*Mordachnak temérdek könyvet sikerült megkaparintania a könyvtár eldugottabb részeiben; bár úgy hitte, hogy a levegő templomában csak a levegővel kapcsolatos mágia tudományára lelhet, hát szerencséjére nagyot tévedett. A megfelelő tudásanyag elsajátításával már csak az a dolga maradt, hogy lelkében lángra lobbantsa a tüzet, mely jelenleg is oly hevesen ég, mint egy vulkánban. Fizikai testével kell még összhangba hoznia a lángnyelveket, mely a mostani meditáció során nagyon is sikeres lehet, hiszen senki sem tartózkodik rajta kívül a templomban, senki sem zavarja meg, emellett az időzítés is tökéletes: a nap lemenőben, s a lángnyelvek azok, melyek utat törhetnek a sötétségen.
Teljesen belemerül az elmélkedésbe, meditációba, azonban valami halk neszre mégis figyelmes lesz. Nem mozdul. Egyedül vörösen izzó szemeit nyitja ki, melyet körbeforgat a termen, ám még mindig nem mozdul. Azonban valami mozgás mégis ott lapul a látóterében, mégpedig egy finom kéz... mely a kardjáért nyúl?!
Mordach jelenleg nincs agresszív állapotában, ezért is történik az, hogy nem nyúl a kéz után. Ha sikerül neki, vegye csak el nyugodtan, s szaladjon vele... Ő nem fogja megállítani, talán más igen - s az a más nem is biztos, hogy túlságosan emberi. Ha a finom kéz eltűnik oldala mellől, akár a karddal, akár anélkül, a vörös halkan elmormol egy igét orra alatt, s csak várja a végkifejletet. Pillanatokon belül három nagyobb méretű ezüstös forma jelenik meg a férfi körül, amik azonban nem maradnak ott... Egyenesen célba veszik a tolvaj hölgyeményt. Természetesen nem bántják, ám ezek a kis jelenségek, melyek össze-vissza gomolyognak a hölgyemény körül, talán megtorpanásra késztetik - elvégre nem mindennapi látvány! Ekkor viszont Mordach nyugodtan, határozottan feláll a padról, a terem közepére sétál, s egyik kezét csípőjére rakja, másikkal pedig a jobb oldalán lógó, másik hosszúkardot kezdi kocogtatni.*
- Ejj, ejj...
*Cicceg miközben alattomos ábrázattal közelebb lép.*
- Azt mondják, lopni bűn lenne... Kivételes esetek persze lehetnek, reméljük, ez is az volt...
*Várja a magyarázatot a férfi, bár hangjában nincs semmi fenyegető. A leányzó arcát sajnos nem látja, egyedül a kezéből tudott rájönni, hogy hölgy, másból sajna nem.*
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.