkedik a padon, a tündér szinte körbetáncolja, így elég nehéz nyomon követnie.*
- Mond, te sosem szoktál egy helyben maradni? *kérdezi a rá legjellemzőbb közönyösséggel. Majd figyeli, ahogy a tündér ide-oda futkos, mint az egér, aki macskát látván rémületében meg sem tud állni, míg ki nem fogy belőle a szusz.*
- Azt látom, hogy valóban nem jártál még itt, meg azt is, hogy kicsattansz az energiától *vakarja meg a fejét* Hogy érted hogy mit csinálok? Nem nyilvánvaló? Pihenek, és szemügyre veszem munkám gyümölcsét. *a hangjában továbbra sincsenek érzések, vagy legalábbis nagyon halványak. Úgy mondja el mindezt, mintha csak az időjárásról beszélne, vagy azt mondaná el, hogy nappalt az éjszaka követi, és azonképpen az éjszakát a nappal. De minthogy a tündér mozgása tényleg megszédíti már kissé úgy dönt, hogy felhagy azzal a lehetetlen próbálkozással, hogy minden mozdulatát nyomon kövesse.
~ Ha vinni akarja az erszényem, hát vigye ~ morog magában, majd megszólal:*
- És te mégis ki vagy, mi vagy? Tán valami tolvaj, esetleg békés városi, vagy valaki akit az elfogatásomra küldtek? *ez utóbbi szavakat szinte rutinszerűen teszi hozzá, hiszen még most sem bízik teljesen a városban.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-20 21:17:01
Üzenet elküldve: 2013-01-20 21:17:01
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Teljesen nyugalomban sétálgat a templomban a padok között, persze a nyugalom a lelkiállapotára vonatkozik, valójában első ránézésre, egy izgága kis tündér, aki folyton csak mozog. Le nem állna egy pillanatra sem. Egyszer csak ráköszönnek, nem reagál rá elsőre, mert őt nem szokták le hölgyemezni. Hiszen ő egy szeleburdi heveske leány. Aztán csak oda pillantgat, és ajkára mosoly húzódik, hát csak ő lett a szemtelen komiszból hölgy? Micsoda csoda, úgy látszik, egyesek észreveszik, hogy nő.*
-Szebb napokat magának is. *Mondja gyorsan huncutul görbülő ajkakkal. Közben közelebb ugrál, s izgalmában a szárnyacskái is bizony meg meg rezdülnek. Egyik kezében a kistáska, másikkal pedig az ajkát csipkedi össze, újra és újra. Figyeli a férfit, egy ember. Úgy néz ki mint egy szerzetes. Kedves öreg mackós bácsinak néz ki, aki időnként mogorva.*
-Miért tépkedett le a virágokat? Így elpusztulnak, ha papírból készítenél, az sosem hervadna el, míg az igaziak élhetnének szépen a mezőn. *Megszólalva ugyanúgy hadar, ahogy nem bír két pillanatig nyugton maradni. Muszáj kioktatnia a férfit, hiába idősebb nála, hiába nagyobb, és árthat neki. Olyan gyors biztos nem mint amilyen ő tud lenni. Bár bőven rosszul vonhatja le a következtetést, hiszen ilyesmire sosem figyelt nagyon. Valahogy eddig mindig megúszta, de azért nem egy olyan nagyon kötekedős tündér ő.*
-Csak nézelődöm, még sosem jártam ebben a templomban, és nagyon kíváncsi vagyok rá. *Válaszol, és ahogy a férfi leül a padra, ő körbe ugrálja. Felugrik a pad támlájára, és pár lépést ott egyensúlyozva lépdel, majd kecsesen leugrik, és leül mellé. Mindezt azért, hogy utána ismét felpattanjon, és közelebb lépjen az oltárhoz, mert azt is meg kell néznie. Aztán vissza ismét a férfi mellé, most nem ül le, csak szökken ide-oda.*
-Maga mitcsinál itt?*kérdezi direkt, mert miért is ne, még ha látta a virágokkal való díszítős részt, akkor is mást is kereshet itt.*
-Szebb napokat magának is. *Mondja gyorsan huncutul görbülő ajkakkal. Közben közelebb ugrál, s izgalmában a szárnyacskái is bizony meg meg rezdülnek. Egyik kezében a kistáska, másikkal pedig az ajkát csipkedi össze, újra és újra. Figyeli a férfit, egy ember. Úgy néz ki mint egy szerzetes. Kedves öreg mackós bácsinak néz ki, aki időnként mogorva.*
-Miért tépkedett le a virágokat? Így elpusztulnak, ha papírból készítenél, az sosem hervadna el, míg az igaziak élhetnének szépen a mezőn. *Megszólalva ugyanúgy hadar, ahogy nem bír két pillanatig nyugton maradni. Muszáj kioktatnia a férfit, hiába idősebb nála, hiába nagyobb, és árthat neki. Olyan gyors biztos nem mint amilyen ő tud lenni. Bár bőven rosszul vonhatja le a következtetést, hiszen ilyesmire sosem figyelt nagyon. Valahogy eddig mindig megúszta, de azért nem egy olyan nagyon kötekedős tündér ő.*
-Csak nézelődöm, még sosem jártam ebben a templomban, és nagyon kíváncsi vagyok rá. *Válaszol, és ahogy a férfi leül a padra, ő körbe ugrálja. Felugrik a pad támlájára, és pár lépést ott egyensúlyozva lépdel, majd kecsesen leugrik, és leül mellé. Mindezt azért, hogy utána ismét felpattanjon, és közelebb lépjen az oltárhoz, mert azt is meg kell néznie. Aztán vissza ismét a férfi mellé, most nem ül le, csak szökken ide-oda.*
-Maga mitcsinál itt?*kérdezi direkt, mert miért is ne, még ha látta a virágokkal való díszítős részt, akkor is mást is kereshet itt.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:13:22
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:13:22
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Visszaér a templomba a virágokkal, amiket gyűjtött. Ahogy belép az ajtón, a szokásos látvány fogadja. Mélyen magába szívja a templom levegőjét. Majd hirtelen egy tündérre lesz figyelmes. Eddig még nem látta itt, de hát mindenkinek jár, hogy a templomban tartózkodjon, Rathernek pedig több esze van annál, mintsem udvariatlan legyen vele, hisz ez a papoknak talán okot szolgáltatna arra, hogy ördögnek, sátánnak bélyegezzék, és elűzzék. Így hát tőle szokatlan illemmel meghajol*
- Üdvözlöm hölgyem!
