//Konja Konor//
*Zrekil viszonylag gyorsan elfogyasztja önnön gyümölcsét, és örül, hogy nem folyt megint szét a zsebében. Persze, buta dolog volt megint két gyümölcsöt zsebre rakni, holott már egyszer előzőleg belefojt az egyik a zsebébe, de most igyekezett vigyázni. Szó, mi szó, megint elfeledkezett róluk, így megint történhetett volna valami baleset, szerencsére most egyiket sem préselte össze testével. Konja szavaira, csak bólogat, majd megtörli a száját, és azt mondja:*
- Hát őszintén nem az álomról elmélkedtem. Az álomba már beletörődtem, hogy be fog következni, és egyenlőre fogalmam sincs, mit tudnék tenni ellene. Egyenlőre bármit tettem, az alakok győztek, igyekeztem futni, elfordulni, lehunyni a szemem, figyelmen kívül hagyni őket, meditálni, elterelni a gondolataimat, és még számtalan dolgot, de egyenlőre képtelen voltam bármi eredményt is elérni *ezekre a szavakra felsóhajt. Valóban fogalma sincs, mit tehetne. Vagy van? Lehet, hogy egész eddig rosszul állt hozzá a dolgokhoz? Ez mindenképpen okot ad későbbi elmélkedésre, és talán egy új szemszögből kéne megközelítenie ezt az egész problémát. Mindenesetre mielőtt ismét elmerülne ebben, gyorsan folytatja:*
- Amiről én elmélkedtem, az a mágia volt. Ugyanis létezik ugyebár a négy elemnek a mágiája, melyek könnyebbek, azonban eleinte gyengék. És létezik az égitestek mágiája, a Nap és a Holdmágia, melyek sokkal nehezebbek, azonban, sokkal hatásosabbak is. Úgy gondoltam, talán inkább ahelyett, hogy vízmágiára, vagy valami hasonló dologra fecsérlem az időmet, tanulhatnék inkább valamit az égitestek erejéről. Legalábbis én úgy érzem, hogy jó döntés lenne Napmágiát tanulni, sokkal hatékonyabb lehet, mint a vízmágia.
*A kicsit kusza, és önmagába visszaforduló gondolatmenet végén veszi észre, hogy a tündérlányka gyümölcsének egy cseppje a ruhájára hullott, és eléggé szétterült azon. Azonban ami most következik, arra a gnóm sem volt felkészülve. Konja hirtelen hatalmasat kiált, és még mielőtt Zrekil akármit kérdezhetne, felröppen egy csíkos rovar a lány kezéről, és rászáll a padra. A gnóm megszemléli, majd megszólal:*
- Ez nem méh volt, hanem egy darázs, ez nem hagy fullánkot. De jobb ha szólok a főpapnak, itt a legjobb helyen vagy, azonnal kerítek valakit, aki ellátja, ha más nem, legalább egy borogatást rak rá. Kitartás *mondja, azzal a tündér arcára nyom egy puszit, és elsiet, szemével szüntelen a főpapot keresve.*