*Majd rögtön neki is lát a virágokat a márványvázákba helyezni. Egy közeledő papot vesz észre, arcát kezdi firtatni.
~ Talán csalódottságot látok? Vagy beképzelem magamnak ezt is? Tény, hogy nem jött ide megköszönni a munkámat. ~
Ezután a többi márványedénybe is belehelyezi a virágokat, majd figyelme ismét a tündérre terelődik.*
- Mi járatban? *kérdi cseppet sem illedelmesen, ez a kérdés már sokkal inkább vall az ő rideg személyiségére. Azonban mégsem olyan rideg, hiszen köszönt a tündérnek, s szóba is állt vele, nem úgy mint a minap a kováccsal.
~ Vajon ő is mágus volna? Nem, nem mágus, vagy ha igen, hát jól leplezi. Akkor mi lehet? Valójában semmi rosszat nem nézek ki belőle, de jót se feltétlen ~
Így méregeti még egy jó darabig, majd kényelmesen elhelyezkedik egy padon. Ezzel párhuzamosan persze szemével nem ereszti a jövevényt, ezt inkább biztonsági okokból mellőzi. Amíg semmit nem tud róla, addig jobb óvatosnak lenni.*
- Üdvözlöm hölgyem!
*Majd rögtön neki is lát a virágokat a márványvázákba helyezni. Egy közeledő papot vesz észre, arcát kezdi firtatni.
~ Talán csalódottságot látok? Vagy beképzelem magamnak ezt is? Tény, hogy nem jött ide megköszönni a munkámat. ~
Ezután a többi márványedénybe is belehelyezi a virágokat, majd figyelme ismét a tündérre terelődik.*
- Mi járatban? *kérdi cseppet sem illedelmesen, ez a kérdés már sokkal inkább vall az ő rideg személyiségére. Azonban mégsem olyan rideg, hiszen köszönt a tündérnek, s szóba is állt vele, nem úgy mint a minap a kováccsal.
~ Vajon ő is mágus volna? Nem, nem mágus, vagy ha igen, hát jól leplezi. Akkor mi lehet? Valójában semmi rosszat nem nézek ki belőle, de jót se feltétlen ~
Így méregeti még egy jó darabig, majd kényelmesen elhelyezkedik egy padon. Ezzel párhuzamosan persze szemével nem ereszti a jövevényt, ezt inkább biztonsági okokból mellőzi. Amíg semmit nem tud róla, addig jobb óvatosnak lenni.*
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:01:04
Üzenet elküldve: 2013-01-20 19:01:04
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Temetőből inkább viharos gyorsasággal a templomba menekül, az valahogy barátságosabb volt, még Karavánpihenőben is. Belépve kissé másmilyen, mint a szentély, de még mindig jobb, mint a temető rideg ijesztő valója. Egy kisebb batyu is van most nála, melyben néhány új szerzeménye van. Vett egy másik ruhácskát, egy kéket. Egy bájitalt, igaz azt már elhasználta, és egy függőt, nem olyan szép, mint ami a nyakában van, de azért szép. Beletúr, és kis szütyőjét keresi, mert azt is a kis táskába süllyesztette. Igaz kevéske aranya maradt, de ezért egy vacsora kijön belőle, és ha megéhezne hát, akkor szüksége lesz rá. Megkönnyebbül, amikor a pénzes tarsoly előkerül. Aztán visszatúrja a mélyére, és bezárja a kistáska száját. Majd a kezében lóbálva halad a templomban, és nézelődik erre arra. Igazán szép templom ez, talán kicsivel több időt tölt el itt, mint tervezte eredetileg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3954-3973